2004. JANUÁR
Január 27. kedd, Humber-torkolat, horgonyon. Kettőkor keltett. Alig tudtam összeszedni magam, éreztem, hamarosan jön az izomláz a karomba.
- Fél ötkor keltsd a matrózokat, folytassák a raktárt. Engem hatkor... - mondta, és már ment is aludni. Hatkor viszont én nem mentem aludni, hanem irány a raktár, segítettem a kerekes állványt toszigálni, meg festettem. Nyolckor kerültem ágyba. Altatni nem kellett. Négykor leváltott Oleg, mehettem megint segíteni, ugyanis nap közben állandóan, óránként csengett a telefon:
- Hol tartanak, mikor lesz kész a raktár? Végül megjött az order: este 11-kor horgonyt fel, s induljunk Rotterdam irányába.
Január 28. szerda, úton. Délben már kipihenten ébredtem. Ekkor már csak a rossz idő zavart, mert rolláztunk, billegtünk mint a megveszekedett fene. Megjött az order is, Terneuzenbe megyünk, a holland kisváros a Schelde túloldalán van. Ilyenkor Stenbankhoz megyünk, ez a pilotállomás van a legközelebb. Egykor Oleg elküldte a telexet a pilotszolgálatnak. Ám hiába, amikor fél háromkor megérkeztem, azt mondja a forgalom-ellenőrzés, hogy nincs révkalauz este hétnél előbb, várakozzunk a körzeten kívül. Megfordultam, annyi jó volt benne, hogy pont szembe mehettem a hullámokkal, nem billegtünk. Ötkor hívnak:
- Semmi értelme, hogy itt várakozzanak, nincs révkalauz, menjenek Wandelaarhoz, ott előbb lesz. Odáig 35 mérföld az út. Jó négy óra. Oleg feljött a hídra, hatig beszélgettünk, akkor nekem ugye lejárt, hát lementem a kabinba.
Január 29. csütörtök, úton, Terneuzen. Éjfélkor Oleg fogad:
- Mindjárt indulhatunk. Eddig itt kellett várakoznom, az ötödik hajó vagyunk, akit bevisznek radarirányítással, mert révkalauz nincs, itt is felfüggesztették a szolgálatot a rossz idő miatt. Így aztán Oleg maradt velem a hídon, dumáltunk, elütöttük az időt, a forgalom-ellenőrzés meg mondta milyen irányba menjünk. Négykor vettük fel a folyami kalauzt Vlissingennél.Ötkor érkeztünk a zsiliphez. Fél hatkor egy várakozó rakpartra kötöttünk ki. Olyan cudar, hideg szél- és hóviharban, hogy még most is reszketek, úgy átfáztam. Megjött Mr. Schultze, a cég intendánsa, hozott egy kis pénzt, mert Oleg leadta ki hány órát túlórázott a segédgéppel és a raktárfestéssel. Hát nem szakadt meg a dollárok cipelésében. Öt dolláros túlórapénzt fizetett Mr. Rohden mindenkinek. Mivel nem tudni, mikor kezdjük a berakást (este, vagy csak holnap állunk át a berakó rakpartra), ezért csak úgy, ruhástól eldőltem egy kicsit nyolc óra felé. Kilenckor kopog a szakács. A rendőrség volt. Kérték a személyzeti jegyzéket.
- Akkor ébresztenem kell a barbát... nekem nincs. - mondtam. A két tiszt pusmogott egy kicsit egymás közt.
- Volt változás a személyzetben?
- Nem.
Örőmmel konstatálták, és jó álmokat kívánva elmentek. Ha majd ezt megtanulják a volt szovjetországok rendőrségei, akkor elmondhatják, hogy közelednek Európához. Mert Parnuban a lettek még mindig tartottak pofavizitet...
Tíz órakor Staszu kopog. Újabb látogató. Olyan álmos voltam, hogy nem fogtam fel, hogy mit akar. Csak amikor mondta, hogy amit hoznak azt a szalonba szokták letenni, akkor eszméltem, hogy most hittéríteni fog a szimpatikus fiatalember. Kinyitja a táskáját, kiveszi az anyagot.
- Baptista? - kérdezem.
- Igen, honnan tudja?
- Mindenütt ezeket a brossúrákat hozzák, Angliában, Svédországban, Norvégiában, Belgiumban... Mielőtt komolyan belefogott volna a Biblia magyarázatába megjöttek Francisék kávézni, átadtam nekik a hittérítőt, és eltűztem aludni. Nem tudni, mikor kezdünk berakni. Állandóan változik az időpont, nem is érdemes foglalkozni vele, ha hívnak, megyünk...
Délelőtt távirat jön: a hajó vezetése vagy a tulajdonos kérésére a szakácsot leváltják. Staszunak ez teljesen váratlanul jött. És nem hitte el Olegnek, hogy nem ő küldi haza. Csak akkor nyugodott meg, amikor a parancsnok felhívta a céget, és a füle hallatára kérdezte, hogy ők kérték-e a leváltását, mert a hajóról ilyen kérés nem ment. Mivel nemleges választ kapott Britta Jahntól, ezért ment a telex Ciprusra: a szakács marad, senki nem kérte a váltását. Érdekes, utána már nem forszírozták a váltást. Biztosan valakinek a magánakciója volt. Délután térképeket javítottam, Oleggel beszélgettem a hídon, amikor látjuk, hogy megáll egy rendőrautó a hajó mellett. Kiszáll két egyenruhás, és a hajóoldalt festő Francissal és Misával kezdenek beszélgetni. Ezt meglátva, Oleg elsápadt, én meg megint csak azon örvendeztem, hogy nem én vagyok a barba. Ugyanis tilos a hajót partról, illetve a víz fölött festeni. A rendőrök fel is jöttek a hídra, és üdvözöltek:
- Jó napot, captain...
- A parancsnok lent van, én csak a chief vagyok - mondtam, és biztosan látták rajtam, hogy tudom, nagyjából, hogy mi következik, és egyáltalán nem bánom, hogy nem nekem kell válaszolni a kérdéseikre. Kivitték Oleget, megmutatták, hogy a hajó melletti tócsákban zöld festékcseppek vannak, amik most nekiállnak a környezetet szennyezni itten Hollandiában. A barba erre fennhangon utasította a matrózokat, hogy azonnal hozzanak rongyot és itassák fel a festékes vizet, meg takarítsák fel a rakpartot. Ám a rend dagi (fiatalember) és csúnyácska (ez enyhe kifejezés a rendőr-hölgyre) őreit ez nem hatotta meg. Jegyzőkönyv, persze hollandul, amit a barba nem írt alá. Minek a szót szaporítani? Ezerötszáz euró. Ennyi a büntetés. Nos, ki csodálkozik azon, ha Oleg egész délután szótlan volt, és nem akarózott kijönni a kabinból.
Délután jött a Suny Radio embere, és vásároltunk ezt-azt a vámmentes üzletben.
Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban
Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
