2004. JANUÁR
Január 23. péntek, úton, Moerdijk, úton. Hajnali kettőkor jött a hídra a barba, mehettem aludni. Fél ötkor csengett a telefon: mehetek manőverezni. Kikötés a lehető leghülyébb módon: dolphinokra (kikötőoszlopok) kötve. A köteleket csónakos viszi, és teszi egy-egy oszlopra. Utána nyitom a raktárunkat. A hollandok a parti raktárt. Na, ebből botrány lesz! Mivel semmiféle instrukciót nem kaptunk az ügynökségtől, és a kormányos se tudott semmit, az látszott a logikusnak, hogy a három lehetséges pozíció közül a középsőt válasszuk, és a három raktárajtó közül a középsőhőz kötöttünk ki. Természetesen a leghátsó nyílt ki, és onnan jött a rakodásvezető. Terméketlen vita, mert ragozni lehet, de nem segít azon, hogy csónakosok nélkül nem tudjuk a köteleket áthelyezni. Megpróbáltunk előre menni, sikertelen. Utána hátra, annyit, amennyit az orrkőtelek hossza engedett. Annyit elértünk, hogy elkezdhették a berakást, de később majd kell a parti segítség, hogy a hajó elejét berakhassuk. Mire végeztünk, már reggel hét volt.
Közben megjött Mr. Rohden.
Oleg említette, hogy hosszú napunk lehet ma, de a valóság minden elképzelést felülmúlt!
Manőver után gyerünk le a gépbe, mert egy segédgépet le kell szerelni, partra tenni, és az újat beszerelni. Úgy látszik hajógyárat játszunk. Reggelizni se mehettem el, hanem villáskulccsal a kezemben nyomás segíteni Andrejnek. Ő már elkezdte szétszerelni a masinát. Láttam rajta, hogy tele a hócipője a lábatlankodásommal, de ha a tulaj ide küldött, akkor ő nem küldhet máshova... Így azután leszereltem a korlátot a gépházba vezető lépcsőről, ajtókat vettünk ki a helyükből, a padlót deszkával fedtük, hogy ha majd a motort varázsoljuk ki a gépházból, ne sérüljön semmi, és legyen hely a hülye manőverre. Negyed egykor megjelent a szakács:
- Mr. Rohden, kész az ebéd... - mondja neki, hogy értsen belőle: a legénység szokott néha ebédelni.
- Köszönöm, nem kérek... - mondta ez az állat.
Úgy döntöttem, hogy ez a nem kérek rám nem vonatkozik, hát egy körül felmentem. Utána persze vissza a gépházba, hiába voltam már fáradt, mint a kutya. Az a lüke szakács is lejött fél kettő felé, ennek aztán meg is lett az eredménye, mert innentől kezdve nem mehetett el, így a vacsora holnapra halasztódott, mert nem volt ideje megfőzni, a tulaj meg nem kért azt se. Én persze időközben elmentem, hogy merülést nézzek, megnézzem a berakást (acéllemezeket raktunk), beszéljek a rakodásvezetővel, hogy mikor kell shiftelni, mert csak keresztirányban mozgó síndaruja volt a raktárnak, a hajó raktárát kell tologatni alá, a megfelelő helyre. Az, hogy időnként eltűntem, nem nagyon tetszett Mr. Rohdennek.
Délután már olyan fáradt voltam, hogy lépni alig tudtam, pedig most jött a rakodás rohangálós része: merülést nézni, számolgatni, hova tegyük az utolsó háromszáz tonnát, hogy az úszáshelyzet megfelelő legyen? És ugye az útvonalat is elő kellett készíteni.
Vissza a gépházba. Este hatkor már már cibálták kifelé a dög nehéz motort. Vagy hat flaschenzugot (láncos emelő) használtunk, ide kötöttük, oda erősítettük, az egyikkel húztuk, a másikkal engdetük, fel a lépcsőn, a folyosón kézzel cibálni a megzsírozott deszkákon, majd fel a lakótéri lépcsőn... Legalább három óránkba került, amíg felért a fedélzetre. A berakásnak nyolckor volt vége, akkor raktárcsukás. A tulaj megdumálta a melósokkal, hogy beemelik az új motort, a két mentőtutajt. Kilenckor a hajón az új motor, most már csak le kell, hogy kerüljön a gépházba.
Flaschenzugosdi, zsíros deszka, kötelek, káromkodás, cibálás... Éjfélkor pilot a hajón. Negyed egykor került le a motor a gépházba.
- Most már be tudja a gépész szerelni, nem probléma... - mondta Mr. Tulaj. És dacára annak, hogy hajnaltól éjfélig dolgoztatta a legénységet egy köszönöm és köszönés nélkül, emelt fővel távozott a hajóról.
Ebből is látszik, hogy az intelligencia nem pénzkérdés, mert pénze bőven van Mr. Rohdennek.
Január 24. szombat, Moerdijk, úton, Humber. Manőver. Utána fel a hídra. Mert ugye ez az én őrségem.
- István, menj aludni, van három órád... - mondta Oleg fél egykor. Ennyi az út a révkalauzzal a nyílt vízig. Nem kellett kétszer mondani, zuhantam a zuhany után az ágyba. Hajnali fél négykor ébresztett. Nem éreztem egyetlen testrészemet se, mindenem fájt, zsibbadt, azt hittem nem tudom összeszedni magam, de azért sikerült.
- Hétkor ébressz... - mondta Oleg.
- Nem hamarabb, mint nyolckor... - mondtam, hiszen én már aludtam valamit, és Oleg is hajnali kettőtől volt talpon, legfeljebb kevesebbet volt a gépházban, és kevesebbet emelt, cipelt. A délutáni őrségben beszéltem Encsikével, jól kipanaszkodtam magam neki. Este fél héttől háromnegyed éjfélig aludtam. Már kezdtem egyenesbe jutni, ami az alvást illeti. Kilenckor horgonyra álltunk.
Ez az utolsó utunk az RMS-szel, kirakás után új hajóbérlő veszi át a hajót. A norvégok HAV Andromedának nevezik át a hajót Flixborough-ban. Viszont a Tulaj addig nem engedi a hajót kirakni, amíg anyagilag mindent el nem rendez az RMS-szel. Azt reméltem, hogy legalább hétfőig itt állunk. De éjfél előtt azzal fogad a barba:
- Ötkor pilot a hajón.
Tehát minden elrendeződőtt, mehetünk kirakni, és búcsút mondani a hajóbérlőnek, hogy egy újjal kezdjünk dolgozni. Az a baj, hogy semmi információnk nincs arról, hogy milyen rakományokra számíthatunk, és mi lesz a hajózási körzet. Találgatni meg nem érdemes.
Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban
Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
