Ez az eset már nem annyira ifjú titánként esett meg velem. Elmesélve jobban ül, mint leírva, de próbáljuk meg.

Kellemes konténeres járaton voltam 2. tiszt.  A parancsnokkal együtt szálltam be, aki kettő darab női hölgyet is hozott magával, olyan 22- 25 éves korosztályban. A parancsnok maga 67 éves német volt. Az idősebbik leányzó a barátosnéja, a valamivel fiatalabb az unokahúga volt, na nekem vele lett dolgom.

Piszkos a fantáziátok, nem úgy. A leányzóról elsőre azt hittem, valahonnan Németország keleti részéből származik, és mamája tagja lehetett a német atlétaválogatottnak, nem egy Claudia Schiffer volt, na. A dolgom meg az volt vele, hogy a német hajózási főiskolára járt és első 6 hónapos gyakorlatára érkezett. Mivel a csúf mindig elfoglalt egy konténeresen, a harmadik tiszt pedig egy megbízhatóan alkoholista fülöp volt, hát én lettem a szárazdajka. Azzal az intelemmel, hogy tanítsam meg neki a tengerészlét alapjait, és nagyon figyeljek rá, baja ne essen, mert a barba nővérének egy szem gyereke, szemük fénye. Sok gondom eleinte nem volt a kiscsajjal, de a tengerészélet alapjait nem a 2. tiszt őrségében kell elkezdeni elsajátítani, de próbálkoztam, figyelt, kérdezett. Így teltek a hetek, hónapok, semmi különös nem történt, kivétel, hogy a kissé ittas tercó (3. tiszt) egyszer megpróbált kissé erőszakosan udvarolni a kadétnak, amikor felhorgadt benne a kakas. Mivel agresszív duhaj volt, kénytelen voltam két öltéssel összevarrni a száját, ahol felrepedt, miután lefejelte a tenyeremet. Hivatalosan a frissen felmosott lépcsőn csúszott meg.

A nyugalmas monotonitásból Kadétlány zökkentett ki. Csillagos este volt, olaj tenger, a Hold ezüst utat festett a vízre. Éjfél után jártunk pár perccel, a híd ablakánál a kávémat kavargattam és néztem kifele. Mellettem Kadétlány a teásbögréjét szorongatta, amikor megtörtént:

- Szekond ! (leírva second- a 2. tiszt megszólítása)

- Hm?

- Van egy kis problémám.

- Hm? Ha nem nőgyógyászati, halljuk.

- Hát… Terhes vagyok.

Püfff. Én itt lábon kihordtam gyorsan egy enyhébb infarktust. Megroggyanó térdeimet leplezve leültem a barba székébe. Pörgött az agyam, szívtam a cigiket. Mert azon túl, hogy ott és akkor a Kadétlány szolgálatra alkalmatlan vált, én bajba voltam. Mert nem lesz olyan ember, aki elhiszi nekem, semmi kzöm a dologhoz. Főleg nem az Öreg és német cégnél német barba haragját magamra vonni nem kellene.

- Kadétlány! Ez tuti?

- Igen. Késik. ( A mikulása).

- Mennyit?

- Már kettő hete.

Hmmm. Nem eszik olyan forrón a kását. A ciklus kimaradását okozhatja a fizikai megterhelés is. Terhességi teszt nincs a gyógyszerszekrényben. Egy hét múlva érünk Koreába. Ott partra csusszanok, és beszerzek terhességi tesztet. Egy hét alatt meg akár a télapó is megjöhet.

Nem jött meg. Azt most nem mesélem el, hogy mennyire komplikált Koreában terhességi tesztet vásárolni, az külön sztori, de azóta rühellem az aktivitit.

Hajóra vissza, Kadétlányt be a kórházba, annak is a fürdőjébe és a három különböző tesztert a kezébe nyomtam. Majd úgy toporogtam az ajtó előtt, mintha én lennék a majdani apuka. És legalább úgy reméltem, hogy negatív lesz az eredmény, mert az Öregnek nagyon nem akartam ilyen hírt elmondani.

Pozitív lett, mind a három. Na akkor lelkem felmegyek a nagybátyádhoz. Sajnos a barba házon kívül volt, a városban. Így az elkövetkező hat órában volt alkalmam vagy hatezerszer próbáltam le, miként közlöm az örömhírt vele. Pont az őrségem végén érkezett vissza a barba a hajóra. Gyorsan megkértem, hogy adjon pár percet, hogy átöltözzek, és szeretnék vele beszélni. Rendben, vár a kabinjában.

Átöltöztem, végrendeletemet megírtam és felmentem hozzá. A nappalijában találtam, a vásárfiát rendezgette.

-Na, mi a gond, second?

- Captain, üljön le, kérem.

- Minek?

- Mert úgy is le fog.

Leült az öreg, én meg töltöttem neki egy emberes adagot az asztalon álló whiskyből. Na, ekkor már gyanúsan méregetett. Mivel úgy hiszem jobb a kellemetlen dolgokat gyorsan közölni, nem lacafacáztam:

- Captain, Kadétlány terhes.

Miután letisztogattam magamról a rám köpött whiskyt, próbáltam válaszolni a kérdésekre. Az Öreg becsületére legyen mondva, eszébe sem jutott, hogy én lennék az apa. Viszont jóval nagyobb gondot okozott neki az, hogy ő miként mondja majd el a nővérének az örömhírt.