2004. FEBRUÁR
Február 3. kedd. Montrose, 28 nap. Kelés negyed nyolckor, mint a régi szép időkben, amikor a 8-12-es szolgálatban voltam. Tengés-lengés, térképjavítás, tengés-lengés, szakkönyvjavítás, lengés-tengés, ugyanis ehhez a munkához nincs elég fenekem, nem tudom hosszasan csinálni.
A brit hölgyek kebléről...
Akik olvastak angol irodalmat, azoknak lehet elképzelésük, illetve némi ismeretük arról, hogy bizonyos hölgyek, főleg azok, kiknek keblében hazafias szív dobog (és több szó nem lesz keblekről!) gyakorta ültek le üres óráikban kötögetni, hogy a hős brit katonáknak vagy a hős brit pilótáknak, esetleg a hős brit tengerészeknek érmelegítőt, sálat, sapkát, netán meleg kesztyűt kössenek, amit a helyi egyházi illetékes összegyűjtött és átadták a megfelelő brit hősöknek, hogy haltukban ne fázzon az érjük vagy a fülük... Nos, délután bejött egy "pastor", azaz tiszteletes úr, kedvesen elbeszélgetett velem, mivel mindenki más tette a dolgát (a városban, vagy a decken). A névjegyén láttam, hogy a hadsereg, légierő és a tengerészet lelkipásztora, és egy teljes nájlonzacskónyi kézzel kötött sapkát hozott nekünk, kitette az asztalra, hogy mindenki vegyen kedve szerint a hős tengerészeknek szánt meleg holmi közül, ami a brit honleányok ajándoka (valószínűleg). Természetesen szépen megköszöntem a hajó legénységének nevében a kötött holmikat. Most van egy szürke és egy tojáshéj színű, kézzel kötött sapkám... A meteorológusok meg átmentek butába. Elfelejtették a számjegyeket, csak a 9-es és tízes szélerősséget ismerik North Utsirától (közép Norvégia) egészen Fitzroyig (Portugália közepéig). Csak Trafalgarra (Gibraltár környéke) nem adnak vihart. Magyarán Nyugat Európa minden tengere és sósvize be van durranva. Most nem jó tengerésznek lenni. Sokkal jobb a finom kis kikötőben térképet javítani... Délután szóba elegyedtem a mögöttünk rakodó hajó első tisztjével. A harmadik mondat után már a laptopokról beszélgettünk.
CD-k, DVD-k és videók...
Arra kért, hogy írjak CD-re egy programot a mágneslemezről, mert az ő gépén már nincs A: meghajtó. Ilyen a fejlődés. A mágneslemez már elavult adathordozó, és attól tartok, hogy a CD író, amit Terneuzenben vettem, az is elavulófélben van, már van DVD író, és arra 4 G adat fér, a CD 700 MB-jával szemben.
Délután kiment a szakács és Oleg. Előzőleg Staszu fel volt dobva, hogy látott egy tévét rádióval 9,99 fontért. Azt akarta megvenni. De lebeszélték, mert valószínű az angol rendszerre jó csak. Így aztán mit vettek? Két DVD lejátszót á 39,9 fontért. Mindehhez kaptak négy filmet is DVD-n. Ha azt számolom, hogy egy DVD film nagyjából 10 font, akkor a filmekhez kaptak ingyen egy lejátszót. Este megnéztük a Németország -Anglia 1-5 meccset, hát nem dobtam el magam a minőségétől. Színtelen, semmilyen kép. Gondoltam, a DVD olyan, amilyen. De nem, a laptopomon tökéletesek a színek, jó minőségű a lemez. Azt hiszem, a lejátszó olyan, amit egy olyan készüléktől el lehet várni, aminek az ára egyenlő 16 darab alsógatyáéval, hiszen kettőt vettem öt fontért. Aztán a lejátszón kipróbáltuk a videóimat, amit készítettem a hajón. Aki látta, annak a reakciója:
- Vedd át nekem, chief...
Andrej azt mondta:
- Profi video. Very good. I like... - azaz: nagyon jó, profi, tetszik.
Pedig "csak" megvágtam, címet és feliratokat készítettem hozzá, és zenét tettem alá. Ezzel kapcsolatban Oleg megjegyzése:
- Érdekes, a klasszikus muzsika, bármilyen is legyen, feldobja a videót. És szinte bármi megy bármilyen jelenethez. Igaz, normális ember nem tudja fél óránál tovább hallgatni...
Itt torkán akadt a szó, mert nyilván eszébe jutott, hogy mostanában, ha feljött a hídra, és utánam bekapcsolta a rádiót, akkor az általam hallgatott adóról vitte el az állomáskeresőt, ugyanis az utóbbi napokban a Classic FM-et hallgatom, ahol csak klasszikus zenét adnak. Kicsit furcsa a kereskedelmi rádió stílusa a komolyzenéhez, de azért elmegy. Szeretem ezt az adót. Vannak hírek, és sok-sok klasszikus muzsika, szinte csak a legismertebb, és közkedvelt zenék vannak.
Február 4. szerda, Montrose, 27 nap. Reggel tíz körül hátrahúztuk a hajót, és a raktár végéből elkezdték a kirakást. Közben térképjavítás, tengés-lengés, térképjavítás, és közben jönnek a táviratok, az ember elolvassa őket, és utána viszem le Olegnek, attól függően, mennyire sürgősek. Körtávirat ment a Hav által bérelt hajóknak, miszerint a hajóbérlőtől arról értesültek, hogy a parancsnokok a Rohden cég tudta nélkül a hajó üzemanyag-fogyasztási és sebességi adatait kiszolgáltatják közvetlenül a hajóbérlőnek. Ez a jövőben szigorúan tilos, csak a cégen keresztül mehetnek ezek az információk, illetve mindenről egy másolatot kérnek... A hajóbérlők részére minden parancsnok úti jelentést állít ki, és küld minden útról, ahol az üzemanyag fogyasztás és a megtett út a kérdés, na és a sebesség, hiszen a hajóbérlő veszi az üzemanyagot. Ennyit nem tud egy német hajótulajdonos cég embere?
Albánia, Dánia igen, Izland nem...
Közben nem sikerült a norvég fiúknak belopniuk magukat a szívembe. De előbb egy találós kérdés:
- Mi a közös Albániában és Dániában?
Szabad a gazda?
Az, hogy minden tengerrel rendelkező európai országban voltam, ezt a kettőt kivéve. Igen, eddig három volt, de egyet most kihúzhatok, mert Havéknak sikerült rakományt szerezniük Oslóból Rejkyavíkba, így aztán Izland is felkerül az "ott is voltam" országok közé.
Sajnos.
Mert minden vágyam erősebb annál, mint télen Izlandba hajókázni. Ráadásul ezek a brókerlegények kikaptak nekünk 45 darab kemping utánfutót, ami összesen 100 tonna rakomány, így aztán majdnem üresen vágunk neki az óceánnak, és mellejünket nekifeszítjük a 9-10-es viharoknak. Szóval lenne pár ötletem, hogy hova menjenek ezek a Havék...
Az esős idő miatt késő délután elmentek a melósok, így holnapra maradt a rakomány másik fele. Az ilyen kikötőket és utakat szeretem, nem pedig mindig csak Izlandra járkálni...
Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban
Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
