2003. NOVEMBER
November 6. csütörtök, úton, Joensuu. Az út a tavon tizenhat óra, ezt három pilotváltással tettük meg, azaz mind a négy mintegy 40 mérföldet hozta a hajót.
Nyugi volt, viszonylag sűrű köd, így aztán nem láttam semmit, mondta is nevetve a kalauz, hogy jobb is, mert igen keskeny átjárókon evickélünk át. Mondjuk a radaron látszott, de a folyamin, ami nem mérföldben, hanem kilométerben számol, és a távolságot így igazából nem érzékeltem. Jót beszélgettünk, hamar elrepült a négy óra.
Sok minden szóba került. többek között elmondta, hogy a fakitermelés télen is megy, nem számít a hideg (hiszen a gépek vezetőkabinja fűtött). A fát teherautók hordják a jégre. Ha már egy méter vastag, akkor a legnagyobb kamion is rámehet. Ha vékonyabb, akkor locsolják - felhízlalják - a jeget. A fát lerakják, megkötik, aztán tavasszal "kiolvad" alóla a jég, és máris úsztatható a fa. Speciális, Brazíliában nem sűrűn alkalmazható technika...
A révkalauzom Savonlinna előtt - egy 15 ezer lelket számláló város - szállt ki. Itt új kalauz jött, de még maradnom kellett, mert a város után egy híd van, amelyiknek a magassága csak 14,4 méter, így az árbocokat le kellett hajtani, hogy átférjünk alatta. Utána alhattam, csak érkezésre keltem. Tizenegyre part mellett álltunk, és a nap hátralévő része a mienk, csak holnap reggel hatkor kezdenek.
A surveyor átvette a raktárt, délután térképeztem, szakkönyveztem, a következő utat vittem be a GPS-be.
November 7. péntek, Joensuu, úton. Mindig elámulok az újabb és újabb rakodóberendezéseken, amivel a hajó állásidejét jelentősen lehet lecsökkenteni, felgyorsítani a berakást. Itt is egy újabbal találkoztam. Valamikor említettem (még az Isartalon), hogy automata kioldószerkezetet készítettek, és azt távirányítással működtette egy ember. Most azt is megspórolták, hja, az emberi munka a legdrágább, ahol csak lehet kiküszöbölik! Itt egy muris, hidraulikus szerkezetet helyeznek a kötegek tetejére, két fog összekattan az átfogó drót alatt, nem kell két ember aki a horgokat beakassza, és nem kell, aki kioldja, mert a darus egy kapcsolóval elintéz mindent. A berakáshoz kell: egy darus, két villástargonca vezető, és egy pasi, aki figyeli, hogy az automata fogak jól megfogták-e a kötegeket. Hol vannak a valamikori tíz-tizenőt fős rakodóbrigádok? Kicsit kószáltam a hatalmas raktárban, ahova vagonokba érkezik a cellulóz a 40 kilométerre levő gyárból. Most kísértetiesen üres volt, azt hiszem, talán ha még egy hajóra való rakomány van benne. A rakodásvezető - egyben targoncás - elmondta, hogy télen feltöltik a raktárt, 35 ezer tonna cellulózt halmoznak fel benne, ez mintegy 22-24 hajó rakománya.
Nagyon nem kószálhattam el a hajótól, mert négy óra alatt végeznek, mondták, és nem hazudtak. Ez a lánctalpas, hidraulikus karokkal működő daru (nincs kötélzete, a rakodószerkezet a kar végén van közvetlenül) hihetetlen gyors (a lassú kötélcsévélést kiküszöbölték), a rekordja eddig 476 tonna egy óra alatt! (Ez 238 köteg cellulóz, egy emelés 6 köteg, tehát egy óra alatt 40 emelés, ami pedig másfél percenként egy!) Indulás tizenegykor. Egy kicsit átvariáltuk az őrséget, mivel hajnali három körül leszünk az első zsilipnél, és Olegnek is kell valamit aludni. Délután ötkor leléptem, este tízkor kezdtem. A délutáni őrség alatt fényképeztem, videókat készítettem, elfoglaltam magam, mert a révkalauz olyan volt, mint egy Kuka Matyi. Onnan derült ki, hogy tud angolul, hogy szólt: ott jön a pilotcsónak a váltójával.
November 8. szombat, Saimaa csatorna, úton. A révkalauz, a tóra jövet a csatorna után behoz egy nyomtatványt, amire mindegyikük beírja a szolgálatát, a megtett mérföldet és mellé a szolgálat díját. Összeadtam, íme: 356 mérföld oda-vissza, és ez 3453 eurót kóstál. Nem olcsó mulatság, főleg, ha hozzáveszem a csatornaszolgálat és a Vyborg-csatorna pilot díját is! Négyre értünk a Maläkia zsiliphez, akkor gyorsan elmentem aludni.
Kilenckor felébredtem, felmentem, gyönyörű napsütés, hát fényképeztem, videóztam megint. (Ezek nem igazi videók, mert a digitális fényképezőgép csak 15 kockát csinál másodpercenként, rossz a minősége, szinte élvezhetetlen.) Délután hívtam az asszonyt, miután automata sms értesítést kaptam, hogy a telefonszámlára pénz érkezett. Még nem volt otthon. Szabolcs vette fel.
- Szia... - köszöntöttem, mert nem tudom, ki veszi fel.
- Kőszeg! - volt a meghökkentő válasz a fiam részéről.
- Tessék?
- Kőszeg! - mondta újból.
Hát, mit mondjak? Kőszeg egy igazán jó szó. Kőszeg szép szó, gyönyörű nyári emlékeket idéz, esti sétát a vár környékén, a Várkörön, egy kellemes vacsorát a Kulacsban, de nem hinném, hogy Szabolcs is effélére gondolt.
- Mi van Kőszeggel...? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nem Sopron, hanem Kőszeg - volt a válasz, s rögtön tudtam, hogy az Ottlik könyvre utal, hogy ott volt a katonai iskola, ahol az Iskola a határon játszódik. Ezek szerint mégis az első érzésem volt a jó.
November 9. vasárnap, úton. A hajnali őrségben meglepetés ért: csengett a telefon. Biztosan téves, gondoltam, de nem: az asszonykám volt.
- Isti, látod amit én? - kérdezte nagy titokzatosan.
- Miért, mit látsz?
- Teljes holdfogyatkozás van...
Hiába mentem ki, és forgattam a fejem, teljesen be volt borulva, így semmit nem láttam. Azért egy jót beszélgettünk, és elbúcsúztunk. Remélem el tud aludni.
Szép időben hajózunk. Délután nyugi, még az asszony se hívott.
November 10. hétfő, úton. Csendes időben hajózunk. Ennyi történt ma. Meg egy nappal kevesebb az élet...
Bombatámadás volt Rijadban, valószínűleg az al Kaida volt.
November 11. kedd, úton. Már az Északi tengeren hajózunk. Délután telex jött, Aberdeenben rakunk be egy finn kikötőnek. Onnan valószínűleg a Saimaa tó lesz megint, legalább is remélem, nem úgy, mint Oleg, mert neki a háta közepére se hiányzik. Szeptember közepén majd szívszélhűdés ért: a komputernek elment a hangja. Próbálhattam bármi hibakeresést, mindenre azt mondta, hogy rendben van, jól működik a hangkártya. Akkor otthon a szerviz, hiszen garanciális, gondoltam.
Ma fotókat másoltam Olegnek. Mutatom, hogy nincs hang, illetve alig hallhatóan hallani valamit, de csinálhatok bármit, nem lehet felerősíteni egyik szoftverrel se. Erre Oleg odanyúl a laptop oldalához, és hangosító gombot feltekeri, és láss csodát: van hang!
Az első olyan masinám, amin van külső hangerőszabályzó... De olyan rejtve, hogy eddig nem vettem észre, és nyilván teljesen véletlenül levettem a hangot.
November 12. szerda, úton. Ma már nem jött jól a Kossuth délután. Ennyi. Lityegős nap volt. Holnap reggel Blyth. Esti
hír: Bombatámadás Irakban, huszonhat olasz katona és iraki állampolgár halt meg.
Az alábbi linket az egyik kedves olvasóm küldte, aki rákeresett a Saimaa csatornára, és talált is egy képsorozatot: klikk ide. Az ioldal orosz nyelvű, lehet gyakorolni!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
