2005. JÚNIUS
Június 26. vasárnap, úton. Hajnali őrségben látom, hogy a Rheinfels tíz mérföldre van előttünk. Este hallottam, amikor bejelentkezett, és letettem volna az esküt, hogy magyar a tisztje, olyan jellegzetes volt az angol kiejtése.
Közbevetõleg jegyzem meg, hogy a napokban Vito behívott, mert úgymond Budapestről van szó a tévében. Egy film ment Frank Capáról, és rokonok, barátok, ismerősök beszéltek róla. És mindegy volt, hogy izraeli rokon, vagy párizsi ismerős volt, az angol kiejtésük annyira sajátos és jellegzetes volt, hogy tudtam: magyarok!
Szóval negyed egykor beszóltam a VHF rádióba:
- Egy, kettő, három... ki tudja folytatni? - mindig ezt mondom, mert ebből nem derül ki, hogy milyen nyelven beszélek, és mit akarok. Csak az tudja, aki érti. - Rheinfels vagyok - jött azonnal a válasz.
- Menjünk a 72-re. - mondtam, és a tengerészek most nyilván csóválják a fejüket, mert ilyenkor az a szokásos, hogy a "sapte - sapte" csatornát, azaz a 77-est használjuk. Nos ennyire formabontó vagyok, és az igazság az, hogy a 77-esen horvátok nyomták a sódert.
Eitner Miklós a tiszt a Rheinfelsen. Fabók Pali a barba, két ukrán mellett öten vannak magyarok.
Negyed háromig eldumáltunk. Elmondtam, hogy gyűjtöm a tengerész szavakat, és az interneten megnézheti őket, de hiába, mert nincs internete. Nocsak! Van ilyen?
Délután eseménytelen.
Június 27. hétfõ, úton, Lisszabon. Kár, hogy nem tettem el a papírt, de ha megtalálom, le fogom fényképezni, és közhírré teszem. Ugyanis éjfélkor egy oldalas litániát kaptam, hogy hány órakor mi a teendőm, kinek mit kell mondani. Egy mit sem sejtő laikus azt hihetné, hogy háborús haditervet kaptam, pedig semmi különös nem történt, mint Lisszabonba érkeztünk, ahogyan az már Isten tudja hányszor megtörtént velem. De most Dariusz a főnök, hát borrrzassztóannn komplikált és fontos dolog...
Oly annyira, hogy nem is tudott nyugodtan aludni, fél hatkor már a hídon volt. Minden úgy volt, ahogyan kitervelte, másodpercre ott voltunk, ahol lenni kellett.
A fordulópont 4,6 mérföldre volt, és a sebességünk 9,2 csomó, hát ez mindenképpen azt eredményezte, hogy reggel nulla-hat-nulla-nullakor a fordulóban voltunk, ahogyan azt meghagyta a papírkája végiben...
Arra persze nem volt esze, hogy öt negyvenkor azt mondja, hogy menjek és feküdjek le, csak 6 előtt öt perccel léphettem le. Ébresztés 7:30-kor. Manőver, nyolcra rakpart mellett voltunk.
- Chifi, menjen aludni... - volt az ukáz, és mentem is.
- Sorry chief - kopogott be kilenc nulla hétkor, kell a GMDSS bizonyítvány, az ügynök van itt.
Odaadtam.
- Aludjon csak nyugodtan, ebédre keljen... - bíztatott Dariusz. Öt perc múlva húztam a lóbőrt.
- Chief, húsz perc múlva itt a taxi! - jött be tízkor.
Felkeltem, mert fogorvoshoz megyek. Nem fáj a fogam, de nyomásérzékeny az állkapcsom, tehát valami van. Sunndalsörától egy doboz antibiotikumot beszedtem, pénteken fogyott el, azóta csak érzem, hogy van fogam, vagy az implantátum érzékeny, nem tudom...
Lisszabont keresztül-kasul beautóztuk, mire megtaláltuk a fogászati klinikát.
Öreg ház, öreg, de tiszta, és csempével borított, fakorlátos lépcsőház. Gondoltam, egy öregúr lábhajtányos fúrógéppel gyilkolja a tengerészeket olcsó pénzért...
Bemegyünk, csillogó villogó recepció, váró kényelmes fotelekkel, irdatlan méretű tévéből jön a kultúra a BIC csatornából (mondjuk a TV2 színvonala).
Hangszóró csilingel-bilingel és belebúgja a váróba:
- Mr. Isztvan... Mr. Isztvan... - és megjelenik egy kedves asszisztensnő, és ő is mondja:
- Mr. Isztvan please.
Utána szíveskedtem, vagy négy rendelő előtt elmentünk, csillog-villog, meg zümmög, meg zene meg fityfene mindegyikben.
Az én orvosom olyan negyven felé közeledik, koromfekete hajú, alacsony doki.
Elmondom, mi a bánatom, hogy az implantátum...
A székbe ültet, elfekteti, beöltözik: arcvédő maszkot vesz, gumikesztyűt húz, a steril csomagot feltépi, abból tükröt és exkavátort (ha jól mondom a kocogtató-szurkálóját) vesz elő, belenéz a számba, megkocogtat, megnyomogat, ahol kell, picit sziszegek.
- Panoráma röntgent készítünk, és meglátjuk -, mondja.
Felvétel elkészül, vissza a székbe, a doki telefonoz mobililag, én addig tévézek, mert ugye e nélkül nem képzelhető el egy fogorvosi rendelő, a készülék pont úgy van a plafon közelébe szerelve, hogy bármilyen helyzetből nézhesse a páciens. Nem rossz, jól el tudja terelni a figyelmet. És mivel éppen kandi kamera van, én is belefeledkezem.
Egy váróba bejön egy pasi, a fején egy nyestsapka. A sapkát leteszi az asztalra. A váróban rajta kívül még egy valaki. A pasas a sapkát az asztalkán hagyja, és bemegy a vécébe. A kis asztal mellett függöny van, kinyúl egy kéz, és a sapkát kicseréli egy élő nyestre. És ugye a különbözõ reakciók, amikor a váróban levő másik felfedezi, hogy a sapka él...
Kész a rögöny panorámakép.
Mutatja a doki, hogy az implantátum melletti fognak a gyökere mellett, amelyiken korona van, gyulladás van, és a gyökeret kezelni kell.
- Nem kell megijedni, a koronát átfúrjuk, és a lyukon át elvégezzük a kezelést. Ezt még három héten keresztül heti egyszer meg kell ismételni.
Ó az anyját! Most mit csináljak? Ugyanis az alapvető baj az, hogy nem igen tudom, mi a Marlow álláspontja a fogászati ügyekben. Azt tudom, hogy fogpótlást nem fizet, de ebben az esetben mi a helyzet? És milyen hülyeség az, hogy egy gyökérkezelést (amikor kiszedik az ideget) négyszer kell ismételni? Hacsak nem valami gyógyszert-vegyszert-kígyót-békát csöpögtetnek a lyukba... Végül is nem vállaltam, hogy a doki megcsinálja az első kezelést, kaptam egy kalap antibiotikumot és fájdalomcsillapítót, s majd meglátjuk...
Vissza a hajóra.
Elmondtam a barbának, viszonylag nyugodtan fogadta a hírt, majd megkérdezi a Marlow-t mondta, és ezzel az ügy nagyjából el volt boronálva.
Felhívtam az asszonyt, elmondtam, mi a helyzet, és megkértem, kérdezze ki a fogorvosomat, hogy mi a véleménye a dolgokról?
Illő volt már a rakodás után is nézni. Sajna este kész leszünk, mondták, hát ez gyors Lisszabon volt. Azt hittem, Vito elment, de kiderült, csak kint lebzsel a városban. Dariusznak megígérte, hogy háromra bent lesz a hajón, mert a barba ki akart menni, és a papírokat még nem vette át Vito. Ehhez képest, amikor négykor felhívta a barba, azt mondta, egy óra múlva a hajón lesz. És ez be is következett hatkor.
Közben beszállt Manu és megkezdte kilenc hónapos vendégszereplését. Hát ha nekem kilenc hónapot kellene a hajón lennem, az kész tragédia lenne.
Encsi később visszahívott, nem tudott a fogdoktorral beszélni. Abban egyeztünk meg, hogyha ezt a négyszeri kezelést a Marlow nem fizeti, akkor én vállalom a költségeket.
A kirakásnak háromnegyed nyolckor lett vége, fél kilenckor már ágyban voltam, de a fél tízes főgép indítást még hallottam. Utána már csak az ébresztőt, 23:40-kor.
Június 28. kedd, úton. Igyekszünk Avilesbe. Most nem kell lassítani, sőt már elviekben a következő út is megvan, illetve amit mindenki biztosra vett: Sunndalsöra a berakó, a többi kérdés nyitott, hogy megyünk-e Karmöybe, és Gaeta vagy Lisszabon a kirakó.
Úgy egyeztünk meg Dariuszsal, hogy nem jelent semmit Ciprusnak és nem is kérdez. A doktori jelentésen az van, hogy el kell mennem gyökérkezelésre. Beszedem azt antibiotikumot, és norvégban, Sunndalsörában kimegyek. Hátha az a fogorvos más kezelést javasol, nem kell négyszer kimennem gyökérkezelésre.
Június 29. szerda, úton, Aviles. Minden simán megy (eddig). Délután négykor érkezünk, ekkor draft survey, de berakás csak holnap reggel indul.
Telefon az asszonykámmal, ma vizsgázik Szabolcs, tegnap sikeresen letette a barokk magyar irodalom vizsgát. Állítólag ez könnyû vizsga, ilyeneket kell tudni, hogy ki írta és melyik versében azt, hogy "püttyenhallás vala" és "akkor már kelevéz lettem volt".
Komolyra fordítva a szót, Artúr úgy elküldte a jó "pic s ába" a barbát, hogy az csak nézett kifelé a fejébõl. A srác megunta, hogy állandóan túlmagyaráz mindent, futtatná, hajtaná ész nélkül a matrózokat, tíz perces munkáról beszél, amit hat óra alatt alig tudtak megcsinálni...
Kora este nem zuhantam az ágyba, mert megvártam, hogy Mirek befejezze a kiballasztolást. Utána leszondáztunk, minden üres, holnap lehet rakodni.
Közben, néha-néha láttam a barbát, szótlan volt és szomorú, mint aki magába van roskadva, kezdtem megsajnálni, feltéve, ha ennek nem én iszom meg majd a levét... Nagyon nem szeretnék postás lenni közte és a legénység között, és mindkét oldalról hallgatni, hogy: "chief, ugye igazam van?"!
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
