2003. DECEMBER
December 22. hétfő, Glückstadt, úton. Reggelre verőfény, napsütés, bárányfelhők, minden ami kell, meg mínuszok... A rakodási szünetben, amíg kávéztak a dokkmunkások, kiloptam magam a kamerával no nem a városba, csak a kikötőtől száz méterre levő kis zsiliphez. Onnan látni a várost, illetve a csatorna, vagy folyócska partján lévő házsorát. Láttam egy jó régi jachtot. Eladó. Potom 160 ezer euro; az ára!
Hiába mondta Oleg, ha csak egy szem eső cseppen, azonnal csukjam be a raktárt, úgy látszik, ez a karácsony nem kikötőben lesz. Innen ötkor úgy elmentünk, mint annak a rendje.
Hogyan dolgozunk?
Délelőtt megjött Mr. Rohden, hozott magával két szivart, mindkettő norvég, rájuk akarja sózni a hajót. Persze ez így rosszindulatú megjegyzés, pedig nem kell a hajót "elsózni", jó állapotban van, s aki kibérli, az biztos meg lesz elégedve vele. A tulaj fel akarja bontani a hajóbérleti szerződést az RMS-szel, mondván, hogy keveset fizetnek, és azt is két részletben, félévente, neki meg ugye a kiadásai az egész évben megvannak. (Most mindenki zokokhat egy sort Mr. Rohden keserű sorsa felett...)
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó, csak a raktárral nem voltak kibékülve.
- Captain - mondja Herr Rohden Olegnek -, maguk nem dolgoznak semmit? Csupa rozsda a raktár oldala...
Így van ez már. Senkit nem érdekel, hogy a hajó kimondottan jó karban van, csak az, ami nem tetszetős. És senkit nem érdekel, hogy kimosni alig van időnk sokszor a raktárat, nem egyszer vizes állapotban kezdik meg a berakást, télen még ennek is örülni kellene. Nem. "Maguk nem dolgoznak..." ez a természetes reagálás. És ezért nem is hibáztatom a tulaj urat, mert mindenki így állna a dolgokhoz. Ami számára valami miatt fontos, az legyen a hajó számára is, még akkor is, ha nem kapnak semmi információt... Dél körül megjött Mr. A. Jagur, az új gépész. Származására nézve fehérorosz, állampolgársága litván. Amikor kiderült, mondta is Oleg, hogy volt egy belorusz chiefje, azt Klicsurnak hívták, ez az -ur végződés a fehérorosz nevek sajátja lehet.
A hőmérőfülű Misa
Kantvikban voltunk, amikor a hőmérsékletről beszéltünk. Én mínusz 2 fokra saccoltam, de Misa csak ingatta a fejét.
- Van ez 7 fok is, chief... - mondta. Megnéztem a hídon, hát neki volt igaza, kicsivel több volt, mint hét, de nem érte el a nyolcat.
Ma reggel Francis jön:
- Legalább mínusz öt fok van.
- Nincs az annyi! - inti le Misa -, legfeljebb ha egy, de inkább nulla.
Fel a hídra, megnézem, hát valóban, a higanyszál a nulla és a -1 között állt. Biztosan Misa fülében van egy beépített hőmérő.
December 23. kedd, úton, Brake. A Weser parti kikötőbe hajnali háromkor érkeztünk. Mivel este héttől hajnali egyig aludtam, meg se kíséreltem, hogy lefeküdjek. Hatra kinyitottam a raktárt, megbeszéltük a teendőket, és elkezdték a berakást. Hiába is reménykedtünk, hogy itt maradhatunk este, megnyugtattak: addig dolgoznak, amíg be nem rakják a hajót. Késő délután küldtem egy rakat sms-t, kellemes karácsonyt kívánva. Hamarosan csőngőtt a mobil, de éppen nem tudtam felvenni, s láttam, hogy Attila keresett. "Most hívj" ment a következő sms, és hamarosan beszéltünk is.
A legjobb persze az volt, hogy Encsikével tudtam beszélni, csak ilyenkor karácsony környékén nagyon remegős a hangunk, és sírós a kedvünk. Sajnos, megint egy karácsony, amin nem vagyok otthon.
Az előbb úgy írtam: karácsony, amikor, majd kijavítottam, és megint csak azt látom, hogy mivel helyes, a magyar gondolkodásnak megfelel a "karácsony, amin nem vagyok otthon" megfogalmazás, bizony a mi nyelvtani gondolkodásunk teljesen másképpen működik mint bármely európia nyelvé. Ez is igazolja, hogy a mi nyelvünknek az a lényeges, hogy a térben el tudja helyezi a cselekményeket, és nem időskálán szemléli az eseményeket, mint pl. az angol.
Estére kezdett a torkom kaparni, a fejem lüktetni, na, jól nézek ki, szép karácsonyom lesz...
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
