M/V ISARTAL
Március 17. péntek, úton, Angol csatorna. Este alig tudtam aludni, így az éjszakai őrség nehezen tellett, nagyon álmos voltam. Pedig Encsivel is sikerült beszélnem Jobourgnál. A bejelentkezés a barbára maradt, és nem emlékszem arra, hogy mikor volt olyan, hogy egy őrség alatt nem tudtam kimenni az állomás hatósugarából! Fel is hívtak, úgy három körül, hogy minden rendben van-e, mert feltűnően lassan megyünk, alig két csomó a sebességünk az utolsó órában.
- Persze, semmi baj - nyugtattam meg az operátort a jó kis meleg kuckójában, ahol minden csendes, nem billeg, nem fúj a szél. - Csak a hullámok szemből jönnek, a szél szemből fúj és a 600 KW-os főgép nem bírja a strapát. - mondtam.
- Ha nincs semmi baj, akkor oké... - mondta a gall kokasos minden különösebb meggyőződés nélkül.
Ezt már nem szeretem
Jan beindította a szarkeverést. Ment a barbához, hogy a legénység "fel van háborodva" mert Mikola jön vissza, kérdezze csak meg a chiefet. Meg Romek nem jön vissza a hajóra, ha itt lesz Mikola... (Ezt már csak azért se hiszem, mert Romek a cég többi hajóján csak gépmester (motorman) lehet, itt meg kápó (a hajó főgépe csak 600 KW és a papírja 750 KW-ig szól), hát miért utasítaná el a kellemesebb beosztást a több fizetéssel, csak azért, hogy Jan maradhasson.
A barba éjfélkor azt mondta, hogy egy kicsit eligazította a szakácsot.
Délelőtt egész kávé alatt azt hallgattam, hogy ki lett vele szúrva (ami persze igaz).
Úgy látom, a barba, annak ellenére, hogy félig lengyel származású, nem szíveli a polyákokat igazán, inkább hajlik az ukrán és orosz legénység felé. Azt mondja, hogy nyíltszívűek, a barátságot nem színlelik, mint sok lengyel (lásd Sadlót). Ebben is lehet igazság, bár több az általánosítás, ami nem jó. Hiszen voltam én remek lengyel barbával is nemcsak Sadlóval és Fronczakkal. A Petrán Maciej volt a főnököm, aki egy kiváló ember, igaz, a vezetékneve viszont Kraus...
Ami jó hírem van viszont az, hogy megváltozott az út, Sunndalsöra - Höyanger lesz (ha minden jól megy és igaz...). Jó lenne Höyangerben kimenni, hiszen a nyáron nem volt alkalmam, mert mindössze 300 tonna alumíniumot raktunk be másfél óra alatt.
Este nekiláttam, hogy kijavítsam a Tengerész szimfónia című novellát.
Baj van vele!
Ugyanis hiába olvastam át, nem kellett javítani semmit, úgy jó, ahogy megírtam. És azt hiszem - nagyképűség nélkül -, hogy nem csak jó, hanem nagyon jó! A "nem kellett javítani" azt persze úgy kell érteni, hogy átírni, hozzátenni, vagy elvenni nem kellett, mert volt persze apróbb javítanivaló, ami mindig akad, minden olvasatra.
Március 18. szombat, Doveri-szoros, Északi-tenger. Reméljük, igaza lesz az előrejelzésnek, és lecsendesedik a vihar. A legutálatosabb munkával foglalkozom: a kiadványok és térképek javításával. Bilbaóban kaptam hét darab notiszt, most dolgozom fel őket. Egyszerűen olyan lélekölő és unalmas, de legfőképpen felesleges munka, hogy képtelenség elkezdeni, és amikor kész leállni. (A felesleges jelző csak a dolog 80%-ára érvényes, mert vannak valóban fontos információk is közöttük.)
Most hajóvásárlási szakhallgatóság vagyok.
Ugyanis én nagyon szakaszerűen tudok mindenkit meghallgatni, ez onnan is látszik, hogy csak rá kell nézni a parancsnokra, hogy milyen lelkesen és milyen folyamatosan tud nekem mesélni. (Ez most egy kis öndicséret is, mert szerintem ez az ember egy busmannak is képes ugyanilyen lelkesen elmagyarázni a Golf áramlat hatását a norvég partokra.)
Szóval hajót veszünk.
Előbb eladjuk a litván földeket, de előbb megvárjuk, hogy felszabaduljanak (jövőre mindenki vehet, aki EU állampolgár), akkor az árak felmennek a csillagos égbe, kapunk érte hárommillió eurót, és kettőből lesz egy holland építésű, húsz éves hajó, úgy 4000 DWT körüli. Majd én leszek a chief rajta, a többiek litvánok, mert a Marlow-t is ki kell hagyni, így több fizetés adható a legénységnek. Azért arra rettentő kíváncsi lennék, hogy hány német vagy más EU-s állampolgár feje lesz átverve, amikor a megvett földjeiket a nevükre akarják íratni a litvánoktól (mert ugye eddig csak így lehetett vásárolni: helyiek nevére íratva).
Március 19. vasárnap, Északi tenger. Megyünk. Az idő rossz, de mennyivel jobb, és kibírhatóbb a mozgás, mint lefelé volt! Most a Lys Chrisen készült videóimat írom DVD-re, és egyúttal készítek rövidített változatokat, amiket majd kiteszek az internetre. Készítettem egy vadonatúj aloldalt a honlapomhoz, így már a 7.0-ás verziószámnál járok!
A barba délután fél négyig volt fent, és végig volt beszélni valónk!
Március 20. hétfő, Északi tenger. Benne e legrosszabb időben, de kibírható, szemből jön, így aztán csak reméljük, hogy egy nap késéssel, szerdán bemehetünk a szigetek közé.
Jan nyelvtudásáról
Amikor lemegyek ebédelni, akkor újabban lejön a barba is, addig watchman vigyáz a hídon. Ja, mert így ebéd közben is lehet dumálni...
Ma jól belelépett Jan lelkébe, ugyanis kijelentette, hogyha megveszi a hajóját, akkor lengyelek szóba se jöhetnek, mert nem jó tengerészek, hanem litvánokat (oroszokat) fog alkalmazni (meg engem, de ezt hiszem, ha látom). Ez rettentő érzékenyen érintette Jant, ugyanis van a lengyeleknek egy tulajdonságuk, ami sehol máshol nem létezik: erősen nacionalisták. És ilyenkor a nemzeti érzésbe erősen bele vagyon gázolva, amikor azt kell hallja, hogy nem jó tengerészek, ugyanis el van durranva az agyuk maguktól, hogy milyen jók. Ebben persze nincsenek egyedül. A szakmával együtt szívtam én is magamba, hogy a magyar tengerészek a legjobbak közül valók, hogy aztán a nemzetközi munkaversenyben hogyan állják meg a helyüket, arról néhány tengerészközvetítő tudna mesélni. Azt hiszem, egyik náció se jobb a másiknál, csak más.
Aztán a szakács szemére hányta az angol tudását, na ez a büszkeségének a maradékát is sárba tiporta, mert Jan szerint ő angolból kiváló, szerintem már nem, a barba szerint pedig baja van a mások megértésével, amit az ebédkor be is bizonyított.
A kaftán (parancsnok, most jutott eszembe a szleng szó, rögtön be is írtam a szótáramba) arról beszélt, hogy a volt szajúzban a nyelvekért 15 rubelt kaptak az emberek nyelvpótlékként, mire Jan azt mondta, hogy ez Lengyelországban másként van, ott a kommunista időszakban nem kellett fizetni a nyelvtanulásért. Aztán ezt még ragozta is egy kicsit, mire a barba nevetve mondta, hogy no lám, mégiscsak baja van az angol értésével, hiszen mi ketten másról beszéltünk, mint ahogyan ő értette.
Aztán van még valami.
Van egy gyarló emberi tulajdonság: ha valaki csak konyít valamihez, gyakran hajlamos az értőket, a szakembereket vizsgáztatni. Van egy szimpatikus hölgyismerősöm, aki fizika tanár, és egy villanyszerelő fiatalember előszeretettel tesz fel neki "ellenőrző kérdéseket", különböző szakkönyvekből.
Nos, tegnap az ebédnél hallgatjuk az egyik CD-t, 60-70-es évek olasz slágereit.
- A che cosa azt jelenti, hogy: hova mész... - mondja Jan.
- Nem, azt jelenti, hogy: mi ez? - mondom, mert ugye én azért beszélem (úgy, ahogy) a nyelvet.
Jan csak néz, aztán elvonult a kabinjába, és kisvártatva jött az újabb tudással:
- Facciamo conoscienza... - mondja.
Erre már az ember nem válaszol, mert ez a könyvből kiolvasott vizsgakérdése, hát jobb, meg se hallani, nem kezdeni vele bármiféle nyelvi értekezésbe, ráadásul abszolút értelmezhetetlen a mi viszonyunkban. Azt azért elmondom, hogy ugyanaz a szimpatikus hölgy angolul annyit tud mindössze, hogy: on the two side of the street there are large houses (az utca két oldalán nagy házak vannak), meg azt, hogy: how do you do Gertrude, viszont ezt nem arra használja, hogy másokat vizsgáztasson, hanem ezzel bármit ki tud fejezni, amit csak akar. Amikor tíz napig német vendégei voltak, akkor velük ez alapján csak angolul társalgott, és semmiben nem szenvedtek "kommunikációs hiányt"!
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
