Hajók, gépek, tengerészek

 Egyik hajóm gépházárol keszült videó. Látszik, hogy a hajó nem egy mai darab, de az Atlantin még biztonságosan átvitt bennünket. A video nem az én művem. A főgép Sulzer 6 RTA 58 tipusú, a segédgépek (diesel generátorok)  8 hengeres SKL motorok.

Két szerződést is letöltöttem ezen a hajón. Genovába mentünk, és Manchesterbe (felmentünk a Mersey folyón) vittük. A rakomány egy nyomdai csarnok vasbetonelemeinek egyharmada volt. Egy hajó elvitte az egyharmadát és az utánunk kikötő a végét.

A rakodást a gyár intendánsa felügyelte, aki elmondta, hogy az első hajón egy csomó elem összetört mert a parancsnok nem hallgatott rájuk, és középen is alátámasztatta a "v" alakú elemeket. Mi hallgattunk rá, nálunk egy sem tört össze. A videó után folytatom.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy...

A mesék így kezdődnek. De ez nem mese, bár a kezdet számomra igazán mesébe illő.

Tehát egy fiatalember évek óta arra készül, hogy világot láthasson, tengerész legyen. Honnan az ötlet, a késztetés?

Gyermekkoromban faltam a Verne regényeket (többek között), s bizonyára eljátszottam a tizenöt éves kapitányt, kerestem én is gondolatban Grant kapitányt a gyermekeivel együtt, nagyon intenzíven átéltem az olvasmányaimat, s alakítgattam magamban egy világot, amiben nyilvánvalóan a tenger, a végeláthatatlan víztükör előkelő helyen szerepelt.

Amit biztosan tudok a kezdetekről az, hogy másodikos gimnazista voltam, és a kezembe került egy IM, a korombéli olvasók biztosan emlékeznek az akkoriban népszerű, képes havi folyóiratra, az Ifjúsági Magazinra. Ott olvastam egy riportot magyar tengerészekről.

 Életem első tengeri hajója az MS Rába volt, amelyre 1977 tavaszán Reniben száltam be. Egyes kollégáimmal ellentétben én nem túlzottan kedveltem ezt a kikökötőt, ezért elég ritkán száltam partra. Az első két partralépésem között tiz év telt el.

MS Rába Reniben

  A második alkalommal azért mentem ki mert egy jóbarátom üzent egy szintén Reniben horgonyzó magyar tengerjáróról, hogy találkozzunk és beszélgessünk. A terv az volt, hogy a kátyerállomáson találkozunk, elmegyünk a tengerészklubba és némi vodka mellett jól eldumálgatunk.

 Mire én kiértem ő már várt a kikötőkapunál. A két pisztojnyica valamit félreérthetett, azt hitték testvérek vagyunk és teljesen meg voltak hatódva, hogy hosszú hónapok után itt találkozunk. Ezért a szokásos motozás is elmaradt.

 A klub felé ballagva kérdeztem miböl iszunk? A barátom mondta, hogy a hajón eladta a pulóverét egy melósnak aki a klubba hozza a pénzt. Jött is a vevő és kifizette az árut. Mivel szerettem volna én is meghivni havert egy italra megkérdeztem a fickót vesz-e farmeringet? Persze, hogy érdekelte a dolog. Megeggyeztünk és a feltűnést kerülendő az egyik parkban lévő nyilvános budin le is bonyolitottuk az üzletet. A pénzt elittuk. Késő este, visszatérőben a kikötőbe, kicsit fáztam mert csak egy vékony póló maradt rajtam.

Volt egyszer egy MAHART, ahol több, mint 1500 tengerész dolgozott. Közöttük volt Moha és Seafalcon is. De a céget "hozzáértő" politikusok felszámoltatták a szakemberekkel, olyan helyzetbe hozva őket, hogy ez lehessen a logikus megoldás.

Milyen is volt ez a cég, amikor fénykora volt, és ez a hatvanas, hetvenes évekre esett.

Vége az ünnepeknek... Elmúlt a karácsony, el a szilveszter. Hála a tévéknek (mivel szilveszter este volt minden, csak műsor nem), az asszoynkámmal videóztunk. És betettem az Isartalon készült videókat, és rajta a volt a karácsonyunk és a szilveszterünk is.

Nézd meg, hogyan telnek az ünnepek a hajón... És ezzel kívánjunk minden, tengeren levő tengerésznek Boldog Új Évet!

És a szilveszter:

Most megmutatom egy naplóbejegyzésem. Minden hajón írok, írtam naplót egészen 1995 óta. Azért, mert arra gondoltam, hogy  az nem igazán érdekel senkit, hogy én mit is csinálok ott, de az, hogyan telnek a tengerészek mindennapjai, igenis érdekelhet másokat.

Nos ez a Napló 2008-ban íródott, amikor pár napja érkeztem meg a Johanna C hajóra, az ukrajnai Nyikolajevbe. (a barba a parancsnok, és azt kell róla tudni, hogy Kherszonban lakik, ami mindössze 150 kilométer, hát nem csoda, ha otthon lehetett a dolog miatt, haza is ment.)

Ebben egy kis környezetszennyezésről mesélek...

 Amig Seafalcon az ünnepi előkészületekkel van elfoglalva, gondoltam feltöltök pár kepet a MAHART egykori hajóirol.

Mielőtt elpakolom a laptopot, egy gyors bejegyzés:

A M/V Transmar volt az utolsó hajóm, és végigcsináltam vele egy négyéves javítást. Erről összeválogattam egy albumnyi képet, azt nézhetitek meg. Van egy kép, ami egy fűtőspirált ábrázol, ez az oldaltankban van, ahol a nehézolajat (HFO - Heavy Fuel Oil) tároljuk. Ezt annyira fel kell fűteni, hogy szivattyúzható, folyékony legyen.

A képekhez tettem feliratokat, de valószínűleg van olyan, hogy én tudom, miről beszélek... Kérdezz!

Ha a diavetítés túl gyors, a képre kattanva a Picasa webalbumban tudod megnézni a fotókat.

Khm... mégis megírom a következő bejegyzést is.

Mivel ide hajókat, hajógépeket, víziszerkezetek motorjait kedvelő olvasókat várunk, úgy gondolom, érdekelhet bennetek a szótáram, ami ha nem is hamarosan, de meg fog jelenni.

Szavak a hullámok hátán címmel összegyűjtöttük a tengerészek, a hajósok és a vitorlázók nyelvének a szavait. Ez nem szakaszótár. Ez nem szlengszótár, hanem a vízi emberek nyelvének a szavait tartalmazza. felsorolok pár szócikket, hogy felkeltsem az érdeklődést:

aszi – gépápoló; lásd még: smirer

apróbaszás – aprópénz; (M) mindig annak az országnak az aprópénze, fémpénze, ahol a hajó éppen tartózkodik

Létrehoztam a blogot.

Szerzőket, szerkesztőket várok. Tengerész gépészeket, hajósokat, jachtosokat, olyanokat akik értékelik a gépház illatát, a gépek dübörgését...

Ez a "szülőírás"

Én csak karácsony után leszek aktív.

Addig is mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet!