2005. JÚLIUS AUGUSZTUS
Július 29. péntek, Thamshaven. Isten éltesse az édesapámat a 78. születésnapján! A manőver után a fedélzeten maradtunk beszélgetni. Ekkor éjfél volt. A barba kihozta a kisüsti pálinkáját (saját, házi pálinka) és hideg söröket is kerített mellé, hát téptük a szánkat négyesben a két matrózzal hajnali háromig... Már alig álltunk a lábunkon, a fáradtság és a pálinka, sör, és pálinkák, és sörök hatására. A csörgõt kilencre állítottam be. Nem mondom, hogy túl frissen ébredtem.
Fél tízkor azt mondja a barba, hogy menjünk be Okrangerbe és vegyünk egy DVD lejátszót a hajónak, a tulaj beleegyezett, hát semmi akadálya.
Bementünk.
Az a feneség ezekben a kijárásokban, hogy nem elég bemenni egy városba, onnan vissza is kell jönni. És az új bevásárlóközpont természetesen a városka túloldalán, a sportpálya mellett volt. Ez az Okranger nem egy kimondott metropolis. Lehet vagy három-négyezer lakosa. De stadionja van, világítással meg minden, és három edzőpálya egymás mellett, az egyik műfüves (és nyilván télen sátorral beborítható, hiszen a szerelvények helyét láttuk), hát ne csodálkozzunk, hogy a norvég futball úgy lehagyott minket. Szegény ország vagyunk, sose lehetünk gazdagok, hát labdarúgásunk se lehet többé ütőképes a futballiparban.
A DVD lejátszót megvettük, hát indulhatunk vissza. A barba azt találta ki, hogy nem azon az úton megyünk vissza, ahol érkeztünk, hanem lemegyünk a fjord végébe, és a vízparton előbb-utóbb a hajóba kell botlanunk. Találtunk egy kellemes ösvényt, idejét nem tudom, mikor voltam ilyen dúsan burjánzó, üde természetben. Harsogó zöld mindenütt a kiserdőben, aminek a szélén kanyargott az út, minden növény most virágzik, harangvirág, lóhere, bodza, kamilla, valami lila szépség, fürtös virágú növény. A csalán méregzöld volt, a barba talált valami növényt, aminek a levele, ha összetöröm a tenyeremben, hűsítő hatású. Ki is próbáltam, igaz. Azt mondja, hogy hajdanán, amikor a gyalogos katonák hosszú menet előtt voltak, ezt tették a cipőjükbe, frissítőleg hatott. Ezt nem próbáltam ki. Élvezet volt sétálni. Még azt se éreztem, milyen dög fáradt vagyok. Mondjuk pisilni azért nem álltam meg, hogy ne essem ki a gyaloglás üteméből, mert éreztem, ha megállok, nem tudok elindulni, most meg a lendület visz...
Negyed egyre értünk be. A szalonasztalnál lerogytam, magamba toltam az ebédet, és rohantam a szófámra. Kint megvettem a Hazafi (Patriot) című Mel Gibson filmet, még a feléhez se értem, de már tudtam járni...
Arturnak csak úgy csöpögött a nyála, amikor kibontotta a szerkentyűt. Este rohant ki, hogy vegyen egyet. Amikor visszajöttek, Manu mondja:
- Chief, a város elég messze van.
- Nem, nem elég messze, hanem nagyon messze! - mondtam, és erre Artur is elkezdett bólogatni, miközben a DVD lejátszóját bontogatta.
Az egymillió forintos kérdés: mi volt az esti program?
Film után kozmetikai kísérletet folytattam. Amikor beszállt a barba a hajóra, hozott nekem egy Új Szót (pozsonyi napilap), abban olvastam, hogy ha olívaolajba beáztatok konyhasót, és avval bedörzsölöm a sarkamon levő bőrkeményedést, attól lejön. (A kísérlet eredményét következő számunkban közöljük.)
Július 30. szombat, Thamshaven. Minden reggel megnézem a hőmérsékletet, és azt a következtetést vontam le, hogy a viking nyár ínyenceknek való mulatság. Hajnali hétkor 9 fok volt. Ez tíz órára felment 12-ig, akkor már jogos volt a sort és a trikó, bár addig is abban voltam, csak jól befűtöttem a hídon, amíg a térképeket javítottam.
Kilenc körül feljött a barba.
- Kimegyünk tízkor? - kérdezi.
Istenem, hát hogyan kérdezhet ilyet? Tegnap letekertünk vagy hét-nyolc kilométert, ez jóval több, mint amennyi erre a hajóra be volt tervezve a gyaloglás kategóriában.
- Nem? - kérdezte lehangoltan. - Valóban?
- Nem, túl sok volt tegnap...
- Hát akkor ebéd után Manuval megyek… - mondta.
Tizenegy felé kérdem tőle: - Mikor mennek ki? Lehet, hogy mégis megyek.
Fél egykor indultunk. Hogy miért mentem mégis? Mert tegnap nem vittem kamerát magammal, most viszont igen. A növényeket akarom fotózni.
Amikor elértünk addig a hídig, ahol az ösvény elindul a vízparton, a kiserdő szélén, azt mondja Manu:
- Tegnap innen küldtek vissza... A kanyarig, és ott be a városba. Hát ezért volt ilyen messze nekünk! - csóválta a fejét, mert az ösvény elejéről már látni lehetett a bevásárlóközpontot.
Amíg a vízparton mentünk több mint tizenöt képet készítettem különbözõ mezei virágról.
Amikor megérkeztünk, csengett a mobilom, Attila öcsém hívott, a születésnapi ebéd után Káptalanfüredről, így aztán volt módom felköszönteni apát élőszóban.
A barba vett megint DVD-ket (én is, de csak kettőt), így aztán délután megint csak mozi volt.
Isten bizony, holnap nem megyek ki!
Ami feltűnt: a városban kétféle útjelzőtáblát láttam: Thamshaven és Thamshavn volt kiírva, a norvég kiadású térképen pedig Thamshamn. Melyik az igazi?
Július 31. vasárnap. Thamshaven. Megköszöntöttem Nimródot a névnapján, de most jövök rá, hogy egy hónappal korábban vagyok, gondolom, nagyot nézett, amikor megkapta, ha megkapta egyáltalán, mert egy sms-re se válaszolt, amit elutazása után küldtem Norvégiába.
Nyugis nap, csak a szemem lesz kicsit kockás, középen egy szélesvásznú csíkkal, mert ebéd után egész délután mozi, persze DVD-rõl.
Augusztus
Augusztus 1. hétfő, Thamshaven, úton, Kristiansund, úton. Ma már senki nem megy ki, így aztán visszaadtuk a látogató bilétát és a mágneskártyát, amivel kijártunk.
- Ha visszaadom, akkor hogyan megyek vissza a hajóra? - kérdeztem az irodán.
- Üsse be a páros számokat, és az ajtó kinyílik, mondta az irodista, csak aztán ne mondja el senkinek! Szóval nem mondom el senkinek, hogy mi a kód.
Miután visszavittem, szólt a barba, hogy csak 22.00-kor indulunk. Ugyanis csak délután lesz szabad a rakpart. Aztán, mivel később nem volt pilot, az lett a verdikt, hogy kettőkor indulunk, és az olajozás után horgonyra állunk.
Hogy hogyan olajoztunk, senki ne kérdezze, mert aludtam.
Augusztus 2. kedd, úton, Frei horgonyhely, Sunndalsöra. Fél egykor ébresztett a barba, akkor értünk a horgonyhelyre. Telefon bekapcsolva, szomorúan konstatáltam, kár volt azért este félálomból felkelni, hogy kikapcsoljam, senki nem küldött sms-t.
Hajnali fél tízkor olyan erősen begörcsölt a bal alsó combizom, hogy felkiáltottam. Szerencsére amint megfeszítettem a lábam, elmúlt. Kettőre part mellett voltunk az ömlesztett rakományok rakpartján, de meg kellett várni, hogy az alumíniumrakodóról elmenjen két hajó. Négyre beálltunk a szokott helyünkre, holnap végzünk, és elmegyünk.
Azért nem úgy nézett ki, hogy minden olyan simán megy majd, ugyanis későn kezdtek, lassan haladtak, nem hiszem, hogy készen lesznek holnap este. Bár a brigádvezetőjük azt mondja...
Hívtam többször az asszonyt, de nem tudtam beszélni vele, mert foglalt volt a vonal. Később mondta, hogy a Bűvölet ment, és mellétette a kagylót. Egyem a kis zúzáját!
Este tízkor megérkezett Kalasnyikov, a régi gépész, polgári nevén Edu. Kipihent, lebarnult, pedig azt mondja, három nap kivételével - amikor Moszkvában járt a lányánál - nem pihent, hajnaltól estig keményen dolgozott, a kertjében rendezte a terepet, megszűntette a sok követ, sziklát és elegyengette a terepet. Mondtam neki, ez nem munka, hanem hobbi.
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
