2003. szeptember
Szeptember 8. hétfő, Newport. Reggel, ahogyan annak lenni kell, megjöttek a melósok.
- Chief, ennyit mi nem tudunk ma kirakni... - mondta a rakodásvezető, azaz a foreman.
Tízkor megjött az ügynök:
- Captain, lehet, hogy kész lesz a hajó késő este, de legkésőbb hétkor el kellene indulni, a dagály miatt. A révkalauzt 12 órával előbb meg kell rendelni...
- Akkor csak a hajnali dagállyal indulunk, mondta a barba.
Így aztán logikus, hogy délután ötre el is felejtettük, hogy rakodtunk. Indulás viszont hajnalban lesz.
Pista az orosz...
Szegény feje, egészen megsajnáltam, amikor délután odajött, hogy eszmét cseréljünk.
- You... őőőő, wich... őőő... city...? - kérdezte.
- Budapest. - mondtam lakonikusan, mert nyilvánvaló volt, hogy nem érdemes cifrázni a választ.
- I, Klaipeda...
Itt nyilvánvalóan arra kellett gondolni, hogy ő ott lakik. Még kikeserveskedtünk három mondatot, amiből kiderült, hogy Leningrádtól 500 kilométerre született, a Leningrádi Akadémia után került a litván Klaipedába, s ott maradt. Nem a legjobban érzi magát, nem tudja a nyelvet, s a munkavállaláshoz pedig a litván ismerete szükséges. Hát örül, hogy az angol tudásának méltó munkát kap a hajón.
De azért ezzel egy kis bibi van.
Ha már nem oroszok között van, akkor miért nem tanul angolul?
Mert az rendben van, amíg a "masina oké", de mi lesz, ha nem oké?
Mint ma:
Rakodás után a matrózok kimosták a raktárt. Ekkor ütött be a gubanc. A barátunk nem volt képes, hogy kiszivattyúzza a raktárból a mosóvizet. És az első mondat az volt:
- Nyet possibile...
Miért? Eddig minden ment rendben, ahogy a srácok elmondták. Akkor most is menni kéne. Csak a druszám hiába tanulmányozza a rajzokat, azokra minden angolul van írva, és amikor "nyet oké", akkor nincs idő erre! Most éppen fél tizenegy van, hajnali négykor indulunk, és egy búvárszivattyúval kínlódnak a matrózok, de az olyan keservesen pisil, hogy meg kellene katéterezni...
Szóval ez az orosz nem az az orosz, aki a világ meghódítására készült.
Vagy pontosan az?
Kompjuterezünk
A barbának is van laptopja, s ideadott két programot. Az egyik nem működik, mert nincs setup lemez, de a másik, ami a hajó stabilitásának a számítására készült, igen. Valaki kivette belőle a "hardwer lock"-ot, azaz nem kell egy fizikai "kulcsot" a gépbe dugni, hogy működjön. Egészen jól kijövünk egymással.
Persze ha megy a munka, akkor miért kekeckedne.
A hajót is kezdem megszeretni.
Van sok dolog, ami jobb, mint az Isartalon volt. Hiába, ez még csak hét éves.
Szeptember 9. kedd, Newport, úton, horgonyon. Mindenki hajnali háromkor kelt, így rendelkezett a barba, csak tudnám, minek? Háromnegyed órát ténferegtünk, a révkalauz pontosan érkezett. Zsilip, és indultunk New Rossba.
Az ügynök szerint, lehet, hogy csak pénteken kezdik a berakást. Szennyezett talajt viszünk Hamburga, ugyanaz a rakomány, mint amikor a hajóra érkeztem.
Este nyolckor már horgonyt dobtunk. Az út mindössze jó 150 mérföld volt.
Szeptember 10, horgonyon, New Ross. Reggel negyed nyolckor húztuk fel a horgonyt. Amikor a hatkor elmentem aludni, a barba azt mondja:
- Érkezés előtt húsz perccel hívom.
Fél hétkor csöng a telefon. Igaz, elég nyamvadtul, de csöngött. Fel a hídra.
- Hívott, captain?
- Én nem. A 3-as számot hívtam.
Úgy látszik, áthallás volt. A 3-as a gépész kabinja. Viszont innen már nincs alvás. Fél kilencre kötöttünk ki, kilenckor kezdték a berakást.
A feladó emberét kikérdeztem, miféle rakomány ez a "szennyezett talaj"? Mert ez a rakomány, és nem szabad mellette dohányozni, se a raktárba gázmaszk nélkül lemenni. Sőt, a berakásnál ügyeltek arra, hogy a lehető legkevesebb hulljon be a vízbe, ne maradjon a rakparton, ezért egy fémtartályba ürítették a teherautók, onnan markolta ki a az autódaru.
Nos, a földet valami benzinkút környékéről szedik össze, ettől bűzlik úgy, mint a szovjet laktanya virágoskertje.
Adminisztrálok
Délelőtt elfoglaltam magam: a havi ellenőrzéseket végeztem el. Első alkalommal meg kell csinálni rendesen, nem lehet csak kipipálni, ha nem járom végig, akkor nem tudom, mi hol van. Ez a hátránya, hogy állandóan új hajóra jövök. Ezen a hajón a lehető legkomplikáltabb az ISM (International Safety Management), fél kilónyi formulát kell kitölteni. Míg az Isartalon beírtam egy rubrikába, hogy a mentőgyűrűk ellenőrizve, addig itt 4 űrlapot kell kitöltenem.
Na, mindegy.
Míg én talpaltam, ellenőriztem a berakást, a szakács pecázott. Ma nem volt akkora szerencséje, mint New Portban, mert ott fogott egy 6 kilós lazacot!
Sikerült este tízre befejezni a berakást mára, így mindössze húsz órai melóval megúsztam a mai napot. Még az a jó, hogy csak holnap reggel kell átállni a másik rakpartra.
A barba viszont megint megtalálta a druszámat. A baj persze megint az volt, hogy nem érti, amit mondanak neki. Képtelen volt felfogni szegény, hogy azért hívta a hídra, mert egy biztosítékot kell kicserélni a radarnál, s a kérdés az volt, hogy van-e neki a gépházban. Szegény Sztyepan mindenre riadtan néz, és azt válaszolja, hogy "yes", de látszik, halvány dunsztja sincs, miről van szó!
- Érted? - kérdi a barba.
- Yes - volt a válasz.
- Nem érted? - kérdi újra.
- Yes... - és bólintás.
Egyszerűen borzasztó!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
