2005. ÁPRILIS
Április 27. szerda, úton. Az indulásra egy picit várni kellett, mert egy tanker manõverezgetett elõttünk. Viszonylag jól telt el az elsõ õrség. Csak késõbb derült ki, hogy mégsem pihentem ki magam teljesen, amikor négy felé majd összeestem az álmosságtól. Viszont reggel hatkor nem kellett ringatni.
Az a baj, hogy meglehetõsen hideg van. Amikor Gdyniában éjszakázni kellett, és minden percet a decken töltöttem, mert állandóan a raktártetõ hidraulikával kellett dolgozni, rettenetesen átfagytam. Szerintem nem volt több nulla foknál, és ráadásul szeles volt az idõ. Rajtam volt egy trikó, egy pulóver, az overall, azon még egy pulóver, a gyapjú kardigán és a tetejében a bélelt kabát. Nem lehet mondani, hogy nem öltöztem fel eléggé... A fõ baj az lehetett, hogy egy helyben kellett ácsorogni a szeles próván. Nos, ma reggel jól befûtöttem a hídon.
Délre viszont a napon jó idõ volt, 14 fok, árnyékban viszont 5 (ráadásul az volt a szeles oldal is).
A hidat alaposan kitakarítottam, ezzel el is ment a délután. Õrület, hogy mennyi vörös iszap gyûlt össze a vödörben, amiben a törölgetõ rongyot áztattam és csavartam. Ez a festék leveréséhez használt magasnyomású homok szétporladt maradványa. Feljött Péter egy kis dumára. Megállapítottuk, hogy mindketten teljesen más hajókon voltunk a MAHART-os idõkben. Õ Hungárián, meg Amalokon volt, késõbb a Pannon hajókon, én egyiken se hajóztam. Így eshetett, hogy nem ismertük eddig egymást. Egyszer benéztem Vito kabinjába, mert ment nála a tévé. Õ nem vett észre, mert az ágyon feküdt engem meg takart az ajtó. Azt a filmet nézte, amit én csináltam amikor elhagytuk Lisszabont karácsony elõtt. Pár másodperc után elõjöttem:
- Klassz filmet nézel! - mondtam, és õ csak vigyorgott.
No, hát nem érdemes volt veszõdni vele? Legalább õt érdekli, és meg is nézi! (Nyilván nem elõször teszi, és nyilván nem az én kedvemért!)
Gyorsjelentés a szakácsról
Tulajdonképpen még nincs sok elmondani való, de ahogy visszanézem a naplóimat, általában a szakácsok azok, akikkel kezdem a legénység bemutatását, hát legyen ez most is így.
Marek nem egy nyelvzseni, viszont elfogadhatóan fõz. Ugye nekem mindegy, hogy mi a kaja, még akkor is, ha fõtt csirkemellet ad finomfõzelék rátéttel és krumplipürét. Amit nagyon tud, az a szeletelés! Képes egy fél hagymát, egy paradicsomot, két salátalevelet, negyed uborkát és fél zöldpaprikát úgy felszeletelni, hogy az elég hat embernek az esti hideg kajához, és még éjszakára is marad belõle. Viszont a fricskó polcai amúgy nem szakadnak le a sok kajától. Sõt. Sokszor éjfélkor már csak zöldség van, az viszont egy fél szelet fekete kenyéren elég éjszakára. Este már nem voltam fáradt, vacsora után egy DVD-t is megnéztem, utána naplóírás és csicsika.
Április 28. csütörtök, úton, Muuga. Jelentem magasnyomású légrétegek vannak Skandinávia és Lengyelország fölött, így aztán szép nyugodt a tenger, amit szeretek.
Mikor felkeltem az éjféli õrségre, úgy éreztem, nagyot javult a bal kezem. Már alig zsibbad, fõleg az ujj oldala, a tapintó felülettel már majdnem 90 %-ban érzek. Éjjel kettõkor sms-t kaptam. Azt hittem, hogy Encsike, de nem, a MATE új alelnöke próbálta, hogy él-e a kapcsolat? Nos, miért ne élne? Válaszoltam, elküldtem a következõ utat, meg megírtam, hogy K. Petivel vagyok, és üdv mindenkinek, úgyis ma van MATE összejövetel.
Tizennyolc percnyi gond
Egyébként az õrség átadásánál kiderült, hogy van némi gond.
- Mr. István - mondja a barba, mert így hív -, baj van! Tizennyolc percet késünk ahhoz képest, amit megadtam!
- Hûha! - mondom neki, hogy lássa, átérzem a problémáját, pedig nem. Ennyire nem vagyok érzékeny, az érkezést tekintve.
- Pedig a hajó fenekét letisztították, legalább két hónapig gyorsabbnak kellene lennünk üresen, mint 11,5 csomó. - aggódott tovább Dariusz. Ezt a késõbbiekben is egyedül csinálta, mert nem tudtam csatlakozni hozzá, annyira nem vág földhöz 18 percnyi késés.
- Majd igyekszem behozni - próbáltam nyugtatgatni, de kevés sikerrel, mert a telegráf karját megpróbálta benyomni a pultba, persze nem ment, így aztán csak a maximális pitch-csel (hajócsavar lapátszög) mentünk, többet nem tudott kihozni a hajóból. Azért fogadok, hogy tud ettõl aludni rendesen.
Viszont én egy szavatartó ember vagyok, és valóban behoztam a késést, oly annyira, hogy a pilot már háromnegyed délben be tudott szállni.
- Dobrij gyeny! - köszönt minimum 13.250 decibellel. Én embert még nem hallottam így üvölteni, lazán, minden megerõltetés nélkül telebömbölte a hidat de úgy, hogy alig lehetett megmaradni. A köszönés után elkezdte a történeteit önteni a barbára, mert az szerencsétlen oroszul válaszolt, és innentõl nem volt megállás, se csend, a pasi harsogta a mittudom én, hogy mit, mert én már nem értek annyit oroszul, hogy kihámozzam a mondanivalóját.
Dariusz gondolom hamar megbánta, hogy kimutatta orosz nyelvtudását, mert néha félénken közbeszólt angolul, de a révkalauzt nem lehetett leállítani, s hiába mondta a lengyel, hogy most pontot akarja a térképre feltenni, az orosz löködte a vállát, és teleüvöltötte a jópofaságaival a híd minden milliméterét. Ezt én kívülrõl figyeltem, mert ugye az embernek vigyáznia kell a hallására, mert nem lopjuk a fülünket.
Akkor lélegeztem fel, amikor elmehettem elõre manõverezni.
Kettõre kötöttünk ki, négyre ígérték hogy jönnek, háromnegyed ötkor elkezdték a berakást. A barba azt találta ki, hogy állandóan lent kell lenni a raktárban, és majd õ hatkor levált.
No, ez jó hír volt.
De csak negyed hétig, mert ilyen az ember: amíg úgy volt, hogy holnap estig leszek egyfolytában, nem izgatott semmi. Most, hogy megígérte: tartjuk az õrséget kikötõben is, hat húszkor már morgolódtam magamban, fél hétkor elküldtem a nénikéjébe, és hét elõtt tíz perccel durcásan felmentem (mert a melósok is elmentek, mûszakváltás miatt).
Viszont tizenegykor felkeltett, azzal, hogy nagyon fáradt, muszáj elmennie aludni. Na, akkor is aludtam bõ három és fél órát, ezzel kihúzom reggelig.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
