2005. AUGUSZTUS
Augusztus 5. péntek, úton, Hoyanger, úton. Mivel arra számítottam reggel hatkor, hogy itt éjszakázunk, hagytam magam tizenegyig aludni, nem keltem tízkor. Ezt egyébként azért teszem, hogy este biztosan el tudjak aludni, ha délelőtt nem alszom ki maga teljesen, akkor nyolc körül kellőképpen álmos vagyok. Például ez is olyan trükk, amit ha nyugdíjas leszek, sose alkalmazok… Ezek a hajózás utálatos dolgai, magán a hajózáson kívül. Mert sajnos, leírom megint, még ha százszor is leírtam: ezt, amit ma hajózásnak hívnak ezeken a tengeri önjáró uszályokon, utálom.
Négyre érkeztünk.
Ebbe a gyönyörű fjordba zuhogó esőben, a víz színéig lógó felhőben érkeztünk. Kettőkor hívtak a kikötőből: ha négyig megérkezünk, akkor kiraknak este hétre. Püff neki. Nincs mit tenni.
Viszont amint befordultunk a Höyanger fjordba, a nap kisütött. A térképről tudom, hogy Höyanger a neve a településnek, és nem Hoyanger, mint eddig mondtam. És a pilottól tudom azt, hogy az "anger" (benne van a Stavanger, Okranger nevekben is) szó fjordot jelent, de már vagy kétszáz éve "kihalt", nem használják, de a földrajzi nevek megtartották a szót.
A kis falu lélegzetelállító környéken fekszik. A tengerszintről nézve hatalmas (700 méter körüli) hegyek ölelik az öblöt, kényszerítik a vizet viszonylag keskeny hasadékba, de a parton a lezúdult törmelék keskeny partszakaszt épít, s az ember, ez a mindenhol megélő állatfaj, megtelepedett a függőleges hegyfalak lábánál. Festői kis falu, a templom egy magaslaton, messziről látszik, csinos faházak, egyemeletesek, földszintesek, méregzöld növényekkel teli kertekben. Csodálatos. Ezek a pillanatok teszik széppé ezt az eszetlen ámokfutást (most nem a Lys Chrisről beszélek), amit ezek a partközelben járó hajók véghezvisznek.
Fénykép és videó készült, annyi amennyi ésszerű.
Manu és Artur megint fogtak egy csomó halat. Ha minden jól megy és a tervek szerint, akkor 17-én Olaszországban kikötünk. Úgy legyen.
Augusztus 6. szombat, úton. Éjfélkor ment el a pilot, még egy kicsit szöszmötöltem, csak aztán kapcsoltam be a telefont. Azonnal jött az sms a Vodától, hogy két perce hívott az asszony. Hiába írtam azonnal, hogy hívj, nem csörgött a mobil.
Már éppen attól tartottam, hogy elmegy a vonal, amikor hívott Encsike. Már jól be volt "lőve" - ez azt jelenti, hogy beszedte az altatóit -, így aztán elég kába volt, szerintem nem is nagyon tudta, miről beszéltünk 27 percen keresztül. Utána viszont elküldtem a gaetai ügynökség telefonszámát, hogy tőlük mindent megtudhat az utazással kapcsolatban.
Azt azonban kitaláltuk, hogy lejöhetne útra Gaetába, hiszen viszonylag közel van Pesthez. Délelőtt meg is kérdeztem a barbát.
- Semmi gond chief - mondta. - A tulajdonos soha nem ellenzi, csak a Marlowe-tól kell megkérni az engedélyt és megkötni a nem fizetőutas szerződést.
Most fel vagyok dobva! Lehet, hogy lejön az asszonyka?
Nincs jó idő, de szerencsére a vihar északnyugati, így valójában nem zavar, csak a hideg, mert a tizekét fok a széllel már nem jó. Pár nap, és jön a rövidnadrágos idő!
Augusztus 7. vasárnap, úton. Éjfélkor érkeztünk az Ekofisk olajmezőhöz, fél egyre megjött a telefonvonal. Több üzenetet küldtem, mert el kell faxolni az útlevélszámot, meg megérdeklődtem, hogy egyáltalán emlékszik-e arra, hogy miben egyeztünk meg? Most még azért nem tudok felhőtlenül örülni, mert attól tartok, hogy esetleg visszatáncol, mert esetleg vannak "anyai dolgai", amit "csak ő tud megoldani", pedig már nincsenek ilyenek régtől, csak ő felvállalja ezeket. Majd írok Szabolcsnak is, hogy legyen "agresszív" az anyjával, és "zavarja el otthonról", a hajóra. Írtam mindezt délelőtt.
Aztán délután...
Szóval nem olyan egyszerű a dolog. A barba felhozta a Marlowe nem fizetőutas szerződését, amit az indulás előtt két héttel el kell küldeni Ciprusra a hajó parancsnoka, a tulajdonos és az utas aláírásával. Mindez azért kell, mert speciális utasbiztosítást köt a Marlowe, persze kiszámlázzák a 100 dollárt majd a nevemre, és magukat biztosítják be minden meglepetés ellen. Szóval majd a legközelebbi alkalommal, ha lejövök, akkor hozom magammal, már aláírva az asszony által.
Sajnálom, hogy nem sikerült, pedig már kezdtem magam beleélni...
A régi szép Mahartos idők... persze akkor semmi ilyesmire nem volt szükség. Ugyanis senkinek nem jutott eszébe, hogy valami baleset folytán perelni lehet a céget. Kinek volt fogalma akkor az ún. emberi jogokról? Fel se merült akkoriban, hogy nekünk olyan is van.
Augusztus 8. hétfő, úton (Angol-csatorna). Éjfélkor eléggé billegtünk, így, mivel volt választásom, nem fordultam be, hanem még két órát mentem délnek, s addigra enyhült a vihar, az időjárás-előrejelzésnek megfelelően. (Ez egy intelligens vihar volt, úgy látszik, olvassa a meteorológiai jelentéseket.) Tizenegykor beszéltem az asszonykával, tele volt kétségekkel szegény, az utazással kapcsolatban, így megkönnyebbülés volt számára olvasni az smst, amiben megírtam, milyen tortúra az engedély megkérése, és nincs esély (most) rá. Majd, ha visszajövök, mert Liebe ezt mondta, akkor úgy szállok be, hogy hozom az aláírt formanyomtatványt.
Viking gyümölcs?
Ebédre sárgadinnye volt a desszert. Sunndalsörában vette Grzeszek.
Szerintem helyi termés. És nyilván szabadföldi. A zamatáról ítélve biztos vagyok benne. Az állaga szerint viszont az volt az érzésem, hogy az északi tengeri olaj mellékterméke. Jó rugalmas belű, a belső részén volt egy kissé édeskés hártyavékony rész, a többi masszív, seízű keménygumihoz hasonló valami. Biztosan rosszmájú vagyok, mert hiszem, hogy a norvég gyerekek szerint isteni finom volt (mert ha ilyet ismer, akkor ez a finom, és passz).
Augusztus 9. kedd, úton. Jövünk, illetve megyünk. Kinek hogy tetszik. A barbát továbbra is oktatgatom komputerül, ez leginkább az Excel használatának a trükkjeit jelenti.
Augusztus 10. szerda, úton. Lityegünk a Vizcayán. Ennyi a mai nap eseménye. Úgy döntöttem, hogy egybeszerkesztem a Nyelv és a nyelvek című könyvet, és kinyomtatom. Úgy jobban megjegyezhető, amit olvasok.
Helsinkiben Atlétikai Világbajnokság van. A barba szerint azért augusztusban tartják, mert ilyenkor szinte soha nem esik Helsinkiben. Ez lehet, de kivéve az idei évet, mert állandóan zuhog. Zsivótzky Attila nyerte a férfi magasugrást tízpróbában. Nem hittem, hogy lesz minek örülnöm!
Augusztus 11. csütörtök, úton. Ma vagyunk, illetve voltunk félúton. Az én őrségemben, 13.10-kor "billentünk át" az út másik felébe. Délután kitakarítottam a hidat, ezzel is elment három óra. Na, nem azért, mert ilyen lassú vagyok (az is), hanem mert egy kis tevés-vevés, leülés, kis sika-mika, pihenés, hogy minél hosszabb ideig tartson.
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
