2004.
December 8. szerda, Lisszabon. Nyugis nap. Csak az éjszaka lehetett volna jobb, többször arra ébredtem, hogy fáj a zsibbadós kezem. Reggeltől azzal nyúzott a barba, hogy mikor megyünk ki. Volt némi vásárolni valója, nekem is, így együtt mentünk. Tegnaphoz képest jó hideg volt, de mire a városba beértünk, minden oké volt.
Nagyot mászkáltunk, teljesen lejártam a lábam. Sikerült megcsináltatnom a szemüvegem, mert két napja leesett az orrvédő műanyag párnácska, és igen kellemetlen volt, nem beszélve arról, hogy csálén állt, és fárasztotta a szemem.
Jól lejártuk a lábunk.
A fejedelmek és a miniszterek legtöbbször igen jóindulatúak, csak éppen nem tudnak mit kezdeni a jóindulatukkal. Montesquieu
December 9. csütörtök, Lisszabon, úton, Setubal. Estére befejezték a kirakást. A barba egész nap a bélyegeivel volt elfoglalva. Nagy gyűjtő. Teljes a gyűjteménye az NDK, Csehszlovákia, Cseh-Morvaország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia bélyegeiből. Most akar a magyarok gyűjtéséhez hozzáfogni. Mindenféle címkéket gyárt. Megmutatta a lakásáról készült fotókat, a szobájában a bélyeggyűjtemény irdatlan helyet foglal el.
Érdekes, hogy felfedezem benne a szlovák érzést. Állandóan hozzánk hasonlít, és kajánnak érzem, ha valamiben a szlovákok jobbnak találtatnak. Például felhozta, hogy Szlovákia jobban végzett az olimpián, mint mi, de ezt nem hiszem (bár a szlovákok eredményeit ugyan miért ismerném?), mert ő csak három magyar aranyról tud, de a doppingjainkról persze jól tájékozott. Látom, hogy a mindenkori mérce, amit csökönyösen venni akarnak az Magyarország, a magyarok. Ha valamiben megelőzik a lengyeleket, az nem számít, de ha minket, akkor az valami!
Aztán ő például fordítva tudja a népszavazás eredményét, úgy tudja, hogy a "nem" 51 egész valahány tized százalék...
Aztán ma a Spiegelt olvassa, és felolvasta a Pisa-teszt eredményét. Ezt megcsináltatták a világ 40 országában, és mi sikeresen a középmezőny sereghajtói között vagyunk ami az iskolások olvasási és matematikai tudását illeti, a természettudományokban a 17. hely dicsősége a miénk. Első Finnország és Dél Korea... Ez igaz, ha igazat mondott, és nem vert át a barba.
Azt hiszem, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez nyilvánvaló eredménye a liberális oktatási rendszernek, az állandó óraszámcsökkentésnek, a pedagógusok mérhetetlen túlterhelésének, s az iskola repektjének rombolása pedig hova máshova vezetne? Hiszen egy senkiházi, analfabéta, részeges disznó, aljas szemét ember bármikor büntetlenül meghurcolhat egy ártatlan pedagógust a saját, vagy a gyerek "jogaira" hivatkozva!
Lisszabon óriási fényjátékkal búcsúzott tőlünk! A Praca de Comercio és a II. József emlékmű, valamint a mögötte levő diadalív pazarul kivilágítva, valamiféle fényorgonával. A színek állandóan váltakoztak, lézersugár vágott az éjszakai égboltba. Fantasztikus volt!
És ráadásnak a Belem parkban levő óriási fém karácsonyfa villanyfüzérekkel borítva, és fényárban fogadott. Mögötte a Jeronimo monostor és a szökőkút... Pazar látvány!
Azért Budapest egy nyári éjszaka kivilágítva sokkal szebb.
A dőlt betűs mondatot háromszor kihúztam, aztán visszaírtam, majd megint ki, de mégis benne hagyom, azzal a megjegyzéssel: ne hasonlítsuk össze, őket. Mindegyik város szép a maga nemében.
A rossz, amit elkövetünk, nem kelt fel annyi gyűlöletet és nem zúdít ránk annyi üldözést, mint jótulajdonságaink. La Rochefoucauld
December 10. péntek, Setubal. Nyugis nap, egész nap rakodnak, csak az a baj, mint Sunndalsörában: a gépésztől a szakácsig mindenki ki tudott menni, csak én nem.
Délben kirakott az egyik hajó három irdatlan méretű szélerőmű-propellerszárnyat. Három kamion vitte rendőri kísérettel, biztosan forgalmi akadályt okozhatnak majd pár helyen.
Délután valami tárgyalása volt a melósoknak a kikötő vezetésével. Valamikor fél hat felé kezdték. A kikötőt privatizálták, és arról folyt a tárgyalás, hogy hogyan veszik át a dokkmunkásokat. Engem a barba elküldött aludni fél nyolckor, akkor még nem jöttek vissza. Azt hiszem fél kilenc is volt, amikor folytatták a berakást. Persze így nem lettünk kész, egy napot nyertünk, (vagy vesztettünk), ki tudja...
Az igazság nem szerez annyi jót, mint amennyi rosszat okoz a világon az igazság látszata. La Rochefoucauld
December 11. szombat, Setubal, úton. Kettő előtt tíz perccel befejezték, maradt még ötven tonna beraknivaló. Ezt reggel negyven perc alatt berakták, aztán révkalauz, indulás, ebéd, majd szolgálat, és vége a szombatnak.
Készítettem a magam szórakozására egy válogatást a legjobb tengerésznótákból és CD-re írtam, borítót is szerkesztettem.
A kezem továbbra is zsibbad, sokszor a fájdalomig.
Montrose-ban kimegyek orvoshoz, hátha haza tudok menni karácsony körül, után, január elején.
Az egyetlen hiba, amit jóvátenni nem lehet, a gyengeség. La Rochefoucauld
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
