Február 16. csütörtök, úton, Vizcaya. Nincs szerencsénk. 8-9-es vihar dühöng, alig megyünk, és az időjárásjelentés szerint romlik, 10-est ígérnek. Most van az, amikor abban bízom, hogy nem válik az ígéret valóvá.
Az időjárás után nem kapcsoltam ki, tovább hallgattam a BBC World Service adását.
Elsők vagyunk az EU-ban!
Hát kérem, ezt is megértük. Hallgatom az adást, és szó szerint ezt mondja:
- Hungary is the first country in EU... - az én keblem meg dagad, hogy no lám! Szóval a Gyurcsány kormány a csúcsra juttatta az országot...
És ez csak azt jelenti, hogy elsők vagyunk az EU országok közül! Még akkor is, ha úgy folytatta, hogy: ahol madárinfluenzában megdöglött hattyút találtak a szerb határ mentén Bács-Kiskun megyében...
Február 17. péntek, úton, az Istenverte Vizcaya! Ez egyszerűen rettenetes! Kész, kivagyok. Már nem lehet idegileg se bírni ezt a rohadt vitustáncot ebben az ítéletidőben!
Tegnap este leugrott a kávésbögrém az asztalról (az elefántbőrön semmi se csúszik meg!), feldőlt a kamillateám, és ez még hagyján, magam is feldőltem a karosszékemmel. Ez még nevetséges is lehetne, elképzelni, hogy a (remélem) 110 kilós test hogyan zúg lefelé, csak a baj az volt, hogy a kezem nem tudtam használni az esést enyhítendő. Az óriási szerencsém, hogy nem tíz centivel közelebb volt a szék a falhoz, mert így csak koppant a fejem, de ha közelebb van, a vágódástól a fej éri a falat, a test meg zuhan tovább, törhet a nyakcsigolya...
Reggel lepakoltam a szófáról, és elhagytam a karosszéket, átültem, így most a billegéssel szembe-háttal vagyok. Az meg (a karosszék) csúszkáljon a kabinban kedvére.
Hajnali egy negyvennyolckor reménykedve vártam a BBC-4 időjárás-jelentését, de mit mond: Fitzroy W/SW 7-9 azaz a körzetünkben nyugati, délnyugati 7-9 vihar tombol. Valahogyan azt a kellemes hetest nem érzékelem, egyszer, négykor 10-es írtam be a naplóba, amikor egy fürge felhő vagy 150 km/h sebességgel áthúzott rajtunk, még jobban felkorbácsolta a tengert, heves jégzivatart zúdított ránk, és az egészet kísérteties villámlással, és felhőcsattogtatással kísérte. És persze ez a fránya előjelzés holnap délig van érvényben.
Az mind marha, aki tengeren van ilyen időben! Akik itt romantikáznak, hányós vödörrel a kézben... Aki nyugdíj helyett hajóra megy... Itt eszi a rossebb, ahelyett, hogy otthon csendesen elszavazgatna arra a pártra, amelyik jobban veszi az idén a voksot...
Istenem, adj már egy kis nyugodt tengert!
Február 18. szombat, úton, Vizcaya (lásd fentebb a jelzőt), Finisterre, spanyol-portugál partok. Csak nem nyugszik, hogy a kakas csípje meg! Nem tudom, ki az a pihentagyú őrült, aki kitalálta ezt a performanszt, de eltűnhetne a balfenéken. A hajót a Niagara vízesés alá tette, mert ez már nem eső, hanem egybefüggő víz, aminek vízesésni kéne, de olyan rettenetes szél van mellette, hogy az összes víz vízszintesen kóricál, vészjóslóan veri a híd ablakát, közben óriás hullámok görögnek, rádurrannak a hajóoldalra, irtózatos csattanás, hát már vége lehetne!
Miközben ez a rohadt színjátékot figyeltem, vízhólyagot kapaszkodtam a tenyeremre. Hogyan kell? Hát így: a hajó veszettül dülöngél, tehát le kell ülni. A középső székbe ülök, mert itt a legkisebb az inga kilengése. Igen ám, de amit viszont kileng, azt nagyon gyorsan teszi, úgy mondjuk, hogy a hajó rángat. Nos, amikor a hajó nyugalomban van, jobb kézzel elkapom a műszerpult előtt levõ korlátot, és belekapaszkodom. A hajó billen balra, 110 kiló szorozva a gyorsulással (vagy valami hasonló, de lehet, hogy át kell számolni Newtonra vagy Gaussra, vagy dioptriára, mit tudom én, kérdezzetek meg egy általános iskolást...), ennyi erő hat a tenyeremre húzó irányban. Amikor jobbra billen, ugyanez, csak tolás irányban. A bőr tapad a korláthoz, az izom meg csak mozog picikét, kész a vízhólyag!
Egyszer volt egy konténer...
Aztán közben jönnek a telexek, meg Finsterre rádió kétóránként beolvassa a biztonsági közleményekben, hogy hol és mikor hány konténert vesztett el egy hajó. Az elmúlt három napban Finisterre 100 mérföldes körzetében legalább 150 konténert hagytak el hajók, az egyik egymaga 46 darabot vesztett el! Azt mondod, hogyan lehet? Na, elmondom: építenek egy hajót, valamivel nagyobbat, mint a Csepel-sziget. Csúcstechnológia meg minden a világon. Sebessége 27 csomó, ami testvérek között is 50 km/h (vízen, azannyukat!). Na, most erre a böhömre fel- és belepakolnak 6000 darab konténert. Tessék, lehet képzelődni, ha nem láttál élőben, ne is erőlködj, valami irdatlan hatalmas szerkezet! Viszont mi történik a viharban, és most az van, napok óta, de olyan, amilyet pályafutásom alatt nem éltem meg egyszer se!
Rohan a böhöm hajó 50 km/h sebességgel. Jön szembe a hullám, jó nyolc méter magas. (Ne tessék feledni: habár felül a csúcstechnika, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! - s lesz időtlen időkig). Szóval a hullám jön és istenesen orrba csapja a technikai csodát, ami ettől a másodperc töredékére teljesen leáll, de utána megy ám, mintha semmi se történt volna. De amikor megáll, a konténerek 50 km-es sebességgel akarnak továbbmenni. És persze megy is a sok eszetlen. A kötözőlánc szakad, a twistlock kitörik a helyéből, s az immár szabad konténer szépen beleballag a vízbe. És innentől kezdve, amíg el nem süllyed, ott sodródik. Sok-sok mozgékony társával egyetemben.
Na, és... nagy dolog... mondod. A biztosító fizet, az árut hála istennek le kell még egyszer gyártani, szállítani, mindenki jól járt, kész, passz.
Majdnem. Mert most jövünk mi, a kis nyavalyás coasterek, lerakva, alig másfél méteres szabadoldallal, és nekimegyünk az egyik, víz alatt sodródó negyvenlábas konténer sarkának. Az üres orrtank kilyukad, és hipp-hopp megtelik vízzel, és orrnehéz a hajó, az első hullámhegybe merüléskor átmegy tengeralattjáróba, és annyi... De ha mondjuk az egyik szárnytank lyukad ki, akkor annyiból jobb a helyzet, hogy szépen fejre áll, felborul a kis szerencsétlen hajó. Tudom, biztosító fizet, a családtagoknak is, de inkább ne!
Szóval a csúcstechnika így veszélyezteti a hajózást, és az emberi életet! Gyűlölöm a konténeres hajókat, megölik a hagyományos hajózást.
A madiarosch vacsorám
Na, de beszéljünk másról...
Este Jan, amikor megjelent a vacsorámmal, nagyban vigyorgott, úgy tette elém a tányért:
- Ez magyar étel!
- Látom! - mondtam boldogan, mert a bácskai rizses húst nagyon szeretem, és ez meglehetősen magyarosnak nézett ki. Szép pirosas rizs, benne meg barnállottak a közepes húsok, elég sokan, ahogy azt illik. Nagy örömmel kóstoltam meg.
- A nénikéd! Ó, te hétpróbás gazember, hol tanultad ezt a "magyar" kaját? - gondoltam, de közben vigyorogtam. Hiszen a paradicsomos rizst, jó sok hallal végül is meg lehet enni, nem?
A kedves Jan a tegnapról megmaradt paradicsomos halkonzervet összekeverte a főtt rizzsel, megspékelte némi csirkeszárnnyal, hogy a naiv tengerész azt higgye, repülőhalból készült, és ezt merte "magyar" ételnek hívni.
- Igen, ezt minden tengerparti magyar településen készítik. - mondtam Jannak.
- De Magyarországnak nincs tengere... - kerekedett ki a szeme.
- Na, ez már igaz. Viszont máshol nem készítjük... Mi nem teszünk bele halat - böktem ki. - Csak húst, és paprikával készítjük, nem paradicsommal. Egyébként olyan, mint a magyar, valóban...
Február 19. vasárnap, úton, portugál partok előtt. Nem akarom ismételni magam. Dühöng még, dühöng. Meg én is. És valami készülődik, mert tegnap óta azt mondja, hogy átfordul északnyugatira, csak hiába mondja, ha nem fordul...
Na, de amit ennyiszer mondanak, az előbb-utóbb bekövetkezik.
A videón Mikola alakítása a fő attrakció!
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
