Október 17. péntek, úton, Hamburg. Hajnalban hallgatom a Kossuthot: meghalt Papp Laci, minden idők legjobb amatőr ökölvívója. Ha már halál: az ügynök behozott egy Time magazint még régebben, most került fel a hídra. A címlapon Johnny Cash, kedvenc énekesem. ő is meghalt, 72 éves volt.

Túl szép volt, hogy igaz legyen!

Mármint az, hogy pár nap nyugi következik! Délben a hídon Oleg azzal fogadott, hogy azonnal megyünk Hamburgba, a berakást rögtön kezdik, és nyomás Newportba. Ami jó volt, hogy fél négyre értünk az Elba 1-es bójához, és onnan Oleg vitte a hajót (igaz, Brusbütteltől pilottal). Este hívott az asszony, a kocsi végre kint van eladásra. Szépen megcsinálták. Az ajtó 240 ezerbe került a biztosító számlája szerint! Jézusom, ha nincs a pasasnak kőtelezője! Jőhetett volna a pereskedés...
Még abban se volt szerencsém, hogy az áramlás szembe jött volna, mert akkor egyre értünk volna a Kalikayhoz. Nem, vitt a dagály, fél tízkor keltett a barba.
Kikőtés, mozgatható válaszfal beállítása, és kezdődhet a berakás. Jó sűrű éjszakám lesz!

Október 18. szombat, Hamburg, úton. Hamar beraktak! Hajnali négykor már bezártam a raktárakat. Oleg úgy rendelkezett, hogy ha kész, két óra múlva indulunk, így a révkalauzt fél hétre rendelte az ügynök. Délután kettőkor kezdtem a hídon.
Olvasom Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvét. Nagyon tetszik. Nem tudom folyamatosan olvasni: néha le kell tenni, és elmélkedni rajta.

Iskola a határon

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe. Ennek az volt az oka, hogy olvastam Ottlik és Gara László, a Párizsban élő irodalmár levelezését. Onnan, hogy Ottlik elsőbb Kedves Gara Úrnak, addig, hogy végül Édes Lacikámnak szólítja. Gara a magyar irodalmat népszerűsítette Franciaországban, egyengette a magyarok megjelenésének útját, kiadott egy magyar antológiát, megjelentette a Vén cigányt huszonöt különböző fordításban, és sokat fordított. Így nem csoda, hogy ezt a regényt is ő ültette át franciába.
Ottlik sokszor beszél leveleiben a különböző fordításokról (nevesül a német és az olasz kapcsán) és arról, hogy milyen nehéz szöveg, fordítói szemmel. Buzdítja Garát, ha valami gondja van, kérdezzen, mindent alaposan megmagyaráz, mert nehéz áttenni egy másik nyelv logikájára sok nyelvi részletet.
Az igazat megvallva, nem igen látom ezeket a nehézségeket az "elefes" és a gyerekek egymás között használt hasonló kifejezések kivételével. Persze az a nehéz, hogy megtalálják a megfelelő kifejezést, ami trágár, de úgy, hogy nem botrányos, amit egy tíz éves fiú szájába lehet adni. Az alapvető problémát abban látom, hogy a regény egy iskolában, egy katonai középiskolában (az első évfolyam - ötödikes srácok) játszódik, ahol a gyerekek a felnőtteket is próbára tevő szigor közepette próbálnak megfelelni a követelményeknek, saját maguk erkölcsi normáinak (már amelyiknek van ilyen korban, és Medvének és Bébének van, ők a két mesélő), és a roppant kemény környezetben egy "elefesnek" egészen más az értelme, mint a civil életben. (Az újszülöttek kedvéért: elefes = LFS: LóF@sz a Seggedbe)
Persze nemcsak ezek jelenthetnek nehézséget, hanem a féloldalnyi mondatok is, szinte mindegyiknek saját, külön hangulata van, meghatározott mondanivalóval. Itt nem lehet "elbaltázni" egyet se a fordítónak. Azt hiszem, ez lényeges, és nem véletlen, hogy Ottlik ezen annyit rágódott, mert egy rosszul kiválasztott idegen kifejezés agyonvághatja a lényeget.
Amúgy hallatlanul érdekes. Nem nevesíti a vidéki városkát, de azt hiszem Kőszegen van a katonai iskola, a regény színhelye. Ezt az Arany Strucc Szálloda miatt gondolom, ahol valaki megszáll.
Nem tudom, volt-e ilyen iskola a városban, de egy utalás történik még a várra, amit a törökök ostromoltak. Én eleinte Sopronra gondoltam, Péter Géza kapcsán, mert amikor elmesélte az életét, azt is elmondta, hogy katonai középiskolába járt és az Sopronban volt.
Ami aranyos, hogy amiből kiderülhetne, azt ügyesen eltitkolja: amikor szabadságra utaznak, és az állomásokat sorolják, akkor Győrrel kezdik. Mégis talán Sopron? (Természetesen Kőszegen volt.)

Október 19. vasárnap, úton.
Mégis Sopron. Kőszegnél nincs vasúti határforgalom. Milyen furcsa ez! Csak azért, mert egy ismerősőm ott végzett, ezért nekem is fontos, hogy kiderítsem, hol játszódik, melyik városban van az iskola. És Géza kapcsán egy picit magaménak is érzem. (Vajon él-e még Péter Géza? ő az a "barátom", akiről a Jaminaországban írtam, s '56-ban disszidált, előbb Argentínába keveredett, majd Ausztráliába. Amikor megtaláltam Maca néni egy - 1960-ban írt - búcsúlevelét, akkor határoztam el, hogy megkeresem Gézát, és elküldöm neki a könyvet, hogy lássa: nem felejtettem el az édesanyját, akit nagymamámként szerettem.
Az interneten kutattam fel, az ausztrál Brisbane-ből kaptam meg a pesti címét: a nyolcvanas évek végén hazajött. Találkoztunk, átadtam a könyvet, és megmutattam Maca néni levelét is. Géza elsírta magát. Amikor elmesélte az életét, akkor mondta: Sopronban járt katonai középiskolába. Ahol az Iskola a határon játszódik.)
Begorombult az idő, de szerencsére hátulról jön, tehát egyelőre nem vészes.

Október 20. hétfő, úton. Csendes menetnap. Közel jöttünk az angol partokhoz, két haditengerészeti gyakorlatba is beleszaladtunk. Az egyik éles lövészet volt, szerencsére mögöttünk volt, a másik egy tengeralattjáró "edzés" volt, annak a szélén jöttünk el. Egy hajó pont a közepébe ment, bejelentkezett az őrhajónak, az megkérdezte a merülését, és mivel mindössze 9 méter volt, nem kellett útirányt változtatnia, mehetett nyugodtan.

Október 21. kedd, úton, Newport. Teljesen beborult, mindenütt lóg az eső lába. Szerencsére megúsztuk a zsilipet és a manővert is eső nélkül.
Holnap kezdik a kirakást.
Este vacsoránál Oleg mutatja a telexet:
- Szenet viszünk Swansea-ból Brüggébe.
Elolvasom, valami nem tiszta. Mutatom:
- Ez nem szén, hanem gabona.
Megütközve veszi át, elolvassa, s bólogat. A telex "grain"-ről szólt, meg valamiféle "beans"-ről, ami meg ugye bab. Este számolgattam a gabonastabilitást, de nem adták meg a rakodási együtthatót (stowage factor), így nem sokra mentem.
- Holnap megkérdezem... - nyugtatott meg Oleg.

Október 22. szerda, Newport. A jó nénikéjüket ezeknek a népeknek! Felkelek reggel öt tízkor, mert ugye hatra jönnek, hát negyed kilencig ide se dugták a képes felüket. Akkor azt mondja a főnök, hogy reggel fél nyolcra várták a hajót, azért jöttek nyolcra (itten nem európai időt mérnek, egy órával kevesebb van).
Hiszi a piszi, állandóan tegnap délutáni érkezést adtunk, már az indulás óta, és korábban is érkeztünk.
Egész délelőtt a gabonastabilitást számoltuk. A megadott stowage factorral nem lehet berakni a háromféle gabonát. Egy tétel oké, ez pont kitölti a teret, de a másik kettő sehogy se rakható be, akárhova is állítjuk a válaszfalat.
Oleg felhívta a hajóbérlőt, elmondta, mi a baj. Duma, duma, aztán hallom, hogy a barba megveszekedetten elkezd röhögni.
Hát persze, hiszen ennek a dög angol szónak van vagy harminc jelentése, az egyik a gabona, a másik a szemcseméret, meg levélerezetet is találtam a szótárban, meg Isten tudja, hogy mit nem.
Szóval három fajta szenet viszünk, és stabilitás így már oké.
Délután eleredt az eső, négytől nem dolgoznak, holnap meglátjuk, mit hoz a hajnal.
Az időt lehet mérni sokféleképpen. Én most találtam egy jó mértékegységet: 1 Miluritnyi idő letelt a szerződésemből. Ez azt jelenti, hogy beszedtem mind az ötvenet, és négy üveggel hoztam, már csak három van, de az utolsót nem kell mind itt elfogyasztani, marad otthonra húsz szem.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 14. kedd, úton, Amszterdam. Ebédre halat kaptunk, mindenki igen elégedett volt. Kirántva, ahogy tegnap este is a kóstolót kaptam. Az őrségem után, este hétkor érkeztünk Ijmujden elé. Itt zsilipelés, majd egy órányi út a hangárig.
Fedett helyen rakodtunk, nem kell félni, hogy elázik a rakomány. Ez viszont azt is jelentette, hogy le kellett hajtani az első és hátsó árbocot. Az elsővel nem is volt gond. Előszőr várakozóhelyre kötöttünk, itt vártuk ki, amíg az uszály a hangárban kirakja a rakományát. Egy óra alatt végzett. Addig küszködtünk a hátsó árboccal. Az istennek se működött a hidraulika, s mivel muszáj volt letenni, ezért a kézi hajtányt használtuk. Közben a barba rájött, hogy Demes pötyögött neki valamit arról, hogy egy biztosíték kiégett, csak mi nagyok vagyunk, és nem férünk hozzá, hogy kicseréljük. Sztyepan becsavarta, bebújt a pult alá, és csodák csodája, az árboc fél perc múlva a pihenőbakon nyugodott. Addig viszont a kézfejemről sikerült egy kis bőrt lepumpálnom...
Amikor Skagen körül jártunk, Oleg mondja, hogy kapott egy telefont egy elektrikustól, hogy Amszterdamba érkezik. Ez aranyos volt, mert semmit se tudtunk róla, a cég nem értesített. Amikor a zsilipben voltunk, akkor jött a következő, hogy fél tizenkettőkor érkezik.
Jó lenne tudni, hogy mi célból jön? A pasi időben érkezett, megkapta a kabinját, és bevonult elájulni.
A szénrakodóval szemben állunk.

Október 15. szerda, Amszterdam. A hangárban biztonságban voltunk, mert éjszakára leengedték a kapuját...
Reggel urasan keltem, hét után mentem ki a deckre, már elkezdték a kirakást. Igaz, az érdemi munkát még nem, csak a kötözőpántokat vagdosták. Uszályba rakták az acélt. A stivador egy kicsit húzta a száját, mert az áru fele Antwerpenbe megy, és nincs bejelölve, melyik szól oda. Ez egy kicsit lelassítja a munkát, de azért ma végeztek vele.
Az elektrikus későn, kilenc körül kelt. Igazából nincs sok dolga a hajón, csak egy dobozt hozott, mindenféle "iratokkal". A megrendelt szakkönyvek voltak, meg négy üveg neszkávé, kérés nélkül. Kicsit szabódott a pasas a késői kelésért, de mint mondta, az utóbbi négy napban három éjszaka nem aludt. Mi vagyunk az ötödik hajó, amit felkeresett.
Kicsit körülnézett a gépházban, átadta a dobozt, és tűzőtt haza alukálni. A második műszaknak, fél öt utánra alig maradt rakomány, jószerivel a kötözőanyagok és az alátétfa kirakása maradt rájuk, ha a 110 tonna acéllemezt és a tizenöt tekercset nem számolom. Totálisan nyugis nap volt.
Semmi rohangálás, semmi kapkodás, időnként ránéztem a rakodásra, kész.
Az egész nap azzal telt, hogy én Oleget kérdeztem, nem jött-e telefonon utasítás az RMS-től (a rövidítés jelentése: Rhein-Maas-See), ő pedig azt, hogy nem jött-e telex?
Estére annyit megtudtunk, hogy itt éjszakázunk, holnap reggel megmondják a következő utat.
Sose rosszabb hírt!

Október 16. csütörtök, Amszterdam, úton. Hiába várakoztunk egész délelőtt, semmi hír nincs a következő útról.

Reggeli és rizs

Ma reggel Staszu nagyot alakított. Valamelyik nap Oleg megkérdezte a legénységet, hogy ki szereti a tejberizst? Mindenki igennel válaszolt, kivéve Augustót, aki húzta a száját, de a több mint kétharmados többséggel szemben tehetetlen volt. Így ma reggelire ezt készített a szakács. Illetve: amit feltálalt, nem tudom, minek nevezzem? Vagy fogalma sincs arról, hogy mi az a "milk rice", vagy a lengyelek így készítik? Ezt nem akarom elhinni, ugyanis az asztalra tett egy tál főtt rizst, meg egy másikban forró tejet. A rizs kicsit rágós volt, valahogy nem volt az igazi. Mindezt még megtetézte egy adag főtt spagettivel, de hogy minek, arról halovány dunsztom se nincsen. Ha már a főzés: az eintopfot, amit igencsak szeretek Jan, az Isartal szakácsa sokkal változatosabban, és sokkal finomabban készítette. Staszu jó szakács, gyors mint a villám, tiszta, mindig vidám, de a gyorsaság ára néha az, hogy a rizs rágós, hogy az eintopfban a bab nem fő meg rendesen. Na, és a rizs amit készít az abszolút lengyeles. Ez biztos, mert mindegyik lengyel szakács - és ő már a kilencedik akinek a főztjét eszem - így készíti: megfőzik a rizst bő vízben, állandó kavargatgás mellett, majd az egészet leöblítik hideg vízzel. Mintha kifőtt tészta lenne. Francisszal valamelyik manővernél erről beszélgettünk. Úgy emlegette az otthoni rizst, mint az égi mannát, nagyon hiányzik neki egy igazán ízletesen elkészített adag.
- Chief, otthon előbb egy kevéske olajon megfuttatjuk, és amikor kifehéredik, akkor felengedjük vízzel, de nem sokkal... - magyarázta. Pontosan úgy készítik, ahogyan én az édesanyámtól tanultam. És így a rizs pereg, nem áll össze, bár a lengyeleké se, de ízes, finom, szóval egészen más.
A cégtől telefonáltak, hogy most van időnk, javítsuk meg a fenékkutakhoz tartozó csővezeték szelepeit. Ugyanis nincs rakomány, és a hajóbérlő úgy informálta őket, hogy keddig itt állunk. Ez szinte hihetetlen! Örömömben nekiálltam a tegnap érkezett Notice feldolgozásának. Ilyen lelkiismeretesen még nem javítottam a Világítótornyok jegyzékét... Addig Sztyepan a barba felügyeletével a két matrózzal szelepeztek. Én minek álltam volna ott, nem tudok a gépésszel beszélni, csak eggyel több szájtátó lett volna. Aztán négykor rohan Oleg:

- István, hatkor indulunk, Hamburgba kell mennünk.
- És az út? - kérdeztem teljesen jogosan.
- Nem tudom. Az ügynök telefonált, ha bejön a Sailing Permittel (indulási engedély), akkor többet tudunk.

Tankot bezárni, utat előkészíteni, raktárt csukni. Megjön az ügynök. Indulás előtt mutatja Oleg a telexet: Stadéban rakunk be, az Elbán, közel Hamburghoz, Newportba szól a műtrágya. De a baj az, hogy kétféle minőség, ezért válaszfalat kell állítani. Ezen a hajón sokkal utálatosabb munka, mint az Isartalon volt.

Hatkor pilot, fél nyolckor zsilip. A zsilipben nem kellett megvárni a kimenetelt, elmehettem aludni.

Felhívtam apát, már megműtötték, otthon van, a helyzethez képest igazán jól érzi magát.
Nem igazán aludtam, jóval tíz után szenderedtem el.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 10. péntek, Oxelösund. Hatra kinyitottam a raktárt, sehol senki. Negyed hétkor viszont gőzerővel raktak.
Ha már eldicsekedtem azzal, hogy a múltkor milyen jól beraktam a hajót, akkor most nem hallgatom el, hogy egy kicsit elbaltáztam. Mire fél egyre kész lettek, a hajó orron volt vagy húsz centit. Igaz, ebbe az is belejátszott, hogy hátul van egy kis üres hely, de ha pár nehéz gurigát hátra raktunk volna, akkor most nem lenne gond. Ezért némi huzavona árán megegyeztünk, hogy az utolsó sort előbbre rakják, és az így felszabaduló helyre berakják a hátralevő 120 tonnát, és a párátlanítót a tetejére tesszük. Ezzel az úszáshelyzet is normális lesz.
Írtam három oldalnyi kárjelentést. Mikor elmentek a rakodók, elkezdett szemerkélni az eső. Fél óra múlva teljesen beborult, és most is zuhog. A hajóbérlő azt az utasítást adta, hogy holnap, azaz szombat estig várjunk, ha addig nem áll el, és nem sikerül berakni a hiányzó mennyiséget, akkor sipirc! A rakpartunk Amszterdamban csak 15-én lesz szabad.
Most készenlétben vagyunk, Oleg utasítása szerint nem kell elkapkodni a raktárnyitást, mert inkább várjuk itt ki a holnap estét, mint menetben legyünk.
Igaza van.

Jumping Oleg

Mindenkinek van valami szavajárása, meg vannak gyakran használt szavai. Janusz Szurek, a Petrán minden mondatában háromszor elmondta, hogy "this is..." (ez...). Gáti Lucó minden mondatot így kezdett: in this case... (ebben - abban az esetben). Alfréd Bückert, alias felséges Lojzi igazgató úr a Padua - Niklasról mindent úgy kérdezett: can You fix it? Azaz el tudod intézni?
Oleg mindent "jumpingol". Ami mozog, vagy nem megy az jumping. Kimenni, átmenni: jumping. A golyó beszorult a páraelvezető csőbe: not jumping... (pedig a jumping azt jelenti, hogy ugrál). Ezzel egy percig se akarom mondani, hogy nem jól beszél angolul.
Továbbra is jól kijővünk egymással. Beszélgettünk a tisztképzésről, elmesélte, hogy sokat csábítottak tőlük a tengeralattjárókhoz. Egy barátja el is ment, és keservesen megbánta. Persze nem nukleáris üzeműre került, hanem hagyományos dízelmotor hajtottra. A legénységnek hat hónapra adtak 30 tonna édesvizet, ez testvérek között is csak őt tonna havonta, ebben lehet zuhanyozni, meg főzni, meg inni, el tudom képzelni, milyen oroszlánszag lehet egy ilyen úszó koporsóban.
Este hatkor váratlanul és orvul elállt az eső, pedig abban reménykedtem, hogy maradunk.
Nyolcra beraktak, indulás kilenckor, amíg kiértünk az öbölből és elhaladtunk a bejárati világítótorony mellett a hídon voltam.
Azzal búcsúzott Oleg, hogy kettőkor kelt. Ez rendes tőle. Nem kellett altatni.

Október 11. szombat, úton. Az idő kibírhatós, pedig eléggé hullámos a tenger, de nem billegünk, csak meg-megremeg a hajótest a hullámoktól. Gazdaságos (csökkentett) sebességgel megyünk, a rakpartunk 15-én lesz szabad.

Október 12. vasárnap, úton. Délre érkeztünk Helsingborghoz. Furcsa volt ilyen közel menni a svéd oldalhoz, eddig csak déli irányban jöttem át, mindig Helsingör mellett. Az idétlen kikötőtől eltekintve, ami látszik az óvárosból, az szép városkára utal. Igyekeztem úgy fényképezni, hogy ne legyenek benne a daruk és raktárak.
Délután hidat takarítottam. Este Oleg jön: - István legközelebb a matrózok mosnak fel. Te csak a pultot takarítsd le. Európai hozzáállás, nem német.

Október 13. hétfő, úton. Csendes, normális menetnap. Az ilyen napokért tartozunk hálával a jó Istennek. Süt a nap, a gyenge szél is hátulról jön, a hídon javítgatom a térképeket. Délután egykor értünk az "Cucumber bankhoz".

Ilyen csak a Mahartnál volt!

A Cucumber bank, azaz Uborka-pad, egy uborkához hasonló kiemelkedés a környező - nagyjából harminc méteres - vízből, itt csak 12-14 méteres. Az ilyet szeretik a halak, legalább is hozzáértők ezt mondják, és Oleg biztosan hozzáértő. Mesélte, hogy a szovjet, litván hajókkal mindig megálltak itt pecázni. Már csak azért is elhiszem, mert amint közeledtünk, két Amur típusú hajó is ott volt. Szerencsére nem horgonyon, hanem csak sodródtak, és mire odaértünk, elmentek. Horgászás ügyben csak a szakácsra lehetett számítani. Staszu be is áztatta a zsinórjait, én is kaptam egy botot, de nem volt szerencsém. Sőt, neki se: valami nagyobb jószág megette a horgai nehezékét, a villantót, meg ilyeneket, ha jól mondom. Szóval azokat a mütyüröket, amik a damil végén arra hivatottak, hogy rákapjon a hal. Meguntam, felmentem a hídra, Oleggel beszélgettünk. Egyszer csak a szakács rikolt odalent. Lementem, hát Francisszal szedi a horgokat valami halak szájából. Egyszerre volt kapása minden horgon, egy rántással öt darab halat szedett ki!
- Fekete tőkehal! - örvendezett. Szinte hihetetlen volt, ha nem látom, nem is hiszem! Nyilván akkor sodródhattunk az Uborka-pad fölé, mert Oleg mesélte, hogy sokszor úgy is horgásztak, hogy kanyarokat írtak le, amikor a mélységmérőn látták, hogy helyben vannak, a pecások kidobták a horgokat, és biztos kapása volt mindegyiknek. Még egy kanyar, horgokat ki, újabb kapás, ahány zsinór, minimum annyi hal! Este kaptam a halból kóstolót, igen finom lett. Bepácolta a szakács és kirántotta.


Ami a MAHART-ot illeti, arra utaltam, hogy simán meg lehetett állni pecázni, fürdeni, nem számított. Bezzeg a német hajókon, meg máshol ahol profitoriemtáltak nyilván szóba sem jöhetett! 







Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 8. szerda, Norrkőping, úton. Ezek valóban nem ismerik az órát! Reggel hetet mondtak kezdésre, hat tízkor keltem, hétkor se híre, se hamva a melósoknak. Naná, hogy fél nyolcra jöttek.

A hajnali raktárnyitáskor a pirkadatban gyönyörködtem. Egy kis, keskeny öbölben állunk, a túloldal vagy nyolcvan méter, hajnali pára gomolygott a vízen, miközben megtört az éjszaka feketesége. Mire végeztem, már majdnem sütött a nap. Utána kimentem megnézni a merülést, elkészítettem a fényképeket, s reggeli.

Mikire várva

Állítólag Szabolcs elküldte az í-mélt Sz. Mikinek, így aztán egész nap vártam, megjelenik-e a hajó mellett a vigyori képe?
Délelőtt nyugi, térképjavítás, duma Oleggel a hídon. Megjőn az ügynök, úgy tíz körül. Mielőtt elment volna, megállítottam.
- Van egy barátom Stockholmban, nem telefonált? - kérdeztem.
- Te vagy az István? - kérdezi a pofa magyarul.
Mondjam, hogy egy pár másodpercig néztem rá, mint a bornyú az új kapura? - Telefonált, ígérte, hogy visszahív, mert éppen kocsiban voltam, s vezettem, de nem jelentkezett utána.
- Mióta élsz Svédországban?
- A szüleim 1949-ben jöttek ki. Sokszor megyünk Magyarországra. Dorogra járunk - mondta. - Szabó Károly vagyok - mutatkozott be. Sietett, nem beszélgethettünk.
A kirakás végét hétre ígérték. Késő délután már látszott, hogy ebből nem lesz semmi.

Délután beállítottuk a páramentesítő ketyerét, mert a következő kikötőben, Oxelösundban acélt rakunk be, és a hajóbérlő úgy rendelkezett, hogy egész úton mennie kell a készüléknek - ez kiszívja a párát a levegőből, nem kondenzálódik a víz a raktár oldalán tetején, és nem csöpög a kényes acélra.
A Presidenten is volt ilyen kütyü, de ez jobb, automatikus, amíg annál állandóan felügyelni kellett, s a kondenzvizet kiönteni. Ez a deckre nyomja.
Este nyolckor pilot, a kirakásból még volt egy órányi. Mindenképp el kellett mennünk, mert egy hajó már jött a helyünkre. Kilenckor indultunk. Ha most Demessel lettem volna, akkor dög fáradt lettem volna, mert a decken ehetett volna a fene egész nap. Oleggel a hídon beszélgettünk, elég volt időnként kinézni: minden rendben van-e? Ezek a svédek szerint már nagy fiúk, és a darus tudja egyedül is kirakni a rakományt, míg ha kint esz a fene egész nap, az semmit nem segít.
Milyen igaza van! Manőver után raktármosás, de ekkor én már aludtam. Megbeszéltem a matrózokkal, hogyha végeznek, akkor beindul a páramentesítő, hiszen száraz raktárral kell kiállni, de így sincs sok remény rá, mert azért ez nem csodafegyver. Oleg volt végig a révkalauzzal.

Október 9. csütörtök, úton, Oxelösund. Kettőre el is felejtettük a kikötést. Nyomás aludni, hisz hatkor kelek. Reggel nem voltam valami friss, dohogtam is magamban, hogy egy kirakós nap után járna pár óra pihenés, de mit lehet tenni?
Nyitom a raktárt, közben belenéztem, hát vannak száraz részek, de a horpadásokban van némi vizenyő is. Közben megjőn a stivador:
- Chief, csak délután kettőkor kezdünk, nincs kész a rakomány. Lehet, hogy valamivel előbb, de azt úgyis jelezzük.
Három perc múlva a raktár becsukva, le a kabinba, le a cipőt, és írom a naplót...
Időben kezdtek. Addig a raktár is teljesen kiszáradt, gyönyörű napos időnk van. Tízig beraktak 1620 tonnát, azt hiszem, holnap délre befejezik. Nem hiszek a melósoknak, hogy négyig is eltarthat.
Délután jött az ügynök néni, hogy hoznak egy levegőpárátlanító berendezést. A fenékkutat üresen kell hagyni, és a szerkezetnek is kell hely. Mondjuk előbb is ébredhetett volna, nem akkor, amikor elkezdtük hátul a rakomány berakását. Így vesztünk egy csomó helyet! Na és már volt bennünk vagy harminc köteg, amikor meghozta a papírt, hogy a károsodott rakományról listát kérnek. Ez is jöhetett volna előbb.
Délután búvárok jöttek, valami gubanc volt a móló alatt, azt ellenőrizték. Kicsit fáradt voltam mire végeztek, mert állandóan a gurigák körül kellett kószálnom, és leellenőrizni az állapotukat.

2023. április 27-én volt a Navigare necesse est..., Hajózástörténeti Konferencia, ahol elmeséltem, hogyan írtam meg a Szavak a hullámok hátán című szótáramat. A videót most kaptam meg, ha érdekel a szavak gyűjtése, a nehézségek, és a végső siker, nézd meg a videót. Az előadás huszonnégy perces. 





Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 4. szombat, Antwerpen, úton. Fél háromkor jött a pilot, addig unalom, de aludni nem lehet, mert rosszabb, ha egy órára ledűlök. A zsilipben elsők voltunk, még egy autószállító, és vagy hat bárka is bejött, másfél óra várakozás. Ötkor indultunk, a barba mondta, hogy indulás után mehetek aludni. Ha fel kellett volna mennem a hídra, nem bírtam volna, annyira fájt a lábam. Viszonylag kialudtam magam, a szoliban csak öt percre szunnyadtam el, úgy délután három körül. Megjött az őszi rossz idő. Kibírható, csak annyira mozgunk, hogy a hídról lejővet egy óriásit pereceltem, kicsúszott a lábam alólam, és bele a centis vízbe, teljes terjedelmemmel, hanyatt. Most mosok és szárítok...

Október 5. vasárnap, úton, Kieli-csatorna. Egykor szállt be a révkalauz az Elbánál. Jót dumáltunk, azt hiszem, ő is jó barba lehetett a hajóján, csak három éve révkalauz, pedig a kérelmét 1996-ban adta be.
Ötre Brunsbüttelnél voltunk, de vagy másfél órát eltököltek, mire beállhattunk. Három hajó elment, ki kellett várni, amíg megürült a zsilip, s az ellenkező irányból is kijöttek. Valami hajóokmányokat kellett ezután kivinni a hatóságnak, ez alkalommal jó helyen álltunk, mert a hajó mellett volt a hivatal, de a másik zsiliptől jó nagy távolság. Igaz, ezért az extra munkáért kapok 15 eurót. Küldettem a fiammal e-mailt Sz.M-nek, kíváncsi vagyok, eljön-e Norrköpingbe. Kíváncsi vagyok a városra, mert ez volt az első svéd kikötő, ahol jártam, még 1977 szeptemberében. Akkor "szerelmesedtem" bele az azóta is mindig megcsodált "skandináv égboltba"!
Vacsorára Staszu megint remekelt! Pedig egyszerű olajos tonhalkonzerv volt. Ezt persze lehet úgy is tálalni, hogy kiteszem a kinyitott dobozt az asztalra. Lehet úgy is, hogy a halat kiürítem egy kistányérra, ez már európaibb tálalás. De lehet úgy is, ahogyan a szakácsunk teszi: salátalevélre helyezi a halat. Köré félbevágott főtt tojásokat tesz, erre kevés petrezselyemzöldet szór, kis piros hónapos retkeket illeszt közé, meg egy-egy paradicsomszeletet, s azt megszórja zöldhagymával. A tetejére citromkarika, és két-három szelet uborka is díszíti a tányért. És persze nemcsak tiszteknek, kijár a ghánai és zöldfoki szigetekei matróznak is. Mindezt jó kedvvel, villámgyorsan teszi, közben jókat nevet, és örül, ha a "vendégnek" ízlik a főztje. Az a típus, akit nem lehet nem szeretni. Mindenre van ideje, mindent vidáman csinál, semmiért nem morog, nem zúgolódik. Azt hiszem, engem kedvel, mert ahogy látom, minden "dugi" kaját és maradékot nekem ad. Hiába mondom, hogy nem kérem, csak dugja. Így aztán kénytelen vagyok olyat tenni, amit eddig soha életemben, a három golonkából (hasonló a töltöttkáposztához) másfelet meghagyok, ha háromnál több fél krumplit tesz a tányérra, azt meghagyom, a spagettiről leeszem a mártást, a tészta kétharmadát meghagyom... Másképp nem lehet, mert csak gömbölyödnék. A csatornában végig a barba lesz, úgy fél négy körül lesz számomra ébresztő.

Október 6. hétfő, úton. Aradi vértanúk. Háromkor ébresztett Oleg, hétig voltam. Reggel hallgatom a Kossuthot. A Rákóczi induló után nem jelentkezett a bemondó, zene volt a Határok nélkül című műsorig. A bemondó késett, majd kap a fejére barackot a főnökétől!
Ebédhez nektarint kaptunk gyümölcs gyanánt. Csak gyanánt, mert igaz, hogy akkora volt, mint az öklöm, az is igaz, hogy gyönyörű fényes, és élénkvörös volt, de az íze, mint a hamvas semmié, állaga mint a nedves fűrészpor: igazi globalizációs termék, ahol a külcsín mindennél fontosabb, mert az adja el az árut. Megettem (jobb híján), mert a rosttartalmát még nem tudták kigénkezelni, meg biztosan van benne a sok permetezőszer mellett némi vitamin is. Tegnap szőlő volt ebéd után, a fehér igazi, finom, édes csemegeszőlő, a piros szőlőt ugyanaz termesztette, aki a nektarint. Se íze, se bűze.

Október 7. kedd, úton, Norrkőping. Teljes nyugi van a hajón. A két matróz is kezd megbarátkozni a barbával, mert eleinte tartottak tőle. Ahogyan az indulás óta megadtuk, este hatra értünk a pilotállomáshoz, de a révkalauz csodálkozva mondta:
- Captain, korábban érkeztek egy órával!
Ezek vagy sunyiban vagy órát állítottak, vagy nem ismerik a számokat, vagy valaki nagyon elcseszett valamit, ami valójában nem is lényeges...
Ami engem lepett meg, hogy 41 mérföldre van a város a tengertől. Így este fél tizenegy volt, mire kikötőttünk.
Jó szűk a bejárat.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Október 1. szerda, úton, Antwerpen. Hajnali három volt, amikor kikötőttünk. Örültem annyiból, hogy a barba még bezárkózás előtt odaszólt:
- Nyolcra jönnek a melósok.
Persze fél hatkor kelt a watchman: - Chief, hatkor kezdenek.
Alig aludtam valamit, jó, ha fél öt felé elszenderedtem. Uszályba rakunk, nem volt sok tennivaló. A barba gyorsan összecsomagolt, aztán állandóan kint ténfergett a decken. Olyan volt, mint aki mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Szerintem azt várta, hogy adok neki 50 eurót, ugyanis valamikor még odahívott magához: - Chief, kérdezze meg az emberektől, kell-e a szatelit antenna.Az a sajátom, ha mindenki összedob 10-10 eurót, akkor itt hagyom.
Persze, hogy nem kérdeztem meg, hiszen engem nem érdekel a tévé, a két matróz persze nézi, de tőlük nem kérek pénzt a barbának. Meg ez olyan dolog: hiszem, ha akarom. Vagy: a maga szórakozására szereltette fel. Vagy: kérdezze meg ő. Így az antenna természetesen maradt, hiszen ki az a marha, aki ilyet hazacipel?
Délután megjött a Kisnagysád a központból. Beszélt a barbával, az meg utána igen durcás képpel járt kelt. Lehet, hogy beolvasott neki? Nem tudom, de nem elképzelhetetlen. Az meg kiül az ember arcára, ha valami bántja. Az új barba úgy kettő felé jött meg. Első látásra az volt a benyomásom, hogy haditengerész lehetett. Valahogy olyan katonás tartása van. Egészen este nyolcig nyüzsögtek, először a német barbával az átadást, utána a Kisnagysáddal, gondolom a vállalti tudnivalókat vették át. Volt idejük, mert délután kettőkor befejezték a kirakást, csak holnap folytatják. Gondoltam, itt az ideje, hogy kimenjek.
Öt után úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, szó se lehetett róla, hogy bemenjek a városba. Pedig itt vagyunk az Amerika dokkban, közel a városközpont. Holnap kirakás után átállunk a 740-es rakpartra, és műtrágyát rakunk be Norrköping - Svédország - számára. Éjjel jót aludtam.

Október 2. csütörtök, Antwerpen. Reggel szomorú időre ébredtünk, de végül is nem esett. Kirakás után átálltunk a BASF öbölbe, rákötöttünk a Wotanra, holnap reggel kezdjük a berakást. Valami különleges műtrágya, mert IMO class 5.1-es, azaz a veszélyes áruk kategóriájába tartozik. Két surveyort várunk, akik megnézik a raktárat, és azt, hogy a gépházat a raktártól elválasztó fal megfelel-e az előírásoknak.
Én nem t'om, de biztos... A raktárt is elfogadták, a hajó építése is megfelelő. Ez hamarosan kiderült. A surveyor mondta, hogy éjfélkor átáll a Wotan rakodni. Ez jó, mert akkor előbb nekünk lesz manőver. A Wotan volt Herr Meyer másik hajója a Priwall mellett, de eladta. Erre gondolt a Hóki parancsnoknak, de ugye mint tudjuk, nem jött össze (lásd a Priwallról írt naplómat 2001-ből). A szakács nem lenne az, aki, ha nem állt volna neki azonnal pecázni. És rögtön ki is kapott egy angolnát. Ez arra volt elég, hogy egész este reménykedjen, persze egy fia hal nem akadt több a horgára.

Encsike hívott, szegényke jól kipanaszkodta magát a Peugeot szervizre, ahol még mindig nincs kész a kocsi. Azt hiszem, úgy gondolták, hogy egy buta csaj, majd úgy verik át, ahogy tudják. Azt is mondták, hogy van vevő a kocsira. Azt hiszem, a biztosítós, mert nekem említette, hogy pont ilyen kocsit keres. Akkor viszont ragaszkodni kell ahhoz, hogy az árból nem engedünk.Egyszerűen örület, ahogy elbaltázták ezt a biztosítási ügyet. Gondolom, annyiból jó, hogy az asszony intézi ezt az egészet, mert én már kezdeném rájuk borítani az asztalt, hiába hivatkozott Andorkó arra, hogy velem milyen konszolidált volt a viszonyuk. Mert ez igaz, de az is, ha kihoznak a sodromból, akkor jaj nekik!

Október 3. péntek, Anterpen. Éjfélig senki nem jött, hogy manőver. De mivel tizenegykor felkeltem, ezért hajnali fél kettő volt, amikor újra elaludtam. Az átállásra csak tizenegykor került sor. Természetesen azonnal elkezdtek rakni, de amilyen hülye szerencsénk van, a Wotan állt a mozgatható szállítószalag alá, mi pedig a fixhez. Így aztán mindig nekünk kellett a hajót mozgatni. Közben megérkezett a kéthavi élelem. Oleg, a parancsnok csak nézett, hogy mi mindent rendelt Staszu (olvasd: Sztasu), és semmit nem húztak ki belőle! Egy csomó delikát: olajbogyó, camembert sajtok, különleges halkonzervek, krémsajtok, hatféle tea, angol és dán vajassütemény, csak úgy nassnak (a hídon is mindig ingerel egy doboz, de sajnos nem lehet rájárni...) Este fél nyolckor lefeküdtem azzal, hogy éjfélkor felkelek, ha shiftelni kell, legyen valaki ébren.
A hajó kötélmanőverét háromszor kellett megcsinálni. Az utolsóra a berakás vége előtt egy órával, este tizenegykor került sor. Persze közben eleredt az eső, folytatni csak egykor lehetett. A révkalauzt éjfélre rendelték, le kellett mondani, ez azzal járt, hogy csak a Jóisten tudja, mikor jön, mondta az ügynök. Az igaz, hogy dög fáradt voltam a berakás végére, de legalább a jól végzett munka tudatával ájulhatok majd az ágyba, hiszen a minimális hajómozgatással beraktam úgy, hogy a trimm tíz centi volt. Mondta is a barba, legalább a rakodással nem kell foglalkoznia, mert látja "perfektül" csinálom. Ez mégis jobb, mintha elalvás előtt duzzognom kellene rá, hogy hülye... A berakás közben sokat beszélgettünk. Litvánnak tartja magát, ő ott született, azt mondja, az oroszt akcentussal beszéli, a oroszországiak rögtön kiszúrják:- Te balti államból való vagy! És ő az első a volt Birodalom állampolgária közül - akivel találkoztam - aki így beszélt: "The fucken Sovjet Union...". Szóval semmiképp se hízelgően, és nosztalgiával. Ez az első szerződése a Marlow-val, a céget se ismeri, számára itt minden új, előzőleg konténerszállítókon volt parancsnok. Szerinte a hajónk egy nagy uszály...Mondtam is rögtön - bár én se szeretem ezeket a coastereket -, hogy:
- Nana, jó hajó ez...
Amióta itt van, számomra teljesen jó a légkör, megkönnyebbültem, hogy nem kell azon agyalnam, hogy van-e valami, amibe Demes (a volt pk.) beleköthet?

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 26. péntek, úton. Negyed kettőkor kezdtem a szolgálatot, épp, hogy elhagytuk a vyborgi pilotállomást. Az idő tűrhető. A Kieli-csatornán megyünk át. Antwerpenben 30-án lehetünk. Én hozzáteszem, hogy wp (weather permit), azaz ha az időjárás engedi.
Hát az időjárás nem engedi. Begorombult, és lassan megyünk. Még az a szerencse, hogy nem oldalról jönnek a hullámok.

Szeptember 27. szombat, úton. Vánszorgunk. Alig megyünk heteket. Így nem lesz holnap a Kieli csatorna. Ha tehetem, a honlapomat készítem. Nagyon élvezem, teljes egészében átvariálom, és egységessé teszem.

Szeptember 28. vasárnap, úton. A délutáni őrségre szép idő lett. Beszéltem az asszonnyal. Éjszaka elkészítettem a hó végét, így most nyugi van.
A barbának kellett egy iratot kinyomtatni, abból nekem az derül ki, hogy Antwerpenből megy haza, ugyanis az italok és cigaretta átadás-átvételről szól. Na, és állandóan informálja Björn Busét, a Marlowtól, hogy mikor érkezünk, ezt pedig csak akkor teszik, ha váltás van.
Tulajdonképpen semleges érzésekkel búcsúzom tőle, de ha egy hülye, szeszélyes pasas jönne, akkor visszasírnám. ő ugyanis az a fajta, aki pontosan kiszámítható. Ha minden rendben van, akkor egy szót se szól, a legkisebb hibáért felkapja a vizet. Az első két hétben párszor duzzogtam rá emiatt, de az utóbbi időben semmi gond. Holnap reggel hatkor érkezünk a pilotállomásra.

Szeptember 29. hétfő, úton, Kieli csatorna. Reggel hatkor azzal búcsúztam a barbától, hogy keltsen, ha kellek. Ennek az a magyarázata, hogy a vuoksi indulás után odaadott egy borítékot, hogy ez a holtenaui hatóságoknak kell, és nekem kell kivinnem. Na, tizenegykor ébredtem, már jól a csatornában jártunk, nem keltett, sőt a manőverre se. Ez jó. A révkalauzzal sokat beszélgettünk, nyakra főre szidta a kormányt az adópolitika miatt. A nagy cégeknek hihetetlen kedvezményt adnak, a kisembereken tíz centet is keményen bevasalnak. Azt hiszem, ez mindenütt így van. Akinek van miből fizetni, annak nem kell, az államot a bérből és fizetésből élők erejük felett pénzelik.
Az Elbán a barba vitte a hajót, így nekem négykor letelt a szolgálatom. Este fél éjfélkor kezdek.

Szeptember 30. kedd, úton. A honlapomat csinálom. Szerintem, ez már az elfogadható mértéken felül van. Nekem tetszik. Több mindent kihagytam belőle. (2023: még most is ez a "hivatalos" honlapom.) Délután négykor leváltott a barba, és közben dőlt belőle a panasz, hogy milyen inkorrektül járt el vele Herr Rohden. A behajózás előtt négy nappal közölte, hogy kénytelen levenni a fizetését 1500 euro-val, ez akkor lett volna fair, ha kihajózáskor közli, amikor szabadságra megy. Most kérték, hogy maradjon egy hónappal tovább, és három napja jött a telex, hogy behajózik az új barba. Az érem másik oldala, hogy azt hiszem, a fizetésének a levétele arra volt jó, hogy ne kelljen kirúgni, hanem magától menjen el, mert sok probléma volt vele. Az előző behajózásakor a szakács és a chief is panaszkodott rá a cégnél, azt hiszem megelégelték. Egyébként az új barba orosz, bizonyos Pavlov, legalább Sztyepannak jól jön. Azt hiszem, jól ki lehet jönni vele, hiszen az oroszok alapjában véve barátságos népek. Aztán később majd meglátjuk. Az igazság az, hogy jobban örülök az orosznak, mintha német jött volna.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 25. csütörtök, Vuoksi, úton. Négykor keltem. Raktárnyitás, berakás indul. Ugye hajóidő szerint még csak öt óra. A raktárak mellett megjelenik egy kamion. Meresztem a szemem: meghozta az üzemanyagot. Gyorsan kirúgtam a druszámat az ágyból.
- Sztyepan, itt a bunker!
- Sájze - volt az egyértelmű válasz.
Megyek a kocsi vezetőjéhez, kérdem:
- Meghozta a bunkert?
Néz mint a lőtt medve. Egyszerűsítem a kérdést, s rámutatok a tartálykocsira: - Bunker?
Megrázza fejét a pasas. - Gazolina... - volt a meglepő válasz. Hát ez a sofőr nem tartozik azok közé a finn takarítónők közé, akik angolul válaszolnak, ha angolul kérdezik őket! A gyönyörű az egészben, hogy tíz perc múlva hallom Sztyepant, amint pöröl a gépkocsivezetővel:
- Miért nem beszélsz angolul? Muszáj tudni, ha hajóval dolgozol!
Persze ezt lefordítottam, meg stilizáltam mert az orosz gépész szájából egészen másként szólt: - This ship... We speak english. You must!

A közte elhangzott orosz szavakat nem értettem.

Van meleg ruhám!
Kilenckor a szakács kiment fogorvoshoz. Adtam neki pénzt, és megkértem, hogy hozzon egy meleg dzsekit, amiben a fedélzeten lehetek, ha hideg lesz. Bár ma is hideg volt, mínusz egy fok volt hajnalban, még nem volt rá szükség, ma még fel tudtam a meglévő holmijaimba öltözni. Tizenegy felé jött vissza. Amit hozott, az szuper! Két részes, a dzseki pont jó, de van hozzá egy bélelt, víz és szélálló nadrág is, amikor felpróbáltam pont rám passzolt, és tíz perc múlva melegem volt benne. De nem attól, hogy nem légáteresztő! Nagyon fájintos egy ruha, hallatlanul meg vagyok elégedve vele, csak kicsit nincs kedvem deckre elhordani, mert annyira tetszik. Persze ez nem lehet akadálya a viselésnek, hiszen erre a célra vetettem. Amikor felpróbáltam, Sztasunak annyira megtetszett, hogy kiment, hogy magának is vegyen. Egy számmal kisebbet vett, aztán kiderült, hogy az kicsi lett. Mehet kicserélni, ha legközelebb jővünk.

A barba kiabál
Előszőr azt hittem velem. Odajön, és kifakad: - A bunkert a stabilitás miatt kértem! És nincs tele a tízes tank! Három tonna hiányzik. Én meg néztem, mint a lőtt medve. Most miért kiabál velem? Aztán, amikor Sztyepannal szemben kieresztette a hangját, megértettem, hogy nekem csak a dühét jött panaszolni.

Elindultunk
A berakással délre végeztek, így mehettem manőver után a hídra. Ebédelni majd vacsorakor fogok, nem baj.A révkalauzzal sokat beszélgettünk. Kezdtük a nyelvvel, amiben nem látok semmi ugort, csak finnt, hogyan tudott valaki arra gondolatra jutni, hogy azonos nyelvcsalád, szinte érthetetlen. De azt elmondta, hogy Finnország kétnyelvű ország, a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv, kőtelezően oktatják az iskolában, mert ugye a lakosság hét százaléka svéd, tehát azonos jogokat kell, hogy élvezzenek a finnekkel. Hát ez Európában sok helyütt elképzelhetetlen... Aztán kis történelem, amiben a kolléga nem remekelt. Kérdeztem, hogy mióta élnek a finnek ezen a területen? A válasz több volt, mint meghökkentő:
- Tizenegyezer éve.
- Akkor hogyan lehetünk nyelv és egyéb rokonok?
- Hát a történelem nem erős oldalam, lehet, hogy az ember nyomai vezetnek vissza a jégkorszak elvonulta utáni időkig, nem a finneké...

Akié Kotiluoto
Témát váltottunk. Szóba kerültek a hétvégi házak, azon okán, hogy egy kis sziget mellett elhaladva láttam egyet.- Van nekem is, chief - mondta lelkesen a kalauz. - Nincs is messze innen, ha most északnak fordulnánk a tavon, akkor hamar ott lehetnénk. Vettem egy szigetet 25 ezer euróért, házzal, szaunával, stéggel. A ház picike, csak egy szoba az egész, de nekem megfelel. Gyermekkoromban apámmal sokat horgásztunk, később abbahagytam, most megint rákaptam.
- A horgászathoz kell engedély?
- Igen. Évi egy eurót fizetek, és hálónként szintén egyet. De csak azért, mert a sziget körüli vízterület is az enyém, ez arra vonatkozik, Vadászni nem lehet, csak pár nyúl van, de ha átmennék a szigetszomszédomhoz, ott lehetne, az jóval nagyobb. Kotiluoto mindössze másfél hektár nagyságú.
- Áram persze nincs?
- Nincs. De gondolkodom rajta, hogy veszek pár napelemet, és akkor a mobil töltésére, megnézni a híreket a tévében, esetleg a komputerhez elég áramot adna. A fűtést fával megoldom, a sziget tele van fával, kivágok egyet, eltüzelem.
- Gondolom van csónakja, amivel kijár?
- Nincs. Kajakkal szoktam kimenni. Jó nagy, háromszemélyes. Amikor jó az idő, akkor egy óra, szélben is csak másfél.
Ekkor kezdett egy picit gyanús lenni a dolog. Úgy tereltem a beszélgetést, hogy kiderüljön, igazam van-e, amikor arra gondolok, hogy nincs családja, magányos. Megkérdeztem: - A családjával jár ki?
- Volt egy élettársam, de egy éve elment, egyedül élek, agglegény vagyok.
- Gondolom, csak nyáron használja a házat.
- Nem! Télen is kijárok. Vagy síelek a jégen, vagy kocsival jövök ki. Múlt télen kocsival hordtam ide némi építkezési anyagot, mert volt javítani való a házon. Dupla üveget tettem az ablakokba.
Itt aztán abbamaradt a társalgás, feljött a barba. Felhozott valami ketyerét, és azonnal megmérte a cukromat. Érezhetetlen szúrás a kisujjba, kiserked a vér, rákente egy tesztcsíkra, és azonnal mutatta a készülék: 101.
- Excellent - mondta, azaz kiváló. A határok 80 és 120, a magáé pont középen van.
Jó tudni, hogy ez rendben van. ő sokszor, napjában ötször is méri, főleg, amikor csokikát, vagy sütikét eszik. Sokszor két tábla csokival jön föl szolgálatba. Fél háromkor lejöttem, a zsilip elé érkeztünk. Lehet, hogy hosszú lesz megint az átkelés, mert egy hajó kijövetelére kell várnunk, és vannak a Saimaa csatornában is. Jó randa, szeles, felhős az idő, egészen más, mint amikor érkeztünk.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 23. kedd, úton. Számomra teljesen új: a matrózok egész nap a hajót készítették elő a zsiliprendszeren való áthaladásra.
Éjszaka befejeztem Molnár Géza könyvét, a Lángoktól ölelve címűt. Nagyon sok gondolatot ébresztett bennem a könyv. De elöljáróban másról kell szólnom, bár - ha közvetve is - ide tartozik. A Reader's Digest egyik számában (2003 április) egy kanadai cikket olvastam. Arab származású professzorasszony, a férje norvég. A vizsgálódásának célja: az idegengyűlölet, a kirekesztés, faji megkülönböztetés. A kérdéseit 4-5 éves gyermekekhez intézte. Azért ezt a korosztályt választotta, mert a gyermekben ekkor kezd kialakulni az "én", akkor fedezi fel, hogy mások is vannak körülöttük, akiknek esetleg "mások az érdekeik". A kísérlete egyszerű volt: kártyákat mutatott a gyerekeknek, az egyiken egy fehérbőrű, a másikon egy fekete férfi, nő, gyermek volt látható, hasonló helyzetben, hasonlóan öltözve. A kérdései valami ilyenek voltak: vannak rossz emberek, akik elveszik a mások javait, szerinted melyik a két kép közül? A másik: az egyik ember sokat dolgozik, hogy eltartsa a családját és ezért mindenki szereti, szerinted melyik ez? Nos nyilvánvaló: a fehér gyerekek a pozitív tulajdonsággal 90 %-ban a fehér embert, míg a negatívval a fekete bőrűt választották. És természetesen, ha a megkérdezett fekete bőrű gyerek volt, akkor a pozitív válaszhoz a fekete bőrűt helyezte, míg a negatív érzést keltő kérdésnél a fehéret választotta. A pszichológus konklúziója: a másság elutasítása, a faji megkülönböztetés a génekben van, hiszen a kiválasztott gyerekek otthon nem találkoztak a kirekesztéssel, tudatosan kerülték a szülők a faji megkülönböztetést. És visszavezeti ezt az ember kialakulásáig, a korai társadalmakig, amikor a fennmaradás kérdése volt, hogy meg tudja különbÖztetni magát és társait a másiktól. (Lehet másként is a problémához nyúlni, hogy az idegenek kirekesztésének oka a koncféltés, csak ez emberibb, természetesebb megfogalmazás, nincs benne a mai kor emberének gőgje az elmúlt korok "primitívségével" kapcsolatban, szóval elfogadhatóbb.) Ugyanakkor a cikkben azt is írja, hogy ebben a korban a gyerekek még nem tudnak árnyalni, számukra a világ "feketén-fehéren" létezik. Disztingválni, mérlegelni majd később tanulnak meg. Ám sokukban ez nem alakul ki, később is a világot "feketén-fehéren" látják. Nos, amiért ezt leírtam, az az, hogy egy kicsit fellélegezhetek, nem én vagyok a hülye, amikor a világot igencsak feketén-fehéren nézem, úgy látszik, ez nem egyedi, csak az emberek erről nemigen beszélnek. Ebben semmi magyarázgatás nincs, mert én hallatlanul jól érzem magam olyannak, amilyen vagyok, csak egy picit megnyugtat.
Valami olyasmi megnyugtató érzés, mint Karinthy naplóját olvasva rájöttem, hogy a művészetekben jelen levő lila gőz nem csak számomra érthetetlen. És amiért ez eszembe jutott? Mert van Molnár Géza könyvében egy részlet, amin órákon keresztül töprengtem, vajon én hogyan viselkedtem volna az ominózus eset után. Rákosi és a frissen kinevezett miniszterelnök, Hegedűs András, részt vesznek az Írószövetség egyik pártaktíváján. Hegedűs a bevezetőben megvádolja a írókat: ";ellenforradalmi központ működik az ÍrószÖvetségben". A hozzászólók úgy tesznek, mintha el se hangzott volna a súlyos vád, hiába, ők öreg rókák, tudják, hogyan kell a "kérdéshez" viszonyulni. Ha mentegetőznek, az már gyanússá teszi őket. Az utolsók között Rákosi Molnár Gézának ad szót, aki megvédi az ellenforradalmi szervezkedés vádjától az írókat. Az ülés végén Rákosi válaszol, és többek között ezeket mondja: "Elvtársak, Molnár elvtárs hozzászólását hallgatva az volt az érzésem, hogy itt valami súlyos félreértésről van szó. Ki beszélt itt egyáltalán "ellenforradalmi központról" az Írószövetség vonatkozásában. Ilyesmiről itt szó sem esett...". A gyűlés végén Rákosi elmarasztalja:
- Molnár elvtárs, rosszul, nagyon rosszul szólt hozzá. Magyarán, Rákosi a válaszában pofátlanul a szerző szemébe hazudott, mint az ország, a párt első embere. Vajon én hogyan éltem volna át azt a helyzetet? Hiszen sokkal kisebb jelentőségű eset volt, amikor rádöbbentem: a szocializmusban nem úgy mennek a dolgok, ahogyan hirdetik. Az én csalódásom oka az volt, hogy a zászlóalj KISZ titkára csak arra kért, hogy írjak több politikai akciót az éves jelentésembe, amit aztán - tudva hogy nem igaz - a zászlóalj politikai vezetésének felterjesztett. S hogy a leszereléskor ebbe a pártba nem terjesztettek fel felvételre (egy másik eset kapcsán), az már teljesen hidegen hagyott.
Olvasás közben sokszor gondoltam anyámra, szinte hallottam a sokszor hallott érvet: - Hát hogyne lettünk volna lelkesek? A zárdában nem engedtek tanulni, "Mit akar egy lakatos lánya?" mondták, s '45 után kinyíltak a lehetőségek előttünk. S tudom, az anyám lelkes lehetett valóban, hiszen pártmunkájáért felterjesztették Kossuth díjra, s hogy nem kapta meg, az az ő pofonja volt a párt részéről. Ezután elfordult a kommunistáktól, s 1957-ben hiába akarták rehabilitálni, nem lépett be az MSZMP-be.

Azt hiszem, aki a háború után volt fiatal, és lelkes, azoknak az élete érdekes regény. Ki megírja, mint Molnár Géza is, ki nem...

Szeptember 24. szerda, úton, Vuoksi. Várakozásaimmal ellentétben jól alakult minden. Este a barba azzal búcsúzott, ha kellek, akkor majd hív, de ez nem előbb lesz, mint ma reggel. A csatornán csak a két matrózra van szükség, a zsilipekben csak egy springet adnak ki, több kötelet nem. Nem kellek a manőverekhez. Így aztán este tízkor feküdtem, hatkor kialva, kipihenve ébredtem, fél hétkor felmentem a deckre, még csak a hatodik zsiliphez érkeztünk, még kettő hátra van. Mit mondjak, csoda szép (így utasként) a csatorna, az eddig ismeretlen finn táj. Az utolsó zsilip után átvettem a szolgálatot, a barba lezuhant aludni két órácskát. Hallatlanul élveztem a menetet. Valami gyönyörű a vidék. Mindenütt erdők, a csatorna, a tó partjáig húzódnak, már színesek a lombok, kezdik hullatni a leveleiket. A színpompás ősz öleli a hajót. A levegő friss, mint otthon október végén, november elején, a nap hét ágra süt, csípős szél fúj, nagyon kellemes. Bár a pilot szerint télen errefelé kegyetlen hideg tud lenni, és miért kételkednék a szavában. A tavon ezernyi apró sziget, zátonyok, a hajó kanyarog, az út ki van persze bójázva, de azért elengedhetetlen a révkalauz szakértelme.

Kis hétvégi ház mellett megyünk el, nem a parton van, behúzódott a fák közé, a parton csak egy felfordított csónak pihen. Itt már elmúlt a nyár, nincs meleg vénasszonyok nyara, kint a szélben hűvös van.
- Vannak erre jó utak? - kérdem a kalauzunkat. - A víkendházak miatt kérdezem, könnyű őket megközelíteni?
- Persze, mindenütt jók az utak. - kapom a nem is meglepő választ. Itt persze nem olyan nagy kunszt utakat építeni, mint Norvégiában. A táj errefelé lankás, majdhogynem teljesen sík. A tenger és a tó felszíne között 74 méter a különbség, ezt nyolc zsilipen győztük le. A csatorna mesterséges, több, mint száz éves. Azt a finnek építették, akkor még az övék volt a terület, egészen a tengerpartig. Aztán rátenyerelt a Szovjet birodalom öt zsilipre, és a csatorna torkolatára. Ismerős eljárás...
Nem kezdtünk azonnal rakodni. A kikötő tele, ez három hajót jelent a part mellett, mi egy hollandra kötöttünk rá. ők délután háromkor elmentek, mi kikötöttünk, három húszkor már raktak. Nem vehetünk fel teljes rakományt, a zsilipeknél merüléskorlátozás van, a megengedett legnagyobb: 4,35 méter. Ráadásul kiderült, hogy nem is lesz 1800 tonna papír, hanem csak 1500 körül, ez jó, mert nem kell centizgetni a berakás végén. Este tízig raktak, ez hajóidő szerint kilenc, de holnap hatkor kezdenek, ami viszont nekem hajnali öt, hát negyed ötkor ki kell másznom az ágyikóból. Holnap elmegyünk, lesz egy kellemes napom, a barbának viszont rohadt hosszú. Azt hiszem, éjfél körül kint lehetünk.
Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 18. csütörtök, úton. Még mindig jó az idő. Igaz, van szél, de azon ritka alkalmak egyike, amikor hátulról kapjuk. Egyébként semmi. A délutáni őrségben elkezdtem olvasni Molnár Géza könyvét, a Lángoktól ölelve címűt. Önéletírás. Ezeket szeretem. Meg a honlapomat készítem.
(Beszúrás 2006. áprilisban: most meg azt javítom, amit akkoriban csináltam. Akkor örültem, hogy van a Namo Web Editorom, most meg azt húzom ki a HTML kódból, amit akkor betettem, ez a szép az egészben! :-) - most hogy kigyomlálom, a felénél is kisebbre tudom csökkenteni a fájl méretét!)

Szeptember 19. péntek, úton. Nekem jutott délután Helsingör és Koppenhága. Csak az idő nem volt valami szép, ezért ide most nem a mai, hanem a Priwallon készített képekből szúrok be egyet.
Beszéltem az asszonnyal. A kocsi még mindig nincs kész, de úgy tűnik, látszik a vége. Nagyon kellene már az ára, és hol van az még! Apát december 4-én műtik, csípőprotézist kap. Szegény, el tudom képzelni, hogy milyen rettenetes lehet neki a lakáshoz kötve a fájdalomtól. Kezd egy picit tele lenni a hócipőm a barbával. Nem szeretem az olyan embert, aki nem mondja el, hogy mik az elvárásai, és az ember nem érti, hogy miért néz ki úgy, mint aki duzzog. Ma délután rákérdeztem.
- Miért nincs beírva gyakorlat a naplóba? - kérdi nagy hangon. - Nálam mindent az IMO előírásoknak megfelelően kell csinálni. Bármikor jöhet ellenőr, és megfogja a hajót, ha nem naprakész a nyilvántartás. Ebben lehet az ő szemszőgéből igaza. Amióta a hajón vagyok, egy tűzoltó gyakorlatot írtam be. De az is az igazsághoz tartozik, hogy amennyi időm van, még nem végeztem mindennek a leellenőrzésével, és amikor csinálom, arra a napra írtam be eddig mindent. Ám ha akarja legyen, szépen leadminisztrálom, amit nem csináltunk. Bár az IMO előírásokban nem az van, hogy adminisztrálni kell, hanem az, hogy a gyakorlatokat meg kell tartani, arra viszont nem ad időt, mert festeni kell a hajót...

Szeptember 20. szombat, úton. Tegnap távirat jött, hogy a következő út Vuoksi - Antwerpen, papírt viszünk. Ez a Vuoksi finn kikötő, Vyborgnál kell a Saimaa csatornán felmenni, közben belépünk Oroszországba, majd vissza a finnekhez, és egy hatalmas tórendszeren van a kikötő. Azt hiszem, emberes megpróbáltatás lesz a hat zsilipen átkelni, kettő között két órányi a hajóút, négy között csak tízpercekben mérhető, de összességében 8 órát vesz igénybe. És utána a szolgálat, majd a rakodás, hát nem irigylem magam! A táviratban az is benne volt, hogy 300 eurótt kell kifizetni a rotterdami rakománykötözésért. Kíváncsi vagyok, mennyit kapunk.

Szeptember 21. vasárnap, úton, Gävle. A pilotállomásra délben értünk, negyed kettőre kikötöttünk, kettőkor mentőcsónak gyakorlat, és mindenki szabad. Azt hiszem, sokat fogytam, amióta a hajón vagyok. Lassan három hete vagyok itt, és összesen két szelet kenyeret ettem (amikor melegszendvics volt reggelire: ananászos és hagymás, sajtszelettel letakarva). Tésztát minimálisat fogyasztok. A szakács kiváló! gyönyörű hidegtálakat készít vasárnap esténként, mindenkinek egyénileg, nemcsak kiteszi az asztalra a választékot. Én ilyen észveszejtően finom céklalevest még nem ettem, amit Sztasu tesz az asztalra, és az uborkalevese is remek. Még egy hajón se tettem, hogy esténként is kérjek levest, de itt minden este eszem (és kevesebbet a másodikból), ez is belejátszhat a fogyásba. Ma este szárított hal volt, úgy elkészítve, mint a svédgomba. Finom volt.

Sztasu
egy évvel fiatalabb, mint én, két harminc fölötti gyereke van. Hajózni a hatvanas évek végén kezdett, a haditengerészetnél. Utána Nyugat-Berlinben dolgozott négy évig egy vágóhídon. Később következett a lengyel hajózási vállalat.
Őrült nagy pecás. Érkezés után azonnal beáztatja a damilt. Volt úgy, hogy halat is fogott, bár én nem láttam.


A kocsit még nem adták el... Remélem, jővünk még Stockholm környékére. Gävle mindössze 170 kilométer a svéd fővárostól.

Szeptember 22. hétfő, Gävle, úton. A kirakással két óra alatt végeztünk. A szűk keresztmetszet a teherautóra való elhelyezés volt. Azzal elég sokat eltökörésztek, bár igazán sokáig az első emelés tartott, amíg kiókumlálták, hogyan s miként. Innen egy gyárba kerülnek, így mondták: ötven svéd mérföldnyire van. Ezt most bárki átszámolhatja kilométerre (aki tudja, én nem, lusta voltam megkérdezni, de ígérem, bepótolom - 1 svéd mérföld 10 km.). A kocsik kapnak rendőri kíséretet, úgy mennek - útvonalengedéllyel -, mert jól kilógnak a hékulák jobbra-balra a kocsi platójáról.

Beszélgetek a stivadorral. Megemlíti, hogy ez a négy irdatlan izé Magyarországon készült. Láttam én rajta magyar szavakat, de azt hittem, hogy az uszályosok írták rá berakás közben - hiszen azon az uszályon is váltás történt, és ugye magyarok voltak a váltók.
Tízkor már el is felejtettük a manővert. Most irány Finnország. A négy - tengerparttal rendelkező - európai ország közül (Finnország, Dánia, Izland, Albánia - 2023: végül Albánia maradt csak ki, ott nem voltam! ) egyet megint kipipálhatok, ahol eddig nem voltam.

Izlandra és Albániába nem is akarok menni. Bár ez nem kívánságműsor, Izland még beeshet, ha sokat hajózom különbőző német cégeknél. Ja, a barba kifizette a kötözési pénzt. Kezd hűvös lenni, már csak tizenöt-tizenhat fok van napközben, bár itt, a világ végén azt hiszem, nem rossz. Ha igaza lesz Francisnak meg Augustónak, akkor a Vyborg és a Saimaa tó közötti zsiliprendszeren nem kell manővereznem, ez az ő dolguk. Akkor pedig minden rendben van.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 13. szombat, úton. Az éjszakai és a nappali őrségben is dolgoztam, térképet javítottam, és számítógépre vittem a waypointokat (fordulópontok, amiből az útvonalakat állítjuk össze). Van vagy 350, és ezt decimális billentyűzet nélkül lerögzíteni nem egy leányálom! Azért a délutániban figyelni is kellett, mert a doveri szoroson jöttem át. Egy katamaránt le is fényképeztem, ment, mint az olajozott mennykő!
Beszéltem az asszonnyal, a kocsi ajtaját még mindig nem javították meg. Remélem, hamarosan sor kerül rá! Este a honlapomat írtam át. Tegnapelőtt kezdtem, azt hiszem, jobban néz majd ki, mint a mostani.

Szeptember 14. vasárnap, úton. Éjszaka mostam. Éjjel térképjavítás, és honlapkészítés. A Namo web editorral készítem, és most jöttem rá, hogy amivel évek óta kínlódom (hogyan lehet "keretes" oldalakat készíteni), az beépített szolgáltatás, és igazán egyszerű vele a munka. Így most a naplóimat teszem alkalmassá helyben olvasásra. Délután gyönyörű időben jöttünk, egy nagy autószállítót - a Grande Napolit - le is foóztam. Ilyan kaliberű és hasonló volt a Tricolor, amelyiknek a roncsait most szedik ki. A barba mesélte, hogy az egyik szekció szétvágásakor 170 tonna olaj folyt ki a tengerbe. Egyébként hét darabra vágva akarják kiemelni.

Szeptember 15. hétfő, úton, Hamburg, úton. Ha nem utólag írnám a naplót, akkor nem felejtettem volna el az asszonykám neve napját. Szegényke kicsit zokon vette, joggal, hogy nem kerestem egész nap, végül ő hívott este tízkor, hogy nem akartam-e mondani valamit? Persze rögtön leesett a tantusz. De mint látszik, bolondokházas nap volt. Hajnali négykor keltettek - persze megint egy órával előbb a kikötésnél, így aztán egy órai tengés lengés után kikötés. Fél hatra part mellé hozott a révkalauz. (A kikötést a barba intézi, vezényli.)
Hatkor kezdtek. Nem gondoltam volna, de 12 óra alatt kirakták a hajót. Teherautókkal vitték a szennyezett földet, valahová. Délután bejött a vállalattól az a nő, aki múltkor is itt volt. Most hozott egy nyomtatót, mert kaptunk még egy kompjutert a hídra. Holnap fog kiderülni, hogy semmi kábelt nem kaptunk vele, s nem lehet bekötni. A barba jól lecseszett, hogy miért nem néztem át, amikor átvettem, és sajnos igaza volt/lesz. A csajjal végigjártuk a hajót, és megmutatott egy csomó hibalehetőséget, amit a testvérhajókon kiszúrtak a hivatalos ellenőrök. Persze nálunk volt ami rendben volt, volt ami nem. Beszélgetés közben kiderült, hogy az M/S Monica Mülleren volt tiszt három évig. Ezzel a hajóval többször is találkoztunk, amíg a Priwallon voltam, már csak azért is, mert nagyjából azonos utakat jártunk, lévén a mi hajónkat is a Otto Müller cég bérelte. Mondtam is neki, emlékszem rá, egyszer valahol láttuk, hogy a raktártetővel bíbelődött. Nagyon örült neki, csak később jöttem rá, hogy nem ő, s nem az a hajó volt, de ez lényegtelen. Ismeri Mr. Pottot is (lásd a Priwallon írt naplót). Este hatkor kezdte a parti csapat mosni a raktárt, mert a mosóvizet elviszik, nem szabad kiengedni, s ők is végzik a hajó tisztítását, ez benne van a fuvarozási szerződésben. Este kilenckor indultunk, és persze megint a barba vitte ki a hajót, ahogy be is. Jó fáradt lehet. Azt nem hiszem neki, hogy ingyen csinálja.

Szeptember 16. kedd, úton. Reggel kettőkor keltem, nyolcig voltam, aztán déltől újra hatig. Most Rotterdamba megyünk, és a rakomány - 4 darab boiler - a svédországi Gavlébe szól. Azért nem bojlernek írtam, mert el nem tudom egyelőre képzelni, mi ez? Darabja tíz tonna, 6,4 m x 10 m alapterületű, és 2,5 m magas hóbelevancok. Az utat megcsináltam Skagenen keresztül, mondom a barbának, erre ő:
- Miből gondolja, hogy arra megyünk? Mi mindig a Kieli-csatornán át járunk.
Ha így, akkor így. Megcsináltam az utat a csatornán át. Éjfélre értünk a révkalauz állomáshoz.

Szeptember 17. szerda, úton, Rotterdam, úton. Háromra kikötöttünk. Kérdem a barbát, van-e valamilyen infója a további programról.
- Semmi - mondja elég kelletlenül -, lehet, hogy hatkor, lehet, hogy fél nyolckor, de az is, hogy nyolckor kezdenek...
Most mit lehet tenni?
- Oké, felkelek hatra.
Persze senki. Fél hétkor világosság gyúl a mellettünk levő raktárban. Szerencsét próbáltam. Jól is tettem, a munkavezető irodája volt.
- Chief, maximum másfél óra alatt végzünk a berakással. - mondja. - A négy darab a bárkában van, a hajóra kötnek, onnan emeljük át.
Megyek a bárkához, hogy megszemléljem. Egy mikrobusz mellett vagy hat pasas álldogál.
- Morgen! - köszönök illedelmesen.
- Morgen! - visszhangozzák, aztán folytatják a beszélgetést: - te, a Jóska merre kószál?
Megtorpantam, visszafordultam:
- Maguk magyarok?
Néznek egy nagyot. A hajóra intek.
- Egyedül vagyok magyar...
- Mi is azok vagyunk, csak Komáromból. A szlovák oldalról.
- Ja, akkor hajógyáriak?
- Nem, váltás vagyunk az uszályokra.
Szóval a révkomáromi HMS-től vannak... Amikor megmondtam, hogy már csak öt és fél hónapom van hátra, csak szörnyűlködtek. ők havi váltásban dolgoznak.
Megszemléltem a boilereket. Semmi közük ahhoz, amit mi bojlernek hívunk. Ezek böhöm nagy, tüskés - kívül-belül - izék. Én valami hőcserélő ketyerére saccolom. Kilencre be is raktuk mind a négyet. Utána kötözés, ez a mi dolgunk, a mi biztonságunk érdeke. Tízre végeztünk. Ugye még nem reggeliztem, nem kávéztam, hát lerogytam az egyik bitára, hogy megigyak egy bögre gyenge löttyöt.
- Raktárt csukni! - kedveskedik a barba, miközben hétszámra könyököl a murádán. Azért a kávét megittam. Utána beállítottam az úszáshelyzetet, tizenegykor eljöttünk, révkalauz nélkül, megint a barba viszi a hajót, legalább tudok egy picit ücsörögni ebéd után. Franc aki megette az ilyen hajózást. A szakács kirohant telefonálni, meg vásárolni, Francis is felhívta a családját Ghánában, én meg akkor voltam parton, amikor merülést néztem. Ja, a Waalhavenben álltunk, három perc volt az első forgalmas utca. Raktárcsukás után mondja a barba:
- Skagen felé megyünk.
Na, mi a túró, nem a Kieli-csatornán járunk? Délután megcsináltam az utat újra, bevittem a GPS-be.

Riadó?
Este, vacsora után, a barba üvölt a hídról: - Hol a gépész? Küldjék fel a gépészt a hídra.
Két perc múlva visong a vészjelző. Mindenki rohangál, mint pók a falon, közben a gépek haldoklanak, a gépházból kísérteties hangok jönnek. Végre előkerül a druszám a gépházból. Semmiről nem tud, fején a fülvédő, csodálkozik:
- Mi történt?
Ezt persze nehéz volt megérteni, de biztosan ezt kérdezte.
Mutatok fel a hídra:
- A parancsnokhoz...
Sztyepán fél perc múlva káromkodva le...
- Segíthetek valamit, captain? - nyitok be a hídra.
A barba dühöng.
- Hogy az Istenbe indítja ez a segédgépet - az orrban lévő biztonsági generátorról van szó -, ha nem veszi le a borítást a kipufogócsőről? Így lefullad...
Ez bizony igaz. Látszik, Sztyepán még nincs teljesen itthon ezen a hajón...



Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 11. csütörtök, New Ross, úton. Na, ez is hosszú nap volt. A baj csak annyi, hogy a merülés folyamatos ellenőrzése kilométereket tesz a lábamba.
Amúgy nyugis, csendes nap volt.
Beszélgettem a rakomány feladójával.
Az üzemanyaggal szennyezett földet a cég szállíttatja Hamburgba. Szállodát építenek, egy igen kiváló fekvésű helyen, és még így is megéri nekik. Új talaj kerül a büdös helyébe, felépítik a szállodát. A belső kialakításánál alkalmaztak egy "rufkót". Ha hét év alatt nem jön be az ára, akkor átalakítják lakóépületté, és ezért már úgy tervezték, hogy a szobákba és lakosztályokba bevezették az egy lakáshoz szükséges szerelvényeket, bizonyos szobákat egy óra alatt konyhává lehet alakítani, a lakosztályokat nagy apartmanokká.
Jópofa. Mit ki nem talál az ember, hogy a befektetését mentse!
Este hét ötvenre lettünk készek, egy kicsit húzós volt, mert a révkalauz már meg volt rendelve, s az utolsó kocsit fél hétre ígérték. A rakományt jó messziről, 107 km-ről hordták, egy forduló három óra egy teherautónak. De minden jó, ha a vége jó.
Hét óra öt perckor kérdem Sztyepant, indította-e a főgépet? Ugyanis ezt automatikusan kellene, hogy csinálja.
- Nem szólt senki! - mondja, de olyan kiabálva, hogy nem értettem mi baja. Persze semmi, csak ez szokása, hogy kiabálva beszél. Lehet, azt hiszi, hogy akkor jobban megértjük.
Na, egy perc múlva hívatja a barba a hídra. Nyilván megkapta a beosztását. A pilot pontosan jött, fél nyolcra.
Beszéltem az asszonnyal, de a vonal pillanatok alatt elenyészett...
Az indulás után fényképeztem.
A Dumbrody még mindig itt áll, valami gyönyörű hajó.

Szeptember 12. péntek, úton. A délután elment adminisztrálással, utána pedig befejeztem apa könyvét.

A boszorkánykirály
Mit mondjak, nagyon tetszett.
Sok vers van ebben is, és most kezdek ráérezni a korabeli nyelvezet és költészet ízére. A könyv Liszti László báró (később gróf) vérpadra kerülésének történetét meséli el. A fiatalon kivégzett költő 25 évesen megírta eposzát, a Magyar Márs avagy Mohácz mezején történt veszedelemnek emlékezete címmel. A családi háborúskodásból vesztesen került ki, és nagybátyja Liszti János a birtokért (a koncért) vérpadra juttatja. Pár sorban ez a történet. Szokás szerint szép a nyelvezete, most leírom, hogy ne felejtsem el, meg kell apát kérdeznem, hogy milyen a bakacsinos ég (én bárányfelhősnek képzelem) és mi a mál, amivel a női ruhát díszítették. (beszúrás 2023-ból: elfelejtettem megkérdezni, de mivel a gugli a barátom, megmondta. A mál a prémes állatok hasrészi bundája, ami sokkal jobb, mint az állat többi részén levő. A bakacsin pedig fekete, vászon, vagy posztó, evveé vonták be a koporsókat!)
A szerkezete más, mint a Kéry László regénynek. Itt két beszélgető - egyik Liszti László barátja, a Kígyó a koronában is szereplő Vitnyédy uram, soproni fiskális, és Madách János, a Lisztire szórt rágalmak kivizsgálója - társalgásából kerekedik ki a történet. Szeretem, ahogyan esznek benne (főtt tehénhúst is). Szeretem, hogy benne vannak Sári néni pogácsái. Szeretem, hogy Kócos is megvillan, hacsak egy bundamarkolásra is. Szeretem, hogy ebben is van "sütős" (kedvelem ezt a szót!), na nem cserge, de Szécsi Mária töltött almája, amit isten bizony kipróbálok. És a kispárna se hiányzik...

A tiszta hajó...
Az RMS Androméda mindössze hét éves. Jó karban van, szép, tiszta a felépítmény. Talán kicsit túl sokat adnak a tisztaságra. Oly módon, ami normális körökben kreténségnek számítana. Ugyanis a folyosókon és a hídon elhelyezett lábtörlőket bevonják elhasznált (nem olyan nagyon lestrapált) törölközőkkel, hogy a lábtörlő ne piszkolódjon. Ma délután hajómosás. Ez normáliséknál úgy megy, hogy tengervízzel leveretik a koszt, esetleg a felépítményt és környékét édesvízzel. Ez eddig a normális. Most jövünk mi: a matrózok felmosórongyot fognak, feltörlik a felépítmény környékét vizes, majd száraz ruhával! Aztán jön egy hullám, és annyi a munkának... Viszont itt menetben is lehet használni a mosógépet, nem úgy, mint az Isartalon.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 8. hétfő, Newport. Reggel, ahogyan annak lenni kell, megjöttek a melósok.
- Chief, ennyit mi nem tudunk ma kirakni... - mondta a rakodásvezető, azaz a foreman.
Tízkor megjött az ügynök:
- Captain, lehet, hogy kész lesz a hajó késő este, de legkésőbb hétkor el kellene indulni, a dagály miatt. A révkalauzt 12 órával előbb meg kell rendelni...
- Akkor csak a hajnali dagállyal indulunk, mondta a barba.
Így aztán logikus, hogy délután ötre el is felejtettük, hogy rakodtunk. Indulás viszont hajnalban lesz.

Pista az orosz...
Szegény feje, egészen megsajnáltam, amikor délután odajött, hogy eszmét cseréljünk.
- You... őőőő, wich... őőő... city...? - kérdezte.
- Budapest. - mondtam lakonikusan, mert nyilvánvaló volt, hogy nem érdemes cifrázni a választ.

- I, Klaipeda...
Itt nyilvánvalóan arra kellett gondolni, hogy ő ott lakik. Még kikeserveskedtünk három mondatot, amiből kiderült, hogy Leningrádtól 500 kilométerre született, a Leningrádi Akadémia után került a litván Klaipedába, s ott maradt. Nem a legjobban érzi magát, nem tudja a nyelvet, s a munkavállaláshoz pedig a litván ismerete szükséges. Hát örül, hogy az angol tudásának méltó munkát kap a hajón.
De azért ezzel egy kis bibi van.
Ha már nem oroszok között van, akkor miért nem tanul angolul?
Mert az rendben van, amíg a "masina oké", de mi lesz, ha nem oké?
Mint ma:
Rakodás után a matrózok kimosták a raktárt. Ekkor ütött be a gubanc. A barátunk nem volt képes, hogy kiszivattyúzza a raktárból a mosóvizet. És az első mondat az volt:
- Nyet possibile...
Miért? Eddig minden ment rendben, ahogy a srácok elmondták. Akkor most is menni kéne. Csak a druszám hiába tanulmányozza a rajzokat, azokra minden angolul van írva, és amikor "nyet oké", akkor nincs idő erre! Most éppen fél tizenegy van, hajnali négykor indulunk, és egy búvárszivattyúval kínlódnak a matrózok, de az olyan keservesen pisil, hogy meg kellene katéterezni...
Szóval ez az orosz nem az az orosz, aki a világ meghódítására készült.
Vagy pontosan az?

Kompjuterezünk
A barbának is van laptopja, s ideadott két programot. Az egyik nem működik, mert nincs setup lemez, de a másik, ami a hajó stabilitásának a számítására készült, igen. Valaki kivette belőle a "hardwer lock"-ot, azaz nem kell egy fizikai "kulcsot" a gépbe dugni, hogy működjön. Egészen jól kijövünk egymással.
Persze ha megy a munka, akkor miért kekeckedne.
A hajót is kezdem megszeretni.
Van sok dolog, ami jobb, mint az Isartalon volt. Hiába, ez még csak hét éves.

Szeptember 9. kedd, Newport, úton, horgonyon. Mindenki hajnali háromkor kelt, így rendelkezett a barba, csak tudnám, minek? Háromnegyed órát ténferegtünk, a révkalauz pontosan érkezett. Zsilip, és indultunk New Rossba.

Az ügynök szerint, lehet, hogy csak pénteken kezdik a berakást. Szennyezett talajt viszünk Hamburga, ugyanaz a rakomány, mint amikor a hajóra érkeztem.
Este nyolckor már horgonyt dobtunk. Az út mindössze jó 150 mérföld volt.

Szeptember 10, horgonyon, New Ross. Reggel negyed nyolckor húztuk fel a horgonyt. Amikor a hatkor elmentem aludni, a barba azt mondja:
- Érkezés előtt húsz perccel hívom.
Fél hétkor csöng a telefon. Igaz, elég nyamvadtul, de csöngött. Fel a hídra.
- Hívott, captain?
- Én nem. A 3-as számot hívtam.
Úgy látszik, áthallás volt. A 3-as a gépész kabinja. Viszont innen már nincs alvás. Fél kilencre kötöttünk ki, kilenckor kezdték a berakást.
A feladó emberét kikérdeztem, miféle rakomány ez a "szennyezett talaj"? Mert ez a rakomány, és nem szabad mellette dohányozni, se a raktárba gázmaszk nélkül lemenni. Sőt, a berakásnál ügyeltek arra, hogy a lehető legkevesebb hulljon be a vízbe, ne maradjon a rakparton, ezért egy fémtartályba ürítették a teherautók, onnan markolta ki a az autódaru.

Nos, a földet valami benzinkút környékéről szedik össze, ettől bűzlik úgy, mint a szovjet laktanya virágoskertje.

Adminisztrálok
Délelőtt elfoglaltam magam: a havi ellenőrzéseket végeztem el. Első alkalommal meg kell csinálni rendesen, nem lehet csak kipipálni, ha nem járom végig, akkor nem tudom, mi hol van. Ez a hátránya, hogy állandóan új hajóra jövök. Ezen a hajón a lehető legkomplikáltabb az ISM (International Safety Management), fél kilónyi formulát kell kitölteni. Míg az Isartalon beírtam egy rubrikába, hogy a mentőgyűrűk ellenőrizve, addig itt 4 űrlapot kell kitöltenem.
Na, mindegy.
Míg én talpaltam, ellenőriztem a berakást, a szakács pecázott. Ma nem volt akkora szerencséje, mint New Portban, mert ott fogott egy 6 kilós lazacot!
Sikerült este tízre befejezni a berakást mára, így mindössze húsz órai melóval megúsztam a mai napot. Még az a jó, hogy csak holnap reggel kell átállni a másik rakpartra.
A barba viszont megint megtalálta a druszámat. A baj persze megint az volt, hogy nem érti, amit mondanak neki. Képtelen volt felfogni szegény, hogy azért hívta a hídra, mert egy biztosítékot kell kicserélni a radarnál, s a kérdés az volt, hogy van-e neki a gépházban. Szegény Sztyepan mindenre riadtan néz, és azt válaszolja, hogy "yes", de látszik, halvány dunsztja sincs, miről van szó!

- Érted? - kérdi a barba.
- Yes - volt a válasz.
- Nem érted? - kérdi újra.
- Yes... - és bólintás.
Egyszerűen borzasztó!


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 5. péntek, úton. Az Angol csatornában hajózunk, az idő jó, kezdem magam kipihenni.

Panasznap
Jól kipanaszkodta magát a barba délután. A cég főnőke "kényszerből" levette a fizetését. Valami előírások miatt nem elég a hajón a gépmester, gépészt kell alkalmazni, és a fizetésének a különbségét a barba fizetéséből veszik le. Magyarán 1700 dollárral kevesebbet kap most a parancsnok.
- Ebből nem lehet Németországban megélni -, mondja, és el is hiszem neki, hiszen ők nem Cipruson, hanem otthon adóznak, a TB-t is fizetniük kell, való igaz, hogy ami marad a 6-7 ezer eurós fizetésből nem elég normális megélhetésre. Így aztán most csak egy hónapra vállalta a behajózást. A megoldás az lehet, hogy elmegy nyugdíjba, és utána nyugdíjasként hajózik, egy kicsit sötétebben, vagy egészen feketén. Egyébként 58 éves, de úgy ötven körülinek saccoltam. Nálam három évvel idősebb, és a hasa húsz centivel kijjebb van... Ezen kívül már másodszor született. Ezt én fogalmazom így, mert volt egy szívműtétje, bypass, ami azt jelenti, hogy új koszorúereket szerkesztettek bele. Megmutatta a hasát. Az ágyékától a torkáig van a "zippzár", és a lábán is hosszú heg mutatja, hogy honnan vették ki az új ereket.
A felülvizsgálatokon átment, az egyiken megmondták, hogy csak az új erek élnek, az összes régi elhalt, így már halott lenne, ha nincs a műtét.
Beszéltem az asszonykámmal.


Szeptember 6. szombat, úton. Nagytakarítottam a hídon. Nagyobb híd, több munka...
Most nem panaszkodom, van bőven mit csinálni. A térképek nyilvántartása, és a javítási rendszer nem olyan, amilyent megszoktam, így most viszem be a számítógépbe mindet, hogy áttérhessek az általam megszokottra.
A munkaszünetekben olvastam, elkezdtem apa könyvét, a Költő a vérpadon című, Liszti László gróf-költőről írott regényt. Érdekes felfedezni a Szécsi Máriában szereplőket. Talán előbb azt kellett volna újraolvasni.
Délután SMS-t küldtem Eszterkének, miszerint már csak 175-öt kell aludnom, és máris megyek haza. Azonnal jött a válasz, hogy ő még kezdő a témában.
Sztasu finom eintopfot készített, vacsorára is azt ettem. Kezd fájni a bal lábamon a nagyujjam körme, azt hiszem, benőtte magát a húsba. Kiáztattam, és megpróbáltam kivágni a körmöt, de nem ment, olyan vastag. Félek, hogy begyullad, aztán nézhetem magam.

Szeptember 7. vasárnap, úton, Newport. Hajnali háromra érkeztünk a piotállomáshoz. Szegény srácok, ez a barba is olyan, hogy mindenkit jóval előbb ébreszt.

Nyugis nap
A zsilipbe hajnali ötre érkeztünk, addig mindenki a szalonban volt készenlétben, 02:20-tól. A manőverrel hatra végeztünk, utána alvás.
Ez a kikötő is olyan, hogy voltam itt, de minek. Egy nagy ipari rondaság, ócskavasrakodóval.
A révkalauz szerint egy iparváros, csomó munkanélkülivel, Két vagy három éve utcára került háromezer acélgyári munkás, mert a gyárat bezárták.
Ezen kívül csendes nap volt.
A szakács horgászott, az a fajta, aki minden percet kihasznál az aktív unatkozásra.
Holnap reggel hétre jönnek rakni, nem biztos, hogy elmegyünk, ami nem is lenne baj, mert kint begorombult az idő.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 3. szerda, Hamburg, úton. Hajnali kelés, raktárt kell nyitni, fél hétre jönnek, nem tudom, mennyi idő alatt végzem vele, hát hatkor kinyitottam. A szállítószalag óránként ötszáz tonnát rak be, hát sietni kell a kiballasztolással.
Tízkor kérdem a druszámat:
- Hogy áll a ballaszt.
- Minden kész! - közli, nagy magabiztosan.
A baj az volt, hogy a merülés alapján csak kétszáz tonna kellett, de a part szerint még négyszáz. Nyomás szondázni. Az orrtankban (fore peak) 5 méter magasan állt a víz, az pontosan ötven tonna... Persze minden más tankban is volt víz. Most no comment, mert Drusza Sztyopa is tegnap érkezett.

Mire jó egy védősisak?
Például arra, hogy az ember felvegye a fejét óvandó, ha esik az eső. Ez egy dolog, és erre igen alkalmas a narancsszínű műanyag fejre-bili. Aztán amikor Sztyopa nem hitte el, hogy mennyi a víz az orrtankban, elmentünk együtt leszondázni. Közben egy kanyar után, hátrafordulva beszéltem hozzá, és amikor előre néztem, durr!
Homlokkal elkaptam egy kihajtott trepnit, ami fél órával azelőtt még nem volt kihajtva. Ha nincs a védősisak, akkor most éppen utaznék haza, felismerhetetlen pofikával. Így csak a szemüvegem esett le, egy üveg kihullott a keretből, még jó, hogy nem tört el, a sisak meg akkorát szólt, hogy még a parton is felfigyeltek rá. Most viszont írás közben egyik szememmel a képernyőt figyelem, a másikkal az ajtót, mert még nem tudtam rendesen visszagörbíteni a keretet.
Fontos: reggelire sült virsli, egy darab, kenyér nélkül. Ebéd: nagy tányér uborkaleves, de olyan finom, hogy majdnem "megzavarodtam" tőle, mondtam is Sztasunak a szakácsnak, hogy vacsorára is kérek. A pörköltből egy kicsit ettem. Vacsora: füstölt hal, valami isteni, kenyér nélkül, csak a köretként kapott, hagymával megszórt paradicsomszeletekkel. És előtte uborkaleves, természetesen.
Manőver előtt viszem a cetlit a barbának a merüléssel, meg az esőszünetek időpontjával, amikor mondja:
- Az Elbán én viszem ki a hajót, majd ha elhagytuk a folyót, hívom.
Isten tartsa meg jó szokását. Egykor már zuhanyoztam, aztán megpróbálkoztam a naplóírással, de tíz perc múlva az ágyban találtam magam, és aludtam. A vekkert ötre állítottam be, mert akkor van vacsora, és milyen jó, hogy felkeltem, mert Encsike - isten tudja hányadszor - keresett.

Kibeszéltük az eseményeket, aztán Naplóírás, de most végig, eddig a sorig, már csak ásítozom, de lehet, hogy amint befejezem, nem rendezkedem a kabinban, hanem csicsika.

Szeptember 4. csütörtök, úton. Este háromnegyed tizenegykor váltottam le a barbát. A híd kicsit nemszeretem, mert nem lehet úgy asztalhoz ülni, hogy előre lássak. Viszont van fent kézmosó, kávéfőző, sokkal, de sokkal tágasabb, mint az előző hidak voltak.
Az idő szép, gyönyőrű olajtengeren hajóztunk délután. A hidat picikét megemeltük, mert az aládúcoló rönkökön billegett egy kicsit, és nyikorgott. Megigazítottuk, s megszűnt.
Négy körül feljött a barba, dumáltunk egy sort. ő is Bremenhavenben lakik akárcsak Jürgen, de egészen más a véleménye sok mindenről. Második szavával már a kormányra panaszkodott, a sok munkanélkülire, és bizony nem mondta - mint Jürgen -, hogy az ő városában van a legtöbb német milliomos, akik a városba fizetnek adót.... Hát bizony nem tudom, kinek higgyek, de azt hiszem, nem is érdekes. Hiszen csak duma az egész. Azért van, hogy menjen az idő.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Szeptember 1. hétfő. Budapest - Hamburg. Ez így, ebben a formában nem igaz, így jár az, aki mindent elkiabál, és vasárnap bevési a hétfőt. Szóval ha hétfő, akkor csak Budapest. Egész délelőtt a komputert lestem, vártam az í-mélt a Marlowtól. Azért lementem a környékre sétálni egyet, és készítettem pár felvételt. A hajón lesz mit nézegetni, ha hazamehetnékem lesz... Encsike meg minden szünetben telefonált, és hüledezett azon, hogy sehol semmi hír. Tizenegy után kaptam az utazási részletezést: kedden reggel utazom.
Így aztán kaptam egy estét még, a délutánt rendezgetésre, komputerasztal szépítésre szántam. Este elmentünk egy közeli pizzériába, és ettem egy kapros juhtúróval töltött sertésbordát.
A vekkert 04:45-re állítottam be.

Szeptember 2. kedd. Budapest és igaziból Hamburg. (Sajnos most el kell mennem feküdni, mert dög fáradt vagyok, aztán egyszer csak folytatom!)
Az "egyszer csak" az holnap délután van, de most is fáradt vagyok, de mindegy.

Indulás

Szóval a reptéren gyorsan elbúcsúztunk egymástól az asszonykámmal. Becsekkolás, beszállás, felszállás. Hát igazán nem újdonság a repülés, és a felszállás se, de ez az indulás emlékezetes marad. 
Nem kell semmi rosszra gondolni, csak egyszerűen jó helyen ültem az ablak mellett, az idő is jó volt, remekül kiláttam. A Köztemetőt azonosítottam előszőr, aztán a gyűjtőfogházat, majd a Kőbányai sörgyárat, aztán az új sportcsarnokot, röhej, de még nem láttam, csak innen fentről. Azután a Margit sziget s a végében a két híd, s jól láttam a Dereglye utcát is, sőt, a házunkat is ki lehetett venni. Kaszásdűlő, és az asszony iskolája volt az utolsó, amit biztosan tudtam, hogy mit látok. Innen már nem is volt érdekes, csak szép.
A repülőút kellemes. A hamburgi reptéren várt a taxisofőr, aki közölte, hogy nem tudunk menni, mert várunk még valakit, egy bizonyos Loszevet.
- Litván - mondta, mert Kaunasból jön.
- Orosz - gondoltam én, mert nem ma léptem le a falvédőről.
Vártunk jó húsz percet, senki. Több telefon a központba, várjunk, volt az ukáz, aztán a végén megunták, és azt mondták, hogy menjünk be a hajóra.
A kijáratnál ott várt a pali, aki István, azaz Sztyepán, mert orosz, mondta a bemutatkozáskor.

Az élet ismétli őnmagát
A hajón a lengyel chief várt. Sztyepánt meg a lengyel gépész. Így, hogy lemorzsolódott a hajón levő polyákok kétharmada, a helyzet ugyanaz, mint az Isartalon: német barba, magyar tiszt, lengyel szakács, orosz gépész, zöldfoki szigeteki matróz az egyik és ghánai a másik. Még arra se volt idő, hogy leüljek, azon vettem észre magam, hogy könyékig kutakodunk a dolgokba, átadunk és átveszünk.
Hát ez a hajó nem az a típus, amit eddig jól megismertem. A Presidentre emlékeztetett, és ahogyan haladtunk a dolgokkal, egyre inkább kiderült, hogy a testvérhajója, bár sokkal jobb. A hídja teljesen normális méretű, azáltal, hogy a nyitott oldalsó szárnyat befedték. A szalon és a konyha egy helyiségben van, két asztal, egy háromszemélyes tiszti, és egy kétszemélyes legénységi.
A kabinom az alsó folyosó végében van, egy iroda, egy hálófülke, egy fürdő, sokkal jobb, mint az Isartalon vagy a Priwallon volt. Több szekrény, több rakodóhely van. Valamilyen kalandvágyból kifolyólag itt se tudom elzárni a fűtést a fürdőben, de ez nem nagy baj, hiszen elmúlt a nyár, jönnek a hidegek, a méghidegebbek, és a leghidegebb kutyaordítók, ha télen el esz a fene minket majd Finnországba.

Kicsi a világ...
Átadás közben érkezik egy kedves kis hölgy. Lehet, vagy huszonöt-harminc éves. Kiderült, a cég alkalmazottja. A lengyel elsőtisztnek kapóra jött, és elkezdett panaszkodni, hogy az elődje hazavágta a számítógépet. A hölgy kiszerelte a komputert, és elvitte. Este öt óra felé jött vissza, és volt egy vele egykorúnak látszó lány vele.

Miközben bemutattam számítástechnikai tudásom, és a gépet csavaroztam az asztalhoz a hídon, a másik csaj megszólal:
- Maga magyar? - természetesen magyarul szólt.
Úgy meglepődtem, hogy pár másodpercig csak álltam, és nem tudtam, hogy mit kérdezzek vissza... A kislány Révkomáromba, azaz a szlovák oldalon levő Komáromba való. A hajógyárban dolgozott, s ismeri Fekete Ferit, meg Korpás Lacit, akiket a Presidenten ismertem meg - lásd az 1995-ös naplómat. Említettem a lányoknak, hogy amikor megtudtam, ide jövök, a neten kikerestem az RMS Andromedával kapcsolatos honlapokat, találtam 3 fényképet, és egy beszélgetést Lojzi kapitánnyal (Alfred Bückert - Napló, 1997-98 M/S Padua - Niklas).
- Vajon még a cégnél hajózik? - kérdeztem.
Na, erre megindult a nyelve a két nőnek. Hogy az ilyen, meg olyan, lopott a hajón, nem adott enni a legénységnek, meg minden. Rövid úton kirúgták, hogy a lába se érte a földet, és ez akkor esett meg, amikor egy húsvétkor 5 kg. békacombot rendelt (hogy a feleségével hazaküldhesse).

Azért dógozni is kell...
A kirakás végén parti mosóbrigádot kaptunk, akik a mosóvizet egy speciális hajóba nyomták, mert valami veszélyes rakományunk volt, a vizet viszik valamilyen speciális tisztításra. Este kilenckor lettek kész. Utána manőver, átálltunk a Kalikayra, holnap jönnek, és berakunk 2350 tonna műtrágyát. Csak a viszonyítás miatt: az Isartal DWT-je 3650 tonna körül van, a miénk 2520, azaz ezer tonnával kisebb a hordképességünk.
Annyira fáradt voltam a kikötés után, hogy őrület. Tessék elképzelni: még naplót se tudtam írni, pedig megpróbáltam. Egy a vigaszom: már csak 179-et kell aludni a hazamenetelig (ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, és... és... - ezt többet nem írom le, csak tessék hozzágondolni, hogy nincs elkiabálva!)


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 30. csütörtök, úton. Korán, fél tízkor ébredtem a fránya kezem miatt. Kimentem kávézni, azzal fogadtak, hogy lengyel tiszt jön váltani. Na, ez az, amire szükségem van. Innen már eléggé biztosnak látszik a hazamenetel Lisszabonból.
Az átadás-átvételre felkészültem, az adminisztrációm naprakész, így nincs más hátra, mint előre.
Hajnalban hívott az asszony, nem sokkal az után, hogy bedöngettek az sms-ei, hajnali öt negyvenkor.
Éppen akkor igyekeztem kipihenni a halászok okozta bosszúságot, mert két idióta vadbarom közrefogott, és egyszerre befordultak egymás felé, én meg csak simigáltam az égnek meredő hajamat, már amit Vito meghagyott belőle. Végül lassítás, meg kilencven fokos elfordulás kisegített a szorult helyzetemből, de valahogy ez a találkozás nem hozott lelkileg közelebb a halászokhoz, nem tudtam legalább egy picit megszeretni őket.
Olyanokat is mondtam, hogy a macska rúgja meg, és még olyanabbakat...
A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája. Oscar Wilde

December 31. péntek, úton. Éjszaka filmeket néztem, délután a radarhoz szögeztem magam, mert ocsmány volt a láthatóság.
Ennyi.
Ez az év utolsó napja.
Most lefekszem egy hétköznapi vacsora után, éjfélkor felmegyek a hídra, és kész.
Azaz nem... Fél tízkor arra ébredtem, hogy fáj a kezem, hát felkeltem, és zuhany után kimentem a szalonba. Ott a két matróz és Jacek „dorbézolt”. Már a második doboz sörnél tartottak, és valami ócska amerikai videót bámultak. Edi, mint az az oroszokról köztudomású, nem ivott semmit, csak az éjféli pezsgőből egy kortyot a koccintás kedvéért. Éjfél előtt fel a hídra, finom olasz spumantét bontottunk (egy üveg maradt, ezt vagy nem találta meg Fabian, vagy nem szereti, mert nem zabálta fel).
Mindaddig, amíg nem beszélünk valamiről, meg se történt. Csak azzal lesz valóvá, hogy kimondjuk. Oscar Wilde

2005. JANUÁR

Január 1. szombat, úton. A pezsgő hamar elfogyott, így aztán mindenki levonult, de előtte a barba megnyomta a dudát, hadd szóljon, csak úgy, magunknak. 
Ja, fogadkozás nincs.
Pedig le kéne fogynom...

Január 2. vasárnap, úton. Kezdődnek az "utolsók": ma volt az utolsó délutáni, éjjel az utolsó éjszakai szolgálat lesz, és ez így folytatódik holnap.
Éjszaka elkezdtem olvasni a könyvet (amit még nem fejeztem be, ugyebár, mert nagyon elkezdtem utálni amit írtam...). Nem is olyan rossz... Lehet, hogy mégis befejezem. Persze kell a család kritikája is, mert az asszonynak igen jó meglátásai vannak, és Szabolcs fiam véleményére is sokat adok. Nimród nem jöhet szóba, mert ő magasról tojik minden efféle irodalmi huncutságra...

Készülődés

Lassan el kell kezdenem mosni, meg csomagolni... de a mosást nem előre hozni, mert ahhoz, hogy a mosógépet bekapcsoljam, eléggé dülöngélünk, és nem lehet a centrifugáláskor kitenni efféle megpróbáltatásnak. A kabinom pedig olyan kicsi, hogy ha bepakolom a bőröndöm, akkor vagy a bőrönd vagy én vagyok a kabinban. Így egyelőre marad az elméleti csomagolás...

Január 3. hétfő, úton, Lisszabon. Délre érkeztünk a révkalauz-állomásra, egyre kikötöttünk. Az ügynökség értesített, hogy csak hatkor kezdenek kirakni, ez azt is jelenti, hogy csak negyedikén végzünk, és Setubalba is csak későn érkezhetünk. Így még ott lesz a hajó, amikor én már nem.
Ez volt a terv.
Aztán négykor telefon Oslóból, a livornói út törölve, La Corunába megy a hajó, így a barba felhívta Vasoullát, hogy tegye át a jegyem 4-re.
Az új elsőtiszt, Andrzej Zdrojowski hatkor érkezett, pontosan úgy, ahogy számoltam. Fél hétkor már az átadás-átvételben voltunk nyakig.
Közben telefon haza, meg a rakodás ellenőrzése, aztán tovább a magyarázat.
Hát Andrzej nem egy komputerfenomén, nem tudom, hogyan fogja átvészelni a kezdeti nehézségeket, mert a barba durva tud lenni, mint a pokróc, ha valami nem az elképzelése szerint megy. Igaz, öt perc múlva elfelejti, de azért az emberben nyomot hagy, ezért aztán nem is akarok ide visszajönni.
Tízig bírta, akkor elment lefeküdni. Én maradtam, mert a rakodás ugye megy, hát így kihasználatlan maradt két és fél óra.

Január 4. kedd, Lisszabon, Párizs, Budapest. Éjfél után cseng a mobil. Az asszony hívott. Megörült, hogy már fent vagyok. Felvilágosítottam, hogy még és nem már, mert éjfél múlt. Azt mondja, ne hülyéskedjek, hát látja az órát, hat múlt öt perccel. Később, amikor Szabolcsnak panaszkodott, hogy meglottyantam agyilag, a fiam megfordította a vekkert, és láthatta, hogy fél tizenkettő van...
Korán keltem, folytattuk az átadást-átvételt, majd dél körül aláírtuk a naplót, s már mehettem is folytatni a csomagolást.
Az ügynökségi kocsi kettőkor érkezett, beszállás, integetés, és befejeztem a pályafutásomat a Lys Chrisen.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 26. vasárnap, Karmoy. Csendes nyugis nap. Elkészítettem az utat Setubaltól Livornóig, hogy a váltómnak ne kelljen rögtön ezzel foglalkoznia. Rendbetettem az adminisztrációmat, mindent, a hó végét, az év végét, nem kell semmi ilyesmivel törődnöm az úton, mert ha lityegés közben kell dolgozni, azt nagyon utálom.
Este Jacek odaadta a telefonkártyáját. Egy 100 koronás, azaz 8,2 euró értékű volt. Ezzel ő, miután aktivizálta 630 percet beszélhet Lengyelországba. Ugyanezzel a kártyával Kalasnyikov 2003 percet Moszkvába (ott tanul a lánya), és nem tudom mennyit haza, Kalinyingrádba, de azt hiszem, "csak" 800 perc körül. Amikor felhívtam a családot, az automata azt mondta, hogy 329 percet beszélhetek. Jacek már a felét legalább ledumálta.
Encsike csak nézett, amikor elkezdtem a kisebb fiammal beszélgetni, azt hitte, megbolondultam, hogy "afféle" beszédekre fogyasztom a mobilról a pénzt.
Minden szónak van varázsereje: amilyen szellemet idéz, olyan jelenik meg. Joubert

December 27. hétfő, Karmoy, úton. Reggelre elkezdett fújni a szél, az ünnepek alatt gyönyörű, békességes idő volt. Tegnap érkezett egy hajó, a Fundo. Ezen volt a barba egyszer, és a lengyel parancsnokot is ismerte, hát átment egy kis beszélgetésre.
A hajót a Wilson béreli, a személyzet végzi a ki- és berakást, külön megfizetik érte. Jól kereshetnek, ami jól jön ebben a rohadék "bushista" időkben. Egy ilyen patkányt hogyan választhattak meg másodszor is elnöknek?
Készítettem egy snittet a videómhoz a raktárépületben. Gyönyörűséges falfreskó van bent az egyik nagy falon, a gyár kikötőjét ábrázolja, olyan ortopéd hajókkal, hogy navigáljon azokkal az, aki festette... Viszont egy ízléses faházhomlokzat és egy faházoldal által két oldalról határolt területen padok vannak asztalokkal, és ott piheni ki a munka fáradalmait a dokkmunkás.
Megint beszéltem az asszonnyal. Kitárgyaltuk, hogyan legyen az orvossal, ha hazamegyek, hogy minél előbb kés alá fekhessek. Ma éjjel se aludtam valami jól...

Katasztrófa

Tegnapelőtt, szenteste, borzalmas földrengés volt Szumátra mellett, ha jól mondta a barba. Minden idők legnagyobb rengése, a környező szárazföldeken mindenütt szökőár, katasztrófa... katasztrófa... A halottak számát meg se lehet becsülni, egyedül Indonéziában 20 ezerről beszélnek, Thaiföldön legalább 100 ezer hajléktalanról, India, Sri Lanka is katasztrófa sújtotta terület, a barba szerint a Maldív szigetek eltűntek lakostól, turistástól (de ezt nem hiszem, előbb a saját fülemmel akarom hallani, mert már többször felültem a "híreinek", a norvég tévén éppen elkaptam egy térképet a rengésről, tehát ez igaz).

Közmondásos indulás

Este indulás, negyed hétkor, ez azért jó, mert ki tudom pihenni magam éjfélig, (csak zárójelben reménykedem, hogy aludni is tudok a kezem miatt). Mit mond a Mahart közmondás? "A manőver mit se ér eső nélkül, az eső szart se ér szél nélkül!"
Hát most mind a kettőből kivettük a részünket. Úgy eláztam, hogy ihaj! Viszont koromra való tekintettel, az indulási manővereket én fejezem be a leghamarabb, a kötelek elpakolásából nem veszem ki a részem, így elsőnek vonultam száraz helyre, és a kabátomat azonnal bevágtam a szárítóba. Éjfélre száraz lesz és jó meleg, mert most ocsmány hideg volt, a karja a háta tök átázott. Ilyenkor lehet kellemes tüdőgyulladást kapni.
Az, akinek szenvedélyei vannak, nem unatkozhat; a szenvedély nélküli élet unalmas. Stendhal

December 28. kedd, úton. Viharos a tenger, de azért megyünk, és ez a fő. Hajnalban 24 mérföldet tettem meg, délután már 52-t hat óra alatt.
Ha meglévő szenvedélyeinket nem tudjuk kielégíteni, mások után kell nézni. Stendhal

December 29. szerda, úton. Befejeztem a videózást. Ez persze csak annyit jelent, hogy elkészítettem a filmeket a szerkesztőprogrammal, és CD-re írtam őket. Megkapja Manu, Vito és Jacek. Már azért csak ők, mert ők kérték. Nem lenne rossz ez a Sony program, de az igen nagy baj, hogy mindössze 15 kockát készít másodpercenként, és így a lejátszás szaggatott, nem az igazi. Lehet, hogy ez is egy üzleti fogás, hogy vegyem meg a profi szerkesztőprogramot? De nem fogom ám!
Ahogyan látom, egyre inkább jön az év vége, már csak két nap...
Azt hiszem, az idei szilveszter csak egy egyszerű nap lesz, mert a szolgálat nem szívesség, hát igyon és éjszakázzon az, aki otthon van, én majd megpróbálok csicsikálni...
Megyünk, viszonylag jó időben.
Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak. Oscar Wilde



Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 23. csütörtök, úton. Ugyanolyan ramaty az idő, tehát, kedvünkre van. Csak hol előről, hol oldalról, hol hátulról jön. Meglehetősen változékony. Egy óra alatt, pontosabban 13.00 és 14.00 óra között volt majdnem koromsötét és havazás, aztán sütött a nap, szivárványt videóztam, később azt, hogy jégeső esik, és végül egy tavaszi zápor elmosott mindent. De a lényeg, hogy 6-7 csomóval megyünk maximum, és holnap reggelnél előbb nem érkezhetünk.
A Kvitsöy VTS kérdezte is a barbát, amikor telefonon bejelentette az érkezést:
- Hogy lehet ez, captain, mit rontottak el a Lys Line-nál, hogy maguk kikötőben töltik a karácsonyt?
Aztán beszélt Mr. Helddel, a tulajjal is, ezt hallottam, és jót röhögtem, mert igaz, csak annyit értettem, hogy "eierkopf", azaz tojásfejű, de kivettem, hogy az auditorról beszél, és azt mesélte el, hogy az idiótája azt kérte számon a szakácson, hogy miért nem vezet hűtőszekrény-naplót! No comment!
Este megírtam egy CD-t Vitónak karácsonyi dalokkal, cserébe levágta a hajam. Most aztán szép vagyok, mint a Dunántúl! Hegyek, völgyek vannak a fejemen, hol ritkább, hol sűrűbb, hol rövid, hol hosszú, de nem baj. A fő, hogy nem idegesít. Otthon levágatom kopaszra, azaz elmegyek a fodrászhoz, és megmondom, hogy igazítsa a legrövidebbhez.
Mindenekelőtt ne az igazzal és hamissal törődjünk, hanem a gonosszal és a jóval, mert nem a tévedés a félelmetes, hanem a gonosz. Joubert

December 24. péntek, úton, Karmöy, szenteste. Éjfél körül még volt vagy hatvan mérföld, így aztán visszavettem a sebességből, nehogy fél hét előtt érkezzünk, és még valami csúnya történjék velünk. Hatkor úgy adtam át, hogy tizennyolc mérföld volt vissza, ezzel pontosan nyolcra kellett érkezni a pilotfelvevő helyre. De csak fél kilencre érkeztünk, ez azt jelenti, a barba még levett a sebességből... Kilencre kötöttünk ki.
A gyári melósok kikötöttek, rögtön a főnököt kerestem.
- Viszlát hétfő reggel fél nyolckor! - integetett ez a kedves szimpatikus Erik, és elmentek. Délután kettőig megállás nélkül jöttek a kuncsaftok, mind whiskyt keresett, de azzal nem szolgálhattunk. Hiába, karácsony van...
A kikötés után mindenki letette a lantot. Ez azt jelenti, hogy nincs munka hivatalosan csak hétfő reggel. Ezt is megértük! Délután kabintakarítás. Alaposan felporszívósztam, kitakarítottam, rendet tettem. Ez negyed óra. Mert a kabin oly hatalmas, hogy ennyi időt kell rá vesztegetni.
Délután sms-eket küldtem szerteszét, kaptam is párat. Beszéltem az asszonnyal is, gyertyagyújtás otthon kilenckor lesz, mert a két srác éjszakás volt, s alszanak. Nimród a szállodában, Szabolcs pedig reggelig karácsonyozott, ez a gimis baráti kör szokásos baráti összejövetele volt.


Karácsony 2004

Vacsora hatkor.
Persze közben megy a duma, mindenféléről, videó készül, koccintunk. A barba elmesélte a karácsonyi üvegdíszek történetét:
A szálak természetesen Németországba vezetnek, az első világháború utáni évekbe, amikor nemcsak a német volt szegény Európában. A nagy szegénységben is voltak még szegényebbek is... Így a volt NDK területén lévő egyik kis falu, a barba nem jegyezte meg a nevét, hát én se tudom.
Addig karácsonykor a fenyőfát almával, körtével, dióval, süteményekkel díszítették. De a nagy szegénységben, ebben a faluban még erre se tellett. Viszont a hagyományos kézműipar az üvegfúvás volt, hát kitalálták, hogy üvegből fújnak almát, körtét, diót, igaz, megenni nem lehet, de legalább szépen csillog a fán.
És a kényszer szülte ötlet viharos gyorsasággal elterjedt, előbb Németországban, aztán átkerült az Újvilágba, és hamarosan az egész keresztény világban ez lett a karácsonyfa fő ékessége.

Persze minden ország a saját igényeinek megfelelően készíti, például a hongkongiak mini gömböket készítenek, mert a mini lakásban levő mini fára ez illik. Az amerikaiak sztriptízt bemutató angyalkát meg csillogó, aranyfogú aligátort festenek az ízléses díszekre (nyilván nem ez az általános, de a Deutschewelle jegyzetírója ezt emelte ki, ahonnan a barba az átadandó tudományt szerezte).
Én mindig hiányolom a szaloncukrot, anélkül a karácsonyfa csak színes kirakati látványosság, nem a családi otthonba való.
Megpróbálom leírni a menüt, de ha kihagyok valamit, az nem az én bűnöm, hanem Jaceké, mert miért készített ennyi félét. Szóval: gombaleves (na, ez zacskós leves volt, nem írom le a márkát, de az a keserű igazság, hogy elveimmel ellenkezve szeretem ezt a fajta kemikáliát, és most is ízlett), zöldségkrémmel töltött kalamári, aztán kalamári a lá gulash (kicsit zöldséges, paradicsomos, hagymás, mártásban a feldarabolt tintahal, Manu szerint pontosan olyan, ahogyan otthon, a zöldfoki-szigeteken készítik), kápsztás piroski (káposztás barátfüle prézli nélkül), káposztás cvekkedli (ezt úgy adta Jacek, mint valami hallatlan karácsonyi különlegességet, igazán finom volt, főleg, ha hozzáteszem, hogy gomba is volt a dinsztelt káposztában), ezek voltak a meleg kaják.

Aztán volt egy szép lazac- és egy aszpikos haltál, és lengyel szokás szerint aszalt szilvából készült ital, és gyümölcssaláta kiwiből, sárgadinnyéből, banánból, almából, mandarinból. Sütemény nem volt, de délután már tortát ettünk, mert érkezéskor az ügynökkel bejött a gyár képviselője és hozott egy óriási tortát Kellemes Karácsonyt felirattal, ami Gud Julnak hangzik idevalósi eriknyelven.
Miután délután jól besöröztünk, ezért a vacsorához bor volt, portugál vörös és török fehér.

Vacsora után valahogyan szóba került a komárnói hajógyár, és a barba mondja, hogy vagy tizenkét hajót készítettek a Mahartnak, és még háromra van opciójuk. Nohát, és én erről itt szerzek tudomást? Otthon utána kell nézni, hogy érdemes lenne-e és át lehet-e menni egyáltalán?
Amit sokan nem tudnak: Legszebb állapot az önkéntes függés, s hogy volna ez lehetséges szeretet nélkül. Goethe

December 25. szombat, Karmöy. Így ünnepek táján az ember étkezéstől evésig él... Ebéd finom pulykahúsleves, és sült pulyka. A száraz mellehúsához ribizlimártás volt, meg főtt burgonya, mazsolás, földimogyorós rizs, és fagyi. Az egészben az a jó, hogy nem kell kenyér, mégis jóllakik az ember. Vacsorára meg maradék, és frissen sült rák.

Napközben nyugi, igaz, engem reggel fél hétkor felkeltett a kezem, de a többiek 9-10-ig aludtak. Nem akarok panaszkodni, mert azért éjféltől kialudtam a hat és fél órát, csak egyszer ébredtem fel közben.
Napközben mozi, a barba filmjeit nézem, magyar feliratosak és a Pelikán ügyirat még szinkronizált is. Igaz, nem kimondott karácsonyi témák, de nincs választási lehetőség.
Kalasnyikov adott délután valami kenceficét a kezemre, mert látta, hogy sokat kínlódom, de nem használt, pedig valami kígyókivonat: Viprosal B.
A tévedés felzaklat, az igazság megnyugtat. Joubert










Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 18. szombat, Montrose, úton. Kutya hideg volt egész nap. Még az a jó, hogy estére, a manőverre elállt a szél, és mire kiértünk, a tenger is elcsendesedett.
Teljesen gyanútlanul sétáltam a fedélzeten, nézelődtem, amikor egyszer megáll bennem az ütő! Észrevettem, hogy

Lebontották a kedvenc hidamat


Ahányszor itt voltam, nem álltam meg, hogy felvételt ne készítettem volna róla. A helyén egy egyszerű, hosszú, randa vasszerkezeten megy a forgalom. Nyilván megérti valahol az ember, hogy a forgalom az elsődleges, de én bizony nem bontottam volna el. Mellette építettem volna egy új hidat, ezt meg felújítottam volna, és valamiféle sétálóhidat, afféle látványosságot csináltam volna belőle, hiszen érdekes műszaki műemlék lehetett volna belőle.
Délután sokat beszéltem az asszonnyal.
Este negyed hétkor indultunk.
A filozófus inkább anatómus, mint orvos: boncol, de nem gyógyít. Rivarol

December 19. vasárnap, úton. Már este elromlott az idő, azaz inkább igazolódott az időjárás-jelentés ígérete. Ezzel viszont egyre jobban nő az esélye annak, hogy a karácsonyt kikötőben (Karmöy) töltjük. Na, majd meglátjuk. A délutáni őrségben sokat kínlódtam a kezemmel.
Húsz ember közül tizenkilenc rosszat beszél rólunk, s a jót a huszadik rosszul mondja el. Rivarol


December 20. hétfő, úton. Már Sunndalsöra felé kellene mennünk, e helyett csak holnap hajnali hatkor lesz Grip pilotállomás. Az a jó hír, hogy a tenger elviselhetővé csendesedett, a rossz pedig az, hogy továbbra is lityegünk.
Azt, aki a bűnt szeretetreméltóvá teszi, jobban kedvelem, mint azt, aki az erényt lealacsonyítja. Joubert

December 21. kedd, úton, Sunndalsöra. Ma kiderül minden. Mikor megyünk el innen, attól függ, hogy a karácsonyt itt (Norvégiában) töltjük-e? Úgy mentem el aludni hajnalban, hogy mindez megválaszolatlan kérdés volt.
Aztán érkezéskor sok minden kiderült. Elsőként az, hogy rohadt hideg van. Nem is a mínusz öt fok volt kellemetlen, hanem a hülye szél hozzá. És ez lekapta a havat a raktártetőről, és hófúvást varázsolt nekünk, miközben a környező hegycsúcsok napfényárban úsztak.
Aztán az derült ki, hogy a Lys Line éjfélre be akarja fejezni a hajót, és nyomás Karmöybe.


Audit

Közben vártuk az auditort a DNV-től (Det Norske Veritas, a hajó náluk van regisztrálva). Ennek az auditnak az a célja, hogy kiderítsék, mennyire alkalmazza a hajó az ISM-et (International Safety Management), és a tengerészek mennyire vannak képben, és megfelelő-e a tudásuk... Szóval egy nagy marhaság az egész.
De azért átestünk rajta. Tőlem a stabilitási számításokat kérte, az érdekelte, hogyan javítom a térképeket, hogyan készül az útvonalterv, ilyesmiket.
A barbát két órán keresztül nyúzta.
Vacsoránál már vigyorogtunk, hogy mennyire tanultuk a munkaköri leírásunkat, aztán persze kérdés egy szál se azzal kapcsolatban. Mindenesetre négy órát tartott az egész. Azt hiszem, ez a pasi egy szökött harmadik tiszt, irodakukac, aki a hetvenes évek végén abbahagyta a hajózást, azóta surveyor, és az ISM-et is a nyakába sózták. Magyarán, dunsztja nincs a hajózás gyakorlatáról, mindent az előírásokon keresztül lát. Viszonylag jóindulatú volt.
Aztán megjött az időjárás-jelentés.
Ebben olyan csúnya, tengerész szájára nem való szavak vannak, hogy délnyugati 9-10-es szél, és orkán. Ezt a barba se szereti, hát felhívta a hajóbérlőt, hogy mehetünk-e belül, a szigetek között Karmöybe? Ebbe nem egyeztek bele, mert van egy harminc mérföldes szakasz, amit kint a nyílt vízen kell megtennünk, és ez olyan, hogy adunk egy kalapot a szarnak, ha azon nem tudunk átmenni. (Mondjuk az érvelés logikus, és jogos is, és emlékszem, a Lys Carrierrel Husnessből jövet mi is kimentünk, igaz akkor szép idő volt.)
Aztán a legközelebbi hír az lett, hogy Karmöy törölve, egyenesen Lisszabonba megyünk.
Ez jó.
Az ilyen híreket most felettébb szeretem, és a kedvemre valóak.
Aztán a barba mondta, hogy amíg az idő nem csendesedik, addig nem hajlandó kimenni, így elmegyünk horgonyra Kristiansund mellett.
Ez is jobb, mint hülyére tótágast állni, és kejfeljancsinak lenni alvás helyett.
Ami a lámpafényben igaz, az még nem feltétlenül igaz a nap fényében. Joubert

December 22. szerda, Sunndalsöra, úton. Éjfélkor, amikor a barbát leváltottam, mondja:
- Nem indulunk el. Csak reggel nyolc harminckor.
Na, milyen igaza van, nem? Így aztán kettőkor meghallgattam volna a BBC időjárását, ha lehetne itt fogni. A sikertelen vétel után mentem csicsikálni, illetve négyig csak forgolódtam, aztán ötkor arra ébredtem, hogy zsibbad a kezem, így aztán fél nyolckor igencsak kialvatlanul ébredtem. Na, mindegy, manőver után pihentem még egy sort.
A pilotot letettük, aztán csak néztünk, hogy milyen utálatos idő van. Ha kedveskedni akarok, és elmismásolni, akkor azt mondom, hogy 10-es orkán...
És milyen érdekes: most senki nem morgolódik miatta, kifejezetten örülünk. Hogy miért? Mert naná, hogy Karmöybe megyünk, és a harminc órás utat ha ki tudjuk tolni negyvenöt-negyvennyolcra, akkor biztos, hogy a karácsonyt kikötőben töltjük!
Ez az én szerencsém:
A hiszékenység a szívből ered és a szellemnek nincs kárára. Joubert

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 16. csütörtök, úton, Montrose. Lehet, hogy elkiabáltam az érkezést. Ilyet még nem láttam: a hatórányi őrség alatt a barométer 23 hPa-t esett. Irdatlan nagy kaki kerekedhet belőle...
Hát lett is, délutánra, de viszonylag gyorsan elrobogott felettünk.

Kitört a balhé

Megyek ebédelni, várom, hogy Jacek adja a levest, hát berobog a konyhába a barba, és valamit tárgyal mérgesen Jacekkal, aztán meglát, és tőlem is kérdezi:
- Miért nem jelentették, hogy Fronczak alkoholista?
Na, jól van...
Persze igaza van.
Az történt, hogy Vitalino felment hozzá, és kijelentette, ha Fabian visszajön akkor ő kiszáll, és nem jön vissza. Persze kikérdezte a barba, Vito meg mindent elmondott. Így aztán számomra se maradt más, nyilván beszámoltam arról, hogy mi minden történt.
Azonnal telefon Ciprusra, Krémers kérte, hogy írjak egy jelentést, és annyit mondott csak, hogy legközelebb jelentsem azonnal. Remélem, nem lesz legközelebb. Azt hiszem, ezt én már sose tudom elfogadni, hogy nekem jogom van jelenteni a parancsnokot, anélkül, hogy ne engem rúgnának ki... ez teljesen belém ivódott a Mahartnál, ott a legalávalóbb, részeges disznót se lehetett jelenteni, mert később ő állt bosszút.
Természetesen nem lett semmi következménye egy ilyen jelentésnek, ha volt is. Azt hiszem erre a mi nemzedékünk nem alkalmas. (Persze nem mindenkiről van szó a nemzedékünkben, hanem csak az olyan lelki alkatú marhákról, mint én is vagyok.) Ezt csak a fiatalok tudják elfogadni, úgy, hogy higgyenek is az igazukban.
Azt hiszem, Fabiant váratlanul éri majd a dolog, mert teljesen magabiztosan ment el, azzal, hogy az Isartalra száll be.
Aztán, hogy tetézzem, megcsináltam életem egyik legnagyobb marhaságát, majdnem elütöttem egy halászhajót. Most is remeg mindenem... Teljesen belefeledkeztem a következő útvonal elkészítésébe, és arra eszméltem, hogy Jacek van a hídon, és szól, hogy összeütközünk. Volt még időm kitérni. Persze azt a leteremtést, amit a barbától kaptam, nem teszem a kirakatba! Irtóra bánt a dolog. Ötvenhat évesen megtörtént először.
Vacsoráztam, amikor egy helikopter szállta meg a hajót, ledobtak egy katonát, akit később felvettek, és elköszöntek. Mentési gyakorlat volt, a szokásos, a szokatlan az volt, hogy még sose láttam sötétben.
Két dolgot kell megszoknunk, különben az élet elviselhetetlen: az idők durvaságát és az igazságtalan emberiséget. Chamfort

December 17. péntek, úton, Montrose. Teljesen elmaradtam a naplómmal. Hajnali kettőkor kikötöttünk, de a pilot már akkor mondta, hogy a másik két hajó, amelyiket utánunk hozzák be, előttünk van, és mi csak akkor kezdjük a kirakást, ha az egyik elmegy holnap.
Az a holnap már ma este megtörtént, sőt, egy órát dolgoztak velünk is, aztán pilot, és átálltunk a kirakó rakpartra.

A lengyel barbáról

Megírtam a jelentésem, a barba elküldte a sajátjával együtt. A jelentésben csak annyit írtam le, amennyit bizonyítani lehet, semmi olyasmit, hogy ezt hallottam, vagy azt. Végül is nem feketíteni akarom, hanem elmondani mi történt.
Megírtam, hogy Brémában én vittem ki a hajót a révkalauzzal, ezt a német bizonyítja. Hogy augusztus 12-én délben a kabinban aludt, és majdnem elütöttük a Greenwich világítóhajót, megadva a hajó helyzetét, ami benne van a hajónaplóban. Aztán a la corunai indulás után részeg volt, és nem tudta írni a naplót, és a november 1-i éjféli pozíciót adtam meg, amikor a fúrótornyok közé robogtunk ezerrel.
És leírtam a kezelését, mert a gyógyszer hiányzik a gyógyszertárból.
Aztán később sokkal cifrább dolgokat is megtudtam. A barba kikérdezte a legénységet, hogy mennyi lazacot ettünk, mert van róla számla. Persze semmit. Aztán felsorolta, hogy mennyi és miféle minőségi ital tűnt el, ezt nyilván elropogtatta Fabian.
És közben arra is rájöttem, hogy megint csak hülye vagyok, akit könnyű bevezetni az erdőbe, a hiszékenységem már-már eget verő ostobaságig fokozódik, hiszen még azt is leírtam róla, hogy milyen rendes tőle, hogy jár bevásárolni a hajónak...
Csak most, hogy Liebe a barba tűnik fel, hogy mennyivel jobb és több a kaja, mint amikor a lengyel volt. Később Vito elmondta, hogy nem mert aludni, csak akkor, amikor én voltam szolgálatban. November elsején tíz után valami reflektort vett észre, felrohant a hídra. Fronczak aludt, egy hajó közeledett, reflektorozott, villogott, persze a lengyelnek hiába. Vito áttette kézi kormányzásra az automatát, elfordult, sikerült 100 méterre elmenni a német hajó mellett.
Erről nem is tudtam.
Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy keresni fogja-e a kapcsolatot velem, mert megvan a telefonszámom is, meg az (egyik) í-mél címem is.

Orvosnál


Ebéd utánra jött az ügynök értem, orvoshoz mentünk, mert tele van a hócipőm a kezem miatt. Nagyon kellemes, modern orvosi rendelőben voltunk, hamar sorra kerültem, a doki szimpatikus 35 körüli férfi, és jól beszélt angolul (ez vicc volt, ha valaki nem vette volna észre!).
Elmondtam a panaszom, azonnal azt mondta, amit tudtam, hogy mi a baja, hogy az elmeszesedő ínszalag leszorítja a idegeket, meg kell műtéti úton tisztítani az ínt, és kész.
Így aztán azt írta a jelentésre, hogy (Carpal tunnel syndrom) és munkára alkalmatlan vagyok, kórházi kezelés kell, és a leváltásom szükséges. A legfőbb baj az, hogy alig tudom magam kipihenni. Nem merem várni az éjszakai szolgálatot.

Mitől hangos Nagy Britannia?

A rádió minden híradáskor elmondja a hírt: napi egymillió cigarettát csempésznek az Egyesült Királyságba. Ezzel kapcsolatos a másik hír is: mérgezett cigarettától betegednek megy egyre többen (L&M-et szívók) ezek mind zárjegy nélküliek voltak, és Kínában valamint Oroszországban gyártották őket, s csempészés útján kerültek be az országba.
Mindezt a barba mondta, és később én is hallottam a BBC hírei között.
- Hiszem, ha akarom - mondtam a barbának. - Ha a csempészett cigaretta keresletét akarják leszorítani, akkor olyan álhírt kell beadniuk a népnek, amelyik hihető is.
Persze ez csak afféle elmefuttatás.

Aztán délután megjelent a black gang. Ketten voltak, tehetségükhöz mérten átkutattak minket, nem találtak semmit. Ez egyikük elmondta, hogy őfelsége vámosai bajban vannak, nincs elég ember, és most "taktikát" váltanak: területi kutatást végeznek. Megszállnak egy területet, ott minden hajót átkutatnak. Minden hajóról, tengerészről kimutatást vezetnek, aki legalább négyszer-ötször átesik egy ilyen vizsgálaton, és tisztának találtatott, azt békén hagyják utána...
Liebe megkérdezte a BBC hírével kapcsolatban.
- Nem kell túl komolyan venni - legyintett az idősebbik. - De azért elég hatásos eszköznek látszik...
Este kimentünk egy kis sétára a barbával. A Tescóba mentünk, vettem egy üveg Bull Blood nevű vörösbort. A barba szúrta ki, hogy ott az üveg nyakán a magyar címer. Szóval egy üveg Egri Bikavér 3,20 fontot kóstál, (1400 Ft. körül). Finom volt. A hajón meg is ittuk, egy palack portugál bor kíséretében (a magyar jobb).
Ha az ostobák tudnák, mennyit szenvedünk miattuk, bizonyára szánakoznának rajtunk. Rivarol

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 12. vasárnap, úton. Gyönyörű nap, még napoztam is, ez azért hihetetlen a decemberi Vizcayán! A szép nap ellenére nagyon rossz a kedvem. Minden zavar, semmi nem jó, nem találok a helyem, mennék haza, de rettenetesen. Alig aludtam valamit a szolgálat előtt, annyira zsibongott a kézfejem.
A szellemes ember gyakran zavarba jönne, ha a társaságban történetesen nem lennének ostobák is. La Rochefoucauld

December 13. hétfő, úton. A barba délutánra fenn hagyta a a bélyegkatalógusát. Hallatlan jó szórakozás volt végigböngészni. Érdekes volt végignézni a szlovák bélyegeket. Hogyan igyekeznek történelmet teremteni maguknak. A Tiso kormány kiadott egy sorozatot a szlovák királyokkal. Valamikor a 600-as években kezdődik a sor, Szvatopluk valahol középen áll... Aztán találtam a katalógusban Nyugatmagyar bélyegeket, 1920-ból. Ugyanebből az időből valók a Nordingerman bélyegek, bizonyítva, hogy a Ladoga és a Nyeva között élő németségnek elszakadási szándéka volt, de az oroszok elfojtották a függetlenségi próbálkozást. Innen tudtam meg, hogy Középlitvánia (Srodek Litwa) néven létezett egy lengyel nyelvű államkezdemény Wilno fővárossal (Vilnius) szintén 1920-ban. Egész őrség alatt azzal szórakoztam. Na meg

Kielemeztem magamnak a Pisa tesztet

Végül is nincs nagyon mit szégyenkeznünk. A negyven ország közül a 23. helyen állunk. (Nem tudom, csak ebben a 40-ben végezték-e el, vagy a Stern csak ezt a negyvenet emelte ki, ennyire nem "fussa" a német tudásom.) Egyetlen ország se előz meg minket, amelyik ne lenne fejlettebb (és jóval gazdagabb) nálunk, hát azt hiszem, a helyünkön vagyunk. Sok ország, amelyik tudna költeni az oktatásra, mögöttünk van. Ha figyelembe vesszük, hogy a felmérés a rendszerváltást követő nemzedéket méri fel, s azóta az oktatásra nem költünk igazából, mert a szinten tartás nem ráfordítás, akkor meg mindenképpen jó eredmény a 23-ik hely. Az hogy a csehek előttünk vannak, természetes. Előbbre járnak rendszerváltásban, demokráciában, gazdaságban, miattuk nincs mit szégyenkeznünk. A lengyelek csak pár hellyel előznek meg, ők ugyanazt a szintet képviselik, mint mi és a szlovákok. A germánok ki vannak akadva a 19. helyükön, és Pisa-sokkról ír a Stern magazin. Közvetlenül utánunk következik az USA, és egyetlen mediterrán ország se előz meg. A legjobb helyen levő muszlim ország (33.) a törököké, a sort Brazília és a másik két muzulmán ország: Indonézia és Tunézia zárja.
A mások hiúsága számunkra azért elviselhetetlen, mert sajátunkat sérti. La Rochefoucauld

December 14. kedd, úton. Csendes nap. Hidat takarítottam, és vágyódtam haza. Rettenetesen le vagyok lombozódva, csak arra tudok gondolni, hogy haza kell mennem...
Este háromnegyed hatkor megjött a vonal, két sms-t kaptam otthonról. Encsike megint meg tudott lepni. Csodálkozását fejezte ki aziránt, hogy Montrose-ba menet, hogyan érintjük Dovert? Hát úgy, hogy Angliát megkerülni és úgy lejönni nem egy jó ötlet... Biztosan összekeverte valamelyik kikötővel, csak hogy melyikkel, arról halovány dunsztom se nincs.
Táviratot kaptunk, hogy auditor jön Norvégiába. Ilyet még nem ettem, így nem tudom, hogy milyen lesz az audit, amit tartani fog a pasi. Nyilván kikérdez a munkakörömmel kapcsolatban. Viszont a táviratból következik, hogy kirakás után megint Norvégia lesz, és nyilván megint Portugália, ha nem a Földközi. Na, majd kiderül.
Délben megyek a szalonba, hát tökéletes karácsonyi a hangulat, szépen feldíszített karácsonyfa, csillog-villog, csak nem tudom, hogy minek? Nem vagyunk üzlet, hogy reklámozzuk a karácsonyt. Eddig minden hajón ez december 24-i elfoglaltság volt. Na, ilyet is megértem... csak az a baj, hogy rontja, elbagatellizálja az igazi karácsonyi hangulatot.
Beszélgettünk a barbával a szlovákiai kórház és egészségügyi helyzetről. ők megcsinálták a privatizációt, így most egy jól működő rendszerük van paraszolvencia nélkül. A barba teljesen elégedett a (szlovák) kormány működésével. Radikálisan egyszerűsítették az adórendszert, megszüntették a rendőrség korrumpálhatóságát. Ha igaz amiket mond, akkor a szlovákok szépen elrobognak mellettünk, és mi csak nézhetünk utánuk.
Kevesen tudnak jól öregek lenni. La Rochefoucauld.
Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy én se leszek az. Egy kibírhatatlan, háklis, zsémbes, állandóan morgolódó, elégedetlen, utálatos vénség leszek (sajnos).

December 15. szerda, úton. Rosszul aludtam. Többször arra ébredtem, hogy zsibbad, sőt fáj a kezem. Mindenki készül a hülye auditra. A barba lefénymásolta, én laptopba írtam, és kinyomtattam a beosztásra vonatkozó előírásokat. Azért az valahol nem igazság, hogy a barbáé szűk háromnegyed oldal, az enyém több mint három...
Nem csinálok semmit, de nem is tudnék. Se nem írok, se nem olvasok, feszült vagyok és ideges, minden pillanatban robbannék, a baj csak az, hogy nincs semmi nyomós oka...
Délután Dover, este beszéltem az asszonnyal, és kiderült, hogy Pasajest keverte Montrose-zal. Oké, oda nem kell átmenni az Angol csatornán. Lebeszéltük a számláról az utolsó forintot is.
Távirat jött a hajóbérlőtől. Versenyben vagyunk egy másik hajóval, és amelyik előbb érkezik, azt rakják ki először. A Lys Line érdeke, hogy pénteken kirakjanak. A miénk, hogy legyen egy jó hétvégénk, és esetleg kikötőben a karácsony. Persze nem lassítunk, de a barba túlzottan optimista érkezést adott meg holnap este 21.00-ra, a másik hajó 19.00-t. Ezek szerint ők a "nyerők", mi meg bízhatunk abban, hogy szombaton nem raknak ki.
Meglátjuk...
Rendezgetem a Stille Nachtjaimat. Van vagy negyven feldolgozás, több nyelven természetesen (csak magyarul nem), még valamelyik ősbrit nyelven is, kelta, gael, vagy valami ilyesmi lehet: Oiche Cuin. Ha valaki érti, és rosszul érzem a nyelvet, akkor szóljon.
Nem vidám szórakozás, szívesebben csinálnám otthon.
Az a nap, amikor nem nevetünk, számunkra elveszett. Chamfort


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 8. szerda, Lisszabon. Nyugis nap. Csak az éjszaka lehetett volna jobb, többször arra ébredtem, hogy fáj a zsibbadós kezem. Reggeltől azzal nyúzott a barba, hogy mikor megyünk ki. Volt némi vásárolni valója, nekem is, így együtt mentünk. Tegnaphoz képest jó hideg volt, de mire a városba beértünk, minden oké volt.
Nagyot mászkáltunk, teljesen lejártam a lábam. Sikerült megcsináltatnom a szemüvegem, mert két napja leesett az orrvédő műanyag párnácska, és igen kellemetlen volt, nem beszélve arról, hogy csálén állt, és fárasztotta a szemem.
Jól lejártuk a lábunk.
A fejedelmek és a miniszterek legtöbbször igen jóindulatúak, csak éppen nem tudnak mit kezdeni a jóindulatukkal. Montesquieu

December 9. csütörtök, Lisszabon, úton, Setubal. Estére befejezték a kirakást. A barba egész nap a bélyegeivel volt elfoglalva. Nagy gyűjtő. Teljes a gyűjteménye az NDK, Csehszlovákia, Cseh-Morvaország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia bélyegeiből. Most akar a magyarok gyűjtéséhez hozzáfogni. Mindenféle címkéket gyárt. Megmutatta a lakásáról készült fotókat, a szobájában a bélyeggyűjtemény irdatlan helyet foglal el.
Érdekes, hogy felfedezem benne a szlovák érzést. Állandóan hozzánk hasonlít, és kajánnak érzem, ha valamiben a szlovákok jobbnak találtatnak. Például felhozta, hogy Szlovákia jobban végzett az olimpián, mint mi, de ezt nem hiszem (bár a szlovákok eredményeit ugyan miért ismerném?), mert ő csak három magyar aranyról tud, de a doppingjainkról persze jól tájékozott. Látom, hogy a mindenkori mérce, amit csökönyösen venni akarnak az Magyarország, a magyarok. Ha valamiben megelőzik a lengyeleket, az nem számít, de ha minket, akkor az valami!




Aztán ő például fordítva tudja a népszavazás eredményét, úgy tudja, hogy a "nem" 51 egész valahány tized százalék...
Aztán ma a Spiegelt olvassa, és felolvasta a Pisa-teszt eredményét. Ezt megcsináltatták a világ 40 országában, és mi sikeresen a középmezőny sereghajtói között vagyunk ami az iskolások olvasási és matematikai tudását illeti, a természettudományokban a 17. hely dicsősége a miénk. Első Finnország és Dél Korea... Ez igaz, ha igazat mondott, és nem vert át a barba.

Azt hiszem, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez nyilvánvaló eredménye a liberális oktatási rendszernek, az állandó óraszámcsökkentésnek, a pedagógusok mérhetetlen túlterhelésének, s az iskola repektjének rombolása pedig hova máshova vezetne? Hiszen egy senkiházi, analfabéta, részeges disznó, aljas szemét ember bármikor büntetlenül meghurcolhat egy ártatlan pedagógust a saját, vagy a gyerek "jogaira" hivatkozva!




Lisszabon óriási fényjátékkal búcsúzott tőlünk! A Praca de Comercio és a II. József emlékmű, valamint a mögötte levő diadalív pazarul kivilágítva, valamiféle fényorgonával. A színek állandóan váltakoztak, lézersugár vágott az éjszakai égboltba. Fantasztikus volt!
És ráadásnak a Belem parkban levő óriási fém karácsonyfa villanyfüzérekkel borítva, és fényárban fogadott. Mögötte a Jeronimo monostor és a szökőkút... Pazar látvány!
Azért Budapest egy nyári éjszaka kivilágítva sokkal szebb.
A dőlt betűs mondatot háromszor kihúztam, aztán visszaírtam, majd megint ki, de mégis benne hagyom, azzal a megjegyzéssel: ne hasonlítsuk össze, őket. Mindegyik város szép a maga nemében.
A rossz, amit elkövetünk, nem kelt fel annyi gyűlöletet és nem zúdít ránk annyi üldözést, mint jótulajdonságaink. La Rochefoucauld

December 10. péntek, Setubal. Nyugis nap, egész nap rakodnak, csak az a baj, mint Sunndalsörában: a gépésztől a szakácsig mindenki ki tudott menni, csak én nem.

Délben kirakott az egyik hajó három irdatlan méretű szélerőmű-propellerszárnyat. Három kamion vitte rendőri kísérettel, biztosan forgalmi akadályt okozhatnak majd pár helyen.
Délután valami tárgyalása volt a melósoknak a kikötő vezetésével. Valamikor fél hat felé kezdték. A kikötőt privatizálták, és arról folyt a tárgyalás, hogy hogyan veszik át a dokkmunkásokat. Engem a barba elküldött aludni fél nyolckor, akkor még nem jöttek vissza. Azt hiszem fél kilenc is volt, amikor folytatták a berakást. Persze így nem lettünk kész, egy napot nyertünk, (vagy vesztettünk), ki tudja...
Az igazság nem szerez annyi jót, mint amennyi rosszat okoz a világon az igazság látszata. La Rochefoucauld



December 11. szombat, Setubal, úton. Kettő előtt tíz perccel befejezték, maradt még ötven tonna beraknivaló. Ezt reggel negyven perc alatt berakták, aztán révkalauz, indulás, ebéd, majd szolgálat, és vége a szombatnak.
Készítettem a magam szórakozására egy válogatást a legjobb tengerésznótákból és CD-re írtam, borítót is szerkesztettem.


A kezem továbbra is zsibbad, sokszor a fájdalomig.
Montrose-ban kimegyek orvoshoz, hátha haza tudok menni karácsony körül, után, január elején.
Az egyetlen hiba, amit jóvátenni nem lehet, a gyengeség. La Rochefoucauld





Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

December 4. szombat, úton. Éjfélkor, mielőtt feljöttem szolgálatba megtisztítottam a szemüvegem. Sikerült elpucolnom az orrnyerget védő kis párnácskát... Most nyomja az orrom, csálén áll, rontja a szemet, remélem Lisszabonban ki tudok menni, s egy optikus megreparálja majd.
Délután útvonalakat készítettem: Lisszabonból Setubalba és onnan Montrose-ba. Ezzel december közepéig megvan a program.
Rosszul aludtam délelőtt. Kilenckor arra ébredtem, hogy az egész bal kézfejem szinte lángol, borzasztóan zsibbadt, és rohadtul fájt az egész, nemcsak az ujjak. Ilyen még nem volt. Dél körül elmúlt, de hát alig tudtam aludni. Jellemző, hogy mielőtt felébredtem volna azt álmodtam, hogy műtétre várakozom, és az orvos azt mondta, hogy most már mindenképpen itt az ideje... Most egy csöppet be vagyok tojva, hogyan fogom kibírni a szerződés végéig, nem tudom.
A való félelemnél a képzelt rém nagyobb. Shakespeare

December 5. vasárnap, úton. Már nem jön a Kossuth, Kuwait és egy spanyol adó versenyt brekegnek az 540-en... Nem fogom megtudni a népszavazás eredményét, csak kikötés után, ha tudok beszélni a családdal. Remélem, nem kell szégyenkeznem a hajón az eredmény miatt.
A honlapomat programozom. Az azért fantasztikus, hogyha nem HTML szerkesztő programot használok, hanem a kódot írom, akkor egy-egy bonyolultabb oldal nagyságát felére tudom csökkenteni. Csak elég nagy meló! És most derül ki, hogy az Internet Explorer mennyivel gagyibb böngésző, mint a Mozilla! Egyre jobban tetszik a honlapom.
Figyeljük csak meg: az értelmes dolgok csak igen ritkán az értelem művei, és az ember úgyszólván sohasem az értelem által éri el azokat. Montesquieu

December 6. hétfő, úton. Ahogy elhagytuk a Vizcayát megszűnt a lityegés, szép, késő őszi napsütés és 21 fok meleg a portugál partok mentén.

Hajnalban nosztalgiáztam

Kiálltam a külső hídra, és néztem a csillagokat. A jó isten se tudja, mikor tettem utoljára. Az biztos, hogy amikor a Fehérváron hajóztunk Szabó Petivel, éjszakánként rendszeresen bámultuk az égboltot. Kíváncsi lennék, hogy a fiatal tengerészek között hányan ismerik ki magukat a csillagok között? Mert ugye egy ilyen coasteren még csillagtérkép sincs, mint hajdanában minden hajón. Kíváncsi lennék, hogy az új építésű nagy hajókon, ahol még megvan a három tiszt, ott vajon van-e? Ezt én már saját tapasztalatból sose fogom megtudni.
Mindenesetre sokáig bambultam a csillagképeket, gyönyörű tiszta égbolt volt, a Kaszás, a Bika, a Cassiopeia, az Oroszlán, Kis és Nagy Göncöl, mind-mind jól látható volt. Ilyenkor aztán elszabadul az ember fantáziája, a gondolat szárnyal, és milyen érdekes, végül is a családnál és Encsikénél kötött ki... Vajon Óbudán mit lehet ebből látni?
A barba készül haza, csomagol, és pucol. Mindenhonnan kiirtja „magát” és a nyomát, nehogy Liebének hagyjon valamit. Arra nem gondol, hogy a német barba ötödszörre jön vissza, hát nincsen rászorulva semmire.
Na, mindegy, nem az én dolgom.
Délután kellemes meglepetésre í-mél jött a portugál ügynökségtől, hogy kedden egész nap raknak, majd csütörtökön folytatják, szerda állami ünnep, nincs munka. Hát akkor elkaptuk itt, Lisszabonban, pedig a Lys Line mindenképpen azt akarta, hogy egy nap alatt rakjanak ki. Az egy dolog, hogy ki mit szeretne, és a másik, hogy mi valósul meg belőle.
Aki a szellemre vadászik, az ostobaságot ejti foglyul. Montesquieu

December 7. kedd, úton. Lisszabon. Éjfélkor azt mondta a barba, hogy reggel nem kellek az érkezési manőverhez, de ezt reggelre elfelejtette. A vonal négy után jött meg. Negyedkor elkezdett a mobil csilingelni, és tizenegy sms jött az asszonytól. Elmondta a népszavazás eredményét, aztán még fél órán keresztül kesergett. Van min! Szegény otthon van, a hangját is alig hallottam, úgy be van rekedve, és begyulladva a torka.
Hatkor érkeztünk a fairway bójához, nyolcra kötöttünk ki. Persze rögtön kezdték a kirakást, de ezt én már nem vártam meg, hanem tűztem aludni.
Délután kettőkor jött meg Fabian váltója. Egy óra átadás, és már a német parancsnoksága alatt ittuk a házi pálinkáját, amit behajózni hozott. Hatvankét litert főztek az ősszel, igazi finom szilvapálinkát, 52 fokosat. Később snóbliztunk, gyufával, a vesztes fizette a karton sört.
Ez most én voltam.
Amikor Liebe kiszállt, akkor Manu volt a vesztes. Ha most nem én vesztettem volna, akkor is elvállaltam volna tőle. De nem kellett. Így aztán ma adtam az alkoholizálásnak, benyomtam két felest, és három doboz söricilint.
Vito és Manu este kimentek, mert mindenképpen látni akarták a Porto - Chelsea meccset, így kerestek egy kocsmát, ahol a fizetős sportcsatornát láthatták. Teljesen elképedtek, amikor azzal fogadtam őket, hogy én is láttam, mert az RPT 1 is adta. Edi az angoloknak szurkolt, mint az egy rendes orosztól elvárható (hiszen a tulaj Abramovics elvtárs/úr), én viszont több gólnak örülhettem.
Sokat kell ahhoz tanulnunk, hogy egy keveset is tudjunk. Montesquieu


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

November 25. csütörtök, Thamshaven, úton, Sunndalsöra. Háromnegyed éjfélkor mentek el. Fél ötkor csörgettem meg a telefont, már teljes manőverkész hacukában voltam a konyhában, amikor a barba mint az eszelős rohan le. Láttam, mérges mint a nyavalya, de nem tudtam, hogy miért. Rohant hátra, akkor már sejtettem, hogy az a baj, hogy nem megy a főgép. A regula az, hogy indulás előtt fél órával kell indítani, hogy kellőképp bemelegedjen. Nos Edi nem ébredt fel, Fabian lengyel-orosz szóözönt zúdított rá, és mivel "kurwa" volt az első és minden második szava, nyilván nem dicsérte.
Aztán méltatlankodva mondja:
- István, azt mondja a gépész, hogy senki se keltette. Hát mi ez, a hotel Radisson? Vegyen egy vekkert egy dollárért... - ebben bizony igaza van.
Ötkor mindenki kész, csak a révkalauz sehol. Illetve bejönne a rakpartra, de emiatt az idióta biztonsági rendszer miatt ki van zárva, azaz a kapu be van csukva, és persze senki sincs, aki beengedné... Csók az összes amerikainak aki bűnös ennek az ökörségnek a kitalálásában (illetve a gondolkodás nélküli, minden kikötőre való alkalmazásában...). Azért fél hatkor elindultunk. Ekkor mehettem aludni.
Finomat csicsikáltam.
Őrségváltáskor a barba kikérdezett az Isartalról. Valószínűleg oda fog menni.
Ötkor érkeztünk, elkezdték a berakást, mindenki eltűnt, csak én őriztem a házat.
Vito megint vett egy telefont. Ez már az isten tudja, hanyadik. Hogy mit csinál annyi norvég SIM kártyával?
Ha birtokolni akarsz, nem szabad igényelned. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték


November 26. péntek, Sunndalsöra, úton. Fárasztó nap. Sokat kellett rohangálnom, egykor indultunk, az őrség alatt a lábamat masszírozgattam... A halászkatasztrófás, postásos, bábás pilot volt a kalauzunk. Mielőtt valaki azt hinné, hogy megbolondultam, elárulom: ugyanez a pasi a Lys Carrieren mesélte ezeket a sztorikat. Most nem ismétlem, benne van az akkori naplómban.
Este volt egy sikertelen beszélgetésem az asszonnyal. Este hatkor hívott, nem tudtam felvenni, mert őrség átadás átvétel volt. Aztán később, amikor már mentem lefelé a hídról, újra csöngött a mobil. Másfél perc után pedig a vonal ment el mert azt hiszem lebeszéltük az összes pénzt... Azért a Voda nem egy komoly, "európai" cég. Hogy lehet figyelmeztetés nélkül megszakítani a vonalat? Tahó, degenerált vadbarmok! Arról nem is beszélve, hogy Norvégiából nem tudok telefonálni.

A szerelem nem más, mint a szerelmesek közötti fátyol. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 27. szombat, úton. Jó ocsmány nap. Veszettül dülöngéltünk, még ebédelni se igen lehetett, hiszen ma eintopf van, azaz csak leves. Megettem a kolbászt belőle, slussz. Remélem, estére elmúlik. Hajnalban megérkezünk...

Az a férfi, aki az asszonyok apró hibáit nem tudja megbocsátani, sohasem fog örülni nagy erényeiknek. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 28. vasárnap, úton, Karmöy. Ilyen nincs! Éjféltől gyönyörű derült ég, süt a hold, a manőverkor meg elkezdetett zuhogni, mintha dézsából öntötték volna! Ronggyá áztam... Viszont ma nem dolgoznak.
Eléggé búval bélelt vagyok, mert éjjel már másodszor ébredtem arra, hogy a jobb kezem is zsibbad, az ujjaim ugyanolyan érzéketlenek, mint a balon. Ezzel viszont az is kiderült, hogy a bal kezemen nem a szoros óraszíjtól keletkezett a baj. Ezen kívül egyszer a hüvelykujjam is elzsibbadt, amikor hosszabban írtam kézzel. (Ha jól belegondolok, alig írok tollal vagy ceruzával!) Pár szó, egy-egy bejegyzés, de folyamatosan hosszabb szöveget semmit.
A barátság mindig kellemes felelősség legyen és sohasem kedvező alkalom. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 29. hétfő, Karmöy. A szokásos nap: rakodás, eső, napfény, térképjavítás, útvonalkészítés. Most nincs kedvem naplót írni...
De annyit azért csak elmondok, hogy kaptam Manutól (Emanuel) egy CD-t, teljesen tiszta, és szép eredeti portugál nyelvű szöveggel, szép romantikus számokat énekel a szép Fernando Santana (és Szabolcs azt mondta, nem baj, ha nyálas zene...), amiket átveszek. Vito két Zöldfoki szigeteki lemezt adott kölcsön, azon viszont kreol szövegű számok vannak, hadd tanulja meg a gyerek, hogy mit jelent a "nha". Viszont a kreol muzsika tetszik, mert nagyon jó háttérzene, lassú számok, az egyik lemez címe az is, hogy Les Meilleurs Slows azaz "A legjobb lassúk" (ezt jól összehozták franciából és angolból).

A viking pehelycukorka

Este manőver, visszaálltunk a fő rakpartra. Ilyenkor ugye az embernek van mindenféle dolga, és eközben elkeveredtem az irodákba is. Dolgom végeztével jövök ki, az ajtónál egy nagy műanyag gömb, tele szép citromsárga-rózsaszín izékkel. Olyan puha pehelycukornak nézett ki, biztos tudod, mire gondolok. Afféle vatta állagú, könnyen összenyomható és olvad a szájban... A gömb alatt egy tekerőke, ami nyilván kiad egy szem nyali-falit. Ez persze nem elképzelhetetlen, mert ezek a viking népek ingyen kapják a teát, kakaót, kávét, és narancslevet, hát akkor a cukorkát miért ne?
Tekertem egyet, mert nem vagyok mohó, bekaptam, hát az állaga valóban olyan szivacsos, puha, csak nem édes, és nem olvad. Mert a használati utasítást kiolvasva rájöttem, hogy mit eszem: zajvédő füldugót.
Még jó, hogy nem a használtak gyűjtője volt...
Tízkor leálltak mert egy dög nagy hajó érkezett, azt kellett kikötniük a melósoknak, holnap folytatják. Akkor viszontlátásra holnap...
Addig nem fogjuk egymást megérteni, amíg a nyelvet hét szóra nem fogjuk redukálni! - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...