M/V ISARTAL
Március 3. péntek, úton. Na, kérem, ha bál nem is volt, de teljes díszkivilágítás igen, és fél kettőig tépte a száját a barba, ami nem volt ellenemre, mert így jobban telik az idő.
Délben viszont nagygyűlésre érkeztem. José és Vincente is a hídon volt. A barba valamit magyarázott, ezért rákérdeztem, hogy mit dolgoznak, mert bár a munkát a parancsnok adja ki, de ugye, ezt nekem kell adminisztrálnom.
- Egész délelőtt itt voltunk, chief! - mondta José. - Reggel nyolckor elkezdett beszélni, és nem tudtunk elszabadulni, a captain azóta szóval tartott minket.
Ezt el is hiszem, nem kellett sokáig győzködni. Éppen valami enciklopédiában kutakodott, és amikor megtalálta, amit keresett, büszkén mutatta:
- Chief, ez a szarvasfajta rólunk, a családunkról van elnevezve! - és éreztem a hangján, hogy most ő igencsak büszke.
Én viszont arra vagyok büszke, hogy két fiam van rólam elnevezve, mert ez sokkal többet ér!
Megpróbáltam kiszedni belőle, hogy hányszor nősült, mert ugye a húsz évvel fiatalabb feleség nyilván nem az első lehet.
- Volt egy hét évig tartó kapcsolatom, és a mostani már nyolc éves.
- A feleségével...
- Nem vagyunk megesküdve. Akkor adót kell fizetnem.
Nocsak. Nem is tudtam, hogy a német állam még feudális és a házasságkötést adóztatja. És lehet, hogy a kancellár él az első éjszaka jogával? De aztán kiderült, hogy a barba csak a bevétel és profit, a jövedelem és haszon, meg pénz és euró-dollár-márka oldaláról tudja a világot szemlélni, így aztán most Angliában él (van az állandó lakcíme), előtte Szentpéterváron volt, előtte Litvániában, előtte Lagosban. Ahogy változnak az adózási (személyi jövedelemadó) törvények, úgy vándorol az állandó lakcíme, annak ellenére, hogy mindig Németországban tartózkodik. Angliában a tengerész nem adózik, ha hat hónapot külföldön volt, de ha megnősülne, akkor a német törvények szerint adóznia kellene a jövedelme után. Ilyen egyszerű a kérdés, hogy házasság vagy együttélés...
Gyerek meg azért nincs, mert nagyon drága a felnevelése.
Máskor meg arra panaszkodik, hogy a macskaeledel is drága, de úgy látom, arra nagyobb szükség van, mint utódra. Ez persze teljesen magánügy.
Viszont jó a humora és szeret marháskodni. Elmesélt egy sztorit: egyszer három-négy napos borostával, melósruhában, a zsebében egy sörösflaskával bement egy elegáns férfiruha üzletbe, levett egy méregdrága inget, és fizetni akart az arany Visa kártyájával.
- Chief, azonnal ott volt mindenki, a rendőrség, az üzlet tulaja, a security, és mindenáron azt akarták kideríteni, hogy hol loptam a hitelkártyát! Aztán amikor kinyomozták, hogy nincs mese, ez bizony az enyém, akkor jöttek a sűrű hajlongások, és bocsánatkérések, ami persze nem nekem, hanem a bankban levő pénzemnek szólt, mert sosem az ember számít, csak a hitelkártya!
Ez nyilvánvaló. Még egy elsőosztályú uniós állampolgár esetében is, mint amilyenek a németek. Mert nyilvánvaló, hogy mi, a sárból, koszból, kommunizmusból szalasztott keletiek legfeljebb másodosztályúak vagyunk, de inkább harmad... Nem is magammal hasonlítom össze, hanem, hogy egyértelmű legyen, nézzük mi a különbség egy német és egy lengyel között: Dariusz fizetése kétezer ötszáz euróval kevesebb, mint a mostani parancsnoké. A végzettség, a képesítés azonos, a cég, amelyik a fizetést adja azonos, és a munkaközvetítő is azonos (Marlow), és uram bocsá', a munkakör is.
Az értékbeli különbséget a nemzetiség, a németség adja. Így aztán az efféle süket, hazug dumával, hogy nemre, fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül... meg demokrácia... meg emberi jogok... meg unió... el lehet ám tolni a biciklit a jó büdös francba!
Március 3. péntek, úton. Ez nem is az Atlanti, oszt mégis olyan szomorkás lett az idő, hogy nem győzzük a fejünket kapkodni a felcsapódó hullámok elõl. Megette a fene ezt a telet!
Március 4. szombat, úton. Megyünk, bár elég ramaty az idő, hajnalban a sebességet is le kellett csökkentenem. Érdekes: Dariuszhoz képest hatalmas a "lazaság", semmi se párhuzamos, semmi se sarkos, mégis megy a hajó, mindenki jól érzi magát. Lehet így is hajózni. Ki hinné?
Március 5. vasárnap úton, Alboran tenger. Éjfélkor belépek a hídra, hát a magyar himnusz fogad. A parancsnok valamilyen enciklopédiából előbányászta a magyar ismereteket, és ott van a himnusz is. Ebből az enciklopédiából érdemes tanulni a mi történelmünket! Ugye a "Jahrhundert" évszázadot jelent. Nos ezek szerint a magyarok az 5 században jöttek el Etelközből, a harmadikban hagyták el Levédiát. És persze az első ismert királyunk Attila volt.
Hiába mondtam, hogy a hivatalos történelem nem ismeri el a magyar-hun azonosságot, a barba csak nézett megrökönyödve. Viszont nem ismeri Heribert Illiget se, így felírattam vele, hogy nézzen a neten utána. Ha eddig volt fogalma a német történelemről, akkor most jól össze lesz zavarva...
Délután végre jó lett az idő, de ez nem annak köszönhető, hogy a szél alábbhagyott, hanem behúzódtunk a spanyol partok alá.
Március 6. hétfõ, úton, San Vincente körül. A szoros másik oldalán szép idő van, nocsak, ilyen is megesik velünk? Ebben csak az a rossz, hogy a tengerész babona azt mondja, hogy a jó idő azért rossz, mert utána csak rossz jöhet...
Tegnap Romek mutatott két hatalmas szívet. Ezt az iker unokáinak készíti. Egy keményebb borító színes magazinból kivágva, beragasztva írógéppapírból egy betét, amit telerajzolt. A tetejére két mosolygós halat, mivel az ikrek Halak (március 5. állítólag a Halak jegye). Alá egy torta, öt gyertyával, s jókívánság. Körben sok-sok apró szívecske... Mit mondjak, nem viszik majd képzőművészeti kiállításra, de a kislányok tudni fogják majd, hogy a nagypapa gondolt rájuk, napokig dolgozott ezzel...
A gépész nagyon ügyeskezű. Amikor Dariusz elment, faragott neki fából egy halat, van róla fényképem is. És emellett állandóan vigyorog, mosolyog, és Istvankunak hív, és mindent megjavít. Sajnos a vállamat nem tudja megreparálni. Elkapta a reuma, nem tudom emelni, még megmozdítani is nagy kín. A barba adott Voltaren kenőcsöt. Még nem próbáltam, remélem, valamicskét azért használ.
Március 7. kedd, úton a portugál partok elõtt. Délben volt vonal, ezért nagyon nem voltam hajlandó a barbával társalogni, mert egyébként fél kettő körül szokott leereszkedni a hídról, mindegy, éjféli vagy déli őrségváltás van.
Beszéltem az asszonnyal, nagyon nem tetszett neki, amit a viharokról írtam a levelemben (illetve naplóban), de azt azért nem mondta, hogy intézkedik, hogy ne legyen többet...
Mikola jelentkezett! Esemest írt a barbának, hogy jönne vissza. Ettől én teljesen berezeltem. De nem kellett aggódni hosszan, mert Jannak esze ágában sincs hazamenni, így a barba visszaírt, hogy nem tud semmit intézni. A parancsnok szerint jól főz, és jól gazdálkodik, ehhez csak annyit, hogy nem vagyunk egyformák. Azt hiszem, hogy ezzel el is lehet felejteni, mert most majd behajózik valahova, és akkor már nehéz lesz kifognia, hogy ugyanez legyen itt a barba. Azt hiszem, hogy otthon (Ukrajnában) működik a korrupció, és ha valahova menni akar, akkor tejelni kellene. Ha viszont kérik a hajóról, akkor minden rendben. Persze ez csak elmélkedés (és az is lehet, hogy kicsit rosszindulatú, előítéletektől sem mentes, és így tovább...).
Dariuszról
A barba mutatta a "Confidental report"-ot, amit Dariusz a havi postába tett. Ez afféle "mosolycsekk", a parancsnok véleménye a személyzetről, szakmai, emberi, egészségi, meg mindenféle szempontból, és a Marlow ez alapján minõsíti az embereit.
Az a nagy harci helyzet, sikerült mindenből "rontanom" az év vége óta. Ami leginkább nevetséges az, hogy az angol kiválóm leromlott másfél hónap alatt a mindössze jó szintre (hiába, ebben a korban az ember már butul, még akkor is, ha minden nap használja a nyelvet), és a személyes kapcsolataim se érdemelnek már kiválót, hanem csak jót. Ugye az természetes, hogy különböző emberek a nyelvtudásom különbözőképpen értékelik, de ebben változás csak felfelé képzelhető el ugyanannál a parancsnoknál! Mást ne vegyünk, mert ez a két dolog az, amiről másnak is lehet mérvadó véleménye, az hogy szakmailag is romlottam, azt más nem "láthatja", csak a barba. Lehet, hogy mindez nem tűnik nagy dolognak, de az biztos, hogy alkalmas arra, hogy valakinek jól "alávágjanak", belerondítsanak a karrierjébe. Ha fiatalabb lennék, és lenne parancsnoki ambícióm, akkor most sírnék dühömben.
Most az a kérdés, hogy mit mondjak?
Dühöngjek? Szentségeljek? Szórjak átkot rá?
Talán az a legjobb, ha azt mondom, hogy sajnálom ezt a szerencsétlent. Hiszen engem csak a Marlow előtt tud lehúzni, és "alám vágni" ám ezzel a saját emberségéről állított ki bizonyítványt. Amikor január 27-én összezördültünk, akkor azt írtam, hogy hiszem, ha látom, hogy "elfelejtette". Hát most láthatom, hogy csak szembe mosolyog, a hátamba kést kíván.
Én azért vagyok nagyon szomorú, hogy amikor leírtam a kételyem, igazam volt.
Ezután azt tudom tenni, hogy elkerülöm, ha lehet, vagy ha találkozunk, akkor vigyázok arra, hogy a hátam mögé ne kerülhessen.
De azért elgondolkoztam azon, hogy karácsonykor ez az ember szentképet osztogatott imádsággal és kihajózásakor kaptam tőle hármas csókot hátba veregetéssel, ami a szlávoknál a barátság jele.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
