2005. MÁJUS
Május 5. csütörtök, Antverpen. Szép napos reggelre ébredtünk. Az éjszaka nem a legjobb volt, mert háromkor bejelzett a tűzjelző rendszer, most a változatosság kedvéért a gépházban. Milyen jó, hogy "megcsinálták" Lengyelországban, mert amíg nem nyúltak hozzá, jó volt, és nem adott hamis riasztásokat. Egész nap nyugi.
Javítom a térképeket: az útra, azaz Sunndalsöráig, és utána le Lisszabonig megcsináltam, ez még istenes, de majd jönnek a nem használt térképek, mindegyiken összegyűlt a javítanivaló, mert senki nem foglalkozott vele. Az aranyos az egészben az, hogy a barba azt mondja:
- Ha kikötőben vagyunk, Mr. Sekeli csak a publikációkkal foglalkozzon, mert el lett hanyagolva.
Ebben igaza van. Van egy 5 millió forintos kérdésem:
- Ugyan ki tehet róla, hogy nincsenek javítva?
A lehetséges válaszok: A. Gipsz Jakab; B. Weisz Gizi; C. Én; D. Ő, aki előttem volt első tiszt.
Azt mondják, holnap szeles, esős idő várható.
Próbálkozom a flash programozással, irtó nehéz így magányosan, mindenféle vezetés nélkül. De azért már rájöttem néhány dologra, egy primitív kis filmet, néhány alapfunkció felhasználásával már el is készítettem...Május 6. péntek, Antverpen, úton. Reggel nyolcra ígérték magukat, és meg is jöttek. Amikor megláttam a mobil darut, kezdtem igazat adni a fickónak a free shopban, hogy délre kész lesz a kirakás. Idegördült mind a huszonnégy kerekén, megmutatta a popsiján levő feliratot, miszerint 23 méteres sugarú körben 100 tonna a teherbírása, azon felül csak ötven. Hát most mit mondjak?
Semmit.
Délre úgy kiraktak, mint a pinty! Négy óra 3500 tonnához!
Kis bibi volt a ballasztolás körül Dariusz szerint, mert amire kiraktak addigra nem teltek meg a tankok. De ez olyan dolog, hogy ha óránként hatvan tonna a kapacitás, akkor ha a fejem tetejére állok is, egy 210 tonnás tankot nem lehet egy óra alatt feltölteni. Ez meg állandóan ott rohangált, és leste, hogy túlfolyik-e már? Hát persze, hogy nem… Szegény feje, azt hiszem, hamar gyomorfekélyes lesz, ha így folytatja az idegeskedést a hajó miatt (és főleg olyan dolgok miatt, amire nincs befolyással).
Jaj nekünk!
Na, aztán sikerült neki egy pöttyet belemásznia a lelkivilágomba. Ugye ő most negyvenhárom éves. Ez tény, erről senki se tehet, kivéve a Jóistent, aki erőben egészségben megtartotta. Nos Péterrel beszélget a folyosón amikor arra megyek, kiderült éppen arról megy a duma, hogy minket hogyan szólítson.
- Captain, ha nekem azt mondja, hogy Mr. Péter, akkor én magát Sirnek fogom szólítani.
- De én nem vagyok angol! - vigyorgott jókedvűen.
- Mi meg nem vagyunk misterek... - mondom. - Szólítson Péternek és Istvánnak.
- Jó, jó - szabadkozik -, de én 1962-es születésű vagyok, maguk meg 1948-asok, és csak úgy tegeződni az nekem kényelmetlen!
Magyarán jól lebácsizott minket egy negyvenhárom éves pasi.
Hát ne rúgja meg a macska?!
Milyen világban élünk, mi? Tessék tudomásul venni, hogy még idős se vagyok! Az majd hatvan fölött lesz az ember!
Na, azért!
Megjött, hogy Gaetába megyünk, ez Olaszország nyugati partján levő kikötő Fiumicino és Nápoly között. Jó lesz, mert így több mint 10 napos menet elé nézünk. És ha még azt is hozzáveszem, hogy a sunndalsörai rakomány csak szerda reggel lesz kész, és hétfő délutántól kedd estig horgonyon leszünk, akkor minden perfekt!
Tíz körül meghozták a cuccot a Sunny Európától, a memóriakártyára 818 darab 2 megapixeles képet tudok tárolni, ez több, mint elég a hat hónapra! Délre jól elfáradtam, de kicsit le tudtam ülni ebéd után, ami szerencse volt, mert háromkor indultunk. Ráadásul úgy, hogy háromkor dobj el mindent!, és utána negyed hatig szerencsétlenkedés, ácsorgás, várakozás zsilipre, zsilipelés, és végül indulás a Scheldén.
Így aztán nem csoda, ha hétkor már dög fáradt voltam.
Én vagyok az "ez"
A délutáni őrségből még jutott háromnegyed óra. Valószínűleg nem úgy nézhettem ki, mint egy ötórai teára induló angol gentleman, mert a pilot rám nézett, és megkérdezte a barbát:
- Ez a személyzethez tartozik?
Nem azt kérdezte, hogy "he", azaz ő, hanem "this", azaz ez...
- Persze, ő a chief - lelkendezett a barba. - Jó ember, még saját honlapja is van!
Ne ez újdonság. Mármint az, hogy azért vagyok jó ember, mert van honlapom. Viszont ezek után a pilot is megenyhült irányomban, főleg amikor az is kiderült, hogy ráadásul még én is fejlesztem! Ezután elmentem egy ellenőrző sétára a deckre, és a fejem fogva jöttem vissza. Sikerült jól bevernem egy kiálló vasba a raktárkeret mellett.
Ja, egész nap védősisakban voltam, csak most vettem le, és lusta voltam érte visszamenni! Ilyen az én szerencsém!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...



Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! )

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...