M/V ISARTAL
2005. december
December 2. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Délelőtt nyugi, leellenőriztem mindent, ami biztonsági felszerelésekhez tartozik, és a fedélzeten van. Menetben lehet belül is... Kezdek emlékezni mindenre. Délután két óra rakodási szünet volt, mert a Norsk Hydro az idén 100 éves, és az összes üzemben most adnak partit a dolgozók részére. A koraesti órákban hatalmas fénycsóvával világították meg a hegyoldalt, mintha diszkóban lennénk.
Nem sokat aludtam indulás után, tizenegykor ébresztett Dariusz, Kristiansundba érkeztünk bunkerolni.
Guiness rekorder a hajón?
Amíg közeledtünk, elmondta, hogy valószínûleg bekerül a Guiness rekordok könyvébe.
Még 1997-ben történt, hogy a Panama-csatornán átkelve egy palackot dobott a vízbe a címével, és egy levéllel: ha valaki kihalássza, akkor írja meg, hol ért partot a palackposta.
Két év múlva, 1999-ben levelet kapott a Fülöp-szigetekrl, egy ott tanító svéd hölgy írta, hogy "megérkezett" a küldeménye. És nemrég derült csak ki, hogy ez az első palackposta, amelyik átszelte a Csendes-óceánt, hát ezért van jó esélye arra, hogy a rekordok könyvébe bekerülhessen.
Egyébként jellemző: a lengyel iroda, csak hümmögött, míg végül Londonba írt, ahonnan küldtek is formanyomtatványt, azzal, hogyha bekerül a Guiness könyvbe, akkor értesítik.
December 3. szombat, Kristiansund, úton. Kettőkor ment le a hídról a barba, még másfél órát tartottam magam, de aztán alig éltem. Olyan dög fáradt voltam, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemem. Ilyenkor nagyon hasznos a Dead Man Alarm.
Délután térképjavítás. Úgy látszik, megint sikerült beletenyerelnem... Most nem az a baj, hogy nincs javítva, hanem irtó baromi a rendszer, mire úgy átalakítom, hogy használható legyen, az sok munkámba fog kerülni. Az a baj, hogy nem volt elég lusta az előző chief, és így mindent manuálisan csinált a számítógéppel, és most hiába akarom programozhatóvá tenni, újra rögzíthetek elég sok adatot....
December 4. vasárnap, úton. Reggelre bedurrant az idõ, fél pofáról kapjuk a délkeleti szelet és hullámokat, így billegünk is, meg bukdácsolunk, ihaj-csuhaj, így mulat egy magyar tengerész... Na, meg közben videózik, mert ez is fontos, megmutatni, miben volt részem.
Az ebéd kissé furcsa volt. Kacsasült, ez rendben van, sőt finom is, csak egy embernek két comb kevés, hát még egy... A párolt vöröskáposzta is szokásos, de hozzá krumpligombóc volt derekasan nyakon öntve generálszósszal. Ezzel a szósszal csak az a baj, hogy áll mindenféle egészségkárosító E-adalékból, és semmi köze az élelmiszerekhez. Persze van benne ízfokozó, ha már nem tudod, mit eszel, legalább íze legyen. Az a baj a szakáccsal, hogy úgy használja, mintha élnénk-halnánk ezért a moslékért, és minden húsra ráönti. Persze ha úgy készítené, ahogy a német háziasszony, hogy a sült levét bolondítja meg, az mindjárt más lenne! Nekem nem a generálszósszal, hanem a zacskós szósszal van bajom!
Estebéd hideg, szemre tetszetős csibe galantin, de ehetetlenül sós. Mikola nagyon sósan főz, el lehet képzelni milyen valójában, ha én panaszkodom!
December 5. hétfő, úton. Kezd tele lenni a hócipőm, csak ülni vagy feküdni lehet, és közben ijedezni, mert akkorákat dörrennek a hullámok a kabinom falán és ablakán, hogy az kimondottan ijesztő... Néha attól félek, hogy a kabinablak nem bírja a víznyomást és betörik! Pedig nem az alsó lakótérben van a kabinom, hanem a főfedélzeten! Huszonnégy órából hetet fekszem, a többit ülve töltöm, kezd elfáradni a fenekem.
A sült csülökhöz generálszósz volt, természetesen, de legalább ma már nem ehetetlenül sós volt a kaja. Az útirányt nem lehet tartani, mert rettenetesen rollázunk, hát állandóan félpofáról vesszük a hullámokat, mint azt már egyszer mondottam volt. És ahogy a szél és a hullámok fordulnak, úgy követjük. Már délkeletnek tartottunk, amikor az a rusnya szél tovább fordult, így aztán hagytam az eddigi taktikát, visszaálltam az eredeti irányba, és nem billegünk jobban, bár majdnem oldalról (5/7-ed oldalról 2/7-ed hátulról...) jönnek a hatalmas hullámok, viszont a sebességet rá tudjuk adni, s fel is gyorsultunk egészen 8-8,5 csomóra. Hát milyen sietősen megyünk? Nem?
Ez viszont nem tetszett a Miniszter Úrnak, mert azért imádkozik, hogy minél jobban késsünk, az okot leírtam már. Jose csodálkozva mondta:
- Ha egyszer nem bírod a rossz időt, akkor miért kéred az Istent állandóan, hogy vihart adjon?
És Edmond előadta még egyszer, hogy egy évet ki akar húzni külföldön vámügyi okok miatt.
December 6. kedd, úton, Mikulás, a smucig... Hát milyen Mikulás az, amelyik nem hoz semmit? Jó, a cipőmet nem tettem az ablakba, mert elvitte volna a vihar.
De amivel meglepett, nekem untig elég. Elmúlt a vihar, szépen megyünk.
Ez is azt mutatja, hogy a vihar, a viharos tenger milyen relatív dolog. Most se gyengébb a szél, csak észak-északkeleti, azaz 100%-ban hátulról kapjuk.
Gyorsan készítettem egy háromperces filmet a több mint 15 percnyi anyagból.
Kaptam Romantól két CD-t karácsonyi dalokkal, bemásoltam a laptopba, és majd elkészítem a saját CD-met vegyítve a sok-sok Ave Maria és Stille Nacht felvételemmel.
A szakácsunk
Azt hiszem, Mikolának ma van a névnapja. Kíváncsi vagyok, tartja-e? Valahol hallottam, hogy a volt Szajúz területén élő népekről, (és ebbe ugye Ukrajna, Mikola hazája beletartozik), hogy csak a szakácsnők főznek jól, a férfiak nem állnak hivatásuk magaslatán.
Amit főz, az nem ehetetlen (ha nem sózza el).
De már kezdem unni, és még két hete se vagyok a hajón, a cukkínis lecsót a sültekhez. És olyan irdatlan mennyiséget főz és ad, hogy képtelen vagyok megbirkózni vele, egy része mindig eltevődik éjfélre, és hajnalra. Jó lenne, ha tudatosítaná magában, hogy nem attól jó a kaja, hogy sok. Ma ebédre generálleves, afféle mindent bele, sült csirkecomb rizzsel és cukkínis lecsóval, majonézes sárgarépa saláta (de ez nem saláta, hanem előétel inkább, mert van benne főtt darált hús is, így nem megy a hús mellé), és végül megint valamilyen majonézes öntettel gyümölcssaláta. És egy színültig töltött bögre grape fruit dzsúsz. Ezt úgy képzeld, hogy le kell szürcsölni belőle ahhoz, hogy ne ömöljön ki, ha felemeled a bögrét.
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Máskor, ha jöttem, mindig vártak, illetve mit mondok: Rotterdamban sose úgy hajóztam be, hogy repülővel jöttem volna. Tehát nem ismerem a Schiphoolt, csak belülről. Nos, megtalálni a vasutat nem volt nehéz. A jegyet is meg tudtam könnyedén venni, megtudtam, honnan indul a vonat. Le a lépcsőn már cepekedni kellett a három dög nehéz csomagom, hát fent maradtam a vonat érkezéséig. Tudok egy trükköt Hollandiában. Ha azt mondják, hogy a vonat a 4-es peronról indul 12.40-kor, akkor ez szentírás. Így aztán 12.37-kor lebandukoltam, és mire elhelyezkedtem a vágány mellett, már ott is volt a vonat.
Szeptember 3. szombat, úton, Garston. Érkezés, ahogyan kell, 11-re a fairwaynél voltunk, beszállt a pilot, fél kettőre part mellett álltunk. Azt sajnáltam, hogyha már nem Liverpoolba szól a rakomány, és nem tudok bemenni, akkor legalább szép lett volna az idő. De nem, párás, ködös, azért videóztam, mert szegény tengerész vízzel főz, azaz akkor videózik, amikor a helyszínen van, nem akkor, amikor szép az idő. A révkalauz magyarázott is, a Mersey clock towerről készítettem is felvételt. Ennek az az érdekessége, hogy vagy jó száz éve, amikor az óra luxusszámba ment, a dokkmunkások arra hivatkoztak a késékor, hogy nincs órájuk, nem tudják mennyi a pontos idő, ezért a Kikötő felépítette az óratornyot tizenkét óralappal, hogy minden irányból jól lehessen látni, s azt mondták:
Az ügynök bejött azonnal, és rémtörténeteket mesélt az előző két hajóról. A másodiknak majd minden tetőeleme eltört, azokat a hajóban négyfelé vágták, és egyenként szedték ki. Ezeket eladták egy német cégnek, amelyik lakásokat épít. Hát nem szeretnék olyanban lakni, amit ezekből az olasz szarokból húznak fel! Aztán a nem törött darabokat elszállították. Minden jármû 60 tonnát vitt. Az angol törvények szerint közúti forgalomban a felső határ 44 tonna (az ügynököt kell megkövezni, ha nem így van!). Ez nem zavarta az átvevőt.
- Múlt héten nyitottam, még kevés törzsvendégem van, legyen máskor is szerencsénk.
Többen szóba elegyedtek velünk, köztük egy 1769 éves fazon, akinek a tájszólásából annyit tudtunk kivenni, hogy tanker és Rotterdam. Lehet, hogy egy volt tengerész? Ami biztos volt az, hogy most bizony nagyon részeg.
A hajón még benyomtunk egy-egy Peroni sört és egy-egy grogot.
Révkalauz ötre, manőver, így nekem fél óra maradt már csak a hídon, aztán kaja, Grzeszek valami csuda finom vacsorát készített, azt mondanám, hogy fűszeres rakott krumpli, de gombával, és csirkemellből, paradicsommal.
Egyszer csak: bummm!
Augusztus 19. péntek, Gaeta, úton. Délelőtt, azaz tizenegykor kiszaladtam egy kis vásárlásra, lévén holnap Szent István, a névnapom. Vettem két üveg fehér és két üveg vörösbort. Na, és hogy legyen valami, ami étvágyat csinál a vasárnapi ebédhez, mert akkor fogom tartani, ugyanis akkor már kikötőben leszünk, egy üveg Grappa Juliát is levetettem az eladóval a legfelső polcról. Szegény jó koszos volt (nem az eladó, a palack), ki tudja, milyen régen porosodhatott.
Nem többet a szakmai gondokról.
Este azt mondta az ügynök, hogy holnap este 7-re rendelték meg a révkalauzt. Kíváncsi vagyok, hova fog menni a Lys Chris nélkül, mert mi bizony itt fogunk rakodni.
Augusztus 24. szerda, Genova. Annyira haladtunk, hogy este fél nyolcra berakták a raktárt. Holnapra csak a fedélzeti rakomány marad.
Augusztus 17. szerda, úton, Gaeta, horgonyon. Éjjel fél háromkor megjött a vonal. Azonnal zubogtak az sms-ek. És utána csörgött a mobil, Encsike még nem aludt. Szegényke sírva szólalt meg, mert már nagyon kikészült idegileg. Ugyanis tegnap azt küldtem sms-ben, hogy holnap érkezünk, de hozzátettem, hogy kedden. És tegnap délután állandóan próbált hívni, persze hiába. Nagyon kikészült idegileg, mert ilyenkor mindenféle vad gondolatok jönnek, ráadásul itt a repülőgép katasztrófa (nem fagytak meg, csak a becsapódáskor haltak meg a szerencsétlenek), szóval nagyon odavolt az asszonykám.
Augusztus 5. péntek, úton, Hoyanger, úton. Mivel arra számítottam reggel hatkor, hogy itt éjszakázunk, hagytam magam tizenegyig aludni, nem keltem tízkor. Ezt egyébként azért teszem, hogy este biztosan el tudjak aludni, ha délelőtt nem alszom ki maga teljesen, akkor nyolc körül kellőképpen álmos vagyok. Például ez is olyan trükk, amit ha nyugdíjas leszek, sose alkalmazok… Ezek a hajózás utálatos dolgai, magán a hajózáson kívül. Mert sajnos, leírom megint, még ha százszor is leírtam: ezt, amit ma hajózásnak hívnak ezeken a tengeri önjáró uszályokon, utálom.
Viszont amint befordultunk a Höyanger fjordba, a nap kisütött. A térképről tudom, hogy Höyanger a neve a településnek, és nem Hoyanger, mint eddig mondtam. És a pilottól tudom azt, hogy az "anger" (benne van a Stavanger, Okranger nevekben is) szó fjordot jelent, de már vagy kétszáz éve "kihalt", nem használják, de a földrajzi nevek megtartották a szót.
Manu és Artur megint fogtak egy csomó halat. Ha minden jól megy és a tervek szerint, akkor 17-én Olaszországban kikötünk. Úgy legyen.
Mirek hétkor tűzött el. Taxi viszi a városba a buszmegállóhoz, tömegközlekedik Kristiansundba, az ügynök a végállomáson várja, szállodába teszi, holnap korán Oslóba repül, onnan Berlinbe, és sutty, haza kocsival Szczecinbe.
Az a feneség ezekben a kijárásokban, hogy nem elég bemenni egy városba, onnan vissza is kell jönni. És az új bevásárlóközpont természetesen a városka túloldalán, a sportpálya mellett volt. Ez az Okranger nem egy kimondott metropolis. Lehet vagy három-négyezer lakosa. De stadionja van, világítással meg minden, és három edzőpálya egymás mellett, az egyik műfüves (és nyilván télen sátorral beborítható, hiszen a szerelvények helyét láttuk), hát ne csodálkozzunk, hogy a norvég futball úgy lehagyott minket. Szegény ország vagyunk, sose lehetünk gazdagok, hát labdarúgásunk se lehet többé ütőképes a futballiparban.
Negyed egyre értünk be. A szalonasztalnál lerogytam, magamba toltam az ebédet, és rohantam a szófámra. Kint megvettem a Hazafi (Patriot) című Mel Gibson filmet, még a feléhez se értem, de már tudtam járni...
Amikor elértünk addig a hídig, ahol az ösvény elindul a vízparton, a kiserdő szélén, azt mondja Manu:
Augusztus 2. kedd, úton, Frei horgonyhely, Sunndalsöra. Fél egykor ébresztett a barba, akkor értünk a horgonyhelyre. Telefon bekapcsolva, szomorúan konstatáltam, kár volt azért este félálomból felkelni, hogy kikapcsoljam, senki nem küldött sms-t.
Az ügynök szerint a sunndalsörai rakpart csak kedd reggel lesz szabad, így ha minden igaz, akkor hétfőn estig itt fogunk lebzselni. Nem rossz, ha lesz kilépő mágneskártya, esetleg elmehetünk Okrangerbe a legközelebbi kisvárosba.
Július 23. szombat, úton. Ma az történt, hogy megyünk. A program: térképek javítása, Lisszabonban kaptam öt darab notice-t.
Érkezés hétre a pilot állomásra.
Fél öt felé érkezett a taxi a szakácsért és Dariuszért. Kaptam tőle három hatalmas, cuppanós csókot a hamvas orcámra, ez afféle szláv szokás lehet. Mikor elment, a taxiból kiintett, hogy csitt! Visszaintettem, illetve a számra tettem a mutatóujjam, hogy jelezzem, maximális a "csitt" részemről is, csak az a baj, hogy nem tudom, mire vonatkozik. Hiába, no, nem vagyok egy kimondott security alkat.
Július 17. vasárnap, úton. Olvasom továbbra is a Kék Tükröt. Déva váráról ír apa, és idézi a török világutazót, Evlia Cselebit. A várban 1660-ban járt, és a törökországi Ván várához hasonlítja. A neve azért dőlt, mert a könyvben is így szerepel. (Most nem arról akarok beszélni, hogy én úgy írom, hogy Van, mert ez idézet, és Cselebi úr arab betűs írással írt, és azt kiejtés szerint kell magyarra áttenni. Bár hozzá kell tenni, hogy a töröknek van "a" hangja, lásd: Atilla, arkadas, ugyanaz az a hang, mint a miénk. De a mai, latin betűs török írás már egyszerűen: Van.)
Jól érezték maguk apánál. Apának nagyon tetszett a levél-napló. Beszéltem Nimróddal is, végre rá tudtam venni, hogy a Google keresőben a képeknél keresse meg a sunndalsörai fotókat, hát csak hüledezett, hogy milyen gyönyörű hely! Fõleg, onnan a magasból, mert a hegyek tetejéről készült képek vannak kint.
Átsétáltam a parkon, fotóztam egy kicsit, közben a jó frász jött rám, mert kiderült, valahol elvesztettem a belépő mágneskártyát, a nélkül meg, hogyan jövök be a kikötőbe? Visszamentem, és tíz lépés után megtaláltam, ott, ahol kivettem a fényképezőgépet az ingem zsebéből, kirántottam. A hajóra akkor értem, amikor a melósok elmentek, mert befejezték mára a berakást. Úgy látszik, ma jó napom van, minden jól alakult.
Július 5. kedd, úton. Hajnalban videót készítettem a Queen Elizabeth 2-ről! Itt ment el mellettünk 2 mérföldre, jobban nem tudtam megközelíteni, mert ugye ő 24 csomót tud, mi meg 11,5-re vagyunk képesek, ha visz egy kicsit az áramlat a lejtőn lefelé.
Július 6. szerda, úton, Thamshaven, úton. Minden terv szerint ment. Négyre belőttem az érkezést, fél négyre kérte az ébresztőt a barba. Három óra húszkor nézem az órát, és azt mondtam magamnak, hogy akármi legyek, ha nem jön fel előbb. Két perc múlva megjelent Dariusz a kis bögre kávéjával.
Délután egy potyautasunk volt. Ráadásul sportszerűtlen. Le is videóztam.
Június 27. hétfõ, úton, Lisszabon.
Június 28. kedd, úton.
Június 21. kedd, úton.
Június 18. szombat, Sunndalsöra, úton.
Június 15. szerda, horgonyon Frei szigetnél.