2003. NOVEMBER
November 21. péntek, úton, Kotka, úton. Éjjel néha megriadtam, de hallottam a főgépet, még alhatom, menetben vagyunk. Egyszer arra kaptam fel a fejem, hogy indul a főgép, na most manővereznek... Attól tartottam, nem tudok visszaaludni, de hamarosan a mobil csöngésére kellett kikászálódnom, fél öt volt. Ez itt fél hatot jelent, s hatkor kezdenek, mondta az ügynök, még Kantvikban, indulás előtt. Amikor kijöttem a kabinból, találkozom Augustóval.
- Most volt vége a manővernek - mondta. Ezek szerint az utolsó megriadástól számítva nem sokat aludtam.
Úgy tűnik, az a mondat, hogy hatkor kezdenek, Finnországban azt jelenti, hogy semmi esetre se ötkor. Hatra kinyitottam a raktárt, fél óra múlva kezdtek csak szállingózni a melósok, háromnegyed volt, amikor elkezdték a berakást. Alhattam volna még háromnegyed órát. Kettőre befejezték, háromkor pilot. Oleg kérdezte, hogyan akarom a szolgálatot, de én inkább azt választottam, hogy hatig leszek, aztán alvás. A hídon nyugodt lélekkel bóbiskoltam, mert a révkalauz viszi a hajót. Amikor kiértünk az apró szigetecskék sűrűjéből a pasi megunta, hogy nézek befele a fejembe.
- Holnapra havazást jósol a meteorológia... - mondta jó hangosan.
- Jé, nahát... igazán? - riadtam meg, és attól kezdve be nem állt a szánk. Ezt a kalauzt az "agresszív beszélgetők" közé sorolom. Teljesen mindegy, hogy miről beszélünk, csak ne legyen csend. A havazás apropóján meghallgattam, hogy milyen szuper három és négyrétegű ablakok vannak Finnországban, milyen fejlett a szigeteléstechnika, mivel fűt a Saimaa tavon levő hétvégi házában (tessék megfogózkodni: fával!) és a hülye arab történetét is elmesélte, aki Németországban vett vaskályhát, mert az könnyebb és olcsóbb, mint a finn tüzelőkészségek, de nem is tartja a meleget, bezzeg az ő kályhája, este négykor befűt, és reggel ugyanolyan meleg van, ha nem melegebb, mint éjjel, mert ilyenek ezek a finn kályhák, bennük cirkulál a meleg levegő, és lassan adják ki a hőt magukból, és Lappföldön sokkal hidegebb van télen, mint délen, de nyáron is, és egy ausztrál pasi olyan szépen beszél finnül, hogy a helyiek nem is hiszik el, hogy ausztrál, hanem arra a vidékre valónak gondolják, ahonnan a feleségre származik, mert az ő akcentusát tanulta meg, miközben az asszony a gyerekekkel finnül beszélt, ő is elleste a nyelvet, és már ő is finnül beszélget velük, és hogy a magyar és a finn nyelv biztosan a grammatikában hasonlít, mert hangzásban aztán nem, ráadásul ők szőkék, mi barnák, feketék vagyunk, biztosan összekeveredtünk déli népekkel, és a finnek ezen a területen élnek már négyezer éve, és Oroszország északkeleti része, Karélia, is finn nyelvű volt, amíg el nem oroszosították, de az észtek nagyon szépen beszélik a finn nyelvet, nemcsak azért, mert rokon nyelv, ő érti az észtet többé-kevésbé, vannak ugyanolyan, hasonlító és teljesen különböző szavaik, ám higgyem el, hogy az észtek megtanulták a tévéből a finnt, mert a szovjet időkben mindenki a finn adókat nézte, ugyanis a szovjet csak propaganda volt... - nagyjából itt vett levegőt a pasi, és tartott mintegy két másodperc szünetet. Itt gyorsan elvettem a szót, és elmagyaráztam a tárgyas és tárgyatlan igeragozást.
- Nem, ilyen nincs a finnben - mondta lakonikusan, és több percig hallgatott, biztos megsértődött, hogy elvesztette a fonalat a közbekotyogásommal... Mielőtt a pilot kiszállt volna, Encsike hívott. Szegényke megint kiválasztotta a lehető legrosszabb időpontot. Vacsora után jól felöltöztem, aztán kimentem a deckre, mert vonal a lakótérben már nincs. Kotka is olyan kikötő, hogy kipipálhatom, de csak egy gyárat láttam.
November 22. szombat, úton. Ez a nap is olyan, hogy kipipálhatom. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, hat óra híd, hat óra lakótér...
Javítom, olvasom a Rekviemet, meg kell mondjam, most nem tetszik annyira, amikor elkezdtem, és egy szuszra megírtam a felét. De hát még nincs kész, és van még vele munka elég.
November 23. vasárnap, úton. Csendes nap, minden tekintetben. Jó az idő (az évszakhoz képest), és elvagyunk a hajón, mint a befőtt. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, megy a verkli, most lassan telnek a napok.
November 24. hétfő, úton (Kieli-csatorna). Kicsit átvariáltuk az őrséget. Már hajnali ötkor leléptem, azzal, hogy korán érünk a csatornába. Fél órát késtünk, így nyolc tízkor keltett a barba az eredeti fél nyolc helyett. Ez a fél óra is sokat számított az alvásnál.
Zuhogó esőben manővereztünk, utána rohanás a csatornaügynökséghez a hajó papírjaival. Vettünk ivóvizet. Mindössze negyed óra kellett a 18 tonnához. Megjött a bonded store (vámmentes áru), a cigi és az ital. Nem jött Britta Jahn, és nem vitték el a négy zsáknyi rakodóbrágát, pedig az RMS megígérte, hogy Holtenauban daruval kiemelik. Most tetszik a Rekviem, élvezettel olvasom újra, és javítgatom. Sajnos, ezen a hajón nem jut annyi idő az olvasásra, mint az Isartalon. Ugyanis a Balti tengeren jól jön (viszonylag) a Kossuth, és azt hallgatom. Tegnap a Névjegyben Schiff Andris volt (azt hiszem, akik a Ki mit tudon látták, azoknak csak per Andris marad... Egyébként a vetélkedő győzelem nemigen segítette az Akadémián.).
Amikor van időm könyvre, Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című művét olvasom. Most csak annyit, hogy nem vagyok feldobva tőle - az első rész közepén tartok -, lehet, hogy ez szentségtörésnek hangzik. Meglátom, és megírom a véleményem, ha befejeztem.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
