M/V ISARTAL
Március 13. hétfő, Zorroza, úton. Na, ez is egy szép nap volt. Fél tízkor megérkezett a Germanischer Lloyd képviselője, ettől kezdve a barbának nem volt gondja, hogyan üsse el az idejét. Én a hidat felügyeltem, mert megjött az új Inmarsat-C készülék, meg a szerelők, akik valahova megpróbálják beállítani. A szerelők négyen voltak, azonnal túlzsúfolt lett a híd. De ez nem baj, sok jó spanyol kis helyen is elfér alapon megjött a radarszerelő, és kipakolt. Így, ha nem nagyon izgett-mozgott valaki, akkor úgy, ahogy elfértünk.
A radaros pasi kikérdezte, mi a baj. Elmondtam, hogy nincs kép.
- Nem jól mondja - vágott a szavamba. - Nem látható céltárgy a képernyőn. Ez a hiba...
- Nem... - mondtam, és kezdtem volna magyarázni, és éreztem, megy fel a pumpa, hiszen én tudom, mi a hiba... Aztán, hirtelen lehiggadtam. Ráhagytam, amit mond. - Az a baj, hogy mi a tulajdonossal voltunk kapcsolatban, és a jó kérdést a szerviz tudta volna feltenni... - mondtam, és ezzel egyet is értett. Teljesen felesleges lett volna kötnöm az ebet a karóhoz, hiszen ő a szakember, én meg azt hiszem csak, hogy értek hozzá valamit.
Így hiába készült arra, hogy a képernyőt kell megjavítania, magnetront kellett hoznia, de az nem volt nála, azért Santanderbe kellett mennie, így legalább egy fővel kevesebb tolongott a hídon. Délutánra már elég jól álltunk, én is átestem a GL képviselő kérdésein a biztonsági és tűzoltó berendezések kapcsán. Aztán éppen relaxtam volna egy csöppet, amikor megszólalt az általános riadó.
Hogy miért, azt senki se tudta. Nem találtuk okát, és ezért nem volt mód rá, hogy kikapcsoljuk. Ez jópofa játéknak tűnhet kívülről, de amikor ezerötszáz decibellel visít a sziréna, vijjog a duda, villog a sárga és vörös villogó, és csak gépházi fülvédővel lehet a lakótérben lenni, az meglehetősen idegesítő tud ám lenni! A dolog odáig ment, hogy a barba felhívta a tulajt, hogy szól a sziréna, és nem tudjuk kikapcsolni, mert nincs oka. Aztán vagy másfél órányi észveszejtő, agyborzoló rikács után a barba megtalálta az okot: a szerelő urak lekapcsolták az általános riasztó biztosítékát! Kedves... Jó játék hülye gyerekeknek...
A kirakással ötre végeztünk. Ekkor már dagály is volt, hát a járó majdnem függőleges volt, lejjebb kellett tenni. Gyerünk, csináld, egy rossz mozdulattal próbáltam a mozgó járót megállítani, és a jobb vállam hatalmast reccsent, éreztem, amint az ízületben elcsúszik a csont. Gondolom, meglesz a böjtje. Azért hős voltam, mert nem sírtam, csak kicsinyt vinnyogtam...
Hétkor vonult el az összes szerelőbanda, én vettem át a munkát. Nemcsak az Inmarsat C-t szerelték be, hanem az SSAS-t is. (SSAS: Ship Security Alert System, azaz hajóbiztonsági riasztó rendszer.) Ez "tenorista" támadás esetén riasztást küld a szárazföldre.
A révkalauzt fél nyolcra ígérte a kikötő, de a GL képviselője 19.20-kor még írta az éves ellenőrzés jegyzőkönyvét. Kedves, szimpatikus fiatalember volt, de szigorú, és semmit ki nem hagyott az ellenőrzésből.
Nyolc előtt tíz perccel indultunk. Nem kellett altatni.
Március 14. kedd, úton, Aviles, úton. A hajnali őrség lement, nem győztem pihentetni a lábaimat. Délelőtt érkeztünk, hátszélben jöttünk több mint tíz csomóval, előbb érkeztünk, mint terveztük.
Egykor kezdték a berakást és négyórányi munkát ígértek.
Be is tartották, ötre vége volt, hatkor már mehettünk.
Este távirat a Marlowtól: Romant április elején váltják, ennek örült a gépész. Március végén Jant is leváltják, mert jön vissza Mikola! Na, a szakács ettől kitért a hitéből, mert azt tervezte, hogy júliusig lent marad. Mondjuk én se repesek az örömtől, de csak kibírom azt a gyenge két hónapot, ami hátra lesz. Majd megmondom, hogy nekem semmi tésztát nem adhat, csak burgonyát vagy rizst, és a knödel is kizárt! Amúgy meg jó srác Mikola, jobb kolléga, mint Jan, bár vele sincs semmi bajom.
Március 15. szerda, úton, Vizcaya. Éjfélkor éreztem a vállam, egyre jobban fáj, és egyre kevésbé mozog. Most önhatalmúlag megpróbálom a Voltaren kenőcsöt, hátha használ (valamit).
Jan teljesen ki van akadva, amiért leváltják. A fiának augusztus 5-én lesz az esküvője, és azon ugye otthon kell lenni. Így viszont májusban akarják az Ultramarra beszállítani, ami nem lesz jó. Délután telexet akart küldeni Kremersnek, de a barba lebeszélte, azzal, hogy holnap beszélhetnek telefonon, és utána menjen a telex.
Délutáni kávénál torta volt, mert a barbának ma van a születésnapja.
Március 16. csütörtök, úton, Vizcaya, Angol csatorna. Kezdődik a kaki idő, egyelőre elölről jön, nem erős csak 6-7-es, és még csak lassít.
Beindult a fűnyíró
Azt hiszem, párba állhatnánk Jannal, és négykezest fűnyírózhatnánk... Pedig hülyeség az egész, az én részemről. Végül is engem nem igazán érint, Mikola egy jó srác, és a barba szerint megbeszéljük, hogyan főz, és kész, mindent készségesen megcsinál. Na, majd meglátjuk.
Viszont Jan, azt hiszem, nagyon ki van akadva szegény. Táviratozott a Marlownak, hogy teljesen belerondítottak az eltervezett programjába, csak úgy hajlandó bármibe belemenni, ha augusztusban otthon lesz. Már reggel nyolckor elküldette az üzenetet, azóta óránként jár fel, hogy mi a válasz, persze van minden, csak az nem.
Azt mondja a barba, hogy valószínűleg Karmöy - Gaeta lesz az út. Ehhez csak annyit, hogy ez kiváló lenne, de előbb Sunndalsöra kell nekem, és utána mehetünk akárhova. Mondjuk két ilyen út, és én is várhatom a váltásom.
Ja, a fűnyírózásomban a Marlow is helyett kapott, mert jól kiosztottam őket magamban, ha le akarnának váltani előbb. Két oka is van: a nyári program, amit elterveztünk az asszonnyal, és a másik, hogy ezzel a barbával szanatórium Sadlóhoz képest.
Remélem, semmi olyasmi nem jár az eszükben, hogy engem is lerántanak innen előbb.
Este a barba hozza Jan tengerészkönyvét. Ugye mindenki emlékezik, hogy amikor megjött, az első volt, hogy körbekürtölte a hajót, hogy megvan a harmadik tiszti képesítése. Én meg fűztem az agyát, hogy menjen nagy hajóra, mert itt, coasteren nem kaphat tiszti beosztást. A válasz az volt, hogy a Marlow nem ad nagy hajót, és csak szakácsnak alkalmazza.
Nos a tengerészkönyvében ott van, hogy tavaly nyáron, nyilván a tanfolyam befejeztével, beszállt egy hajóra harmadik tisztnek, és egy hónap múlva már egy másik hajón volt, szakácsként. Így hát megvolt a lehetősége a tiszti karrierre, de nem tudott élni vele, nyilván csinált valami marhaságot, vagy általában nem alkalmas tisztnek. Nem tudom, mi az igazság, és nem is kérdezek rá, mert minek hozzam lehetetlen és kellemetlen helyzetbe, nem igaz?
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
