2005. MÁJUS
Május 7. szombat, úton. A hajnali őrségben jól elfáradtam. Éjjel egytől reggel ötig a térképeket javítottam, ez pedig 4 órányi ácsorgást jelent, ami a vacak lábamnak meglehetős terhelés.
Így most a naplóírást felfüggesztjük és megyek alukálni.
Hogy ne legyen aszimmetrikus a napom, a délutáni őrséget is ezzel töltöttem, így aztán meglehetősen elfáradt a lábam este hatra.
Muszáj valamit elmesélnem:
Mindenki tudja, hogyan tud a gondolat csapongni, és milyen, időben és térben mérhetetlenül messzi eseményeket, történéseket képes egy tizedmásodpercbe sűríteni. Tehát ebédelek, és ma, lévén szombat eintopfot tett az asztalra Marek. És hozzá az elmaradhatatlan mákos zsemle. Nagyon csábító, ahogyan aranysárgán illesztik magukat a tálon, érezni a frissen sült péksütemény illatát... Erős vagyok, nem veszek belőle.
Azt mondom magamnak, van itt fekete kenyér, én azt eszem, ha kell (mert nem hizlal)... A gondolat hazaszáguld, már az óbudai szupermarketben állok a kenyeres gondoláknál, ahol ez a típusú német fekete kenyérből negyven deka 280 forintot kóstál, tehát nem engedem meg magamnak otthon... A gondolat visszaszáguld az ebédhez: ha már ilyen drága kenyeret ehetek itt... újabb ugrás, de most 1990 március 11-ére, pontosan 15.30-ra:
Kihajózási ebéd
Tehát a fenti dátum, és Rotterdamban vagyunk. Hazamegy az M/S Dina teljes személyzete, mert az olasz tulaj lengyeleket hoz a magyarok helyett. Illetve nem, mert parancsnoknak J. János jön vissza, aki innen ment haza még az ősz elején.
Március 10-én átadás átvétel, és mindenki kiszáll. Igen ám, de repülőjegy csak 12-re van, hát szállodába megyünk. Na, ez csodás, szeretem az ilyet, bent lenni egy világváros központjában, és egy teljes napom van a mászkálásra, a nézelődésre, a szájat tátásra...
Szobatársam F. Feri volt, az elsőtiszt (de lehet, hogy én voltam Feri szobatársa, majd kell kérdezni, ő hogyan emlékszik…), én a Dinán második tiszt voltam.
Érkezéskor tájékoztatás: teljes ellátást kapunk a hotelben, de ebédre nincsenek felkészülve, az étterem csak este ötkor nyit, ebédelni holnap a bárban lehet, 15.00 után, de csak hidegtálak vannak. Na és, miért lenne baj, az a fő, hogy ehessünk valamit, nem?
Az esti étkezés hamar eljött, mi későn keveredtünk le, az alábbi párbeszéd zajlott le a pincérrel, miután leültünk:
Azt tudni kell, hogy csak a szállóvendégek részére főznek, és csak két menüt.
Pincér: - Jó estét, a mai menü hal á lá akármi és marhasült á lá bármi… mit hozhatok?
Miután megbeszéltük, hogy marhát kérünk, a chief mondja:
- Marhát kérünk á lá bármi módon...
Mire a pincnök: - Sajnálom, elfogyott, már csak hal van á lá akármi módon.
Akkor meg minek kérdez a marhája!
Na, de nem ez a lényeg. Másnap városnézés, még egy korai ebédre is beültünk Ferivel egy csillogó-villogó indonéz önkiszolgáló étterembe, de mivel nem kíméltük magunkat a mászkálásban, már igencsak ránk fért a szállodai hidegtál is. Mire lementünk a bárba, addigra már többen ebédeltek a kihajózók közül, szépen körbe ülve a bárpultot.
És milyen a tengerész? Ha látja, hogy a másik jót eszik, akkor csak rábök a szomszéd tányérjára, és azt mondja a kedves hollandus bárkisasszonynak:
- Én is olyat kérek.
A kis hölgy mosolyog.
F. Feri is bök: - Nekem is ugyanazt.
A hölgy mosolyogva tálal. Azért ez nem semmi: lazac és kaviár, pirítós meg kék sajt, szalámi és prágai sonka, ízléses, finom, és elég... Eszünk, közben mások is érkeznek.
- Jó amit esztek?
- Persze...
- Mi is azt kérünk.
A hölgy vigyorogva hozza, és jó étvágyat kíván.
Mind a tizenkilencen ugyanazt a hidegtálat kértük. Az egyik matróz (Sas őrmesternek hívtuk a hajón) fejtette meg a hölgy vigyorgásának okát.
- Én jöttem elsőnek -- meséli -- Leülök. Kérdi a csaj, hogy mit hozzon? Mondom neki, teljesen mindegy, de a legdrágábbat adja, mert az olasz tulaj fizeti...
Ettünk tizenkilenc 45 guldenes hidegtálat.
Ennyi.
Ez a történet ugrott be arra, hogy ha ehetem a hajón drága fekete kenyeret, akkor miért egyek "olcsó" zsömlét? Amiről este (amikor mégiscsak elcsábultam) kiderült, hogy belül szalonnás, vastag, nehéz a tésztája. Arra jó volt, hogy a jövő szombaton nem úgy nézem majd, hogy milyen kár, hogy nem ehetek belőle...
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
