2004.

November 21. vasárnap, úton. Fogynak a "gépeink". Jó egy hónapja tönkrement egyszerre két frizsider, egy a konyhában, egy a kambúzában. Ekkor a konyhába került az én fricskóm. Nem is bántam, mert az ajtót csak félig lehetett nyitni tőle, és csak vizet tartottam benne, hát nem volt igazán létszükséglet. Egy hete elromlott az overallos mosógép, most nincs mibe a munkaruhát mosni. Még jó, hogy nincs mosógépem, mert akkor most azt vinnék el... Illetve ez a második elromlott mosógép, amikor az első tönkrement, a gépházból felhozták Zbyszek maszek gépét, akkor ő volt a szívó ágon. (Ez úgy maszek ketyere, hogy a bevallása szerint egy ócskavastelepen mentette meg, és megcsinálta, majd levitte a gépházba a melósruháit mosni... Ezzel szemben hűl a levegő, hideg van, mindössze hét fok, így a fűtést is be kellett indítanom a kabinban. Majd ha lemegyek hatkor, akkor lekapcsolom, mert túl meleget csinál és kiszárítja a levegőt, s ez borzasztó az orrnak, teljesen kiszárad...
A magasabb sugallatok állandóan dalolnak, és sohasem magyaráznak. - Kahlil Gibrán Bolond - Homok és Tajték

November 22. hétfő, úton. Éjfélkor Ekofisk. Ment az sms, és biztos voltam, hogy az asszonyka telefonál. Így is történt. Még nem aludt, Nimróddal is beszéltem, mert ő meg netezett.
Jó lenne tudni, honnan a túróból van ennyi víz az égben. Tegnap dél óta zuhog, s a szél vízszintesen hordja...

Hogyan lehet nemet mondani?

Reggel hallgattam a Kossuthot, a jó Isten tudja, mikor volt jól hallható utoljára. Teljesen meglepődtem, hogy december 5-én népszavazás lesz a kettős állampolgárságról meg a kórházprivatizációról, ha jól tudom. Na, ja, a vidéki fiú rádióhoz jut...
Ez abból derült ki, hogy Durai Miklós beszélt a Kossuthon. Valamit nem igazán értek. olyasmiről is beszélt, ez nem pártpolitikai kérdés, mert mindkét oldalon vannak akik ellene és mellette vannak.
Jó, abban egyetértek, hogy nem pártpolitikai kérdés, hanem magyarság kérdése. De miért kell ilyenekről beszélni, hiszen egyértelmű: ellene nincsenek észérvek, nincsen elfogadható érvelés a nem mellett.
Ez nyilvánvaló.
Hiszen arról kell dönteni, hogy akiket elszakítottak tőlünk azok, akik a magyarokat egy kanál vízben megfojtották volna, azokat mi minek tekintjük? Aki azt mondja, hogy nem... na nem, ilyen nincs, ilyen nem is lehet! Fabian azt mondta, hogy egyszerű a helyzet: össze kell számlálni az igen szavazatokat, és megkapjuk, hány magyar él Magyarországon. Jó, ez így nyilván túlzás, de megmutatja, hogy...
A gondolkodás mindig az a kő, amelyben a költészet elbotlik. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 23. kedd, úton. Csendes nap, eltekintve attól, hogy kisimult a tenger, és megint viharos lett. Tél van.
Encsike fél egy körül tizenöt másodpercre felhívott, csak annyit mondott: negatív, és már ment is órára. Addig viszont a frász tört ki, hogy mi lesz a szövettani eredménye, mert egy kivett szemölcs helye nehezen gyógyult.
Este találtam az elektronikus könyveim között egy szakácskönyvet, Hegedűs János írta, öt kötetes, most ezt egybefűzöm, tárgymutatót fűzök hozzá, hogy kereshető legyen, és közben nyelem a nyálam. Profiknak való, olyan kaják (is) vannak benne, amit inkább éttermekben célszerű készíteni... S pár dolog nem tudom, hol szerezhető be (pl. tengeri varangy...) Azért öt vagy hat ételt megcsillagoztam, hogy könnyen megtalálhassam otthon, mert el kell készíteni. Van benne egy magyaros eintopf, az lesz az első.
Estére szélcsend lett.
Hogy tudnál énekelni, ha tele van a szád étellel? Hogy tudnád áldásra emelni a kezed, ha az arannyal van tele? - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 24. szerda, úton, Thamshaven. A hajnali őrség azzal telt, hogy hallgattam a parti rádiók riasztgatását, viharjelzést adtak, nyolcas, kilences déli vihart. Hatra érkeztünk Griphez, a révkalauz fél hétkor jött, akkor már dühöngött a tenger megint. De már nem érdekes.
Három előtt tíz perccel part mellett voltunk, öt perccel később már gőzerővel folyt a kirakás. Viszont csak holnap hajnalban (5-kor) indulunk.
A barba szerint Liebe ugrásra kész, gondolom már nagyon jönne le. Kíváncsi vagyok, hány hónapra jön?
Készítettem videót. Rámondtam, hogy egy hete Lisszabonban rövid ujjú ingben voltam, és közben mutatom a térdig érő havat. A hőmérséklet nulla körül van, hol havazik, hol esik, de este már csak esett, mintha nyári zápor lett volna órákon keresztül. Gondolom helyi értékrend szerint ez valami baró idő...


Kaják...

El kell mondanom néhány kaját, amit mostanában ettem. Tegnap ebédre volt: sárgaborsópüré, főtt burgonya és dinsztelt káposzta a főtt csülökhöz. Ez ügyes összeállítás.
Ma vacsorára tavaszi gulyásbecsinált vajgaluskával. A gulyásban zöldbab, zöldborsó, mirelit kukorica, valamivel jól besűrítve. Persze mindez nem azt jelenti, hogy ne ettem volna jóízűen, csak érdekes leírva látni ezeket az ízösszeállításokat.
A dal, amely csendesen nyugszik az anya szívében, az a gyermeke ajkán kel szárnyra. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

November 19. péntek, úton. Éjjel elértük Ushantot, sajnos az Angol csatornára viharjelzés van érvényben. Olvasom tovább az írás és a könyv történetét. Megint bemásolok pár dolgot. Az első a

A Gutenberg Bibliáról

szól. Mert azt az ember az iskolából tudja, hogy "a könyvnyomtatást Gutenberg fedezte fel". Úgy gondolom, hogy ezzel ki is merül a tudomány. Aki hallott róla, az nagyjából ennyit tud. Életrajzát nem tanítják, mert nincs! Ugyanis semmit nem tudunk közvetlenül róla, mindent egykori iratokból böngésztek elő szorgos kutatók, nem tudjuk hol és mit tanult, mikor merre járt, ennek a géniusznak a "magánélete" tökéletes titok az utódok előtt!
S mivel én is azok közé tartozom, akik semmit se tudtak róla, ezért gondolom, hogy más számára is érdekes lehet mindaz, ami nekem az volt. Például, hogy mekkora vállalkozás volt ennek a Bibliának a kinyomtatása? Íme, ezt írja Várkonyi Nándor róla:
Sok gondot adott a kutatóknak a kiadás példányszámának megállapítása; ez eredmény bizonytalan: 120-150 papírpéldány és körülbelül 30 pergamenpéldány közt ingadozik. Mai fogalmaink szerint meglepően kevés, s épp azért meglepő, hogy így is tetemes hasznot hajthatott. Ha a rendkívül eltérő számítások közül Schwenkéét fogadjuk el, egy nem rubrikált, kötetlen pergamenpéldány előállítása körülbelül 24 forintra rúgott (egy pergamenpéldány előállításához 800 borjú bőre kellett, ezt máshol olvastam, csak ide beszúrom), egy papírpéldányé 17-re, az összesé tehát 2510-re, de benne nincs meg az üzemköltség. Áruk pedig 42, illetve 34 forint, vagyis a bruttó bevétel 6570 forint. A nyereség tehát 4060 forintot tenne ki, az üzemköltség nélkül. Schwenke számításai kissé magas összegeket produkálnak, de ha a költség és bevétel aránya nagyjából helyes, akkor a 42 soros Biblia kiadása igen jó üzletnek bizonyult: több mint 200 százalék hasznot hajtott."
Persze ezek így csak számjegyek, nem mondanak semmit az összeg nagyságáról. Íme néhány összehasonlító adat: "Figyelemre méltó a tanításpénz nagysága (Gutenberg két tanulót is bevett a vállalkozásába, az ő kitanításuké ez a tanulópénz): 80 forintért akkoriban egy jóravaló városi házat lehetett venni. Hogy a Gutenberg által ekkor s később felvett vagy kölcsönvett összegek értékét megbecsülni tudjuk, mindjárt itt közöljük Otto Hupp összeállítását az egykorú árviszonyokról Mainzban és környékén: egy 56 holdas birtokot 250 forintért vettek meg, 150 hold szántót és 5 hold rétet 460 forintért; egy tisztességes belvárosi ház ára 80-100 forint volt, egy külvárosié udvarral, kerttel 10 forint, végül egy hízott ököré 7-8 forint."
És ha tudjuk, hogy Gutenberg egy bizonyos Johann Fusttól 1600 forint kölcsönt vett fel (bele is bukott, de nem ment tönkre, Fust csak a pénzét akarta vissza), akkor láthatjuk, hogy óriási vagyonok forogtak kockán, azaz a Biblia kinyomtatásának a sikerén...
És hogy mennyit kellett dolgozni ezért? Íme:
"A munka méreteit jól szemléltetik pusztán a legfőbb adatok is. Mint tudjuk, a 42 soros Bibliában összesen 290 írásjegy fordul elő; ebből 47 nagybetű, 243 kisbetű és írásjel. Ezeket mind maga rajzolta, a bélyegzővésést, matricázást mással végeztette. A Biblia első kilenc oldalán két hasábon, 40-40 sort szedetett, a tizedik oldalon 41-et, a tizenegyediktől kezdve már 42-t - innen a kiadás neve. Ezzel 32 oldalnyi, azaz öt százalék papír és pergamenanyagot takarított meg. Ugyanekkor azonban a szedéstükör nagyságán mit sem változtatott, s ezt úgy érte el, hogy minden egyes betű húsából egyharmad milliméternyit lereszelt, az egész készleten végig.
Mekkora volt ez a betűkészlet? Kiszámították, hogy a könyvön hat szedő dolgozott egyszerre, vagyis szedőnként legalább három oldalra terjedő betűkészlettel kellett rendelkeznie: az egyikre a szedésben levő oldalhoz volt szükség, a másik oldal a sajtó alatt volt, a harmadik oldalt szétdobálták. Egy-egy oldal betűinek száma pedig meghaladta a 2600-at, ennélfogva minden szedő legkevesebb 7800 betűvel dolgozott, a hat szedő együtt 46 000-rel. A Biblia első kötetének szedése 648 oldalon 1296 hasáb, a másodiké 634 oldalon 1268 hasáb, összesen 2564 hasáb tehát. S e rengeteg szedéstömeg, nem 25-30, hanem 290 írásjeggyel, végig Gutenberg bonyodalmas szedésrendszere szerint készült, lelkiismeretes pontossággal, sőt "a legkínosabb gonddal", mint Aloys Ruppel mondja.
Meg kellett dolgozni érte. A szedésmunka sajátosságaiból, következetes eltéréseiből stb. megállapították, hogy hat szedő dolgozott a művön. Oldalanként átlag 1310 betűt, összesen több mint hárommilliót kellett megmozgatniok. A 260-féle írásjegy s a nagy igényű szedésrendszer miatt egy-egy szedő naponta egy oldalnál többet aligha szedhetett ki. Az 1282 oldal így ugyanennyi szedésnapot jelent, azaz egy szedőre 212 munkanap esik. Csakhogy a Bibliával egy időben sok más munkát is végzett a nyomda, hogy mást ne említsünk, a búcsúlevelek tízezreit adta ki. Ha ehhez hozzászámítjuk egyfelől, hogy a középkorban a sok ünnep miatt az év mindössze 280 munkanapból állt, másfelől viszont a napi munkaidő átlag 12 óra volt (nyáron több, télen kevesebb, 8-16 óra közt ingadozott), akkor kiderül, hogy a szedésnek legalább két esztendeig kellett tartania. - A hat szedő hat sajtógép, azaz legalább hat nyomtató számára dolgozott, s ezek munkája sem volt kisebb. A sokféle művelet: a papírnyirkítás, gépre helyezés, hajtogatás, szárítás, a szedésformák cserélése, festékezés stb. mellett, mint a próbák megmutatták, óránként 8-16 nyomtatást lehetett elvégezni. Ismét az 1282 oldalt véve alapul, 185 példányon összesen 237 170 nyomtatóművelet elvégzését jelentette mindez, azaz kereken 2000 tizenkét órás munkanapot. Egy-egy nyomtatóra tehát átlag 333 munkanap esnék, de a fentebb mondott okokból itt is legalább két esztendőt kell számítanunk.
Tekintélyes, nagy üzem volt tehát az első igazi nyomtatóműhely, de a munkások közül sajnos csak háromnak neve maradt fenn: Peter Schöffer, Heinrich Keffer és Berthold Ruppel. Jegyezzük fel nevüket a többieké helyett is, minthogy az ő tudásuk, szorgalmuk és verejtékük állította talpra Gutenberg lángelméjének szülöttét."
És egy idézet, ami csak azért következik itt, mert azt mindenki tudja, hogy mi volt ez első magyar nyelvű írott szöveg, de általában senki nem tudja (nem szakmabeli), hogy mi volt először kinyomtatva.

Zenth job keez

"Nünbergben a huszonöt éves Anthon Koberger (a képen) indít el hatalmas üzemet (1470-1526), virágzása tetőfokán 24 sajtóval és 100 legénnyel dolgoztat, egyúttal tevékeny könyvkereskedő, üzleti hálózata messze terjed. Sokágú munkásságára jellemző, hogy az első magyar nyelvű nyomtatványt is ő adta ki 1484-ben, a Szent István jobb kezéről szóló éneket; ennek sajnos eddig egy töredéke sem került elő, csak a vers első szakaszának szövegét tartotta fenn egy kéziratos feljegyzés:

("O dücsőséges szent jobb kéz / melyet magyar óhajtva néz / drága kencse népünknek / nagy öröme szivünknek.")"
A szavak idő felettiek. Időfelettiségük tudatában mondd ki, vagy írd le őket. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték




November 20. szombat, úton. Délben Dover, kiváló vonal volt, beszéltem Encsikével. Viszonylag jó időben hajózunk. Mindenütt vihar volt előttünk, de már vége, s az előrejelzés elviselhető időt ad.


Egy rejtély a szocializmusból


Befejeztem a Várkonyi könyvet az írás és a könyv történetéről. Ami nem fér abba a buta fejembe, hogy ezt miért nem lehetett kiadni a szocializmus alatt? A Széphalom Könyvműhely adta ki 2001-ben. Mi volt ebben az elhallgatni való? Hiszen ez egy csodálatos tudástár, azt hiszem, a közérthető tudományos irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A kötet szerkesztője, Keresztúri József írja: "Már utaltunk rá: a kézirat közel fél évszázaddal ezelőtt, az ötvenes évek első felében készült, ezután Várkonyi (a megjelenés reményét lassan feladva, és más munkáin dolgozva) haláláig érdemben már nem foglalkozott vele. A kiadás előkészítésekor igyekeztünk jelezni az időközben történt lényegesebb változásokat, az elért új eredményeket (pl. a magyar rovásírás kutatása, vagy a lineáris B megfejtésének területén stb.)."

És a szerkesztő úr válaszol is a fenti "költői" kérdésemre: "Terve az, mint a kéziraton olvasható, hogy a magyar hírlapsajtó születésének 250. évfordulójára (azaz 1955-re) megjelenteti az írás és a nyomtatás históriájának gondosan összeállított tablóját. A nemzedéktársak és az utódok is tudják - a kor nem kedvezett a Várkonyi Nándor-féle szuverén gondolkodóknak, életműve meghatározó részéhez hasonlóan ez a munkája is asztalfiókban maradt, csak két rövid részlete jelent meg (a magyar rovásírásról a Dunántúl 1955-ös évfolyamában, Gutenbergről pedig, halála 500 éves jubileumán, 1968-ban az Életünk című folyóiratban)."
A képen Várkonmyi Nándor.
A költészet örömből, fájdalomból és csodából áll össze, no és pár adalék kerül hozzá a szótárból. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

November 15. hétfő, Lisszabon, úton. Megígérték, hogy ma kiraknak és elmehetünk. Mondjuk mi nem siettünk, de ők igen, mert egy banánszállítót vártak éjfél körül a helyünkre.

Délelőtt kitűztem a városba, mert tegnap láttam egy vérnyomásmérőt, azt meg kell vennem, mert a régi nem mér, zokon vette a tengervizet.

Vásárlás Lisszabonban

Az első patikában találtam, megvettem. A szimpatikus patikus hölgy elmondta, hogyan kell használni, hogyan kell a csuklóra feltenni. Hát a hajón rájöttem, hogy nem sokat használhatta, mert ebben a helyzetben 199/110-et mért, mert annyira van jó készülék, hogy "talált így is valami mérhető vérnyomást". De amikor kinéztem a használati utasításból és helyesen tettem fel, azonnal 118/65 volt, ami kiváló!
Utána elmentem a fiamnak valamit venni, mert kért portugál vásárfiát. Arra gondoltunk, hogy valami hanghordozót veszek. Én igazából valami kulturális esemény videofelvételére gondoltam, ő meg azt mondta, bármi ilyesminek örül, csak ne brazil nyelvű legyen, és ne instrumentális zene. Eleinte könyvesboltokban keresgéltem, de ott semmi. Még angol tudás se. Én persze kérdezni tudok itt is, de a választ megérteni inkább Brazilba kellene menni. A franc a sok orrhangzót tartalmazó és a sok kscs-re végződő szóba... Hosszas keresgélés után megtaláltam az "üzletemet". Egy vásárlóközpont két emeletét foglalta el. Itt a baj az volt, hogy fogalmam se volt, hol keressem amire ácsingózom. Hát egy szimpatikus fiatalembert kinéztem, megszólítottam, és lám jól választottam, mert jól beszélt angolul.
Előadtam a kérésemet, bólintott és elvezetett a költészet feliratú rekeszhez. Meglehetősen eldugott helyen volt, és egyáltalán nem tolongtak... Két CD-t is ajánlott. Az egyiken egy Deidda nevű pacák Pessoa költeményeket interpretál, a borító szerint. No, hát ez kell nekem. Nézem a másikat, annak a címe A música em Pessoa, ezek is Pessoa versek megzenésítve. Nosza, vegyük meg mindkettőt. Milyen rendes ez a fiatalember, nem?
Szóval nem egészen.
Mert a Deidda nevű dalász olaszul interpretál, lévén digó, és a másik CD-t Brazíliában készítették, hát természetes, hogy szép, jól érthető brazil nyelven van. Akkor volt 35 euróm...
Este kilenckor eljöttünk, megyünk La Corunába onnan Thamshaven. Szerintem ha még egyszer megcsináljuk ezt a kört, akkor a hajó már magától megtalál minden kikötőt...
Ami igaz, annak állandóan jelen kell lennie azért, hogy megnyilvánulhasson néha. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 16. kedd, úton. Csendes nap, szép idő, csak csalóka, mert hidegebb a levegő mint a napsütés. Egész nap a videóimmal foglalkoztam, készítem a filmet a számítógépen. Készítettem egy külön filmet Lisszabonról, hang nélkül olvastam be, és a CD-kről megy a megzenésített vers. A brazil CD-n az első címe O rio da minha aldeida, azaz (szó szerint és nem műfordítás) A falum folyója, és a Tejoról szól. Jobb nem is lehetne, csak nem Pessoa vers, hanem Alberto Caeiro költeménye.
Csak a némák irigylik a bőbeszédűeket. - Kahlil Gibrán Bolond - Homok és Tajték

November 17. szerda, úton, La Coruna. Ez most rosszabbul jön ki, mint a múltkor, mert reggel érkezünk, és gond lesz a kiballasztolás. Remélem, elkiabálom...
Szerencsére elkiabáltam. Kilencre kikötöttünk, és csak 14.00-kor kezdtek, így kényelmesen ki lehetett nyomni az összes tankot, és ráadásul addig alhattam is. Csak egykor keltem.
Kettő tízkor kezdett zuhogni belénk a kvarc, és pontban hatkor befejezték. Fél nyolckor manővereztek, én eközben írom a naplóm.
Ennyi.
Illetve még annyi, hogy a barba elintézte, hogy Lisszabonból megy haza, úgy december 3-a körül. Vajon Liebe jön-e le? Nem lenne rossz.
Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 18. csütörtök, úton. Csendes nap. Éjszaka a videóimmal foglalkoztam, egyre inkább kiderül, hogy a laptop 30 gigája kevés a videószerkesztéshez, mert a fájlok erősen töredezettek, és ezért a film akadozik...
Most azt próbálom, hogy jelenetek szerint olvasom be a kameráról, hogy kis fájlok legyenek. Ezek a kis fájlok egy megabájtnál kezdődnek...
Minden sárkány megszül egy Szent Györgyöt, aki majd leszúrja őt. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

November 14. vasárnap, Lisszabon. Jaj de szép dolog is magamtól ébredni, alaposan kipihenve! Fél éjféltől aludtam reggel fél nyolcig! Megegyeztem a barbával, hogy délelőtt kimegyek, csak 16:00-ig érjek vissza, mert ő akar menni Jacekkel, megint vásárolnak, mint tegnap este.
Ezt is szeretem Fabianban. Kimegy vásárolni, cipel mint egy málhás teve (nem taxizik!), csak azért, hogy jobban kijöjjön a kajapénzből. Német kaját csak Brémában kaptunk augusztus elején, ott olcsó minden, és a tulaj fizeti, nem terheli a hajó készpénzkasszáját, de azóta arra vagyunk utalva, amit itt-ott beszerzünk. A súlyosabb dolgok kivételével az apróságokat itt veszi meg Fabian, majd La Corunában a fagyasztott húsokat, a nagy tételű kenyeret, krumplit, hagymát, meg cigit és italokat a shipitől.
Na, szóval kimentem...


Lisszabonban

voltam már vagy ötször, hétszer, tízszer, de kint eddig csak egyszer, amikor a bevásárlócentrumban volt dolgom. Az, hogy a kikötő mellett sörözni voltam Leszekkel, azt nem számítom.
A 28-as busz a kikötő előtt áll meg, vártam rá vagy fél órát (szerintem az orrom előtt mehetett el). A Praca Comercióig mentem, ezt Vitótól tudtam, hogy ott célszerű leszállni.
Most nagyon elkelt volna egy bedekker, mert csak mentem, találomra, amire számítottam, az nem jött be, mert a turista információs bódék zárva voltak (lehet, hogy november közepe már nem turista szezon?). Ez a része a városnak teljesen romba dőlt a nagy földrengéskor, mindent az után építettek, így hát eléggé egységes a városkép.
Azért találtam egy ipari műemléket, egy acélvázas kilátótornyot, egy szűk mellékutcában volt, a háztetők fölé lift vitt. Onnan szétnéztem.
Aztán még barangoltam egy órát, majd kinéztem a minden megállóban levő közlekedési térképen, hogy érdemesebb kimennem Belembe.
A 15-ös villamos hosszan repesztett, több kilométer az út. A villamosról beszéltem a családdal, így aztán elvétettem a megállót, nem Belémnél szálltam le, hanem eggyel később, szerencsémre. Ugyanis ez a Jeronimo monostor volt, valami fantasztikus kőcsipke épület és a kerengőfolyosója valami csoda! A monostor előtt park, le akartam menni a folyópartra, hogy a felfedezők emlékművét közelről megnézhessem, de az utat elzárta a Cascaisba menő hév zárt pályája. Azért addig mentem egy parkban, amíg egy hidat nem találtam, ahol át lehetett mennem. Ott derült ki, hogy tévedésben voltam. Ugyanis ez a Belém egy másik Belém, mert itt csak személyhajó-kikötő van, a híres torony az jóval messzebb, még délebbre. Már fáradt voltam, így nem gyalogoltam, pedig a népművészeti múzeum nagyon vonzott, csak dunsztom nem volt, mennyit kellene gyalogolnom a rossz lábaimmal.
Így aztán kerestem egy éttermet, és beültem, nem csak pihenni, hanem ebédelni is. de mikor az úton átmentem, látom, hogy egy kocsimúzeum van a sarkon. Érdemes volt bemennem! Fantasztikus, aranyozott hintókat láttam! Mindössze egy terem volt, hát nem időztem sokat. Szóval átmentem a szomszédos vendéglőbe

Arroz dos mariscos
azaz tengeri herkentyű rizzsel volt a rendelésem. A pincér kérés nélkül elém tett egy kerek sajtot, később piritóst is hozott. Ha már itt van, akkor csak nem hagyom érintetlenül, nem igaz? Hát elmondhatom, nem sok ilyen finom sajtot ettem eddig életemben! Kívül a héj keményebb, belül majdnem folyós, de benne keményebb csomók. Az íze alapján juhsajtnak gondoltam, s mint később kiderült, nem is tévedtem. Kiskanalat adtak mellé, azzal kell kivarázsolni a belső, kenhető masszát. Hozzá vörösbort kértem, háromdecis palackot tett elém a pincér.
A tengeri rizs finom volt, csak egy picikét sós. Volt benne rák, kagyló és apró polip. A pincér megelőlegezte a bizalmat, amikor így kérdezte, hogy ízlik-e: - Very good, very good? Szóval csak bólintanom kellett. A szomszédos asztalnál nagyon néztek, nem tudom, mi volt olyan érdekes. Három eset lehet:
1: olyan esztétikus, sőt gusztusos látvány vagyok, hogy nem tudták a szemüket levenni rólam...
2: a sajt héját nem biztos, hogy ezek a népek megeszik, én meg befaltam...
3: azt bámulták, hogy mi a francot videózom a kaját, amit elém tesznek.
Lehet választani. Én viszont azt bámultam, hogy mennyien voltak az étteremben. Zömmel a környékbeli nyugdíjasok lehettek, akik vasárnap nem főznek, hanem ide jönnek ebédelni. Ezt vajon otthon mikor engedhetjük meg magunknak? Mikor lesz olyan polgárság és nyugdíjas réteg, amelyik keres annyit, hogy megengedhesse magának ezt a luxust?
Kávéval fejeztem be, és fizettem 20 eurót.
Innen már a hajóra vezetett az utam, mert a barba négyig "engedett" ki. Azaz azzal köszönt el, ha később jövök, akkor ő már nem lesz a hajón. Hát nem mondott igazat, mert fél ötre értem be, és még bent találtam, igaz akkor már menetkész volt, csak a szakácsra várt. Megint vásárolni mentek a hajónak.
Este Vito mutatja a meccsjegyét. A Sporting 6-1-re elkapta a Boavistát. A tesójával volt kint, a jegy 40 euró volt. Mikor lesz otthon olyan bajnokság, ahol egy jegyért elkérhetnek tízezer forintot, és a stadion zsúfolva lesz? Ugye, sohanapján, kiskedden...
Magányossá akkor váltam, amikor hangos hibáimat dicsérte valaki és értékeimet ócsárolta. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

November 11. csütörtök, úton. Viszonylag tűrhető az idő, sőt, nyár van kérem: rövidnadrág, trikó, papucs zokni nélkül!

Videózom

Elkészültem a videóval. A kamerából beolvasott film a vágás után 4,9 gigabájt nagyságú volt, még akkor is, ha két részből áll. Csináltam belőle egy VCD-t (videó CD), és azon mindössze fél gigabájt! Jó, a minőséget nem javítja, de az eredeti felvétel megvan.
Ez valahogy úgy hangzott, hogy: sebaj, bármikor meg tudom ismételni, de azt hiszem, ez nem így van. Úgy gondolom a videózók zöme készít egy valag felvételt, azzal, hogy: Majd megvágom! És ez sohanapján történik. Erre a legjobb példa B. Cs. volt a Dinán, mert amit összevideózott, abból a másfél órás szalagból három perc film nem készíthető! Azt azért el lehet mondani, hogy a turisták, és videózó utazók 98%-a nem tud öt perc filmet készíteni. Elnézem a sok idiótát a frekventált idegenforgalmi helyeken, amint kaszálnak, zimmelnek-zummolnak, átlóznak a kamerával és tíz percig folyamatosan nyomják...
Siralmas volt például a révkalauz a Dardanellákban. Elkérte a kamerát, hogy készít felvételt úgy, hogy én is rajta legyek. Borzasztó volt, amit - hallatlan biztonsággal és fensőbbséges mosollyal - véghezvitt! A hasamról és a híd szélén levő keresőlámpáról készített felvételeket, úgy hogy a háttérben valami látszik... Hat percnyi anyagból tizenkét másodperc került a filmre. (Hát ezt ki kell vágni, vagy nem?!) Meg az izlandi filmen, amit Vlagyimir készített szívességből a HAV Andromedán, abból is ki kell vágni a hetven százalékát! Ezt az izlandi filmet meg kell ismételnem, mert egy "format c:"-nek esett áldozatul.
Van aki azt mondja: úgy kell videózni, hogy ne kelljen megvágni (apa, és igaza is van, mert neki nincs alkalma megvágni). De itt van egy nagy bibi: kevesen tudnak úgy videózni, hogy az a film valójában vágás nélkül élvezhető legyen. Apa tud. Jó én is tudok, de most nem rólam beszélünk.
Az én vágásaim inkább szerkesztések: felirat készítése, zene alávágása, és a hibák (amik óhatatlanul előadódnak, például bekapcsolva hagyom a gépet, és az igazán szép lábaimat öt percen keresztül filmezem, ahogy tapodják az aszfaltot...) kivágása. Azt hiszem, az amatőr filmeket nem lehet úgy készíteni és vágni, mint a profikat. Az ilyen úti filmeknél muszáj kompromisszumot kötni: vagy benne hagyom a newporti "szállítóhidat", amelyik függőkocsiban viszi át az autókat, és akkor a szomszédos építkezésen dolgozó rohadék légkalapács hangja is ott zavar, vagy nem tudom megmutatni, milyen érdekes műszaki alkotmány. Tartjuk a "menetrendet", szombaton érkezhetünk. Bár a portugál partok előtt sokkal rosszabb az idő, mint itt. Oda 5-ös, 7-es északkeleti szelet ad a meteorológia, de nem leszünk nagyon hátráltatva, hiszen hátulról, fél hátulról jön.

Délután Weöres verseket olvastam A Robogó szekerek azért eléggé más kategória, mint "a gézamalacosat tessék elénekelni!" vers! Tudod, a Bóbitában: szárnyat igéz a malacra... Egy vers, ami most kellőképp megfogott: Kínai templom. Ugyanis a Várkonyi könyvből elég sokat megtudtam a kínai írásról, nyelvről, nyomtatási formáról, és ebben a versben természetesen minden benne van, ami a kínait kínaivá teszi... Az oszlopba való szedés, olyan széles hasábba írva, mint a kínai könyv formátuma, és a szavak egymás alatt, és ezek mind "kínaiak", mert csak egyszótagú szó szerepel benne, természetesen ragozatlanul! Elképesztő! Íme:

Lelkiismeret furdalásom van, mert nem írom a könyvet. Pedig csak "be kéne fejezni". Hogy miért nem megy, nem tudom... Na, majd éjszaka írok!
Különös, a bizonyos örömök utáni vágyódás fájdalmaim egy része. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 12. péntek, úton. Éjszaka nem írtam, sőt délután se, és este se, mert más dolgom akadt. Van ez így... A naplót is este pótolom.
Viszont 20 fok van, és ez is valami, a szél hátulról fúj, nekünk is lehet szerencsénk.
Estig nem kaptuk meg a következő utat, ez azt is jelenti, hogy majd csak hétfőn...
A barba nagy izgalomban várta az átutalási értesítést a Marlowtól: ha rajta van a listán, az azt jelenti, hogy nem intézkednek a váltása ügyében, majd csak decemberben megy haza. Kettőkor megjött, rajta volt, örült neki. Azt látom, hogy hosszabb távra (több behajózásra) tervez. Nem lenne rossz vele hajózni.
Van egy állandó kérdésem a lengyel szakácsok kapcsán: mért kell nekem minden sülthöz szétfőtt zöldbabot ennem? Még a rántott húst se tudja Jacek (de más lengyel szakács se) elképzelni jól agyonfőzött zöldség nélkül. Mert ha legalább nem hagyná a lobogó vízben negyven percet, vagy egy órát, de így aztán majdnem pép, a villával nem lehet felszúrni...
Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.- Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték


November 13. szombat, úton, Lisszabon. Éjszaka kinyomtattam a harmadik levelet. Remélem az asszonykám megkapta az előzőt! Ez most kissé hosszabb, a másodiknak pont a duplája, 12 oldal.
Délben a hídon tíz percenként néztem, hogy van-e vonal, pedig tudom, hogy fölösleges. Már nagyon várom a híreket: hogyan érkezett meg a Nimród.A vonal három körül jött meg. Próbáltam hívni a családot, de valami nem gömbölyű: mindenki foglalt volt. A T-mobilosról felhívtam őket, beszéltem Nimróddal, azzal búcsúztunk, hogy este hívom őket, de fél nyolckor meglepetés ért: egyik telefonról se tudtam beszélni, a Vodásról még az sms se ment el. Aztán amikor az asszony fizetett mindkét telefonra, kiderült, minden oké... Ez mondjuk hátránya a kártyás telefonnak. Hatkor kötöttünk ki. A barbával elkaptunk egy stivadort a parton, kikérdeztük, hogy mikor kezdünk, megnyugtatott, hogy csak hétfőn. Ma és holnap befejezik a munkát a hűtőhajón, amelyik mögöttünk áll, és az

Ice Flake

névre hallgat. Több mint egy hete itt állnak. Norvégiában raktak be fagyasztott halat Iljicsovszk (Ukrajna) részére. Lejöttek, egészen a Vizcayáig, ott természetesen derékba kapták a vihart. Küszködtek, jöttek, de persze egy hűtőhajónak van sebessége, nem úgy mint nekünk.
Aztán egy jókora hullám megbillentette őket.

Megdőltek vagy negyven fokot (ha húsz fok fölött van, akkor már az ember azt képzeli, hogy most aztán felborulunk, el tudom képzelni, hogy mit álltak ki lelkileg szegény tengerészek!), aztán átbillentek szép lassan a másik oldalra... és úgy maradtak! Kiderült, hogy a rakomány megcsúszott, nem volt semmi lehetőség arra, hogy helyreállítsák az úszáshelyzetet. Próbálkoztak némi ballasztolással, a darukat kihajtották a hajóoldalon kívülre, és valahogyan bejöttek Lisszabonba. Itt aztán egy hete dolgoznak rajtuk.
Az ész mércéje a humorérzék.- Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték








Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

NOVEMBER

Itt kihagytam egy részt a naplómból, ahol a nyelvi babonákról szóló olvasmányélményemről írok. Nem akarom fárasztani a naplóm olvasóit, de akit érdekel, a következő linken megtalálja, elolvashatja: Nyelvi babonákról

November 4. csütörtök, Thamshaven, úton, Sunndalsöra. Éjszakára őrségbe állítottuk a matrózokat, így aztán én alhattam. Már amennyire tudtam. Fájt a fenekem, mindkét könyököm, és a jobb alkarom. Most eléggé nyomorultul érzem magam. Amit ennél az esésnél nagyon utáltam, az az, hogy Vitónál láttam, hogy nem a chiefet sajnálja, hanem a "trottyos öreget"...
Felkeltem éjjel kettőkor, minden rendben ment, meg hajnali fél hatkor. A kirakás tíz teljes percet csúszott, hét tízre fejezték be. Háromnegyed nyolckor indultunk, s este hét után érkeztünk.
Elment Zbyszek, a gépész. Tíz évet volt a hajón, most váltani akar. Ha azt nézem, hogy egy évvel idősebb, mint én, hát nem tudom, hogy kapva kapnak-e rajta? Persze nagyon sok múlik a lengyel ügynökségen is. Este fél nyolcra érkeztünk. Mire befejeztük a manővert, úgy zuhogott az eső, mintha trópusi zápor lenne. őrület. És ehhez még az, hogy éjjel kettőig raknak, és holnap elmegyünk.

Honnét tudhatod, hogy van-e még dolgod a Földön? Abból, hogy élsz? Idézetgyűjtemény - Popper Péter gyűjtéséből - Modern ezoterikusok

November 5. péntek, Sunndalsöra, úton. Foltokban aludtam, és ruhástul. másfél, két óránként felébredtem... Reggel fél hétkor keltem. Jó randa az idő. Irtó erős szél fúj, remélem, most is csak helyi, mert ha nem, akkor jól összemozogjuk magunkat odakint...
Délelőtt Port State Controll volt. Két tiszt jött, semmit nem kekeckedtek, minden rendben volt, Mr. Held, a tulaj nagyon örült, hogy gond nélkül megvan a papír a következő fél évre. Milyen jó, hogy La Corunában elzavartam a szivart azzal, hogy nekünk még érvényes a bizonyítványunk. Lehet, hogy nem volt... De már nem baj, itt sokkal jobban jártunk.

Ha céljaidat alacsonyabbra tűzöd, az igazság útjáról letérsz. Idézetgyűjtemény - Hamvas Béla gyűjtéséből - Babiloni bölcsesség

November 6. szombat, úton, Kristiansund, úton. Egész jót aludtam, fél kilenctől éjfélig. Négyre értünk a SHELL olajvételező állomásra Kristiansundban. Olvasom

Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története

című munkáját. Egy idézet belőle, csak a mosoly kedvéért, és azért, hogy lássuk: Kőrösi Csoma Sándor nemcsak nagy tudós volt, aki naphosszat tudóskodott, de ember is volt, aki tudott tévedni is:
"A magánhangzók ingatagságára jellemző még, hogy puszta megnyújtásuk vagy más-más hangsúlyozásuk új értelmet ad a szónak; ismét magyar analógia: török, tőrök, törők. A belső-ázsiai nyelvek nagy részére éppenséggel jellemző ez a tulajdonság, s ismert az anekdota Kőrösi Csoma Sándorról, hogy midőn jó napot akart kívánni néhány tibetinek, kacajra fakasztotta őket, mert a hibás hangsúlyozás által szavai azt jelentették, hogy hasmenésben szenved."
Amikor a beszélt és írott nyelv különbségéről beszél Várkonyi, ezt a tengerész vonatkozású élcet olvastam: "Ismeretes az anekdota a világjáró, sok nyelvhez konyító tengerészekről; csodálkoznak rajta, hogy minden nép másképp ejti ki a szavakat s egy norvég matróz így szól: "Bolondok a népek, ezt a szót: nation, a német így mondja: nacion, a francia: nászjón, az angol: nésn, ahelyett, hogy egyszerűen úgy olvasnák, ahogyan írva van: nasún!" A norvégek ti. nasún-nak ejtik."

Az igazságot mindenki tudni véli, de mindenki csak a magáét. A sok fény viszálya - sötétség, s csak ahol egyetlen nap süt, van világosság. Idézetgyűjtemény - Hamvas Béla gyűjtéséből - Su-king 

November 7. vasárnap, úton. Viszonylag normális az idő. Nem tudom, mi lesz, mert most teljesen elkapott az olvasási láz. (Lehet, hogy jó és érdekes olvasnivalókat hoztam le?) És egy adalék ahhoz a vitához, hogy van-e jövője az e-könyvnek, lehet-e képernyőről olvasni? Én elteszem a laptopot úgy két méternyire, a betűket jól felnagyítom, és az egérrel úgy görgetem a szöveget, hogy nem kell felállnom, szóval teljes a kényelem, és nem romlik a szemem! őszinte legyek? Magam is meglepődtem, hogy megy... Csak egy egészen pici akarat kell hozzá, elfelejteni a beidegződést, hogy olvasni könyvből kell, ennyi... És nem győzöm elégszer hangsúlyozni: a fiatalok vevők minden újra! Csak ki kell adni nekik feladatba, hogy onnan kell tanulni, olvasni, és megy a dolog, minden nagyobb nehézség nélkül. Nekem ez már meggyőződésem! Jó, nekem a pici akaratot a kényszer hozta, hogy más módon nem tudok, mert egy könyvtár nehezen fér bele a plusz húsz kiló tengerészkedvezménybe a repülőn.
Az írás történetéhez:

Mózes, a tarot és a krampusz

Találtam egy "tárgyi tévedést" (ha igazam van), ami persze nem von le semmit a könyv értékéből (amúgy hallatlanul érdekes és tanulságos ám!).
Éppen arról értekezik, hogy az egyiptomi hieroglifáknak kétféle jelentésük volt: egy hétköznapi, és egy szent, amit csak a beavatottak értettek. Mivel Mózes a Genezist egyiptomi hieroglifákkal írta (mert ugye ő Ozirisz felkent papja volt), ezért feltételezik, hogy a szöveg valódi értelme elveszett az utókor számára. Ezt így írja: "Mózes (Mósze), Ozírisz (Usziri) beavatott papja, szintén ezekkel a kettős értelmű egyiptomi jelekkel írta a Genezist s a neki tulajdonítható törvénykönyveket (Kr. e. 1400 körül), s ezek valódi értelmét a kanonizációk folyamán (Deuterenomium, Kr. e. 621, Papi kódex, Ezra Kr. e. 444) az írásmagyarázók már nem értették; e hagyományok szerint tehát Mózes igazi tudománya is rejtve van előttünk."
Ez csak egy érdekesség a könyvből, de nem baj, ha más is megtudja, nemcsak én.
Ezután arról ír, hogy ezek a rejtett értelmű jelek élnek tovább a jóslásra használt kártyákon: "Ez az összeszövődött jelentéshalmaz maradt fenn csökevényesen a mi kártyajátékaink képeiben, ezért alkalmasak a "kivetésre", jóslásra ma is. Mind igen-igen régi eredetűek a kártyavetés "tudományával" együtt. A tarokk-kártya képei például a hagyomány szerint a legrégibb egyiptomi jelrendszerből származnak s a legfontosabb világtörvények "titkait" jelképezik."
Nos, azt hiszem, nem a tarokk, hanem a TAROT kártyáról van szó, ezt használták ősidők óta a jóslásra, a tarokk kártya pedig (azt gondolom) a francia és a magyar kártya keveréke. (Bár azt elismerem, biztosan lehet jóslani a tarokkal is (s azt hiszem, minden kártyával lehet), de az igazi akkor is a tarot.) Várkonyi úr azt hiszem, úgy járt ezzel a tarokk - tarot szópárral, mint Encsike egyik tanítványa a rombusszal, aki leírta, hogy a krampusz szerkesztése és területe, mert ugye annak a szónak, hogy rombusz, nincs értelme...
Itt van még egy idézet a könyvből, amikor a magyar rovásírásról beszél: "Marsigli előtt egy fára rovott, a nem mozgó (!) ünnepeket és a névnapokat feltüntető naptár volt. Ezt a naptárt 9 levélen írta le, amelyek a kéziratban 669-689 számozással vannak ellátva... A 671. lapon a rovásírás ábécéjét látjuk a betűk latin átírásával."
Hogy ebben mi az érdekes? Hát a nyelvi babonákban Szepessy Gyula írt az "oldal - lap" problémáról, amit a nyelvészek "mondvacsináltak". Ugyanis a magyarok nem ismerték a papírt, hát azt ezekkel kapcsolatos szavakat is átvették. Tehát az ívpapírt ugyanúgy nevezték, mint a németek: levélnek, és később ez a szó megmaradt postai levél értelemben, s átvette a helyét a lap. És ebből jöttek a nyelvészek bonyodalmai, hogy mit kell lapnak nevezni és mit oldalnak. Szerintük a lapot levélnek kellene neveznünk. A közember erről mit se tud, és milyen jó, de a fenti idézetben ott van az eredeti szóhasználat: 9 levélen írta le... (És Petőfinél: "míg anyánk a Bibliával levelez..." azaz lapoz.)
Na, legyen még egy idézet, csak az érdekesség kedvéért, korabeli székely neveket és néhány ünnep nevét sorolja fel a rovásírásos emlék: "Tekintve nyelvemlékeink nem éppen nagy számát, ez a Mátyás király korából származó naptár nyelvtörténeti szempontból is becses; nagyszámú régies formájú, székelyes hangzású keresztnevei és ünnepnevei a laikus képzeletét is megkapják: Emreh, Durutya, Gyergy, Estván, Ozsvált, Diénezs, Piriska, Ábrán, Margita, Lürinc, Zsufia, Bortalan - aztán: Bódogasszony, Köskarácson, Sölvester, Urszine, Szentkereszt, Gyümölcsoltó, Mencent (Mindszent)".
Akkor van egy kérdésem: a mi Bertalunknak van-e köze a Bartolomeóhoz, vagy ebből a Bortalanból ered? Mivel most olvasom, ezért egymás után jönnek az észrevételeim, és a "felfedezéseim". Íme, ez ugyancsak a nyelvi babonákhoz kapcsolódik, és igazolja, hogy eleink is használták a tőszámnevet sorszámnév helyett: "A negyedik emlék 1501-ből ered és a csikszentkirályi (vagy csíkszentmiklósi) felírat néven tartják számon." Mármint a magyar rovásírásos emlékek között. Nos, tovább: "A helyes olvasat végül is ez: urnaq születetétil fogvan irnaq ezerötszázegy esztendőbe Mátyás János Estyán kovács csináltáq Mátyásmester Gergelymestercsináltáq. - E szerint a feliratban a templomon dolgozó mesterek örökítették meg a nevüket és munkájuk idejét." (179. old.)

A foltos gyöngyszemet ki lehet csiszolni s visszakaphatja eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincs orvossága. Idézetgyűjtemény - Hamvas Béla gyűjtéséből - Su-king

November 8. hétfő, úton. Éjjel az Ekofisk mező mellett kaptam két sms-t, én is küldtem egyet. Egész éjjel filmet csináltam, Bandirmától La Corunáig. Még nincs kész. Nem kis munka megcsinálni!
Ezzel egy kicsit befaragtam, most semmi mással nem tudok foglalkozni, amíg nincs kész a film, illetve az kész van, de lemezre kellene írni, és valami miatt nem megy.

Aki mást ismer, okos, aki magát ismeri, bölcs. Aki mást legyőz, hatalmas, aki önmagát legyőzi, erős. Idézetgyűjtemény - Hamvas Béla gyűjtéséből - Lao-ce 

November 9. kedd, úton. Délben Dover. Ment sms, de most nem hívott az asszony. Nem értem. Na, majd elmagyarázza.
A barba már készül haza, ez annyit jelent, hogy már nem mondogatja, hogy nem érdekli, hogy mit akar a váltó parancsnok, neki négy hónapos szerződése van, azt kitölti. Már az az álláspontja, hogy a negyedik, azaz az utolsó hónapban van, hát ha visszamegyünk valahova északra és leváltják, akkor szívesen hazamegy. 

A feledni tudás a szabadság egyik formája. - Kahlil Gibrán Bolond - Homok és Tajték

November 10. szerda, úton. Hajnalban még gyönyörű idő volt, de délelőtt már dühöngött az északnyugati vihar. Így aztán se írás, se olvasás, hat óra fenékmeresztés, kitámasztás, és dühöngés, hogy vajon meddig tart ez?

Csak az éjszaka ösvénye vezet a hajnalpírhoz. - Kahlil Gibrán Bolond - Homok és Tajték


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

NOVEMBER

Egyébként most megint nem írok, hanem olvasok, mert egy másik könyvtárban megtaláltam a MEK-ről letöltött irodalmat, és nem tudok szabadulni tőle. Elolvastam Camus: Közönyét. Hát az igazság az, hogy megtiltanám, hogy középiskolás olvasmány legyen. Most hallatlanul élveztem, szinte letehetetlen, míg sok-sok-sok... éve hótt unalom volt...
Fantasztikus olvasmány Csáth Géza 1912-1913 Naplója, és minden nap olvasom a novelláit is. (Ha valaki nem szeret olvasni, de érdekli, akkor az interneten fogható Irodalmi Rádió rendszeresen adja őket.) A Naplója letehetetlen: akkor írta, amikor fürdőorvos volt, az egész arról szól, hogyan keféli végig módszeresen a szálló szobalányait és nővendégeit. Irodalmi pornó is lehetne, ha nem lenne abszolút természetes és irodalmi, ahogyan megírja. A Naplójában pontos statisztikát lehet olvasni arról, hány coitusa volt abban az évben, hányszor a menyasszonyával és hányszor másokkal, szépen, napi átlagot számolva. Érdekes a századelő nyelvezete is, hogy ő még idegen helyesírással használ mára elmagyarosodott szavakat (pl.: szezon, stb.) Ami pedig szívet tépő, hogy közben orvosi pontosság leírja, hogyan lett morfinista, minden nap leírja "hány milligrammot helyezett be", láthatod a kétségbeesett szenvedését, az akarat nélküli fogadkozásait a leszokás ábrándját, reményét, mert látja, pontosan tudja a sorsát: a megőrülést.
Hegedüs Géza: A magyar irodalom képes arcképcsarnoka című munkájában megtaláltam az életrajzát, ami bizony nyúlfarknyi, hiszen harmincegy évesen halt meg. Azt jó ha tudjuk, hogy a Csáth Géza irói álnév. Ide szúrom, amit olvastam:
"1919. szeptember 29-én dr. Brenner József regőci községi körorvos pisztolylövéssel megölte feleségét, megmérgezte magát, és felvágta ereit. Az odasiető szomszédos orvos megmentette, és beszállíttatta a bajai kórházba. A kórházból azonban megszökött, és kifutott a vakvilágba. Két falu közt jugoszláv határőrök feltartóztatták, akkor gyorsan ölő mérget vett be és meghalt. - Ennyi a rendőri hír. Ami mögötte van: egy író tragédiája, akinek a lelkét már korábban elpusztította a morfinizmus, holott már sihederként a legjelentékenyebb novellisták közt tartotta számon a novellairodalomban oly magas színvonalú magyar kultúra, és aki - ha másként fordul az életútja, s nem pusztítja el magát, már rég élőhalottként harmincegy éves korában - a század egyik legnagyobb, talán éppen "a" legnagyobb prózaírója lehetett volna."
Az aktuális olvasmányom most Illyés Gyula: "A puszták népe" van soron. Ez utóbbi azért is érdekes, mert Nagyszékely környékén játszódik, ismerem a falvakat, pár pusztát is, és Illyés említi is a "tiszta német falu Nagyszékely"-t, valamint egyszer így emlékezik meg: a lakodalmakra 30 koronáért jött zenélni a nagyszékelyi rezesbanda, a "trottyosok". Gondolj bele, milyen drága volt ez, amikor egy pusztai cseléd pénzbeni évi jövedelme 12-40 korona volt.
Azt hiszem, az a tömény nyomor, ami a latifundiumok köré telepedett dunántúli pusztákon volt, másként nem volt megszüntethető, csak a totális proletárdiktatúra bevezetésével. Semmi más rendszer nem lett volna képes szétrombolni (mert átalakíthatatlan volt) azt a megcsontosodott, elavult termelési módot, és a hozzá kapcsolódó embertelenséget, évszázados megaláztatást, az emberi lélek oly tökéletes megnyomorítását.
Ha sokat bizonygatod saját korlátaidat, bizony köréd épülnek. Idézetgyűjtemény - Popper Péter gyűjtéséből - Modern ezoterikusok

Október 3. szerda, úton, Thamshaven. Éjfélkor úgy nézett ki, hogy minden rendben van. Megmértem a vérnyomását, jó magas, de csökkenő tendenciát mutat. (180/105-ról 155/100-ra ment le.)Már kevésbé rezeg és remeg.
A barba azzal fogadott délben a hídon: Bush nyerte a választást. Hát akkor jaj a világnak!
Úgy érkeztünk, ahogy terveztük: kettőkor szállt be a pilot. Eleinte egy kis könyvecskét olvasgatott. Később, amikor beszédbe elegyedtünk, megmutatta. Egy jubileumi kiadvány, idén 30 éve egyesült a norvég kikötők, a parti építményeket fenntartó hivatal és a révkalauz-szolgálat. A kiadványban láttam leírva: az első révkalauz-szolgálatot 1271-ban alapította az egyik király. Milyen lehetett akkoriban egy pilotcsónak? És hogyan jelentkeztek be a tengerről?
Encsivel is beszéltem, a levelem Portugáliából még nem érkezett meg. Szegény jól kibeszélte magát, szüksége volt, hogy valakinek elmondja. Valami neveletlen kölyök szórakozott vele a netes telefonon...
Megjött a következő út: Sunndalsöra - Lisszabon, de ez most egy óriási bolondokháza lesz, mert este tízkor érkezünk, és azonnal elkezdenek kirakni, s ha ki lesz rakva a hajó, akkor holnap reggel hétkor vesszük a sátorfánkat továbbmegyünk, Érkezéskor elkezdik a berakást, és még pénteken el kellene mennünk, de ebben nem igen hiszek!
Na, majd meglátjuk!
A manőver negyed tizenegyre fejeződött be, és nem kezdték el a kirakást, csak tizenegykor. Viszont amikor megérkeztem a próvára, ahol manőverezek, akkorát estem, hogy csuhaj! Szerencsére a fenekem jól ki van párnázva, szerencsére a fejem nem ütöttem be, csak a könyököm, az ízület bizonyos helyzetben nagyon fáj, de semmi sem kék-zöld, semmi nincs megdagadva.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

NOVEMBER

November 1. hétfő, úton. Azt hiszem, bizonyos dolgokban az asszonynak igaza van. Például, ne kiabáljunk el semmit. Éjféli váltás előtt a folyosón találkoztam a barbával, már ment aludni.

Még mindig a barba a téma

Na, ez legyen a legnagyobb gond, gondoltam. Aztán mikor a hídra értem, láttam, hogy van nagyobb is! Mentünk be az olajfúrótornyok közé ezerrel... Igaz, mellettünk egy őrhajó sétált, gondolom szemmel tartott minket, és ha kell eltoltak volna a torony mellől...
Valamikor fél tizenegy körül elfordult, és úgy hagyta a hajót. Azt hiszem, egy fúrótoronynak tért ki, mint a viccben az amerikai hadihajó. A naplót természetesen nem írta, sokkal jobban elhanyagolta a navigációt mint eddig.
Pedig tegnap azt hittem, most már rendbe jön. No, hiszen! Jól nézünk mi ki!
Korán, tízkor ébredtem. Arra, hogy bűzlik a kabin, mint a jó fene... Ez még a tengervíz hatása, mert mint említettem volt, a padlószőnyeg jól megszívta magát. Kíváncsi leszek, mikorra szárad ki teljesen. Tíz perccel dél előtt jön a barba:
- István, nekem aludnom kéne...
- Jó, menj, az a tíz perc nem oszt, nem szoroz.
Felmentem, természetesen 3 mérfölddel a rotta mellett hajókáztunk, de ez most nem számított, mert körülöttünk csak víz és víz van. A napló tök üres, úgy látszik már természetes, hogy én írom az ő őrségét is... Ami viszont teljességgel érthetetlen számomra, a naptár októberi oldala gondosan leszakítva, és a novemberiben az elseje szépen áthúzva. Vajon a részeg agyában mi zajlik ilyenkor, hogy ezt oly fontosnak érezte megtenni? Este azonban watchmant teszek mellé, mert az Ekofisk olajmező mellett megyünk el. Igaz, én viszem "be" a hajót, ha az előreszámításom helyes, neki csak nem kell kanyarogni, és akkor minden rendben lesz. Viszont a legénység már morgolódik, hogy ez tűrhetetlen. És ugye ebben igazuk van. Hatkor mondom neki, hogy:
- Jó lenne watchman éjszakára...
Látom, hogy nem tetszik neki, de azt mondja:
- Persze, jogodban áll megtenni, ha úgy látod jónak, de már leálltam, nem kell... Már abbahagytam... Valaki javasolta, hogy tegyél mellém watchmant?
- Nem, senki - hazudtam. Hiszen mindenki helyeselt, amikor mondtam a szalonban, és igazság szerint Vito mondta először, hogy felmegy este...
- És ki jönne fel?
- Emanuel őrsége... - mondtam. Láttam, nem tetszik neki. - Arra gondoltam, hogy nyolc után jönne fel.
- Inkább Jacek nézzen fel időnként... - motyogta alig hallhatóan.
- Oké, ahogy gondolod, jó őrség... - búcsúztam el.
Lent mondom a srácoknak mi újság. Jacek mondta, hogy persze, felnéz időnként. Aztán 23.40-kor kelek, Jacek még mindig nyomja az autóversenyt a Playstation 2-őn, kérdem mi van? A fejét ingatja, és mutatja, hogy nagyjából rendben van minden. Bementem a konyhába, feltettem magamnak a kávévizet, jön le a hídról Vito.
- őrségben voltál?
- Igen - mondja vigyorogva.
- Minden rendben?
- Többé kevésbé... mondja.
Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésről, vagyis a rombolásról és a káoszról. Idézetgyűjtemény - Popper Péter gyűjtéséből - Modern ezoterikusok

November 2. kedd, úton.Viszonylag jól volt, nem is bűzlött nagyon amikor felmentem éjfél előtt öt perccel. Erre kényes vagyok, mert egyszer szólt, hogy azt nem tűri, hogy késve jöjjek fel, amikor pontosan éjfélkor mentem fel. Azért ez meglehetősen sajátos hozzáállás, nem? Arra se volt ereje, pedig ugye azt mondta, hogy leállt, hogy a naplót beírja, meg hogy hozzányúljon a robotkormányhoz, ahogy hatkor beállítottam, úgy volt éjfélkor is.

Hogy kezeljük a delírium tremenst?

Hajnali ötkor megjelent a hídon. A pasas egy összefüggő reszketés volt, mindene vibrált, ingott, remegett, cidrizett, rezgett. A radarszékbe se leült, hanem bele nyeklett.
- István nem tudok aludni, nagyon rosszul vagyok - jött panaszkodni. - adj valami gyógyszert...
Na, hiszen, jól nézek ki! Hiszen ezeken a hülye coastereken a gyógyszertár német, és ami angol nyelvű segédletünk van, abban nem találtam meg a gyógyszerek számozását! Az orvosi segédlet a parancsnokok részére pedig egy hülye kiadvány, mert a szülés benne van, de a delírium tremens kezeléséről szinte semmi, pedig nekem el lehet hinni, hogy a tengerész többet részeg mint kilencedik hónapos terhes! És nincs benne az IMO által előírt nemzetközi gyógyszerlista a megfelelő számozással. Na, most sto gyelaty?
Elő a notebookot, előbányásztam egy német szótárt, mert emlékeztem, hogy van valahol, de eddig sose volt rá szükségem, indítom, kikerestem mi németül a nyugtató. Le a gyógyszertárunkba, elő a német kézikönyvet, na hol nyílt ki? Nem kell találgatni: ahol a nyugtatók, köztük a legerősebb, vagyis a delírium tremens gyógyszere van... (31-es számú, ezt most jól megjegyzem, nem magam miatt!) Adtam neki két kapszulát, azzal, hogy fél óra múlva vegyen be még kettőt. Ez ugyanis rajta van a használati utasításon, persze németül, és én ugyan nem beszélem a nyelvet, de úgy éreztem, hogy jól értelmezem: ugyanis ott van leírva, amilyen tájon az adagolás „szok” lenni, és az initial az angolul is kezdetet jelent, aki pedig a 2-4 Kapseln jelentésére nem jön rá, az álljon be hozzám patikusinasnak.
Azzal búcsúztam, hogy fél óra múlva benézek, és nyolcig hagyom aludni.
- De nehogy valamelyik matrózt küldd be, te gyere... - mondta már az ágyból. Úgy látszik, szégyenli magát előttük. Nem értem, mit kényeskedik?
Nyolckor felkeltettem. Negyed kilenc felé tóplált fel a hídra. Kikérdeztem, hogy jól van-e, amennyire a remegése engedte elmondta, hogy nem, de valamivel jobban, mint hatkor. Vitot maga mellé rendeli őrségbe. Elköszöntem, de még le se értem a lépcsőn visszahívott.
- István, remeg a kezem, képtelen vagyok megírni a telexeket...
Nyilván visszamentem, leadtuk a 4 telexet, volt vagy kilenc, mire le tudtam menni aludni. Háromnegyed tizenkettőre állítottam be a vekkert. Nem is ebédeltem, inkább alvásra használtam az időt.
Délben valami telexszel bajlódott, beírtam a naplót helyette, kikérdeztem hogy van, azt mondta, jobban néz ki, mint amilyen ocsmányul érzi magát.
Nem is ebédelt, tűzött aludni.
Kettőkor mentem le, hogy egyek valamit, utána találkoztam vele a folyosón.
- István, van vérnyomásmérőd? - kérdezi, és mutat a csuklójára. Nyilván kifigyelte, hogy van, de nincs, mert beázott La Coruna után, és nem műxik (internetes nyelvújítás (nyelvrontás?) a működikre), kell venni egyet. De azért elővettem a hajóét (ezután használom), megmértem neki, hát 185/105, nem mondom, hogy alacsony lenne. Viszont nem mertem semmi vérnyomáscsökkentőt adni neki, mert mit tudom én, hogyan fér össze a Distraneurin kapszulával amit delírium ellen találtam neki.
Azért egyre jobban van. Nem hagyja el magát, most fogott hozzá a hó végéhez, és a munka, a tevékenység egyre inkább megnyugtatja, simítólag hat az idegeire. Remélem, most már nem dobja fel nekem itt a hajón a talpát...

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 30. szombat, úton. Az, hogy este korábban jött fel, azonban nem jelentette azt, hogy reggel ne aludt volna el... C'e est la seamen's zsiznyi... (Ilyen a tengerészélet... francia - angol - orosz)
Viszont egy fontos dolgot majd elfelejtettem: északkeleti 5-ös szelünk van, igaz, hogy szemből jön, de nem bukdácsolunk, nem dülöngélünk, magyarán elmúlt a vihar (egyelőre, háromszor lekopogva az asztallapon, alulról felfelé, és aki tud más hatásos ellenszert is, az írja meg).
Délben Jacek aggodalmát fejezte ki a barbával kapcsolatban, mert napok óta nem eszik.
A hídon pedig Fabian felháborodva mondja, hogy az új gépész szóvá tette, hogy nem is borotválkozik. (Viszont erről lehet tudni, hogy merev részeg, mert a külcsínre meglehetősen hiú egyébként, mindig frissen borotváltan jön a hídra, meg arcpakolás meg bedolgozott frizura és minden a világon...) És még méltatlankodott egy ideig, hogy nekünk nincs nap, hogy ne lenne több a munkaidőnk tizenkét óránál... És azután közölte, hogy írjam be a naplóba a delet, és merev derékkal eltántorgott (ez a másik jele annak, hogy be van nyomva, mint a rajzszög...).
Ja, a munkaidő: megcsináltam éjjel a pihenőidő kimutatást, hát az október 744 órájából 374 órát dolgoztam és 370-et "pihentem".
Beszéltem Encsikével, egészen addig, míg az átkozott Voda nem bontotta a vonalat, mert lefogyott a pénz a számláról. Hát ebben a szolgáltatásban nem európai... ez o-vodás... A T-mobil 15 másodperccel a lejárat előtt beszól, hogy nemsokára bontja a vonalat, s az ember nem szentségel, s aki hív, az is hallja. Mert a Voda csak egy sms-t küld, s csak a vonal bontása után, így a másik fél nem érti miért szakadt meg a beszélgetés.
Egy bölcsesség a mai napra: Mily fájdalmas az emberi sors! Szellemünk alighogy megérik, testünk már hanyatlani kezd. Montesquieu


Október 31. vasárnap, úton. Éjfélkor tök sötét és tömény alkoholgőz fogad a hídon. A faszi a sarokban ül és alszik. Persze naplót nem írt, két és fél mérföldre el vagyunk esve a rottától (ez most nem olyan nagy baj, de lehetne...). Na, most mi a francot mondjak, amikor majdnem sírva mondja:
- István, ne haragudj... beírod a naplót?
Hát persze, hogy beírom. És valóban nem haragszom. Mert lehetne ilyenkor hülye és arrogáns, kiabálós, kötözködős, de nem, kussol, csendben van, "elvan, mint befőtt a spájzban..."
A baj csak az, hogy már én is vesztésre állok, Jacek már régen vesztett, mert ő ugye három napot mondott, én ötöt, s az most éjfélkor telt le, ha most még rászív, akkor már belép a hatodikba... és kezd idegsítővé válni. Szerintem ma még rátesz egy lapáttal, aztán hétfőn leáll, mert hétfőn már dolog van, mindenféle táviratot kell küldenie. Így volt a beszállás után is.
Egyelőre nem is állítjuk át a hajóórákat, mert nem fogná fel, hogy miért történik. Majd ha kijózanodott, vagy érkezés után.
Éjjel megint írtam, már a végkifejletnél tartok, elértem a félmillió betűt.
Nos, hajnali hatkor mégis úgy döntöttünk, hogy óraállítás van. Úgy néz ki, hogy leállt a szürcsöléssel.
Fél tizenegy felé lejött a kabinba.
- Chief, ne haragudj...
- Nem haragszom, nincs miért. - és ezt így is gondolom. Ugyanis ez nem harag kérdése. Remélem jól látom a helyzetet. Még percekig festegette magát, aztán vissza a hídra.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem tévedtem, öt napig tartott varázslat.
Ám az élet nem ilyen egyszerű: este hatkor megint masszívan tántorgott. Szóval tévedtem.
Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. Idézetgyűjtemény - Popper Péter gyűjtéséből - Kínai univerzisták

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 29. péntek, úton. Hát kérem szépen, szárad a kabinom. Hajnalban 30 fok volt bent, fél hatkor lekapcsoltam a fűtést, kinyitottam az ajtót, hogy ha lejövök a szolgálatból, akkor normális legyen a hőmérséklet. Negyed hétkor jutottam le, mert a barbába nem lehetett életet verni, megint elaludt...
Továbbra is viharban hajózunk, már tele van a hócipőm de nagyon, és nem lehet a végét látni, mert újabb és újabb depressziók jönnek, s dühöng a 8-as, 9-es idő... őrület! Nem volt ősz, szeptembertől dühöng a tél!
Napok óta tökölődöm, hogy amit el akarok mondani, azt itt tegyem-e, vagy lapozzak vissza, s szúrjam-e be? A végeredmény az, hogy itt következik:
Ugyanis egy pöttyet

Vitatkoznék Lukács Bélával
az Utazások térben, időben és téridőben című munkája kapcsán. Azaz ez így nem korrekt, mert nem akarok én vitatkozni az akadémikus fizikussal, csak bizonyos egyet nem értésemet fejezném ki egy bizonyos dologgal, amivel ő viszont szimpatizál... Erről jóval előbb írtam már, és érdekes, hogy amiről itt szó lesz, azt ott meg se említettem. Nem is tudom, mi az oka? Talán az, hogy amiről írtam, az mind-mind olyan, amivel teljesen egyetértek, elfogadom a tudós magyarázatait az úgynevezett "rejtélyekre".
Nos, ő felveti a dogon problémát is. Ha valaki nem tudná, miről van szó, megpróbálom pár mondatban összefoglalni: A dogonok egy szudáni eredetű törzs, ma körülbelül negyedmillióan lehetnek, és Csádban Timbuktu városától délre, a Bandiagara fennsíkon élnek. Arthur M. Young az afrikai népek mitológiájával foglalkozott, ő hívta fel egy amerikai orientalista, Robert K. G. Temple figyelmét egy afrikai törzsre.
Temple kutatásairól "A Sirius-rejtély" című, 1976-ban megjelent könyvében számolt be. A dogonok a világegyetem keletkezéséről a következőképpen vélekednek - írja Temple: "A teremtés kiinduló pontja a Sirius Digitariának nevezett kísérője, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő erőinek továbbélését..."
A dogonok még további meglepő dolgokat is elárultak: A Digitaria a létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb, mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hoszabb, vagyis jóval távolabb van tőle.
Két francia tudós, Marcel Griaule és Germaine Dieterlen 1950-ben közzétették "Egy Szudáni Sirius-rendszer" című tanulmányukat, miután 1946 és 1950 között évekig éltek a dogonok között. A két francia tudós az anyaggyűjtés után joggal jelentette ki: "Mindeddig tisztázatlan, mi több, fel sem merült a kérdés, hogy csillagászati eszközökkel nem rendelkező emberek hogyan ismerhetik szemmel aligha látható égitestek mozgását és tulajdonságait."
Nagyjából ennyit elég is tudni.
Szóval Lukács Béla a "dogon esetet" is felemlíti munkájában tudomány kontra áltudomány című fejezetében és igyekszik - hogy mondjam? - cáfolni? Nem, ez nem jó szó, igyekszik mindenképpen tudományos magyarázatot találni. Szóval L. B. ezt írja, amikor a kötet végén választ próbál adni a dogon csillagászati tudásra:
"Na most vissza a dogonok ügyéhez. Azon egyetlen adatból, hogy a dogonoknak a tőlük elvárhatónál több a csillagászati ismeretük, egyetlen további következtetésre sem juthatunk ezen ismeretek okára nézve. (Ezzel természetesen egyetértek.) E többletet ugyanis több ok is magyarázhatja. Herrmann véleménye (mellyel magam is szimpatizálok) az, hogy a dogonok ismereteiket tőlünk szerezték. Nevezetesen, adatok vannak csillagászati tárgyú kíváncsiságukra; tudunk egy Dogonföld táján járt 1893-as csillagászati expedícióról, melyet bennszülöttek alaposan kikérdeztek. Ez már minden fentebb említett ismeretet megmagyaráz, a Szíriusz B sűrűségét kivéve, mely 1915-ben vált nálunk ismertté. Vagyis a magyarázathoz már csak azt kell feltennünk, hogy a Francia Nyugat-Afrika részét képező Dogonföldet 1915 és 1935 közt egyetlen csillagászatilag kompetens utazó megjárta; ilyenről én nem tudok, de ki mondhatná, hogy ilyen nem volt?"
És még egy idézet erről a bizonyos Herrmannról: "Herrmann mást tart szükségesnek hangsúlyozni: Temple könyvének elutasítását. "A Templeféle hipotézisek és a hozzá hasonló agyszülemények pontosan azért veszélyesek mert a tudomány köntösében tetszelegnek..."
Itt nyilván arról van szó, amit én nem tudhatok, hogy Temple a munkájában nyilván levonhat bizonyos (túlzó, és nem bizonyított) következtetéseket, amire Herrmann reagál, és áltudósnak nevezi. De számomra Temple csak annyiban érdekes, hogy leírja, mit tudnak a dogonok.
Szóval itt van, amivel nem tudok egyetérteni: egy 1893-as csillagászati expedíció kikérdezése nem magyarázza a tudásnak európai eredetét, hiába fogadja ezt el Lukács Béla. Véleményem szerint ugyanis az azóta eltelt idő túlságosan rövid ahhoz, hogy mítosszá váljon. Főleg ahhoz, hogy a teremtéstörténetet leváltsa, mert azt ugye senki se feltételezi, hogy van olyan törzs, népcsoport, amelyiknek ne lenne teremtéstörténete! És egy expedíció kikérdezése semmi esetre se olyan megrendítő találkozás, hogy elegendő lenne arra, hogy a mítoszaikban alapvető változást okozzon. Az, hogy csillagászati irányú érdeklődésük volt 1893-ban, pont arra mutat rá, hogy "valami okuk volt erre". Magyarán, én nem tudok ezzel a Herrmannal ily módon egyetérteni. Ha valaki bizonyítani tudná, hogy korábban kapták Európától az ismereteket, az hihetőbb lenne, csak a baj az, hogy jóval korábban Európának se álltak ezek az adatok a rendelkezésére.
És L. B. így folytatja: "Fentiek miatt a dogonok említett csillagászati ismeretei magukban nem bizonyítják a földönkívüliek látogatását, sőt nem is valószínűsítik. (Egyetértek.) Ehhez ugyanis a másik, épp most elmondott lehetőséget ki kell előbb zárni, vagy legalábbis valószínűtlenné kell tenni. (Szerintem eléggé valószerűtlen, és megkockáztatom, hogy teljességgel kizárható.) Hogy ezt meg lehet-e tenni, az rám nem tartozik. Talán meg lehetne ezt tenni mítoszkutatók és francia levéltárosok együttműködésével; nem tudom. De ilyen érvek nélkül tudományos módszerrel nem lehet a földönkívüli eredetet igazolni." Ezzel természetesen megint egyetértek.
A barba délután megjelent, helyet foglalt a radar előtti székben, és csak értetlenkedett, hogy miért nem megyek le, hiszen leváltott?
- Mert még csak öt óra van - mondtam, amin igencsak elcsodálkozott, de az órát látva megörült, és lement, remélem, nem elaludni! És hogy valamire emlékezhet, azt az bizonyítja, hogy háromnegyed hatkor feljött, s én mehettem...
Egy bölcsesség a mai napra, ami kicsit kapcsolódik a tudomány kontra áltudomány problémájához: Semmi sem jellemzőbb az észre, mint az ész megtagadása. Pascal


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 27. szerda, Letelt a szerződésem fele! És ez most gyorsan eljött. És mit ne mondjak, örülök neki. Mennék is haza, már nem nekem való mulatság ez a fajta hajózás.
Úgy volt, hogy éjfélre érkezünk, és jön a pilot. De hiába hívott fel a hídra a barba fél éjfélkor, csak arra volt jó, hogy tíz perc múlva, amikor mondták, hogy még egy óra, amíg jön a révkalauz, Fabian eltűzött az óljába csicsikálni.
Kezd átmenni tranzitba. Magyarán, Lisszabon óta megint szivornyázik.
A nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka. Shakespeare

Október 28. csütörtök, úton. Kezdjük a mai napot a "bölcsességgel":
Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk. Shakespeare
Hát én aztán tudom, hogy mi vagyok! Egy hatökör...
De menjünk sorba.
Kettőre kötöttünk ki. Addig le, s fel sétáltam a viharban a kikötő előtt. Fél háromkor mentem le aludni. A kabinban büdös, nincs levegő, hát kinyitottam résnyire az ablakot, mert lehűteni nem akartam, csak egy kis friss levegőre vágytam...
Fél hétkor keltem, mert nem tudtam, ki mikor jön, nem volt info, a barba meg tűzött el aludni manőver után. Nyolckor jött a draft surveyor, mire végeztünk dög fáradt voltam. Utána az útvonalat, térképeket előkészíteni, aztán már mehettem is a hajót beállítani, mert már a berakás vége felé jártak.
Tíz felé megjött az új gépész, de Zbyszek csak Norvégiából megy haza, mert Cipruson ünnep van, nincs bent csak ügyelet, és ők nem tudták elintézni a jegyet a gépészünknek. Jelzem ezt nem ma kellett volna, hanem amikor az oroszét...
Újra draft survey, minden rendben ment, kettőre végeztünk mindennel. Manőverre nem kellettem, a barba leküldött átöltözni. Kicsit rendbe szedtem magam, fel a hídra, a pilot már kiszállt. A barba megkérdezte, hogy ki tudom-e vinni a hajót innen?
- Hát persze - mondtam, de már nem volt kinek, mert tűzött el aludni. Erre gyorsan kikerültem a halászt, aminek éppen neki akart menni, és kivittem a hajót, majd beálltam északnak. Most legalább annyi jó lesz, hogy a hullámzás a másik oldalról jön, legalább nem gond kijönni a deckre.
Ez is valami, ha apró öröm is, ilyenekben azért van része egy tengerésznek. A tengerésztoborzó reklámfilmben a szöveg: "Mert megérdemled!".
Na, most jön, amit én megérdemlek, azaz ami a hülyének kijár:

Jacek kétségbeesve jön
a hídra. Én éppen a jól megérdemelt pihenőmet töltöttem a szófán, a lábam az asztalon, valahogy ki kellene hajtani a napi fáradtságot belőle.
- Chief, ömlik a víz a kabinodból...
Ó, én marha, nem csuktam be az ablakot, és a hullámzás az én oldalamon támad!
- Minden csupa víz, minden elázott, az irataid úsznak a padlón, én két vödör vizet összeszedtem nálad, a folyosón is vagy hármat, becsuktam az ablakot, de minden vizes, az ágyad, de még a felső polc is a falon...
Hát persze, hiszen a résen a víz a fallal párhuzamosan spriccelhetett...
Az első sokk után valahogy nem érdekelt a dolog. Elkapott egy Meursault szerű közöny...
Van úgy, hogy ha "nagy baj" történik, az embert nem érdekli, úgyse segíthet már semmin, hát minek idegeskedni, szentségelni? A pihenés most fontosabbnak tűnt. Azért hamarabb befordultam Ushant irányába, és nyomás le. Hát kérem, a helyzet sokkal jobb, mint ahogyan feltételeztem! A fontos irataimat a szekrényben tartom, a kabin másik végében, zárt ajtók mögött, azok nem károsodtak. Amit Jacek "iratoknak" nézett, az a kiselejtezett szemét, amit egy üres kartondobozban gyűjtöttem, és még nem volt érkezésem kidobni. Most megtettem. Az ágynak csak a vége lett nedves, attól aludni még lehet benne, hát akkor meg mi a baj, nem igaz gyerekek?
A szófa az tökéletesen elázott, csak úgy csurgott... A CD-im mind vizesek, de azokat csak ki kell mosni édesvízben és kész. Az asztalra és a rajta levő csúszásgátló terítőre úgyis ráfért a mosás, hát ott direkt jól jött. A szőnyegpadló persze megszívta magát, szerintem hónapokig szörcsögni fog ahol rálépek, de ezen nem segíthetek. Így a fürdőpapucsot használom bent, a másik az ajtó előtt várakozik, hogy ne vizezzem össze a folyosót, ha kijövök. A szófahuzatot kimostam, és be a szárítóba. Amikor kész lett, akkor jött a gond, hova tegyem, mert mindenhol vizes lesz... Az ágy nekem kellett. Beraktam a szekrénybe.
Viszont elmondhatom, hogy a jó isten velem van, mert biztos ő nem engedte, hogy indulás előtt levigyem a kabinba a laptopot és a videokamerát. Mert gondolkoztam rajta...
Aminek baja lehet, az a Westeles telefon (a másik velem van a hídon), azt szétszedte Vitalino, reméljük kiszárad és használható lesz, habár azért ebben inkább nem bízom túlzottan. Több reményem van abban, hogy a csuklós vérnyomásmérő használható marad...
Azért vártam, hogy eljöjjön a hat óra.
Hát az el is jött, csak a barba nem. Így lementem a kabinjába, ébreszteni. Édesdeden aludt, biztosan az alkoholgőz elkábította, ezért nem ébredt fel.
Jacek azt mondja, hogy három napig lesz tranzit részeg, én azt, hogy öt. Tudtam aludni, igaz, takarózni nem, mert annak a harmada nedves volt. Amikor éjfélkor felmentem a hídra, felcsavartam fűtést, majd négykor leveszem...


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 25. hétfő, Lisszabon. Reggel a hídon telex várt Ciprusról. Azt kérdezték, mikor mehetünk el, mert küldenék Szokolovot, a gépészt. Erre csak kilenc után tudtunk válaszolni, amikor megjöttek a melósok, és kikérdeztem őket. (Itt nem közép európai idő van, egy órával korábban vannak, miként a britek is.) Nos, holnap délután kettő felé végezhetnek.
- Akkor jó, megy a gépész - mondta Vasoulla a barbának. Azt is elmondta, hogy már be se engedték Lengyelországba Szokolovot Kalinyingrádból a vízum hiánya miatt. Ez azért már jobb magyarázat.
Aztán kiderült, hogy La Corunába megyünk berakni, és a hajóbérlő egy órát engedélyezett, többet nem várhatunk a gépészre. (Hja, elmúltak a szép Mahartos idők, amikor este kész volt a hajó, és indulás másnap reggel... bele is rokkant az ország...) Szóval később újabb telex, hogy mégse ide jön, hanem La Corunába érkezik, és a lengyel a következő kikötőből megy haza, hogy alaposan betanulhasson az orosz a gépházba, mert "új".
Na, ettől a barba kiakadt. Mi az, hogy új? Kezdő gépész? (Ez nem valószínű, mert a pasi 52 éves.) És miért kell egy hetet együtt lenniük? Mert a kvarcot Thamshavenbe, Norvégiába visszük... Ebben a kikötőben voltam a Lys Carrierrel. Szóval nemcsak én jöttem le "kalandosan" a hajóra.
Azért Ciprus nem áll ám a helyzet magaslatán... ha egy kicsit is odafigyelnének, sokkal jobban meg lehetne szervezni az utazásokat.
Este mindenki kiment, én vagyok a házőrző, mert ugye éjfélig raknak, ez nekem egy órát jelent, remélem félkor eleszi őket a fene...

Milyen a portói?
Tizenegy felé bejött mindenki. Vitalino is, aki pár óra híján az egész napot kint töltötte a bátyjánál. Behozott egy üveg portóit, gyorsan elfogyott. Most ittam életemben először, de hatalmas csalódás volt, mert édes... Ha van amit nem szeretek, az az édes bor. De azt azért meg kell jegyeznem, hogy ez teljesen más mint az otthoni cukrozott félédes és édes vörösborok. Ezen nem érezni a mesterséges édesítést meg, hogy őszinte legyek, a bor ízét se. Azt hiszem, hogy ez valamiféle vermutszerűség lehet, mert hogy fel van szeszelve az biztos, mert 19 fokos. Végül is nem egy nagy durranás. Afféle gyenge (már alkoholtartalmát tekintve) nyali-fali. Na, majd utánaolvasok, mert ez nem állja, hogy dunsztom sincs, hogy mit ittam? Nyilvánvaló, hogy a kategóriájában jó bor(?), de sajnos oda kell tennem az aszú mellé, annak meg a töppedt ízét nem szeretem... És a spanyol jerez se gyere be, mert az is desszertbor, azt még 1982-ben ittam Szabó Béla parancsnok hívott meg Barcelonában. Milyen jó, hogy meg tudom magyarázni, hogy miért nem szeretem ezeket a drága borokat!!! De azért - sajnos - igaz. Úgy vagyok ezzel, mint Nimród fiam a banánnal, amikor látja, hogy Szabolcs milyen jóízűen eszi, akkor méltatlankodik, hogy ez nem igazság, hogy ő nem szereti, mert az öccse milyen jót eszik... Nálam mondjuk egy jó kis pécsi cirfandli a nyerő, de semmi esetre se a badacsonyi szürkebarát.
Vitalino hozott magával egy könyvet.
Aristides Lima írta, a német és a zöldfoki-szigeteki politikai rendszert hasonlítja össze benne. Teheti, mert a pasi ért a politikához, ugyanis Vitalino bátyja a zöldfoki-szigeteki parlament elnöke. (Lisszabonban az öccsénél volt)
Egy bölcsesség a mai napra:
- Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e valamit szívből másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen; vajon én megtartottam-e azt, amit másnak tanítottam. (Kung Mester beszélgetései - Hamvas Béla gyűjtése)

Október 26. kedd, Lisszabon, úton. Amikor a reggeli házmesterséget csináltam, a hídon elolvastam az éjszaka vett időjárás-jelentéseket. Hát valami fenemód csúnya szavak vannak benne! Déli 9-10-es szelet adnak délutánra, később délnyugatit... Hát, nem szeretnék a bőrömben lenni...
Vasárnap a Benfica 2-1 arányban verte a Madeirát. Egy akkora bombagólt láttam, hogy az iszonyatos! Ennek kapcsán kérdezgettem Emanuelt, mit tud Fehér Miklósról.
Szerették nagyon Lisszabonban és Portugáliában "Fe-eeh"-t, valahogy így ejtette a magyar nevet. Hát nem mondom, hogy a legkönnyebben kiejthető magyar szavak közé tartozik a neve. (A portugál a h-t nem ejti, az é-vel szinte egy nyelv se tud mit kezdeni, és az r is gondot okoz, mert errefelé ez h-nak hangzik legjobb esetben, de mindenképpen "elhaccsolják".) Az érdekesség, és amit még nem hallottam: a klub vezetése úgy döntött, hogy a huszonvalahányas mezt soha többé senki nem viselheti a Benfica színeiben, az örökre a magyar csatáré marad.

Kettőkor manőver, induláskor smstem Encsinek, de nem hívott fel. Pedig megkapta! Akkor majd La Corunában. Este hatkor csak az jelezte a rossz időt, hogy esik a barométer. Aztán negyed tizenkettőkor arra riadtam, hogy némi nehézségbe ütközik fejen állva alunni... Szóval ami késett, nem múlott. A szolgálatba menet, amikor hátra mentem, olyan szembe széllel találkoztam, mintha előre mennék. Ha zavarosnak tűnik a mondat: a déli szél hátulról fúj, mivel északnak megyünk. És irtó erővel... Valami baj lehet odafent az időjárás felelőssel...
A mai bölcsesség: - A szülő éveiről az ember ne feledkezzék meg soha: azért, hogy örüljön fölötte, s azért, hogy aggódjék miatta. (Kung Mester beszélgetései - Hamvas Béla gyűjtése)



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 24. vasárnap, úton, Lisszabon. Hajnali öt körül elkezdtünk billegni, és gyorsulni. Délre már 5 mérföldre voltunk, kettőkor szállt be a révkalauz, háromra kikötöttünk.

Mikor lépünk be az EU-ba?
A kérdés még nyitott. Ugyanis az ügynök kiállította számomra a partra lépési engedélyt, mert a rendőrség szerint Magyarország nem tagja még az EU-nak.
Erre mit mondjak?

Először is: szégyen a portugál rendőrségre, hogy ilyen alkalmazottai vannak. Mert az nyilvánvaló, hogy a teljesen apolitikus, a világ dolgaira teljesen érdektelen hozzáállás az oka. Meg a "főnökség" slendriánsága, mert nem értesítették a beosztottakat. Nem értem, nincs kéznél egy lista?
Vagy: a portugál hivatalos hozzáállás nem ismer el minket teljes jogú tagnak, ami hülyeség, mert miért, és a lengyeleket igen.
Úgy gondolom, ilyen idióta otthon is akad szép számmal, akinek fogalma sincs mondjuk az EU tagállamokról - még a hivatalos szervek tagjai között is -, az apolitikusok között, akik nem mennek el szavazni, akiket nem érdekelnek a világ dolgai. Nem áltatom magam, hogy mi különbek lennénk ilyen téren.
Na, mindegy.
Beszéltem Encsikével.
Kikötés után kibeszéltük magunk, 17 percig tartott.
Így most nagyjából képben vagyok. Nimród ma van a Grand Canyonban, valami hegymászó sráccal ment, és november elején, a hazautazás előtt elmegy Alaszkába. Fantasztikus, hogy mennyire vonzódik a rideg, hideg tájakhoz. Azt hiszem, előző életében ő volt a Rőtszakállú Erik...
Később hívott Szabolcs. Elújságolta, hogy olvasta az Ezredvég októberi számában a Postás című írásomat, és rohadtul tetszett neki. Ez egy. De az azért nem semmi, hogy Kristó Nagy Istvánnak is tetszett, aki köztudottan nem osztja bőkezűen a dicsérő szavakat!
Vito és Emanuel kivitték a barbát és Jaceket. Vitónak van egy tesója, aki itt lakik.
Délután bejött az ügynök csak azért, hogy elmondja: a gépész nem érkezett meg, Varsóban nem szállt fel a gépre. Később telex jött Vasoullától, hogy nem engedték felszállni, mert nincs portugál vízuma.

Van egy jó hírem:
Mostanában sokat jár az agyam azon, hogy mi lesz, ha nyugdíjba megyek, miből élünk meg... Hát megtaláltam a magam számára a megfelelő tanmesét az Anthony de Mello: A csend szava - Egy perc bölcsesség -Távlatok, Korda Kiadó Budapest - Kecskemét, című kötetben, majd sokszor elolvasom:
"Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, mikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már.
Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte:
- Mi lesz velem? Se pénzem, se barátom.
- Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: minden jóra fog fordulni ismét.
Felcsillant a remény a fiatalember szemében.
- Gazdag leszek megint?
- Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez."
Ezentúl, amíg lesz kedvem, minden napra kiírok valami bölcsességet a négy kötetnyi gyűjteményből, amit lehoztam magammal. Tehát:
Az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amit Istenként tisztelhetnek. (Tolsztoj)
Ha szétnézünk kis hazánkban, akkor azt hiszem, ez ma a pénz és a hatalom...


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Sokat agyaltam, hogy ne hagyjam-e ki ezt a részt, de a napló akkor napló, ha nem változtatunk...

Október 20. szerda, úton. Az időjárás-előrejelzés mindenféle csúnyákat mond, nem is szeretem hallgatni az efféle beszédeket.
Olvassunk tovább, jó?
Milyen jó, hogy az ember feledékeny, és amikor letölti a dolgait a netről, azt eldugja három-négy különböző könyvtárba, és csak később jön rá, hogy mi mindenből is választhat.
Magam lepődtem meg a legjobban, amikor megtaláltam Krúdy Álmoskönyvét. Beleolvastam, és amiért megemlítem az egy mondat. (A vége mindenképpen hallatlanul érdekes, amikor a századelő, a húszas évek pesti gasztronómiai életéről ír... Hogyan ette végig a napot "Pátri", minden vendéglőben csak a legjobbat, amit csak ott, és máshol meg se közelítik. Milyen nagy buli volt egy május elseje a Ligetben...) Azt írja a bevezetőben, amikor arról beszél, miért volt szükség az új kiadásra:
"Azonkívül az elmúlt években magam is gyarapítottam ismereteimet mindenféle bevált régi könyvek és jónak vélt új könyvek olvasgatásával. Megismerkedtem Mesmer tudományával, aki tudvalevőleg kézrátevéssel tudott gyógyítani - én talán az apró betűkkel fogom majd elmulaszthatni azokat a borús gondolatokat, amelyek az embereket egy-egy rossz álom után meglepni szokták."
Szóval Mesmerről van szó. Milyen érdekes: amikor behajóztam, semmit se tudtam róla, de most olvastam róla dr. Völgyesi könyvében, és így szóba kerül a regényben is... (Persze ez a kézrátétel így nem minden, mert Mesmer a modern értelemben vett hipnózis előfutára, sok területének megalapozója.)
Ennyi.
Más. Véletlenek pedig nincsenek, állítja Thorwald Dethlesfen, de valószínű nem az efféle véletlenekre gondol: Otthon találtam egy honlapot, amikor a könyvhöz kerestem anyagot, és egy UFO-hívő oldalról is letöltöttem valamit. Ott pedig szó van arról, hogy az emberiség, tetszik, nem tetszik visszavezethető genetikai kutatások eredményeképpen egy nőre és három férfira. (Hm, Ádámok és Éva...) Ez valójában egy 1997. július 4-i előadás anyaga (sajnos nem találom, hogy miféle előadásé és hol...) aminek az a címe: "A földönkívüliek genetikai beavatkozása az emberiség fennmaradása érdekében".   Itt a kattintható link
Nos, megint csak az a legjobb, ha idézek a cikkből:
"...A mikorral kapcsolatban további gondok is vannak. Fehérjebiológusok kimutatták ugyanis, hogy a ma élő emberiség genetikailag egységes eredetű, és tulajdonképpen vissza lehet vezetni egyetlen nőre, aki mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt élt. Erre a megállapításra pedig a következő módon jutottak: frissen szült nők méhlepényeit gyűjtötték össze a világ minden részéről, a belőlük kivont mitokondriumok teljes génképletét kifejtették. Ezután vizsgálták, hogy az egyes génszekvenciák mennyire felelnek meg egymásnak. A mutációs gyakoriság ismeretében és a legnagyobb eltérések figyelembevételével ki lehet mutatni, hogy mikor éltek a ma élő emberiség legősibb képviselői. A mutációs gyakoriság pontos értékét igen jó közelítéssel meg lehetett határozni a ma élő emberek és közvetlen őseik genetikai vizsgálatával.
Ezekből a vizsgálatokból az a megdöbbentő felfedezés következett, hogy a ma élő emberiség mindössze egyetlen nőtől, s maximum öt férfitól származik! Ez a bizonyos kis csoport pedig valahol Afrika középső részén élt és nagy valószínűséggel néger volt. Ez az állítás persze mélységesen felháborította a régészeket. Nehogy már a fehérjebiológusok mondják meg, helyettük, hogy honnan ered az emberiség?! Azonnal kontrollvizsgálatokat követeltek - eredményében azonban mélységesen csalódniuk kellett, ugyanis a fehérjebiológusok állítását messzemenően igazolta. Erre a második vizsgálatra 1989-ben került sor, s ezernél is több nő méhlepényét gyűjtötték össze. A kutatás végkövetkeztetése pedig az volt, hogy valóban egy nőre visszavezethető az egész emberiség genetikailag, valamint - a vizsgálati anyag nagyobb száma miatt -, a szóba jöhető férfiak száma is lecsökkent háromra. Puff neki!...".
Szóval ez az előadás efféle bizonyítékok felhasználásával állítja amit a címben megfogalmazott. Nos, én alapjában véve UFO hívő vagyok, olyan formán, hogy "jó lenne ha léteznének" az jó buli volna, de azért a bizonyítékokat igencsak várom, bár az elméletekről szeretek elgondolkozni, beszélni. És nekem az efféle bizonyítékok, amik itt fent le vannak írva "nem gyere be". Nekem ne mondják, hogy "egy tudóscsoport megvizsgálta", meg "egy második vizsgálat"... stb. Konkrétumok kellenek. Ezért aztán a HIX Tudomány levelezőlistáján fel is tettem a kérdést, hogy hihető-e ez, lehet-e ilyen kísérletet lefolytatni, és az eredményből ilyesféle következtetéseket levonni. Választ nem kaptam. (Ott zömmel matekosok és fizikászok vannak, azt hiszem, és a kérdés se lehetett elég tudományos :-))
Mivel érdekel a nyelvészet is, találtam a letöltött dolgaim között ilyen témájú cikkeket is. Hadd idézzem az egyiket. Ez a Scientific American magyar on-line kiadásában, és a Tudomány című folyóirat 1991. júniusi számában levő cikkből való:
A cikk címe:
Nehéz szavak, írta: Philip E. Ross. Alcíme: A nyelvészek élénken vitatják, vajon megismerhetjük-e valaha a legkorábbi ősnyelvek akár csak egyetlen szavát.
Az idézet, így kezdődik a cikk: "Kezdetben volt a szó. Ha Merrit Ruhlent kérdezzük, mi volt ez a szó, azt válaszolja, hogy a tik. Ezzel az egyszerű egyszótagúval jelölhette az ősember az ujját. Ruhlen szerint ebből vezethető le az angol toe (lábujj) és a latin digit (ujj) szó. Hogy mikor keletkezett ez a szó, arra Ruhlen nem ad választ, mások azonban genetikai bizonyítékokra hivatkozva azt állítják, hogy ez mintegy százezer évvel ezelőttre tehető.
Ruhlen a maga útját járó nyelvész, egyike azon kevés radikális kutatóknak, akik a mai nyelvben hallani vélik az ősi szavak visszhangját. Ruhlen szerint a világ valamennyi nyelve egy a távoli múltban beszélt egyedüli forrásból ered, amely jóval megelőzte az első ló betörését vagy azt, hogy az ember a tűz mellett tudta tartani az első kutyát. Mások beérik annyival, hogy a nyelvet 115 ezer évvel ezelőtt beszélt gyökerekig vezetik vissza, a mezőgazdaság kialakulása előtti korig. Hogy a Földön élő négymillárd ember által beszélt több ezernyi nyelv egyetlen közös gyökérből táplálkozik, ez igazán rendkívüli elgondolás. Voltaképpen nyelvészeti megfelelője az "Éva-hipotézis"-nek, amelyet Berkeley-ben dolgoztak ki a Kaliforniai Egyetem kutatói, Allan C. Wilson, Mark Stoneking és Rebecca L. Cann, akik DNS-minták összehasonlításával az egész emberi népesség eredetét visszavezették egy vagy 150 ezer évvel ezelőtt élt afrikai asszonyra. Elméletük fontosságát tekintve vetekedhet a fizikusok által kutatott nevezetes Nagy Egyesítés elméletével. A nyelv monogenezisét azonban legalább olyan nehéz bizonyítani, mint más tudományágak hasonló elméleteit."
Így már nem tűnik zöldségnek - inkább megválaszolandó kérdésnek - az UFO-ista előadásban elhangzott állítás, legfeljebb nem értek egyet az elméletével (de elképzelhetőnek tartom, amíg nincs másfajta bizonyíték), amit erre a kutatásra alapozott (többek között).
Egyébként az ősi nyelvhez: akik a magyarság szíriuszi eredetét hirdetik, azok egyúttal azt is vallják, hogy ez az ősi nyelv a magyar. Na, ugye! Mit kell itt kutakodni a nyelvészeknek? (Most sírjunk, vagy röhögjünk? És ebből kérem meg lehet élni ma Magyarországon, de milyen fényesen! Még Peruba is el lehet jutni ősmagyarnyelvszavakat kutatni.) Azért hadd tegyek hozzá ehhez az ősmagyar nyelvelmélethez én is szerény képességeimhez mérten valami egyszerűt de a maga nemében igazán nagyszerűt: akkor a tik nem ujjat jelent, hanem tyúkot, ezt gondolom nem is kell magyarázni...


Október 21. csütörtök. Úgy megyünk, mint egy csiga, feltéve, hogy létezik lassúmenetű vízicsiga... Éjjel viszont megelőztem egy hajót. Csak úgy, lazán elsuhantam mellette. Megnéztem a AIS-en, hát Libanonba megy a szerencsétlen, most éppen 1,5 csomó volt a sebessége... A miénk négy és fél, szóval elrobogtunk mellette. Hát igaza lett az előrejelzésnek. Dühöng a 9-es idő, délről jön, alig megyünk.
Hát írni nem tudok, de olvasni igen.
Kiolvastam Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában című regényét. Ilyen is kell. Mert jó. Jókat röhögtem magamban... Régen voltam gimista, amikor közös felolvasásokat tartottunk belőlük.

Október 22. péntek, úton. Továbbra is tart a rossz idő. Megjött, hogy Zbyszek megy haza, orosz gépész érkezik Lisszabonba.

Október 23. szombat, úton. Nemzeti ünnep. Ez a hajón nem látszik. Az igazi ünnep az lenne, ha végre fel tudnék egy kicsit állni, mert azt ebben a lityegésben nem lehet.Hogy megy a napom? Nos: éjfélkor fel a hídra, a hat órából 5 óra negyven percet ülök. Hatkor le, fekvés. Tizenegy tízkor kelek, amíg öltözöm ülök, amíg eszem ülök, délben a hídra, ott öt óra negyven percet ülök, hatkor le, a vacsora alatt ülök, majd a kabinban ülök, amíg le nem fekszem. Irtóra fáj már a fenekem...
Alig megyünk, hogy a fene egye meg. Kíváncsi vagyok, miket gondol a szegény asszonyka magában ilyenkor, amikor nem tud elérni immár több mint egy hete... Hiányzik már, hogy beszéljünk.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

 A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

A mesterséges intelligencia így képzelt el római kori filozófusként... ez pont ide illik, mert... 



Október 18. hétfő, úton. Szép időben hajózunk, egyelőre... Északon és délen be van durranva minden. Reménykedem, hogy Ushantig elmúlik az igazi rossz idő a portugál partoknál...
Továbbra is olvasok.
Ma elolvastam:

Lukács Béla: Utazások térben, időben és téridőben
című, nem is tudom, minek hívjam, tanulmányát, kötetét? Mindenesetre kiadói előszó van benne, hát biztosan valahol megjelent. Hallatlanul érdekes volt, megpróbál magyarázatot adni bizonyos dolgokra, én teljes egészében elfogadom amit mond, azon kevesek egyike, akik a tudományos gőgöt levetve tudnak írni a nép egyszerű nyelvén is. Úgy, hogy én is megértsem.
Amikről többek között ír, az sokakat érdekel: a marsi csatornák (konklúzió: nincsenek, de igazán érdekes a levezetése, hogy meddig tekinthető tudományosnak, és melyik az az időpont, ahonnan kezdve tudománytalan hinni bennük), Atlantisz létezése vagy nemléte (nem volt, de bemutatja, hogy 1960-ig tudományos - néprajzi, etnográfiai - érveket lehetett felhozni a létezése mellett, és addig, amíg ki nem mutatták az Atlanti-hátság létezését, érvek voltak mellette, mégpedig milyen érdekes: az amerikai nyelvek és a baszk nyelv jelentősen hasonló szerkezete, tehát az atlantisziak Európába jöttek és a maradványnép a baszkok, meg Amerikába is átmentek, a maradvány népek a fehér amerikai bennszülött törzsek - ez jó kis érv lehet a baszkok atlantiszi eredetére, amit aztán nacionalista módon ki lehet(ne?) használni, mint 15 000 éves múlt és jelenlét az Ibériai félszigeten, amire nálunk is van példa [a magyarság Szíriuszi eredete, ne röhögj, hanem sírj, mert vannak akik ezt a marhaságot komolyan veszik] - meg fehér bennszülött törzsek Afrikában és Amerikában), időutazás lehetősége a téridőn keresztül, és ezek csak kiragadott témák.
Visszaolvastam az előző bekezdést, jó kis mondat, nem?
Ezeket - lehetne-e másképp? - letöltöttem az internetről, mert efféle olvasmányokra volt szükségem a készülő könyvemhez. Meglehetősen vegyes irományokat hoztam magammal, leírom hát, hogyan jutottam hozzájuk:
A következő keresőszavakat "gugliztam és mekeztem" meg: reinkarnáció, újjászületés, hipnózis, téridő, húrelmélet, dimenziók... (Ezek után érdekelne, hogy miről szól majd a könyv?)
Ezek aztán hoztak találatokat ezrével, persze otthon nem győztem volna átnézni se, hát letöltöttem egy jó adagot, és most olvasom őket.
Lukács Béla könyvéből szerzett tudás végül is nem lesz benne a könyvemben, de bizonyos átalakításoknak biztosan az oka lesz!
A guglizás azt jelenti, hogy Google keresőbe beírtam a keresőszavakat, és amit találtam, azt megnéztem, letöltöttem (ez 2004-ben még nem volt mindennapos ám!), a mekezés pedig azt, hogy a MEK, a Magyar Elektronikus Könyvtár, állományában kerestem, s töltöttem le ami a tárgykörben található volt.
Így jutottam például egy rahedli újságcikkhez, a tórához, a világ teremtéstörténetei gyűjteményéhez, tudományos értekezésekhez, három keleti bölcsességeket, tanmeséket tartalmazó könyvhöz, egyetemi szakdolgozathoz (említettem Pintér Ferencet, aki Proustról írt diplomamunkát), és egy érdekes munkához:

Ungvári Béla és az ő egyesítő elmélete...
Ez egy jópofa ipse lehet...
Ha minősíteni akarnám a tevékenységét, akkor az általa idézett kritikával értenék egyet: áltudós vagy inkább (jóindulatú - szerintem) dilettáns a pasi, ha szabad ilyet mondani olyanról, aki a tudományok szintézisén, az egyesítő elméleten dolgozik. Hogy mennyire lehet komolyan venni, annak illusztrálására álljon itt a "mű" copyrightja, a szerző tollából (illetve szövegszerkesztőjéből):
"Copyright (c) Ungvári Béla Az elmélet és a hozzá tartozó leírás a szerző szellemi tulajdonát képezi, amelyet a szerző az általa a hosszú távú életben maradás feladataihoz képest erkölcsi- és szellemi fogyatékosnak talált emberiség számára a fejlődésük érdekében felajánl, minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért ez a műve módosítás nélkül szabadon terjeszthető, a hordozó kivételével anyagi ellenszolgáltatás nélkül, bármely médián, a szerző minden külön hozzájárulása és szerzői jogdíj fizetése nélkül, változatlan tartalommal, és a név feltüntetésével, valamint azzal a feltétellel, hogy az elkövetkezendőkben soha senki ne használja fel a pusztítás és pusztulás céljára az elméletből származó, és a hozzá kapcsolódó további elméleti és gyakorlati eredményeket."
Nos aki leír olyasmit, hogy az emberiség erkölcsi- és szellemi fogyatékos (még ha bizonyos komoly megszorításokkal van is némi igazságtartalma), és az ő műve alkalmas az ebbéli állapotból való kilábalásra, azt nem kell komolyan venni.
Ez az én véleményem.
Nyolc általánosa van, vezető beosztásban dolgozott, mint gépkocsivezető (ezt nem humorizálnám elő mert olcsó poén, és minek sértegetni valakit feleslegesen, de ezek az ő szavai, maga magáról) és e mellé óriási filozófiai, természettudományos érdeklődése van, autodidakta módon olvasott a témában, de azt hiszem tökéletesen elkallódott a pofa. Ha tanult volna, sokra vihette volna, de azt bizony nem szeretett (az általános iskolában nem olyasmit tanítottak, ami érdekelte volna), és most van egy tanulmánya, ami elég érdekes ahhoz, hogy el lehessen olvasni, és sok esetben ne lehessen (laikusként!) eldönteni, mennyire hihetünk neki. (És azt hiszem, ezért ágálnak annyira a tudomány képviselői az efféle maszek, mindent megváltó önjelölt próféták, self made zsenik gondolatai, és műveik ellen: a laikus közönség - ez bizony én vagyok - nem tudja, hogy hihet-e neki vagy se, ha vannak részigazságaik, akkor mennyire és hol hihetünk bennük, és ezért aztán ha valami tetszetős dolgot tálalnak elé, az könnyen beépülhet a köztudatba, hatalmas károkat okozva a tudományos gondolkodásnak. Nem akar mást tenni, mint összegezni mindazt, amit ma a világegyetemről tudni kellene úgy lazán, cuzammen, bizonyos idealista beütésekkel, megspékelve bizonyos ezoterikus állításokkal. Szép vállalás. És még szebb, hogy eldöntötte, hogy ő alkalmas erre. Az ő világában Isten léte megengedett, se nem tagadja, se nem állítja, de megengedi a létezését, de nem elsődleges teremtőként mely az anyag fölött uralkodik, azaz ő teremtette volna, hanem valamiféle első - anyagilag is létező - lényként, aki képes lények teremtésére (vagy valami ilyesmi, idézőjel nincs!)... ez azért valami új, nem?

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.


Október 14. csütörtök, Sunndalsöra. Nem győzök csodálkozni, és gyönyörködni a tájban. Fantasztikusak az égbetörő hegyfalak körülöttünk, a fjord legvégénél. És ahogy reggel a napfény fentről, a legmagasabb csúcson megcsillan, és szinte szemmel láthatóan ereszkedik le a fényhatár az egyenesen megunhatatlan. Az biztos, hogy el lehetne tölteni jó pár hetet kellemesen a viking Erikéknél, de hogy itt lakni? No, nem!
Fabian mesélte ezzel kapcsolatban, hogy fent voltak jóval északabbra. Beszállt a pilot, a barba megdicsérte neki az időjárást, a gyönyörű napsütést. Áradozott, hogy milyen szép minden... Mire a révkalauz:
- Igen, igen, ez mind szép, csak a bibi az, hogy másfél éve ez a második nap, amikor tiszta az égbolt és látjuk a napot...
Szóval erről van szó!
A szél nem csökken, fúj, mint a veszedelem.
Sikerült a melósokat megrökönyödtetnem. Ebédeltem, amikor szólnak, hogy tele az édesvíztank, merthogy éppen vizet vettünk. Úgy ahogy voltam, kirohantam a partra elzárni a csapot. Az ebédhez pedig egy rövidnadrág és egy póló az öltözék. Persze, mert az ember leveszi a melós göncöt, ha a szalonba megy...
A munkások csak néztek kifelé a fejükből!
Estefelé szomorú voltam. Nem hívott az asszony... És fáradt vagyok, fáraszt a hajózás, mindenféle bajaim vannak a végtagjaimmal, és eszembe jutott, hogy a MAHART-tól már nyugdíjas lennék, most meg van még négy végtelenül hosszú évem. Így aztán elővettem a "Szagos Marcipános" szalvétámat, hogy jobb kedvre viduljak. (A nyárra emlékeztet, amikor az asszonykámmal a Református Zenei napok rendezvényein jól éreztük magunk, és elvitt fagyizni a Szamos Marcipán cukrászdába. Ezek az emlékek éltetnek ilyenkor...)
Nagy pecázás megy. Amíg horgonyon álltunk csak négy halat fogtak, de itt a kikötőben vagy nyolc darab volt délutánig, és abból három vagy négy-öt kilós! Két tőkehal, és egy másik.
Gyártelepen van a kikötő. A gyár területén tilos kóricálni, hát eddig az volt a rend, hogy a kaputól küldtek egy kocsit, ha valaki ki akart menni, ez ingyenes szolgáltatás volt... Mára gondoltak egyet, és 60 koronát kérnek el érte.
Ez amúgy szemétség. A személyes szabadság korlátozása. Feljelentem őket az ENSZ-nél, elvégre nem Amerikában vagyunk...

Október 15. péntek, Sunndalsöra, úton. Olyan finomat aludtam, hogy az csuda! Még akkor is, ha fél hatkor felébredtem, kialudtam hét órát, ami untig elég. (Lehet, hogy hozzá kéne tenni: ebben a korban... de azért se teszem!)
A berakással hétre végeztünk. Reggel még azt mondták, hogy három előtt, azaz a műszakváltás előtt kész lesznek. Kávékor már arról volt szó, hogy négy-öt között, aztán délben a barba hozta a hírt, hogy mivel egy másik hajót várnak ide a helyünkre, és azt nem akarják elkezdeni ma, ezért a miénket elhúzzák. Hát ez sikerült is nekik. A másik hajó fél öttől itt driftelt (sodródott) a fjord végében...
Indulásra nem kellettem, elmehettem aludni.
Nem rohantunk ki hebehurgya módon a szigetek közül, előbb Kristiansundnál olajat vettünk. Éjfélre annak rendje és módja szerint felkeltem, de még - illetve kiderült, hogy már, mert éppen hogy megérkeztünk - part mellett álltunk. Fabian elküldött aludni, mert nem kellünk ketten ahhoz, hogy kivigyük a hajót. Ha a pilot elmegy, kelt.

Október 16. szombat, úton. Kettőkor keltem, és nyolcig voltam reggel szolgálatban. Szép az idő, mindenki pihent, mert éjjel rajtam kívül mindenki talpon volt. Csendes, nyugis nap.

Október 17. vasárnap, úton. Hasonló a tegnapihoz, azzal a különbséggel, hogy most nem írok, hanem olvasok. Az internetről letöltött dolgaim között van pár dokumentum az Ercksoni pszichológiáról, azokat bújom, nagyon érdekes "esettanulmányok" vannak köztük, meg egy szakdolgozat, Pintér Ferencé: A prousti időélmény pszichodinamikai elemzése címmel.
Van egy pár oldalas dolgozata is, amiben bemutatja a szerző (Pintér Ferenc), hogy a pornó és a szappanopera azonos műfaj, azonosan épül fel, persze más közönség számára. A szappanopera nézői között az egyedülálló idős hölgyek túlnyomó többségben vannak, miként a pornó esetében a kamaszok, és azonos az adott filmtípus fogyasztásának oka: a kamasz kész a nemi életre de nincs módja gyakorolni az esetek nagy részében (úgy ahogy szeretné, amilyen intenzitással tudná), az idős hölgy alkalmas az érzelmi életre, de meg van fosztva a lehetőségétől, hiszen egyedül él, az unokák a gyermekek hébe-hóba látogatják, hát ugyan kire pazarolja szeretetét...
Mindkettőben érdektelen a környezet, többnyire zárt helyen játszódik, azonosak az operatőri fogások, mindkettő csak "szép emberpéldányokat" alkalmaz szereplőnek, a szappanoperában gondosan ügyelnek arra, hogy minden korosztály képviselve legyen egy-egy "kívánatos példánnyal", megadják az érzelmi feltöltődést, hisz az egész sorozatban nem történik semmi más, mint látványos érzelmi kitörések követik egymást, keresztbe szeretések, nemszeretések... bármikor be lehet kapcsolódni, bármikor mindenféle veszteség nélkül abba lehet hagyni a nézését...

Éjfélkor érünk az Ekofisk norvég olajmezőhöz, ahonnan smsni tudok az asszonykának. Majd jól felébresztem, vagy lehet, hogy nem is alszik majd még.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 11. hétfő, úton. Elfogytak a brit térképeink, a norvég partok mentén norvégokat használunk. Vége a nagy jóságnak, már ami a szép időt illeti. Késő este szél kerekedett, szerencsére déli, délnyugati, így most nekünk hátulról jön, hát csak annyi gondot jelent, hogy tol minket, pedig Fabian világosban akar Griphez érkezni, így most lassítva megyünk.

A barba és a németek

Én még emberrel nem találkoztam, aki annyira gyűlöli a németeket, mint a parancsnok. Neki még mindig mindegyik náci fenevad, emberi mivoltából kivetkőzött fasiszta, az emberiség söpredékének tartja őket, gyűlöl német kikötőbe járni, mert akkor "jópofizni" kell a "szemetekkel"...
Ez mostanában egy lengyel film kapcsán - aminek a címe a Zongorista -, felerősödött. Naponta traktál német rémtörténetekkel, és nem tudom, hogy a filmből veszi a jelenetet, vagy családi emlék.
Azt hiszem, és úgy rémlik, tett rá valami utalást is, hogy a rokonságból valakik valamelyik koncentrációs táborban végezték be az életüket.
Szóval valahol meg tudom érteni. A személyes érintettség mindig erős szenvedélyt vált ki. E miatt nem lehet hibáztatni senkit.
Érdekes: most kevésbé haladok a könyvvel. Persze így is van napi másfél-két oldal, de nem az igazi. Leírtam egy mondatot, ami szinte teljesen leblokkolt. Utána egyszerűen nem jött a többi. És hiába húztam ki, ott kísértett... De ezen már túl vagyok, most az a baj, hogy olyan akadályaim vannak, hogy olvasni kellene még hozzá. Na, majd otthon. De lehet, hogy találok megoldást, mert már többször kiderült, hogy bizonyos ismeretek hiányát meg lehet kerülni, csak akkor a fejezet nem olyan érdekes, és nem úgy alakul ahogy elterveztem.
Október 12. kedd, úton, horgonyon Kristiansund előtt. Rendeletbe kéne hozni, hogy déli szél ne lehessen hideg! Ha itt ilyen, akkor milyen hideg lehet a leszálló ágban, ahol északi szélként van jelen! Ez Lengyelország környéke, mert Fabian felesége azt mondja, mínusz két fok van. őrület, majdnem itt a tél, hat fok van, hideg eső, vacogok a hídon, be kellett kapcsoljam nagymama olajradiátorát. Ugyanolyan fűtőtest van a hídon, mint az övé volt. Ne tessék elfelejteni, hogy a hajó magyar építésű, csak a tervek németek, az apró biszbaszok között vannak magyar gyártmányúak.
Azt mondja a barba, hogy egész

Lengyelország egy képviselőn röhög

illetve képviselőasszonyon. Az illető honanya benyújtotta a Szejm gazdasági hivatalának éves gépkocsi-elszámolását. Ezek szerint a képviselőasszony egy év alatt 221 ezer kilométert vezetett személyesen. Persze élelmes újságírók azonnal számoltak, osztottak-szoroztak, és ugye akkor megkapták a napi 605 kilométert, a szombat, vasár- és ünnepnapokat is beleértve. Ez, tekintve, hogy a hölgy varsói, hetven kilométeres átlagsebességet véve alapul (mert nyilván vidéken is járt) napi nyolc és fél óra vezetést jelent...
Ügyes.
Ma

Csináltam egy zsidó orvost
Persze megint a könyvről van szó.
Böngésztem a lancianói weboldalakat, amiket otthon letöltöttem, és találtam egy érdekességet: a kis közép olasz városka normann vezetése 1191-ben menedéket adott nyolcvan zsidó családnak, akiket elűztek a Nápolyi Királyságból, és akik persze örömmel fogadták el a letelepedés, illetve a befogadás kemény feltételeit: egy tömbben kellett, hogy lakjanak (gettóban), csak kereskedelemmel foglalkozhattak, minden más foglalkozástól eltiltották őket, éjszakai kijárási tilalom vonatkozott rájuk, és sárga karszalagot kellett hordani.

Tulajdonképp ez fogott meg az egészben: a sárga szín és a karszalag. Ezek szerint az effajta megkülönböztetés nem fasiszta-náci találmány, korábban is létezett. Érdekelne, hogy hol és mikor jelenik meg először a történelemben?

Október 13. szerda, horgonyon, úton, Sunndalsöra. Valami csuda szép helyen állunk horgonyon. A Lys Carrierrel már voltam itt. Védett hely, viszonylag sekély a víz, harmincöt méter mélyen fekszik a horgonyunk. Délután fél ötre ígérte magát a révkalauz. Behozott egy hajót, és utána átszállt hozzánk.
Azt hittük, fél nyolc körül kikötünk, de kiderült, áldozatul estünk a labdarúgásnak: a gyárból üzenték, nehogy hét és kilenc között érkezzünk, mert most van a Norvégia - Szlovénia meccs. Nos Erikék három nullra győztek, negyed tízkor ennek örömére kikötöttünk, hiába kerekedett viharos szél. Bár ez helyi fenomén, mert csak három mérföldre az öböl végétől zúdult le. De azóta kitartóan fúj.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 5. kedd, Aveiro, úton. Idejét nem tudom, mikor aludtam ilyen finomat! Fél tizenegykor feküdtem, hét tízkor ébredtem, nem kellett mobil csörgés. Már rám fért!
A révkalauzt reggel fél tízre ígérték, így nyilván nem akkor jött, hanem fél órával később. A Lys Line azt az utasítást adja, hogy menjünk Finisterre felé, valószínű Pasajes - Guness (Anglia) út lesz.

A nap híre:
2005 január elsejétől a Zöldfoki Szigeteki Köztársaság hivatalos nyelve nem a portugál, hanem a kreol. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a karibi kreollal. Mára kialakult az írásbelisége, megalkották a nyelvtanát, és immár a beszélt, vulgáris nyelvből hivatalossá (irodalmivá?) lépett elő. Gondolom a portugál is használatban marad, de biztosan sorvadásnak indul, hiszen jövő évtől nem kell portugálul tudnia annak, aki hivatalos ügyet intéz. És ez biztosan előidézi a fiatalok körében a kreol megerősödését. Hiszen ők azok, akik fogékonyak az újra, legyen az jó vagy rossz, és hajlamosak gyorsan elfeledni mindazt, ami addig abszolút természetes volt. (Lásd:

Szabolcs fiam viszonyulása a tisztelgéshez
Ugyanis ő képtelen felfogni, hogy miért akadok ki mindahányszor azt látom, hogy amerikaiak hajadonfőtt tisztelegnek. Ő nem volt katona - boldog(?) ember -, honvédelmi ismereteit az amerikai filmekből - már amennyit látott az efféle baromságokból -, meg híradójelenetekből szerezte, és szerzi ezután is. És amit ott lát, az számára természetes. Így aztán meg se rökönyödik azon, hogy az amerikai elnök civilben, hajadonfőtt tiszteleg katonáéknak, és azok még fogadják is, ahelyett, hogy... Európai kultúrkörben teljességgel elképzelhetetlen szokások. Nem minősítem most, ahogyan pedig nagyon is szeretném, mert rohamosan el fog terjedni itthon is, hát fölösleges hadakozni ellene, és végül is nem jelent semmit. Csak annyit, hogy egy "rossz amerikai" szokás beglobalizálja magát, elfojtja a helyi kultúrát.) 2022. december 10: Időközben egy amerikai rokonom a West Pointon végzett, tőle kérdeztem meg, mi a helyzet, és szerinte a szabályzat erről nem rendelkezik. De akinek van pontosabb infőja, szívesen veszem, ha felvilágosít!
Úgy láttam, hogy Vito és Emanuel némi büszkeséggel olvasta a hírt a mai képújságban.
Még nem tudni, hova megyünk, mi lesz a berakó kikötő?
Egyelőre 7 csomós, "gazdaságos" sebességgel megyünk. Délután lefújták Pasajest, és megyünk északra. Bremen - Athladi (görög) úton dolgoznak, hallisztet vinnénk. Ez az út csúcs lenne.

Október 6. szerda, úton, Aradi vértanúk napja. Kíváncsi lennék, hány nap kell a rakomány lekötéséhez? Mert ugye tegnap is ezen dolgoztak, ma is, és még nincs lefixálva. Persze az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi munka fekszik egy ilyen távirat mögött: berakó kikötő ez, berak annyi amazt, ügynök, kirak ott, ágens, kiállási idő... Szóval megyünk bele a bizonytalanságba.
Viszont nyár van, és ez is valami. Ha most is acél lenne bennünk, akkor mint a keljfeljancsi, úgy lityegnénk. Vacsorára bundás alma, egy nagy tányérral ettem.
Kitaláltam, hogy a kezemen meglazítom a kötést, és ezzel elértem, hogy legalább ébredés után nem zsibbad annyira a kezem, sőt, némi javulás is van.

Október 7. csütörtök, úton. Az történt, hogy nem tudjuk, hova megyünk. Még délelőtt jött egy hír: Rotterdam lesz, de estig nem kötötték le. Holnap muszáj valamit mondani, mert túlmehetünk Rotterdamon...

Október 8. péntek, úton. Délelőtt semmi. A barba teljesen fel volt spannolva, hogy mi lesz a következő út, de persze bármilyen egyezségre is jutottunk, a vége az, hogy bármi, mert oda megyünk, ahova küldenek. Fél négy felé, úti cél helyett kérdést kaptunk: fel tudunk-e venni 2600 tonna lisztet Rotterdamban King's Lynn-nek, azzal a kikötéssel, hogy a merülés nem lehet több mint 4,6 méter. Nem lehetett, és ekkor Fabian felhívta a hajóbérlőt. Gyorsan megegyeztek, hogy nem küldenek el ezért a rakományért, hanem menjünk egyenesen Norvégiába, Sunndalsörában rakunk be alumíniumot, valószínűleg Lisszabonnak (de lehet, hogy Gaetába visszük, akkor ez ugye olaszhon).
Délután Encsike hívott, gondolom bele a vakvilágba, csak egy próbálkozás volt, de megtalált, épp volt vonal. Mindketten megörültünk a lehetőségnek, hogy beszélhetünk, és jól kihasználtuk.

Október 9. szombat, úton. Szerencsénk is van. Most szép időnk van, Neptun velünk van, viszont a Vizcaya és az Angol csatorna bedurrant, na meg a portugál vizeken is vihar van.
Ennyi. Csendes nap, írom a könyvem és rettenetesen élvezem. Meglehetősen gördülékeny, de a téma... azt hiszem, ilyenekre szokták mondani, hogy eldurrant az agya a pasinak... Most az a címe, hogy Hárman a túlvilágról, de ez túl hangzatos, ehelyett kell egy jobb, bár ez egész jól kifejezi a lényeget. Viszont ilyen címmel szoktak horrort írni, ez pedig távolról sem az...

Október 10. vasárnap, úton. Hasonló körülmények között telt a vasárnap is. Majdnem olajtengeren hajózunk. A munkáimmal naprakész vagyok, így aztán éjjel is, délután is elég sokat írtam. Már 471 ezer bötünél tartok... Két nap múlva érkezünk, nagy valószínűséggel valahol horgonyra állunk, az volt a péntek esti info, hogy csütörtökön kezdik a berakást. Nincs ellenemre.
Hajnali négykor volt vonal, a norvég fúrótornyokon van mobil hálózat, hát küldtem egy "jó-éjt-puszis" sms-t az asszonykámnak. Szegény erre richtig válaszolt, még nem tudott elaludni... Majd otthon kézbe kell vegyem a kezelését. Tudhatná, hogy mindig jók az ötleteim, és be is jönnek a tippjeim. Majd elviszem egy dokihoz, aki hipnózissal kezel alvászavart. Ebben a témában most teljesen offé vagyok...

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Szeptember 29. szerda, Newport. Esős nap, így aztán csak délután fejezték be a kirakást. Közben kimentem orvoshoz, a jobb lábamon valami bőrnyavalya keletkezett a bokám alatt, a bal lábamon pedig nem gyógyuló valami van, amin képződik valami sprőd bőr, de fürdéskor mindig leázik, és kezdődik elölről.
Hétre ígérték a révkalauzt, aki kivisz a folyóra, de csak nyolcra jött, hülyén túlszervezett a pilotszolgálat, így aztán nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Jól elment az idő, a tingli-tangli is fárasztó ám, ha az ember már menne egy kicsit pihenni! Átálltunk, és tizenegykor már elkezdték a berakást.
Ennyi. Holnap vége a hónapnak.
Két hete itt volt az Isartal, Oltmanns a barba rajta, és orosz a chief. Biztosan Mihail.
Nem tudom, mit játszott a Fradi a Milwall-lal. Szabolcs nem smste meg.

Szeptember 30. csütörtök, Newport, úton. Ezt most elkiabálom. Már azt, hogy ma elmegyünk, mert tegnap este az volt a hivatalos álláspont, hogy az esti dagályt lekéssük, és holnap reggel megyünk el. Ma reggel egykor mentem aludni, és ötkor keltem. Amikor kimentem a deckre, láttam, majdnem a fele rakomány bennünk van. Na, majd meglátjuk. Pedig éjjel végig esett az eső, ám ez a "félkész" vasnak nem gond.
Apálykor a fenéken ülünk. De legalább nem olyan ocsmány helyzetben, mint amikor az Isartallal Inverkeithingben jártunk, vagy valahol a Temzén. Itt lapos a fenék, nem dőlünk, nem szakadnak a kötelek.

Aki utálja Budapestet és a magyarokat
Amikor ebédelni mentek a melósok, egy idősebb szivar szóba elegyedett velem. Hamar ott tartottunk, hogy magyar vagyok.
- Utálom a magyarokat... nem szeretem Budapestet... - mondta vigyorogva.
- Aztán miért? - kérdeztem kissé megbántva. - Volt egyáltalán Budapesten?
- Hát persze, hogy voltam! Utálatos kirándulás volt. Hogyne, amikor egy hetest kaptunk a magyar válogatottól! Bizakodva jöttünk Pestre a papával, akkor 13 éves voltam, hogy visszavágunk a 6-3-ért. Azt is láttam a Wembley-ben. Mindkét meccs után sírtam! Nagy játékosaitok voltak! Grosics, Hidegkúti, Bozsik, Buzánszky, Kocsis... Érdekes, Puskás nevére nekem kellett rávezetnem. - aztán nevetve hozzátette: - Budapest szép, a magyarok kedvesek, csak az emlék rossz! Hogy az a magyar csapat milyen fantasztikus volt! Azt sose felejtem el, ahogyan azok játszottak!

És aki szereti Budapestet a magyarokat
Nick, a foreman mutat a raktárba egy srácot, amikor kiderült, hogy magyar vagyok. ő is magyar, Borosnak hívják. A papája jött ki Walesbe, ő itt született.
Nyomás le a raktárba.
- Beszélsz magyarul? - kérdeztem bizakodva.
- Pardon?
- Do you speak Hungarian? Nick mondta, hogy magyar származású vagy.
- Ó, nem, a papám magyar, nem értek semmit. De Magyarországon voltam háromszor: amikor 7 éves, majd 15 éves voltam, és két éve. Budapest nagyon szép, szeretem. El kéne menni még, és egy kicsit megtanulni magyarul.
- Hát csak menj... Mond meg a papádnak, hogy a magyar chief üdvözli.
- Átadom, persze átadom - mondja vigyorogva.
A berakást negyed tízkor befejezték, félkor elmehettem aludni.

Október 1. péntek, úton. Amíg a Bristol öbölben hajóztunk, még csak-csak, elment, de nem volt az igazi. De aztán délután négy felől Scillynél délnek fordultunk, onnan már igazi szar volt. Jobbról elölről, félpofára kaptuk a hullámokat, hatra tengeribeteg is lettem. Nem kellett a vacsora, rögtön húztam az ágyba, azzal, hogy fél óra fekvés után elmúlik, de arra ébredtem, hogy az éjféli őrségre kelt a mobil.

Október 2. szombat, úton. Lityegős nap, de jóval kisebb mértékben. Olyannyira, hogy éjszaka írtam egy jó rakatot, már 414 ezer karakternél tartok.
Délután fejtágítás a hídon. Semmi más.
Hacsak az nem, hogy amióta beszálltam, újra zsibbad a bal kezem három ujja. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy 80%-ban csökkent az érzékelőképessége. Nincs rá gyógyszer, ki kell kötni és rögzíteni éjszakára, ezt persze csinálom, de nem javul. Lehet, hogy meg kellene műteni a csuklóm, dr. Kómár tanár úr azt mondta, hogy ez egy kis operáció. Na, ja. Neki. Nem akarok még egyszer így behajózni. Ugyanígy jártam az Isartalon, és az RMS Andromedán is, beszállás után kiújult, és kínlódtam vele amíg ki nem szálltam.

Október 3. vasárnap, úton. Reggel is írtam, fontos részeket. Délre kitört a nyár: süt a nap, 19 fok van, sima a víz, csak enyhén billegünk, ahogy a hosszú, elnyújtott döghullámok jönnek. De négy után ez is elmúlt, amikor befordultam Aveiro irányába.
Jó lenne, ha érkezéskor kikötnének, holnap reggel 6-kor ott lehetünk. Kedd ünnep Portugáliában, és nem dolgoznak, valószínű, hogy csak szerdán kezdenék a kirakást, ez a helyzet az ügynök szerint.

Október 4. hétfő, úton, Aveiro. Hatalmas köd szállt ránk hajnali négykor. Azt tudtuk, hogy a kikötőbe csak nappal visznek be, így aztán nem lepődtem meg, hogy senki nem válaszolt a hívásomra, hiába kell érkezés előtt két órával bejelentkezni.
A köd miatt csak 11-kor jött a révkalauz.
Keskeny a bejárat, nyugati döghullámok jöttek, hát nem volt könnyű bekormányozni a hajót. Szinte nem is ismertem rá a kikötőre. Óriási beruházások, építik a rakpartokat, egy négyszögletes medencét építettek oda, ahol pár éve még csak egy rakpart volt. Biztos vagyok benne, hogy éveken belül jelentős kikötő lesz. Jó a fekvése, és tud terjeszkedni.
Kikötés előtt valami nem volt gömbölyű... Túl sokan vártak a rakparton.
Kitettük a járót, lementem merülést nézni, ott az ügynök. - Csak nem most kezdenek kirakni?
- De. Óránként 50 darabot raknak ki, legfeljebb 6 órára van szükség. Este elmehetnek.
Hát ez nem passzol ahhoz az információhoz, amit telefonon adott! Annyi jó azért volt, hogy az esti kimenetelt lekéstük, és holnap indulunk.
Encsi nem hívott amikor sms-t küldtem, és arra se reagált, hogy hívtam. El nem tudtam képzelni, mi történt! Ilyenkor tudok ám aggódni, de rendesen! Körülbelül olyan színvonalon, ahogyan ő félti Nimródot meg a Szabolcsot, meg engem... Aztán kiderült, otthon hagyta a mobilt. De azért este beszéltünk.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

Szeptember 27. hétfő, úton. Ez mindig így van: ha lassan akarsz menni, akkor az istennek se tudsz, ha sietni kell, akkor meg mint a csiga. Most a reggel hatos érkezés érdekében éjfélkor lelassítottam. lassú menetben 9 csomót teljesítettünk, levettem egész lassúra, ezzel 8,7 volt a sebesség. Így kénytelen voltam egy kanyart csinálni, mert az utolsó órát teljes sebességgel akartam megtenni. Ez 14,2 csomó volt. Persze nincs mit csodálkozni, a tenger felmenőbe volt a Severnre, hát vitt minket magával.
Az ügynök kellemes hírt hozott: csak holnap kezdik a kirakást.
Nagyszerű! Akkor kimegyek! Mondom is a barbának, és fél délben nekivágtam.
Kifelé menni mindig kellemes, csak vissza ne kellene jönni.

Newport
Amilyen randa a kikötő, annyira kellemes a dél walesi kisváros. Első volt, hogy fodrászt szereztem magamnak. Kivártam a sorom, a kamerát betettem a táskába, és beültem a székbe. Elmagyaráztam a hölgyikének, hogy milyen fejet akarok, és megállt bennem az ütő: a táskám mellett ott ült egy fazon, aki látta, hogy beletettem a kamerát. Na, most egész idő alatt azon szurkoltam, nehogy vegye a táskám, és kisétáljon az ajtón. Ja, a fószer sötét bőrű, indiai volt. Elismerem, ez afféle ösztönös rasszizmus, ha egy fehér maffiózó ült volna mellé, attól nem féltettem volna. Biztosan ugyanaz a reakció, ami a finn vámosokat arra indította, hogy csak Emanuel kabinját forgassák fel. Mivel a kamera megvan, így látható, hogy az aggodalmam felesleges volt.
Lassan bandukoltam, semmi dolgom nem volt, csak a videózás és ha látok papírboltot, akkor oda bemegyek. És lám, milyen szerencsém volt, amikor végleg letettem arról, hogy találok egy üzletet, akkor megtaláltam. Vettem írógéppapírt, borítékot, két tollat, így most már tudok levelet írni.

Walesi emberek
Azt álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi színes bőrű lakik errefelé. Minimum 50%-a a lakosoknak indiai és arab, persze van más is.
Én ennyi nagy seggű csajt utoljára Rióban láttam. Úgy saccolom, hogy 60-65 kilogramm az egy főre eső nagyseggsúly. És mindemellett a zöme testhez símúló göncbe préseli a tömény bájait. Hát nem mondom, néha igencsak én voltam zavarban helyettük. Úgy kell nekem. A pálmát az a fiatalasszony vitte el, aki emellett még kilencedik hónapban volt, és testhez feszülő nadrágban és pólóban kellette magát.
Láttam egy szerencsétlen pasast is. Azt hiszem, én nagyjából az egyharmada lehetek, olyan 330-350 kilóra saccoltam. Egy speciális motoros, négykerekű szerkentyűn görgött, biztos, hogy nem képes lábra állni. Mindene lefolyt a járműről, a tarkója olyan vastag volt, mint a derekam. Viszont nagyon határozottan közlekedett.

Milyen az idióta anyuka?
Elmondom:
Az idióta anyuka nagyjából huszonöt éves, kissé testes, hogy finom legyek, bundás szegélyű rózsaszín kabátot visel, piros hosszúnadrágot és fekete surranót. Nyilván azért öltözik így, mert bizony elmegy már a meleg ruha, és a surranóban nem fázik a lába, logikusnak tűnik, nem?
Az idióta anyuka nyitott gyerekkocsit tol.
A gyerekkocsiban az idióta anyuka gyereke ücsörög.
Az idióta anyuka szegény gyereke egy szál ujjatlan trikóban, rövidnadrágban és mezítláb fázik a gyerekkocsiban. A szája széle biztosan divatból kék szegénynek.

Megettem egy melós ebédet
Délben voltam kint, hát nagyon sok melóssal találkoztam, akik ebédelni mentek. Szobafestők, gépszerelők, mindenféle idősebb mesterek és a fiatalabb segédjeik. Szinte kivétel nélkül sült krumplit ettek. Egy zacskónyit, vagy egy papírtálcányit tartottak az egyik markukban, és a másikkal menet közben tömték a fejüket.
Na, gondoltam én is megkóstolom, mert az ebédet nem vártam meg, már elmúlt egy óra, és éhes is voltam. Találtam egy gyorsbüfét, ami burgonyaételekre specializálódott.
Kértem egy adag csipszet. Jól megpakolták a tálcát, ott volt a só, mindenki úgy sózta magának, ahogyan akarta. Volt ecet is, én nem öntöttem rá, mert milyen az, de az előttem levő idős hölgy úgy meglocsolta, hogy az illatát még én is éreztem mögötte. (Innen tudom, hogy ecet volt.)
Hát, mit mondjak? Olyan lágy, és málós-grízes volt, ráadásul jól átitatva az olajjal, egyszóval nem az, amit szeretek. Én sose dobok ki kaját, de most az egyharmadát a szemetesbe dobtam, még az is megfeküdte a gyomromat, a hajóra érkezve nem is ettem meg az ebédem, pedig Jacek félretette.



Valami olyasmit is láttam, ami a gyermekkoromat idézte. Akkoriban reklám nyista, illetve csak módjával. Így aztán vevőcsalogatónak kitalálták, többek között, a mozgó kirakati bábut. Ezt motor hajtotta, és bólogatott, vagy valami egyszerű műveletet csinált.
Hát egy cipőkelléküzlet kirakatban láttam egy ilyen figurát, amint szorgalmasan kalapálja a cipő sarkát...

A Newporti ökör
Van egy kis tér, ahol egy ökör bronzszobra látható. A talapzatra egy bronztáblán olvasható, hogy amikor megérkezett a kereszténység a világnak ebbe a sarkába, isteni sugallatra meg kellett keresni azt a helyet, ahol a fehér ökör él, és ott felépíteni a templomot. Nos a fehér ökröt megtalálták, és templomot emeltek azon a helyen... Viszont ahol áll, templom nincs, de van két szupermarket és egy bevásárlóközpont. Persze elmondhatjuk, hogy megérkezett a pénzisten és ezek a templomai...
Itthon aztán egész délután és este regenerálódtam. Jól elfáradtam, a visszaút 50 percig tartott. Azt hiszem, jó videót készítettem.


Szeptember 28. kedd, Newport. Reggel hétre ígérték a kirakás megkezdését, de nyolc előtt nem tudták beváltani az ígéretet, mert a szalagvágó a raktárban volt elfoglalva. Nem valami pompás szervezés, de ennek mi csak örülünk, mert biztosabb, hogy nem megyünk el ma este.
És persze nem is bíztattak semmi olyasmivel, hogy befejeznék ma. Esély az indulásra csak a holnap esti dagálynál lesz. Ez jó a brit folyami kikötőknél: az árapályhoz vagyunk kötve, és sokszor előfordul, hogy a rakodási művelet befejezése után van még 5-8 óránk egy kis pihenésre.
A másik, a berakó rakparton viszont 24 órás munkarendben dolgoznak, hát jól el leszek foglalva.

Kocsmaügyek
A két matróz kiment este a legközelebbi kocsmába. A tulaj minden este 10-kor tombolát rendez. A nyeremény 3x1 üveg bor. És a kedves közönség megvesz több mint 100 tombolajegyet, á 1 font, és reménykedik, hogy megnyerik. A bor finom, ezt mondta Vito, mert az egyiket ő nyerte meg. De azért a haszon se megvetendő, és az, hogy sok embert vonz a kocsmába, és addig, amíg elérkezik a 10 óra, addig is iszik a nagyérdemű.
Hadd csodálkozzam megint: a foreman feltette a szokásos "brit" kérdést.
- Chief, voltál inni az este?
Ez valami eszement dolog! Hogy az Istenbe lehet program az, hogy elmegyek a kocsmába és jól berúgok? Persze minden este. És ez a szórakozás egy valamirevaló férfiember számára! Őrület!

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 21. kedd, úton. A váltáskor elmondta, hogy másfél óránként jelzett a fenékkút, hogy megtelt, eddig csak a szivattyúval szívták ki, de most vödörrel kimerik azt is, ami benne maradt, hogy egy kicsit tovább alhassanak a matrózok, később jöjjön a riasztás. Megadta az ukázt, mit csináljak, ha szivattyúzni kell megint.
Éjjel kettő után öt perccel jelzett az elektronika legközelebb.
Lassítás, hogy ne jöjjön annyi víz a deckre, eltértem harminc fokot, hogy a hullámok ne a jobb oldalon lovagolják végig a fedélzetet.
Vitalino elindította a szivattyút, ezt a hídról láttam, a jelzőlámpa kigyulladt. Utána jött Emanuel szólni, hogy mennek a fedélzetre. Villany felkapcsolva, kiálltam a szárnyra, a külső híd legszélére, és oldalt kihajolva láttam, amint lerohannak a keskeny fedélzetre, és mindegyik kinyitja a szelepet, amelyik rá esett, majd iszkiri vissza a felépítmény takarásába. Tíz percig ment a szivattyú, majd újra le a deckre, lezárni a szelepeket.
Utána elmentek aludni, én visszatettem a sebességet az eredetire, visszaálltam az útirányba, és "élveztem" a négy és fél csomós sebességet, amivel araszoltunk ebben a nagy moslék lavórban, amit Balti tengernek hívnak. Viszonylag kicsi, és mégis mennyi tragédia fűződik a nevéhez: a Jan Hewelius, aztán a komphajó, amelyik Rigából indult (a nevére nem emlékszem), hogy csak a legnevezetesebbeket említsem!
Három után egyre sűrűbben néztem az órát, mert másfél órára saccoltam, hogy jön a következő jelzés. De nem! És egész hatig semmi nem jött, a tenger elcsendesedett, a sebessséget vissza tudtam vinni egészen 8,8 csomóig. Hatkor jött a barba, akkorra a tenger már kezdett megint hullámos lenni és spriccelni az orrnál.
- Hihetetlen, hogy nem jelzett be éjszaka! - mondja zavart arccal.
Nem volt időm elmondani, hogy mikor csendesedett le, mert bejelzett a rendszer megint. Most megvártam, hogy a srácok beindítsák, és csak utána mentem aludni.
Hajnali kilenckor bejön a barba:
- István, kelj fel, le kell mennünk a raktárba, nagyon jön a víz... - mondja nagy aggódva, és elrohant.
Felöltöztem, hálát adtam Malaknak, az előző chiefnek, hogy itt hagyta a gumicsizmáját, másként nem tudom, hogyan tudnék létezni most?
Le a raktárba.
Vittem a kamerát is, készítettem egy rövid felvételt.
Utána fel a hídra.
Szóval nem volt sok értelme felkelnem és lemennem, mert csak a tényt tudtuk megállapítani. De Fabian felhívta a tulajt, elmondta, hogy mi a helyzet. Azt hiszem, az volt a legnyomósabb érv, hogy halljam, legyek fültanúja a beszélgetésnek.
Szegény feje, tele van stresszel, tudja, nem hajlandó elhinni, hogy nem tehetünk ebben a helyzetben mást, mint szivattyúzzuk a fenékkutat. Mr. Held mondta neki, hogy ki ne menjünk a Kattegatból, amíg az idő meg nem javul. Az Északi tenger még szarabb, mint a Balti. Ez kissé megnyugtatta.
Ha ennyire lenne biztos a lottó ötösöm!
Amikor a fentieket leírtam, bejön a barba:
- Gyere István, beszélni akarok a tulajjal, legyél fültanú.
Persze én csak azt hallottam, amit Fabian mondott, de abból egyértelmű volt, hogy Mr. Held nem akarja értesíteni a bérlőt, őszerinte nem is kellett volna lemennünk a raktárba. De a captain csak mondta, és érvelt, hogy a hajóbérlőt értesíteni kell, és ha ők nem teszik meg, akkor muszáj lesz hogy ő hívja fel a norvégokat.
Végül megígérték, hogy beszélnek a Lys Line-al.
Vagy fél óra múlva cseng a telefon.
A barba vigyorgott, fülig ért a szája... Örömmel mondta: - látod, beszéltek a bérlővel, ők azt mondták, hogy azonnal álljunk meg, és ha nem tudja a személyzet elintézni, menjünk be Fredrikshavenbe. Nagy kő esett le a szívéről, teljesen felszabadult lett.
Mivel nyugati szél volt, ezért Falsterbónál nem fordultunk Koppenhága felé északra, hanem bementünk a partok alá, és horgonyt dobtunk. Kinyitottuk a raktárt, ahol a folyás volt, a sarokgumik el voltak deformálva, kicseréltük őket. Két óra múlva már újra menetben voltunk. Most már csak azt kéne tudnunk, mit csináltunk? Nem hinném, hogy messze van a próba, mert mindenütt dühöng a vihar, a Kattegatban nyugati-északnyugati 8-9-es van.

Szeptember 22. szerda, úton. Viharban...

Szeptember 23. csütörtök, úton. Dühöng a fos idő...

Szeptember 24. péntek, úton. Szar a köbön...

Szeptember 25. szombat, úton. Az utóbbi napokban képtelen voltam elővenni a notebookot, hogy írjam a naplóm. A hullámok oldalról jöttek, és aki tudja, hogy mit jelent a hajóban teljes vasrakomány, az tudja, hogy mint a keljfeljancsi úgy billegtünk. A szél északnyugati volt, 18-22 m/s, ez átmenet a 8-as és 9-es vihar között. És ezt az idióta hajót (német tervek alapján) úgy csinálták, hogy csak egy kijárat van a lakótérből. Ez speciel a jobb oldalon van, tehát amikor kijöttünk a Skattegatból, elhagytuk a dán csücsköt a hullámok jobbról próbálták feldönteni a hajót. Ez azt eredményezte, hogy a bejárati ajtó úgy jó átlagban fele időt vízzel elárasztva töltötte. Nos, amikor nem volt víz, akkor kellett kiugrani, és hátrarohanni a lépcsőig, ami van vagy hat méter, de közte akadályok, tehát nem lehet célirányosan rohanni. Fogózkodni is kell... rettenetes volt!
Most már nyugodtan elmondhatom, hogy mindössze egyszer áztam el, és különösebb baleset nélkül megúsztam a három napot.
Csak a végére a lábam már fájt, annyit kellett kiegyenlíteni a billegést.
Hogyan lehet így enni? És főleg levest? Mert muszáj, Jacek nagyon finomakat alkot. Hát az ember a levegőben tartja a tányért, és arra koncentrál, hogy kitalálja, a leves melyik oldalon akar meglépni a tányérból. Aztán amikor megy fel az ember a hídra, előbb felveszi a gumicsizmáját, mert ez egy ilyen előkelő munkahely, úgy megyünk a hídra, mintha ganyézni mennénk a téeszistállóba, s ekkor jön a door service, vagy más néven az ügyeletes ajtónálló, és amikor mondom: most, kinyitja az ajtót, én meg uzsgyi, rohanok a hídra. Arra nincs idő, hogy az ajtó zárásával is bíbelődjek. Mert kilincs nincs, akkor csak be kéne csapni, de az már régen elhagyta magát. És persze a hat kallantyú, amivel rá lehet feszíteni, azok közül a felsők elég lazák, tehát mind a három kézre szükség van egyszerre, ha be akarja valaki gyorsan csukni.
A hídon az ember elvan. Leül a szófára, és amikor a pontot kell feltenni a térképre, és beírni a naplót két óránként, akkor valahogy összeszedi magát, feltápászkodik, és öt percet megpróbál a lábán megállni. Ilyenkor persze nincs lemenetel a felépítménybe, hát ha pisilni kell, mert bizony hat óra alatt rájön az emberre, akkor kiáll a szélbe, és úgy irányítja, hogy a vihar lefújja a hajóról...
Na, most képzeld el, a tengerészhölgyeket...

Tudok öt sört kérni...
Első alkalommal, 22-én hajnalban, amikor lejöttem, és még nem volt door service, a kezem tele termosszal, kávés eszcájggal, hát annak köszönhetem, hogy megvannak az ujjaim, hogy a termoszt törte a becsapódó ajtó apró ripityára, nem a kezem. Ekkor döntött a barba arról, hogy mivel a matrózok úgy se tudják kidolgozni a munkaidőt, mert naponta lemennek a raktárba, és a gumicsere után is kimernek négy öt vödörnyi vizet félnaponta, hát ajtóügyeletet adjanak éjjel-nappal. Ami annyit jelent, ha le kell mennünk a lakótérbe, akkor beszólunk a szalonba a hangosanbeszélőn, és Emmanuel vagy Vitalino az ajtóban lesi érkezésünket, és villámgyorsan nyitja-csukja az ajtót. Volt olyan is, hogy Vitalino nem volt villámgyors, hát én még beslusszantam, de őt telibe kapta a hullám, szegény ott állt zavartan a folyosón és intenzíven csurgott. Én meg, amilyen gonosz vagyok, jól kiröhögtem, persze végül ő is velem nevetett. Közben megjött, hogy a következő út: Newport - Aveiro, és vasgurigákat viszünk.
Ma az Angol-csatornában hajózunk, és a délutánt arra használtam ki, hogy az elmaradt adminisztrációt pótoljam, így most naprakész vagyok.
Időközben megjött a 7-es nyugati szél, és hullámok... A franc aki megeszi.



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 18. szombat, Muuga, úton. Egykor ébresztett Vitalino, mert meghagytam, ha munkával elérkeznek egy pontra, keltsen. Reggel nyolcig 1060 tonnát raktak be, így biztosnak látszott, hogy vasárnap dél körül indulhatunk. Műszakváltáskor elmentem, megint aludtam egy órát, fél héttől fél nyolcig.
De a következő műszak belehúzott, igaz, nehezebb gurigákat raktak, duplájára nőtt a teljesítmény.
Délelőtt a barba kiment vásárolni a hajónak. Vett mindenféle zöldséget, kaját.
- István, rettentő szomorú hely... a szovjet típusú panelházak, minden szürke, kopott, lerobbant. - mesélte. ő tudja, én nem voltam kint.
Fél kettőkor megint aludtam egy órát, Encsike keltett, apáék nálunk voltak, ma ünnepelték az asszony névnapját. Apával is beszéltem, hamarosan megjelenik a legújabb könyve, és egy novellásköteten is dolgozik. Szerintem az is megjelenik, mire hazamegyek. A lényeg: teljesen jól van a műtét után.
A berakás fél kilencre lett kész. Az utolsó két órában sokat rohangáltam, be kellett állítani az úszáshelyzetet. Minden becsület a munkásoké, mert mindent megcsináltak az első szóra, nem kellett vitatkozni semmit.
Kilenckor beleájultam az ágyba.
Éjfél előtt alig tudtam kikászálódni.

Szeptember 19. vasárnap, úton. A hajnali őrséget végigültem. Kókadoztam, álmos voltam, de csak kibírtam.

Beáztunk
Dél előtt öt perccel jön a barba:
- Chief, menjen le a raktárba. Tizenegykor bejelzett a fenékkút, kiszivattyúzták, de beázunk több helyen.
Ó, hogy a fene egye meg... gondoltam, de nincs mit tenni, gyerünk átöltözni, és le a raktárba. Három helyen, ahol a raktártetők illeszkednek a jobb oldalon van a falon a csurgás. A szép az egészben az, hogy a hullámok balról jönnek. Fel a hídra, jelentem a captainnek.
- Menj a srácokkal, én a hídon maradok, és próbáljátok eltömíteni habbal.
Vagy öt flakon habot elhasználtunk. Utána le a raktárba. Hiába mondtam a barbának, hogy a habnak időre van szüksége, amíg kiterjed, és megkeményedik, csak leküldött, persze semmi eredmény nem látszott. Most a parancsnok is lement a raktártetőre, még kinyomtak vagy három flakon habot. Utána én le a raktárba, továbbra is folyt.
Utolsó akcióként még nyomtunk két flakon habot a keretre a raktártetőn hasalva. Kicsit azért ciki volt a dolog, mert nem leányálom a hülye sima raktártetőn mozogni, amikor billeg a hajó, fúj a szél és hordja a vizet. Persze mindenki tudja, hogy a biztonsági öv előírás, de az a baj, hogy a kötél végét nem lehet az előíráshoz rögzíteni, a raktártető meg sima, és nincs mihez...
Végül nem sokat tudtunk csinálni. A raktártető továbbra is beengedi a vizet. Szerencsére éjfélre elcsendesedett, de még így is fél éjfélkor felkeltett a barba, hogy menjek, nézzem meg.
Kevés víz folyt be, a fenékkútban mindössze tíz centi víz gyűlt össze.

Szeptember 20. hétfő, úton. Délelőtt küzdöttek a vízzel, de délre minden elfelejtődött, napsütés, sima tenger, szép az élet gyerekek!
A délutáni kávé után fejtágítást tartottam a hídon, és mire befejeztem, megint dühöngött a szar. Elég volt fél óra, hogy a szél felkorbácsolja a hullámokat. Estére jócskán mozogtunk, de ez nem volt vészes. Volt némi vonal így a barba felhívta Mr. Heldet, a tulajdonost. Ehhez tudni kell, hogy reggel telexet is küldött, amiben részletesen leírt mindent. Erre nem is reagáltak. Váltáskor úgy beszéltük meg, hogy fél éjfélkor felkelek, és tartok egy körutat a raktárban szolgálat előtt.
Tizenegy húszkor jön a barba, és felkeltett, hogy aludjak nyugodtan, csak éjfélre jöjjek fel a hídra.
Aranyos!
Öt perccel fél után jön, hogy mégis menjek, mert segíteni kell.
A két matróz vödrözte a fenékkutat, és mivel nem látta őket a hídról a barba, ezért én a fedélzetről szemmel tartottam Emanuelt, és időről időre "beszámoltam" a barbának, hogy mi történik. Ez főként kézjelekkel történt, mert hallani semmit a szél süvöltése miatt.
De jó, hogy nem én vagyok a parancsnok!
Sajnálom szegény Fabiant. Ugyanis látszik rajta, mennyire "szűköl". Félti a hajót, félti a személyzetet, félti a rakományt, félti az állását, igyekszik minden oldalról bebiztosítani magát... De ha valaki megnézi a hajónaplót, amibe utólag mindenfélét beírtunk, sorok közé nyomorítottunk, akkor nyilvánvaló, hogy utólagos bejegyzésekről van szó. Hiszen más kikötőknél nem szerepelnek, akkor Muugában miért tettünk volna másként?
Szegény feje most gyárt "Night Order Book"-ot, ("Rendelkezések az éjszakai szolgálat számára", valami ilyesmi az értelme) ami egyébként előírás, de minden hajón lazán veszik, most két hétre visszamenőleg bejegyzéseket ír, hogy a mostani szar időre is írhasson mindent, ami bizonyítja, hogy mindent megtett.
Persze mindent megtettünk, amit mi tehettünk. Rossz időben nincs sok esély, hogy találomra befoldozhassuk a rést, ahol bejön a víz!

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 14. kedd, úton. Dühöng a vihar, de hátulról kapjuk, így nem jelent gondot.

Szeptember 15. szerda, úton, Sipoo. Isten éltesse Encsikét a névnapján! Négyre értünk a helsinki pilot beszállóhelyre, negyed hétre kikötöttünk. A révkalauz nevetve mutatta, hogy egy parti őrség hajó követ minket. Nagy valószínűséggel nálunk teszik majd tiszteletüket, ugyanis török volt a berakó kikötőnk.

Látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok
Nem is csalódtunk. Kikötéskor megjelent a tulli, azaz vám feliratú autó, bejött két szivar, elvégezték a beléptetést, majd megérkezett a tengerészek által "black gang"-nak nevezett csapat, akik ilyenkor alaposan átkutatják a hajót. Végigmentek a kabinokon, az összes helyiségen, fedélzeten, gépházban.
Bennem volt a frász egy picit, mert ugye Gibraltárban vettem egy vodkát, azt még nem volt időm kinyitni, és a barba is adott egyet, hogy legyen mit adni a melósoknak, ha végeztek a kirakással. És ugye fejenként csak egy üveg ital lehet mindenkinél. Szerencsére nem jutott ember egyszerre minden kabinba, hát volt időm bemenni a sajátomba, kinyitottam az ablakom, és az orosz vodkát kidobtam a vízbe. Inkább vesszen 3 angol font, mint fizessek büntetést. A vámosok leragadtak Emanuel kabinjánál. Egyszerű a magyarázat:
Emanuel barna bőrű, göndör hajú, tehát csak drogcsempész vagy terrorista lehet.
Na, arról nem is beszélve, hogy van Manunak egy DVD lejátszója és egy hifi tornya, azt semmi másból nem vehette, mint csempészeten keresett pénzből.
Totálisan felforgatták a kabinját.
Persze semmit nem találtak, de ne higgyük, hogy a vámosokon kifoghat egy zöld-foki szigeteki bunkó!
Elmentek a drogkereső kutyákért.
Ez nekem meglepetés volt, mert német juhászra számítottam, és valami hosszú szőrű, fekete foltos, fehér blökiket hoztak - ja, az a fajta, mint Mézga Aladár kutyája, a Blöki - és ráeresztették a matróz kabinjára. Nagyon "idegesnek" tűntek, szinte vibráltak a feszültségtől. Kíváncsi lennék, mi az ára egy ilyen kiképzett jószágnak. És persze csak Manu kabinjába mentek! Máshova nem vitték be, illetve a tisztesség kedvéért a végén szabadon kóricálhatott egyet a kutya a felépítményben.
Természetesen semmit se találtak.
Ezen az egészen csak én vesztettem. Egy üveg vodkát, mert kidobtam, pedig megtarthattam volna, hiszen hozzám be se jöttek. Elvégre én fehér ember vagyok, az első tiszt, ugyan miért keresnének nálam drogot? Ez teljességgel ki van zárva! Nyilván látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok, ezért még úri becsületszavam se kérték, hogy nincs nálam kábítószer.
Ezt hívják úgy, hogy a jog előtti egyenlőség.

Így működik az EU-ban a harc a rasszizmus ellen.
Jó itthon lenni Európában.
Nyolckor elkezdték a kirakást. Két nap, valószínű holnap este elmegyünk.

Van térképünk Kamcsatkáról
Megkaptuk a rendelt gépalkatrészeket, meg egy csomó navigációs kiadványt, köztük tíz új térképet. Bőszen cseréljük le a Malak féle állományt, ugyanis ez a szivar nem rendelt egyet sem, sok 1993-ban nyomtatott térképen dolgozunk. Ezt segítette az a hülye német szemlélet (más hajón is találkoztam vele), hogy a partvonal nem változik, minek új térképet venni?
Nos, a salátának valók között volt a Szicília déli partját ábrázoló 2123-as számú térkép is. Ezt megrendeltem, és ez úgy megy, hogy odaadom a barbának, ő pedig elküldi a cégnek.
Nos, nézem az új térképeket, az első az egy kamcsatkai kikötő és az approach, azaz a kis léptékű megközelítő térkép. Hogy a fenébe lehet?
Töprengtem, megkerestem a faxot amit Fabian elküldött, ott a 2128-as térkép szerepel, és arra jutottam, hogy ahogyan a hármas számjegyet írom, azt ő nyolcasnak olvasta.
Megpróbálja visszaküldeni.
Délután leállt két órára a daru, lehet, hogy csak péntek reggel megyünk el. Jobb lenne, mert akkor nappal mennénk át Tallin mellé Muugába.

Szeptember 16. csütörtök, Sipoo. Egész nap kirakás, gyakran néztem az időjárást, mert állandó viharjelzés van érvényben, ez már a hülyeség határát súrolja, mert Koppenhága óta folyamatosan dühöng a rossz idő. Reggelre csak egy kis munka maradt.

Szeptember 17. péntek, Sipoo, úton, Muuga. Nyolcra kirakták a hajót. Pilot tízre. Manőverre menet jól lefejeltem a raktár oldalára szerelhető trepnit, persze a sarkát kaptam el, szerencsére csak egy puklit kaptam, nincs seb.
Jó hosszú út lesz, át kell menni a Finn öblön, és ott van Muuga ami valójában Tallin kikötője, oda csak a személyhajók mennek, a kereskedelmi kikötő ez. Acélgurigát rakunk be.
Furcsa dolog ez a naplóírás.
Ugye az nyilvánvaló, hogy az ember nem akkor írja, amikor a dolgok történnek, hanem utólag. Tehát már tudja, hogy mi lesz a végkifejlet, ha valami kerek egészet ír le. Így én már most tudom, hogy milyen dög fáradt leszek, és mennyire ki leszek dögölve... de még nincs itt az ideje:
Fél ötre kötöttünk ki, a munkát nyolckor kezdték. Huszonnégy órás munkarendben dolgoznak, így jók a kilátásaim. A barbával azért megbeszéltem, hogy a matrózok adnak őrséget, és én időnként elvonulhatok egy kis pihenőre. A kikötő meglepő látványt nyújtott, mintha nem is szovjet utódállamé lenne. Tiszta rakpart, modern épület, berendezések... Aztán kiderült, a Galvex amerikai-angol tulajdonban levő vállalat, így már érthető. Az is, hogy a melósoknak mindenük megvolt, ami a jó munkához kell, normális munkaruha, modern szerszámok, így aztán jó munkát is kaptunk. Ez teljességgel elképzelhetetlen volt a szocializmus alatt. Nem ittak úgy, ahogy beszéltek angolul, flottul ment minden. Jó, a munkához való hozzáállásnak vannak szocialista jellemzői, így a nyolc órás munkakezdés azt jelentette, hogy kilenc előtt tíz perccel szállingóztak össze a hajó mellett.
És még annyit: a gyár vámszabad területen működik... Hiába no, ha valaki barátja a hivatalnak, erre is kap engedélyt.
Fél tizenegykor elmentem alunni.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

•   2004.

  Szeptember 8. szerda, úton. Encsike az alvás-specialista orvosához ment. Előtte tudtunk beszélni, s mivel gőzerővel írom a könyvem, és ebbe a gőzerőbe beletartozik az olvasás is, hát elmondtam röviden, hogy mit tudtam meg eddig a hipnózisról, és igyekeztem rábeszélni, keressen egy dokit, aki hipnózissal gyógyít alvászavart. És ezt beszélje is meg Terrayval, ne a háta mögött csinálja. Biztos voltam benne, hogy ő is egyetért majd. Késő este direkt fennmaradtam, hogy tudjunk beszélni, és kikérdezzem, mit beszélt Terray dokival. Hát az alvászavarra biztos jó a hipnózis, mondta a doki, de a lábrángásra nem, mert az szervi baj.
  Nos, ezzel meg én nem értek egyet, mert Dr. Völgyesi Ferenc könyvében pont ellenkező állásponton van, és ezt a praxisa alapján állítja. (Nohát, miket írtam akkoriban!)
  
  Szeptember 9. csütörtök, úton. Írom a könyvet. Már több mint 300 ezer betűt hoztam össze. Bemásoltam az Isartalon megírt részt, most azt fésülöm át, és passzítom a mostani szerkezethez.
  Ezzel kapcsolatban: vannak benne utalások, amik akkor teljesen élő gondolatok voltak, most halvány dunsztom nincs, hogy akkor mire utaltam. Most újra ki kell találnom.
  És már nagyon látom, hogy totálisan más könyv lesz, mint amit elképzeltem.
  
  Szeptember 10. péntek, úton. Nem jött össze a telefon az asszonnyal. Ennyi történt ma. Borús, nyákos az idő, de nincs hideg, húsz fok körüli a hőmérséklet.
  
  Szeptember 11. szombat, úton. Korábban megjött a vonal, mint gondoltam. Felmentem a hídra, és máris ping-pingelt a mobil, csak úgy jöttek az sms-ek az asszonytól. Már nagyon élvezi a mobilt, azt, hogy tud üzenni, amikor akar (és én meg is kapom, csak az, hogy mikor, az mindig lutri).
  Lyngby Rádió egész nap adta a vészjelzést: megadta a pozíciót - ami az utunkba esett -, ahol egy orosz hajó eltrafált egy dán halászhajót. Egy ember eltűnt. Később egy hajó ment a helyszínre, búvárok is jöttek velük. Este hétkor négy hadihajó és két tengeri vontatót láttunk kereső alakzatban, lehet, hogy az eltűnt személyt keresték. Az ember csak találgat, mi történhetett? Nem volt senki a hídon? Valami géphiba? A halász volt a hülye, hiszen hallatlan könnyedséggel tudnak életveszélyes helyzetet teremteni pillanatok alatt, aztán amikor szar a helyzet, nem lehet velük kommunikálni, mert nem beszélnek semmi nyelvet.
  
  Szeptember 12. vasárnap, úton. Éjfélkor a rádió a WTC elleni támadás évfordulójáról beszélt. Most látom, hogy tegnap volt. Gondolom ennek örömére Észak Koreában robbantottak egy atombombát, mert a barba szerint a lengyel rádió beszámolt egy atomrobbanásról. De jobban tartok egy újabb Csernobiltól. Az észak koreaiak hallgatnak róla hivatalosan, de kínai források megerősítik a határ közeli robbanást.
  Koppenhága előtt vettem át a hajót, kettőre átértem, ott aztán jól beszart az idő. Szerencsére, mire le kellett menni, már használható volt a fedélzet, a hullámok nem oldalról, hanem hátulról jöttek.
  Azt mondja Encsi, hogy apa holnap akarja feladni a levelét. Kicsit meghökkentem, mert úgy tűnt Görögországból, hogy mindenképpen elé akarja küldeni.
  Akkor nem lesz levél érkezéskor.
  
  Szeptember 13. hétfő, úton. Jól megyünk, holnap este érkezünk. Már azt lenne jó tudni, hogy mi lesz a következő út, és főleg, hogy utána hova megyünk a Földközin?
  őrület: egy hete meg kellett veszni a hídon, most meg fűtünk. Tizenhárom fok van odakint hajnali kettőkor. Nos, délután meg is érkezett, hogy milyen útvonalon dolgoznak a norvégok: Muuga (észt, Tallin mellett) - Newport és acéllemez gurigákat viszünk. Szerdán reggel kötünk ki, ezért lassítva megyünk, csütörtök este elmehetünk.
  
  
  
  Szolgálati közlemények:

  Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 
  

  Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
  
  
  
  A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
  Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

  

  Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
  Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Augusztus 31. kedd, úton. Tegnap délután is, és most hajnalban is őrült erős a párásság, nehezen viselem. Tudtam Encsivel beszélni, Nimródnak boldog névnapokat üzentem.
Megkaptuk Finnországból a levélcímet, azonnal elesemestem az asszonynak, aki apának továbbítja. Apa elküldi az önéletrajzi írásának 3 évét, amiben édesanyámmal kapcsolatos emlékeit írja le.

Szeptember 1. szerda, úton. Minden nap készítek pár másodpercnyi videót, rámondva, hányadik napja vagyunk menetben.
Párás és dög meleg van.
Írom a könyvet, még nincs címe, eddig az volt fölé írva: Két életem egy halálom, de most inkább valami ilyesmire hajlok: Ideiglenes lakcímem: V. István.
Az a baj, hogy annak ellenére, hogy bennem összeállt, szinte kész van, nagyon döcögősen megy az írás. Mindig átírom, meg újraírom a kész részeket...

Szeptember 2. csütörtök, úton. Még mindig arra jövök fel a hídra, hogy áll a levegő, nem lehet kibírni a nagy párásságot, Pillanatok alatt vizes lesz a trikó rajtam.
Direkt élvezem a barbával a hajózást. Igazán nem értem a bemutatkozását. Normális, érti a dolgát, semmi baj vele.

Szeptember 3. péntek, úton. Meleg van, párásság. Eddig sokat nyűglődtem, aztán ma beindultam, és tíz oldalt írtam. Sokat kell hozzá olvasni is.

Szeptember 4. szombat, úton, Gibraltár, úton. Hatkor szépen kiszámoltam, hogy tízre érkezünk. A barba azzal engedett le, hogy ha kellek, hív.
Így aztán nyugodtam aludtam.
A telefont véletlenül bekapcsolva hagytam, hát fél tízkor megindultak az sms-ek. Hét érkezett. Oké, mondom magamban, majd ha felkeltem, megnézem. Másfél perc múlva hívott az asszony. Megkapta a visszaigazolást, hogy megjöttek az üzenetei. Persze a szokásos nóta: a vonal még gyenge, ahogy felvettem, megszakadt.
Az olajvételezés közben kimentünk egy gyors sétára, vettem egy baseball sapkát, hogy legyen mi tartsa a hajam, mert otthon nem vágattam le rövidre, és nem tudom, mikor lesz lehetőségem fodrászhoz menni. Már elég hosszú... A maradék fontért vettem egy Sztolicsnaja vodkát, így nem maradt gibraltári fontom.

Szeptember 5. vasárnap, úton. Reggel voltunk Sao Vincentnél, hát nem tudtam Encsit hívni. Este viszont sikerült Lisszabon előtt. Szegény, allergiás a gyógyszerre, amit az alvásközpontban kapott, így most megint szenved, hogy kitalálja, milyen gyógyszerkombináció lesz hatásos.

Ha úgy tűnik, hogy elhanyagolom a naplóm, akkor annak az oka, hogy írom a könyvet. Most a címe az, hogy: Ideiglenes lakcíme: Molnár Rudi. De ez nyilván alakulni fog, ez egy kiragadott mondat a kéziratból.
Ez jó: azt mondjuk kézirat, holott csak annyiban igaz, hogy kézzel verem a billentyűket. Ez a szó már nem hordozza a kézirat "kézzel írott szöveg" jelentését. Ma már "a szöveg nyomtatás előtti állapota" a jelentése. Az a pár posztmodern író, akik kézzel írnak, az utolsó mohikánok, és zömmel öreg indiánok. Bár ez így nem biztos, hogy igaz. Úgy gondolom, hogy a költők között sokkal több az, aki kézzel ír. A vers sokkal személyesebb műfaj, és persze rövidebb, bár a jó vershez esetenként sok papír kellhet.
Adyról mondják, hogy görcsösen igyekezett fenntartani a könnyen író költő látszatát. Egy kávéházi estén "rögtönzött" egy remek verset. Aztán másnap lebukott, mert a barátja meglátta a papírkosarát tele a piszkozat papírokkal...
Már 143 ezer karakternél tartok...
Vajon mikor tudom befejezni? Elég sok kételyem van, mert sok mindenről most derül ki, hogy utána kellene néznem még. És ami a legrosszabb, állandóan alakul, és már látom, nem az lesz belőle, amit írni akartam először. Bár a váz marad.

Szeptember 6. hétfő, úton. Portó magasságában hajózunk. Ezt most, tessék, át lehet számítani időpontra! Utálom, amikor azt mondják, nyolc óra magasságában. Bár, ha azt mondom, hogy félúton vagyunk, akkor az már időhatározás is!
Most élvezem, hogy nincs meleg. Enyhén billegünk, folytatom az írást és persze az olvasást is, mert rettentő sok anyagot hoztam le, amit az internetről töltöttem le.

Szeptember 7. kedd, úton. Ez egyszerűen rettenetes! A barba kikapcsoltatta a légkondit, nem lehet megmaradni a lakótérben, levegőtlen, büdös és meleg. Képtelenség aludni... Nem tudom, mikor tudom kipihenni magam? Mert az ideig óráig megy, hogy este nem alszom, de akkor megvan a veszélye, hogy a hídon elbóbiskolok.
Este végigmentem a lakótéren.

Este a hajón 1974-ben és 2004-ben Amikor a Hévízen és a Herenden voltam, menetben esténként ha lehetett összejöttünk a szalonban, ment a duma amíg el nem fogyott a vacsorabor. Hallgattuk a nagy dumásokat, minden hajóra jutott egy-kettő, ha jó idő volt akkor a pupára ültünk ki. Akinek volt jó olvasnivalója az vagy a decken keresett helyet magának, mások a kabinban hevertek és olvastak. Persze volt olyan is, hogy páran elővettek egy karton sört és elropogtatták, vagy valami tömény társaságában töltötték az estét. legfeljebb magnó szólt, tévéről szó se lehetett.
Ma este, vacsora után a kabinba indultam, hogy megnézzem a laptopomon a DVD-t, amit a szakácstól kaptam. A szakács videójátékot játszik a kabinban, van tévéje és egy playstation 2-je, de azon filmet is nézhet. A két matróz a szalonban Emanuel DVD lejátszóján nézték a filmet, a barba meg a hídon mondta, hogy délután megnézte a Leon című mozit, ő is a laptopján.
Mostanában gyakran összehasonlítgatom magamban a kezdeti időket és ahogy most hajózunk, és egyre többször jutok arra a megállapításra, most, amiben élünk, az akkori szemmel nézve a fantasztikus jövő!


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...