2004. JANUÁR

Január 14. szerda, Vuoksi, úton. Ötkor raktárnyitás, utána átvedlettem rendkívüli hómunkássá, és elsöpörtem a havat a fő közlekedési utakról, meg a deckről. Befejezték a raktár végén a sort, és jöttek előre, hogy folytassák a munkát. Igen ám, de nem tudtam kinyitni a raktárt. A tetőt nem viszi a hidraulika, pedig két motor is járt, és van egy pont, amin nem tud átbillenni. Ugyanígy jártam Pärnuban is, ott a darust kérték meg Olegék, itt már kézenfekvő volt, hogy hívtam: nyomja meg a sátorszerűen álló tetőt, hogy átbillenjen ezen a ponton. Onnan már könnyen ment a dolog. Egyszerűen nem tudom - és senki se a hajón -, hogy miért áll meg itt a raktártető? Tizenegyre ígérték a a berakás végét, készen is lettek.
Hamarosan megjött a révkalauz, Olegé volt a hajó, így mehettem pihenni. Csak az első zsilipnél kellett előbújnom a kabinból, hogy megnézzem a zsilip jégmentes vizében a merülést. Még nem állt meg a hajó, amikor kiléptem, és gyorsan készítettem egy videófelvételt arról, hogyan érkezik az Androméda. Utána megint pihenés, legközelebb négykor jöttem két órás szolgálatba, amikor egy hosszabb szakasz van zsilip nélkül. Ide esik a finn-orosz határ.


Kérdeztem a révkalauzt, hogy itt keresztezi a csatornát a határ?
- Nem, kicsit délebbre, a tó közepén húzódik. - mondta - aztán elmondta, hogy a csatornát az első zsiliptől kezdve a finnek tartják fenn, az orosz szakaszon is. A csatorna egy különleges jogállású övezet, útlevél nélkül, de speciális igazolvánnyal közlekedhetnek az itt dolgozók. Miközben mesélt, hüledezve néztem három eszement, őrült finnt, akik ilyen időben képesek motorbiciklire ülni, és azzal száguldozni.
- Nem motor az, chief! - nevetett a kalauz. - Hójáró motoros sí, és nem az úton, hanem a jégen száguldoznak vele. Mi is ezt használjuk, ha jégben várakozó hajóhoz kell kimenni, aminek majd a jégtörő vág hajózóutat. A jó chief holtig tanul... A zsilipbe már Oleg vitte a hajót.
- Ha kellesz István, csengetek... - mondta, és elmentem, hogy végre kialudjam magam. Vacsora után azonnal ágyba bújtam, és már aludtam is. Egészen fél nyolcig. Akkor csengett a telefon. Fel a hídra. Az utolsó zsilip, a Brusztucsnoje előtt voltunk.
- István a zsilip után kikötünk. Nincs elég víz a csatornában, nem tudunk kimenni a tengerre. Magunk között szólva, nem is baj, mert 60 km-es szél fúj odakint. Később megváltoztatta a véleményét. Nem kötöttünk part mellé, mert hogyan? A sok jégtől esély se lett volna rá. Ehelyett kimentünk, főgép leáll, és mi a jég közepén szépen egy-két óra alatt úgy befagyunk, hogy az Isten se cibál el onnan, nem kell kikötőkötél ahhoz, hogy megtartsuk a pozíciót... Így aztán nyolckor vissza aludni, majd éjfélkor fel a hídra.


Január 15. csütörtök, úton, Saimaa csatorna. Most várunk. Hogy meddig, azt a jó ég se tudja, mert Vyborg rádiót hallgatva Oleg mondta, hogy a víz tovább csökken (az északi szél kifújja a vizet az öbölből), csak annyit tehetünk, hogy várakozunk. Hamarosan megtudtuk, hogy nem kell sokáig jégbezárva ácsorognunk. Fél hatkor hívott Vyborg, hogy egy órán belül megérkezik a jégtörő értünk. Mire a főgép feldübörgött, én már az ágyikót melengettem. Mindig 11:10-re állítom a mobil ébresztőjét, így volt ez ma is. Ébredés után kinézek az ablakon, hát jég sehol... Illetve a távolban valami van, de mellettünk csak néha-néha úszik el egy nagyobb jégtábla. Ebéd után amint kiléptem a fedélzetre, láttam, hogy korai volt az örömöm: megint jégben mentünk, csak messze látszott tiszta, jégmentes víz. A hídról Oleg le is küldött, nincs értelme, hogy ketten legyünk, a jégtörő vezet, ő kormányoz, majd csönget, ha kellek. Eddig európai magatartás. Fél háromkor cseng a telefon. Felmegyek.
- István, ha nem csengetek, akkor fel se jössz estig? - kérdezte.
Na, most erre mit mondjak? Láttam, már megint kekeckedős hangulata van, ilyenkor jobb legyinteni magamban, de megint erősödött, hogy egy napot se vele tovább, mint a szerződés. Mindegy. Ekkor már a jégtörő elment, illetve elköszönt, pár száz méterre bólogatta szét a jeget mögöttünk.
- Most merre? - kérdezte a barba, és láttam, hogy a kérdés teljesen jogos. Hiszen mindenütt csak jég és fehérség, megtört út nem látszott, és a tiszta víz fekete, csábító csíkját hiába kerestük. Ha volt is, akkor az csak egy nyiladék volt. Nekivágtunk, toronyiránt, amerre a GPS szerint menni kell. Hol vékonyabb, hol vastagabb jég között haladtunk. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem: itt rekedünk. Vastag, töretlen jeget találtunk, a hajótest remegett, rezgett, ahogyan megtörte a fehérséget előttünk. A jégtörő a 4-es bója előtt hagyott magunkra. Ennél egyesül a vyborgi és a Szentpétervárból kijövő hajózóút. Mivel az orosz kikötőbe most is nagy a forgalom, ezért a hajózóútban a tört jeget kell, hogy találjunk. Vagy egy órai hajózás után végre rátaláltunk: körülöttünk minden kása, apróra zúzott jég volt, igaz a hidegben kezdett összeállni, de gyenge volt, nem jelentett akadályt. Újabb fél óra, és a szabad vízen voltunk.

Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban

Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 12. hétfő, Kaukas, úton. Hajnali fél ötkor keltem, ötkor kezdték a fedélzetről a fát kirakni. Hétkor már nyitottam a raktárt. Az ügynök szerint háromra kész lesznek a kirakással. Legalább is hétkor, amikor bejött így mondta. Aztán - mivel Oleg még aludt - kilenckor visszajött, és helyesbített: - Ötre lesznek kész, captain - biztosította a barbát.
Ebből nyilvánvalóan következik, hogy este kilencre rakták ki a facsipszet. Jé, de borzalmas így leírva! Mert ez nem az, amit a magyar faforgácsnak hív, ez egészen picire aprított fa. Az angol neve: woodchips, azaz wood - fa, chips - kicsi, pici, apró darabka (többek között), ezért a woodchips lehet faapróság, de mivel a két "a" betűt nem szíveli a magyar egymás mellett, legyen fapró, vagy fapróság.
Nyelvújítottam...
A pilot fél tízre jött, a manőver jól sikerült, annak ellenére, hogy a spring kőkeményre fagyott, és alig tudtuk visszatolni a fedélzetre, mert húzni aztán nem lehetett, olyan volt, mint egy hülye pózna...
- Két és fél óra a menet a tavon, mondd meg a többieknek. - utasított Oleg.
- Oké, és ha kellek a manőverre, akkor csöngess - búcsúztam el, és mentem feküdni, mert ugye fél öt elég régen volt.

Január 13. kedd, úton, Vuoksi. Hajnali kettőkor megriadtam. Csend volt, kinézek az ablakon, hát mellettünk jég...
- Biztosan megálltunk, és jégtörőre várunk... - gondoltam, és visszafeküdtem. Reggel kopognak az ajtón. Olyan félénken... Kinéztem, hát a szakács.
- István, nem keltél fel? Itt vannak a melósok, nyitni kell a raktárt.
Nézem az órám: hat óra. Te jó ég! Oleg nem keltett manőverre, én meg csak utána akartam beállítani az ébresztőt fél ötre... Rohanás ki a deckre: mindenki ott van készenlétben: a daru, a villás targoncák, a melósok, a raktár nyitva. Mindenki rám várt. Még jó, hogy a szakácshoz kopogtak be, és nem a barbához! Azt ígérték, még Kaukasban, hogy mivel nincs kész a rakomány, csak holnap reggel mehetünk el. Hát ez jó hír volt, de délelőtt jött az ügynök, hogy a gyár elkészült, és csak a dokkmunkásokon múlik, hogy beraknak-e vagy se?
A stivadorból pedig nem lehetett kihúzni, hogy mikor végeznek.
- Nem tudom, chief - mondta. - Lehet, hogy este tízre, de az is, hogy holnap reggel..
A helyzet megoldását délután háromra ígérte. Addigra már biztosan megmondja, a berakott mennyiséget látván. Nos valóban megoldódott a helyzet háromra. Fél háromkor elkezdett esni a hó (annak ellenére, hogy a meteorológia nem ígért havat mára, csak holnapra), és háromkor becsuktam a raktárt. Hatkor elállt, kinyitottam, de fél óra múlva zuhogott megint.
Bezár...
Tíz perc múlva jön a főrakodó, hogy elmennek, holnap reggel ötkor jönnek (nekünk, nekik hatkor). Közben egy hajó - a Nikar G - érkezett, az utolsó a Saimaa tavon a 2003-as hajózási idényben.


Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 9. péntek, Pärnu, úton. Valóban, kettőre telerakták a raktárat, a tetejét szépen elegyengették, annyira tele voltunk, hogy helyenként a raktártető préselte le a faforgácsot (merthogy az a rakomány). Éjjel fél három volt, amire végeztünk mindennel. Megnéztem a merülést: már a megengedett limitet is meghaladtuk: 4,35 m.-es merüléssel lehet bemenni a Saimaa csatornába, nekünk meg most 4,40 volt. Gyerünk számolni, kiderült, a rakomány háromszáz tonnával több, mint amire számítottunk. A berakási együtthatót 0,34-nek adták meg, és a valóság szerint 0,41 volt. (Ez magyarra lefordítva: egy köbméter rakomány súlya nem 340 kiló, hanem 410.) Természetesen felébresztettem a barbát. Fél négyig számoltunk, majd úgy döntött, hogy a ballasztot csökkentjük.
- Reggel szólj Andrejnek, hogy nyomja ki - mondta, és ment aludni. Én is, de mivel hatkor - helyi idő szerint - kezdtek, az a hajóidő szerint öt, tehát fél ötkor keltem. Egy órát szunyókáltam. Pontosan kezdték el a farönkök berakását. Százötven tonnát veszünk fel, a raktártetőre tették. Ez meglehetősen rontja a stabilitást. Fél kilenc körül végeztek. A merülés szerint túlrakták a hajót, szerintem elől 4,3 méter, hátul 4,45 méter a merülés, ami a 4,35-ös határ fölött van. A számítások szerint 4,15 és 4,25-nek kellett volna lenni. Ezek szerint 100 tonnával több súly van a hajóban, mint lenni kellett volna. Oleg más merülést látott. Természetesen ő a főnök, az övé a mérvadó. És még vegyük azt is hozzá, hogy sose olvastam merülést jégben, erre nézve nincs semmi tapasztalatom, tehát nem mondhatom, hogy igazam van. Csak az aggaszt, hogyha véletlenül én járok közel az igazsághoz, akkor a hajó nem stabil. Most nincs gáz, mert a tengerre felvettünk ballasztot, de azt a csatorna előtt kiürítjük, és akkor elvesztjük a stabilitást. Csak remélem, hogy én tévedtem.
És amit nagyon nem szeretek, hogy a vitáink a rakomány körül és a merülés körül meglehetősen kihozták belőle a bunkót. Arrogáns és kekec. Kezdem nem szeretni. Fél tizenegykor indultunk, Oleg vitte ki a hajót a jégben, így délután háromig aludhattam. Jól is esett.

Január 10. szombat, úton. Most, amikor írom a naplóm, éjjel egykor megszólal a mobil:
- Isti, te voltál? - kérdezte az asszony nagy álmosan. Nem én voltam. Nem beszéltünk sokat, mert a telefonom akkuja lemerülőben volt. Csendes időben hajózunk, azt hiszem, mázlink van. Délután ötkor feljött Oleg a hídra, hogy leváltson.
- István, gyere tízkor, leszel vagy három órát, és utána az enyém minden, amíg átérünk a csatornán.
Jót aludtam hattól kilencig. Este tízkor felmentem.
- Vyborg szerint még két órát tudunk menni, utána gyenge jég jön, és egy másik óra múlva erős lesz, de addigra odaér a jégtörő. Ha látod a jégmező határát, lassíts le, úgy menj bele, majd olyan 8-9 csomós sebességgel haladj. - adta ki az ukázt, és elment, hogy pihenjen egy kicsit. Nem telt el fél óra, egyik pillanatról a másikra jég vett körül. Először apró, kerek, palacsinta formájú darabok sodródtak a hajó oldalának, aztán egyre nagyobb táblák közé úsztunk, míg hamarosan egybefüggő jégmező közepén haladtunk. A sebességet tartani lehetett, nem volt semmi gond, nyilván nem volt vastag a jég. A távolban, jobbról, három hajót láttam. Olyan volt, mintha három mafla nagy kamion jönne. A híd tetején levő két keresőreflektor felkapcsolva, megvilágították a jeget. Időnként végigpásztáztak a környéken, szabad vizet kerestek, de hiába. Aztán a radaron feltűnt négy hajó, most balról. Mire a közelükbe értem volna, Oleg feljött a hídra. Kicsit szentségelt, hogy Vyborg nem ezt mondta, itt még nem kellene jégnek lenni, de a jég nem hallgat Vyborgra, nincs mit tenni, meg kell próbálni menni, ameddig lehet. A jég egyre vastagabb, a hajó egyre nehezebben töri, állandóan lassul. Ahogy a jeget töri az egész test remeg, vibrál, rezeg. Nem lehet a térképre rajzolni, a naplóba rendesen írni, nem lehet a kávéscsészét letenni, mert kilötykölődik. De nem kellett sokáig elviselni. Egyre lassabban haladtunk, míg éjjel egykor megálltunk.

Január 11. vasárnap, úton, Kaukas. Felkapcsoltunk minden világítást, a navigációs lámpákat leoltottuk. Itt állunk a jégmező foglyaiként, nem lehet menni. Most várjuk a jégtörőt, amelyik kiment innen.
Valahogy félelmetes ez a helyzet.
Itt vagyunk a "tenger közepén" és száraz lábbal partra lehetne menni... Számomra merőben szokatlan helyzet. Olyan, mintha az Alföldön lennénk. Világvégi a hangulatom. Most tartom az őrséget, amíg megjön a jégtörő, (de legkésőbb hatig). Szerencsére előbb kelthettem Oleget. Fél négykor feltűnt a radar képernyője szélén egy pont, majd még egy, s a harmadik. ők azok, minden bizonnyal. Lassan, nagyon lassan közeledtek. Fél ötkor még csak négy mérföldnyire voltak. Negyed hatra már kettőre csökkent a távolság, hát felkeltettem a parancsnokot, meg Andrejt, a gépészt, hogy indítsa be a főgépet. Hiszen ha a konvoj elhalad mellettünk, akkor abban a csatornában fel tudunk menni amit ők vágtak. Fél hatkor eldübörgött a Kapitan J. Izmailjov, a jégtörő, majd az RMS Arcturus, a testvérhajónk, meg egy volgo-balt típus, és végül két halászhajó. Innen nem volt nehéz dolgunk. A megtört jég kiengedett az öleléséből, elindultunk, és hogy hogyan mentünk, tovább, nem tudom, mert elmentem aludni.
Az biztos, hogy negyed tizenkettőkor még csak Vyborgnál voltunk, jó időben ez két órányi út onnan, ahol hatkor elköszöntem. De hát most nincs "jó idő", most más idők járnak errefelé...
Épp akkor szállt be a révkalauz, amikor ebéd előtt kimentem videózni.Az első zsilipig jó pár mérföld, fent voltam a hídon, és csak csodálkoztam. Egyszerűen nem tudtam betelni a téli táj látványával, a befagyott tavak végtelen, hófehér síkságával, a fenyők havas, jeges, csillogásával, a fák zúzmarás ágainak csodálatos csipkéjével... És megbámultam az embereket. Amint kimentek kocsival a jégre, léket vágtak, és kis sámlikon ülve, vagy éppen álldogálva pecáztak. De nem ketten-hárman, voltak vagy százan! A sok Lada és Zsiga között egy-egy drága terepjárót is láttam. Kellemes vasárnapi szórakázás. A révkalauz nevetett, amikor megemlítettem, és elmondta, hogy a legfőbb jó a pecázásban, hogy közben a hideg ellen vodkával lehet védekezni.
A zsilipeknél sokat videóztam. Sajnos az este már délután háromkor beköszönt, így aztán ötkor szép éjszakai felvételeket készítettem. Este tízre megérkeztünk Kaukasba, és kikötöttünk a gyári rakpartra. Nem volt gond a manőver, mert az üzemből meleg víz ömlik be a tóba, és az a kikötő vizét állandóan jégmentesen tartja. Bár a jéghatár mindössze jó harminc méter...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 5. vasárnap, úton, Kieli csatorna. Afféle semmilyen nap. Csak telik, semmi hozadéka, a hajó dülöngél, mozog, az ember ücsörög a hídon, semmihez nincs kedve. Az egészben az volt a jó, hogy délután négyig voltam a hídon, akkor jött Oleg, én meg nem mondtam, hogy maradok Cuxhavenig, mert miért tenném? A csatornához este nyolcra érkeztünk.
Addigra a hideg is megjött, mínusz hat fokban kötöttünk ki a zsilipben. Utána azonnal rohanás a csatornatársaság irodájába, leadni a papírokat. A másik zsilipben egy frankó, háromárbocos, vitorlás hadihajó állt. Gyönyörű egy jószág volt! A révkalauztól tudtam, hogy a haditengerészeté. Mit mondjak? Mindent a szemnek, de semmit a szolgálatnak rajta! A hídja nyitott, amint az illik egy vitorláshajó esetében, és az ilyen mínuszokkor, bizony befagy az ügyeletes orcáján minden lik, nem számít, hogy matróz, tiszt, vagy parancsnok áll-e a szélben...
Mire visszaértem, végeztünk a vízvételezéssel is, ki is ömlött a fedélzetre a túlfolyón, és pillanatok alatt megfagyott. Minek nézünk elébe?

Január 6. hétfő, úton. Az idő délután háromkor romlott el, amikor kiértünk Rügen sziget takarásából. Veszettül elkezdtünk billegni, így nem volt más választás, mint keletnek tartani északkelet helyett, hogy valamelyest mérsékeljük a billegést. A kabinom mint a csatatér, a székek felborulva, minden a földön, majd ha elmúlik a rossz idő, mindent felszedek.

Január 7. szerda, úton. Hajnali háromkor értünk a part védelmébe, de itt meg elkezdett a hó zuhogni, s mivel mínusz három fok van, azonnal ráfagy a hajóra, minden hideg, minden csúszik, alig lehet közlekedni, ha ki kell jönni a fedélzetre - mert a hídra muszáj felmenni - minden egyes alkalommal hálát kell adni az Istennek, hogy nem estem el. Valahogyan sikerült kinavigálni a rossz időt, és délután fél kettőkor végre északnak fordultam, Pärnu valahol arra van...
Közben minden olvad, plusz négy fok van.

Január 8. csütörtök, úton, Pärnu. Éjfélkor minden csúszott, mint a jeges jó nyavalya... Folyamatosan süllyed a hőmérséklet, a hajnali őrségváltásra már lement -8-ig. Délután kettőre terveztük az érkezést, Oleg ezt is adta meg a pilotállomásnak. Fél kettőkor felhívtam őket, és jelentem, pontosan érkezünk, nem késünk. Előttünk két hajót láttam a radaron, meg két kisebb bárkát, valahogyan furcsa volt, hogy milyen közel egymáshoz, és libasorban vonulnak. Öt perc múlva mi is megérkeztünk a jéghatárához, és már szabad szemmel is ki lehetett venni, hogy két hajó küszködik, mögöttük meg két halászhajó várja, hogy a nagyok megtörjék a jeget. Ahogyan a jégbe hasítottunk, Oleg lecsökkentette a sebességet:
- Sose tudhatjuk, milyen vastag - mondta. - Írd be a naplóba, hogy 3 centis jégben hajózunk.Megtettem a bejegyzést, bár nem volt igaz, mert percek múltán kiderült, jóval vastagabb, annyira, hogy teljesen elvesztettük a sebességet, és megálltunk. Hiába pörgött a csavar, nem mozdultunk. Hátrát adott a barba, majd megint előre: nyertünk vagy tíz métert. Ezt eljátszottuk vagy kétszer, aztán Oleg feladta.
- Megvárjuk, amíg a volgabalt hajó elmegy mellettünk, és akkor az ő sodorvonalukon bemegyünk.
Ez így szépen is hangzott, csak a kérdés, hogy meddig kell várni? Az orosz hajó megrakva fával, hát volt rá remény, hogy megtöri a jeget, mi üresen erre képtelenek voltunk. A másik hajó szintén próbálkozott, de azok nyilván kiraktak az észt kikötőben, mert ők se nagyon tudtak sokra menni, alig volt merülésük. Végre, vagy félóra elteltével az orosz elvánszorgott mellettünk. A jég, ami fogva tartott eddig megnyílt, és mi ha lassan is, de be tudtunk evickélni a kijövő hajó által vágott csatornába. Innen ment minden, mint a karikacsapás. Mehetünk előre, manőverezni.
A hajó elején minden jégbefagyva. Vagy jó öt centis jég borított mindent. Csúszkáltunk, botladoztunk. A hajó az orrával közelítette meg a rakpartot. Kiadtuk a springet, majd jött az ukáz a hídról:
- Kösd meg!
Hát ez normális körülmények között nem okoz semmi gondot. De most hiába tettük a kikötőbakra, az csupa jég, hát a kötél csúszik rajta, nem lehet megfogni a hajót. De ahol az ember tehetetlen, ott a természet segít: a csúszó kötél hamar megolvasztja a jeget a bitán, és a kötél tapadni kezd a vason. Megfogta a hajót. Már csak part mellé kéne kerülni. Mert töméntelen jég van összetorlódva, ezt valahogyan ki kell "játszani" a hajó és a rakpart közül. És most jön a "modern technika": a daru, amelyik arra várt, hogy megkezdhesse a berakást, lenyúlt kanalával a jégbe, és elkezdi kihajtani. Tíz perc alatt annyira megtisztította a vizet, hogy gond nélkül part mellé húzhattuk magunkat a farkötéllel. Azonnal elkezdték a berakást. Illetve elkezdték volna, ha ki tudom nyitni. De a jéggel terhelt raktártetőt nem tudta a hidraulika felemelni a raktár elejében, ahol - ez azt hiszem típushiba - más hajón is gond a raktárnyitás, ha nagy a trimm. Vagy jó félórás küszködés után megint a daru jött a segítségünkre: a kanalával segítette a raktártetőt, így aztán ha nehezen is, de ki tudtuk nyitni. Innen nem érdekes: folyamatosan raktak, éjjel egyre ígérték, hogy befejezik, és holnap reggelre a fedélzeti fa berakását. Este Oleg kiment a városba:
- István legkésőbb egy óra múlva itt vagyok, kimegyek a buszpályaudvarra a feleségem elé.
Hja, kérem, ő itt van otthon. Kilenckor jöttek meg. Az asszony elborzadva látta, hogy nincs járónk, és neki a síkos, jeges rakpart széléről kell a hajóra belépni. Oleg segített neki a partról, én a hajóról. Amikor bent volt a hajón, a kezébe adtam a táskáját, amit elvettem tőle. Se köszönöm, se jó estét, se "István, gyere, bemutatlak a feleségemnek"... eltűztek a kabinba.
Más kultúra, más szokások, vagy csak egyszerűen matróznak gondolt a naccsága, de az is lehet, hogy bunkó...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004. JANUÁR

Január 1. csütörtök, Rotterdam. Ilyenkor, rögtön éjfél után, mindig felhívom az asszonykámat és apáékat. Sikerült, annak ellenére, hogy nyilván túlterhelt volt a hálózat, vagy ötször kaptam hibaüzenetet a mobil hálózatról, de a végén kicsengett, előszőr M. Pistáéknál, ahol Enici töltötte az év utolsó estéjét. Nagy hangzavar volt, de Erzsike sikeresen túlkiabált mindenkit, és odahívta az asszonyt. Apáékat is gyorsan, a második próbálkozásra megkaptam. köszöntöttük egymást, sietve elmondta, hogy Tabák András vár írást, megígértem, hogy küldök.
Nincs semmi újévi fogadkozás, még annyit se kell megfogadnom, hogy leszokom a cigiről. Egészség és munkabírás kellene az új évben, mindkettő kopik elfele...
Fáraszt a hajózás, át kellene adni a jelképes stafétabotot a fiataloknak, de két okból nem megy:
- egy: nincsenek fiatalok, akik tengerésznek jönnének... és
- kettő: a kereset a stafétabothorozónak jár, s az nekem kell...
Ez a 22-es csapdája. Az elmúlt év vegyes volt. Anyagilag szinte totális csőd, hiszen egy csomót vesztettem: ellopták a pénzt, a kamerát, a kocsit megnyomták, mind-mind anyagi veszteséget jelentett, és persze sok-sok idegeskedést, bosszúságot. A dollár kész katasztrófa.
Ezzel szemben volt egy szép nyaram a családommal. Megjelent az ötödik könyvem. Kis jubileum, de nekem azért engedtessék meg, hogy számomra nagy és örömteli legyen. Viszont amit elterveztem, hogy megírok, azt nem tudtam valóra váltani, az ember mindig más körülmények között találja magát a hajókon, mint amire számít. Fizikailag fáradtan vagy feszült idegállapotban nem tudok írni. De hát az a jó, hogy amit nem írtam meg, az tovább élteti a fantáziát, mozgatja az agyat, és előbb-utóbb elkészül. Mondjuk az idén. Legyen ez a fogadalom, mert milyen január 1. az, ahol erre se telik?
Szomorú az idő, esik a hó, vizes, nem ropogós, nem az a jó hideg, hanem az influenzát terjesztő nyirkos ocsmányság, ami estére ráfagy a fedélzetre, hogy az ember nyugodtan a nyakát törhesse.

Január 2. péntek, Rotterdam, úton. Reggel sikerült meglepniük: két uszály kerül átrakásra, és mind belénk szeretnék tenni, de akkor 300 tonnával túl leszünk rakva. Valaki jól elszúrta a rakomány lekötését.
- Majd megállunk az átrakással, ha szól, chief. - mondta a darus. Ez azt jelentette, hogy délután le az úszódarura, fel a rakpartra, hogy megnézzem a merülést, vissza a hajóra, mutatni hova tegye az emelést, majd vissza le a darura, fel a rakpartra, merülést nézni, vissza a hajóra, irányítani a darust, ki a partra... nem folytatom. Elfáradtam, mire beraktuk a hajót, de amit Oleg kért, hogy 2320 tonna plusz-mínusz tíz legyen bennünk, az sikerült, 2322 tonnát viszünk Sittingbourne-ba. Tegnap Francis úgy ment ki a városba, hogy engedélyt kért: kint alszik a barátainál és ma délelőtt bankba megy pénzt átutalni a családjának. Francis tervez, a bank végez... Szegény matróz, ahogyan azt elképzelte, hogy átutalhatja a pénzét. A bank befagyasztotta a számlát, mert hat hónap óta nem volt rajta pénzforgalom, illetve nem értem, mert a fizetése oda megy. A lényeg: nem tudta elintézni az átutalást. Most aztán szentségel, és állandóan utánam jár, hogy kipanaszkodja magát.
Furcsa a helyzete: rajtam kívül még Oleggel tudna beszélgetni, de ő ugye a parancsnok, hát őt nem zavarja. Így maradtam én, akivel beszélgetni tud, nemcsak fél szavakkal kommunikálni. Mert az oroszokkal nem tud társalogni, a szakács mindent megért, de csak pidzsin angolt beszél némettel keverve, meg oroszul, amivel a ghánai matróz semmire se megy.
Pilot este fél ötkor, indulás után viszont mehettem aludni.

Január 3. péntek, úton, Sittingbourne. Reggel fél tízre érkeztünk. Voltam itt az Isrartallal, így aztán csak nekem nem volt idegen a móló, ahova kikötöttünk.
Estére kiraktak, de indulás csak holnap reggel, mert ezen a folyón csak nappali révkalauz szolgálat van. A következő útról annyit, hogy valahonnan fát viszünk a Saimaa tóra. Az most jól be van fagyva, a csatorna is, Mr.Rohden küldött egy telexet, amiben a jégben való hajózás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Tudomásul vettük, Oleg szomorú, én örülők a "kalandnak" a videózás miatt.

Január 4. szombat, Sittingbourne, úton. Urasan indultunk, fél kilenckor, Francisék raktárt mostak, ami nem könnyű mulatság a gypsum után. Nedvesen megköt, aztán lehet sikálni. Azért kell igyekezniük, hogy Mr. Rohden kedvére tehessünk, és kifesthessék a raktárt. A fotón a berakó rakpart látható. Délután hívott Mrs. Cetin, a hajóbérlő cégtől.
- Mennyi idő alatt érnek Pärnuba? - kérdezte.
Jó kérdés. Milyen beszéd az, hogy Pärnu? Hol van egyáltalán?
- Ha megmondja, melyik ország, akkor hamar utána tudok nézni... - mondtam, és Cetin asszony csak nyökögött, makogott, fogalma se volt, hogy lett vagy észt kikötő? Közben megtaláltam a távolságot, megmondtam, hogy csütörtök reggel érkezhetünk, és azzal búcsúzott, hogyha leköti a rakományt, í-mélt küld. Később meg is jött, így most Pärnuba megyünk. De érdekes dolog ez, nem? Valaki, jelesül Cetin asszony, évek óta üzletel, rakományt köt le, és azt se tudja, hogy melyik országba telefonál az üzleti partnerének. Ezt nem rosszallásul írom, inkább mint jellemzőjét ennek a mostani világnak. Egy telefon, az üzlet megköttetett, és azt se tudjuk, hogy kivel beszéltem, még az se fontos, hogy milyen országban cseng ki a hívás. Egy név, egy telefonszám elég az üzlethez. Nincs parolázás, nincs áldomás csak profit...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 27. szombat, Gunness. Csendes nap, mindenki pihenget, csak Andrej, az új gépész rohangál le s fel, állandóan bajai vannak a gépházzal, a kuplerájjal, amit Sztyepan rá hagyományozott.
Andrej szimpatikus fiatalember, jól beszél angolul, valami pénzzavara van otthon, amiért elfogadta ezt a karácsony előtti behajózást. Ilyen kis hajón először van, nagy vegyianyag-szállító tankhajókon gépüzemvezető. Igazság szerint még az is más, ahogy lemegy a gépházba.

December 28. vasárnap, Gunness. Ma is csendes. Beszélgettünk az asszonykámmal este, csak a baj az volt, hogy a kabinban szólalt meg a mobil, hát rohantam fel a deckre, és úgy jó húsz perc múlva éreztem, hogy kezdek jól átfázni. Ekkor kinyögtem Encsinek, hogy mi van, erre jól letolt. Le kellett mennem felöltözni, aztán vissza a deckre, és beszéltünk újabb 27 percet. Észre se veszi az ember, hogy elszalad az idő.

December 29. hétfő, Gunness. Reggel elkezdték a kirakást. Jó lassan megy, de holnap kész leszünk, ezt ígérték.
Van egy technikai csoda a rakparton: három betonlábon álló daru. És azzal raknak! Hi-tech, a húszas évekből. Az angolok mindig meg tudnak lepni valamivel.
Oleg elküldött egy telexet Mr. Rohdennek, azt hiszem szegény öreg tulaj szívszélhűdést fog kapni! Ebben részletezte, hogy mi minden baj van a gépházban. Én magam is csak néztem, ezekről mit se tudtam, de ugye miért is jelentette volna nekem Sztyepan, ha Olegnek is csak azt mondta:
- Minden OKÉ, minden Oké!
Hát kiderült, hogy nem oké! Ami minket különösképpen rosszul érinthet (és érint is, mert fáznánk, mint a kutya, ha nem lenne a kabinokban villamos hősugárzó), az az, hogy sikerült a légkondi és ezzel együtt a fűtésrendszer csővezetékeit Kantvikban és Kotkában szétfagyasztani. Andrej szétszedte, hát mindegyik csövön repedések vannak. Ezenkívül a főgép elektronikája megbolondult, minden percben alarm riasztja az embereket, ami nappal még csak-csak, de éjjel nem az igazi! Szóval Andrej rohangál, dolgozik késő estig.

December 30. kedd, Gunness, úton. Reggel valami förtelmes szag fogadott a folyosón, amikor kimentem, hogy raktárt nyissak. Valaki jól összehányt valamit...
A szag akkor volt különösen penetráns, amikor a friss levegőről jöttem be. Reggelinél Andrej kissé kusza szemmel nézett, és szopogatta a sörét. Reggeli nem kellett, de két doboz folyékony kenyeret is lenyomott, amíg elmondta, hogy mi baj van a gépházban...Legközelebb akkor láttam, amikor a kabinjában ült, és sörözött, mellette egy majdnem üres whiskys üveg és Oleg. ő is sörözött, úgy reggel fél nyolc körül. Később, amikor újra a deckről jöttem be, a parancsnoki kabin nyitva volt, hát onnan jött az irtózatos hányásszag. Nem firtatom, ki hányta össze, de most némi kétely támadt a szívemben, hogy talán Oleg mégse a stressztől kapta a gyomorvérzését...
Mert ugye az ember először készségesen elhiszi, amit más mond, nem lévén oka a kételkedésre. De most kiderült, hogy oroszul szórakoztak, most már van okom, némi...
Bár nem tartozik rám, csak rohadt nehéz úgy közlekedni a lakótérben, hogy az ember nem vesz közben levegőt. Délután végre megjött a következő út: Ventspilsbe megyünk üresen (azt hiszem Lettország), ott farostlemezt rakunk be Finnországnak, a Saimaa tavon van a kirakó. Én nem vettem zokon az utat, mert így lesz jó videóm a tóról, a csatornáról, de Oleg nem örült neki. Később, amikor elkészítettem az útvonalat, előkészítettem a térképeket, akkor törölték az utat. Rotterdam irányába menjünk gazdaságos sebességgel, jött az ukáz Duisburgból. Este fél éjfélkor indultunk.

December 31. úton, Rotterdam. Délben Oleg éppen a telefonon gubbasztott, amikor a hídra értem. Rotterdam - Sittingburne lesz az utunk. Az Isartallal voltam egyszer itt Rákapcsoltunk, teljes sebességgel mentünk, és jól is tettük, mert fél tízre ki is kötöttünk, csak másodikán, pénteken kezdenek rakni, de akkor el is megyünk.
Manőver után fürdés, borotválkozás, toalett, meg minden a világon. Közben a szalonban szépen terített asztal várt, de csak süti és desszert volt, semmi komoly kaja... És a vacsora... hát, most se tudták megkedveltetni a pulykát igazán. Nem tudom, ki volt az a vadbarom, aki kitalálta, hogy a pulyka az igazi karácsonykor (meg úgy látszik szilveszterkor is). Persze Encsike úgy készíti, hogy a tíz ujjam is megnyalom utána, de itt... valami zagyikkal megtöltve, félig megsütve, félig átpárolva, félig nyers, teljesen rágós... Istenem, egy jó kis magyar libasült! Az vigasztaló volt, hogy pezsgő is díszelgett az asztalon. Olasz, Martini édes pezsgő. Illetve "sparkling vine", olaszul spumante, (habzóbor) ami ugye lábcsókra se járulhat a legutolsó magyar tankpezsgőhöz se. Valami ocsmány volt... de azért elfogyott. Megint szétküldtem egy csomó sms-t. Csak Attila öcsém hívott fel, amikor megkapta. Itt a vége az idei naplómnak, ami azért butaság, mert ehhez a naphoz tartozik az is, hogy éjfél után beszéltem Encsikével, és felhívtam apát is.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 24. szerda, úton. Se telefonvonal, se jó idő, se jó közérzet, ez amit nagyjából elmondhatok a mai nap kezdetéről. Pontban éjfélkor jött a révkalauz, egészen Bremerhavenig vitte a hajót. Vele én voltam, majd Oleg jött. Eddigre már teljesen oda voltam, annyira álmos voltam, hiszen tegnap hajnali egy óta fent vagyok. A pilot beszélgetett volna, de én csak kókadoztam a szófán. Csak akkor éledtem meg egy picit, amikor egy böhöm konténeres hajó ment el mellettünk, s mondja a révkalauz:
- Két napja elvesztett az Északi-tengeren négy konténer, mindegyik tele vegyszeres hordóval, s mind erősen mérgező anyaggal volt tele. Most a német, holland, norvég és dán partoknál erős készültség van. Azt a vihart a Jóisten segedelmével megúsztuk. Kettőkor mentem feküdni, illetve elájulni. Ötkor keltett Oleg, neki is hosszú volt a nap, azzal, hogy nyolckor keltsem. A három óra hamar elszaladt. Innen visszaálltunk a rendes szolgálatra, mert délben kezdtem.
Most hol izzadok, hol vacogok, hol kellene gyógyszer, hol meg nincs. Még C-vitamin se, pedig az most jó lenne. Az asszony most nem csomagolt ilyen varázsszereket, lám, meg is van az eredménye. Meg nem kaptam "infulenzia védőoltást se nem".
Fél ötkor lehívott Staszu a szalonba.
- István, csak egy percre... - mondta a hangosanbeszélőbe. Lementem, de vittem a kamerát is.Nem is csalódtam. A szalonban gyönyörűen megterítve, a szakács kezében kamera, fényképezőgép, és mosolyog. Látom az arcán, hogy örül a csodálkozásomnak. Egyszerűen fantasztikus! Nem győzöm összehasonlítani a tavalyival, ahol Oltmanns majdhogynem overallban volt, s úgy fejtette ki, hogy ez is csak olyan nap mint a többi. Van valami furcsa a német lélekben... mint ahogyan Hóki (a Priwall barbája) is férfias kézfogással köszöntötte a hajóra látogató édesanyját (puszi nélkül).
Hatkor mindenki túl volt a vacsorán, de azért Olegen kívül (mert a szolgálat az szolgálat) mindenki ott volt.
A menü: ehhez az ebéd is hozzá tartozik, akkor majdhogynem teljesen üres káposztaleves volt (semmi hús benne, ami máskor természetes), a második fogás burgonyapüré két lágy tojással és saláta. Misa kicsit morgolódott, hogy miféle kaja ez, ráadásul ünnepen? Hát bizony arrafelé más elképzelések vannak a karácsonyról, mint a lengyeleknél vagy nálunk.
Szóval céklaleves, de ez csak a lé, valami isteni volt, és négy darab káposztás piroszki volt benne. Hasonló a gombóctésztához, és háromszögűre van összehajtva. Utána lazac következett két pirítóssal, igaz se nem sós, se nem füstölt, de azért ízletes volt. Ezután két göngyőlt heringet, majd füstölt halat ettem. Desszertnek gyümölcszselé, és mindenféle kész sütemény, még valami mákos tekercs is, de ez valami más (ez valami helyi kutyulék), mint a bejgli. Ahhoz mérni se lehet! Kaptunk egy tál édességet, ezzel kapcsolatban az a bajom, hogy ha megeszem, akkor hizlal. Ha nem eszem meg, akkor meg kívánós vagyok. A kívánalmamat egy rakat Mercivel enyhítettem, és a többit eltettem a fricskóba. A két doboz rozsdaoldót (cola) nem ittam meg. Fáj a fejem, (a kieli pilot bűne lehet, aki beszállása után teletüsszögte a hidat, persze zsebkendőről fogalma se volt), a torkom, izzadok, fázom, így aztán hamar elmentem aludni, de a kabinban csináltam gyertyagyújtást, de ez egyedül nem az igazi.

December 25. csütörtök, úton, Gunness. Éjfélkor teljesen bebugyolálva mentem fel a hídra, és egész őrség alatt mézes-citromos teát hörpöltem. Megittam vagy három literrel. Fél ötkor szállt be a révkalauz, Oleg megkérdezte, hogy tudok-e jönni manőverre.
- Persze - mondtam, mert éreztem, hogy nem vagyok lázas.
- Akkor most menj el pihenni... - küldött melegebb helyre, mert a kabinban jó kis elektromos hősugárzó van, a hídon meg nincs. Késő este kötöttünk ki. Viszonylag jó rakpartot fogtunk ki, itt nem fogunk 15 fokot dőlni. Altatni egyáltalán nem kellett. Próbáltam az asszonyt hívni, nem volt otthon délután.

December 26. péntek, Gunness. Azt hittem, hogy tudok sokáig aludni, de hétkor kilökött az ágy. Nyolckor pedig láttam, amint felmentem a deckre, hogy a hajó vagy 45 fokos szögben áll a rakpart mellett, félig kint a folyón. Az egyik farkötél a vízbe lógott. Part mellé húztuk a hajót, jól megkötöttük, aztán mindenki mehetett kúrálni magát. Délelőtt 37,7 fokos hőemelkedésem volt, Olegnek 38,5 és Misának 38,8 a láza. A szakács taknyos és szipog, fájlalja a nyakát, csak Francis vidám, és vigyorog mindenkin. Délben azért együtt ebédeltünk, videóztunk, fényképeztünk, kellemes volt, persze annyira, amennyire egy hajón lehet, a család nélkül.

Egyre jobban vagyok. Délután fél kettő körül felhívtam a családot, mert féltem, hogy már kerestek, és a telefon ki volt kapcsolva. Még nem próbáltak hívni.
Beszéltem mindenkivel: apával, Sári nénivel, Encsikével, Szabolccsal. Nagy újság van: megjelent az Isten hozta Panamában című könyvem, ez már az ötödik. Akár hogy is nézzük, ez már egy kis jubileum! A címlapot nem kapták meg (nem hiszem, legfeljebb késve), így ők készítettek, apa és a fiam szerint jól néz ki.
Apának is megjelent a Rákóczi könyve, meg a Halálvágta is, ő a 40. kötetnél tart. Ehhez külön gratuláció jár, nem egy egyszerű!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 22. hétfő, Glückstadt, úton. Reggelre verőfény, napsütés, bárányfelhők, minden ami kell, meg mínuszok... A rakodási szünetben, amíg kávéztak a dokkmunkások, kiloptam magam a kamerával no nem a városba, csak a kikötőtől száz méterre levő kis zsiliphez. Onnan látni a várost, illetve a csatorna, vagy folyócska partján lévő házsorát. Láttam egy jó régi jachtot. Eladó. Potom 160 ezer euro; az ára!
Hiába mondta Oleg, ha csak egy szem eső cseppen, azonnal csukjam be a raktárt, úgy látszik, ez a karácsony nem kikötőben lesz. Innen ötkor úgy elmentünk, mint annak a rendje.

Hogyan dolgozunk?

Délelőtt megjött Mr. Rohden, hozott magával két szivart, mindkettő norvég, rájuk akarja sózni a hajót. Persze ez így rosszindulatú megjegyzés, pedig nem kell a hajót "elsózni", jó állapotban van, s aki kibérli, az biztos meg lesz elégedve vele. A tulaj fel akarja bontani a hajóbérleti szerződést az RMS-szel, mondván, hogy keveset fizetnek, és azt is két részletben, félévente, neki meg ugye a kiadásai az egész évben megvannak. (Most mindenki zokokhat egy sort Mr. Rohden keserű sorsa felett...)
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó, csak a raktárral nem voltak kibékülve.
- Captain - mondja Herr Rohden Olegnek -, maguk nem dolgoznak semmit? Csupa rozsda a raktár oldala...
Így van ez már. Senkit nem érdekel, hogy a hajó kimondottan jó karban van, csak az, ami nem tetszetős. És senkit nem érdekel, hogy kimosni alig van időnk sokszor a raktárat, nem egyszer vizes állapotban kezdik meg a berakást, télen még ennek is örülni kellene. Nem. "Maguk nem dolgoznak..." ez a természetes reagálás. És ezért nem is hibáztatom a tulaj urat, mert mindenki így állna a dolgokhoz. Ami számára valami miatt fontos, az legyen a hajó számára is, még akkor is, ha nem kapnak semmi információt... Dél körül megjött Mr. A. Jagur, az új gépész. Származására nézve fehérorosz, állampolgársága litván. Amikor kiderült, mondta is Oleg, hogy volt egy belorusz chiefje, azt Klicsurnak hívták, ez az -ur végződés a fehérorosz nevek sajátja lehet.

A hőmérőfülű Misa

Kantvikban voltunk, amikor a hőmérsékletről beszéltünk. Én mínusz 2 fokra saccoltam, de Misa csak ingatta a fejét.
- Van ez 7 fok is, chief... - mondta. Megnéztem a hídon, hát neki volt igaza, kicsivel több volt, mint hét, de nem érte el a nyolcat.
Ma reggel Francis jön:
- Legalább mínusz öt fok van.
- Nincs az annyi! - inti le Misa -, legfeljebb ha egy, de inkább nulla.
Fel a hídra, megnézem, hát valóban, a higanyszál a nulla és a -1 között állt. Biztosan Misa fülében van egy beépített hőmérő.

December 23. kedd, úton, Brake. A Weser parti kikötőbe hajnali háromkor érkeztünk. Mivel este héttől hajnali egyig aludtam, meg se kíséreltem, hogy lefeküdjek. Hatra kinyitottam a raktárt, megbeszéltük a teendőket, és elkezdték a berakást. Hiába is reménykedtünk, hogy itt maradhatunk este, megnyugtattak: addig dolgoznak, amíg be nem rakják a hajót. Késő délután küldtem egy rakat sms-t, kellemes karácsonyt kívánva. Hamarosan csőngőtt a mobil, de éppen nem tudtam felvenni, s láttam, hogy Attila keresett. "Most hívj" ment a következő sms, és hamarosan beszéltünk is.
A legjobb persze az volt, hogy Encsikével tudtam beszélni, csak ilyenkor karácsony környékén nagyon remegős a hangunk, és sírós a kedvünk. Sajnos, megint egy karácsony, amin nem vagyok otthon.
Az előbb úgy írtam: karácsony, amikor, majd kijavítottam, és megint csak azt látom, hogy mivel helyes, a magyar gondolkodásnak megfelel a "karácsony, amin nem vagyok otthon" megfogalmazás, bizony a mi nyelvtani gondolkodásunk teljesen másképpen működik mint bármely európia nyelvé. Ez is igazolja, hogy a mi nyelvünknek az a lényeges, hogy a térben el tudja helyezi a cselekményeket, és nem időskálán szemléli az eseményeket, mint pl. az angol.
Estére kezdett a torkom kaparni, a fejem lüktetni, na, jól nézek ki, szép karácsonyom lesz...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 16. kedd, Kantvik, úton. Hajnalban kellemes hideg volt, mínusz 2-3 körül. Amint kivilágosodott, elmentem egy "videósétára", mintegy másfél kilométernyit gyalogoltam az országúton, de nem találtam mást, mint egy gyárat, meg egy másikat... Viszont szép nyár- és fenyőfák között sétáltam. Később vágtam is magamnak egy formás kis fenyőt, legalább hasznosan pusztul majd el, nem a vonat kopaszítja le az ágait, mert a kikötői vasúti sínek között százával bújnak ki a földből, onnan vágtam ki. Este Encsi hívott: szegény nagyfiam ugyanúgy járt mint én, ellopták a pénztárcáját, az iratait, a bankkártyáit. A Jeltől kaptam levelet, amiben írják, hogy a visszajelzések alapján az "olvasók szeretik az írásaimat", és továbbra is várják őket. Este nyolcig a hídon voltam, aztán Oleg elküldött aludni, azzal, hogy hajnalban kelek, mert hatkor kezdenek, ami nálunk ugye egy órával kevesebbet jelent. Ha a szolgálatot tartottuk volna, akkor reggel háromkor manőver, nem aludtam volna valami sokat!

December 17. szerda, úton, Kotka. Négy után már csak forgolódtam az ágyban. Hamarabb keltem, mint terveztem. Az ablakon kinézve valami festői látvány volt a kikötői fények visszatükrőződése a "születő" jégen! Olyan a víz felszíne, mintha zsíros lenne. Lassan úszik a leheletnyi jégkéreg, és közben hízik, vastagodik, és lassan-lassan, ahogyan órák múlva láttam, kezd kifehéredni, Délelőtt szépen sütött a nap, de így is mínusz 5-6 fok volt. Tizenegy körül besötétedett, és elkezdett havazni. Azonnal ráfagyott mindenre, a fedélzetet a víz felőli oldalon mintegy ötcentis jégréteg fedte. Hamarosan bokáig jártam, illetve meglehetősen óvatosan csúszkáltam a fedélzeten. Megvallom, kicsit élveztem is a helyzetet, hiszen ilyen körülményekre nemigen emlékszem a hajózásom során. Egykor már indultunk is. Fél háromkor, amikor a pilot kiszállt, már éjszakai sötétség volt, és a hajóról leolvadt minden jég, mert idekint a vízen plusz három fok volt.

December 18. csütörtök, úton. Viszonylag jó az idő, Oleg állandóan az időjárást "navigálja ki", megyünk mindenfelé, csak az eredeti útvonalon nem, ami a GPS-ben van.

December 19. péntek, úton. Éjfélkor Oleg egy távirattal fogad: - Nézd meg, István - mondja -, majd reggel megbeszéljük.
Kissé elhűlve néztem, mert a hülyeségnek is van ám határa! Előljáróban annyit, hogy amikor az ISM (International Safety Management) űrlapokat töltöm ki, akkor is a frász kerülget, hogyan lehet ennyire megkomplikálni, és teletűzdelni felesleges adminisztrációval, papírpocsékolás, gigantikus "védd a segged elvtárs" eljárás. Hat hónaponként le kell ellenőrizni a hajón levő tűzoltókészülékeket. Ez egy "vizuális" tevékenység. Más hajón a megfelelő rovatba egy pipa kerül, hogy elvégeztem. Itt, meg minden készülékről kell vezetni egy űrlapot, a gyártási számtól kezdve minden túrót fel kell tüntetni, aztán leírni, hogy megvan-e minden, ami kell, és működőképes-e, és egy címkét kell ráragasztani, hogy ki végezte el az ellenőrzést. A mostani táviratban azt hiányolják, hogy nem mellékeltük a "gyakorlati" csekklistát, ahol ilyen okos kérdések vannak: angol nyelvű-e a felirat a készüléken? (ha nem, akkor nem hajóra való). Megvan-e a készülék? Érted ezt az állatságot? Ha igen, akkor piros-e? Hát normálisak ezek a Rohden cégnél? Aki ezt a rendszert kitalálta, az minden lehet, csak épeszű nem! Idióta baromság! Ettől függetlenül megtelexezi Oleg, hogy a csekklistát hamarosan postázzuk...

December 20. szombat, úton, Kieli-csatorna. Van egy hazamenőnk. Tegnap este jött a távirat Bibitől (Mr. B. Buse, Ciprus), hogy a druszámat leváltják. Oleg sem tudja, csak sejti, hogy miért. Amikor utoljára itt volt Britta Jahn, ki volt akadrightva, hogy nem lehet a gépésszel beszélni. És ehhez még hozzájött, hogy egy gépészt is hozott magával, aki szintén nem tudott szót érteni munka közben Sztyepannal. Akkor Britta beszélt Bibivel, de hogy miről, azt nem kötötte a barba orrára.
A leutazó neve nem orosz, és dunsztunk sincs, milyen náció lehet.


December 21. vasárnap, úton, Glückstadt. Horgonyra kellett állnunk, és csak délben hoztak be. Közben bedurrant az idő. De amúgy istengazából! Az időjárás-jelentés délnyugati 9-10-es majd északnyugati10-11-es szelet ad, időnként 12-es lökésekkel. Igazi itéletidő... Milyen jó, hogy most az Elbán vagyunk! Igaz, manőver közben a szél kihozott mindent belőlünk, amit csak lehet, megsokszorozta a hidegérzetet is, de azért itt jobb, mint odakint!
Olyan ramaty az idő, hogy terveimmel ellentétben nem mentem ki, egy kis videós sétára. Főleg, hogy Misa hamar visszajött, és hiába van aranyvasárnap, semmi sincs nyitva, hát így valóban nincs miért kimennem. Akartam venni valami karácsonyi dekorációt, de kényszeredetten lemondtam róla.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 10. szerda, Montrose, úton. Egykor hívta a hajót a kikötő, fél háromra part mellett voltunk. Azonnal nekünk estek, késő este elmegyünk, utána raktármosás, három óra az út Aberdeenbe, ott reggel kezdenek, délután indulunk, szóval futunk egy kis ámokot. Három levelet feladtam, a szokásosakat. Ma elő kellett venni új gyógyszert (az asztalon levők elfogytak), hát örömmel látom, mennyire megfogyatkoztak, több mint a fele hiányzik... Szóval már nem szedek be a hajón két egész doboz Miluritot. Az invergordoni ügynökről kiderült, hogy egy habókos, kelekótya, laza fazon:
Az RMS értesítette Oleget, hogy elküldte Invergordonba a következő út utasítását. A Marlow értesített, hogy Oleg szerződését elküldték, egyiket se hozta be. Így aztán kételyeim támadtak az í-mélemet illetően, főleg azután, hogy beszéltem az asszonykával, s a Bába nem jelentkezett, hogy megkapták. Így aztán este kimentem az ügynökségre, és személyesen küldtem el.
Ezt meg kell, hogy kapják, mert megvártam, hogy sikeresen elmenjen. Szabolcsnak is elküldtem.
Most be vagyok biztosítva.
A barba a szakáccsal kimentek, és bevásároltak karácsonyra: lazacot, gyümölcstortát, fél kilós Tobleronét, meg mindenféle földi finomságot, még pezsgő is lesz, de gondolom, az csak habzóbor, és Szilveszterre tartalékolják. Más karácsonynak nézünk elébe, mint az Isartalon, ahol szenteste egy, azaz 01 db. főtt virslit kaptunk vacsorára, az óévet pedig teával búcsúztattuk... Este kilencre kiraktak, nem tudom pontosan mikor indultunk, mert Oleg elküldött aludni.

December 11. csütörtök, úton, Aberdeen, úton. Hajnali fél háromkor keltett érkezésre a barba. Viszonylag kialudtam magam, így aztán fél négykor hiába feküdtem le, nem tudtam elaludni, most ötkor írom a naplóm. S utána felöltöztem, s kimentem a városba, hogy videózzam. Szép az éjszakai Aberdeen. Felmentem a Castlegate-ig, a Union street teljesen kihalt volt, mindössze két élőlénnyel találkoztam: amikor kijöttem a kikötöböl, két fiatal hölgy a Peep's Peep bárból kijövet - gondolom - üzletet próbált volna ajánlani, de megléptem előlük. A hatalmas papírgurigákat délután fél négyre rakták be, és ebédidőben még arra is volt idő, hogy kiugorjak vásárolni: borotvahabot, after shave-et, zoknit.
Két óra őrség jutott a menetre is.

Furcsa egy állatfaj a tengerész...

Kezdődött azzal, hogy amikor beszálltam, bőszen fényképeztem a digitális fényképezőgépemmel. Ez igen megtetszett Staszunak, ki is találta, hogy neki is kell. Vett egy jó kis gépet, Sony, valóban helyre masina. Aztán amikor elkezdtem nézegetni a Sunny Radio katalógusát, hogy kellene egy videókamerát venni, ő is rájött, hogy nem élet az élet nélküle, Antwerpenben együtt vettük meg. Most bőszen videózunk. Meglátta ezt Sztyepan, és rájött, hogy neiki is kell. De nem volt alkalma megvenni, mert indultunk, most állandóan azzal etet mindenkit, hogy legközelebb vesz ő is. Most Aberdeenben a szakács azzal jött be, hogy 99 fontért látott egy Polaroid digitális fényképezőgépet, beetette Misát, az meg eszét vesztve rohant ki vásárolni. A baj az, hogy Staszu is tőlem kérdezte ki, mit tud egy-egy kamera, s rám hallgatott, amikor megvette. A Misáét csak akkor láttam, amikor behozta a hajóra. Szegény kölyök jól megjárta: mindössze 1 megapixeles, a jó gépek ma már 3 körül, de minimum 2,1 fölött vannak. Nincs hozzá tölthető akku, hát majd meglátja, hogy eszi az elemet, ráadásul négy kell bele. Oleg szerint digital cameristák vagyunk...

December 12. péntek, úton. Semmi nem történt, hála a jó Istennek, csak megyünk. Oleg állandóan az időjárási térképeket bújja, és nagy fokozaton aggódik. Magyarázza, hogy mi lesz, mi van, és mit csináljunk, hogy elkerüljük a rossz időt.Mindettől függetlenül azért csak megyünk Skagen, a dán csücsök felé...

December 13. szombat, úton. Nem láttam Hamlet várát, hajnali hatkor csak közeledtünk, viszont sötét volt, hát nem sajnáltam, hogy köd volt, se így, se úgy nem lehetett volna videóznom.

December 14. vasárnap, úton. Megyünk, telnek a napok.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 6. szombat, úton, Invergordon. Mikulás. Reggel megnéztem a cipőmet. Na, ki találja ki mi volt benne? Lúdtalpbetét, semmi más.
Háromszor beszéltem ma Encsivel. Mikor éppen indultam a hídra, cseng a telefon.
- Istikém, két napja próbállak elérni - mondta. - A Bába karácsonyra kiadja a könyvet, csak nem találják a címlapot. Szabolcs se a komputerben.
- Majd elküldöm valahogyan, mert megvan a laptopban - mondtam az asszonyka legnagyobb megkönnyebbülésére.
A másik jó hír: A K&H bank a károm felét megtéríti, ami februárban ért Bilbaóban, amikor ellopták a kártyám. Az OTP természetesen nem. Ez a különbség a két bank között. A harmadik: Nimród telefonált, jól érzi magát, lehet, hogy hosszabít. Tegye, ahogy jónak látja, de mikor látom a nagyfiamat? Ezt persze neki semmi pénzért nem mondanám, nehogy holmi "érzelmi zsarolásnak" érezze.  Kettő után érkeztünk.
Az ügynök telefonon kimentette magát, csak hétfőn jön be, mi érezzük jól magunk a rakpart közelében vannak kocsmák, mondta Olegnek.
Kikötéskor nem úgy látszott, hogy lesz kimenetel. Vagy egy kilométer hosszú híd - vagy mi a franc - végén állunk. De a pilot azt mondta, hogy valóban, a híd végénél van pár ház, és vendéglátóipari egység is, meg egy üzlet. Minden, ami a tengerésznek kell. Nekem leginkább egy internetcafé kellene.

December 7. vasárnap, Invergordon. Szép, nyugis nap. Reggel fél nyolckor keltem, reggeli, aztán tevés-vevés a kabinban, majd úgy fél tíz körül Staszu rohan lélekszakadva:
- István, István, duzo ryby, duzo ryby... - azaz: sok hal van, sok hal van!
Kimegyek, hát a pecán lévő összes horgon van egy-egy hal, és csak be kellett vetni, és egy perc alatt zsúfolva húzta ki. Hihetetlen! Ez olyan sportnak tűnt, amire én is kapható vagyok, és a múltkori (1983, Port Szudán) horgászat után beáztattam a damilt, és szinte azonnal éreztem, hogy cibálják, ráncigálják, feltekertem a zsinórt, hát ötöt én is fogtam! Pár perc múlva azért meguntam, mert ez ipar, nem szórakozás... Inkább délután kettő körül, amikor a dagály annyira megemelte a hajót, hogy ki tudtam lépni, kimentem a faluba. Egy főutca az egész, meg egy a házak mögött, de annak a túloldalán már a földek, mezők vannak.
Egy kilométer hosszú hídon kellett kimenni, amin valaha egy hosszú gumiszalag vitte az ömlesztett rakományt, mára lebontották, hát teherautó kell a rakodáshoz.

A kikötőkapu két részre osztja kis falut. Jobbra vannak a kevésbé tehetősek házai, tipikus brit szalagházak, keskeny lakások, egy emeletesek, előttük szépen gondozott kert. Megtaláltam a központot is, amit a vasárnap is nyitva tartó bolt jelent, benne a patika és a postahivatal. A kikötőkapu másik oldalán módosabb porták. Szép villák, gondozott gyep, szép bokrok, virágok, fantasztikus, hogy mennyire színpompás tud lenni az ősz! Egy "újgazdag" villa volt csak, annak a kertje fehér murvával beszórva - nem kell dolgozni a kertben - és a kitéglázott sétányokon egy gipsz kutya, krokodil, bárány, fóka, meg egy picur híd mely sehonnan sehova se vezet, szóval pénz van, ízlés nincs. Egy táblán ismerős felirat: White & Mackay és nyíl mutatja az utat a szeszfőzdéhez, innen tudtam meg, hogy ez a whisky ide való. Csak itt készítik, ahogyan az egyik rakodótól másnap megtudtam. Az udvarán láttam feketére "érett" fahordókat, gondolom ezek a finomabb fajtának vannak fenntartva, mert sokkal több volt a műanyag, az nyilván az olcsóbbé. Végigvideóztam, nagyon élvezem a kamerát. Ha nem mondtam volna, akkor Antwerpenben vettem. Profi videószerkesztő program van hozzá ((Minden relatív: később, két év múlva, azon siránkoztam, hogy ez egy gagyi, amatőr program, ami igaz is, nem alkalmas arra, hogy minőségi mozit lehessen vele készíteni! Beszúrás 2006-ból, csak kellene CD író is, mert egy tízperces film 150 MB nagyságú. Mire bejöttem, már hárman: Oleg, Staszu és Misa tisztította a több száz halat. Fogtak vagy hatszázat...
Este friss sült hal volt.

December 8. hétfő, Invergordon, úton. Ketten, a darus, és egy "töltő" jött, ő a teherautókba engedte a műtrágyát. Szép nyugiban fél ötre kiraktak. Az ügynöknek odaadtam egy mágneslemezen egy í-mélt Majzik Pistának, mert nem találták a címlapképet, amit a kézirathoz küldtem. Encsi szerint még karácsony előtt megjelenik. Remélem, megkapta. Ha elolvasnád, itt van a a linkje: klikk 
Indulás teljes ködben, holnap Montrose.

December 9. kedd, úton, Montrose - horgonyon. Hajnalban megyek le vécére, hát az alsó lakótérben a folyosón áll a víz. Mi a jó fityfene történt?
Hát Misa, aki a mellettem levő kabinban lakik éppen tőrli fel a padlót. Az ágya csurom víz, az asztalról minden a földön, vízben úszik a mobilja, a könyvei, újságai, a szófa csöpög.
- Csak egy picit hagytam nyitva az ablakot, hogy jöjjön egy kis levegő... - mondja fancsali pofával, de közben vigyorog.
Na, ja. Amikor indultunk, szép sima volt a víz, de a forduló után, éjjel egykor feltámadt a szél, s negyed kettőkor már jó 6-7-es szél fújt, s jókora hullámok csapdosták a hajó oldalát, ahol mi lakunk. Reggel horgonyra álltunk. A hajó, amelyiknek a helyére megyünk, csak holnap végez.
Encsike felhívott, a JEL-től jött levél, megjelenik a karácsonyi számban a Halhatatlan Munyóka, köszönik az írásaimat, és a jövőben is számítanak rám. Ez nem rossz! Délután annyit mondtak, hogy holnap délben kötünk ki.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. DECEMBER

December 5. folytatás.

Pár napja történt, de nem hagy nyugodni, sokat füstölgök magamban, hát leírom:

Élő nacionalizmus, ahogyan a politikusok eltervezték...

Antwerpenben olajat vételeztünk.
A bárkán egy szimpatikus fiatalember a matróz. Látom, hogy Francissal "beszélget", de később kiderült, leginkább csak hallgatta a ghánai matrózunkat. Odamentem.
- Hova való vagy? - kérdeztem.
- Szlovákiába - jött a válasz.
- Beszélsz magyarul?
- Nem, nem beszél magyarul... - mondja igencsak kerékbe törve a nyelvünket.
- Hol laksz?
- Pozsonytól északra, 20 kilométerre van egy kis falu, ott. - Persze neki Bratislava volt, ám nekem csak Pozsonyra áll az ujjam.- Az a baj, hogy a magyarok nem akarnak szlovákul beszélni, pedig Szlovákiában élnek - folytatja a kis hülye.
- Már miért kellene szlovákul beszélniük? - ütköztem meg a baromságán, ami igencsak Meciar szólamait idézi.
- Hát mert Szlovákiában szlovákul kell beszélni. A magyar emberekkel nincs semmi gond, személyesen, csak az, hogy nem szlovákul beszélnek.
- Na, ide figyelj, barátom. Azok magyarok, volt magyar területen élnek, egyáltalán nem kívántak Csehszlovákiában élni, ezek az emberek a szülőföldjükön maradtak, a határ ment át felettük, nem ők változtattak országot.
A srác kínosan vigyorog, ezt nyilván nem sokszor hangoztatják a Matica Slovenskában.
- Vannak alapvető emberi jogok. A minimum az, hogy mindenki használhassa az anyanyelvét. ők magyarok, csak az az ésszerű, hogy magyarul beszéljenek. Hivatalos helyen úgyis a szlovákot használják. - A finn példát nem akartam elmondani, mert láttam, nemigen érti az angolt.
A fiatalember mondana valamit, ezt látom rajta, de a hülye propagandaszöveget nem tudja áttenni angolra, igencsak törve beszéli, azt hiszem, a német jobban megy neki. Aztán, mivel érzem, hogy megy fel a pumpa, inkább ott hagytam, hallgassa inkább Francist.
Ennyi.
Valójában csak egy szerencsétlen, elbolondított kölyök, aki megkajolta a politikai blablát, és pontosan azt teszi, amire egyes politikusok uszítanak.

Szerencsés vagyok

A szemüvegem nem a legjobb. Állandóan kiesik a bal lencse. Kétszer a fedélzeten ejtettem le, sötétben sikerült kitapogatnom, nem léptem rá, szóval hálát adtam az Istennek érte.
Ma (szerencsére a kabinban) kipotyogott a lencse, érzem az orrom szúrja a keret. Leveszem, csak érzem, mert nem láttam, hogy a mini-pici-mikro-apró csavarka kiesett, a keret két részre vált a bal lencsénél! Most mit csinálok? Hiszen az olvasószemüveg rész nélkül vaksi vagyok. A csavarnak valahol a lábam környékén kell lennie...
Blindre lenyúltam, és az ujjam hegyét sikerült pontosan rátennem. Meglett! Egyszerűen nem akartam elhinni! Azonnal fogtam, vittem a szalonba, hogy a szakács reparálja meg, neki vannak mindenféle szerszámai, ilyen precíziós pepcshez is.
Megcsinálta, most van szemüvegem. Este kérek Sztyepantól pillanatragasztót, és a csavart azzal fogatom meg. Vacsorára palacsinta volt, persze Staszu módra: kicsit vastag, megtöltve tejfellel nutellával, mindegyiken egy-egy szelet ananász, benne pici lekvár díszítésnek, a másik végén apfelmuss, azaz almapüré.


December 5. péntek, úton. Rossz időt jósolnak, de egyelőre minden rendben. Az is, hogy ha minden igaz, akkor szombaton késő délután érkezünk, és csak hétfőn reggel kezdik el a kirakást, lehet, hogy lesz egy vasárnapunk?Remélem nem kiabálom el!

Délután telexek

Marlow: a személyzet minden tagjának 10 $-t adunk, karácsonyi édességvásárlásra. Az első normális hangvételű és tartalmú távirat, mondta Oleg, miután elolvasta.
Ügynök: Kirakás kezdete hétfőn reggel 8:00, befejezés kedd dél körül, mivel kevés a dokkmunkás. Nagyon rendesek ezek a dokkmunkások, hogy ilyen kevesen vannak!
Cég: Parancsnok, magyarázatot kérünk, hogyan fordulhatott elő másodszor, hogy nem várta meg a Rohden emberét, és elindult? Kerestük a rakpartot, és vittük a hajó komputerét a rakodási programmal, de maga elment értesítés nélkül. Ezt a magatartást cég nem tudja tolerálni, aláírás Gerda Rohden, azaz a tulaj felesége. Tulaj ide, tulaj oda, és ha egy hölgyről nem illik ilyet leírni, akkor is egy idióta.
Előszőr: amelyik hamburgi, hajózással bármilyen kapcsolatban levő cégnek (nemhogy hajótulajdonosnak) keresni kell, mert nem tudja, hogy hol a Kalikay, az arcátlanul hazudik.
Másodszor: a rakodási program a hajón levő komputerben van, minden úton dolgozom vele, szép, hogy dunsztjuk nincs róla, mit hoznak vissza a hajóra.
Harmadszor: Oleg hajnali fél háromig várta a hülye picsát - itt és most nincs kifejezőbb szó -, aztán elment egy picit aludni, és a rakodás végeztével azonnal indulni kellett, három hajó is várt a rakpartra, a pilot a rakodás befejezése előtt negyed órával ott volt, s állandóan az óráját nézegette. Az ügynök mindössze húsz percet adott a hajó indulására. Amikor éjjel telefonált frau Britta, hogy jön (és nem Mrs. Rohden), akkor Oleg megmondta, hogy öt és hat között indulhatunk. Öt előtt nem kereste a hajót senki, tehát ők késtek.
Ez a telex szégyen a német cégre nézve.
Nem "übermencsek", "überhülyék"...
Persze az ember valahol megértené, hogy amikor Mrs. Rohden kiszállt a kocsiból, s nem találván a hajót, berágott, hogy elmentek. Ha akkor melegiben, dühében írja a telexet, rendben van, a felpaprikázott hangulatnak tudom be, de másnap, késő délután, ezt már mindenképpen a sértett, és meg nem érthető, hiúság diktálta. Annyit illenék tudnia, hogy a parancsnok nem mindig teheti azt, amit akar, vannak kényszerhelyzetek. Ennyi.
Ilyenkor jó tisztnek és nem parancsnoknak lenni!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

December 1. hétfő, Antwerpen. Urak voltak, s csak reggel nyolckor kezdték a kirakást. Hagyták, hogy a tiszt úr kialudja magát.
Igy az, a tegnapi naphoz tartozik, de ha átcsúszott a mába nem történt semmi baj, ha ide írom, hiszen Britta Jahn kisasszony éjfél előtt pár perccel érkezett meg, egy gépész társaságában. Britta Mr. Rohdent, a tulajdonost helyettesítette, aki egy másik hajóra ment javítást előkészíteni. Én inkább aludni mentem, mint ácsorogni az iroda elé, hogy kivárjam, amíg a dobozokból előkerülne a posta.
Igazam is volt, mert reggel nyolckor nyitotta ki Oleg, s megkaptam apa legújabb könyvét: Kócos kutyaságai a címe. Nem álltam meg, hogy bele ne olvassak, s azt vettem észre, hogy már jó harmadánál tartok...
A kirakást nyugodtan rá lehetett bízni a dokkmunkásokra. Velük egyszer próbáltam szót érteni, és pont egy olyan ritka fajta belgát fogtam ki, aki nem beszélt angolul. Így a kérdésre, hogy mikor fejezik be a kirakást, azt a választ kaptam, hogy: dritt és mutatta a fél ujját, ami fél órát jelent hozzá, tehát fél négy.
Mondtam is Olegnek, de ő csak a vállát vonogatta, mindegy, úgy sincs meg a következő út.
Délben aztán a stivadorral beszéltem, s kiderült: ma fél négykor mennek el, holnap reggel hatkor jönnek, s kilencre kész lesz a hajó. Ez azért is lényeges volt, mert ki akartam menni a Sunny Radio vámmentes üzletébe, hogy a régi, behemót, s már igencsak végét járó kamera helyett vegyek egy újat.
Staszu a szakács is vett, én is, de mivel én csak tiszt vagyok, nekem az olcsóbbra futotta, míg ő egy szuperebbet vett. Azért ez is kiváló kis készülék, mindössze 75 deka, a tenyérben elfér. A használati utasítás majd háromszáz oldal, de a fele francia nyelvű. Így is van mit tanulmányozni. Az alapfunkciókat, hogy tudjak videózni, már elsajátítottam. A lengyel fullajtár este nyolckor hozta meg a két kamerát.

December 2. kedd, Antwerpen, úton. Kilencre már be is csuktam a raktárt, de az útról még semmi hír. Lehet, hogy Heroyába (norvég kikötő) megyünk, és Szczecinbe viszünk műtrágyát. Tizenegykor azt í-mélte Mrs. Cetin, hogy álljunk horgonyra Vlissingen előtt.
Indulás egykor, amíg a kikötőben manővereztünk a hídon voltam. A zsilip után már megvolt az útvonal is: Hamburgba megyünk, műtrágyát viszünk, a felét Invergordonba (Kaledónia Skóciában, fent északon, közel a Loch Ness tóhoz)) a maradékot Montrose-ba, majd Aberdeenben rakunk be és megyünk Kantvikba, tehát újra papírrakományunk lesz. Örülök az útnak, valahol Skóciában ki akarok menni, kicsi vásárlásra, kicsi videózásra... Három percnyi videóm van. Szinte észre se vettem, és már el is olvastam Apa könyvét Kócosról. Számomra azért is érdekes volt, mert akkoriban, amikor megvolt a puli, én zömmel hajóztam, és a történetéből sok mindent a könyvből ismertem meg. Elnézem apám képét a borítón: több, mint tizenöt évvel fiatalabb a mostani magamnál.

December 3. szerda, úton, Hamburg. Éjfélkor szép idő fogadott a szolgálat kezdetekor, ami megmaradt egész nap. Fél ötre értünk az Elba 1-es bójához, innen Olegé a hajó. Fél tizenkettőkor ébresztett, megérkeztünk Hamburgba. Ennyi.

December 4. csütörtök, Hamburg, úton. Megette a fene ezt a kikötőt. Negyed egykor már ömlött is belénk a műtrágya.
- Captain, legfeljebb húsz percet állhatnak a rakpart mellett, ha kész a berakás. Két hajó is vár a rakpartra! - mondta az ügynök Olegnek.
Erre még a hab: tegnap Britta Jahn kisasszony hívta a barbát, hogy hamarosan érkezik. Csak tudnám, hogy minek? Persze kiderült, csak rossz vicc lehetett, mert ötig nem jött, és akkor indultunk. Öt órányi Hamburg, ráadásul éjféltől hajnalig. Ha valaki irigyelné, hogy mennyit járok ebbe szép városba... Oleg hozta ki a hajót, legalább a szolgálatunkat nem kellett átvariálni, ennyi jó volt ebben. Délután eljöttem Helgoland szigete mellett, még nem volt hozzá szerencsém ilyen közelről.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 28. péntek, Rouen. Még Vlissinginben történt, hogy kijövet a fedélzetre sikerült lerúgnom térddel az egyik alsó kilincset egy páncélajtón. Kisebesedett és fene mód fájt. Ma reggel raktárnyitás előtt kijöttem a foxliból, és ugyanott sikerült megint bevernem. A csillagokat láttam, újra vérzett, a fél térdem egy nagy seb.
Gyorsan kiraktak, utána manőver, átálltunk a berakó rakpartra. A manőver tiszteletére elmúlt az erős köd. Amint ígérték, délután elkezdtük a csővek berakását. Este fél nyolcig raktak, így aztán nem tudtam kimenni a tengerészklubba. Csak Oleggel maradtunk a hajón. Valamikor kilenc táján megjelenik két pasas vigyorogva. Nem tudtam mire vélni, mert ilyenkor senkinek nincs keresnivalója a hajón. Már kezdtem arra gondolni, hogy rablani jöttek, de akkor miért a mosoly?
- Az RMS Ruhrortról jöttünk - mutatkoztak be. Nem testvérhajó, nem is a Rohden céghez tartoznak, csak az RMS, a hajóbérlő cég ugyanaz. A captain és az elsőtiszt filmet akart cserélni. És ma hogyan kérdezik a mozit?
- Van valamilyen CD-je? - kérdezte az orosz barba. De az is lehet, hogy azért így kérdezte, mert látta, hogy éppen a Mátrix II-t néztem (amit Misa hozott). Később videót is akartak cserélni, de Francis a sarkára állt, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy angol nyelvűt nem adunk oroszért cserébe - pedig három hónap múlva mindenki orosz lesz rajta kívül. Azt hiszem, Misa inkább litván, mint Oleg, ő a filmek címét litvánul írta fel a CD-re (és Oleg nem is tudta lefordítani).

November 29. szombat, Rouen, úton. Csendes nap, a franciáknak nagy gyakorlatuk van a csövek rakásában, csak időnként kellett kimenni rájuk nézni, így volt időm délelőtt, hogy leadjam a hó végét. Őrület: huszonöt oldal! Csupa-csupa felesleges bürokrácia, papírpazarlás! A tulaj beharangozott egy utast, de csak nem jött senki.
Délutánra az eső is eleredt, hát a melóskabát, ami amúgy jó meleg, az eső ellen nemigen véd. Teljesen átázott másfél óra alatt.
Beszéltem a családdal. Mindenki jól van.
Én is, csak a térdem... Manőver után nyomás aludni, hattól húztam a lóbőrt.

November 30. vasárnap, úton, Antwerpen. Történt egy, s más ezen a napon:
Az érkezés sokkal kedvezőbb volt, mint számítottuk. Kettőkor már felvettük a révkalauzt, s velünk volt az áramlat is, így aztán gyorsan megérkeztünk az antwerpeni zsiliphez.

Belga Királyság...

Közben persze unaloműzőnek duma a pilottal. A tengeri révkalauz belga volt. Hogy, hogy nem, a téma az államformára terelődött. Belgium ugye királyság, tehát kézenfekvő volt a kérdés:
- Hogy vannak megelégedve a királlyal, a királysággal?
A kalauz úr arca elkomorult.
- Fele-fele arányban... Az öregek elfogadják, a fiatalok ellene vannak. Ez azért így nem teljes igaz, ez ki is derült a későbbiekben.
- A királynak van valamilyen hatalma? - kérdeztem, mert arra gondoltam, hogy csak egy szép cserép muskátli az állam legnagyobb ablakában.
- Elméletileg nincs, gyakorlatban igenis van. Ha nem lenne, akkor az ország már régen kettévált volna! Ő tartja össze. Mi, flamandok szeretnénk függetlenek lenni, a vallon országrészt mi tartjuk el, az adónk harmada délre megy. És a király francia nyelvű. A család egy kukkot nem beszél flamandul. Hát milyen királyné az, aki több, mint tizenöt év alatt egy szót se tanult meg az alattvalói nyelvén? Az olasz nő csak franciául beszél. Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy ők az arisztokraták, mi pedig a melósok...
Szóval nemcsak a fiatalok alkotják a "nem szeretem a királyt" 50 %-ot.

Kikötői "kaland"

Oleg kikérdezte a révkalauzt, melyik a rakpartunk. A 305-ösre kellett menni, hát megmutatta, hol van a 300-as, így a 305-ös nyilván az ötödik hely a saroktól számítva. Jó helynek látszott, mert tíz percnyire a zsiliptől, hamar vége lesz a manővernek. Negyed tízkor ott is voltunk. Viszont nincs senki a parton, hogy elvegye a köteleket. Felhívtam a Kikötőparancsnokságot.
- Teljesen rossz helyen vannak! - mondta a pasas. - A rakpartok párosra és páratlanra vannak osztva. Vagy öt kilométerre vannak a 305-től. Valóban, mert azért belevittek egy kis belga rufkót a dologba, mert szerintem úgy logikus, hogy a páratlannal szembe legyen a páros rakpart, de nem, vagy három kikötőmedencével távolabb, a 200-asok után...
Fél tizenkettőre kötöttünk ki. Holnap reggel nyolckor kezdenek.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 27. csütörtök, úton, Rouen. 
(folytatás)

most jó alkalmam van arra, hogy elmondjam, hogy mit gondolok Gerlóczy Márton könyvéről, az

Igazolt hiányzásról

Hogyan kezd el az ember olvasni egy könyvet? Kézbe veszi, megnézi a címlapot, majd megfordítja, és elolvassa ami a hátlapon található. Érdemes idemásolni mind a négy szöveget: Az első a nyúlfarknyi fülszöveg: "Idilli boldogságban, részben vidéken eltöltött gyermekkora után a 21 éves szerző megvívta kilátástalannak tűnő harcát a hagyományos és "liberális" oktatási intézményekkel, édes- és nevelőapáival, a betonsivatagos, fővárosi környezettel, egyszóval: a nagy, büdös élettel. Erről számol be ellenállhatatlan sodrással és kíméletlen humorral az érettségiig el se jutott "rossz tanuló", akitől megannyi "eminens" sokat tanulhatna."
És ezután három "idézet". Az első:
"Hát ilyen nincs! Hihetetlen. Húsz éves. Na, jó huszonegy. És így ír! Honnan pattant elő? Honnan? Ilyen fegyverzetben? Mindegy, itt van, megérkezett. Üdvözölni kellene, nem? Megteszem én, egyike az első olvasóinak. Az egyszerű olvasó. Íme. Isten hozott a magyar irodalomban, Gerlóczy Marci. Márton.

Jancsó Miklós

A második: A regény hőse, Marci - maga a szerző - tobzódó, csupazűr, csupadac gyermekkor után üres kézzel érkezik a felnőttkor küszöbére. Üres kézzel, de vajon tiszta lappal-e? Igazolható-e a sok hiányzás, a sok elszalasztott lehetőség? Gerlóczy Márton azt sugallja: igen, hiszen a saját életéről van szó. S ha bizonyosság nincs is, a választ hatalmas lendülettel, kemény humorral, megható szókimondással keresi ez a regény."

Nádasdy Ádám

A harmadik: "Az olvasó enged a hívásnak, mert: ő is ilyen, vagy ő is ilyen volt, vagy ő is ilyen szeretne lenni..."

Tarján Tamás

Ezek után nyilván az ember úgy áll az olvasásnak, hogy na lássuk, ez valami csuda finom élmény lesz!
Mint előbb már írtam, eleinte nem voltam feldobva tőle. Ugyanis az a hatalmas lendület és sodrás, amit beharangoztak, valahogy engem nem igazán tudott elkapni, hogy egy szuszra elolvassam. Bizony le lehet tenni, és közben nem kell gondolkozni... De később valóban jó olvasmány, érdekes, lendületes. És tanulságos belelátni egy efféle fiatalember lelkébe, tetteinek és "nemtetteinek" mozgatórugóját megpróbálni megérteni, elfogadni...
A történet egy "bizonyos" Marciról szól, aki szemben áll mindennel és mindenkivel, az ilyenre mondják, hogy deviáns az iskolával, a tanulással, a társadalommal szemben, mondjuk így, lázadó gyerek és tinédzser. A könyvben lehúzza a vizet az iskoláiról és a tanárairól - nagyon olvasmányosan, érdekesen írja ezeket a részeket - (azonban mielőtt valaki túlzottan hitelt adna neki és sommás következtetéseinek, vegye figyelembe, hogy a regény Marcija "pörben és haragban áll a vádlottakkal"). Azt hiszem Gerlóczy valóban tehetséges, valóban jól ír, de ami biztosan írói "nehéz fegyverzet"-nek számít, hogy képes hosszadalmas eszmefuttatásokra, filózgatásokra, ezeket én nyugodt lélekkel át tudtam ugrani. Számomra ilyenkor kissé unalmas volt.
Aztán hirtelen valami hiányérzetem támadt, amikor a közepén jóval túljutottam, s elkezdtem keresni a könyv belső borítóin két szót: "második kiadás".
Ugyanis én a buta agyammal úgy gondolom, hogy az író könyvét kiadják, elolvassák, a szakma, a kritikusok hasra esnek tőle, és a második kiadás hátuljára kerülnek már a méltatások is. De akárhogyan is nézem, ez első kiadás, de ott van rajta három neves, közismert személyiségtől az idézet a könyvvel kapcsolatban. Aztán, amikor a könyvet elolvastam, kezdtem alaposabban belegondolni abba, hogy ki, mit írt valójában?
A fülszőveg két megállapításával nem értek egyet: Harcról ír, az iskolarendszerrel megvívott harcról, de ez ott sántít, hogy a harctéren két küzdő fél szükségeltetik, az iskola mindig jelen volt, de a regény Marcija bizony inkább nem, mint igen. (Smile)
A másik, és lehet, hogy nem érem fel ésszel és buta módon képtelen vagyok meglátni, hogy mi az, amit egy "eminens" diák eltanulhatna a főhőstől. Számomra semmi efféle pozitívumra nem derül fény a szövegből, de mondom, ez biztos az én hibám.
Jancsó valójában egy szót se szól a könyvről, arról amit írt, csak Marci-Márton írói tehetségét méltatja, amiben igaza is lehet, én nem vagyok arra hivatva, hogy eldöntsem, de azért hajlok arra, hogy elfogadjam.
Tarján Tamás hallatlanul diplomatikusan fogalmaz. Nem írja le, hogy a könyv jó, értékes, olvasásra érdemes, és mindez miért, vagy bűn rossz és miért, csak annyit, hogy "az olvasó enged a hívásnak". Ezt meg értsd úgy, ahogyan akarod. Aztán az "ő is ilyen, vagy ő is ilyen volt, vagy ő is ilyen szeretne lenni..." ez számomra kétséges megállapítás.
Előszőr azért, mert a mindenkibe én is beletartozom, és rám egyik se érvényes. Számomra sivár ez a sors, én más voltam, más vagyok, sose akartam, és sose szeretem volna efféle életet, létet. Tudom, nehéz elfogadni, hogy vannak más gondolkodású emberek, de ez nem változtat a tényen. Nem tehetek róla, de nekem mindig azok a hasonló sorsú diákok, gyerekek jutnak az eszembe, akikkel Encsike nap mint nap találkozik az iskolában, és én őket látom "ilyen, ilyen volt, ilyen szeretne lenni"-nek., s az ő szemszőgükből tudom csak értelmezni a fenti szentenciát. És hozzáteszem: nem tudok elszakadni attól a ténytől, hogy a szőveg Marcija megírta a könyvet, tehát ez a végkifejlet, idáig tart a sorsa, nem zárul le az utolsó mondattal, s az eddig tartó fejlődést hasonló sorssal senki se éri el, ebben Marci egyedüli, unikum.
Ugyanis aki ilyen, az soha kézbe nem vesz könyvet, és nem olvas semmit, hiába a hívás.
Aki ilyen volt, annak nem igazán volt jó esélye arra, hogy kikecmeregjen a mélyből, ahova a körülmények, vagy saját maga gyermekkori és felnőtt környezetének butasága taszította.
Az "ő is ilyen szeretne lenni..." megállapítás persze igaz lehet. Csak egy biztos, hogy aki szeretne, az nem lesz ilyen! Ugyanis aki szeretne ilyen lenni, az már lent van valahol a társadalom legalján, és biztos, hogy semmi esélye arra, hogy úgy kecmeregjen ki a mélyből, ahogy a kötet Marcija. És ezt bizony nagyon csúnya dolognak érzem, az olvasó (aki ilyen szeretne lenni) itt valahol jól át van vágva.
Bizony igazat kell adni Nádasdynak, hogy az író csak sugallja, hogy van kiút, de nincs bizonyosság. Ez a regény Gerlóczy életregénye, hát hogyan tudna bármiféle kiutat mutatni, amikor maga se látja az út végét? Miért írtam, hogy az olvasó (aki ilyen szeretne lenni) át van vágva (egy picikét nagyon - még akkor is, ha ez valószínűleg nem tudatos átvágás)?
Ugyanis Gerlóczy arról nem ír, de azért a sorok között benne van: az ő lázadása, az ő szembenállása mindennel, az iskolával, az élettel, bizony nagyon is biztos, pihe-puhára párnázott háttérrel történt. A család ott volt mögötte, pénzzel tömték, na nem afféle újgazdag-típusú anyagi bázissal rendelkezett (az ilyeneket maga is "egészségesen" utálja, és kicikizi), de megengedhette magának tizenéves éveinek elejétől, hogy kocsmázzon, okádásig berúgjon, gond nélkül költekezzen, ez pedig heti százasból nem megy. Valószínű ezzel a szerző nincs is tisztában. Valószínűleg fel se tűnt neki a biztos anyagi bázis, mert természetes volt, még húsz éves korában se, amikor íróvá avanzsált, és ez az, amivel a mezei a sorstársai, a hasonló kezelhetetlen természetű fiatalok zöme nem rendelkezik, ők simán elzüllenek, és nem is sejtik, hogy van egy Marci akinek mostanra többé-kevésbé megvan az esélye, hogy kitörjön ebből a helyzetből. Jó, megengedem, a szegény (és primitív) szülők is igyekeznek többet adni anyagilag a gyereknek, mert azt hiszik, ezzel le van a gond a vállukról, vagy nem tudom mit hisznek.
A szülei és a megfelelő kapcsolataik ott voltak mögötte, és egyik általános iskolából a másikba vitték, aztán felvették a Waldorfba (ez pedig arra a sulira jellemző...), majd mikor páros lábbal onnan is kirúgták, elintézték neki, hogy átkerüljőn a Lauderbe, ott kijárták, hogy őt tárgyól való bukása ellenére se rúgják ki, szóval így aztán lehet valaki "lázadó".
Erre viszont a hasonló sorsú gyermekek szülei szinte kivétel nélkül képtelenek.
És azt hiszem - hogy válaszoljak magamnak - akik mögötte álltak-állnak, azok intézték el, hogy első könyvére ennek a három kiváló embernek a sorai kerüljenek olvasócsalogatónak és valamiféle zsenikultusz alapjait megvetni.
Gerlóczyból sikeres író lehet. Kívánom neki, hogy éljen a lehetőségeivel, és ne szalassza el, mint annyi mindent korábban. Ez a könyve - számomra - érdekes volt, látni a másmilyen fiatalok (mint a fiaim) életét. Nem valószínű, hogy megérem, hogy ötvenéves legyen, mert kíváncsi lennék, hogy akkor majd hogyan látja fiatal korát. Azt mondják, mindenkinek vagy egy jó regénytémája: a saját élete. Persze, ha író lesz, a műveiben állandóan jelen lesz ez az időszak, és nyomon követhető lesz a gondolkodásának változása, ahogyan betörik majd, mert mindenkinek be kell törnie, még neki is. Valaminek be fog hódolni, mindegy minek: egy lánynak, a karriernek, a hírnévnek, a pénznek... és akkor majd tanul, észveszejtő iramban pótol mindent, kemény munkával, ami ma számára teljesen elképzelhetetlen.
Biztos, hogy megteszi a regénybeli Marci, mert értelmes.
És persze valakik megszerzik neki a média támogatását is, és sima lesz az útja, ő pedig nyugodtan lázadhat továbbra is, vagy akár cikizheti az akkor lázadókat. A Kossuthon hallottam a napokban egy megállapítást, egy a vagyonról szóló betelefonálós műsorban: a kapcsolati tőke majdnem akkora értékkel bír, mint a pénzbeli.
Ezt tökéletesen alátámasztja ez a könyv.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 25. kedd, úton, Vlissingen. Na, ma délután végre olvashattam, a Kossuth hullámhosszán ül a holland adó, semmit nem lehet hallani a magyarból. Majdnem végigolvastam Gerlóczy könyvét. Pár oldal van hátra.
Este fél tizenkettőkor érkeztünk, éjfél, mire parthoz álltunk. Holnap megy haza Augusto.

Litvánok...

Lehet, hogy szép lassan oroszosodik ez a hajó is, a váltója Oleg ügynökségétől, az Askoldastól jön, ő is litván. És ugye ez azt jelenti, hogy orosz.
Érdekes, hogy a litván tengerészek zöme orosz nemzetiségű. Azt hiszem, ennek okát a litván nyelvtörvényekben kell keresni. Oleg szerint háromfajta nyelvvizsgát kell tennie mindenkinek, aki munkát akar vállalni Litvániában: van a háziasszony szintű, kérek vizet, három kiló kenyeret, viszlát...
Egy középszintű, amivel munkát lehet vállalni, és a felsőfokú, azaz a majdnem tökéletes nyelvtudáshoz van kötve a közalkalmazott állás. Ez teljesen logikus, és semmi kivetni való nincs benne, ha nem akarják elveszteni a nyelvüket, és orosz nyelvű állammá válni.
Mert töméntelen sok az orosz. A szovjet rezsim alatt tömegesen érkeztek, mivel sajnálatos módon a helyi lakosság valahogyan kiirtódott, vagy deportálódott.
És a nyelvet az újonnan érkezettek nemigen tanulták, elég volt az orosz világnyelv a litván tagköztársaságban a boldoguláshoz. Így aztán az orosz nemzetiségű lakosság (és annak is a műveletlenebb rétege) mit tehetne, ha munkát akar vállalni? Elmegy tengerésznek. Ott nem kell a litván nyelv, ott az angol kellene, de ha együtt vannak, akkor arra sincs szükség, a tisztek hivatalból beszélik, a többi elvan az orosszal.
Kicsit sajnálom Oleget. Számomra gyökértelennek tűnik. Az oroszok nem fogadják be (az oroszországiak, azt mondják: te baltikumi vagy, érezni a kiejtéseden). Hát litvánnak mondja magát. Most itt van Misa, a másik litván, akinek a neve is litvánosítva van: Kobzevasnak hívják, az -as végződés mutatja, hogy litván. És a két litván egymással oroszul beszél. Mintha két székely románul beszélne... Talán a gyerekeiknek kőnnyebb lesz...

November 26. szerda, Vlissingen, úton. Délre el is felejtettük, hogy ide is hoztunk cellulózt. Igaz, a kirakás után, mikor már bezártam a raktárt, jönnek a rakodók:
- Elnézést, kettővel többet raktunk ki, vissza kell tenni...
Visszatették, ezzel együtt egykor már a hídon voltam szolgálatban. Az Agustót kihajózó Seaserve embere meghozta a munkaruhákat. Kaptam gyönyörűséges MN (Marlow Navigation) emblémájú narancssárga overallt, egy parkát (jó meleg, praktikus kabát) és egy melóscipőt. Rögtön átöltöztem.Később, szolgálatban a hídon alig tudtam lépni, annyira megnyomorította a lábam a cipő. Sajnos, ezt új állapotban adom a váltó elsőtisztnek. Kifelé menet egy pöttyet szunyókáltam, tehettem, mert a révkalauz vitte a hajót.

November 27. csütörtök, úton, Rouen. A hajnali őrség alatt Dover, aztán keresztezni kellett az északkeletre haladó útvonalat, így végig a radar előtt ücsörögtem, nem lehetett semmivel se foglalkozni. De négy után volt két óra nyugi, azalatt kiolvastam a Gerlóczy könyvet. Majd szerét ejtem, hogy leírjam a véleményem. Rouenig hét óra az út a Szajnán. Ronda ködös, illetve szép ködös idő volt, csak ez a szépség nem adható vissza a fényképezőgépemmel. Pilotcsere előtt egy falu előtt mentünk, a révkalauz megmutatta a házat, ahol Victor Hugó évekig lakott és alkotott. Igaz, mondta a falu nevét, de azt azonmód nem tudtam megjegyezni. Cadebecnél beszállt a következő révkalauz, Franciaország első női pilotja. Négyre kötöttünk ki. Sajnos jó messzire állunk a várostól, ez a fiatalságot nem zavarta abban, hogy kimenjenek (Francis és Misa). 

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 21. péntek, úton, Kotka, úton. Éjjel néha megriadtam, de hallottam a főgépet, még alhatom, menetben vagyunk. Egyszer arra kaptam fel a fejem, hogy indul a főgép, na most manővereznek... Attól tartottam, nem tudok visszaaludni, de hamarosan a mobil csöngésére kellett kikászálódnom, fél öt volt. Ez itt fél hatot jelent, s hatkor kezdenek, mondta az ügynök, még Kantvikban, indulás előtt. Amikor kijöttem a kabinból, találkozom Augustóval.
- Most volt vége a manővernek - mondta. Ezek szerint az utolsó megriadástól számítva nem sokat aludtam.
Úgy tűnik, az a mondat, hogy hatkor kezdenek, Finnországban azt jelenti, hogy semmi esetre se ötkor. Hatra kinyitottam a raktárt, fél óra múlva kezdtek csak szállingózni a melósok, háromnegyed volt, amikor elkezdték a berakást. Alhattam volna még háromnegyed órát. Kettőre befejezték, háromkor pilot. Oleg kérdezte, hogyan akarom a szolgálatot, de én inkább azt választottam, hogy hatig leszek, aztán alvás. A hídon nyugodt lélekkel bóbiskoltam, mert a révkalauz viszi a hajót. Amikor kiértünk az apró szigetecskék sűrűjéből a pasi megunta, hogy nézek befele a fejembe.
- Holnapra havazást jósol a meteorológia... - mondta jó hangosan.
- Jé, nahát... igazán? - riadtam meg, és attól kezdve be nem állt a szánk. Ezt a kalauzt az "agresszív beszélgetők" közé sorolom. Teljesen mindegy, hogy miről beszélünk, csak ne legyen csend. A havazás apropóján meghallgattam, hogy milyen szuper három és négyrétegű ablakok vannak Finnországban, milyen fejlett a szigeteléstechnika, mivel fűt a Saimaa tavon levő hétvégi házában (tessék megfogózkodni: fával!) és a hülye arab történetét is elmesélte, aki Németországban vett vaskályhát, mert az könnyebb és olcsóbb, mint a finn tüzelőkészségek, de nem is tartja a meleget, bezzeg az ő kályhája, este négykor befűt, és reggel ugyanolyan meleg van, ha nem melegebb, mint éjjel, mert ilyenek ezek a finn kályhák, bennük cirkulál a meleg levegő, és lassan adják ki a hőt magukból, és Lappföldön sokkal hidegebb van télen, mint délen, de nyáron is, és egy ausztrál pasi olyan szépen beszél finnül, hogy a helyiek nem is hiszik el, hogy ausztrál, hanem arra a vidékre valónak gondolják, ahonnan a feleségre származik, mert az ő akcentusát tanulta meg, miközben az asszony a gyerekekkel finnül beszélt, ő is elleste a nyelvet, és már ő is finnül beszélget velük, és hogy a magyar és a finn nyelv biztosan a grammatikában hasonlít, mert hangzásban aztán nem, ráadásul ők szőkék, mi barnák, feketék vagyunk, biztosan összekeveredtünk déli népekkel, és a finnek ezen a területen élnek már négyezer éve, és Oroszország északkeleti része, Karélia, is finn nyelvű volt, amíg el nem oroszosították, de az észtek nagyon szépen beszélik a finn nyelvet, nemcsak azért, mert rokon nyelv, ő érti az észtet többé-kevésbé, vannak ugyanolyan, hasonlító és teljesen különböző szavaik, ám higgyem el, hogy az észtek megtanulták a tévéből a finnt, mert a szovjet időkben mindenki a finn adókat nézte, ugyanis a szovjet csak propaganda volt... - nagyjából itt vett levegőt a pasi, és tartott mintegy két másodperc szünetet. Itt gyorsan elvettem a szót, és elmagyaráztam a tárgyas és tárgyatlan igeragozást.
- Nem, ilyen nincs a finnben - mondta lakonikusan, és több percig hallgatott, biztos megsértődött, hogy elvesztette a fonalat a közbekotyogásommal... Mielőtt a pilot kiszállt volna, Encsike hívott. Szegényke megint kiválasztotta a lehető legrosszabb időpontot. Vacsora után jól felöltöztem, aztán kimentem a deckre, mert vonal a lakótérben már nincs. Kotka is olyan kikötő, hogy kipipálhatom, de csak egy gyárat láttam.

November 22. szombat, úton. Ez a nap is olyan, hogy kipipálhatom. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, hat óra híd, hat óra lakótér...
Javítom, olvasom a Rekviemet, meg kell mondjam, most nem tetszik annyira, amikor elkezdtem, és egy szuszra megírtam a felét. De hát még nincs kész, és van még vele munka elég.

November 23. vasárnap, úton. Csendes nap, minden tekintetben. Jó az idő (az évszakhoz képest), és elvagyunk a hajón, mint a befőtt. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, megy a verkli, most lassan telnek a napok.

November 24. hétfő, úton (Kieli-csatorna). Kicsit átvariáltuk az őrséget. Már hajnali ötkor leléptem, azzal, hogy korán érünk a csatornába. Fél órát késtünk, így nyolc tízkor keltett a barba az eredeti fél nyolc helyett. Ez a fél óra is sokat számított az alvásnál.
Zuhogó esőben manővereztünk, utána rohanás a csatornaügynökséghez a hajó papírjaival. Vettünk ivóvizet. Mindössze negyed óra kellett a 18 tonnához. Megjött a bonded store (vámmentes áru), a cigi és az ital. Nem jött Britta Jahn, és nem vitték el a négy zsáknyi rakodóbrágát, pedig az RMS megígérte, hogy Holtenauban daruval kiemelik. Most tetszik a Rekviem, élvezettel olvasom újra, és javítgatom. Sajnos, ezen a hajón nem jut annyi idő az olvasásra, mint az Isartalon. Ugyanis a Balti tengeren jól jön (viszonylag) a Kossuth, és azt hallgatom. Tegnap a Névjegyben Schiff Andris volt (azt hiszem, akik a Ki mit tudon látták, azoknak csak per Andris marad... Egyébként a vetélkedő győzelem nemigen segítette az Akadémián.).
Amikor van időm könyvre, Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című művét olvasom. Most csak annyit, hogy nem vagyok feldobva tőle - az első rész közepén tartok -, lehet, hogy ez szentségtörésnek hangzik. Meglátom, és megírom a véleményem, ha befejeztem.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 16. vasárnap, úton. Hajnalban azzal érkezett a barba a hídra, hogy California új kormányzója Schwarzenegger. Kíváncsi lennék mennyiben volt hatása (ha csak tudat alatt is) a filmek alapján kialakult tökös, kemény legény szerepnek a terroristaveszélynek kitett Amerikában a megválasztásának? Biztos nem én vagyok az egyedüli pszichológus akit izgat a kérdés.

Megette a fene ezt a kitalált középkort...

Azóta is ezen filózom...
Meg aztán, hogy megvan a hangszóróm, meghallgattam a letöltött (kicsit rossz hangminőségű) előadásokat, és nem hagy nyugodni az egész. Több minden "nem tiszta", többek között azért, mert kiderült, nem Illig volt az első, akinek feltűntek ezek a "bizonytalansági tényezők". Egy Horst Furmann nevű professzor egy 1986-ban rendezett, a középkori oklevélhamisításokkal foglalkozó kongresszuson mondta: vagy minden hamisító próféta volt, vagy gond van az időszámításunk körül. Ugyanis a történészek is tudják, hogy a kb. 270 Nagy Károly korabeli oklevél közül 101 hamis. És ezek közé került Egenhardt Vita Carolija (Nagy Károly élete), valamint a Birodalmi Krónikák, és csak ez a két írott forrás bizonyítja Nagy Károly létét. (A prófétaságot azért mondta, mert a Károly korában hamisított okleveleknek csak a X. században volt hozadéka. S azt ugye mondani se kell, hogy ha valaki hamisít, azért teszi, mert azonnal szüksége van az eredményre, raktárra nem hamisítunk, hogy majdcsak hasznát veszi valaki!) Most az a kérdés, hogy Hetesi Zsolt által említett csillagászati Tavaszpont számítás mennyire pontos, mennyire szavahihető? Na mindegy, majd ennek utánajárok, de azért azt hiszem, hogy ez rendben lesz...
Legalább is remélem. És vannak más dolgok is. Sajnos olyanok, amik engem igen érzékenyen érintenek. Ugyanis kiderült, hogy azért a Rubicon folyóiratban megszólalt szakértők - hát, hogy is fogalmazzam? -, ők is gyarló emberek. Nem tudom, melyik szót használjam: egyesek hazudnak, vagy a csúsztatnak a jobb. A csúsztatnak számomra már pejoratívabb, mint a hazudnak, mert tudjuk a napi politikai életből, és a sajtóból, hogy nagyobb károkat lehet okozni a féligazságokkal, mint az "egyenes" hazugságokkal. Ugyanis ezek hihetöbbek, és az emberek jobban átverhetők.
Ifj. Barta János professzor írja: "Meglehetősen szabadon bánik Illig az építészeti emlékekkel is. A középkori építészetre vonatkozóan vannak szerény ismereteim, ezek mégsem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy belássam, miért előzné meg korát az aacheni palotakápolna kupolája." Ezután fejtegeti, hogy miért nincs igaza Illignek a kupolát illetően. Ezt a fejtegetést teljesen megkajoltam, már olyan szempontól, hogy azt hittem, ezzel Illig a padlóra került... Csak azt nem tudtam, hogy a professzor úr csúsztat egy pöttyet.
Ugyanis Illig a könyvében egy halom olyan sajátosságra mutat rá a kápolnával kapcsolatban - a rádióműsorban így hangzott el -, aminek nincs építészeti előzménye, ami csak a X. században jelentkezik, és ezek közül a kupola csak egy! Barta professzor fejtegetése alapján én azt gondoltam, hogy íme, tessék, na, erre mit mond Illig, és kiderült, hogy a tudós történész előkaparta azt az egy dolgot, amire van néminemű magyarázat, a többiről pedig mélyen hallgat.
Persze a bizonytalanság fennáll, mert nemcsak ifj. Barta csúsztat, hanem a rádióbeszélgetésben is elhangzott egy: ott arról beszélt Pap Gábor, a művészettörténész, hogy az Illiget kritizálók azzal intézik el, hogy a niceai zsinattól korrigálta Gergely pápa a naptárt, holott i.e. 45-ig kellett volna (Julius Cesarig), és azt elfelejti elmondani, hogy ebben az érvben a történészek részéről az is benne foglaltatik, hogy a zsinat esetleg korrigált három napot (csak ez nem bizonyítható, de vannak rá utaló jelek, tehát megtörténhetett, és a történész ugye nem állíthat, ha nincs rá bizonyítéka!).
Szóval rohadt nehéz ügy.
Viszont roppant hasznos. Sok minden napfényre kerül, amit eddig nem tudtunk. Megtudjuk, hogy mik a történelmi buktatók, amiről a hivatalos álláspont lazán nem vesz tudomást. Sok mindenről kell ezután beszélni, nem lehet agyonhallgatni.

November 17, hétfő, úton. Este Koppenhága előtt megálltunk olajat vételezni. Közben beszéltem Encsivel.

November 18. kedd, úton. Semmi hír, se az ügynökségtől, se a hajóbérlőtől, megyünk bele a vakvilágba, holnap okosabbak leszünk. Korán sötétedik, négykor már csak a feketeség vesz körül, se Hold, se csillagok, csak egy-egy hajó pislákoló lámpája a láthatáron.

November 19. szerda, úton, Kantvik. Késő este álltunk part mellé, de legalább az éjszaka nyugodt lesz.
Már régebben el akartam mondani néhány étkezési furcsaságot a hajón.
Az első ami meglepett, amikor Oleg a zöld salátát a leveshez ette. Előszőr azt hittem, hogy csak a paradicsomleveshez eszi, de később is, mindegy milyen a leves. Ezt csak az érdekesség kedvéért mondtam.
Staszu kezd elkanászodni. Kissé egyhangú a kaja, mindent megszór bőven kaporral, mindegy, hogy rántott húsra teszi-e vagy a főtt krumplira, de a gombalevesbe is jut, és a milánói spagettire is. És ahogy a salátát, savanyúságot párosítja a kajákkal az eléggé lengyeles... Ma hagymás-ecetes hering volt (valami isteni), ehhez sült burgonya, és káposztasaláta. Bezzeg a rántott húshoz nem ad. Annak a tetejére tesz egy csomó sült hagymát, ad mellé kapros sült krumplit és főtt zöldbabot.

November 20. csütörtök, Kantvik, úton. Egész nap nyirkos, esős idő volt, 3-4 fokos hőmérséklettel, ezek meg mint a megszállottak raktak, nem érdekelte az eső őket. Igaz, nem volt állandó eső, mert néha havazott.

Marlow policy

Délután nagy telexváltás volt Ciprussal. Ugyanis a barba jó egy hete kért munkaruhákat, és ami a feneség az egészben, azonnal jött a válasz, hogy oké, vegye meg valahol német, vagy holland kikötőben. Ez ugye azt jelenti, hogy jár mindenkinek. Nekem is. Na, a mai telex szerint Vlissingenben megkapjuk, de a parancsnok köteles megmondani a személyzetnek, hogy ezek a Marlow tulajdonában vannak, senki nem viheti magával a kihajózáskor, ha mégis, akkor ki kell fizetnie. Erre Oleg felkapta a vizet.
Nem vagyok rendőr, hogy a hazautazók csomagjában kurkásszak, hogy elviszi-e a munkaruhát, írta telexben Mr. B. Busénak Ciprusra. Na, erre jött a nagy dörgedelem:
Kedves parancsnok, vegye tudomásul, hogy ez a Marlow politikája, aki munkaruhát kap, kötleles a hajón hagyni, mert az a Marlow tulajdona, ezen nem lehet változtatni! Most gondolja el bárki, hogyan néz ki egy overall, amit egy matróz hat hónapig hordott! Majd azt adják annak, aki behajózik? Vagy a levetett melóscipőt is akarják adni? Ki az a marha, aki egy másik után hordja? Én biztosan nem szeretném átvenni másnak a lábgombáját, elég az enyém... Szóval ez tipikus bikkfafejű gondolkodás.
Nem akarom írni, hogy német, (a Marlow német cég, és jellemző, hogy a Marlow Navigationt Francis egyszer úgy emlegette, hoby az M.N. azt jelenti: Maffia Navigation) de ez minden, csak nem ésszerűség. Illetve dehogynem. Ha átviszem másik hajóra magammal, esetleg ott is szöget üthet a személyzet fejébe: jé, jár a munkaruha?, és elkezdik ők is követelni. Ugyanis a tulajdonos kifizeti a a Marlownak. Azt hiszem, mi azért kapunk, mert Oleg először Mr. Rohdent - a tulajt - kérdezte, hogy hogyan lehetne Sztyepánnak szerezni egy overallt, mert már elhasználódott, amit otthonról hozott. Erre a tulaj nyilván rádörrentett a Marlowra, mert Buse válaszolt, és kérte, mit kérte, utasította Oleget, hogy legközelebb tőlük igényelje, ne keverje bele a tulajdonost. Hát ennyi...
Este Encsike felhívott, elmondta az aggályait a kocsival kapcsolatban, de szegény nem a legjobbkor telefonált, mert a kirakás végén, manőver előtt, így le kellett állítanom, és rohanni raktárt csukni, indulás este fél hatkor. Úgy egyeztünk meg Oleggel, hogy én kilencig leszek attól kezdve, hogy a pilot kiszáll, és utána a berakás kezdetéig alszom, még manőverre se keltenek. A hídon felhívtam az asszonyt.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 13. csütörtök, úton, Blyth, úton. Hajnalban adom át az őrséget Olegnek:
- Déli szél várható estére, 8-9-es erősségű vihar...
- István az nem lehet, valamit elértettél, nincs oka a viharnak - mondja, és veszi elő az időjárástérképet amit tegnap vett a fax. Magyaráz, érvel, hogy nincs oka a déli szélnek. Viszem a hajnali holland előrejelzést. Megnézi, csóválja a fejét, mert persze az is adja, akárcsak a BBC a déli szelet. Azt hiszem, egy kicsit túl nagy meteorológusnak tartja magát... Fél tizenegyre kikötöttünk, tizenegykor elkezdték a kirakást, hipp-hopp kész lettünk ötkor. Addigra már teljesen megváltozott a véleménye, mert minden csapból orkán folyt... Minden adó 9-11-es vihart jósolt, de csak hajnalban kezdődik a haddelhadd. Délkeleti szél indít, majd déli, délnyugati, és végül nyugati, és péntek estére lecseng a dühe, akkor már csak 6-7-es szél lesz. Így a kirakás végeztével alig tudtam a raktárakat becsukni, máris kiáltotta:
- Orrköteleket eldobni...
Még vacsora előtt volt fél óra szolgálatom, ebből negyed azzal ment el, hogy Oleg végig azon morfondírozott, hogyan lehetne megúszni a szar időt.
- Ha hajnali négyre Aberdeenbe érünk, akkor minden oké. Csak nem raknak be túl hamar, s estére már elviselhető lesz!

November 14. péntek, úton, Aberdeen. Fél órát késtünk, és valóban, már elég jókora hullámokat gerjesztett a fújni kezdő délkeleti szél. Azonnal behoztak, és mivel semmi információnk nem volt, ezért Oleg elküldött aludni. Tíz felé kecmeregtem elő, épp az ügynökkel beszélt a barba.
- Holnap reggel hétkor kezdik a berakást. Ha akarsz menj ki a városba.
Hát meg kell mondja, hogy voltam már többször is úgy hajón, hogy közel a városhoz, de ez mindenen túltett! (Beszúrás 2023: az utca végén az a kék egy hajó, az a kikötő!) Ha egy százötven méteres utcán végigmész, akkor a város történelmi központjába vagy, a főutcán! Persze az idő ramaty, fúj a szél, kergeti a súlyos, szürke felhőket, nem éppen fényképezésre való idő. Hát ez meg is látszott a képeken.
Tetszik a város. Igaz, a Union Street teljesen szürke. Éppen felújítottak egy épületet, szürke blokkokkal burkolták, hogy ne lógjon ki a környezetből, olyan hangulatot áraszt, mint a szemközti régi kastély. A boltok zsúfoltak, vásárló is sok van, itt a karácsonyi bevásárlás megkezdődött, pedig hol van még a bronzvasárnap, amikor otthon igazából kezdődik a veszett tülekedés és pénzköltés. Én is beálltam, az Argosban - katalógus áruház - vettem egy kicsi, de jó minőségű Sony hangszórót a laptophoz. Aztán próbáltam venni valamit, amivel a bőrkeményedést lehet a sarokról levarázsolni, hát azt hiába kerestem. 
Három órát sétáltam, aztán bejöttem. El se fáradtam nagyon (egy kicsit igen). Valószínűleg holnap reggel kezdenek. Ez még nem biztos. Lesz egy jó éjszakám.

November 15. szombat, Aberdeen, úton. Mintha nem is lett volna tegnap szél, eső, ronda idő, reggelre mindent elfelejtettünk. Nyolckor kezdtek, és kettőre már meg is kötöztük a rakományt. A viharra a holthullámok emlékeztettek, a szél 4-5-ös északnyugati, nem zavaró. Mielőtt kiértünk volna a mobil hálózat hatásköréből felhívtam Encsit.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 6. csütörtök, úton, Joensuu. Az út a tavon tizenhat óra, ezt három pilotváltással tettük meg, azaz mind a négy mintegy 40 mérföldet hozta a hajót. 
Nyugi volt, viszonylag sűrű köd, így aztán nem láttam semmit, mondta is nevetve a kalauz, hogy jobb is, mert igen keskeny átjárókon evickélünk át. Mondjuk a radaron látszott, de a folyamin, ami nem mérföldben, hanem kilométerben számol, és a távolságot így igazából nem érzékeltem. Jót beszélgettünk, hamar elrepült a négy óra.
Sok minden szóba került. többek között elmondta, hogy a fakitermelés télen is megy, nem számít a hideg (hiszen a gépek vezetőkabinja fűtött). A fát teherautók hordják a jégre. Ha már egy méter vastag, akkor a legnagyobb kamion is rámehet. Ha vékonyabb, akkor locsolják - felhízlalják - a jeget. A fát lerakják, megkötik, aztán tavasszal "kiolvad" alóla a jég, és máris úsztatható a fa. Speciális, Brazíliában nem sűrűn alkalmazható technika...
A révkalauzom Savonlinna előtt - egy 15 ezer lelket számláló város - szállt ki. Itt új kalauz jött, de még maradnom kellett, mert a város után egy híd van, amelyiknek a magassága csak 14,4 méter, így az árbocokat le kellett hajtani, hogy átférjünk alatta. Utána alhattam, csak érkezésre keltem. Tizenegyre part mellett álltunk, és a nap hátralévő része a mienk, csak holnap reggel hatkor kezdenek. 
A surveyor átvette a raktárt, délután térképeztem, szakkönyveztem, a következő utat vittem be a GPS-be.

November 7. péntek, Joensuu, úton. Mindig elámulok az újabb és újabb rakodóberendezéseken, amivel a hajó állásidejét jelentősen lehet lecsökkenteni, felgyorsítani a berakást. Itt is egy újabbal találkoztam. Valamikor említettem (még az Isartalon), hogy automata kioldószerkezetet készítettek, és azt távirányítással működtette egy ember. Most azt is megspórolták, hja, az emberi munka a legdrágább, ahol csak lehet kiküszöbölik! Itt egy muris, hidraulikus szerkezetet helyeznek a kötegek tetejére, két fog összekattan az átfogó drót alatt, nem kell két ember aki a horgokat beakassza, és nem kell, aki kioldja, mert a darus egy kapcsolóval elintéz mindent. A berakáshoz kell: egy darus, két villástargonca vezető, és egy pasi, aki figyeli, hogy az automata fogak jól megfogták-e a kötegeket. Hol vannak a valamikori tíz-tizenőt fős rakodóbrigádok? Kicsit kószáltam a hatalmas raktárban, ahova vagonokba érkezik a cellulóz a 40 kilométerre levő gyárból. Most kísértetiesen üres volt, azt hiszem, talán ha még egy hajóra való rakomány van benne. A rakodásvezető - egyben targoncás - elmondta, hogy télen feltöltik a raktárt, 35 ezer tonna cellulózt halmoznak fel benne, ez mintegy 22-24 hajó rakománya. 
Nagyon nem kószálhattam el a hajótól, mert négy óra alatt végeznek, mondták, és nem hazudtak. Ez a lánctalpas, hidraulikus karokkal működő daru (nincs kötélzete, a rakodószerkezet a kar végén van közvetlenül) hihetetlen gyors (a lassú kötélcsévélést kiküszöbölték), a rekordja eddig 476 tonna egy óra alatt! (Ez 238 köteg cellulóz, egy emelés 6 köteg, tehát egy óra alatt 40 emelés, ami pedig másfél percenként egy!) Indulás tizenegykor. Egy kicsit átvariáltuk az őrséget, mivel hajnali három körül leszünk az első zsilipnél, és Olegnek is kell valamit aludni. Délután ötkor leléptem, este tízkor kezdtem. A délutáni őrség alatt fényképeztem, videókat készítettem, elfoglaltam magam, mert a révkalauz olyan volt, mint egy Kuka Matyi. Onnan derült ki, hogy tud angolul, hogy szólt: ott jön a pilotcsónak a váltójával.

November 8. szombat, Saimaa csatorna, úton. A révkalauz, a tóra jövet a csatorna után behoz egy nyomtatványt, amire mindegyikük beírja a szolgálatát, a megtett mérföldet és mellé a szolgálat díját. Összeadtam, íme: 356 mérföld oda-vissza, és ez 3453 eurót kóstál. Nem olcsó mulatság, főleg, ha hozzáveszem a csatornaszolgálat és a Vyborg-csatorna pilot díját is! Négyre értünk a Maläkia zsiliphez, akkor gyorsan elmentem aludni. 
Kilenckor felébredtem, felmentem, gyönyörű napsütés, hát fényképeztem, videóztam megint. (Ezek nem igazi videók, mert a digitális fényképezőgép csak 15 kockát csinál másodpercenként, rossz a minősége, szinte élvezhetetlen.) Délután hívtam az asszonyt, miután automata sms értesítést kaptam, hogy a telefonszámlára pénz érkezett. Még nem volt otthon. Szabolcs vette fel.
- Szia... - köszöntöttem, mert nem tudom, ki veszi fel.
- Kőszeg! - volt a meghökkentő válasz a fiam részéről.
- Tessék?
- Kőszeg! - mondta újból.
Hát, mit mondjak? Kőszeg egy igazán jó szó. Kőszeg szép szó, gyönyörű nyári emlékeket idéz, esti sétát a vár környékén, a Várkörön, egy kellemes vacsorát a Kulacsban, de nem hinném, hogy Szabolcs is effélére gondolt.
- Mi van Kőszeggel...? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nem Sopron, hanem Kőszeg - volt a válasz, s rögtön tudtam, hogy az Ottlik könyvre utal, hogy ott volt a katonai iskola, ahol az Iskola a határon játszódik. Ezek szerint mégis az első érzésem volt a jó.

November 9. vasárnap, úton. A hajnali őrségben meglepetés ért: csengett a telefon. Biztosan téves, gondoltam, de nem: az asszonykám volt.
- Isti, látod amit én? - kérdezte nagy titokzatosan.
- Miért, mit látsz?
- Teljes holdfogyatkozás van...
Hiába mentem ki, és forgattam a fejem, teljesen be volt borulva, így semmit nem láttam. Azért egy jót beszélgettünk, és elbúcsúztunk. Remélem el tud aludni.
Szép időben hajózunk. Délután nyugi, még az asszony se hívott.

November 10. hétfő, úton. Csendes időben hajózunk. Ennyi történt ma. Meg egy nappal kevesebb az élet...
Bombatámadás volt Rijadban, valószínűleg az al Kaida volt.

November 11. kedd, úton. Már az Északi tengeren hajózunk. Délután telex jött, Aberdeenben rakunk be egy finn kikötőnek. Onnan valószínűleg a Saimaa tó lesz megint, legalább is remélem, nem úgy, mint Oleg, mert neki a háta közepére se hiányzik. Szeptember közepén majd szívszélhűdés ért: a komputernek elment a hangja. Próbálhattam bármi hibakeresést, mindenre azt mondta, hogy rendben van, jól működik a hangkártya. Akkor otthon a szerviz, hiszen garanciális, gondoltam.
Ma fotókat másoltam Olegnek. Mutatom, hogy nincs hang, illetve alig hallhatóan hallani valamit, de csinálhatok bármit, nem lehet felerősíteni egyik szoftverrel se. Erre Oleg odanyúl a laptop oldalához, és hangosító gombot feltekeri, és láss csodát: van hang!
Az első olyan masinám, amin van külső hangerőszabályzó... De olyan rejtve, hogy eddig nem vettem észre, és nyilván teljesen véletlenül levettem a hangot.

November 12. szerda, úton. Ma már nem jött jól a Kossuth délután. Ennyi. Lityegős nap volt. Holnap reggel Blyth. Esti
hír: Bombatámadás Irakban, huszonhat olasz katona és iraki állampolgár halt meg.

Az alábbi linket az egyik kedves olvasóm küldte, aki rákeresett a Saimaa csatornára, és talált is egy képsorozatot: klikk ide. Az ioldal orosz nyelvű, lehet gyakorolni!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 4. kedd, úton, Mustola. A hajnali őrség minden gond nélkül lezajlott volna, ha nem kellett volna rekedtre üvöltöznöm magam...
Ahogy elhagyjuk Gogoland szigetét, az orosz parti őrség hívja a hajókat, be kell jelentkezni. Hallom, hogy hívnak. Tisztán, erősen jött az adás, én vagyok az a hajó, amelyik 60 fokos útirányban halad a 2-es és 3-as bója között. Válaszolok. Semmi, azaz újra hív... Válaszolok, újra hív. Ez így ment másfél órán keresztül. Előszőr dühös voltam, aztán már csak röhögtem.

Végül hallom, hogy egy másik állomás, amelyik a szentpétervári forgalmat ellenőrzi (az én parti őrségem a 10-es csatornán dolgozott, a szentpétervári a 11-esen), és ő hívott, hogy ő hall engem, és hallottam is, amint elmondja a Gogoland szigetén levőnek az adataimat, és azt is, hogy másfél órája válaszolok minden hívására.Oleg fél hatkor jött fel a hídra. Szerintem ideges, mert nem volt még a Saimaa csatornában. Onnan is gondolom, hogy egész úton azzal nyűglődött, hogyan rendeljen csatorna-révkalauzt, mert nem talált egyetlen táviratot se ebben az ügyben. Hiába mondtam, hogy Vyborg pilot mindent elintéz, azt kell megrendelni, onnan megy minden automatikusan.
Vyborg pilot mindenesetre oroszosan azt mondta, hogy 10 körül lesz révkalauz (ez moszkvai időt jelent, ami két órával előbbre jár, mint mi). Tizenegykor keltem, éppen egy zsilipbe érkeztünk, ezt onnan láttam, hogy nem látok semmit, amikor az ablakon kinéztem, s hogy miért nem láttam semmit, azt rögtön tudtam, mert olyan közel van a zsilipfal minden dokkban, hogy majdnem súroljuk a falat.

Felmegyek, hát még csak az elsőbe - a Brusznitcsnoje zsilipbe - álltunk be. 
Épp két kedves orosz hölgy caplatott le a hídról, ők voltak a beléptető vizsgálat, elmúltak volna a régi szép idők, amikor 25 egyenruhás jött lejmolni cigit és piát? A napom csendesen telt. Oleg a hídon, a két matróz intézte a kikötéseket a zsilipekben, nekem semmi dolgom nem volt. Ezek a zsilipben való kikötések azért mások, mint egyéb, normális helyen! A hajó közepéről adnak ki egy kötelet, ezzel fogják meg, elől egy méter van a zsilipkapuig, hátul is van vagy kettő, de csak akkor, ha a kaput már becsukták. Nyitott állapotban úgy tíz centire van a farunktól.

Az egyik oldalon a falhoz simulunk, a másikon így van vagy hatvan centi "szabad" vízfelület. A következő, az Iszkrovka zsilip egy mérföld, ott sikerült félpofára - csuszára - kapni a zsilipbejáratot, egy kicsit megnyomódott a muráda a próván (orrban). Ez közel se volt olyan nagy, mint az előző, mintegy kétméternyi vízszintkülönbség volt csak.
A Cvetocsnoje zsilip megint magas, legalább nyolcméternyi a különbség az alsó és felső vízszint között. Negyven perc múlva érkeztünk az Ilisztoje zsiliphez.


Felmentem a hídra, mert gyanúsan lassan haladtunk.- Egy hajó jön ki a zsilipből, meg kell várnunk - mondta a pilot. Egy CTK jött ki, ebből a típusból van vagy "hatmillió" az oroszoknak, nincs is nevük, hanem csak sorszámuk. Hamarosan hívták a pilotot telefonon. Amint végzett, lemondóan mondja:

- A CTK megnyomott valamit a zsilipben, a Dockmaster nem ad engedélyt a bemenetelre, le kell állnunk, a zsilip előtt van egy rakpart, oda megyünk. Nem tudni mennyi időt töltünk itt, egy órát, egy napot, pár napot? Hamarosan látjuk, hogy egy csónak megy a zsilipbe (oroszok, tehát evezőscsónak volt), majd tíz perc múlva jön az ukáz: mehetünk. Ennek az ijedtségnek az örömére megint megtűzte a pilot a zsilipfalat, újabb sérülés, de már hozzászoktunk. A fiatal révkalauz nem állt a helyzet magaslatán. A Pälli zsilip az első finn. Innen két óra az út a következőig. Ide már sötétben érkeztünk, pedig csak négy óra volt. Öt körül felmentem a hídra. Koromsőtét volt. Azaz nem: sűrű ködben haladtunk. A két keresőreflektor bekapcsolva, a bójasort keresték velük, a tejfehér fénysugár még a víz színe előtt elenyészett, de azért bóják tetejét meg tudta világítani.

A közelben fények a parton, azt hittem egy kis városka. Ahogy közeledünk a bal oldalon a kőd kezdett furcsa alakot ölteni: mintha mintázata lett volna, függőleges erezetnek tűnt, átmentem a híd másik oldalára, hát két méterre tőlünk nyárfaerdő...
Amikor közelebb értünk, kiderült a fények határátkelőt jelentettek. Itt van az orosz-finn határ. Végleg megérkeztünk Finnországba. A bóják mindegyike világított, innen a csatorna partján nátriumlámpák mutatták az utat. Fantasztikus, sziklába vájt mederben folyik a víz, már látni lehetett mindkét partot, a sűrű köd csak a kis tavon volt. Megérkeztünk a Souskua zsiliphez, innen már csak húsz perc az út a kikötőhöz, Mustoláig. Persze ez a kikötő kicsit más, mint amit az ember elképzel: a csatorna partján egy ötven méteres rakpart, a hajók tíz méterre mennek el mellettünk, hát rendesen meghúznak minket is, ki is adtunk annyi kötelet, amennyit csak tudtunk. Éjjel alig tudtam aludni, állandóan hallottam a hajó súrlódását a kikötőballonokon. Holnap reggel hétkor kezdenek, ez nekem hat órát jelent.


November 5. szerda, Mustola, úton. Ahogyan mondták, úgy is kezdtek. Gyorsan haladtak, közben meghozták a nagynyomású szivattyút, de ami rossz, hogy nekünk kell vele kimosni a raktárt. Először sima vízzel, majd ezzel a ketyerével, ami nagynyomású gőzt fejleszt. Hiába tiltakozott Francis, hogy tűzoltóvízzel szépen kimosták, muszáj volt nekiesni másodszor is, nem kockáztathattuk, hogy a surveyor ne vegye át a raktárt.

Este ötkor indultunk. Úgy volt, hogy manőver után mehetek aludni, de még nem indultunk el, amikor Oleg szólt a kézi rádión:
- István, indulás után gyere fel a hídra, ez tavi révkalauz, nem csatornapilot. Így aztán nem volt mit tenni, fel a hídra, az egyik oldalon én mondtam a távolságot a parttól, a másikon Oleg. Nem kell sokra gondolni, ilyeneket szóltunk:
- Húsz centi, harminc centi...
És persze elkaptuk a jobb oldallal, majd a bal oldal koccant, a barba kész "ideg" lett, mire beálltunk az első zsilipbe. Szegény révkalauz csak szerencsétlenkedett, látszott rajta, hogy totál ki van készülve idegileg ő is. A végén azt mondta, hogy a következő zsilipbe a parancsnok vigye be a hajót. Azt egy koccanással megúsztuk, szép manőver volt.

- István, minek csatornapilot, ha én állok be a hajóval? - kérdezte utána megkönnyebbülve. Az utolsó zsilip - Maläkia - után mentem aludni.
(Már itt jelzem, hogy a következő Saimaa tavi utunkról lész több videó!)

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 1. szombat, úton, Kieli-csatorna, úton.  Szaggatott napunk volt Oleggel. Este korábban kezdtem, hogy aztán éjjel kettőkor feljöjjön a hídra, Cuxhaventől ő akarta vinni a hajót. Meglátta, hogy hol vagyunk, ideges lett: - István túlságosan jobbra jöttél a hajóval! - mondja, és azonnal bekormányozta a folyó közepére.
- Andromeda, rossz helyen hajózik, húzódjon jobbra, ahol eddig jött! - szólt ránk azonnal a cuxhaveni forgalomellenőrzés.
Magamban vigyorogva mentem le pihenni. Arra gondolni se lehetett, hogy lefeküdjek, mert annál rosszabb egy óra múlva felkelni. Fél négykor zsilipelés, kivittem a hajó papírjait az irodába, majd utána hatig szolgálat.
Lejárt két hónapom! Ezzel együtt, úgy látszik, a békesség ideje is a hajón.

Megy a szarkeverés

Ha valamit utálok, akkor ezt nagyon. És úgy, hogy valahol mindenkinek igaza van: Sztyepan azért panaszkodott Olegnek, hogy az rendben van, hogy manőverezik, de a kikötőköteleket készítsék elő neki, hogy csak a végső stádiumra kelljen jönnie. Meg a szakács is hasonló véleményen van.
Most megkaptam utasításba, hogy utasítsam a matrózokat, hogy manőver előtt készítsék elő a köteleket hátul is.
Jogos, elvégre ők a matrózok. De ők azért morognak, hogy sose kellett csinálniuk, a német barbánál nem volt szokásban.
Lehet. De most nem német van, hanem Oleg, és ő így rendelkezett... Na, mindegy.

Előléptem...

Mégpedig matrózzá! Délelőtt érkezünk Holtenauhoz, a zsiliphez. Fél tizenegykor Augusto ébreszt, nagy álmosan feltápászkodtam, felbaktattam a hídra.
- Miért keltél fel? - kérdezi Oleg csodálkozva.
- Augusto keltett a zsilip miatt - mondtam az igazságnak megfelelően.
- Azt mondtam neki, hogy a matrózoknak szóljon... - mondta Oleg legyintve. (A szakács ilyenkor matróz.) A zsilipbe megérkezett Britta Jahn kisasszony (lám, már nem Kisnagysád, kitanultam a nevét a telexekből), hozott mindenféle anyagot, amit megrendeltünk.

Az elátkozott nyomtató

Kaptunk még szeptemberben egy HP nyomtatót a használhatatlan számítógéphez (mert nyomtató nélkül használhatatlan). Amikor megjött, írtam, hogy kaptam egy letolást, mert nem ellenőriztem le a kábeleket. Na, azóta lett nyomtatókábel, de a konnektorba még nem tudtuk bedugni, mert nincs hozzá adapter. Ma Britta Jahn hozott egy zacskónyi adaptert azzal, hogy az egyik biztosan jó lesz. Én rőgvest tudtam, hogy nem, mert miért lenne jó egy otthon, az irodában kidobott, használhatatlan Nokia tőltő, vagy Canon adapter? Nem is találtam megfelelőt.
Így a komputer ügy tovább dagadozik, majd mire kihajózom, talán megoldódik.
Azért szeretek a Balti tengeren hajózni, mert itt napközben is jön a Kossuth. Hallottam ma délben az Élelmiszer Magazint, András öcsém szerkesztette.

November 2. vasárnap, úton. Mindenfelé viharjelzést ad a dán parti állomás, de eddig jó az idő. Igaz, a Balti tengerhez képest: most három mérföldes a láthatóság, de a szél gyenge, a víz nem hullámos.Ennyi történt ma, illetve még az említésre méltó, hogy egész délután jól jött a Kossuth, jól elszórakoztam. Francis délután feljött a hídra, vagy két órát téptük a szánkat.

November 3. hétfő, úton. Mint tegnap. Kaptunk négy Notice to Marinerst, azokkal bíbelődőm. Ilyen még nem volt, hogy november elsején megkaptam az október 23.-it. Így most teljesen naprakész lesz a térkép és szakkönyvjavítás. Még mindig nem tudtam megszeretni ezt a bíbelődő, precíz-pepi munkát...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 29. szerda, Brugge, úton, Antwerpen. Azt tudtuk, hogy a következő berakó Antwerpen lesz, és a rakomány Mustolába, a Saimaa csatornában levő kikötőbe szól. Azt is megadta az RMS, hogy 1800 tonnát rakunk be (valami ömlesztett rakományt), de nem, hogy mit. Illetve a táviratban az állt, hogy 10% moloo, és fogalmunk se volt, hogy ez miféle rakománynak a milyen 10%-a?
Oleg rákérdezett. Hamar megjött a válasz: moloo = more or less owner option, azaz többé kevésbé, a tulajdonos opciója szerint, ami azt jelenti, hogy 1800 tonnát rakunk be, 10% eltérés lehet, a parancsnok belátása szerint. (ez azért van, mert meghatározott merüléssel kell a csatornához érkezni Finnországban, ahol a maximális merülés 4,35 m.).
Hát vannak ilyen faramuci rővidítések, amikkel az ember kell, hogy előszőr találkozzon, ez a mi gyakorlatunkban most következett be.Egyre lett kész a kirakás, utána válaszfal állítás, de csak egy, mert különben lekéssük a zsilipnyitást. A zsilip előtt érdekeset láttam, és fényképeztem: ide hozzák a Tricolor szétvágott darabjait. Kettő szekció rozsdásodik a parton. Pedig milyen szép hajó volt valamikor.
A pilot szerint Zeebrugge Európa legnagyobb autó export-import kikötője. Valamikor Bremerhaven volt, de mára a belgák átvették a vezető helyet. A Tricolor innen indult utolsó útjára, és ide tért vissza roncsaiban. Így érkezés után, került sor a másikra.
A hajóbérlő kierőszakolta Olegtől, hogy a kikötőben ne vegyünk pilotot, a barba nagy nehezen belement, viszont felajánlotta, hogy a kapott bónuszt megosztja, ha vele leszek a hídon. Miért mondtam volna nemet? Látszik, hogy nem német...

Október 30. csütörtök, Antwerpen, úton. Hajnali fél egyre álltunk part mellé. Utána a válaszfalat viszonylag gyorsan helyére tettük, kettőkor már mindenki aludt. A matrózoknak megengedtem, hogy tízig ne bújjanak elő, vállaltam, hogy Olegnek megmondom reggel, én engedtem a pihenőt. Oleg természetesen egyetértett a reggelinél. Tízkor hátrább álltunk ötven métert, utána aki élt és mozgott nyomás a Sunny Radióhoz. Vámmentes kikötői üzlet. Én maradtam, nincs mit vennem. A berakás végén egy kis botrány volt, mert a hajó őt centit orron volt, és jobbra dőlt két fokot. Mondom a stevedornak:
- Tegyenek át egy markolóval az elejéből középen balra.
- Mit képzel, chief, ez lehetetlen! Tilos a rakományt berakás után mozgatni!
Aranyos! Ezt miért nem tudták előbb mondani? Ez azért elég jellemző a hajóbérlőre, hogy egy oldalról egy csomó fölösleges információval látnak el, másfelöl lényeges dolgokat nem adnak meg. Bár ezt a surveyornak és a rakodóknak illet volna mondaniuk. Nyilván azért következik be efféle félreértés, mert mindenki teszi a dolgát a megszokott módon: ha szenet rakunk, fel se merül az agyamban, hogy nem szabad mozgatni berakás után. ők is tették a dolgukat, ahogy megszokták, gondolom nem gondolták, hogy a kokszot mozgattatni akarom, ha befejezték a hajót. Ugye a jó pap holtig tanul, hát én most tanultam meg, hogy a koksz kényes szén, és nem szabad a darabokat megtörni, összezúzni... Hétkor a zsilipben voltunk, elég későn, ahhoz képest, hogy háromnegyed őtkor indultunk. Viszont Oleg viszi a hajót Steenbankig.

Október 31. péntek, úton. Októberhez képest elviselhető az idő. Ma egy kicsit kidőlt a bili:

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 27. hétfő, úton, Brugge. Kitört a vénasszonyok nyara. Átértünk a Doveri szoroson, és hétágra süt a nap, csendes a tenger, gyönyörű az idő. Zeebruggénél zsilipeltünk, onnan még 12 kilométer az út egy csatornán a festői kisváros kikötőjéig. Késő volt mire megérkeztünk, fél éjfél körül zuhantam ágyba. Azért a holnapi napra nagy várakozással nézek, mert Oleg ígérete szerint mindenki kimehet a városba.

Október 28. kedd, Brugge. Korán kellett kelnem, hatra ígérték magukat, és hatkor a darus már fordult is a hajó főlé, hogy megtegye az első markolást. Remélem mindenben ilyen szavatartók lesznek, mert azt is mondták, hogy nem fejezik ma be a kirakást, arra csak holnap délben kerül sor.

Ahhoz képest, hogy szénrakodó, a környék rendezett és tiszta. A rakpart szépen lebetonozva, a különbőző szénfajták betonfallal elválasztva, és minden négy órában jön a locsolóautó, hogy lemossa a rakpartot.

Itt állunk a városban, kétszáz méterre egy bevásárlóközpont, ellentétes irányban a központba vezető út.

Francissal mentem ki. Ugyanabban a cipőben jár, mint Edmondo leledzett az Isartalon. Pénzt akar utalni a számlájáról, mert az asszony rimánkodik, hogy a gyerekek beiskolázására kell. Két fia és ugyanannyi lánya van. (Lehet, hogy jó későn kezdik az évet?) A ghánaiak nem merik hazautalni a pénzüket, mindegyiknek Hollandiában van bankszámlája, mert otthon nagyon megvágják őket, adót vonnak le, meg a bankok megbízhatatlanok, és ilyesmi. Szóval hetek óta azért rimánkodik az éghez, hogy Rotterdamba menjünk, mert onnan nem gond átutalni.

Fél tízkor indultunk, arra amerre a révkalauz útmutatása alapján a kijáratot tudtuk. Jól megsétáltatott minket, mert a városközpontba pont az ellenkező irányba kellett volna menni, így tettünk egy nagy kört, feleslegesen.A várost az első látásra megszerettem. Hangulatos történelmi városközpont, és az oda vezető úton is kedves kis utcákon, gyönyörűen karbantartott régi stílusú épületek között koptattuk a cipőnk talpát.
Útközben megtaláltam a boltokat, amiket kerestem: egy számítógép üzletet, egy papírboltot, de előszőr a pénzünket kellett beváltani. Bankot előszőr a Markton, a piactéren találtunk. Euróra cseréltük az angol fontjainkat, és a svéd koronát, aztán Francist elküldték a Western Unionhoz, hogy ott tud készpénzt átutalni. Ez nem a legjobb útja a pénzküldésnek, mert rohadt drága, de nincs más lehetőség. A bank után szétváltak útjaink. Sétáltam egyet a Markton, a kora reggeli napfény élesen megvilágította a kávéháza teraszait, a Belvedere hatalmas, város főlé magasodó tornya szinte alig látszott az ellenfényben, és a levegő is párás volt. Mostanra elolvadt az éjjeli fagyban megkötött víz, hideg volt, de azért kellemes. Tipikus október végi, november eleji csípős hideg, ami később kellemes meleggé változott, pedig nem volt több, mint tizenhárom-tizennégy fok. 
A Belvedere udvarán sokan várakoztak, hogy felliftezzenek a toronyba, ezt nem vártam meg. Arra azért jó volt, hogy bementem, mert a toronyról jó képet készíthettem a szikrázó napfényben. Kezdtem fáradni. Így aztán megkerestem a papírboltot, vettem a Rotring ceruzámba hegyet, aztán egy számítógép üzletben képernyő tisztító kendőket. Jól megkérik az árát...

 Találtam egy fodrászt is, nem volt vendége, beültem egy nyiratkozásra. A borbély flamandul kérdezett, aztán látva, hogy nem értem, azt kérdezte, hogy németül, vagy angolul szórakoztasson-e? A pasi, mint egy vérbeli figaró, megállás nélkül beszélt. Megtudtam tőle, hogy az utcában élt egy magyar származású ember, akinek varrógépüzlete volt, de már meghalt, kilencvenkét éves korában. Elfecsegte, hogy tavaly sok spanyol turista volt Bruggében, pedig nem szokásuk északra járni, de azért, mert az elmúlt évben Brugge és Salamanca közösen volt Európa Kulturális Fővárosa. Az kiderült, hogy nem sok dunsztja van a hajózásról, mert azt kérdezte, hogy vitorláshajóval vagyok-e? Ezenkívül megtudtam, hogy a vendégeit mindig elviszi egy hajókörútra a várost körülölelő csatornákon, hogy Olaszországban többször volt, és szereti az olasz ételeket.Közben megfrizurált, és megvágott a végén 12 euróval.
Fél egyre értem a hajóra. Utána Oleg ment ki. Este háronegyed tízig dolgoztak, holnap folytatják, szavatartó emberek ezek, kérem!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 26. vasárnap, úton. (második rész)

A Kitalált középkor, avagy egy nagy humbug...(?)

Úgy kezdődött az egész, hogy valamikor tavaly az interneten megjelent egy honlap, ami a Kitalált középkor címet viselte. Akkor mindössze Pap Gábor előadásának írásos változatát tartalmazta, amiben ismerteti a német Heribert Illig művét, illetve teóriáját a kora középkort illetően. Pap Gáborról annyit, hogy a magyarság történelmét, történetét meglehetősen sajátos szemléletben vizsgálja, kutatja. Szíve joga. Az biztos, hogy nagyon sok elgondolkoztató megállapítása van, és mind szöges ellentétben áll a hivatalos történelemszemlélettel. Aki ismeri, az ugorhat, de aki nem, annak röviden a problémáról:
XIII. Gergely pápa 1582-ben megreformálta a julián naptárt. Abban az évben október 4-e után 15-e következett, magyarán betoldottak tíz napot. Ez közismert. A történészek körében is, és az is, hogy valami nem stimmel, de erre csak Illig tudott magyarázatot adni. Ugyanis a mai naptár jól működik, annak ellenére, hogy a julián naptár kezdete óta eltelt időre vetítve 13 napot kellett volna betoldani. Jó közelítéssel egy betoldott nap egy évszázadnak (128 évnek) felel meg. Magyarán a problémát úgy lehet megfogalmazni (Illig szerint), hogyha a mai naptárunk jól működik a tíz napos betoldással, akkor az a hiányzó három nap azt jelenti, hogy a középkorban meghamisították a történelmet, és betoldottak három évszázadot. Az elmélete szerint 614 szeptembere és 911 augusztusa közötti időszak nem létezett, az kitalálás, betoldás, történelemhamisítás.
Az elmélet tetszetős, főleg nekünk magyaroknak jönne kapóra, ha bizonyítani lehetne, mert ugye az árpádházi királyaink és Attila közötti kapcsolat úgy alakulna, miként az Kézai mester krónikájában van lefektetve, ugyanis az ő kronológiája és a most "hivatalos" között mintegy háromszáz év az eltérés, s ha ezt ki lehetne törölni, akkor pontosan kijön az öt nemzedék Attiláig.
Persze ez a könyv, illetve kettő, mert nálunk jelent meg egy kötetben, eredetileg két könyvet írt Illig úr, nagy vihart kavart, Németországban 16 kiadást ért meg, ezen kívül csak magyarra fordították le, és nálunk is kasszasiker.
Na, most józan paraszti ésszel azt lehet mondani, hogy: az egész egy nagy marhaság. Ezt nem szeretem, nem a józan paraszti észt, hanem az ex katedra kijelentéseket, a megfellebbezhetetlen igazságokat. Mert mondhat bárki bármit, tehet akármilyen megfellebbezhetetlen és sommás kijelentést, a tény akkor is tény marad, van három hiányzó nap a naptárreformban, ami megfelel közel három évszázadnak a történelemben, és Illig magyarázata egy a lehetségesek közül.
Azt várom Illig úrtól is, és a vele szemben állóktól is, hogy érveljenek, hadd döntsem el én, hogy kinek hiszek. Ezért aztán, amikor behajózásom előtt újra rámentem a honlapra, teljesen meglepődtem, mennyi információ található a Pap Gábor nevével jelzett oldalon. Javára írandó, hogy nemcsak azokat a véleményeket, írásokat közli, amelyek az érvei mellett vannak, hanem a vele vitatkozókét is.
Fél napot töltöttem el azzal, hogy mindent letöltsek, mit mondjak, baromi nagy anyag! Többek között itt van a Rubicon folyóirat egy teljes száma, amiben történészek vitatkoznak Heribert Illig állításával. Van egy Népszabi cikk Orosz István egyetemi tanár történészprofesszorral a debreceni egyetemről, és még több más is.
A cikkek mind érdekesek, mert más és más szemszögből világítják meg a történettudomány mai álláspontját a kora középkorral kapcsolatban. A baj csak az, hogy a történész urak nem tudnak döntő érvet felhozni Illiggel szemben. Hiszen a német szerző pontosan azt használja ki, hogy a korról hézagosak az ismeretek, tehát logikus, hogy nem lehet ellene "falrengető" bizonyítékokat állítani. Ugye erre a kérdéses időszakra esik Nagy Károly és utódai, a karolingok uralkodása, és bizony az ő létét teljes egészében tagadja a szenzációs mű szerzője, aki mára már jelentős számú munkatárssal dolgozik az elméletén, s eredményeiket a folyóiratukban s az interneten közzéteszik. (Ez is egy előnye az internetnek, bárki bármit feltehet, s nem lehet senkit elhallgattatni, vagy agyonhallgatni a hatalom részéről!)
Illig ellen felmutatni olyan mutatós tényeket nem lehet, amelyek ugyanakkora nyilvánosságot kaphatnának, mint a német botcsinálta "történész". Illig úr képzelete szabadon szárnyalhat, ő nem történész, hanem matematikus és rendszerszervező, de jártas a művészettörténetben is, ezt elismerik. (És ugye a történelemmel mintegy húsz éve intenzíven foglalkozik, hát itt se kezdő, vagy kontár - megjegyzés tőlem.) Egészen eddig úgy olvastam a cikkeket, hogy vártam valami frappáns érvet, valami konkrétumot, ami az elképzelés tarthatatlanságát bizonyítja, de "csak" derék, szakmailag megalapozott érveket olvastam, ami nem annyira "kézenfekvő", nem annyira látványos, nem olyan frappáns, mint a kitalált történelem ideája. A vitatkozók ismertetik szakterületük jelenlegi ismereteit a kérdéses időszakról, de mást nem "tudnak felhozni". De ma délután elolvastam Hetesi Zsolt csillagász írását a Rubiconban. A fejtegetésének semmi köze a történelem eseményeihez, ő az időszámítás szakavatott ismerője. És meg is mutatta, számomra elfogadhatóan, hogy Illignek nincs igaza, amit kitalált, nem áll meg a lábán, tehet akármit, nem tudja bizonyítani igazát.
És Hetesi úr érve számomra tökéletesen érthető, lévén kapcsolódik a szakmámhoz.
A hajózástan alapja a csillagászat. Azt tudom, hogy a tavaszpontnak (Aries) milyen jelentősége van, az a kiindulási pontja minden csillagot használó hajózási számításnak is. Azt is tudom, hogy a Tavaszpont az égbolton egy kört ír le, pontosan 26 000 éves a ciklusa, tehát ennyi idő alatt tér vissza a kiindulási pontba.
Az ókorból fennmaradt egy Hipparkosz nevű görög csillagász mérési eredménye i.e. 130-ból. Egy kis matek: kétezerben a Tavaszpont 29,5 fokkal tért el Hipparkosz mérésétől. Tehát: 2000 + 130 = 2130 éves különbség. 2130 / 26000 * 360 fok (a kör 360 fokos) = 29,5 fok. Ha hiányozna a történelemből 300 év, akkor 2000-300 = 1700, ehhez jön az időszámítás előtti +130 év, azaz 1830. Így 1830 / 26000 * 360 = 24 fok lehetne csak a különbség a két mérés között, de tudjuk, hogy 29,5 és ez azt jelenti, hogy i.e. 130-tól a történelem számolása folyamatos, sehova se toldottak be 300 évet.
Engem ez a számítás győzött meg tökéletesen arról, hogy Illig úr elmélete egy nagy csacsiság. (És egyúttal remélem, hogy Hetesi úr okfejtése igaz, nincs benne csúsztatás, mondjuk azért, hogyha esetleg jezsuita lenne, és az egyházat védeni akarná, mindenáron.) Viszont egyáltalán nem volt haszontalan végigolvasni a pro és kontra érveket. Sok-sok új ismeret birtokába jutottam, és ez mindenképpen nyereség. A szerzők kicsit feltárták "szakmai titkaikat", például hogyan vizsgálják egy oklevél hitelességét, mik a szempontjaik, és hiába a légből kapott állítás, hogy mind-mind későbbi hamisítvány, bizony erre a kor színvonalán nem volt semmi, de semmi lehetősége a kolostorokba élő szerzeteseknek (szerintem). Kürti Béla is megnyugodhat, aki a szegedi múzeum régésze, és szakterülete az avar kor, hogy a vizsgálódásai, kutatásai nem egy "nem létezett" népre vonatkoznak, már pedig Illig állítása szerint az avaroknak nincs helyük a Kárpát medence történetében, mert ugye az a kor kihúzandó egy tollvonással.
Érdekes volt olvasni Képes György és Balogh Elemér professzor urak írásait, akik az adott kor jogviszonyainak ismerői. A jogfejlődés - ahova a jog hetedikről a tizedik századra fejlődött a germán területen - a "kitalált" századok nélkül bizony képtelenség lenne. Azt hiszem, a megoldás kulcsa a kr. u. 325-ös niceai zsinatnál lehet. Erről a történészek nem nyilatkoznak egyértelműen, mert nincs teljes bizonyítékuk. A zsinatról szóló iratokban nem esik szó arról, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget (a Húsvét érdekében) három nappal visszahelyezték, ugyanis akkor már három nap volt a tropikus és julián év közötti különbség, azaz addigra három napot sietett az akkor hivatalos naptár. De utalás van rá, hogy a kérdés foglalkoztatta a pápát: I. Leó az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízta a naptár kérdéseinek kidolgozásával, de mivel nem maradt fent irat arról, hogy a zsinat napirendre tűzte volna, a történész nem teheti, hogy ex katedra kijelentse: akkor "tűnt el" a három hiányzó három nap. Az egészben az a szomorú, hogy ez a valóságtól jócskán elrugaszkodott elképzelés mekkora nyilvánosságot kap, de ez már így szokott lenni. A "botcsinálta szakértők" megalapozatlan állításai mindig érdekesebbek a tájékozatlan átlagember számára, mint a szaktudományok képviselőinek (sokszor laikus számára érthetetlen, szakzsargonban írott) tudományos munkái. Illig úr egy nyilatkozatában azt mondta, hogy bárkivel hajlandó vitatkozni, de csak azzal, akinek érvei vannak, bizonyítékai. Ebben az az érdekes, hogy megint azzal állunk szemben: egy műkedvelőnek nem kell az állítását bizonyítani, de elvárja a tudománytól, hogy az tegye meg helyette, illetve az vitázzon vele. Márpedig a tudomány csak egy megalapozott érvrendszerrel bíró állítást tud cáfolni. Az nem vitaalap, hogy azt állítom: VII. Bíborbanszületett Konstantin, II. Szilveszter pápa és III. Ottó német császár meghamisította a történelmet. Erre Illig úrnak sincs érve, csak elképzelése. Ezzel pedig nincs mit kezdeni. Ha Illig a történelmet első kézből, azaz a "hamisított" dokumentumokból ismerné, akkor nem tenne ilyen szenzációs megállapítást. De amit felhasznál társaival, az sok esetben önkényesen kiragadott részek, hivatkozások, másodkézből szerzett ismeretek, hivatalosan el nem ismert elképzelések. Valahogy úgy néz ki, hogy ami az ő igazát támasztja alá, azt beveszi a rendszerébe, ami nem, azt figyelmen kívül hagyja, vagy kijelenti, hogy hamisítvány. Legalább is a vitatkozó történészek állításai szerint így tesz. És bizony én hiszek nekik. Nem mondom, hogy amint meghallottam Illig elméletét feltétlen hívéül szegődtem volna. Mindössze annyi volt, hogy mint laikus érdeklődő valóban nem tudtam, hogy van-e valami igaz alapja az állításának? Nem hinném, hogy ha valami abszolút új, azért azt el kellene vetni. Azért mert ellentmond az eddigi tudásunknak. Azért, mert ellenkezik a hivatalos állásponttal. Meg kell adni a lehetőséget, hogy az igazát bizonyítsa. Valami olyasmit vártam, hogy a történészek azt mondják: ez nem lehet így, de vizsgáljuk meg, valóban hova tűnt a nevezetes három nap, azaz a három évszázad?
Most, hogy végigolvastam a szakmai véleményeket, nem várok semmi ilyesmit, engem tökéletesen meggyőzött Hetesi Zsolt csillagász számítása, és a történészek fejtegetései az adott korral kapcsolatban. Persze ennek a történetnek nálunk lesz még folytatása. Ez az én véleményem, s nem kívánom, hogy bárki magáévá tegye.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...