Hajók, gépek, tengerészek

2004. FEBRUÁR

Február 3. kedd. Montrose, 28 nap. Kelés negyed nyolckor, mint a régi szép időkben, amikor a 8-12-es szolgálatban voltam. Tengés-lengés, térképjavítás, tengés-lengés, szakkönyvjavítás, lengés-tengés, ugyanis ehhez a munkához nincs elég fenekem, nem tudom hosszasan csinálni.

A brit hölgyek kebléről...

Akik olvastak angol irodalmat, azoknak lehet elképzelésük, illetve némi ismeretük arról, hogy bizonyos hölgyek, főleg azok, kiknek keblében hazafias szív dobog (és több szó nem lesz keblekről!) gyakorta ültek le üres óráikban kötögetni, hogy a hős brit katonáknak vagy a hős brit pilótáknak, esetleg a hős brit tengerészeknek érmelegítőt, sálat, sapkát, netán meleg kesztyűt kössenek, amit a helyi egyházi illetékes összegyűjtött és átadták a megfelelő brit hősöknek, hogy haltukban ne fázzon az érjük vagy a fülük... Nos, délután bejött egy "pastor", azaz tiszteletes úr, kedvesen elbeszélgetett velem, mivel mindenki más tette a dolgát (a városban, vagy a decken). A névjegyén láttam, hogy a hadsereg, légierő és a tengerészet lelkipásztora, és egy teljes nájlonzacskónyi kézzel kötött sapkát hozott nekünk, kitette az asztalra, hogy mindenki vegyen kedve szerint a hős tengerészeknek szánt meleg holmi közül, ami a brit honleányok ajándoka (valószínűleg). Természetesen szépen megköszöntem a hajó legénységének nevében a kötött holmikat. Most van egy szürke és egy tojáshéj színű, kézzel kötött sapkám... A meteorológusok meg átmentek butába. Elfelejtették a számjegyeket, csak a 9-es és tízes szélerősséget ismerik North Utsirától (közép Norvégia) egészen Fitzroyig (Portugália közepéig). Csak Trafalgarra (Gibraltár környéke) nem adnak vihart. Magyarán Nyugat Európa minden tengere és sósvize be van durranva. Most nem jó tengerésznek lenni. Sokkal jobb a finom kis kikötőben térképet javítani... Délután szóba elegyedtem a mögöttünk rakodó hajó első tisztjével. A harmadik mondat után már a laptopokról beszélgettünk.

CD-k, DVD-k és videók...

Arra kért, hogy írjak CD-re egy programot a mágneslemezről, mert az ő gépén már nincs A: meghajtó. Ilyen a fejlődés. A mágneslemez már elavult adathordozó, és attól tartok, hogy a CD író, amit Terneuzenben vettem, az is elavulófélben van, már van DVD író, és arra 4 G adat fér, a CD 700 MB-jával szemben.
Délután kiment a szakács és Oleg. Előzőleg Staszu fel volt dobva, hogy látott egy tévét rádióval 9,99 fontért. Azt akarta megvenni. De lebeszélték, mert valószínű az angol rendszerre jó csak. Így aztán mit vettek? Két DVD lejátszót á 39,9 fontért. Mindehhez kaptak négy filmet is DVD-n. Ha azt számolom, hogy egy DVD film nagyjából 10 font, akkor a filmekhez kaptak ingyen egy lejátszót. Este megnéztük a Németország -Anglia 1-5 meccset, hát nem dobtam el magam a minőségétől. Színtelen, semmilyen kép. Gondoltam, a DVD olyan, amilyen. De nem, a laptopomon tökéletesek a színek, jó minőségű a lemez. Azt hiszem, a lejátszó olyan, amit egy olyan készüléktől el lehet várni, aminek az ára egyenlő 16 darab alsógatyáéval, hiszen kettőt vettem öt fontért. Aztán a lejátszón kipróbáltuk a videóimat, amit készítettem a hajón. Aki látta, annak a reakciója:
- Vedd át nekem, chief...
Andrej azt mondta:
- Profi video. Very good. I like... - azaz: nagyon jó, profi, tetszik.
Pedig "csak" megvágtam, címet és feliratokat készítettem hozzá, és zenét tettem alá. Ezzel kapcsolatban Oleg megjegyzése:
- Érdekes, a klasszikus muzsika, bármilyen is legyen, feldobja a videót. És szinte bármi megy bármilyen jelenethez. Igaz, normális ember nem tudja fél óránál tovább hallgatni...
Itt torkán akadt a szó, mert nyilván eszébe jutott, hogy mostanában, ha feljött a hídra, és utánam bekapcsolta a rádiót, akkor az általam hallgatott adóról vitte el az állomáskeresőt, ugyanis az utóbbi napokban a Classic FM-et hallgatom, ahol csak klasszikus zenét adnak. Kicsit furcsa a kereskedelmi rádió stílusa a komolyzenéhez, de azért elmegy. Szeretem ezt az adót. Vannak hírek, és sok-sok klasszikus muzsika, szinte csak a legismertebb, és közkedvelt zenék vannak.

Február 4. szerda, Montrose, 27 nap. Reggel tíz körül hátrahúztuk a hajót, és a raktár végéből elkezdték a kirakást. Közben térképjavítás, tengés-lengés, térképjavítás, és közben jönnek a táviratok, az ember elolvassa őket, és utána viszem le Olegnek, attól függően, mennyire sürgősek. Körtávirat ment a Hav által bérelt hajóknak, miszerint a hajóbérlőtől arról értesültek, hogy a parancsnokok a Rohden cég tudta nélkül a hajó üzemanyag-fogyasztási és sebességi adatait kiszolgáltatják közvetlenül a hajóbérlőnek. Ez a jövőben szigorúan tilos, csak a cégen keresztül mehetnek ezek az információk, illetve mindenről egy másolatot kérnek... A hajóbérlők részére minden parancsnok úti jelentést állít ki, és küld minden útról, ahol az üzemanyag fogyasztás és a megtett út a kérdés, na és a sebesség, hiszen a hajóbérlő veszi az üzemanyagot. Ennyit nem tud egy német hajótulajdonos cég embere?

Albánia, Dánia igen, Izland nem...

Közben nem sikerült a norvég fiúknak belopniuk magukat a szívembe. De előbb egy találós kérdés:
- Mi a közös Albániában és Dániában?
Szabad a gazda?
Az, hogy minden tengerrel rendelkező európai országban voltam, ezt a kettőt kivéve. Igen, eddig három volt, de egyet most kihúzhatok, mert Havéknak sikerült rakományt szerezniük Oslóból Rejkyavíkba, így aztán Izland is felkerül az "ott is voltam" országok közé.
Sajnos.
Mert minden vágyam erősebb annál, mint télen Izlandba hajókázni. Ráadásul ezek a brókerlegények kikaptak nekünk 45 darab kemping utánfutót, ami összesen 100 tonna rakomány, így aztán majdnem üresen vágunk neki az óceánnak, és mellejünket nekifeszítjük a 9-10-es viharoknak. Szóval lenne pár ötletem, hogy hova menjenek ezek a Havék...
Az esős idő miatt késő délután elmentek a melósok, így holnapra maradt a rakomány másik fele. Az ilyen kikötőket és utakat szeretem, nem pedig mindig csak Izlandra járkálni...

Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. FEBRUÁR

Február 1. vasárnap, úton, 30 nap a szerződés végéig! A hajnali őrség alatt elkészítettem az utolsó levelem. Februárról már nem küldök beszámolót, azt személyesen viszem haza március elején. A jövő hónapban megyek haza, végre ezt is elmondhatom! Mindenfelé bedurrant az idő, de most szerencsésnek látszunk, amerre megyünk, de csak arra enyhül a vihar, a hátunk megett pedig új erőre kapott. Azért néha egy kis szerencse is kell, nem igaz?
Nem kötünk ki érkezéskor, horgonyra állunk, öt hajó van előttünk, a múlt heti esős idő miatt nem ment a kirakás. Nem baj, rám fér egy kis pihenés.

Február 2. hétfő, úton, Montrose, horgonyon, 29 nap. Az éjszakai őrségem kellemesen telt: videofilmet vágtam a Saimaa tavi napokról. Több mint hat órába telt, amíg átvettem kazettáról számítógépre, megvágtam, zenét szerkesztettem hozzá, és lementettem. A déli váltáskor Oleg azzal fogad:
- Nincs semmi újság, leghamarabb este, legvalószínűbb, hogy holnap kőtünk ki. Negyed egykor szól az URH rádió, a kikötő hív:
- Negyed háromkor legyenek a zöld bójánál, kikötnek. Fél négykor part mellett voltunk.

Olegre rájár a rúd

Kezdem sajnálni a barbát. Kikötéskor a hajófar elérte a mögöttünk álló hajót, és nekikoccant. Miután part mellé álltunk Oleg, a révkalauz és a Helén motoros parancsnoka megszemlélték a kárt. Hát két karcolás mindössze, csak a festék jött le. Nincs semmi kár. A másik barba a fejét vakarja:
- Én már értesítettem a hajótulajdonost, amikor a koccanás volt...
Oleg a fejét fogta, amikor mesélte.
- Most én is elmondhatom a cégnek, Mr. Rohden igen fog örülni.
De a Helen parancsnoka, egy harminc körüli hollandus legény hamarosan jött:
- Captain, felhívtam megint a cégünket. Nem csináltak semmi problémát. Sőt azt mondták, minek hamarkodtam el a dolgot, legközelebb én kerülhetek ilyen helyzetbe... Oleg megkönnyebbült, hogy nem kell a céget értesíteni. És el kell mondani, hogy a holland hajótulajdonos maritimabb szemléletű, mint a parancsnokuk.

Van másik rúd is...

Öt körül megjöttek a draft surveyorok. Ehhez hozzá kell tenni, hogy Terneuzenban nemigen tudtam egyetérteni az ottanival, aki kihozott 2240 tonna rakományt a 2300 helyett. Tettük a dolgunkat, közben újabb telex érkezik, de most a HAV-tól, a hajóbérlőtől. Ehhez tudni kell, hogy telexben tegeződnek a barbával, mindenki a keresztnevén szólíttatik, valahogy így: "Hello, Oleg". A mostani így: "Dear captain Pavlov!". Ez már semmi jót nem ígért. És a telex tele felkiáltójelekkel, csupa nagybetűs szöveggel, ami internetes listákon a kiabálást jelenti... Hogy lehet, hogy nincs meg a 2300 tonna rakomány, miért nem vett fel annyit, amikor kérdeztük, és a válaszban azt adta meg, hogy fel tudja venni, és a többi, és a többi, meg stb... stb... stb.
Oleg sápadtan járt fel alá, amíg elkészültünk a számításokkal. Viszem a kabinba:
- Ha a konstans 50 tonna (konstans: a hajón "kóborló, nem meghatározható tonnák"), amennyivel mindig számolunk, akkor 2301 tonna a rakomány. És a kirakáskor hídmérlegen is mérik a rakományt... Már nyúlt volna a telefonért, hogy hívja a norvég "fiúkat", de aztán mégse tette.
- Jobb megvárni a kirakás végét...
Ebben speciel igaza van. Azt hiszem, nem is nagyon bánja, ha haza kell mennie.
- Soha többet ilyen hajót, István. Csak konténeresre megyek...
Én meg oda nem.



Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 30. péntek, Terneuzen. Kora reggel egy surveyor jelent meg, de ő se mondott igazat, mert szerinte tízkor állunk a berakó rakparthoz, aztán fél egy lett, amire a manővert elkezdtük. És nem rakparthoz álltunk, hanem egy böhöm nagy hajóra kötöttünk, ahonnan megraknak minket, és még több hajót. A manőver után elküldött Oleg pihenni.
- Este úgyis sok dolgod lesz - mondta.
Elmentem, s aludtam két órát. Vacsorára keltem. Én voltam az utolsó, a többiek már ettek. Oleg azzal fogad, hogy:
- István, február 2-án megyek haza.
Néztem rá, kicsit álmosan, és mivel nekem akkor (2-án) jár le az öt hónap, azt hittem, rólam beszél.
- Nem, az új parancsnok Kalinyingrádból 2-án érkezik Aberdeenbe.
- Miért oda megyünk?
- Még alszol. - nem tudtam, ez kérdés, vagy megállapítás, de ha az utóbbi, akkor igen magas a valóságtartalma.
- Aberdeenben van a legközelebbi reptér, ha Montrose-ban szállok ki.
- Aha... - mondtam, nagy okosan. Nyilván Mr. Rohden kontrája az 1500 euros számlára. Minden simának tűnt, de aztán egy óra múlva jön az üzenet a Marlowtól (nagy okosan):
Minden lefújva, a tulajdonos utasítására, (ebből az derülne ki, hogy Mr. Rohden úgy döntött, hogy Oleg marad mégis) mert az új parancsnoknak nincs meg minden irata (ebből meg az derül ki, hogy aki a táviratot szövegezte az egy barom, mert hogyan lehet akkor a tulajdonos akaratára hivatkozni?). Most Oleg persze puffog, hogyha nem kell a tulajnak, akkor nem is akar maradni. Vele ne játszanak. Este hétkor kezdtük el a berakást. A nagy hajó mellett igencsak aprónak tűnhetünk, de ha majd fel kell menni a fedélzetére, amikor a rakodás végé felé merülést kell néznem, akkor ki is derül, hogy valóban milyen kicsik vagyunk, s mennyit kell majd létráznom a másik fedélzetére.De szerencsére erre nem került sor.

Január 31. szombat, Terneuzen. A draft surveyor megjelent, a berakás végét együtt intéztük. A rakomány mennyiségét a középső merülési márkán ellenőriztük. A hátsó merülést lehet látni, ha az ember egy kicsit kihajol. Csak elől nem. De találtunk rá frappáns megoldást: átkaroltam a surveyor lábát, és fejjel lefelé kilógattam, s ő megnézte a merülést az orrban, mindkét oldalon.
Raktárcsukás, hogy ne kelljen felébreszteni a matrózokat, lesöpörtem a műtrágyát a raktárkeretről, életemben először merészkedtem oda fel, de többet nem teszem. Nem nekem való hely a három méter magasban egy kétcipőnyi szélességű helyen egyensúlyozni. De azért megcsináltam.
Révkalauz kettőkor. Megjelent, aztán el is ment, mert azt mondta, ő bizony le nem jön a hajóra a Jákob-létrán (kötélhágcsó), amit a kirakó hajó előkészített számunkra. De csak a rakpartig ment, ott beszállt a pilotcsónakba és a víz felől jött. Zsilip, indulás, négy már elmúlt, mire felmentem a hídra.
- István, amíg Vlissengen elé érünk én leszek a pilottal, addig pihenj egy jó negyven percet, majd te jössz, megcsinálod az utat, addig én dőlök le egy picit. Le a kabinba, zuhany, jó forró, nagyon átfáztam a zsilipelés alatt. Utána egy picit eldőltem, éppen álomba zuhantam volna, amikor háromnegyed ötkor cseng a telefon. Fel a hídra.
- Nem Steenbank felé megyünk, azt lezárták, most csak Wandelaar dolgozik, ott visznek ki. Megbeszéltük az útvonalat, és Oleg elment aludni. Hatkor keltettem, zuhantam le a kabinba, azonnal el is aludtam. Délben fáradtan ébredtem, a hajó billegett, mint a rossz nyavalya, nem csoda, hiszen délnyugati 7-8-as időben hajózunk. Fél kettőkor irányt változtattam, onnan már jó volt. Megszűnt a billegés, már csak a fizikai fáradtság maradt.Beszéltem Encsikével, szegénynek elment a hangja, influenzás, és jó sírós hangulata volt. Lelket öntöttünk egymásba. Nagyon mennék már haza. Egy hajón se fáradtam el ennyire, mint ezen.


Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 27. kedd, Humber-torkolat, horgonyon. Kettőkor keltett. Alig tudtam összeszedni magam, éreztem, hamarosan jön az izomláz a karomba.
- Fél ötkor keltsd a matrózokat, folytassák a raktárt. Engem hatkor... - mondta, és már ment is aludni. Hatkor viszont én nem mentem aludni, hanem irány a raktár, segítettem a kerekes állványt toszigálni, meg festettem. Nyolckor kerültem ágyba. Altatni nem kellett. Négykor leváltott Oleg, mehettem megint segíteni, ugyanis nap közben állandóan, óránként csengett a telefon:
- Hol tartanak, mikor lesz kész a raktár? Végül megjött az order: este 11-kor horgonyt fel, s induljunk Rotterdam irányába.

Január 28. szerda, úton. Délben már kipihenten ébredtem. Ekkor már csak a rossz idő zavart, mert rolláztunk, billegtünk mint a megveszekedett fene. Megjött az order is, Terneuzenbe megyünk, a holland kisváros a Schelde túloldalán van. Ilyenkor Stenbankhoz megyünk, ez a pilotállomás van a legközelebb. Egykor Oleg elküldte a telexet a pilotszolgálatnak. Ám hiába, amikor fél háromkor megérkeztem, azt mondja a forgalom-ellenőrzés, hogy nincs révkalauz este hétnél előbb, várakozzunk a körzeten kívül. Megfordultam, annyi jó volt benne, hogy pont szembe mehettem a hullámokkal, nem billegtünk. Ötkor hívnak:
- Semmi értelme, hogy itt várakozzanak, nincs révkalauz, menjenek Wandelaarhoz, ott előbb lesz. Odáig 35 mérföld az út. Jó négy óra. Oleg feljött a hídra, hatig beszélgettünk, akkor nekem ugye lejárt, hát lementem a kabinba.

Január 29. csütörtök, úton, Terneuzen. Éjfélkor Oleg fogad:
- Mindjárt indulhatunk. Eddig itt kellett várakoznom, az ötödik hajó vagyunk, akit bevisznek radarirányítással, mert révkalauz nincs, itt is felfüggesztették a szolgálatot a rossz idő miatt. Így aztán Oleg maradt velem a hídon, dumáltunk, elütöttük az időt, a forgalom-ellenőrzés meg mondta milyen irányba menjünk. Négykor vettük fel a folyami kalauzt Vlissingennél.Ötkor érkeztünk a zsiliphez. Fél hatkor egy várakozó rakpartra kötöttünk ki. Olyan cudar, hideg szél- és hóviharban, hogy még most is reszketek, úgy átfáztam. Megjött Mr. Schultze, a cég intendánsa, hozott egy kis pénzt, mert Oleg leadta ki hány órát túlórázott a segédgéppel és a raktárfestéssel. Hát nem szakadt meg a dollárok cipelésében. Öt dolláros túlórapénzt fizetett Mr. Rohden mindenkinek. Mivel nem tudni, mikor kezdjük a berakást (este, vagy csak holnap állunk át a berakó rakpartra), ezért csak úgy, ruhástól eldőltem egy kicsit nyolc óra felé. Kilenckor kopog a szakács. A rendőrség volt. Kérték a személyzeti jegyzéket.
- Akkor ébresztenem kell a barbát... nekem nincs. - mondtam. A két tiszt pusmogott egy kicsit egymás közt.
- Volt változás a személyzetben?
- Nem.
Örőmmel konstatálták, és jó álmokat kívánva elmentek. Ha majd ezt megtanulják a volt szovjetországok rendőrségei, akkor elmondhatják, hogy közelednek Európához. Mert Parnuban a lettek még mindig tartottak pofavizitet...
Tíz órakor Staszu kopog. Újabb látogató. Olyan álmos voltam, hogy nem fogtam fel, hogy mit akar. Csak amikor mondta, hogy amit hoznak azt a szalonba szokták letenni, akkor eszméltem, hogy most hittéríteni fog a szimpatikus fiatalember. Kinyitja a táskáját, kiveszi az anyagot.
- Baptista? - kérdezem.
- Igen, honnan tudja?
- Mindenütt ezeket a brossúrákat hozzák, Angliában, Svédországban, Norvégiában, Belgiumban... Mielőtt komolyan belefogott volna a Biblia magyarázatába megjöttek Francisék kávézni, átadtam nekik a hittérítőt, és eltűztem aludni. Nem tudni, mikor kezdünk berakni. Állandóan változik az időpont, nem is érdemes foglalkozni vele, ha hívnak, megyünk...
Délelőtt távirat jön: a hajó vezetése vagy a tulajdonos kérésére a szakácsot leváltják. Staszunak ez teljesen váratlanul jött. És nem hitte el Olegnek, hogy nem ő küldi haza. Csak akkor nyugodott meg, amikor a parancsnok felhívta a céget, és a füle hallatára kérdezte, hogy ők kérték-e a leváltását, mert a hajóról ilyen kérés nem ment. Mivel nemleges választ kapott Britta Jahntól, ezért ment a telex Ciprusra: a szakács marad, senki nem kérte a váltását. Érdekes, utána már nem forszírozták a váltást. Biztosan valakinek a magánakciója volt. Délután térképeket javítottam, Oleggel beszélgettem a hídon, amikor látjuk, hogy megáll egy rendőrautó a hajó mellett. Kiszáll két egyenruhás, és a hajóoldalt festő Francissal és Misával kezdenek beszélgetni. Ezt meglátva, Oleg elsápadt, én meg megint csak azon örvendeztem, hogy nem én vagyok a barba. Ugyanis tilos a hajót partról, illetve a víz fölött festeni. A rendőrök fel is jöttek a hídra, és üdvözöltek:
- Jó napot, captain...
- A parancsnok lent van, én csak a chief vagyok - mondtam, és biztosan látták rajtam, hogy tudom, nagyjából, hogy mi következik, és egyáltalán nem bánom, hogy nem nekem kell válaszolni a kérdéseikre. Kivitték Oleget, megmutatták, hogy a hajó melletti tócsákban zöld festékcseppek vannak, amik most nekiállnak a környezetet szennyezni itten Hollandiában. A barba erre fennhangon utasította a matrózokat, hogy azonnal hozzanak rongyot és itassák fel a festékes vizet, meg takarítsák fel a rakpartot. Ám a rend dagi (fiatalember) és csúnyácska (ez enyhe kifejezés a rendőr-hölgyre) őreit ez nem hatotta meg. Jegyzőkönyv, persze hollandul, amit a barba nem írt alá. Minek a szót szaporítani? Ezerötszáz euró. Ennyi a büntetés. Nos, ki csodálkozik azon, ha Oleg egész délután szótlan volt, és nem akarózott kijönni a kabinból.
Délután jött a Suny Radio embere, és vásároltunk ezt-azt a vámmentes üzletben.


Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 25. vasárnap, Humber, horgonyon, úton, Flixborough. Ebből az volt a hasznom, hogy ötkor mehettem feküdni. Tízkor keltett a barba, és végre úgy ébredtem, hogy azt éreztem: kipihentem magam. Egy vasrakodóra kötöttünk, egy másik hajó elé: a Hav Aldebaran már itt rakodott. ők már átnevezték a hajót.
Manőver után mi is ebben ügyködtünk. Lefestettük a hatalmas RMS feliratot a hajó oldalán, középen, aztán a hajónévből is töröltük, elöl-hátul, és elkezdte Francis felfesteni a Hav szót, ami norvégül tengert jelent, de ezt még Nimródtól meg kell kérdezni, elvégre ő beszél norvégül a családban.
Ebéd után a barbával gyorsan nekiláttunk a mentőgyűrűknek, a csónaknak, a mentőtutajoknak, s átírtuk, illetve felírtuk az új nevet. Mindenhez én csináltam betűsablont, így most nem érzem az ujjaimat.
Délután megjött a Germanischer Lloyd képviselője. Egy óra alatt végzett. Az összes okmányban átírta a nevet, lestemplizte, és kész. Az Aldebaran már az új hajóbérlő rakományát vette fel. Hát akkor ezek is meg tudják találni ezeket a szemét angol kikötőket a Trenten... Ugyanis itt is hat órát ülünk az iszapban, jó tíz fokot megdőlve. Viszont a kirakás nagyon lassan megy, nem hiszem, hogy a holnap reggeli dagállyal el tudunk innen menni.


Január 26. hétfő, Flixborough, úton. Az egész délelőtt és kora délután azzal telt el, hogy a cég (Rohden) cseszegette a barbát, hogy mikor lesz kész a raktár? Most már nem a segédgép a fontos, hanem a raktár kifestése, és miért nincs kész? Nem tudom, miket beszéltek, de az biztos, hogy Oleg feldúlt képpel, és dühöngve jött ebédelni.
- István, megyek haza... - mondta.
- Ez az örült azt akarja, hogy senki se aludjon addig, amíg a raktár nincs kész, a legénység menjen, és dolgozzon amíg be nem fejezzük, én meg adjam az őrséget, és főzzek... Nem tudom, hogy valóban megesett-e ez a beszélgetés, de az biztos: Mr. Rohdenről a legkisebb kételkedés nélkül elhiszem, hogy ilyen ötletei vannak. Persze azt se tudom, hogy Oleg valóban "beintett-e" neki? Ugyanis délután elkezdtünk készülődni: összeállítottuk a kerekes állványt, és amint a rakomány engedte, elkezdte Francis és Misa verni a rozsdát kalapáccsal és gyorsvágóval csiszolni.
Azért ilyenkor hallatlan megnyugvással veszem tudomásul, és örülők, hogy nem én vagyok a parancsnok. Én az ilyen helyzeteket nem tudom kezelni, mert ha felmegy a pumpa, akkor én valóban elküldöm a tuljat a francba. (Mint tettem a francia hajóbérlővel a Petrán, csak ott az volt a szerencsém, hogy a tulajdonos mellettem állt a bérlővel szemben.) Mivel nem hagyott nyugton Mr. Rohden viselkedése (nem lehet ennyire paraszt, mondom magamban), ezért kikérdeztem a szakácsot is: mondott-e valami köszönetet a tulaj a segédgépen végzett munkáért?
- Nem, sőt! - mondta Staszu. - Induláskor pár szendvicset készítettem. Valami édességet is kért, de a hajón levő aprósütemény nem volt neki jó. Nincs más, kérdezte. Van saját csokim, válaszoltam. Bólintott, hogy az jó. Így aztán odaadtam egy tábla csoki felét. Köszönet nélkül eltette. Francist is megkérdeztem, mert ő volt az, aki a legtöbbet dolgozott, hátha neki...
Neki se... Ugyanis miért éppen egy ghanainak mondott volna köszönetet egy übermencs?
Közben az Aldebaranról átjött egy matróz, hogy megszemlélje a munkák állását, mert ők már végeztek a raktárral. Beszélgetés közben kiderült, hogy magyar vagyok, rögtön elkezdett áradozni, hogy a másik parancsnokuk magyar, és milyen rendes pasas, milyen jó a hangulat vele a hajón.
- Kónya Miklósról van szó? - kérdeztem.
- Igen, igen, captain Kónya... - bólogatott boldogan. - Február végén jön vissza... - mondta.Úgy látszik, bedolgozta magát a Rohden céghez. Ugyanis szeptemberben, amikor beszálltam, Britta Jahn még azt mondta, hogy meglátják, hogy milyen, most tölti az első szerződését. Amint a rakodásnak vége volt négy után pár perccel, én is estem le a raktárba, és festettem. Egészen kilencig. Akkor indultunk. Oleg elküldött mindenkit aludni.






Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 23. péntek, úton, Moerdijk, úton. Hajnali kettőkor jött a hídra a barba, mehettem aludni. Fél ötkor csengett a telefon: mehetek manőverezni. Kikötés a lehető leghülyébb módon: dolphinokra (kikötőoszlopok) kötve. A köteleket csónakos viszi, és teszi egy-egy oszlopra. Utána nyitom a raktárunkat. A hollandok a parti raktárt. Na, ebből botrány lesz! Mivel semmiféle instrukciót nem kaptunk az ügynökségtől, és a kormányos se tudott semmit, az látszott a logikusnak, hogy a három lehetséges pozíció közül a középsőt válasszuk, és a három raktárajtó közül a középsőhőz kötöttünk ki. Természetesen a leghátsó nyílt ki, és onnan jött a rakodásvezető. Terméketlen vita, mert ragozni lehet, de nem segít azon, hogy csónakosok nélkül nem tudjuk a köteleket áthelyezni. Megpróbáltunk előre menni, sikertelen. Utána hátra, annyit, amennyit az orrkőtelek hossza engedett. Annyit elértünk, hogy elkezdhették a berakást, de később majd kell a parti segítség, hogy a hajó elejét berakhassuk. Mire végeztünk, már reggel hét volt.
Közben megjött Mr. Rohden.
Oleg említette, hogy hosszú napunk lehet ma, de a valóság minden elképzelést felülmúlt!
Manőver után gyerünk le a gépbe, mert egy segédgépet le kell szerelni, partra tenni, és az újat beszerelni. Úgy látszik hajógyárat játszunk. Reggelizni se mehettem el, hanem villáskulccsal a kezemben nyomás segíteni Andrejnek. Ő már elkezdte szétszerelni a masinát. Láttam rajta, hogy tele a hócipője a lábatlankodásommal, de ha a tulaj ide küldött, akkor ő nem küldhet máshova... Így azután leszereltem a korlátot a gépházba vezető lépcsőről, ajtókat vettünk ki a helyükből, a padlót deszkával fedtük, hogy ha majd a motort varázsoljuk ki a gépházból, ne sérüljön semmi, és legyen hely a hülye manőverre. Negyed egykor megjelent a szakács:
- Mr. Rohden, kész az ebéd... - mondja neki, hogy értsen belőle: a legénység szokott néha ebédelni.
- Köszönöm, nem kérek... - mondta ez az állat.
Úgy döntöttem, hogy ez a nem kérek rám nem vonatkozik, hát egy körül felmentem. Utána persze vissza a gépházba, hiába voltam már fáradt, mint a kutya. Az a lüke szakács is lejött fél kettő felé, ennek aztán meg is lett az eredménye, mert innentől kezdve nem mehetett el, így a vacsora holnapra halasztódott, mert nem volt ideje megfőzni, a tulaj meg nem kért azt se. Én persze időközben elmentem, hogy merülést nézzek, megnézzem a berakást (acéllemezeket raktunk), beszéljek a rakodásvezetővel, hogy mikor kell shiftelni, mert csak keresztirányban mozgó síndaruja volt a raktárnak, a hajó raktárát kell tologatni alá, a megfelelő helyre. Az, hogy időnként eltűntem, nem nagyon tetszett Mr. Rohdennek.
Délután már olyan fáradt voltam, hogy lépni alig tudtam, pedig most jött a rakodás rohangálós része: merülést nézni, számolgatni, hova tegyük az utolsó háromszáz tonnát, hogy az úszáshelyzet megfelelő legyen? És ugye az útvonalat is elő kellett készíteni.
Vissza a gépházba. Este hatkor már már cibálták kifelé a dög nehéz motort. Vagy hat flaschenzugot (láncos emelő) használtunk, ide kötöttük, oda erősítettük, az egyikkel húztuk, a másikkal engdetük, fel a lépcsőn, a folyosón kézzel cibálni a megzsírozott deszkákon, majd fel a lakótéri lépcsőn... Legalább három óránkba került, amíg felért a fedélzetre. A berakásnak nyolckor volt vége, akkor raktárcsukás. A tulaj megdumálta a melósokkal, hogy beemelik az új motort, a két mentőtutajt. Kilenckor a hajón az új motor, most már csak le kell, hogy kerüljön a gépházba.
Flaschenzugosdi, zsíros deszka, kötelek, káromkodás, cibálás... Éjfélkor pilot a hajón. Negyed egykor került le a motor a gépházba.
- Most már be tudja a gépész szerelni, nem probléma... - mondta Mr. Tulaj. És dacára annak, hogy hajnaltól éjfélig dolgoztatta a legénységet egy köszönöm és köszönés nélkül, emelt fővel távozott a hajóról.
Ebből is látszik, hogy az intelligencia nem pénzkérdés, mert pénze bőven van Mr. Rohdennek.

Január 24. szombat, Moerdijk, úton, Humber. Manőver. Utána fel a hídra. Mert ugye ez az én őrségem.
- István, menj aludni, van három órád... - mondta Oleg fél egykor. Ennyi az út a révkalauzzal a nyílt vízig. Nem kellett kétszer mondani, zuhantam a zuhany után az ágyba. Hajnali fél négykor ébresztett. Nem éreztem egyetlen testrészemet se, mindenem fájt, zsibbadt, azt hittem nem tudom összeszedni magam, de azért sikerült.
- Hétkor ébressz... - mondta Oleg.
- Nem hamarabb, mint nyolckor... - mondtam, hiszen én már aludtam valamit, és Oleg is hajnali kettőtől volt talpon, legfeljebb kevesebbet volt a gépházban, és kevesebbet emelt, cipelt. A délutáni őrségben beszéltem Encsikével, jól kipanaszkodtam magam neki. Este fél héttől háromnegyed éjfélig aludtam. Már kezdtem egyenesbe jutni, ami az alvást illeti. Kilenckor horgonyra álltunk.
Ez az utolsó utunk az RMS-szel, kirakás után új hajóbérlő veszi át a hajót. A norvégok HAV Andromedának nevezik át a hajót Flixborough-ban. Viszont a Tulaj addig nem engedi a hajót kirakni, amíg anyagilag mindent el nem rendez az RMS-szel. Azt reméltem, hogy legalább hétfőig itt állunk. De éjfél előtt azzal fogad a barba:
- Ötkor pilot a hajón.
Tehát minden elrendeződőtt, mehetünk kirakni, és búcsút mondani a hajóbérlőnek, hogy egy újjal kezdjünk dolgozni. Az a baj, hogy semmi információnk nincs arról, hogy milyen rakományokra számíthatunk, és mi lesz a hajózási körzet. Találgatni meg nem érdemes.


Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

1956-2023

2004. JANUÁR

Január 21. szerda, Düsseldorf.
A kirakás megindult reggel fél hétkor, és csak holnap fejezik be. Van egy éjszakánk. Közben megjött Mr. Rohden, de ez nem zavart abban, hogy kimenjek a városba. Megbeszéltük Oleggel, hogy én addig megyek, amíg ő a tulajjal bájolog, aztán ő megy. Nekem rettentő szükségem volt már fodrászra, a hajam a szemembe lóg, hosszú, nagyon idegesít. Ezen kívül Andrej megbízott, hogy vegyek kazettát a nyomtatójához. Más dolgom nem volt.
Misa is kijött, Francis majd délután... Valahogyan ki kellett jutni, Misa már tudta a melósoktól az utat, de végül elég nehezen találtuk meg, mert a kerítés végénél kellett kimenni, nem szabályos kapun.
Miközben kerestük a kijárást, láttuk, hogy az úton sok az ember, zömmel fiatalok, és többen transzparenst szorongatnak. Amikor besoroltunk közéjük, nyilvánvaló lett, hogy tüntetni megyünk. Át a rajnai gyaloghídon, pontosan a Rajna-torony lábához értünk. Ott gyülekezett a sok nép, és körülöttük a sok rendőr.
Hm, a jóléti államban a fiatalok a tartományi kormány ellen tüntettek, az oktatási költségvetés megnyirbálása miatt mentek az utcára. Nyilván ebből a pénzből fizetik az éjszakai díszkivilágítást. Nem álltunk le bámészkodni, kerestünk "üzletes" utcát, és ott a minket érdeklőket. Misának volt először szerencséje. Egy fotósbolt kirakatában meglátta az akkutöltőt.
- Ez kell nekem, chief, a digitális kamerához nem adtak akkut, csak elemet, és azt nagyon zabálja a masina. Be a boltba, az üzlet megköttetett. Utána bankba mentünk, Misa pénzt váltott. Száz euróért 130 dollárt kértek! Ez őrület! Semmivé válik a fizetésünk... A bank után egy szupermarketben vásároltunk. Én zoknit, meg egy félkilós cappuccinót. Misa csokit, több kilónyit. Kijövünk, én kiolvastam a közeli fodrász árjegyzékét, mikor Misa elkezd sápítozni:
- A kamerám... hol a digitális fényképezőgépem?
És tapogatja magát, de hiába, eltűnt. Van akku és töltő, de nincs mihez... Én beültem a fodrászhoz, Misa el, keresni a gépét. Mire elkészült a frizura, egy sima hajvágás, bajusz-szakáll fazonigazítás, és kifizettem a 20 eurót (figyelem: EU-s ár!) Misa is megjött, és a vigyorából láttam, megvan a kujtorgó fényképezőgép.
- A fotósboltban hagytam, ahol az akkukat vettem... - mondta vidáman.
Még volt érkezésünk, hogy beüljünk egy török bisztróba, és megegyünk egy-egy dönner kebabot.
- Csirkéből? - kérdezte a kiszolgáló.
Istenem, hát hova fejlődik itt a világ? Kebab csirkéből?
- Nem, birkából - mutattam a nyársra húzott húsokat.
Mire visszaértünk a torony lábához, vége volt a tüntetésnek, csak rendőrök meg egy csomó szemét mutatta, hol voltak. Mire visszaértem a hajóra, Mr. Rohden éppen távozott. Így Oleg is szabad lett, s hamarosan mehetett ő is a városba.

Január 22. csütörtök, Düsseldorf, úton.Fél ötre ürült ki a raktár. Indulás. Már sötétedett, hát készültem, hogy videózhatok az óváros előtt, de sajna, most nem voltak az épületek kivilágítva, mint érkezéskor. Megbeszéltük Oleggel a szolgálatot.ő volt fél tízig, innen enyém a révkalauz és a hajó.



Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 16. péntek, úton. Jó az idő, készülünk Rotterdamra. Főleg szegény Francis, akinek nagyon haza kellene utalnia a fizetéséből, és ezt csak egy holland kikötőből teheti meg. Ebben a reményében nem osztozom. Nem tudja, hogy a zárolt számláról milyen nehéz pénzhez jutni. Én próbáltam lengyelben, ha Marek nem segít ki, akkor 400 dollár miatt utazhattam volna ki vagy kétszer.
Pedig Francis családja nagy bajban lehet, mert a telefont is kikapcsolták időlegesen. Encsikével sikerült beszélnem, ilyenkor mindig oldódik a rossz kedvem, mert már eléggé tele a hócipőm Oleggel.

Január 17. szombat, úton. Még mindig jó az idő. Talán túl jó is. Ugyanis a barba azon aggódik, hogy ha felmegy a hőmérséklet a raktárban nulla fölé, akkor a jég leolvad a raktár faláról (berakáskor úgy láttam, hogy a felső perem mellett mintegy fél centis a jég), és a papír alja elázhat. Hogy meggyőződjünk róla, hogy mi a helyzet, lementem. A falak tök szárazak, a padló alig nedves.
- Rendben, de én nem hiszem... - mondta Oleg. Akkor meg mi a fenének küldött le. Aztán kiderült, hogy másra gondol, csak időnként igen hülyén tudja magát kifejezni: - ugyanis jobbra vagyunk dőlve, és ha van leolvadt víz, akkor az a jobb fenékkútba folyik, az pedig el van zárva elölünk, nem lehet megközelíteni a rakomány miatt. Ez persze igaz. Majd meglátjuk, hogy mi a helyzet.

Január 18. vasárnap, úton, Kieli-csatorna, Északi tenger. Hétre érkeztünk a zsiliphez, itt a szokásos dolgom volt: kimenni a csatornaügynökség irodájába és kivinni a papírokat. A pilot is arra ment, beszélgettünk is egy kicsit, aztán hagytam, hogy rohanjon magának, ahova akar. Én nem tudok olyan gyorsan futni, ahogyan ez a pasas ment.

Január 19. hétfő, úton, Rotterdam, úton. Nincs szerencséje Francisnak. Délelőtt beszélt Oleg az RMS-szel, és Düsseldorfba megyünk. Ugrott Rotterdam. Viszont lesz egy egynapos menetünk a Rajnán. Este hatkor azzal mentem feküdni, hogy keltsen, ha kellek. Ez a szokásos duma őrségváltáskor, általában nincs jelentősége. Viszont nem a szokott időben csengetett, még tizenegy óra volt este, amikor szolgálatba hívott.
Felmentem a hídra.
- Part mellé állunk, kitesszük a mentőtutajokat (éves ellenőrzése viszik el), beszáll a folyami kormányos és indulunk. Ezt így leírni egyszerű, de azért voltak némi komplikációk: először is, nem part mellé, hanem egy hajóra kötöttünk. Kicsi, önrakodó ömlesztettáru-szállító, olyan, amelyiknek a fedélzetén egy markolós daru van. Nem látszott valószínűnek, hogy ez fogja kiemelni a két tutajt, de hát a legvalószínűtlenebb dolgok is képesek megtörténni, akkor ez miért ne? Így aztán egy shiftelés is volt, mert a tutajt a daru hatáskörzetébe kellett varázsolni. Az egészben az kárpótolt, hogy közben láttuk milyen szép Rotterdam belvárosa esti esőben. Beszállt a kalauz, és intézkedett:
- Captain, az árbocokat hajtsák le.
Semmi gond, árboc le elöl-hátul.
- Captan a kéményt is hajtsák le! - mondja a pasas, pedig látja, hogy nem lehajtható.
Nincs mit tenni, a gépész szétszereli, majd az árbocot használva darunak, kiemeljük a helyéről.
- Túl magas még a hajó, le kell venni azt az izét... - mutatja a mágneses tájolót. Megtettük. Felszereltük a rajnai villogót is (ez egy kék négyzet, ami fel illetve lehajtható, ez a nappali jelzés, éjszaka pedig egy lámpa villog a közepén), ezzel jelzi a hajó, ha nem balról akar elmenni a szembejövő hajó mellett. Indulhatunk.
De ez már holnap volt.

Január 20. kedd, úton, Rajna, Düsseldorf. Reggel hatig szolgálat. Utána hat óra pihenés. Utána fel a hídra. Ugyanaz a kormányos köszönt, ezeknek valami különleges anyagból van a fenekük, hogy ennyit tudnak ülni egy helyben. A maximum 14 óra, amit engedélyeznek nekik egy alkalommal kormányozni. Nos a tizennégy óra Weselnél telt le. Itt part mellé álltunk, illetve egy pontonhoz simultunk, beszállt a váltó kormányos, és már mentünk is.
Lehet, hogy kicsit extravagáns volt a pasas, vagy punk lehetett valamikor, s még nem nem kopott le a rózsaszín a hajáról, mindenesetre az első tincse szép színes volt. Elővette a holmijait: digitális fényképezőgép, egy palmtop, egy digitális naptár, egy csomag CD-ROM, amin tengeri térképek voltak, két mobil és egy napszemüveg. Közben kormányzott. Ha jól tudott volna angolul lett volna miről dumálni, de hát csak hellyel-közzel szúrt angol szavakat a német dumájába. Manőverre kilenckor hívtak. Felmegyek, hát szemem-szám elállt a csodálkozástól, a látványtól. Düsseldorf történelmi városközpontja mellett mentünk, minden díszkivilágításban! Rohanás le a kameráért, de mire felhoztam, már csak egy távoli képet tudtam készíteni. De ami szemből fogadott, az se volt kutya. A Rheinturm, a folyóparton magasodó torony (tv?) valami fantasztikus megvilágítással fogadott. És mögötte, egy modern városrész, csupa irodaházzal, és a látványt a kikötő mögött egy gyár zárta le, de hogy illeszkedjen a színes városi kivilágításba, ez halványzöld fényben fürdött. Egyszerűen hihetetlen... Gazdagság és pazarlás... Biztosan van miből, hiszen Németország jóléti állam. A rakpartunkon egy uszály állt. Rákötöttünk. Mikor vége a manővernek, előjön az uszályos.
- Captain, mi reggel elmegyünk innen, most akar manőverezni, vagy hajnali ötkor? A rohadt anyját az ilyen baromnak! Végignézi, hogyan kínlódunk, és amikor már mindenki eltűnt aludni, akkor jön elő...
- Majd reggel... - mondta Oleg. Ezzel megvolt a reggeli programunk.



Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 14. szerda, Vuoksi, úton. Ötkor raktárnyitás, utána átvedlettem rendkívüli hómunkássá, és elsöpörtem a havat a fő közlekedési utakról, meg a deckről. Befejezték a raktár végén a sort, és jöttek előre, hogy folytassák a munkát. Igen ám, de nem tudtam kinyitni a raktárt. A tetőt nem viszi a hidraulika, pedig két motor is járt, és van egy pont, amin nem tud átbillenni. Ugyanígy jártam Pärnuban is, ott a darust kérték meg Olegék, itt már kézenfekvő volt, hogy hívtam: nyomja meg a sátorszerűen álló tetőt, hogy átbillenjen ezen a ponton. Onnan már könnyen ment a dolog. Egyszerűen nem tudom - és senki se a hajón -, hogy miért áll meg itt a raktártető? Tizenegyre ígérték a a berakás végét, készen is lettek.
Hamarosan megjött a révkalauz, Olegé volt a hajó, így mehettem pihenni. Csak az első zsilipnél kellett előbújnom a kabinból, hogy megnézzem a zsilip jégmentes vizében a merülést. Még nem állt meg a hajó, amikor kiléptem, és gyorsan készítettem egy videófelvételt arról, hogyan érkezik az Androméda. Utána megint pihenés, legközelebb négykor jöttem két órás szolgálatba, amikor egy hosszabb szakasz van zsilip nélkül. Ide esik a finn-orosz határ.


Kérdeztem a révkalauzt, hogy itt keresztezi a csatornát a határ?
- Nem, kicsit délebbre, a tó közepén húzódik. - mondta - aztán elmondta, hogy a csatornát az első zsiliptől kezdve a finnek tartják fenn, az orosz szakaszon is. A csatorna egy különleges jogállású övezet, útlevél nélkül, de speciális igazolvánnyal közlekedhetnek az itt dolgozók. Miközben mesélt, hüledezve néztem három eszement, őrült finnt, akik ilyen időben képesek motorbiciklire ülni, és azzal száguldozni.
- Nem motor az, chief! - nevetett a kalauz. - Hójáró motoros sí, és nem az úton, hanem a jégen száguldoznak vele. Mi is ezt használjuk, ha jégben várakozó hajóhoz kell kimenni, aminek majd a jégtörő vág hajózóutat. A jó chief holtig tanul... A zsilipbe már Oleg vitte a hajót.
- Ha kellesz István, csengetek... - mondta, és elmentem, hogy végre kialudjam magam. Vacsora után azonnal ágyba bújtam, és már aludtam is. Egészen fél nyolcig. Akkor csengett a telefon. Fel a hídra. Az utolsó zsilip, a Brusztucsnoje előtt voltunk.
- István a zsilip után kikötünk. Nincs elég víz a csatornában, nem tudunk kimenni a tengerre. Magunk között szólva, nem is baj, mert 60 km-es szél fúj odakint. Később megváltoztatta a véleményét. Nem kötöttünk part mellé, mert hogyan? A sok jégtől esély se lett volna rá. Ehelyett kimentünk, főgép leáll, és mi a jég közepén szépen egy-két óra alatt úgy befagyunk, hogy az Isten se cibál el onnan, nem kell kikötőkötél ahhoz, hogy megtartsuk a pozíciót... Így aztán nyolckor vissza aludni, majd éjfélkor fel a hídra.


Január 15. csütörtök, úton, Saimaa csatorna. Most várunk. Hogy meddig, azt a jó ég se tudja, mert Vyborg rádiót hallgatva Oleg mondta, hogy a víz tovább csökken (az északi szél kifújja a vizet az öbölből), csak annyit tehetünk, hogy várakozunk. Hamarosan megtudtuk, hogy nem kell sokáig jégbezárva ácsorognunk. Fél hatkor hívott Vyborg, hogy egy órán belül megérkezik a jégtörő értünk. Mire a főgép feldübörgött, én már az ágyikót melengettem. Mindig 11:10-re állítom a mobil ébresztőjét, így volt ez ma is. Ébredés után kinézek az ablakon, hát jég sehol... Illetve a távolban valami van, de mellettünk csak néha-néha úszik el egy nagyobb jégtábla. Ebéd után amint kiléptem a fedélzetre, láttam, hogy korai volt az örömöm: megint jégben mentünk, csak messze látszott tiszta, jégmentes víz. A hídról Oleg le is küldött, nincs értelme, hogy ketten legyünk, a jégtörő vezet, ő kormányoz, majd csönget, ha kellek. Eddig európai magatartás. Fél háromkor cseng a telefon. Felmegyek.
- István, ha nem csengetek, akkor fel se jössz estig? - kérdezte.
Na, most erre mit mondjak? Láttam, már megint kekeckedős hangulata van, ilyenkor jobb legyinteni magamban, de megint erősödött, hogy egy napot se vele tovább, mint a szerződés. Mindegy. Ekkor már a jégtörő elment, illetve elköszönt, pár száz méterre bólogatta szét a jeget mögöttünk.
- Most merre? - kérdezte a barba, és láttam, hogy a kérdés teljesen jogos. Hiszen mindenütt csak jég és fehérség, megtört út nem látszott, és a tiszta víz fekete, csábító csíkját hiába kerestük. Ha volt is, akkor az csak egy nyiladék volt. Nekivágtunk, toronyiránt, amerre a GPS szerint menni kell. Hol vékonyabb, hol vastagabb jég között haladtunk. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem: itt rekedünk. Vastag, töretlen jeget találtunk, a hajótest remegett, rezgett, ahogyan megtörte a fehérséget előttünk. A jégtörő a 4-es bója előtt hagyott magunkra. Ennél egyesül a vyborgi és a Szentpétervárból kijövő hajózóút. Mivel az orosz kikötőbe most is nagy a forgalom, ezért a hajózóútban a tört jeget kell, hogy találjunk. Vagy egy órai hajózás után végre rátaláltunk: körülöttünk minden kása, apróra zúzott jég volt, igaz a hidegben kezdett összeállni, de gyenge volt, nem jelentett akadályt. Újabb fél óra, és a szabad vízen voltunk.

Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 12. hétfő, Kaukas, úton. Hajnali fél ötkor keltem, ötkor kezdték a fedélzetről a fát kirakni. Hétkor már nyitottam a raktárt. Az ügynök szerint háromra kész lesznek a kirakással. Legalább is hétkor, amikor bejött így mondta. Aztán - mivel Oleg még aludt - kilenckor visszajött, és helyesbített: - Ötre lesznek kész, captain - biztosította a barbát.
Ebből nyilvánvalóan következik, hogy este kilencre rakták ki a facsipszet. Jé, de borzalmas így leírva! Mert ez nem az, amit a magyar faforgácsnak hív, ez egészen picire aprított fa. Az angol neve: woodchips, azaz wood - fa, chips - kicsi, pici, apró darabka (többek között), ezért a woodchips lehet faapróság, de mivel a két "a" betűt nem szíveli a magyar egymás mellett, legyen fapró, vagy fapróság.
Nyelvújítottam...
A pilot fél tízre jött, a manőver jól sikerült, annak ellenére, hogy a spring kőkeményre fagyott, és alig tudtuk visszatolni a fedélzetre, mert húzni aztán nem lehetett, olyan volt, mint egy hülye pózna...
- Két és fél óra a menet a tavon, mondd meg a többieknek. - utasított Oleg.
- Oké, és ha kellek a manőverre, akkor csöngess - búcsúztam el, és mentem feküdni, mert ugye fél öt elég régen volt.

Január 13. kedd, úton, Vuoksi. Hajnali kettőkor megriadtam. Csend volt, kinézek az ablakon, hát mellettünk jég...
- Biztosan megálltunk, és jégtörőre várunk... - gondoltam, és visszafeküdtem. Reggel kopognak az ajtón. Olyan félénken... Kinéztem, hát a szakács.
- István, nem keltél fel? Itt vannak a melósok, nyitni kell a raktárt.
Nézem az órám: hat óra. Te jó ég! Oleg nem keltett manőverre, én meg csak utána akartam beállítani az ébresztőt fél ötre... Rohanás ki a deckre: mindenki ott van készenlétben: a daru, a villás targoncák, a melósok, a raktár nyitva. Mindenki rám várt. Még jó, hogy a szakácshoz kopogtak be, és nem a barbához! Azt ígérték, még Kaukasban, hogy mivel nincs kész a rakomány, csak holnap reggel mehetünk el. Hát ez jó hír volt, de délelőtt jött az ügynök, hogy a gyár elkészült, és csak a dokkmunkásokon múlik, hogy beraknak-e vagy se?
A stivadorból pedig nem lehetett kihúzni, hogy mikor végeznek.
- Nem tudom, chief - mondta. - Lehet, hogy este tízre, de az is, hogy holnap reggel..
A helyzet megoldását délután háromra ígérte. Addigra már biztosan megmondja, a berakott mennyiséget látván. Nos valóban megoldódott a helyzet háromra. Fél háromkor elkezdett esni a hó (annak ellenére, hogy a meteorológia nem ígért havat mára, csak holnapra), és háromkor becsuktam a raktárt. Hatkor elállt, kinyitottam, de fél óra múlva zuhogott megint.
Bezár...
Tíz perc múlva jön a főrakodó, hogy elmennek, holnap reggel ötkor jönnek (nekünk, nekik hatkor). Közben egy hajó - a Nikar G - érkezett, az utolsó a Saimaa tavon a 2003-as hajózási idényben.


Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 9. péntek, Pärnu, úton. Valóban, kettőre telerakták a raktárat, a tetejét szépen elegyengették, annyira tele voltunk, hogy helyenként a raktártető préselte le a faforgácsot (merthogy az a rakomány). Éjjel fél három volt, amire végeztünk mindennel. Megnéztem a merülést: már a megengedett limitet is meghaladtuk: 4,35 m.-es merüléssel lehet bemenni a Saimaa csatornába, nekünk meg most 4,40 volt. Gyerünk számolni, kiderült, a rakomány háromszáz tonnával több, mint amire számítottunk. A berakási együtthatót 0,34-nek adták meg, és a valóság szerint 0,41 volt. (Ez magyarra lefordítva: egy köbméter rakomány súlya nem 340 kiló, hanem 410.) Természetesen felébresztettem a barbát. Fél négyig számoltunk, majd úgy döntött, hogy a ballasztot csökkentjük.
- Reggel szólj Andrejnek, hogy nyomja ki - mondta, és ment aludni. Én is, de mivel hatkor - helyi idő szerint - kezdtek, az a hajóidő szerint öt, tehát fél ötkor keltem. Egy órát szunyókáltam. Pontosan kezdték el a farönkök berakását. Százötven tonnát veszünk fel, a raktártetőre tették. Ez meglehetősen rontja a stabilitást. Fél kilenc körül végeztek. A merülés szerint túlrakták a hajót, szerintem elől 4,3 méter, hátul 4,45 méter a merülés, ami a 4,35-ös határ fölött van. A számítások szerint 4,15 és 4,25-nek kellett volna lenni. Ezek szerint 100 tonnával több súly van a hajóban, mint lenni kellett volna. Oleg más merülést látott. Természetesen ő a főnök, az övé a mérvadó. És még vegyük azt is hozzá, hogy sose olvastam merülést jégben, erre nézve nincs semmi tapasztalatom, tehát nem mondhatom, hogy igazam van. Csak az aggaszt, hogyha véletlenül én járok közel az igazsághoz, akkor a hajó nem stabil. Most nincs gáz, mert a tengerre felvettünk ballasztot, de azt a csatorna előtt kiürítjük, és akkor elvesztjük a stabilitást. Csak remélem, hogy én tévedtem.
És amit nagyon nem szeretek, hogy a vitáink a rakomány körül és a merülés körül meglehetősen kihozták belőle a bunkót. Arrogáns és kekec. Kezdem nem szeretni. Fél tizenegykor indultunk, Oleg vitte ki a hajót a jégben, így délután háromig aludhattam. Jól is esett.

Január 10. szombat, úton. Most, amikor írom a naplóm, éjjel egykor megszólal a mobil:
- Isti, te voltál? - kérdezte az asszony nagy álmosan. Nem én voltam. Nem beszéltünk sokat, mert a telefonom akkuja lemerülőben volt. Csendes időben hajózunk, azt hiszem, mázlink van. Délután ötkor feljött Oleg a hídra, hogy leváltson.
- István, gyere tízkor, leszel vagy három órát, és utána az enyém minden, amíg átérünk a csatornán.
Jót aludtam hattól kilencig. Este tízkor felmentem.
- Vyborg szerint még két órát tudunk menni, utána gyenge jég jön, és egy másik óra múlva erős lesz, de addigra odaér a jégtörő. Ha látod a jégmező határát, lassíts le, úgy menj bele, majd olyan 8-9 csomós sebességgel haladj. - adta ki az ukázt, és elment, hogy pihenjen egy kicsit. Nem telt el fél óra, egyik pillanatról a másikra jég vett körül. Először apró, kerek, palacsinta formájú darabok sodródtak a hajó oldalának, aztán egyre nagyobb táblák közé úsztunk, míg hamarosan egybefüggő jégmező közepén haladtunk. A sebességet tartani lehetett, nem volt semmi gond, nyilván nem volt vastag a jég. A távolban, jobbról, három hajót láttam. Olyan volt, mintha három mafla nagy kamion jönne. A híd tetején levő két keresőreflektor felkapcsolva, megvilágították a jeget. Időnként végigpásztáztak a környéken, szabad vizet kerestek, de hiába. Aztán a radaron feltűnt négy hajó, most balról. Mire a közelükbe értem volna, Oleg feljött a hídra. Kicsit szentségelt, hogy Vyborg nem ezt mondta, itt még nem kellene jégnek lenni, de a jég nem hallgat Vyborgra, nincs mit tenni, meg kell próbálni menni, ameddig lehet. A jég egyre vastagabb, a hajó egyre nehezebben töri, állandóan lassul. Ahogy a jeget töri az egész test remeg, vibrál, rezeg. Nem lehet a térképre rajzolni, a naplóba rendesen írni, nem lehet a kávéscsészét letenni, mert kilötykölődik. De nem kellett sokáig elviselni. Egyre lassabban haladtunk, míg éjjel egykor megálltunk.

Január 11. vasárnap, úton, Kaukas. Felkapcsoltunk minden világítást, a navigációs lámpákat leoltottuk. Itt állunk a jégmező foglyaiként, nem lehet menni. Most várjuk a jégtörőt, amelyik kiment innen.
Valahogy félelmetes ez a helyzet.
Itt vagyunk a "tenger közepén" és száraz lábbal partra lehetne menni... Számomra merőben szokatlan helyzet. Olyan, mintha az Alföldön lennénk. Világvégi a hangulatom. Most tartom az őrséget, amíg megjön a jégtörő, (de legkésőbb hatig). Szerencsére előbb kelthettem Oleget. Fél négykor feltűnt a radar képernyője szélén egy pont, majd még egy, s a harmadik. ők azok, minden bizonnyal. Lassan, nagyon lassan közeledtek. Fél ötkor még csak négy mérföldnyire voltak. Negyed hatra már kettőre csökkent a távolság, hát felkeltettem a parancsnokot, meg Andrejt, a gépészt, hogy indítsa be a főgépet. Hiszen ha a konvoj elhalad mellettünk, akkor abban a csatornában fel tudunk menni amit ők vágtak. Fél hatkor eldübörgött a Kapitan J. Izmailjov, a jégtörő, majd az RMS Arcturus, a testvérhajónk, meg egy volgo-balt típus, és végül két halászhajó. Innen nem volt nehéz dolgunk. A megtört jég kiengedett az öleléséből, elindultunk, és hogy hogyan mentünk, tovább, nem tudom, mert elmentem aludni.
Az biztos, hogy negyed tizenkettőkor még csak Vyborgnál voltunk, jó időben ez két órányi út onnan, ahol hatkor elköszöntem. De hát most nincs "jó idő", most más idők járnak errefelé...
Épp akkor szállt be a révkalauz, amikor ebéd előtt kimentem videózni.Az első zsilipig jó pár mérföld, fent voltam a hídon, és csak csodálkoztam. Egyszerűen nem tudtam betelni a téli táj látványával, a befagyott tavak végtelen, hófehér síkságával, a fenyők havas, jeges, csillogásával, a fák zúzmarás ágainak csodálatos csipkéjével... És megbámultam az embereket. Amint kimentek kocsival a jégre, léket vágtak, és kis sámlikon ülve, vagy éppen álldogálva pecáztak. De nem ketten-hárman, voltak vagy százan! A sok Lada és Zsiga között egy-egy drága terepjárót is láttam. Kellemes vasárnapi szórakázás. A révkalauz nevetett, amikor megemlítettem, és elmondta, hogy a legfőbb jó a pecázásban, hogy közben a hideg ellen vodkával lehet védekezni.
A zsilipeknél sokat videóztam. Sajnos az este már délután háromkor beköszönt, így aztán ötkor szép éjszakai felvételeket készítettem. Este tízre megérkeztünk Kaukasba, és kikötöttünk a gyári rakpartra. Nem volt gond a manőver, mert az üzemből meleg víz ömlik be a tóba, és az a kikötő vizét állandóan jégmentesen tartja. Bár a jéghatár mindössze jó harminc méter...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 5. vasárnap, úton, Kieli csatorna. Afféle semmilyen nap. Csak telik, semmi hozadéka, a hajó dülöngél, mozog, az ember ücsörög a hídon, semmihez nincs kedve. Az egészben az volt a jó, hogy délután négyig voltam a hídon, akkor jött Oleg, én meg nem mondtam, hogy maradok Cuxhavenig, mert miért tenném? A csatornához este nyolcra érkeztünk.
Addigra a hideg is megjött, mínusz hat fokban kötöttünk ki a zsilipben. Utána azonnal rohanás a csatornatársaság irodájába, leadni a papírokat. A másik zsilipben egy frankó, háromárbocos, vitorlás hadihajó állt. Gyönyörű egy jószág volt! A révkalauztól tudtam, hogy a haditengerészeté. Mit mondjak? Mindent a szemnek, de semmit a szolgálatnak rajta! A hídja nyitott, amint az illik egy vitorláshajó esetében, és az ilyen mínuszokkor, bizony befagy az ügyeletes orcáján minden lik, nem számít, hogy matróz, tiszt, vagy parancsnok áll-e a szélben...
Mire visszaértem, végeztünk a vízvételezéssel is, ki is ömlött a fedélzetre a túlfolyón, és pillanatok alatt megfagyott. Minek nézünk elébe?

Január 6. hétfő, úton. Az idő délután háromkor romlott el, amikor kiértünk Rügen sziget takarásából. Veszettül elkezdtünk billegni, így nem volt más választás, mint keletnek tartani északkelet helyett, hogy valamelyest mérsékeljük a billegést. A kabinom mint a csatatér, a székek felborulva, minden a földön, majd ha elmúlik a rossz idő, mindent felszedek.

Január 7. szerda, úton. Hajnali háromkor értünk a part védelmébe, de itt meg elkezdett a hó zuhogni, s mivel mínusz három fok van, azonnal ráfagy a hajóra, minden hideg, minden csúszik, alig lehet közlekedni, ha ki kell jönni a fedélzetre - mert a hídra muszáj felmenni - minden egyes alkalommal hálát kell adni az Istennek, hogy nem estem el. Valahogyan sikerült kinavigálni a rossz időt, és délután fél kettőkor végre északnak fordultam, Pärnu valahol arra van...
Közben minden olvad, plusz négy fok van.

Január 8. csütörtök, úton, Pärnu. Éjfélkor minden csúszott, mint a jeges jó nyavalya... Folyamatosan süllyed a hőmérséklet, a hajnali őrségváltásra már lement -8-ig. Délután kettőre terveztük az érkezést, Oleg ezt is adta meg a pilotállomásnak. Fél kettőkor felhívtam őket, és jelentem, pontosan érkezünk, nem késünk. Előttünk két hajót láttam a radaron, meg két kisebb bárkát, valahogyan furcsa volt, hogy milyen közel egymáshoz, és libasorban vonulnak. Öt perc múlva mi is megérkeztünk a jéghatárához, és már szabad szemmel is ki lehetett venni, hogy két hajó küszködik, mögöttük meg két halászhajó várja, hogy a nagyok megtörjék a jeget. Ahogyan a jégbe hasítottunk, Oleg lecsökkentette a sebességet:
- Sose tudhatjuk, milyen vastag - mondta. - Írd be a naplóba, hogy 3 centis jégben hajózunk.Megtettem a bejegyzést, bár nem volt igaz, mert percek múltán kiderült, jóval vastagabb, annyira, hogy teljesen elvesztettük a sebességet, és megálltunk. Hiába pörgött a csavar, nem mozdultunk. Hátrát adott a barba, majd megint előre: nyertünk vagy tíz métert. Ezt eljátszottuk vagy kétszer, aztán Oleg feladta.
- Megvárjuk, amíg a volgabalt hajó elmegy mellettünk, és akkor az ő sodorvonalukon bemegyünk.
Ez így szépen is hangzott, csak a kérdés, hogy meddig kell várni? Az orosz hajó megrakva fával, hát volt rá remény, hogy megtöri a jeget, mi üresen erre képtelenek voltunk. A másik hajó szintén próbálkozott, de azok nyilván kiraktak az észt kikötőben, mert ők se nagyon tudtak sokra menni, alig volt merülésük. Végre, vagy félóra elteltével az orosz elvánszorgott mellettünk. A jég, ami fogva tartott eddig megnyílt, és mi ha lassan is, de be tudtunk evickélni a kijövő hajó által vágott csatornába. Innen ment minden, mint a karikacsapás. Mehetünk előre, manőverezni.
A hajó elején minden jégbefagyva. Vagy jó öt centis jég borított mindent. Csúszkáltunk, botladoztunk. A hajó az orrával közelítette meg a rakpartot. Kiadtuk a springet, majd jött az ukáz a hídról:
- Kösd meg!
Hát ez normális körülmények között nem okoz semmi gondot. De most hiába tettük a kikötőbakra, az csupa jég, hát a kötél csúszik rajta, nem lehet megfogni a hajót. De ahol az ember tehetetlen, ott a természet segít: a csúszó kötél hamar megolvasztja a jeget a bitán, és a kötél tapadni kezd a vason. Megfogta a hajót. Már csak part mellé kéne kerülni. Mert töméntelen jég van összetorlódva, ezt valahogyan ki kell "játszani" a hajó és a rakpart közül. És most jön a "modern technika": a daru, amelyik arra várt, hogy megkezdhesse a berakást, lenyúlt kanalával a jégbe, és elkezdi kihajtani. Tíz perc alatt annyira megtisztította a vizet, hogy gond nélkül part mellé húzhattuk magunkat a farkötéllel. Azonnal elkezdték a berakást. Illetve elkezdték volna, ha ki tudom nyitni. De a jéggel terhelt raktártetőt nem tudta a hidraulika felemelni a raktár elejében, ahol - ez azt hiszem típushiba - más hajón is gond a raktárnyitás, ha nagy a trimm. Vagy jó félórás küszködés után megint a daru jött a segítségünkre: a kanalával segítette a raktártetőt, így aztán ha nehezen is, de ki tudtuk nyitni. Innen nem érdekes: folyamatosan raktak, éjjel egyre ígérték, hogy befejezik, és holnap reggelre a fedélzeti fa berakását. Este Oleg kiment a városba:
- István legkésőbb egy óra múlva itt vagyok, kimegyek a buszpályaudvarra a feleségem elé.
Hja, kérem, ő itt van otthon. Kilenckor jöttek meg. Az asszony elborzadva látta, hogy nincs járónk, és neki a síkos, jeges rakpart széléről kell a hajóra belépni. Oleg segített neki a partról, én a hajóról. Amikor bent volt a hajón, a kezébe adtam a táskáját, amit elvettem tőle. Se köszönöm, se jó estét, se "István, gyere, bemutatlak a feleségemnek"... eltűztek a kabinba.
Más kultúra, más szokások, vagy csak egyszerűen matróznak gondolt a naccsága, de az is lehet, hogy bunkó...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 1. csütörtök, Rotterdam. Ilyenkor, rögtön éjfél után, mindig felhívom az asszonykámat és apáékat. Sikerült, annak ellenére, hogy nyilván túlterhelt volt a hálózat, vagy ötször kaptam hibaüzenetet a mobil hálózatról, de a végén kicsengett, előszőr M. Pistáéknál, ahol Enici töltötte az év utolsó estéjét. Nagy hangzavar volt, de Erzsike sikeresen túlkiabált mindenkit, és odahívta az asszonyt. Apáékat is gyorsan, a második próbálkozásra megkaptam. köszöntöttük egymást, sietve elmondta, hogy Tabák András vár írást, megígértem, hogy küldök.
Nincs semmi újévi fogadkozás, még annyit se kell megfogadnom, hogy leszokom a cigiről. Egészség és munkabírás kellene az új évben, mindkettő kopik elfele...
Fáraszt a hajózás, át kellene adni a jelképes stafétabotot a fiataloknak, de két okból nem megy:
- egy: nincsenek fiatalok, akik tengerésznek jönnének... és
- kettő: a kereset a stafétabothorozónak jár, s az nekem kell...
Ez a 22-es csapdája. Az elmúlt év vegyes volt. Anyagilag szinte totális csőd, hiszen egy csomót vesztettem: ellopták a pénzt, a kamerát, a kocsit megnyomták, mind-mind anyagi veszteséget jelentett, és persze sok-sok idegeskedést, bosszúságot. A dollár kész katasztrófa.
Ezzel szemben volt egy szép nyaram a családommal. Megjelent az ötödik könyvem. Kis jubileum, de nekem azért engedtessék meg, hogy számomra nagy és örömteli legyen. Viszont amit elterveztem, hogy megírok, azt nem tudtam valóra váltani, az ember mindig más körülmények között találja magát a hajókon, mint amire számít. Fizikailag fáradtan vagy feszült idegállapotban nem tudok írni. De hát az a jó, hogy amit nem írtam meg, az tovább élteti a fantáziát, mozgatja az agyat, és előbb-utóbb elkészül. Mondjuk az idén. Legyen ez a fogadalom, mert milyen január 1. az, ahol erre se telik?
Szomorú az idő, esik a hó, vizes, nem ropogós, nem az a jó hideg, hanem az influenzát terjesztő nyirkos ocsmányság, ami estére ráfagy a fedélzetre, hogy az ember nyugodtan a nyakát törhesse.

Január 2. péntek, Rotterdam, úton. Reggel sikerült meglepniük: két uszály kerül átrakásra, és mind belénk szeretnék tenni, de akkor 300 tonnával túl leszünk rakva. Valaki jól elszúrta a rakomány lekötését.
- Majd megállunk az átrakással, ha szól, chief. - mondta a darus. Ez azt jelentette, hogy délután le az úszódarura, fel a rakpartra, hogy megnézzem a merülést, vissza a hajóra, mutatni hova tegye az emelést, majd vissza le a darura, fel a rakpartra, merülést nézni, vissza a hajóra, irányítani a darust, ki a partra... nem folytatom. Elfáradtam, mire beraktuk a hajót, de amit Oleg kért, hogy 2320 tonna plusz-mínusz tíz legyen bennünk, az sikerült, 2322 tonnát viszünk Sittingbourne-ba. Tegnap Francis úgy ment ki a városba, hogy engedélyt kért: kint alszik a barátainál és ma délelőtt bankba megy pénzt átutalni a családjának. Francis tervez, a bank végez... Szegény matróz, ahogyan azt elképzelte, hogy átutalhatja a pénzét. A bank befagyasztotta a számlát, mert hat hónap óta nem volt rajta pénzforgalom, illetve nem értem, mert a fizetése oda megy. A lényeg: nem tudta elintézni az átutalást. Most aztán szentségel, és állandóan utánam jár, hogy kipanaszkodja magát.
Furcsa a helyzete: rajtam kívül még Oleggel tudna beszélgetni, de ő ugye a parancsnok, hát őt nem zavarja. Így maradtam én, akivel beszélgetni tud, nemcsak fél szavakkal kommunikálni. Mert az oroszokkal nem tud társalogni, a szakács mindent megért, de csak pidzsin angolt beszél némettel keverve, meg oroszul, amivel a ghánai matróz semmire se megy.
Pilot este fél ötkor, indulás után viszont mehettem aludni.

Január 3. péntek, úton, Sittingbourne. Reggel fél tízre érkeztünk. Voltam itt az Isrartallal, így aztán csak nekem nem volt idegen a móló, ahova kikötöttünk.
Estére kiraktak, de indulás csak holnap reggel, mert ezen a folyón csak nappali révkalauz szolgálat van. A következő útról annyit, hogy valahonnan fát viszünk a Saimaa tóra. Az most jól be van fagyva, a csatorna is, Mr.Rohden küldött egy telexet, amiben a jégben való hajózás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Tudomásul vettük, Oleg szomorú, én örülők a "kalandnak" a videózás miatt.

Január 4. szombat, Sittingbourne, úton. Urasan indultunk, fél kilenckor, Francisék raktárt mostak, ami nem könnyű mulatság a gypsum után. Nedvesen megköt, aztán lehet sikálni. Azért kell igyekezniük, hogy Mr. Rohden kedvére tehessünk, és kifesthessék a raktárt. A fotón a berakó rakpart látható. Délután hívott Mrs. Cetin, a hajóbérlő cégtől.
- Mennyi idő alatt érnek Pärnuba? - kérdezte.
Jó kérdés. Milyen beszéd az, hogy Pärnu? Hol van egyáltalán?
- Ha megmondja, melyik ország, akkor hamar utána tudok nézni... - mondtam, és Cetin asszony csak nyökögött, makogott, fogalma se volt, hogy lett vagy észt kikötő? Közben megtaláltam a távolságot, megmondtam, hogy csütörtök reggel érkezhetünk, és azzal búcsúzott, hogyha leköti a rakományt, í-mélt küld. Később meg is jött, így most Pärnuba megyünk. De érdekes dolog ez, nem? Valaki, jelesül Cetin asszony, évek óta üzletel, rakományt köt le, és azt se tudja, hogy melyik országba telefonál az üzleti partnerének. Ezt nem rosszallásul írom, inkább mint jellemzőjét ennek a mostani világnak. Egy telefon, az üzlet megköttetett, és azt se tudjuk, hogy kivel beszéltem, még az se fontos, hogy milyen országban cseng ki a hívás. Egy név, egy telefonszám elég az üzlethez. Nincs parolázás, nincs áldomás csak profit...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 27. szombat, Gunness. Csendes nap, mindenki pihenget, csak Andrej, az új gépész rohangál le s fel, állandóan bajai vannak a gépházzal, a kuplerájjal, amit Sztyepan rá hagyományozott.
Andrej szimpatikus fiatalember, jól beszél angolul, valami pénzzavara van otthon, amiért elfogadta ezt a karácsony előtti behajózást. Ilyen kis hajón először van, nagy vegyianyag-szállító tankhajókon gépüzemvezető. Igazság szerint még az is más, ahogy lemegy a gépházba.

December 28. vasárnap, Gunness. Ma is csendes. Beszélgettünk az asszonykámmal este, csak a baj az volt, hogy a kabinban szólalt meg a mobil, hát rohantam fel a deckre, és úgy jó húsz perc múlva éreztem, hogy kezdek jól átfázni. Ekkor kinyögtem Encsinek, hogy mi van, erre jól letolt. Le kellett mennem felöltözni, aztán vissza a deckre, és beszéltünk újabb 27 percet. Észre se veszi az ember, hogy elszalad az idő.

December 29. hétfő, Gunness. Reggel elkezdték a kirakást. Jó lassan megy, de holnap kész leszünk, ezt ígérték.
Van egy technikai csoda a rakparton: három betonlábon álló daru. És azzal raknak! Hi-tech, a húszas évekből. Az angolok mindig meg tudnak lepni valamivel.
Oleg elküldött egy telexet Mr. Rohdennek, azt hiszem szegény öreg tulaj szívszélhűdést fog kapni! Ebben részletezte, hogy mi minden baj van a gépházban. Én magam is csak néztem, ezekről mit se tudtam, de ugye miért is jelentette volna nekem Sztyepan, ha Olegnek is csak azt mondta:
- Minden OKÉ, minden Oké!
Hát kiderült, hogy nem oké! Ami minket különösképpen rosszul érinthet (és érint is, mert fáznánk, mint a kutya, ha nem lenne a kabinokban villamos hősugárzó), az az, hogy sikerült a légkondi és ezzel együtt a fűtésrendszer csővezetékeit Kantvikban és Kotkában szétfagyasztani. Andrej szétszedte, hát mindegyik csövön repedések vannak. Ezenkívül a főgép elektronikája megbolondult, minden percben alarm riasztja az embereket, ami nappal még csak-csak, de éjjel nem az igazi! Szóval Andrej rohangál, dolgozik késő estig.

December 30. kedd, Gunness, úton. Reggel valami förtelmes szag fogadott a folyosón, amikor kimentem, hogy raktárt nyissak. Valaki jól összehányt valamit...
A szag akkor volt különösen penetráns, amikor a friss levegőről jöttem be. Reggelinél Andrej kissé kusza szemmel nézett, és szopogatta a sörét. Reggeli nem kellett, de két doboz folyékony kenyeret is lenyomott, amíg elmondta, hogy mi baj van a gépházban...Legközelebb akkor láttam, amikor a kabinjában ült, és sörözött, mellette egy majdnem üres whiskys üveg és Oleg. ő is sörözött, úgy reggel fél nyolc körül. Később, amikor újra a deckről jöttem be, a parancsnoki kabin nyitva volt, hát onnan jött az irtózatos hányásszag. Nem firtatom, ki hányta össze, de most némi kétely támadt a szívemben, hogy talán Oleg mégse a stressztől kapta a gyomorvérzését...
Mert ugye az ember először készségesen elhiszi, amit más mond, nem lévén oka a kételkedésre. De most kiderült, hogy oroszul szórakoztak, most már van okom, némi...
Bár nem tartozik rám, csak rohadt nehéz úgy közlekedni a lakótérben, hogy az ember nem vesz közben levegőt. Délután végre megjött a következő út: Ventspilsbe megyünk üresen (azt hiszem Lettország), ott farostlemezt rakunk be Finnországnak, a Saimaa tavon van a kirakó. Én nem vettem zokon az utat, mert így lesz jó videóm a tóról, a csatornáról, de Oleg nem örült neki. Később, amikor elkészítettem az útvonalat, előkészítettem a térképeket, akkor törölték az utat. Rotterdam irányába menjünk gazdaságos sebességgel, jött az ukáz Duisburgból. Este fél éjfélkor indultunk.

December 31. úton, Rotterdam. Délben Oleg éppen a telefonon gubbasztott, amikor a hídra értem. Rotterdam - Sittingburne lesz az utunk. Az Isartallal voltam egyszer itt Rákapcsoltunk, teljes sebességgel mentünk, és jól is tettük, mert fél tízre ki is kötöttünk, csak másodikán, pénteken kezdenek rakni, de akkor el is megyünk.
Manőver után fürdés, borotválkozás, toalett, meg minden a világon. Közben a szalonban szépen terített asztal várt, de csak süti és desszert volt, semmi komoly kaja... És a vacsora... hát, most se tudták megkedveltetni a pulykát igazán. Nem tudom, ki volt az a vadbarom, aki kitalálta, hogy a pulyka az igazi karácsonykor (meg úgy látszik szilveszterkor is). Persze Encsike úgy készíti, hogy a tíz ujjam is megnyalom utána, de itt... valami zagyikkal megtöltve, félig megsütve, félig átpárolva, félig nyers, teljesen rágós... Istenem, egy jó kis magyar libasült! Az vigasztaló volt, hogy pezsgő is díszelgett az asztalon. Olasz, Martini édes pezsgő. Illetve "sparkling vine", olaszul spumante, (habzóbor) ami ugye lábcsókra se járulhat a legutolsó magyar tankpezsgőhöz se. Valami ocsmány volt... de azért elfogyott. Megint szétküldtem egy csomó sms-t. Csak Attila öcsém hívott fel, amikor megkapta. Itt a vége az idei naplómnak, ami azért butaság, mert ehhez a naphoz tartozik az is, hogy éjfél után beszéltem Encsikével, és felhívtam apát is.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 24. szerda, úton. Se telefonvonal, se jó idő, se jó közérzet, ez amit nagyjából elmondhatok a mai nap kezdetéről. Pontban éjfélkor jött a révkalauz, egészen Bremerhavenig vitte a hajót. Vele én voltam, majd Oleg jött. Eddigre már teljesen oda voltam, annyira álmos voltam, hiszen tegnap hajnali egy óta fent vagyok. A pilot beszélgetett volna, de én csak kókadoztam a szófán. Csak akkor éledtem meg egy picit, amikor egy böhöm konténeres hajó ment el mellettünk, s mondja a révkalauz:
- Két napja elvesztett az Északi-tengeren négy konténer, mindegyik tele vegyszeres hordóval, s mind erősen mérgező anyaggal volt tele. Most a német, holland, norvég és dán partoknál erős készültség van. Azt a vihart a Jóisten segedelmével megúsztuk. Kettőkor mentem feküdni, illetve elájulni. Ötkor keltett Oleg, neki is hosszú volt a nap, azzal, hogy nyolckor keltsem. A három óra hamar elszaladt. Innen visszaálltunk a rendes szolgálatra, mert délben kezdtem.
Most hol izzadok, hol vacogok, hol kellene gyógyszer, hol meg nincs. Még C-vitamin se, pedig az most jó lenne. Az asszony most nem csomagolt ilyen varázsszereket, lám, meg is van az eredménye. Meg nem kaptam "infulenzia védőoltást se nem".
Fél ötkor lehívott Staszu a szalonba.
- István, csak egy percre... - mondta a hangosanbeszélőbe. Lementem, de vittem a kamerát is.Nem is csalódtam. A szalonban gyönyörűen megterítve, a szakács kezében kamera, fényképezőgép, és mosolyog. Látom az arcán, hogy örül a csodálkozásomnak. Egyszerűen fantasztikus! Nem győzöm összehasonlítani a tavalyival, ahol Oltmanns majdhogynem overallban volt, s úgy fejtette ki, hogy ez is csak olyan nap mint a többi. Van valami furcsa a német lélekben... mint ahogyan Hóki (a Priwall barbája) is férfias kézfogással köszöntötte a hajóra látogató édesanyját (puszi nélkül).
Hatkor mindenki túl volt a vacsorán, de azért Olegen kívül (mert a szolgálat az szolgálat) mindenki ott volt.
A menü: ehhez az ebéd is hozzá tartozik, akkor majdhogynem teljesen üres káposztaleves volt (semmi hús benne, ami máskor természetes), a második fogás burgonyapüré két lágy tojással és saláta. Misa kicsit morgolódott, hogy miféle kaja ez, ráadásul ünnepen? Hát bizony arrafelé más elképzelések vannak a karácsonyról, mint a lengyeleknél vagy nálunk.
Szóval céklaleves, de ez csak a lé, valami isteni volt, és négy darab káposztás piroszki volt benne. Hasonló a gombóctésztához, és háromszögűre van összehajtva. Utána lazac következett két pirítóssal, igaz se nem sós, se nem füstölt, de azért ízletes volt. Ezután két göngyőlt heringet, majd füstölt halat ettem. Desszertnek gyümölcszselé, és mindenféle kész sütemény, még valami mákos tekercs is, de ez valami más (ez valami helyi kutyulék), mint a bejgli. Ahhoz mérni se lehet! Kaptunk egy tál édességet, ezzel kapcsolatban az a bajom, hogy ha megeszem, akkor hizlal. Ha nem eszem meg, akkor meg kívánós vagyok. A kívánalmamat egy rakat Mercivel enyhítettem, és a többit eltettem a fricskóba. A két doboz rozsdaoldót (cola) nem ittam meg. Fáj a fejem, (a kieli pilot bűne lehet, aki beszállása után teletüsszögte a hidat, persze zsebkendőről fogalma se volt), a torkom, izzadok, fázom, így aztán hamar elmentem aludni, de a kabinban csináltam gyertyagyújtást, de ez egyedül nem az igazi.

December 25. csütörtök, úton, Gunness. Éjfélkor teljesen bebugyolálva mentem fel a hídra, és egész őrség alatt mézes-citromos teát hörpöltem. Megittam vagy három literrel. Fél ötkor szállt be a révkalauz, Oleg megkérdezte, hogy tudok-e jönni manőverre.
- Persze - mondtam, mert éreztem, hogy nem vagyok lázas.
- Akkor most menj el pihenni... - küldött melegebb helyre, mert a kabinban jó kis elektromos hősugárzó van, a hídon meg nincs. Késő este kötöttünk ki. Viszonylag jó rakpartot fogtunk ki, itt nem fogunk 15 fokot dőlni. Altatni egyáltalán nem kellett. Próbáltam az asszonyt hívni, nem volt otthon délután.

December 26. péntek, Gunness. Azt hittem, hogy tudok sokáig aludni, de hétkor kilökött az ágy. Nyolckor pedig láttam, amint felmentem a deckre, hogy a hajó vagy 45 fokos szögben áll a rakpart mellett, félig kint a folyón. Az egyik farkötél a vízbe lógott. Part mellé húztuk a hajót, jól megkötöttük, aztán mindenki mehetett kúrálni magát. Délelőtt 37,7 fokos hőemelkedésem volt, Olegnek 38,5 és Misának 38,8 a láza. A szakács taknyos és szipog, fájlalja a nyakát, csak Francis vidám, és vigyorog mindenkin. Délben azért együtt ebédeltünk, videóztunk, fényképeztünk, kellemes volt, persze annyira, amennyire egy hajón lehet, a család nélkül.

Egyre jobban vagyok. Délután fél kettő körül felhívtam a családot, mert féltem, hogy már kerestek, és a telefon ki volt kapcsolva. Még nem próbáltak hívni.
Beszéltem mindenkivel: apával, Sári nénivel, Encsikével, Szabolccsal. Nagy újság van: megjelent az Isten hozta Panamában című könyvem, ez már az ötödik. Akár hogy is nézzük, ez már egy kis jubileum! A címlapot nem kapták meg (nem hiszem, legfeljebb késve), így ők készítettek, apa és a fiam szerint jól néz ki.
Apának is megjelent a Rákóczi könyve, meg a Halálvágta is, ő a 40. kötetnél tart. Ehhez külön gratuláció jár, nem egy egyszerű!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 22. hétfő, Glückstadt, úton. Reggelre verőfény, napsütés, bárányfelhők, minden ami kell, meg mínuszok... A rakodási szünetben, amíg kávéztak a dokkmunkások, kiloptam magam a kamerával no nem a városba, csak a kikötőtől száz méterre levő kis zsiliphez. Onnan látni a várost, illetve a csatorna, vagy folyócska partján lévő házsorát. Láttam egy jó régi jachtot. Eladó. Potom 160 ezer euro; az ára!
Hiába mondta Oleg, ha csak egy szem eső cseppen, azonnal csukjam be a raktárt, úgy látszik, ez a karácsony nem kikötőben lesz. Innen ötkor úgy elmentünk, mint annak a rendje.

Hogyan dolgozunk?

Délelőtt megjött Mr. Rohden, hozott magával két szivart, mindkettő norvég, rájuk akarja sózni a hajót. Persze ez így rosszindulatú megjegyzés, pedig nem kell a hajót "elsózni", jó állapotban van, s aki kibérli, az biztos meg lesz elégedve vele. A tulaj fel akarja bontani a hajóbérleti szerződést az RMS-szel, mondván, hogy keveset fizetnek, és azt is két részletben, félévente, neki meg ugye a kiadásai az egész évben megvannak. (Most mindenki zokokhat egy sort Mr. Rohden keserű sorsa felett...)
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó, csak a raktárral nem voltak kibékülve.
- Captain - mondja Herr Rohden Olegnek -, maguk nem dolgoznak semmit? Csupa rozsda a raktár oldala...
Így van ez már. Senkit nem érdekel, hogy a hajó kimondottan jó karban van, csak az, ami nem tetszetős. És senkit nem érdekel, hogy kimosni alig van időnk sokszor a raktárat, nem egyszer vizes állapotban kezdik meg a berakást, télen még ennek is örülni kellene. Nem. "Maguk nem dolgoznak..." ez a természetes reagálás. És ezért nem is hibáztatom a tulaj urat, mert mindenki így állna a dolgokhoz. Ami számára valami miatt fontos, az legyen a hajó számára is, még akkor is, ha nem kapnak semmi információt... Dél körül megjött Mr. A. Jagur, az új gépész. Származására nézve fehérorosz, állampolgársága litván. Amikor kiderült, mondta is Oleg, hogy volt egy belorusz chiefje, azt Klicsurnak hívták, ez az -ur végződés a fehérorosz nevek sajátja lehet.

A hőmérőfülű Misa

Kantvikban voltunk, amikor a hőmérsékletről beszéltünk. Én mínusz 2 fokra saccoltam, de Misa csak ingatta a fejét.
- Van ez 7 fok is, chief... - mondta. Megnéztem a hídon, hát neki volt igaza, kicsivel több volt, mint hét, de nem érte el a nyolcat.
Ma reggel Francis jön:
- Legalább mínusz öt fok van.
- Nincs az annyi! - inti le Misa -, legfeljebb ha egy, de inkább nulla.
Fel a hídra, megnézem, hát valóban, a higanyszál a nulla és a -1 között állt. Biztosan Misa fülében van egy beépített hőmérő.

December 23. kedd, úton, Brake. A Weser parti kikötőbe hajnali háromkor érkeztünk. Mivel este héttől hajnali egyig aludtam, meg se kíséreltem, hogy lefeküdjek. Hatra kinyitottam a raktárt, megbeszéltük a teendőket, és elkezdték a berakást. Hiába is reménykedtünk, hogy itt maradhatunk este, megnyugtattak: addig dolgoznak, amíg be nem rakják a hajót. Késő délután küldtem egy rakat sms-t, kellemes karácsonyt kívánva. Hamarosan csőngőtt a mobil, de éppen nem tudtam felvenni, s láttam, hogy Attila keresett. "Most hívj" ment a következő sms, és hamarosan beszéltünk is.
A legjobb persze az volt, hogy Encsikével tudtam beszélni, csak ilyenkor karácsony környékén nagyon remegős a hangunk, és sírós a kedvünk. Sajnos, megint egy karácsony, amin nem vagyok otthon.
Az előbb úgy írtam: karácsony, amikor, majd kijavítottam, és megint csak azt látom, hogy mivel helyes, a magyar gondolkodásnak megfelel a "karácsony, amin nem vagyok otthon" megfogalmazás, bizony a mi nyelvtani gondolkodásunk teljesen másképpen működik mint bármely európia nyelvé. Ez is igazolja, hogy a mi nyelvünknek az a lényeges, hogy a térben el tudja helyezi a cselekményeket, és nem időskálán szemléli az eseményeket, mint pl. az angol.
Estére kezdett a torkom kaparni, a fejem lüktetni, na, jól nézek ki, szép karácsonyom lesz...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 16. kedd, Kantvik, úton. Hajnalban kellemes hideg volt, mínusz 2-3 körül. Amint kivilágosodott, elmentem egy "videósétára", mintegy másfél kilométernyit gyalogoltam az országúton, de nem találtam mást, mint egy gyárat, meg egy másikat... Viszont szép nyár- és fenyőfák között sétáltam. Később vágtam is magamnak egy formás kis fenyőt, legalább hasznosan pusztul majd el, nem a vonat kopaszítja le az ágait, mert a kikötői vasúti sínek között százával bújnak ki a földből, onnan vágtam ki. Este Encsi hívott: szegény nagyfiam ugyanúgy járt mint én, ellopták a pénztárcáját, az iratait, a bankkártyáit. A Jeltől kaptam levelet, amiben írják, hogy a visszajelzések alapján az "olvasók szeretik az írásaimat", és továbbra is várják őket. Este nyolcig a hídon voltam, aztán Oleg elküldött aludni, azzal, hogy hajnalban kelek, mert hatkor kezdenek, ami nálunk ugye egy órával kevesebbet jelent. Ha a szolgálatot tartottuk volna, akkor reggel háromkor manőver, nem aludtam volna valami sokat!

December 17. szerda, úton, Kotka. Négy után már csak forgolódtam az ágyban. Hamarabb keltem, mint terveztem. Az ablakon kinézve valami festői látvány volt a kikötői fények visszatükrőződése a "születő" jégen! Olyan a víz felszíne, mintha zsíros lenne. Lassan úszik a leheletnyi jégkéreg, és közben hízik, vastagodik, és lassan-lassan, ahogyan órák múlva láttam, kezd kifehéredni, Délelőtt szépen sütött a nap, de így is mínusz 5-6 fok volt. Tizenegy körül besötétedett, és elkezdett havazni. Azonnal ráfagyott mindenre, a fedélzetet a víz felőli oldalon mintegy ötcentis jégréteg fedte. Hamarosan bokáig jártam, illetve meglehetősen óvatosan csúszkáltam a fedélzeten. Megvallom, kicsit élveztem is a helyzetet, hiszen ilyen körülményekre nemigen emlékszem a hajózásom során. Egykor már indultunk is. Fél háromkor, amikor a pilot kiszállt, már éjszakai sötétség volt, és a hajóról leolvadt minden jég, mert idekint a vízen plusz három fok volt.

December 18. csütörtök, úton. Viszonylag jó az idő, Oleg állandóan az időjárást "navigálja ki", megyünk mindenfelé, csak az eredeti útvonalon nem, ami a GPS-ben van.

December 19. péntek, úton. Éjfélkor Oleg egy távirattal fogad: - Nézd meg, István - mondja -, majd reggel megbeszéljük.
Kissé elhűlve néztem, mert a hülyeségnek is van ám határa! Előljáróban annyit, hogy amikor az ISM (International Safety Management) űrlapokat töltöm ki, akkor is a frász kerülget, hogyan lehet ennyire megkomplikálni, és teletűzdelni felesleges adminisztrációval, papírpocsékolás, gigantikus "védd a segged elvtárs" eljárás. Hat hónaponként le kell ellenőrizni a hajón levő tűzoltókészülékeket. Ez egy "vizuális" tevékenység. Más hajón a megfelelő rovatba egy pipa kerül, hogy elvégeztem. Itt, meg minden készülékről kell vezetni egy űrlapot, a gyártási számtól kezdve minden túrót fel kell tüntetni, aztán leírni, hogy megvan-e minden, ami kell, és működőképes-e, és egy címkét kell ráragasztani, hogy ki végezte el az ellenőrzést. A mostani táviratban azt hiányolják, hogy nem mellékeltük a "gyakorlati" csekklistát, ahol ilyen okos kérdések vannak: angol nyelvű-e a felirat a készüléken? (ha nem, akkor nem hajóra való). Megvan-e a készülék? Érted ezt az állatságot? Ha igen, akkor piros-e? Hát normálisak ezek a Rohden cégnél? Aki ezt a rendszert kitalálta, az minden lehet, csak épeszű nem! Idióta baromság! Ettől függetlenül megtelexezi Oleg, hogy a csekklistát hamarosan postázzuk...

December 20. szombat, úton, Kieli-csatorna. Van egy hazamenőnk. Tegnap este jött a távirat Bibitől (Mr. B. Buse, Ciprus), hogy a druszámat leváltják. Oleg sem tudja, csak sejti, hogy miért. Amikor utoljára itt volt Britta Jahn, ki volt akadrightva, hogy nem lehet a gépésszel beszélni. És ehhez még hozzájött, hogy egy gépészt is hozott magával, aki szintén nem tudott szót érteni munka közben Sztyepannal. Akkor Britta beszélt Bibivel, de hogy miről, azt nem kötötte a barba orrára.
A leutazó neve nem orosz, és dunsztunk sincs, milyen náció lehet.


December 21. vasárnap, úton, Glückstadt. Horgonyra kellett állnunk, és csak délben hoztak be. Közben bedurrant az idő. De amúgy istengazából! Az időjárás-jelentés délnyugati 9-10-es majd északnyugati10-11-es szelet ad, időnként 12-es lökésekkel. Igazi itéletidő... Milyen jó, hogy most az Elbán vagyunk! Igaz, manőver közben a szél kihozott mindent belőlünk, amit csak lehet, megsokszorozta a hidegérzetet is, de azért itt jobb, mint odakint!
Olyan ramaty az idő, hogy terveimmel ellentétben nem mentem ki, egy kis videós sétára. Főleg, hogy Misa hamar visszajött, és hiába van aranyvasárnap, semmi sincs nyitva, hát így valóban nincs miért kimennem. Akartam venni valami karácsonyi dekorációt, de kényszeredetten lemondtam róla.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 10. szerda, Montrose, úton. Egykor hívta a hajót a kikötő, fél háromra part mellett voltunk. Azonnal nekünk estek, késő este elmegyünk, utána raktármosás, három óra az út Aberdeenbe, ott reggel kezdenek, délután indulunk, szóval futunk egy kis ámokot. Három levelet feladtam, a szokásosakat. Ma elő kellett venni új gyógyszert (az asztalon levők elfogytak), hát örömmel látom, mennyire megfogyatkoztak, több mint a fele hiányzik... Szóval már nem szedek be a hajón két egész doboz Miluritot. Az invergordoni ügynökről kiderült, hogy egy habókos, kelekótya, laza fazon:
Az RMS értesítette Oleget, hogy elküldte Invergordonba a következő út utasítását. A Marlow értesített, hogy Oleg szerződését elküldték, egyiket se hozta be. Így aztán kételyeim támadtak az í-mélemet illetően, főleg azután, hogy beszéltem az asszonykával, s a Bába nem jelentkezett, hogy megkapták. Így aztán este kimentem az ügynökségre, és személyesen küldtem el.
Ezt meg kell, hogy kapják, mert megvártam, hogy sikeresen elmenjen. Szabolcsnak is elküldtem.
Most be vagyok biztosítva.
A barba a szakáccsal kimentek, és bevásároltak karácsonyra: lazacot, gyümölcstortát, fél kilós Tobleronét, meg mindenféle földi finomságot, még pezsgő is lesz, de gondolom, az csak habzóbor, és Szilveszterre tartalékolják. Más karácsonynak nézünk elébe, mint az Isartalon, ahol szenteste egy, azaz 01 db. főtt virslit kaptunk vacsorára, az óévet pedig teával búcsúztattuk... Este kilencre kiraktak, nem tudom pontosan mikor indultunk, mert Oleg elküldött aludni.

December 11. csütörtök, úton, Aberdeen, úton. Hajnali fél háromkor keltett érkezésre a barba. Viszonylag kialudtam magam, így aztán fél négykor hiába feküdtem le, nem tudtam elaludni, most ötkor írom a naplóm. S utána felöltöztem, s kimentem a városba, hogy videózzam. Szép az éjszakai Aberdeen. Felmentem a Castlegate-ig, a Union street teljesen kihalt volt, mindössze két élőlénnyel találkoztam: amikor kijöttem a kikötöböl, két fiatal hölgy a Peep's Peep bárból kijövet - gondolom - üzletet próbált volna ajánlani, de megléptem előlük. A hatalmas papírgurigákat délután fél négyre rakták be, és ebédidőben még arra is volt idő, hogy kiugorjak vásárolni: borotvahabot, after shave-et, zoknit.
Két óra őrség jutott a menetre is.

Furcsa egy állatfaj a tengerész...

Kezdődött azzal, hogy amikor beszálltam, bőszen fényképeztem a digitális fényképezőgépemmel. Ez igen megtetszett Staszunak, ki is találta, hogy neki is kell. Vett egy jó kis gépet, Sony, valóban helyre masina. Aztán amikor elkezdtem nézegetni a Sunny Radio katalógusát, hogy kellene egy videókamerát venni, ő is rájött, hogy nem élet az élet nélküle, Antwerpenben együtt vettük meg. Most bőszen videózunk. Meglátta ezt Sztyepan, és rájött, hogy neiki is kell. De nem volt alkalma megvenni, mert indultunk, most állandóan azzal etet mindenkit, hogy legközelebb vesz ő is. Most Aberdeenben a szakács azzal jött be, hogy 99 fontért látott egy Polaroid digitális fényképezőgépet, beetette Misát, az meg eszét vesztve rohant ki vásárolni. A baj az, hogy Staszu is tőlem kérdezte ki, mit tud egy-egy kamera, s rám hallgatott, amikor megvette. A Misáét csak akkor láttam, amikor behozta a hajóra. Szegény kölyök jól megjárta: mindössze 1 megapixeles, a jó gépek ma már 3 körül, de minimum 2,1 fölött vannak. Nincs hozzá tölthető akku, hát majd meglátja, hogy eszi az elemet, ráadásul négy kell bele. Oleg szerint digital cameristák vagyunk...

December 12. péntek, úton. Semmi nem történt, hála a jó Istennek, csak megyünk. Oleg állandóan az időjárási térképeket bújja, és nagy fokozaton aggódik. Magyarázza, hogy mi lesz, mi van, és mit csináljunk, hogy elkerüljük a rossz időt.Mindettől függetlenül azért csak megyünk Skagen, a dán csücsök felé...

December 13. szombat, úton. Nem láttam Hamlet várát, hajnali hatkor csak közeledtünk, viszont sötét volt, hát nem sajnáltam, hogy köd volt, se így, se úgy nem lehetett volna videóznom.

December 14. vasárnap, úton. Megyünk, telnek a napok.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 6. szombat, úton, Invergordon. Mikulás. Reggel megnéztem a cipőmet. Na, ki találja ki mi volt benne? Lúdtalpbetét, semmi más.
Háromszor beszéltem ma Encsivel. Mikor éppen indultam a hídra, cseng a telefon.
- Istikém, két napja próbállak elérni - mondta. - A Bába karácsonyra kiadja a könyvet, csak nem találják a címlapot. Szabolcs se a komputerben.
- Majd elküldöm valahogyan, mert megvan a laptopban - mondtam az asszonyka legnagyobb megkönnyebbülésére.
A másik jó hír: A K&H bank a károm felét megtéríti, ami februárban ért Bilbaóban, amikor ellopták a kártyám. Az OTP természetesen nem. Ez a különbség a két bank között. A harmadik: Nimród telefonált, jól érzi magát, lehet, hogy hosszabít. Tegye, ahogy jónak látja, de mikor látom a nagyfiamat? Ezt persze neki semmi pénzért nem mondanám, nehogy holmi "érzelmi zsarolásnak" érezze.  Kettő után érkeztünk.
Az ügynök telefonon kimentette magát, csak hétfőn jön be, mi érezzük jól magunk a rakpart közelében vannak kocsmák, mondta Olegnek.
Kikötéskor nem úgy látszott, hogy lesz kimenetel. Vagy egy kilométer hosszú híd - vagy mi a franc - végén állunk. De a pilot azt mondta, hogy valóban, a híd végénél van pár ház, és vendéglátóipari egység is, meg egy üzlet. Minden, ami a tengerésznek kell. Nekem leginkább egy internetcafé kellene.

December 7. vasárnap, Invergordon. Szép, nyugis nap. Reggel fél nyolckor keltem, reggeli, aztán tevés-vevés a kabinban, majd úgy fél tíz körül Staszu rohan lélekszakadva:
- István, István, duzo ryby, duzo ryby... - azaz: sok hal van, sok hal van!
Kimegyek, hát a pecán lévő összes horgon van egy-egy hal, és csak be kellett vetni, és egy perc alatt zsúfolva húzta ki. Hihetetlen! Ez olyan sportnak tűnt, amire én is kapható vagyok, és a múltkori (1983, Port Szudán) horgászat után beáztattam a damilt, és szinte azonnal éreztem, hogy cibálják, ráncigálják, feltekertem a zsinórt, hát ötöt én is fogtam! Pár perc múlva azért meguntam, mert ez ipar, nem szórakozás... Inkább délután kettő körül, amikor a dagály annyira megemelte a hajót, hogy ki tudtam lépni, kimentem a faluba. Egy főutca az egész, meg egy a házak mögött, de annak a túloldalán már a földek, mezők vannak.
Egy kilométer hosszú hídon kellett kimenni, amin valaha egy hosszú gumiszalag vitte az ömlesztett rakományt, mára lebontották, hát teherautó kell a rakodáshoz.

A kikötőkapu két részre osztja kis falut. Jobbra vannak a kevésbé tehetősek házai, tipikus brit szalagházak, keskeny lakások, egy emeletesek, előttük szépen gondozott kert. Megtaláltam a központot is, amit a vasárnap is nyitva tartó bolt jelent, benne a patika és a postahivatal. A kikötőkapu másik oldalán módosabb porták. Szép villák, gondozott gyep, szép bokrok, virágok, fantasztikus, hogy mennyire színpompás tud lenni az ősz! Egy "újgazdag" villa volt csak, annak a kertje fehér murvával beszórva - nem kell dolgozni a kertben - és a kitéglázott sétányokon egy gipsz kutya, krokodil, bárány, fóka, meg egy picur híd mely sehonnan sehova se vezet, szóval pénz van, ízlés nincs. Egy táblán ismerős felirat: White & Mackay és nyíl mutatja az utat a szeszfőzdéhez, innen tudtam meg, hogy ez a whisky ide való. Csak itt készítik, ahogyan az egyik rakodótól másnap megtudtam. Az udvarán láttam feketére "érett" fahordókat, gondolom ezek a finomabb fajtának vannak fenntartva, mert sokkal több volt a műanyag, az nyilván az olcsóbbé. Végigvideóztam, nagyon élvezem a kamerát. Ha nem mondtam volna, akkor Antwerpenben vettem. Profi videószerkesztő program van hozzá ((Minden relatív: később, két év múlva, azon siránkoztam, hogy ez egy gagyi, amatőr program, ami igaz is, nem alkalmas arra, hogy minőségi mozit lehessen vele készíteni! Beszúrás 2006-ból, csak kellene CD író is, mert egy tízperces film 150 MB nagyságú. Mire bejöttem, már hárman: Oleg, Staszu és Misa tisztította a több száz halat. Fogtak vagy hatszázat...
Este friss sült hal volt.

December 8. hétfő, Invergordon, úton. Ketten, a darus, és egy "töltő" jött, ő a teherautókba engedte a műtrágyát. Szép nyugiban fél ötre kiraktak. Az ügynöknek odaadtam egy mágneslemezen egy í-mélt Majzik Pistának, mert nem találták a címlapképet, amit a kézirathoz küldtem. Encsi szerint még karácsony előtt megjelenik. Remélem, megkapta. Ha elolvasnád, itt van a a linkje: klikk 
Indulás teljes ködben, holnap Montrose.

December 9. kedd, úton, Montrose - horgonyon. Hajnalban megyek le vécére, hát az alsó lakótérben a folyosón áll a víz. Mi a jó fityfene történt?
Hát Misa, aki a mellettem levő kabinban lakik éppen tőrli fel a padlót. Az ágya csurom víz, az asztalról minden a földön, vízben úszik a mobilja, a könyvei, újságai, a szófa csöpög.
- Csak egy picit hagytam nyitva az ablakot, hogy jöjjön egy kis levegő... - mondja fancsali pofával, de közben vigyorog.
Na, ja. Amikor indultunk, szép sima volt a víz, de a forduló után, éjjel egykor feltámadt a szél, s negyed kettőkor már jó 6-7-es szél fújt, s jókora hullámok csapdosták a hajó oldalát, ahol mi lakunk. Reggel horgonyra álltunk. A hajó, amelyiknek a helyére megyünk, csak holnap végez.
Encsike felhívott, a JEL-től jött levél, megjelenik a karácsonyi számban a Halhatatlan Munyóka, köszönik az írásaimat, és a jövőben is számítanak rám. Ez nem rossz! Délután annyit mondtak, hogy holnap délben kötünk ki.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 5. folytatás.

Pár napja történt, de nem hagy nyugodni, sokat füstölgök magamban, hát leírom:

Élő nacionalizmus, ahogyan a politikusok eltervezték...

Antwerpenben olajat vételeztünk.
A bárkán egy szimpatikus fiatalember a matróz. Látom, hogy Francissal "beszélget", de később kiderült, leginkább csak hallgatta a ghánai matrózunkat. Odamentem.
- Hova való vagy? - kérdeztem.
- Szlovákiába - jött a válasz.
- Beszélsz magyarul?
- Nem, nem beszél magyarul... - mondja igencsak kerékbe törve a nyelvünket.
- Hol laksz?
- Pozsonytól északra, 20 kilométerre van egy kis falu, ott. - Persze neki Bratislava volt, ám nekem csak Pozsonyra áll az ujjam.- Az a baj, hogy a magyarok nem akarnak szlovákul beszélni, pedig Szlovákiában élnek - folytatja a kis hülye.
- Már miért kellene szlovákul beszélniük? - ütköztem meg a baromságán, ami igencsak Meciar szólamait idézi.
- Hát mert Szlovákiában szlovákul kell beszélni. A magyar emberekkel nincs semmi gond, személyesen, csak az, hogy nem szlovákul beszélnek.
- Na, ide figyelj, barátom. Azok magyarok, volt magyar területen élnek, egyáltalán nem kívántak Csehszlovákiában élni, ezek az emberek a szülőföldjükön maradtak, a határ ment át felettük, nem ők változtattak országot.
A srác kínosan vigyorog, ezt nyilván nem sokszor hangoztatják a Matica Slovenskában.
- Vannak alapvető emberi jogok. A minimum az, hogy mindenki használhassa az anyanyelvét. ők magyarok, csak az az ésszerű, hogy magyarul beszéljenek. Hivatalos helyen úgyis a szlovákot használják. - A finn példát nem akartam elmondani, mert láttam, nemigen érti az angolt.
A fiatalember mondana valamit, ezt látom rajta, de a hülye propagandaszöveget nem tudja áttenni angolra, igencsak törve beszéli, azt hiszem, a német jobban megy neki. Aztán, mivel érzem, hogy megy fel a pumpa, inkább ott hagytam, hallgassa inkább Francist.
Ennyi.
Valójában csak egy szerencsétlen, elbolondított kölyök, aki megkajolta a politikai blablát, és pontosan azt teszi, amire egyes politikusok uszítanak.

Szerencsés vagyok

A szemüvegem nem a legjobb. Állandóan kiesik a bal lencse. Kétszer a fedélzeten ejtettem le, sötétben sikerült kitapogatnom, nem léptem rá, szóval hálát adtam az Istennek érte.
Ma (szerencsére a kabinban) kipotyogott a lencse, érzem az orrom szúrja a keret. Leveszem, csak érzem, mert nem láttam, hogy a mini-pici-mikro-apró csavarka kiesett, a keret két részre vált a bal lencsénél! Most mit csinálok? Hiszen az olvasószemüveg rész nélkül vaksi vagyok. A csavarnak valahol a lábam környékén kell lennie...
Blindre lenyúltam, és az ujjam hegyét sikerült pontosan rátennem. Meglett! Egyszerűen nem akartam elhinni! Azonnal fogtam, vittem a szalonba, hogy a szakács reparálja meg, neki vannak mindenféle szerszámai, ilyen precíziós pepcshez is.
Megcsinálta, most van szemüvegem. Este kérek Sztyepantól pillanatragasztót, és a csavart azzal fogatom meg. Vacsorára palacsinta volt, persze Staszu módra: kicsit vastag, megtöltve tejfellel nutellával, mindegyiken egy-egy szelet ananász, benne pici lekvár díszítésnek, a másik végén apfelmuss, azaz almapüré.


December 5. péntek, úton. Rossz időt jósolnak, de egyelőre minden rendben. Az is, hogy ha minden igaz, akkor szombaton késő délután érkezünk, és csak hétfőn reggel kezdik el a kirakást, lehet, hogy lesz egy vasárnapunk?Remélem nem kiabálom el!

Délután telexek

Marlow: a személyzet minden tagjának 10 $-t adunk, karácsonyi édességvásárlásra. Az első normális hangvételű és tartalmú távirat, mondta Oleg, miután elolvasta.
Ügynök: Kirakás kezdete hétfőn reggel 8:00, befejezés kedd dél körül, mivel kevés a dokkmunkás. Nagyon rendesek ezek a dokkmunkások, hogy ilyen kevesen vannak!
Cég: Parancsnok, magyarázatot kérünk, hogyan fordulhatott elő másodszor, hogy nem várta meg a Rohden emberét, és elindult? Kerestük a rakpartot, és vittük a hajó komputerét a rakodási programmal, de maga elment értesítés nélkül. Ezt a magatartást cég nem tudja tolerálni, aláírás Gerda Rohden, azaz a tulaj felesége. Tulaj ide, tulaj oda, és ha egy hölgyről nem illik ilyet leírni, akkor is egy idióta.
Előszőr: amelyik hamburgi, hajózással bármilyen kapcsolatban levő cégnek (nemhogy hajótulajdonosnak) keresni kell, mert nem tudja, hogy hol a Kalikay, az arcátlanul hazudik.
Másodszor: a rakodási program a hajón levő komputerben van, minden úton dolgozom vele, szép, hogy dunsztjuk nincs róla, mit hoznak vissza a hajóra.
Harmadszor: Oleg hajnali fél háromig várta a hülye picsát - itt és most nincs kifejezőbb szó -, aztán elment egy picit aludni, és a rakodás végeztével azonnal indulni kellett, három hajó is várt a rakpartra, a pilot a rakodás befejezése előtt negyed órával ott volt, s állandóan az óráját nézegette. Az ügynök mindössze húsz percet adott a hajó indulására. Amikor éjjel telefonált frau Britta, hogy jön (és nem Mrs. Rohden), akkor Oleg megmondta, hogy öt és hat között indulhatunk. Öt előtt nem kereste a hajót senki, tehát ők késtek.
Ez a telex szégyen a német cégre nézve.
Nem "übermencsek", "überhülyék"...
Persze az ember valahol megértené, hogy amikor Mrs. Rohden kiszállt a kocsiból, s nem találván a hajót, berágott, hogy elmentek. Ha akkor melegiben, dühében írja a telexet, rendben van, a felpaprikázott hangulatnak tudom be, de másnap, késő délután, ezt már mindenképpen a sértett, és meg nem érthető, hiúság diktálta. Annyit illenék tudnia, hogy a parancsnok nem mindig teheti azt, amit akar, vannak kényszerhelyzetek. Ennyi.
Ilyenkor jó tisztnek és nem parancsnoknak lenni!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

December 1. hétfő, Antwerpen. Urak voltak, s csak reggel nyolckor kezdték a kirakást. Hagyták, hogy a tiszt úr kialudja magát.
Igy az, a tegnapi naphoz tartozik, de ha átcsúszott a mába nem történt semmi baj, ha ide írom, hiszen Britta Jahn kisasszony éjfél előtt pár perccel érkezett meg, egy gépész társaságában. Britta Mr. Rohdent, a tulajdonost helyettesítette, aki egy másik hajóra ment javítást előkészíteni. Én inkább aludni mentem, mint ácsorogni az iroda elé, hogy kivárjam, amíg a dobozokból előkerülne a posta.
Igazam is volt, mert reggel nyolckor nyitotta ki Oleg, s megkaptam apa legújabb könyvét: Kócos kutyaságai a címe. Nem álltam meg, hogy bele ne olvassak, s azt vettem észre, hogy már jó harmadánál tartok...
A kirakást nyugodtan rá lehetett bízni a dokkmunkásokra. Velük egyszer próbáltam szót érteni, és pont egy olyan ritka fajta belgát fogtam ki, aki nem beszélt angolul. Így a kérdésre, hogy mikor fejezik be a kirakást, azt a választ kaptam, hogy: dritt és mutatta a fél ujját, ami fél órát jelent hozzá, tehát fél négy.
Mondtam is Olegnek, de ő csak a vállát vonogatta, mindegy, úgy sincs meg a következő út.
Délben aztán a stivadorral beszéltem, s kiderült: ma fél négykor mennek el, holnap reggel hatkor jönnek, s kilencre kész lesz a hajó. Ez azért is lényeges volt, mert ki akartam menni a Sunny Radio vámmentes üzletébe, hogy a régi, behemót, s már igencsak végét járó kamera helyett vegyek egy újat.
Staszu a szakács is vett, én is, de mivel én csak tiszt vagyok, nekem az olcsóbbra futotta, míg ő egy szuperebbet vett. Azért ez is kiváló kis készülék, mindössze 75 deka, a tenyérben elfér. A használati utasítás majd háromszáz oldal, de a fele francia nyelvű. Így is van mit tanulmányozni. Az alapfunkciókat, hogy tudjak videózni, már elsajátítottam. A lengyel fullajtár este nyolckor hozta meg a két kamerát.

December 2. kedd, Antwerpen, úton. Kilencre már be is csuktam a raktárt, de az útról még semmi hír. Lehet, hogy Heroyába (norvég kikötő) megyünk, és Szczecinbe viszünk műtrágyát. Tizenegykor azt í-mélte Mrs. Cetin, hogy álljunk horgonyra Vlissingen előtt.
Indulás egykor, amíg a kikötőben manővereztünk a hídon voltam. A zsilip után már megvolt az útvonal is: Hamburgba megyünk, műtrágyát viszünk, a felét Invergordonba (Kaledónia Skóciában, fent északon, közel a Loch Ness tóhoz)) a maradékot Montrose-ba, majd Aberdeenben rakunk be és megyünk Kantvikba, tehát újra papírrakományunk lesz. Örülök az útnak, valahol Skóciában ki akarok menni, kicsi vásárlásra, kicsi videózásra... Három percnyi videóm van. Szinte észre se vettem, és már el is olvastam Apa könyvét Kócosról. Számomra azért is érdekes volt, mert akkoriban, amikor megvolt a puli, én zömmel hajóztam, és a történetéből sok mindent a könyvből ismertem meg. Elnézem apám képét a borítón: több, mint tizenöt évvel fiatalabb a mostani magamnál.

December 3. szerda, úton, Hamburg. Éjfélkor szép idő fogadott a szolgálat kezdetekor, ami megmaradt egész nap. Fél ötre értünk az Elba 1-es bójához, innen Olegé a hajó. Fél tizenkettőkor ébresztett, megérkeztünk Hamburgba. Ennyi.

December 4. csütörtök, Hamburg, úton. Megette a fene ezt a kikötőt. Negyed egykor már ömlött is belénk a műtrágya.
- Captain, legfeljebb húsz percet állhatnak a rakpart mellett, ha kész a berakás. Két hajó is vár a rakpartra! - mondta az ügynök Olegnek.
Erre még a hab: tegnap Britta Jahn kisasszony hívta a barbát, hogy hamarosan érkezik. Csak tudnám, hogy minek? Persze kiderült, csak rossz vicc lehetett, mert ötig nem jött, és akkor indultunk. Öt órányi Hamburg, ráadásul éjféltől hajnalig. Ha valaki irigyelné, hogy mennyit járok ebbe szép városba... Oleg hozta ki a hajót, legalább a szolgálatunkat nem kellett átvariálni, ennyi jó volt ebben. Délután eljöttem Helgoland szigete mellett, még nem volt hozzá szerencsém ilyen közelről.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 28. péntek, Rouen. Még Vlissinginben történt, hogy kijövet a fedélzetre sikerült lerúgnom térddel az egyik alsó kilincset egy páncélajtón. Kisebesedett és fene mód fájt. Ma reggel raktárnyitás előtt kijöttem a foxliból, és ugyanott sikerült megint bevernem. A csillagokat láttam, újra vérzett, a fél térdem egy nagy seb.
Gyorsan kiraktak, utána manőver, átálltunk a berakó rakpartra. A manőver tiszteletére elmúlt az erős köd. Amint ígérték, délután elkezdtük a csővek berakását. Este fél nyolcig raktak, így aztán nem tudtam kimenni a tengerészklubba. Csak Oleggel maradtunk a hajón. Valamikor kilenc táján megjelenik két pasas vigyorogva. Nem tudtam mire vélni, mert ilyenkor senkinek nincs keresnivalója a hajón. Már kezdtem arra gondolni, hogy rablani jöttek, de akkor miért a mosoly?
- Az RMS Ruhrortról jöttünk - mutatkoztak be. Nem testvérhajó, nem is a Rohden céghez tartoznak, csak az RMS, a hajóbérlő cég ugyanaz. A captain és az elsőtiszt filmet akart cserélni. És ma hogyan kérdezik a mozit?
- Van valamilyen CD-je? - kérdezte az orosz barba. De az is lehet, hogy azért így kérdezte, mert látta, hogy éppen a Mátrix II-t néztem (amit Misa hozott). Később videót is akartak cserélni, de Francis a sarkára állt, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy angol nyelvűt nem adunk oroszért cserébe - pedig három hónap múlva mindenki orosz lesz rajta kívül. Azt hiszem, Misa inkább litván, mint Oleg, ő a filmek címét litvánul írta fel a CD-re (és Oleg nem is tudta lefordítani).

November 29. szombat, Rouen, úton. Csendes nap, a franciáknak nagy gyakorlatuk van a csövek rakásában, csak időnként kellett kimenni rájuk nézni, így volt időm délelőtt, hogy leadjam a hó végét. Őrület: huszonöt oldal! Csupa-csupa felesleges bürokrácia, papírpazarlás! A tulaj beharangozott egy utast, de csak nem jött senki.
Délutánra az eső is eleredt, hát a melóskabát, ami amúgy jó meleg, az eső ellen nemigen véd. Teljesen átázott másfél óra alatt.
Beszéltem a családdal. Mindenki jól van.
Én is, csak a térdem... Manőver után nyomás aludni, hattól húztam a lóbőrt.

November 30. vasárnap, úton, Antwerpen. Történt egy, s más ezen a napon:
Az érkezés sokkal kedvezőbb volt, mint számítottuk. Kettőkor már felvettük a révkalauzt, s velünk volt az áramlat is, így aztán gyorsan megérkeztünk az antwerpeni zsiliphez.

Belga Királyság...

Közben persze unaloműzőnek duma a pilottal. A tengeri révkalauz belga volt. Hogy, hogy nem, a téma az államformára terelődött. Belgium ugye királyság, tehát kézenfekvő volt a kérdés:
- Hogy vannak megelégedve a királlyal, a királysággal?
A kalauz úr arca elkomorult.
- Fele-fele arányban... Az öregek elfogadják, a fiatalok ellene vannak. Ez azért így nem teljes igaz, ez ki is derült a későbbiekben.
- A királynak van valamilyen hatalma? - kérdeztem, mert arra gondoltam, hogy csak egy szép cserép muskátli az állam legnagyobb ablakában.
- Elméletileg nincs, gyakorlatban igenis van. Ha nem lenne, akkor az ország már régen kettévált volna! Ő tartja össze. Mi, flamandok szeretnénk függetlenek lenni, a vallon országrészt mi tartjuk el, az adónk harmada délre megy. És a király francia nyelvű. A család egy kukkot nem beszél flamandul. Hát milyen királyné az, aki több, mint tizenöt év alatt egy szót se tanult meg az alattvalói nyelvén? Az olasz nő csak franciául beszél. Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy ők az arisztokraták, mi pedig a melósok...
Szóval nemcsak a fiatalok alkotják a "nem szeretem a királyt" 50 %-ot.

Kikötői "kaland"

Oleg kikérdezte a révkalauzt, melyik a rakpartunk. A 305-ösre kellett menni, hát megmutatta, hol van a 300-as, így a 305-ös nyilván az ötödik hely a saroktól számítva. Jó helynek látszott, mert tíz percnyire a zsiliptől, hamar vége lesz a manővernek. Negyed tízkor ott is voltunk. Viszont nincs senki a parton, hogy elvegye a köteleket. Felhívtam a Kikötőparancsnokságot.
- Teljesen rossz helyen vannak! - mondta a pasas. - A rakpartok párosra és páratlanra vannak osztva. Vagy öt kilométerre vannak a 305-től. Valóban, mert azért belevittek egy kis belga rufkót a dologba, mert szerintem úgy logikus, hogy a páratlannal szembe legyen a páros rakpart, de nem, vagy három kikötőmedencével távolabb, a 200-asok után...
Fél tizenkettőre kötöttünk ki. Holnap reggel nyolckor kezdenek.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 27. csütörtök, úton, Rouen. 
(folytatás)

most jó alkalmam van arra, hogy elmondjam, hogy mit gondolok Gerlóczy Márton könyvéről, az

Igazolt hiányzásról

Hogyan kezd el az ember olvasni egy könyvet? Kézbe veszi, megnézi a címlapot, majd megfordítja, és elolvassa ami a hátlapon található. Érdemes idemásolni mind a négy szöveget: Az első a nyúlfarknyi fülszöveg: "Idilli boldogságban, részben vidéken eltöltött gyermekkora után a 21 éves szerző megvívta kilátástalannak tűnő harcát a hagyományos és "liberális" oktatási intézményekkel, édes- és nevelőapáival, a betonsivatagos, fővárosi környezettel, egyszóval: a nagy, büdös élettel. Erről számol be ellenállhatatlan sodrással és kíméletlen humorral az érettségiig el se jutott "rossz tanuló", akitől megannyi "eminens" sokat tanulhatna."
És ezután három "idézet". Az első:
"Hát ilyen nincs! Hihetetlen. Húsz éves. Na, jó huszonegy. És így ír! Honnan pattant elő? Honnan? Ilyen fegyverzetben? Mindegy, itt van, megérkezett. Üdvözölni kellene, nem? Megteszem én, egyike az első olvasóinak. Az egyszerű olvasó. Íme. Isten hozott a magyar irodalomban, Gerlóczy Marci. Márton.

Jancsó Miklós

A második: A regény hőse, Marci - maga a szerző - tobzódó, csupazűr, csupadac gyermekkor után üres kézzel érkezik a felnőttkor küszöbére. Üres kézzel, de vajon tiszta lappal-e? Igazolható-e a sok hiányzás, a sok elszalasztott lehetőség? Gerlóczy Márton azt sugallja: igen, hiszen a saját életéről van szó. S ha bizonyosság nincs is, a választ hatalmas lendülettel, kemény humorral, megható szókimondással keresi ez a regény."

Nádasdy Ádám

A harmadik: "Az olvasó enged a hívásnak, mert: ő is ilyen, vagy ő is ilyen volt, vagy ő is ilyen szeretne lenni..."

Tarján Tamás

Ezek után nyilván az ember úgy áll az olvasásnak, hogy na lássuk, ez valami csuda finom élmény lesz!
Mint előbb már írtam, eleinte nem voltam feldobva tőle. Ugyanis az a hatalmas lendület és sodrás, amit beharangoztak, valahogy engem nem igazán tudott elkapni, hogy egy szuszra elolvassam. Bizony le lehet tenni, és közben nem kell gondolkozni... De később valóban jó olvasmány, érdekes, lendületes. És tanulságos belelátni egy efféle fiatalember lelkébe, tetteinek és "nemtetteinek" mozgatórugóját megpróbálni megérteni, elfogadni...
A történet egy "bizonyos" Marciról szól, aki szemben áll mindennel és mindenkivel, az ilyenre mondják, hogy deviáns az iskolával, a tanulással, a társadalommal szemben, mondjuk így, lázadó gyerek és tinédzser. A könyvben lehúzza a vizet az iskoláiról és a tanárairól - nagyon olvasmányosan, érdekesen írja ezeket a részeket - (azonban mielőtt valaki túlzottan hitelt adna neki és sommás következtetéseinek, vegye figyelembe, hogy a regény Marcija "pörben és haragban áll a vádlottakkal"). Azt hiszem Gerlóczy valóban tehetséges, valóban jól ír, de ami biztosan írói "nehéz fegyverzet"-nek számít, hogy képes hosszadalmas eszmefuttatásokra, filózgatásokra, ezeket én nyugodt lélekkel át tudtam ugrani. Számomra ilyenkor kissé unalmas volt.
Aztán hirtelen valami hiányérzetem támadt, amikor a közepén jóval túljutottam, s elkezdtem keresni a könyv belső borítóin két szót: "második kiadás".
Ugyanis én a buta agyammal úgy gondolom, hogy az író könyvét kiadják, elolvassák, a szakma, a kritikusok hasra esnek tőle, és a második kiadás hátuljára kerülnek már a méltatások is. De akárhogyan is nézem, ez első kiadás, de ott van rajta három neves, közismert személyiségtől az idézet a könyvvel kapcsolatban. Aztán, amikor a könyvet elolvastam, kezdtem alaposabban belegondolni abba, hogy ki, mit írt valójában?
A fülszőveg két megállapításával nem értek egyet: Harcról ír, az iskolarendszerrel megvívott harcról, de ez ott sántít, hogy a harctéren két küzdő fél szükségeltetik, az iskola mindig jelen volt, de a regény Marcija bizony inkább nem, mint igen. (Smile)
A másik, és lehet, hogy nem érem fel ésszel és buta módon képtelen vagyok meglátni, hogy mi az, amit egy "eminens" diák eltanulhatna a főhőstől. Számomra semmi efféle pozitívumra nem derül fény a szövegből, de mondom, ez biztos az én hibám.
Jancsó valójában egy szót se szól a könyvről, arról amit írt, csak Marci-Márton írói tehetségét méltatja, amiben igaza is lehet, én nem vagyok arra hivatva, hogy eldöntsem, de azért hajlok arra, hogy elfogadjam.
Tarján Tamás hallatlanul diplomatikusan fogalmaz. Nem írja le, hogy a könyv jó, értékes, olvasásra érdemes, és mindez miért, vagy bűn rossz és miért, csak annyit, hogy "az olvasó enged a hívásnak". Ezt meg értsd úgy, ahogyan akarod. Aztán az "ő is ilyen, vagy ő is ilyen volt, vagy ő is ilyen szeretne lenni..." ez számomra kétséges megállapítás.
Előszőr azért, mert a mindenkibe én is beletartozom, és rám egyik se érvényes. Számomra sivár ez a sors, én más voltam, más vagyok, sose akartam, és sose szeretem volna efféle életet, létet. Tudom, nehéz elfogadni, hogy vannak más gondolkodású emberek, de ez nem változtat a tényen. Nem tehetek róla, de nekem mindig azok a hasonló sorsú diákok, gyerekek jutnak az eszembe, akikkel Encsike nap mint nap találkozik az iskolában, és én őket látom "ilyen, ilyen volt, ilyen szeretne lenni"-nek., s az ő szemszőgükből tudom csak értelmezni a fenti szentenciát. És hozzáteszem: nem tudok elszakadni attól a ténytől, hogy a szőveg Marcija megírta a könyvet, tehát ez a végkifejlet, idáig tart a sorsa, nem zárul le az utolsó mondattal, s az eddig tartó fejlődést hasonló sorssal senki se éri el, ebben Marci egyedüli, unikum.
Ugyanis aki ilyen, az soha kézbe nem vesz könyvet, és nem olvas semmit, hiába a hívás.
Aki ilyen volt, annak nem igazán volt jó esélye arra, hogy kikecmeregjen a mélyből, ahova a körülmények, vagy saját maga gyermekkori és felnőtt környezetének butasága taszította.
Az "ő is ilyen szeretne lenni..." megállapítás persze igaz lehet. Csak egy biztos, hogy aki szeretne, az nem lesz ilyen! Ugyanis aki szeretne ilyen lenni, az már lent van valahol a társadalom legalján, és biztos, hogy semmi esélye arra, hogy úgy kecmeregjen ki a mélyből, ahogy a kötet Marcija. És ezt bizony nagyon csúnya dolognak érzem, az olvasó (aki ilyen szeretne lenni) itt valahol jól át van vágva.
Bizony igazat kell adni Nádasdynak, hogy az író csak sugallja, hogy van kiút, de nincs bizonyosság. Ez a regény Gerlóczy életregénye, hát hogyan tudna bármiféle kiutat mutatni, amikor maga se látja az út végét? Miért írtam, hogy az olvasó (aki ilyen szeretne lenni) át van vágva (egy picikét nagyon - még akkor is, ha ez valószínűleg nem tudatos átvágás)?
Ugyanis Gerlóczy arról nem ír, de azért a sorok között benne van: az ő lázadása, az ő szembenállása mindennel, az iskolával, az élettel, bizony nagyon is biztos, pihe-puhára párnázott háttérrel történt. A család ott volt mögötte, pénzzel tömték, na nem afféle újgazdag-típusú anyagi bázissal rendelkezett (az ilyeneket maga is "egészségesen" utálja, és kicikizi), de megengedhette magának tizenéves éveinek elejétől, hogy kocsmázzon, okádásig berúgjon, gond nélkül költekezzen, ez pedig heti százasból nem megy. Valószínű ezzel a szerző nincs is tisztában. Valószínűleg fel se tűnt neki a biztos anyagi bázis, mert természetes volt, még húsz éves korában se, amikor íróvá avanzsált, és ez az, amivel a mezei a sorstársai, a hasonló kezelhetetlen természetű fiatalok zöme nem rendelkezik, ők simán elzüllenek, és nem is sejtik, hogy van egy Marci akinek mostanra többé-kevésbé megvan az esélye, hogy kitörjön ebből a helyzetből. Jó, megengedem, a szegény (és primitív) szülők is igyekeznek többet adni anyagilag a gyereknek, mert azt hiszik, ezzel le van a gond a vállukról, vagy nem tudom mit hisznek.
A szülei és a megfelelő kapcsolataik ott voltak mögötte, és egyik általános iskolából a másikba vitték, aztán felvették a Waldorfba (ez pedig arra a sulira jellemző...), majd mikor páros lábbal onnan is kirúgták, elintézték neki, hogy átkerüljőn a Lauderbe, ott kijárták, hogy őt tárgyól való bukása ellenére se rúgják ki, szóval így aztán lehet valaki "lázadó".
Erre viszont a hasonló sorsú gyermekek szülei szinte kivétel nélkül képtelenek.
És azt hiszem - hogy válaszoljak magamnak - akik mögötte álltak-állnak, azok intézték el, hogy első könyvére ennek a három kiváló embernek a sorai kerüljenek olvasócsalogatónak és valamiféle zsenikultusz alapjait megvetni.
Gerlóczyból sikeres író lehet. Kívánom neki, hogy éljen a lehetőségeivel, és ne szalassza el, mint annyi mindent korábban. Ez a könyve - számomra - érdekes volt, látni a másmilyen fiatalok (mint a fiaim) életét. Nem valószínű, hogy megérem, hogy ötvenéves legyen, mert kíváncsi lennék, hogy akkor majd hogyan látja fiatal korát. Azt mondják, mindenkinek vagy egy jó regénytémája: a saját élete. Persze, ha író lesz, a műveiben állandóan jelen lesz ez az időszak, és nyomon követhető lesz a gondolkodásának változása, ahogyan betörik majd, mert mindenkinek be kell törnie, még neki is. Valaminek be fog hódolni, mindegy minek: egy lánynak, a karriernek, a hírnévnek, a pénznek... és akkor majd tanul, észveszejtő iramban pótol mindent, kemény munkával, ami ma számára teljesen elképzelhetetlen.
Biztos, hogy megteszi a regénybeli Marci, mert értelmes.
És persze valakik megszerzik neki a média támogatását is, és sima lesz az útja, ő pedig nyugodtan lázadhat továbbra is, vagy akár cikizheti az akkor lázadókat. A Kossuthon hallottam a napokban egy megállapítást, egy a vagyonról szóló betelefonálós műsorban: a kapcsolati tőke majdnem akkora értékkel bír, mint a pénzbeli.
Ezt tökéletesen alátámasztja ez a könyv.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 25. kedd, úton, Vlissingen. Na, ma délután végre olvashattam, a Kossuth hullámhosszán ül a holland adó, semmit nem lehet hallani a magyarból. Majdnem végigolvastam Gerlóczy könyvét. Pár oldal van hátra.
Este fél tizenkettőkor érkeztünk, éjfél, mire parthoz álltunk. Holnap megy haza Augusto.

Litvánok...

Lehet, hogy szép lassan oroszosodik ez a hajó is, a váltója Oleg ügynökségétől, az Askoldastól jön, ő is litván. És ugye ez azt jelenti, hogy orosz.
Érdekes, hogy a litván tengerészek zöme orosz nemzetiségű. Azt hiszem, ennek okát a litván nyelvtörvényekben kell keresni. Oleg szerint háromfajta nyelvvizsgát kell tennie mindenkinek, aki munkát akar vállalni Litvániában: van a háziasszony szintű, kérek vizet, három kiló kenyeret, viszlát...
Egy középszintű, amivel munkát lehet vállalni, és a felsőfokú, azaz a majdnem tökéletes nyelvtudáshoz van kötve a közalkalmazott állás. Ez teljesen logikus, és semmi kivetni való nincs benne, ha nem akarják elveszteni a nyelvüket, és orosz nyelvű állammá válni.
Mert töméntelen sok az orosz. A szovjet rezsim alatt tömegesen érkeztek, mivel sajnálatos módon a helyi lakosság valahogyan kiirtódott, vagy deportálódott.
És a nyelvet az újonnan érkezettek nemigen tanulták, elég volt az orosz világnyelv a litván tagköztársaságban a boldoguláshoz. Így aztán az orosz nemzetiségű lakosság (és annak is a műveletlenebb rétege) mit tehetne, ha munkát akar vállalni? Elmegy tengerésznek. Ott nem kell a litván nyelv, ott az angol kellene, de ha együtt vannak, akkor arra sincs szükség, a tisztek hivatalból beszélik, a többi elvan az orosszal.
Kicsit sajnálom Oleget. Számomra gyökértelennek tűnik. Az oroszok nem fogadják be (az oroszországiak, azt mondják: te baltikumi vagy, érezni a kiejtéseden). Hát litvánnak mondja magát. Most itt van Misa, a másik litván, akinek a neve is litvánosítva van: Kobzevasnak hívják, az -as végződés mutatja, hogy litván. És a két litván egymással oroszul beszél. Mintha két székely románul beszélne... Talán a gyerekeiknek kőnnyebb lesz...

November 26. szerda, Vlissingen, úton. Délre el is felejtettük, hogy ide is hoztunk cellulózt. Igaz, a kirakás után, mikor már bezártam a raktárt, jönnek a rakodók:
- Elnézést, kettővel többet raktunk ki, vissza kell tenni...
Visszatették, ezzel együtt egykor már a hídon voltam szolgálatban. Az Agustót kihajózó Seaserve embere meghozta a munkaruhákat. Kaptam gyönyörűséges MN (Marlow Navigation) emblémájú narancssárga overallt, egy parkát (jó meleg, praktikus kabát) és egy melóscipőt. Rögtön átöltöztem.Később, szolgálatban a hídon alig tudtam lépni, annyira megnyomorította a lábam a cipő. Sajnos, ezt új állapotban adom a váltó elsőtisztnek. Kifelé menet egy pöttyet szunyókáltam, tehettem, mert a révkalauz vitte a hajót.

November 27. csütörtök, úton, Rouen. A hajnali őrség alatt Dover, aztán keresztezni kellett az északkeletre haladó útvonalat, így végig a radar előtt ücsörögtem, nem lehetett semmivel se foglalkozni. De négy után volt két óra nyugi, azalatt kiolvastam a Gerlóczy könyvet. Majd szerét ejtem, hogy leírjam a véleményem. Rouenig hét óra az út a Szajnán. Ronda ködös, illetve szép ködös idő volt, csak ez a szépség nem adható vissza a fényképezőgépemmel. Pilotcsere előtt egy falu előtt mentünk, a révkalauz megmutatta a házat, ahol Victor Hugó évekig lakott és alkotott. Igaz, mondta a falu nevét, de azt azonmód nem tudtam megjegyezni. Cadebecnél beszállt a következő révkalauz, Franciaország első női pilotja. Négyre kötöttünk ki. Sajnos jó messzire állunk a várostól, ez a fiatalságot nem zavarta abban, hogy kimenjenek (Francis és Misa). 

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 21. péntek, úton, Kotka, úton. Éjjel néha megriadtam, de hallottam a főgépet, még alhatom, menetben vagyunk. Egyszer arra kaptam fel a fejem, hogy indul a főgép, na most manővereznek... Attól tartottam, nem tudok visszaaludni, de hamarosan a mobil csöngésére kellett kikászálódnom, fél öt volt. Ez itt fél hatot jelent, s hatkor kezdenek, mondta az ügynök, még Kantvikban, indulás előtt. Amikor kijöttem a kabinból, találkozom Augustóval.
- Most volt vége a manővernek - mondta. Ezek szerint az utolsó megriadástól számítva nem sokat aludtam.
Úgy tűnik, az a mondat, hogy hatkor kezdenek, Finnországban azt jelenti, hogy semmi esetre se ötkor. Hatra kinyitottam a raktárt, fél óra múlva kezdtek csak szállingózni a melósok, háromnegyed volt, amikor elkezdték a berakást. Alhattam volna még háromnegyed órát. Kettőre befejezték, háromkor pilot. Oleg kérdezte, hogyan akarom a szolgálatot, de én inkább azt választottam, hogy hatig leszek, aztán alvás. A hídon nyugodt lélekkel bóbiskoltam, mert a révkalauz viszi a hajót. Amikor kiértünk az apró szigetecskék sűrűjéből a pasi megunta, hogy nézek befele a fejembe.
- Holnapra havazást jósol a meteorológia... - mondta jó hangosan.
- Jé, nahát... igazán? - riadtam meg, és attól kezdve be nem állt a szánk. Ezt a kalauzt az "agresszív beszélgetők" közé sorolom. Teljesen mindegy, hogy miről beszélünk, csak ne legyen csend. A havazás apropóján meghallgattam, hogy milyen szuper három és négyrétegű ablakok vannak Finnországban, milyen fejlett a szigeteléstechnika, mivel fűt a Saimaa tavon levő hétvégi házában (tessék megfogózkodni: fával!) és a hülye arab történetét is elmesélte, aki Németországban vett vaskályhát, mert az könnyebb és olcsóbb, mint a finn tüzelőkészségek, de nem is tartja a meleget, bezzeg az ő kályhája, este négykor befűt, és reggel ugyanolyan meleg van, ha nem melegebb, mint éjjel, mert ilyenek ezek a finn kályhák, bennük cirkulál a meleg levegő, és lassan adják ki a hőt magukból, és Lappföldön sokkal hidegebb van télen, mint délen, de nyáron is, és egy ausztrál pasi olyan szépen beszél finnül, hogy a helyiek nem is hiszik el, hogy ausztrál, hanem arra a vidékre valónak gondolják, ahonnan a feleségre származik, mert az ő akcentusát tanulta meg, miközben az asszony a gyerekekkel finnül beszélt, ő is elleste a nyelvet, és már ő is finnül beszélget velük, és hogy a magyar és a finn nyelv biztosan a grammatikában hasonlít, mert hangzásban aztán nem, ráadásul ők szőkék, mi barnák, feketék vagyunk, biztosan összekeveredtünk déli népekkel, és a finnek ezen a területen élnek már négyezer éve, és Oroszország északkeleti része, Karélia, is finn nyelvű volt, amíg el nem oroszosították, de az észtek nagyon szépen beszélik a finn nyelvet, nemcsak azért, mert rokon nyelv, ő érti az észtet többé-kevésbé, vannak ugyanolyan, hasonlító és teljesen különböző szavaik, ám higgyem el, hogy az észtek megtanulták a tévéből a finnt, mert a szovjet időkben mindenki a finn adókat nézte, ugyanis a szovjet csak propaganda volt... - nagyjából itt vett levegőt a pasi, és tartott mintegy két másodperc szünetet. Itt gyorsan elvettem a szót, és elmagyaráztam a tárgyas és tárgyatlan igeragozást.
- Nem, ilyen nincs a finnben - mondta lakonikusan, és több percig hallgatott, biztos megsértődött, hogy elvesztette a fonalat a közbekotyogásommal... Mielőtt a pilot kiszállt volna, Encsike hívott. Szegényke megint kiválasztotta a lehető legrosszabb időpontot. Vacsora után jól felöltöztem, aztán kimentem a deckre, mert vonal a lakótérben már nincs. Kotka is olyan kikötő, hogy kipipálhatom, de csak egy gyárat láttam.

November 22. szombat, úton. Ez a nap is olyan, hogy kipipálhatom. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, hat óra híd, hat óra lakótér...
Javítom, olvasom a Rekviemet, meg kell mondjam, most nem tetszik annyira, amikor elkezdtem, és egy szuszra megírtam a felét. De hát még nincs kész, és van még vele munka elég.

November 23. vasárnap, úton. Csendes nap, minden tekintetben. Jó az idő (az évszakhoz képest), és elvagyunk a hajón, mint a befőtt. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, megy a verkli, most lassan telnek a napok.

November 24. hétfő, úton (Kieli-csatorna). Kicsit átvariáltuk az őrséget. Már hajnali ötkor leléptem, azzal, hogy korán érünk a csatornába. Fél órát késtünk, így nyolc tízkor keltett a barba az eredeti fél nyolc helyett. Ez a fél óra is sokat számított az alvásnál.
Zuhogó esőben manővereztünk, utána rohanás a csatornaügynökséghez a hajó papírjaival. Vettünk ivóvizet. Mindössze negyed óra kellett a 18 tonnához. Megjött a bonded store (vámmentes áru), a cigi és az ital. Nem jött Britta Jahn, és nem vitték el a négy zsáknyi rakodóbrágát, pedig az RMS megígérte, hogy Holtenauban daruval kiemelik. Most tetszik a Rekviem, élvezettel olvasom újra, és javítgatom. Sajnos, ezen a hajón nem jut annyi idő az olvasásra, mint az Isartalon. Ugyanis a Balti tengeren jól jön (viszonylag) a Kossuth, és azt hallgatom. Tegnap a Névjegyben Schiff Andris volt (azt hiszem, akik a Ki mit tudon látták, azoknak csak per Andris marad... Egyébként a vetélkedő győzelem nemigen segítette az Akadémián.).
Amikor van időm könyvre, Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című művét olvasom. Most csak annyit, hogy nem vagyok feldobva tőle - az első rész közepén tartok -, lehet, hogy ez szentségtörésnek hangzik. Meglátom, és megírom a véleményem, ha befejeztem.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...