Január 28. szombat, úton. Igazam volt, már amit arról írtam, hogy szívó ágon leszünk, ha elindulunk az idő miatt. Alig (5-6 csomóval) tudunk haladni.

Január 29. vasárnap, úton. Még igazabbam van... Annyira, hogy Dariusz most elkezdett intenzíven aggódni, mégpedig az üzemanyag miatt. Mi lesz, ha nem tart ki Norvégiáig, mert hallottam, amikor megegyezett a hajóbérlővel, hogy a négynapi tartaléknak elégnek kell lenni, nem kell Spanyolban üzemanyag. Már egy teljes nap késésben vagyunk, ha nem több. Őrségenként 20-22 mérföldet teszünk meg...

Megint olvasok

Mivel én olyan ember vagyok, hogy az olvasnivalót rendszerezem, (első mindig apa könyve, ha van új) és az utolsónak marad a többiből a legérdekesebbnek ígérkező, hát most az van soron. Mikor indulás előtt szétnéztem a kisebbik fiam könyvei között örömmel fedeztem fel a "Társadalom és a nyelvhasználat" című kötetet Kiss Jenőtől. Miután a fülszövegében minden érdeklődőnek ajánlja a könyvet, elhoztam, mert ebbe a kategóriába tartozom. Később a belső címoldalról kiderült, hogy egyetemi tankönyv, de azért remélem, vizsgázni nem kell belőle? Csak irigyelni tudom a fiam, hogy ilyen érdekes dolgokkal (is) foglalkozott az egyetemi évek alatt (holnapután lesz az utolsó egyetemi vizsgája - (remélem) az első diplomája kapcsán).
El kell, hogy mondjam, nagyon korrekt munka. Sok "kényes" kérdést érint - a nyelvhasználat szabályozása sajnos nagyon kényes kérdés Európában -, és mindenütt korrekt és szélsőségektől mentes megfogalmazású válaszokat ad. És arra is rámutat, - szerintem igen helyesen -, hogy korunk Európájában (és valószínűleg nemcsak ezen a kontinensen) a rasszizmus nem bőrszín, faj vagy vallások vonatkozásában jelentkezik, hanem az anyanyelvi nyelvhasználat korlátozásában (ami ugye tökéletesen alkalmas a népirtásra, csak humánusabbnak látszik, mint a holokauszt, a Gulág vagy az olajháború).

Január 30. hétfõ, úton. Az idő ramaty, hát az ember olvas őrségben, más úgyse történik, minthogy a hajó húsz mérföldet vánszorog hat óra alatt.
Nos, ma is sok érdekességet tanultam, a pidzsin és a kreol nyelvek kialakulását, érdekes volt gondolatban összevetni mindazzal, amit Gweg, a Clipper Caraibes szimpatikus kadétja mesélt a nyelvükről. Aztán a többnyelvűségről szóló fejezeteket is élvezettel olvastam. Kiderült az is, ami számomra óriási rejtély volt, hogyan lehet az, hogy egy nép nyelvet cserél. Mert az egyén (és leszármazottai) esetében ez érthető: az idegenbe szakadtak negyedik generációja már idegen anyanyelvű magyar (ha vállalja magyarságát). A nép esetén pedig ez egyszerű beolvadás, csak megtartják eredeti népnevüket, mint a bolgárok esetében volt. Átvették a szláv nyelvet az őslakóktól (mivel azok voltak többségben) de a népnevet (bolgár) ők adták a későbbiekben. Szóval ilyen és ehhez hasonló hallatlanul érdekes dolgokat olvasok. (Bár nem hinném, hogy most mindenki leteszi a Kiskegyedet, a Tiffany füzetet, vagy az aktuális krimit, és rohan nyelvészetet olvasni.) Olvasom, hogy a kétnyelvű emberek imádkozni, számolni, álmodni, magukban beszélni, jegyzetelni és naplót írni az anyanyelvükön szoktak. Ennek kapcsán kidolgoztam egy hallatlanul megbízható, tudományos módszert, amivel megállapítható, hogy melyik az anyanyelv, ha nem akarja megmondani (a két nyelvet egyformán jól birtokoló ember):
Jól tökön kell rúgni.
Ugyanis káromkodni is az anyanyelvén fog!
Viszont ha erre szó nélkül pofán csap, akkor más tudományos módszer után kell néznünk... (2024: ezt most kipróbálhatnám a kétnyelvű unokáimon, de nem vagyok egy szadista nagypapa!)

Január 31. kedd, úton. Nem unatkoztam az éjszakai őrség alatt. Éjjel egykor teljes erőre tudtam állítani a főgépet, lecsökkent a szembe vihar ereje.
Negyed háromkor megszólalt a VHF:

Mayday Relay, Mayday Relay, Mayday Relay

MRCC Jobourg adott segélykérés továbbítást (Mayday Relayt). (Az MRCC a felkutatást és mentést irányító parti állomás.) Két hajó összeütközött mögöttünk vagy harminc mérfölddel. Az MRCC csak fokozott figyelést kért a körzetben levő hajóktól, így aztán be se jelentkeztem, csak naplóztam, és ezután "hallgatóztam". Három perc alatt két hajó is bejelentkezett, az egyik egy a másik három mérföldre volt a baleset színhelyétől. Az egyik, amelyik nagy hajó volt, és alkalmas helikopter fogadására a helyszínen tartotta az irányító központ, a másik mehetett. Hamarosan hallottuk, hogy egy mentőhajó elindult valahonnan, elég messzirõl, mert csak másfél óra múlva ért a helyszínre.
A mentőhelikopter fél négykor jelentkezett be azzal, hogy három óra negyvennyolckor a helyszínen lesz. Sajnos csak a két parti állomást, Jobourg MRCC-t és Falmouth Coast Gardot hallottam, a hajókat nem. Amit ki tudtam hámozni, azt a kérdések alapján és a megismételt válaszokból tudom. Az egyik egy tanker lehetett, a másik egy General Korolkov szerű-nevű (valószínűnek tartom, hogy orosz) hajó. Ez utóbbi jelentette, hogy nincs komoly sérülése, középen ütközött, a gépe és a kormánylapát nem sérült, azaz ha úszóképes marad, akkor saját "lábán" mehet kikötőbe.
Egészen reggel hatig tartott a forgalmazás.
Délben azzal fogadott Dariusz, hogy amit én orosz hajónak gondoltam, az egy lengyel bulk carrier. Ráadásul novemberben a Mecklenburger Buchtnál (Kiel közelében) volt egy ütközése egy komphajóval. Jó arány, szűk három hónapon belül a második.
Este Dovernél beszéltem az asszonnyal, megérkezett a levelem.

Február 1. szerda, úton. Ahogyan átjöttünk Dovernél a szoroson, az idő egy csapásra megváltozott. Gyönyörû, sima a víz. Beszéltem is az asszonnyal, igaz nagyon hajnalban.

Lengyel humor?

Már jócskán eltávolodtunk, amikor az AIS képernyőjén látom ám a polyák hajót (amelyik ütközött az Angol-csatornában), az M/V General Grot-Roweckit. És megnéztem, hova tartanak, hát teljesen "elérzékenyültem", hogy az ütközés után viccelni is van kedvük, mert a rendeltetési kikötőnek ez volt írva: POLICE.
Úgy látszik, ezek a fiúk vidáman mennek a sittre...
Mondom is délben Dariusznak, milyen jópofák a honfitárs kollégái.
- Téved, chifi, ez nem vicc, ez valóság. Csak nem "polisz" a rendeltetés, hanem Police, ez egy város Szczecin mellett, nagy vegyi üzeme van.
Úgy látszik, még nem lengyelesedtem el teljesen a hajón...

Február 2. csütörtök, úton. Továbbra is szép az idő, és vidáman hajózunk. A délelőtti sztorit a barba szállította. És az alapanyagot természetesen

Vincente

szolgáltatta. Odamegy hozzá a matróz, és kérdezi, hogy ugyan mondaná meg a barba, hogy miért vontak le 500 dollárt a januári fizetéséből.
- Ezt én meg nem tudom mondani -, válaszolta Dariusz - de megkérdezem a Marlow-tól.
- Chifi, nem fogja elhinni, mit válaszoltak a pénzügyi osztályon. Azt, hogy ezt a mínuszt az előző hajójáról hozta, azaz ott ennyivel túlfizették. Amikor mondom neki, csak néz azzal az ártatlan szemével, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Pedig azt hittem, hogy azt rég elfelejtették.
Ez aranyos, azt hinni egy nagy cég pénzügyi osztályáról, hogy megfeledkezik arról, hogy egy dolgozója tartozik akár egyetlen centtel is!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 24. kedd, Bordeaux. Csendesen indult a nap, hogy aztán fél kettőkor beüssön a krach: megjött a Port State Control és természetesen eddig egy lépés se történt járó ügyben. Illetve annyi, hogy Amszterdamban ugyan megkaptuk a csöveket, amiből ideiglenes korlátot készíthetünk a kitört platform helyére, csak épp idő nem volt, meg lehetőség.
Na, most azonnal lett idő is, meg lehetőség is. Ha holnap délig nem készül el Romek, akkor letartóztatják a hajót. Így van program, szinte egész éjszakára.
Engem nem fogtak meg, annyi megjegyzést kaptam, hogy a rescue boat (ami mentőcsónak helyett van) két vékony drótkötelét ki kell cserélni. Azt még ma elintéztem, mert a matrózok a külhéjat festik, hát ne kelljen abbahagyniuk.
Vagy tíz napja beszélgettünk Encsivel, és akkor azt mondta, hogy a Mikola sztorit (a fülmosó pumpával) milyen szemléletesen írtam le a levélben. Akkor ezen átsiklottam, csak valami nem oké, ezt határozottan éreztem. Aztán most Dovernél beugrott, amikor beszéltünk, és rákérdeztem:
- Honnan tudsz a Mikola sztoriról?
- Hát a leveledből.
- Az lehetetlen. Hiszen még nem küldtem el.
- Na, ne beszélj badarságokat, olyan jópofán írtad, még apától is kérdezni akartam, hogy mit szól hozzá? - Jó, akkor keresd elő a levelet, és nézd meg!
Aztán az érkezéskor még nem nézte meg az asszony a levelet, de ma igen, és este fél kilenckor felhívott.
- Nincs meg a sztori. Nincs a leveledben! Ez nem lehet igaz, mert olvastam, határozottan tudom, hogy olvastam!
- Nem is lehet, mert még nem vitte el a levelet az ügynökség, holnap megy el, amiben megírom!
- De én azt már olvastam! - és majdnem szó szerint elmondta, hogy mit írtam az esetről.
Akkor most mondja meg valaki, hogy hogyan lehet ebből gyöngyöt fűzni?
Hova is tegyem ezt a sztorit?
Lehet, hogy háromszáz éve boszorka lett volna az asszony?

Január 25. szerda Bordeaux, úton. Hideg van. Na, nem annyira, mint otthon, de a plusz 1-2 fok reggel csípős tud lenni, főleg akkor, amikor soha az életben nem vigyáztam még magamra ennyire, mint most, hogy ne fázzak meg.
Délelőtt megvizitált a két Port State Controll tiszt úr, meg voltak elégedve mindennel, hiszen Romek hajnali háromig dolgozott a korláton, de nagyon szépen összehozta. A rakodásnak fél háromkor vége, indulás, ennyi. Tegnap kitöröltem, majd újratelepítettem a DVD író programot, és minden gondom megszűnt, megírtam mindenkinek (Dariusz, Romek, Jose és Vincente) a DVD-t.

Január 26. csütörtök, úton. Viszonylag szép időben mentünk, aztán késő délutánra bedurrant, igaz hátulról jön, tehát észak-északkeletről, de ennek holnap, indulás után ihatjuk meg a levét!

Január 27. péntek, úton, La Coruna, úton. Hajnali érkezés, fél hatra kötöttünk ki. Semmi információnk nincs, a révkalauz szerint reggel nyolckor kezdenek berakni.
- Chifi, menjen el aludni... - küldött feküdni a manőver után Dariusz. - Nem sokra számíthat, de kétórányi lehet.
Igaza volt.
Nyolc előtt tíz perccel szólt be a kabinba, hogy itt a surveyor.

Egy kis kiabálás...

Feltápászkodtam, nem is próbáltam úgy tenni, mintha kialudtam volna magam, mert nagyon nem lett volna élethű.
Kimentem a deckre, na most innentől kezdve nem teljesen kristálytiszta, hogyan követték egymást az események. Ami biztos:
1., Romek nyomta ki a ballasztot, a 4-es duplafenék volt soron, a forepeakkel már végzett.
2., A draft surveyoranak volt egy tanulója, ezért tartotta magát a "normális" menethez, nem vette lazán a dolgát.
3., Nem tudtuk elkezdeni a draft surveyt, mert a 4-es tank még nem volt üres.
Na, ekkor jött Dariusz:
- Chif megnézte a merülést a kikötés után?
- Nem, minek? Draft survey lesz...
- Hát épp azért! Ha megnézte volna, akkor most nem kellene a rakodásnak állni, megmondanánk a merülést amit leolvasott, és mehetne a rakodás.
Itt lettem olyan ideges, hogy elborult az agyam. Ez rám akarja kenni azt, hogy késik a berakás. Ez még nem érdekelt volna, de szakmailag akkora baromság, amit mondott, hogy az eget veri! Kérdem én, hol van az az idióta draft surveyor, aki elfogadja a hajó által leolvasott merülést? Hiszen ez a legsarkalatosabb pontja az egész műveletnek! Ezt mindkét fél (hajó és surveyor) hallatlanul szigorúan veszi!
Csinált ez a pasas egyáltalán draft surveyt az életében?
És kérem kifakadtam!
Úgy elküldtem a francba Dariuszt, hogy az csak nézett! Üvöltöttem vele, mint a fába szorult féreg, hogy ha nem ért hozzá, akkor ne beszéljen hülyeségeket, és csak mondtam, mondtam... (Qrwa és fauck you nem volt...) A hiba valójában az volt, hogy senki nem szólt Romeknek, hogy a 4-es duplafeneket csak a draft survey után kezdje el kiszivattyúzni.
Ilyenkor persze az a célszerű, hogy az ember önvizsgálattal kezdi, hol rontottam el én valamit, mielőtt a másikra mutogat. Mondjuk, tegnap este beszélhettem volna a gépésszel a ballasztolásról. De nem tettem. És azért nem, mert a legritkább esetben az én dolgom, legtöbbször elintézik egymás között, és Dariusz csak az eredményről értesít. És ugye ma reggel a barba indította be a gépezetet, ő rendelte el a szivattyúzás indítását.
Isten bizony nem érzem magam semmiben vétkesnek, ezért is borulhattam ki, amikor azt éreztem, hogy valami bűnbakfélét akar belőlem most fabrikálni.
Napközben mosolyszünet egészen 11-ig, akkor azért megmondtam, hogy a kiabálásért elnézést, nem akartam megsérteni, mire ő:
- Már rég elfelejtettem, hosszú munkakapcsolatban előfordul az ilyesmi...
Ezt most majd akkor hiszem el, ha hosszútávon majd kiderül, hogy sehol nem vágott alám! Ennyire már sikerült elromlanom, hogy vannak fenntartásaim. Bár ki tudja!
A berakás persze eseménytelen, persze a kiballasztolás is megtörtént, minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a kis tanuló nagysádnak nem jött össze a draft survey. Ez a csúnya, idős, tanító kolléga minden eredményére azt mondta:
- Mal! - azaz - Rossz! - és szegényke számolhatott újra.
Mi a fenének kell egy női hölgynek draft surveyorkodni, nem tudom! Ez jó állás egy szökött harmadik tisztnek, vagy kivénhedt chiefnek, de nem egy civil "bagázsnak". Ugyanis nem árt hozzá a tengerész múlt (hogy tudd, hol és hogyan akarnak és tudnak átverni...)
Olyan sűrű volt a nap, hogy igazán beszélni az asszonnyal csak az indulás után tudtam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 20. péntek, úton, Angol csatorna. Enyhe mozgás, semmi más. Olvasom Reményik László könyvét, a "Neked könnyű..." címűt. Furcsa: mintha két könyv lenne. Egy pergő, izgalmas, érdekes, és egy unalmas, érdektelen, álmosító...
Végigvezeti az olvasót az életén. A boldog gyermekkortól a megvakuláson át a boldog nem látás állapotáig. Így kell, hogy írjam, mert kiderül a könyvből: emberi tartással, akaraterővel a legmélyebb és legsötétebb gödörből is ki lehet mászni, még ha keservesen is, és lehet boldogan élni akkor is, ha tudod: valami olyasmit vesztettél el, ami ki nem fejezhető, amit nem lehet értékén megbecsülni, amíg a tied! A könyvet becsukva nem azt mondtam, hogy:
- Hát, igen, azért lehet így is élni... - hanem valami olyasmi motoszkált bennem, hogyha valami tragédia történne velem, akkor csak így szabadna túlélni, ahogyan Reményik László tette.
Olvasás közben sokszor az az érzésem támadt, hogy a szerző "úri passziója" az, hogy úgy tesz, mintha nem látna. Amikor a túráiról ír, képtelen vagy elhinni, hogy ez az ember nem lát. Olyan élénk színekkel ecseteli a természetet, olyan élethűen mutatja be a környezetét, hogy kedvet kapsz rá te is: be kell járni ezeket az útvonalakat, hiszen ismered, nem tévedhetsz el a meredek kaptatók közötti hosszú ösvényeken sem, mert tudod "melyik fánál kell befordulnod", hiszen magad előtt látod a tájat, a kék és zöld jelzéseket, az ezerszínű őszi erdőt, az óvatosan lépdelő vadakat.
Talán az, hogy olyan hangokra is felfigyel, amit mi, látók elengedünk a fülünk mellett, tanúsítja, hogy mégiscsak van oka annak, hogy az író Kicsi (a vakvezető kutyája) hámját tartva, s fehér bottal a kézben halad túratársai között, illetve legtöbbször előttük.
Szóval a könyv jó.
Érdemes elolvasni. De azért látszik, hogy Reményik most próbálkozik az irodalommal. Amit eddig írt, azok interjúkötetek voltak. (A "Kicsivel könnyebb" címűt és a negyedik kötetét nem ismerem.) Ebben a könyvben én új oldalát ismertem meg: csodálatos szép mondatokat tud írni, sokszor túl szépet is, sokszor iskolai dolgozat ízűt. De az, hogy így tudja megfogalmazni, hogy a kutyája álmából ébredt - Kicsi kiásította magából az álom utolsó filmkockáit -, bizony "nem semmi"!
Apropó Kicsi. Nagyon jó ötlet, hogy amikor túráznak, akkor sokszor láttatja a tájat és az eseményeket az emberien okos kutya szemével. Amikor a kutya gondolatai következnek elég lett volna annyit írni, hogy Kicsi, és kettõspont. Az író viszont mindig más mondattal jelzi, hogy most majd a kutya beszél, és ez sokszor nyakatekert, egészen a modorosságig. És ha be is vezette a kutya gondolatait, meg kellett volna tenni, hogy le is zárja, mert bizony sokszor zavaró, hogy nem tudom, most az író-narrátor beszél már, vagy még mindig a kutya.
De azt hiszem, ez nem az író "sara", erre a kötet szerkesztőjének kellett volna odafigyelni, miként arra is, hogy a magyar nyelvben az írott párbeszédnek nem azok a szabályai, amit a kötet néha követ. (Nem helytelen, de zavaró a sok párbeszéd, egy bekezdésbe sűrítve.)
És talán szintén a szerkesztőnek, vagy a lektornak kellett volna felhívnia a figyelmet az egységes nyelvezet fontosságára. A narrátor-szövegbe nem kerülhet bele - éppen akkor, amikor "hemzsegnek" a szép mondatok - a "kiskereskedelmi egység" (itt bizony nevetséges) szakkifejezés. És néhány alkalommal másutt is használ nem odaillő, szleng kifejezéseket.
Sok mindent tud az író, de egy rettentően fontos dolgot még nem: a boldogságról, arról, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, arról nem lehet és nem is érdemes írni. Mert egy boldog harmincéves házasság pontos története ez: és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ez a szükséges és elegendő szöveg arról, hogy boldogság, jóság, gondtalanság meg minden a világon...
A könyve elején gyermekkoráról mesél. Gyönyörű mondatokkal mondja el a még gyönyörűbb gyermekkori élményeket. A baj csak az, hogy - miután egy előző részben leírt két esetet, ami a szeme világának elvesztését vetíti elénk - állandóan azt várom, hogy történik valami ezzel kapcsolatban. Vagy legalább a sztoriknak legyen valamilyen csattanója...
De sajna nem.
Mindössze annyi, hogy boldog vidéken, hogy remekül érzi magát az osztálykirándulásokon, és hallatlanul jó dolog túrázni.
Vagy hatvan oldalt nyugodtan ki lehet hagyni, és akkor egy fantasztikusan érdekes, izgalmas, letehetetlen könyvet tartana a kezében az olvasó. Ugyanis ezeken a hosszú oldalakon keresztül semmi se történik. Már olyasmi, ami a könyvhöz tartozna, olyasmi, ami előreviszi az eseményeket. Kétségtelen, hogy ezek szép élmények Reményik Lászlónak, és azoknak, akik részt vettek a leírtakban, de mindenki mást untat. Mert tízmillió honfitársammal együtt én is voltam (vidéken) gyerek, én is voltam turistaúton, hasonlóak az élményeim, tehát állandóan azt vártam, hogy mikor történik valami, ami a vaksággal kapcsolatba hozható esemény. (Mert ugye ez a vezérfonal, és minden, amit ezzel kapcsolatban ír, az tele van feszültséggel, izgalmas, érdekes, mozgalmas, nem lehet letenni.) Így aztán hosszú oldalakon keresztül csak beleolvastam a bekezdésekbe két-három szó erejéig és lapoztam.
És milyen érdekes: amikor újra a túráiról ír, már megint érdekes, pedig egészen hasonló, mint amit középiskolásként átélt. De az, hogy immár nem lát, állandóan ott lebegteti a kérdést: hogyan oldja meg a következő, maga vállalta feladatot, ami része a nagy elhatározásnak: a 2004-es esztendőben kettőezer kilométert gyalogol, illetve túrázik. És ezt még túl is teljesítette!

Január 21. szombat, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok.

Január 22. vasárnap, úton, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok. Még Lisszabonban vettem két üveg bort, az egyiket ma kinyitottam. Óvatosan kóstoltam meg, mert attól tartottam, hogy portói van benne. Nem is csalódtam. Ezek a portugálok olyan rufkósak, hogyha az üvegre azt írják, hogy Porto, akkor azt is tesznek bele! Szóval miután számítottam rá, nem ért villámcsapásként, hogy édes (de milyen jó) vörösbort iszom. Persze ez inkább vermut (szerűség), szóval azért nem rossz ám!

Január 23. hétfõ, úton, Bordeaux. Ez a Bordeaux kísértetiesen hasonlít bármelyik angol városhoz, vagy némethez, vagy hollandhoz... Ugyanis a folyón levő ipari rakpartok nem sokban különböznek, akár hol is vagy ezen a kontinensen.
Szóval megjöttünk.
Hajnali fél ötre kérte Dariusz az érkezést a bejárati bójához, és ezt másodperc pontosan hoztam. Ekkor jött ő, hogy most már beviszi a hajót, ha akarok, mehetek aludni.
Akartam.
Délután kettőkor kezdték a kirakást.
Encsi felhívott. Vagy tizenöt percen keresztül vezette be a mondandóját, már el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, aztán végül kibökte, hogy M. Juditnak, a kiadó főszerkesztõjének rettentően tetszik a kézirat (Mocsárvirág - Mi lenne ha... 2024: A Lelked rajta lett a végső címe), és azt kérte, hogy ha a saját kiadóját nem érdekelné, akkor másokat is megkereshessen.
Azt azért megmondom őszintén, hogy nagyot csalódtam volna, ha nem tetszett volna a kézirat, de akkor is néznék ám nagyot, ha a kiadó két kézzel kapna utána. Ugyanis minden a tulajtól függ.
Viszont ami valami álomszerű, hogy azt kéri: hadd írjon filmforgatókönyvet a könyvből. Írjon, illetve sokkal jobb lenne, ha megvárna vele, és együtt írnánk, mert nem lenne rossz azt is megpróbálni, hiszen Tarján Tamás azt írta levélben, hogy a Gudrunban egy remek film lehetőségét látja.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 17. úton, Amszterdam, úton. Egy órára értünk a zsiliphez, egy órát rostokoltunk, fél négyre kötöttünk ki, itt is hangárban, négy után kerültem ágyba.
Fél hétkor kelés, mert hétkor kezdenek.
Reggelizni még normálisan tudtam, de aztán beindult a verkli.
Megjött Michael, a Dirks cég szerelője. Egy indítómotort, egy kormánymotort kellett megjavítania és a Navtex panelt betenni az időjárás fakszimilébe.
Hamarost megjött némi kenőanyag, és oldószer, hordjuk be. Megjött a kenőolaj, Romek elkezdte vételezni. Nyomta a teherautó a csövön rendesen. Oly annyira, hogy - életemben először ez is megtörtént - túlfolyt a tankból, ki a fedélzetre.
- Stop, sztoj, állj, zárd már el! - kiabáltam.
Romek úgyszintén, de ő megtűzdelte némi kurwával és pierdoléval is (ezt ne fordítsuk le, mert bammeg...). Csap elzárva, a gépész majdnem sír. Én, meg mint akit puskétából lőttek ki, rohantam fűrészporért, meg rongyokért, hogy dugjuk be a kifolyócsöveket, nehogy kiömöljön a folyóba.
Romeknek innen megvolt a napi programja. Ha nem adódott más, olajtalanította a fedélzetet, bezsákolta az olajos rongyokat, elszórakozgatott.
A legnagyobb olaj közepette megjöttek a Sailorék, a rádiószerelők. Ők egész nap itt voltak, mert valóban megjavították a készüléket. És hogy legyen hab is a tortán, egy vámcsónak kötött ki mögénk, és szépen belibasorozott a narancsszínű overallos black geng. Ami azt jelenti, hogy ők most az egész hajót átvizsgálják. A kabinvizsgálatot megvártam, semmit se találtak, mert nem is volt mit. A fiatal vámosokat a parancsnok előre küldte, ők bemásztak a lánckamrába, kinyitották a fore peak tankot, mind a három emeletét átvizsgálták.
- Legalább azt mondja meg, jó állapotban van? - kérdeztem.
- Igen, de lemehet és megnézheti... - mondta vigyorogva a vámos.
- Én ugyan nem! Hogy olyan koszos legyek, mint maga?
- Nem számít! Monden nap új overallt kapunk! - válaszolt a fiatalember, én meg arra gondoltam, hogy nekem a Marlow-tól most sikerült először behajózáskor szereznem egyet!
Vesztemre mentem hátra, mert megjött az élelmiszer, amit a tulaj rendelt a hajóra. Négy raklap kaja. Lejártam a lábam, mire beszedtük. Közben megjött a tulaj, ő is hozott kaját, meg fedélzeti és gépész anyagot, azt is szabad volt behordani.
Közben korszakalkotó felfedezést tettem: ahogyan korosodik az ember, egyre magasabb lesz. Ez teljesen nyilvánvaló, mert egyébként miért tartana sokkal hosszabb ideig lehajolni a földig? Nem?
Hordás közben arra gondoltam, hogy meg kéne puszilni a cipőmet, mert nem fájt a menés, csak fárasztott a sok mászkálás, de az piszkosul. És még csak egy óra volt!
A kaja eltevése után gondoltam egy nagyot és merészet, s elmentem ebédelni.
Ebéd közben Mr. Scheepers azt mondja, hogy valahonnan ismerős vagyok neki.
- Ja, az lehet - mondom - a két utóbbi szerződésemkor a Lys Chrisen voltam, négyszer találkoztunk, előtte meg az Isartalon is.
Így hát elképzelhető, hogy most már dereng neki a fizimiskám, persze neki is van némi igaza, mert az Isartalon akkor bozontos szakállam volt. De akkora, hogy Ferihegyen Szabolcs shalommal köszönt, amikor meglátott, és megkérdezte: - Vizet is tudsz fakasztani a sziklából?
A Lys Chrisen is láthatott a tulaj, de ott majdnem kopaszon, hárommilliméteres volt a hajam, most meg Romek megnyírt, ennek tetejébe felvettem a biztonsági sisakot aminek a pántjai barázdákat sajtoltak a hajamba, hát frankón olyan a fejem, mint egy zilált vécékefe. Csoda, hogy rémlettem az öregnek.
Ebéd után a két matróz nagyban ügyködött, hogy a tető alá beszorult járódarut kiszabadítsák. Ki is jött, csak éppen a gémtartó kötele szakadt el, baromi nagy durranással.
A rakodásnak negyed négykor lett vége. Jött a révkalauz, de várni kellett három térképre.
Ja, volt a radarszerelő is, meg a raktár hidraulikát is meg akarták javítani, de nem lehetett, mert a tulaj csőcserét rendelt meg, holott egy szelepdoboz folyik orrán-száján, de ezt már nem mondom el. Ezek csak azért lennének érdekesek, mert ezek a népek sose a szakácsot keresik, hanem a chiefet, s nekem kell velük rohangálnom, és ha valami kérésük van, akkor is én vagyok nekik kéznél...
Manőver, egy óra a hídon, zsilipelés, és ezzel lejárt a szolgálatom. Vacsorázni még volt erőm.
Utána a kabinban ücsörgés és naplóírás.
Most azon gondolkozom, hogy menjek-e zuhanyozni, vagy aludjak-e büdösen?

Január 18. szerda, úton, Flushing. Hajnali kettőre tette Dariusz az érkezést Steenbank pilotállomásra, de nem volt révkalauz, hát várni kellett, fél négy körül szállt be, hatra kikötöttünk, azonnal beájultam az ágyba, s csak fél délben tértem magamhoz.
Mivel rakodni csak holnap reggel kezdenek, ezért szépen beosztottam magamnak a napot. Vacsoráig a térképeimet raktam rendbe, elkészítettem az útvonalat Bordeaux-ba és onnan La Corunába. Vacsora előtt kabint akartam rendezni, de megjött a stivador, és felvidított azzal, hogy hatkor kezdenek. Az ügynök jól felhúzta Dariuszt, hogy vigyázzunk, mert lehet, hogy szakadt és koszos bálákat is be akarnak rakni, azt feltétlenül utasítsuk el.
- Chifi, valakinek állandóan felügyelni kell a berakást, és kíméletlenül vissza kell utasítani minden szakadt bálát. - Ezt úgy mondta, mintha az élete függne a berakástól.
Aztán amikor elkezdték a rakományt hordani, majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Ha minden szakadt bálát visszaküldünk, akkor ítéletnapig is itt állhatnánk, mert mindegyiknek ramaty állapotban volt a csomagolása. Így, jobb híján elkezdtem vadul fényképezni, hogy bizonyíthassuk: így rakták be. A barba meg surveyort hívott.
A rakodás alatt egyfolytában a rohadt nénikéjét szidtam minden sajtfejű stivadornak, meg kikötői melósnak, hogy így elrontották az estémet.
Január 19. csütörtök, Flushing, úton. Rendes időben kezdték a melót. Ötre végeztek. Belegondoltam: ha minden az eredeti terv szerint megy, akkor 23.15-re lettek volna kész, mert tegnap ekkor mentek el. És akkor lehettem volna egész nap, és utána a szolgálat. Így mégis jól jártunk, hogy tegnap este jöttek dolgozni. Visszaszívva a sajtfejű, és a melósok rohadt nénikéje, mert ezek előrelátó rendes népek!
Így manőver után alaposan kialudtam magam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 13. péntek, úton, Vizcaya. Ez egy nagyon szerencsétlen nap, ami a dátumot illeti, de például, előttünk nem futhat át fekete macska az úton, miként otthon bárkivel megeshet!
Éjjel nagyon meglepődtem, mert két tasak por bevétele után úgy éreztem, mintha elfújták volna a köhögésem. Aztán befordultam, a szelet hátulról kaptuk, és behozta az összes füstöt a hídra, így onnan kezdve megint köhögtem...
Elkészültek a filmek, hogy elkészíthessem az első DVD-t erről a behajózásról, de négyszeri nekifutásra se fejezte be a program, mindegyik DVD-t kidobhatom. Dunsztom sincs, miért csinálja?
Most töredezettség-mentesítettem a vincsesztert, kitöröltem a segédfájlokat, nekiugrom ötödszörre is, és ha nem megy, akkor nagyon dühös leszek ám!
A vihar hátulról jön, így laikus elképzelés szerint tol, annyi az igazság, hogy nem fog vissza. Gyenge kilenc csomókat megyünk.

Január 14. szombat, úton a Vizcayán. Jannal beszélgettünk, és elmondta, hogy főzött már hajón ukránoknak. Azoknak nem az volt a bajuk a szakáccsal, mint nekem Mikolával, mert például, megreklamálták, hogy nem jól készíti a tojást. Mert forrón adja. Biztosan lusta ahhoz, hogy reggeli előtt két órával elkészítse, hogy mire asztalhoz ülnek, jól kihűljön. Volt, aki kifejezetten azt kérte, hogy tegye hűtőbe. És miként nekem a sok tésztától, úgy nekik a sok krumplitól lett kiütésük.
Nos, ezek igazolják, hogy Mikola jó szakács az ukránoknak, csak az nem passzol a képbe, hogy Jan szerint két liter leves elég volt a tizenkét fős személyzetnek, mert alig ettek levest. Mikola ezek szerint azért duzzoghatott ránk, hogy megettük három nap alatt a következő két hétre főzött levest?
Szombat lévén eintopf volt, régen ettem ilyen finomat.

Január 15. vasárnap, úton, Angol csatorna. Az Istennek se tudok kilábalni a köhögésemből. Pedig tegnap már azt hittem, hogy hipp-hopp, elfújta a szél. Aztán a motor füst miatt jött rám, ma hajnalban meg nem tudom, mitől... mintha kaparna is a torkom, pedig állandóan nagykabátban járok, a torkom védve, nem értem, nem tudom...
Jobourgnál megjött a vonal, jött is Encsike sms-e, aztán beszéltünk, aztán pedig volt "pengeváltás", három-három sms-ben megvillantottuk éles eszünk... Teljesen feldobódtam, hiába szomorú az idő, ilyenkor van min elmélkednem.
Most dolgozom fel Aldo Marzona úr anyagát, nagyon élvezem az egész szótárkészítést, most megint az az érzésem, hogy közel vagyok a végéhez, de már így is összegyűlt vagy tizenöt "új" szó az olasz nyelvész számára, aztán otthon Bajai Árpitól várok még szavakat (azt mondta, összeírt vagy 400-at, de ő akarja kiszemezgetni, a gyűjtésem ismeretében. Aztán Edelényi Iván és Csellei László öreg parancsnokoknak is elküldtem, ha hazamegyek, akkor elmegyek hozzájuk személyesen, hát ott is "csurran-cseppenhet" pár szó... szóval még nagyon nincs itt a vége, remélem! Egyelőre 956 szónál tartok, sajnos dr. Hartványi Tamás anyagát jól meg kellett húzni, mert (ez nagyon is természetes) sok volt az átfedés, ami nekem már megvolt, és sok olyan szót is elküldött, ami semmi esetre se tartozik a "Hogyan mondják tengerészül?" szóhalmazba.
Természetesen a vitorlás szavakra gondolok, és még akkor is kihagyom, ha nagyon "átmenteném" a köztudatba, mint például a "fogás"-t a reffelés helyett, ami a vitorla kurtítását jelenti (a mai vitorlázóknál is), vagy a krajcolás (kreuz) helyett a lavírozni szót.
Azért ezt a vitorlás szótárt is össze kellene állítani, csak a régi-régebbi szavak összegyűjtése szinte lehetetlen.

Január 16. hétfő, úton Dovernél és az Északi tengeren. Nagyon kell igyekeznünk, hogy ma megérkezzünk. Szerintem a zsilipből csak holnap érünk ki.

Bogdan és a teremtés

Éjfélkor Dariusz ezzel búcsúzott:
- István, ha látod a Themesternt, akkor mindenképpen keltsél fel, akarok Boguszsal beszélni! Legkésőbb hajnali ötig meg kell jelenjen az AIS-en a hajó. - Ezzel lement a hídról.
Bogusz (Bogdan) az ottani barba, majdnem telekszomszédja Dariusznak.
Hogy elmenjen öt perc az őrségből, kedvtelési célzattal végignéztem a hajókat az AIS képernyőjén. A második oldalon ott a Themestern, mindössze 12 mérföldre tőlünk, mindössze 10 fokos irányban, ez azt jelenti, hogy most megyünk el egymás mellett.
Hívtam a barbát.
Rohant, és azonnal meghívta a hajót a VHF rádión. Az ügyeletes tiszt jelentkezett annak módja szerint.
- Keltse fel a parancsnokot, mondja meg, hogy Gruby Darek akar vele beszélni.
Hosszasan tartott, amíg a fülöp-szigeteki második tiszt elraktározta magában a lengyel nevet, és aztán válaszolt:
- Sajnos nem lehet, egykor kell keltenem, későn feküdt... majd egykor.
- Akkor fél egykor, de akkor keltse fel! Ne féljen, nem eszi meg magát, a legjobb barátja vagyok.
Dariusz el, én tettem vettem fél egyig. Akkor visszajött a barba, hívja a hajót.
- Azt mondta a captain, nem kel fel, majd egykor... - hazudta nyilvánvalóan a második tiszt. Egyszerűen félt felkelteni, mint később ez ki is derült.
Dariusz egy szívhez szóló "fuck you"-t üvöltött a rádióba, amit a filippínó a szívére vett.
- Nem neked, hanem a helyzetnek szólt... - hazudta Dariusz, amint ez később ki is derült.
Elment a kabinjába, de meghagyta, negyed kettőig hívhatom, ha jelentkezik, a barátja.
- Darek... - hallom egy óra tíz perckor, nagyon diszkréten a 16-os csatornán, mintha nem akart volna "felébreszteni".
Innen sima ügy, több mint fél órát tépték a szájukat. Valamit értettem belõle, ezért megkértem Dariuszt, mondaná el pontosan, mi is volt Bogdannal a varsói reptéren?
- Most szállt be Kielben a hajóra - kezdte. - Amikor a hajón megtörtént az átadás átvétel, elsőnek a papírjait akarta rendezni. Az útlevél, tengerészkönyv és a tiszti patent rendben, de a többit nem találta. Ha valaki most azt gondolja, hogy a lényeg megvolt, minek idegeskedni, az téved. Ugyanis az orvosi papír legalább olyan fontos, mint bármelyik, a GMDSS bizonyítvány is, meg minden más.
- Arra határozottan emlékezett, amikor a varsói reptéren kinyitotta a laptopja táskáját, mind ott volt, mert ezeket ott tartotta. A biztonsági őr megnézte, minden rendben, visszacsukta, és innen nyoma veszett. Bogusz legalább 12 órát telefonált, hogy visszaszerezze a papírjait. A varsói reptérre, aztán felkutatta a taxist, aki a hamburgi reptérről elvitte, meg a jó ég tudja, hogy kit nem, de bizony hiába. Teljesen kikészült idegileg.
Ezt, mondjuk, meg tudom érteni!
- Nem tudta, hogy mihez kezdjen... Kétségbeesésében felhívta a feleségét, és elpanaszolta, hogyan járt. Jó sokat beszéltek.
Azt tudjuk, hogy az ilyen kibeszélések megnyugtatóan tudnak az emberre hatni.
- Befejezték a beszélgetést, aztán tíz perc múlva hívta az asszony. Az összes irat ott volt szépen összekészítve a komputerasztalon, nyilván még most is arra vártak, hogy Bogdan betegye a laptop mellé. Erre mit lehet mondani?
A kézenfekvő válasz az lenne, hogy hülye. De ez azért nem ilyen egyszerű.
Mert a lehülyézés azok fegyvere, akiknek nincsenek érveik, és képtelenek beleélni magukat egy adott helyzetbe, de legfőképp: tökéletesen híjával vannak a fantáziának.
Mert én nem kételkedem abban, hogy Bogdan valóban látta a varsói reptéren a laptop táskájában az iratait. Nem is olyan túl régi olvasmányomnak egy megállapítása, hogy a kvantumfizika egy ága szerint, egy cselekvés hatására számtalan elágazódás következik be, és mindegyik egy-egy független valóságként él tovább. Bogdan is így járhatott. Amikor letette az iratait az asztalra, onnan kezdve olyan valóságot követett, amiben a következő lépés az volt, hogy az iratait betette a táskába, és ezért ott látta őket a varsói reptéren is, amikor kinyitotta ellenőrzésre. A hajón pedig átkerült abba a valóságba, amelyikben a táskát üresen hozta. Ezért eszébe se jutott, hogy otthon keresse, a feleségét kérdezze erről.
Ha ezt így nem fogadod el, akkor a legalább gondolat teremtő erejét ismerd el, és megint ott vagyunk, hogy Bogdán gondolatai által teremtett világban a dokumentum vele utazott.
Ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a kvantummechanikai megfogalmazás. Ugyanis a gondolat teremtő erejét én is megtapasztaltam, hát ez számomra könnyebben elfogadható. Nem kell ezen mosolyogni se, mert ezt mindenki megtapasztalhatta, aki írt már regényt. Nem önéletrajzi ihletésűt, amelyik minden emberben benne van - a saját élettörténete -, hanem egy "általa kitalált történetet" vetett papírra. Kénytelen vagyok idézőjelbe tenni, mert nyilvánvaló, hogy nem én találom ki a történetet, én csak a kezdeti szituációt képzelem el, és a képzeletem teremt egy valóságos világot, amiből én éppen csak annyit látok, ahol az adott regényem éppen játszódik. De ettől függetlenül az a világ létezik, teljes egészében, különben hogyan létezhetne, hogy belépnek nem tervezett (és teljesen kész karakterű) szereplők a történetbe, és képesek teljesen elvinni más, sokszor egészen elképesztő, irányba az eseményeket.
Erre apa azt mondja, hogy ez pontosan így van, és azért, mert ez pontosan így van, és ő is át kellett, hogy élje ezt.
Amikor elkezdtem írni 1995-ben, akkor egy novellát akartam írni, és azt a búcsút megörökíteni a kikötőben, ahogyan Encsi és a három asszony látta a Ceglédet elindulni, és elveszni a trieszti öböl horizontja alatt. Szívfacsaró helyzet.
A valóságban Király Aladár kislánya oldotta fel a feszültséget, azzal, hogy belekotyogott a nagy, fájdalmas csendbe:
- Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!...
Erre tértek magukhoz az asszonyok... nem mesélem tovább a valóságot.
S mi történt abban a világban, amit én teremtettem?
A helyzet nagyjából hasonló, mint a fent vázolt. A feleségek roskadoznak, elérzékenyültek, sírdogálnak, s le akartam írni az adott mondatot: "Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!".
De nem tudtam. Akartam, de nem ment, s azért nem, mert a "regény valóságában" a kislány az anyja elé állt, és azt kérdezte:
- A Marika néni miért nem jön velünk?
S nekem nyilván azt kellett leírnom, hiszen az történt abban a valóságban!
Addig nekem fogalmam se volt, hogy a hajón van egy Marika néni. De amint a kérdés elhangzott, megláttam amint a murádán könyököl és... és innen megindult a regény. Rögtön tudtam, hogy már regényt írok és nem novellát. Rögtön tudtam mindent erről a világról, hiszen én teremtettem, semmin nem kellett gondolkoznom, csak figyelnem az eseményeket, és leírnom őket.
Ez egy egészen fantasztikus és főleg hátborzongató érzés!
Lehet, hogy erre a kívülálló azt mondja, hogy ez nem más, mint az ihlet, nem tudom (magammal kapcsolatban nagyon nem szeretem ezt a szót, borsódzik tőle a hátam). Én viszont azt tudom, hogy ez valóban teremtés. Ez - innentől kezdve -, egy létező világ. És hiába fejeztem be az utolsó oldalon, az a világ tovább működik, az tovább létezik, a szereplők, és a többi lakója mind-mind valóságos, és létező. A saját szemszögükből. Ők nem tudják, hogy én találtam ki őket. S abban a tudatban élik a mindennapjaikat, hogy az övék a legtökéletesebb valóság.
Innen már csak fel kell tenni a kérdést: a mi világunkat ki írja-írta?
Aki kitalálta az Ádám és Éváról szóló "regényt"?
Vagy az, aki elképzelte, hogy mi lenne, ha a semmiből egy őrült robbanás következtében egy világ keletkezne? Mert ha elképzelte, akkor az meg is történt!
A másik ilyen tapasztalatom akkor szereztem, amikor a Gudrunt írtam. Aki olvasta, az tudja, látszólag egy kalandregény, tele akcióval. Elismerem, ez a látszat. De amiért megírtam, az a mintegy harminc oldal a végén. Ennek írásakor sokkal jobban átéltem a teremtés élményét. Ezt úgy akartam megírni, hogy vázlatot készítettem, s igyekeztem tartani. De nagyon hamar kiderült, hamvába holt ötlet, mert képtelen vagyok tartani magam a vezérvonalhoz. A két szereplő sose oda ment, ahova akartam, mindig mást mondtak, mint az írás előtt elterveztem, hát hamarosan feladtam, és írtam, ahogyan történtek az események. S mivel az egész amúgy se a "valóságban" játszódik, hát valójában nem érdekelt, mert látszott, hogy pontosan oda igyekszik a két szereplő, ahova szerintem is menniük kellett.
S a végén kiderült, aminek ki kell derülnie, s a végén ott lóg a kérdés a levegőben: kié a valóságos világ? Azé, aki játssza a játékot? És mennyire valóságos az, ahol Gudrunnal eltölt egy hosszabb időt? És vajon az ő valóságosnak vélt világa - mert a gyerek ezt meg is indokolja: mert az enyém a valóságos! - vajon nemcsak egy hasonló játékban létezik?
Ez az én "komputer szindrómám", ami sokkal előbb kialakult bennem, mint a Mátrix című mozi megjelent, ugyanis valaki azt írta a Gudrunról, hogy a Mátrix ihletett meg. (Na, most illene ide a "hülye" jelző...)
És ha valaki ezek után is azt mondja, hogy ez mese habbal, az üsse fel az orosz (vagy világ-) irodalomtörténetet, és nézzen utána, hogy Tolsztoj két héten keresztül küzdött egy fél oldallal, ugyanis Karenina Anna nem volt hajlandó felmenni a szállodába Vronszkijhoz, s az írónak mindenféle trükköt ki kellett találnia, amíg végre úgy megírhatta, ahogyan elképzelte, s megszülethetett a világirodalom egyik legszebb szerelmi jelente.

Este nyolc körül rohan a barba a szalonba. Éppen filmet néztem.
- Chief, very big problem! Elszúrtad a távolságot. Két órával később érkezünk. Nagy-nagy probléma! - mondja, és ingatja a fejét.
Felmentem a hídra, hát valóban igaza van, elkövettem egy számcsavart, ebből adódott a hiba.
- Most mit csinálok? - kérdezte. - Mindenki azt mondja majd, hogy hülye a barba. Most hogyan mászom ki ebből? - kérdezi mérgesen.
- Sehogy. Nem kell semmiből se kimászni, mert senkit nem érdekel.
Meghökkenve nézett rám.
- Ezt hogy érted?
- A munkakezdést nem befolyásolja, ezen kívül senkit nem érdekel.
- Az nem úgy van!
És mégis úgy lett. Senkit nem érdekelt, hogy két órával később érkeztünk.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 9. hétfõ, Lisszabon. Hát kérem a pánikért felesleges volt, az ellenőrzés megvolt, nem "ett" meg a port state control officer senkit, így aztán déltől megint csak nagy nyugi volt. Dariusz kiment vásárolni ebéd után, én meg vacsora után.

Internet café

Vettem egy szép dzsekit, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Aldo Marzonától megkaptam a szógyűjteményem eredetmagyarázatát. A bevásárlóközpontban bementem egy internet caféba, és megnéztem a guglis leveleimet. Valójában a beérkezett több mint 100 levél közül ez az egy volt érdekes.
Két dolog lepett meg: az első, hogy a fiumano kifejezést abszolút természetességgel használja, azzal a megkötéssel, hogy benne foglaltatik a trieszti, isztriai, dalmát és fiumei tájszólás megkülönböztetés nélkül. Aztán meglepett pár szó, illetve az, hogy valóban jó helyen keresgéltem. Aminek nem tudtam a jelentését, csak kacifántos körmondatban írtam le hozzávetőlegesen, az a kanizsella volt. Nos ez fiumano szó: canisela - külső folyosót jelent, és az én körülírásomnak is ez a lényege.
Nem hittem volna, hogy a straca is fiumano: strazza, és izzadtságtörlő kendőt jelent. Azt se hittem volna, hogy a stopa szintén ide sorolandó: stoppa, és kócot jelent, miként a pajol is innen származik: pajol. Azt hittem, a matrikula útlevelet jelent, de nem, fiumánó szó és (útlevélül is szolgáló) tengerészkönyv a jelentése.
És egy horvát szót is találtak: mali ez hajósinast jelent a déli szomszédok nyelvén, de mi is használtuk. Hallatlanul örülök a magyarázatnak, és külön meg kell majd köszönni a szótárban Marzona úrnak és két fiumei segítőjének (mert elküldte a szavakat).

Január 10. kedd, Lisszabon, úton. Éjjel megjött Jan. Én ugyan nem vártam meg, kitettem a betegszoba ajtajára egy papírt, hogy: Isten hozott, itt aludj.
Csak reggel találkoztunk. Amiért megemelem a kalapom előtte, hogy egy éve megszerezte a 3. tiszti képesítést (most 59 éves). Igaz, tisztként nem dolgozott (mert nem nagyon keresnek nyugdíj előtt álló kezdő tisztet sehol, meg kis hajón kapitányi vagy első tiszti képesítéssel lehet csak tiszt).
Remélem többet nem kapunk reggelire megégett hagymás, száraz (mert reggel hat óta áll a sparherd szélén) tükörtojást, mint ma is volt, á la Mikola.
Mikola pontosan délben ment el, se a barba, se Romek nem volt bent, kaját vásárolni voltak a hajónak. Így csak én vettem érzékeny búcsút az ukrán szakácstól, aki havernak kiváló, szakácsnak kevésbé (a mi fogalmaink szerint, mert egészen biztosan jó szakácsa a honfitársainak).
Vacsorára már fasola bretonska (bretagne-i bab) volt (Dariusz szerint: fasola po bretonsku, azaz bab bretonul), az egyik kedvenc lengyel kajám. Ez igazából babfőzelék (ahogyan mi készítjük) egybefőzve hússal és kolbásszal. És ebédkor a spárgakrém leveshez volt pirított kocka! És ez még nem minden, mert a levest tálból kaptuk! Áttértünk az európai stílusra. Mert Mikola szegény kimerte a tányérba, azt hozta, s tette elénk az asztalra.
Jan két hónapot volt az előző hajóján, két napot otthon, és ide hat hónapra jött, ez azt jelenti, hogy Encsinek is ő főzhet. És azt is, hogy Mikola nem tud visszajönni.
Megvan az utunk: Marín - Amszterdam, bálázott cellulózt viszünk.
Az úttal együtt beköltözött egy kis pánik is.
Ugyanis ki és a berakás tető alatt történik, és 18 méter a hangár bejáratának a magassága. Na most. Dariusz megnézte a ship's particularsban (hajó adatai), mekkora a legnagyobb magasságunk.
- Hát úgy néz ki, hogy csak az első árbocot kell letennünk, de ezt nem hiszem el, amíg nem ellenőriztem le személyesen.
S így is tett, az 1:100 méretű hajórajzon megmérte, s örömmel mondta:
- Chifu, megmértem, úgy néz ki, hogy elég az első árbocot letenni.
Mit mondjak, ezt én már biztosan tudtam, amikor elment méricskélni.
Aztán pánikocska van, mert Amszterdamban lesz minden, mi szem szájnak ingere, és főleg bolondokháza. Szerelő, szerelő hátán, élelmiszer minden mennyiségben, fedélzeti és gépészeti anyagok. Így most negyvenkilencszer hallottam, hogy a marini indulásra írjam össze a rendelést.
Meglesz.

Január 11. szerda, úton, Marin. Nem vagyok túl vidám, mert az igaz, hogy a köhögésem jelentős mértékben enyhült, de nem akar elmúlni. Így szóltam Dariusznak, hogy ki akarok menni orvoshoz. Ötre érkeztünk, sima manőver volt, beálltunk a hangárba, így nem lehet akadálya a berakásnak az eső se, amelyik biztosan nem fog holnap esni.

Január 12. csütörtök, Marin, úton. Tízre ígérte az ügynök, hogy értem jön, így féltizenegykor Dariusz rátelefonált. Háromnegyedkor már az ügynökségen csücsültem, és vártam, hogy jöjjön már valaki kocsival.

Poliklinika Marin

Egy hölgy jött értem kék bőrdzsekiben és fehér Skodában.
- Ugye beszél spanyolul? - kérdezte a világ legtermészetesebb hangján, mintha a hajózás nélkülözhetetlen feltétele lenne a spanyol nyelv alapos ismerete.
- Egy kicsit... - mondtam az igazságnak megfelelően.
- Az jó - mondta, csak azt nem, hogy kinek. Nekem, vagy az orvosnak.
A poliklinikán is ezzel jöttek.
- Beszélek mediterránul - mondtam magamban vigyorogva.
- Az milyen? - kérdezte nagyot nézve az asszisztens kislány.
- Kicsi spanyol, kicsi portugál, és sok olasz...
- Az olasz jó, akkor tudunk beszélni - válaszolta, természetesen spanyolul. Ezek annyival jobb népek, mint a franciák, hogy itt nem tudnak, a gall kakasék pedig nem tudnak, de ha igen, akkor meg nem akarnak angolul beszélni.
Aztán jól otthon éreztem magam, vagy egy órát kellett várnom, mire bejutottam a doktor kisasszonyhoz. Az első kérdést nem ismétlem, mert unalmas, és azt válaszoltam, hogy kicsit, de ez neki untig elég volt, mert innen ezer kilométer per órás sebességgel mondta és kérdezett spanyolul.
Azért nagyjából megértettem, ő is engem, végül egy bronchitiszben kiegyeztünk. Adott valami tasakos gyógyszert, amit 10 napon keresztül szedjek, és ha nem segít, akkor röntgenre ki kell mennem.
Remélem, nem kell.
Jan spenótlevessel várt. Sokkal jobb, mint Mikoláé, pedig azt is szerettem! És gulyás (pörkölt) volt, tésztával, de semmi currys karfiol, vagy főtt zöldbab hozzá, csak uborkasaláta!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 4. szerda, úton, Angol csatorna. Az éjszakai őrség nyugiban eltelt, vajon mi lesz délután? Hál' Istennek semmi különös, ha attól eltekintünk, hogy az AIS-ünk csak nem akar működni. Egy hajó se látta a közelünkben az adatainkat.
Mikola jobb füle jobb, már nem fáj, igaz, nem is hall vele. A bal rosszabb, az most kezd fájni. Délután írtam, majd elküldöm a JEL-nek jövő karácsonyra. Persze, át fogom írni, de az alap megvan. Ja, és a mosógép elromlott.

Január 5. csütörtök, úton, Vizcaya. A mosógép megjavítva. Romek azt mondja, hogy egy nagyon hozzáértő valaki az ékszíjat fordítva tette rá, és csak ledobta magáról a tárcsa.
A hídon Müller Péter könyvét olvasom, és mivel azt írta benne, hogy a Séth könyvét el kell olvasni annak, akit ez a téma érdekel, hát most azt olvasom esténként a komputeren. Egyelőre annyit csak, hogy furcsa olvasmány, de ha belekezdtem, át is rágom magam rajta.
Délutánra totálisan "bedurrantam". Orvosság nincs a hajón, a gyógyszertár teljesen üres, Codeinnek kéne lenni, nincs, antibiotikum Doxyciclin mindössze egy dobozzal. Az meg kellett Mikolának, mert a füle már erősen fáj. Odaadja neki Dariusz, de köszönte nem kérte. És miért nem? Na, most fogózz meg:
- Chief, akkor este nem ihatok!
Mondjuk ez igaz. És a kurva vodka fontosabb, mint a füle? Így aztán lecsaptam a gyógyszerre, és azonnal bezabáltam az első szemet.
Este írtam neki CD-t. A zenéimből kiválogatta a tetszőket, és készítettem neki egy mp3-as CD-t. Közben arról tartott előadást, hogy ha Jan hazamegy, akkor visszajönne, mert nagyon megszerette ezt a hajót. Először volt nemzetközi legénységgel, eddig csak ukránokkal, na persze a barba német ott is. Ennek nem nagyon örülnék. Nem a személye ellen van kifogásom, hanem az "ukránul eszünk"-kel tele a hócipőm.
Az esti sült máj cérnametélttel se volt igazán gyere be, de megettem.
A váltója Jan lesz, akivel itt hajóztam az Isartalon vagy öt hónapon keresztül. Majd jókat vitatkozunk megint az amerikai politikán, mert ő nagyon szereti őket, én meg ezek szerint nyilván...

Január 6. péntek, úton, Vizcaya. Bedurrant az idő, északnyugati, így veszettül billegünk, de megyünk, és ez jó hír.
A rossz az, hogy már nagyon tele a hócipőnk Mikola főztjével. Ebédre tegnapi borsóleves, tele hússal, ami nem is lenne baj, de a levesbe a hulladékhúst főzi, mindenféle mócsing, borzasztó. Aztán valami szelet hús, generálszósz, dinsztelt káposzta, knödel. Borzalom, már ami a knödelt illeti (krumpli gombóc, de "knödel" porból). És erre fel, mit kapunk vacsorára? Darek (Dariusz) elborzadva mondta váltáskor:
- Chifu, sült hal van knödellel! Ráadásul a lepényhalat már délutáni kávékor (ez három órát jelent) elkészítette, azóta meleg sütőben tartja, teljesen száraz.
Így aztán a knödelhez hozzá se nyúltam, a halat megettem, száraz, a bőre, mint a tapló...
Csoda-e, hogy éjfélkor megettem egy szelet kenyeret (szokásommal ellentétben)?

Január 7. szombat, úton a spanyol-portugál partok előtt. Viszont a maradék hal arra jó volt, hogy a hajnali szolgálatban megettem (ilyenkor, mivel hűtőből eszem, nem gond, hogy hideg, nyúlós a bőre, a fő, hogy kenyér nélkül is elveri az éhem.) Úgy érzem, kezd bő lenni a múltkor Lisszabonban vásárolt nadrág.
Viszont a franc egye meg a főtt virslijét csigatésztával, ezt adta vacsorára. Azt hiszem, a baj az, hogy lusta megtisztítani egy kiló burgonyát.
Most már rettenetesen tele a hócipőm, hogy állandóan a kajával foglalkozom.
Este nem igazán tudtam aludni. Lefeküdtem én nyolckor, de negyed tízkor felkeltem, mert nem ment az alvás. Inkább egy kicsit fabrikáltam a honlapomat. Tíz körül jön Dariusz:
- Chifi, ez nagy bukás lesz!
Dunsztom nem volt, mirõl beszél.
- Hétfő reggel kilenckor Port State Controll. Setubalban megfogtak, mielőtt beszálltál, novemberben, letelt a két hónap türelmi idő, most jönnek ellenőrizni, hogy minden ki van-e javítva? De a járó nem készült el, nincs navtex készülékünk, botrány lesz!
És ebben lehet némi igaza. Én azt mondom, majd meglátjuk. Az én dolgaim rendben vannak, jöhet bármilyen ellenőrzés, naprakész minden.

Január 8. vasárnap, úton, Lisszabon. Éjjel lementem a kambúzába, hogy körülnézzek kaja ügyben. Hát rájöttem, hogy miért ad Mikola mindenféle ínyencséget normális köret helyett. Nincs egy szem burgonya, egy szem rizs... Úgy látszik, ügyesen gazdálkodik.
Érkezés a tervek szerint.
Utána megnyiretkeztem (ahogyan Nagyszékelyben a hajvágást mondták), Romek egészen ügyes fodrász. Azt mondta, hogy a levágott hajból 100 méternyi futószőnyeget fog készíteni.
Megbeszéltem Dariusszal, hogy lehozom az asszonyt útra, mielőtt hazamegyek, de ehhez a következő barba engedélye kell, így egyelőre csak a papírokat intézem. Nimródot ráuszítottam az édesanyjára, hogy tanítsa kicsit angolul, hogy a reptereken tudjon boldogulni. A fiam szeme először kikerekedett, de aztán elvállalta.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 1. vasárnap, úton a norvég partoknál. Csendes volt a szolgálat, a tenger is simább, sokat gondoltam haza... Remélem, mindenki jól töltötte a szilvesztert. Én a körülményekhez képest, jól.
Délben azt mondja Mikola:
- Chief, gyere le háromkor a szalonba. Lesz torta, meg pezsgő, ma van a negyvenhatodik születésnapom! Ez igen! Újévi gyerek a szakácsunk!
Hát akkor ott a helyünk! Még a barba is felkelt előbb, mint szokott. Én is lementem három előtt három perccel, csak ki hiányzott? Na, ki?
Hát persze, hogy Vincente. Ugyanis ő háromkor ment zuhanyozni, és mire meg méltóztatott jelenni, már lement a kis ünnepség.
Remélem, a Magyar Hagyományőrző és Ellenőrző Hivatal elnézi, hogy nem fogyasztottam lencsét január elsején, és ennek ellenére engedélyezi, hogy némi pénzhez juthassak a 2006-os esztendőben is. Mert ha kell, igazolást is tudok szerezni Mikolától, hogy nincs a hajón ehető lencse. Nem ehető van, és az még penészes is, nem tudom, mi a francnak tartogatja.
Dariusz nagyon szurkol a vasárnapi kellemes (azaz legkésőbb délutáni) érkezésért. Ehhez több mint nyolc és fél csomós sebességet kellene hoznunk.

Január 2. hétfő, úton az Ekofisk olajmező mellett. Az Ekofisk, ugye tudjuk, azért érdekes, mert telefonvonalat jelent. Encsike fel is hívott hajnali négykor. Szegény egyedül volt otthon szilveszterkor, annyira fájt a feje, hogy nem tudott elmenni Erzsikéékhez, pedig a tortát, amit szokott vinni, már eljuttatta. Egyedül volt, de nem magányos, mert tudja, hogy én vele vagyok mindig.
Gyönyörű napunk volt, ami az időjárást illeti. Ám szegény barbának elrontották a napját, láttam, eszi a penész, magában zsörtölődik, fűnyírózik a hajóbérlővel, vitatkozik, magyaráz, és közben szomorú.
Reggel leadta a poziciós jelentést, és hamarosan kapott egy nyegle táviratot, hogy mi történt, három nap alatt összeszedtünk egy napos késést? Mi a fenét csinálunk mi? Talán kicserélték a főgépet egy kisebbre...
Holnap reggel kell válaszolni, hát biztos, hogy Dariusz nem fog aludni. Ha a helyébe lennék, én már biztos elküldtem volna a jó büdös francba a hajóbérlőt.
Délután takarítjuk a hidat. Mit diktál a logika? Hogy felülrõl lefelé haladjunk. Azaz a magasban levőket portalanítom, letörlöm nedves ronggyal, majd az alsókat. Na, igen. A logika azt diktálja, de nem a Vincente-é. Ő felsöpört, aztán letörölte az asztalt, majd a felette levő polc következett, de nem a felső, hanem az alsó része, és legvégül a felső. Ezután megmutattam, hogy most fordított sorrendben is törölgessen, mert az alsókra fölülről kosz hullott.
- De hát azzal már végeztem, chief... - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Addig nem, amíg piszkos! - mondtam, és belátta, vagy nem, de megcsinálta.
Este mozi. Gyorsan befejeztem a DVD-t, amit Mikolának szántam. Megnéztük, sikert aratott, mindenkinek az első kérdése persze ez volt:
- Kaphatok majd egy másolatot?
Ez nem rossz érzés, csak marhára munka és időigényes.
Megfáztam, kapar a torkom.
Olvasom Müller Pétert, és beugrott egy novellatéma. Holnap elkezdem, ma nem tudom, mert a mozi után Mikolának másoltam még fotókat CD-re.
Éjfélkor, amikor felmentem a hídra, a barba azzal fogadott:
- Azt fogom nekik írni, hogy... - szóval hat órán keresztül fűnyírózott.

Január 3. kedd, úton Északi-tengeren. Délelőtt elküldte a barba a magyarázó táviratot a hajóbérlőnek. Persze, nem ették a kását olyan forrón... Mert egy dolog fűnyírózni, és azt mondani, hogy:
- Megírom nekik, hogy a Lys Chris a Flying Express, mi pedig a Broken Arrow vagyunk.
Azaz a Lys Chris a Suhanó Expressz, mi pedig a Törött Nyíl.

Nem tudom, írtam-e valahol, ha igen elnézést, de jobb kétszer megmagyarázni valamit, mint egyszer se. Szóval, ha valaki nem tudná, hogy mi a fûnyírózás:
A nyuszi elmegy a medvéhez, hogy elkérje a fûnyíróját. Útközben morfondírozik.
- A medve koma egy rendes szomszéd, biztosan odaadja a fűnyírót. De mi van, ha neki is kell? Akkor biztosan azt mondja, hogy nyuszika később odaadom, most nekem is kell a fűnyíró.
Megy tovább, morfondírozik:
- Igen ám, de mi van, ha mégse akarja odaadni, és azt mondja, hogy rossz? Nyuszika, most nem tudom odaadni, gyere a jövő héten... mert a medve, ha szemétül letagadja is, azért a barátom, egyszer csak odaadja.
Megy tovább, morfondír:
- De mi lesz, ha egyáltalán nem akarja odaadni, és azt találja majd ki, hogy eladta, csak azért, hogy ne kelljen nekem odaadnia? Hát ilyen rohadék ez a medve...
Odaér a medve házához. A bundás a kertben nyírja a füvet.
- Szervusz nyuszika, mi szél hozott?
- Tudod mit, medve? Cseszd meg a fűnyíródat! - mondja a nyuszi és mérgesen odábbáll.
Szóval a fűnyírózás a magadban való morfondír, amikor beolvasol valakinek...

Mivel a tulaj leküldött egy indítómotort Sunndalsörába, azt Romek beszerelte, és az indítás után darabokra tört, most a gyártó cég képviselője mindenféle kérdést intéz a barbához. Amint megjött a vonal, mindketten ott nyüzsögtek a hídon, így nem is volt alkalmam arra, hogy az sms vétele után nyugodtan beszélhessünk Encsivel. Ehhez még hozzájött, hogy elhagyta magát az AIS, és egy adatot se írt ki a hajókról, de egy ki- és bekapcsolás után minden helyreállt. Utána megvigasztaltam Dariuszt, hogy a Lys Chrisen is így kezdődött, és végül szerelőt kellett hívni. Ettől a kifejezéstől, hogy "szerelőt kell hívni" a barba már úgy irtózik, mint ördög a szenteltvíztől.
- A tulajdonos azt fogja mondani, hogy a captain nem tud semmit megoldani, minden elromlik nála... - kesergett, és ennek is van némi igazságalapja, ismerve az embereket, hogy sose önvizsgálattal kezdenek, hanem rögtön a másikra mutogatnak.

Mikola baja

Mikolának valami baja van a fülével. Délelőtt jön:
- Chief, ki kellene mosni a fülem.
- A barbának szólj, ő felügyeli a gyógyszerszekrényt.
- De nálad van a fülmosó.
- Hát ezt miből gondolod? - kérdeztem, és tátva maradt a szám a csodálkozástól.
- Romek mondta. Amikor a villanyt szerelte nálad, látta fürdőszoba polcodon.
Leesett a tantusz.
- Ja, persze, van ott egy gumiballon, aminek csőre van - mondtam teljes szívembõl röhögve. - Ha akarod, kimosom vele a füled, de ez privát, és ezt én arra használom évek óta, hogyha szorulásom van, beöntést adok magamnak... Hozzam? Mossam? - kérdeztem vigyorogva.
- No! No! - tiltakozott Mikola.
Este, miután a barba nem adott neki semmit, megvizsgáltam a fülét, mivel nyomásra érzékeny, gyulladásra gyanakszom, és elmentem, hogy adjak neki fülcseppet.
Kinyitom a gyógyszerszekrény vasajtaját.
Ha nem vagyok olyan fürge, mint vagyok, akkor most kevesebb lábujjam lehetne, mert az ajtó úgy esett ki a helyéről, hogy a sarkával landolt a földön.
Kell nekem mindig csak nyitogatnom, nem? Ezt is meg kellene javítani.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 29. csütörtök, Sunndalsöra, folytatás. 

Mikola

Mivel a szakács január 8-a körül megy haza, elkértem a spenótleves, a céklaleves és a lengyel mártással készült hal receptjét, ezeket nagyon finoman készíti.
Egy sör mellett volt egy sztorija is:
- A volt szovjet államok közül a balti köztáraságok, meg Ukrajna főznek európai módra, a többi, hát... sajátos nemzeti koszton vannak - kezdte a mondókáját, s aki akar, egyetérthet vele, meg vitázhat is, én egyiket se teszem. - Az orosz konyha, hogy is mondjam, talán nem sértem meg őket, ha azt mondom, hogy szegényes. - (Ez nyilván az ő tapasztalata, ő tartja a hátát érte.)
- Egyszer, még a Szovjetunió idejében egy rokon fiút vissza kellett vinnem a laktanyába, mivel sorkatona volt. Izmailtól 1400 kilométerre, bent Oroszországban szolgált (mondta a város nevét, de "elfelejtém vala"). Megérkeztünk, de már késő volt, rossz kapuhoz mentem, nem engedtek be, így a közeli kisvárosban megszálltunk. A szállodában egy "szoba" volt mindössze, de hosszú, és afféle állások, beugrók voltak benne, mint egy istállóban. Mi voltunk ketten vendégek. Kérdezzük a "recepciós" hölgyet, hogy van-e étterem a városban.
- Persze, öt perc sétálva - mondta.
Megtaláltuk. Kérdezzük, mi van enni?
- Van káposztaleves, káposztasaláta és hús káposztával.
Egymásra néztünk, aztán bólintottunk. Jöhet. A vodkában nem csalódtunk, de a káposztasaláta erjedt volt, a hús büdös. Így aztán nem ettünk, csak ittunk. Visszamentünk a "szállodába", elővettük a hazait, kolbászt, füstölt húst, füstölt halat, és nekiláttunk. Az illat becsalta a portásnőt.
- Hát, ami nálatok van, az ötcsillagos étterem, minek kellett akkor nektek a városba menni? - mondta, hatalmasat nyelve.
Megkínáltuk.
- Nem tudom, mikor ettem hasonló finom luxusdolgokat - mondta a nő.
Szóval, ha jól belegondolok, nem is kell sok a boldogsághoz, mindössze annyi, hogy találjak magamnál egy valaki ágrólszakadtabbat...

December 30. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund, úton. Szerencsésnek mondható a mai nap. Hál' Istennek, előbb indultunk, mint a tervezett délután négy. Egykor dobj el mindent, így aztán hatra meg is érkeztünk az olajvételező helyre, manőver után alvás, szóval minden összejött.

T-com, akikkel nem szabad szóba se állni

Még Encsi is hívott, meg is lepődtem, mert tegnap este lemerült a kártya, eldumáltuk az összes pénzt róla. Befejezte a rémtörténetét a T-commal.
Egyszerűen elképzelhetetlen, mennyire kiszolgáltatott ez ember az efféle lelkiismeretlen szolgáltatóknak, ahol az ügyfélszolgálatnál buta, nemtörődöm, hozzá nem értő emberek ülnek, akik nem mernek semmi felelősséget vállalni, az ügyfelet egymáshoz küldözgetik, képtelenek egy ügy menetét kiolvasni a hülye számítógépükből, képtelenek rájönni, hol tart a reklamáció, szóval borzalmas!
És ami egyenesen rettenetes, ez a személytelenség, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, ők a basáskodó urak, az elérhetetlenek, a teljességgel megközelíthetetlenek, csak egy idióta menürendszert érhetsz el, amin alig lehet kiigazodni, és muszáj meghallgatnod az idétlen reklámjaikat, szóval borzalmas egy kupleráj, ami a Matávnál uralkodik. Mert lehet, hogy a profitot elviszi a német, de hogy semmit, de semmit nem tett hozzá abból ami jó a német anyacégnél ehhez a szocializmusból ránk maradt vállalatszörnyhöz, az biztos.
Egész karácsony alatt nem volt internet, és ma sikerült kicsikarni szerelőt, de erre ráment vagy ötven ügyfélszolgálati hívás, reklamálás az alvállalkozónál, kétnapi szerelőre való várakozás, miközben ki se adták neki a munkát, szóval borzalmas.
Miért nincs egy európai szolgáltató nálunk?
Miért nem számít semmit a vevő, a megrendelő, akinek a pénzéből élnek ezek a rohadékok?
Ezek is csak olyanok, mint az ELMÜ...
A családban most egy-egy a kilátástalan harcok aránya. Az ELMÜ ellen főleg én küzdöttem (de Encsi is benne volt, természetesen), a MATÁV ellen most egyedül Encsike. (Milyen érdekes olvasni ezt 2024-ben, amikor... hát én durcásan otthagytam a Vodát és több éve újra Telekomos vagyok!)

December 31. szombat. Hétvége, hónap vége, év vége. Mi meg megyünk, egyelőre még elviselhető az idő, de körülöttünk mindenütt viharjelzés van érvényben, hát előbb-utóbb beletenyerelünk. Nagyon kíváncsi vagyok, most reggel (11. 00-kor), hogyan búcsúztatjuk el az óévet?

Ma is Vincente

Délben ezzel fogad a barba:
- Majd jön Vincente és kitakarítja a hidat. Reggel mondtam neki, de valamiért nem jött.
Reggel a munkát a következőképpen adja ki a barba: nyolckor a két matróz felmegy a hídra, és megbeszélik a munkát. Ekkor mondta, hogy jöjjön takarítani.
Mivel nem jött délután se, kérdem a barbát (persze gondoltam, hogy délután nem fog jönni, mivel szombat van, és ilyenkor nincs munka):
- Na, mi van Vincente-el?
Rám néz Dariusz és elkezdett röhögni.
- Délben lementem a szalonba. Ott ül az asztalnál, és eszik. Csak ránéztem, nem szóltam. Erre elkezdett a feje vörösödni, nagy ártatlanul rám nézett, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Elfelejtettem felmenni a hidat takarítani.
Na, ehhez mit tetszik szólni? Nem egészen nyolc másodperc alatt elfelejtette, hogy mi a munkája. Esetleg van egy másik lehetőség is, hogy úgy ver át minket, ahogyan csak akar, mert ennyire hülye embert ötödik generációs számítógéppel se lehet tervezni...

Ma is Mikola

Vacsorára húsgombóc, bélszínből, hát majdnem zokogtam, hogy ilyen finom húst, hogyan lehet ennyire, de nagyon elbarmolni? És kagylótésztával, hát borzalom! Csak azt nem értem, Dariusz miért hagyja, hiszen egyszer megbeszéltük, hogy nem engedi, hogy ennyire megcsúfolja a nemes marhahúst. Tűkön ülve várom a lengyel szakácsot, Lisszabonban lesz a váltás.
Ja, az ebédet nem is mondtam. Szerencsétlen flótás. Nekem akart nyilván kedvezni, mert emberileg semmi baj vele (és ukránoknak biztos finom a kajája is). Szóval valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy nekünk a gulyás szó levest idéz, hát ma "gulyás zuppe" volt ebédre.
Jaj, istenkém!
Amit gulyásnak ad, az valami pörkölthöz hasonló, csak pirospaprika és hagyma nélkül, szóval ez felengedve egy kicsit vízzel, de azért jó sűrű volt, benne sárgarépa és zöldbab, de krumpli egy szál se, és jó rágós hús. Annyira, de annyira nem volt jó, hogy az már őrület... Azért az ilyet úgy kellene csinálni, hogy megnézi, hogyan főzöm, és utána ő is elkészíti, nem pedig a saját feje után. Ukrán észjárással, recept és tapasztalat nélkül nem lehet magyar ételt jól elkészíteni!
Nyilván senkinek se ízlett, mert estére most nem ajánlotta senkinek, ez az elsõ alkalom, hogy a déli leves nem került este az asztalra.
Ezek után nincs sok kedvem 23.00-kor felkelni, éjféli partira, bár az ukrán kaját jól tudja (ha nem húsgombóc).
Sok sms-t küldtem, és kaptam.
Fél tizenkettőkor felkeltem, bár öt perccel előbb, mint az óra megszólalt volna, egy sms ébresztett, Dér Gyuri küldte, nem gondoltam volna, hogy még itt is lesz vonal, de ez valami kósza, leszakadt ág lehetett, mert később semmi, válaszolni se tudtam. Így lementem a szalonba. Mindenki ott volt, a barbát kivéve persze, mert ő a hídon. Ettem egy kis halsalátát (rettentő finom), kis lazacot, franciasalátát. Koccintottunk pezsgővel, aztán fel a hídra, ott is koccintás a mi szilveszterünk alkalmából. Ugyanis tizenegykor Mikola ünnepelte az újévet az ukrán otthoniakkal egy időben, most mi, kettőkor pedig José és Vincente zöldfoki idő szerint csókolóznak majd össze.
Hiába kiabáltam bele a VHF rádióba, hogy Boldog Új Évet mindenkinek, senki nem válaszolt.
Koccintottunk, a családot, a feleségeket, gyerekeket és az otthoni barátokat is belevéve.
Boldog Új Évet mindenkinek!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írdd meg, miről mesélt Mikola!?

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 25. Karácsony, Thamshaven. Ez egy nagyon nyugis nap volt. Mindenki addig aludt, meddig akart, így én is, és megragadva az alkalmat háromnegyed nyolcig húztam a lóbőrt.
Tengés-lengés, telefonálás, kávézás, kis duma, filmkészítés, a mostani videóimat filmesítem. Szegény Mikola, csináltunk pár azonos jellegű felvételt, és most látja igazán, amikor a két felvétel egymás mellett van, hogy milyen ócskaságot sóztak a nyakába a görögök. Mert Szalonikiben vette, ha mást írtam volna, akkor bocs, tévedtem, de most nem keresem meg.
Délután felhívott Martin (Liebe), azt hitte, otthon vagyok. Ezt én nem igazán értettem, mert küldtem sms-t, hogy ide jövök. Márciusban megy vissza, szerintem azt akarta, hogy beszéljük meg, mikor megyek le. Hát nem találkozunk előbb, mint 2006 ősze, mert most úgy tervezem, hogy május végén hazamegyek, és csak ősszel (nem előbb, mint szeptember végén) jövök le hajóra.
Encsivel is beszéltem, kétszer is. M. J. felhívta, mert nagyon érdekelte, hogy mióta és mennyire, milyen mélységben foglalkozom a lélekvándorlásos dolgokkal. Remélem, tetszeni fog a kézirat.
Este megint moziztunk, a Gyűrűk Ura harmadik részét (négy óra mindössze) néztük meg.

December 26. hétfő, karácsony, Thamshaven. Jelentem, megjött az első fagy. Reggel kilenckor mínusz 3 fok volt. Ez a nap is nyugis. Déltől este nyolcig CD-ket írtam Romeknek. Egy csomó 60-as 70-es évekbeli zenét, sok tengerésznótát, olasz népzenét. Örült neki, mint majom a farkának, kapott vagy 150 nótát.
Előbb kellett lefeküdni, mert előbb jön majd a révkalauz. Hajnali fél háromkor teszi tiszteletét. A baj csak az, hogy hiába bújtam ágyba nyolckor, a két nap késői fekvés elég volt, hogy kizökkentsen az alvási ritmusból, és még tizenegykor is forgolódtam. Nem baj, holnap reggel hatkor viszont nem lesz gond az elalvás. (Most Enikő mondaná, hogy: reméljük!)

December 27. kedd, Thamshaven, úton, Sunndalsöra. Hajnalban mínusz hét fok volt. Ez azt is jelentette, hogy a kötelek jól megfagytak, inkább lehetett tolni őket, mint húzni. Valamilyen marha szerzett és küldött (mindkettő egy állat, aki kérte, és aki küldte) egy tankerra való combvastagságú kötelet, amit springnek használunk. Azt hittem, belepusztulunk, amíg kézzel beszedtük Joséval. Csörlővel nem lehetett, mert még nem melegedett be az olaj a hidraulika rendszerben. Őrület volt!
Utána nyugi és menet... Illetve Dariusz kissé nyûgös volt, mert Mikola nem kelt fel manõverre, és senki se ébresztette. Ez persze Vincente sara, mert az õ társa, hát neki kellett volna utána nézni, miért nem jött. Így Romek ugrott be vendégszerepelni. Dariusz szerint legközelebb manõverhez riadóval kelt mindenkit, mert ez nonszensz.
Délután kicsit lehorgonyoztunk a szokott helyen, Frei szigeténél, így aztán este hatra érkeztünk, de ez is korán volt, mert a hajó a helyünkön csak nyolckor ment el. Kikötés, és nyugi.

December 28. szerda, Sunndalsöra. Sikeresen bevásároltam, vettem egy zuhanycsövet, mert a csatlakozónál a régi eltörött, és este végre normálisan tudtam zuhanyozni.
Egész nap a vízvételezéssel nyűglődtünk, de holnapra maradt, mert a vízvezeték befagyott, így délutántól elkezdték fűteni, hogy holnap vehessünk.
Hajnalban egy nagy bulkcarrier érkezett. Több mint kétszáz méter hosszú, a merülése 10 méter, és 35 ezer tonna alumíniumgyártási frincfrancot hozott. Nem is ez az érdekes, hanem reggel, ahogy megyek raktárt nyitni, meglepetten látom, hogy két vontató darál mellette, egy-egy a faránál és az orránál. Hamar kiderítettem, hogy nyilván túl nagy a merülése, és nem tud part mellé állni, és a két vontató eltartja biztonságos távolságban. És így is volt, vagy két méterre a rakparttól volt. Ilyet még nem láttam.

December 29. csütörtök, Sunndalsöra. Valójában nagy nyugi van. Ma sikerült kipróbálnom a norvég tudásom... Azt azért tudni kell, hogy nem tudok norvégül.
Tizenegy körül a rakomány körül ténferegtem a parton. Szép narancsszínű overall, ugyanolyan dzseki, meg sárga munkavédelmi védősisak, ami kötelező a rakparton. Bejön a gyárudvarról egy teherautó, és a sofőr elkezd marhára integetni. Milyen kedves pasi, gondoltam, és visszaintettem. Azt hittem, nekünk hozott vizet, mert tankautóval volt. Kiszáll a fószer, és elkezdi rám zuhintani teljes anyanyelvi szinten a norvégot.
Meghökkentem.
- God nytt år... - mondom neki, hogy boldog új évet, hogy lássa, én is tudok valamit. Ezen nem lepődött meg túlságosan, mert ő is beszúrta:
- God nytt år... - és folytatta a kinorvégozást a szájából.
- Barna i gata ikke kiosk - mondtam, és ezzel minden tudásom kimerült. A barna szót egy újság címlapján láttam és megtetszett, hogy lám, ők is úgy mondják, mint mi, a barna színt. A gata az utcát jelent, ezt többször kifigyeltem skandináv országokban. Az ikke a kikötői darura van felírva, és tetszik, csak jó lenne tudni mit jelent. A lengyelek meg azzal szoktak dicsekedni, hogy a kiosk norvég eredetû szó a nyelvükben. Az "i" is "szok" szerepelni helynevek előtt is... meg mit tudom én. Szóval megmondtam.
A barátom torkára fagyott a mosoly... Csak nézett, mint a rénszarvasbocika. (Aki tud norvégul igazán megírhatná, hogy mit mondtam!)
- A hajó tisztje vagyok - mondtam, persze angolul, és még hozzátettem: - ennyit tudok norvégül, sajnálom...
Erre elkezdett röhögni, mint a hülye, odament a stivadorokhoz, elmesélte, azok is vidultak. Később mondták, hogy először a sofőr azt hitte, valami hibbant, falubolondja vagyok...
A rakodás megy, akkor is, ha nem bámulom őket, csak vizet nem nagyon sikerült vennünk, mert a földben levő vezeték elfagyott, és hiába van körbetekerve fűtőszállal (!), nem melegedett fel eléggé (vagy zárlat miatt nem működött), így aztán az épületből vezették ki a slagot, vagy kétszáz méter hosszan. Igaz, nem napközben, hanem este hatkor, amikor part mellé álltunk (igen, ugyanis az Emma, egy konténeres hajó megjött, azt kirakták három óra alatt, addig mi kint sodródtunk a fjord vízén).
Így most van minden. Víz, elégedettség, és Meglepetés.
A Meglepetés ma délben jött meg, benne a rólam szóló cikkel (otthonról, levélben egy magazin...). Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy jók a fotók (kettő ráadásul az én felvételem). Amikor Dariusz meglátta, hogy ő rajta van az egyiken, majdnem elsírta magát...
- Ha ezt tudom, akkor én is kértem volna egy példányt... - hajtogatta szomorúan. Mivel van még otthon, ezért megígértem, hogy kiolvasom a magazint és megkapja. Örvendett, de nagyon!

Itt még nincs vége a napnakm a következő részben folytatom!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írdd meg, miről mesélt Mikola!?

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 23. péntek, úton, érkezés. Délelőtti kávénál, épp az utolsó filmem mutattam a srácoknak, amikor lejött Dariusz, hogy elmondja a "menetrendet". Hát soha rosszabbat, feltéve, hogy igaz, mert ez olyan szép, hogy gyanús, nagyon gyanús!
A szenteste csendes és nyugodt lesz, mert érkezés 24-én hajnalban, azonnal kiraknak, és rakpart mellett maradunk. Csak 26-án megyünk el, akkor is horgonyhelyre, Freie szigeténél két napot várakozunk, 29-30-án berakás Sunndalsörában, majd át Karmöybe. 31-én este ott lehetünk, ha az időjárás is úgy akarja, s beraknak január másodikán, s este indulás!
Romek elkészítette a karácsonyfánkat

Guiness rekord vagy világcsúcs?

Az a helyzet, hogy valamelyik jár nekünk. Kezdem ott, hogy Edmond hazament. Helyette jött Vincente.
Valamelyik nap a barba - lévén rossz idő, és a fedélzeten nem lehetett dolgozni -, elküldte, hogy kérjen munkát a gépházban Romektól. Dariusz lement egy óra múlva kávéért, s a szalon ajtóban ott állt a matróz. Dariusz félretolta, s kérdi, mi van?
- Captain, itt állok már egy órája, de nem jön a gépész, hogy munkát kérjek tőle... - mondja, majdnem sírva, s ebből azt kellett kiérezni, hogy ő szegény, vele aztán ki lett tolva az ácsorogtatásból kifolyólag.
Lehet ehhez mit hozzátenni?
Ma délelőtt ki kellett cserélni a piros navigációs lámpában az égőt.
- Vigyázzon, le ne ejtse a csavart! - mondta Dariusz. Ez a csavar fogja meg a vízmentes lámpaház tetejét. Vincente tesz-vesz, majd felegyenesedik, és mint a bocika néz a barbára.
- Mi történt?
- Leejtettem a csavart...
Szóval ez a pasi vagy világcsúcsot fog javítani balkezességben, amíg itt leszek a hajón, vagy bekerülünk általa a Guiness rekordok közé...

December 24. Szenteste, úton, Thamshaven. Hajnali negyed négyre kikötöttünk, és rögtön nekünk estek. Délre befejezik, ígérték, és ez nagyon európai hozzáállás a karácsonyi programunkhoz. S nem is sokat tévedtek, mert fél egykor emelték ki a bulldózert a raktárból. Utána a két matróz nekiállt mosni, de nem lesznek előbb kész, mint öt óra. Mások két óra alatt keresztbe lenyelik ezt a melót. Hiába, egy Vincente-el meg Joséval sokáig tart.
Hajnalban készenlétben voltam, ugyanis valakinek csak fent kell lenni. Negyed nyolckor estem az ágyba, fél tizenegyig húztam a lóbőrt. Tizenegykor ügynök.
Na, mit mondtam, hogy gyanús ez a menetrend! De azért az új se rossz. Karácsony után, 27-én hajnali négykor indulunk Sunndalsörába, azonnal kezdik a berakást, 28-án indulás Karmöybe, 30-án beraknak és mehetünk, és ebben még egy napnyi késés is belefér.
Mindegy. Karácsony nyugiban, szilveszter szeszmentesen, semmi gond. Úgyse otthon vagyok, itt meg nem igazán ünnep, mert ahhoz barátok kellenek, hogy jól érezzük magunkat az év utolsó napján, és nem ital.

Fél háromig takarítás a kabinban, elküldtem vagy tizenöt sms-t, kaptam is vagy hatot. Nyilván karácsonyeste más dolguk is van a barátoknak, rokonoknak, mint a telefont lesni. Nekem meg ez a legjobb szórakozásom... Négykor kimentem telefonálni. Körbebeszéltem a családot. Ötig beszéltem. Határozottan jót tett a lelkemnek! Utána zuhany, hajmosás, és hatkor vacsora.
A barba hozott mindenkinek egy-egy kártyát, elején egy szentkép (Jezu, ufam tobie - Jézus, hiszünk benned) felirattal, a hátoldalán pedig egy imádság. Nem idézem, mert én se értem... csak szavakat, néhol mondattöredékeket.
Romek oplatek wigilijovyt hozott, ami szentelt ostya. Ez is lengyel tradíció, a Petrán töltött karácsonykor már leírtam, de itt is annyit, hogy a plébániáról felkeresik a körzet lakóit, adományokat gyûjtenek, és cserébe szentelt ostyát adnak. Ezzel kínálnak szenteste kellemes karácsonyt. Mindenki tart egy ostyát, a másik tör beléle, és megeszik.

A csoportképet Romek készítette, aztán lefotóztam Romeket, és a két képet egybedolgoztam

Íme ezt ettük: mivel nálunk a leves nem probléma, ezért volt választék: háromnapos tyúkleves, vagy két napos barscs? A céklaleves mellett döntöttem, a két lengyel is, a matrózok a tyúklevest ették. Utána füstölt hal volt, meg lazac hajában főtt krumplival. Ezt még a barba és Romek is meghámozta, annyira randa volt, nem ették héjastul, ahogyan ez általában szokás náluk. Utána hagymás, olíva olajas, hagymás pácolt hering volt, de a hagyma és olíva Mikola műve, a pác a konzervgyáré. Végül káposztás és burgonyás piroskit ettünk hagymás gombával.
Éjfélkor kerültem ágyba, mert két filmet is megnéztünk vacsora után.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írd meg, miről mesélt Mikola!?

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 18. vasárnap, úton, Vizcaya. Van úgy, hogy az ember anélkül, hogy terhes lenne, kívánós. Napok óta megveszek egy rántottáért! Lisszabon előtt jött rám, de türtőztettem magam, mert azt mondtam, Lisszabonban az lesz reggelire. Nos, palacsinta volt. Akkor majd La Corunában! Valójában azért nem rohantam a manőver után aludni, hogy reggelizhessem. Naná, hogy nem rántotta volt, hanem vargabéles (szerűség, de finom). Így ma hajnalban, az őrségben alkottam magamnak jó kis hagymás rántottát.
Délután mentőcsónak riadót tartottunk. Dariusz ilyenkor nagyon él, magyaráz, oktat, ez azért jó, mert nem nekem kellett tartani.
A filmjeim készülnek.

December 19. hétfő, úton az Angol csatornában. Jobourgnál tudtam beszélni az asszonnyal éjfélkor. Délután pedig Dovernél.
Dariusz ki van akadva.
Romek azzal jött, hogy a segédgéphez küldött alkatrészek közül hiányzik valami starter, így nincs ki a három segédgépünk...
Elkészült a DVD, az RMS Andromédán készült filmekből, csak az a baj, hogy az Izlandi nem fért már rá, annak egy új lemezt kell feláldoznom, de nem baj. Az öt film jól be lett osztva, az egy órás lemezen maradt 24 másodperc szabad hely!

December 20. kedd, úton, Északi-tenger. Délután beszereltük az új Navtex készüléket. Aztán kiderült, hogy mégsem. Azaz igen, de nem azt. Hanem a fax receivert... Szóval a Navtex vevő nyomtatója eltört, Moerdijkból elvitte a szerelő, és hamarosan a tulaj üzent, hogy egy újat küldenek. Meg is kaptuk Lisszabonban.
Ez idáig nem volt érkezésünk beszerelni.
Na, ma összejött, minden rendben. Illetve látszólag. Mert ez egy nagyon drága és szuper készülék, ami tud időjárási térképeket venni és nyomtatni, de nem beszél navtexül. (A Navtex időjárást, navigációs figyelmeztetéseket, segélykéréseket vesz.) Ez azt jelenti, hogy nincs benne a navtex modul. Pedig nekünk semmi szükségünk erre a faximile vevőre, csak a hiányzó modul kellene, ami önmagában is kapható, és nem is egy különlegesen drága, míg ez az izé állítólag nagyon drága. Akkor az árát a tulaj kidobta az ablakon, mert nem tudjuk  használni. Csak akkor, ha megveszik és elküldik a hiányzó egységet.
Dariusz azt mondta, hogy nem jön vissza többet Held hajóra, és neki igaza van. Nekem, arra a kis időre mindegy.
Megyünk, mint az olajozott menykő, persze most, amikor nem sietős, van sebesség, csak amikor sürgős az érkezés, akkor nem megyünk!

December 21. szerda, úton, Északi-tenger. Éjszaka megcsináltam az Izlandi filmem. (Ja, olyan egyedül vagyunk itt a víz közepén, hogy egyetlen hajót se láttam 6 óra alatt.)

A Windows csodája

Pár másodperc híján 20 perces lett, persze ebben benne van a skageni érkezés, és a budapesti is. Viszont elfelejtettem "alázenézni". Így, amikor lejöttem a hídról, megzenésítettem, és újra elindítottam a programot. Azt tudni kell, hogy ezt a kis memóriájú (256 MB RAM) laptopot nem videószerkesztésre találták ki, ehhez sokkal nagyobb memória kellene. Nos, a húsz perces filmet jó két és fél óra alatt készíti el. Akkor elindítom, és gyerünk aludni. Majd ha felébredtem, megnézem.
Tízkor felkeltem, látom a laptop kikapcsolva.
Na, a fene essen bele, megint nem bírta a strapát.
Lementem a szalonba, megnéztük az RMS 2 DVD-t. Mindenkinek nagyon tetszett. Romek azt mondta, hogy neki is kell a Saimaa tavon készült film. Vissza a kabinba. Kicsit dühöngtem magamban, hogy újra kezdhetem a film kódolását. Bekapcsoltam a laptopot.
Kép helyett visít: "Critical low battery", azaz az elem ki van merülve!
Na, most én visítottam!
Én lökött! Amikor elindítottam a programot, elfelejtettem a hálózatba dugni a tápegységet, hát a telepet teljesen lemerítette. Mi a megoldás? Be kell dugni, és újra bekapcsolni. Megtettem. És láss csodát: ahogy a laptop feléledt, onnan folytatta a munkát, ahol kikapcsolt, nem kell újraindítani, nem veszett el másfél órai munka!
Ezt nem vártam volna egy Windowstól. Most meg vagyok rendülve, hogy ilyenre képes...
Innen kevesebbet fogom szidni, csak akkor, ha megérdemli, és az is épp elég (bár ég a pír az arcom Linuxos felén, hogy azt kell mondanom, hogy eddig az XP-vel meg vagyok elégedve!).
Délben Ekofisk, de olyan messze ment el mellette a barba, hogy nem volt vonal. Az ügynökség üzente, hogy érkezés után azonnal rakodás, mert egy másik hajót is várnak. Nesze neked karácsony! Bár nem eszik a kását olyan forrón...

December 22. csütörtök, úton, Északi tenger. Későn jött a rossz idő. Hiába esett le a sebesség 6 csomóra, ez nem elég ahhoz, hogy 24-én este 5 körül érkezzünk. Hajnalban mindenképpen ott lehetünk (remélem, most jól elkiabáltam, de ha igen, akkor meg ki fogunk esni a cipõnkbõl, olyan rohadt időnek kell jönnie, bár North Utsira körzetére 10-es északnyugati orkánt ad az előrejelzés...).

Esmeg Mikola...

Este váltáskor ezzel jött a barba:
- Na, Mikola megint alkotott!
Hát, igazán kíváncsi lettem, vajon mit? Aztán vacsorára valamilyen (amúgy finom) csirke volt, és hozzá délről maradt főtt burgonyát ajánlott, és mivel rosszat gyanítottam, azt kértem heves bólogatások közepette. Így aztán jobban jártam, mint Dariusz, aki szarráfőtt cérnametélt masszával kapta.
Azért tudok ám más rémséget is! Tegnap ebédre nyúl volt! Ilyet se pipáltam még a hajózásom alatt! Azt mondja a szakács, hogy kell a változatosság, és ebben igaza van. Nos a nyúl is változatos volt. Egy szép, pirosra sült combot kaptam, és hozzá párolt vöröskáposztát. Ebben nincs semmi különös, ugye? (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha valaki otthon párolt káposztát akar adni, azt felnégyelem, és olyan étterembe be se teszem a lábam, ahol ezt kínálnak!) Nos, ehhez nyilván tökéletesen passzol a kapros tormamártás, mert a "kváposzta tormamártással" kimondott gourmand-ság. És, mivel köret is kell, és cérnametéltből (0 tojásos, vizenyős massza) hegyek állhatnak Mikola mögött, hát azt "kelletet" volna ennem, de mondtam neki, hogy az engem hizlal, és ezzel nem is állítottam valótlant!
Egyébként franciásan eszem, mert végül is amit ad, az mind ehető (ha nem cérnametéltet alkot). Ugyanis a francia barbák mindent külön ettek. Először a salátát, aztán a zöldséget, rizst, és végül a húst.
Így jártam el én is: megettem a finomfőzeléket (zöldborsó, apró, guszta kis sárgarépák tejes habarással, igazán ízletes volt). Ezután a párolt káposztát (ímmel-ámmal), végül a főtt krumplival (a finomfőzelék habarékát meghagytam, összetörtem a burgonyát, összekevertem, na, milyen jó lett, igaz, így nem franciás módi, viszont otthon így szoktuk, mert együtt mindent, arra nem vitt rá a lélek.

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 16. csütörtök, úton, La Coruna, úton. Éjfélkor azzal fogadott Dariusz, hogy fél hét után érkezünk csak, holott délután még hajnali kettőt adtam meg Finsiterre forgalomellenőrzésnek.

Ítéletidő!
De azért csak vánszorogtunk, és ahogyan közeledtünk La Corunához, a takarásban kezdtünk felgyorsulni. Fél hatra ki is kötöttünk.

Amiért (majdnem) puszi járt...

- Chifi, menj aludni, egy óra is sokat ér, nem tudjuk, mikor jön bárki is...
De volt sok apró-cseprő dolog, és közben nem hagyott nyugodni a nyomtató se. Kinyitottam, megbirizgáltam, a fej kissé csálén állt, igazítottam rajta, rátettem a komputerre, és láss csodát, szebben nyomtatott, mint azelőtt. Így a sajátomat összeszedtem, és viszem a kabinba.
- Mi van, chifi? Nem maradhat a nyomtató? - kérdezi Dariusz megnyúlt arccal.
- Nem kell, megcsináltam a hajóét.
Na, ezért majdnem kaptam egy puszit.

S amiért (majdnem) infarktus jár

Nyolckor lefeküdtem, háromnegyed kilenckor ébreszt Dariusz.
- Itt a draft surveyor!
Föltápászkodtam, kimentem, megcsináltuk a számítást, és elkezdték a berakást.
Tíz körül azt mondja Dariusz:
- Chifi, nem sokat aludt, kettő körül kész a berakás, akkor elmehet, csak éjfélkor jöjjön váltani. Na, ez rendes tőle!
Persze a rakodás nem megy olyan gyorsan.
Kettő körül még volt vagy 400 tonna. Gondolom, előkészítek mindent a draft surveyornak.
Nézem a táblázataimat, valami nagyon nem stimmel. (Na, most hogyan mondjam el érthetően?) Szóval, a hajót megépítették, és ekkor elkészítettek egy táblázatot, amit a számításainkhoz használunk. Pár év múlva átregisztrálták a hajót, megnövelték a hordképességet, ehhez kellett készíteni egy új táblázatot. Na, a régi megvolt, az új nem. Ez a lényeg.
Azaz, nem fogjuk tudni befejezni a draft surveyt, nem tudjuk kiszámítani, mennyi rakomány van bennünk. Ettől tud egy barba infarktust kapni (de mindegyik ám, ha ez későn derül ki!)
Gyerünk, keressük.
Felforgatjuk az irodát, a kabinomat, minden elképzelhető helyet. Persze nincs.
És Dariusz csendes, de látni rajta a pánikot...
Közben a szakács odakint van, a barbának meg nincs meg az előző chief telefonszáma.
Mikola bejött a városból, kérdem:
- Megvan Szergej száma?
- Persze! - mondja, és egy kő esik le a szívemről.
Dariusz felhívja. Dumálnak, végül azt mondja:
- Szergej szerint az irodában van a dosszié, és Hydrostatic Tables a felirata.
Keressük.
Nincs.
Ilyen nincs!
Tízszer is végignéztük az összes dossziét a polcon, amikor tizenegyedszer is nekiállok.
- Felesleges - mondja Dariusz rezignáltan.
- Nem baj! - mondom, de most nemcsak megbillentettem a dossziékat, le is veszem a polcról őket, egyenként. És a harmadik mögött ott van, összegyűrve a puhafedelű irattartó, a megfelelő felirattal ellátva.
Infarktus leküzdve.
A rakodásnak fél ötkor van vége, negyed hatra kész a draft survey. Azt az utasítást kaptuk, hogy 3500 tonnát kel felvennünk. A számítás szerint 3500,001 tonna van bennünk, azaz egy kilóval több!
Fél hatkor visszavonultam a kabinba, zuhany, gyógyszerek, minden, és szunya.
Hát nem kellett altató.
Ja, és a lábam nem fájt, pedig egész nap (éjféltől) a lábamon az MBT (biztonsági, acélorrú) cipő!

December 17. szombat, úton, Vizcaya. Alakítom a honlapom. A naplóim oldalát teljesen újjáírtam. Nagyon számolunk mindketten. Dariusz december 24-én 10.30-at mondott érkezésre, én 24-én 14.00-át. Kinek lesz igaza? Meglátjuk. Az enyémhez 8,2 csomós átlagot kell hoznunk, az övéhez 8,3-at! Délben az út megtett részén az átlagsebesség 8,03 csomó volt!

Böske

Mert én csak így hívom magamban a gépészünket, persze néha hangosan is, de Romek ilyenkor csak somolyog. Mivel a vezetékneve Boszke (ejtsd: Boske), azt hiszem kézenfekvő a dolog.
Csinálom az RMS Andromédán készült videókból a filmjeimet. Romek igényt tart a DVD-re. Ugyanis sokat volt Rohden hajókon, az Andromedán is, sokat járt a Saimaa tavon, hát ismerős minden.
- István, nagyon jó filmeket készítesz - mondta vigyorogva, de hát ő állandóan mosolyog, vagy nevet. Nagyon jól kijövünk egymással. Egy egész délutánt töltött nálam azzal, hogy zenét hallgattunk, és kiderült, hogy minden zeném (kivéve a mantrákat) ismerős és szereti is őket, és ami neki van azzal én vagyok ugyanígy. Át is vettem a laptopra a CD-it.
Amikor kiderült róla, hogy Helben lakik, kérdem:
- Ismered Andrzej £ost?
- Hát te? Te honnan ismered a szomszédom? Még halászhajón is voltunk együtt!
Na, ezt meg én nem tudtam a második tisztről a Petrán, amikor az első szerződésemet töltöttem.

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 13. kedd, Lisszabon, úton. Kilencre jöttek, így annak ellenére ki tudtam aludni magam, hogy csak egy óra után kerültem ágyba. Ja, a foreman állandóan csak hitegetett, hogy tizenegy körül elmennek, de fél egy lett belőle. Majdnem kidolgozták a munkaidőt. Utána zuhanás az ágyba.

Éjszakai látogató

Negyed kettőkor kopognak.
- Nem kelek fel, akárki az... - gondoltam, és falnak fordultam. Még kétszer megzörgették az ajtóm, aztán abbahagyta, akárki is volt. - No, hál Istennek, alhatok - nyújtóztam el kellemesen.
- Captain! - hallom, hogy megzörgetik Dariusz ajtaját, hát erre már fel kellett kelnem, mert a valakinek úgy látszik, mindenképpen tisztre van szüksége, hát kinéztem a folyosóra. A hang alapján már tudtam, hogy Jose az.
- Mi a baj? - kérdeztem álmosan, kócosan.
- Chief, a kapunál valami igazolást kérnek a hajótól, hogy a rokonaim legálisan vannak a hajón.
Ez igen csak elképzelhető volt, mert Dariusztól engedélyt kapott, hogy a nővére, sógora és annak a fia meglátogassa. Oly annyira, hogy aztán itt is ebédeltek. Így aztán megírtam a kért papírt, Jose nagyon hálálkodott, de én már nagyon vártam, hogy tűnjön el, mert csak zokniban volt, és olyan büdös volt a lába, hogy az felért mindenféle altatógázzal, teljesen elkábultam tőle, így aztán nem is emlékszem, hogyan kerültem ágyba, csak arra, hogy reggel hétkor csörög a vekker.
Talán valami ilyesmit kellene felírni az asszonynak is alvászavar ellen... (Jaj, ez csúnya volt!)

Itt állunk miniszter nélkül...

Igen, mert Edmond kihajózott. Szállodába megy, és Rotterdamba repül holnap hajnalban, majd onnan haza Accrába. Nos, egy kész kabaré volt, amikor kicuccolt a partra. Már akkor gyanús volt, amikor elkezdte kérdezni, hogy mennyi a súly, amit magával vihet. Hát nem tudja, hogy negyven kiló? Húsz kiló kedvezményünk van. Aztán amikor elkezdte kihordani a csomagjait, az ügynökségi fullajtár csak nézett!
- Az egész hajó hazamegy? Ennyi csomag hat embernek is sok!
Hát nyilván ezért érdekelte annyira a súlyhatár! Szerintem rendesen megközelíti a 100 kilót a poggyásza. Amikor látta, hogy a taxiba se fér be, annyi holmija van, két ötkilós mosóport itt hagyott. Nem értem, mi a fenének viszi haza? Otthon nincs? Egyszer már hazaküldött holmikat egy rakat euróért. Most fizeti a másik felét, mint túlsúlyt, feltéve, hogy lesz elég pénze.
Teljesen úgy ment haza, mintha magyar tengerész lett volna a szocializmusban...
Ez a fajta hazautazás abszolút jellemző azokra a tengerészekre, akik "templom egere" országban laknak. Cipelnek mindent haza.
Hét óra körül megtudtam, hogy ellentétben az egész napi "előrejelzéssel" csak kilenc körül fejezik be a kirakást, hát Dariusz elküldött aludni. Ledőltem az ágyra, és úgy elaludtam, mintha ezért fizetnének. Nem tudom, mit tud a Lys Line, de nekünk a la corunai ügynökség azt mondta, hogy csak péntek reggel kezdik a berakást, és mi állandóan csütörtök délutáni indulással számoltunk, hát úgy tűnik, megcsípjük a karácsonyt Norvégiában (csak nehogy pofára essünk, és karácsony után érkezzünk rossz idők miatt!).

December 14. kedd, úton. Azt hiszem, nem nagyon kell számolni, mert minek? Azt se tudjuk, mikor érünk La Corunába, nem tudunk számolni, mert hol 4, hol 7 csomóval megyünk... Északkeleti 6-7-es szél van, mi pedig üresek vagyunk. Nagyon tele a hócipőm a ballasztmenetekkel már!
Arra "ébredtem", hogy nincs WC. Azaz van, csak víz nincs hozzá. Valami szivattyú eltört. Dariusz nagyon ki van akadva, hogy nap, mint nap elromlik valami.
Olvasom a Müller könyvet. Most olyan részhez értem, amit kétkedve fogadok, illetve nagyon nehéz így elfogadnom. De azért érdekes. És van egy megállapítása rögtön a könyv elején, amiről most látom, mennyire nem igaz! Ugyanis arra kéri az olvasót, hogy mivel tudja, hogy a második rész érdekesebb, azért haladjunk sorban, és előbb az első könyvön rágjuk át magunk. Engem az első sokkal jobban megfogott! Az első rész a mély tartalom, a második könyv a mese, sztori, történet... Nagyon szívesen elbeszélgetnék az íróval ezekről a dolgokról, főleg úgy, hogy előbb olvasná el az én könyvem, a Mi lenne, ha... címűt, mert ez lett a végleges címe a Mocsárvirágnak. Nagyon sok hasonlóság van a két könyvben, de úgy, hogy még csak nem is rímel az enyém, az övére. Amikor a két könyvet be kell "skatulyázni", mindkettő azonos címke alá kerülne, a reinkarnációhoz. Roman este belehallgatott a zenémbe, amit CD-re írtam itthon, és nagyon megörült, amikor megígértem, hogy írok neki audió CD-t, ha vesz ürest.

December 15. szerda, úton. Ma délelõtt kilenckor kellett volna érkeznünk, ha rendesen tudtunk volna jönni.
Hajnalban találkoztam egy őrülttel. Onnan tudom, hogy az volt, mert vitorlással jött. Ilyen időben! Az ember nevű állat még mindig tud meglepetéseket okozni.

Ez egy kurwa hajó

Délután Dariusz magából kikelve jön a hídra:
- Kurwa... kurwa... ezen a hajón minden elromlik! Bármihez hozzáérsz, az tönkremegy! Most mi a fenét csináljak? - üvölti vörös fejjel, és ököllel úgy hátba vágta a kamionülést, hogy beszakadt a hátulja.
- Nyugi, nyugi - próbálom csendesíteni. - Mi történt?
- Nem működik a rohadék nyomtató! Most hogyan nyomtatom ki az érkezési papírokat? Hogyan, chifi? - kérdezi vörös fejjel, majdnem sírva.
- Na, lemegyek, megnézem, hátha lehet vele csinálni valamit.
- Oké - kap az alkalmon. - Addig én figyelek - mondja, és beült a lyukas hátú ülésbe.
Ám hiába próbáltam bármit: duguláselhárítás, tesztoldal, tintakazetta csere, semmi se segített.
- Nem megy... - jöttem vissza a hídra.
- Vetetek egy újat az ügynökséggel - mondta mérgesen -, de addig is mi lesz? Négy oldalt ki kéne nyomtatnom! Hogy ezen a rohadt hajón minden elromlik...
- Holnapig kihozom a saját nyomtatóm - mondtam.
- Chifi, megtenné? Ez jó lenne!
Megtettem. Kihoztam. Gyorsan kinyomtattam a szükséges iratokat, és mentem a hídra.
- Na, akkor minden rendben.
- Köszi! - mondta vigyorogva. - Akkor most lehet nyomtatni, ugye?
- Hát persze.
- Akkor megyek és megcsinálom a beszerzési számlaösszesítőt. - vigyorgott.
Tíz perc múlva megjelenik, vörös fejjel:
- Nem a nyomtató a rossz, hanem a komputer. A te nyomtatód se működik! - és csapkod, és káromkodik.
Mint a hülye nézek rá:
- De hát nekem működött! - aztán kapcsoltam. - Egy pillanat, kijavítom a hibát...
Ő is jött le velem, mert kíváncsi volt, mi a baj.
Gyorsan kiválasztottam, mint alapértelmezett nyomtatót a vezérlőpulton, onnan kezdve minden rendben volt.
A lakótér úgy bűzlik, mintha klotyóban laknánk, de legalább is ennénk, mert a szalon odalent van. Jó lenne, ha a két matróz a WC-t leöntenék vödörből használat után...

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 11. vasárnap, úton a portugál partoknál. Hát kérem, örömmel jelenthetem, hogy megszenvedtünk érte, de itt a nyár. Délután 21 fok volt, igaz a napsütéses oldalon, de árnyékban is 19! És szép sima a tenger, lágy szellő fújdogál, az ég kék, a fű zöld (valószínűleg, valahol, valakinek, aki megérdemli) és megyünk Lisszabonba, s ha minden jól megy, másfél napos késéssel meg is érkezünk hétfő délután.
Befejeztem az Andromédán készített videók DVD-re írását. Ez azt jelenti, hogy 59 percnyi anyag van az egy órás lemezen! Tizenhárom film fért rá, és mivel maradt még másfél perc, ezért "írtam" egy félperces filmet, amin nincs semmi, csak ez a felirat: "Ez a film azért készült, hogy ne tizenhárom legyen a lemezen...". Mert babonás nem vagyok, de jobb biztosra menni.
Időnként gondom van a lemezíró programmal. Némely filmet nem hajlandó elfogadni. Nem először jártam így vele, és nem tudom, mi lehet az oka. Ma jött egy ötlet, és a "gyanús" zenét kivettem a filmből, s így elfogadta. Azt hiszem, ami zenéből a program ki tudja olvasni a copyrightot, azt nem írja ki lemezre, de ez csak az én agyszüleményem...
Most már várom a második rész elkészültét, hiszen azon lesz a Saimaa tavi jeges kaland, Düsseldorf, Oslo és Izland, mind nagy élmény volt!
Olvasom Müller Pétertől a Kígyó és kereszt című könyvet. Egyszerűen nem lehet letenni... Ezzel is úgy jártam, mint a Gyűrűk urával. Első olvasatra hótt unalmas volt, és most mintha teljesen más könyvet olvasnék. Ez a pasas olyasmiket tud, amit kötelezően kellene az iskolákban tanítani, de legfőképpen a politikusoknak lenne jó, ha ebből a nézőpontból átgondolnák az életüket, munkásságukat... persze ez azért nem megy, mert amelyikben van egy szemernyi lelkiismeret, az felhagyna az eddigi tevékenységével.
Azt írtam, nem lehet letenni, pedig nem igaz. Sokszor be kell csukni, és végiggondolni az olvasottakat. Megrendítő élmény! Évek óta kerestem ilyen olvasmányt, és ki gondolta volna, hogy megvan, csak Encsi elrakta, jó hátra, más könyvek mögé!

December 12. hétfő, úton, Lisszabon. Szépen megszerveztük az érkezést. Lassítva jöttem, hogy 60 mérföldre legyünk a fervéj bójától reggel hatkor. Így kora délután érkezünk, este hatkor kezdik a kirakást, holnap elmegyünk La Corunába.
Most Edmond vigyorog, mert Vasoulla szokás szerint az utolsó pillanatban intézkedett, és a matróz váltója úgy néz ki, nem tud lejönni, mert nem kaptak helyet a repülőn. Ez rohadt jó ám! Több mint kilenc napja tudja, hogy ma rakodunk Liasszabonban, és ma reggel kezdtek utánanézni a jegynek. És most olyan nincs, szóba se jöhet, hogy akár öt percet is várjunk a váltóra, mert a menterendünk irtó szoros, rohannunk kell, mint egy megveszekedett gyalogkakukknak (és szerintem még így is lekéssük a karácsony előtti berakást Sunndalsörában), hogy 22-én kirakhassunk Thamshavenben. A Lys Line arról ábrándozik, hogy 23-24-ig berakunk Sunndalsörában, s szenteste elindulhatunk az alumíniummal. Ezek a szerencsétlenek nem veszik sose figyelembe az évszakot, és azt például, hogy ezen az úton 8,1 csomós, az előző, Setubal-Moerdijkon 7,4 csomós átlagsebességet hozott a hajó.

Minő változás!

Avagy hátra arc, de lehet hogy előre arc, ez az, ami hallatlan jó érzéssel tölt el, még akkor is, ha nem értem...
Ezt Dariusz hajtotta végre. Egyszerűen nem lehet ráismerni arra a két lábon járó gyomorfekélyes görcsre, aki a Lys Chrisen volt. Kellemes ember, kiderült, lehet vele beszélgetni, nemcsak a munkáról, már nem aggódással telnek a napjai, hanem ha a tulaj ír, vagy mond valamit, ami nem igazán tetszik, vigyorogva intézi el egy "fuck off" kíséretében felmutatott középső ujjal.
- Legfeljebb hazamegyünk, chifi... - közli vigyorogva.
Kikötés előtt megegyeztünk, hogy az a legjobb, hogyha én megyek ki először, mert érkezés után sokan jönnek, akik a barbát keresik. Ez jó volt, mert később mindenféle indokot szoktak találni, hogy ne mehessek ki. A

Vasco da Gama bevásárlóközpont

után nem kellett kérdezősködnöm, mert már voltam valamikor 2003-ban, amikor még teljesen új volt. Azt hiszem, a Lys Carrieren voltam. A busz minden gond nélkül kivitt, de ott aztán láss csudát, alig ismertem ki magam! Vadonatúj, modern pályaudvar a magasban, a földszinten autóbusz végállomás, alant meg óriási aluljáró, ami mindenhez csatlakozik... És a környék kiépülve, modern irodapaloták, lakóházak, ott ahol három éve pusztaság volt!
Viszont pénzváltó... hát lejártam a lábam, mire megtaláltam.
És ugye egy ilyen bevásárlás azzal jár, hogy keresem az üzleteket. Amit nagyon akartam, nem kaptam: zuhanyrózsát, mert letört a csatlakozója, meg Dariusz kért karácsonyi lapokat, hát az nincs. Csak borítékos, három eurótól kezdődő árakon.
Vettem egy konnektorba való elosztót, amire nagy szükségem van, mert a laptop CD ROM-ja kezdi feldobni a lábát, és ezért a külső meghajtónak (a DVD író) állandóan rá van kötve a laptopra. Aztán egy nadrágot is, mert amit otthonról hoztam, nem bírta ki, hogy lehajoltam benne. Többi a vizuális fantáziádra van bízva.
Befelé jövet nem kerestem semmi buszt, taxiba vágtam magam.
Hát úgy elfáradtam, hogy azt nem tudom elmondani. Hiszen az elmúlt nyolc napban csak ültem, csoda, hogy ilyenkor el nem sorvad a lábam! Szóval most izomlázas még a fülcimpám is a sok mászkálástól. Lefixálták az utunkat: La Coruna - Thamshaven és remélhetõleg: Sunndalsöra - Lisszabon?
Éjfél körül megjött az új matróz, Oliveira Cruz Vincente, szintén a Zöldfoki szigetekről, de olyan nagyon, hogy a másik matróznak a szomszédja, azt mondja Jose, nem lakik messzebb, mint kétszáz méter.

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 7. szerda, úton. Doveri átkelés, vonal, telefon haza. Attilánál megreklamáltam, az elmúlt két forduló eredményét, erre csak azért is két Vasas vereséggel válaszolt, hát érdemes volt?
Az idő annyira megjavult, hogy tudtam térképeket javítani. Ötkor viszont Solent Coast Gard viharjelzést adott, na, ez aztán be is jött, hétkor már fújt a szél erősen.
Fölhívott valaki valahonnan, azzal, hogy jönnek Lisszabonba megjavítani a raktárhidraulikát. Ennek Dariusz nagyon megörült. Igen, mert amikor a tulajjal beszélt, az azt mondta neki, hogy nem áll szándékában új hajót venni, azaz nem akarózik nagyobb összeget invesztálni javításba se. Akkor miért nem adta el két éve a hajót? Tudhatná Mr. Held, hogy a jól karbantartott hajóknál is tizenöt év után már mindenféle hiba előjön, nem tehet semmit, a hajó kezd elöregedni, és minden nap más és más kezd fájni neki.
Elkezdtem az RMS Andromédán készített videókat megfilmesíteni és DVD-síteni. remélem, nem lesz semmi gond.

December 8. csütörtök, úton. Egész nap csak vánszorgunk... Őrségenként (hat óra) alig húsz mérföldet teszünk meg. Ülök a seggemen, és arra várok, hogy mikor tudok majd egy kicsit állni... Borzadály!

Mikola megint

Mikolának január elején jár le a mandátum, de már várom, mikor megy haza szegény. Hogy lehet egy szakács olyan, hogy a bélszínt megdarálja, és seízű, fűszerezetlen húsgombócot készít belőle, majd jól leönti generálszósszal... Borzalom! És ehhez kapok jól eláztatott spagettit! Ez ma volt vacsorára, de a tegnapi miatt majd sírógörcsöt kaptam: daráltbélszín, sok hagymás zsírban kicsit megsütve, hozzá makaróni és cukkínis lecsó. Arról nem beszélve, hogy úgy főz ránk, mintha egy nagycsalád lennénk. Mondjuk hat férfi, az már családnak is nagy. Ezt úgy értsd, hogy készít vagy tíz liter levest. Tegyük fel, céklalevest, amit történetesen jól tud, és szeretem is. Ebből vacsorára is ad, ezzel nincs semmi bajom. Na, másnap kapunk megint céklalevest, amibe aprít egy kis főtt húst, amit ki tudja, honnan szerzett. Vacsorára szintén. Aztán két nap múlva újra felüti a fejét a maradék barscs, és ez megy a legtöbb levessel.
Aztán van egy hülye köret: a knödel. Ez igazándiból burgonyagombóc, de saját bevallása szerint porból készíti, hát meg is látszik rajta. (Nem Mikolán, a gombócon...) Ugyanis meglehetősen semmilyen. Túl lágy ahhoz, hogy jól lehessen vágni, túl nagy ahhoz, hogy egyszerre bekapjam, és túl sokszor van ahhoz, hogy emelt fővel elviseljem.
- A németek nagyon szeretik! - mondta a szakács, és ezzel a germánoknak szerzett egy fekete pontot, akaratán kívül...
Na, ezért nem látni sehol a világon német éttermet, mert ilyeneket esznek, gondoltam. De nem mondtam ki (pedig biztosan van...).

December 9. péntek, úton. A Vizcayára érve elült a vihar, csak enyhén billegünk. Annyira igen, hogy ne lehessen térképet javítani... Vagy inkább csak jó kifogás, mert lusta vagyok? Vagy inkább azért jó kifogás, hogy olvashassak? Ugyanis ma fejeztem be a

Királyhattyú

című könyvet. Ez is hallatlanul érdekes, mint az előző könyvei apának. Amit a könyv olvasásakor nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott... na mit gondolsz, hol? A regény Rákóczi Ferencről szól. Megmondom, nem a csatáiban szerettem volna részt venni. Hanem kedves barátja, gróf Bercsényi Miklós második házasságkötésekor megtartott lagzin. Hát az valami fantasztikus leírása egy korabeli lakomának! Most ezt nem Mikola hozza ki belőlem, nem!

Érdekesség:
Olvasom, miként választják meg Erdély fejedelmévé, és valami nem stimmel! Nem, mert ezt a szöveget én valahonnan ismerem... Az egész ceremónia ismerős, a mondatok, minden.
A magyarázat persze kézenfekvő: reinkarnáció!
Az egyik előző életemben ott voltam az erdélyi főurak között (talán valamelyik inasa lehettem...), és ezért ismerős minden, ezért a dejá vu érzés.
Van egy sokkal komplikáltabb magyarázat is, csak azt most nem tudom leellenőrizni, ezért maradok a reinkarnációnál.
De azért elmondom: fel kellene lapoznom a Kék tükör, az utazás csodájáról című könyvet, ami otthon van, és utánanézni, hogy ott mit is ír apa, amikor Marosvásárhely kerül sorra az utazásai során.
Kár, hogy a két utolsó fejezet felcseréltetett a nyomda ördöge által, de én erről tudtam, hát velem nem babrált ki, de más vajon mit szól? Ez nemcsak bosszantó, ez sírnivaló, és a nagyon szomorú az, hogy így került a piacra egy ilyen jó könyv!

December 10. szombat, úton a Vizcayán. Finisterre keleti vihart ad, és délre már billegtünk jócskán! Most azon töröm a fejem, hogy kiről írjak, mert ugye akkor érdekes a napló, ha emberekről szól! Megvan, legyen:

Mikola

De most ne fõzzünk, elég, sőt sok is, ha ő teszi. Most annak kapcsán jutott eszembe, hogy arról (is) akarok írni, hogy dolgozom az RMS Andromédán készített videóimmal. Beolvasom a komputerbe a kazettákat, 3-5 perces filmeket készítek, és a program kínálta menürendszerrel készítem el a DVD-t. Hallatlan jó játék, és majd kiteszek belőlük az internetre is, hátha tudok profitálni valamit...
Szóval a szakácsunk, szegény...
Ugyanis magamra ismerek benne, legalább is abban, amit tett.
Nagyon szeret videózni. Elmesélte, hol s merre járt, és miféle helyeket videózott le. De a kamerája felett eljárt az idő... Hát, amikor Rotterdamban jártak örömmel vett egyet a kereskedőktől, akik a hajóra jöttek. Nem volt egyedül, a parancsnok is beszerzett egyet.
Sajnos Mikola rosszul járt, mert leejtette, és eltört benne valami, oda a kamera, hogyan fog szegény feje most videózni? Addig-addig fűzte a barba agyát, amíg kötélnek állt, és eladta neki a sajátját. Mikola boldogan videózott, egészen addig, amíg a kihajtható LCD képernyő le nem konyult. Na, nem nagyon, csak kicsit. Attól még lehet vele dolgozni, csak a fejed kell félrefordítani, mintha fél szemmel az égen húzó vadlibákat kémlelnéd, a másikkal meg a kijelzőt nézheted, amíg működik a felvevő.
Megmutatta nekem is nagy büszkén, hogy milyen jó kis gépe van.
Hát ne tudd meg, mit vett ez a szerencsétlen pasi kétszer 300 euróért, mert ugye ugyanezt az árat kifizette a parancsnoknak is...
Egy kalap sz...
Ha nagyon dicsérni akarom, azt mondom, hogy játékszer...
Az Olimpic márkanévre hallgat, 3 megapixeles fényképezőgép videó funkcióval, szóval, ha megér az egész 80 dollárt, akkor sokat mondtam. És mivel nyilvánvaló, hogy lopott holmi, egy ötvenesnél többet adni érte vétek. Ezek meg... na, jobb is nem beszélni róla. Most szegény szakács arról ábrándozik, hogy vesz hozzá egy laptopot, hogy legyen hova menteni a "filmeket", mert ugye negyedórányi felvétellel tele a memóriakártya, és az nem az igazi, hogy mindig vegyen egyet 30-50 dollárért... Itt már ő is érzi, hogy beletenyerelt valamibe, csak még nem látja, hogy milyen irdatlan nagy kupac tetején csücsül szegény.
Azt érzem rajta, hogy akkor, amikor a közelébe került ennek a vacaknak, elkezdett remegni a mindene érte, és nem érdekelte, hogy mit vesz, csak megvegye. Ezt én is átéltem már, és büszkén mondhatom, hogy egyetlen egyszer se jártam jobban, mint ő.
Ugyanis a szar az szar, teljesen mindegy, hogy ki élvezi...

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 2. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Délelőtt nyugi, leellenőriztem mindent, ami biztonsági felszerelésekhez tartozik, és a fedélzeten van. Menetben lehet belül is... Kezdek emlékezni mindenre. Délután két óra rakodási szünet volt, mert a Norsk Hydro az idén 100 éves, és az összes üzemben most adnak partit a dolgozók részére. A koraesti órákban hatalmas fénycsóvával világították meg a hegyoldalt, mintha diszkóban lennénk.
Nem sokat aludtam indulás után, tizenegykor ébresztett Dariusz, Kristiansundba érkeztünk bunkerolni.

Guiness rekorder a hajón?

Amíg közeledtünk, elmondta, hogy valószínûleg bekerül a Guiness rekordok könyvébe.
Még 1997-ben történt, hogy a Panama-csatornán átkelve egy palackot dobott a vízbe a címével, és egy levéllel: ha valaki kihalássza, akkor írja meg, hol ért partot a palackposta.
Két év múlva, 1999-ben levelet kapott a Fülöp-szigetekrl, egy ott tanító svéd hölgy írta, hogy "megérkezett" a küldeménye. És nemrég derült csak ki, hogy ez az első palackposta, amelyik átszelte a Csendes-óceánt, hát ezért van jó esélye arra, hogy a rekordok könyvébe bekerülhessen.
Egyébként jellemző: a lengyel iroda, csak hümmögött, míg végül Londonba írt, ahonnan küldtek is formanyomtatványt, azzal, hogyha bekerül a Guiness könyvbe, akkor értesítik.

December 3. szombat, Kristiansund, úton. Kettőkor ment le a hídról a barba, még másfél órát tartottam magam, de aztán alig éltem. Olyan dög fáradt voltam, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemem. Ilyenkor nagyon hasznos a Dead Man Alarm.
Délután térképjavítás. Úgy látszik, megint sikerült beletenyerelnem... Most nem az a baj, hogy nincs javítva, hanem irtó baromi a rendszer, mire úgy átalakítom, hogy használható legyen, az sok munkámba fog kerülni. Az a baj, hogy nem volt elég lusta az előző chief, és így mindent manuálisan csinált a számítógéppel, és most hiába akarom programozhatóvá tenni, újra rögzíthetek elég sok adatot....

December 4. vasárnap, úton. Reggelre bedurrant az idõ, fél pofáról kapjuk a délkeleti szelet és hullámokat, így billegünk is, meg bukdácsolunk, ihaj-csuhaj, így mulat egy magyar tengerész... Na, meg közben videózik, mert ez is fontos, megmutatni, miben volt részem.
Az ebéd kissé furcsa volt. Kacsasült, ez rendben van, sőt finom is, csak egy embernek két comb kevés, hát még egy... A párolt vöröskáposzta is szokásos, de hozzá krumpligombóc volt derekasan nyakon öntve generálszósszal. Ezzel a szósszal csak az a baj, hogy áll mindenféle egészségkárosító E-adalékból, és semmi köze az élelmiszerekhez. Persze van benne ízfokozó, ha már nem tudod, mit eszel, legalább íze legyen. Az a baj a szakáccsal, hogy úgy használja, mintha élnénk-halnánk ezért a moslékért, és minden húsra ráönti. Persze ha úgy készítené, ahogy a német háziasszony, hogy a sült levét bolondítja meg, az mindjárt más lenne! Nekem nem a generálszósszal, hanem a zacskós szósszal van bajom!
Estebéd hideg, szemre tetszetős csibe galantin, de ehetetlenül sós. Mikola nagyon sósan főz, el lehet képzelni milyen valójában, ha én panaszkodom!

December 5. hétfő, úton. Kezd tele lenni a hócipőm, csak ülni vagy feküdni lehet, és közben ijedezni, mert akkorákat dörrennek a hullámok a kabinom falán és ablakán, hogy az kimondottan ijesztő... Néha attól félek, hogy a kabinablak nem bírja a víznyomást és betörik! Pedig nem az alsó lakótérben van a kabinom, hanem a főfedélzeten! Huszonnégy órából hetet fekszem, a többit ülve töltöm, kezd elfáradni a fenekem.
A sült csülökhöz generálszósz volt, természetesen, de legalább ma már nem ehetetlenül sós volt a kaja. Az útirányt nem lehet tartani, mert rettenetesen rollázunk, hát állandóan félpofáról vesszük a hullámokat, mint azt már egyszer mondottam volt. És ahogy a szél és a hullámok fordulnak, úgy követjük. Már délkeletnek tartottunk, amikor az a rusnya szél tovább fordult, így aztán hagytam az eddigi taktikát, visszaálltam az eredeti irányba, és nem billegünk jobban, bár majdnem oldalról (5/7-ed oldalról 2/7-ed hátulról...) jönnek a hatalmas hullámok, viszont a sebességet rá tudjuk adni, s fel is gyorsultunk egészen 8-8,5 csomóra. Hát milyen sietősen megyünk? Nem?
Ez viszont nem tetszett a Miniszter Úrnak, mert azért imádkozik, hogy minél jobban késsünk, az okot leírtam már. Jose csodálkozva mondta:
- Ha egyszer nem bírod a rossz időt, akkor miért kéred az Istent állandóan, hogy vihart adjon?
És Edmond előadta még egyszer, hogy egy évet ki akar húzni külföldön vámügyi okok miatt.

December 6. kedd, úton, Mikulás, a smucig... Hát milyen Mikulás az, amelyik nem hoz semmit? Jó, a cipőmet nem tettem az ablakba, mert elvitte volna a vihar.
De amivel meglepett, nekem untig elég. Elmúlt a vihar, szépen megyünk.
Ez is azt mutatja, hogy a vihar, a viharos tenger milyen relatív dolog. Most se gyengébb a szél, csak észak-északkeleti, azaz 100%-ban hátulról kapjuk.
Gyorsan készítettem egy háromperces filmet a több mint 15 percnyi anyagból.
Kaptam Romantól két CD-t karácsonyi dalokkal, bemásoltam a laptopba, és majd elkészítem a saját CD-met vegyítve a sok-sok Ave Maria és Stille Nacht felvételemmel.

A szakácsunk

Azt hiszem, Mikolának ma van a névnapja. Kíváncsi vagyok, tartja-e? Valahol hallottam, hogy a volt Szajúz területén élő népekről, (és ebbe ugye Ukrajna, Mikola hazája beletartozik), hogy csak a szakácsnők főznek jól, a férfiak nem állnak hivatásuk magaslatán.
Amit főz, az nem ehetetlen (ha nem sózza el).
De már kezdem unni, és még két hete se vagyok a hajón, a cukkínis lecsót a sültekhez. És olyan irdatlan mennyiséget főz és ad, hogy képtelen vagyok megbirkózni vele, egy része mindig eltevődik éjfélre, és hajnalra. Jó lenne, ha tudatosítaná magában, hogy nem attól jó a kaja, hogy sok. Ma ebédre generálleves, afféle mindent bele, sült csirkecomb rizzsel és cukkínis lecsóval, majonézes sárgarépa saláta (de ez nem saláta, hanem előétel inkább, mert van benne főtt darált hús is, így nem megy a hús mellé), és végül megint valamilyen majonézes öntettel gyümölcssaláta. És egy színültig töltött bögre grape fruit dzsúsz. Ezt úgy képzeld, hogy le kell szürcsölni belőle ahhoz, hogy ne ömöljön ki, ha felemeled a bögrét.

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

November 30. szerda, úton. Úgy lityegünk, hogy az őrület. Meg üt a hajó, és alig megyünk 5 csomóval... Némelyik ütésnél a radar GPS-e elhagyja magát, és kikapcsol. Mi a teendő? Javítani kell, tiszta sor.
Éjjel megcsináltam a rádió heti ellenőrzését.

Javítani kell!

A belső teszt eredménye: "alarm unit error", azaz nem működik az egység, még azazabb: nem tudunk szükség esetén riasztást leadni. A külső tesztre nem jött elismerés parti állomástól, azaz: az alarm unit nem küldte el a tesztadást, így aztán ítéletnapig is várhatjuk, hogy valaki nyugtázza. Mi a teendő? Javítani kell. Nincs Navtex készülékünk (mert az előző úton abbahagyta a nyomtatást, mi volt a teendő?), mert most javítják, és Lisszabonban ígérik a visszaszerelést. Így nem tudunk időjárás-jelentést venni. Nos, akkor lehet rádión fogni, nem? Nos, nem, mert az is rossz. Még a Kossuth se jön, és Varsó se... Mi a teendő? Javítani kell. Raktártetőmozgatás közben a hidraulika vezetékekből dől az olaj, mi a teendő? Javítani kell. Moerdijkban megjavították a folyami radart, mert rossz volt (az új, alig három hónapja beszerelt). Indulás után bekapcsolva, öt perc múlva se kép, csak hang, az is valami sípolás. Mi a teendő? Javítani kell. Mindezt elküldte a barba a vállalatnak, s mi volt a válasz?
- Nagyon csodálkozunk, mert eddig semmi baj nem volt a hajóval, minden rendben üzemelt.
Dariusz persze nem szereti az ilyen válaszokat, én csak somolygok magamban, hogy nem nekem kell megválaszolni. Mert én ugye azt mondanám, hogy kérem, nem azt írtam, hogy eddig jó volt, hanem azt, hogy most mi a baj... És ugye a hajó 1987-ben épült! Tisztességes tulajdonos már három éve eladta volna, tudván, hogy kezdődnek az állandó bajok, javítgatások, toldozgatások.
Edmond készül haza. Illetve nem készül, de megy, mert a Marlow megüzente, a váltója 8-án érkezik Rotterdamba. És a matróz azóta minden nap háromszor kiszámolja, hogy mikor lépheti át a ghánai határt, ugyanis 15-én lesz meg az egy év külföldi tartózkodás, és azután mindent vámmentesen vihet haza. És cucca aztán van! Alig fér a kabinba.
- Minden használt holmi jó üzlet odahaza, chief - mondta vigyorogva, amikor megpróbáltam bemenni hozzá, hogy az egyéni mentőfelszereléseket ellenőrizzem.

December 1. csütörtök, úton, Sunndalsöra. Kaptunk egy telexet Mr. Heldtől, miszerint hogyan kell bekapcsolni a rádiót, leírja lépésről lépésre. De jó, hogy nem nekem kell megválaszolnom!
Hajnali ötkor vettük fel a pilotot.
- Maga a magyar chief, ugye? - kérdezte a fiatal révkalauz, amikor meglátott. - Nem sokat ismerek a nációjából, nem nehéz megjegyezni! - mondta.
- Biztosan a Lys Chrisről emlékezik - válaszoltam.
Tízre ki is kötöttünk.
A (ghánai) Miniszter úr azonnal ment a barbához, hadd mehessen ki, mint ez már szokásos.
A kikötés után azonnal raktárnyitás, mert ahogyan az elő van írva, a munkások a rakparton vártak. Elöl minden rendben, de hátul! Amint elkezdtem a szelvény emelését, a szelepházhoz csatlakozó cső illesztésénél ceruzavastagságban ömleni kezdett az olaj.
Állj.
Hívtam a barbát. Szegény feje elsápadt, és csak a bajszát rágta, amíg a nyitás tartott. Utána rohant telefonozni a céghez. És persze mit akartak? Hogy ne törjön el a cső Lisszabonig... Aranyos! Mintha ez ígéret kérdése lenne!
A melósok rögtön beestek a raktárba, rájuk nem kell felügyelni, tudják a dolgukat, hát én is tehetem az enyémet. Befejeztem a hó végei adminisztráció fénymásolását és átadtam Dariusznak.

Délután kimentem.

Most nagyon szép a városka. Mindent félméteres hó borít, fehérek az utak, a fák, és mivel korán sötétedett, minden csillog-villog a lámpafényben. Az természetes, hogy a karácsonyi lámpafüzérek is szórják a fényt, de nem olyan agresszíven, mint mondjuk Lisszabonban. Van egy karácsonyfa a főtéren, a kandelábereken csillagfüzér és kész. A vásárlóközpontban megláttam egy jó melegnek tûőõ téli zoknit. Az ára... hát szóval... 199 korona, azaz 33 dollár, azaz hétezer forint. Ha megtalálom benne az aranyszálat, kihúzom, a gyapjút meg vigye más... Azért volt olcsó is, 3 pár 15 dollárért, ez már jobb ár.
Nagyon élveztem a sétát.
Azért, mert ebben az új módi cipőben meg se kottyant! Soha mást nem fogok venni, csak MBT-t. (Hááát, amióta nem hajózom, bizony nem MBT-ben járok! Beszúrás 2024-ben.)
Este beszéltem az asszonnyal.
Azt mondja, kaptam egy í-mélt a televízióból, hogy szeretnék, ha részt vennék a Nagy vita című műsorban, mert egy ilyen "webkapitánynak" ott a helye, amikor a naplóírás, blog lesz a téma.
Ilyen az én szerencsém! Hogy ezt miért nem tudták egy hónappal elõbb megcsinálni! Hiszen, ha hazamegyek, teljességgel tárgytalan lesz.

Ez már több, mint Csicsó!

Vacsora után kérdem Edmondot:
- Ugye három lányod van? Ha jól emlékszem, amikor együtt hajóztunk, akkor vártad, hogy megszülessen a fiad, de lány lett az is.
- Igen is meg nem is - mondta talányosan. - Jól emlékszik, mert akkor született a harmadik lányom, de mára már négy van! A legkisebb 15 hónapos. Ha most hazamegyek, akkor szünetet tartok, nem kell újabb lány. Bár Roman - mutat a gépészünkre -, azt mondta, ha zuhogó esőben csinálom, akkor biztosan fiú lesz... Lehet, hogy megpróbáljuk!
Majd meglátjuk, hogyan válik be a lengyel recept Ghánában, de egy biztos: én ki nem próbálom!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

November 27. vasárnap, Moerdijk, úton. Délelőtt rakodás, adminisztráció. Jose kint volt a nővérénél Bredában, fél tízre megjött, nem győzött hálálkodni, amiért egy napot hajón kívül tölthetett. A nővére hivatalosan jött ki Hollandiába, tanár, és jövőre hazamegy a Zöldfoki-szigetekre tanítani, de mint holland külszolgálatos... Ez az igazi szerencse!

Szakács Izmailból

A szakács most nem lengyel, hanem ukrán. Mikolának hívják, és jól beszél németül, meg oroszul, meg ukránul. Az angolt keveri a svábbal, hát meg lehet érteni. Korábban a dunai ukrán személyhajózásnál dolgozott, hát volt többször Pesten (annál a hídnál szoktak kikötni, amelyikrõl egyenesen el lehet jutni a "Kilityi" pályaudvarra. Külföldieknek: az Erzsébet hídról van szó és a Keleti pályaudvarról).
Akkor most ukránul eszünk!
A csirkepörköltet már említettem, mint ukrán népi specialitást, ma reggelire példának okáért mazsolás túrós lepény volt! Hát fájt a szívem, hogy csak egyet ehettem, mert ez azért édes is, meg tészta is, meg finom is. Na, ebédre, vasárnap lévén spenótleves volt. Otthon ki fogom így is próbálni, mert lengyelesen, kemény tojással már fõztem, ez füstölt hússal készült, hát megnyaltam mind a tíz ujjamat, oly annyira, hogy este is kértem belőle egy tányérral. Utána sült csirke, rósejbni, cukkínis lecsó, hát ezek mellett a görög salátát (juhtúróval készült feta helyett) csak utóételnek ettem, a fagyi előtt.
Ami nem tetszik Dáriusznak (meg nekem se, ha igaz amit a barba mond), hogy a tiszti asztalra több és más kaját ad, mint a matrózoknak.
- Ha jövõ vasárnap este is így csinálja, akkor elkapom a frakkját... - mondta a barba, és ebben abszolút osztom a véleményét.

A mi miniszterünk

Mert nekünk az is van, ez egy ilyen hajó. Mégpedig közlekedésügyi!
Ha hiszed, ha nem, így van. Úgy hívják, hogy Edmondo. (Azaz mi hívjuk Edmondónak, pedig Edmond a rendes neve.) Ő az a matróz, aki harsány üvöltéssel esett a nyakamba behajózáskor miután meglátott a folyosón, és röhögve dicsért meg, hogy mennyit nŐttem (széltében).
Szóval ez a miniszterség Dariusztól ered.
Edmond elmesélte neki, hogy Kofi Annan, az ENSZ főtitkár az ismerõse. Annyira, amennyire egy tanár ismerőse a diákjának. (Messzirõl jött ghánaíit az tanít, akit akar...)
Na, ezen felbuzdulva Dariusz állandóan ugratja, hogy ezt a kapcsolatot ki kell használni, és ha hazamegy, neveztesse ki magát miniszternek. És azóta Edmond a Minister of Transport a hajón.
Na, most nem tudom, mennyi az igazságtartalma az egésznek, de valamit azért megint tanultam:
- Tudja captain, milyen napon született az ENSZ fõtitkár?
- Hát honnan tudnám? - mondja Dariusz.
- A nevéből. Nálunk Ghánában a keresztnévből tudni lehet, hogy milyen napon született a személy. Akit Kofinak hívnak, az csak pénteken láthatta meg ezt a világot.

November 28. hétfõ, úton. Na, jól beriadóztattam a hajót hajnali kettő elõtt tíz perccel. Ezen a hajón is bekötötték a Dead Man Alarmot, de ennek egészen halk a figyelmeztető jelzése, és alig villog, amit pedig éjszaka jól kellene látni.
Szóval próbálom a BBC-4 tengeri időjárás-előrejelzését fogni, de csak recseg, zúg, serceg a készülék, - lehet, hogy ez is azok közé tartozik, amik záros határidőn belül feldobják a talpukat? - ezért aztán nem hallottam az esedékes berregést, és a vézna villogás sem vonta magára a figyelmem.
Arra eszméltem, hogy megjelenik Edmond talpig mentőmellényben és gatyában:
- Szól a tűzriadó jelzés odalent - mondja.
- Ó a fenébe... - eszméltem, és kikapcsoltam a riasztást. A Lys Chrisen, ha megszólalt a riasztócsengő, a hídon olyan hangzavar volt, hogy az na! Itt meg méla kuss van.

November 29. kedd, úton. Délután megjött a rossz idő. Nem túl rossz, igazándiból csak döghullámok vannak, de ballasztmenetben ezek is elegendőek, jól visszafognak. És Dariusz nem olyan legény, aki visszavenné a sebességet, ő inkább cikk-cakkozik, magyarul krajcol.
Azt hiszem, eléggé ramaty állapotban van a hajó. Egyre több dolog dobja fel a talpát. A barba meg aggódik. Délután azon tűnődtünk, hogy mi értelme van itt hajózni. Könnyű nekem, mondta, hiszen én már csak túlélő vagyok, a nyugdíjig kell kihúznom azt a bő két évet, és utána vehetem a kalapom. De neki... Itt nincs túl sok jövő. Aki eltemeti magát a coastereken, az már nehezen léphet tovább.
Engem ez nem érdekel, nyilván, de neki még figyelembe kell venni. Vagy fizetnek többet (bújt ki a szög a zsákból), vagy keres más céget. Persze teljes mértékben igaza van. Szakmailag itt lenni mindenképpen visszalépés. Olyan, mintha egy berepülőpilótát beültetnek egy permetező repülőbe... Tudjuk, azokra is szükség van...
Az én bajom az volt, hogy nem tudtam szerezni egy komoly céget, mert a Marlow nem az. Illetve az a részleg, amelyik "megkaparintott" nem ereszt olyanhoz, ahol szívesebben dolgoztam volna.
De Dariusz, ha itt marad, ekkor világ életében kishajós captain lesz, ami nem egy nagy durranás, és arról nem beszélve, hogy mennyi pénzt veszít, mert komolyabb cégek jobban fizetnek, ez természetes!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

November 25. péntek. Moerdijk. Korán keltem, nem tudtam aludni. Megpróbáltam elővarázsolni a gyógyszereim, meglehetősen nehéz vállalkozás volt.

Az őrület napja...

Hétkor kellett volna kezdeni a kirakást, de nem lehetett, mert Dariusz előadta magát:
- Chifi, tilos kinyitni a rakárakat, csak akkor kezdhetik el, ha engedélyt adok. Az eső zuhog (esett, ez tény), a rakomány tropára ázik, és a felelősség az enyém. (Ez bizony így van!)
Így aztán hiába jöttek a melósok, elhajtottam őket, mert zuhog az eső (esett, ez tény). A stivador tíz perc múlva jött a barbához egy levéllel, amiben magukra vállalják az elázásért keletkező rakománykárt. Persze a hollandokat se ejtették a fejükre. Azt írja a levél, hogy lehet esőben rakni, amíg nem lesz erősebb. Ez az, amit jól lehet alakítgatni, hogy a hajó húzza a rövidebbet. Dariusz lazán elküldte a francba az illetőt.
Közben, hogy ne unatkozzunk, megjött egy teherautó, hogy elvigyék a mentőtutajokat ellenőrzésre. Kivarázsoltuk a partra őket, de közben a parti daru ott állt a hajó mögött, és a jó fenébe kívánt minket, mert nem tud beállni rakodáshoz, gondolta a darus, pedig nem volt igaza, mert nem nyitottam ki a raktárt, hát felesleges volt aggódnia, hogy lemarad valamiről.
A tutajok el, a járót beszedtük, hát most láttam csak, hogy mennyire elhagyatott állapotban van szegény, ahány foka van, annyi a kanyar benne, hullámzik, hogy az ember szeme belefárad... És a murádán levő lehajtható platform is hiányzott, mindkét oldalon, a helyükön fájintos léckerítés volt, Edmondo kezét dicséri, bár azt hiszem, egy székely kapu jobban mutatott volna. Na, amíg cibáltuk, meg lekötöttük a járót (mennyivel egyszerűbb a Lys Chrisen kezelni!), a matróz elmesélte, hogy a Vizcayán olyan ramaty időbe kerültek, hogy a víz a platformokat leszakította, és a járót, ami a csónakfedélzet magasságában volt rögzítve, lazán összetekerte.
Mire kész a járó, megjött az elektrikus a Dirks cégtõl, őt már jól ismerem, mindig ő javítja a cég hajóit. Hogy dolgozni tudjon, le kellett tenni (hajtani) az első árbocot, de ezt a két matróz megoldotta.
Ezután raktárnyitás, de Dariusz meghagyta Edmondónak, állandóan figyelje az esőt, és ha szükséges, akkor azonnal csukja a raktárt. A ghánai matróz ezt olyan komolyan vette, hogy húsz perc alatt háromszor csukott és nyitott.
Nekem átadás-átvétel.
Közben megjött az élelmiszer.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel, mintegy tíz percig, mert megjött Németországból egy teherautó a fedélzeti és gépészeti anyagokkal.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel helyett jött két pasi, és az eső.
- A radart jöttem megjavítani, mondja az egyik.
- A pörgettyûs tájolót jöttem karbantartani... - így a másik.
- A radar általában a hídon van - mondtam, mire a hollandus egyetértően bólogatott és vigyorgott - azt könnyen megtalálja, a tájolóhoz leviszem magát a pincébe... - s előrementem a kontroller térbe.
Na, most átadás-átvétel, húsz perc.
Egy kamion jött, élelmiszert hozott, meg italokat és cigarettát.
Hordjuk be...
Közben eső...
Átadás-átvétel... illetve nem, tovább nincs, mert megjött az ügynökség, hogy viszi a chiefet és Josét a reptérre.
Hordjuk ki a csomagokat.
És milyen jó, hogy mindenki kint van, mert megjött egy kamion a festékekkel.
Behordtuk.
Ezután olyan is történt, hogy megebédeltünk. És nem is akármit! Mert csirkepörkölt volt, ahogyan az a nagykönyvben le vagyon írva, szép piros, elégséges a szaft, nekem aztán el lehet hinni, hogy finom volt! Hozzá főtt burgonya, és currys karfiol, mert így népi az eledel Ukrajnában!
Ebéd után Edmondo elkezdte Dariuszt cseszegetni, hogy engedje ki a városba, bringával fél óra ki, fél vissza, pár óra, és jön be, öt előtt visszaér.
Hadd menjen.
Eső, raktárcsukás, de most én, aztán nyitás, és mire a felépítményhez értem volna, megint itt az eső, hát csukhatok. A rossz az volt az egészben, hogy a szél baromira megélénkült, így aztán elég kellemetlen volt. Mire az eső zuhogni kezdett, a melósok elhúzták a belüket azzal, hogy ma nem dolgoznak többet. Aranyos! Persze, mert ilyen ítéletidőben csak a kutyáknak és a tengerészeknek van kint a helyük!
Na, hogy ne panaszkodhassunk megjött a két mentőtutaj. Mire a hajóra varázsoltuk, olyan csuromvizes lettem, de olyan, hogy csuda!
Be a kabinba, mert meg kell szárítkoznom. Mire levettem, a cipőm Dariusz üvölt, hogy kellek.
Vajon miért? Mi lehet ilyen fontos? Fel a deckre. Kiderült, hogy a tutajok nem voltak biztonságban a fedélzeten (de abban voltak ráadásul teljesen és totálisan), hát a helyükre kell tenni, és rendesen lekötni. Egy ilyen tutaj baromi nehéz tud lenni, két ember kell a megemeléséhez, de akkor még nem lehet különösebben virgonckodni.
Hárman se, de akkor legalább úgy látszik.
Húsz perc alatt befejeztük az akciót.
A szélfelőli oldalon dolgoztunk, a szél csak 600 ezer km/h, és a havat vízszintesen hordta. Negyvenhét másodperc alatt mindenem csurom víz lett, ami száraz maradt előbb.
Fél ötre bezuhantam a kabinba azzal, hogy nem érdekel, mindenki szívjon gázt, én nem megyek ezzel a hajóval ma sehova, nem készítem el az utat se, én most bizony olyat teszek, amit ma még nem: ülni fogok tíz percet! Azért száraz ruhába öltöztem, lementem vacsorázni.
Vacsora közben mik ki nem derülnek!
Például, rájöttem, hogy a hollandok milyen derék népek! Ugyanis az ügynök felhívta a barbát, hogy szombatra nem tud melósokat szerezni. Hát ilyen rendesek ezek a hollandok!
Viszont vasárnap reggel hétkor kezdenek.
Hát milyen emberek ezek a hollandok? Na, mindegy, tudok aludni, holnap el tudom rendezni magam, kipihenve kelhetek vasárnap reggel, hát mégis szép az élet, gyerekek, csak néha rohadt fárasztó!

November 26. szombat, Moerdijk. Az ilyen napokat nagyon szeretem! Főleg az olyanok után, mint a tegnapi! Még akkor is, ha reggeli után (májkrémes kenyér bőven megszórva nyers hagymával és a tetején két tükörtojás) manővereztünk, száz métert előre shifteltünk. Utána a nap a miénk.
Így aztán szép komótosan berendezkedtem a kabinban. Minden kacatot kiszórtam az előző chief után, kitakarítottam, az összes cuccomnak helyet találtam.
Még a hó végi adminisztrációba is belekezdtem. Itt azért jóval több lesz, mint a Lys Chrisen volt. A hülyeség az, hogy ugyanaz a cég, és teljesen különböző a rendszer. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az ISM szellemében alakították volna át az egészet.

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

November 23. szerda, még Budapest, de ezt el kell, hogy meséljem. Annyit kell tudni hozzá, hogy tegnap, 22-én elkezdett a nyelőcsövem fájni két helyen is.
Na, ez volt egy szép nap! Ugye, az indulás előtti nap, amit illenék a családdal együtt tölteni, kellemes nyugiban, ahogyan az szinte sose jön össze, ezért egyre erősebb a vágy bennem, bennünk.
Kilencre a Szent Imre kórház. A doktor úr hamar előkerült, mert szegény rohangál, mint pók a falon, nyilván van lelkiismerete, és ebben a csodálatos magyar egészségügyben akar tenni is valamit a betegekért. Nem kellett sokat várni, két folyamatban levő beteget "elintézett", aztán gyerünk le az endoszkópiára. A tortúra nem ismeretlen, kellemetlen lesz, de nem számít, mert kíváncsi voltam arra, amit látok majd a monitoron.
Nos, nekem nem tűnt fel semmi az öklendezések közepette, de az asszisztens hölgy és a doktor úr megegyeztek kettőben. Később kiderült, két fekély van a nyelőcsőben, egy fent, egy lent, hogy szimmetrikus legyen. Természetesen a rossz hír is meg tudja az embert nyugtatni, hiszen nem rosszabb, csak rossz. És ki lehet kezelni. Két pirulát kaptam, amit hat hónapon keresztül, egy zacskós undormányt két héten keresztül kell szednem.
- Majd a háziorvos felírja a féléves adagot - mondta a doki.
Na, igen, csak ő délután rendel, 16.00-20.00 között, és utána még be kell szerezni... Hát nem könnyű házi feladatot adott a doktor úr.
Encsike hazament, hogy megpróbáljon pihenni egy picit, mert borzalmas éjszakája volt szegénynek, alig aludt, talán ha két órát, én meg irány a bank, kell az euró az utazáshoz. Otthon elkezdtem csomagolni. Encsi valahogy magához tért, előkészítette a vacsorát, feltette a kacsaaprólék levest, és a kacsahúst be a sütőbe, utána nyomás az orvoshoz, felíratni a gyógyszereket. Miután megkapta a receptet, felhívott:
- Az van a recepten, hogy külföldre utazik, és a naplószám, ez így jó, ugye?
- Nem! Nem! - üvöltöttem a telefonba. - Írasd rá, hogy hat havi adag. Nem értem, ezt az egyszerű mondatot miért nem tudja az asszisztensnő megjegyezni, már kétszer jártam úgy, hogy a patikából visszaküldtek! Érthetetlen! Hiszen hivatalból tudnia kellene! Aztán amikor az asszony visszament, a családorvos kapásból mondta, hogy a nélkül nem adják ki.
Legközelebb a patikából hívott Encsi: - Az egyik gyógyszerből nincs meg a felírt mennyiség, azt mondják, csak nagy gyógyszertárban lehet ennyit kapni. Elmegyek a Vörösvári útra...
Na, hiszen, szegény... És már este hét óra volt!
Itthon majdnem sírva mesélte:
- A gyógyszerből 11 doboz 50 darabos kiszerelésűt írtak fel, így jön ki a napi háromszor egy szem hat hónapig. Erre a gyógyszertárban kiderült, hogy nincs ilyen, csak 30 darabos kiszerelésben. És a patikus nem vehette figyelembe azt, hogy fél éves adag, hanem csak 11 dobozzal adhatott ki, mert ennyi dobozt írtak fel. Így kétszázhúsz szemmel kevesebbet vehettem!
Most azon tûnődöm, hogy a patikus volt ennyire buta, mert nem érti meg, hogy nem lesz elég a gyógyszerem fél évig, vagy az egészségügyi rendeletek ennyire gonoszak, és ennyire bürokratikusak, embertelenek és idióták, mint a megalkotóik, ahol nem számít a beteg, nem számít a gyógyulás, hanem csak az üzlet, és a gyógyszergyárak érdekei.
Én azt hiszem, szegény gyógyszerész értette a helyzetet, de az egészségügyi barom rendeletek megkötik a kezét...

November 24. csütörtök. Budapest - Rotterdam. Hajnali kelés. Encsike szegény nagyon kimerült volt, így elég nehezen kelt fel. A taxi megjött a rendes időben, öt elõtt tíz perccel indultunk a Ferihegyre. Nehéz az indulás, nehéz az elválás, egyre nehezebb, és nincs mit tenni, még két rettentően hosszú év...
Normális utazás volt. A frankfurti repülőtér továbbra se tudta magát a szívembe lopni, ha a tranzitban vagy és inni akarsz, mondjuk egy ásványvizet, akkor meg is dögölhetsz. Vegyél kaviárt, Dior parfümöt, személyi elektronikát, de inni? Mit képzel a hülye utas? Fél óráig cirkáltam, aztán feladtam. Megkerestem az amszterdami gépet, s közben, mivel már nem a tranzitban voltam, ihattam, volt büfé, bár, kávézó, minden. Ettől eltekintve minden rendben volt egészen az amszterdami reptérig. Onnan már mindennek lehet mondani, de nem a megszokott kényelmes behajózás.

Máskor, ha jöttem, mindig vártak, illetve mit mondok: Rotterdamban sose úgy hajóztam be, hogy repülővel jöttem volna. Tehát nem ismerem a Schiphoolt, csak belülről. Nos, megtalálni a vasutat nem volt nehéz. A jegyet is meg tudtam könnyedén venni, megtudtam, honnan indul a vonat. Le a lépcsőn már cepekedni kellett a három dög nehéz csomagom, hát fent maradtam a vonat érkezéséig. Tudok egy trükköt Hollandiában. Ha azt mondják, hogy a vonat a 4-es peronról indul 12.40-kor, akkor ez szentírás. Így aztán 12.37-kor lebandukoltam, és mire elhelyezkedtem a vágány mellett, már ott is volt a vonat.
Rotterdam 13.20-kor következett be az életemben, a kalauz tájékoztatásának megfelelően. Taxit nem volt nehéz találni, hamar a Tengerész Hotelnél voltunk. A recepcionista kikérdezett, és mivel nem volt szoba a számomra foglalva, felhívta az ügynökséget.
- A hajó este kilenckor érkezik, adok szobát, de ha ebédelni akar, akkor siessen, mert csak kettőig van nyitva az étterem!
Siettem. Svédasztal rendszerű az ebéd. Leves volt, azzal semmi baj. Ezen kívül vaj volt és kenyér. Meg egy tányér saláta. Még három orosz is érkezett velem együtt, illetve pont előttem, azt a kevés sajtot és felvágottat mind a tányérjukra tolták, nekem nem maradt. Viszont én az acélfödőket mind megemeltem, és több üres tál után találtam egy rakat rántott sajtot. Mind kivettem, és kiröhögtem az oroszokat, amikor a nyomomba eredtek, és végignézték az üres tálakat a búrák alatt...
Ebéd után vissza a szobába. Szomorúan konstatáltam, hogy az ablak nyitva, a fűtőtest elzárva, ha nem kellett volna rohannom ebédelni, akkor megnyithattam volna... Így aztán levetkőztem, és bebújtam az ágyba. Hívott az asszony, beszéltünk, és mire befejeztük, alig volt erőm letenni a mobilt, belezuhantam a mély alvásba. Mire fél ötkor felébredtem az ébresztőre, már jó meleg volt. Zuhany, rövid séta a zuhogó esőben az első szupermarketig, mert nincs dezodorom, cipőkrémem, ezeket elfelejtettem, vettem két limonádét, vissza a hotelba. Útközben levideóztam egy színházi plakátot, miszerint a Csárdásfürstin van műsoron Emmerich Kálmántól.
Vissza a tengerészszállóba, és vacsora.
Az oroszok mellettem étkeztek. Hiába, no, teljesen más kultúra. A csontleveshez két pofára tömték magukba a kenyeret, de még véletlenül se törték volna. Pedig nem látszottak bumburnyákoknak, jól beszéltek angolul, hát csak tisztek lehettek (mivel idősebb fazonok voltak).
A vacsora "Captain's dinner" volt. Burgonyapüré, babfőzelék, sült szalonna, pörkölt, sült hagyma, nyers hagyma, frissen sült szalonnakockák citromos uborkamártással, mindez szépen elrendezve a tányéron. Finom volt, mindent bedörgöltem. A hozzávalók alapján ilyesféle kaja volt a rabszolgák eledele, amit a brazíliai Salvadorban ettem egy vendéglőben Sao Joaô-kor. Azt mondják, a rabszolgákat este etették főtt kajával, és akkor mindent egybeöntöttek, amit aznap főztek és megmaradt. Az étteremben persze nem moslékot tálaltak, de egy réteg babon volt a hús, arra került valami rizs, arra megint valami, szóval ma már rétegezve adták... Vacsora után pihenés a szobában, naplóírás, tévézés - a ZDF-en csodálatos karácsonyi koncert volt -, és vártam az ügynökséget. Húsz perccel kilenc után érkeztek meg, egy gépész egy másik hajóra, és a miénkre egy matróz. Ő is Jose, akárcsak az, aki a hajón van, és váltani fogja.

Ismerõs a hajón!

Eléggé elromlott az idő, mire a hajóhoz értünk.
A járónál senki, becipeltük a csomagokat, a chief a lépcsőnél várt. A háta mögött megjelent szélesen vigyorogva...
Na ki?
Ki találja ki?
Hát kérem Dariusz. Azt hittem félrenyeltem, és valahova máshova, egy más dimenzióba kerültem...
De nem. Ő volt az, teljes életnagyságában. Még mindig jobb, mint egy ismeretlen német. Mert ezzel a pasival ki lehet jönni, de egy német az egy speciális zsákbamacska: rossz, vagy rosszabb esetleg még rosszabb. Később lehet, hogy kiderül: alapjában véve normális a pasi, de kezdetben mindegyiknek fejlövése van és azt hiszik, hogy ők az űbermencsek, ebben nincs kecmec, nincs apelláta, az a különbség, az egyik elismeri, a másik csak sugallja... De hogy te csak másodosztályú EU állampolgár vagy, arra mindenképpen hamar rájössz!
Éjfélig átadtunk és átvettünk, utána elmentem aludni, hiszen holnap lesz még időnk délig.
Sajnos elég sokat forgolódtam az ágyban, a betegszobában aludtam egy elfuserált lengőágyon, puha matrac, keskeny, szóval minden, csak nem kényelmes. És többször felébredtem éjszaka is.


 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. SZEPTEMBER - utolsó rész!

Szeptember 2. péntek, úton. Ma már az utolsó őrségeimet taposom. Ma lesz az utolsó délutáni, holnap hajnalban a legutolsó...
Örülök, hogy hazamehetek, csak egy bajom van: nem végeztem el a betervezett munkáimat.
Szeptemberben akartam újraolvasni a Mocsárvilág kéziratát, és javítani, meg tegnap jött néhány ötlet, azt be kellett volna szúrnom.
Nem fejeztem még be a tengerész szavaimat, azokat azért most folytatom, tegnap este is kétoldalnyit hozzáírtam, ez nem kis teljesítmény, mert vagy három órás munka. Maradt még vagy 250 szó, most az sz betű közepénél járok.

Szeptember 3. szombat, úton, Garston. Érkezés, ahogyan kell, 11-re a fairwaynél voltunk, beszállt a pilot, fél kettőre part mellett álltunk. Azt sajnáltam, hogyha már nem Liverpoolba szól a rakomány, és nem tudok bemenni, akkor legalább szép lett volna az idő. De nem, párás, ködös, azért videóztam, mert szegény tengerész vízzel főz, azaz akkor videózik, amikor a helyszínen van, nem akkor, amikor szép az idő. A révkalauz magyarázott is, a Mersey clock towerről készítettem is felvételt. Ennek az az érdekessége, hogy vagy jó száz éve, amikor az óra luxusszámba ment, a dokkmunkások arra hivatkoztak a késékor, hogy nincs órájuk, nem tudják mennyi a pontos idő, ezért a Kikötő felépítette az óratornyot tizenkét óralappal, hogy minden irányból jól lehessen látni, s azt mondták:
- Ott az óra, többet nem késhet senki!
Jól lehetett látni a kéttornyú, eredetileg kereskedőháznak épült épületet, amit a négy leggazdagabb liverpooli hajótulajdonos épített összefogással.
A garstoni kikötőbe olyan miniatűr zsilip vezet (mindössze hetven méter hosszú hajók férnek be), hogy meg kellett várnunk azt a rövid időszakot, amikor a kikötő vize és a folyó egy szintben vannak, és akkor nyitott kapunál bejöhettünk.

Büntetés angol módra
Az ügynök bejött azonnal, és rémtörténeteket mesélt az előző két hajóról. A másodiknak majd minden tetőeleme eltört, azokat a hajóban négyfelé vágták, és egyenként szedték ki. Ezeket eladták egy német cégnek, amelyik lakásokat épít. Hát nem szeretnék olyanban lakni, amit ezekből az olasz szarokból húznak fel! Aztán a nem törött darabokat elszállították. Minden jármû 60 tonnát vitt. Az angol törvények szerint közúti forgalomban a felső határ 44 tonna (az ügynököt kell megkövezni, ha nem így van!). Ez nem zavarta az átvevőt.
Hát, ha őt nem, akkor a rendőrséget se.
A kirakás ideje alatt egy rendőr posztolt a kikötőkapu elõtt. Elkérte minden sofőr menetlevelét, és kiszabta a büntetést. Azok fizettek, mint a katonatiszt, ugyanis az átvevő ellátta mindegyiket megfelelő mennyiségû készpénzzel.
Azt hiszem, a mi rakományunk érkezett meg a legjobb állapotban.
Este meccsek.
A Wales-Anglia nem túl érdekes. A Szlovákia-Németország meccset a barba kabinjában néztük, söröztünk (ott volt Manu és Artur is), mogyorót ettünk, Martin örült a szlovákok két góljának, és elkeseredett, arra gondolva, hogy ebből a csürhéből kell egy ütőképes német válogatottat összehozni a VB kezdetéig. A ZDF összefoglalóját nem vártam meg a magyarok meccsét Málta ellen, mert attól féltem, hogy nagyon kiröhögnek a srácok, ha kikapunk.

Szeptember 4. vasárnap, Garston. Délelőtt megírtam a srácoknak a CD-ket, mindenki kapott, még a barba is. Készítettem szép borító tasakot is, nagyon elegantos lett.
Beszéltem az asszonnyal, a lényeg: leléptük Máltát, megbüntettük őket azért, mert mindenki azt hitte a hajón, hogy megvernek minket.
Csomagolás és adminisztráció befejezése a mai nap műsora.
Este hét felé megjött Vito, hozott jóféle grogot, ahogyan ők a cukornádpálinkát hívják.
Tíz körül a váltóm is a hajón volt. Alexander harmincéves, komoly fiatalember...

Szeptember 5. hétfõ, Garston. Nyolctól átadás-átvétel. De ugye közben jött a rakományátvevő, hogy megnézné a kárt, le kell kísérni. Jött a stivador, hogy megnézné a kárt, le kell őt is kísérni, és ez így ment egész nap, fél óra Alexxel, egy óra a surveyorral, megint Alex, majd megint valaki a partról.
Estére dög fáradt lettem, alig vonszoltam magam.
Utolsó este kocsmázás
Nyolc körül lealéltam a szófára azzal, hogy na, innen most a Jóisten kedvéért se kelek fel, folytattam a tegnap este abbahagyott videót, aztán tíz perc múlva jött a barba:
- István, gyere, menjünk ki, hiszen nem is voltunk még együtt parton.
- Oké! - és én marha mentem fürödni, átöltöztem, és tíz perc múlva négyesben ballagtunk a Garstonba vezető úton. Két kocsma mellett is elmentünk, csak a harmadikba tértünk be.
Páran lézengtek, nem csoda, hiszen hétfő van. Nem tipikus kocsmanap. Egy fekete ruhás hölgy üldögélt, meg egy háromtagú kompánia. A néger csapos örömmel tette elénk a négy sört:
- Múlt héten nyitottam, még kevés törzsvendégem van, legyen máskor is szerencsénk.
- Jó, ha visszajövünk a hajóval... - mondta a barba.
- Á, maguk tengerészek... - vette tudomásul a tulaj, hogy nem leszünk mindennaposak nála.
A sör után elmentünk... a következő kocsmába. Itt sokkal nagyobb forgalom volt. Azt hiszem, akik hétfőn járnak italozós helyre, azok teszik ezt azért, hogy az alkoholszintet szinten tartsák.
Többen szóba elegyedtek velünk, köztük egy 1769 éves fazon, akinek a tájszólásából annyit tudtunk kivenni, hogy tanker és Rotterdam. Lehet, hogy egy volt tengerész? Ami biztos volt az, hogy most bizony nagyon részeg.
Aki aranyos és kedves volt, az egy kilenc-tízhónapos kölyökkutya volt, elfogadta a tenyeremből a sózott mogyorót, hagyta magát szeretgetni, vakargatni.
Az egyik vendég úr kihívott minket egy snooker partira, Manu kezdte, és a barba fejezte be. Nem kapott ki nagyon, mindössze a fekete golyó maradt az asztalon. Az angol nyert, örömében fél pint sört a fejére öntött. A tapsot a győzelemért kapta, nem a mutatványért.
A hajón még benyomtunk egy-egy Peroni sört és egy-egy grogot.
Nem kellett altatni. Éjfélkor azzal feküdtem, hogy, na, holnap nem ébresztem magam, addig alszom, amíg jólesik!

Szeptember 6. kedd, Garston - Manchester - Amszterdam - Budapest. Reggel háromnegyed hétkor ébredtem, teljesen magamtól, hát elmondhatom, hogy addig aludtam, ameddig akartam.
Kinyomtattam az átadás-átvételi formanyomtatványt, és gyerünk csomagolni. Utána kabintakarítás, tengés-lengés.
Ebéd előtt már vagy negyedszer abajgattam a barbát, hogy hívja fel a Marlow-t, és kérdezze meg, miért váltottak le? Végül is kezembe nyomta a hajótelefont, hogy hívjam fel én. Kremersszel beszéltem. Túl sok tisztet kell váltaniuk október végén, és hogy legyen váltó, ezért többeket most hazahoznak.
Hát, nem tudom... azt, hogy szerencsés volt-e anélkül, hogy velem beszéltek volna? Ugyanis meg kell csinálnom a GMDSS-t, és dunsztom nincs, mikor lesz a következő tanfolyam?
A taxi fél négyre lett ígérve. Fél háromkor megjelent egy irdatlan nagy autóbusz a hajó mellett. Elkezdtem humorizálni, hogy sajnos ez elég kicsi, mert nem férnek bele a csomagjaim, Vito még rátett egy lapáttal, aztán a sofőr kiszállt:
- Kit vigyek a manchesteri repülőtérre?
Hát ez bizony én vagyok!
A pasi iskolabusz volt, és egy órával előbb jött, mert utánam iskolásokat visz haza. Gyors bepakolás, gyors elköszönés mindenkitől.
A reptéren kitett, megmutatta, hol a KLM pult, és eltűzött.
Minden rendben ment. A jegyem megvolt, a gép kis késéssel indult, de időben érkezett a Schipholra, pontos indulás, és pontos érkezés Budapesten.

Jó dolog ez a mobil
Ugyanis pontosan tudtam értesíteni az asszonyt, mikor merre járok. Csak szavakban: "Becsekkoltam", "beszálltam, kikapcsolok", "leszálltunk", "várom a bőröndöm" és hasonlókat. Aztán egy rövid beszélgetés Enikővel, amíg a csomagra vártam, majd siettem ki. Kijövök az érkezési csarnokba Ferihegyen, körülvigyorgok, de az asszony sehol. Zavarba jöttem. Alaposan körülnézek, sehol. Hát akkor telefon!
- Szia, kint vagyok, hol vagy?
- Az ajtóval szemben.
- Na, ne szórakozz, nem látlak sehol!
- Te ne szórakozz, most jönnek ki az utasok, és nem vagy sehol!
- Itt vagyok a minibusz pultjánál, de nem látlak!
- De én is itt állok a minibusz pultnál, és nem látlak! Elbújtál valahova?
- Na, ide figyelj asszony! Én most leülök, és addig várok, amíg ide nem jössz!
- De hova menjek, amikor itt vagyok a pultnál!
- Jézusom! Várj megkérdem, melyik terminálon vagyok! Te, mi a 2A-ra érkeztünk!
- Én meg a 2B-n vagyok! De itt írták ki, hogy leszálltatok!
Utána már könnyen megszerveztük, hogy találkozhassunk!
Itthon í-mél várt a Marlowtól: október közepén behajózom az Isartalra...



 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. AUGUSZTUS - SZEPTEMBER

Augusztus 25. csütörtök, Genova, úton. Kérem szépen: aki bújt, aki nem, én (2 hónap múlva) megyek (haza). Ma kezdem az ötödik hónapot. Ráadásul deckrakománnyal. Semmi különleges igazándiból, csak már rohadt régen szállítottunk ilyesmit. És persze élveztem is, attól eltekintve, hogy rohadtul el tudok fáradni közben.
Révkalauz ötre, manőver, így nekem fél óra maradt már csak a hídon, aztán kaja, Grzeszek valami csuda finom vacsorát készített, azt mondanám, hogy fűszeres rakott krumpli, de gombával, és csirkemellből, paradicsommal.
Tegnap bent volt egy filippínó hölgy, mindenfélét árult, gondolom lopott holmit, és ahhoz képest meglehetősen drágán. Viszont volt egy Mitsubishi telefonja, azonnal megszerette Martin, és megalkudtak. Mindenfélét tud a készülék, ráadásnak az se elhanyagolható, hogy lehet vele telefonálni is!

Augusztus 26. péntek, úton. Borzalmasan meleg van. Eleinte kellemes volt, kis szél volt szemből, de aztán délutánra beállt a katlan, a nap égeti a kormányállás tetejét, magas a páratartalom, 32 fok van. Tengünk-lengünk.

Augusztus 27. szombat, úton. Párás, borús meleg. Ennyi. Ülni is fárasztó. És a légkondi alig megy. Pedig tudna hűteni is, de a többieknek így is jó. Vagy csak nem szólnak. Én alig bírom a benti meleget.

A barba új játéka
Örömmel mutatta délután a hídon:
- István, működik minden!
Ami működött, az a saját, külön bejáratú navigációs rendszere. Ugyanis szerzett egy elektronikus térképeket kezelő programot. Ehhez Genovában vett egy GPS navigátort, persze a legolcsóbbak közül, mert kijelző nélküli kell. Egy "bluetooth" ami csatlakoztatja a laptopjához. Volt vagy 180 euró az egész.
Genovában egy teljes délutánt eltöltöttem, hogy összehozzam neki a rendszert, de mivel eddig nem dolgoztam ezekkel a hardver kiegészítőkkel, nem ment. Az ügynök behozta egy számítógépguru barátját, az pillanatok alatt összehozta az egészet. Aztán menetben szegény Martin majdnem sírva fakadt, mert a program nem tudott kapcsolatba lépni a GPS-szel.
És ma, íme működik. Ő találta ki, hogyan, és most a laptop képernyőjén ott a kis hajó, látjuk, amint a Lys Chris megy a térképen, lehet útvonalat terveztetni, ki lehet nagyítani, mindent, amit egy navigátor szeme-szája megkíván! Csak egyet nem: kinyomtatni a térképeket! Még olyat se tudtam csinálni, hogy képlopás a képernyőről, mert le van tiltva ez is, nem tudom hogyan.
Na, és az új játékok közé tartozik az új telefon is. Minden alkalommal, amikor feljön a hídra, ezt mondja: - István, nem is tudod, hogy vettem egy új telefont?
- Honnan tudnám, nem mutattad!
- Nem, akkor nézd! - és veszi elő, és mutatja a legújabb tudományt, amit elővarázsolt a készülékből. Például ez is csatlakozik a laptophoz a kék foggal, mert ezt jelenti a bluetooth.

Augusztus 28. vasárnap, úton. Boldogan mentem fel a hídra délután, hátulról fújt a szél, hullámos volt a tenger. Kellemes idő volt a hídon. Kettőre elmúlt.
Este hatkor harminckét fok.
Napközben a "Nyelv és a nyelvek" című könyvet szerkesztem össze, hogy otthon egybe kinyomtathassam, olyan formátumban, ahogyan nekem jó.

Augusztus 29. hétfő, úton. Végre elmúlt a szauna. Éjfélkor kellemesen szeles idő volt, 22 fok, szóval kibírható volt a szolgálat. Enyhén billegünk, ami azt jelenti, hogy valójában jelentős a dőlés, de szép lassan, kényelmesen. A rakomány eddig bírja.
Azt mondja a barba, hogy hurrikánriadó van New Orleansban, a várost kitelepítik, minden idők harmadik legveszélyesebb tornádója közeleg.

Augusztus 30. kedd, úton. Túl vagyunk az út felén, és végre elviselhető a hőmérséklet, éjjel 19 fok volt (hát megmondom őszintén: fáztam!), ez azért már jobb, mint a mediterrán hőség.
Bagdadban robbantottak. Több mint ezer halottja van, köztük százat meghaladja az amerikai katonák száma, akik biztosították a mecsetet, ahol a terrorista akció történt.

Augusztus 31. szerda, úton. Enyhe billegés a Vizcayán. Hajnalban a fene ett meg, állandóan azt számoltam, hogy mennyi van még a hazautazásig. És a délutáni őrség hírekkel szolgált. Elsőképpen, hogy Garstonból megyek haza, egy orosz első tiszt jön le. Aztán megjött a következő út is, de ez már minek érdekeljen, nem igaz? No, az útvonalat meg kell csinálni, hát ezért érdekes: Ayrbe mennek, ez északnyugat Skócia a Clyde torkolatában. (Ha valaki olvasta az Isten hozta Panamában! című könyvem, abban a hajót M/V Clyde-nak hívják! Természetesen innen vettem a nevet, miként Mr. Bott a Humber, a Tay hajóinak is a nevét brit folyók adták.). Innen szenet visznek Aalvikba, Norvégiába, de ezt már nem árulom el, hol van!
Így most vigyorgok, miközben írom a Naplóm.
Csak azt nem tudom, hogyan fogok aludni, mert úgy fel vagyok spannolva!
New Orleansban is vannak halottak, a tornádó hatalmas károkat okozott, a várost 8 méteres víz és iszap borította el, az anyagi kár 27 milliárd dollár körül van.

Szeptember

Szeptember 1. csütörtök, úton. A hajnali őrségben általában minden csendes. Valójában most is. Egy körül a radaron megjelent hat pötty, egy vonalban, mintha rajvonalban jönnének a hajók. Csak túl gyorsak voltak. Fél órán belül megtettek vagy tíz mérföldet, és egy kisebb felhővé álltak össze. Szél kerekedett, hullámok csapódtak a hajónak. Enyhén billegtünk.
Egyszer csak: bummm!
Valami durrant a hajó oldalán. Kirohantam, felkapcsoltam a keresőlámpát, és próbáltam megtalálni a vízen azt ami nekünk jött. Persze semmi.
Őrségváltáskor elfelejtettem mondani a barbának.
Tízkor keltem, szokásomhoz híven. Öt perc múlva jön a gépházból Kalasnyikov. Lelkendezve mondja:
- Összetört a raktárban vagy hét darab betonelem! Az durrogott az éjszaka!
Hát ez a rejtély megfejtése. Nyilván a billegés hatására, de nem az elégtelen kötözés, kiácsolás miatt, hanem a legalsó összeroskadt a rajta levők súlya miatt.
Csoda, hogy eddig kibírták. Nem hinném, hogy elsőosztályú áru lenne, amit viszünk. Tele a beton apró repedésekkel, amiben télen megfagyhat a víz, és annyi az épületnek...
Persze a barba is lejött tíz után újságolni a hírt. Nincs különösebben pánikban, miért is lenne, nem vagyunk felelősek az áru minőségéért. Csak bizonyítani kell. Ezért is jött le, hogy nincs-e fotóm arról, hogyan volt kiácsolva a rakomány a raktár elejében.
Nem volt, mert ott úgy fejezték be, hogy már raktuk a fedélzetet, és gyorsan csukni kellett, hogy lehessen folytatni a rakodást megállás nélkül a fedélzeti rakománnyal. Végül is nem nagy baj. Most azon agyal, hogy mit írjon a jelentésében.


 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. AUGUSZTUS

Augusztus 18. csütörtök, Gaeta. Fél tizenegykor felkeltem, hát jókor, mert házi feladat érkezett a hajóbérlőtől, meg kellett adni, hogy fel tudunk-e venni egy rakományt Genovából. Ehhez rakodási tervet kellett készíteni, valamikor kettő után fejeztük be a barbával, csak utána mehettünk ebédelni. Nem rossz rakomány, acélszerkezetek, és a kirakó Liverpool. Ott még soha nem voltam.
Este fél hétre kötöttünk ki.
Dög meleg van. Harminc fok fölött állandóan, és alig van légmozgás.

Augusztus 19. péntek, Gaeta, úton. Délelőtt, azaz tizenegykor kiszaladtam egy kis vásárlásra, lévén holnap Szent István, a névnapom. Vettem két üveg fehér és két üveg vörösbort. Na, és hogy legyen valami, ami étvágyat csinál a vasárnapi ebédhez, mert akkor fogom tartani, ugyanis akkor már kikötőben leszünk, egy üveg Grappa Juliát is levetettem az eladóval a legfelső polcról. Szegény jó koszos volt (nem az eladó, a palack), ki tudja, milyen régen porosodhatott.
Estére kiraktak, nyolc előtt manőver, utána zuhany és alvás.

Augusztus 20. Szent István, szombat, úton. Na, megint Isten éltessen napom van. Éjfél után, pontosabban fél háromkor Encsike felhívott, hogy megköszöntsön.
Este hatkor passzáltuk Elba szigetét, messziről integettem Napóleonnak. (Bár lehet, hogy nem látta, mert a Blikk szerint meglépett innen.)


Augusztus 21. vasárnap, úton, Genova. Este derékba kaptuk a kakikát, és elkezdtünk rollázni. Ennek ellenére rendben, kilencre érkeztünk, ahogy az meg van írva a nagykönyvben.
Délelőtt elkészítettem az utat Liverpoolba, mert a rakodás alatt nem lesz időm semmire, állandóan a raktárban kell lennem. Mondjuk ez a nagy hátránya a darabárunak. A part mellé érkezve hatalmas kövek hullottak le a szívemről, csak úgy kopogott a fedélzet.

Az előzménye:

Egész éjszaka stabilitást számoltam, mert igencsak fel kell kötni az alsóneműt a berakásnál. Az a helyzet, hogy oszlopokat, gerendákat és Dallone-okat rakunk be, de azt, hogy mi a Dallone, még a hajóbérlő se tudta megmondani. Annyit tudtunk, hogy nagyjából v-alakú, 80 centi magas, és 15 és 10 méter hosszúak, valamint 10 és 12 tonna a súlyuk. Na, ha ebből az utasítás szerint 8 magasan rakjuk be a hajót, és a fedélzeten 4 magasan, akkor három stabilitási eset van:
Pro primo: ha a raktár tele lesz, akkor felborulunk, mert az - egyszerűség kedvéért -, a hajó súlypontja (GMcorr) -0,03 méter. Ha a raktárban fent félméternyi helyünk lesz, és a gerendák csak 1,1 méter magasak, akkor a dőléshatáron vagyunk 0,39 centivel (a minimum 40 centi), ha viszont sikerül lejjebb nyomni a Dallone-ok tetejét, akkor a stabilitás rendben van, úgy 50 centi körül, ami több mint elég.
Nos, érkezéskor láttam, hogy ezek a csodaizék egymásba tehetők, és 8 darab csak úgy két és fél méter magas, így aztán minden rendben.
Nem többet a szakmai gondokról.
Este kikísértem a barbát egy bevásárlóközpontba, de nem vettem semmit. Néhány komputermütyürnél viszketett a zsebem, de aztán arra gondoltam, hogy eddig is kihúztam USB elosztó nélkül, hát mi a francnak költsek 30 eurót, nem igaz? Nem vagyok igazán fogyasztói társadalomba való, azt hiszem.
Az úton közben elkezdett valamit magyarázni az olasz nyelvről, hogy az primitív nyelv, de sajnos valami elvonta a figyelmét, és később hiába kérdezgettem, nem fejtette ki bővebben, hogy miért.
Na, ez a hihetetlen! Egy értelmes ember ilyen marhaságot mond!
Azt hiszem ez a rasszizmus egy fajtája, és ugye azt senki se akarja mondani, hogy ez az, ami távol áll a németektől. Nem a hivatalos, kényszerű, rájuk erőltetett álláspontról beszélek, hanem az übermensch-ségről, ami most talán még erősebb, mint a harmadik birodalomban volt.

Augusztus 22. hétfő, Genova. Hát nem hiszem, hogy hipp-hopp elrohanunk innen! Lassú ezeknek a se formája, sehol se fogható, sehogy se rakható vasbetonelemeknek a berakása. A digókkal jól elvagyok a raktárban.
A révkalauz mesélte a barbának, hogy az állomás környéke olyan, mintha háború után lenne, minden ablak kitörve, a kirakatok bedeszkázva. Ugyanis a Genovát kirúgták az első osztályból (ja, fociról van szó...) de egyenesen a C1, azaz a harmadik osztályba, a szurkolóik minősíthetetlen randalírozásai miatt. Erre ezek, hogy bebizonyítsák, hogy milyen jogos az ítélet, elkeseredésükben törtek zúztak az állomás körül.
Idióták.
Este azt mondta az ügynök, hogy holnap este 7-re rendelték meg a révkalauzt. Kíváncsi vagyok, hova fog menni a Lys Chris nélkül, mert mi bizony itt fogunk rakodni.

Augusztus 23. kedd, Genova. Ma végre befejeztük az alsó sort, a gerendákat és az oszlopokat, maradtak a mennyezetelemek (mondjuk ennek a Dallone-okat). Azt mondja a rakományfeladó, hogy nem lehetünk készen előbb, mint csütörtök, és ebből látszik, hogy egy komoly ember, mert ezzel teljesen egyet tudok érteni. Amilyen francos lassan megy a rakodás, nem is lehet más kimenetel. És, hogy sokkal jobb legyen a közérzetünk, a barba beszélt a hajóbérlőkkel, és szerintük a kirakás legalább négy nap lesz, mert rögtön speciális járművekre teszik az árut, hát lassan fog menni. Ez bizony nem rossz!
Ez valami olyasmi, mint a klasszikus hajózás, de azzal a különbséggel, hogy most reggel hattól este hétig én fordulok elő a raktárban, akkor meg a harmadik és a második tiszt, az első legfeljebb délután négy után. Na, mindegy, ez is valami, hogy nem futunk ámokot...

Augusztus 24. szerda, Genova. Annyira haladtunk, hogy este fél nyolcra berakták a raktárt. Holnapra csak a fedélzeti rakomány marad.
Nem tudom, hogy kinek volt az ötlete az EU, de hogy elcseszett egy idea az, biztos. Itt vannak ezek az olaszok. Ezeket egy gazdaságba, versenybe kényszeríteni a németekkel, hollandokkal... csak vesztesek lehetnek. Teljesen más mentalitás, teljesen más munkamorál, teljesen más a munkához való hozzáállás. Ha például északon megbeszélem egy stivadorral, hogy mit és hogyan kell csinálni, akkor bólint, és úgy csinálja. Ha eltér tőle, akkor legfeljebb jobb ötlete van.
Itt meg egyszerűen (a melósok) nem értik, hogy miért kellene úgy berakni a hajót, ahogyan mi akarjuk. Értetlenül állnak, és vitatkoznak. Még az a jó, hogy nem túl sokat. Igaz, ha az ügynöknél reklamálok, akkor az intézkedik, és minden megy rendesen, de miért kell nekem az ügynököt cseszegetnem, ha egyszer a melósnak is egyszer már elmondtam?
Munka után zuhany, kicsi zene, kicsi pasziánsz, aztán esés az ágyba.
Ja, mikor leléptem, mondom a barbának, hogy megyek zuhanyozni.Csodálkozva rám néz:
- Minek?
- Hát, mert szerda van, és akkor mindig zuhanyzom... - mondtam vigyorogva.

Itt most három videót tettem be, mert mindig elfelejtem...

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. AUGUSZTUS

Augusztus 12. péntek, úton. Huszonkilenc! Ennyi éve vagyunk Encsivel házasok. És szerintem akkor ennyi kilóval kevesebb voltam... Hiába, no. Jól tart az asszony. Hogy ma is őt venném el, ehhez semmi kétség nem férhet. Éjfél után megírtam egy sms-t, most várom, mikor lesz vonal, hogy elküldjem.
Nem lett vonal. Legközelebb Gibraltárnál, holnap reggel.

Atlétikai Világbajnokság, Helsinki.
Azt szeretem, hogy sok-sok évtized után talán az első igazi világbajnokság, ahol a világ különböző országainak versenyzői nyernek. Nincs NDK, nincs szovjet, nincs elviselhetetlen amerikai fölény. (Ne felejtsd el, hogy én csak hellyel, közzel jutok efféle sporteseményhez, így aztán az összehasonlításaim sokszor sántíthatnak.)
Jópofa ez a VB, mert sok szép hölgy mellett látni pár olyan förtelmesen rusnya banyát, ami külön világbajnoki címet érdemelne. Nem akarok én senkit megsérteni, de a pálmát az a jamaikai nehézsúlyú súlyemelőbe oltott birkózó (aki nőnek adta ki magát) viszi el, aki a női 100 m. gáton indult. (Ne felejtsd el, akkor a gendernek híre-hamva sem volt! 2024) Meg van néhány nagy alakítás: az orosz kislány világcsúcsa a rúdugrásban. Na meg a zöldfoki szigeteki hölgy az 1500 méteres síkfutásban. Etióp nyerte. Szerintem a nyertes rég lezuhanyozott az interjú után, amikor a zöldfoki szigeteki futó célba ért. Dicséretes volt az igyekezete. Ami érdekessé teszi a dolgot: Manunak a szomszédja. Ugyanazon a szigeten lakik, a szomszéd házban. Ilyen hírességekkel vagyok én körülvéve! Mert ugye emlékszünk, Vito bátyja az ottani Parlament Elnöke, tehát az ország vezető közjogi méltóságai közé tartozik. Most meg itt van ez a futkározós szomszédasszony.

Augusztus 13. szombat, úton (Gibraltári szoros). Elszámoltam magam Dovernél. Tíz és fél csomós sebességgel számoltam, és majdnem tizenegyes átlagot hoztunk, így aztán hajnali hatkor mát bent voltunk a szorosban, annak ellenére, hogy 7-es vihar fújt szembe. Encsinek azt mondtam, hogy tíz és délután három között megyünk át. Nem volt más hátra, fél hatkor elküldtem az sms-t, amit Lisszabon előtt nem sikerült. A barba beszélt feleségével, aki Montenegróban nyaral a fiúkkal. Lelkendezve mesélte, hogy tegnap voltak Dubrovnikban, és egy toronyba felmenve egy bizonyos Ludmillával, egy volt moszkvai egyetemi évfolyamtársával találkozott. Amikor lejöttek, együtt beültek egy kávézóba beszélgetni, és a szomszéd asztaltól a komáromi szomszédjuk köszönt rá. "Das Welt ist kleine", mondom én erre. (Ha a Welt nem jó szó a világra, akkor a logikámmal van baj, mert Helsinkiben az van kiírva az Atlétikai Világbajnokságon, hogy Weltakármi mert a német nyelvű Eurosportot tudjuk nézni az égi csatornák segítségével. (A "das" az én agyszüleményem, elegánsan azt mondhatnók, hogy a német nyelvérzékem a "der, die, das"-ból ezt diktálja. Ah!)
Hat után felmentem a hídra, mert Bundesliga összefoglaló volt és Cabo de Gatához közeledtünk, ahol vonalnak kell lennie. Sikerült is három percet beszélnünk Encsivel, aztán elment a vonal. Még annyi volt, hogy elküldjem az sms-t még egyszer, mert a telefonja elromlott, és a javítás után minden elveszett belőle. Nem tudta elolvasni, mit írtam neki.

Augusztus 14. vasárnap, úton. Na, kérem, a Welt az "die", de ezt Liebe tudta, nem az én német nyelvérzékem javult meg. Szeretném tudni, hogy van-e olyan nem német születésû, aki tanulta és helyesen tudja használni ezeket a névelõket? (Az összeset ám!)
Vége a világbajnokságnak. Azt hiszem, egy pontot se szereztünk. Hol vannak az atlétáink?

Augusztus 15. hétfõ, úton. Itt már igazi mediterrán az idő: meleg van és párásság. Éjfélkor sincs kevesebb, mint huszonöt fok.

A halál árnyékában
Éjfélkor megrázó hírrel fogadott a barba: egy repülőgép lezuhant Athén mellett. Larnacából, Cipusból vitte az utasokat a vadonatúj Boeing. A pilótafülke le volt zárva, valamiféle új biztonsági berendezéssel, valami módon elfogyott az oxigénje a pilótáknak, és "elaludtak", ha jól értettem, amit Liebe mondott. A gépet utolsó pillanatban körpályára állították, az körözött amíg az üzemanyag el nem fogyott, aztán lezuhant és felrobbant. Állítólag az utasok észrevették, telefonáltak valahova, talán két F-14-es gép is felszállt, látták a halott pilótákat is, de nem tudtak segíteni. Ha valami, akkor ez az igazi tragédia. Hiszen a szerencsétlenek gondosan ki tudták elemezni a gépen a történteket, és volt idejük töprengeni azon, hogy miért?, miért éppen én?, miért nem a későbbi géppel jöttem?, miért nem máshova mentem nyaralni? Szegény, szerencsétlenek! Remélem, volt köztük olyan, aki tudott igazán hinni Istenben, és tiszta szívvel mondani: "legyen meg a Te akaratod". Mert az ilyen ember nehezebben esik pánikba, mint az, akinek nincs istene.
Ez számomra megrázóbb, mint a terroristák áldozatainak tragédiái. Ugyanis ott - tudom rossz hasonlat -, "harci helyzet van". Ott "valamiért" haltak meg, itt semmiért, teljesen értelmetlen a halál (bár a terroristák áldozatai is értelmetlen és érdemtelen halált haltak), ráadásul jó néhány gyötrelmes perccel megtoldva, sokkal rosszabb, mint a siralomházban, mert itt ártatlanok mennek a halálba páni halálfélelemben, szóval nem tudom, bele tudott-e valaki is törődni a gépen, hogy nincs tovább, számára a földet érés a halált, a megsemmisülést jelenti!
A terrorista áldozatok halála - elnézést, hogy így fogalmazok - "várható". Ugyanis a világ tele van ki nem mondott várakozással, hol sújtanak le legközelebb? Handabandázhat Bush, meg Tony Blair, hogy így, meg úgy, éppen ezért mindenki tudja, hogy lesz még sok következő halott, de a kisemberek közül. És amikor megrendülnek a londoni metró és buszrobbantás hallatán, abban az a megkönnyebbülés is ott van, hogy hál' Istennek, nem nálunk történt. Ez ellen lehet tiltakozni, meg lehet tagadni, de csak tagadni, mert így van.
Az őrség egy lidércnyomás volt, nem tudtam szabadulni a hír hatása alól.
És este nem is tudtam a szokásos időben elaludni, tíz előtt felkeltem, most írom a naplót, és időnként beleborzongok a rettenetbe...

Augusztus 16. kedd, úton. Encsivel fél egykor beszéltem. Kérdeztem a repülőgép katasztrófáról. Kicsit másképp történt, mint ahogyan a barba elmesélte. A gép nem körözött Athén felett, hanem Thesszaloniki közelében zuhant le. A nyomáskiegyenlítővel volt baj, bejött a kinti mínusz ötven fokos hőmérséklet, percek alatt mindenki csontkeményre fagyott.
Érdekes, így már elvett valamit a tragédia borzalmából. Ugyanis valójában nem lehetett sok idejük a pánikra, nyilván szegények valamiképp védekezni próbáltak a hideg ellen, és közben átvacogták magukat a másvilágra.

Augusztus 17. szerda, úton, Gaeta, horgonyon. Éjjel fél háromkor megjött a vonal. Azonnal zubogtak az sms-ek. És utána csörgött a mobil, Encsike még nem aludt. Szegényke sírva szólalt meg, mert már nagyon kikészült idegileg. Ugyanis tegnap azt küldtem sms-ben, hogy holnap érkezünk, de hozzátettem, hogy kedden. És tegnap délután állandóan próbált hívni, persze hiába. Nagyon kikészült idegileg, mert ilyenkor mindenféle vad gondolatok jönnek, ráadásul itt a repülőgép katasztrófa (nem fagytak meg, csak a becsapódáskor haltak meg a szerencsétlenek), szóval nagyon odavolt az asszonykám.
Nem győztem bocsánatot kérni.
Még a barba is azt mondta reggel, hogy ilyet nem szabad tenni egy feleséggel!
A horgonyon nyugi van, csak holnap megyünk be kirakni. Lehet, hogy Brindisiből egy angol kikötő lesz az utunk.
Apa megríkatott, a Csergevásár csángóföldön címû fejezettel és a Csángó kis Anna verssel. Pedig abszolút nincs szándékában, csak olyan hangulatom volt... az is igaz, hogy az első alkalommal, amikor olvastam a könyvet, akkor is elérzékenyültem.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...