2005. SZEPTEMBER - utolsó rész!
Szeptember 2. péntek, úton. Ma már az utolsó őrségeimet taposom. Ma lesz az utolsó délutáni, holnap hajnalban a legutolsó...
Örülök, hogy hazamehetek, csak egy bajom van: nem végeztem el a betervezett munkáimat.
Szeptemberben akartam újraolvasni a Mocsárvilág kéziratát, és javítani, meg tegnap jött néhány ötlet, azt be kellett volna szúrnom.
Nem fejeztem még be a tengerész szavaimat, azokat azért most folytatom, tegnap este is kétoldalnyit hozzáírtam, ez nem kis teljesítmény, mert vagy három órás munka. Maradt még vagy 250 szó, most az sz betű közepénél járok.
Szeptember 3. szombat, úton, Garston. Érkezés, ahogyan kell, 11-re a fairwaynél voltunk, beszállt a pilot, fél kettőre part mellett álltunk. Azt sajnáltam, hogyha már nem Liverpoolba szól a rakomány, és nem tudok bemenni, akkor legalább szép lett volna az idő. De nem, párás, ködös, azért videóztam, mert szegény tengerész vízzel főz, azaz akkor videózik, amikor a helyszínen van, nem akkor, amikor szép az idő. A révkalauz magyarázott is, a Mersey clock towerről készítettem is felvételt. Ennek az az érdekessége, hogy vagy jó száz éve, amikor az óra luxusszámba ment, a dokkmunkások arra hivatkoztak a késékor, hogy nincs órájuk, nem tudják mennyi a pontos idő, ezért a Kikötő felépítette az óratornyot tizenkét óralappal, hogy minden irányból jól lehessen látni, s azt mondták:
- Ott az óra, többet nem késhet senki!
Jól lehetett látni a kéttornyú, eredetileg kereskedőháznak épült épületet, amit a négy leggazdagabb liverpooli hajótulajdonos épített összefogással.
A garstoni kikötőbe olyan miniatűr zsilip vezet (mindössze hetven méter hosszú hajók férnek be), hogy meg kellett várnunk azt a rövid időszakot, amikor a kikötő vize és a folyó egy szintben vannak, és akkor nyitott kapunál bejöhettünk.
Büntetés angol módra
Az ügynök bejött azonnal, és rémtörténeteket mesélt az előző két hajóról. A másodiknak majd minden tetőeleme eltört, azokat a hajóban négyfelé vágták, és egyenként szedték ki. Ezeket eladták egy német cégnek, amelyik lakásokat épít. Hát nem szeretnék olyanban lakni, amit ezekből az olasz szarokból húznak fel! Aztán a nem törött darabokat elszállították. Minden jármû 60 tonnát vitt. Az angol törvények szerint közúti forgalomban a felső határ 44 tonna (az ügynököt kell megkövezni, ha nem így van!). Ez nem zavarta az átvevőt.
Hát, ha őt nem, akkor a rendőrséget se.
A kirakás ideje alatt egy rendőr posztolt a kikötőkapu elõtt. Elkérte minden sofőr menetlevelét, és kiszabta a büntetést. Azok fizettek, mint a katonatiszt, ugyanis az átvevő ellátta mindegyiket megfelelő mennyiségû készpénzzel.
Azt hiszem, a mi rakományunk érkezett meg a legjobb állapotban.
Este meccsek.
A Wales-Anglia nem túl érdekes. A Szlovákia-Németország meccset a barba kabinjában néztük, söröztünk (ott volt Manu és Artur is), mogyorót ettünk, Martin örült a szlovákok két góljának, és elkeseredett, arra gondolva, hogy ebből a csürhéből kell egy ütőképes német válogatottat összehozni a VB kezdetéig. A ZDF összefoglalóját nem vártam meg a magyarok meccsét Málta ellen, mert attól féltem, hogy nagyon kiröhögnek a srácok, ha kikapunk.
Szeptember 4. vasárnap, Garston. Délelőtt megírtam a srácoknak a CD-ket, mindenki kapott, még a barba is. Készítettem szép borító tasakot is, nagyon elegantos lett.
Beszéltem az asszonnyal, a lényeg: leléptük Máltát, megbüntettük őket azért, mert mindenki azt hitte a hajón, hogy megvernek minket.
Csomagolás és adminisztráció befejezése a mai nap műsora.
Este hét felé megjött Vito, hozott jóféle grogot, ahogyan ők a cukornádpálinkát hívják.
Tíz körül a váltóm is a hajón volt. Alexander harmincéves, komoly fiatalember...
Szeptember 5. hétfõ, Garston. Nyolctól átadás-átvétel. De ugye közben jött a rakományátvevő, hogy megnézné a kárt, le kell kísérni. Jött a stivador, hogy megnézné a kárt, le kell őt is kísérni, és ez így ment egész nap, fél óra Alexxel, egy óra a surveyorral, megint Alex, majd megint valaki a partról.
Estére dög fáradt lettem, alig vonszoltam magam.
Utolsó este kocsmázás
Nyolc körül lealéltam a szófára azzal, hogy na, innen most a Jóisten kedvéért se kelek fel, folytattam a tegnap este abbahagyott videót, aztán tíz perc múlva jött a barba:
- István, gyere, menjünk ki, hiszen nem is voltunk még együtt parton.
- Oké! - és én marha mentem fürödni, átöltöztem, és tíz perc múlva négyesben ballagtunk a Garstonba vezető úton. Két kocsma mellett is elmentünk, csak a harmadikba tértünk be.
Páran lézengtek, nem csoda, hiszen hétfő van. Nem tipikus kocsmanap. Egy fekete ruhás hölgy üldögélt, meg egy háromtagú kompánia. A néger csapos örömmel tette elénk a négy sört:
- Múlt héten nyitottam, még kevés törzsvendégem van, legyen máskor is szerencsénk.
- Jó, ha visszajövünk a hajóval... - mondta a barba.
- Á, maguk tengerészek... - vette tudomásul a tulaj, hogy nem leszünk mindennaposak nála.
A sör után elmentünk... a következő kocsmába. Itt sokkal nagyobb forgalom volt. Azt hiszem, akik hétfőn járnak italozós helyre, azok teszik ezt azért, hogy az alkoholszintet szinten tartsák.
Többen szóba elegyedtek velünk, köztük egy 1769 éves fazon, akinek a tájszólásából annyit tudtunk kivenni, hogy tanker és Rotterdam. Lehet, hogy egy volt tengerész? Ami biztos volt az, hogy most bizony nagyon részeg.
Aki aranyos és kedves volt, az egy kilenc-tízhónapos kölyökkutya volt, elfogadta a tenyeremből a sózott mogyorót, hagyta magát szeretgetni, vakargatni.
Az egyik vendég úr kihívott minket egy snooker partira, Manu kezdte, és a barba fejezte be. Nem kapott ki nagyon, mindössze a fekete golyó maradt az asztalon. Az angol nyert, örömében fél pint sört a fejére öntött. A tapsot a győzelemért kapta, nem a mutatványért.
A hajón még benyomtunk egy-egy Peroni sört és egy-egy grogot.
Nem kellett altatni. Éjfélkor azzal feküdtem, hogy, na, holnap nem ébresztem magam, addig alszom, amíg jólesik!
Szeptember 6. kedd, Garston - Manchester - Amszterdam - Budapest. Reggel háromnegyed hétkor ébredtem, teljesen magamtól, hát elmondhatom, hogy addig aludtam, ameddig akartam.
Kinyomtattam az átadás-átvételi formanyomtatványt, és gyerünk csomagolni. Utána kabintakarítás, tengés-lengés.
Ebéd előtt már vagy negyedszer abajgattam a barbát, hogy hívja fel a Marlow-t, és kérdezze meg, miért váltottak le? Végül is kezembe nyomta a hajótelefont, hogy hívjam fel én. Kremersszel beszéltem. Túl sok tisztet kell váltaniuk október végén, és hogy legyen váltó, ezért többeket most hazahoznak.
Hát, nem tudom... azt, hogy szerencsés volt-e anélkül, hogy velem beszéltek volna? Ugyanis meg kell csinálnom a GMDSS-t, és dunsztom nincs, mikor lesz a következő tanfolyam?
A taxi fél négyre lett ígérve. Fél háromkor megjelent egy irdatlan nagy autóbusz a hajó mellett. Elkezdtem humorizálni, hogy sajnos ez elég kicsi, mert nem férnek bele a csomagjaim, Vito még rátett egy lapáttal, aztán a sofőr kiszállt:
- Kit vigyek a manchesteri repülőtérre?
Hát ez bizony én vagyok!
A pasi iskolabusz volt, és egy órával előbb jött, mert utánam iskolásokat visz haza. Gyors bepakolás, gyors elköszönés mindenkitől.
A reptéren kitett, megmutatta, hol a KLM pult, és eltűzött.
Minden rendben ment. A jegyem megvolt, a gép kis késéssel indult, de időben érkezett a Schipholra, pontos indulás, és pontos érkezés Budapesten.
Jó dolog ez a mobil
Ugyanis pontosan tudtam értesíteni az asszonyt, mikor merre járok. Csak szavakban: "Becsekkoltam", "beszálltam, kikapcsolok", "leszálltunk", "várom a bőröndöm" és hasonlókat. Aztán egy rövid beszélgetés Enikővel, amíg a csomagra vártam, majd siettem ki. Kijövök az érkezési csarnokba Ferihegyen, körülvigyorgok, de az asszony sehol. Zavarba jöttem. Alaposan körülnézek, sehol. Hát akkor telefon!
- Szia, kint vagyok, hol vagy?
- Az ajtóval szemben.
- Na, ne szórakozz, nem látlak sehol!
- Te ne szórakozz, most jönnek ki az utasok, és nem vagy sehol!
- Itt vagyok a minibusz pultjánál, de nem látlak!
- De én is itt állok a minibusz pultnál, és nem látlak! Elbújtál valahova?
- Na, ide figyelj asszony! Én most leülök, és addig várok, amíg ide nem jössz!
- De hova menjek, amikor itt vagyok a pultnál!
- Jézusom! Várj megkérdem, melyik terminálon vagyok! Te, mi a 2A-ra érkeztünk!
- Én meg a 2B-n vagyok! De itt írták ki, hogy leszálltatok!
Utána már könnyen megszerveztük, hogy találkozhassunk!
Itthon í-mél várt a Marlowtól: október közepén behajózom az Isartalra...
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
