2004.
Szeptember 29. szerda, Newport. Esős nap, így aztán csak délután fejezték be a kirakást. Közben kimentem orvoshoz, a jobb lábamon valami bőrnyavalya keletkezett a bokám alatt, a bal lábamon pedig nem gyógyuló valami van, amin képződik valami sprőd bőr, de fürdéskor mindig leázik, és kezdődik elölről.
Hétre ígérték a révkalauzt, aki kivisz a folyóra, de csak nyolcra jött, hülyén túlszervezett a pilotszolgálat, így aztán nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Jól elment az idő, a tingli-tangli is fárasztó ám, ha az ember már menne egy kicsit pihenni! Átálltunk, és tizenegykor már elkezdték a berakást.
Ennyi. Holnap vége a hónapnak.
Két hete itt volt az Isartal, Oltmanns a barba rajta, és orosz a chief. Biztosan Mihail.
Nem tudom, mit játszott a Fradi a Milwall-lal. Szabolcs nem smste meg.
Szeptember 30. csütörtök, Newport, úton. Ezt most elkiabálom. Már azt, hogy ma elmegyünk, mert tegnap este az volt a hivatalos álláspont, hogy az esti dagályt lekéssük, és holnap reggel megyünk el. Ma reggel egykor mentem aludni, és ötkor keltem. Amikor kimentem a deckre, láttam, majdnem a fele rakomány bennünk van. Na, majd meglátjuk. Pedig éjjel végig esett az eső, ám ez a "félkész" vasnak nem gond.
Apálykor a fenéken ülünk. De legalább nem olyan ocsmány helyzetben, mint amikor az Isartallal Inverkeithingben jártunk, vagy valahol a Temzén. Itt lapos a fenék, nem dőlünk, nem szakadnak a kötelek.
Aki utálja Budapestet és a magyarokat
Amikor ebédelni mentek a melósok, egy idősebb szivar szóba elegyedett velem. Hamar ott tartottunk, hogy magyar vagyok.
- Utálom a magyarokat... nem szeretem Budapestet... - mondta vigyorogva.
- Aztán miért? - kérdeztem kissé megbántva. - Volt egyáltalán Budapesten?
- Hát persze, hogy voltam! Utálatos kirándulás volt. Hogyne, amikor egy hetest kaptunk a magyar válogatottól! Bizakodva jöttünk Pestre a papával, akkor 13 éves voltam, hogy visszavágunk a 6-3-ért. Azt is láttam a Wembley-ben. Mindkét meccs után sírtam! Nagy játékosaitok voltak! Grosics, Hidegkúti, Bozsik, Buzánszky, Kocsis... Érdekes, Puskás nevére nekem kellett rávezetnem. - aztán nevetve hozzátette: - Budapest szép, a magyarok kedvesek, csak az emlék rossz! Hogy az a magyar csapat milyen fantasztikus volt! Azt sose felejtem el, ahogyan azok játszottak!
És aki szereti Budapestet a magyarokat
Nick, a foreman mutat a raktárba egy srácot, amikor kiderült, hogy magyar vagyok. ő is magyar, Borosnak hívják. A papája jött ki Walesbe, ő itt született.
Nyomás le a raktárba.
- Beszélsz magyarul? - kérdeztem bizakodva.
- Pardon?
- Do you speak Hungarian? Nick mondta, hogy magyar származású vagy.
- Ó, nem, a papám magyar, nem értek semmit. De Magyarországon voltam háromszor: amikor 7 éves, majd 15 éves voltam, és két éve. Budapest nagyon szép, szeretem. El kéne menni még, és egy kicsit megtanulni magyarul.
- Hát csak menj... Mond meg a papádnak, hogy a magyar chief üdvözli.
- Átadom, persze átadom - mondja vigyorogva.
A berakást negyed tízkor befejezték, félkor elmehettem aludni.
Október 1. péntek, úton. Amíg a Bristol öbölben hajóztunk, még csak-csak, elment, de nem volt az igazi. De aztán délután négy felől Scillynél délnek fordultunk, onnan már igazi szar volt. Jobbról elölről, félpofára kaptuk a hullámokat, hatra tengeribeteg is lettem. Nem kellett a vacsora, rögtön húztam az ágyba, azzal, hogy fél óra fekvés után elmúlik, de arra ébredtem, hogy az éjféli őrségre kelt a mobil.
Október 2. szombat, úton. Lityegős nap, de jóval kisebb mértékben. Olyannyira, hogy éjszaka írtam egy jó rakatot, már 414 ezer karakternél tartok.
Délután fejtágítás a hídon. Semmi más.
Hacsak az nem, hogy amióta beszálltam, újra zsibbad a bal kezem három ujja. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy 80%-ban csökkent az érzékelőképessége. Nincs rá gyógyszer, ki kell kötni és rögzíteni éjszakára, ezt persze csinálom, de nem javul. Lehet, hogy meg kellene műteni a csuklóm, dr. Kómár tanár úr azt mondta, hogy ez egy kis operáció. Na, ja. Neki. Nem akarok még egyszer így behajózni. Ugyanígy jártam az Isartalon, és az RMS Andromedán is, beszállás után kiújult, és kínlódtam vele amíg ki nem szálltam.
Október 3. vasárnap, úton. Reggel is írtam, fontos részeket. Délre kitört a nyár: süt a nap, 19 fok van, sima a víz, csak enyhén billegünk, ahogy a hosszú, elnyújtott döghullámok jönnek. De négy után ez is elmúlt, amikor befordultam Aveiro irányába.
Jó lenne, ha érkezéskor kikötnének, holnap reggel 6-kor ott lehetünk. Kedd ünnep Portugáliában, és nem dolgoznak, valószínű, hogy csak szerdán kezdenék a kirakást, ez a helyzet az ügynök szerint.
Október 4. hétfő, úton, Aveiro. Hatalmas köd szállt ránk hajnali négykor. Azt tudtuk, hogy a kikötőbe csak nappal visznek be, így aztán nem lepődtem meg, hogy senki nem válaszolt a hívásomra, hiába kell érkezés előtt két órával bejelentkezni.
A köd miatt csak 11-kor jött a révkalauz.
Keskeny a bejárat, nyugati döghullámok jöttek, hát nem volt könnyű bekormányozni a hajót. Szinte nem is ismertem rá a kikötőre. Óriási beruházások, építik a rakpartokat, egy négyszögletes medencét építettek oda, ahol pár éve még csak egy rakpart volt. Biztos vagyok benne, hogy éveken belül jelentős kikötő lesz. Jó a fekvése, és tud terjeszkedni.
Kikötés előtt valami nem volt gömbölyű... Túl sokan vártak a rakparton.
Kitettük a járót, lementem merülést nézni, ott az ügynök. - Csak nem most kezdenek kirakni?
- De. Óránként 50 darabot raknak ki, legfeljebb 6 órára van szükség. Este elmehetnek.
Hát ez nem passzol ahhoz az információhoz, amit telefonon adott! Annyi jó azért volt, hogy az esti kimenetelt lekéstük, és holnap indulunk.
Encsi nem hívott amikor sms-t küldtem, és arra se reagált, hogy hívtam. El nem tudtam képzelni, mi történt! Ilyenkor tudok ám aggódni, de rendesen! Körülbelül olyan színvonalon, ahogyan ő félti Nimródot meg a Szabolcsot, meg engem... Aztán kiderült, otthon hagyta a mobilt. De azért este beszéltünk.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő többkötetes enciklopédia kötetenként is megrendelhető, megvehető.
Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
