2003. NOVEMBER

November 21. péntek, úton, Kotka, úton. Éjjel néha megriadtam, de hallottam a főgépet, még alhatom, menetben vagyunk. Egyszer arra kaptam fel a fejem, hogy indul a főgép, na most manővereznek... Attól tartottam, nem tudok visszaaludni, de hamarosan a mobil csöngésére kellett kikászálódnom, fél öt volt. Ez itt fél hatot jelent, s hatkor kezdenek, mondta az ügynök, még Kantvikban, indulás előtt. Amikor kijöttem a kabinból, találkozom Augustóval.
- Most volt vége a manővernek - mondta. Ezek szerint az utolsó megriadástól számítva nem sokat aludtam.
Úgy tűnik, az a mondat, hogy hatkor kezdenek, Finnországban azt jelenti, hogy semmi esetre se ötkor. Hatra kinyitottam a raktárt, fél óra múlva kezdtek csak szállingózni a melósok, háromnegyed volt, amikor elkezdték a berakást. Alhattam volna még háromnegyed órát. Kettőre befejezték, háromkor pilot. Oleg kérdezte, hogyan akarom a szolgálatot, de én inkább azt választottam, hogy hatig leszek, aztán alvás. A hídon nyugodt lélekkel bóbiskoltam, mert a révkalauz viszi a hajót. Amikor kiértünk az apró szigetecskék sűrűjéből a pasi megunta, hogy nézek befele a fejembe.
- Holnapra havazást jósol a meteorológia... - mondta jó hangosan.
- Jé, nahát... igazán? - riadtam meg, és attól kezdve be nem állt a szánk. Ezt a kalauzt az "agresszív beszélgetők" közé sorolom. Teljesen mindegy, hogy miről beszélünk, csak ne legyen csend. A havazás apropóján meghallgattam, hogy milyen szuper három és négyrétegű ablakok vannak Finnországban, milyen fejlett a szigeteléstechnika, mivel fűt a Saimaa tavon levő hétvégi házában (tessék megfogózkodni: fával!) és a hülye arab történetét is elmesélte, aki Németországban vett vaskályhát, mert az könnyebb és olcsóbb, mint a finn tüzelőkészségek, de nem is tartja a meleget, bezzeg az ő kályhája, este négykor befűt, és reggel ugyanolyan meleg van, ha nem melegebb, mint éjjel, mert ilyenek ezek a finn kályhák, bennük cirkulál a meleg levegő, és lassan adják ki a hőt magukból, és Lappföldön sokkal hidegebb van télen, mint délen, de nyáron is, és egy ausztrál pasi olyan szépen beszél finnül, hogy a helyiek nem is hiszik el, hogy ausztrál, hanem arra a vidékre valónak gondolják, ahonnan a feleségre származik, mert az ő akcentusát tanulta meg, miközben az asszony a gyerekekkel finnül beszélt, ő is elleste a nyelvet, és már ő is finnül beszélget velük, és hogy a magyar és a finn nyelv biztosan a grammatikában hasonlít, mert hangzásban aztán nem, ráadásul ők szőkék, mi barnák, feketék vagyunk, biztosan összekeveredtünk déli népekkel, és a finnek ezen a területen élnek már négyezer éve, és Oroszország északkeleti része, Karélia, is finn nyelvű volt, amíg el nem oroszosították, de az észtek nagyon szépen beszélik a finn nyelvet, nemcsak azért, mert rokon nyelv, ő érti az észtet többé-kevésbé, vannak ugyanolyan, hasonlító és teljesen különböző szavaik, ám higgyem el, hogy az észtek megtanulták a tévéből a finnt, mert a szovjet időkben mindenki a finn adókat nézte, ugyanis a szovjet csak propaganda volt... - nagyjából itt vett levegőt a pasi, és tartott mintegy két másodperc szünetet. Itt gyorsan elvettem a szót, és elmagyaráztam a tárgyas és tárgyatlan igeragozást.
- Nem, ilyen nincs a finnben - mondta lakonikusan, és több percig hallgatott, biztos megsértődött, hogy elvesztette a fonalat a közbekotyogásommal... Mielőtt a pilot kiszállt volna, Encsike hívott. Szegényke megint kiválasztotta a lehető legrosszabb időpontot. Vacsora után jól felöltöztem, aztán kimentem a deckre, mert vonal a lakótérben már nincs. Kotka is olyan kikötő, hogy kipipálhatom, de csak egy gyárat láttam.

November 22. szombat, úton. Ez a nap is olyan, hogy kipipálhatom. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, hat óra híd, hat óra lakótér...
Javítom, olvasom a Rekviemet, meg kell mondjam, most nem tetszik annyira, amikor elkezdtem, és egy szuszra megírtam a felét. De hát még nincs kész, és van még vele munka elég.

November 23. vasárnap, úton. Csendes nap, minden tekintetben. Jó az idő (az évszakhoz képest), és elvagyunk a hajón, mint a befőtt. Hat óra szolgálat, hat óra kabin, megy a verkli, most lassan telnek a napok.

November 24. hétfő, úton (Kieli-csatorna). Kicsit átvariáltuk az őrséget. Már hajnali ötkor leléptem, azzal, hogy korán érünk a csatornába. Fél órát késtünk, így nyolc tízkor keltett a barba az eredeti fél nyolc helyett. Ez a fél óra is sokat számított az alvásnál.
Zuhogó esőben manővereztünk, utána rohanás a csatornaügynökséghez a hajó papírjaival. Vettünk ivóvizet. Mindössze negyed óra kellett a 18 tonnához. Megjött a bonded store (vámmentes áru), a cigi és az ital. Nem jött Britta Jahn, és nem vitték el a négy zsáknyi rakodóbrágát, pedig az RMS megígérte, hogy Holtenauban daruval kiemelik. Most tetszik a Rekviem, élvezettel olvasom újra, és javítgatom. Sajnos, ezen a hajón nem jut annyi idő az olvasásra, mint az Isartalon. Ugyanis a Balti tengeren jól jön (viszonylag) a Kossuth, és azt hallgatom. Tegnap a Névjegyben Schiff Andris volt (azt hiszem, akik a Ki mit tudon látták, azoknak csak per Andris marad... Egyébként a vetélkedő győzelem nemigen segítette az Akadémián.).
Amikor van időm könyvre, Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című művét olvasom. Most csak annyit, hogy nem vagyok feldobva tőle - az első rész közepén tartok -, lehet, hogy ez szentségtörésnek hangzik. Meglátom, és megírom a véleményem, ha befejeztem.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 16. vasárnap, úton. Hajnalban azzal érkezett a barba a hídra, hogy California új kormányzója Schwarzenegger. Kíváncsi lennék mennyiben volt hatása (ha csak tudat alatt is) a filmek alapján kialakult tökös, kemény legény szerepnek a terroristaveszélynek kitett Amerikában a megválasztásának? Biztos nem én vagyok az egyedüli pszichológus akit izgat a kérdés.

Megette a fene ezt a kitalált középkort...

Azóta is ezen filózom...
Meg aztán, hogy megvan a hangszóróm, meghallgattam a letöltött (kicsit rossz hangminőségű) előadásokat, és nem hagy nyugodni az egész. Több minden "nem tiszta", többek között azért, mert kiderült, nem Illig volt az első, akinek feltűntek ezek a "bizonytalansági tényezők". Egy Horst Furmann nevű professzor egy 1986-ban rendezett, a középkori oklevélhamisításokkal foglalkozó kongresszuson mondta: vagy minden hamisító próféta volt, vagy gond van az időszámításunk körül. Ugyanis a történészek is tudják, hogy a kb. 270 Nagy Károly korabeli oklevél közül 101 hamis. És ezek közé került Egenhardt Vita Carolija (Nagy Károly élete), valamint a Birodalmi Krónikák, és csak ez a két írott forrás bizonyítja Nagy Károly létét. (A prófétaságot azért mondta, mert a Károly korában hamisított okleveleknek csak a X. században volt hozadéka. S azt ugye mondani se kell, hogy ha valaki hamisít, azért teszi, mert azonnal szüksége van az eredményre, raktárra nem hamisítunk, hogy majdcsak hasznát veszi valaki!) Most az a kérdés, hogy Hetesi Zsolt által említett csillagászati Tavaszpont számítás mennyire pontos, mennyire szavahihető? Na mindegy, majd ennek utánajárok, de azért azt hiszem, hogy ez rendben lesz...
Legalább is remélem. És vannak más dolgok is. Sajnos olyanok, amik engem igen érzékenyen érintenek. Ugyanis kiderült, hogy azért a Rubicon folyóiratban megszólalt szakértők - hát, hogy is fogalmazzam? -, ők is gyarló emberek. Nem tudom, melyik szót használjam: egyesek hazudnak, vagy a csúsztatnak a jobb. A csúsztatnak számomra már pejoratívabb, mint a hazudnak, mert tudjuk a napi politikai életből, és a sajtóból, hogy nagyobb károkat lehet okozni a féligazságokkal, mint az "egyenes" hazugságokkal. Ugyanis ezek hihetöbbek, és az emberek jobban átverhetők.
Ifj. Barta János professzor írja: "Meglehetősen szabadon bánik Illig az építészeti emlékekkel is. A középkori építészetre vonatkozóan vannak szerény ismereteim, ezek mégsem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy belássam, miért előzné meg korát az aacheni palotakápolna kupolája." Ezután fejtegeti, hogy miért nincs igaza Illignek a kupolát illetően. Ezt a fejtegetést teljesen megkajoltam, már olyan szempontól, hogy azt hittem, ezzel Illig a padlóra került... Csak azt nem tudtam, hogy a professzor úr csúsztat egy pöttyet.
Ugyanis Illig a könyvében egy halom olyan sajátosságra mutat rá a kápolnával kapcsolatban - a rádióműsorban így hangzott el -, aminek nincs építészeti előzménye, ami csak a X. században jelentkezik, és ezek közül a kupola csak egy! Barta professzor fejtegetése alapján én azt gondoltam, hogy íme, tessék, na, erre mit mond Illig, és kiderült, hogy a tudós történész előkaparta azt az egy dolgot, amire van néminemű magyarázat, a többiről pedig mélyen hallgat.
Persze a bizonytalanság fennáll, mert nemcsak ifj. Barta csúsztat, hanem a rádióbeszélgetésben is elhangzott egy: ott arról beszélt Pap Gábor, a művészettörténész, hogy az Illiget kritizálók azzal intézik el, hogy a niceai zsinattól korrigálta Gergely pápa a naptárt, holott i.e. 45-ig kellett volna (Julius Cesarig), és azt elfelejti elmondani, hogy ebben az érvben a történészek részéről az is benne foglaltatik, hogy a zsinat esetleg korrigált három napot (csak ez nem bizonyítható, de vannak rá utaló jelek, tehát megtörténhetett, és a történész ugye nem állíthat, ha nincs rá bizonyítéka!).
Szóval rohadt nehéz ügy.
Viszont roppant hasznos. Sok minden napfényre kerül, amit eddig nem tudtunk. Megtudjuk, hogy mik a történelmi buktatók, amiről a hivatalos álláspont lazán nem vesz tudomást. Sok mindenről kell ezután beszélni, nem lehet agyonhallgatni.

November 17, hétfő, úton. Este Koppenhága előtt megálltunk olajat vételezni. Közben beszéltem Encsivel.

November 18. kedd, úton. Semmi hír, se az ügynökségtől, se a hajóbérlőtől, megyünk bele a vakvilágba, holnap okosabbak leszünk. Korán sötétedik, négykor már csak a feketeség vesz körül, se Hold, se csillagok, csak egy-egy hajó pislákoló lámpája a láthatáron.

November 19. szerda, úton, Kantvik. Késő este álltunk part mellé, de legalább az éjszaka nyugodt lesz.
Már régebben el akartam mondani néhány étkezési furcsaságot a hajón.
Az első ami meglepett, amikor Oleg a zöld salátát a leveshez ette. Előszőr azt hittem, hogy csak a paradicsomleveshez eszi, de később is, mindegy milyen a leves. Ezt csak az érdekesség kedvéért mondtam.
Staszu kezd elkanászodni. Kissé egyhangú a kaja, mindent megszór bőven kaporral, mindegy, hogy rántott húsra teszi-e vagy a főtt krumplira, de a gombalevesbe is jut, és a milánói spagettire is. És ahogy a salátát, savanyúságot párosítja a kajákkal az eléggé lengyeles... Ma hagymás-ecetes hering volt (valami isteni), ehhez sült burgonya, és káposztasaláta. Bezzeg a rántott húshoz nem ad. Annak a tetejére tesz egy csomó sült hagymát, ad mellé kapros sült krumplit és főtt zöldbabot.

November 20. csütörtök, Kantvik, úton. Egész nap nyirkos, esős idő volt, 3-4 fokos hőmérséklettel, ezek meg mint a megszállottak raktak, nem érdekelte az eső őket. Igaz, nem volt állandó eső, mert néha havazott.

Marlow policy

Délután nagy telexváltás volt Ciprussal. Ugyanis a barba jó egy hete kért munkaruhákat, és ami a feneség az egészben, azonnal jött a válasz, hogy oké, vegye meg valahol német, vagy holland kikötőben. Ez ugye azt jelenti, hogy jár mindenkinek. Nekem is. Na, a mai telex szerint Vlissingenben megkapjuk, de a parancsnok köteles megmondani a személyzetnek, hogy ezek a Marlow tulajdonában vannak, senki nem viheti magával a kihajózáskor, ha mégis, akkor ki kell fizetnie. Erre Oleg felkapta a vizet.
Nem vagyok rendőr, hogy a hazautazók csomagjában kurkásszak, hogy elviszi-e a munkaruhát, írta telexben Mr. B. Busénak Ciprusra. Na, erre jött a nagy dörgedelem:
Kedves parancsnok, vegye tudomásul, hogy ez a Marlow politikája, aki munkaruhát kap, kötleles a hajón hagyni, mert az a Marlow tulajdona, ezen nem lehet változtatni! Most gondolja el bárki, hogyan néz ki egy overall, amit egy matróz hat hónapig hordott! Majd azt adják annak, aki behajózik? Vagy a levetett melóscipőt is akarják adni? Ki az a marha, aki egy másik után hordja? Én biztosan nem szeretném átvenni másnak a lábgombáját, elég az enyém... Szóval ez tipikus bikkfafejű gondolkodás.
Nem akarom írni, hogy német, (a Marlow német cég, és jellemző, hogy a Marlow Navigationt Francis egyszer úgy emlegette, hoby az M.N. azt jelenti: Maffia Navigation) de ez minden, csak nem ésszerűség. Illetve dehogynem. Ha átviszem másik hajóra magammal, esetleg ott is szöget üthet a személyzet fejébe: jé, jár a munkaruha?, és elkezdik ők is követelni. Ugyanis a tulajdonos kifizeti a a Marlownak. Azt hiszem, mi azért kapunk, mert Oleg először Mr. Rohdent - a tulajt - kérdezte, hogy hogyan lehetne Sztyepánnak szerezni egy overallt, mert már elhasználódott, amit otthonról hozott. Erre a tulaj nyilván rádörrentett a Marlowra, mert Buse válaszolt, és kérte, mit kérte, utasította Oleget, hogy legközelebb tőlük igényelje, ne keverje bele a tulajdonost. Hát ennyi...
Este Encsike felhívott, elmondta az aggályait a kocsival kapcsolatban, de szegény nem a legjobbkor telefonált, mert a kirakás végén, manőver előtt, így le kellett állítanom, és rohanni raktárt csukni, indulás este fél hatkor. Úgy egyeztünk meg Oleggel, hogy én kilencig leszek attól kezdve, hogy a pilot kiszáll, és utána a berakás kezdetéig alszom, még manőverre se keltenek. A hídon felhívtam az asszonyt.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 13. csütörtök, úton, Blyth, úton. Hajnalban adom át az őrséget Olegnek:
- Déli szél várható estére, 8-9-es erősségű vihar...
- István az nem lehet, valamit elértettél, nincs oka a viharnak - mondja, és veszi elő az időjárástérképet amit tegnap vett a fax. Magyaráz, érvel, hogy nincs oka a déli szélnek. Viszem a hajnali holland előrejelzést. Megnézi, csóválja a fejét, mert persze az is adja, akárcsak a BBC a déli szelet. Azt hiszem, egy kicsit túl nagy meteorológusnak tartja magát... Fél tizenegyre kikötöttünk, tizenegykor elkezdték a kirakást, hipp-hopp kész lettünk ötkor. Addigra már teljesen megváltozott a véleménye, mert minden csapból orkán folyt... Minden adó 9-11-es vihart jósolt, de csak hajnalban kezdődik a haddelhadd. Délkeleti szél indít, majd déli, délnyugati, és végül nyugati, és péntek estére lecseng a dühe, akkor már csak 6-7-es szél lesz. Így a kirakás végeztével alig tudtam a raktárakat becsukni, máris kiáltotta:
- Orrköteleket eldobni...
Még vacsora előtt volt fél óra szolgálatom, ebből negyed azzal ment el, hogy Oleg végig azon morfondírozott, hogyan lehetne megúszni a szar időt.
- Ha hajnali négyre Aberdeenbe érünk, akkor minden oké. Csak nem raknak be túl hamar, s estére már elviselhető lesz!

November 14. péntek, úton, Aberdeen. Fél órát késtünk, és valóban, már elég jókora hullámokat gerjesztett a fújni kezdő délkeleti szél. Azonnal behoztak, és mivel semmi információnk nem volt, ezért Oleg elküldött aludni. Tíz felé kecmeregtem elő, épp az ügynökkel beszélt a barba.
- Holnap reggel hétkor kezdik a berakást. Ha akarsz menj ki a városba.
Hát meg kell mondja, hogy voltam már többször is úgy hajón, hogy közel a városhoz, de ez mindenen túltett! (Beszúrás 2023: az utca végén az a kék egy hajó, az a kikötő!) Ha egy százötven méteres utcán végigmész, akkor a város történelmi központjába vagy, a főutcán! Persze az idő ramaty, fúj a szél, kergeti a súlyos, szürke felhőket, nem éppen fényképezésre való idő. Hát ez meg is látszott a képeken.
Tetszik a város. Igaz, a Union Street teljesen szürke. Éppen felújítottak egy épületet, szürke blokkokkal burkolták, hogy ne lógjon ki a környezetből, olyan hangulatot áraszt, mint a szemközti régi kastély. A boltok zsúfoltak, vásárló is sok van, itt a karácsonyi bevásárlás megkezdődött, pedig hol van még a bronzvasárnap, amikor otthon igazából kezdődik a veszett tülekedés és pénzköltés. Én is beálltam, az Argosban - katalógus áruház - vettem egy kicsi, de jó minőségű Sony hangszórót a laptophoz. Aztán próbáltam venni valamit, amivel a bőrkeményedést lehet a sarokról levarázsolni, hát azt hiába kerestem. 
Három órát sétáltam, aztán bejöttem. El se fáradtam nagyon (egy kicsit igen). Valószínűleg holnap reggel kezdenek. Ez még nem biztos. Lesz egy jó éjszakám.

November 15. szombat, Aberdeen, úton. Mintha nem is lett volna tegnap szél, eső, ronda idő, reggelre mindent elfelejtettünk. Nyolckor kezdtek, és kettőre már meg is kötöztük a rakományt. A viharra a holthullámok emlékeztettek, a szél 4-5-ös északnyugati, nem zavaró. Mielőtt kiértünk volna a mobil hálózat hatásköréből felhívtam Encsit.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 6. csütörtök, úton, Joensuu. Az út a tavon tizenhat óra, ezt három pilotváltással tettük meg, azaz mind a négy mintegy 40 mérföldet hozta a hajót. 
Nyugi volt, viszonylag sűrű köd, így aztán nem láttam semmit, mondta is nevetve a kalauz, hogy jobb is, mert igen keskeny átjárókon evickélünk át. Mondjuk a radaron látszott, de a folyamin, ami nem mérföldben, hanem kilométerben számol, és a távolságot így igazából nem érzékeltem. Jót beszélgettünk, hamar elrepült a négy óra.
Sok minden szóba került. többek között elmondta, hogy a fakitermelés télen is megy, nem számít a hideg (hiszen a gépek vezetőkabinja fűtött). A fát teherautók hordják a jégre. Ha már egy méter vastag, akkor a legnagyobb kamion is rámehet. Ha vékonyabb, akkor locsolják - felhízlalják - a jeget. A fát lerakják, megkötik, aztán tavasszal "kiolvad" alóla a jég, és máris úsztatható a fa. Speciális, Brazíliában nem sűrűn alkalmazható technika...
A révkalauzom Savonlinna előtt - egy 15 ezer lelket számláló város - szállt ki. Itt új kalauz jött, de még maradnom kellett, mert a város után egy híd van, amelyiknek a magassága csak 14,4 méter, így az árbocokat le kellett hajtani, hogy átférjünk alatta. Utána alhattam, csak érkezésre keltem. Tizenegyre part mellett álltunk, és a nap hátralévő része a mienk, csak holnap reggel hatkor kezdenek. 
A surveyor átvette a raktárt, délután térképeztem, szakkönyveztem, a következő utat vittem be a GPS-be.

November 7. péntek, Joensuu, úton. Mindig elámulok az újabb és újabb rakodóberendezéseken, amivel a hajó állásidejét jelentősen lehet lecsökkenteni, felgyorsítani a berakást. Itt is egy újabbal találkoztam. Valamikor említettem (még az Isartalon), hogy automata kioldószerkezetet készítettek, és azt távirányítással működtette egy ember. Most azt is megspórolták, hja, az emberi munka a legdrágább, ahol csak lehet kiküszöbölik! Itt egy muris, hidraulikus szerkezetet helyeznek a kötegek tetejére, két fog összekattan az átfogó drót alatt, nem kell két ember aki a horgokat beakassza, és nem kell, aki kioldja, mert a darus egy kapcsolóval elintéz mindent. A berakáshoz kell: egy darus, két villástargonca vezető, és egy pasi, aki figyeli, hogy az automata fogak jól megfogták-e a kötegeket. Hol vannak a valamikori tíz-tizenőt fős rakodóbrigádok? Kicsit kószáltam a hatalmas raktárban, ahova vagonokba érkezik a cellulóz a 40 kilométerre levő gyárból. Most kísértetiesen üres volt, azt hiszem, talán ha még egy hajóra való rakomány van benne. A rakodásvezető - egyben targoncás - elmondta, hogy télen feltöltik a raktárt, 35 ezer tonna cellulózt halmoznak fel benne, ez mintegy 22-24 hajó rakománya. 
Nagyon nem kószálhattam el a hajótól, mert négy óra alatt végeznek, mondták, és nem hazudtak. Ez a lánctalpas, hidraulikus karokkal működő daru (nincs kötélzete, a rakodószerkezet a kar végén van közvetlenül) hihetetlen gyors (a lassú kötélcsévélést kiküszöbölték), a rekordja eddig 476 tonna egy óra alatt! (Ez 238 köteg cellulóz, egy emelés 6 köteg, tehát egy óra alatt 40 emelés, ami pedig másfél percenként egy!) Indulás tizenegykor. Egy kicsit átvariáltuk az őrséget, mivel hajnali három körül leszünk az első zsilipnél, és Olegnek is kell valamit aludni. Délután ötkor leléptem, este tízkor kezdtem. A délutáni őrség alatt fényképeztem, videókat készítettem, elfoglaltam magam, mert a révkalauz olyan volt, mint egy Kuka Matyi. Onnan derült ki, hogy tud angolul, hogy szólt: ott jön a pilotcsónak a váltójával.

November 8. szombat, Saimaa csatorna, úton. A révkalauz, a tóra jövet a csatorna után behoz egy nyomtatványt, amire mindegyikük beírja a szolgálatát, a megtett mérföldet és mellé a szolgálat díját. Összeadtam, íme: 356 mérföld oda-vissza, és ez 3453 eurót kóstál. Nem olcsó mulatság, főleg, ha hozzáveszem a csatornaszolgálat és a Vyborg-csatorna pilot díját is! Négyre értünk a Maläkia zsiliphez, akkor gyorsan elmentem aludni. 
Kilenckor felébredtem, felmentem, gyönyörű napsütés, hát fényképeztem, videóztam megint. (Ezek nem igazi videók, mert a digitális fényképezőgép csak 15 kockát csinál másodpercenként, rossz a minősége, szinte élvezhetetlen.) Délután hívtam az asszonyt, miután automata sms értesítést kaptam, hogy a telefonszámlára pénz érkezett. Még nem volt otthon. Szabolcs vette fel.
- Szia... - köszöntöttem, mert nem tudom, ki veszi fel.
- Kőszeg! - volt a meghökkentő válasz a fiam részéről.
- Tessék?
- Kőszeg! - mondta újból.
Hát, mit mondjak? Kőszeg egy igazán jó szó. Kőszeg szép szó, gyönyörű nyári emlékeket idéz, esti sétát a vár környékén, a Várkörön, egy kellemes vacsorát a Kulacsban, de nem hinném, hogy Szabolcs is effélére gondolt.
- Mi van Kőszeggel...? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nem Sopron, hanem Kőszeg - volt a válasz, s rögtön tudtam, hogy az Ottlik könyvre utal, hogy ott volt a katonai iskola, ahol az Iskola a határon játszódik. Ezek szerint mégis az első érzésem volt a jó.

November 9. vasárnap, úton. A hajnali őrségben meglepetés ért: csengett a telefon. Biztosan téves, gondoltam, de nem: az asszonykám volt.
- Isti, látod amit én? - kérdezte nagy titokzatosan.
- Miért, mit látsz?
- Teljes holdfogyatkozás van...
Hiába mentem ki, és forgattam a fejem, teljesen be volt borulva, így semmit nem láttam. Azért egy jót beszélgettünk, és elbúcsúztunk. Remélem el tud aludni.
Szép időben hajózunk. Délután nyugi, még az asszony se hívott.

November 10. hétfő, úton. Csendes időben hajózunk. Ennyi történt ma. Meg egy nappal kevesebb az élet...
Bombatámadás volt Rijadban, valószínűleg az al Kaida volt.

November 11. kedd, úton. Már az Északi tengeren hajózunk. Délután telex jött, Aberdeenben rakunk be egy finn kikötőnek. Onnan valószínűleg a Saimaa tó lesz megint, legalább is remélem, nem úgy, mint Oleg, mert neki a háta közepére se hiányzik. Szeptember közepén majd szívszélhűdés ért: a komputernek elment a hangja. Próbálhattam bármi hibakeresést, mindenre azt mondta, hogy rendben van, jól működik a hangkártya. Akkor otthon a szerviz, hiszen garanciális, gondoltam.
Ma fotókat másoltam Olegnek. Mutatom, hogy nincs hang, illetve alig hallhatóan hallani valamit, de csinálhatok bármit, nem lehet felerősíteni egyik szoftverrel se. Erre Oleg odanyúl a laptop oldalához, és hangosító gombot feltekeri, és láss csodát: van hang!
Az első olyan masinám, amin van külső hangerőszabályzó... De olyan rejtve, hogy eddig nem vettem észre, és nyilván teljesen véletlenül levettem a hangot.

November 12. szerda, úton. Ma már nem jött jól a Kossuth délután. Ennyi. Lityegős nap volt. Holnap reggel Blyth. Esti
hír: Bombatámadás Irakban, huszonhat olasz katona és iraki állampolgár halt meg.

Az alábbi linket az egyik kedves olvasóm küldte, aki rákeresett a Saimaa csatornára, és talált is egy képsorozatot: klikk ide. Az ioldal orosz nyelvű, lehet gyakorolni!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 4. kedd, úton, Mustola. A hajnali őrség minden gond nélkül lezajlott volna, ha nem kellett volna rekedtre üvöltöznöm magam...
Ahogy elhagyjuk Gogoland szigetét, az orosz parti őrség hívja a hajókat, be kell jelentkezni. Hallom, hogy hívnak. Tisztán, erősen jött az adás, én vagyok az a hajó, amelyik 60 fokos útirányban halad a 2-es és 3-as bója között. Válaszolok. Semmi, azaz újra hív... Válaszolok, újra hív. Ez így ment másfél órán keresztül. Előszőr dühös voltam, aztán már csak röhögtem.

Végül hallom, hogy egy másik állomás, amelyik a szentpétervári forgalmat ellenőrzi (az én parti őrségem a 10-es csatornán dolgozott, a szentpétervári a 11-esen), és ő hívott, hogy ő hall engem, és hallottam is, amint elmondja a Gogoland szigetén levőnek az adataimat, és azt is, hogy másfél órája válaszolok minden hívására.Oleg fél hatkor jött fel a hídra. Szerintem ideges, mert nem volt még a Saimaa csatornában. Onnan is gondolom, hogy egész úton azzal nyűglődött, hogyan rendeljen csatorna-révkalauzt, mert nem talált egyetlen táviratot se ebben az ügyben. Hiába mondtam, hogy Vyborg pilot mindent elintéz, azt kell megrendelni, onnan megy minden automatikusan.
Vyborg pilot mindenesetre oroszosan azt mondta, hogy 10 körül lesz révkalauz (ez moszkvai időt jelent, ami két órával előbbre jár, mint mi). Tizenegykor keltem, éppen egy zsilipbe érkeztünk, ezt onnan láttam, hogy nem látok semmit, amikor az ablakon kinéztem, s hogy miért nem láttam semmit, azt rögtön tudtam, mert olyan közel van a zsilipfal minden dokkban, hogy majdnem súroljuk a falat.

Felmegyek, hát még csak az elsőbe - a Brusznitcsnoje zsilipbe - álltunk be. 
Épp két kedves orosz hölgy caplatott le a hídról, ők voltak a beléptető vizsgálat, elmúltak volna a régi szép idők, amikor 25 egyenruhás jött lejmolni cigit és piát? A napom csendesen telt. Oleg a hídon, a két matróz intézte a kikötéseket a zsilipekben, nekem semmi dolgom nem volt. Ezek a zsilipben való kikötések azért mások, mint egyéb, normális helyen! A hajó közepéről adnak ki egy kötelet, ezzel fogják meg, elől egy méter van a zsilipkapuig, hátul is van vagy kettő, de csak akkor, ha a kaput már becsukták. Nyitott állapotban úgy tíz centire van a farunktól.

Az egyik oldalon a falhoz simulunk, a másikon így van vagy hatvan centi "szabad" vízfelület. A következő, az Iszkrovka zsilip egy mérföld, ott sikerült félpofára - csuszára - kapni a zsilipbejáratot, egy kicsit megnyomódott a muráda a próván (orrban). Ez közel se volt olyan nagy, mint az előző, mintegy kétméternyi vízszintkülönbség volt csak.
A Cvetocsnoje zsilip megint magas, legalább nyolcméternyi a különbség az alsó és felső vízszint között. Negyven perc múlva érkeztünk az Ilisztoje zsiliphez.


Felmentem a hídra, mert gyanúsan lassan haladtunk.- Egy hajó jön ki a zsilipből, meg kell várnunk - mondta a pilot. Egy CTK jött ki, ebből a típusból van vagy "hatmillió" az oroszoknak, nincs is nevük, hanem csak sorszámuk. Hamarosan hívták a pilotot telefonon. Amint végzett, lemondóan mondja:

- A CTK megnyomott valamit a zsilipben, a Dockmaster nem ad engedélyt a bemenetelre, le kell állnunk, a zsilip előtt van egy rakpart, oda megyünk. Nem tudni mennyi időt töltünk itt, egy órát, egy napot, pár napot? Hamarosan látjuk, hogy egy csónak megy a zsilipbe (oroszok, tehát evezőscsónak volt), majd tíz perc múlva jön az ukáz: mehetünk. Ennek az ijedtségnek az örömére megint megtűzte a pilot a zsilipfalat, újabb sérülés, de már hozzászoktunk. A fiatal révkalauz nem állt a helyzet magaslatán. A Pälli zsilip az első finn. Innen két óra az út a következőig. Ide már sötétben érkeztünk, pedig csak négy óra volt. Öt körül felmentem a hídra. Koromsőtét volt. Azaz nem: sűrű ködben haladtunk. A két keresőreflektor bekapcsolva, a bójasort keresték velük, a tejfehér fénysugár még a víz színe előtt elenyészett, de azért bóják tetejét meg tudta világítani.

A közelben fények a parton, azt hittem egy kis városka. Ahogy közeledünk a bal oldalon a kőd kezdett furcsa alakot ölteni: mintha mintázata lett volna, függőleges erezetnek tűnt, átmentem a híd másik oldalára, hát két méterre tőlünk nyárfaerdő...
Amikor közelebb értünk, kiderült a fények határátkelőt jelentettek. Itt van az orosz-finn határ. Végleg megérkeztünk Finnországba. A bóják mindegyike világított, innen a csatorna partján nátriumlámpák mutatták az utat. Fantasztikus, sziklába vájt mederben folyik a víz, már látni lehetett mindkét partot, a sűrű köd csak a kis tavon volt. Megérkeztünk a Souskua zsiliphez, innen már csak húsz perc az út a kikötőhöz, Mustoláig. Persze ez a kikötő kicsit más, mint amit az ember elképzel: a csatorna partján egy ötven méteres rakpart, a hajók tíz méterre mennek el mellettünk, hát rendesen meghúznak minket is, ki is adtunk annyi kötelet, amennyit csak tudtunk. Éjjel alig tudtam aludni, állandóan hallottam a hajó súrlódását a kikötőballonokon. Holnap reggel hétkor kezdenek, ez nekem hat órát jelent.


November 5. szerda, Mustola, úton. Ahogyan mondták, úgy is kezdtek. Gyorsan haladtak, közben meghozták a nagynyomású szivattyút, de ami rossz, hogy nekünk kell vele kimosni a raktárt. Először sima vízzel, majd ezzel a ketyerével, ami nagynyomású gőzt fejleszt. Hiába tiltakozott Francis, hogy tűzoltóvízzel szépen kimosták, muszáj volt nekiesni másodszor is, nem kockáztathattuk, hogy a surveyor ne vegye át a raktárt.

Este ötkor indultunk. Úgy volt, hogy manőver után mehetek aludni, de még nem indultunk el, amikor Oleg szólt a kézi rádión:
- István, indulás után gyere fel a hídra, ez tavi révkalauz, nem csatornapilot. Így aztán nem volt mit tenni, fel a hídra, az egyik oldalon én mondtam a távolságot a parttól, a másikon Oleg. Nem kell sokra gondolni, ilyeneket szóltunk:
- Húsz centi, harminc centi...
És persze elkaptuk a jobb oldallal, majd a bal oldal koccant, a barba kész "ideg" lett, mire beálltunk az első zsilipbe. Szegény révkalauz csak szerencsétlenkedett, látszott rajta, hogy totál ki van készülve idegileg ő is. A végén azt mondta, hogy a következő zsilipbe a parancsnok vigye be a hajót. Azt egy koccanással megúsztuk, szép manőver volt.

- István, minek csatornapilot, ha én állok be a hajóval? - kérdezte utána megkönnyebbülve. Az utolsó zsilip - Maläkia - után mentem aludni.
(Már itt jelzem, hogy a következő Saimaa tavi utunkról lész több videó!)

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. NOVEMBER

November 1. szombat, úton, Kieli-csatorna, úton.  Szaggatott napunk volt Oleggel. Este korábban kezdtem, hogy aztán éjjel kettőkor feljöjjön a hídra, Cuxhaventől ő akarta vinni a hajót. Meglátta, hogy hol vagyunk, ideges lett: - István túlságosan jobbra jöttél a hajóval! - mondja, és azonnal bekormányozta a folyó közepére.
- Andromeda, rossz helyen hajózik, húzódjon jobbra, ahol eddig jött! - szólt ránk azonnal a cuxhaveni forgalomellenőrzés.
Magamban vigyorogva mentem le pihenni. Arra gondolni se lehetett, hogy lefeküdjek, mert annál rosszabb egy óra múlva felkelni. Fél négykor zsilipelés, kivittem a hajó papírjait az irodába, majd utána hatig szolgálat.
Lejárt két hónapom! Ezzel együtt, úgy látszik, a békesség ideje is a hajón.

Megy a szarkeverés

Ha valamit utálok, akkor ezt nagyon. És úgy, hogy valahol mindenkinek igaza van: Sztyepan azért panaszkodott Olegnek, hogy az rendben van, hogy manőverezik, de a kikötőköteleket készítsék elő neki, hogy csak a végső stádiumra kelljen jönnie. Meg a szakács is hasonló véleményen van.
Most megkaptam utasításba, hogy utasítsam a matrózokat, hogy manőver előtt készítsék elő a köteleket hátul is.
Jogos, elvégre ők a matrózok. De ők azért morognak, hogy sose kellett csinálniuk, a német barbánál nem volt szokásban.
Lehet. De most nem német van, hanem Oleg, és ő így rendelkezett... Na, mindegy.

Előléptem...

Mégpedig matrózzá! Délelőtt érkezünk Holtenauhoz, a zsiliphez. Fél tizenegykor Augusto ébreszt, nagy álmosan feltápászkodtam, felbaktattam a hídra.
- Miért keltél fel? - kérdezi Oleg csodálkozva.
- Augusto keltett a zsilip miatt - mondtam az igazságnak megfelelően.
- Azt mondtam neki, hogy a matrózoknak szóljon... - mondta Oleg legyintve. (A szakács ilyenkor matróz.) A zsilipbe megérkezett Britta Jahn kisasszony (lám, már nem Kisnagysád, kitanultam a nevét a telexekből), hozott mindenféle anyagot, amit megrendeltünk.

Az elátkozott nyomtató

Kaptunk még szeptemberben egy HP nyomtatót a használhatatlan számítógéphez (mert nyomtató nélkül használhatatlan). Amikor megjött, írtam, hogy kaptam egy letolást, mert nem ellenőriztem le a kábeleket. Na, azóta lett nyomtatókábel, de a konnektorba még nem tudtuk bedugni, mert nincs hozzá adapter. Ma Britta Jahn hozott egy zacskónyi adaptert azzal, hogy az egyik biztosan jó lesz. Én rőgvest tudtam, hogy nem, mert miért lenne jó egy otthon, az irodában kidobott, használhatatlan Nokia tőltő, vagy Canon adapter? Nem is találtam megfelelőt.
Így a komputer ügy tovább dagadozik, majd mire kihajózom, talán megoldódik.
Azért szeretek a Balti tengeren hajózni, mert itt napközben is jön a Kossuth. Hallottam ma délben az Élelmiszer Magazint, András öcsém szerkesztette.

November 2. vasárnap, úton. Mindenfelé viharjelzést ad a dán parti állomás, de eddig jó az idő. Igaz, a Balti tengerhez képest: most három mérföldes a láthatóság, de a szél gyenge, a víz nem hullámos.Ennyi történt ma, illetve még az említésre méltó, hogy egész délután jól jött a Kossuth, jól elszórakoztam. Francis délután feljött a hídra, vagy két órát téptük a szánkat.

November 3. hétfő, úton. Mint tegnap. Kaptunk négy Notice to Marinerst, azokkal bíbelődőm. Ilyen még nem volt, hogy november elsején megkaptam az október 23.-it. Így most teljesen naprakész lesz a térkép és szakkönyvjavítás. Még mindig nem tudtam megszeretni ezt a bíbelődő, precíz-pepi munkát...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 29. szerda, Brugge, úton, Antwerpen. Azt tudtuk, hogy a következő berakó Antwerpen lesz, és a rakomány Mustolába, a Saimaa csatornában levő kikötőbe szól. Azt is megadta az RMS, hogy 1800 tonnát rakunk be (valami ömlesztett rakományt), de nem, hogy mit. Illetve a táviratban az állt, hogy 10% moloo, és fogalmunk se volt, hogy ez miféle rakománynak a milyen 10%-a?
Oleg rákérdezett. Hamar megjött a válasz: moloo = more or less owner option, azaz többé kevésbé, a tulajdonos opciója szerint, ami azt jelenti, hogy 1800 tonnát rakunk be, 10% eltérés lehet, a parancsnok belátása szerint. (ez azért van, mert meghatározott merüléssel kell a csatornához érkezni Finnországban, ahol a maximális merülés 4,35 m.).
Hát vannak ilyen faramuci rővidítések, amikkel az ember kell, hogy előszőr találkozzon, ez a mi gyakorlatunkban most következett be.Egyre lett kész a kirakás, utána válaszfal állítás, de csak egy, mert különben lekéssük a zsilipnyitást. A zsilip előtt érdekeset láttam, és fényképeztem: ide hozzák a Tricolor szétvágott darabjait. Kettő szekció rozsdásodik a parton. Pedig milyen szép hajó volt valamikor.
A pilot szerint Zeebrugge Európa legnagyobb autó export-import kikötője. Valamikor Bremerhaven volt, de mára a belgák átvették a vezető helyet. A Tricolor innen indult utolsó útjára, és ide tért vissza roncsaiban. Így érkezés után, került sor a másikra.
A hajóbérlő kierőszakolta Olegtől, hogy a kikötőben ne vegyünk pilotot, a barba nagy nehezen belement, viszont felajánlotta, hogy a kapott bónuszt megosztja, ha vele leszek a hídon. Miért mondtam volna nemet? Látszik, hogy nem német...

Október 30. csütörtök, Antwerpen, úton. Hajnali fél egyre álltunk part mellé. Utána a válaszfalat viszonylag gyorsan helyére tettük, kettőkor már mindenki aludt. A matrózoknak megengedtem, hogy tízig ne bújjanak elő, vállaltam, hogy Olegnek megmondom reggel, én engedtem a pihenőt. Oleg természetesen egyetértett a reggelinél. Tízkor hátrább álltunk ötven métert, utána aki élt és mozgott nyomás a Sunny Radióhoz. Vámmentes kikötői üzlet. Én maradtam, nincs mit vennem. A berakás végén egy kis botrány volt, mert a hajó őt centit orron volt, és jobbra dőlt két fokot. Mondom a stevedornak:
- Tegyenek át egy markolóval az elejéből középen balra.
- Mit képzel, chief, ez lehetetlen! Tilos a rakományt berakás után mozgatni!
Aranyos! Ezt miért nem tudták előbb mondani? Ez azért elég jellemző a hajóbérlőre, hogy egy oldalról egy csomó fölösleges információval látnak el, másfelöl lényeges dolgokat nem adnak meg. Bár ezt a surveyornak és a rakodóknak illet volna mondaniuk. Nyilván azért következik be efféle félreértés, mert mindenki teszi a dolgát a megszokott módon: ha szenet rakunk, fel se merül az agyamban, hogy nem szabad mozgatni berakás után. ők is tették a dolgukat, ahogy megszokták, gondolom nem gondolták, hogy a kokszot mozgattatni akarom, ha befejezték a hajót. Ugye a jó pap holtig tanul, hát én most tanultam meg, hogy a koksz kényes szén, és nem szabad a darabokat megtörni, összezúzni... Hétkor a zsilipben voltunk, elég későn, ahhoz képest, hogy háromnegyed őtkor indultunk. Viszont Oleg viszi a hajót Steenbankig.

Október 31. péntek, úton. Októberhez képest elviselhető az idő. Ma egy kicsit kidőlt a bili:

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 27. hétfő, úton, Brugge. Kitört a vénasszonyok nyara. Átértünk a Doveri szoroson, és hétágra süt a nap, csendes a tenger, gyönyörű az idő. Zeebruggénél zsilipeltünk, onnan még 12 kilométer az út egy csatornán a festői kisváros kikötőjéig. Késő volt mire megérkeztünk, fél éjfél körül zuhantam ágyba. Azért a holnapi napra nagy várakozással nézek, mert Oleg ígérete szerint mindenki kimehet a városba.

Október 28. kedd, Brugge. Korán kellett kelnem, hatra ígérték magukat, és hatkor a darus már fordult is a hajó főlé, hogy megtegye az első markolást. Remélem mindenben ilyen szavatartók lesznek, mert azt is mondták, hogy nem fejezik ma be a kirakást, arra csak holnap délben kerül sor.

Ahhoz képest, hogy szénrakodó, a környék rendezett és tiszta. A rakpart szépen lebetonozva, a különbőző szénfajták betonfallal elválasztva, és minden négy órában jön a locsolóautó, hogy lemossa a rakpartot.

Itt állunk a városban, kétszáz méterre egy bevásárlóközpont, ellentétes irányban a központba vezető út.

Francissal mentem ki. Ugyanabban a cipőben jár, mint Edmondo leledzett az Isartalon. Pénzt akar utalni a számlájáról, mert az asszony rimánkodik, hogy a gyerekek beiskolázására kell. Két fia és ugyanannyi lánya van. (Lehet, hogy jó későn kezdik az évet?) A ghánaiak nem merik hazautalni a pénzüket, mindegyiknek Hollandiában van bankszámlája, mert otthon nagyon megvágják őket, adót vonnak le, meg a bankok megbízhatatlanok, és ilyesmi. Szóval hetek óta azért rimánkodik az éghez, hogy Rotterdamba menjünk, mert onnan nem gond átutalni.

Fél tízkor indultunk, arra amerre a révkalauz útmutatása alapján a kijáratot tudtuk. Jól megsétáltatott minket, mert a városközpontba pont az ellenkező irányba kellett volna menni, így tettünk egy nagy kört, feleslegesen.A várost az első látásra megszerettem. Hangulatos történelmi városközpont, és az oda vezető úton is kedves kis utcákon, gyönyörűen karbantartott régi stílusú épületek között koptattuk a cipőnk talpát.
Útközben megtaláltam a boltokat, amiket kerestem: egy számítógép üzletet, egy papírboltot, de előszőr a pénzünket kellett beváltani. Bankot előszőr a Markton, a piactéren találtunk. Euróra cseréltük az angol fontjainkat, és a svéd koronát, aztán Francist elküldték a Western Unionhoz, hogy ott tud készpénzt átutalni. Ez nem a legjobb útja a pénzküldésnek, mert rohadt drága, de nincs más lehetőség. A bank után szétváltak útjaink. Sétáltam egyet a Markton, a kora reggeli napfény élesen megvilágította a kávéháza teraszait, a Belvedere hatalmas, város főlé magasodó tornya szinte alig látszott az ellenfényben, és a levegő is párás volt. Mostanra elolvadt az éjjeli fagyban megkötött víz, hideg volt, de azért kellemes. Tipikus október végi, november eleji csípős hideg, ami később kellemes meleggé változott, pedig nem volt több, mint tizenhárom-tizennégy fok. 
A Belvedere udvarán sokan várakoztak, hogy felliftezzenek a toronyba, ezt nem vártam meg. Arra azért jó volt, hogy bementem, mert a toronyról jó képet készíthettem a szikrázó napfényben. Kezdtem fáradni. Így aztán megkerestem a papírboltot, vettem a Rotring ceruzámba hegyet, aztán egy számítógép üzletben képernyő tisztító kendőket. Jól megkérik az árát...

 Találtam egy fodrászt is, nem volt vendége, beültem egy nyiratkozásra. A borbély flamandul kérdezett, aztán látva, hogy nem értem, azt kérdezte, hogy németül, vagy angolul szórakoztasson-e? A pasi, mint egy vérbeli figaró, megállás nélkül beszélt. Megtudtam tőle, hogy az utcában élt egy magyar származású ember, akinek varrógépüzlete volt, de már meghalt, kilencvenkét éves korában. Elfecsegte, hogy tavaly sok spanyol turista volt Bruggében, pedig nem szokásuk északra járni, de azért, mert az elmúlt évben Brugge és Salamanca közösen volt Európa Kulturális Fővárosa. Az kiderült, hogy nem sok dunsztja van a hajózásról, mert azt kérdezte, hogy vitorláshajóval vagyok-e? Ezenkívül megtudtam, hogy a vendégeit mindig elviszi egy hajókörútra a várost körülölelő csatornákon, hogy Olaszországban többször volt, és szereti az olasz ételeket.Közben megfrizurált, és megvágott a végén 12 euróval.
Fél egyre értem a hajóra. Utána Oleg ment ki. Este háronegyed tízig dolgoztak, holnap folytatják, szavatartó emberek ezek, kérem!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 26. vasárnap, úton. (második rész)

A Kitalált középkor, avagy egy nagy humbug...(?)

Úgy kezdődött az egész, hogy valamikor tavaly az interneten megjelent egy honlap, ami a Kitalált középkor címet viselte. Akkor mindössze Pap Gábor előadásának írásos változatát tartalmazta, amiben ismerteti a német Heribert Illig művét, illetve teóriáját a kora középkort illetően. Pap Gáborról annyit, hogy a magyarság történelmét, történetét meglehetősen sajátos szemléletben vizsgálja, kutatja. Szíve joga. Az biztos, hogy nagyon sok elgondolkoztató megállapítása van, és mind szöges ellentétben áll a hivatalos történelemszemlélettel. Aki ismeri, az ugorhat, de aki nem, annak röviden a problémáról:
XIII. Gergely pápa 1582-ben megreformálta a julián naptárt. Abban az évben október 4-e után 15-e következett, magyarán betoldottak tíz napot. Ez közismert. A történészek körében is, és az is, hogy valami nem stimmel, de erre csak Illig tudott magyarázatot adni. Ugyanis a mai naptár jól működik, annak ellenére, hogy a julián naptár kezdete óta eltelt időre vetítve 13 napot kellett volna betoldani. Jó közelítéssel egy betoldott nap egy évszázadnak (128 évnek) felel meg. Magyarán a problémát úgy lehet megfogalmazni (Illig szerint), hogyha a mai naptárunk jól működik a tíz napos betoldással, akkor az a hiányzó három nap azt jelenti, hogy a középkorban meghamisították a történelmet, és betoldottak három évszázadot. Az elmélete szerint 614 szeptembere és 911 augusztusa közötti időszak nem létezett, az kitalálás, betoldás, történelemhamisítás.
Az elmélet tetszetős, főleg nekünk magyaroknak jönne kapóra, ha bizonyítani lehetne, mert ugye az árpádházi királyaink és Attila közötti kapcsolat úgy alakulna, miként az Kézai mester krónikájában van lefektetve, ugyanis az ő kronológiája és a most "hivatalos" között mintegy háromszáz év az eltérés, s ha ezt ki lehetne törölni, akkor pontosan kijön az öt nemzedék Attiláig.
Persze ez a könyv, illetve kettő, mert nálunk jelent meg egy kötetben, eredetileg két könyvet írt Illig úr, nagy vihart kavart, Németországban 16 kiadást ért meg, ezen kívül csak magyarra fordították le, és nálunk is kasszasiker.
Na, most józan paraszti ésszel azt lehet mondani, hogy: az egész egy nagy marhaság. Ezt nem szeretem, nem a józan paraszti észt, hanem az ex katedra kijelentéseket, a megfellebbezhetetlen igazságokat. Mert mondhat bárki bármit, tehet akármilyen megfellebbezhetetlen és sommás kijelentést, a tény akkor is tény marad, van három hiányzó nap a naptárreformban, ami megfelel közel három évszázadnak a történelemben, és Illig magyarázata egy a lehetségesek közül.
Azt várom Illig úrtól is, és a vele szemben állóktól is, hogy érveljenek, hadd döntsem el én, hogy kinek hiszek. Ezért aztán, amikor behajózásom előtt újra rámentem a honlapra, teljesen meglepődtem, mennyi információ található a Pap Gábor nevével jelzett oldalon. Javára írandó, hogy nemcsak azokat a véleményeket, írásokat közli, amelyek az érvei mellett vannak, hanem a vele vitatkozókét is.
Fél napot töltöttem el azzal, hogy mindent letöltsek, mit mondjak, baromi nagy anyag! Többek között itt van a Rubicon folyóirat egy teljes száma, amiben történészek vitatkoznak Heribert Illig állításával. Van egy Népszabi cikk Orosz István egyetemi tanár történészprofesszorral a debreceni egyetemről, és még több más is.
A cikkek mind érdekesek, mert más és más szemszögből világítják meg a történettudomány mai álláspontját a kora középkorral kapcsolatban. A baj csak az, hogy a történész urak nem tudnak döntő érvet felhozni Illiggel szemben. Hiszen a német szerző pontosan azt használja ki, hogy a korról hézagosak az ismeretek, tehát logikus, hogy nem lehet ellene "falrengető" bizonyítékokat állítani. Ugye erre a kérdéses időszakra esik Nagy Károly és utódai, a karolingok uralkodása, és bizony az ő létét teljes egészében tagadja a szenzációs mű szerzője, aki mára már jelentős számú munkatárssal dolgozik az elméletén, s eredményeiket a folyóiratukban s az interneten közzéteszik. (Ez is egy előnye az internetnek, bárki bármit feltehet, s nem lehet senkit elhallgattatni, vagy agyonhallgatni a hatalom részéről!)
Illig ellen felmutatni olyan mutatós tényeket nem lehet, amelyek ugyanakkora nyilvánosságot kaphatnának, mint a német botcsinálta "történész". Illig úr képzelete szabadon szárnyalhat, ő nem történész, hanem matematikus és rendszerszervező, de jártas a művészettörténetben is, ezt elismerik. (És ugye a történelemmel mintegy húsz éve intenzíven foglalkozik, hát itt se kezdő, vagy kontár - megjegyzés tőlem.) Egészen eddig úgy olvastam a cikkeket, hogy vártam valami frappáns érvet, valami konkrétumot, ami az elképzelés tarthatatlanságát bizonyítja, de "csak" derék, szakmailag megalapozott érveket olvastam, ami nem annyira "kézenfekvő", nem annyira látványos, nem olyan frappáns, mint a kitalált történelem ideája. A vitatkozók ismertetik szakterületük jelenlegi ismereteit a kérdéses időszakról, de mást nem "tudnak felhozni". De ma délután elolvastam Hetesi Zsolt csillagász írását a Rubiconban. A fejtegetésének semmi köze a történelem eseményeihez, ő az időszámítás szakavatott ismerője. És meg is mutatta, számomra elfogadhatóan, hogy Illignek nincs igaza, amit kitalált, nem áll meg a lábán, tehet akármit, nem tudja bizonyítani igazát.
És Hetesi úr érve számomra tökéletesen érthető, lévén kapcsolódik a szakmámhoz.
A hajózástan alapja a csillagászat. Azt tudom, hogy a tavaszpontnak (Aries) milyen jelentősége van, az a kiindulási pontja minden csillagot használó hajózási számításnak is. Azt is tudom, hogy a Tavaszpont az égbolton egy kört ír le, pontosan 26 000 éves a ciklusa, tehát ennyi idő alatt tér vissza a kiindulási pontba.
Az ókorból fennmaradt egy Hipparkosz nevű görög csillagász mérési eredménye i.e. 130-ból. Egy kis matek: kétezerben a Tavaszpont 29,5 fokkal tért el Hipparkosz mérésétől. Tehát: 2000 + 130 = 2130 éves különbség. 2130 / 26000 * 360 fok (a kör 360 fokos) = 29,5 fok. Ha hiányozna a történelemből 300 év, akkor 2000-300 = 1700, ehhez jön az időszámítás előtti +130 év, azaz 1830. Így 1830 / 26000 * 360 = 24 fok lehetne csak a különbség a két mérés között, de tudjuk, hogy 29,5 és ez azt jelenti, hogy i.e. 130-tól a történelem számolása folyamatos, sehova se toldottak be 300 évet.
Engem ez a számítás győzött meg tökéletesen arról, hogy Illig úr elmélete egy nagy csacsiság. (És egyúttal remélem, hogy Hetesi úr okfejtése igaz, nincs benne csúsztatás, mondjuk azért, hogyha esetleg jezsuita lenne, és az egyházat védeni akarná, mindenáron.) Viszont egyáltalán nem volt haszontalan végigolvasni a pro és kontra érveket. Sok-sok új ismeret birtokába jutottam, és ez mindenképpen nyereség. A szerzők kicsit feltárták "szakmai titkaikat", például hogyan vizsgálják egy oklevél hitelességét, mik a szempontjaik, és hiába a légből kapott állítás, hogy mind-mind későbbi hamisítvány, bizony erre a kor színvonalán nem volt semmi, de semmi lehetősége a kolostorokba élő szerzeteseknek (szerintem). Kürti Béla is megnyugodhat, aki a szegedi múzeum régésze, és szakterülete az avar kor, hogy a vizsgálódásai, kutatásai nem egy "nem létezett" népre vonatkoznak, már pedig Illig állítása szerint az avaroknak nincs helyük a Kárpát medence történetében, mert ugye az a kor kihúzandó egy tollvonással.
Érdekes volt olvasni Képes György és Balogh Elemér professzor urak írásait, akik az adott kor jogviszonyainak ismerői. A jogfejlődés - ahova a jog hetedikről a tizedik századra fejlődött a germán területen - a "kitalált" századok nélkül bizony képtelenség lenne. Azt hiszem, a megoldás kulcsa a kr. u. 325-ös niceai zsinatnál lehet. Erről a történészek nem nyilatkoznak egyértelműen, mert nincs teljes bizonyítékuk. A zsinatról szóló iratokban nem esik szó arról, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget (a Húsvét érdekében) három nappal visszahelyezték, ugyanis akkor már három nap volt a tropikus és julián év közötti különbség, azaz addigra három napot sietett az akkor hivatalos naptár. De utalás van rá, hogy a kérdés foglalkoztatta a pápát: I. Leó az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízta a naptár kérdéseinek kidolgozásával, de mivel nem maradt fent irat arról, hogy a zsinat napirendre tűzte volna, a történész nem teheti, hogy ex katedra kijelentse: akkor "tűnt el" a három hiányzó három nap. Az egészben az a szomorú, hogy ez a valóságtól jócskán elrugaszkodott elképzelés mekkora nyilvánosságot kap, de ez már így szokott lenni. A "botcsinálta szakértők" megalapozatlan állításai mindig érdekesebbek a tájékozatlan átlagember számára, mint a szaktudományok képviselőinek (sokszor laikus számára érthetetlen, szakzsargonban írott) tudományos munkái. Illig úr egy nyilatkozatában azt mondta, hogy bárkivel hajlandó vitatkozni, de csak azzal, akinek érvei vannak, bizonyítékai. Ebben az az érdekes, hogy megint azzal állunk szemben: egy műkedvelőnek nem kell az állítását bizonyítani, de elvárja a tudománytól, hogy az tegye meg helyette, illetve az vitázzon vele. Márpedig a tudomány csak egy megalapozott érvrendszerrel bíró állítást tud cáfolni. Az nem vitaalap, hogy azt állítom: VII. Bíborbanszületett Konstantin, II. Szilveszter pápa és III. Ottó német császár meghamisította a történelmet. Erre Illig úrnak sincs érve, csak elképzelése. Ezzel pedig nincs mit kezdeni. Ha Illig a történelmet első kézből, azaz a "hamisított" dokumentumokból ismerné, akkor nem tenne ilyen szenzációs megállapítást. De amit felhasznál társaival, az sok esetben önkényesen kiragadott részek, hivatkozások, másodkézből szerzett ismeretek, hivatalosan el nem ismert elképzelések. Valahogy úgy néz ki, hogy ami az ő igazát támasztja alá, azt beveszi a rendszerébe, ami nem, azt figyelmen kívül hagyja, vagy kijelenti, hogy hamisítvány. Legalább is a vitatkozó történészek állításai szerint így tesz. És bizony én hiszek nekik. Nem mondom, hogy amint meghallottam Illig elméletét feltétlen hívéül szegődtem volna. Mindössze annyi volt, hogy mint laikus érdeklődő valóban nem tudtam, hogy van-e valami igaz alapja az állításának? Nem hinném, hogy ha valami abszolút új, azért azt el kellene vetni. Azért mert ellentmond az eddigi tudásunknak. Azért, mert ellenkezik a hivatalos állásponttal. Meg kell adni a lehetőséget, hogy az igazát bizonyítsa. Valami olyasmit vártam, hogy a történészek azt mondják: ez nem lehet így, de vizsgáljuk meg, valóban hova tűnt a nevezetes három nap, azaz a három évszázad?
Most, hogy végigolvastam a szakmai véleményeket, nem várok semmi ilyesmit, engem tökéletesen meggyőzött Hetesi Zsolt csillagász számítása, és a történészek fejtegetései az adott korral kapcsolatban. Persze ennek a történetnek nálunk lesz még folytatása. Ez az én véleményem, s nem kívánom, hogy bárki magáévá tegye.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 23. Newport, horgonyon. Nem volt ünnepi kaja, de miért is lett volna? Azért elmondtam a litvánoknak, meg Staszunak, hogy milyen ünnep van ma. Az esőnek hűlt helye, tízkor a nap is kisütött, délben kész a kirakás. Magas víz csak este hatkor, így bőven volt időnk, hogy válaszfalat állítsunk. Nem szeretem, de muszáj munka. Ráadásul mind a kettőt be kellett állítani, hogy háromfelé osszuk a raktárt. Előtte volt egy háromnegyed órányi munka, amivel az ördögnek tartoztunk, mert a raktártetőket szétszedtük, hogy a raktár végében levő 100 tonna műtrágyához jobban hozzáférjenek kirakáskor. A két matróz elbalfékeskedte az összekapcsolást, de végül sikerült.
Utána raktármosás, hétkor manőver, a zsilipből elmentem aludni, a kimenetelt nem kellett megvárni. Horgonydobás, mert csak reggel ötkor lesz magas víz Swansea-nél.

Október 24, péntek, horgonyon, úton, Swansea. Hétre kötöttünk ki. Utána én el aludni, tizenegykor keltem. Úgy ígérték, hogy délben kezdünk. Egy másik hajó állt a berakóhelyen. Ebéd után kimegyek, megszakérteni a helyzetet, még rakodtak. Később látom áll minden. Elromlott a daru.
- Majd kettőkor - mondták -, de ebből se lett semmi. Végül fél hat volt, amikor végre az átállásra sor került.
Az első emelést belezúdították a raktárba, megemeli a a daru a második konténert, és leteszi.
- Baj van captain - jött az ügynök - megint elromlott. Éjjel megjavítják, és holnap reggel hatkor kezdenek.
Tíz perc múlva:
- Csak valamikor tíz körül kezdünk holnap. Egy csapágy eltört, de ígérik tízkor elkezdik, és a délutáni magas vízzel indulhatnak. Volt egy nyugis napunk, és holnap csak reggel hétkor kelek!

Október 25. szombat, Swansea, úton. Éjszaka fagyott. A deck úgy csúszik, mint a jégpálya. Ebéd után mentőcsónak gyakorlatot tartottunk. Mindenkivel felvetettem a hidegvíz ellen védő ruhát, nem tudom, hogyan mondjam magyarul az "immersion suit"-ot. Ez vagy fél centi vastag, hőtároló műanyagból készült, a testre teljesen rásimuló öltözet. Mozogni nem nagyon lehet benne, de a cél úgyis az, hogy megőrizze a test melegét a hideg vízben, és ott minden mozgás energiaveszteséggel jár. Hallatlan csinosak voltunk. Engem ketten ráztak bele az egységes méretű ruhába. Úgy éreztem magam, mint akit présbe zártak. De feljött, és ez a lényeg, két hónapja biztosan nem sikerült volna!
Kettőkor rajtaütésszerűen elkezdték a berakást. Nem vagyok gyakorlott szénszállító, így ebben a témában újszülöttnek számítok, s teljesen új volt a vicc is, ahogyan raktak: A darun van egy fordító szerkezet. Ezzel megragadják a nyitott tetejű konténert, felemeli, és a raktárba borítja. Egy emelés 25 tonna. Csoda-e, hat hatra befejezték? Indulás, zsilipelés, a zsilipből elmentem aludni.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 17. péntek, úton, Hamburg. Hajnalban hallgatom a Kossuthot: meghalt Papp Laci, minden idők legjobb amatőr ökölvívója. Ha már halál: az ügynök behozott egy Time magazint még régebben, most került fel a hídra. A címlapon Johnny Cash, kedvenc énekesem. ő is meghalt, 72 éves volt.

Túl szép volt, hogy igaz legyen!

Mármint az, hogy pár nap nyugi következik! Délben a hídon Oleg azzal fogadott, hogy azonnal megyünk Hamburgba, a berakást rögtön kezdik, és nyomás Newportba. Ami jó volt, hogy fél négyre értünk az Elba 1-es bójához, és onnan Oleg vitte a hajót (igaz, Brusbütteltől pilottal). Este hívott az asszony, a kocsi végre kint van eladásra. Szépen megcsinálták. Az ajtó 240 ezerbe került a biztosító számlája szerint! Jézusom, ha nincs a pasasnak kőtelezője! Jőhetett volna a pereskedés...
Még abban se volt szerencsém, hogy az áramlás szembe jött volna, mert akkor egyre értünk volna a Kalikayhoz. Nem, vitt a dagály, fél tízkor keltett a barba.
Kikőtés, mozgatható válaszfal beállítása, és kezdődhet a berakás. Jó sűrű éjszakám lesz!

Október 18. szombat, Hamburg, úton. Hamar beraktak! Hajnali négykor már bezártam a raktárakat. Oleg úgy rendelkezett, hogy ha kész, két óra múlva indulunk, így a révkalauzt fél hétre rendelte az ügynök. Délután kettőkor kezdtem a hídon.
Olvasom Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvét. Nagyon tetszik. Nem tudom folyamatosan olvasni: néha le kell tenni, és elmélkedni rajta.

Iskola a határon

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe. Ennek az volt az oka, hogy olvastam Ottlik és Gara László, a Párizsban élő irodalmár levelezését. Onnan, hogy Ottlik elsőbb Kedves Gara Úrnak, addig, hogy végül Édes Lacikámnak szólítja. Gara a magyar irodalmat népszerűsítette Franciaországban, egyengette a magyarok megjelenésének útját, kiadott egy magyar antológiát, megjelentette a Vén cigányt huszonöt különböző fordításban, és sokat fordított. Így nem csoda, hogy ezt a regényt is ő ültette át franciába.
Ottlik sokszor beszél leveleiben a különböző fordításokról (nevesül a német és az olasz kapcsán) és arról, hogy milyen nehéz szöveg, fordítói szemmel. Buzdítja Garát, ha valami gondja van, kérdezzen, mindent alaposan megmagyaráz, mert nehéz áttenni egy másik nyelv logikájára sok nyelvi részletet.
Az igazat megvallva, nem igen látom ezeket a nehézségeket az "elefes" és a gyerekek egymás között használt hasonló kifejezések kivételével. Persze az a nehéz, hogy megtalálják a megfelelő kifejezést, ami trágár, de úgy, hogy nem botrányos, amit egy tíz éves fiú szájába lehet adni. Az alapvető problémát abban látom, hogy a regény egy iskolában, egy katonai középiskolában (az első évfolyam - ötödikes srácok) játszódik, ahol a gyerekek a felnőtteket is próbára tevő szigor közepette próbálnak megfelelni a követelményeknek, saját maguk erkölcsi normáinak (már amelyiknek van ilyen korban, és Medvének és Bébének van, ők a két mesélő), és a roppant kemény környezetben egy "elefesnek" egészen más az értelme, mint a civil életben. (Az újszülöttek kedvéért: elefes = LFS: LóF@sz a Seggedbe)
Persze nemcsak ezek jelenthetnek nehézséget, hanem a féloldalnyi mondatok is, szinte mindegyiknek saját, külön hangulata van, meghatározott mondanivalóval. Itt nem lehet "elbaltázni" egyet se a fordítónak. Azt hiszem, ez lényeges, és nem véletlen, hogy Ottlik ezen annyit rágódott, mert egy rosszul kiválasztott idegen kifejezés agyonvághatja a lényeget.
Amúgy hallatlanul érdekes. Nem nevesíti a vidéki városkát, de azt hiszem Kőszegen van a katonai iskola, a regény színhelye. Ezt az Arany Strucc Szálloda miatt gondolom, ahol valaki megszáll.
Nem tudom, volt-e ilyen iskola a városban, de egy utalás történik még a várra, amit a törökök ostromoltak. Én eleinte Sopronra gondoltam, Péter Géza kapcsán, mert amikor elmesélte az életét, azt is elmondta, hogy katonai középiskolába járt és az Sopronban volt.
Ami aranyos, hogy amiből kiderülhetne, azt ügyesen eltitkolja: amikor szabadságra utaznak, és az állomásokat sorolják, akkor Győrrel kezdik. Mégis talán Sopron? (Természetesen Kőszegen volt.)

Október 19. vasárnap, úton.
Mégis Sopron. Kőszegnél nincs vasúti határforgalom. Milyen furcsa ez! Csak azért, mert egy ismerősőm ott végzett, ezért nekem is fontos, hogy kiderítsem, hol játszódik, melyik városban van az iskola. És Géza kapcsán egy picit magaménak is érzem. (Vajon él-e még Péter Géza? ő az a "barátom", akiről a Jaminaországban írtam, s '56-ban disszidált, előbb Argentínába keveredett, majd Ausztráliába. Amikor megtaláltam Maca néni egy - 1960-ban írt - búcsúlevelét, akkor határoztam el, hogy megkeresem Gézát, és elküldöm neki a könyvet, hogy lássa: nem felejtettem el az édesanyját, akit nagymamámként szerettem.
Az interneten kutattam fel, az ausztrál Brisbane-ből kaptam meg a pesti címét: a nyolcvanas évek végén hazajött. Találkoztunk, átadtam a könyvet, és megmutattam Maca néni levelét is. Géza elsírta magát. Amikor elmesélte az életét, akkor mondta: Sopronban járt katonai középiskolába. Ahol az Iskola a határon játszódik.)
Begorombult az idő, de szerencsére hátulról jön, tehát egyelőre nem vészes.

Október 20. hétfő, úton. Csendes menetnap. Közel jöttünk az angol partokhoz, két haditengerészeti gyakorlatba is beleszaladtunk. Az egyik éles lövészet volt, szerencsére mögöttünk volt, a másik egy tengeralattjáró "edzés" volt, annak a szélén jöttünk el. Egy hajó pont a közepébe ment, bejelentkezett az őrhajónak, az megkérdezte a merülését, és mivel mindössze 9 méter volt, nem kellett útirányt változtatnia, mehetett nyugodtan.

Október 21. kedd, úton, Newport. Teljesen beborult, mindenütt lóg az eső lába. Szerencsére megúsztuk a zsilipet és a manővert is eső nélkül.
Holnap kezdik a kirakást.
Este vacsoránál Oleg mutatja a telexet:
- Szenet viszünk Swansea-ból Brüggébe.
Elolvasom, valami nem tiszta. Mutatom:
- Ez nem szén, hanem gabona.
Megütközve veszi át, elolvassa, s bólogat. A telex "grain"-ről szólt, meg valamiféle "beans"-ről, ami meg ugye bab. Este számolgattam a gabonastabilitást, de nem adták meg a rakodási együtthatót (stowage factor), így nem sokra mentem.
- Holnap megkérdezem... - nyugtatott meg Oleg.

Október 22. szerda, Newport. A jó nénikéjüket ezeknek a népeknek! Felkelek reggel öt tízkor, mert ugye hatra jönnek, hát negyed kilencig ide se dugták a képes felüket. Akkor azt mondja a főnök, hogy reggel fél nyolcra várták a hajót, azért jöttek nyolcra (itten nem európai időt mérnek, egy órával kevesebb van).
Hiszi a piszi, állandóan tegnap délutáni érkezést adtunk, már az indulás óta, és korábban is érkeztünk.
Egész délelőtt a gabonastabilitást számoltuk. A megadott stowage factorral nem lehet berakni a háromféle gabonát. Egy tétel oké, ez pont kitölti a teret, de a másik kettő sehogy se rakható be, akárhova is állítjuk a válaszfalat.
Oleg felhívta a hajóbérlőt, elmondta, mi a baj. Duma, duma, aztán hallom, hogy a barba megveszekedetten elkezd röhögni.
Hát persze, hiszen ennek a dög angol szónak van vagy harminc jelentése, az egyik a gabona, a másik a szemcseméret, meg levélerezetet is találtam a szótárban, meg Isten tudja, hogy mit nem.
Szóval három fajta szenet viszünk, és stabilitás így már oké.
Délután eleredt az eső, négytől nem dolgoznak, holnap meglátjuk, mit hoz a hajnal.
Az időt lehet mérni sokféleképpen. Én most találtam egy jó mértékegységet: 1 Miluritnyi idő letelt a szerződésemből. Ez azt jelenti, hogy beszedtem mind az ötvenet, és négy üveggel hoztam, már csak három van, de az utolsót nem kell mind itt elfogyasztani, marad otthonra húsz szem.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 14. kedd, úton, Amszterdam. Ebédre halat kaptunk, mindenki igen elégedett volt. Kirántva, ahogy tegnap este is a kóstolót kaptam. Az őrségem után, este hétkor érkeztünk Ijmujden elé. Itt zsilipelés, majd egy órányi út a hangárig.
Fedett helyen rakodtunk, nem kell félni, hogy elázik a rakomány. Ez viszont azt is jelentette, hogy le kellett hajtani az első és hátsó árbocot. Az elsővel nem is volt gond. Előszőr várakozóhelyre kötöttünk, itt vártuk ki, amíg az uszály a hangárban kirakja a rakományát. Egy óra alatt végzett. Addig küszködtünk a hátsó árboccal. Az istennek se működött a hidraulika, s mivel muszáj volt letenni, ezért a kézi hajtányt használtuk. Közben a barba rájött, hogy Demes pötyögött neki valamit arról, hogy egy biztosíték kiégett, csak mi nagyok vagyunk, és nem férünk hozzá, hogy kicseréljük. Sztyepan becsavarta, bebújt a pult alá, és csodák csodája, az árboc fél perc múlva a pihenőbakon nyugodott. Addig viszont a kézfejemről sikerült egy kis bőrt lepumpálnom...
Amikor Skagen körül jártunk, Oleg mondja, hogy kapott egy telefont egy elektrikustól, hogy Amszterdamba érkezik. Ez aranyos volt, mert semmit se tudtunk róla, a cég nem értesített. Amikor a zsilipben voltunk, akkor jött a következő, hogy fél tizenkettőkor érkezik.
Jó lenne tudni, hogy mi célból jön? A pasi időben érkezett, megkapta a kabinját, és bevonult elájulni.
A szénrakodóval szemben állunk.

Október 15. szerda, Amszterdam. A hangárban biztonságban voltunk, mert éjszakára leengedték a kapuját...
Reggel urasan keltem, hét után mentem ki a deckre, már elkezdték a kirakást. Igaz, az érdemi munkát még nem, csak a kötözőpántokat vagdosták. Uszályba rakták az acélt. A stivador egy kicsit húzta a száját, mert az áru fele Antwerpenbe megy, és nincs bejelölve, melyik szól oda. Ez egy kicsit lelassítja a munkát, de azért ma végeztek vele.
Az elektrikus későn, kilenc körül kelt. Igazából nincs sok dolga a hajón, csak egy dobozt hozott, mindenféle "iratokkal". A megrendelt szakkönyvek voltak, meg négy üveg neszkávé, kérés nélkül. Kicsit szabódott a pasas a késői kelésért, de mint mondta, az utóbbi négy napban három éjszaka nem aludt. Mi vagyunk az ötödik hajó, amit felkeresett.
Kicsit körülnézett a gépházban, átadta a dobozt, és tűzőtt haza alukálni. A második műszaknak, fél öt utánra alig maradt rakomány, jószerivel a kötözőanyagok és az alátétfa kirakása maradt rájuk, ha a 110 tonna acéllemezt és a tizenöt tekercset nem számolom. Totálisan nyugis nap volt.
Semmi rohangálás, semmi kapkodás, időnként ránéztem a rakodásra, kész.
Az egész nap azzal telt, hogy én Oleget kérdeztem, nem jött-e telefonon utasítás az RMS-től (a rövidítés jelentése: Rhein-Maas-See), ő pedig azt, hogy nem jött-e telex?
Estére annyit megtudtunk, hogy itt éjszakázunk, holnap reggel megmondják a következő utat.
Sose rosszabb hírt!

Október 16. csütörtök, Amszterdam, úton. Hiába várakoztunk egész délelőtt, semmi hír nincs a következő útról.

Reggeli és rizs

Ma reggel Staszu nagyot alakított. Valamelyik nap Oleg megkérdezte a legénységet, hogy ki szereti a tejberizst? Mindenki igennel válaszolt, kivéve Augustót, aki húzta a száját, de a több mint kétharmados többséggel szemben tehetetlen volt. Így ma reggelire ezt készített a szakács. Illetve: amit feltálalt, nem tudom, minek nevezzem? Vagy fogalma sincs arról, hogy mi az a "milk rice", vagy a lengyelek így készítik? Ezt nem akarom elhinni, ugyanis az asztalra tett egy tál főtt rizst, meg egy másikban forró tejet. A rizs kicsit rágós volt, valahogy nem volt az igazi. Mindezt még megtetézte egy adag főtt spagettivel, de hogy minek, arról halovány dunsztom se nincsen. Ha már a főzés: az eintopfot, amit igencsak szeretek Jan, az Isartal szakácsa sokkal változatosabban, és sokkal finomabban készítette. Staszu jó szakács, gyors mint a villám, tiszta, mindig vidám, de a gyorsaság ára néha az, hogy a rizs rágós, hogy az eintopfban a bab nem fő meg rendesen. Na, és a rizs amit készít az abszolút lengyeles. Ez biztos, mert mindegyik lengyel szakács - és ő már a kilencedik akinek a főztjét eszem - így készíti: megfőzik a rizst bő vízben, állandó kavargatgás mellett, majd az egészet leöblítik hideg vízzel. Mintha kifőtt tészta lenne. Francisszal valamelyik manővernél erről beszélgettünk. Úgy emlegette az otthoni rizst, mint az égi mannát, nagyon hiányzik neki egy igazán ízletesen elkészített adag.
- Chief, otthon előbb egy kevéske olajon megfuttatjuk, és amikor kifehéredik, akkor felengedjük vízzel, de nem sokkal... - magyarázta. Pontosan úgy készítik, ahogyan én az édesanyámtól tanultam. És így a rizs pereg, nem áll össze, bár a lengyeleké se, de ízes, finom, szóval egészen más.
A cégtől telefonáltak, hogy most van időnk, javítsuk meg a fenékkutakhoz tartozó csővezeték szelepeit. Ugyanis nincs rakomány, és a hajóbérlő úgy informálta őket, hogy keddig itt állunk. Ez szinte hihetetlen! Örömömben nekiálltam a tegnap érkezett Notice feldolgozásának. Ilyen lelkiismeretesen még nem javítottam a Világítótornyok jegyzékét... Addig Sztyepan a barba felügyeletével a két matrózzal szelepeztek. Én minek álltam volna ott, nem tudok a gépésszel beszélni, csak eggyel több szájtátó lett volna. Aztán négykor rohan Oleg:

- István, hatkor indulunk, Hamburgba kell mennünk.
- És az út? - kérdeztem teljesen jogosan.
- Nem tudom. Az ügynök telefonált, ha bejön a Sailing Permittel (indulási engedély), akkor többet tudunk.

Tankot bezárni, utat előkészíteni, raktárt csukni. Megjön az ügynök. Indulás előtt mutatja Oleg a telexet: Stadéban rakunk be, az Elbán, közel Hamburghoz, Newportba szól a műtrágya. De a baj az, hogy kétféle minőség, ezért válaszfalat kell állítani. Ezen a hajón sokkal utálatosabb munka, mint az Isartalon volt.

Hatkor pilot, fél nyolckor zsilip. A zsilipben nem kellett megvárni a kimenetelt, elmehettem aludni.

Felhívtam apát, már megműtötték, otthon van, a helyzethez képest igazán jól érzi magát.
Nem igazán aludtam, jóval tíz után szenderedtem el.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 10. péntek, Oxelösund. Hatra kinyitottam a raktárt, sehol senki. Negyed hétkor viszont gőzerővel raktak.
Ha már eldicsekedtem azzal, hogy a múltkor milyen jól beraktam a hajót, akkor most nem hallgatom el, hogy egy kicsit elbaltáztam. Mire fél egyre kész lettek, a hajó orron volt vagy húsz centit. Igaz, ebbe az is belejátszott, hogy hátul van egy kis üres hely, de ha pár nehéz gurigát hátra raktunk volna, akkor most nem lenne gond. Ezért némi huzavona árán megegyeztünk, hogy az utolsó sort előbbre rakják, és az így felszabaduló helyre berakják a hátralevő 120 tonnát, és a párátlanítót a tetejére tesszük. Ezzel az úszáshelyzet is normális lesz.
Írtam három oldalnyi kárjelentést. Mikor elmentek a rakodók, elkezdett szemerkélni az eső. Fél óra múlva teljesen beborult, és most is zuhog. A hajóbérlő azt az utasítást adta, hogy holnap, azaz szombat estig várjunk, ha addig nem áll el, és nem sikerül berakni a hiányzó mennyiséget, akkor sipirc! A rakpartunk Amszterdamban csak 15-én lesz szabad.
Most készenlétben vagyunk, Oleg utasítása szerint nem kell elkapkodni a raktárnyitást, mert inkább várjuk itt ki a holnap estét, mint menetben legyünk.
Igaza van.

Jumping Oleg

Mindenkinek van valami szavajárása, meg vannak gyakran használt szavai. Janusz Szurek, a Petrán minden mondatában háromszor elmondta, hogy "this is..." (ez...). Gáti Lucó minden mondatot így kezdett: in this case... (ebben - abban az esetben). Alfréd Bückert, alias felséges Lojzi igazgató úr a Padua - Niklasról mindent úgy kérdezett: can You fix it? Azaz el tudod intézni?
Oleg mindent "jumpingol". Ami mozog, vagy nem megy az jumping. Kimenni, átmenni: jumping. A golyó beszorult a páraelvezető csőbe: not jumping... (pedig a jumping azt jelenti, hogy ugrál). Ezzel egy percig se akarom mondani, hogy nem jól beszél angolul.
Továbbra is jól kijővünk egymással. Beszélgettünk a tisztképzésről, elmesélte, hogy sokat csábítottak tőlük a tengeralattjárókhoz. Egy barátja el is ment, és keservesen megbánta. Persze nem nukleáris üzeműre került, hanem hagyományos dízelmotor hajtottra. A legénységnek hat hónapra adtak 30 tonna édesvizet, ez testvérek között is csak őt tonna havonta, ebben lehet zuhanyozni, meg főzni, meg inni, el tudom képzelni, milyen oroszlánszag lehet egy ilyen úszó koporsóban.
Este hatkor váratlanul és orvul elállt az eső, pedig abban reménykedtem, hogy maradunk.
Nyolcra beraktak, indulás kilenckor, amíg kiértünk az öbölből és elhaladtunk a bejárati világítótorony mellett a hídon voltam.
Azzal búcsúzott Oleg, hogy kettőkor kelt. Ez rendes tőle. Nem kellett altatni.

Október 11. szombat, úton. Az idő kibírhatós, pedig eléggé hullámos a tenger, de nem billegünk, csak meg-megremeg a hajótest a hullámoktól. Gazdaságos (csökkentett) sebességgel megyünk, a rakpartunk 15-én lesz szabad.

Október 12. vasárnap, úton. Délre érkeztünk Helsingborghoz. Furcsa volt ilyen közel menni a svéd oldalhoz, eddig csak déli irányban jöttem át, mindig Helsingör mellett. Az idétlen kikötőtől eltekintve, ami látszik az óvárosból, az szép városkára utal. Igyekeztem úgy fényképezni, hogy ne legyenek benne a daruk és raktárak.
Délután hidat takarítottam. Este Oleg jön: - István legközelebb a matrózok mosnak fel. Te csak a pultot takarítsd le. Európai hozzáállás, nem német.

Október 13. hétfő, úton. Csendes, normális menetnap. Az ilyen napokért tartozunk hálával a jó Istennek. Süt a nap, a gyenge szél is hátulról jön, a hídon javítgatom a térképeket. Délután egykor értünk az "Cucumber bankhoz".

Ilyen csak a Mahartnál volt!

A Cucumber bank, azaz Uborka-pad, egy uborkához hasonló kiemelkedés a környező - nagyjából harminc méteres - vízből, itt csak 12-14 méteres. Az ilyet szeretik a halak, legalább is hozzáértők ezt mondják, és Oleg biztosan hozzáértő. Mesélte, hogy a szovjet, litván hajókkal mindig megálltak itt pecázni. Már csak azért is elhiszem, mert amint közeledtünk, két Amur típusú hajó is ott volt. Szerencsére nem horgonyon, hanem csak sodródtak, és mire odaértünk, elmentek. Horgászás ügyben csak a szakácsra lehetett számítani. Staszu be is áztatta a zsinórjait, én is kaptam egy botot, de nem volt szerencsém. Sőt, neki se: valami nagyobb jószág megette a horgai nehezékét, a villantót, meg ilyeneket, ha jól mondom. Szóval azokat a mütyüröket, amik a damil végén arra hivatottak, hogy rákapjon a hal. Meguntam, felmentem a hídra, Oleggel beszélgettünk. Egyszer csak a szakács rikolt odalent. Lementem, hát Francisszal szedi a horgokat valami halak szájából. Egyszerre volt kapása minden horgon, egy rántással öt darab halat szedett ki!
- Fekete tőkehal! - örvendezett. Szinte hihetetlen volt, ha nem látom, nem is hiszem! Nyilván akkor sodródhattunk az Uborka-pad fölé, mert Oleg mesélte, hogy sokszor úgy is horgásztak, hogy kanyarokat írtak le, amikor a mélységmérőn látták, hogy helyben vannak, a pecások kidobták a horgokat, és biztos kapása volt mindegyiknek. Még egy kanyar, horgokat ki, újabb kapás, ahány zsinór, minimum annyi hal! Este kaptam a halból kóstolót, igen finom lett. Bepácolta a szakács és kirántotta.


Ami a MAHART-ot illeti, arra utaltam, hogy simán meg lehetett állni pecázni, fürdeni, nem számított. Bezzeg a német hajókon, meg máshol ahol profitoriemtáltak nyilván szóba sem jöhetett! 







Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 8. szerda, Norrkőping, úton. Ezek valóban nem ismerik az órát! Reggel hetet mondtak kezdésre, hat tízkor keltem, hétkor se híre, se hamva a melósoknak. Naná, hogy fél nyolcra jöttek.

A hajnali raktárnyitáskor a pirkadatban gyönyörködtem. Egy kis, keskeny öbölben állunk, a túloldal vagy nyolcvan méter, hajnali pára gomolygott a vízen, miközben megtört az éjszaka feketesége. Mire végeztem, már majdnem sütött a nap. Utána kimentem megnézni a merülést, elkészítettem a fényképeket, s reggeli.

Mikire várva

Állítólag Szabolcs elküldte az í-mélt Sz. Mikinek, így aztán egész nap vártam, megjelenik-e a hajó mellett a vigyori képe?
Délelőtt nyugi, térképjavítás, duma Oleggel a hídon. Megjőn az ügynök, úgy tíz körül. Mielőtt elment volna, megállítottam.
- Van egy barátom Stockholmban, nem telefonált? - kérdeztem.
- Te vagy az István? - kérdezi a pofa magyarul.
Mondjam, hogy egy pár másodpercig néztem rá, mint a bornyú az új kapura? - Telefonált, ígérte, hogy visszahív, mert éppen kocsiban voltam, s vezettem, de nem jelentkezett utána.
- Mióta élsz Svédországban?
- A szüleim 1949-ben jöttek ki. Sokszor megyünk Magyarországra. Dorogra járunk - mondta. - Szabó Károly vagyok - mutatkozott be. Sietett, nem beszélgethettünk.
A kirakás végét hétre ígérték. Késő délután már látszott, hogy ebből nem lesz semmi.

Délután beállítottuk a páramentesítő ketyerét, mert a következő kikötőben, Oxelösundban acélt rakunk be, és a hajóbérlő úgy rendelkezett, hogy egész úton mennie kell a készüléknek - ez kiszívja a párát a levegőből, nem kondenzálódik a víz a raktár oldalán tetején, és nem csöpög a kényes acélra.
A Presidenten is volt ilyen kütyü, de ez jobb, automatikus, amíg annál állandóan felügyelni kellett, s a kondenzvizet kiönteni. Ez a deckre nyomja.
Este nyolckor pilot, a kirakásból még volt egy órányi. Mindenképp el kellett mennünk, mert egy hajó már jött a helyünkre. Kilenckor indultunk. Ha most Demessel lettem volna, akkor dög fáradt lettem volna, mert a decken ehetett volna a fene egész nap. Oleggel a hídon beszélgettünk, elég volt időnként kinézni: minden rendben van-e? Ezek a svédek szerint már nagy fiúk, és a darus tudja egyedül is kirakni a rakományt, míg ha kint esz a fene egész nap, az semmit nem segít.
Milyen igaza van! Manőver után raktármosás, de ekkor én már aludtam. Megbeszéltem a matrózokkal, hogyha végeznek, akkor beindul a páramentesítő, hiszen száraz raktárral kell kiállni, de így sincs sok remény rá, mert azért ez nem csodafegyver. Oleg volt végig a révkalauzzal.

Október 9. csütörtök, úton, Oxelösund. Kettőre el is felejtettük a kikötést. Nyomás aludni, hisz hatkor kelek. Reggel nem voltam valami friss, dohogtam is magamban, hogy egy kirakós nap után járna pár óra pihenés, de mit lehet tenni?
Nyitom a raktárt, közben belenéztem, hát vannak száraz részek, de a horpadásokban van némi vizenyő is. Közben megjőn a stivador:
- Chief, csak délután kettőkor kezdünk, nincs kész a rakomány. Lehet, hogy valamivel előbb, de azt úgyis jelezzük.
Három perc múlva a raktár becsukva, le a kabinba, le a cipőt, és írom a naplót...
Időben kezdtek. Addig a raktár is teljesen kiszáradt, gyönyörű napos időnk van. Tízig beraktak 1620 tonnát, azt hiszem, holnap délre befejezik. Nem hiszek a melósoknak, hogy négyig is eltarthat.
Délután jött az ügynök néni, hogy hoznak egy levegőpárátlanító berendezést. A fenékkutat üresen kell hagyni, és a szerkezetnek is kell hely. Mondjuk előbb is ébredhetett volna, nem akkor, amikor elkezdtük hátul a rakomány berakását. Így vesztünk egy csomó helyet! Na és már volt bennünk vagy harminc köteg, amikor meghozta a papírt, hogy a károsodott rakományról listát kérnek. Ez is jöhetett volna előbb.
Délután búvárok jöttek, valami gubanc volt a móló alatt, azt ellenőrizték. Kicsit fáradt voltam mire végeztek, mert állandóan a gurigák körül kellett kószálnom, és leellenőrizni az állapotukat.

2023. április 27-én volt a Navigare necesse est..., Hajózástörténeti Konferencia, ahol elmeséltem, hogyan írtam meg a Szavak a hullámok hátán című szótáramat. A videót most kaptam meg, ha érdekel a szavak gyűjtése, a nehézségek, és a végső siker, nézd meg a videót. Az előadás huszonnégy perces. 





Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 4. szombat, Antwerpen, úton. Fél háromkor jött a pilot, addig unalom, de aludni nem lehet, mert rosszabb, ha egy órára ledűlök. A zsilipben elsők voltunk, még egy autószállító, és vagy hat bárka is bejött, másfél óra várakozás. Ötkor indultunk, a barba mondta, hogy indulás után mehetek aludni. Ha fel kellett volna mennem a hídra, nem bírtam volna, annyira fájt a lábam. Viszonylag kialudtam magam, a szoliban csak öt percre szunnyadtam el, úgy délután három körül. Megjött az őszi rossz idő. Kibírható, csak annyira mozgunk, hogy a hídról lejővet egy óriásit pereceltem, kicsúszott a lábam alólam, és bele a centis vízbe, teljes terjedelmemmel, hanyatt. Most mosok és szárítok...

Október 5. vasárnap, úton, Kieli-csatorna. Egykor szállt be a révkalauz az Elbánál. Jót dumáltunk, azt hiszem, ő is jó barba lehetett a hajóján, csak három éve révkalauz, pedig a kérelmét 1996-ban adta be.
Ötre Brunsbüttelnél voltunk, de vagy másfél órát eltököltek, mire beállhattunk. Három hajó elment, ki kellett várni, amíg megürült a zsilip, s az ellenkező irányból is kijöttek. Valami hajóokmányokat kellett ezután kivinni a hatóságnak, ez alkalommal jó helyen álltunk, mert a hajó mellett volt a hivatal, de a másik zsiliptől jó nagy távolság. Igaz, ezért az extra munkáért kapok 15 eurót. Küldettem a fiammal e-mailt Sz.M-nek, kíváncsi vagyok, eljön-e Norrköpingbe. Kíváncsi vagyok a városra, mert ez volt az első svéd kikötő, ahol jártam, még 1977 szeptemberében. Akkor "szerelmesedtem" bele az azóta is mindig megcsodált "skandináv égboltba"!
Vacsorára Staszu megint remekelt! Pedig egyszerű olajos tonhalkonzerv volt. Ezt persze lehet úgy is tálalni, hogy kiteszem a kinyitott dobozt az asztalra. Lehet úgy is, hogy a halat kiürítem egy kistányérra, ez már európaibb tálalás. De lehet úgy is, ahogyan a szakácsunk teszi: salátalevélre helyezi a halat. Köré félbevágott főtt tojásokat tesz, erre kevés petrezselyemzöldet szór, kis piros hónapos retkeket illeszt közé, meg egy-egy paradicsomszeletet, s azt megszórja zöldhagymával. A tetejére citromkarika, és két-három szelet uborka is díszíti a tányért. És persze nemcsak tiszteknek, kijár a ghánai és zöldfoki szigetekei matróznak is. Mindezt jó kedvvel, villámgyorsan teszi, közben jókat nevet, és örül, ha a "vendégnek" ízlik a főztje. Az a típus, akit nem lehet nem szeretni. Mindenre van ideje, mindent vidáman csinál, semmiért nem morog, nem zúgolódik. Azt hiszem, engem kedvel, mert ahogy látom, minden "dugi" kaját és maradékot nekem ad. Hiába mondom, hogy nem kérem, csak dugja. Így aztán kénytelen vagyok olyat tenni, amit eddig soha életemben, a három golonkából (hasonló a töltöttkáposztához) másfelet meghagyok, ha háromnál több fél krumplit tesz a tányérra, azt meghagyom, a spagettiről leeszem a mártást, a tészta kétharmadát meghagyom... Másképp nem lehet, mert csak gömbölyödnék. A csatornában végig a barba lesz, úgy fél négy körül lesz számomra ébresztő.

Október 6. hétfő, úton. Aradi vértanúk. Háromkor ébresztett Oleg, hétig voltam. Reggel hallgatom a Kossuthot. A Rákóczi induló után nem jelentkezett a bemondó, zene volt a Határok nélkül című műsorig. A bemondó késett, majd kap a fejére barackot a főnökétől!
Ebédhez nektarint kaptunk gyümölcs gyanánt. Csak gyanánt, mert igaz, hogy akkora volt, mint az öklöm, az is igaz, hogy gyönyörű fényes, és élénkvörös volt, de az íze, mint a hamvas semmié, állaga mint a nedves fűrészpor: igazi globalizációs termék, ahol a külcsín mindennél fontosabb, mert az adja el az árut. Megettem (jobb híján), mert a rosttartalmát még nem tudták kigénkezelni, meg biztosan van benne a sok permetezőszer mellett némi vitamin is. Tegnap szőlő volt ebéd után, a fehér igazi, finom, édes csemegeszőlő, a piros szőlőt ugyanaz termesztette, aki a nektarint. Se íze, se bűze.

Október 7. kedd, úton, Norrkőping. Teljes nyugi van a hajón. A két matróz is kezd megbarátkozni a barbával, mert eleinte tartottak tőle. Ahogyan az indulás óta megadtuk, este hatra értünk a pilotállomáshoz, de a révkalauz csodálkozva mondta:
- Captain, korábban érkeztek egy órával!
Ezek vagy sunyiban vagy órát állítottak, vagy nem ismerik a számokat, vagy valaki nagyon elcseszett valamit, ami valójában nem is lényeges...
Ami engem lepett meg, hogy 41 mérföldre van a város a tengertől. Így este fél tizenegy volt, mire kikötőttünk.
Jó szűk a bejárat.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 1. szerda, úton, Antwerpen. Hajnali három volt, amikor kikötőttünk. Örültem annyiból, hogy a barba még bezárkózás előtt odaszólt:
- Nyolcra jönnek a melósok.
Persze fél hatkor kelt a watchman: - Chief, hatkor kezdenek.
Alig aludtam valamit, jó, ha fél öt felé elszenderedtem. Uszályba rakunk, nem volt sok tennivaló. A barba gyorsan összecsomagolt, aztán állandóan kint ténfergett a decken. Olyan volt, mint aki mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Szerintem azt várta, hogy adok neki 50 eurót, ugyanis valamikor még odahívott magához: - Chief, kérdezze meg az emberektől, kell-e a szatelit antenna.Az a sajátom, ha mindenki összedob 10-10 eurót, akkor itt hagyom.
Persze, hogy nem kérdeztem meg, hiszen engem nem érdekel a tévé, a két matróz persze nézi, de tőlük nem kérek pénzt a barbának. Meg ez olyan dolog: hiszem, ha akarom. Vagy: a maga szórakozására szereltette fel. Vagy: kérdezze meg ő. Így az antenna természetesen maradt, hiszen ki az a marha, aki ilyet hazacipel?
Délután megjött a Kisnagysád a központból. Beszélt a barbával, az meg utána igen durcás képpel járt kelt. Lehet, hogy beolvasott neki? Nem tudom, de nem elképzelhetetlen. Az meg kiül az ember arcára, ha valami bántja. Az új barba úgy kettő felé jött meg. Első látásra az volt a benyomásom, hogy haditengerész lehetett. Valahogy olyan katonás tartása van. Egészen este nyolcig nyüzsögtek, először a német barbával az átadást, utána a Kisnagysáddal, gondolom a vállalti tudnivalókat vették át. Volt idejük, mert délután kettőkor befejezték a kirakást, csak holnap folytatják. Gondoltam, itt az ideje, hogy kimenjek.
Öt után úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, szó se lehetett róla, hogy bemenjek a városba. Pedig itt vagyunk az Amerika dokkban, közel a városközpont. Holnap kirakás után átállunk a 740-es rakpartra, és műtrágyát rakunk be Norrköping - Svédország - számára. Éjjel jót aludtam.

Október 2. csütörtök, Antwerpen. Reggel szomorú időre ébredtünk, de végül is nem esett. Kirakás után átálltunk a BASF öbölbe, rákötöttünk a Wotanra, holnap reggel kezdjük a berakást. Valami különleges műtrágya, mert IMO class 5.1-es, azaz a veszélyes áruk kategóriájába tartozik. Két surveyort várunk, akik megnézik a raktárat, és azt, hogy a gépházat a raktártól elválasztó fal megfelel-e az előírásoknak.
Én nem t'om, de biztos... A raktárt is elfogadták, a hajó építése is megfelelő. Ez hamarosan kiderült. A surveyor mondta, hogy éjfélkor átáll a Wotan rakodni. Ez jó, mert akkor előbb nekünk lesz manőver. A Wotan volt Herr Meyer másik hajója a Priwall mellett, de eladta. Erre gondolt a Hóki parancsnoknak, de ugye mint tudjuk, nem jött össze (lásd a Priwallról írt naplómat 2001-ből). A szakács nem lenne az, aki, ha nem állt volna neki azonnal pecázni. És rögtön ki is kapott egy angolnát. Ez arra volt elég, hogy egész este reménykedjen, persze egy fia hal nem akadt több a horgára.

Encsike hívott, szegényke jól kipanaszkodta magát a Peugeot szervizre, ahol még mindig nincs kész a kocsi. Azt hiszem, úgy gondolták, hogy egy buta csaj, majd úgy verik át, ahogy tudják. Azt is mondták, hogy van vevő a kocsira. Azt hiszem, a biztosítós, mert nekem említette, hogy pont ilyen kocsit keres. Akkor viszont ragaszkodni kell ahhoz, hogy az árból nem engedünk.Egyszerűen örület, ahogy elbaltázták ezt a biztosítási ügyet. Gondolom, annyiból jó, hogy az asszony intézi ezt az egészet, mert én már kezdeném rájuk borítani az asztalt, hiába hivatkozott Andorkó arra, hogy velem milyen konszolidált volt a viszonyuk. Mert ez igaz, de az is, ha kihoznak a sodromból, akkor jaj nekik!

Október 3. péntek, Anterpen. Éjfélig senki nem jött, hogy manőver. De mivel tizenegykor felkeltem, ezért hajnali fél kettő volt, amikor újra elaludtam. Az átállásra csak tizenegykor került sor. Természetesen azonnal elkezdtek rakni, de amilyen hülye szerencsénk van, a Wotan állt a mozgatható szállítószalag alá, mi pedig a fixhez. Így aztán mindig nekünk kellett a hajót mozgatni. Közben megérkezett a kéthavi élelem. Oleg, a parancsnok csak nézett, hogy mi mindent rendelt Staszu (olvasd: Sztasu), és semmit nem húztak ki belőle! Egy csomó delikát: olajbogyó, camembert sajtok, különleges halkonzervek, krémsajtok, hatféle tea, angol és dán vajassütemény, csak úgy nassnak (a hídon is mindig ingerel egy doboz, de sajnos nem lehet rájárni...) Este fél nyolckor lefeküdtem azzal, hogy éjfélkor felkelek, ha shiftelni kell, legyen valaki ébren.
A hajó kötélmanőverét háromszor kellett megcsinálni. Az utolsóra a berakás vége előtt egy órával, este tizenegykor került sor. Persze közben eleredt az eső, folytatni csak egykor lehetett. A révkalauzt éjfélre rendelték, le kellett mondani, ez azzal járt, hogy csak a Jóisten tudja, mikor jön, mondta az ügynök. Az igaz, hogy dög fáradt voltam a berakás végére, de legalább a jól végzett munka tudatával ájulhatok majd az ágyba, hiszen a minimális hajómozgatással beraktam úgy, hogy a trimm tíz centi volt. Mondta is a barba, legalább a rakodással nem kell foglalkoznia, mert látja "perfektül" csinálom. Ez mégis jobb, mintha elalvás előtt duzzognom kellene rá, hogy hülye... A berakás közben sokat beszélgettünk. Litvánnak tartja magát, ő ott született, azt mondja, az oroszt akcentussal beszéli, a oroszországiak rögtön kiszúrják:- Te balti államból való vagy! És ő az első a volt Birodalom állampolgária közül - akivel találkoztam - aki így beszélt: "The fucken Sovjet Union...". Szóval semmiképp se hízelgően, és nosztalgiával. Ez az első szerződése a Marlow-val, a céget se ismeri, számára itt minden új, előzőleg konténerszállítókon volt parancsnok. Szerinte a hajónk egy nagy uszály...Mondtam is rögtön - bár én se szeretem ezeket a coastereket -, hogy:
- Nana, jó hajó ez...
Amióta itt van, számomra teljesen jó a légkör, megkönnyebbültem, hogy nem kell azon agyalnam, hogy van-e valami, amibe Demes (a volt pk.) beleköthet?

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 26. péntek, úton. Negyed kettőkor kezdtem a szolgálatot, épp, hogy elhagytuk a vyborgi pilotállomást. Az idő tűrhető. A Kieli-csatornán megyünk át. Antwerpenben 30-án lehetünk. Én hozzáteszem, hogy wp (weather permit), azaz ha az időjárás engedi.
Hát az időjárás nem engedi. Begorombult, és lassan megyünk. Még az a szerencse, hogy nem oldalról jönnek a hullámok.

Szeptember 27. szombat, úton. Vánszorgunk. Alig megyünk heteket. Így nem lesz holnap a Kieli csatorna. Ha tehetem, a honlapomat készítem. Nagyon élvezem, teljes egészében átvariálom, és egységessé teszem.

Szeptember 28. vasárnap, úton. A délutáni őrségre szép idő lett. Beszéltem az asszonnyal. Éjszaka elkészítettem a hó végét, így most nyugi van.
A barbának kellett egy iratot kinyomtatni, abból nekem az derül ki, hogy Antwerpenből megy haza, ugyanis az italok és cigaretta átadás-átvételről szól. Na, és állandóan informálja Björn Busét, a Marlowtól, hogy mikor érkezünk, ezt pedig csak akkor teszik, ha váltás van.
Tulajdonképpen semleges érzésekkel búcsúzom tőle, de ha egy hülye, szeszélyes pasas jönne, akkor visszasírnám. ő ugyanis az a fajta, aki pontosan kiszámítható. Ha minden rendben van, akkor egy szót se szól, a legkisebb hibáért felkapja a vizet. Az első két hétben párszor duzzogtam rá emiatt, de az utóbbi időben semmi gond. Holnap reggel hatkor érkezünk a pilotállomásra.

Szeptember 29. hétfő, úton, Kieli csatorna. Reggel hatkor azzal búcsúztam a barbától, hogy keltsen, ha kellek. Ennek az a magyarázata, hogy a vuoksi indulás után odaadott egy borítékot, hogy ez a holtenaui hatóságoknak kell, és nekem kell kivinnem. Na, tizenegykor ébredtem, már jól a csatornában jártunk, nem keltett, sőt a manőverre se. Ez jó. A révkalauzzal sokat beszélgettünk, nyakra főre szidta a kormányt az adópolitika miatt. A nagy cégeknek hihetetlen kedvezményt adnak, a kisembereken tíz centet is keményen bevasalnak. Azt hiszem, ez mindenütt így van. Akinek van miből fizetni, annak nem kell, az államot a bérből és fizetésből élők erejük felett pénzelik.
Az Elbán a barba vitte a hajót, így nekem négykor letelt a szolgálatom. Este fél éjfélkor kezdek.

Szeptember 30. kedd, úton. A honlapomat csinálom. Szerintem, ez már az elfogadható mértéken felül van. Nekem tetszik. Több mindent kihagytam belőle. (2023: még most is ez a "hivatalos" honlapom.) Délután négykor leváltott a barba, és közben dőlt belőle a panasz, hogy milyen inkorrektül járt el vele Herr Rohden. A behajózás előtt négy nappal közölte, hogy kénytelen levenni a fizetését 1500 euro-val, ez akkor lett volna fair, ha kihajózáskor közli, amikor szabadságra megy. Most kérték, hogy maradjon egy hónappal tovább, és három napja jött a telex, hogy behajózik az új barba. Az érem másik oldala, hogy azt hiszem, a fizetésének a levétele arra volt jó, hogy ne kelljen kirúgni, hanem magától menjen el, mert sok probléma volt vele. Az előző behajózásakor a szakács és a chief is panaszkodott rá a cégnél, azt hiszem megelégelték. Egyébként az új barba orosz, bizonyos Pavlov, legalább Sztyepannak jól jön. Azt hiszem, jól ki lehet jönni vele, hiszen az oroszok alapjában véve barátságos népek. Aztán később majd meglátjuk. Az igazság az, hogy jobban örülök az orosznak, mintha német jött volna.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 25. csütörtök, Vuoksi, úton. Négykor keltem. Raktárnyitás, berakás indul. Ugye hajóidő szerint még csak öt óra. A raktárak mellett megjelenik egy kamion. Meresztem a szemem: meghozta az üzemanyagot. Gyorsan kirúgtam a druszámat az ágyból.
- Sztyepan, itt a bunker!
- Sájze - volt az egyértelmű válasz.
Megyek a kocsi vezetőjéhez, kérdem:
- Meghozta a bunkert?
Néz mint a lőtt medve. Egyszerűsítem a kérdést, s rámutatok a tartálykocsira: - Bunker?
Megrázza fejét a pasas. - Gazolina... - volt a meglepő válasz. Hát ez a sofőr nem tartozik azok közé a finn takarítónők közé, akik angolul válaszolnak, ha angolul kérdezik őket! A gyönyörű az egészben, hogy tíz perc múlva hallom Sztyepant, amint pöröl a gépkocsivezetővel:
- Miért nem beszélsz angolul? Muszáj tudni, ha hajóval dolgozol!
Persze ezt lefordítottam, meg stilizáltam mert az orosz gépész szájából egészen másként szólt: - This ship... We speak english. You must!

A közte elhangzott orosz szavakat nem értettem.

Van meleg ruhám!
Kilenckor a szakács kiment fogorvoshoz. Adtam neki pénzt, és megkértem, hogy hozzon egy meleg dzsekit, amiben a fedélzeten lehetek, ha hideg lesz. Bár ma is hideg volt, mínusz egy fok volt hajnalban, még nem volt rá szükség, ma még fel tudtam a meglévő holmijaimba öltözni. Tizenegy felé jött vissza. Amit hozott, az szuper! Két részes, a dzseki pont jó, de van hozzá egy bélelt, víz és szélálló nadrág is, amikor felpróbáltam pont rám passzolt, és tíz perc múlva melegem volt benne. De nem attól, hogy nem légáteresztő! Nagyon fájintos egy ruha, hallatlanul meg vagyok elégedve vele, csak kicsit nincs kedvem deckre elhordani, mert annyira tetszik. Persze ez nem lehet akadálya a viselésnek, hiszen erre a célra vetettem. Amikor felpróbáltam, Sztasunak annyira megtetszett, hogy kiment, hogy magának is vegyen. Egy számmal kisebbet vett, aztán kiderült, hogy az kicsi lett. Mehet kicserélni, ha legközelebb jővünk.

A barba kiabál
Előszőr azt hittem velem. Odajön, és kifakad: - A bunkert a stabilitás miatt kértem! És nincs tele a tízes tank! Három tonna hiányzik. Én meg néztem, mint a lőtt medve. Most miért kiabál velem? Aztán, amikor Sztyepannal szemben kieresztette a hangját, megértettem, hogy nekem csak a dühét jött panaszolni.

Elindultunk
A berakással délre végeztek, így mehettem manőver után a hídra. Ebédelni majd vacsorakor fogok, nem baj.A révkalauzzal sokat beszélgettünk. Kezdtük a nyelvvel, amiben nem látok semmi ugort, csak finnt, hogyan tudott valaki arra gondolatra jutni, hogy azonos nyelvcsalád, szinte érthetetlen. De azt elmondta, hogy Finnország kétnyelvű ország, a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv, kőtelezően oktatják az iskolában, mert ugye a lakosság hét százaléka svéd, tehát azonos jogokat kell, hogy élvezzenek a finnekkel. Hát ez Európában sok helyütt elképzelhetetlen... Aztán kis történelem, amiben a kolléga nem remekelt. Kérdeztem, hogy mióta élnek a finnek ezen a területen? A válasz több volt, mint meghökkentő:
- Tizenegyezer éve.
- Akkor hogyan lehetünk nyelv és egyéb rokonok?
- Hát a történelem nem erős oldalam, lehet, hogy az ember nyomai vezetnek vissza a jégkorszak elvonulta utáni időkig, nem a finneké...

Akié Kotiluoto
Témát váltottunk. Szóba kerültek a hétvégi házak, azon okán, hogy egy kis sziget mellett elhaladva láttam egyet.- Van nekem is, chief - mondta lelkesen a kalauz. - Nincs is messze innen, ha most északnak fordulnánk a tavon, akkor hamar ott lehetnénk. Vettem egy szigetet 25 ezer euróért, házzal, szaunával, stéggel. A ház picike, csak egy szoba az egész, de nekem megfelel. Gyermekkoromban apámmal sokat horgásztunk, később abbahagytam, most megint rákaptam.
- A horgászathoz kell engedély?
- Igen. Évi egy eurót fizetek, és hálónként szintén egyet. De csak azért, mert a sziget körüli vízterület is az enyém, ez arra vonatkozik, Vadászni nem lehet, csak pár nyúl van, de ha átmennék a szigetszomszédomhoz, ott lehetne, az jóval nagyobb. Kotiluoto mindössze másfél hektár nagyságú.
- Áram persze nincs?
- Nincs. De gondolkodom rajta, hogy veszek pár napelemet, és akkor a mobil töltésére, megnézni a híreket a tévében, esetleg a komputerhez elég áramot adna. A fűtést fával megoldom, a sziget tele van fával, kivágok egyet, eltüzelem.
- Gondolom van csónakja, amivel kijár?
- Nincs. Kajakkal szoktam kimenni. Jó nagy, háromszemélyes. Amikor jó az idő, akkor egy óra, szélben is csak másfél.
Ekkor kezdett egy picit gyanús lenni a dolog. Úgy tereltem a beszélgetést, hogy kiderüljön, igazam van-e, amikor arra gondolok, hogy nincs családja, magányos. Megkérdeztem: - A családjával jár ki?
- Volt egy élettársam, de egy éve elment, egyedül élek, agglegény vagyok.
- Gondolom, csak nyáron használja a házat.
- Nem! Télen is kijárok. Vagy síelek a jégen, vagy kocsival jövök ki. Múlt télen kocsival hordtam ide némi építkezési anyagot, mert volt javítani való a házon. Dupla üveget tettem az ablakokba.
Itt aztán abbamaradt a társalgás, feljött a barba. Felhozott valami ketyerét, és azonnal megmérte a cukromat. Érezhetetlen szúrás a kisujjba, kiserked a vér, rákente egy tesztcsíkra, és azonnal mutatta a készülék: 101.
- Excellent - mondta, azaz kiváló. A határok 80 és 120, a magáé pont középen van.
Jó tudni, hogy ez rendben van. ő sokszor, napjában ötször is méri, főleg, amikor csokikát, vagy sütikét eszik. Sokszor két tábla csokival jön föl szolgálatba. Fél háromkor lejöttem, a zsilip elé érkeztünk. Lehet, hogy hosszú lesz megint az átkelés, mert egy hajó kijövetelére kell várnunk, és vannak a Saimaa csatornában is. Jó randa, szeles, felhős az idő, egészen más, mint amikor érkeztünk.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 23. kedd, úton. Számomra teljesen új: a matrózok egész nap a hajót készítették elő a zsiliprendszeren való áthaladásra.
Éjszaka befejeztem Molnár Géza könyvét, a Lángoktól ölelve címűt. Nagyon sok gondolatot ébresztett bennem a könyv. De elöljáróban másról kell szólnom, bár - ha közvetve is - ide tartozik. A Reader's Digest egyik számában (2003 április) egy kanadai cikket olvastam. Arab származású professzorasszony, a férje norvég. A vizsgálódásának célja: az idegengyűlölet, a kirekesztés, faji megkülönböztetés. A kérdéseit 4-5 éves gyermekekhez intézte. Azért ezt a korosztályt választotta, mert a gyermekben ekkor kezd kialakulni az "én", akkor fedezi fel, hogy mások is vannak körülöttük, akiknek esetleg "mások az érdekeik". A kísérlete egyszerű volt: kártyákat mutatott a gyerekeknek, az egyiken egy fehérbőrű, a másikon egy fekete férfi, nő, gyermek volt látható, hasonló helyzetben, hasonlóan öltözve. A kérdései valami ilyenek voltak: vannak rossz emberek, akik elveszik a mások javait, szerinted melyik a két kép közül? A másik: az egyik ember sokat dolgozik, hogy eltartsa a családját és ezért mindenki szereti, szerinted melyik ez? Nos nyilvánvaló: a fehér gyerekek a pozitív tulajdonsággal 90 %-ban a fehér embert, míg a negatívval a fekete bőrűt választották. És természetesen, ha a megkérdezett fekete bőrű gyerek volt, akkor a pozitív válaszhoz a fekete bőrűt helyezte, míg a negatív érzést keltő kérdésnél a fehéret választotta. A pszichológus konklúziója: a másság elutasítása, a faji megkülönböztetés a génekben van, hiszen a kiválasztott gyerekek otthon nem találkoztak a kirekesztéssel, tudatosan kerülték a szülők a faji megkülönböztetést. És visszavezeti ezt az ember kialakulásáig, a korai társadalmakig, amikor a fennmaradás kérdése volt, hogy meg tudja különbÖztetni magát és társait a másiktól. (Lehet másként is a problémához nyúlni, hogy az idegenek kirekesztésének oka a koncféltés, csak ez emberibb, természetesebb megfogalmazás, nincs benne a mai kor emberének gőgje az elmúlt korok "primitívségével" kapcsolatban, szóval elfogadhatóbb.) Ugyanakkor a cikkben azt is írja, hogy ebben a korban a gyerekek még nem tudnak árnyalni, számukra a világ "feketén-fehéren" létezik. Disztingválni, mérlegelni majd később tanulnak meg. Ám sokukban ez nem alakul ki, később is a világot "feketén-fehéren" látják. Nos, amiért ezt leírtam, az az, hogy egy kicsit fellélegezhetek, nem én vagyok a hülye, amikor a világot igencsak feketén-fehéren nézem, úgy látszik, ez nem egyedi, csak az emberek erről nemigen beszélnek. Ebben semmi magyarázgatás nincs, mert én hallatlanul jól érzem magam olyannak, amilyen vagyok, csak egy picit megnyugtat.
Valami olyasmi megnyugtató érzés, mint Karinthy naplóját olvasva rájöttem, hogy a művészetekben jelen levő lila gőz nem csak számomra érthetetlen. És amiért ez eszembe jutott? Mert van Molnár Géza könyvében egy részlet, amin órákon keresztül töprengtem, vajon én hogyan viselkedtem volna az ominózus eset után. Rákosi és a frissen kinevezett miniszterelnök, Hegedűs András, részt vesznek az Írószövetség egyik pártaktíváján. Hegedűs a bevezetőben megvádolja a írókat: ";ellenforradalmi központ működik az ÍrószÖvetségben". A hozzászólók úgy tesznek, mintha el se hangzott volna a súlyos vád, hiába, ők öreg rókák, tudják, hogyan kell a "kérdéshez" viszonyulni. Ha mentegetőznek, az már gyanússá teszi őket. Az utolsók között Rákosi Molnár Gézának ad szót, aki megvédi az ellenforradalmi szervezkedés vádjától az írókat. Az ülés végén Rákosi válaszol, és többek között ezeket mondja: "Elvtársak, Molnár elvtárs hozzászólását hallgatva az volt az érzésem, hogy itt valami súlyos félreértésről van szó. Ki beszélt itt egyáltalán "ellenforradalmi központról" az Írószövetség vonatkozásában. Ilyesmiről itt szó sem esett...". A gyűlés végén Rákosi elmarasztalja:
- Molnár elvtárs, rosszul, nagyon rosszul szólt hozzá. Magyarán, Rákosi a válaszában pofátlanul a szerző szemébe hazudott, mint az ország, a párt első embere. Vajon én hogyan éltem volna át azt a helyzetet? Hiszen sokkal kisebb jelentőségű eset volt, amikor rádöbbentem: a szocializmusban nem úgy mennek a dolgok, ahogyan hirdetik. Az én csalódásom oka az volt, hogy a zászlóalj KISZ titkára csak arra kért, hogy írjak több politikai akciót az éves jelentésembe, amit aztán - tudva hogy nem igaz - a zászlóalj politikai vezetésének felterjesztett. S hogy a leszereléskor ebbe a pártba nem terjesztettek fel felvételre (egy másik eset kapcsán), az már teljesen hidegen hagyott.
Olvasás közben sokszor gondoltam anyámra, szinte hallottam a sokszor hallott érvet: - Hát hogyne lettünk volna lelkesek? A zárdában nem engedtek tanulni, "Mit akar egy lakatos lánya?" mondták, s '45 után kinyíltak a lehetőségek előttünk. S tudom, az anyám lelkes lehetett valóban, hiszen pártmunkájáért felterjesztették Kossuth díjra, s hogy nem kapta meg, az az ő pofonja volt a párt részéről. Ezután elfordult a kommunistáktól, s 1957-ben hiába akarták rehabilitálni, nem lépett be az MSZMP-be.

Azt hiszem, aki a háború után volt fiatal, és lelkes, azoknak az élete érdekes regény. Ki megírja, mint Molnár Géza is, ki nem...

Szeptember 24. szerda, úton, Vuoksi. Várakozásaimmal ellentétben jól alakult minden. Este a barba azzal búcsúzott, ha kellek, akkor majd hív, de ez nem előbb lesz, mint ma reggel. A csatornán csak a két matrózra van szükség, a zsilipekben csak egy springet adnak ki, több kötelet nem. Nem kellek a manőverekhez. Így aztán este tízkor feküdtem, hatkor kialva, kipihenve ébredtem, fél hétkor felmentem a deckre, még csak a hatodik zsiliphez érkeztünk, még kettő hátra van. Mit mondjak, csoda szép (így utasként) a csatorna, az eddig ismeretlen finn táj. Az utolsó zsilip után átvettem a szolgálatot, a barba lezuhant aludni két órácskát. Hallatlanul élveztem a menetet. Valami gyönyörű a vidék. Mindenütt erdők, a csatorna, a tó partjáig húzódnak, már színesek a lombok, kezdik hullatni a leveleiket. A színpompás ősz öleli a hajót. A levegő friss, mint otthon október végén, november elején, a nap hét ágra süt, csípős szél fúj, nagyon kellemes. Bár a pilot szerint télen errefelé kegyetlen hideg tud lenni, és miért kételkednék a szavában. A tavon ezernyi apró sziget, zátonyok, a hajó kanyarog, az út ki van persze bójázva, de azért elengedhetetlen a révkalauz szakértelme.

Kis hétvégi ház mellett megyünk el, nem a parton van, behúzódott a fák közé, a parton csak egy felfordított csónak pihen. Itt már elmúlt a nyár, nincs meleg vénasszonyok nyara, kint a szélben hűvös van.
- Vannak erre jó utak? - kérdem a kalauzunkat. - A víkendházak miatt kérdezem, könnyű őket megközelíteni?
- Persze, mindenütt jók az utak. - kapom a nem is meglepő választ. Itt persze nem olyan nagy kunszt utakat építeni, mint Norvégiában. A táj errefelé lankás, majdhogynem teljesen sík. A tenger és a tó felszíne között 74 méter a különbség, ezt nyolc zsilipen győztük le. A csatorna mesterséges, több, mint száz éves. Azt a finnek építették, akkor még az övék volt a terület, egészen a tengerpartig. Aztán rátenyerelt a Szovjet birodalom öt zsilipre, és a csatorna torkolatára. Ismerős eljárás...
Nem kezdtünk azonnal rakodni. A kikötő tele, ez három hajót jelent a part mellett, mi egy hollandra kötöttünk rá. ők délután háromkor elmentek, mi kikötöttünk, három húszkor már raktak. Nem vehetünk fel teljes rakományt, a zsilipeknél merüléskorlátozás van, a megengedett legnagyobb: 4,35 méter. Ráadásul kiderült, hogy nem is lesz 1800 tonna papír, hanem csak 1500 körül, ez jó, mert nem kell centizgetni a berakás végén. Este tízig raktak, ez hajóidő szerint kilenc, de holnap hatkor kezdenek, ami viszont nekem hajnali öt, hát negyed ötkor ki kell másznom az ágyikóból. Holnap elmegyünk, lesz egy kellemes napom, a barbának viszont rohadt hosszú. Azt hiszem, éjfél körül kint lehetünk.
Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 18. csütörtök, úton. Még mindig jó az idő. Igaz, van szél, de azon ritka alkalmak egyike, amikor hátulról kapjuk. Egyébként semmi. A délutáni őrségben elkezdtem olvasni Molnár Géza könyvét, a Lángoktól ölelve címűt. Önéletírás. Ezeket szeretem. Meg a honlapomat készítem.
(Beszúrás 2006. áprilisban: most meg azt javítom, amit akkoriban csináltam. Akkor örültem, hogy van a Namo Web Editorom, most meg azt húzom ki a HTML kódból, amit akkor betettem, ez a szép az egészben! :-) - most hogy kigyomlálom, a felénél is kisebbre tudom csökkenteni a fájl méretét!)

Szeptember 19. péntek, úton. Nekem jutott délután Helsingör és Koppenhága. Csak az idő nem volt valami szép, ezért ide most nem a mai, hanem a Priwallon készített képekből szúrok be egyet.
Beszéltem az asszonnyal. A kocsi még mindig nincs kész, de úgy tűnik, látszik a vége. Nagyon kellene már az ára, és hol van az még! Apát december 4-én műtik, csípőprotézist kap. Szegény, el tudom képzelni, hogy milyen rettenetes lehet neki a lakáshoz kötve a fájdalomtól. Kezd egy picit tele lenni a hócipőm a barbával. Nem szeretem az olyan embert, aki nem mondja el, hogy mik az elvárásai, és az ember nem érti, hogy miért néz ki úgy, mint aki duzzog. Ma délután rákérdeztem.
- Miért nincs beírva gyakorlat a naplóba? - kérdi nagy hangon. - Nálam mindent az IMO előírásoknak megfelelően kell csinálni. Bármikor jöhet ellenőr, és megfogja a hajót, ha nem naprakész a nyilvántartás. Ebben lehet az ő szemszőgéből igaza. Amióta a hajón vagyok, egy tűzoltó gyakorlatot írtam be. De az is az igazsághoz tartozik, hogy amennyi időm van, még nem végeztem mindennek a leellenőrzésével, és amikor csinálom, arra a napra írtam be eddig mindent. Ám ha akarja legyen, szépen leadminisztrálom, amit nem csináltunk. Bár az IMO előírásokban nem az van, hogy adminisztrálni kell, hanem az, hogy a gyakorlatokat meg kell tartani, arra viszont nem ad időt, mert festeni kell a hajót...

Szeptember 20. szombat, úton. Tegnap távirat jött, hogy a következő út Vuoksi - Antwerpen, papírt viszünk. Ez a Vuoksi finn kikötő, Vyborgnál kell a Saimaa csatornán felmenni, közben belépünk Oroszországba, majd vissza a finnekhez, és egy hatalmas tórendszeren van a kikötő. Azt hiszem, emberes megpróbáltatás lesz a hat zsilipen átkelni, kettő között két órányi a hajóút, négy között csak tízpercekben mérhető, de összességében 8 órát vesz igénybe. És utána a szolgálat, majd a rakodás, hát nem irigylem magam! A táviratban az is benne volt, hogy 300 eurótt kell kifizetni a rotterdami rakománykötözésért. Kíváncsi vagyok, mennyit kapunk.

Szeptember 21. vasárnap, úton, Gävle. A pilotállomásra délben értünk, negyed kettőre kikötöttünk, kettőkor mentőcsónak gyakorlat, és mindenki szabad. Azt hiszem, sokat fogytam, amióta a hajón vagyok. Lassan három hete vagyok itt, és összesen két szelet kenyeret ettem (amikor melegszendvics volt reggelire: ananászos és hagymás, sajtszelettel letakarva). Tésztát minimálisat fogyasztok. A szakács kiváló! gyönyörű hidegtálakat készít vasárnap esténként, mindenkinek egyénileg, nemcsak kiteszi az asztalra a választékot. Én ilyen észveszejtően finom céklalevest még nem ettem, amit Sztasu tesz az asztalra, és az uborkalevese is remek. Még egy hajón se tettem, hogy esténként is kérjek levest, de itt minden este eszem (és kevesebbet a másodikból), ez is belejátszhat a fogyásba. Ma este szárított hal volt, úgy elkészítve, mint a svédgomba. Finom volt.

Sztasu
egy évvel fiatalabb, mint én, két harminc fölötti gyereke van. Hajózni a hatvanas évek végén kezdett, a haditengerészetnél. Utána Nyugat-Berlinben dolgozott négy évig egy vágóhídon. Később következett a lengyel hajózási vállalat.
Őrült nagy pecás. Érkezés után azonnal beáztatja a damilt. Volt úgy, hogy halat is fogott, bár én nem láttam.


A kocsit még nem adták el... Remélem, jővünk még Stockholm környékére. Gävle mindössze 170 kilométer a svéd fővárostól.

Szeptember 22. hétfő, Gävle, úton. A kirakással két óra alatt végeztünk. A szűk keresztmetszet a teherautóra való elhelyezés volt. Azzal elég sokat eltökörésztek, bár igazán sokáig az első emelés tartott, amíg kiókumlálták, hogyan s miként. Innen egy gyárba kerülnek, így mondták: ötven svéd mérföldnyire van. Ezt most bárki átszámolhatja kilométerre (aki tudja, én nem, lusta voltam megkérdezni, de ígérem, bepótolom - 1 svéd mérföld 10 km.). A kocsik kapnak rendőri kíséretet, úgy mennek - útvonalengedéllyel -, mert jól kilógnak a hékulák jobbra-balra a kocsi platójáról.

Beszélgetek a stivadorral. Megemlíti, hogy ez a négy irdatlan izé Magyarországon készült. Láttam én rajta magyar szavakat, de azt hittem, hogy az uszályosok írták rá berakás közben - hiszen azon az uszályon is váltás történt, és ugye magyarok voltak a váltók.
Tízkor már el is felejtettük a manővert. Most irány Finnország. A négy - tengerparttal rendelkező - európai ország közül (Finnország, Dánia, Izland, Albánia - 2023: végül Albánia maradt csak ki, ott nem voltam! ) egyet megint kipipálhatok, ahol eddig nem voltam.

Izlandra és Albániába nem is akarok menni. Bár ez nem kívánságműsor, Izland még beeshet, ha sokat hajózom különbőző német cégeknél. Ja, a barba kifizette a kötözési pénzt. Kezd hűvös lenni, már csak tizenöt-tizenhat fok van napközben, bár itt, a világ végén azt hiszem, nem rossz. Ha igaza lesz Francisnak meg Augustónak, akkor a Vyborg és a Saimaa tó közötti zsiliprendszeren nem kell manővereznem, ez az ő dolguk. Akkor pedig minden rendben van.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 13. szombat, úton. Az éjszakai és a nappali őrségben is dolgoztam, térképet javítottam, és számítógépre vittem a waypointokat (fordulópontok, amiből az útvonalakat állítjuk össze). Van vagy 350, és ezt decimális billentyűzet nélkül lerögzíteni nem egy leányálom! Azért a délutániban figyelni is kellett, mert a doveri szoroson jöttem át. Egy katamaránt le is fényképeztem, ment, mint az olajozott mennykő!
Beszéltem az asszonnyal, a kocsi ajtaját még mindig nem javították meg. Remélem, hamarosan sor kerül rá! Este a honlapomat írtam át. Tegnapelőtt kezdtem, azt hiszem, jobban néz majd ki, mint a mostani.

Szeptember 14. vasárnap, úton. Éjszaka mostam. Éjjel térképjavítás, és honlapkészítés. A Namo web editorral készítem, és most jöttem rá, hogy amivel évek óta kínlódom (hogyan lehet "keretes" oldalakat készíteni), az beépített szolgáltatás, és igazán egyszerű vele a munka. Így most a naplóimat teszem alkalmassá helyben olvasásra. Délután gyönyörű időben jöttünk, egy nagy autószállítót - a Grande Napolit - le is foóztam. Ilyan kaliberű és hasonló volt a Tricolor, amelyiknek a roncsait most szedik ki. A barba mesélte, hogy az egyik szekció szétvágásakor 170 tonna olaj folyt ki a tengerbe. Egyébként hét darabra vágva akarják kiemelni.

Szeptember 15. hétfő, úton, Hamburg, úton. Ha nem utólag írnám a naplót, akkor nem felejtettem volna el az asszonykám neve napját. Szegényke kicsit zokon vette, joggal, hogy nem kerestem egész nap, végül ő hívott este tízkor, hogy nem akartam-e mondani valamit? Persze rögtön leesett a tantusz. De mint látszik, bolondokházas nap volt. Hajnali négykor keltettek - persze megint egy órával előbb a kikötésnél, így aztán egy órai tengés lengés után kikötés. Fél hatra part mellé hozott a révkalauz. (A kikötést a barba intézi, vezényli.)
Hatkor kezdtek. Nem gondoltam volna, de 12 óra alatt kirakták a hajót. Teherautókkal vitték a szennyezett földet, valahová. Délután bejött a vállalattól az a nő, aki múltkor is itt volt. Most hozott egy nyomtatót, mert kaptunk még egy kompjutert a hídra. Holnap fog kiderülni, hogy semmi kábelt nem kaptunk vele, s nem lehet bekötni. A barba jól lecseszett, hogy miért nem néztem át, amikor átvettem, és sajnos igaza volt/lesz. A csajjal végigjártuk a hajót, és megmutatott egy csomó hibalehetőséget, amit a testvérhajókon kiszúrtak a hivatalos ellenőrök. Persze nálunk volt ami rendben volt, volt ami nem. Beszélgetés közben kiderült, hogy az M/S Monica Mülleren volt tiszt három évig. Ezzel a hajóval többször is találkoztunk, amíg a Priwallon voltam, már csak azért is, mert nagyjából azonos utakat jártunk, lévén a mi hajónkat is a Otto Müller cég bérelte. Mondtam is neki, emlékszem rá, egyszer valahol láttuk, hogy a raktártetővel bíbelődött. Nagyon örült neki, csak később jöttem rá, hogy nem ő, s nem az a hajó volt, de ez lényegtelen. Ismeri Mr. Pottot is (lásd a Priwallon írt naplót). Este hatkor kezdte a parti csapat mosni a raktárt, mert a mosóvizet elviszik, nem szabad kiengedni, s ők is végzik a hajó tisztítását, ez benne van a fuvarozási szerződésben. Este kilenckor indultunk, és persze megint a barba vitte ki a hajót, ahogy be is. Jó fáradt lehet. Azt nem hiszem neki, hogy ingyen csinálja.

Szeptember 16. kedd, úton. Reggel kettőkor keltem, nyolcig voltam, aztán déltől újra hatig. Most Rotterdamba megyünk, és a rakomány - 4 darab boiler - a svédországi Gavlébe szól. Azért nem bojlernek írtam, mert el nem tudom egyelőre képzelni, mi ez? Darabja tíz tonna, 6,4 m x 10 m alapterületű, és 2,5 m magas hóbelevancok. Az utat megcsináltam Skagenen keresztül, mondom a barbának, erre ő:
- Miből gondolja, hogy arra megyünk? Mi mindig a Kieli-csatornán át járunk.
Ha így, akkor így. Megcsináltam az utat a csatornán át. Éjfélre értünk a révkalauz állomáshoz.

Szeptember 17. szerda, úton, Rotterdam, úton. Háromra kikötöttünk. Kérdem a barbát, van-e valamilyen infója a további programról.
- Semmi - mondja elég kelletlenül -, lehet, hogy hatkor, lehet, hogy fél nyolckor, de az is, hogy nyolckor kezdenek...
Most mit lehet tenni?
- Oké, felkelek hatra.
Persze senki. Fél hétkor világosság gyúl a mellettünk levő raktárban. Szerencsét próbáltam. Jól is tettem, a munkavezető irodája volt.
- Chief, maximum másfél óra alatt végzünk a berakással. - mondja. - A négy darab a bárkában van, a hajóra kötnek, onnan emeljük át.
Megyek a bárkához, hogy megszemléljem. Egy mikrobusz mellett vagy hat pasas álldogál.
- Morgen! - köszönök illedelmesen.
- Morgen! - visszhangozzák, aztán folytatják a beszélgetést: - te, a Jóska merre kószál?
Megtorpantam, visszafordultam:
- Maguk magyarok?
Néznek egy nagyot. A hajóra intek.
- Egyedül vagyok magyar...
- Mi is azok vagyunk, csak Komáromból. A szlovák oldalról.
- Ja, akkor hajógyáriak?
- Nem, váltás vagyunk az uszályokra.
Szóval a révkomáromi HMS-től vannak... Amikor megmondtam, hogy már csak öt és fél hónapom van hátra, csak szörnyűlködtek. ők havi váltásban dolgoznak.
Megszemléltem a boilereket. Semmi közük ahhoz, amit mi bojlernek hívunk. Ezek böhöm nagy, tüskés - kívül-belül - izék. Én valami hőcserélő ketyerére saccolom. Kilencre be is raktuk mind a négyet. Utána kötözés, ez a mi dolgunk, a mi biztonságunk érdeke. Tízre végeztünk. Ugye még nem reggeliztem, nem kávéztam, hát lerogytam az egyik bitára, hogy megigyak egy bögre gyenge löttyöt.
- Raktárt csukni! - kedveskedik a barba, miközben hétszámra könyököl a murádán. Azért a kávét megittam. Utána beállítottam az úszáshelyzetet, tizenegykor eljöttünk, révkalauz nélkül, megint a barba viszi a hajót, legalább tudok egy picit ücsörögni ebéd után. Franc aki megette az ilyen hajózást. A szakács kirohant telefonálni, meg vásárolni, Francis is felhívta a családját Ghánában, én meg akkor voltam parton, amikor merülést néztem. Ja, a Waalhavenben álltunk, három perc volt az első forgalmas utca. Raktárcsukás után mondja a barba:
- Skagen felé megyünk.
Na, mi a túró, nem a Kieli-csatornán járunk? Délután megcsináltam az utat újra, bevittem a GPS-be.

Riadó?
Este, vacsora után, a barba üvölt a hídról: - Hol a gépész? Küldjék fel a gépészt a hídra.
Két perc múlva visong a vészjelző. Mindenki rohangál, mint pók a falon, közben a gépek haldoklanak, a gépházból kísérteties hangok jönnek. Végre előkerül a druszám a gépházból. Semmiről nem tud, fején a fülvédő, csodálkozik:
- Mi történt?
Ezt persze nehéz volt megérteni, de biztosan ezt kérdezte.
Mutatok fel a hídra:
- A parancsnokhoz...
Sztyepán fél perc múlva káromkodva le...
- Segíthetek valamit, captain? - nyitok be a hídra.
A barba dühöng.
- Hogy az Istenbe indítja ez a segédgépet - az orrban lévő biztonsági generátorról van szó -, ha nem veszi le a borítást a kipufogócsőről? Így lefullad...
Ez bizony igaz. Látszik, Sztyepán még nincs teljesen itthon ezen a hajón...



Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 11. csütörtök, New Ross, úton. Na, ez is hosszú nap volt. A baj csak annyi, hogy a merülés folyamatos ellenőrzése kilométereket tesz a lábamba.
Amúgy nyugis, csendes nap volt.
Beszélgettem a rakomány feladójával.
Az üzemanyaggal szennyezett földet a cég szállíttatja Hamburgba. Szállodát építenek, egy igen kiváló fekvésű helyen, és még így is megéri nekik. Új talaj kerül a büdös helyébe, felépítik a szállodát. A belső kialakításánál alkalmaztak egy "rufkót". Ha hét év alatt nem jön be az ára, akkor átalakítják lakóépületté, és ezért már úgy tervezték, hogy a szobákba és lakosztályokba bevezették az egy lakáshoz szükséges szerelvényeket, bizonyos szobákat egy óra alatt konyhává lehet alakítani, a lakosztályokat nagy apartmanokká.
Jópofa. Mit ki nem talál az ember, hogy a befektetését mentse!
Este hét ötvenre lettünk készek, egy kicsit húzós volt, mert a révkalauz már meg volt rendelve, s az utolsó kocsit fél hétre ígérték. A rakományt jó messziről, 107 km-ről hordták, egy forduló három óra egy teherautónak. De minden jó, ha a vége jó.
Hét óra öt perckor kérdem Sztyepant, indította-e a főgépet? Ugyanis ezt automatikusan kellene, hogy csinálja.
- Nem szólt senki! - mondja, de olyan kiabálva, hogy nem értettem mi baja. Persze semmi, csak ez szokása, hogy kiabálva beszél. Lehet, azt hiszi, hogy akkor jobban megértjük.
Na, egy perc múlva hívatja a barba a hídra. Nyilván megkapta a beosztását. A pilot pontosan jött, fél nyolcra.
Beszéltem az asszonnyal, de a vonal pillanatok alatt elenyészett...
Az indulás után fényképeztem.
A Dumbrody még mindig itt áll, valami gyönyörű hajó.

Szeptember 12. péntek, úton. A délután elment adminisztrálással, utána pedig befejeztem apa könyvét.

A boszorkánykirály
Mit mondjak, nagyon tetszett.
Sok vers van ebben is, és most kezdek ráérezni a korabeli nyelvezet és költészet ízére. A könyv Liszti László báró (később gróf) vérpadra kerülésének történetét meséli el. A fiatalon kivégzett költő 25 évesen megírta eposzát, a Magyar Márs avagy Mohácz mezején történt veszedelemnek emlékezete címmel. A családi háborúskodásból vesztesen került ki, és nagybátyja Liszti János a birtokért (a koncért) vérpadra juttatja. Pár sorban ez a történet. Szokás szerint szép a nyelvezete, most leírom, hogy ne felejtsem el, meg kell apát kérdeznem, hogy milyen a bakacsinos ég (én bárányfelhősnek képzelem) és mi a mál, amivel a női ruhát díszítették. (beszúrás 2023-ból: elfelejtettem megkérdezni, de mivel a gugli a barátom, megmondta. A mál a prémes állatok hasrészi bundája, ami sokkal jobb, mint az állat többi részén levő. A bakacsin pedig fekete, vászon, vagy posztó, evveé vonták be a koporsókat!)
A szerkezete más, mint a Kéry László regénynek. Itt két beszélgető - egyik Liszti László barátja, a Kígyó a koronában is szereplő Vitnyédy uram, soproni fiskális, és Madách János, a Lisztire szórt rágalmak kivizsgálója - társalgásából kerekedik ki a történet. Szeretem, ahogyan esznek benne (főtt tehénhúst is). Szeretem, hogy benne vannak Sári néni pogácsái. Szeretem, hogy Kócos is megvillan, hacsak egy bundamarkolásra is. Szeretem, hogy ebben is van "sütős" (kedvelem ezt a szót!), na nem cserge, de Szécsi Mária töltött almája, amit isten bizony kipróbálok. És a kispárna se hiányzik...

A tiszta hajó...
Az RMS Androméda mindössze hét éves. Jó karban van, szép, tiszta a felépítmény. Talán kicsit túl sokat adnak a tisztaságra. Oly módon, ami normális körökben kreténségnek számítana. Ugyanis a folyosókon és a hídon elhelyezett lábtörlőket bevonják elhasznált (nem olyan nagyon lestrapált) törölközőkkel, hogy a lábtörlő ne piszkolódjon. Ma délután hajómosás. Ez normáliséknál úgy megy, hogy tengervízzel leveretik a koszt, esetleg a felépítményt és környékét édesvízzel. Ez eddig a normális. Most jövünk mi: a matrózok felmosórongyot fognak, feltörlik a felépítmény környékét vizes, majd száraz ruhával! Aztán jön egy hullám, és annyi a munkának... Viszont itt menetben is lehet használni a mosógépet, nem úgy, mint az Isartalon.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 8. hétfő, Newport. Reggel, ahogyan annak lenni kell, megjöttek a melósok.
- Chief, ennyit mi nem tudunk ma kirakni... - mondta a rakodásvezető, azaz a foreman.
Tízkor megjött az ügynök:
- Captain, lehet, hogy kész lesz a hajó késő este, de legkésőbb hétkor el kellene indulni, a dagály miatt. A révkalauzt 12 órával előbb meg kell rendelni...
- Akkor csak a hajnali dagállyal indulunk, mondta a barba.
Így aztán logikus, hogy délután ötre el is felejtettük, hogy rakodtunk. Indulás viszont hajnalban lesz.

Pista az orosz...
Szegény feje, egészen megsajnáltam, amikor délután odajött, hogy eszmét cseréljünk.
- You... őőőő, wich... őőő... city...? - kérdezte.
- Budapest. - mondtam lakonikusan, mert nyilvánvaló volt, hogy nem érdemes cifrázni a választ.

- I, Klaipeda...
Itt nyilvánvalóan arra kellett gondolni, hogy ő ott lakik. Még kikeserveskedtünk három mondatot, amiből kiderült, hogy Leningrádtól 500 kilométerre született, a Leningrádi Akadémia után került a litván Klaipedába, s ott maradt. Nem a legjobban érzi magát, nem tudja a nyelvet, s a munkavállaláshoz pedig a litván ismerete szükséges. Hát örül, hogy az angol tudásának méltó munkát kap a hajón.
De azért ezzel egy kis bibi van.
Ha már nem oroszok között van, akkor miért nem tanul angolul?
Mert az rendben van, amíg a "masina oké", de mi lesz, ha nem oké?
Mint ma:
Rakodás után a matrózok kimosták a raktárt. Ekkor ütött be a gubanc. A barátunk nem volt képes, hogy kiszivattyúzza a raktárból a mosóvizet. És az első mondat az volt:
- Nyet possibile...
Miért? Eddig minden ment rendben, ahogy a srácok elmondták. Akkor most is menni kéne. Csak a druszám hiába tanulmányozza a rajzokat, azokra minden angolul van írva, és amikor "nyet oké", akkor nincs idő erre! Most éppen fél tizenegy van, hajnali négykor indulunk, és egy búvárszivattyúval kínlódnak a matrózok, de az olyan keservesen pisil, hogy meg kellene katéterezni...
Szóval ez az orosz nem az az orosz, aki a világ meghódítására készült.
Vagy pontosan az?

Kompjuterezünk
A barbának is van laptopja, s ideadott két programot. Az egyik nem működik, mert nincs setup lemez, de a másik, ami a hajó stabilitásának a számítására készült, igen. Valaki kivette belőle a "hardwer lock"-ot, azaz nem kell egy fizikai "kulcsot" a gépbe dugni, hogy működjön. Egészen jól kijövünk egymással.
Persze ha megy a munka, akkor miért kekeckedne.
A hajót is kezdem megszeretni.
Van sok dolog, ami jobb, mint az Isartalon volt. Hiába, ez még csak hét éves.

Szeptember 9. kedd, Newport, úton, horgonyon. Mindenki hajnali háromkor kelt, így rendelkezett a barba, csak tudnám, minek? Háromnegyed órát ténferegtünk, a révkalauz pontosan érkezett. Zsilip, és indultunk New Rossba.

Az ügynök szerint, lehet, hogy csak pénteken kezdik a berakást. Szennyezett talajt viszünk Hamburga, ugyanaz a rakomány, mint amikor a hajóra érkeztem.
Este nyolckor már horgonyt dobtunk. Az út mindössze jó 150 mérföld volt.

Szeptember 10, horgonyon, New Ross. Reggel negyed nyolckor húztuk fel a horgonyt. Amikor a hatkor elmentem aludni, a barba azt mondja:
- Érkezés előtt húsz perccel hívom.
Fél hétkor csöng a telefon. Igaz, elég nyamvadtul, de csöngött. Fel a hídra.
- Hívott, captain?
- Én nem. A 3-as számot hívtam.
Úgy látszik, áthallás volt. A 3-as a gépész kabinja. Viszont innen már nincs alvás. Fél kilencre kötöttünk ki, kilenckor kezdték a berakást.
A feladó emberét kikérdeztem, miféle rakomány ez a "szennyezett talaj"? Mert ez a rakomány, és nem szabad mellette dohányozni, se a raktárba gázmaszk nélkül lemenni. Sőt, a berakásnál ügyeltek arra, hogy a lehető legkevesebb hulljon be a vízbe, ne maradjon a rakparton, ezért egy fémtartályba ürítették a teherautók, onnan markolta ki a az autódaru.

Nos, a földet valami benzinkút környékéről szedik össze, ettől bűzlik úgy, mint a szovjet laktanya virágoskertje.

Adminisztrálok
Délelőtt elfoglaltam magam: a havi ellenőrzéseket végeztem el. Első alkalommal meg kell csinálni rendesen, nem lehet csak kipipálni, ha nem járom végig, akkor nem tudom, mi hol van. Ez a hátránya, hogy állandóan új hajóra jövök. Ezen a hajón a lehető legkomplikáltabb az ISM (International Safety Management), fél kilónyi formulát kell kitölteni. Míg az Isartalon beírtam egy rubrikába, hogy a mentőgyűrűk ellenőrizve, addig itt 4 űrlapot kell kitöltenem.
Na, mindegy.
Míg én talpaltam, ellenőriztem a berakást, a szakács pecázott. Ma nem volt akkora szerencséje, mint New Portban, mert ott fogott egy 6 kilós lazacot!
Sikerült este tízre befejezni a berakást mára, így mindössze húsz órai melóval megúsztam a mai napot. Még az a jó, hogy csak holnap reggel kell átállni a másik rakpartra.
A barba viszont megint megtalálta a druszámat. A baj persze megint az volt, hogy nem érti, amit mondanak neki. Képtelen volt felfogni szegény, hogy azért hívta a hídra, mert egy biztosítékot kell kicserélni a radarnál, s a kérdés az volt, hogy van-e neki a gépházban. Szegény Sztyepan mindenre riadtan néz, és azt válaszolja, hogy "yes", de látszik, halvány dunsztja sincs, miről van szó!

- Érted? - kérdi a barba.
- Yes - volt a válasz.
- Nem érted? - kérdi újra.
- Yes... - és bólintás.
Egyszerűen borzasztó!


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 5. péntek, úton. Az Angol csatornában hajózunk, az idő jó, kezdem magam kipihenni.

Panasznap
Jól kipanaszkodta magát a barba délután. A cég főnőke "kényszerből" levette a fizetését. Valami előírások miatt nem elég a hajón a gépmester, gépészt kell alkalmazni, és a fizetésének a különbségét a barba fizetéséből veszik le. Magyarán 1700 dollárral kevesebbet kap most a parancsnok.
- Ebből nem lehet Németországban megélni -, mondja, és el is hiszem neki, hiszen ők nem Cipruson, hanem otthon adóznak, a TB-t is fizetniük kell, való igaz, hogy ami marad a 6-7 ezer eurós fizetésből nem elég normális megélhetésre. Így aztán most csak egy hónapra vállalta a behajózást. A megoldás az lehet, hogy elmegy nyugdíjba, és utána nyugdíjasként hajózik, egy kicsit sötétebben, vagy egészen feketén. Egyébként 58 éves, de úgy ötven körülinek saccoltam. Nálam három évvel idősebb, és a hasa húsz centivel kijjebb van... Ezen kívül már másodszor született. Ezt én fogalmazom így, mert volt egy szívműtétje, bypass, ami azt jelenti, hogy új koszorúereket szerkesztettek bele. Megmutatta a hasát. Az ágyékától a torkáig van a "zippzár", és a lábán is hosszú heg mutatja, hogy honnan vették ki az új ereket.
A felülvizsgálatokon átment, az egyiken megmondták, hogy csak az új erek élnek, az összes régi elhalt, így már halott lenne, ha nincs a műtét.
Beszéltem az asszonykámmal.


Szeptember 6. szombat, úton. Nagytakarítottam a hídon. Nagyobb híd, több munka...
Most nem panaszkodom, van bőven mit csinálni. A térképek nyilvántartása, és a javítási rendszer nem olyan, amilyent megszoktam, így most viszem be a számítógépbe mindet, hogy áttérhessek az általam megszokottra.
A munkaszünetekben olvastam, elkezdtem apa könyvét, a Költő a vérpadon című, Liszti László gróf-költőről írott regényt. Érdekes felfedezni a Szécsi Máriában szereplőket. Talán előbb azt kellett volna újraolvasni.
Délután SMS-t küldtem Eszterkének, miszerint már csak 175-öt kell aludnom, és máris megyek haza. Azonnal jött a válasz, hogy ő még kezdő a témában.
Sztasu finom eintopfot készített, vacsorára is azt ettem. Kezd fájni a bal lábamon a nagyujjam körme, azt hiszem, benőtte magát a húsba. Kiáztattam, és megpróbáltam kivágni a körmöt, de nem ment, olyan vastag. Félek, hogy begyullad, aztán nézhetem magam.

Szeptember 7. vasárnap, úton, Newport. Hajnali háromra érkeztünk a piotállomáshoz. Szegény srácok, ez a barba is olyan, hogy mindenkit jóval előbb ébreszt.

Nyugis nap
A zsilipbe hajnali ötre érkeztünk, addig mindenki a szalonban volt készenlétben, 02:20-tól. A manőverrel hatra végeztünk, utána alvás.
Ez a kikötő is olyan, hogy voltam itt, de minek. Egy nagy ipari rondaság, ócskavasrakodóval.
A révkalauz szerint egy iparváros, csomó munkanélkülivel, Két vagy három éve utcára került háromezer acélgyári munkás, mert a gyárat bezárták.
Ezen kívül csendes nap volt.
A szakács horgászott, az a fajta, aki minden percet kihasznál az aktív unatkozásra.
Holnap reggel hétre jönnek rakni, nem biztos, hogy elmegyünk, ami nem is lenne baj, mert kint begorombult az idő.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...