2003. október
Október 26. vasárnap, úton. (második rész)
A Kitalált középkor, avagy egy nagy humbug...(?)
Úgy kezdődött az egész, hogy valamikor tavaly az interneten megjelent egy honlap, ami a Kitalált középkor címet viselte. Akkor mindössze Pap Gábor előadásának írásos változatát tartalmazta, amiben ismerteti a német Heribert Illig művét, illetve teóriáját a kora középkort illetően. Pap Gáborról annyit, hogy a magyarság történelmét, történetét meglehetősen sajátos szemléletben vizsgálja, kutatja. Szíve joga. Az biztos, hogy nagyon sok elgondolkoztató megállapítása van, és mind szöges ellentétben áll a hivatalos történelemszemlélettel. Aki ismeri, az ugorhat, de aki nem, annak röviden a problémáról:
XIII. Gergely pápa 1582-ben megreformálta a julián naptárt. Abban az évben október 4-e után 15-e következett, magyarán betoldottak tíz napot. Ez közismert. A történészek körében is, és az is, hogy valami nem stimmel, de erre csak Illig tudott magyarázatot adni. Ugyanis a mai naptár jól működik, annak ellenére, hogy a julián naptár kezdete óta eltelt időre vetítve 13 napot kellett volna betoldani. Jó közelítéssel egy betoldott nap egy évszázadnak (128 évnek) felel meg. Magyarán a problémát úgy lehet megfogalmazni (Illig szerint), hogyha a mai naptárunk jól működik a tíz napos betoldással, akkor az a hiányzó három nap azt jelenti, hogy a középkorban meghamisították a történelmet, és betoldottak három évszázadot. Az elmélete szerint 614 szeptembere és 911 augusztusa közötti időszak nem létezett, az kitalálás, betoldás, történelemhamisítás.
Az elmélet tetszetős, főleg nekünk magyaroknak jönne kapóra, ha bizonyítani lehetne, mert ugye az árpádházi királyaink és Attila közötti kapcsolat úgy alakulna, miként az Kézai mester krónikájában van lefektetve, ugyanis az ő kronológiája és a most "hivatalos" között mintegy háromszáz év az eltérés, s ha ezt ki lehetne törölni, akkor pontosan kijön az öt nemzedék Attiláig.
Persze ez a könyv, illetve kettő, mert nálunk jelent meg egy kötetben, eredetileg két könyvet írt Illig úr, nagy vihart kavart, Németországban 16 kiadást ért meg, ezen kívül csak magyarra fordították le, és nálunk is kasszasiker.
Na, most józan paraszti ésszel azt lehet mondani, hogy: az egész egy nagy marhaság. Ezt nem szeretem, nem a józan paraszti észt, hanem az ex katedra kijelentéseket, a megfellebbezhetetlen igazságokat. Mert mondhat bárki bármit, tehet akármilyen megfellebbezhetetlen és sommás kijelentést, a tény akkor is tény marad, van három hiányzó nap a naptárreformban, ami megfelel közel három évszázadnak a történelemben, és Illig magyarázata egy a lehetségesek közül.
Azt várom Illig úrtól is, és a vele szemben állóktól is, hogy érveljenek, hadd döntsem el én, hogy kinek hiszek. Ezért aztán, amikor behajózásom előtt újra rámentem a honlapra, teljesen meglepődtem, mennyi információ található a Pap Gábor nevével jelzett oldalon. Javára írandó, hogy nemcsak azokat a véleményeket, írásokat közli, amelyek az érvei mellett vannak, hanem a vele vitatkozókét is.
Fél napot töltöttem el azzal, hogy mindent letöltsek, mit mondjak, baromi nagy anyag! Többek között itt van a Rubicon folyóirat egy teljes száma, amiben történészek vitatkoznak Heribert Illig állításával. Van egy Népszabi cikk Orosz István egyetemi tanár történészprofesszorral a debreceni egyetemről, és még több más is.
A cikkek mind érdekesek, mert más és más szemszögből világítják meg a történettudomány mai álláspontját a kora középkorral kapcsolatban. A baj csak az, hogy a történész urak nem tudnak döntő érvet felhozni Illiggel szemben. Hiszen a német szerző pontosan azt használja ki, hogy a korról hézagosak az ismeretek, tehát logikus, hogy nem lehet ellene "falrengető" bizonyítékokat állítani. Ugye erre a kérdéses időszakra esik Nagy Károly és utódai, a karolingok uralkodása, és bizony az ő létét teljes egészében tagadja a szenzációs mű szerzője, aki mára már jelentős számú munkatárssal dolgozik az elméletén, s eredményeiket a folyóiratukban s az interneten közzéteszik. (Ez is egy előnye az internetnek, bárki bármit feltehet, s nem lehet senkit elhallgattatni, vagy agyonhallgatni a hatalom részéről!)
Illig ellen felmutatni olyan mutatós tényeket nem lehet, amelyek ugyanakkora nyilvánosságot kaphatnának, mint a német botcsinálta "történész". Illig úr képzelete szabadon szárnyalhat, ő nem történész, hanem matematikus és rendszerszervező, de jártas a művészettörténetben is, ezt elismerik. (És ugye a történelemmel mintegy húsz éve intenzíven foglalkozik, hát itt se kezdő, vagy kontár - megjegyzés tőlem.) Egészen eddig úgy olvastam a cikkeket, hogy vártam valami frappáns érvet, valami konkrétumot, ami az elképzelés tarthatatlanságát bizonyítja, de "csak" derék, szakmailag megalapozott érveket olvastam, ami nem annyira "kézenfekvő", nem annyira látványos, nem olyan frappáns, mint a kitalált történelem ideája. A vitatkozók ismertetik szakterületük jelenlegi ismereteit a kérdéses időszakról, de mást nem "tudnak felhozni". De ma délután elolvastam Hetesi Zsolt csillagász írását a Rubiconban. A fejtegetésének semmi köze a történelem eseményeihez, ő az időszámítás szakavatott ismerője. És meg is mutatta, számomra elfogadhatóan, hogy Illignek nincs igaza, amit kitalált, nem áll meg a lábán, tehet akármit, nem tudja bizonyítani igazát.
És Hetesi úr érve számomra tökéletesen érthető, lévén kapcsolódik a szakmámhoz.
A hajózástan alapja a csillagászat. Azt tudom, hogy a tavaszpontnak (Aries) milyen jelentősége van, az a kiindulási pontja minden csillagot használó hajózási számításnak is. Azt is tudom, hogy a Tavaszpont az égbolton egy kört ír le, pontosan 26 000 éves a ciklusa, tehát ennyi idő alatt tér vissza a kiindulási pontba.
Az ókorból fennmaradt egy Hipparkosz nevű görög csillagász mérési eredménye i.e. 130-ból. Egy kis matek: kétezerben a Tavaszpont 29,5 fokkal tért el Hipparkosz mérésétől. Tehát: 2000 + 130 = 2130 éves különbség. 2130 / 26000 * 360 fok (a kör 360 fokos) = 29,5 fok. Ha hiányozna a történelemből 300 év, akkor 2000-300 = 1700, ehhez jön az időszámítás előtti +130 év, azaz 1830. Így 1830 / 26000 * 360 = 24 fok lehetne csak a különbség a két mérés között, de tudjuk, hogy 29,5 és ez azt jelenti, hogy i.e. 130-tól a történelem számolása folyamatos, sehova se toldottak be 300 évet.
Engem ez a számítás győzött meg tökéletesen arról, hogy Illig úr elmélete egy nagy csacsiság. (És egyúttal remélem, hogy Hetesi úr okfejtése igaz, nincs benne csúsztatás, mondjuk azért, hogyha esetleg jezsuita lenne, és az egyházat védeni akarná, mindenáron.) Viszont egyáltalán nem volt haszontalan végigolvasni a pro és kontra érveket. Sok-sok új ismeret birtokába jutottam, és ez mindenképpen nyereség. A szerzők kicsit feltárták "szakmai titkaikat", például hogyan vizsgálják egy oklevél hitelességét, mik a szempontjaik, és hiába a légből kapott állítás, hogy mind-mind későbbi hamisítvány, bizony erre a kor színvonalán nem volt semmi, de semmi lehetősége a kolostorokba élő szerzeteseknek (szerintem). Kürti Béla is megnyugodhat, aki a szegedi múzeum régésze, és szakterülete az avar kor, hogy a vizsgálódásai, kutatásai nem egy "nem létezett" népre vonatkoznak, már pedig Illig állítása szerint az avaroknak nincs helyük a Kárpát medence történetében, mert ugye az a kor kihúzandó egy tollvonással.
Érdekes volt olvasni Képes György és Balogh Elemér professzor urak írásait, akik az adott kor jogviszonyainak ismerői. A jogfejlődés - ahova a jog hetedikről a tizedik századra fejlődött a germán területen - a "kitalált" századok nélkül bizony képtelenség lenne. Azt hiszem, a megoldás kulcsa a kr. u. 325-ös niceai zsinatnál lehet. Erről a történészek nem nyilatkoznak egyértelműen, mert nincs teljes bizonyítékuk. A zsinatról szóló iratokban nem esik szó arról, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget (a Húsvét érdekében) három nappal visszahelyezték, ugyanis akkor már három nap volt a tropikus és julián év közötti különbség, azaz addigra három napot sietett az akkor hivatalos naptár. De utalás van rá, hogy a kérdés foglalkoztatta a pápát: I. Leó az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízta a naptár kérdéseinek kidolgozásával, de mivel nem maradt fent irat arról, hogy a zsinat napirendre tűzte volna, a történész nem teheti, hogy ex katedra kijelentse: akkor "tűnt el" a három hiányzó három nap. Az egészben az a szomorú, hogy ez a valóságtól jócskán elrugaszkodott elképzelés mekkora nyilvánosságot kap, de ez már így szokott lenni. A "botcsinálta szakértők" megalapozatlan állításai mindig érdekesebbek a tájékozatlan átlagember számára, mint a szaktudományok képviselőinek (sokszor laikus számára érthetetlen, szakzsargonban írott) tudományos munkái. Illig úr egy nyilatkozatában azt mondta, hogy bárkivel hajlandó vitatkozni, de csak azzal, akinek érvei vannak, bizonyítékai. Ebben az az érdekes, hogy megint azzal állunk szemben: egy műkedvelőnek nem kell az állítását bizonyítani, de elvárja a tudománytól, hogy az tegye meg helyette, illetve az vitázzon vele. Márpedig a tudomány csak egy megalapozott érvrendszerrel bíró állítást tud cáfolni. Az nem vitaalap, hogy azt állítom: VII. Bíborbanszületett Konstantin, II. Szilveszter pápa és III. Ottó német császár meghamisította a történelmet. Erre Illig úrnak sincs érve, csak elképzelése. Ezzel pedig nincs mit kezdeni. Ha Illig a történelmet első kézből, azaz a "hamisított" dokumentumokból ismerné, akkor nem tenne ilyen szenzációs megállapítást. De amit felhasznál társaival, az sok esetben önkényesen kiragadott részek, hivatkozások, másodkézből szerzett ismeretek, hivatalosan el nem ismert elképzelések. Valahogy úgy néz ki, hogy ami az ő igazát támasztja alá, azt beveszi a rendszerébe, ami nem, azt figyelmen kívül hagyja, vagy kijelenti, hogy hamisítvány. Legalább is a vitatkozó történészek állításai szerint így tesz. És bizony én hiszek nekik. Nem mondom, hogy amint meghallottam Illig elméletét feltétlen hívéül szegődtem volna. Mindössze annyi volt, hogy mint laikus érdeklődő valóban nem tudtam, hogy van-e valami igaz alapja az állításának? Nem hinném, hogy ha valami abszolút új, azért azt el kellene vetni. Azért mert ellentmond az eddigi tudásunknak. Azért, mert ellenkezik a hivatalos állásponttal. Meg kell adni a lehetőséget, hogy az igazát bizonyítsa. Valami olyasmit vártam, hogy a történészek azt mondják: ez nem lehet így, de vizsgáljuk meg, valóban hova tűnt a nevezetes három nap, azaz a három évszázad?
Most, hogy végigolvastam a szakmai véleményeket, nem várok semmi ilyesmit, engem tökéletesen meggyőzött Hetesi Zsolt csillagász számítása, és a történészek fejtegetései az adott korral kapcsolatban. Persze ennek a történetnek nálunk lesz még folytatása. Ez az én véleményem, s nem kívánom, hogy bárki magáévá tegye.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
