Eliza Lee egy úgynevezett capstain shanty. A horgonyhúzásnál a matrózok monoton munkáját hivatott könnyíteni. A horgonytengelybe illesztett rudakat markolták meg, és jártak körbe-körbe, amíg a horgony a helyére nem jött...
The smartest clipper you can find is
Ho-way, ho, are you 'most done?
She's the Margaret Evans of the Blue Star Line
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
To me hey rig-a-jig in a jaunting gun
Ho-way, ho, are you 'most done?
With Liza Lee all on my knee
Clear away the track an' let the bullgine run!
O, we're outward bound for the West Street Pier
Ho-way, ho, are you 'most done?
With Galway shale and Liverpool beer
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
Ah, and when we're out in New York Town
Ho-way, ho, are you 'most done?
We'll dance them Bowery girls around!
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
Oh! the Margaret Evans of the Blue Star Line
Ho-way, ho, are you 'most done?
She's never a day behind her time!
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
O, and when we're back in Liverpool town
Ho-way, ho, are you 'most done?
We'll stand ya's whiskeys all around!
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
Ah, when I was a young man, in my prime
Ho-way, ho, are you 'most done?
I'd knock them Scouse girls two at a time
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
Oh, one more pull and that will do!
Ho-way, ho, are you 'most done?
For we're the boys to kick her through!
Clear away the track an' let the bullgine run!
[Chorus]
Címkék: shanty tengerésznóta capstain shanty
Szólj hozzá!
Ez megint egy régi nóta, tradicionális shanty, és mint olyannak, amit mindenütt énekeltek nagyon sok szövegváltozata van. Sajnos nem sikerült olyan feldolgozást találnom, ami tetszett is és a szöveg is egyezett pontosan.
Igyekeztem olyan szöveget találni, amit lehet követni.
A nóta fintora, hogy az, ami igazán tetszik, az a lengyel Mechanicy Shanty együttes előadásában hangzott el a Krakkói 2015-ös fesztiválon.
Íme:
Lift him up and carry him along
Fire Maringo, fire away!
Put him down where he belong
Fire Maringo, fire away!
Stow him in his hole below,
Say he must and then he'll go.
When I get back to Liverpool Town,
I'll pass a line to little Sally Brown.
I'll haul her high and I'll haul her low,
I'll bust her blocks and I'll make her go.
Oh, Sally, she's a pretty little craft,
Hot shot to the fore and a rounded aft.
Screw the cotton, screw him down.
Let's get the hell from the Hilo Town.
Címkék: shanty tengerésznóta Mechanicy Shanty
Szólj hozzá!
Na, ez megint nagy kedvenc!
És olyan nóta, aminek nagyon sok szövegváltozata van, és a különböző hangszerelések nagyszerű élményt adnak. Íme, több változat, kellemes hallgatózást és dúdolgatást, esetleg éneklést...
Elsőként a Seekers feldolgozását mutatom meg.
Come all ye young fellows that follow the sea
To me weigh hey blow the man down
And pray pay attention and listen to me
Give me some time to blow the man down
I'm a deep water sailor just in from Hong Kong
To me weigh hey blow the man down
If you'll give me some rum I'll sing you a song
Give me some time to blow the man down
T'was on a Black Baller I first spent my time
To me weigh hey blow the man down
And on that Black Baller I wasted my prime
Give me some time to blow the man down
T'is when a Black Baller's preparing for sea
To me weigh hey blow the man down
You'd split your sides laughing at the sights that you see
Give me some time to blow the man down
With the tinkers and tailors and soldiers and all
To me weigh hey blow the man down
That ship for prime seamen onboard a Black Ball
Give me some time to blow the man down
T'is when a Black Baller is clear of the land
To me weigh hey blow the man down
Our boatswain then gives us the word of command
Give me some time to blow the man down
A következő feldolgozásnál nincs más dolgod, mint meredni a képernyőre, mert a szöveget mutatja:
Az alábbi verzió szövegét megint külön követheted:
As I was out walkin' down Paradise street, To me way, hey, blow the man down! A pretty young damsel I chanced for to meet, Give me some time to blow the man down! She was round in the counter and bluff in the bow So I took in all sail and cried "way enough now" I hailed her in English, she answered me clear "I'm from the Black Arrow bound to the Shakespeare" So I tailed her my flipper and took her in tow And yard-arm to yard-arm, away we did go But as we were a-going she said unto me "There's a spankin' full rigger just ready for sea" That spankin' full rigger to New York was bound She was very well mannered and very well found But as soon as that packet was clear of the bar The mate knocked me down with the end of a spar As soon as that packet was out on the sea 'Twas devilish hard treatment of every degree So I give you fair warning before we belay Don't never take heed of what pretty girls say.
A következő szövegét megint a képernyőn követheted:
És végül egy hosszabb kocsmafelvétel a Black Irish Band repertoárjából, szöveg nélkül, csak dőlj hátra, és élvezd...
Címkék: shanty tengerésznóta The Seekers The Midshipmen Glee Club Woody Guthrie Black Irish Band
Szólj hozzá!
A tengerészek életében az egyik legnagyszerűbb pillanat, amikor kihajóznak, és mehetnek haza a családhoz! A Rolling Home egy ilyen shanty, a várakozás a hazatérésre.
Bár a nóta angol, azért a németeknek is megvan a maguk verziója, hallgassuk meg a Shanty Chor Bremerhaven előadásában.
A szöveg természetesen követhető, de hogy érteni is lehet ezt az erős tájszólást...
Von Hamborg fohr so'n ohlen Kassen
Mit Namen heet he Magellon
Dor weer bi Dog keen Tied tom Brassen
Dat leet se al bit Obends stohn!
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Bi Dag dor kunn dat weihn un blosen
Do weer noch lang keen Hand anleggt
Doch slegt de Klock erstmol veer Glosen
Donn weer de ganze Plünnkram steckt!
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Dat weer so recht den Ohln sien Freeten –
Dat gung em öber Danz un Ball –
Darr Janmaat grod de Piep ansteken
Dan rööp de Ohl: "Pull Grootmarsfall!“
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Dat kunn de Kerl verdeubelt ropen
Dat weer em just so no'n Strich
Man schraal de Wind denn noch sechs Streeken –
Wat weer der Kerl denn gnatterich
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Un unsen heilgen stillen Freedog –
Wat doch uns höchste Festdag is –
Un unsen heilgen Buß- und Beeddog
Dor seggt de Ohl: "Dat giff dat nich!“
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Roling home, rolling home
Rolling home across the sea
Rolling home to di old Hamborg
Rolling home, mien Deern to di!
Címkék: shanty tengerésznóta
Szólj hozzá!
Aki úgy hiszi, hogy a shanty az angolok privilégiuma, az téved. Egy olvasó kommentben kérte, hogy mutassak más nemzetektől is tengerésznótát. Ez nyilván nem az a nóta, amit horgonyhúzás közben közben énekeltek a norvég tengerészek, de talán belefér a műfajba.
Nos, itt az első, egy norvég dal - amit bevettem a saját "Best of Shanty" válogatásomba és ezáltal sokszor hallgatom a kocsiban -, aminek a szövegét természetesen követheted, ahogyan az már nálam szokásos. A norvég szöveg után megtalálod a fordítását by gugli... és akkor megtudod, hogy kerül a kábelsaru a tengerésznótába!
Shanty for sjømannskjerka (D.D.E. & Alexander Stöckl)
Jula b'ynt bestandig i september
Når'a mamma pakka gavan som'a seinnt
Det va godsaker og heimstrekka strømpa
Te en sjømainn som inge tå oss kjeinnt
Og på jul'kveill'n når vi hadd åpna pakkan
Og vi va mætt, og julehæftan va læst
Gikk tankan som snarast over havet
Te sjømannskirka der det og va fæst
Søng en shanty for sjømannskirka
Over land, over hav
Søng en shanty for sjømannskirka
Utpå vårparten kom takkebrev i posten
Ætte daga, vækka, måna oinnerveis
Frå en styrmainn som va glad for nye strømpa
Eller dækksguten som va på førstereis
Det va nån som mått ha hjølp tå sjømainnspræsten
Når rættskrivinga itj va så ailltfor stø
Ein gang fridd en båtsmainn te'a mamma
Sjøl om ho va godt nok gift i fra før
Søng en shanty for sjømannskirka
Over land, over hav
Søng en shanty for sjømannskirka
Snart mønstre æ av
Æ kjæm heim te dæ
Vil du ha mæ no
Men om det ailldri kainn bli oss to
Så har æ ein heim der æ ailltid finn ro
En shanty for sjømannskirka
No sett æ her på kjerka med avisan
Vækka gammel, men æ skoill itj klag
Om det itj va for deinn herre notisen
Som sei at du ska gift dæ no i dag
Du har vesst glømt det løftet som du ga mæ
Deinn da'n æ mønstra på, det e ei skam
No går æ og får hjølp tå sjømainnspræsten
Og sende både faks og telegram
Søng en shanty for sjømannskirka
Over land, over hav
Søng en shanty for sjømannskirka
Snart mønstre æ av
Æ kjæm heim te dæ
Vil du ha mæ no
Men om det ailldri kainn bli oss to
Så har æ ein heim der æ ailltid finn ro
En shanty for sjømannskirka
Itten direkt neked lefordíttattam a szöveget a guglival...
Jula b'ynt ellenálló szeptember
Når'a anya csomagolt Gavan som'a seinnt
Ez va finomságok és az otthoni kábelsaru
Te egy sjømainn akik lenyelik toe minket kjeinnt
És jul'kveill'n amikor kinyitotta pakkan
És mi va mætt és julehæftan va laest
Went Tankan aki csapdáival a tenger
te tengerész templomban, ahol és va fæste
Song egy kalyiba a tengerész egyház
szárazföldi, tengeri
Song egy kalyiba a tengerész egyház
később a tavasz jött köszönöm írni az e-mail
vetőmag Daga, vækka, hold oinnerveis
az egyik styrmainn mint va boldog új harisnya
Vagy dækksguten mint va az első tartózkodás
meg va naan dimenziókat hjølp toe sjømainnspræsten
Amikor rættskrivinga ITJ va így ailltfor egyensúlyi
Ein szabadulása után egy båtsmainn Te'a anya
Noha ho va elég jól mérget előre
Song egy kalyiba a tengerész egyház
felett a szárazföldön, tengeren
Song egy kalyiba a tengerész egyház
Hamarosan minták AE
Æ kjæm Heim tea DAE
Szeretne Mae en
De ha ez ailldri kainn lehet ketten
Tehát æ ein otthon, ahol æ ailltid talál nyugalmat
egy kalyiba a tengerész egyház
nem meghatározott æ itt templom avisan
Vækka régi, de æ skoill ITJ panaszkodott
Rólunk ITJ va az deinn ura értesítés
Ahogy sei úgy érzi, szívesen ajándék DAE en ma
már vesst elfelejtette az ígéretet, amit adtál Mae
Deinn da'n æ minták on, ez egy szégyen
nem fut æ és kap hjølp toe sjømainnspræsten
És küldje fax- és távirat
Song egy kalyiba a tengerész egyház
felett a szárazföldön, tengeren
Song egy kalyiba a tengerész egyház
Hamarosan minták AE
Æ kjæm Heim tea DAE
Szeretne Mae nincs
De ha ailldri kainn lehet ketten
Tehát æ ein otthon, ahol æ mindig nyugodtnak találja
a tengerész templomát
Szólj hozzá!
Március 12. kedd, úton, Mo i Rana. Valami furfang lehet a dologban, mert nem hajnali hatkor érkeztünk, hanem fél tizenkettőkor, s így kialudtam magam a rakodás kezdete előtt. Ha Bambasz meglátja a naplóban, lehet, hogy feljelenti Viktort a Hágai Nemzetközi Bíróságon.
Ehhez tudni kell a következőket: Amikor Rotterdamba érkeztünk, a barba nem keltett manőverhez (reggel kilenckor érkeztünk), hanem csak a rakodás kezdetekor, negyed tíz körül. Bambasz a parton volt, és ezt látván, protestált Viktornál, mondván: "chief must wake up for maneouvre!", azaz a chiefnek fel kell kelni a manőverre. Viktor nemes egyszerűséggel elküldte a fenébe, azzal, hogy az ő stílusa ilyen, az elsőtisztnek lesz dolga úgy is elég, mire elmegyünk, passz. Erre a barom német a tulajnál mószerolt be, de nem Viktort, hogy nem keltett fel, hanem engem. És ezzel a szaralak, jellemtelen "übermensch"-el kell lennem a fél szerződésem alatt!
Na, mindegy.
A rakodás megy, holnap délutánra ígérték a befejezést. Erre Viktor elrendelte, hogy éjszaka watchman szolgálat lesz, mert a berakás egyszerűnek ígérkezik, s így majd alhatok valamelyest. Erre fél éjfélkor kerül sor.
Március 13. szerda, Mo i Rana, úton. Reggel fél hatkor keltem, kimentem megnézni a merülést, mire bejöttem a hajóra, összetört a bajszom. Mínusz tizenhét fok van, Erikék (a vikingék) ezt módfelett csípik, mert már érezni a tavasz leheletét... Számomra ez igen fagyos lehelet. Ugyanis felvettem minden ruhámat, és így csak kevéssé vacogok, nekik meg ad a gyár finom, meleg védőruhát, nem számít, mennyire van tavasz, vagy akár tél is.
Délre kitört a hőség, felment mínusz két fokig, így, amikor a rakományt le kellett fedni nylonfóliával jól kiizzadtam. Annak ellenére, hogy fél kettőre berakták a hajót (betonvasat viszünk tekercsben és kötegekben) három előtt indultunk csak el, mert jött egy surveyor, aki a raktártetők vízzáróságát ellenőrizte. Három olyan pontot talált, ahol beázhat a raktár, oda tett egy kis habot, majd kiállította a bizonyítványt, és elment.
Két pilot vitte ki a hajót, az egyik tanuló volt.
Annak ellenére (vagy talán azért), hogy tél van, csodaszép volt a táj. Mindent hó borított, még egy rövidke szakaszon jég is volt. Összetörtük a fjord vízén keletkezett fehér mezőt, majd havazni kezdett, percek alatt teljesen fehér lett a hajó. Készítettem pár fotót. Nagyon festői (vagy giccses) volt, amikor a szemközt levő hegy fölött megnyíltak a felhők, és a lemenő nap narancs, vörös, és bíborfényt csurgatott a lejtőkre, és megragyogtatta a hegycsúcsok jeges szikláit.
Március 14. csütörtök, úton. Végre egy olyan nap, amikor leírhatom: semmi különös, megyünk. Mint egy mormota úgy aludtam, minden percet kihasználva, amit nem őrségben töltöttem.
Március 15. Nemzeti ünnep, péntek, úton. Igazából most le kellene írnom valamit, de nem akarom, mert még elkiabálom... Én nem vagyok babonás, de mit lehessen ugye tudni?
Most olyan útvonalunk megyünk Írországba, amelyik számomra teljesen ismeretlen. Még nem hajóztam Skócia északi részén, se az Ír-tengeren.
Délután "otthon jártam", legalább is gondolatban.
Meg kell, hogy mondjam, a hal finom, tápláló, egészséges étel. Van benne foszfor, meg van benne C-vitamin, meg sok növényi rost van benne a halban, és a hal koleszterinszegény. Én meg hülyeszegény vagyok, hogy immár hetek óta minden második-harmadik nap halat eszem... Nem mondom, amit Muruvikban fogtak, a lepényhal, igazán ízletes kaja volt. De amit itt mostanában ebéd és vacsora gyanánt kapunk... Törpemakréla, de annyira törpe, mint egy satnya keszeg, és abból is csak két darab jut. Nem mintha húsz esetében jól lehetne lakni vele, ami megtölti a hasat, az a finom, vízben főtt krumpli, meg sárgarépa saláta, amit kapunk hozzája, mert a polyák és az orosz így szereti.
Az ünnepre való tekintettel kitakarítottam a kormányállást.
Március 16. szombat, úton. Most már nem kiabálom el, de kaptunk két teljes napot ajándékba az időjárás-felelőstől. Egészen tegnap este hatig csodálatos, szép időben, ebben az évszakban hitetlenül csendes tengeren jöttünk. Mostanra elmúlt, és minden megy a normális kerékvágásban, lityegünk mint a veszett mennykő...
Délben felhívott az asszony.
Március 17. vasárnap, úton. Holnap hajnalban érkezünk. Mostanában Viktor jókat vigyorog, amikor megjelenek a hídon a kis "túlélő felszerelésemmel". Olyan lehetek, mint nagymama hajdanán, amikor lement a ligetbe sétálni, szatyorkában vitte a váltóruhát, a vécépapírt, a gyógyszereket, stb... Én a papucsomat, a cipőkanalamat, és a Nescafét hordom a nájlonacskóban a hídra. Mert ugye a Scholl papucsom elveszett Rotterdamban, hát a másikat, a kabinba valót viszem fel, de ahhoz, hogy a cipőmet felvehessem, kell a cipőkanál, és a Nescafé pedig sokkal lassabban fogy, hogy nem hagyom fent a hídon az egész üveggel...
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Most ez hogyan is van? A Sailor Ain't A Sailor ugye nagyjából annyit tesz, hogy a matróz nem matróz...
Hát igen! Hatalmasat ugrottunk az időben, mert ez a nóta úgy is ismert, hogy a Last Shanty, azaz Az utolsó tengerésznóta. Ez már a vitorla nélküli, dízelmotorok hajtotta hajók tengerésznótája, azokból az időkből, amit a magyar tengerészek ezzel a mondattal írtak le a kezdő hajósinasoknak, oppardon, akkor már csak tanuló matrózok voltunk:
Akkor fából voltak a hajók és vasból a tengerészek, ma vasból a hajók és fából a tengerészek!
Sok-sok változata van fent a nótának a jutubon. Amiért ezt (és nem a legjobban tetszőt) teszem itt közzé az, hogy lássuk: az angoloknál ez élő dal, egy kocsma közönsége is tudja, és lelkesen énekli Matthew-val! Ennél a verziónál a refrénnel kezd az énekes, a többinél nem!
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last.
Get your Civvis aready for another run ashore,
A sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Well my father often told me when I was just a lad,
A sailors life was very hard,
The food was always bad.
But now I've joined the navy am abord a Man o' war,
Now I found a sailor aint a sailor anymore.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last.
Get your Civvis aready for another run ashore,
A sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Well the killy cover mess says we have it soft, it wasn't like that in his day,
when we were up aloft.
We like our bunks and sleeping bags,whats a hammok for?
swinging from the deck head or lying on the floor.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last. Get your Civvis aready for another run ashore,
A sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Well they gave us an engine that first went up and down,
then with more technology the engine went around.
We now steam and desil but whats it mainly for? A stoker aint a stoker with a shovel anymore.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last. Get your Civvis aready for another run ashore,
a sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Well they gave us a norestump so we could do it right,
they gave us a radio we signal day and night.
We know our code and cypher so whats the semaphore?
A bump n glass a dozen aint a toss anymore.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last. Get your Civvis aready for another run ashore,
a sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Two cans of beer a day and thats you're bleeding lot.
But now we have an extra one becuase we stopped the tot.
So, we'll put on our civvie clothes for another run ashore,
a sailors just a sailor, just like he was before.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last. Get your Civvis aready for another run ashore,
a sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Don't haul on the ropes,
Don't climb up the mast,
If you see a sailing ship it might be your last. Get your Civvis aready for another run ashore
a sailor aint a sailor aint a sailor anymore.
Amit legjobban szeretek, azt a Celtic Connectiontől van:
Ezt pedig egy holland kórus adja elő:
Címkék: shanty tengerésznóta
Szólj hozzá!
Ha van shanty népszerűségi toplista, akkor ez a nóta méltán csücsül a lista tetején. Az előadó David Coffin, akinek több CD-je is megjelent, járja a világot, és zenél, énekel. Többet róla a honlapján.
Roll The Old Chariot Along
Címkék: shanty tengerésznóta David Coffin
Szólj hozzá!
Folytatom a beetetést!
Ismerd meg az amszterdami szobalány című nótát! Megmondom az őszintét, semmit nem tudok kideríteni a bandáról akiktől a nóta van! Fészbuk kommentben szívesen veszem, ha valaki megoldja a problémát!
Egy olvasó megoldotta a rejtélyt: The Maid of Amsterdam by Nils Brown, Michiel Schrey, Sean Dagher
Maid of Amsterdam
Címkék: shanty tengerésznóta
Szólj hozzá!
Március 9. szombat, úton. Az is kretén, aki télen hajóval megy Norvégiába! Jaj de nagyon tele van a hócipőm, ennek a "szép, északi" országnak a tengerével!
Erik boldog...
Hideg van, tombol a vihar, jeges szél fúj, összekeveri a levegőt a tenger hullámaival, felkapja, apró jégdarabokkal kocogtatja meg a kormányállás ablakát, mint géppuskasorozat pattognak a felső hídon. Jó tízméteres hullámok billegtetik a hajót, és fogalmam sincs, honnan tudja ez a dög idő, hogy mikor kell fordulnia, de amikor irányt változtattam, és vártam, hogy megszűnik a vad dülöngélés, a szél is fordult, s továbbra is kilencven fokból kapjuk oldalba. A fedélzet csúszik, a szemüveg pillanatok alatt vizes, nem látok, csak a rutin találja meg a lépcsőt, s visz fel a hídra. Ott a két radiátor már kevés, hogy legyőzze a kinti hideget, pedig még plusz van, három-négy fokot mutat a hőmérő, de mindenféle lyukakon befütyül a szél. Már kell az anorák is, azzal kibírhatós a hideg.
A legnagyobb baj nem is ez, hanem az, hogy semmihez nincs erőm: se az álláshoz, se az üléshez, se a fekvéshez. Ugyanis mindezen tevékenységek jelentős fizikai igénybevételt jelentenek, ha a padló, a szék, az ágy mindenáron el akar menni az ember alól. Persze nem hagyom, hogy a tárgyak túljárjanak az eszemen, s ülés közben kicsámpítom a lábam, jobbról a szekrénynek, balról a biztosítékpultnak, a könyököm a felsőtestnek adnak támasztékot, és ha csak két ujjal is, de tudom írni a Naplót. Az állás a bokát és a térdet készíti ki, a fekvésben meg a sok csúszkálást kell kivédeni, de közben, muszáj aludni, mert jön a szolgálat. Nálam ez már többé-kevésbé megy.
És gondolom, e közben a parton ott áll félmeztelenül Erik, a viking, és majd eldurran a gyönyörűségtől, hogy de csuda szép idő is van ma, s milyen pompás helyen lakik...
Este végre megérkeztünk a megváltó Grip pilotállomáshoz. Két révkalauz is jött, az út tíz óra kikötőig, a Trondheim fjord igencsak hosszú, és a gyár a végében van. Mert azt senkinek se tessék gondolni, hogy valami faluba, ne adj Isten, kisvárosba megyünk. Egy gyár van a prérin, azaz a fjord partján, passz... Az idő továbbra is Eriknek lehet kedvére való, mert én valahogy nem szeretem, ha esik a hó, süvít a szél, és életveszélyes a fedélzeten mászkálni. De azért nem vészes, mert az eső elmosta a havat éjfélre.
Encsike este negyed tízkor felébresztett, arra elég volt a térerő, hogy a mobil kicsengjen, de arra már nem, hogy beszélhessünk. Szegény nem gondolt arra, hogy ebben az időszakban készülök az éjféli szolgálatra, azaz alszom. Így fél tíz után felkeltem, de legalább volt időm rendbe hozni a kabinom, mindent felszedtem a földről, mert ami oda leesett a veszett billegés közben, onnan már nem tud még jobban leesni.
Így megint hosszú napnak nézek elébe - minimális alvás után -, azonnal kezdik a kirakást, nem számít, hogy vasárnap van, ez egy alumíniumgyár, ahova a rakomány szól, és ők szünnap nélkül dolgoznak.
Március 10. vasárnap, úton, Muruvik. Hétkor érkeztünk.
A MAHART szólás azt tartja, hogy mit se ér a manőver eső nélkül, az eső meg szél nélkül. Ám itt - Erik hazájában - ez nem áll. Mert nem esett az eső, de a hó annál inkább. Mit esett? Zuhogott! Húsz perc alatt legalább hat centis, fehér, hópaplan került a fedélzetre, meg rám. Közben Erik valószínűleg a jó meleg kandalló mellett házi pálinkát falt, és ökörszarvat fabrikált a baseball sityakjára.
Nap közben nyugi, csak mindig akadt egy-két "nézd ezt meg, István, intézd el azt chief...", így alvásról szó se lehetett.
Viszont valami télisport-összeruccanás van valahol a közelben, mert egész nap síugrás, sífutás, síváltó, biatlon volt műsoron, majd összefoglaló a síugrásról, a sífutásról, a síváltóról, a biatlonról, majd ismételték a sífutást, a síugrást...
Női biatlonban kiszurkoltuk, hogy a svéd Magda Förester(?) megverte a két francia csajt, akik előtte voltak, így volt valami jó is. Se magyar, se lengyel nem indult, hát nem volt kinek drukkolni, de mindig van francia, akik ellen lehet...
A hely kiválóan alkalmas a horgászásra, így aki szeretett, nekiállt pecázni, mert még nincs elég hal a hajón, és fogtak is bőven, elég volt vacsorára. Öt lepényhal is horogra került, ezek olyan lapos izék, és a hátukon van a szemük. Viszont nagyon finom a húsa.
Tizenegykor kerültem ágyba.
Március 11. hétfő, Muruvik, úton. Azt azért senki ne gondolja, hogy azért, mert alumínium gyár rakpartján állunk, nem szép a vidék. A fjordot alacsony hegyek ölelik körül, a fenyvesek ezüstös ruhába öltöztek, a csupasz sziklák is fehér fátyolt borítottak magukra. A hóesésben szürke volt minden, de délutánra kisütött a nap, és csillogott villogott a vidék. A nap megvilágította az öböl vizét, szélcsend volt, összefüggő aranyhíd kötötte össze a hajót a szemközti parttal. Este pedig megláthattuk, ami nappal nemigen vehető észre, hogy nem kihalt a vidék, mindenfelé fényfüzérek mutatták, hol van lakott település, és nem is egy van húsz kilométeres körzetben. A hegyoldalakban pislákoló magányos lámpák a farmok helyéről adtak útbaigazítást. Csak embert nem látni, mintha kihalt lenne az a hatalmas ország, csak két "Erikkel" találkoztunk, az egyik a darus, a másik valami őrző-védő viking lehetett, de nem viselt ökörszarvat a műanyag sisakján.
Fél hatkor keltem, elintéztem a "házmesteri" teendőket: villanyoltás, napló beírása, raktárnyitás, stb. A kirakással negyed tizenegykor végeztek. Azonnal indultunk, mert egy hajó várt a rakpartunkra. Indulás után egy kicsit rendbe hoztam magam, mert jól eláztam.
Egész éjszaka vizet vettünk. A vételező tömlőt a partról kaptuk. Amikor visszatettem a helyére, és a vízaknát lefedtem, egy jópofa Erik belerúgott a csap nyitórúdjába, a víz megindult, és sikerült totálisan eláznom. Mire végeztem, menni kellett a raktárt csukni, majd manőver, de most amikor írom a naplót nem érzem, hogy megfáztam volna...
Délután ötkor majdnem elaludtam az őrségben...
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Ismered az ABC-t? Elhiszem! De ismered-e a fedélzetmester ABC-jét? Bár szerintem jobb a tengerész abécé fordítás.
Ha nem, itt a remek alkalom, a következő shanty a Bosun's Alphabet.
Ennek a nótának sok variációja van: Sailor's Alphabet (Matróz ábécé), Fishermen's Alphabet (halász ábécé), Bargeman Alphabet (uszályos ábécé),
Lumbermen's Alphabet (Fűrészmalmos ábécé). Ez utóbbit nem tudom egy szóban visszaadni. A lumberman fűrészárukkal foglalkozik többek között a sawmillben, azaz a fűrészmalomban, készít, elad, beépít, stb. Ha tudsz jó magyar fordítást rá, megköszönöm!
A's for the anchor that lies at our bow
B's for the bowsprit and the jibs all lie low
C's for the capstan we all run around
D's for the davits to lower the boat down
(Chorus)
Merrily, merrily
So merry sail we, no mortal on earth like a sailor at sea
Heave away, haul away, the ship rolls along
Give a sailor his grog and there's nothing goes wrong
E's for the ensign that at our mast flew
F's for the forecastle where lives our crew
G's for the galley where the salt junk smells strong
And H is the halyards we hoist with a song
(Chorus)
I's for the eyebolts, good for the feet
J's for the jibs that stand by the lee sheet
K's for the knighthead where the petty officer stands
L's for the leeside, hard found by new hands
(Chorus)
M's for the mainmast, it's stout and it's strong
N's for the needle that never points wrong
O's for the oars of our old jolly boats
And P's for the pinnace that lively do float
(Chorus)
Q's for the quarterdeck where our officers stand
And R's for the rudder that keeps the ship in command
S is for the stunsells that drive her along
T's for the topsail, to get there takes long
(Chorus)
U's for the uniform, mostly worn aft
V's for the vangs running from the main gap
W's for water, we're on a pint and a pound
And X marks the spot where old Stormy was drowned
(Chorus)
Y's for yardarm, needs a good sailor man
Z is for Zoe, I'm her fancy man
Z's also for zero in the cold winter time
And now we have brought all the letters in rhyme
(Chorus)
Címkék: shanty tengerésznóta Fairport Convention Bosuns Alphabet
Szólj hozzá!
Ismerd meg a kedvenc nótáimat! Nem fogod elhinni, de nagyon szeretem a shanty-kat, azaz a tengerésznótákat.
Hallgasd meg az I am a rover címűt a The Dubliners előadásában, a videó alatt a szöveget is követheted!!
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company
Though the night be as dark as dungeon, not a star can be seen above
I will be guided without a stumble, into the arms of my own true love
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company
He stepped up to her bedroom window, kneeling gently upon a stone
He whispers through her bedroom window, my darling dear do you lie alone
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company
It's only me your own true lover, open the door and let me in
For I have come on a long nights journey and I'm near drenched to the skin
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company
She opened the door with the greatest pleasure, she opened the door and she let him in
They both shook hands and embraced each other, until the morning they lay as one
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's companySays I: My love I must go and leave you, to climb the hills they are far above
But I will climb with the greatest pleasure, since I've been in the arms of my love
I'm a rover, seldom sober, I'm a rover of high degree
It's when I'm drinkin' I'm always thinkin' how to gain my love's company
Címkék: dalszöveg lirycs shanty tengerésznóta The Dubliners
Szólj hozzá!
Március 7. csütörtök, úton. Hajnalban csak ültem, és próbáltam regenerálódni. Olyan izomlázam van, hogy ezer nyelven beszél.
Rotterdamban beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy az "Aranka piros autója" megjelent a Vakok Lapjában. Úgy látszik Lak István szavatartó ember.
Hajnali ötkor bedurrant az idő. Jó 9-es, 10-es szél fúj, 8-10 méteres hullámok jönnek nyugatról, mi meg pontosan északra megyünk. Ötig se volt kismiska, de innen kezdve úgy rollázunk, hogy néha nem lehet megmaradni egy helyben. Pedig a rakomány jó, a raktár színültig van szénnel, csak az elejében van egy kis szabad hely. A súlypontunk magasan van, nem rángat a hajó. A kabinom egy csatatér volt, amikor lementem. Aludni egyfolytában lehetetlen, rövid részletekben pihentem, egyébként arra ügyeltem, hogy ki ne essem az ágyból. Fáradtan ébredtem. Fizikai nehézséget jelent az is, hogy az ember egy helyben megálljon.
A Császármadár
Elolvastam apa könyvét, a délutáni őrség alatt fejeztem be. Két dolog miatt vártam nagyon, hogy mit ír? Az elsőhöz egy kis magyarázat:Valahol, valamikor már leírtam, hogy számomra a történelem, ahogyan oktatták - és ez nem a tanárom, hanem az oktatási rendszer a tananyag hibája, de az is lehet, hogy az enyém -, nem események sora, egymásba ágyazódó, egymásból következő, egymásra épülő események sorozata, hanem különálló, megtanulandó egységek, amik között alig van kapcsolat. (Az is lehet, hogy valóban csak az én hibám, hogy képtelen vagyok sok logikus esemény között kapcsolatot találni, és úgymond a sorok között olvasni, de ezen nem lehet változtatni, még azzal se, hogy ráförmednek az emberre... Jellemző: számomra a meglepetés erejével hatott, hogy Szapolyai János, az utolsó, akit magyar királyként ismerünk, azonos a Dózsaverő és elítélő Szapolyaival.)
A lényeg: 1526. augusztus 29-e és az 1555-ös egri várvívás közötti magyar történelemről semmit, de semmit nem tudok (tudtam). Ha lehet így mondani, már csak ezért is fontos és tanulságos olvasmány lehet mindenki számára, mert erről az időszakról szól. Kötelezővé tenném a könyvet azok számára, akik olvasták az Egri csillagokat. Ami számomra ott kérdés volt, arra itt kaptam válasz. Nagyon csodálkoztam a brazíliai Recifében levő Arany Kápolna festménye előtt: Isabella reina de Húngria volt egy kép aláírása, s nem tudtam, kiről van szó. Most már tudom.
A másik, amiért vártam, az utolsó fejezetek egyike, mert ugyanannak a jelenetnek benne kell lenni, aminek Gárdonyi híres könyvében. A látogatás a szultáni sátorban. Természetesen, egészen más a két jelenet. Ha igaz a négyszáz fogoly lefejezése, akkor vajon Gárdonyinál miért nem szerepel?
A könyv stílusa is meglepő volt, de azt hiszem, telitalálat: mert nem egy összefüggő eseményt mesél el, hanem olyan, mint a börtönben sínylődő rab visszaemlékezése az életre, sok, de nagyon rövid fejezetre oszlik. Mint az emlékek... Mindegyik egy-egy villanás az életből. Tőmondatok, nincs mit cifrázni rajtuk, mert megtörténtek, így már nem lehet rajtuk változtatni, bármennyire is ott a kulcsa annak, amiért enyingi Török Bálint úr a padisah börtönébe került. Nincsenek hosszú párbeszédek, hosszú mondatok. Olyanok, valóban, mint az emlékképek: vannak, és nincs mit rajta magyarázni. De el lehet gondolkodni rajtuk.
Az igazság az, hogy számomra nem derült ki, miért is került Isztambulba Török Bálint, és azt hiszem, a szultáni akaraton kívül nincs is valós oka, mert Ibrahim pasa magyarázata is csak a saját vélekedése: Kászon basa, a szultán egyik kedvencének elveszejtése. Mert hogy Török Bálint hol a Habsburg Ferdinánd (a teniszpartit bámuló királyt Várkonyi alakította, ez élénken él az emlékezetemben az Egri csillagok filmből) pártján volt, aztán János király híve lett, nem lehet valós ok. Hiszen akkor ez volt az általános.
Szeretni való, jó könyv...
Kultúrest
Este videóztunk. Bambasz hozott pár (25) kazettát, és vacsora után elkezdtük "feldolgozni" a kultúrát.Egy Csillaghajós kommandó című műalkotás volt műsoron, de nem is ez a lényeg. Volt egy jelenet, amikor az űrcsótányok felszúrták a szarvukra az alfőhős-kommandós-kislányt. Ezt Pascal igen zokon vette. És kommentálta az eseményeket:
- Ne ácsorogjatok, meghal... Miért nem siettek a kórházba vele, ez jó lány...
És amikor meghalt, s "kitemették" az űrbe, a könnyeit törölgette, és a fejét ingatta:
- Bullshit, bullshit, no good... no good... why not welding? (Khm... bivalyszar, bivalyszar, nem jó, nem jó..., miért nem hegesztették meg? - és ehhez egy kis magyarázat: a főhőst, egy sebesülése után összevarrta egy gépezet, és mi úgy kommentáltuk, hogy "meghegesztették").
Pascal mélyen átélte a mesét...
Már többször írtam Pascalról, de a másik matrózról Manuról még nem.
Ő a fedélzetmester, bár tíz évvel fiatalabb, mint Pascal. Ez persze csak azt jelenti, hogy ő kapja a munkát, és ő osztja be magukat. Vezető típus, míg Pascal beosztottként érzi jól magát, azonnal elfogadta, hogy Manu a főnök kettejük közül.
Manu vidám fickó. Jól beszél angolul, és barátságos. Amikor megláttam, azt hittem, hogy török. Nem fekete, bár annak tartja magát, olajbarna a bőre, és nagyon erős, fekete a szakálla. Vékony csíkot hagy csak meg az arcán, de a végén, az álla közepén vagy húsz szál két centi hosszú, és azt állandóan pödri.
Március 8. péntek, úton. Éljenek a nemzetközi nők... Viktor nagy készülődésben volt, mert este felhívja majd az asszonyt, mondta, s elmesélte, hogy ez az egyik legnagyobb ünnepük: reggel felköszöntik a nőket egy csokréta virággal, és utána a férfiak elmennek jól berúgni...
Tombol a vihar körülöttünk.
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Március 5. kedd, úton, Rotterdam.
Életben maradtam...
Március 6. szerda, Rotterdam, úton.
Címkék: napló MV Lys Carrier
2 komment
MÁRCIUS
Március 1. péntek, úton. Szép csendesen billegünk a 10-12 méteres hullámokon. A portugál partok előtt megyünk északra, remélem, ha befordulunk a Vizcayára, akkor nem állunk fejre.
Viktor egy kicsit elszámolta magát. Valójában nem értem, hogy mi alapján adta meg az érkezést. A hajóbérlő azt reméli, hogy hétfő este megérkezünk, és kedd reggelre ki tudja rakatni a hajót. Ma kaptunk táviratot, hogy 5-én kirakunk, 6-án berakunk 3000 tonna szenet Muruviknak (norvég kikötő a Trondheim fjordban), innen Mo i Rana (szintén norvég) - Greenore ír kikötő Dublintól északra. De az 5-i kirakás nem megy, mert jó, ha kedd délben megérkezünk. Én, amikor parancsnok voltam, akkor mindig pár órát rátettem az érkezésre, s akkor meg tudtam érkezni, előbb, mint az előre megadott idő. Viktor kicentizte, mikor érkezhetünk, és abból még le is vett, mondván, biztosan gyorsabbak leszünk.
Hát nem lettünk gyorsabbak, az induláskor 4-én delet adott meg, ahhoz képest már 24 órás késésben vagyunk.
Rotterdamban lesz váltás, és ha minden igaz, akkor megjönnek az antiguai bizonyítványaim is.
Március 2. szombat, úton. Jól elkaptuk a rossz időt megint. Most éppen fő a feje a parancsnoknak, hogy is lesz, mert késében vagyunk, és amit megadott érkezésnek, az nem áll, semmiképpen nem tudjuk teljesíteni, és az uszályokat megrendelték hétfő éjszakára.
Hiába mondtam, hogy ne centizze ki az érkezést, főleg amikor hét elejére esik, és nem tudja értesíteni a késéről az ügynökséget.
Március 3. vasárnap, úton. Délben az őrségváltásnál Viktor megkért, hogy nyomtassam ki a személyzeti listát.
Belementem a csőbe...
Amit "alkotott", az úgy volt randa, ahogy lehet attól, aki csak ugatja a számítógépet. Kicsit helyreráztam, egy oldalba sűrítettem, mert ő két oldalasra hozta össze, az útlevélszámok a második oldalra kerültek. Kinyomtattam, Viktor el, boldogan.
Öt perc múlva komor arccal megjelenik a hídon:
- István ez a nyomtatvány kisebb, mint az eredeti.
Nézem, hát valóban. Mondjuk az eredeti 98%-a.
- Ezt nem lehet a hatóság kezébe adni! - mondta, és rögtön tudtam, hogy ezért minimum ezer év Gulág járt, ha valaki ilyen trehány odahaza náluk.
Varázsoltam egy csöppet, s kinyomtattam, de szerinte még ez se volt az igazi, mert két sor magassága között felfedezett legalább másfél tizedmilliméter eltérést.
- Sto gyelaty? (Mi a teendő?) - kérdeztem Lenin híres művének címét idézve, hogy lássa, szocialista műveltségem nem elhanyagolható.
- Azt hiszem, én változtattam meg a sormagasságot, amikor készítettem - mondta bűnbánó pofával, és eltette az iratot, de attól tartok, hogy ez szegény fejének még álmatlan éjszakákat fog okozni, mert hogy magyarázza majd meg az immigration officernek, hogyan került oda az a hatalmas hiba?
Nyilván a dolgok karakírozva vannak, de azért jellemző a viselkedésére: az orosz ember kedves, szeretetreméltó, jó barát, jó ivócimbora, miként ő is, csak Isten őrizzen attól, hogy hivatalnokká legyen, mert akkor elveszti a fejét, megittasul a piti hatalomtól, ami a kezébe adatott, és szabadjára ereszti magát, s észre se veszi, hogy mindenki menekül előle, és a háta mögött (jó ha csak) megmosolyogják.
Ám sose legyen rosszabb parancsnokom.
A nyomtatókazettát meg ezért hoztam bőven a hajóra, hogy ne legyen gond a sok nyomtatás. Amit otthon tettem be a printerbe, két napja ürült ki, s nyomtatok vele bőszen. (Igaz, nem pazarlom, mert csak "draft qualiy" üzemmódban használom, ami halványabb, de a célnak a hajón igazán megfelel.)
Március 4. hétfő, úton, Angol csatorna. Holnap érkezünk. Valószínűleg a Mo I Rana - Greenore út törölve, helyette Oslóba megyünk papírért, és vissza a Földközi-tengerre.
Meg kell mondjam, hogy Wojciech inkább haver, mint szakács. Amit tegnap alkotott, az valami borzalom volt. Ebédre főtt hal volt, valami randa szósszal és főtt zöldbab. Vacsorára pizzát varázsolt, jó keményre sikeredett...
Remélem az új (régi, mert az jön vissza, akit váltott) szakács jobban főz.
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Február 21. csütörtök, úton. Eddig megúsztuk, mert állandóan viharjelzést kapunk, de gyönyörű szép az időnk.
Láttam Sebestyén Juli kűrjét, azt hiszem a kötelező program volt, ezzel a hetedik helyen állt, amikor elmentem feküdni. Még korábban láttam, szerintem a világ eddigi legnagyobb "malac" olimpiai aranyérmét: azt hiszem férfi 500 méteres gyorskorcsolya volt, s öten futották a döntőt. A favoritok, és ez a négy másik versenyzőt jelentette, a cél előtt 30 méterrel buktak, és a teljesen esélytelen, jókora hátrányt összeszedő ausztrál kényelmesen bekorcsolyázott, cseppet se sietve, és felemelt karral ünnepelte magát. Szerintem a mai napig nem hiszi, hogy ő az olimpiai bajnok...
Február 22. péntek, úton. Megyünk. Még van só a főzéshez...
Mindenféle botrányok vannak a téli olimpián (ha minden igaz), dopping miatt. Ez a lengyel favoritnak, Malysznak jól jött, két arannyal mehet haza, még akkor is, ha más a szája íze, mintha a pályán nyerte volna. Kizárták a női sífutásból az orosz győztest, neki már ez a negyedik olimpiája. Az edző szerint nem doppingolt, csak menstruál, és ettől ment fel neki az izéje, amit a buta amik doppingnak gondoltak.
Február 23. szombat, úton. Éjszaka átjöttem a Messinai szoroson. Nappal szebb lett volna, bár éjjel egykor a komphajókon kívül nem volt csónak, kishajó, bárka, amelyik zavarta volna a navigációt.
Estére bedurrant az idő, 8-as, 9-es nyugati szél fúj, legalább 6-8 méteres hullámok görögnek pontosan szembe, s megfogják a hajót, alig megyünk öt és fél, hat csomós sebességgel.
Február 24. vasárnap, úton. Egész nap viharos tengeren jöttünk, szemből kaptuk, így csak a sebességünk csökkent le.
Február 25. hétfő, úton. Viktor egy picinkét lebukott. Már úgy szakmailag, a tűzoltó rendszerek kapcsán. Ez úgy jött elő, hogy havonta egy jelentést kell írni a tűzoltó gyakorlatról. Ebben a hónapban azt találtam ki, hogy kigyulladt a festékraktár. Leírtam, hogy mi a feltételezett tűzoltási eljárás.
Viktor belekötött, hogy ez nem jó, mert, a festékraktárban nincs vízzel működő, beépített tűzoltó rendszer.
Pedig minden hajóra ez az előírás. Itt a víznek nem csak oltási szerepe van, hanem hűtési is, hogy nehogy felrobbanjon a keletkezett hőtől a többi festék.
Amikor előrement, hogy megnézze, és megtalálta a vízpermet rendszert, akkor jött a dumával, és majdhogynem kimagyarázta, hogy milyen igaza volt neki, mert pontosan erre gondolt.
Február 26. kedd, úton. Kitört rajtam valami bőrnyavalya... Már másodszor jön elő, a Paduán volt régebben. Majd kimegyek orvoshoz, úgy is nagy bolondokháza lesz Rotterdamban.
Február 27. szerda, úton. Elkészültem a hóvégi adminisztrációmmal. Nagyon utálom, ha értelmetlenséget kell csinálnom.
Építjük a szocializmust
Előírás, hogy a túlóra nem lehet több, mint havi 93 óra, mert ez benne van mindenkinek a fizetésében, mint átalány. Viszont kevesebbet se lehet elszámolni, ugyanazon oknál fogva. Tehát minden hónapban írok egy munkalapot 93 órányi túlórával. Minek? Mindenki tudja, hogy nem igaz, amit leírok.
Antiguai előírás, hogy mindenkinek meg kell adni a megfelelő pihenőidőt. Tehát nekem rajzolnom kell egy gyönyörű grafikont, hogy ki mikor volt szolgálatban, de tudjuk, hogy nem igaz. Szorgalmasan írom, hogy kikötőben a parancsnok reggel 6-12 között és 18-24 között van szolgálatban, hogy nekem meglegyen a pihenőidőm, de a valóság az, hogy reggel nyolctól másnap hajnali négyig voltam egyhuzamban, pihenés nélkül szolgálatban. Viktor meg a délutáni alvás után azon sóhajtozott, hogy "jaj, ez hosszú nap lesz"...
Na, ja.
Nekem.
Tisztára úgy megy, mint a régi "szép", szocialista időkben. Adminisztrálunk a főnökök érdekében, aki meg dolgozik, dögöljön meg.
Február 28. csütörtök, úton. Szép csendes időben megyünk, elhagytuk Cabo Sao Vincentet, a portugál délnyugati csücsköt, és befordultunk északra.
Kiborult a bili
Megyek ebédelni, a szakács azzal fogad, hogy voltam-e már idiótával a hajón?
Fogós, ravasz kérdés, ilyenkor, kora délben.
- Hát persze, nem először vagyok hajón... - mondtam.
Mutatóujjával felbökött a hídra.
- Ez az! - mondta, és én valahogy a parancsnokra gondoltam
Ő is volt Wojciech begyében.
Természetesen a hó végi leltár kapcsán.
- Azt mondja, pazarolok, meg nem tudok gazdaságosan főzni. Ez a kretén meg 70 kiló halat rendelt a Boszporuszban!
- Tizenhetet... - javítottam ki, mert az angolban a két számot könnyű összekeverni, ha nem tiszta a kiejtése valakinek, és én egyébként is harmincról tudtam, pedig az is rengeteg.
- Nem, hét-nulla, hetven kiló, gyere, nézd meg! - és mutatja a mélyhűtő ládát, amiben két 20-20 kilós doboz volt, meg egy rahedli hal, nájlonacskóban. Kezdtem magamban igazat adni neki. Hat embernek ez másfél évi halszükséglete, még akkor is, ha tudjuk, sok foszfort tartalmaz, és az agyműködésre kiváló hatással van, ám biztos forrásból tudom, hogy a tengerészeket nem tanársegédként alkalmazzák a hajón, hogy ennyire fontos lenne az agymunka raktármosás közben...
Fél egykor, megjelent a hídon, azzal, hogy adjam oda a telefonomat, mert a beszélni akar Mr. Eckhoffal, a tulajdonossal. Vissza kellett utasítanom, és meg is mondtam, hogy nem tehetem, hogy a parancsnok háta mögött ilyet tegyek (még akkor is, ha privát ügyről van szó), mert nekem most nagy szükségem van a jóindulatára és a jó véleményére, ha meg akarok ragadni a cégnél.
Ezt el is fogadta, azzal, hogy Leszek majd odaadja.
Közben megjelent Viktor, és megint jól egymásnak estek.
Én meg jól elhúztam a csíkot, mondván, kazettát kell cserélnem a nyomtatóban - ami igaz is volt -, ők meg marják egymást.
Marták is, már lent jártam a kémény mellett, de ott is hallottam, hogy zeng a híd, ahogy társalognak.
Viktor a szakács fejéhez vágta, hogy rendelt húsz Sambal Oeleket (Erős Pista, de négyszeres mennyiségű, mint otthon), a szakács meg lehülyézte, hogy nem igaz, Viktor leidiótázta, a szakács üvöltött, a barba viszontharsogta magát, szóval jól elvoltak...
Amikor visszajöttem, akkor Viktor nekem panaszkodott, és nyilván volt abban is igazság, amit elmondott.
Most mindketten durcásak, és alszanak, én meg jól vagyok a hídon.
Ezzel vége a hónapnak.
Címkék: napló Lys Carrier
Szólj hozzá!
Bambasz
Viktor
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Este téli olimpia
Jobb híján a lengyeleknek drukkoltam. Wojciech és én ültünk a szalonban, amikor bejön Leszek, rettentő gyászos képpel, és mondott valamit a szakácsnak, az elsápadt, és hitetlenül nézett a gépészre.
Malysz, a legnagyobb lengyel favorit ezen a téli olimpián, síugrásban csak harmadik lett! A szakács majdnem elsírta magát. Még az se vidította fel, hogy Siudekék a párosban a kötelező után a 8. helyen álltak (mert őket is jobb helyre - éremre) várták. Siudek tanyázott egy hatalmasat, nem csoda, ha lepontozták őket.
Február 12. kedd, Kumport. Rakodás, holnap befejezhetik a kirakást.
Wojciech, a hazudós
Tegnap délután a szakács megkérdezte, nem hívhatná-e fel Mrs. Vasoullát, a ciprusi ügynökségtől a telefonomon. Mivel Westel Dominócsomagom van - ez nem a reklám helye, de ez van - mindig meg tudom nézni, mennyi pénz van a kártyán, ezért egyszerűnek tűnt az akció. A beszéd előtt és után leolvassuk a számla állását, és a szakács kifizeti a beszélgetést euróban, nem verem át, neki pedig nagyon sürgős volt, hogy beszéljen a váltásával kapcsolatban.
Felhívtam a számot, beszélt vagy két percet, kifizette, passz. Ezzel a dolog elintézve, de volt utójáték:
Ma Leszek szintén beszélni akart Vasoullával, és hiába hívta a számot, nem válaszolt. Illetve nem kapcsolt. Ehhez tudni kell, hogy tegnap az ügynökségről a parancsnok faxot akart küldeni Ciprusra, azt se tudta leadni, nem volt vonal.
Ugyanis ez a telefonvonal-kérdés a nagypolitika területére tartozik.
Ciprus törökök lakta részét megszállta Törökország, valamikor a 70-es évek végén, és kikiáltották a Ciprusi Török Köztársaságot, amit egy állam se ismer el, kivéve Ankarát. Így aztán, gondolom válaszul, a török kormány nem ismeri el Ciprus létezését, ebből logikusan adódik, hogy Törökországban hiába tárcsázom a 357-es országkódot, ha egyszer Ciprus nem létezik, akkor oda nem is lehet telefonálni. Azért ez még a politikusok esetében is túlzott (politikai) sötétség.
Nos, ezek után Leszek majdhogynem összeveszett a szakáccsal, hogy hazug disznó, mesélje másnak, hogy beszélt Vasoullával, de ne neki. Hatvanötmillió ember nem hívhatja Törökországból Ciprust, kivéve Wojciech urat! A gépész teljesen begurult, a szakács szintén, csak úgy visszhangzott a felépítmény. Végül a szakács értem jött a raktárhoz, hogy igazoljam Leszek előtt. A pasas remegett, a bajusza billegett, sápadt volt, teljes "ideget" kapott...
Így nem volt mit tenni, megmutattam Leszeknek, hogyha én egy számot tárcsázok, akkor a kapcsolat mindig Magyarországon jön létre, mert a Dominó csomag először ellenőrzi, hogy van-e a számlámon elég pénz a hívásra, így a törökök nem szólhatnak bele a ciprusi hívásba, de ennek az az ára, hogy a török-magyar és a magyar-ciprusi tarifát is ki kell fizetni. Így a végén Leszek és a szakács kibékültek, de a gépész azóta mindig megjegyzi a haverjának, hogy ő egy kivételezett a 65 millió ember között (utalás Törökország lakóinak számára).
Február 13. szerda, Kumport. A kirakást fél háromkor befejezték. Az ügynök azt ígérte, hogy ezután fél órával hozza a papírokat, és indulhatunk.
Csak nincs hova.
Igaz, hogy jött egy telefon a Lys Line-tól, a hajóbérlőtől, hogy valószínűleg Eregli-Antwerpen lesz az út, de máig nem erősítették meg. Ezután az volt az utasítás, hogy álljunk horgonyra.
Este fél nyolckor Viktor elküldött aludni, mert horgonyon tiszti őrség van. Ugyanis addig még nem telt le a török fél óra a kirakás befejezése után.
Február 14. csütörtök, Kumport. Tegnap felhívtam a fiamat, hogy kérdezze meg a barátait a szerviznél, ahol a laptopot vettem, hogy mi lehet a hiba oka, miért nincs kép a komputeremen? Azt mondták, hogy érintkezési hibának kell lenni, így kapott a masinka két pofont, azóta (tegnap este) tudom használni, miként a naplóm is mutatja.
Most pótolom a "képtelen" napok kimaradását. Miután tegnap este fél nyolckor lefeküdtem, és tíz perc múlva már húztam a lóbőrt, nem csoda, hogy ma hajnalban négykor frissen és kipihenten ébredtem. Ötkor jött Viktor, hogy beindítsa a keringetőszivattyút (indulás előtt három órával), hát majd hanyatt esett, hogy a hídon talált.
Szerintem túlzott az optimizmusa, hogy nyolckor indulhatunk...
Nem is indultunk, de délután kijöttünk horgonyra. A Lys Line elintézte, megadta az érkezési kikötőt, mert helyi rendelkezés szerint, addig a hajó el nem hagyhatja a kikötőt, amíg nincs meg, hova megy.
Bár még semmi se dőlt el, csak az, hogy Gemlik - Antwerpen törölve...
Címkék: napló Ciprus MV Lys Carrier Kıbrıs
Szólj hozzá!
Február 7. csütörtök, úton.
Február 8. péntek, úton.
Február 9. szombat, úton, Kumport
Február 10. vasárnap, Kumport.
Este téli olimpiát néztünk a tévében.
Otthonról semmi hírem, már ami a politikát illeti.
Erről a családot se kérdezem, minek pénzt vesztegetni rá?
Február 11. hétfő, Kumport.
Szólj hozzá!
Február 3. vasárnap, úton. Nem is említettem tegnap, de mivel a mai napról nincs sok mondanivalóm, hát ide teszem: nagy míting volt délután. Meghallottam, amint a M/V Helen elsőtisztje valakivel angolul beszél, és mivel tudom, hogy magyarok vannak rajta, alig vártam, hogy befejezzék a beszélgetést, és közbeszólhassak:
- Helen, itt a Lys Carrier! - Azonnal jött a válasz:
- Itt Egry László a Helénről.
Lacival a Csokonain hajóztunk együtt, még a múlt évezredben, 1992-ben, és akárhogyan is számolom, annak bizony már tíz éve! Jól eldumáltunk, mindenkit ismerek, aki a hajón van. Később megjött a M/V Niklas is. A Helen Törökországból megy Leerbe, Németországba, a Niklas északról Spanyolországba. A Niklason is voltak ismerősök.
Laci sokat panaszkodott, én is neki, mindkettőnknek a korunkkal van bajunk. Kezdünk (ő sokkal inkább, mint én) kiöregedni a szakmából, egyre nehezebb hajót kapni.
Máról azért annyit csak elmondok, hogy gyönyörű, tavaszi napunk volt, húsz fokos hőmérséklet, és sima tengert kaptunk ajándékba vasárnapra.
Február 4. hétfő, úton. Újabb ajándék napnak értünk a végére. Ebben az évszakban minden csendesen eltöltött napot meg kell becsülnünk, és meg is tesszük. Az azért bíztató, hogy az időjárás az egész mediterrán medencére hasonló időt mond.
Február 5. kedd, úton. Még egy kellemes nap, huszonegy fok, napsütés, meg minden, ami kell.
Hiába, no, Viktor a hajózást a szocializmusban tanulta, és benne van az, amit mi, magyar tengerészek állandóan emlegettünk, ha szóba kerültek a birodalmi tengerészek.
Ehhez egy kis magyarázat:
A hajózást veszélyeztető egyik nép a volt szovjetek voltak. Úgy érezhették, a világ az övék, nekik mindent szabad, tehát bele mindenbe...
Ma délután a tunéziai szeparációs zónához én érkeztem. (A szeparációban kötelező haladási irányt írnak elő.) Azt mondja Viktor:
- István, itt fordulj be, rövidítsük le az utat - és mutatja, hogy vagy négy mérfölddel a kijelölt vízi úttól délre haladjak.
Pedig tudja, hogy a tuniszi parti őrség figyeli a hajókat, de ez nem érdekes neki.
Én azért bementem a szeparációba.
Egyébként jó tengerész. De az időjárással gondjai vannak.
Mint írtam, ragyogó időben hajózunk, de ennek ellenére, viharos időt írunk a naplóba. Nem tudom, miért teszi? Hiszen ha gond van, és "magyarázkodni" kell, akkor, aki a naplót olvassa, az volt tengerész, szakember, nem tudom, hogyan akarja megmagyarázni egy ilyennek, hogy viharos ellenszélben, és hullámokban 12,5 csomós sebességet tudtunk elérni? Ezt egy kezdő harmadik tiszt is kiszúrja, nemhogy egy biztosító, vagy a P&I szakembere. Nos, ebben nem vitatkozom vele, mert ő tartja a hátát ezért.
A babó
Elolvastam Tolkien könyvét A babót. Angolul The Hobbit a címe.
Hallatlanul érdekes volt.
Persze mondhatnám, a történet maga elég bugyutácska, hiszen egy egyszerű, de kalandos utazás története: Smaug a sárkány elrabolja a törpék kincsét, és Gandalf a varázsló megszervezi, hogy Mr. Baggins Bilbo (ő a babó, vagy hobbit) vezetésével visszaszerezhessék. Sok kalandon keresztül eljutnak a célhoz, Smaug elpusztul, és a törpék visszakapják a kincset.
Tulajdonképpen egy mese.
S mint a mesékben itt is a jó győzedelmeskedik.
Ám az egészet az teszi naggyá, ahogyan leírja Tolkien. Ahogy a történet végén kiderül, hogy a pénz és a vagyon rontást és pusztulást hoz maga után, de segíthet is a rászorulókon, attól függően, hogy kinek a kezébe kerül. Természetesen anélkül, hogy szájba rágná a mondanivalót. Csak éppen sikerül az ifjú olvasó számára vonzóvá tenni Bilbo alakját, aki többre értékel egy jó reggelit, a teáskanna duruzsolását és a szépen megterített asztalt a temérdek kincsnél.
Most már érdeklődéssel várom a Gyűrűk ura című könyvet is.
Február 6. szerda, úton. Hideg van. Más egyéb nem történt, hacsak azt nem nézem, hogy megtettünk 268 mérföldet, ami ezzel a hajóval hallatlanul jó teljesítmény.
Viktor beszélt Vasoullával, és ebből egyértelműen kiderült, hogy azért küldött hat hónapos szerződéssel, mert tudta, hogy itt váltóparancsnok kell (elsőtisztként a némettel, parancsnokként, amikor otthon van szabin), s azt akarta, hogy én legyek, tehát benne megvolt a maximális jóindulat velem szemben. Na, majd meglátjuk, mi lesz?
Leszek, a gépész megy haza február huszadikán (vagy utána), és ez nagyon kellemetlenül érinti. Ugyanis valami francos új rendelkezés szerint az ő képesítése nem elég erre a hajóra. Már említettem, hogy negyedik gépész. Már kijelölték a fiatal második gépészt, aki leutazik.
Ez a tendencia a hajózásban, és meg lehet érteni a hatóságot (IMO). Ezek modern, elektronikusan vezérelt gépek, nem elég, ha a gépész ért a szivattyúkhoz (most csak mondtam egy rossz példát, bár nekem mindig Zbigniew van a szemem előtt), nem elég a hosszú szakmai gyakorlat, hanem megfelelő képesítés is kell. A magyarokat ez nem nagyon érinti, mert akik külföldön dolgoznak, azoknak mind megvan (azt hiszem) a megfelelő papírja.
Talán említettem, hogy a zöldfokiak is mennek haza február végén. Azért a bűvös dátum, mert akkor lép életbe több nemzetközi rendelkezés. Nos náluk az a bibi, hogy a zöldfoki kormány nem fizet az IMO-nak (vagy valami hasonló, mert ez ugye nem hivatalos információ, csak a "sütőrádió" szintjén van), és ezért nem alkalmazhatóak az állampolgáraik. (A sütőrádió kifejezés még a MAHART-os időkből való. A szakácsok jólértesültségére utal, akik a híreket begyűjtötték, és sokszor a maguk sajátos módján adták tovább.)
Nos erre, hogy Leszek is hazamegy, meg Manuék is, a szakács bepánikolt, és attól retteg, hogy őt is leváltják. Hiába mondtam, hogy nyugi, nyugi, láttam, hogy nem hatott rá. Ő tudja.
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Február 1. péntek, úton. Ez az a nap, amikor kész a hó vége, már csak nyomtatni kell. Nos, a hajó komputere egy igen helyre szerkezet, 286-os processzora van, hozzá egy Noé idejéből való mátrixnyomtató. Leszek (ejtsd: Lesek), a gépész használja, nagy buzgalommal, de én ránézni is utálok.
Február 2. szombat, úton. Hajnalban, amikor Lisszabon előtt haladtunk, fél hat táján felhívtam a családot. Az asszony nagyon örült, én is a családi híreknek, mindkét srác túl van a vizsgaidőszakon, és sikeresen.
Batory
Címkék: napló Lys Carrier
2 komment
Január 31. csütörtök, úton. Megkezdtem áldásos tevékenységem a hóvége kapcsán. Számolok, szorzok, osztok, és persze rájöttem, hogy továbbra is utálok kézzel írni, tehát elő a komputert, és elkészítettem a megfelelő táblázatokat.
Nem is lenne baj, ha nem húsz évvel ezelőtti módszerekkel dolgozna hajó. Ez nyilván Capt. Bambasz találmánya (természetesen nem így hívják, de mivel jobb, ha nem írom ki a nevét, nevezzük ezen a becenéven, amit a legénysége akasztott rá). Úgy sikerült összekomplikálnia a rádiónyilvántartást, és az elszámolást, hogy az csuhaj! Még jó, hogy mindez nem teljesen ismeretlen előttem, mert részleteiben itt-ott már csináltam. A forgalomelszámolást a Paduán, a szétválogatást címzett szerint a Petrán, csak összeállt a kép, ha nem is túl gyorsan.
Ami rossz, hogy január van, és minden nyilvántartás már szépen irattárban van, így nem tudom megnézni, mit hol tárolnak, hol tartanak, hova mit kell lefűznöm, és órák mennek el azzal, hogy kitotózom, kitalálom, megálmodom.
Ráadásul ehhez jön még Viktor.
Viktor, a parancsnok
- Nagyon jó, István... -, mondja lelkesen, és közben összeráncolja szemöldökét, mint aki valami félelmetes hanyagságot fedezett fel a részemről. - Ott egy pont van -, mutat a képernyőre.
- Igen - felelem teljesen ártatlanul.
- De nézd meg a táblázatot, ott nincs pont.
Megnéztem, valóban, nincs pont.
- The document is document... - jelenti ki határozottan, és éreztem, most belemásztam a lelke legmélyebb zugaiba, ahol a felelősség, a kötelességtudás, a pontosság, és a hazaszeretet fészkel.
Mostan, hogy mindenki lássa, milyen hanyag is vagyok, elmagyarázom, ennek a pontnak a jelentőségét.
A táblázat első oszlopa az, hogy "No.", azaz sorszám. És a kézzel írott "dokumentumban" a sorszám után nincsen pont! Én meg odamerészkedtem egyet! Na, ki hallott még ilyet? Ugyanis, ha pontot teszek a szám után, akkor, aki ismeri az Excelt, az tudja, hogy egy húzással kitöltöm az összes sort, és megkapom növekvő sorrendben a sorszámokat.
Nos, Viktor nem egy csökönyös, bikkfafejű főnök. Egy éjszaki töprengés után közölte:
- Maradhat a pont, István, kinyomtathatod a táblázatot...
Most mit mondjak, hallatlanul megkönnyebbültem.
Ilyen nehéz döntést meghozni nem könnyű, így amikor lementem a hídról, észben tartva, amit még a halmstadi indulás után mondott, elrendeztem a térképasztalt. A naplót úgy helyeztem el a térképasztalon, hogy a szélével pí fél szöget zárjon be (szavahihető, komoly emberek szerint ez 90 fok, s ezért azt gondolom, sokkal alkalmasabb kifejezés a helyzet drámaiságát megvilágítandó). Az iratlyukasztót pontosan az asztali lámpa mellé tettem, úgy hogy kissé betoltam a polc alá, mintegy fél centit. Azt nem tudom valójában, hogy miért kell ennyire bedugni, de így kell, tehát azt gondolom, ha egy villám belecsap a térképasztalba, éppen a polc széle mellett, akkor az iratlyukasztó nyomókarja nem görbül el, s mi, a diadalmas emberiség adtunk egy kezet a természet erőinek. A vonalzótartó vájatába belehelyeztem mindkettőt, egymás mellé, hogyjól szoruljon, nehogy slendrián módon billeghessen rossz idő esetén.
Csak ezután kívántam jó éjszakát és jó őrséget.
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Január 25. péntek.
Január 26. szombat, úton
Január 27. vasárnap, úton
Január 28. hétfő, úton
Wojciech
Hát ettől senki se fog elhízni...
Január 29. kedd, úton
Január 30. szerda, úton
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
LYS CARRIER
2002. JANUÁR 23. - MÁJUS 14.
Január 23. szerda. Hajnali kelés, majd nyomás a reptérre. Először fordul elő, hogy egyedül kell kimennem, szegény fejemnek, családi kíséret nélkül. Nos, elárulom mindenkinek, fel tudtam szállni a gépre.
Istenem, hol vannak a régi szép idők, amikor élveztem a repülést. Mára csak a kényelmetlenség, a "székhezkötöttség" érzése maradt, meg azon szitkozódni, hogy az utóbbi években miért lettek olyan szűkek az ülések, a fene a sok profithajhász légitársaságba.
Amszterdamban dög meleg volt a tranzitban, majdnem rosszul lettem, Stockholmban meg jó mínuszok vártak, meg egy vámos, aki jól szétkapta a csomagjaimat, de rendes volt, mert közben jól eldumáltunk, és semmi más nem érdekelte, mit a gyógyszereim, amit pár éve már hordani kell a hajóra, sajnos nem úri passzióból, hanem szükségből. Még azt is elmagyarázta (vagy jobb szó az elangolozta?) hogy hova kell mennem, ha a Halmstadba induló gépre akarok felszállni. Szerintem Stockholm körbe van építve az Arlanda repülőtérrel, annyit kellett gyalogolnom. Direkt elfáradtam, így a 3-as terminál egy nyugodalmas sarkában letelepedtem, miután kifigyeltem, honnan indul a gépem 15.50-kor. Még két óra se volt, összetoltam két fotelt, lerúgtam a cipőmet, kényelmesen elhelyezkedtem, és nekiálltam olvasni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy felébredtem. 15.35 volt. Pont időben tértem magamhoz.
Csak a gépen kezdett a frász kiveregtni, mert amikor a beszállópulthoz értem, akkor láttam kiírva, hogy: utolsó hívás, leadtam a csomagjaimat, és amint beszálltam, a busz elindult géphez. Három perc híján lekéstem...
Az ügynök várt, hipp-hopp a hajón voltam. Egy hazautazónak hoztam egy jegyet a HMS-től, a német parancsnok volt, a régi elsőtiszt (XY. Viktor, még nem jegyeztem meg a nevét) lett az új barba. Vacsora után beszélgettünk, és párszor jól elküldte a fenébe germánját, aki elég utálatos volt vele...
Jó, hogy Viktorral leszek elsőtiszt.
Ami nagyon nem tetszett, hogy ugyanaz a helyzet, mint a Priwallon, a tanfolyamon levő elsőtiszt helyébe kellett jönnöm, és az április elején akar behajózni. Mondom, hogy jönne, mert én nem engedek a szerződésből. Hat hónapot írtam alá, akkor annyit is leszek!
Papírt rakodunk, 650 kg-os tekercseket, esőben nincs rakodás, és ma esős nap volt.
Január 24. csütörtök, Halmstad. Elég alaposan átnéztem a hajót, csak apró különbségek vannak a Priwallhoz képest. Ezt szeretem a hajózásban, lehet, hogy azonos típus két hajó, de nincs két egyforma! Nem véletlen, hogy az angolban nőnemű a "ship", a hajó főnév.
Rakodás közben szóba elegyedtem a munkásokkal. Megkérdeztem, hogy mit tudnak arról, hogy húsz éve volt itt egy hajógyár?
Már nem működik, mondták.
- A feleségem unokatestvére volt a tulajdonosa, ő alapította - mondtam.
- A Béla? - kérdezte az egyik. - A bátyám nála dolgozott. Jó ember, mi van vele?
Hát nem felejtették el, pedig már több, mint húsz éve elment ebből a svéd kisvárosból.
Pascal kapitány...
Pascal az egyik matróz. Szép darab legény, azt nem lehet rá mondani, hogy a sok napozástól sült le. Zöldfoki szigetekről való, akárcsak a másik, Manu, azaz Emanuel. Ami meglepett, hogy milyen jól beszélnek angolul.
- Chief, ha dolgozni akarok, meg kellett tanulnom. Otthon nincs sok munka... - mondta.
Este shiftelni kellett a hajót. Hatvan métert hátrahúzni, saját kötéllel. Nem egy nagy "was ist das", csak meg kell fogni a dolog vége helyett a köteleket.
Nos, én elől manőverezek Pascallal. A srác elemében volt. Mondtam, hogy mondja el, hogyan kezelik a köteleket, mert mindig jobb, ha az új alkalmazkodik a megszokott eljárásokhoz, mintha többeknek kellene hozzám, az én módszereimhez idomulni.
Ezt valószínűleg úgy értelmezte, hogy át van adva a parancsnokság neki, mert ettől kezdve pattogott, mint kecskedrazsé a deszkán, intézkedett, utasított:
- Chief, ezt ide, azt a kötelet oda, húzzuk, toljuk, szakítsuk... fussunk, szaladjunk, igyekezzünk...
Ez engem különösebben nem zavart - sőt, direkt élveztem! -, de el tudom képzelni, hogy más elsőtiszt ezt rossz néven vette volna, "önérzetében megsértve" kikérik maguknak, én meg jókat vigyorogtam magamban a buzgólkodásán. Jó dolgos marinaio (matróz - olasz) mind a két matróz.
Címkék: napló MV Lys Carrier
Szólj hozzá!
Szeptember 8. szombat, Avonmouth.
Minden jó, ha a vége jó!
Bevonatoztunk.
Nem tudom, miért élt úgy az emlékeimben, hogy Bristol egy randa iparváros? Kellemesen csalódtam. Gyönyörű az Avon parti város. Nemccsak, hogy átszeli a várost a folyó, de három éles kanyart véve kígyózik az ódon épületek között. Meglátogattuk A St. Mary Ratcliffe templomot, ahol több mint 800 éve miséznek. Megnéztük a Beiley várkastély romjait, és az ősrégi "mota" maradványait (valamiféle kora középkori erődítmény lehetett), másfél méter vastag és 20 méter magas falakkal körülvéve.
Amíg megtaláltuk az Argost bebarangoltuk a belváros vásárló és sétálóutcáit. Voltunk egy fedett bolhapiacon, nincs róla információm, de egy csoportot vezetett egy idegenvezető, tehát nyilván történelmi jelentőségű a fedett csarnok.
Ami miatt egy kicsit otthon éreztem magam, hogy a Severn Beachre induló vonat negyed órás késéssel állt be a peronra. Viszont volt időm, hogy kényelmesen megegyem a dupla sült krumplim a chilis és kék sajtos mártással.
Csak az állomásról ne kellett volna vagy másfél kilométert gyalogolni! Akkor már bennem volt a fél kettőtől fél ötig tartó állandó mászkálás kilométerei, és az utolsóak mindig a legnehezebbek. De legalább holnap nem dolgozik a kikötő, és nyugodtan pihenhetek, takaríthatok és csomagolhatok!
Szeptember 9. vasárnap, Avonmouth.
Szeptember 10. hétfő, Avonmouth, Bristol.
Reggel fél hétkor hívta a hajót Toró Pestről, hogy a számítógépes rendszer lefagyott, és valószínűleg nem érik el a hajót.
Ez a valószínűség hétkor lett biztos. Mert akkor is Pesten voltak, tehát a bristoli gép elmegy nélkülük. Most aggódunk sorban.
A Laci azért, mert mi lesz a hajóval? Meg mi lesz a bármivel, mindegy, csak aggódni lehessen... Pedig ő az, akinek megjön a váltója, és biztosan megy haza.
Én azért, mert nem tudom... Ilyenkor aggódni illik. Szerintem, majd meglátom, hogy milyenek lesznek a körülmények. Az abszolút logikus eljárás az, hogy felülök én is a gépre, és amikor megjönnek valamikor, beszállnak, és a hajó elmegy.
Hét ötvenkor rájöttem, hogy miért aggódjak: ha telefonon elérik a németek Torót még mindig Pesten, akkor lefújhatják az utazást. Mondjuk ebben az esetben ki kellene próbálnom, hogy milyen az, amikor az ember fogja magát, és kiszáll a hajóról. Kiteszem a bőröndömet, és azt mondom:
- Ágyő... a szerződésem két hete lejárt, a repülőjegyem ott van a reptéren én megyek. Itt volt a szombat, a vasárnap, meg lehetett volna oldani a váltást, már augusztus 25.-én tudtuk, hogy ide jövünk, és sokszor itt vált a cég. Miért nem intézkedtek időben?
Na, ja... a baj csak az, hogy nem teszem meg, mert minden nap komoly pénzt jelent, és arra most nagyobb szükségem van, mint arra, hogy balhézzak, meg botrányt csapjak. Más lenne a helyzet, ha hat hónap lenne mögöttem.
Tizenegykor már más volt a helyzet. Toróék felszálltak valamelyik gépre, és valahova mennek, tehát egyszer megérkeznek. Az asszonyt felhívtam a suliban, és nem tudtam semmit mondani...
Tizenegy húsz: Herr Genrich, a cégtől határozottan kijelentette, hogy a hajónak el kell menni ma délután, legkésőbb kettőig. Ha nem jönnek meg a váltók addig, akkor a pilotcsónakkal lesz a váltás, na, ilyet még úgyse csináltam, érdeklődve várom mi sül ki belőle?
Egy kicsit élvezem a helyzetet, Laci meg kicsit rossz néven veszi, hogy jó kedvem van...
Tizenhárom harminc: itt van Hóki, és azonnal elintézte, hogy a hajó csak este, 21.30-kor induljon. Toróék telefonáltak Amszterdamból, hogy 15.30-kor érkeznek, és az ügynöktől 18.00-ra kértünk taxit. A reptéri hotelbe megyünk, s holnap reggel 6-kor indulunk a Schipholra, onnan 15.30-kor érkezünk Ferihegyre. Ez a program, már 99,99%-ban biztos (feltéve, ha nem jön közbe semmi...)
Hóki elhozta a ciprusi kormány új rendelkezését, amely szerint november 1-től kötelező a ciprusi bizonyítvány és a tengerészkönyv. Ezt majd a Marlow-val kell elintéznem.
Este a szállodában folytatom.
A Days Inn láncnak a reptérhez közeli moteljében kaptunk szobákat. Kényelmes. Elmentünk vacsorázni, illetve Laci vett annyi kaját, mintha a napszámosait kellene jól tartani az építkezésen. Horácz Burger Kingben kajált, és olyat mondott, hogy csak néztem: ő mekis, és ez azt jelenti, hogy "csak oda jár", és mivel itt nincs, ezért fanyalodott a Burger Kingre. Egy "vérbeli" mekis nem megy burgerbe, és viszont. Mindig tanul az ember... pedig szerintem egykutya. Bármilyen hamburgert vesz az ember, azt csak amerikásan, azaz gusztustalanul lehet enni, a szutyákok lecsöpögnek, a szájából kilógnak a hagymacsíkok, na, nem ragozom.
Holnap reggel fél ötre van az ébresztő, még jó, hogy a közép-európai időt tartjuk, így nekem ez csak fél hatot jelent.
Szeptember 11. Bristol, Budapest.
Amszterdamban vártunk egyig.
Simán megérkeztünk. Encsike várt, a gyerekek egyetemen, főiskolán voltak.
Itthon a taxiban hallottam, hogy a new yorki World Trade center épülete ellen terrortámadás volt. Mindkét toronyba belerepült egy-egy repülőgép, ráadásként a Pentagonra is rázuhant egy.
Sajnos, a hajón túl sok katasztrófafilmet és egyéb állatságot láttam. Talán ennek köszönhető, hogy fásultan fogadtam a hírt.