2003. szeptember
Szeptember 26. péntek, úton. Negyed kettőkor kezdtem a szolgálatot, épp, hogy elhagytuk a vyborgi pilotállomást. Az idő tűrhető. A Kieli-csatornán megyünk át. Antwerpenben 30-án lehetünk. Én hozzáteszem, hogy wp (weather permit), azaz ha az időjárás engedi.
Hát az időjárás nem engedi. Begorombult, és lassan megyünk. Még az a szerencse, hogy nem oldalról jönnek a hullámok.
Szeptember 27. szombat, úton. Vánszorgunk. Alig megyünk heteket. Így nem lesz holnap a Kieli csatorna. Ha tehetem, a honlapomat készítem. Nagyon élvezem, teljes egészében átvariálom, és egységessé teszem.
Szeptember 28. vasárnap, úton. A délutáni őrségre szép idő lett. Beszéltem az asszonnyal. Éjszaka elkészítettem a hó végét, így most nyugi van.
A barbának kellett egy iratot kinyomtatni, abból nekem az derül ki, hogy Antwerpenből megy haza, ugyanis az italok és cigaretta átadás-átvételről szól. Na, és állandóan informálja Björn Busét, a Marlowtól, hogy mikor érkezünk, ezt pedig csak akkor teszik, ha váltás van.
Tulajdonképpen semleges érzésekkel búcsúzom tőle, de ha egy hülye, szeszélyes pasas jönne, akkor visszasírnám. ő ugyanis az a fajta, aki pontosan kiszámítható. Ha minden rendben van, akkor egy szót se szól, a legkisebb hibáért felkapja a vizet. Az első két hétben párszor duzzogtam rá emiatt, de az utóbbi időben semmi gond. Holnap reggel hatkor érkezünk a pilotállomásra.
Szeptember 29. hétfő, úton, Kieli csatorna. Reggel hatkor azzal búcsúztam a barbától, hogy keltsen, ha kellek. Ennek az a magyarázata, hogy a vuoksi indulás után odaadott egy borítékot, hogy ez a holtenaui hatóságoknak kell, és nekem kell kivinnem. Na, tizenegykor ébredtem, már jól a csatornában jártunk, nem keltett, sőt a manőverre se. Ez jó. A révkalauzzal sokat beszélgettünk, nyakra főre szidta a kormányt az adópolitika miatt. A nagy cégeknek hihetetlen kedvezményt adnak, a kisembereken tíz centet is keményen bevasalnak. Azt hiszem, ez mindenütt így van. Akinek van miből fizetni, annak nem kell, az államot a bérből és fizetésből élők erejük felett pénzelik.
Az Elbán a barba vitte a hajót, így nekem négykor letelt a szolgálatom. Este fél éjfélkor kezdek.
Szeptember 30. kedd, úton. A honlapomat csinálom. Szerintem, ez már az elfogadható mértéken felül van. Nekem tetszik. Több mindent kihagytam belőle. (2023: még most is ez a "hivatalos" honlapom.) Délután négykor leváltott a barba, és közben dőlt belőle a panasz, hogy milyen inkorrektül járt el vele Herr Rohden. A behajózás előtt négy nappal közölte, hogy kénytelen levenni a fizetését 1500 euro-val, ez akkor lett volna fair, ha kihajózáskor közli, amikor szabadságra megy. Most kérték, hogy maradjon egy hónappal tovább, és három napja jött a telex, hogy behajózik az új barba. Az érem másik oldala, hogy azt hiszem, a fizetésének a levétele arra volt jó, hogy ne kelljen kirúgni, hanem magától menjen el, mert sok probléma volt vele. Az előző behajózásakor a szakács és a chief is panaszkodott rá a cégnél, azt hiszem megelégelték. Egyébként az új barba orosz, bizonyos Pavlov, legalább Sztyepannak jól jön. Azt hiszem, jól ki lehet jönni vele, hiszen az oroszok alapjában véve barátságos népek. Aztán később majd meglátjuk. Az igazság az, hogy jobban örülök az orosznak, mintha német jött volna.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Szeptember 25. csütörtök, Vuoksi, úton.
Azt hiszem, aki a háború után volt fiatal, és lelkes, azoknak az élete érdekes regény. Ki megírja, mint Molnár Géza is, ki nem...
Kis hétvégi ház mellett megyünk el, nem a parton van, behúzódott a fák közé, a parton csak egy felfordított csónak pihen. Itt már elmúlt a nyár, nincs meleg vénasszonyok nyara, kint a szélben hűvös van.
Beszéltem az asszonnyal. A kocsi még mindig nincs kész, de úgy tűnik, látszik a vége. Nagyon kellene már az ára, és hol van az még! Apát december 4-én műtik, csípőprotézist kap. Szegény, el tudom képzelni, hogy milyen rettenetes lehet neki a lakáshoz kötve a fájdalomtól. Kezd egy picit tele lenni a hócipőm a barbával. Nem szeretem az olyan embert, aki nem mondja el, hogy mik az elvárásai, és az ember nem érti, hogy miért néz ki úgy, mint aki duzzog. Ma délután rákérdeztem.
Szeptember 21. vasárnap, úton, Gävle. A pilotállomásra délben értünk, negyed kettőre kikötöttünk, kettőkor mentőcsónak gyakorlat, és mindenki szabad. Azt hiszem, sokat fogytam, amióta a hajón vagyok. Lassan három hete vagyok itt, és összesen két szelet kenyeret ettem (amikor melegszendvics volt reggelire: ananászos és hagymás, sajtszelettel letakarva). Tésztát minimálisat fogyasztok. A szakács kiváló! gyönyörű hidegtálakat készít vasárnap esténként, mindenkinek egyénileg, nemcsak kiteszi az asztalra a választékot. Én ilyen észveszejtően finom céklalevest még nem ettem, amit Sztasu tesz az asztalra, és az uborkalevese is remek. Még egy hajón se tettem, hogy esténként is kérjek levest, de itt minden este eszem (és kevesebbet a másodikból), ez is belejátszhat a fogyásba. Ma este szárított hal volt, úgy elkészítve, mint a svédgomba. Finom volt.
A kocsit még nem adták el... Remélem, jővünk még Stockholm környékére. Gävle mindössze 170 kilométer a svéd fővárostól.
Szeptember 13. szombat, úton.
Az ügynök szerint, lehet, hogy csak pénteken kezdik a berakást. Szennyezett talajt viszünk Hamburga, ugyanaz a rakomány, mint amikor a hajóra érkeztem.
Nos, a földet valami benzinkút környékéről szedik össze, ettől bűzlik úgy, mint a szovjet laktanya virágoskertje.
- Érted? - kérdi a barba.
Szeptember 6. szombat, úton.
Kibeszéltük az eseményeket, aztán Naplóírás, de most végig, eddig a sorig, már csak ásítozom, de lehet, hogy amint befejezem, nem rendezkedem a kabinban, hanem csicsika.
Hát ez a hajó nem az a típus, amit eddig jól megismertem. A Presidentre emlékeztetett, és ahogyan haladtunk a dolgokkal, egyre inkább kiderült, hogy a testvérhajója, bár sokkal jobb. A hídja teljesen normális méretű, azáltal, hogy a nyitott oldalsó szárnyat befedték. A szalon és a konyha egy helyiségben van, két asztal, egy háromszemélyes tiszti, és egy kétszemélyes legénységi.
Miközben bemutattam számítástechnikai tudásom, és a gépet csavaroztam az asztalhoz a hídon, a másik csaj megszólal:
December 23. csütörtök, úton.
Karácsony 2004
Persze minden ország a saját igényeinek megfelelően készíti, például a hongkongiak mini gömböket készítenek, mert a mini lakásban levő mini fára ez illik. Az amerikaiak sztriptízt bemutató angyalkát meg csillogó, aranyfogú aligátort festenek az ízléses díszekre (nyilván nem ez az általános, de a Deutschewelle jegyzetírója ezt emelte ki, ahonnan a barba az átadandó tudományt szerezte).
Aztán volt egy szép lazac- és egy aszpikos haltál, és lengyel szokás szerint aszalt szilvából készült ital, és gyümölcssaláta kiwiből, sárgadinnyéből, banánból, almából, mandarinból. Sütemény nem volt, de délután már tortát ettünk, mert érkezéskor az ügynökkel bejött a gyár képviselője és hozott egy óriási tortát Kellemes Karácsonyt felirattal, ami Gud Julnak hangzik idevalósi eriknyelven.
Vacsora után valahogyan szóba került a komárnói hajógyár, és a barba mondja, hogy vagy tizenkét hajót készítettek a Mahartnak, és még háromra van opciójuk. Nohát, és én erről itt szerzek tudomást? Otthon utána kell nézni, hogy érdemes lenne-e és át lehet-e menni egyáltalán?
Napközben nyugi, igaz, engem reggel fél hétkor felkeltett a kezem, de a többiek 9-10-ig aludtak. Nem akarok panaszkodni, mert azért éjféltől kialudtam a hat és fél órát, csak egyszer ébredtem fel közben.
Kalasnyikov adott délután valami kenceficét a kezemre, mert látta, hogy sokat kínlódom, de nem használt, 
Ahányszor itt voltam, nem álltam meg, hogy felvételt ne készítettem volna róla. A helyén egy egyszerű, hosszú, randa vasszerkezeten megy a forgalom. Nyilván megérti valahol az ember, hogy a forgalom az elsődleges, de én bizony nem bontottam volna el. Mellette építettem volna egy új hidat, ezt meg felújítottam volna, és valamiféle sétálóhidat, afféle látványosságot csináltam volna belőle, hiszen érdekes műszaki műemlék lehetett volna belőle.
December 20. hétfő, úton.
Audit
Ebéd utánra jött az ügynök értem, orvoshoz mentünk, mert tele van a hócipőm a kezem miatt. Nagyon kellemes, modern orvosi rendelőben voltunk, hamar sorra kerültem, a doki szimpatikus 35 körüli férfi, és jól beszélt angolul (ez vicc volt, ha valaki nem vette volna észre!).
Aztán délután megjelent a black gang. Ketten voltak, tehetségükhöz mérten átkutattak minket, nem találtak semmit. Ez egyikük elmondta, hogy őfelsége vámosai bajban vannak, nincs elég ember, és most "taktikát" váltanak: területi kutatást végeznek. Megszállnak egy területet, ott minden hajót átkutatnak. Minden hajóról, tengerészről kimutatást vezetnek, aki legalább négyszer-ötször átesik egy ilyen vizsgálaton, és tisztának találtatott, azt békén hagyják utána...
December 9. csütörtök, Lisszabon, úton, Setubal.
Aztán ő például fordítva tudja a népszavazás eredményét, úgy tudja, hogy a "nem" 51 egész valahány tized százalék...
Lisszabon óriási fényjátékkal búcsúzott tőlünk! A Praca de Comercio és a II. József emlékmű, valamint a mögötte levő diadalív pazarul kivilágítva, valamiféle fényorgonával. A színek állandóan váltakoztak, lézersugár vágott az éjszakai égboltba. Fantasztikus volt!
December 11. szombat, Setubal, úton.
Mindenesetre sokáig bambultam a csillagképeket, gyönyörű tiszta égbolt volt, a Kaszás, a Bika, a Cassiopeia, az Oroszlán, Kis és Nagy Göncöl, mind-mind jól látható volt. Ilyenkor aztán elszabadul az ember fantáziája, a gondolat szárnyal, és milyen érdekes, végül is a családnál és Encsikénél kötött ki... Vajon Óbudán mit lehet ebből látni?
November 26. péntek, Sunndalsöra, úton.
November 28. vasárnap, úton, Karmöy.
A viking pehelycukorka
November 24. szerda, úton, Thamshaven.
szól. Mert azt az ember az iskolából tudja, hogy "a könyvnyomtatást Gutenberg fedezte fel". Úgy gondolom, hogy ezzel ki is merül a tudomány. Aki hallott róla, az nagyjából ennyit tud. Életrajzát nem tanítják, mert nincs! Ugyanis semmit nem tudunk közvetlenül róla, mindent egykori iratokból böngésztek elő szorgos kutatók, nem tudjuk hol és mit tanult, mikor merre járt, ennek a géniusznak a "magánélete" tökéletes titok az utódok előtt!
És hogy mennyit kellett dolgozni ezért? Íme:
Meg kellett dolgozni érte. A szedésmunka sajátosságaiból, következetes eltéréseiből stb. megállapították, hogy hat szedő dolgozott a művön. Oldalanként átlag 1310 betűt, összesen több mint hárommilliót kellett megmozgatniok. A 260-féle írásjegy s a nagy igényű szedésrendszer miatt egy-egy szedő naponta egy oldalnál többet aligha szedhetett ki. Az 1282 oldal így ugyanennyi szedésnapot jelent, azaz egy szedőre 212 munkanap esik. Csakhogy a Bibliával egy időben sok más munkát is végzett a nyomda, hogy mást ne említsünk, a búcsúlevelek tízezreit adta ki. Ha ehhez hozzászámítjuk egyfelől, hogy a középkorban a sok ünnep miatt az év mindössze 280 munkanapból állt, másfelől viszont a napi munkaidő átlag 12 óra volt (nyáron több, télen kevesebb, 8-16 óra közt ingadozott), akkor kiderül, hogy a szedésnek legalább két esztendeig kellett tartania. - A hat szedő hat sajtógép, azaz legalább hat nyomtató számára dolgozott, s ezek munkája sem volt kisebb. A sokféle művelet: a papírnyirkítás, gépre helyezés, hajtogatás, szárítás, a szedésformák cserélése, festékezés stb. mellett, mint a próbák megmutatták, óránként 8-16 nyomtatást lehetett elvégezni. Ismét az 1282 oldalt véve alapul, 185 példányon összesen 237 170 nyomtatóművelet elvégzését jelentette mindez, azaz kereken 2000 tizenkét órás munkanapot. Egy-egy nyomtatóra tehát átlag 333 munkanap esnék, de a fentebb mondott okokból itt is legalább két esztendőt kell számítanunk.
Zenth job keez
Délelőtt kitűztem a városba, mert tegnap láttam egy vérnyomásmérőt, azt meg kell vennem, mert a régi nem mér, zokon vette a tengervizet.
Lisszabonban
Megdőltek vagy negyven fokot (ha húsz fok fölött van, akkor már az ember azt képzeli, hogy most aztán felborulunk, el tudom képzelni, hogy mit álltak ki lelkileg szegény tengerészek!), aztán átbillentek szép lassan a másik oldalra... és úgy maradtak! Kiderült, hogy a rakomány megcsúszott, nem volt semmi lehetőség arra, hogy helyreállítsák az úszáshelyzetet. Próbálkoztak némi ballasztolással, a darukat kihajtották a hajóoldalon kívülre, és valahogyan bejöttek Lisszabonba. Itt aztán egy hete dolgoznak rajtuk.