2003. október
Október 27. hétfő, úton, Brugge. Kitört a vénasszonyok nyara. Átértünk a Doveri szoroson, és hétágra süt a nap, csendes a tenger, gyönyörű az idő. Zeebruggénél zsilipeltünk, onnan még 12 kilométer az út egy csatornán a festői kisváros kikötőjéig. Késő volt mire megérkeztünk, fél éjfél körül zuhantam ágyba. Azért a holnapi napra nagy várakozással nézek, mert Oleg ígérete szerint mindenki kimehet a városba.
Október 28. kedd, Brugge. Korán kellett kelnem, hatra ígérték magukat, és hatkor a darus már fordult is a hajó főlé, hogy megtegye az első markolást. Remélem mindenben ilyen szavatartók lesznek, mert azt is mondták, hogy nem fejezik ma be a kirakást, arra csak holnap délben kerül sor.
Ahhoz képest, hogy szénrakodó, a környék rendezett és tiszta. A rakpart szépen lebetonozva, a különbőző szénfajták betonfallal elválasztva, és minden négy órában jön a locsolóautó, hogy lemossa a rakpartot.
Itt állunk a városban, kétszáz méterre egy bevásárlóközpont, ellentétes irányban a központba vezető út.
Francissal mentem ki. Ugyanabban a cipőben jár, mint Edmondo leledzett az Isartalon. Pénzt akar utalni a számlájáról, mert az asszony rimánkodik, hogy a gyerekek beiskolázására kell. Két fia és ugyanannyi lánya van. (Lehet, hogy jó későn kezdik az évet?) A ghánaiak nem merik hazautalni a pénzüket, mindegyiknek Hollandiában van bankszámlája, mert otthon nagyon megvágják őket, adót vonnak le, meg a bankok megbízhatatlanok, és ilyesmi. Szóval hetek óta azért rimánkodik az éghez, hogy Rotterdamba menjünk, mert onnan nem gond átutalni.
Fél tízkor indultunk, arra amerre a révkalauz útmutatása alapján a kijáratot tudtuk. Jól megsétáltatott minket, mert a városközpontba pont az ellenkező irányba kellett volna menni, így tettünk egy nagy kört, feleslegesen.
A várost az első látásra megszerettem. Hangulatos történelmi városközpont, és az oda vezető úton is kedves kis utcákon, gyönyörűen karbantartott régi stílusú épületek között koptattuk a cipőnk talpát.
Útközben megtaláltam a boltokat, amiket kerestem: egy számítógép üzletet, egy papírboltot, de előszőr a pénzünket kellett beváltani. Bankot előszőr a Markton, a piactéren találtunk. Euróra cseréltük az angol fontjainkat, és a svéd koronát, aztán Francist elküldték a Western Unionhoz, hogy ott tud készpénzt átutalni. Ez nem a legjobb útja a pénzküldésnek, mert rohadt drága, de nincs más lehetőség. A bank után szétváltak útjaink. Sétáltam egyet a Markton, a kora reggeli napfény élesen megvilágította a kávéháza teraszait, a Belvedere hatalmas, város főlé magasodó tornya szinte alig látszott az ellenfényben, és a levegő is párás volt. Mostanra elolvadt az éjjeli fagyban megkötött víz, hideg volt, de azért kellemes. Tipikus október végi, november eleji csípős hideg, ami később kellemes meleggé változott, pedig nem volt több, mint tizenhárom-tizennégy fok. 
A Belvedere udvarán sokan várakoztak, hogy felliftezzenek a toronyba, ezt nem vártam meg. Arra azért jó volt, hogy bementem, mert a toronyról jó képet készíthettem a szikrázó napfényben. Kezdtem fáradni. Így aztán megkerestem a papírboltot, vettem a Rotring ceruzámba hegyet, aztán egy számítógép üzletben képernyő tisztító kendőket. Jól megkérik az árát...
Találtam egy fodrászt is, nem volt vendége, beültem egy nyiratkozásra. A borbély flamandul kérdezett, aztán látva, hogy nem értem, azt kérdezte, hogy németül, vagy angolul szórakoztasson-e? A pasi, mint egy vérbeli figaró, megállás nélkül beszélt. Megtudtam tőle, hogy az utcában élt egy magyar származású ember, akinek varrógépüzlete volt, de már meghalt, kilencvenkét éves korában. Elfecsegte, hogy tavaly sok spanyol turista volt Bruggében, pedig nem szokásuk északra járni, de azért, mert az elmúlt évben Brugge és Salamanca közösen volt Európa Kulturális Fővárosa. Az kiderült, hogy nem sok dunsztja van a hajózásról, mert azt kérdezte, hogy vitorláshajóval vagyok-e? Ezenkívül megtudtam, hogy a vendégeit mindig elviszi egy hajókörútra a várost körülölelő csatornákon, hogy Olaszországban többször volt, és szereti az olasz ételeket.Közben megfrizurált, és megvágott a végén 12 euróval.
Fél egyre értem a hajóra. Utána Oleg ment ki. Este háronegyed tízig dolgoztak, holnap folytatják, szavatartó emberek ezek, kérem!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
