M/V ISARTAL

Február 28. Húshagyó kedd, úton, Porto Torres. Háromnegyed kettőkor keltett. Négy és fél órát aludtam, frissen ébredtem. Kávét készítettem, megyek fel a hídra. Azt hittem, a barba bálozik, mert teljes díszkivilágítással várt.
- Jó reggelt! - köszöntem illedelmesen.
- Su pasaporte, por favor! - kéri a barba az útlevelem vigyorogva, és sísapkában.
Azannyát! Ez az azért nem semmi! Kőkemény őrség átadás-átvétel lesz, ha útlevél is kell hozzá. Ennyire azért nem volt szigorú Dariusz se!
- Aquí lo tengo - mondanám, ha nálam lenne, de nincs, ezért szégyenkezve hallgatok. Viszont mondja a barba, helyettem is, azaz mutatja, hogy itt van az övé, pedig nem is volt nála. Ilyen "hazudós pasi".
Ja, akkor meg az olasz-spanyol határon vagyunk, és a határőr elbújt a GMDSS pult alá, azért nem látom. Megyek a kis asztalkához, hogy letegyem a kávét, de nem tudom, mert tele van magnóval, spanyol nyelvkönyvvel, francia szótárral, fejhallgatóval...
Mielőtt elment volna, lekapta a fejéről a sísapkát, és mutatja a búráját:
- Magam nyírtam meg magam! - dicsekedett, bár nem nagyon volt mivel.
Nos, ez meg is látszott, ennél rondább csak én voltam, miután Romek ollója alól kikerültem. Ezért aztán jó szívvel ajánlottam a gépészt, hogy ő majd megigazítja a lépcsőket...
Nem tudom, emlékszik-e valaki a Niklason írott Naplómra, azon a hajón voltam három hetet Lojzi kapitánnyal, hát kinézetre, megjelenésre D. kísértetiesen hasonlít rá. Na és abban is, hogy reggel nem tudtam lelket verni belé, negyed kilenckor ette fel a fene a hídra, hóna alatt az olasz nyelvkönyvvel és kazettával - így legközelebb az olasz-olasz határon találkozhatunk... -, s ettől kezdve be nem állt a szája, alig tudtam fél kilenckor elszabadulni azzal, hogy megyek aludni.
- De ne sokat! - búcsúzott.
Persze, délben szokás szerint fent voltam. Ha a dolgok ezentúl is így mennek, ahogyan eddig, akkor az őrségváltásra ezután nem azt mondjuk, hogy hatkor, vagy délben van, hanem hat és hét között, vagy déltájt... Ugyanis tizenkettőtől fél egyig tépte a száját, és majdnem elrohant egy befejezetlen mondat közben. Alig tudtam rákérdezni, érkezés előtt hány perccel hívjam fel a hídra.
- Minek?
- Horgonyt dobni.
- Miért, egyedül nem tud?
- De.
- Akkor nem biztos, hogy feljövök.
Azt nem lehet mondani, hogy kimondott Dariusz mentelitású.
Ja, délben azt is elmondta, hogy ez volt Dariusz második parancsnoksága. El is hiszem, és igazándiból nem értem a lengyelt, minek festette magát, mindenféle mellébeszéléssel a témában. Na, mindegy. Megjöttünk. Ledobtam a horgonyt. Lementem vacsorázni.
Vacsora közben végig bizniszelt. Azt magyarázta, hol milyen befektetései vannak, nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus volt.
Hét körül készült fel a hídra.
- Akkor éjfélkor megyek - mondom neki.
- Nem kell, majd ledőlök, és alszom odafent. Maradjon, és ha kell, akkor hívom. Holnap úgyis egész nap rohangálnia kell.
Ezt nem sok barbától kaptam meg eddig!
Este kézzel mostam, mert a mosógép tíz napja összetörte magát, majd Bilbaóban veszünk csak. Utána még egy kis komputer, de nyolckor a főnök beült a kabinomba, és csak negyedtizenegykor ment el.

Március 1. Hamvazószerda, Porto Torres, úton. Hajnali fél hétkor ébresztett. Horgonyhúzás, manőver, kikötés. Kikötés után azonnal raktárnyitás, majd shiftelés hátra 100 métert. Ez is jellemző ám a digókra! A parton egy nagy kupac anyaföld, ezt visszük "nyers agyag bentonit" néven Bilbaóba. Berakás előtt kérdem az ügynököt:
- Draft survey lesz?
- Nem. Sokkal egyszerűbb a teherautók mérlegelése alapján kiállítani a fuvarlevelet. Itt pontosan 3550 tonna rakomány van. Berakjuk mindet, és mehetnek.
Tiszta sor, nem? Mint később meglátjuk, hogy nem, mert ez is olyan digós fogás volt.
Délelőtt nyomtattam a hó végét. Tizenegykor megjelenik két elegántos, suhanc korabeli, ifjú titán, mint PSC tisztek. Hoppá! Amióta hajón vagyok negyedszer kapunk Port State Controllt, azaz ellenőrzést! Ez volt az, ami minden kikötői érkezés előtt megjelent Dariusz rémálmában, és két napig nem csináltunk mást, mint csiszoltunk, írtunk, attól függően, hogy szegény feje mit álmodott, mit ellenőriztek az ellenőrök. Most érkezés előtt nem volt pánik, viszont jött a controll-officer.
Mindent megnéztek, de annyira, hogy kiszúrták: a pihenőóra nyilvántartásban két olyan napot találtak, ahol nem volt ki a napi 10 óra kötelező pihenőidő. Ez is jellemző erre az amerikai típusú, végtelenül idióta rendszerre, hogy nem az a baj, hogy nem pihentek az emberek, hanem az, hogy ez le van írva. És ezt én minden hajón így csinálom, pont azért, ha ellenőrzést kapunk, akkor mindig meg lehet kérdezni: miért nem baj, hogy a hajón nincs elég ember a munkákhoz?
Szóval a két ifjú tiszt úr kukacoskodott annyit, amennyi egy "jó haditengerésztől" elvárható. Tiszta lappal mentek el, azaz nem találtak semmi kifogásolni valót (ez azt jelenti, hogy nem is igazán akartak, mert minden hajón bele lehet kötni valamibe, hát nem kell azt gondolni, hogy glóriát akarok a fejünk fölé dumálni a tiszta lappal!).
Encsike felhívott, hogy a Szemklinikán a doktornő megnézte a fotókat, és azt mondta, valószínűleg röntgennel fogják elhegesíteni a gyulladt részt, mert ez sokkal rosszabb helyen van műtéti szempontból, mint a másik oldalon volt. Azt is ajánlotta, hogy kenegessem antibiotikumos kenőccsel. Az asszony már szervezte is telefonon keresztül, hogyan menjek ki megvenni egy patikában. Majd, Bilbaóban, állítottam le. De nem lehetett, mert fontos (sajna igaza van), hogy elkezdjem a kezelést.
Így aztán mondom a barbának, megnézem a gyógyszerszekrényt (szegényke nagyon üres), és ha nem találok...
- Akkor Bilbaóban orvoshoz megy és írat dupla adagot, hogy legyen a hajónak is...
Viszont találtam kétfajta szemkenőcsöt, megesemestem a doktornőnek, és hamarosan jött a válasz, melyik a jó. Éjjel belegondoltam: akár tíz éve se lehetett volna ezt véghezvinni, mert kell hozzá egy viszonylag jó minőségű digitális fényképezőgép, amelyik olyan képet tud készíteni, hogy a könnycsatorna azon kb. két milliméter szélesnek látszik, és a záróizmok, mint a kikötőkötelek, élesen látszanak. Ha kész a kép, kell internet, amit széles körben használnak, és legyen természetes, hogy egy egészségügyi intézetben minden orvosnak van hozzáférése és í-mél címe. Kell hozzá mobiltelefon, amivel meg tudom kérdezni címet, és kell hozzá olyan hálózat, hogy a hajón, menet közben is használhassam. És kell hozzá internetcafé, ahonnan elküldhetem (ma ez a szűk keresztmetszet, mert egy külföldi elég nehezen akad rá!). Mindez 1996-ban nem állt még rendelkezésre. Ez tulajdonképpen semmi más, mint információáramlás, és tíz év alatt a sebessége ezerszeressé - ha nem jóval többre - nőtt! Ez is valami fantasztikus ám korunkban!
Innen már csak a rakodás befejezésére kellett várni. Ez valamikor hat körül következett be.
Ez se úgy ment, mint Dariusznál. (Még elég friss az emléke, hát nem véletlen, hogy mindent ahhoz hasonlítok, hogy nála hogyan volt.) Tíz centis fartrimmet akartam beállítani, mert a barba azt mondta, hogy annyi trimmel megyünk, amennyit akarok, csak ne legyünk orron. Nem ám, mint a hülye Fronczaknál, akinek dunsztja nem volt a hajó optimális úszáshelyzetéről, és gondot csinált belőle, amikor ötven helyett negyven centi volt a rakodás végén (az is sok).
Szóval hátul figyelem a merülést, és közben számolom az átlagot, egyszer csak, hoppá! Rohanok előre. Elől hátul öt méter hatvan centi, hát már túl vagyunk rakva a nyári megengedett merüléshez képest is tíz centit, nemhogy a télihez, amihez kiszámoltuk a felvehető rakományt. Rakodás állj, rohanás a barbához. Az kijött, megszemlélte a helyzetet, és elkezd röhögni:
- Chief, ezek jól átvágtak minket!
Utána még két markolónyi anyag bejött, hogy a dőlést kiegyenesítsék, és kész.
A parton még maradt százötven tonna.
Ennyit az olasz korrektségről, hogy a parton 3550 tonna rakomány volt. A rakományfeladója ott vigyorgott egy kocsiban, a háttérben!
Raktárcsukás, eljövetel. Hát nem kellett altatódal az elalváshoz.

Március 2. csütörtök, úton. Éjjel megyek fel a hídra, hát tök sötétség van. Mi történhetett, kérdem magamtól, aztán megtaláltam a megoldást: tegnap Hamvazószerda volt, tehát kedd volt a farsang vége, a barba se bálozik a hídon. Köszönök.
- Jaj, chief, nincs egy radarunk se! - jajongott. - Ha kell egy matróz, akkor nyugodtan hívhat éjszakára figyelőnek.
Nem kértem. Helyette odaültem varázsolni a radarhoz, kettő órakor volt kép. Lehet, hogy az segített, hogy a végén jól fejbe vágtam... Reggel teljesen meg volt a barba hatva, és kifejtette, hogy csak a gibraltári átkeléstől tartott (jelzem én is), de így most már minden oké. Kíváncsi vagyok, újra beindul-e a báli szezon, meg a nyelvkurzus a hídon?
Reggel öt óra körül elhánytam magam, aztán hasmenés, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Még az ébresztőt is negyed tizenkettőre állítottam, hogy kialudjam magam rendesen. De negyed tízkor felébredtem, és a rossz gyomrom már jó volt. Nem tudom, mi lehetett.
Délben, csodák csodája, a barba beírta a naplóba, hogy hány mérföldet tett meg, és azt is észrevettem, hogy kihegyezte a ceruzát. Csak el ne kopjon a sok munkában...
Azzal ment le fél egykor, hogy ne dolgozzak sokat. Szót fogadok, elvégre ő a főnök.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...