M/V ISARTAL

Április 7. péntek, Gibraltári szoros, Alborán tenger. Most kivételesen optimális időben érkeztünk Gibraltárhoz. Kettőkor megjött a marokkói telefonvonal, háromkor már volt jó spanyol hálózat. Délelőtt elkezdték a radart szerelni, de nem jött rá a barba és Romek se, hogyan lehet kiszedni az első blokkot az antennaházból, hogy a forgatómotorhoz hozzáférjenek.
Így aztán, ahogyan lett vonal, a barba felhívta a német céget, amelyik a GMDSS karbantartási szerződést kötötte a céggel. Beszélnek, dumálnak, befejezik, aztán a barba röhögve mondja:
- Ez igen, chief, ilyet még nem hallottam! Kérdezem, hogyan kell a blokkot kiszedni, erre mit válaszol a pasas? Azt, hogy: "Uram az semmiség, igen könnyen megoldható, csak én nem tudom, hogyan..."
Hát igen, ilyen zömmel az élet maga is. Semmiség, könnyen megoldható problémák, csak éppen a hogyanját nem tudjuk.
Újabb telefon, és valóban, négy csavar meglazításával kivehető a blokk, aztán Romek kiszerelte a motort, és nosza, rajta, próbáljuk ki. Igen ám, de a hidraulika, amelyik olyan szépen leengedte az antennát, most nem emeli vissza a helyére! Akkor rajta, hidraulikaszereléshez felkészülni. Hogyan oldották meg, nem tudom, pedig nyilván semmiség volt, csak azt, hogy hétkor már jött a barba:
- Chief, van radar, csak nincs kép...
Hát igen. A műtét sikerült, de a beteg kómában van (és lesz Gaetáig), így aztán marad a watchmanszolgálat a hídon.

Április 8. szombat, Földközi-tenger. Fél tízre beállítottam a csörgőt, de hiába, már nem volt vonal, amikor felkeltem. Most megyünk, mint az olajozott mennykő (persze ez csak 10 csomó körüli sebességet jelent).

Kezdem sajnálni Jant.

A barba lassan túlzásba viszi az állandó cseszegetést. Mindennek az oka a harmadik tiszti képesítés. Ugyanis, és ebben van némi igazság, a barba nem tudja elképzelni, hogy mindent megtanítottak a tanfolyamon, ami a tiszti tudás alapját adja. Így aztán állandóan vizsgáztatja a szakácsot, ő meg nyilván védeni akarja a "mundér becsületét" de hát nem tudja, mert lebukik.
Tegnap a morze volt terítéken. A captain a korabeli német előírásokhoz hasonlít, hát számon kéri a morzetudást is a szakácson. Az meg belesétál az erdőbe:
- Persze, hogy tanultuk - mondja, szinte sértődötten. - Heti két órában egy hónapon keresztül!
Aztán rájöhet, hogy az mindössze nyolc óra, hát korrigál: - Illetve az első héten napi két órában...
Persze fogalma sincs, hogy ez semmi, nem lehet megtanulni így.
Ami furcsa, hogy a barba élvezi az egyenlőtlen küzdelmet, és mint egy gyerek harsogja a "győzelmét" amikor a hídra jöttem. Azt már látom, hogy abszolút nem kell komolyan venni, amit mond, mesél, mert ezek afféle "hangosan gondolkodom és kihallatszik a fejemből", afféle álmodozások inkább. Most a Zöldfoki-szigeteken vesz halászhajót Joséval karöltve.

Április 9. vasárnap, úton, Földközi-tenger. Itt állok választási eredmények nélkül, holott már este negyed nyolc van, és remény sincs, hogy valahonnan leakasszak egy hírmorzsát. Hiába, amióta nincs rövidhullámú Kossuth, alig van elérhető hír. És még a BBC-t se tudom hallgatni, mert nincs adótáblázatom, a 198 kHz-en meg már nem hallani.
Így aztán csak ülök, és semmit se tudok.
Honlapomat javítgatom, a szófámat áthúztam, mert a kárpitja szakadt volt. Más nincs.
Estére lett szatelit, de csak a lengyel híradóban láttam, hogy "vannak" választások.

Április 10. hétfő, úton, Földközi-tenger. Hajnalban bejött a Kossuth, így teljes körű értesüléseim vannak, már ami a választást illeti. A Fidesz nem szerzett akkora hátrányt, mint vártam. Nem hittem volna, hogy az MDF bekerül a parlamentbe. Ha az ország többsége majd két hét múlva is úgy gondolja, hogy jó minden úgy, ahogyan ez a koalíció vezette az országot, akkor vezessék tovább, de azért az sokkal jobb lenne, ha tudnának javulni... Remélem az euró bevezetését még jobban kitolják...
Madárház vagyunk.
Pár napja valamilyen sárgacsőrű, feketetollú madaraink lettek pár órára, ma egy pár postagalamb használja pihenőhelynek a hajót.

Április 11. kedd, úton, Tirrén-tenger. A madárház folytatódik. Két fecskével lettünk gazdagabbak. Felváltva lakták a barba és az én kabinomat. Sikerült lefényképeznem őket, amikor az ágyam fejénél levő kis lámpán pihentek. Hallatlanul aranyosak. Az egyik galamb elrepült, a másiknak megtetszett a tengerészromantika, és a hajón maradt. Kap rizst meg kölest meg kenyeret (amit azonnal lecsinált), meg vizet. Lehet, hogy ez számára nagy dínomdánom, mert elégedetten gubbaszt a külső híd sarkában, néha ránk sandít, de nem akarózik tartani az embertől.
Valami történt a kamerával, nem tudom, mi az oka, de a felvételeim zöme "csíkos" lett. Remélem, csak időlegesen... Holnap hajnalban érkezünk, megjön Romek váltója is, és ha képesek leszünk kikötni, akkor be is tud szállni. A feltételes mód azért, mert most éppen viharban megyünk, és ez a kikötő a tengerre nyitott, nincs hullámtörő gát, ha nyugatira fordul az északnyugati szél, akkor nincs kikötés, nem lehet a part mellett megmaradni, annyira stigózna a hajó.

Április 12. szerda, úton, Gaeta. Reggel nyolcra ígérték a révkalauzt, hát hatkor nem dobtam horgonyt, hanem le és fel sétáltunk a kikötő előtt. Két gyenge órát tudtam aludni, aztán beindult a kirakás. A galambunk fogta magát, és elrepült.
Most okosabb voltam, mint a norvég kikötőben: érkezés előtt betettem a barba kabinjába a leveleimet, így aztán nem is felejtődött el.
Tizenegy után kimentem. A kikötőtől kétszáz méterre van egy Internet Point, innen el tudtam küldeni nagy kínnal és keservvel egy darab fotót a szememről a doktornőnek. Borzadály lassú volt a kapcsolat, többször elszállt minden, így örültem, hogy egy darab képet fel tudtam végül tölteni és elküldeni.

Gaeta, óváros

Kint találkoztam Joséval. Azért ment ki, hogy pénzt adjon fel a családjának. Megtaláltuk a Western Uniont, én elköszöntem, és tovább mentem. Kacérkodtam a gondolattal, hogy be kellene menni az óvárosba, de nagyon messze volt. De addig-addig kacérkodtam, amíg azt vettem észre, hogy már ott vagyok. Na, majd vissza taxival megyek, döntöttem el. Felmásztam a fellegvárig az óváros egy hallatlanul szűk, lépcsős sikátorán. Ez egyébként fantasztikus, hogy mind a mai napig használt lakások csak ezen az úton közelíthetők meg. El nem tudom képzelni, hogyan zajlik manapság itt egy költözködés? Az egyik lakást felújították. A kőműves az "utcán" vágta a kőlapot, az ablakon adogatta be, a ház másik oldalán is beláttam, mert az ablak ott is nyitva volt, ugyanis malterosládán kellett átmásznom, az "utca" olyan széles volt, hogy a láda (az a két végén nyéllel ellátott malterhordó tekenőről van szó) keresztben nem fért el! És ezekben az éppen embernyi széles utcácskák eldugott sarkaiban nagy cserepekben kaktuszok, pálmák, virágok, nem tudom, mikor látnak napfényt! Este visszanéztem a videót, sajnos nem jön ki rajta elég jól az utcák hallatlan zegzugossága.

A várba nem lehet bemenni, a mai napig katonai célra használják. A vár alatt futó keskeny út - jó ha elfér rajta egy autó - egy helyen kikanyarodik a tengerpartra, nem az öbölre néz, hanem a nyílt tengerre, szintén hatalmas élmény, a korlát alatt mintegy százhúsz méternyi függőleges sziklafal, és odalent morajlanak a Tirrén-tenger hullámai, nekicsapódnak a szikláknak, körbemossák az aprócska szirteket, felejthetetlen látvány. A kis öblöt Odüsszeusz Riviérájának hívják. Közben persze állandóan surrogott a videokamera, kattogott a fényképezőgép.
Lementem, taxit sehol nem találtam. Egy busz állt a végállomásban, felszálltam.
- Van megállója a kikötőnél? - kérdeztem a tar sofőrt, miután illedelmesen kivártam, hogy befejezze a telefoncsevelyt a barátnéjával.
- Igen...
- Egy jegyet kérek.
- A trafikban kell venni.
Leszálltam, elindulok a trafikhoz, ez az állat meg elmegy a busszal! Ráadásul a trafik zárva volt, és később elmesélte egy melós, hogy jegy a buszon is kapható, csak ott öt euróba kerül. Hát ez ma engem nem érdekelt volna, ha a kopasz mondta volna.
Persze gyalog jöttem be, azt hittem, hogy nem tudok lépni se, mire a hajóra értem, de egy későbbi lábfürdő csodát tett! Egyébként lemértem a térképen, összesen valamivel többet, mint kilenc kilométert gyalogoltam.
Négy körül bejött José.
- Eddig voltál kint? - kérdeztem csodálkozva.
Majdnem elsírta magát, úgy mesélte:
- Három hallatlanul elegáns, udvarias, BMW-s fiatalember, akik rendőrként igazolták magukat, megállítottak. Drog ügyben érdeklődtek, és amikor végül elszabadultam, akarom a pénzt feladni, hát látom, hogy közben ellopták a 400 eurómat és száz dollárt.
Nagyon megsajnáltam szegényt, és most is csak úgy éreztem, hogy az efféle gazembereket helyben kellene felkoncolni, vagy centinként élve felszeletelni, akik a másik embert meglopják.
A barba adott neki újabb négyszázat (persze ez előleg), és kikísérték Romekkal, nehogy megint átverjék szegény fejét. Így fel tudta adni a kis pénzét a családnak.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 2. vasárnap, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Hajnalban élcelődtünk. Először a barba mondott viccet, de ez igaz történet volt Janról. Azt tudni kell, hogy a parancsnok, ahol csak teheti, bök egyet a szakácson, de ez sose szakmai, hanem a túlzott angol nyelvi önbizalmát akarja "megfékezni". Jan pedig ad alkalmat a csipkelődésre. Most például a szakács elmondta neki, hogy húsz éve Vietnamban harcolt, és egy "missile" eltalálta az állát, s mutatta, hol ment be, hol jött ki. Ebben az aranyos az, hogy a missile az rakéta, nem pedig lövedék, tehát újabb bizonysága a hiányos angol tudásnak, a másik pedig az, hogy a háború harminc éve befejezõdött (1975-ben).

Egy igazi miniszter "ÚR"

Ezután humoristák kerültek szóba. Én elmondtam Sándor György néhány számomra emlékezetes poénját, és a Kész átverés show néhány adását, ő pedig egy hasonló német komikusról sztorizott:
Egy miniszterről van szó, és a környezetében mindenki tudott az átverésről. A férfiú minden évben Finnországban nyaralt, lévén az asszony odavalósi. Arról híres volt, hogy utazásai során sose használta a diplomata útlevelet. Szabadságon egyszerű állampolgár vagyok, mondta mindig.
Nos elutaztak Finnországba, az út utolsó szakaszát kompon tették meg.
A kompon működésbe lépett a tévés csapat, és teljesen átalakították a kocsiját. Érkezés, beszállnak a kocsiba, gurulnak a vámvizsgálathoz. Tisztelgés, udvariasság felsőfokon.
- Megnézhetjük a csomagtartót? - kérdezte a vámos.
- Természetesen - válaszolta a mit se sejtő miniszter.
Csomagtartó kinyitva.
- Nyissa ki azt a bőröndöt - mutat az egyikre a finánc.
A férfi készséges, de megdöbben attól, amit lát: a bőrönd, ruhák helyett, színültig tele vodkásüveggel. A vámos ezután minden csomagot kinyittat, mindenütt vodkásüvegek, annyi amennyi csak belefér a csomagba. Még a kávés termoszban is vodka volt.
- Mutassa a tartalék üzemanyagkannát... - mondja a vámos most már vészjóslóan. Kinyitva. - Ön ezzel megy? - kérdezi az egyenruhás maliciózusan.
A miniszter szagmintát vesz, belesápad, mert a kannában pezsgő volt 95-ös benzin helyett.
- Mennyi időre jött Finnországba? - kérdezi a hivatalos ember.
- Hat hét szabadságra...
- A hat nagyjából jó, de jobb, ha évben és fegyházban gondolkodik uram, ez már nem szabálysértés, ez bűncselekmény...
A végén persze minden kiderül, a fináncok is be voltak avatva, de még a feleség is! Ami viszont fantasztikus, és hallatlan népszerűséget hozott a későbbiekben a miniszternek, hogy ezt a tortúrát hihetetlen nyugalommal viselte el, nem kiabált, nem fenyegetőzött, az persze látszott, hogy rettentően zavarban volt, izzadt, szorongott, feszengett, nem értette a dolgot, de abszolút úriemberként viselkedett.
Én biztosan képtelen lennék ilyesmire.

Április 3. hétfő, Vizcaya. Viszonylag jó időben hajózunk, de estére megjött a keleti szél, és elkezdtünk billegni, mint a keljfeljancsi. Ráadásul a fedélzeten elszabadult valami, és veszettül kattog-csattog-zakatol, így aztán nem sok alvás volt éjfélig.

Április 4. kedd, Vizcaya. Még mindig viharos, és nincs kilátás jobb időre, legfeljebb abban reménykedem, hogy a billegés elmúlik.
Hajnali fél kettőig megbeszéltük a barbával, hogy mi a fenének vegyen hajót? Tegye a pénzét bankba, és a hárommillió kamataiból nyugodtan élvezheti az életet... Így én se megyek hozzá hajózni.
Éjféltől fél kettőig haldoklott, aztán csendesen kimúlt a tengeri radar. Haldoklása rövid volt, de tökéletes. Abszolút semmi céltárgy nem jön, és a rendszer hibaüzenete: no H/L és no azimuth. Ez utóbbi olyasmit jelent, amit ki-bekapcsolással nem hiszem, hogy meg lehet oldani. Most nincs egy szál radarunk se, a folyamit nem javították meg Bilbaóban, így a nyálas ujjunkat felemelve navigálunk, meg a GPS alapján, csak az nem mondja meg, hogy hol jön a hülye halász!

Április 5. szerda, spanyol, portugál partok. Ami hosszú évek óta nem volt, azt most bevezettük: ketten vagyunk a hídon a watchmannal, hogy jobban tudjunk figyelni. Az enyém Jose, Vincente a barbával van. Ez jó, de azon nem segít, hogy az idő megjavuljon. Megint egyre-másra jönnek az új és újabb az alacsonynyomású ciklonok és az idő rossz, vagy rosszabb.
Ma nagy napja van Josénak: Barcelona - Benfica meccs van. Hiába mondtam, hogy nem tudjuk megnézni, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy a SIC (kereskedelmi csatorna) közvetíti. Elmondtam, hogyan jártunk ezzel az adóval a Lys Carrieren: egész délután spannolta az idegeinket a Benfica - Sporting meccsel, és végül nem (ők) közvetítették. Valamelyik olyan csatornán ment, amelyik a tengerről nem fogható.
Így aztán arra gondoltam, hogy ő portugál (közelibb), biztosan jobban tudja, hát hétkor lefeküdtem, és háromnegyed kilenckor felkeltem. Mindenki a szalonban (a hídon senki), Jose gyönyörűséges Benfica mezben virított. Aztán ahogyan látszott, hogy nekem van igazam, szegény egyre jobban kétségbeesett, futott, szaladt, intézkedett, antennát állított, csatornát keresett, rádiót hallgatott (volna), fuccs a meccsnek. Hát gyerünk a kabinba.
Leülök, két perc múlva jön a barba. Szokása szerint beveti magát a karosszékbe, dumálunk, majd indul. - Chief, mitől vizes a szék? - kérdezi ártatlanul.
Nézek rá, mint aki meghibbant. Mit akar? Vizes a szék? Nézem az ülőkét, semmi.
- A támlája... - mutatja, és az valóban, vizes.
Mi a túró lehet? Nézzük, hát a szék fölött a mennyezetből csöpög a víz. A szék alatt félkörívben nedves a padlószőnyeg. A fal, a tévé, a frizsider, mind csurom víz. Ahogy billeg a hajó, ha nagyot dőlünk balra, akkor ömlik a mennyezetből, ha kicsit, akkor csak csöpög.
Futás Romekért.
Megszakérti, hoz egy rahedli rongyot, szépen körberakta vele a kabinom, megvonta a vállát, és elment.
- Dunsztom nincs, mi lehet... - mondta, de azért visszajött, lámpával, vizsgálódott, aztán kimondta a szentenciát: - Lehet, hogy a zuhanyvezeték, de lehet, hogy csak a mennyezetben összegyûlt víz talált lefolyást. Holnap majd megfoltozom a lyukat, ha megtalálom.
Így aztán most esik az eső a frizsider körül, a páratartalom hatszáz százalék, izzadok, mint egy ló...
Egyébként minden rendben.

Április 6. csütörtök, úton, portugál partok előtt, Cabo Sao Vincente. Éjfélkor bejön Romek teljes harci díszben: rongyok, szerszámok, és nekilátott a vízesés megrendszabályozásának. Én fel a hídra, de fél kettőkor lementem, megnézni, hogy mit csinál. Éppen ücsörgött, és várta, hogy a fémragasztó megkössön. Megittunk egy sört, vissza a hídra.
Négytől valami különleges gyengeség tört rám, alig álltam a lábamon, a gyomrom is rossz volt, hatkor alig vártam, hogy lemehessek a kabinba.
Romek mindent rendbetett, minden szép, nincs vízesés!
Olyan rosszul voltam, hogy még a komputert se kapcsoltam be, bezuhantam az ágyba, miután az ébresztőt tíz helyett tizenegyre állítottam. Előbb nem tudtam elaludni, nem tudtam eldönteni, hogy felkeljek-e hányni, de belezuhantam a gyógyító álomba és csak háromnegyed tizenegykor tértem magamhoz.
Ebédre nem ettem sokat, Jan valami ehetetlen marhahúst tett az asztalra, mócsingos, rágós, csizmatalp. Úgy döntöttem, a receptjét nem teszem ki az internetre, mert a tegnapi hallevest már beírtam a főzőcske oldalamba.
A hídról a barba is szokatlanul korán eltűzött, még nem volt egy óra. Zömmel azon humorizáltunk, hogy milyen a sebességünk. Valami gubanc van, mert ez azért nem normális, még a viharok ellenére se, hogy a 7,2 csomó átlagsebességet nem érjük el (7,17 volt ma délben). Ha most meglódulnánk, akkor három napos késéssel érkeznénk. Valószínű, hogy még egy napot összeszedünk.
Azért délután s e voltam teljesen fitt.
Estére viszont magamhoz tértem. Befordultunk Gibraltár felé, a sebességünk 9 csomó fölé emelkedett.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 28. kedd, Norvég tenger. Én marha! Itt vannak a megírt, beborítékolt leveleim. Nem adtam oda... Valószínűleg a tudat alatt az ügynökre vártam, és nem esett le a tantusz, hogy a gyárban nem jön ügynök, hanem a gyár állítja ki a papírokat.
Na, majd Gaetában.
Befejeztem az első DVD-t a Lys Chrisről.
Rohadt módon unom, tele a hócipőm, a macska rúgja meg, a kakas csípje meg, és a Jóisten rogyassza az eget arra, aki felelős a rossz időért! Hát már megint viharban megyünk, na jó, vánszorgunk. És ez lesz Olaszországig?

Március 29. szerda, úton, Északi tenger. Úgy számoltam, hogy reggel lesz Ekofisk, de "szerencsére" késtünk. Így aztán tudtam az én asszonykámmal beszélni, hadd legyen valami jó is ebben a szerencsétlen hajózásban. Ezek a pillanatok azok, amelyek segítenek "túlélni" a hónapokat, amit a család nélkül töltök. Amikor meghallom, hogy: - Szia, Isti... - akkor már minden jó. Akkor az a nap jó, azért már érdemes volt élni.
A következő ilyen csak Dovernél lesz, aztán Jobourgnál, és utána hosszú szünet, amíg elvergődünk majd Gibraltárig.
Ezt a vergődést szó szerint kell érteni, mert valami nem teljesen kóser ezzel a hajóval, ugyanis amióta lent vagyok nem sikerült egyetlen út átlagsebességét se nyolc csomó fölé vinni, és a három legutóbbi (Livornóba, Bilbaóba és Thamshavenbe) mindössze hét és fél csomó körül volt. Ez éppen csak valamivel több, mint a semmi.

Március 30. csütörtök, úton, az Északi tengeren. Vánszorgunk. A tenger viharos, az előrejelzés egész Nyugat Európára hasonlót ad, vihar tombol a teljes partszakasz mentén. Tele a tököm már, de nagyon! Viszont váltáskor továbbra is megy a társalgás, úgy röpke két órácskát ellebzsel még a barba a hídon. És ahogy telik az idő, úgy nő a litván földek értéke, és egyre nagyobb a hajó, amit vesz. Most a minimum a 4500 deadweight tonnás hajó, ezzel még nagyobb a profit. Azt is tudom, hogy a hajókat nagyjából egy euró per DWT tonna áron adják bérbe, és ezt kell szorozni 365-el, mert a bérlet éves, és ebből az összegből kell kalkulálni a béreket, a karbantartást, a javítást, és évi félmillió eurót zsebre tenni. Kíváncsi vagyok, mire kihajózom mekkora hajót veszünk? És főleg arra, hogy ebből mennyi az ábrándozás, és mennyi a realitás, mennyit tud megvalósítani a barba. Kívánom neki, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan eltervezi. Nekem egyelőre nem ez a gondom, hanem az, hogyan kellene valamihez otthon kezdeni, hogy abba tudjam fejezni ezt a rohadt hajózást. Csak azért van valami bökkenő is, amit ha csak halkan is, de azért muszáj bevallani: mihez kezdek, tenger nélkül? Hogyan tudom majd mondani: soha többet nem szállok hajóra? Na, hagyjuk, mert rohadt dolog...

Március 31. péntek, úton, Doveri szoros. Jövünk, az áramlás hoz. Otthon borús, szeles az idő, ezt onnan tudom, hogy szegény asszonykámnak nincs bekapcsolva a mobilja, mellétéve a vonalas telefon, így nem tudom elérni, pedig próbáltam délelőtt tíz után keresni.

Egy komputerzseni...

Kávénál jön Romek aggódva:
- Istvanku, valami baj van a programmal, amit adtál tegnap...
Ehhez tudni kell, hogy lemásoltam két telepítőlemezt neki, illetve a fiának. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet a baj vele.
- Nem hinném, hogy bármi gond lenne - mondom neki nagy álmosan.
- De, meglátod mindjárt - mondja, és elrohan. Amikor visszajött, lobogtatja a két CD-t, és teszi be a DVD lejátszóba. - Látod, nem mûködik... - aggódik a tévé előtt, én meg nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek... Soha nem hallottam, hogy valaki egy számítógépes program telepítő lemezét így tesztelte volna! Amelyik lemezen volt megjeleníthető kép, azt lejátszotta a DVD lejátszó, a másikon nem talált, hát persze, hogy nem tudta!
Azt hiszem, Romek egyhamar nem lesz számítógépes egyéni vállalkozóként billgéc konkurenciája (Bill Gastes, a Microsoft tulajdonosa).
A barba délelőtti kávénál mondja a híreket:
- A Lys Line dolgozik két rakományon, egy olasz-spanyol és egy spanyol-angol úton. Ehhez 10-én meg kell érkezni Gaetába.
Nos ez az, amit egyelőre kétkedve fogadok, látva az időjárás-előrejelzéseket. No, majd meglátjuk!
- Mr. Held felhívott, csak azért - folytatta a barba -, hogy elmondja: lát minket a számítógépén. Ez egyelőre mobilos szolgáltatás, az előfizető egy program segítségével nyomon követheti a mozgó telefonját. Az a mozgó telefon jelen esetben mi vagyunk, a hajóra telepített és mobilhálózattal működő fax készülék.
- Most mennek át a Doveri szoroson! - közölte a tulaj diadalmasan.
Ezt nem áll módomban cáfolni.
A barba is örült, mint egy gyerek:
- Nagyszerű, otthon majd bekamerázom a házat, és ha nem vagyok otthon, akkor is láthatom, hogy mi történik a házamban. Mennyibe kerülhet egy kamera? Ötven euró? Semmiség, veszek tízet, és mindenhova teszek!
Milyen érdekes. Neki ez jutott eszébe, nekem meg az, hogy milyen hatalmas iramban fejlesztik egy eljövendő totális diktatúra technikai eszközeit, ahol minden és mindenki szem előtt lesz, megszűnik majd az egyén magánélete.

Április 1. szombat, úton az Angol csatornában. Haj, de fogynak a napok! Ezt ebben a korban legjobban a gyógyszeres dobozkán látom! Már alig van benne, amit be kell még, itt a hajón szedjek!
Volt egy nap nyugink, ez tegnap történt, éjjel már megint tombolt a vihar. Addig, amíg le nem ment a barba, addig szolidan rasszistáztunk. Ugye õ, aki azt mondja, hogy ellenez mindenféle rasszizmust, mesélte:
A német iskolarendszer nem az, amit bárkinek is követni kellene. Körzetesítve vannak az iskolák, és ebből nincs kitörés, mindenkinek az adott körzetben kell járnia suliba. Berlin egyik iskolájában ahol a tanulók 80%-a török és arab bevándorló, verik a tanárokat a diákok.
- Ki kell őket rúgni Afrikába, oda, ahonnan jöttek! - dühöngött a barba, én meg magamban mosolyogtam. Ugyanis számomra ez tipikus liberális gondolkodásmód és viselkedés: én megmondom neked, mi a helyes, és te élj aszerint! A liberális szabadgondolkodókám számára viszont nem kötelező. Ha valaki nem venné észre, ez az USA külpolitikájának alapja. Amikor azonban elmondtam a parancsnoknak, hogy a liberalizmus nagyobb veszedelmet hoz az emberiségre, mint a nácizmus és a kommunizmus együttesen, akkor hevesen egyetértett.
Délután az enciklopédiáját nézegettük, és benne a neoromán neuschwansteini kastélyt, aminek az építésébe a bajor király (valamilyen Lajos) anyagilag teljesen belerokkant, tönkrement. Ha az asszonnyal kimegyünk esetleg nyáron, meg kellene nézni.
Közben a térképasztalt támasztottuk, és egy alkalommal, amikor a riasztót mentem megnyomni, a nagy "zsúfoltság" miatt csak úgy tudtam mögötte elmenni, hogy a combom belevágtam az egyik ülés kiálló fémcsonkjába. Hát megtudtam, hogy hol lakik a magyarok istene! A nadrágon keresztül "véres hurkát" vésett a combomra...
Este a honlapomat fabrikáltam, amikor beült mellém a kabinba, így aztán nem tudtam elkerülni, hogy megnézze (a honlapomat). Azt tudni kell, hogy egy (külföldi) parancsnok se tud az írói tevékenységemről, ez nem tengerészet, ez a hajón magánügy. Õ az első, és igencsak nézett ki a fejéből, amikor meglátta a könyveim.
Még Liebe se tudja, pedig a felesége volt a honlapomon, de nyilván annyira nem tud magyarul, hogy az irodalomnál elidőzzön, rögtön a receptekhez ment, és azok között böngészett.

M/V ISARTAL

Március 24. péntek, úton, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Ez egy szép, nagyon szép nap! Ma töltöttem be a negyedik hónapot a hajón!
Most az a révkalauz jött, akinek három gyereke van, és vele tárgyaltuk ki a fiatalok helyzetét és az iskoláztatási nehézségeket. Őt sikerült rávennem arra, hogy jöjjön Magyarországra nyaralni, mert mi vagyunk az Olcsó Jánosék a norvég árakhoz képest! Ennyivel én is hozzájárulok az állami büdzsé finanszírozásához...
Hétre érkeztünk, a berakást majdnem azonnal elkezdték, és este tízre ígérték, hogy végeznek.
Kilenctől egy kis alvás, egykor kimentem a városba, vettem bőrnyugtató kenőcsöt, írható DVD lemezeket, egy lavórt lábáztatáshoz. Ja, meg egy filmet is beszereztem, a Dűne gyermekei című sci-fit, a három rész együtt 59 korona, hát ez nekem egy euró ötven centbe került, de én más árfolyamon számolok, de ez legyen az én titkom, hogy hogyan...
Este hétkor végeztek, ennyire nem szavatartóak, viszont nekem ez jobban jött ki, mert korábban mehettem alukálni, és az olajvételezés így éjfélre jön ki A tévedés mindössze fél óra volt, mert fél éjfélkor keltett a barba manőverre.

Március 25. szombat, Kristiansund, úton. Fél kettőkor eljöttünk, most egy napnyi pihenés következik, és vasárnap reggel hatkor Höyanger, de csak hétfőn kezdenek dolgozni, a vasárnap nyugis lesz.
Délre ragyogó idő kerekedett, olajtenger, a víztükör csillog, szellő nem mozdul, a parton a havas hegyek szikráznak a napsütésben, és élvezem a meleget, egy szál pólóban vagyok. Bent a hídon, ahol ezerrel megy a fűtés, mert odakint mínusz három fok volt, de hamar feladta, és délután négyre már plusz ötre "forrósodott" fel!

Március 26. vasárnap, úton, Höyanger. Kár, hogy sötétben kellett megtenni az utat a legszebb és leghíresebb norvég fjordban, a Sognefjordban. Viszont éles keleti szél fogadott, s bár plusz öt fok volt, de hidegebbnek tűnt, mint a mínusz öt szélcsendben.
Hétre kikötve, utána reggeli, tevés-vevés és alvás.
Nyugis nap, attól eltekintve, hogy az ment az idegeimre, hogy börtönben vagyunk. A hülye biztonsági rendszer miatt zárva a rakpart, se ki, se be. Ez azért valami ám, hogy az USA összecsinálja magát az Al Kaidától, és én ezért nem mehetek ki a hajóról egy norvég kisvárosban. Ha Európában az én mozgási szabadságom megnyirbálható az amerikaiak félelme miatt, akkor valami sokkal rosszabb készülődik, mint a nácizmus és kommunizmus együttesen.
Szóval, ha az amik csak egy kicsit is tökösebbek, akkor kimentem volna, így viszont kitakarítottam a kabint, mostam, meg tettem-vettem.

Március 27. hétfő, Hoyanger, úton. Kora reggel átálltunk a berakó rakpartra, hétkor elment az ott álló hajó. Nem tudom, miféle hajóbérlője, tulajdonosa van, de szerintem pénzmosásra használják, mert különben elképzelhetetlen, hogy profitot tudna termelni, hiszen itt állt péntek délutántól, és hétfő reggel berakott 130 tonna alumíniumot (egyébként üres volt), és elment.
Nyolckor jöttek a melósok. Azt ígérték, hogy öt-hat körül kész leszünk. Mi viszont ezerötszáz tonnát raktunk be!

A norvég királyi államról és a királyi szakszervezetről

Akárkivel is álltunk szóba a barbával, a második mondat az volt a helyiek részéről, hogy be akarja a Norsk Hydro zárni a gyárat. Ezt a városkát a gyár élteti. Ha bezárják, akkor hatalmas lesz a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő, bezárhatnak az üzletek, ha nincs gyár, nem kell a két szálloda se, szóval a gyár a motorja az életnek.
Most nyilván azt hiszed, hogy azért történik mindez, mert azt mondja az a racionális gyáros ész, hogy nyilván be kell zárni, ha ráfizetéses, nem termel profitot.
Csak az a baj, hogy a randa kapitalista, akié a gyár, azt úgy hívják, hogy Norvég Királyság, azaz az állam. A részvények 48%-a az övék. És valami azt súgja nekem, hogy egy államnak az a kötelessége, hogy munkalehetőséget teremtsen az állampolgárainak. Szóljon valaki, ha tévedek. Azt hiszem most otthon a csapból is az folyik, hogy hány munkahelyet fog teremteni aki kormányon lesz a következő négy évben. Na, most a józan paraszti ész azt mondja, ha az állam nem jó gazda, álljon a sarkára a szakszervezet. Nyilván így kell tenni. És itt, a vikingek ősi földjén jön a szakszervezet és... és... és becsukja a gyárat, merthogy a részvények többségi tulajdonosa a szakszervezet...
Na, kérem, most akkor lehet álmélkodni, hogyan is van itt a jóléti állam, meg az erős érdekvédelem, meg a minden túró...
A barba felszólította őket, hogy körímélben hívják sztrájkba az összes Hydro dolgozót, hogy vegye észre magát a "tulajdonos". Mondtam is a foremannak, majd mi megoldjuk az ő problémáikat... Jót nevetett.
Nos, mielőtt valaki azt mondaná, hogy jó, jó, de ha egyszer nem gazdaságos üzemeltetni, akkor mégiscsak be kell csukni.
Hát kérem, tessék leülni, és jól megfogódzani az összes karfát a környéken.
Az a helyzet, hogy azért zárják be, mert nem hoz elég profitot. Az évi 150 millió korona (4,8 milliárd forint) nyereség kevés! Több kéne, és ha nem lesz, akkor inkább megszüntetik a gyárat, tönkretesz az állam a szakszervezettel karöltve egy gyönyörű kisvárost!
És ez még nem minden, mert erre a sorsra jut a karmöyi gyár is, ami Európa egyik legmodernebb alumíniumgyára, és még vagy öt másik.
Ettől függetlenül kávé után kimentem. Egy nagy kanyart tettem meg, valószínűleg körbejártam a kisváros központját. Bementem a könyvtárba, és mint rutinos norvég-könyvtárlátogató azonnal az iránt érdeklődtem, hol az internet? A könyvtáros hölgy megmutatta, elküldtem a szememről készített fotókat a Szemklinkára, küldtem egy rakat fényképet az asszonykámnak azzal a céllal, hogy megint együtt nézzük őket. Ja, köztünk a mobil hálózat teremt kapcsolatot, és két komputer képernyőjén ugyanazok a fotók. És így olyan az ember érzése, mintha nem is lennék a hajón... De itt vagyok, hogy a fene egye meg, ahelyett, hogy nyugdíjaskodnék. Na, van még két évem.
Körbevideóztam a várost, fotókat is készítettem, majd a tengerparti bejáraton bejöttem, így nem kellett még egyszer megkerülni a várost.
Este beszéltem a családdal, Nimród egészen feldobódott, hogy ugyanott jártam, ahol ő is eltöltött egy napot, így aztán a bennfentesek hozzáértésével mondtuk:
- Tudod, a városkapunál...
- Kore felesége ott árulja az epret...
- A kis folyó hídján...
- Elmentél a templomig?
És így tovább. Kicsit olyan az ilyen beszélgetés, hogy meg akar az ember győződni, hogy a másik is ugyanúgy élvezte-e a látványt, mint ő?
Délután négykor eljöttünk. Nimród azt taglalta, hogy Hoyangernek különleges klímája van, ott sokat esik az eső, amikor a Sognefjordban süt a nap, és ez így is lehet, de most ellentétes volt: a kikötőben száraz, kellemes idő, a fjordban köd, eső, szél, ramaty idő, csak a hóbuckák között csicsergő jegesmedvék hiányoztak.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 21. kedd, úton. Ha ez tavasz, akkor úgy kell nekünk... Hallom a Kossuthon, hogy havazás várható meg minden.
Nem tudom, miért van, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a választást az MSZP nyeri, mégpedig teljesen simán, erőlködés nélkül. Csak a Kossuth alapján mondom, ők pedig igyekeznek pártatlanok lenni. Ha az ellenzéknek van hír értékű megmozdulása, akkor idézi a kormányoldal véleményét, és fordítva.

Március 22. szerda, úton. Hallatlanul élvezem a beszélgetéseinket a barbával. Teljesen mindegy miről beszélünk, minden témát körüljárunk, és ezalatt kialakul bennem róla egy elképzelés, hogy milyen ember.

A barbáról

Ami teljesen szokatlan, és először találkoztam vele az, hogy nem érzi magát németnek, hanem "európainak" vallja magát. Neki Deutschland nem "Vaterland", mindenütt otthon érzi magát Európában, mindegy, hogy Olaszország, Litvánia, Anglia vagy Finnország. Kérdeztem, hogyan viszonyul a lengyelekhez, hiszen az apja lengyel volt.
- Sehogy - mondta akkor, és ezen meglepődtem. Most azt látom, hogy egyáltalán nem szereti őket, sőt, kimondottan rossz véleménye van a nemzetről, ez is nyilván a gyermekkor hozománya, amikor - szerintem - üldözhették őket (a korábbi földbirtokosság nem volt jó ajánlólevél a Lengyel Egyesült Munkáspártba), aminek az eredménye a Németországba való futás lett.
Viszonylag jó nyelvérzéke van, mindenféle nyelvbe belekap, angolul eddig a legjobban beszélő tengerész, akivel találkoztam. Írtam már, hogy ő a világot csak az anyagiakon keresztül szemléli. Ez így nem igaz, meg igaz is. Azt hiszem, alapjában véve egy szerencsétlen sorsú pasas, aki az akaraterejével fel tudott vergődni, viszonylag magasra, de a saját szemében mindenképpen olyan szintre, amivel meg van elégedve. Ez az európaiság a németség helyett egy szerencsétlen és nagyon szomorú gyermekkor által kiváltott dac lehet. Ugye ő Gdanskban született. A nagypapa szerinte: "fucken rich man" volt, azaz hihetetlenül gazdag lengyel földbirtokos, aki mindenét elvesztette a második világháborúban, hiszen a szovjet testvér rátenyerelt fél Lengyelországra, és a birtokaik keleten voltak, így a semmibe tűntek. Gdanskban már szegények voltak, a kőműves papa valamikor 56-57 telén menekítette ki a családját Németországba. A nagyobbik fiú lengyel iskolában kezdett, az beszélt lengyelül, de ő egy kukkot se tud, hiszen otthon német volt a családi nyelv.
Persze ez a kimenekítés sem volt olyan egyszerű, tipikus történet a szocializmusból: a kitelepülő vonatról a papát a lengyel elhárítás levette azzal, hogy két papírt alá kell írnia, és a család többet nem látta őt. Csak a halálhírét hallották 1974-ben. A mama utolsó idős terhes volt az ötödik gyerekkel, a kislány már Németországban született. A mama mészárszéken dolgozott, kimondott szegények voltak. Az iskolában a társak utálták a keleti-menekültet, és a tanítójuk se szerette. Azt mondja, hogy a gettóban nevelkedett, az iskola után tengerésznek ment, majd miután pénzt gyűjtött elvégezte az akadémiát. Hamar parancsnok lett, és megmaradt függetlennek, nem kötelezte el magát egy céghez se. Anyagilag hamar egyenesbe jött. (És úgy látom, ért is a pénzhez.) Polgári jólétet teremtett magának, hát természetes, hogy állandó beszédtéma nála a vagyon, a pénz, az üzlet, hiszen mindent magának köszönhet, a felemelkedést onnan, ahol sokaknak a sorsa csak bukás volt.
Én úgy érzem, hogy mivel Lengyelország elüldözte és Németország sem "nevelte", hanem ahol lehetett ott "betartott" a srácnak, ezért lett belőle meglehetősen liberális felfogású európai polgár. Volt egy beszélgetésünk a rasszizmusról, amikor elmondtam, hogy sose lehet megszüntetni, mert az ember alapvető természete a "falkához való tartozás erősítése", és ennek határozottan ellentmondott, mert minden ember egyenlő. (Ez persze teoretice igaz is, és könnyfacsaróan gyönyörű, miként a kommunizmus eszméje is az.) Kíváncsi leszek én arra a világra, ahol a liberális, zsidó-keresztény gyökerű európai (és most legyen az amerikai is európai, hogy ne kelljen a csúnya "fehér ember" kifejezést használni), rasszizmustól mentes Új Világát hogyan fogják letiporni a muzulmán és fekete fajgyűlölők. Ugyanis azokat is meg kellene ám győzni arról, hogy minden ember egyforma! Rá kéne venni az arabot, hogy ne nézze le az indiait, ne tekintse semminek a feketét, meg kéne tanítani a feketéket is arra, hogy a "fehérseggű" is ember valahol, bár igaz, hogy az emberiség bölcsője Afrika. És arrafelé nem lehet a liberális eszméket úgy törvénybe iktatni, mint a mi elaggott Európánkban (és Amerikánkban)!
Ezzel a világpolgársággal nekem általában bajom van, mert aki mindenütt otthon érzi magát, annak sehol sincs hazája. (Afféle "savanyú a szőlő" önámítás.) A vallással is hadilábon áll, ami ugyancsak érthető, ha tudjuk, hogy a mama pálcával a kezében felügyelte, hogy naponta olvassa a Bibliát. Hát ezzel a módszerrel egy értelmes gondolkodású fiatalt ebben a korban csak elriasztani lehet, nem megnyerni. Így aztán érthető, hogy úgy nyilatkozik a pápákról, a papságról, a katolicizmusról, ahogyan teszi ezt nap, mint nap. (Érdekes, a protestánsokat sose említi pejoratívan.) Ez a trauma eredménye.
És milyen érdekes: ez a liberális gondolkodású ember, amikor az istenhitről volt szó, és azt fejtegette, hogy nem érti, hogyan tudnak művelt és értelmes, nagy tudású emberek a Bibliában hinni erre azt találtam mondani, hogy Einstein is hitt istenben, akkor azonnal rávágta: igen, mert zsidó volt. E beszélgetésfordulat magyarországi értelmezése: a barba antiszemita. Na, most hogyan jön össze a kettő: a liberalizmus és antiszemitizmus?
Ehhez megint van egy megjegyzésem: az esetek kilencvenöt százalékában a Bibliával van baja, azt helyettesíti állandóan a vallás, az istenhit szó helyébe. Ugye nem kell rámutatnom arra, hogy ez annak az eredménye, hogy a mama pálcával állt mögötte gyermekkorában, és olvastatta vele a Szentírást.
Azt hiszem, az elkövetkező napok kissé húzósak lesznek. Éjjeli érkezés, kirakás Thamshavenben, éjjeli bunkerolás Kristiansundban, hajnali érkezés Sunndalsörába...
Na, majd meglátjuk.

Március 23. csütörtök, úton, Thamshaven, úton, Kristiansund, úton. Ahogyan az lenni szokott, minden másképpen alakult. Bunker csak a berakás után lesz. Éjfélkor felmegyek a hídra, a barba teljes lendületben volt, és a beszédhullám fél egyig tartott. Akkor ment aludni.

Beszélgetés a révkalauzzal

Egy ideig hallgattunk, a csönd jól esett, aztán megeredt a nyelvünk a pilottal.
Ez az a révkalauz, akinek bolgár felesége van. Már írtam róla valamikor.
Most valahogyan a történelem került szóba, és ahogyan az lenni szokott, teljesen kiszámíthatatlan fordulatot vett a beszélgetés. Onnan indultunk, hogy megkérdeztem: a norvég nevet hogyan vette fel az itteni vikingség. Nem tudta. Aztán kiderült, hogy a keresztséget 1020 körül vették fel. Szent Olaf volt, aki megküzdött a pogányokkal. Meghalt a csatában, de a keresztények nyertek. Innen minden egyszerű volt: ha a fogságba esett pogány megkeresztelkedett, mehetett isten hírével, ha nem, akkor mehetett Odinhoz, a főistenhez, mert helyben lemészárolták. Jelzem ez a legegyszerűbb elintézési módja a politikai nézeteltérések tisztázására, amit széles körben alkalmaznak azóta is, és nyilván előtte is, ennek a felfedezését nem engedem át a vikingeknek.
- Azt tudja-e chief, hogy Odin, a főisten valóságos, élő személy volt? Valahonnan keletről érkezett, több ezer évvel ezelőtt...
Hát ezt nem tudtam.
- És ami máig is rejtély a történészek számára az, hogy a viking mitológia hajszálpontosan megegyezik a göröggel, csak az istenek nevei különböznek! Vajon, mi lehet az oka?
Ez is olyasmi, amiről fogalmam se volt. Nyilván van minden nép történelmében valami megfoghatatlan rejtély, miként a miénkben is.
Innen már könnyű volt áthajózni Amerikába és megalapítani Vinlandot egy magyar segítségével.
- Amikor a vikingek partra szállta azon a területen, amit Vinlandnak hívtak, ott furcsa emberekkel találkoztak: magasak, fehérbőrűek és szőkék voltak. Hogy hova tűntek, kik voltak senki se tudja. Innen Mexikóba ugortunk, ahol a toltékok birodalma volt, ezekkel csak az a baj, hogy négerek voltak, a révkalauz valahol ezt olvasta róluk.
Ehhez nincs hozzáfűzni valóm, se megerősíteni nem tudom, se cáfolni, olyan vagyok, mint egy kiköpött kormányszóvivő, nem?
Nyilván az Amerika és Európa közötti közlekedés Atlantiszon keresztül zajlott, ezt én csak cáfolni tudom, mert a geológia mai (és szerintem ismert) álláspontja szerint földtani lehetetlenség, hogy valaha egy sziget létezhetett és elsüllyedt az Atlanti-hátság területén. Viszont hozzátettem, amit nyelvészetből tudok, hogy a baszk nyelv - ami egyedülálló Európában - szinte azonos grammatikával és szerkezettel rendelkezik, mint némely észak-amerikai indián nyelv. (Erre is azt mondták, hogy Atlantisz létének a bizonyítéka.)
Tovább mentünk kelet felé, kitárgyaltuk a Gilgames eposzt, és azt, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint Mózes, és hogy Ezsajás próféta égi szekere űrhajó volt, tehát kész tényként vehettük, hogy az ember valahonnan az űrből származik. Mert azt ugye a Berkely tudósai mutatták ki, hogy az emberiség egy asszonyra vezethető vissza, úgy 150 ezer évvel ezelőttről.
Közben megtaláltuk azt a mechanikus szerkezetet is, amit egy 4000 évvel ezelőtt elsüllyedt görög gálya roncsai között találtak és szabályos fogaskerekek voltak benne (a fogaskerék gyártásához automata gépre van szükség), valamint az özönvíz előtti iszapréteg alatt talált galvánelem is szóba került. Így aztán nem csoda, ha észre se vettük, és már Thamshavenben is voltunk.
A hajó, amelyik helyére érkeztünk, még rakodott, így aztán mögé álltunk, és fél hatkor mentem már csicsikálni.
Kirakás, és este ötkor már indultunk is.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 17. péntek, úton, Angol csatorna. Este alig tudtam aludni, így az éjszakai őrség nehezen tellett, nagyon álmos voltam. Pedig Encsivel is sikerült beszélnem Jobourgnál. A bejelentkezés a barbára maradt, és nem emlékszem arra, hogy mikor volt olyan, hogy egy őrség alatt nem tudtam kimenni az állomás hatósugarából! Fel is hívtak, úgy három körül, hogy minden rendben van-e, mert feltűnően lassan megyünk, alig két csomó a sebességünk az utolsó órában.
- Persze, semmi baj - nyugtattam meg az operátort a jó kis meleg kuckójában, ahol minden csendes, nem billeg, nem fúj a szél. - Csak a hullámok szemből jönnek, a szél szemből fúj és a 600 KW-os főgép nem bírja a strapát. - mondtam.
- Ha nincs semmi baj, akkor oké... - mondta a gall kokasos minden különösebb meggyőződés nélkül.

Ezt már nem szeretem

Jan beindította a szarkeverést. Ment a barbához, hogy a legénység "fel van háborodva" mert Mikola jön vissza, kérdezze csak meg a chiefet. Meg Romek nem jön vissza a hajóra, ha itt lesz Mikola... (Ezt már csak azért se hiszem, mert Romek a cég többi hajóján csak gépmester (motorman) lehet, itt meg kápó (a hajó főgépe csak 600 KW és a papírja 750 KW-ig szól), hát miért utasítaná el a kellemesebb beosztást a több fizetéssel, csak azért, hogy Jan maradhasson.
A barba éjfélkor azt mondta, hogy egy kicsit eligazította a szakácsot.
Délelőtt egész kávé alatt azt hallgattam, hogy ki lett vele szúrva (ami persze igaz).
Úgy látom, a barba, annak ellenére, hogy félig lengyel származású, nem szíveli a polyákokat igazán, inkább hajlik az ukrán és orosz legénység felé. Azt mondja, hogy nyíltszívűek, a barátságot nem színlelik, mint sok lengyel (lásd Sadlót). Ebben is lehet igazság, bár több az általánosítás, ami nem jó. Hiszen voltam én remek lengyel barbával is nemcsak Sadlóval és Fronczakkal. A Petrán Maciej volt a főnököm, aki egy kiváló ember, igaz, a vezetékneve viszont Kraus...
Ami jó hírem van viszont az, hogy megváltozott az út, Sunndalsöra - Höyanger lesz (ha minden jól megy és igaz...). Jó lenne Höyangerben kimenni, hiszen a nyáron nem volt alkalmam, mert mindössze 300 tonna alumíniumot raktunk be másfél óra alatt.
Este nekiláttam, hogy kijavítsam a Tengerész szimfónia című novellát.
Baj van vele!
Ugyanis hiába olvastam át, nem kellett javítani semmit, úgy jó, ahogy megírtam. És azt hiszem - nagyképűség nélkül -, hogy nem csak jó, hanem nagyon jó! A "nem kellett javítani" azt persze úgy kell érteni, hogy átírni, hozzátenni, vagy elvenni nem kellett, mert volt persze apróbb javítanivaló, ami mindig akad, minden olvasatra.

Március 18. szombat, Doveri-szoros, Északi-tenger. Reméljük, igaza lesz az előrejelzésnek, és lecsendesedik a vihar. A legutálatosabb munkával foglalkozom: a kiadványok és térképek javításával. Bilbaóban kaptam hét darab notiszt, most dolgozom fel őket. Egyszerűen olyan lélekölő és unalmas, de legfőképpen felesleges munka, hogy képtelenség elkezdeni, és amikor kész leállni. (A felesleges jelző csak a dolog 80%-ára érvényes, mert vannak valóban fontos információk is közöttük.)

Most hajóvásárlási szakhallgatóság vagyok.

Ugyanis én nagyon szakaszerűen tudok mindenkit meghallgatni, ez onnan is látszik, hogy csak rá kell nézni a parancsnokra, hogy milyen lelkesen és milyen folyamatosan tud nekem mesélni. (Ez most egy kis öndicséret is, mert szerintem ez az ember egy busmannak is képes ugyanilyen lelkesen elmagyarázni a Golf áramlat hatását a norvég partokra.)
Szóval hajót veszünk.
Előbb eladjuk a litván földeket, de előbb megvárjuk, hogy felszabaduljanak (jövőre mindenki vehet, aki EU állampolgár), akkor az árak felmennek a csillagos égbe, kapunk érte hárommillió eurót, és kettőből lesz egy holland építésű, húsz éves hajó, úgy 4000 DWT körüli. Majd én leszek a chief rajta, a többiek litvánok, mert a Marlow-t is ki kell hagyni, így több fizetés adható a legénységnek. Azért arra rettentő kíváncsi lennék, hogy hány német vagy más EU-s állampolgár feje lesz átverve, amikor a megvett földjeiket a nevükre akarják íratni a litvánoktól (mert ugye eddig csak így lehetett vásárolni: helyiek nevére íratva).

Március 19. vasárnap, Északi tenger. Megyünk. Az idő rossz, de mennyivel jobb, és kibírhatóbb a mozgás, mint lefelé volt! Most a Lys Chrisen készült videóimat írom DVD-re, és egyúttal készítek rövidített változatokat, amiket majd kiteszek az internetre. Készítettem egy vadonatúj aloldalt a honlapomhoz, így már a 7.0-ás verziószámnál járok!
A barba délután fél négyig volt fent, és végig volt beszélni valónk!

Március 20. hétfő, Északi tenger. Benne e legrosszabb időben, de kibírható, szemből jön, így aztán csak reméljük, hogy egy nap késéssel, szerdán bemehetünk a szigetek közé.

Jan nyelvtudásáról

Amikor lemegyek ebédelni, akkor újabban lejön a barba is, addig watchman vigyáz a hídon. Ja, mert így ebéd közben is lehet dumálni...
Ma jól belelépett Jan lelkébe, ugyanis kijelentette, hogyha megveszi a hajóját, akkor lengyelek szóba se jöhetnek, mert nem jó tengerészek, hanem litvánokat (oroszokat) fog alkalmazni (meg engem, de ezt hiszem, ha látom). Ez rettentő érzékenyen érintette Jant, ugyanis van a lengyeleknek egy tulajdonságuk, ami sehol máshol nem létezik: erősen nacionalisták. És ilyenkor a nemzeti érzésbe erősen bele vagyon gázolva, amikor azt kell hallja, hogy nem jó tengerészek, ugyanis el van durranva az agyuk maguktól, hogy milyen jók. Ebben persze nincsenek egyedül. A szakmával együtt szívtam én is magamba, hogy a magyar tengerészek a legjobbak közül valók, hogy aztán a nemzetközi munkaversenyben hogyan állják meg a helyüket, arról néhány tengerészközvetítő tudna mesélni. Azt hiszem, egyik náció se jobb a másiknál, csak más.
Aztán a szakács szemére hányta az angol tudását, na ez a büszkeségének a maradékát is sárba tiporta, mert Jan szerint ő angolból kiváló, szerintem már nem, a barba szerint pedig baja van a mások megértésével, amit az ebédkor be is bizonyított.
A kaftán (parancsnok, most jutott eszembe a szleng szó, rögtön be is írtam a szótáramba) arról beszélt, hogy a volt szajúzban a nyelvekért 15 rubelt kaptak az emberek nyelvpótlékként, mire Jan azt mondta, hogy ez Lengyelországban másként van, ott a kommunista időszakban nem kellett fizetni a nyelvtanulásért. Aztán ezt még ragozta is egy kicsit, mire a barba nevetve mondta, hogy no lám, mégiscsak baja van az angol értésével, hiszen mi ketten másról beszéltünk, mint ahogyan ő értette.
Aztán van még valami.
Van egy gyarló emberi tulajdonság: ha valaki csak konyít valamihez, gyakran hajlamos az értőket, a szakembereket vizsgáztatni. Van egy szimpatikus hölgyismerősöm, aki fizika tanár, és egy villanyszerelő fiatalember előszeretettel tesz fel neki "ellenőrző kérdéseket", különböző szakkönyvekből.
Nos, tegnap az ebédnél hallgatjuk az egyik CD-t, 60-70-es évek olasz slágereit.
- A che cosa azt jelenti, hogy: hova mész... - mondja Jan.
- Nem, azt jelenti, hogy: mi ez? - mondom, mert ugye én azért beszélem (úgy, ahogy) a nyelvet.
Jan csak néz, aztán elvonult a kabinjába, és kisvártatva jött az újabb tudással:
- Facciamo conoscienza... - mondja.
Erre már az ember nem válaszol, mert ez a könyvből kiolvasott vizsgakérdése, hát jobb, meg se hallani, nem kezdeni vele bármiféle nyelvi értekezésbe, ráadásul abszolút értelmezhetetlen a mi viszonyunkban. Azt azért elmondom, hogy ugyanaz a szimpatikus hölgy angolul annyit tud mindössze, hogy: on the two side of the street there are large houses (az utca két oldalán nagy házak vannak), meg azt, hogy: how do you do Gertrude, viszont ezt nem arra használja, hogy másokat vizsgáztasson, hanem ezzel bármit ki tud fejezni, amit csak akar. Amikor tíz napig német vendégei voltak, akkor velük ez alapján csak angolul társalgott, és semmiben nem szenvedtek "kommunikációs hiányt"!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 13. hétfő, Zorroza, úton. Na, ez is egy szép nap volt. Fél tízkor megérkezett a Germanischer Lloyd képviselője, ettől kezdve a barbának nem volt gondja, hogyan üsse el az idejét. Én a hidat felügyeltem, mert megjött az új Inmarsat-C készülék, meg a szerelők, akik valahova megpróbálják beállítani. A szerelők négyen voltak, azonnal túlzsúfolt lett a híd. De ez nem baj, sok jó spanyol kis helyen is elfér alapon megjött a radarszerelő, és kipakolt. Így, ha nem nagyon izgett-mozgott valaki, akkor úgy, ahogy elfértünk.
A radaros pasi kikérdezte, mi a baj. Elmondtam, hogy nincs kép.
- Nem jól mondja - vágott a szavamba. - Nem látható céltárgy a képernyőn. Ez a hiba...
- Nem... - mondtam, és kezdtem volna magyarázni, és éreztem, megy fel a pumpa, hiszen én tudom, mi a hiba... Aztán, hirtelen lehiggadtam. Ráhagytam, amit mond. - Az a baj, hogy mi a tulajdonossal voltunk kapcsolatban, és a jó kérdést a szerviz tudta volna feltenni... - mondtam, és ezzel egyet is értett. Teljesen felesleges lett volna kötnöm az ebet a karóhoz, hiszen ő a szakember, én meg azt hiszem csak, hogy értek hozzá valamit.
Így hiába készült arra, hogy a képernyőt kell megjavítania, magnetront kellett hoznia, de az nem volt nála, azért Santanderbe kellett mennie, így legalább egy fővel kevesebb tolongott a hídon. Délutánra már elég jól álltunk, én is átestem a GL képviselő kérdésein a biztonsági és tűzoltó berendezések kapcsán. Aztán éppen relaxtam volna egy csöppet, amikor megszólalt az általános riadó.
Hogy miért, azt senki se tudta. Nem találtuk okát, és ezért nem volt mód rá, hogy kikapcsoljuk. Ez jópofa játéknak tűnhet kívülről, de amikor ezerötszáz decibellel visít a sziréna, vijjog a duda, villog a sárga és vörös villogó, és csak gépházi fülvédővel lehet a lakótérben lenni, az meglehetősen idegesítő tud ám lenni! A dolog odáig ment, hogy a barba felhívta a tulajt, hogy szól a sziréna, és nem tudjuk kikapcsolni, mert nincs oka. Aztán vagy másfél órányi észveszejtő, agyborzoló rikács után a barba megtalálta az okot: a szerelő urak lekapcsolták az általános riasztó biztosítékát! Kedves... Jó játék hülye gyerekeknek...
A kirakással ötre végeztünk. Ekkor már dagály is volt, hát a járó majdnem függőleges volt, lejjebb kellett tenni. Gyerünk, csináld, egy rossz mozdulattal próbáltam a mozgó járót megállítani, és a jobb vállam hatalmast reccsent, éreztem, amint az ízületben elcsúszik a csont. Gondolom, meglesz a böjtje. Azért hős voltam, mert nem sírtam, csak kicsinyt vinnyogtam...
Hétkor vonult el az összes szerelőbanda, én vettem át a munkát. Nemcsak az Inmarsat C-t szerelték be, hanem az SSAS-t is. (SSAS: Ship Security Alert System, azaz hajóbiztonsági riasztó rendszer.) Ez "tenorista" támadás esetén riasztást küld a szárazföldre.
A révkalauzt fél nyolcra ígérte a kikötő, de a GL képviselője 19.20-kor még írta az éves ellenőrzés jegyzőkönyvét. Kedves, szimpatikus fiatalember volt, de szigorú, és semmit ki nem hagyott az ellenőrzésből.
Nyolc előtt tíz perccel indultunk. Nem kellett altatni.

Március 14. kedd, úton, Aviles, úton. A hajnali őrség lement, nem győztem pihentetni a lábaimat. Délelőtt érkeztünk, hátszélben jöttünk több mint tíz csomóval, előbb érkeztünk, mint terveztük.
Egykor kezdték a berakást és négyórányi munkát ígértek.
Be is tartották, ötre vége volt, hatkor már mehettünk.
Este távirat a Marlowtól: Romant április elején váltják, ennek örült a gépész. Március végén Jant is leváltják, mert jön vissza Mikola! Na, a szakács ettől kitért a hitéből, mert azt tervezte, hogy júliusig lent marad. Mondjuk én se repesek az örömtől, de csak kibírom azt a gyenge két hónapot, ami hátra lesz. Majd megmondom, hogy nekem semmi tésztát nem adhat, csak burgonyát vagy rizst, és a knödel is kizárt! Amúgy meg jó srác Mikola, jobb kolléga, mint Jan, bár vele sincs semmi bajom.

Március 15. szerda, úton, Vizcaya. Éjfélkor éreztem a vállam, egyre jobban fáj, és egyre kevésbé mozog. Most önhatalmúlag megpróbálom a Voltaren kenőcsöt, hátha használ (valamit).
Jan teljesen ki van akadva, amiért leváltják. A fiának augusztus 5-én lesz az esküvője, és azon ugye otthon kell lenni. Így viszont májusban akarják az Ultramarra beszállítani, ami nem lesz jó. Délután telexet akart küldeni Kremersnek, de a barba lebeszélte, azzal, hogy holnap beszélhetnek telefonon, és utána menjen a telex.
Délutáni kávénál torta volt, mert a barbának ma van a születésnapja.

Március 16. csütörtök, úton, Vizcaya, Angol csatorna. Kezdődik a kaki idő, egyelőre elölről jön, nem erős csak 6-7-es, és még csak lassít.

Beindult a fűnyíró

Azt hiszem, párba állhatnánk Jannal, és négykezest fűnyírózhatnánk... Pedig hülyeség az egész, az én részemről. Végül is engem nem igazán érint, Mikola egy jó srác, és a barba szerint megbeszéljük, hogyan főz, és kész, mindent készségesen megcsinál. Na, majd meglátjuk.
Viszont Jan, azt hiszem, nagyon ki van akadva szegény. Táviratozott a Marlownak, hogy teljesen belerondítottak az eltervezett programjába, csak úgy hajlandó bármibe belemenni, ha augusztusban otthon lesz. Már reggel nyolckor elküldette az üzenetet, azóta óránként jár fel, hogy mi a válasz, persze van minden, csak az nem.
Azt mondja a barba, hogy valószínűleg Karmöy - Gaeta lesz az út. Ehhez csak annyit, hogy ez kiváló lenne, de előbb Sunndalsöra kell nekem, és utána mehetünk akárhova. Mondjuk két ilyen út, és én is várhatom a váltásom.
Ja, a fűnyírózásomban a Marlow is helyett kapott, mert jól kiosztottam őket magamban, ha le akarnának váltani előbb. Két oka is van: a nyári program, amit elterveztünk az asszonnyal, és a másik, hogy ezzel a barbával szanatórium Sadlóhoz képest.
Remélem, semmi olyasmi nem jár az eszükben, hogy engem is lerántanak innen előbb.
Este a barba hozza Jan tengerészkönyvét. Ugye mindenki emlékezik, hogy amikor megjött, az első volt, hogy körbekürtölte a hajót, hogy megvan a harmadik tiszti képesítése. Én meg fűztem az agyát, hogy menjen nagy hajóra, mert itt, coasteren nem kaphat tiszti beosztást. A válasz az volt, hogy a Marlow nem ad nagy hajót, és csak szakácsnak alkalmazza.
Nos a tengerészkönyvében ott van, hogy tavaly nyáron, nyilván a tanfolyam befejeztével, beszállt egy hajóra harmadik tisztnek, és egy hónap múlva már egy másik hajón volt, szakácsként. Így hát megvolt a lehetősége a tiszti karrierre, de nem tudott élni vele, nyilván csinált valami marhaságot, vagy általában nem alkalmas tisztnek. Nem tudom, mi az igazság, és nem is kérdezek rá, mert minek hozzam lehetetlen és kellemetlen helyzetbe, nem igaz?

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 8. szerda, úton, a Nemzetközi Nőnapon. Isten éltesse a hölgyeket! És ne csak ezen a napon! Semmi hírünk a kirakás menetrendjéről, így csak megyünk bele a vakvilágba, péntek reggel hatkor érkez(het)ünk.

Március 9. csütörtök, úton. José nagy napja volt a tegnapi: a Benfica kiverte a Liverpoolt a BL-ből. És Josét nem érdekli más, csak a Benfica. Ez persze nem így igaz, hanem úgy, ahogyan ő maga szokta mondani:
- Chief, ha otthon vagyok, sose nézek tévét, kivéve a híreket, és a labdarúgást. És ha a Benfica játszik, azért minden követ megmozgatok, hogy láthassam.
De a mai nap mindenkinek a napja! Ugyanis az ügynökség értesített, hogy pénteken csak délután mehetünk part mellé a magas vízzel, és így csak hétfőn fejezik be a kirakást. Tehát a hét vége a miénk Bilbaóban! Ennél jobb hír nem is kell! Most majd óvatosan kell kimennem, vigyázva arra a kis 44-es piskóta tappancsaimra.
Mivel a part mellett jövünk, ezért volt vonal, tudtam az asszonnyal beszélni. Szegény érzi a melegfrontot. Mondta, hogy keresett egy hölgy a Rádióból, aki látta a honlapom, és ha hazajövök, hívjam majd fel, és szeretettel várnak a Petőfi Rádióban. Hát, ha várnak, akkor megyek!

Március 10. péntek, úton, Bilbao. (Ez persze úgy Bilbao, ahogyan Kistarcsa Budapest, mert Zorrotzában vagyunk.) Ennek az útnak is vége lett. És ez így megy, monoton egymásutánban, s csak az a lényeges, hogy hány nap van még a hazamenetelig, és egyáltalán nem izgat, melyik lesz a következő kikötő. Lehet, hogy ezzel a hajóval nem is jutok el olyan helyre, ahol még nem voltam. Kikötés után elkezdett az eső zuhogni, és kilátás sincs arra, hogy elálljon. Így aztán nagyon nem bántam, hogy nem kellett kimennem a hajónak kaját vásárolni. Ugyanis a barba ide tartalékolta a pénzt, mondván Spanyolország a mennyország, itt aztán olyan olcsóság, van, hogy na!
Na, szóval nem.
Drágább, mint Olaszország, pedig az se nem piskóta! Ugyanez vár ám ránk is, ha bevezetik az eurót, aztán sírhat a sok vékonypénzű, hogy nem ezt ígérték! Addigra én is nyugdíjas leszek, bőven benne a nyugdíjas években, így aztán... na, ne siránkozzunk, hanem dicsérjük a kormányt, hogy csúszik a bevezetés határideje.
De enni kell, hát muszáj volt megpakolni a kosarakat az egy eurónál is drágább krumplival, meg a sok mindenféle és szükséges kajával.
Addig, amíg ők vásároltak, kimostam. Három eresztésre sikerült is, hiszen Livorno előtt se lehetett már használni a mosómasinkát, és így aztán feléltem az összes kék-, fekete-, és fehérneműt. A barba holnap akar venni, remélem, itt sikerül, nem úgy, mint Livornóban. A szememhez az ügynök orvost ígért mára, de nem jött össze (mert kórházban ügyel), így holnap tízkor lesz szerencsém megismerni.
Este tizenegyig téptük a szánkat a szalonban. Jan vett "vörösbort", azért az idézőjel, mert a bort csak idézi, valami ocsmány borzadály volt papírdobozban. Vesztemre kértem egy kicsit, hát kaptam egy nagy bögrével... Csak a tisztesség kedvéért ittam meg. Azért ez a spanyol "bor" a nyomába se ér bármelyik magyar asztali bornak!

Március 11. szombat, Zorrotza. Ami spanyolul Zorroza, ugyanis a "tz"-s név az eredeti baszk, lévén itt Baszkföldön vagyunk. Nem húztam fel a mobilon a vekkert, de így is hatkor ébredtem. Gyorsan kisikáltam a fürdőt, hátha a doki tiszteletét akarja tenni benne egy kézmosásra...
Szép ramaty időnk volt egész nap. Nem hittem, hogy eljön az orvos, de féltizenegykor megjelent. Megnézte a szemem sarkát, elcsodálkozott a fotókon, amiket készítettem, és felírt egy szemkenőcsöt. Közben telefonozott is, és ettől kezdve erős elhatározásom kerekedett, hogy a kezére ütök, ha a szememhez nyúlna. Igen, mert duma közben a mutatóujjával szépen letisztogatta az edzőcipője orrát.
Az, hogy egész nap zuhogott nem zavarta a barbát abban, hogy kimenjen vásárlandani. Vett a hajónak egy mosógépet, egy mikrohullámú sütőt, egy elektronyos vízmelegítőt és egy DVD lejátszót. Este azt hallgattam, hogy melyiken mennyit spórolt a vállalatnak. Utána a szakáccsal és Romekkel még kétszer fordultak, na nem mosógépért, hanem élelmiszert vettek.
Én, meg amíg a frontot tartottam, szépen kipucoltam a kabinomat, kimostam a mindenemet, de még a téli anorákot is (kétszer), hogy a norvég időjárás ne tudjon meglepni. Ennek a házőrzésnek az lesz a következménye, hogy holnap, amikorra is az időjárás-jelentésben szép időt jóslottak, kimegyek Bilbaóba. Az ürügy az, hogy í-mélben fényképet küldjek a szemorvosnak a szemem sarkának az állapotáról, de amúgy videózni akarok, mert két, vagy három éve, amikor itt voltam (úgy, hogy ki tudtam menni), nem volt alkalmam.

Március 12. vasárnap, Zorroza - Bilbao. Tíz körül indultam neki a városnak. Előbb Zorrozában kerestem internetet, de mindenütt azt a választ kaptam: - Vasárnap zárva... talán Bibaóban. Akkor gyerünk Bilbaóba. Eltökélt szándékom volt, hogy előbb internet, és csak utána más. A buszon vettem észre, hogy a mobilom a töltőn hagytam. Telefonkártyát kell vennem, mert az asszony biztosan keres, és nem tudja elképzelni, hol lehetek!
A tizennyolcas busz a Guggenheim múzeum előtt állt meg, hát nem lehetett kihagyni, nem lehetett nem leszállni, és videóra venni. És ami a fő, a híres posztmodern építészeti remek mellett találtam egy turista információs irodát, nyitva!
Egy kedves kislány volt szolgálatban, de nem sokat tudott segíteni.
- A könyvtárakban van ingyenes internet... - mondta sajnálkozva -, de azok vasárnap zárva vannak.
- Én fizetőst keresek - mondtam.
- Ó, az itt van szemben, a gyorsbüfében.
Már indultam volna, amikor még megkérdezte: - Hova való az úr?
- Magyar vagyok - válaszoltam, és bekerültem egy nagy könyvbe.
Gyerünk át a szendvicsfalóba, hát tele van terminállal, de nincs egyikhez se floppy egység, nem tudom a képeket elküldeni az orvosnak. Hát visszamentem.
- Nem sikerült? - kérdezte a kislány. - Akkor próbálja meg a szomszéd utcában, ajánlotta az egyik kolléganője, vagy a vasútállomás első emeletén.
Kaptam térképet, bejelöltek rajta mindent.
- Még mindig magyar vagyok... - mondtam búcsúzóul.
A szomszéd utcában az üzlet persze zárva. Gyerünk az állomásra. Közben találtam egy irdatlan magasra nyúló karú autódarut közel az állomáshoz az egyik építkezésen. Bementem a vasút csarnokába, de azt hittem eltévesztettem az épületet, mert táncolók sokaságába botlottam a nagy csarnokban. De nem csalás, nem ámítás, a népek ott lejtették a tangót, meg a spanyol táncokat, szépen keringtek körbe-körbe. Videóra való látvány!
Az internet café persze vasárnap zárva.
Feladtam.
Telefonkártya volt, így felhívtam az asszonyt, és sikerült megnyugtatnom, hogy nem vesztem el.
Gyerünk egy kis városnézésre. A környéket ismertem, átmentem a folyón, be az első szálloda recepciójára: - Internetet keresek... - mondtam, mert úgy látszik, mégse adtam fel...
Megmondták, hogy a posta után találok.
Nyilván vasárnap zárva, gondoltam, de azért elbandukoltam. És kérem, láss csodát, nyitva, négy számítógéppel, és az egyik szabad. Rögtön beültem, elküldtem az í-méleket és a fotókat (az asszonynak is küldtem magamról), neteztem egy kicsit.
Azt hiszem a gmail-es postaládám törölték, ez egyszerűen őrület, hogy nincs elfogadható ingyenes szolgáltatás sehol... Pedig most gondosan ügyeltem arra, hogy legalább minden második hónapban belépjek. És tessék!
Internet után séta, majd vissza az állomásra, próbáltam az asszonyt hívni, de nem sikerült, biztos valami gubanc lehetett a nemzetközi vonalban... Ezután be a hajóra, a hat tízes vonatot értem el, fél hétkor már vacsoráztam.

Most sikerült kitennem a videót, amit ekkor készítettem! Nézzétek!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 3. péntek, úton. Na, kérem, ha bál nem is volt, de teljes díszkivilágítás igen, és fél kettőig tépte a száját a barba, ami nem volt ellenemre, mert így jobban telik az idő.
Délben viszont nagygyűlésre érkeztem. José és Vincente is a hídon volt. A barba valamit magyarázott, ezért rákérdeztem, hogy mit dolgoznak, mert bár a munkát a parancsnok adja ki, de ugye, ezt nekem kell adminisztrálnom.
- Egész délelőtt itt voltunk, chief! - mondta José. - Reggel nyolckor elkezdett beszélni, és nem tudtunk elszabadulni, a captain azóta szóval tartott minket.
Ezt el is hiszem, nem kellett sokáig győzködni. Éppen valami enciklopédiában kutakodott, és amikor megtalálta, amit keresett, büszkén mutatta:
- Chief, ez a szarvasfajta rólunk, a családunkról van elnevezve! - és éreztem a hangján, hogy most ő igencsak büszke.
Én viszont arra vagyok büszke, hogy két fiam van rólam elnevezve, mert ez sokkal többet ér!
Megpróbáltam kiszedni belőle, hogy hányszor nősült, mert ugye a húsz évvel fiatalabb feleség nyilván nem az első lehet.
- Volt egy hét évig tartó kapcsolatom, és a mostani már nyolc éves.
- A feleségével...
- Nem vagyunk megesküdve. Akkor adót kell fizetnem.
Nocsak. Nem is tudtam, hogy a német állam még feudális és a házasságkötést adóztatja. És lehet, hogy a kancellár él az első éjszaka jogával? De aztán kiderült, hogy a barba csak a bevétel és profit, a jövedelem és haszon, meg pénz és euró-dollár-márka oldaláról tudja a világot szemlélni, így aztán most Angliában él (van az állandó lakcíme), előtte Szentpéterváron volt, előtte Litvániában, előtte Lagosban. Ahogy változnak az adózási (személyi jövedelemadó) törvények, úgy vándorol az állandó lakcíme, annak ellenére, hogy mindig Németországban tartózkodik. Angliában a tengerész nem adózik, ha hat hónapot külföldön volt, de ha megnősülne, akkor a német törvények szerint adóznia kellene a jövedelme után. Ilyen egyszerű a kérdés, hogy házasság vagy együttélés...
Gyerek meg azért nincs, mert nagyon drága a felnevelése.
Máskor meg arra panaszkodik, hogy a macskaeledel is drága, de úgy látom, arra nagyobb szükség van, mint utódra. Ez persze teljesen magánügy.
Viszont jó a humora és szeret marháskodni. Elmesélt egy sztorit: egyszer három-négy napos borostával, melósruhában, a zsebében egy sörösflaskával bement egy elegáns férfiruha üzletbe, levett egy méregdrága inget, és fizetni akart az arany Visa kártyájával.
- Chief, azonnal ott volt mindenki, a rendőrség, az üzlet tulaja, a security, és mindenáron azt akarták kideríteni, hogy hol loptam a hitelkártyát! Aztán amikor kinyomozták, hogy nincs mese, ez bizony az enyém, akkor jöttek a sűrű hajlongások, és bocsánatkérések, ami persze nem nekem, hanem a bankban levő pénzemnek szólt, mert sosem az ember számít, csak a hitelkártya!
Ez nyilvánvaló. Még egy elsőosztályú uniós állampolgár esetében is, mint amilyenek a németek. Mert nyilvánvaló, hogy mi, a sárból, koszból, kommunizmusból szalasztott keletiek legfeljebb másodosztályúak vagyunk, de inkább harmad... Nem is magammal hasonlítom össze, hanem, hogy egyértelmű legyen, nézzük mi a különbség egy német és egy lengyel között: Dariusz fizetése kétezer ötszáz euróval kevesebb, mint a mostani parancsnoké. A végzettség, a képesítés azonos, a cég, amelyik a fizetést adja azonos, és a munkaközvetítő is azonos (Marlow), és uram bocsá', a munkakör is.
Az értékbeli különbséget a nemzetiség, a németség adja. Így aztán az efféle süket, hazug dumával, hogy nemre, fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül... meg demokrácia... meg emberi jogok... meg unió... el lehet ám tolni a biciklit a jó büdös francba!

Március 3. péntek, úton. Ez nem is az Atlanti, oszt mégis olyan szomorkás lett az idő, hogy nem győzzük a fejünket kapkodni a felcsapódó hullámok elõl. Megette a fene ezt a telet!

Március 4. szombat, úton. Megyünk, bár elég ramaty az idő, hajnalban a sebességet is le kellett csökkentenem. Érdekes: Dariuszhoz képest hatalmas a "lazaság", semmi se párhuzamos, semmi se sarkos, mégis megy a hajó, mindenki jól érzi magát. Lehet így is hajózni. Ki hinné?

Március 5. vasárnap úton, Alboran tenger. Éjfélkor belépek a hídra, hát a magyar himnusz fogad. A parancsnok valamilyen enciklopédiából előbányászta a magyar ismereteket, és ott van a himnusz is. Ebből az enciklopédiából érdemes tanulni a mi történelmünket! Ugye a "Jahrhundert" évszázadot jelent. Nos ezek szerint a magyarok az 5 században jöttek el Etelközből, a harmadikban hagyták el Levédiát. És persze az első ismert királyunk Attila volt.
Hiába mondtam, hogy a hivatalos történelem nem ismeri el a magyar-hun azonosságot, a barba csak nézett megrökönyödve. Viszont nem ismeri Heribert Illiget se, így felírattam vele, hogy nézzen a neten utána. Ha eddig volt fogalma a német történelemről, akkor most jól össze lesz zavarva...
Délután végre jó lett az idő, de ez nem annak köszönhető, hogy a szél alábbhagyott, hanem behúzódtunk a spanyol partok alá.

Március 6. hétfõ, úton, San Vincente körül. A szoros másik oldalán szép idő van, nocsak, ilyen is megesik velünk? Ebben csak az a rossz, hogy a tengerész babona azt mondja, hogy a jó idő azért rossz, mert utána csak rossz jöhet...
Tegnap Romek mutatott két hatalmas szívet. Ezt az iker unokáinak készíti. Egy keményebb borító színes magazinból kivágva, beragasztva írógéppapírból egy betét, amit telerajzolt. A tetejére két mosolygós halat, mivel az ikrek Halak (március 5. állítólag a Halak jegye). Alá egy torta, öt gyertyával, s jókívánság. Körben sok-sok apró szívecske... Mit mondjak, nem viszik majd képzőművészeti kiállításra, de a kislányok tudni fogják majd, hogy a nagypapa gondolt rájuk, napokig dolgozott ezzel...
A gépész nagyon ügyeskezű. Amikor Dariusz elment, faragott neki fából egy halat, van róla fényképem is. És emellett állandóan vigyorog, mosolyog, és Istvankunak hív, és mindent megjavít. Sajnos a vállamat nem tudja megreparálni. Elkapta a reuma, nem tudom emelni, még megmozdítani is nagy kín. A barba adott Voltaren kenőcsöt. Még nem próbáltam, remélem, valamicskét azért használ.

Március 7. kedd, úton a portugál partok elõtt. Délben volt vonal, ezért nagyon nem voltam hajlandó a barbával társalogni, mert egyébként fél kettő körül szokott leereszkedni a hídról, mindegy, éjféli vagy déli őrségváltás van.Beszéltem az asszonnyal, nagyon nem tetszett neki, amit a viharokról írtam a levelemben (illetve naplóban), de azt azért nem mondta, hogy intézkedik, hogy ne legyen többet...
Mikola jelentkezett! Esemest írt a barbának, hogy jönne vissza. Ettől én teljesen berezeltem. De nem kellett aggódni hosszan, mert Jannak esze ágában sincs hazamenni, így a barba visszaírt, hogy nem tud semmit intézni. A parancsnok szerint jól főz, és jól gazdálkodik, ehhez csak annyit, hogy nem vagyunk egyformák. Azt hiszem, hogy ezzel el is lehet felejteni, mert most majd behajózik valahova, és akkor már nehéz lesz kifognia, hogy ugyanez legyen itt a barba. Azt hiszem, hogy otthon (Ukrajnában) működik a korrupció, és ha valahova menni akar, akkor tejelni kellene. Ha viszont kérik a hajóról, akkor minden rendben. Persze ez csak elmélkedés (és az is lehet, hogy kicsit rosszindulatú, előítéletektől sem mentes, és így tovább...).

Dariuszról

A barba mutatta a "Confidental report"-ot, amit Dariusz a havi postába tett. Ez afféle "mosolycsekk", a parancsnok véleménye a személyzetről, szakmai, emberi, egészségi, meg mindenféle szempontból, és a Marlow ez alapján minõsíti az embereit.
Az a nagy harci helyzet, sikerült mindenből "rontanom" az év vége óta. Ami leginkább nevetséges az, hogy az angol kiválóm leromlott másfél hónap alatt a mindössze jó szintre (hiába, ebben a korban az ember már butul, még akkor is, ha minden nap használja a nyelvet), és a személyes kapcsolataim se érdemelnek már kiválót, hanem csak jót. Ugye az természetes, hogy különböző emberek a nyelvtudásom különbözőképpen értékelik, de ebben változás csak felfelé képzelhető el ugyanannál a parancsnoknál! Mást ne vegyünk, mert ez a két dolog az, amiről másnak is lehet mérvadó véleménye, az hogy szakmailag is romlottam, azt más nem "láthatja", csak a barba. Lehet, hogy mindez nem tűnik nagy dolognak, de az biztos, hogy alkalmas arra, hogy valakinek jól "alávágjanak", belerondítsanak a karrierjébe. Ha fiatalabb lennék, és lenne parancsnoki ambícióm, akkor most sírnék dühömben.
Most az a kérdés, hogy mit mondjak?
Dühöngjek? Szentségeljek? Szórjak átkot rá?
Talán az a legjobb, ha azt mondom, hogy sajnálom ezt a szerencsétlent. Hiszen engem csak a Marlow előtt tud lehúzni, és "alám vágni" ám ezzel a saját emberségéről állított ki bizonyítványt. Amikor január 27-én összezördültünk, akkor azt írtam, hogy hiszem, ha látom, hogy "elfelejtette". Hát most láthatom, hogy csak szembe mosolyog, a hátamba kést kíván.
Én azért vagyok nagyon szomorú, hogy amikor leírtam a kételyem, igazam volt.
Ezután azt tudom tenni, hogy elkerülöm, ha lehet, vagy ha találkozunk, akkor vigyázok arra, hogy a hátam mögé ne kerülhessen.
De azért elgondolkoztam azon, hogy karácsonykor ez az ember szentképet osztogatott imádsággal és kihajózásakor kaptam tőle hármas csókot hátba veregetéssel, ami a szlávoknál a barátság jele.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Február 28. Húshagyó kedd, úton, Porto Torres. Háromnegyed kettőkor keltett. Négy és fél órát aludtam, frissen ébredtem. Kávét készítettem, megyek fel a hídra. Azt hittem, a barba bálozik, mert teljes díszkivilágítással várt.
- Jó reggelt! - köszöntem illedelmesen.
- Su pasaporte, por favor! - kéri a barba az útlevelem vigyorogva, és sísapkában.
Azannyát! Ez az azért nem semmi! Kőkemény őrség átadás-átvétel lesz, ha útlevél is kell hozzá. Ennyire azért nem volt szigorú Dariusz se!
- Aquí lo tengo - mondanám, ha nálam lenne, de nincs, ezért szégyenkezve hallgatok. Viszont mondja a barba, helyettem is, azaz mutatja, hogy itt van az övé, pedig nem is volt nála. Ilyen "hazudós pasi".
Ja, akkor meg az olasz-spanyol határon vagyunk, és a határőr elbújt a GMDSS pult alá, azért nem látom. Megyek a kis asztalkához, hogy letegyem a kávét, de nem tudom, mert tele van magnóval, spanyol nyelvkönyvvel, francia szótárral, fejhallgatóval...
Mielőtt elment volna, lekapta a fejéről a sísapkát, és mutatja a búráját:
- Magam nyírtam meg magam! - dicsekedett, bár nem nagyon volt mivel.
Nos, ez meg is látszott, ennél rondább csak én voltam, miután Romek ollója alól kikerültem. Ezért aztán jó szívvel ajánlottam a gépészt, hogy ő majd megigazítja a lépcsőket...
Nem tudom, emlékszik-e valaki a Niklason írott Naplómra, azon a hajón voltam három hetet Lojzi kapitánnyal, hát kinézetre, megjelenésre D. kísértetiesen hasonlít rá. Na és abban is, hogy reggel nem tudtam lelket verni belé, negyed kilenckor ette fel a fene a hídra, hóna alatt az olasz nyelvkönyvvel és kazettával - így legközelebb az olasz-olasz határon találkozhatunk... -, s ettől kezdve be nem állt a szája, alig tudtam fél kilenckor elszabadulni azzal, hogy megyek aludni.
- De ne sokat! - búcsúzott.
Persze, délben szokás szerint fent voltam. Ha a dolgok ezentúl is így mennek, ahogyan eddig, akkor az őrségváltásra ezután nem azt mondjuk, hogy hatkor, vagy délben van, hanem hat és hét között, vagy déltájt... Ugyanis tizenkettőtől fél egyig tépte a száját, és majdnem elrohant egy befejezetlen mondat közben. Alig tudtam rákérdezni, érkezés előtt hány perccel hívjam fel a hídra.
- Minek?
- Horgonyt dobni.
- Miért, egyedül nem tud?
- De.
- Akkor nem biztos, hogy feljövök.
Azt nem lehet mondani, hogy kimondott Dariusz mentelitású.
Ja, délben azt is elmondta, hogy ez volt Dariusz második parancsnoksága. El is hiszem, és igazándiból nem értem a lengyelt, minek festette magát, mindenféle mellébeszéléssel a témában. Na, mindegy. Megjöttünk. Ledobtam a horgonyt. Lementem vacsorázni.
Vacsora közben végig bizniszelt. Azt magyarázta, hol milyen befektetései vannak, nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus volt.
Hét körül készült fel a hídra.
- Akkor éjfélkor megyek - mondom neki.
- Nem kell, majd ledőlök, és alszom odafent. Maradjon, és ha kell, akkor hívom. Holnap úgyis egész nap rohangálnia kell.
Ezt nem sok barbától kaptam meg eddig!
Este kézzel mostam, mert a mosógép tíz napja összetörte magát, majd Bilbaóban veszünk csak. Utána még egy kis komputer, de nyolckor a főnök beült a kabinomba, és csak negyedtizenegykor ment el.

Március 1. Hamvazószerda, Porto Torres, úton. Hajnali fél hétkor ébresztett. Horgonyhúzás, manőver, kikötés. Kikötés után azonnal raktárnyitás, majd shiftelés hátra 100 métert. Ez is jellemző ám a digókra! A parton egy nagy kupac anyaföld, ezt visszük "nyers agyag bentonit" néven Bilbaóba. Berakás előtt kérdem az ügynököt:
- Draft survey lesz?
- Nem. Sokkal egyszerűbb a teherautók mérlegelése alapján kiállítani a fuvarlevelet. Itt pontosan 3550 tonna rakomány van. Berakjuk mindet, és mehetnek.
Tiszta sor, nem? Mint később meglátjuk, hogy nem, mert ez is olyan digós fogás volt.
Délelőtt nyomtattam a hó végét. Tizenegykor megjelenik két elegántos, suhanc korabeli, ifjú titán, mint PSC tisztek. Hoppá! Amióta hajón vagyok negyedszer kapunk Port State Controllt, azaz ellenőrzést! Ez volt az, ami minden kikötői érkezés előtt megjelent Dariusz rémálmában, és két napig nem csináltunk mást, mint csiszoltunk, írtunk, attól függően, hogy szegény feje mit álmodott, mit ellenőriztek az ellenőrök. Most érkezés előtt nem volt pánik, viszont jött a controll-officer.
Mindent megnéztek, de annyira, hogy kiszúrták: a pihenőóra nyilvántartásban két olyan napot találtak, ahol nem volt ki a napi 10 óra kötelező pihenőidő. Ez is jellemző erre az amerikai típusú, végtelenül idióta rendszerre, hogy nem az a baj, hogy nem pihentek az emberek, hanem az, hogy ez le van írva. És ezt én minden hajón így csinálom, pont azért, ha ellenőrzést kapunk, akkor mindig meg lehet kérdezni: miért nem baj, hogy a hajón nincs elég ember a munkákhoz?
Szóval a két ifjú tiszt úr kukacoskodott annyit, amennyi egy "jó haditengerésztől" elvárható. Tiszta lappal mentek el, azaz nem találtak semmi kifogásolni valót (ez azt jelenti, hogy nem is igazán akartak, mert minden hajón bele lehet kötni valamibe, hát nem kell azt gondolni, hogy glóriát akarok a fejünk fölé dumálni a tiszta lappal!).
Encsike felhívott, hogy a Szemklinikán a doktornő megnézte a fotókat, és azt mondta, valószínűleg röntgennel fogják elhegesíteni a gyulladt részt, mert ez sokkal rosszabb helyen van műtéti szempontból, mint a másik oldalon volt. Azt is ajánlotta, hogy kenegessem antibiotikumos kenőccsel. Az asszony már szervezte is telefonon keresztül, hogyan menjek ki megvenni egy patikában. Majd, Bilbaóban, állítottam le. De nem lehetett, mert fontos (sajna igaza van), hogy elkezdjem a kezelést.
Így aztán mondom a barbának, megnézem a gyógyszerszekrényt (szegényke nagyon üres), és ha nem találok...
- Akkor Bilbaóban orvoshoz megy és írat dupla adagot, hogy legyen a hajónak is...
Viszont találtam kétfajta szemkenőcsöt, megesemestem a doktornőnek, és hamarosan jött a válasz, melyik a jó. Éjjel belegondoltam: akár tíz éve se lehetett volna ezt véghezvinni, mert kell hozzá egy viszonylag jó minőségű digitális fényképezőgép, amelyik olyan képet tud készíteni, hogy a könnycsatorna azon kb. két milliméter szélesnek látszik, és a záróizmok, mint a kikötőkötelek, élesen látszanak. Ha kész a kép, kell internet, amit széles körben használnak, és legyen természetes, hogy egy egészségügyi intézetben minden orvosnak van hozzáférése és í-mél címe. Kell hozzá mobiltelefon, amivel meg tudom kérdezni címet, és kell hozzá olyan hálózat, hogy a hajón, menet közben is használhassam. És kell hozzá internetcafé, ahonnan elküldhetem (ma ez a szűk keresztmetszet, mert egy külföldi elég nehezen akad rá!). Mindez 1996-ban nem állt még rendelkezésre. Ez tulajdonképpen semmi más, mint információáramlás, és tíz év alatt a sebessége ezerszeressé - ha nem jóval többre - nőtt! Ez is valami fantasztikus ám korunkban!
Innen már csak a rakodás befejezésére kellett várni. Ez valamikor hat körül következett be.
Ez se úgy ment, mint Dariusznál. (Még elég friss az emléke, hát nem véletlen, hogy mindent ahhoz hasonlítok, hogy nála hogyan volt.) Tíz centis fartrimmet akartam beállítani, mert a barba azt mondta, hogy annyi trimmel megyünk, amennyit akarok, csak ne legyünk orron. Nem ám, mint a hülye Fronczaknál, akinek dunsztja nem volt a hajó optimális úszáshelyzetéről, és gondot csinált belőle, amikor ötven helyett negyven centi volt a rakodás végén (az is sok).
Szóval hátul figyelem a merülést, és közben számolom az átlagot, egyszer csak, hoppá! Rohanok előre. Elől hátul öt méter hatvan centi, hát már túl vagyunk rakva a nyári megengedett merüléshez képest is tíz centit, nemhogy a télihez, amihez kiszámoltuk a felvehető rakományt. Rakodás állj, rohanás a barbához. Az kijött, megszemlélte a helyzetet, és elkezd röhögni:
- Chief, ezek jól átvágtak minket!
Utána még két markolónyi anyag bejött, hogy a dőlést kiegyenesítsék, és kész.
A parton még maradt százötven tonna.
Ennyit az olasz korrektségről, hogy a parton 3550 tonna rakomány volt. A rakományfeladója ott vigyorgott egy kocsiban, a háttérben!
Raktárcsukás, eljövetel. Hát nem kellett altatódal az elalváshoz.

Március 2. csütörtök, úton. Éjjel megyek fel a hídra, hát tök sötétség van. Mi történhetett, kérdem magamtól, aztán megtaláltam a megoldást: tegnap Hamvazószerda volt, tehát kedd volt a farsang vége, a barba se bálozik a hídon. Köszönök.
- Jaj, chief, nincs egy radarunk se! - jajongott. - Ha kell egy matróz, akkor nyugodtan hívhat éjszakára figyelőnek.
Nem kértem. Helyette odaültem varázsolni a radarhoz, kettő órakor volt kép. Lehet, hogy az segített, hogy a végén jól fejbe vágtam... Reggel teljesen meg volt a barba hatva, és kifejtette, hogy csak a gibraltári átkeléstől tartott (jelzem én is), de így most már minden oké. Kíváncsi vagyok, újra beindul-e a báli szezon, meg a nyelvkurzus a hídon?
Reggel öt óra körül elhánytam magam, aztán hasmenés, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Még az ébresztőt is negyed tizenkettőre állítottam, hogy kialudjam magam rendesen. De negyed tízkor felébredtem, és a rossz gyomrom már jó volt. Nem tudom, mi lehetett.
Délben, csodák csodája, a barba beírta a naplóba, hogy hány mérföldet tett meg, és azt is észrevettem, hogy kihegyezte a ceruzát. Csak el ne kopjon a sok munkában...
Azzal ment le fél egykor, hogy ne dolgozzak sokat. Szót fogadok, elvégre ő a főnök.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 24. péntek, úton. Jelentem, nagy nap: letelt a szerződésem fele! És a másik jó hír: befejeztem a Tengerész szimfónia című novellát. Tulajdonképpen nem hosszú, mert tizenkét oldal, ez huszonnégy egy folyóiratban, vagy egy könyvben. Hallatlanul élveztem írni, és azt hiszem, elég jó lett. Egy hónap múlva előveszem, javítani, addig pedig jöhet a következő, aminek a címe: Kinek a fia? Az oroszlánosat majd utána írom meg. Megjavult az idő, lehet, hogy holnap késő délután megérkezhetünk.

Február 25. szombat, úton, Livorno. Az utolsó nap volt a kárpótlás, bár igencsak gyengécske. Olajtengeren jöttünk végig. Jobb lett volna 24 nap olajtenger, s egy nap vihar. Na, de legalább kikötöttünk, délután négykor már leléptünk. Mivel Dariusznak van egy rakat papírmunkája, ezért megbeszéltük, hogy ő marad bent, és én kimegyek, holnap viszont én tartom az ügyeletet.
A kimenetel egyre nehezebb. Köszönet ezért az idióta, semmire se jó ISPS rendszernek, csak az a haszna, hogy minden kikötőt teljesen bekerítettek, és sehol se lehet úgy kimenni, mint az ember azt hajdanán megszokta. Jó fél órámba tellett, amíg megtaláltam a kijáratot. Sikerült a lábamat lejárnom. Persze, ehhez figyelembe kell venni, az utóbbi tizenhét napban napi 98 usque 105,4 lépést tettem meg naponta. Fel a hídra, le a hídról kétszer, le a szalonba fel a kabinba háromszor egy nap, kész. És ezután gyerünk neki a távgyaloglásnak... Sikerült mindent elintéznem, amit akartam. Ha nehezen is, de találtam nyilvános internetet, onnan el tudtam küldeni a szemorvosomnak a képeket, amiket készítettem, ugyanis előjött még Dovernél ugyanolyan valami, amivel márciusban a bal szemem sarkában volt műtétem. Elküldtem Encsinek is, és most ő intenzíven aggódik. Én nem, de hát én ismerem a szembigyómat, ő csak fotón látja, ami kinagyítva elég ijesztő.
Megköszöntem Marzona úrnak a munkáját, amit a tengerész szótárhoz adott.
Bűnöztem is: vettem egy négy darabos Ferrero Rochét, és le is toltam azon nyomban mindet.

Február 26. vasárnap, Livorno. Kellemes nap. Nincs rakodás, viszont alig tudok menni. Az elmacskásodott lábaim alig visznek. Délelőtt papírmunka, mindent rendbe kell hozni, mert jön az új captain, és ez Dariusznak nagyon fontos.
Utána lemezre írtam Halász Judit számait - mert hogy néz az ki, hogy egy CD-n egy szám legyen -, ugyanis Dariusz mindig kiakad, ha meghallja az Ákombákom címűt. Azt mondja, ennél jobb zenét még nem hallott. Tény, hogy aranyos, ha még a szöveget is értené! Többször hallgatom, és a véletlen sokszor úgy hozta, hogy akkor kezdődött, amikor a barba belépett a kabinomba, és ilyenkor, amíg nincs vége, ott táncolt a gyermekzenére. Az új barba nem érkezett meg időben. Már három órás késésben volt, amikor Dariuszra rájött az aggódhatnék, és elkezdett telefonozgatni, jó nagy számlát csinálhatott utolsó nap a tulajnak! Addig-addig próbálkozott, amíg sikerült is kiderítenie, hogy a Frankfurt - Pisa járat gépe a felszállás után kigyulladt a levegőben. Münchenben kényszerleszálltak, egy másik járattal Firenzébe érkezett, és onnan busszal Livornóba. Nem irigylem! Majd tudósítok, ha kitárgyaltam vele az esetet.
Bemelegítésnek, és bemutatkozásnak szidta a német pápát, hogy a lengyel után öt lépés vissza, annyira konzervatív. Ehhez nem tudok hozzászólni, mivel nem nagyon érdekelnek a pápa és az egyház dolgai, meg nem is szerepelnek a híradásokban.
Megírtam az utolsó novellát is, az Egy oroszlánnak mindig igaza van címmel. Nagyon élveztem írni. Miután apával is beszéltem, elmondtam neki is, és megígértem, hogy elküldöm, elvégre róla és rólam szól. Be is tettem a levélbe, holnap postázza az ügynök.

Február 27. hétfő, Livorno, úton. Fél hétkor ébredtünk, mert Dariusz sikerrel beriadóztatta a hajót. Valami rossz gombot nyomott meg villanykapcsoló helyett, és ez alarmírozott, senki nem tudta, hány óra van, mit és hol kell kinyomni, hogy az átkozott sziréna kussoljon már! Utána már nem volt alvás.

Elment a király, éljen a király!

Dariusz tizenegykor ment el, de a járóról még visszajött, hogy kiadja az ukázt, kinek mikor, miért, hova telefonáljunk, mit és hogyan intézzünk. Érzékeny búcsú.
Utána a captain:
- Jöjjön chief, megmutatom a litvániai birtokaimat.
- De a telefonok... - próbálkoztam.
- Majd! - legyintett.
Megtudtam, hogy vett földeket, egy részét egy híres üdülőhely közelében, meg mittom én merre, de részletes betekintés kaptam a földhivatal által kibocsátott okiratba, ahol légi fotón voltak a telkek berajzolva.
Elmesélte, hogy amikor a volt lengyel családi birtokot látogatta meg, akkor hogy megnyugodott az idős hölgy, aki a több mint háromszáz éves házukban lakott, hogy nem kérik vissza, nem kell kimennie.
Megtudtam, hogy Berlinben olcsón vettek telkeket (a volt pártüdülő területeit parcellázták) ma már negyedmillió eurót érnek.
Ezután megmutatta a müncheni reptéren készített fotóit: tűzoltóautó, másik, még egy, egy cica így, egy cica úgy, ugyanaz a macska amúgy, egy kutya, egy kutya így, egy kutya úgy, egy kutya amúgy.
Kérdem, hány gyereke van.
- Egy kutya, egy macska... - jött az egyáltalán nem meglepő válasz. Ehhez hadd ne fűzzek kommentárt.
Aztán még duma, duma, duma, lehet, hogy társalkodó tisztnek neveztek ki, csak nem tudok róla.
Vacsora közben azt mondja: menjen feküdni, nem kell manőverre se jönni. Ez rendes.
Nyolckor viszont dörömböl azt ajtón:
- Chief, egyik radar se működik.
Ez csak neki meglepetés... Felmentem, valahogy sikerült életet lehelni a tengeribe, utána már persze manőver. Megint elátkoztam azt az idiótát, aki ilyen irdatlan vastagságú kötelet vett, mint amilyen az első springünk. Egyszerűen nem tudtuk kézzel beszedni, gépre kellett tenni. Borzalom. Manőver után fel a hídra.
- Háromnegyed éjfélkor keltsen - mondom a barbának.
- Azt bízza rám, hogy mikor keltem. Nem szeretem az ilyen merev dolgokat. Most már alig van három óra éjfélig, nem tudja kialudni magát. Mindkettőnknek az a fontos, hogy tudjunk pihenni, nem az, hogy betartsuk a szolgálati periódusokat.
- Akkor jó őrséget, viszlát pilot! - mentem le a kabinba.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 16. csütörtök, úton, Vizcaya. Nincs szerencsénk. 8-9-es vihar dühöng, alig megyünk, és az időjárásjelentés szerint romlik, 10-est ígérnek. Most van az, amikor abban bízom, hogy nem válik az ígéret valóvá.
Az időjárás után nem kapcsoltam ki, tovább hallgattam a BBC World Service adását.

Elsők vagyunk az EU-ban!

Hát kérem, ezt is megértük. Hallgatom az adást, és szó szerint ezt mondja:
- Hungary is the first country in EU... - az én keblem meg dagad, hogy no lám! Szóval a Gyurcsány kormány a csúcsra juttatta az országot...
És ez csak azt jelenti, hogy elsők vagyunk az EU országok közül! Még akkor is, ha úgy folytatta, hogy: ahol madárinfluenzában megdöglött hattyút találtak a szerb határ mentén Bács-Kiskun megyében...

Február 17. péntek, úton, az Istenverte Vizcaya! Ez egyszerűen rettenetes! Kész, kivagyok. Már nem lehet idegileg se bírni ezt a rohadt vitustáncot ebben az ítéletidőben!
Tegnap este leugrott a kávésbögrém az asztalról (az elefántbőrön semmi se csúszik meg!), feldőlt a kamillateám, és ez még hagyján, magam is feldőltem a karosszékemmel. Ez még nevetséges is lehetne, elképzelni, hogy a (remélem) 110 kilós test hogyan zúg lefelé, csak a baj az volt, hogy a kezem nem tudtam használni az esést enyhítendő. Az óriási szerencsém, hogy nem tíz centivel közelebb volt a szék a falhoz, mert így csak koppant a fejem, de ha közelebb van, a vágódástól a fej éri a falat, a test meg zuhan tovább, törhet a nyakcsigolya...
Reggel lepakoltam a szófáról, és elhagytam a karosszéket, átültem, így most a billegéssel szembe-háttal vagyok. Az meg (a karosszék) csúszkáljon a kabinban kedvére.
Hajnali egy negyvennyolckor reménykedve vártam a BBC-4 időjárás-jelentését, de mit mond: Fitzroy W/SW 7-9 azaz a körzetünkben nyugati, délnyugati 7-9 vihar tombol. Valahogyan azt a kellemes hetest nem érzékelem, egyszer, négykor 10-es írtam be a naplóba, amikor egy fürge felhő vagy 150 km/h sebességgel áthúzott rajtunk, még jobban felkorbácsolta a tengert, heves jégzivatart zúdított ránk, és az egészet kísérteties villámlással, és felhőcsattogtatással kísérte. És persze ez a fránya előjelzés holnap délig van érvényben.
Az mind marha, aki tengeren van ilyen időben! Akik itt romantikáznak, hányós vödörrel a kézben... Aki nyugdíj helyett hajóra megy... Itt eszi a rossebb, ahelyett, hogy otthon csendesen elszavazgatna arra a pártra, amelyik jobban veszi az idén a voksot...
Istenem, adj már egy kis nyugodt tengert!

Február 18. szombat, úton, Vizcaya (lásd fentebb a jelzőt), Finisterre, spanyol-portugál partok. Csak nem nyugszik, hogy a kakas csípje meg! Nem tudom, ki az a pihentagyú őrült, aki kitalálta ezt a performanszt, de eltűnhetne a balfenéken. A hajót a Niagara vízesés alá tette, mert ez már nem eső, hanem egybefüggő víz, aminek vízesésni kéne, de olyan rettenetes szél van mellette, hogy az összes víz vízszintesen kóricál, vészjóslóan veri a híd ablakát, közben óriás hullámok görögnek, rádurrannak a hajóoldalra, irtózatos csattanás, hát már vége lehetne!
Miközben ez a rohadt színjátékot figyeltem, vízhólyagot kapaszkodtam a tenyeremre. Hogyan kell? Hát így: a hajó veszettül dülöngél, tehát le kell ülni. A középső székbe ülök, mert itt a legkisebb az inga kilengése. Igen ám, de amit viszont kileng, azt nagyon gyorsan teszi, úgy mondjuk, hogy a hajó rángat. Nos, amikor a hajó nyugalomban van, jobb kézzel elkapom a műszerpult előtt levõ korlátot, és belekapaszkodom. A hajó billen balra, 110 kiló szorozva a gyorsulással (vagy valami hasonló, de lehet, hogy át kell számolni Newtonra vagy Gaussra, vagy dioptriára, mit tudom én, kérdezzetek meg egy általános iskolást...), ennyi erő hat a tenyeremre húzó irányban. Amikor jobbra billen, ugyanez, csak tolás irányban. A bőr tapad a korláthoz, az izom meg csak mozog picikét, kész a vízhólyag!

Egyszer volt egy konténer...

Aztán közben jönnek a telexek, meg Finsterre rádió kétóránként beolvassa a biztonsági közleményekben, hogy hol és mikor hány konténert vesztett el egy hajó. Az elmúlt három napban Finisterre 100 mérföldes körzetében legalább 150 konténert hagytak el hajók, az egyik egymaga 46 darabot vesztett el! Azt mondod, hogyan lehet? Na, elmondom: építenek egy hajót, valamivel nagyobbat, mint a Csepel-sziget. Csúcstechnológia meg minden a világon. Sebessége 27 csomó, ami testvérek között is 50 km/h (vízen, azannyukat!). Na, most erre a böhömre fel- és belepakolnak 6000 darab konténert. Tessék, lehet képzelődni, ha nem láttál élőben, ne is erőlködj, valami irdatlan hatalmas szerkezet! Viszont mi történik a viharban, és most az van, napok óta, de olyan, amilyet pályafutásom alatt nem éltem meg egyszer se!
Rohan a böhöm hajó 50 km/h sebességgel. Jön szembe a hullám, jó nyolc méter magas. (Ne tessék feledni: habár felül a csúcstechnika, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! - s lesz időtlen időkig). Szóval a hullám jön és istenesen orrba csapja a technikai csodát, ami ettől a másodperc töredékére teljesen leáll, de utána megy ám, mintha semmi se történt volna. De amikor megáll, a konténerek 50 km-es sebességgel akarnak továbbmenni. És persze megy is a sok eszetlen. A kötözőlánc szakad, a twistlock kitörik a helyéből, s az immár szabad konténer szépen beleballag a vízbe. És innentől kezdve, amíg el nem süllyed, ott sodródik. Sok-sok mozgékony társával egyetemben.
Na, és... nagy dolog... mondod. A biztosító fizet, az árut hála istennek le kell még egyszer gyártani, szállítani, mindenki jól járt, kész, passz.
Majdnem. Mert most jövünk mi, a kis nyavalyás coasterek, lerakva, alig másfél méteres szabadoldallal, és nekimegyünk az egyik, víz alatt sodródó negyvenlábas konténer sarkának. Az üres orrtank kilyukad, és hipp-hopp megtelik vízzel, és orrnehéz a hajó, az első hullámhegybe merüléskor átmegy tengeralattjáróba, és annyi... De ha mondjuk az egyik szárnytank lyukad ki, akkor annyiból jobb a helyzet, hogy szépen fejre áll, felborul a kis szerencsétlen hajó. Tudom, biztosító fizet, a családtagoknak is, de inkább ne!
Szóval a csúcstechnika így veszélyezteti a hajózást, és az emberi életet! Gyűlölöm a konténeres hajókat, megölik a hagyományos hajózást.

A madiarosch vacsorám

Na, de beszéljünk másról...
Este Jan, amikor megjelent a vacsorámmal, nagyban vigyorgott, úgy tette elém a tányért:
- Ez magyar étel!
- Látom! - mondtam boldogan, mert a bácskai rizses húst nagyon szeretem, és ez meglehetősen magyarosnak nézett ki. Szép pirosas rizs, benne meg barnállottak a közepes húsok, elég sokan, ahogy azt illik. Nagy örömmel kóstoltam meg.
- A nénikéd! Ó, te hétpróbás gazember, hol tanultad ezt a "magyar" kaját? - gondoltam, de közben vigyorogtam. Hiszen a paradicsomos rizst, jó sok hallal végül is meg lehet enni, nem?
A kedves Jan a tegnapról megmaradt paradicsomos halkonzervet összekeverte a főtt rizzsel, megspékelte némi csirkeszárnnyal, hogy a naiv tengerész azt higgye, repülőhalból készült, és ezt merte "magyar" ételnek hívni.
- Igen, ezt minden tengerparti magyar településen készítik. - mondtam Jannak.
- De Magyarországnak nincs tengere... - kerekedett ki a szeme.
- Na, ez már igaz. Viszont máshol nem készítjük... Mi nem teszünk bele halat - böktem ki. - Csak húst, és paprikával készítjük, nem paradicsommal. Egyébként olyan, mint a magyar, valóban...

Február 19. vasárnap, úton, portugál partok előtt. Nem akarom ismételni magam. Dühöng még, dühöng. Meg én is. És valami készülődik, mert tegnap óta azt mondja, hogy átfordul északnyugatira, csak hiába mondja, ha nem fordul...
Na, de amit ennyiszer mondanak, az előbb-utóbb bekövetkezik.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 7. kedd, úton, Mo i Rana. Jót aludtam őrség elõtt, jót aludtam őrség után, így hamar elillant a fáradtságom. Csak az volt a kellemetlen, hogy éjjel amint kiértünk a szigetek takarásából kegyetlenül elkezdtünk billegni, és amíg három után keletnek nem fordultam, lityegtünk, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Este hétkor fekvés, azt hittem, nem tudok elaludni, de aztán nem volt gond, mert minden további nélkül sikerült. Háromnegyed tízkor keltett a barba:
- Chifi, kelj fel, mert itt vagyunk. Még driftelünk, de mindjárt megyünk be.
Most tizenegy óra van, és írom a naplóm, mert nem megyünk még be. Ez azért rettenetes ennél a szivarnál.

Február 8. szerda, Mo i Rana, úton. Kikötés éjfélkor, fél egykor elkezdtek berakni. Természetesen az enyém a rakodás. Igen ám, de a barba azt mondta:
- Chifu, amikor félig beraktak, ébresszen fel.
Na, milyen rendes, nem? Hiszen mi másért, hogy leváltson. Hát nem. Megnézte, hogyan áll a rakodás, és utána félóránként kijött a fedélzetre fontoskodni. Fél tízig voltam egyhuzamban, akkor elküldött aludni, azzal, hogy kettőkor jövök.
Na, ez azért rendes tőle, nem?
És így is lőn! Bevackoltam az ágyikóba, és marhára nem kellett ringatni. Egykor felébredtem, negyed kettőkor kimásztam, lezuhanyoztam, ebéd, és húsz perccel kettő előtt a hídon voltam.
A révkalauz megmutatott három nevezetes hegyet. Az egyik az Elefánt-hegy, kimondottan úgy néz ki, mint egy elefánt, amelyik a földre kushad, maga alá húzott hátsó lábbal. A Lovunda szigetet csak akkor lehet elefántnak látni, ha kifelé megyünk a fjordból. Ha befelé, akkor egy félrecsapott varázslósipkának látszik. A másik egy király (megjegyezhetetlen nevű) feje, és valóban, megdöbbentő a hasonlóság! És végül a hét nővér, ez hét egyforma magas hegycsúcs egy vonalban, ilyesmi is ritkaság!
Persze mindegyikről készült videó.
Kiértünk a nyílt vízre, azonnal elkezdtünk billegni. És ugye ez a rakomány dög nehéz, alig van két kupac ferroszilikát a raktár alján, így aztán rángat a hajó, mint a rossz nyavalya. És ha "kis szerencsénk" van, így megy majd Livornóig. Előre borsózik a hátam.

Február 9. csütörtök, úton. Hogy teljes legyen az örömünk, éjjel felmondott a radar. Kép van, de a kezelőgombok nem működnek... És történt mindez akkor, amikor vagy negyven halásztól voltam körülvéve! Kicsit futkározott a hideg a hátamon, szerencsére a folyami radart bekapcsoltam, de ezzel meg az a feneség, hogy kilométerben mutatja a távolságot, és egyszerűen bizonytalan vagyok a távolság megítélésében. A mérföldet ismeri a rutin, s ez most nagyon idegen...

Dariusz terített betlije, szóló ásszal...

Ugye mindenki tudja, hogy mi a betli? Mikor mindent az ellenfél visz. De ha a betlizőnek szóló ásza van, akkor az esély nulla, mert azzal ő üt, de akkorát, hogy mindenki feje belesajdul, hát a betli esélye zéró, semmi, nulla, a maga legtökéletesebb nullaságával.
Szóval, amikor megkaptuk a berakási utasítást, az úgy szólt, hogy berakunk kétfajta ferroszilikátot ömlesztve, 1000-1000 tonnát a raktár elejébe és a végébe. A captain két bulkheadet fog állítani. Viszont Dariusz többször is elmondta, hogy mozgatható válaszfalat nem kell állítanunk, viszont jól le kell takarni a rakomány végét, hogy lehessen felvenni még máshol valamit.
Így is tettünk.
Az ügynökhölgy Mo I Ranában csodálkozott, hogy nem lesz bulkhead, azaz mozgatható válaszfal felállítva elől és hátul (írjuk inkább magyarul), de hát a barba az a barba, ő tudja, mit, miért és hogyan intéz. Viszont átadta a fényképezőgépét, hogy készítsünk róla fotókat. Elmagyarázta szépen, hogy ez digitális fényképezőgép, nem papírképet készít, hanem rá lehet tenni a komputerre, bizony ám! - várt egy sort, hogy emésszük meg ezt a meglepő információt -, és sokkal több képet lehet vele készíteni, mint a hagyományossal.
Kellőképpen és illedelmesen végighallgattam, és bólogattam is, és amikor megkérdezte, hogy megmutassa-e, hogyan működik, még azt is elviseltem röhögés nélkül, hadd lássa, miféle ázsiai barbárok vagyunk a kifinomult digitális technikához. Viszont az európaivá vedlett viking kalcsörből (culture) kifolyólag elemet nem hozott, így aztán azonnal le is merült a fene elegáns fotoapparátja, nem lehetett fényképezni vele. Hát mit tehet egy nomád elsőtiszt? A saját gépemmel fotóztam, lemezre írtam, és azt adtam át, amit nagyon köszönt, amikor megkapta, és szabadkozott a gyenge minőségű elemek miatt.
Szóval ma jött a távirat fél ötkor, miszerint a Lys Line elvesztett egy rakományt, mert nem állítottuk fel a válaszfalakat, és ezt elmulasztotta a barba annak ellenére, hogy erre írásbeli utasítást kapott. Erre neki semmi meghatalmazása nem volt, és soha, semmilyen körülmények között nem cselekedhet a hajóbérlő utasításaival ellentétesen!
Ezután jó utat kívántak Livornóba, aláírás Lys Line A.S.
Na, mostan... ha az aláírás a cégé, és nem a munkatárs írja alá a nevét, akkor az nem baráti, hanem teljesen hivatalos, rideg, a cég részéről jövő dörgedelem.
Hogy miért tett így Dariusz, el nem tudom képzelni. Ő, aki abszolút az utasítások embere, ő, aki attól retteg állandóan, hogy valamit elszúr, ő, aki attól tart, hogy a munkatársai hibáját is rajta kérik számon... Talán éppen ezért. Kiengedett egy pillanatra...
Azt hiszem, ez lehet ama eset, amit Encsike úgy szokott jellemezni, hogy a férfiak időnként, rajtaütésszerűen és minden átmenet nélkül, megmagyarázhatatlanul, átmennek hülyébe.
Hát, nem mondom, hogy a parancsnokon azt láttam, hogy repes az örömtől, amikor öt előtt feljött, és szó nélkül a kezébe adtam a telexet. Valószínűleg többször is átolvasta, s mert a várt dicséret helyett ezt kapta csak annyit mondott: - This is very nice... Ez nagyon szép...
Percekig bámulta, aztán elköszönt és lement. Gondolom, most fűnyírózik, és magyarázatot keres, és addig nem nyugszik, amíg el nem hiteti magával, hogy nem hibás, nem hibázott. Mert az ember ilyen: akar, és tud magának hazudni, bármilyen helyzetből ki tud kerülni saját maga előtt erkölcsi nyertesként, máskülönben nem működne a világ, tele lenne erkölcsi hullákkal, öngyilkosjelöltek rohangálnának az utakon...
És ez nem következik be, mert önigazolás mindig van! Ha nem hiszed, nézz körül dicső politikusaink között, minden pártban megtalálod őket!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 3. péntek, úton. Az a helyzet, hogy elfogyott az olvasnivalóm. Így aztán a komputerből előkotortam egy öt éve elkezdett, és azóta lassan-lassan írogatott fantasyt. Átolvastam, hát mit mondjak, nagyon tetszik. Csak az a baja, hogy dunsztom nincs, hogyan folytassam, és mit akartam kihozni belőle? De ettől eltekintve valóban érdekes!
Tulajdonképpen nem is könyvnek indult. Először kitaláltam egy világot, és megírtam a történelmét, ami nagyjából ezernyolcszáz évet ölel át. Ez tizenöt oldal, és inkább egy kronológia, bizonyos évszámokhoz események vannak rendelve. Utána kezdtem el a sztorit, de hiába minden, dunsztom nincs, mit akartam írni, hát hagyom az egészet, majd valamikor lehet, hogy tudok kezdeni vele valamit. Viszont az időrendet átolvasva találtam egy rendkívül érdekes időszakot, mindössze tizenkét év, és azt hiszem, hogy ebből ki lehet egy könyvet hozni.
Ezzel én igen nagy kedvvel foglalkozom, csak az a baj, hogy azt hiszem, senkinek, magamnak, mert hol tudok ehhez kiadót szerezni majdan?
Persze nem baj, mert igen jó szórakozás az egész, csak kissé fárasztó a nevek gyártása, hiszen nem használhatok semmit, ha egyszer ugye nem a Föld a színhelye a történetnek! Ettől függetlenül elkezdtem a történetet, mégpedig azzal, hogy leírom a katonai tábort, ami egy folyóparton van. Nos, írom a folyót, hát nem oda pofátlankodik egy kölyök, és elkezdett kacsázni a vízparton? De honnan szedte a kavicsokat, ha egyszer homokos a part? És egyszer elvágtatott egy lovas mellette, és már tudtam, hogy mi történt, honnan szerezte a kavicsokat, és ezzel meg is lett az első fejezet, jobban, mint ahogyan elterveztem...
Hát ez az, amit többek között nagyon élvezek az írásban.

Február 4. szombat, úton, Kristiansund, úton. Délig minden a normális kerékvágásban ment. Fél egykor pilot, utána olajvételezés, mire a kikötőbe értünk ezerrel fújt a szél, hideg volt, mint egy frizsiderben a déli sarkon. A kikötés megvolt, olajozunk. Révkalauz, indulás, és a kilátások: éjjel kettőkor érkezés Thamshavenbe.

Joséról

Amíg az olaj csordogált, kikérdeztem Josét a januári festékfelhasználásról. Kérdezzem Vincente-et, mondta. Lassan-lassan lelibeg nekem a papírtantusz, és le kell vonnom a megfelelő tanulságokat: ha két embered van, akkor ez egyik mindenképpen okosabb, mint a másik. Nos a baj, hogy úgy látom, Vincente a jobb ebben a tekintetben. Hát így állok, kérem, itt beosztott munkaerő és kollégák tekintetében.
Az alapvető baj az, hogy José nem buta, nagyon jól beszél angolul, sokszor idegesítően udvarias, de ha bármit mondok, hogy meg kell csinálni, mindig egy grimasz a jutalmam, és látom, nem szívesen indul a dolognak. Ha lehet, elsumákolja a dolgokat, és amikor kiderül, akkor levág egy negyedórás bocsánatkérő, hallatlan udvarias tirádát, viszont ettõl a dolog megmaradt Vincente-nek. Megmondtam, hogy jegyezze fel, amikor kinyitnak egy festéket. Azért neki mondom a dolgokat, mert sokkal értelmesebbnek látszik, mint a kollégája. De vagy átpasszolja Vincente-nek, vagy valóban magas neki az észmunka, mint tyúknak az ábécé.
Így most kettejük közül Vincente az értelmiség.
Pedig José az, akivel lehet beszélgetni. Olajvételezéskor, amikor az ember csak támasztja a falat, van rá idõ. A Társadalom és nyelvhasználatban olvastam a pidzsin és kreol nyelvekről. A kettő között az a különbség, hogy a pidzsin egy korlátozott lehetőségű kontaktnyelv, ami ha tovább fejlődik kreol lesz belőle, és ez már alkalmas anyanyelvnek, azaz teljes körben használható nyelv. A pidzsin nyelvek mindig bennszülött nyelvtan alapúak és európai szókincsűek. A kreol nyelvek nem ragozó nyelvek (erről kikérdezem Josét, addig én úgy képzelem a nem ragozást, mint az eszperantóban: ragozatlan szó párosul a személyes névmással).
A Zöldfoki-szigeteken a portugál a hivatalos és a kreol az anyanyelv. Ha valaki olvasta a Lys Chrisen írt naplómat, emlékezhet, hogy Vitalino azt mondta, hogy 2005. január elsejével be akarták vezetni, mint hivatalos nyelvet. Josét kikérdezve azért ez még távol van, most csak a lokálpatrióták álma. Hiszen nincs írásbelisége, nincsenek újságok, rádió és tévéprogramok anyanyelven.
Viszont ami engem is, meg Josét is meglepte (Kiss Jenőt, a szerzőt nyilván nem, mert írt a könyvben erről) az volt, hogy a kreol nyelvek nagyon hasonlítanak egymáshoz. José volt a Karib tengeren és nyolcvan százalékban megértette az ott beszélt kreolt, pedig az övé portugál az ottani francia alapú.

Február 5. vasárnap, úton, Thamshaven. Háromra el is felejtettük a manővert. Éjfél előtt egy órával hirtelen nyolc fokot esett a hőmérséklet, ezzel mínusz kettő lett, és mivel addig is esett az eső, átalakult havazássá. Az egész hajó fehér, a fedélzet nem tudott eléggé áthűlni, így aztán alul latyak van, rajta a vastag hópárna. Na ez az összeállítás úgy tud csúszni a vason, hogy minden képzeletet felülmúl!
Most manőver után írom a naplóm, fél négykor, de hát nem vagyok álmos, mert aludtam kilenctől majd három órát. Reggelizni nem megy senki, mert az általános délelőtti program az alvás. Még Little Johnt (Jan a szakács, a little a magasságára utal, mert szélesség szerint véve másfélnek kéne hívni, olyan kis gurulós fajta, vigyori manus) is leállította a barba, ne keljen fel a reggeli miatt.
Jaj, de jót aludtam!
Tizenegykor ébredtem, és ezzel én voltam a legfrissebb, a szakácsot nem számítva. Kimentem a fedélzetre, és azonnal átmentem rendkívüli hómunkásba, nappali műszakért kapok ezerhatszáz "istenfizzesemeget", vagy még azt se. De ha nem akarom kitörni a nyakam, akkor el kell takarítani a rengeteg havat. És amilyen háládatlan az élet, estére mintha nem is dolgoztam volna, mert még nagyobb volt a hó, mint reggel!
Ami rosszul sült el: holnap hajnali ötkor kezdenek dolgozni, így négy negyvenkor le kell takarítani a raktártetőket, hogy ki tudjam nyitni. És kezd tele lenni a hócipőm, hogy amikor mondom Josénak, egy fintor a jutalmam.

Február 6. hétfő, Thamshaven, úton. Ébresztő hajnali négy húszkor. Vincente már a szalonban volt. Felkászálódtunk a raktártetőre. És mint meghatalmazott és rendkívüli hómunkások, nekiveselkedtünk a hónak. Az a helyzet, hogy este, amikor még javában zuhogott, megállapítottam, hogy reggel nem lesz nehéz dolgunk, mert könnyű lesz elsöpörni, majdnem porhó hullott.
De reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső! Így a finom kis porzós havacska összeállt, súlyos, vizes matéria lett belőle, amit seperni nem lehetett, fél lapát súlya alatt leszakadt a karom, hát mit lehet tenni, megpróbáltam letolni a tetőről. Még ez bizonyult a legszerencsésebb ötletnek, csak dög fárasztó volt. Azt rögvest elfelejtettem, hogy az egész tetőt letisztítjuk. Csak a két első szelvényt, és még azzal se végzünk reggel ötig. Hát öt tízkor megjött a két munkás, akik el akartak kezdeni dolgozni. Megegyeztünk, hogy kapunk még tíz percet, és ha akkor még nem nyitjuk a raktárt, akkor visszajönnek kilenckor. Régi szép Mahartos időkben azonnal rávágtuk volna, hogy rendben, jöjjenek vissza kilenckor. Most viszont bele kellett húzni, és öt húszkor már mentem nyitni. Aztán be a kabinba, levetettem mindent, mert csurom vizes voltam. Kívülről az eső, belülről az izzadtság áztatott el teljesen. Most írom a naplót, és remeg kezem-lábam, mert a kétszer hat óra ücsörgés a hídon nem egy kimondott tréning a fizikai munkára.
Napközben Encsi többször hívott. Kétszer azért, hogy felolvassa azt az í-mélt, amit a honlapomról, illetve annak kapcsán kaptam. Az egyik egy kedves tengerész-unoka hölgy volt, gratulált a honlaphoz. A másik egy nagyon komoly fiatalember, aki saját bevallása szerint két év múlva fejezi be az általános iskolát, és tengerész szeretne lenni, és ennek kapcsán tett fel kérdéseket. Annyira aranyos volt, hogy az csuda! Valami ilyesmikről érdeklődött: amikor a hajón lakom, akkor mi van itthon. Van-e családom? Csak úgy passzióból hajózom, vagy néha kell dolgoznom is? A Dunán vagy a tengeren hajózom?
Nem biztos, hogy pontosan így szóltak a kérdések, de effélék voltak. Viszont volt egy megjegyzése, amitől eldobtam magam: azért örül, hogy a honlapomra akadt, mert "egy szakmabelivel tud beszélni"... Hát, ha hazamegyek, akkor majd beszélünk í-mélen keresztül.
Ilyenkor az ember azt érzi, hogy érdemes a honlappal foglalkozni.
Pontosan este hatkor fejeztük be az indulási manővert, így jöhettem rögtön az ólamba. Lezuhanyoztam, kezelgettem a lábamat, befejezem a mai naplót, és tűzök aludni!
Jó éjt!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 28. szombat, úton. Igazam volt, már amit arról írtam, hogy szívó ágon leszünk, ha elindulunk az idő miatt. Alig (5-6 csomóval) tudunk haladni.

Január 29. vasárnap, úton. Még igazabbam van... Annyira, hogy Dariusz most elkezdett intenzíven aggódni, mégpedig az üzemanyag miatt. Mi lesz, ha nem tart ki Norvégiáig, mert hallottam, amikor megegyezett a hajóbérlővel, hogy a négynapi tartaléknak elégnek kell lenni, nem kell Spanyolban üzemanyag. Már egy teljes nap késésben vagyunk, ha nem több. Őrségenként 20-22 mérföldet teszünk meg...

Megint olvasok

Mivel én olyan ember vagyok, hogy az olvasnivalót rendszerezem, (első mindig apa könyve, ha van új) és az utolsónak marad a többiből a legérdekesebbnek ígérkező, hát most az van soron. Mikor indulás előtt szétnéztem a kisebbik fiam könyvei között örömmel fedeztem fel a "Társadalom és a nyelvhasználat" című kötetet Kiss Jenőtől. Miután a fülszövegében minden érdeklődőnek ajánlja a könyvet, elhoztam, mert ebbe a kategóriába tartozom. Később a belső címoldalról kiderült, hogy egyetemi tankönyv, de azért remélem, vizsgázni nem kell belőle? Csak irigyelni tudom a fiam, hogy ilyen érdekes dolgokkal (is) foglalkozott az egyetemi évek alatt (holnapután lesz az utolsó egyetemi vizsgája - (remélem) az első diplomája kapcsán).
El kell, hogy mondjam, nagyon korrekt munka. Sok "kényes" kérdést érint - a nyelvhasználat szabályozása sajnos nagyon kényes kérdés Európában -, és mindenütt korrekt és szélsőségektől mentes megfogalmazású válaszokat ad. És arra is rámutat, - szerintem igen helyesen -, hogy korunk Európájában (és valószínűleg nemcsak ezen a kontinensen) a rasszizmus nem bőrszín, faj vagy vallások vonatkozásában jelentkezik, hanem az anyanyelvi nyelvhasználat korlátozásában (ami ugye tökéletesen alkalmas a népirtásra, csak humánusabbnak látszik, mint a holokauszt, a Gulág vagy az olajháború).

Január 30. hétfõ, úton. Az idő ramaty, hát az ember olvas őrségben, más úgyse történik, minthogy a hajó húsz mérföldet vánszorog hat óra alatt.
Nos, ma is sok érdekességet tanultam, a pidzsin és a kreol nyelvek kialakulását, érdekes volt gondolatban összevetni mindazzal, amit Gweg, a Clipper Caraibes szimpatikus kadétja mesélt a nyelvükről. Aztán a többnyelvűségről szóló fejezeteket is élvezettel olvastam. Kiderült az is, ami számomra óriási rejtély volt, hogyan lehet az, hogy egy nép nyelvet cserél. Mert az egyén (és leszármazottai) esetében ez érthető: az idegenbe szakadtak negyedik generációja már idegen anyanyelvű magyar (ha vállalja magyarságát). A nép esetén pedig ez egyszerű beolvadás, csak megtartják eredeti népnevüket, mint a bolgárok esetében volt. Átvették a szláv nyelvet az őslakóktól (mivel azok voltak többségben) de a népnevet (bolgár) ők adták a későbbiekben. Szóval ilyen és ehhez hasonló hallatlanul érdekes dolgokat olvasok. (Bár nem hinném, hogy most mindenki leteszi a Kiskegyedet, a Tiffany füzetet, vagy az aktuális krimit, és rohan nyelvészetet olvasni.) Olvasom, hogy a kétnyelvű emberek imádkozni, számolni, álmodni, magukban beszélni, jegyzetelni és naplót írni az anyanyelvükön szoktak. Ennek kapcsán kidolgoztam egy hallatlanul megbízható, tudományos módszert, amivel megállapítható, hogy melyik az anyanyelv, ha nem akarja megmondani (a két nyelvet egyformán jól birtokoló ember):
Jól tökön kell rúgni.
Ugyanis káromkodni is az anyanyelvén fog!
Viszont ha erre szó nélkül pofán csap, akkor más tudományos módszer után kell néznünk... (2024: ezt most kipróbálhatnám a kétnyelvű unokáimon, de nem vagyok egy szadista nagypapa!)

Január 31. kedd, úton. Nem unatkoztam az éjszakai őrség alatt. Éjjel egykor teljes erőre tudtam állítani a főgépet, lecsökkent a szembe vihar ereje.
Negyed háromkor megszólalt a VHF:

Mayday Relay, Mayday Relay, Mayday Relay

MRCC Jobourg adott segélykérés továbbítást (Mayday Relayt). (Az MRCC a felkutatást és mentést irányító parti állomás.) Két hajó összeütközött mögöttünk vagy harminc mérfölddel. Az MRCC csak fokozott figyelést kért a körzetben levő hajóktól, így aztán be se jelentkeztem, csak naplóztam, és ezután "hallgatóztam". Három perc alatt két hajó is bejelentkezett, az egyik egy a másik három mérföldre volt a baleset színhelyétől. Az egyik, amelyik nagy hajó volt, és alkalmas helikopter fogadására a helyszínen tartotta az irányító központ, a másik mehetett. Hamarosan hallottuk, hogy egy mentőhajó elindult valahonnan, elég messzirõl, mert csak másfél óra múlva ért a helyszínre.
A mentőhelikopter fél négykor jelentkezett be azzal, hogy három óra negyvennyolckor a helyszínen lesz. Sajnos csak a két parti állomást, Jobourg MRCC-t és Falmouth Coast Gardot hallottam, a hajókat nem. Amit ki tudtam hámozni, azt a kérdések alapján és a megismételt válaszokból tudom. Az egyik egy tanker lehetett, a másik egy General Korolkov szerű-nevű (valószínűnek tartom, hogy orosz) hajó. Ez utóbbi jelentette, hogy nincs komoly sérülése, középen ütközött, a gépe és a kormánylapát nem sérült, azaz ha úszóképes marad, akkor saját "lábán" mehet kikötőbe.
Egészen reggel hatig tartott a forgalmazás.
Délben azzal fogadott Dariusz, hogy amit én orosz hajónak gondoltam, az egy lengyel bulk carrier. Ráadásul novemberben a Mecklenburger Buchtnál (Kiel közelében) volt egy ütközése egy komphajóval. Jó arány, szűk három hónapon belül a második.
Este Dovernél beszéltem az asszonnyal, megérkezett a levelem.

Február 1. szerda, úton. Ahogyan átjöttünk Dovernél a szoroson, az idő egy csapásra megváltozott. Gyönyörû, sima a víz. Beszéltem is az asszonnyal, igaz nagyon hajnalban.

Lengyel humor?

Már jócskán eltávolodtunk, amikor az AIS képernyőjén látom ám a polyák hajót (amelyik ütközött az Angol-csatornában), az M/V General Grot-Roweckit. És megnéztem, hova tartanak, hát teljesen "elérzékenyültem", hogy az ütközés után viccelni is van kedvük, mert a rendeltetési kikötőnek ez volt írva: POLICE.
Úgy látszik, ezek a fiúk vidáman mennek a sittre...
Mondom is délben Dariusznak, milyen jópofák a honfitárs kollégái.
- Téved, chifi, ez nem vicc, ez valóság. Csak nem "polisz" a rendeltetés, hanem Police, ez egy város Szczecin mellett, nagy vegyi üzeme van.
Úgy látszik, még nem lengyelesedtem el teljesen a hajón...

Február 2. csütörtök, úton. Továbbra is szép az idő, és vidáman hajózunk. A délelőtti sztorit a barba szállította. És az alapanyagot természetesen

Vincente

szolgáltatta. Odamegy hozzá a matróz, és kérdezi, hogy ugyan mondaná meg a barba, hogy miért vontak le 500 dollárt a januári fizetéséből.
- Ezt én meg nem tudom mondani -, válaszolta Dariusz - de megkérdezem a Marlow-tól.
- Chifi, nem fogja elhinni, mit válaszoltak a pénzügyi osztályon. Azt, hogy ezt a mínuszt az előző hajójáról hozta, azaz ott ennyivel túlfizették. Amikor mondom neki, csak néz azzal az ártatlan szemével, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Pedig azt hittem, hogy azt rég elfelejtették.
Ez aranyos, azt hinni egy nagy cég pénzügyi osztályáról, hogy megfeledkezik arról, hogy egy dolgozója tartozik akár egyetlen centtel is!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 24. kedd, Bordeaux. Csendesen indult a nap, hogy aztán fél kettőkor beüssön a krach: megjött a Port State Control és természetesen eddig egy lépés se történt járó ügyben. Illetve annyi, hogy Amszterdamban ugyan megkaptuk a csöveket, amiből ideiglenes korlátot készíthetünk a kitört platform helyére, csak épp idő nem volt, meg lehetőség.
Na, most azonnal lett idő is, meg lehetőség is. Ha holnap délig nem készül el Romek, akkor letartóztatják a hajót. Így van program, szinte egész éjszakára.
Engem nem fogtak meg, annyi megjegyzést kaptam, hogy a rescue boat (ami mentőcsónak helyett van) két vékony drótkötelét ki kell cserélni. Azt még ma elintéztem, mert a matrózok a külhéjat festik, hát ne kelljen abbahagyniuk.
Vagy tíz napja beszélgettünk Encsivel, és akkor azt mondta, hogy a Mikola sztorit (a fülmosó pumpával) milyen szemléletesen írtam le a levélben. Akkor ezen átsiklottam, csak valami nem oké, ezt határozottan éreztem. Aztán most Dovernél beugrott, amikor beszéltünk, és rákérdeztem:
- Honnan tudsz a Mikola sztoriról?
- Hát a leveledből.
- Az lehetetlen. Hiszen még nem küldtem el.
- Na, ne beszélj badarságokat, olyan jópofán írtad, még apától is kérdezni akartam, hogy mit szól hozzá? - Jó, akkor keresd elő a levelet, és nézd meg!
Aztán az érkezéskor még nem nézte meg az asszony a levelet, de ma igen, és este fél kilenckor felhívott.
- Nincs meg a sztori. Nincs a leveledben! Ez nem lehet igaz, mert olvastam, határozottan tudom, hogy olvastam!
- Nem is lehet, mert még nem vitte el a levelet az ügynökség, holnap megy el, amiben megírom!
- De én azt már olvastam! - és majdnem szó szerint elmondta, hogy mit írtam az esetről.
Akkor most mondja meg valaki, hogy hogyan lehet ebből gyöngyöt fűzni?
Hova is tegyem ezt a sztorit?
Lehet, hogy háromszáz éve boszorka lett volna az asszony?

Január 25. szerda Bordeaux, úton. Hideg van. Na, nem annyira, mint otthon, de a plusz 1-2 fok reggel csípős tud lenni, főleg akkor, amikor soha az életben nem vigyáztam még magamra ennyire, mint most, hogy ne fázzak meg.
Délelőtt megvizitált a két Port State Controll tiszt úr, meg voltak elégedve mindennel, hiszen Romek hajnali háromig dolgozott a korláton, de nagyon szépen összehozta. A rakodásnak fél háromkor vége, indulás, ennyi. Tegnap kitöröltem, majd újratelepítettem a DVD író programot, és minden gondom megszűnt, megírtam mindenkinek (Dariusz, Romek, Jose és Vincente) a DVD-t.

Január 26. csütörtök, úton. Viszonylag szép időben mentünk, aztán késő délutánra bedurrant, igaz hátulról jön, tehát észak-északkeletről, de ennek holnap, indulás után ihatjuk meg a levét!

Január 27. péntek, úton, La Coruna, úton. Hajnali érkezés, fél hatra kötöttünk ki. Semmi információnk nincs, a révkalauz szerint reggel nyolckor kezdenek berakni.
- Chifi, menjen el aludni... - küldött feküdni a manőver után Dariusz. - Nem sokra számíthat, de kétórányi lehet.
Igaza volt.
Nyolc előtt tíz perccel szólt be a kabinba, hogy itt a surveyor.

Egy kis kiabálás...

Feltápászkodtam, nem is próbáltam úgy tenni, mintha kialudtam volna magam, mert nagyon nem lett volna élethű.
Kimentem a deckre, na most innentől kezdve nem teljesen kristálytiszta, hogyan követték egymást az események. Ami biztos:
1., Romek nyomta ki a ballasztot, a 4-es duplafenék volt soron, a forepeakkel már végzett.
2., A draft surveyoranak volt egy tanulója, ezért tartotta magát a "normális" menethez, nem vette lazán a dolgát.
3., Nem tudtuk elkezdeni a draft surveyt, mert a 4-es tank még nem volt üres.
Na, ekkor jött Dariusz:
- Chif megnézte a merülést a kikötés után?
- Nem, minek? Draft survey lesz...
- Hát épp azért! Ha megnézte volna, akkor most nem kellene a rakodásnak állni, megmondanánk a merülést amit leolvasott, és mehetne a rakodás.
Itt lettem olyan ideges, hogy elborult az agyam. Ez rám akarja kenni azt, hogy késik a berakás. Ez még nem érdekelt volna, de szakmailag akkora baromság, amit mondott, hogy az eget veri! Kérdem én, hol van az az idióta draft surveyor, aki elfogadja a hajó által leolvasott merülést? Hiszen ez a legsarkalatosabb pontja az egész műveletnek! Ezt mindkét fél (hajó és surveyor) hallatlanul szigorúan veszi!
Csinált ez a pasas egyáltalán draft surveyt az életében?
És kérem kifakadtam!
Úgy elküldtem a francba Dariuszt, hogy az csak nézett! Üvöltöttem vele, mint a fába szorult féreg, hogy ha nem ért hozzá, akkor ne beszéljen hülyeségeket, és csak mondtam, mondtam... (Qrwa és fauck you nem volt...) A hiba valójában az volt, hogy senki nem szólt Romeknek, hogy a 4-es duplafeneket csak a draft survey után kezdje el kiszivattyúzni.
Ilyenkor persze az a célszerű, hogy az ember önvizsgálattal kezdi, hol rontottam el én valamit, mielőtt a másikra mutogat. Mondjuk, tegnap este beszélhettem volna a gépésszel a ballasztolásról. De nem tettem. És azért nem, mert a legritkább esetben az én dolgom, legtöbbször elintézik egymás között, és Dariusz csak az eredményről értesít. És ugye ma reggel a barba indította be a gépezetet, ő rendelte el a szivattyúzás indítását.
Isten bizony nem érzem magam semmiben vétkesnek, ezért is borulhattam ki, amikor azt éreztem, hogy valami bűnbakfélét akar belőlem most fabrikálni.
Napközben mosolyszünet egészen 11-ig, akkor azért megmondtam, hogy a kiabálásért elnézést, nem akartam megsérteni, mire ő:
- Már rég elfelejtettem, hosszú munkakapcsolatban előfordul az ilyesmi...
Ezt most majd akkor hiszem el, ha hosszútávon majd kiderül, hogy sehol nem vágott alám! Ennyire már sikerült elromlanom, hogy vannak fenntartásaim. Bár ki tudja!
A berakás persze eseménytelen, persze a kiballasztolás is megtörtént, minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a kis tanuló nagysádnak nem jött össze a draft survey. Ez a csúnya, idős, tanító kolléga minden eredményére azt mondta:
- Mal! - azaz - Rossz! - és szegényke számolhatott újra.
Mi a fenének kell egy női hölgynek draft surveyorkodni, nem tudom! Ez jó állás egy szökött harmadik tisztnek, vagy kivénhedt chiefnek, de nem egy civil "bagázsnak". Ugyanis nem árt hozzá a tengerész múlt (hogy tudd, hol és hogyan akarnak és tudnak átverni...)
Olyan sűrű volt a nap, hogy igazán beszélni az asszonnyal csak az indulás után tudtam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 20. péntek, úton, Angol csatorna. Enyhe mozgás, semmi más. Olvasom Reményik László könyvét, a "Neked könnyű..." címűt. Furcsa: mintha két könyv lenne. Egy pergő, izgalmas, érdekes, és egy unalmas, érdektelen, álmosító...
Végigvezeti az olvasót az életén. A boldog gyermekkortól a megvakuláson át a boldog nem látás állapotáig. Így kell, hogy írjam, mert kiderül a könyvből: emberi tartással, akaraterővel a legmélyebb és legsötétebb gödörből is ki lehet mászni, még ha keservesen is, és lehet boldogan élni akkor is, ha tudod: valami olyasmit vesztettél el, ami ki nem fejezhető, amit nem lehet értékén megbecsülni, amíg a tied! A könyvet becsukva nem azt mondtam, hogy:
- Hát, igen, azért lehet így is élni... - hanem valami olyasmi motoszkált bennem, hogyha valami tragédia történne velem, akkor csak így szabadna túlélni, ahogyan Reményik László tette.
Olvasás közben sokszor az az érzésem támadt, hogy a szerző "úri passziója" az, hogy úgy tesz, mintha nem látna. Amikor a túráiról ír, képtelen vagy elhinni, hogy ez az ember nem lát. Olyan élénk színekkel ecseteli a természetet, olyan élethűen mutatja be a környezetét, hogy kedvet kapsz rá te is: be kell járni ezeket az útvonalakat, hiszen ismered, nem tévedhetsz el a meredek kaptatók közötti hosszú ösvényeken sem, mert tudod "melyik fánál kell befordulnod", hiszen magad előtt látod a tájat, a kék és zöld jelzéseket, az ezerszínű őszi erdőt, az óvatosan lépdelő vadakat.
Talán az, hogy olyan hangokra is felfigyel, amit mi, látók elengedünk a fülünk mellett, tanúsítja, hogy mégiscsak van oka annak, hogy az író Kicsi (a vakvezető kutyája) hámját tartva, s fehér bottal a kézben halad túratársai között, illetve legtöbbször előttük.
Szóval a könyv jó.
Érdemes elolvasni. De azért látszik, hogy Reményik most próbálkozik az irodalommal. Amit eddig írt, azok interjúkötetek voltak. (A "Kicsivel könnyebb" címűt és a negyedik kötetét nem ismerem.) Ebben a könyvben én új oldalát ismertem meg: csodálatos szép mondatokat tud írni, sokszor túl szépet is, sokszor iskolai dolgozat ízűt. De az, hogy így tudja megfogalmazni, hogy a kutyája álmából ébredt - Kicsi kiásította magából az álom utolsó filmkockáit -, bizony "nem semmi"!
Apropó Kicsi. Nagyon jó ötlet, hogy amikor túráznak, akkor sokszor láttatja a tájat és az eseményeket az emberien okos kutya szemével. Amikor a kutya gondolatai következnek elég lett volna annyit írni, hogy Kicsi, és kettõspont. Az író viszont mindig más mondattal jelzi, hogy most majd a kutya beszél, és ez sokszor nyakatekert, egészen a modorosságig. És ha be is vezette a kutya gondolatait, meg kellett volna tenni, hogy le is zárja, mert bizony sokszor zavaró, hogy nem tudom, most az író-narrátor beszél már, vagy még mindig a kutya.
De azt hiszem, ez nem az író "sara", erre a kötet szerkesztőjének kellett volna odafigyelni, miként arra is, hogy a magyar nyelvben az írott párbeszédnek nem azok a szabályai, amit a kötet néha követ. (Nem helytelen, de zavaró a sok párbeszéd, egy bekezdésbe sűrítve.)
És talán szintén a szerkesztőnek, vagy a lektornak kellett volna felhívnia a figyelmet az egységes nyelvezet fontosságára. A narrátor-szövegbe nem kerülhet bele - éppen akkor, amikor "hemzsegnek" a szép mondatok - a "kiskereskedelmi egység" (itt bizony nevetséges) szakkifejezés. És néhány alkalommal másutt is használ nem odaillő, szleng kifejezéseket.
Sok mindent tud az író, de egy rettentően fontos dolgot még nem: a boldogságról, arról, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, arról nem lehet és nem is érdemes írni. Mert egy boldog harmincéves házasság pontos története ez: és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ez a szükséges és elegendő szöveg arról, hogy boldogság, jóság, gondtalanság meg minden a világon...
A könyve elején gyermekkoráról mesél. Gyönyörű mondatokkal mondja el a még gyönyörűbb gyermekkori élményeket. A baj csak az, hogy - miután egy előző részben leírt két esetet, ami a szeme világának elvesztését vetíti elénk - állandóan azt várom, hogy történik valami ezzel kapcsolatban. Vagy legalább a sztoriknak legyen valamilyen csattanója...
De sajna nem.
Mindössze annyi, hogy boldog vidéken, hogy remekül érzi magát az osztálykirándulásokon, és hallatlanul jó dolog túrázni.
Vagy hatvan oldalt nyugodtan ki lehet hagyni, és akkor egy fantasztikusan érdekes, izgalmas, letehetetlen könyvet tartana a kezében az olvasó. Ugyanis ezeken a hosszú oldalakon keresztül semmi se történik. Már olyasmi, ami a könyvhöz tartozna, olyasmi, ami előreviszi az eseményeket. Kétségtelen, hogy ezek szép élmények Reményik Lászlónak, és azoknak, akik részt vettek a leírtakban, de mindenki mást untat. Mert tízmillió honfitársammal együtt én is voltam (vidéken) gyerek, én is voltam turistaúton, hasonlóak az élményeim, tehát állandóan azt vártam, hogy mikor történik valami, ami a vaksággal kapcsolatba hozható esemény. (Mert ugye ez a vezérfonal, és minden, amit ezzel kapcsolatban ír, az tele van feszültséggel, izgalmas, érdekes, mozgalmas, nem lehet letenni.) Így aztán hosszú oldalakon keresztül csak beleolvastam a bekezdésekbe két-három szó erejéig és lapoztam.
És milyen érdekes: amikor újra a túráiról ír, már megint érdekes, pedig egészen hasonló, mint amit középiskolásként átélt. De az, hogy immár nem lát, állandóan ott lebegteti a kérdést: hogyan oldja meg a következő, maga vállalta feladatot, ami része a nagy elhatározásnak: a 2004-es esztendőben kettőezer kilométert gyalogol, illetve túrázik. És ezt még túl is teljesítette!

Január 21. szombat, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok.

Január 22. vasárnap, úton, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok. Még Lisszabonban vettem két üveg bort, az egyiket ma kinyitottam. Óvatosan kóstoltam meg, mert attól tartottam, hogy portói van benne. Nem is csalódtam. Ezek a portugálok olyan rufkósak, hogyha az üvegre azt írják, hogy Porto, akkor azt is tesznek bele! Szóval miután számítottam rá, nem ért villámcsapásként, hogy édes (de milyen jó) vörösbort iszom. Persze ez inkább vermut (szerűség), szóval azért nem rossz ám!

Január 23. hétfõ, úton, Bordeaux. Ez a Bordeaux kísértetiesen hasonlít bármelyik angol városhoz, vagy némethez, vagy hollandhoz... Ugyanis a folyón levő ipari rakpartok nem sokban különböznek, akár hol is vagy ezen a kontinensen.
Szóval megjöttünk.
Hajnali fél ötre kérte Dariusz az érkezést a bejárati bójához, és ezt másodperc pontosan hoztam. Ekkor jött ő, hogy most már beviszi a hajót, ha akarok, mehetek aludni.
Akartam.
Délután kettőkor kezdték a kirakást.
Encsi felhívott. Vagy tizenöt percen keresztül vezette be a mondandóját, már el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, aztán végül kibökte, hogy M. Juditnak, a kiadó főszerkesztõjének rettentően tetszik a kézirat (Mocsárvirág - Mi lenne ha... 2024: A Lelked rajta lett a végső címe), és azt kérte, hogy ha a saját kiadóját nem érdekelné, akkor másokat is megkereshessen.
Azt azért megmondom őszintén, hogy nagyot csalódtam volna, ha nem tetszett volna a kézirat, de akkor is néznék ám nagyot, ha a kiadó két kézzel kapna utána. Ugyanis minden a tulajtól függ.
Viszont ami valami álomszerű, hogy azt kéri: hadd írjon filmforgatókönyvet a könyvből. Írjon, illetve sokkal jobb lenne, ha megvárna vele, és együtt írnánk, mert nem lenne rossz azt is megpróbálni, hiszen Tarján Tamás azt írta levélben, hogy a Gudrunban egy remek film lehetőségét látja.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 17. úton, Amszterdam, úton. Egy órára értünk a zsiliphez, egy órát rostokoltunk, fél négyre kötöttünk ki, itt is hangárban, négy után kerültem ágyba.
Fél hétkor kelés, mert hétkor kezdenek.
Reggelizni még normálisan tudtam, de aztán beindult a verkli.
Megjött Michael, a Dirks cég szerelője. Egy indítómotort, egy kormánymotort kellett megjavítania és a Navtex panelt betenni az időjárás fakszimilébe.
Hamarost megjött némi kenőanyag, és oldószer, hordjuk be. Megjött a kenőolaj, Romek elkezdte vételezni. Nyomta a teherautó a csövön rendesen. Oly annyira, hogy - életemben először ez is megtörtént - túlfolyt a tankból, ki a fedélzetre.
- Stop, sztoj, állj, zárd már el! - kiabáltam.
Romek úgyszintén, de ő megtűzdelte némi kurwával és pierdoléval is (ezt ne fordítsuk le, mert bammeg...). Csap elzárva, a gépész majdnem sír. Én, meg mint akit puskétából lőttek ki, rohantam fűrészporért, meg rongyokért, hogy dugjuk be a kifolyócsöveket, nehogy kiömöljön a folyóba.
Romeknek innen megvolt a napi programja. Ha nem adódott más, olajtalanította a fedélzetet, bezsákolta az olajos rongyokat, elszórakozgatott.
A legnagyobb olaj közepette megjöttek a Sailorék, a rádiószerelők. Ők egész nap itt voltak, mert valóban megjavították a készüléket. És hogy legyen hab is a tortán, egy vámcsónak kötött ki mögénk, és szépen belibasorozott a narancsszínű overallos black geng. Ami azt jelenti, hogy ők most az egész hajót átvizsgálják. A kabinvizsgálatot megvártam, semmit se találtak, mert nem is volt mit. A fiatal vámosokat a parancsnok előre küldte, ők bemásztak a lánckamrába, kinyitották a fore peak tankot, mind a három emeletét átvizsgálták.
- Legalább azt mondja meg, jó állapotban van? - kérdeztem.
- Igen, de lemehet és megnézheti... - mondta vigyorogva a vámos.
- Én ugyan nem! Hogy olyan koszos legyek, mint maga?
- Nem számít! Monden nap új overallt kapunk! - válaszolt a fiatalember, én meg arra gondoltam, hogy nekem a Marlow-tól most sikerült először behajózáskor szereznem egyet!
Vesztemre mentem hátra, mert megjött az élelmiszer, amit a tulaj rendelt a hajóra. Négy raklap kaja. Lejártam a lábam, mire beszedtük. Közben megjött a tulaj, ő is hozott kaját, meg fedélzeti és gépész anyagot, azt is szabad volt behordani.
Közben korszakalkotó felfedezést tettem: ahogyan korosodik az ember, egyre magasabb lesz. Ez teljesen nyilvánvaló, mert egyébként miért tartana sokkal hosszabb ideig lehajolni a földig? Nem?
Hordás közben arra gondoltam, hogy meg kéne puszilni a cipőmet, mert nem fájt a menés, csak fárasztott a sok mászkálás, de az piszkosul. És még csak egy óra volt!
A kaja eltevése után gondoltam egy nagyot és merészet, s elmentem ebédelni.
Ebéd közben Mr. Scheepers azt mondja, hogy valahonnan ismerős vagyok neki.
- Ja, az lehet - mondom - a két utóbbi szerződésemkor a Lys Chrisen voltam, négyszer találkoztunk, előtte meg az Isartalon is.
Így hát elképzelhető, hogy most már dereng neki a fizimiskám, persze neki is van némi igaza, mert az Isartalon akkor bozontos szakállam volt. De akkora, hogy Ferihegyen Szabolcs shalommal köszönt, amikor meglátott, és megkérdezte: - Vizet is tudsz fakasztani a sziklából?
A Lys Chrisen is láthatott a tulaj, de ott majdnem kopaszon, hárommilliméteres volt a hajam, most meg Romek megnyírt, ennek tetejébe felvettem a biztonsági sisakot aminek a pántjai barázdákat sajtoltak a hajamba, hát frankón olyan a fejem, mint egy zilált vécékefe. Csoda, hogy rémlettem az öregnek.
Ebéd után a két matróz nagyban ügyködött, hogy a tető alá beszorult járódarut kiszabadítsák. Ki is jött, csak éppen a gémtartó kötele szakadt el, baromi nagy durranással.
A rakodásnak negyed négykor lett vége. Jött a révkalauz, de várni kellett három térképre.
Ja, volt a radarszerelő is, meg a raktár hidraulikát is meg akarták javítani, de nem lehetett, mert a tulaj csőcserét rendelt meg, holott egy szelepdoboz folyik orrán-száján, de ezt már nem mondom el. Ezek csak azért lennének érdekesek, mert ezek a népek sose a szakácsot keresik, hanem a chiefet, s nekem kell velük rohangálnom, és ha valami kérésük van, akkor is én vagyok nekik kéznél...
Manőver, egy óra a hídon, zsilipelés, és ezzel lejárt a szolgálatom. Vacsorázni még volt erőm.
Utána a kabinban ücsörgés és naplóírás.
Most azon gondolkozom, hogy menjek-e zuhanyozni, vagy aludjak-e büdösen?

Január 18. szerda, úton, Flushing. Hajnali kettőre tette Dariusz az érkezést Steenbank pilotállomásra, de nem volt révkalauz, hát várni kellett, fél négy körül szállt be, hatra kikötöttünk, azonnal beájultam az ágyba, s csak fél délben tértem magamhoz.
Mivel rakodni csak holnap reggel kezdenek, ezért szépen beosztottam magamnak a napot. Vacsoráig a térképeimet raktam rendbe, elkészítettem az útvonalat Bordeaux-ba és onnan La Corunába. Vacsora előtt kabint akartam rendezni, de megjött a stivador, és felvidított azzal, hogy hatkor kezdenek. Az ügynök jól felhúzta Dariuszt, hogy vigyázzunk, mert lehet, hogy szakadt és koszos bálákat is be akarnak rakni, azt feltétlenül utasítsuk el.
- Chifi, valakinek állandóan felügyelni kell a berakást, és kíméletlenül vissza kell utasítani minden szakadt bálát. - Ezt úgy mondta, mintha az élete függne a berakástól.
Aztán amikor elkezdték a rakományt hordani, majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Ha minden szakadt bálát visszaküldünk, akkor ítéletnapig is itt állhatnánk, mert mindegyiknek ramaty állapotban volt a csomagolása. Így, jobb híján elkezdtem vadul fényképezni, hogy bizonyíthassuk: így rakták be. A barba meg surveyort hívott.
A rakodás alatt egyfolytában a rohadt nénikéjét szidtam minden sajtfejű stivadornak, meg kikötői melósnak, hogy így elrontották az estémet.
Január 19. csütörtök, Flushing, úton. Rendes időben kezdték a melót. Ötre végeztek. Belegondoltam: ha minden az eredeti terv szerint megy, akkor 23.15-re lettek volna kész, mert tegnap ekkor mentek el. És akkor lehettem volna egész nap, és utána a szolgálat. Így mégis jól jártunk, hogy tegnap este jöttek dolgozni. Visszaszívva a sajtfejű, és a melósok rohadt nénikéje, mert ezek előrelátó rendes népek!
Így manőver után alaposan kialudtam magam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 13. péntek, úton, Vizcaya. Ez egy nagyon szerencsétlen nap, ami a dátumot illeti, de például, előttünk nem futhat át fekete macska az úton, miként otthon bárkivel megeshet!
Éjjel nagyon meglepődtem, mert két tasak por bevétele után úgy éreztem, mintha elfújták volna a köhögésem. Aztán befordultam, a szelet hátulról kaptuk, és behozta az összes füstöt a hídra, így onnan kezdve megint köhögtem...
Elkészültek a filmek, hogy elkészíthessem az első DVD-t erről a behajózásról, de négyszeri nekifutásra se fejezte be a program, mindegyik DVD-t kidobhatom. Dunsztom sincs, miért csinálja?
Most töredezettség-mentesítettem a vincsesztert, kitöröltem a segédfájlokat, nekiugrom ötödszörre is, és ha nem megy, akkor nagyon dühös leszek ám!
A vihar hátulról jön, így laikus elképzelés szerint tol, annyi az igazság, hogy nem fog vissza. Gyenge kilenc csomókat megyünk.

Január 14. szombat, úton a Vizcayán. Jannal beszélgettünk, és elmondta, hogy főzött már hajón ukránoknak. Azoknak nem az volt a bajuk a szakáccsal, mint nekem Mikolával, mert például, megreklamálták, hogy nem jól készíti a tojást. Mert forrón adja. Biztosan lusta ahhoz, hogy reggeli előtt két órával elkészítse, hogy mire asztalhoz ülnek, jól kihűljön. Volt, aki kifejezetten azt kérte, hogy tegye hűtőbe. És miként nekem a sok tésztától, úgy nekik a sok krumplitól lett kiütésük.
Nos, ezek igazolják, hogy Mikola jó szakács az ukránoknak, csak az nem passzol a képbe, hogy Jan szerint két liter leves elég volt a tizenkét fős személyzetnek, mert alig ettek levest. Mikola ezek szerint azért duzzoghatott ránk, hogy megettük három nap alatt a következő két hétre főzött levest?
Szombat lévén eintopf volt, régen ettem ilyen finomat.

Január 15. vasárnap, úton, Angol csatorna. Az Istennek se tudok kilábalni a köhögésemből. Pedig tegnap már azt hittem, hogy hipp-hopp, elfújta a szél. Aztán a motor füst miatt jött rám, ma hajnalban meg nem tudom, mitől... mintha kaparna is a torkom, pedig állandóan nagykabátban járok, a torkom védve, nem értem, nem tudom...
Jobourgnál megjött a vonal, jött is Encsike sms-e, aztán beszéltünk, aztán pedig volt "pengeváltás", három-három sms-ben megvillantottuk éles eszünk... Teljesen feldobódtam, hiába szomorú az idő, ilyenkor van min elmélkednem.
Most dolgozom fel Aldo Marzona úr anyagát, nagyon élvezem az egész szótárkészítést, most megint az az érzésem, hogy közel vagyok a végéhez, de már így is összegyűlt vagy tizenöt "új" szó az olasz nyelvész számára, aztán otthon Bajai Árpitól várok még szavakat (azt mondta, összeírt vagy 400-at, de ő akarja kiszemezgetni, a gyűjtésem ismeretében. Aztán Edelényi Iván és Csellei László öreg parancsnokoknak is elküldtem, ha hazamegyek, akkor elmegyek hozzájuk személyesen, hát ott is "csurran-cseppenhet" pár szó... szóval még nagyon nincs itt a vége, remélem! Egyelőre 956 szónál tartok, sajnos dr. Hartványi Tamás anyagát jól meg kellett húzni, mert (ez nagyon is természetes) sok volt az átfedés, ami nekem már megvolt, és sok olyan szót is elküldött, ami semmi esetre se tartozik a "Hogyan mondják tengerészül?" szóhalmazba.
Természetesen a vitorlás szavakra gondolok, és még akkor is kihagyom, ha nagyon "átmenteném" a köztudatba, mint például a "fogás"-t a reffelés helyett, ami a vitorla kurtítását jelenti (a mai vitorlázóknál is), vagy a krajcolás (kreuz) helyett a lavírozni szót.
Azért ezt a vitorlás szótárt is össze kellene állítani, csak a régi-régebbi szavak összegyűjtése szinte lehetetlen.

Január 16. hétfő, úton Dovernél és az Északi tengeren. Nagyon kell igyekeznünk, hogy ma megérkezzünk. Szerintem a zsilipből csak holnap érünk ki.

Bogdan és a teremtés

Éjfélkor Dariusz ezzel búcsúzott:
- István, ha látod a Themesternt, akkor mindenképpen keltsél fel, akarok Boguszsal beszélni! Legkésőbb hajnali ötig meg kell jelenjen az AIS-en a hajó. - Ezzel lement a hídról.
Bogusz (Bogdan) az ottani barba, majdnem telekszomszédja Dariusznak.
Hogy elmenjen öt perc az őrségből, kedvtelési célzattal végignéztem a hajókat az AIS képernyőjén. A második oldalon ott a Themestern, mindössze 12 mérföldre tőlünk, mindössze 10 fokos irányban, ez azt jelenti, hogy most megyünk el egymás mellett.
Hívtam a barbát.
Rohant, és azonnal meghívta a hajót a VHF rádión. Az ügyeletes tiszt jelentkezett annak módja szerint.
- Keltse fel a parancsnokot, mondja meg, hogy Gruby Darek akar vele beszélni.
Hosszasan tartott, amíg a fülöp-szigeteki második tiszt elraktározta magában a lengyel nevet, és aztán válaszolt:
- Sajnos nem lehet, egykor kell keltenem, későn feküdt... majd egykor.
- Akkor fél egykor, de akkor keltse fel! Ne féljen, nem eszi meg magát, a legjobb barátja vagyok.
Dariusz el, én tettem vettem fél egyig. Akkor visszajött a barba, hívja a hajót.
- Azt mondta a captain, nem kel fel, majd egykor... - hazudta nyilvánvalóan a második tiszt. Egyszerűen félt felkelteni, mint később ez ki is derült.
Dariusz egy szívhez szóló "fuck you"-t üvöltött a rádióba, amit a filippínó a szívére vett.
- Nem neked, hanem a helyzetnek szólt... - hazudta Dariusz, amint ez később ki is derült.
Elment a kabinjába, de meghagyta, negyed kettőig hívhatom, ha jelentkezik, a barátja.
- Darek... - hallom egy óra tíz perckor, nagyon diszkréten a 16-os csatornán, mintha nem akart volna "felébreszteni".
Innen sima ügy, több mint fél órát tépték a szájukat. Valamit értettem belõle, ezért megkértem Dariuszt, mondaná el pontosan, mi is volt Bogdannal a varsói reptéren?
- Most szállt be Kielben a hajóra - kezdte. - Amikor a hajón megtörtént az átadás átvétel, elsőnek a papírjait akarta rendezni. Az útlevél, tengerészkönyv és a tiszti patent rendben, de a többit nem találta. Ha valaki most azt gondolja, hogy a lényeg megvolt, minek idegeskedni, az téved. Ugyanis az orvosi papír legalább olyan fontos, mint bármelyik, a GMDSS bizonyítvány is, meg minden más.
- Arra határozottan emlékezett, amikor a varsói reptéren kinyitotta a laptopja táskáját, mind ott volt, mert ezeket ott tartotta. A biztonsági őr megnézte, minden rendben, visszacsukta, és innen nyoma veszett. Bogusz legalább 12 órát telefonált, hogy visszaszerezze a papírjait. A varsói reptérre, aztán felkutatta a taxist, aki a hamburgi reptérről elvitte, meg a jó ég tudja, hogy kit nem, de bizony hiába. Teljesen kikészült idegileg.
Ezt, mondjuk, meg tudom érteni!
- Nem tudta, hogy mihez kezdjen... Kétségbeesésében felhívta a feleségét, és elpanaszolta, hogyan járt. Jó sokat beszéltek.
Azt tudjuk, hogy az ilyen kibeszélések megnyugtatóan tudnak az emberre hatni.
- Befejezték a beszélgetést, aztán tíz perc múlva hívta az asszony. Az összes irat ott volt szépen összekészítve a komputerasztalon, nyilván még most is arra vártak, hogy Bogdan betegye a laptop mellé. Erre mit lehet mondani?
A kézenfekvő válasz az lenne, hogy hülye. De ez azért nem ilyen egyszerű.
Mert a lehülyézés azok fegyvere, akiknek nincsenek érveik, és képtelenek beleélni magukat egy adott helyzetbe, de legfőképp: tökéletesen híjával vannak a fantáziának.
Mert én nem kételkedem abban, hogy Bogdan valóban látta a varsói reptéren a laptop táskájában az iratait. Nem is olyan túl régi olvasmányomnak egy megállapítása, hogy a kvantumfizika egy ága szerint, egy cselekvés hatására számtalan elágazódás következik be, és mindegyik egy-egy független valóságként él tovább. Bogdan is így járhatott. Amikor letette az iratait az asztalra, onnan kezdve olyan valóságot követett, amiben a következő lépés az volt, hogy az iratait betette a táskába, és ezért ott látta őket a varsói reptéren is, amikor kinyitotta ellenőrzésre. A hajón pedig átkerült abba a valóságba, amelyikben a táskát üresen hozta. Ezért eszébe se jutott, hogy otthon keresse, a feleségét kérdezze erről.
Ha ezt így nem fogadod el, akkor a legalább gondolat teremtő erejét ismerd el, és megint ott vagyunk, hogy Bogdán gondolatai által teremtett világban a dokumentum vele utazott.
Ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a kvantummechanikai megfogalmazás. Ugyanis a gondolat teremtő erejét én is megtapasztaltam, hát ez számomra könnyebben elfogadható. Nem kell ezen mosolyogni se, mert ezt mindenki megtapasztalhatta, aki írt már regényt. Nem önéletrajzi ihletésűt, amelyik minden emberben benne van - a saját élettörténete -, hanem egy "általa kitalált történetet" vetett papírra. Kénytelen vagyok idézőjelbe tenni, mert nyilvánvaló, hogy nem én találom ki a történetet, én csak a kezdeti szituációt képzelem el, és a képzeletem teremt egy valóságos világot, amiből én éppen csak annyit látok, ahol az adott regényem éppen játszódik. De ettől függetlenül az a világ létezik, teljes egészében, különben hogyan létezhetne, hogy belépnek nem tervezett (és teljesen kész karakterű) szereplők a történetbe, és képesek teljesen elvinni más, sokszor egészen elképesztő, irányba az eseményeket.
Erre apa azt mondja, hogy ez pontosan így van, és azért, mert ez pontosan így van, és ő is át kellett, hogy élje ezt.
Amikor elkezdtem írni 1995-ben, akkor egy novellát akartam írni, és azt a búcsút megörökíteni a kikötőben, ahogyan Encsi és a három asszony látta a Ceglédet elindulni, és elveszni a trieszti öböl horizontja alatt. Szívfacsaró helyzet.
A valóságban Király Aladár kislánya oldotta fel a feszültséget, azzal, hogy belekotyogott a nagy, fájdalmas csendbe:
- Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!...
Erre tértek magukhoz az asszonyok... nem mesélem tovább a valóságot.
S mi történt abban a világban, amit én teremtettem?
A helyzet nagyjából hasonló, mint a fent vázolt. A feleségek roskadoznak, elérzékenyültek, sírdogálnak, s le akartam írni az adott mondatot: "Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!".
De nem tudtam. Akartam, de nem ment, s azért nem, mert a "regény valóságában" a kislány az anyja elé állt, és azt kérdezte:
- A Marika néni miért nem jön velünk?
S nekem nyilván azt kellett leírnom, hiszen az történt abban a valóságban!
Addig nekem fogalmam se volt, hogy a hajón van egy Marika néni. De amint a kérdés elhangzott, megláttam amint a murádán könyököl és... és innen megindult a regény. Rögtön tudtam, hogy már regényt írok és nem novellát. Rögtön tudtam mindent erről a világról, hiszen én teremtettem, semmin nem kellett gondolkoznom, csak figyelnem az eseményeket, és leírnom őket.
Ez egy egészen fantasztikus és főleg hátborzongató érzés!
Lehet, hogy erre a kívülálló azt mondja, hogy ez nem más, mint az ihlet, nem tudom (magammal kapcsolatban nagyon nem szeretem ezt a szót, borsódzik tőle a hátam). Én viszont azt tudom, hogy ez valóban teremtés. Ez - innentől kezdve -, egy létező világ. És hiába fejeztem be az utolsó oldalon, az a világ tovább működik, az tovább létezik, a szereplők, és a többi lakója mind-mind valóságos, és létező. A saját szemszögükből. Ők nem tudják, hogy én találtam ki őket. S abban a tudatban élik a mindennapjaikat, hogy az övék a legtökéletesebb valóság.
Innen már csak fel kell tenni a kérdést: a mi világunkat ki írja-írta?
Aki kitalálta az Ádám és Éváról szóló "regényt"?
Vagy az, aki elképzelte, hogy mi lenne, ha a semmiből egy őrült robbanás következtében egy világ keletkezne? Mert ha elképzelte, akkor az meg is történt!
A másik ilyen tapasztalatom akkor szereztem, amikor a Gudrunt írtam. Aki olvasta, az tudja, látszólag egy kalandregény, tele akcióval. Elismerem, ez a látszat. De amiért megírtam, az a mintegy harminc oldal a végén. Ennek írásakor sokkal jobban átéltem a teremtés élményét. Ezt úgy akartam megírni, hogy vázlatot készítettem, s igyekeztem tartani. De nagyon hamar kiderült, hamvába holt ötlet, mert képtelen vagyok tartani magam a vezérvonalhoz. A két szereplő sose oda ment, ahova akartam, mindig mást mondtak, mint az írás előtt elterveztem, hát hamarosan feladtam, és írtam, ahogyan történtek az események. S mivel az egész amúgy se a "valóságban" játszódik, hát valójában nem érdekelt, mert látszott, hogy pontosan oda igyekszik a két szereplő, ahova szerintem is menniük kellett.
S a végén kiderült, aminek ki kell derülnie, s a végén ott lóg a kérdés a levegőben: kié a valóságos világ? Azé, aki játssza a játékot? És mennyire valóságos az, ahol Gudrunnal eltölt egy hosszabb időt? És vajon az ő valóságosnak vélt világa - mert a gyerek ezt meg is indokolja: mert az enyém a valóságos! - vajon nemcsak egy hasonló játékban létezik?
Ez az én "komputer szindrómám", ami sokkal előbb kialakult bennem, mint a Mátrix című mozi megjelent, ugyanis valaki azt írta a Gudrunról, hogy a Mátrix ihletett meg. (Na, most illene ide a "hülye" jelző...)
És ha valaki ezek után is azt mondja, hogy ez mese habbal, az üsse fel az orosz (vagy világ-) irodalomtörténetet, és nézzen utána, hogy Tolsztoj két héten keresztül küzdött egy fél oldallal, ugyanis Karenina Anna nem volt hajlandó felmenni a szállodába Vronszkijhoz, s az írónak mindenféle trükköt ki kellett találnia, amíg végre úgy megírhatta, ahogyan elképzelte, s megszülethetett a világirodalom egyik legszebb szerelmi jelente.

Este nyolc körül rohan a barba a szalonba. Éppen filmet néztem.
- Chief, very big problem! Elszúrtad a távolságot. Két órával később érkezünk. Nagy-nagy probléma! - mondja, és ingatja a fejét.
Felmentem a hídra, hát valóban igaza van, elkövettem egy számcsavart, ebből adódott a hiba.
- Most mit csinálok? - kérdezte. - Mindenki azt mondja majd, hogy hülye a barba. Most hogyan mászom ki ebből? - kérdezi mérgesen.
- Sehogy. Nem kell semmiből se kimászni, mert senkit nem érdekel.
Meghökkenve nézett rám.
- Ezt hogy érted?
- A munkakezdést nem befolyásolja, ezen kívül senkit nem érdekel.
- Az nem úgy van!
És mégis úgy lett. Senkit nem érdekelt, hogy két órával később érkeztünk.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 9. hétfõ, Lisszabon. Hát kérem a pánikért felesleges volt, az ellenőrzés megvolt, nem "ett" meg a port state control officer senkit, így aztán déltől megint csak nagy nyugi volt. Dariusz kiment vásárolni ebéd után, én meg vacsora után.

Internet café

Vettem egy szép dzsekit, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Aldo Marzonától megkaptam a szógyűjteményem eredetmagyarázatát. A bevásárlóközpontban bementem egy internet caféba, és megnéztem a guglis leveleimet. Valójában a beérkezett több mint 100 levél közül ez az egy volt érdekes.
Két dolog lepett meg: az első, hogy a fiumano kifejezést abszolút természetességgel használja, azzal a megkötéssel, hogy benne foglaltatik a trieszti, isztriai, dalmát és fiumei tájszólás megkülönböztetés nélkül. Aztán meglepett pár szó, illetve az, hogy valóban jó helyen keresgéltem. Aminek nem tudtam a jelentését, csak kacifántos körmondatban írtam le hozzávetőlegesen, az a kanizsella volt. Nos ez fiumano szó: canisela - külső folyosót jelent, és az én körülírásomnak is ez a lényege.
Nem hittem volna, hogy a straca is fiumano: strazza, és izzadtságtörlő kendőt jelent. Azt se hittem volna, hogy a stopa szintén ide sorolandó: stoppa, és kócot jelent, miként a pajol is innen származik: pajol. Azt hittem, a matrikula útlevelet jelent, de nem, fiumánó szó és (útlevélül is szolgáló) tengerészkönyv a jelentése.
És egy horvát szót is találtak: mali ez hajósinast jelent a déli szomszédok nyelvén, de mi is használtuk. Hallatlanul örülök a magyarázatnak, és külön meg kell majd köszönni a szótárban Marzona úrnak és két fiumei segítőjének (mert elküldte a szavakat).

Január 10. kedd, Lisszabon, úton. Éjjel megjött Jan. Én ugyan nem vártam meg, kitettem a betegszoba ajtajára egy papírt, hogy: Isten hozott, itt aludj.
Csak reggel találkoztunk. Amiért megemelem a kalapom előtte, hogy egy éve megszerezte a 3. tiszti képesítést (most 59 éves). Igaz, tisztként nem dolgozott (mert nem nagyon keresnek nyugdíj előtt álló kezdő tisztet sehol, meg kis hajón kapitányi vagy első tiszti képesítéssel lehet csak tiszt).
Remélem többet nem kapunk reggelire megégett hagymás, száraz (mert reggel hat óta áll a sparherd szélén) tükörtojást, mint ma is volt, á la Mikola.
Mikola pontosan délben ment el, se a barba, se Romek nem volt bent, kaját vásárolni voltak a hajónak. Így csak én vettem érzékeny búcsút az ukrán szakácstól, aki havernak kiváló, szakácsnak kevésbé (a mi fogalmaink szerint, mert egészen biztosan jó szakácsa a honfitársainak).
Vacsorára már fasola bretonska (bretagne-i bab) volt (Dariusz szerint: fasola po bretonsku, azaz bab bretonul), az egyik kedvenc lengyel kajám. Ez igazából babfőzelék (ahogyan mi készítjük) egybefőzve hússal és kolbásszal. És ebédkor a spárgakrém leveshez volt pirított kocka! És ez még nem minden, mert a levest tálból kaptuk! Áttértünk az európai stílusra. Mert Mikola szegény kimerte a tányérba, azt hozta, s tette elénk az asztalra.
Jan két hónapot volt az előző hajóján, két napot otthon, és ide hat hónapra jött, ez azt jelenti, hogy Encsinek is ő főzhet. És azt is, hogy Mikola nem tud visszajönni.
Megvan az utunk: Marín - Amszterdam, bálázott cellulózt viszünk.
Az úttal együtt beköltözött egy kis pánik is.
Ugyanis ki és a berakás tető alatt történik, és 18 méter a hangár bejáratának a magassága. Na most. Dariusz megnézte a ship's particularsban (hajó adatai), mekkora a legnagyobb magasságunk.
- Hát úgy néz ki, hogy csak az első árbocot kell letennünk, de ezt nem hiszem el, amíg nem ellenőriztem le személyesen.
S így is tett, az 1:100 méretű hajórajzon megmérte, s örömmel mondta:
- Chifu, megmértem, úgy néz ki, hogy elég az első árbocot letenni.
Mit mondjak, ezt én már biztosan tudtam, amikor elment méricskélni.
Aztán pánikocska van, mert Amszterdamban lesz minden, mi szem szájnak ingere, és főleg bolondokháza. Szerelő, szerelő hátán, élelmiszer minden mennyiségben, fedélzeti és gépészeti anyagok. Így most negyvenkilencszer hallottam, hogy a marini indulásra írjam össze a rendelést.
Meglesz.

Január 11. szerda, úton, Marin. Nem vagyok túl vidám, mert az igaz, hogy a köhögésem jelentős mértékben enyhült, de nem akar elmúlni. Így szóltam Dariusznak, hogy ki akarok menni orvoshoz. Ötre érkeztünk, sima manőver volt, beálltunk a hangárba, így nem lehet akadálya a berakásnak az eső se, amelyik biztosan nem fog holnap esni.

Január 12. csütörtök, Marin, úton. Tízre ígérte az ügynök, hogy értem jön, így féltizenegykor Dariusz rátelefonált. Háromnegyedkor már az ügynökségen csücsültem, és vártam, hogy jöjjön már valaki kocsival.

Poliklinika Marin

Egy hölgy jött értem kék bőrdzsekiben és fehér Skodában.
- Ugye beszél spanyolul? - kérdezte a világ legtermészetesebb hangján, mintha a hajózás nélkülözhetetlen feltétele lenne a spanyol nyelv alapos ismerete.
- Egy kicsit... - mondtam az igazságnak megfelelően.
- Az jó - mondta, csak azt nem, hogy kinek. Nekem, vagy az orvosnak.
A poliklinikán is ezzel jöttek.
- Beszélek mediterránul - mondtam magamban vigyorogva.
- Az milyen? - kérdezte nagyot nézve az asszisztens kislány.
- Kicsi spanyol, kicsi portugál, és sok olasz...
- Az olasz jó, akkor tudunk beszélni - válaszolta, természetesen spanyolul. Ezek annyival jobb népek, mint a franciák, hogy itt nem tudnak, a gall kakasék pedig nem tudnak, de ha igen, akkor meg nem akarnak angolul beszélni.
Aztán jól otthon éreztem magam, vagy egy órát kellett várnom, mire bejutottam a doktor kisasszonyhoz. Az első kérdést nem ismétlem, mert unalmas, és azt válaszoltam, hogy kicsit, de ez neki untig elég volt, mert innen ezer kilométer per órás sebességgel mondta és kérdezett spanyolul.
Azért nagyjából megértettem, ő is engem, végül egy bronchitiszben kiegyeztünk. Adott valami tasakos gyógyszert, amit 10 napon keresztül szedjek, és ha nem segít, akkor röntgenre ki kell mennem.
Remélem, nem kell.
Jan spenótlevessel várt. Sokkal jobb, mint Mikoláé, pedig azt is szerettem! És gulyás (pörkölt) volt, tésztával, de semmi currys karfiol, vagy főtt zöldbab hozzá, csak uborkasaláta!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 4. szerda, úton, Angol csatorna. Az éjszakai őrség nyugiban eltelt, vajon mi lesz délután? Hál' Istennek semmi különös, ha attól eltekintünk, hogy az AIS-ünk csak nem akar működni. Egy hajó se látta a közelünkben az adatainkat.
Mikola jobb füle jobb, már nem fáj, igaz, nem is hall vele. A bal rosszabb, az most kezd fájni. Délután írtam, majd elküldöm a JEL-nek jövő karácsonyra. Persze, át fogom írni, de az alap megvan. Ja, és a mosógép elromlott.

Január 5. csütörtök, úton, Vizcaya. A mosógép megjavítva. Romek azt mondja, hogy egy nagyon hozzáértő valaki az ékszíjat fordítva tette rá, és csak ledobta magáról a tárcsa.
A hídon Müller Péter könyvét olvasom, és mivel azt írta benne, hogy a Séth könyvét el kell olvasni annak, akit ez a téma érdekel, hát most azt olvasom esténként a komputeren. Egyelőre annyit csak, hogy furcsa olvasmány, de ha belekezdtem, át is rágom magam rajta.
Délutánra totálisan "bedurrantam". Orvosság nincs a hajón, a gyógyszertár teljesen üres, Codeinnek kéne lenni, nincs, antibiotikum Doxyciclin mindössze egy dobozzal. Az meg kellett Mikolának, mert a füle már erősen fáj. Odaadja neki Dariusz, de köszönte nem kérte. És miért nem? Na, most fogózz meg:
- Chief, akkor este nem ihatok!
Mondjuk ez igaz. És a kurva vodka fontosabb, mint a füle? Így aztán lecsaptam a gyógyszerre, és azonnal bezabáltam az első szemet.
Este írtam neki CD-t. A zenéimből kiválogatta a tetszőket, és készítettem neki egy mp3-as CD-t. Közben arról tartott előadást, hogy ha Jan hazamegy, akkor visszajönne, mert nagyon megszerette ezt a hajót. Először volt nemzetközi legénységgel, eddig csak ukránokkal, na persze a barba német ott is. Ennek nem nagyon örülnék. Nem a személye ellen van kifogásom, hanem az "ukránul eszünk"-kel tele a hócipőm.
Az esti sült máj cérnametélttel se volt igazán gyere be, de megettem.
A váltója Jan lesz, akivel itt hajóztam az Isartalon vagy öt hónapon keresztül. Majd jókat vitatkozunk megint az amerikai politikán, mert ő nagyon szereti őket, én meg ezek szerint nyilván...

Január 6. péntek, úton, Vizcaya. Bedurrant az idő, északnyugati, így veszettül billegünk, de megyünk, és ez jó hír.
A rossz az, hogy már nagyon tele a hócipőnk Mikola főztjével. Ebédre tegnapi borsóleves, tele hússal, ami nem is lenne baj, de a levesbe a hulladékhúst főzi, mindenféle mócsing, borzasztó. Aztán valami szelet hús, generálszósz, dinsztelt káposzta, knödel. Borzalom, már ami a knödelt illeti (krumpli gombóc, de "knödel" porból). És erre fel, mit kapunk vacsorára? Darek (Dariusz) elborzadva mondta váltáskor:
- Chifu, sült hal van knödellel! Ráadásul a lepényhalat már délutáni kávékor (ez három órát jelent) elkészítette, azóta meleg sütőben tartja, teljesen száraz.
Így aztán a knödelhez hozzá se nyúltam, a halat megettem, száraz, a bőre, mint a tapló...
Csoda-e, hogy éjfélkor megettem egy szelet kenyeret (szokásommal ellentétben)?

Január 7. szombat, úton a spanyol-portugál partok előtt. Viszont a maradék hal arra jó volt, hogy a hajnali szolgálatban megettem (ilyenkor, mivel hűtőből eszem, nem gond, hogy hideg, nyúlós a bőre, a fő, hogy kenyér nélkül is elveri az éhem.) Úgy érzem, kezd bő lenni a múltkor Lisszabonban vásárolt nadrág.
Viszont a franc egye meg a főtt virslijét csigatésztával, ezt adta vacsorára. Azt hiszem, a baj az, hogy lusta megtisztítani egy kiló burgonyát.
Most már rettenetesen tele a hócipőm, hogy állandóan a kajával foglalkozom.
Este nem igazán tudtam aludni. Lefeküdtem én nyolckor, de negyed tízkor felkeltem, mert nem ment az alvás. Inkább egy kicsit fabrikáltam a honlapomat. Tíz körül jön Dariusz:
- Chifi, ez nagy bukás lesz!
Dunsztom nem volt, mirõl beszél.
- Hétfő reggel kilenckor Port State Controll. Setubalban megfogtak, mielőtt beszálltál, novemberben, letelt a két hónap türelmi idő, most jönnek ellenőrizni, hogy minden ki van-e javítva? De a járó nem készült el, nincs navtex készülékünk, botrány lesz!
És ebben lehet némi igaza. Én azt mondom, majd meglátjuk. Az én dolgaim rendben vannak, jöhet bármilyen ellenőrzés, naprakész minden.

Január 8. vasárnap, úton, Lisszabon. Éjjel lementem a kambúzába, hogy körülnézzek kaja ügyben. Hát rájöttem, hogy miért ad Mikola mindenféle ínyencséget normális köret helyett. Nincs egy szem burgonya, egy szem rizs... Úgy látszik, ügyesen gazdálkodik.
Érkezés a tervek szerint.
Utána megnyiretkeztem (ahogyan Nagyszékelyben a hajvágást mondták), Romek egészen ügyes fodrász. Azt mondta, hogy a levágott hajból 100 méternyi futószőnyeget fog készíteni.
Megbeszéltem Dariusszal, hogy lehozom az asszonyt útra, mielőtt hazamegyek, de ehhez a következő barba engedélye kell, így egyelőre csak a papírokat intézem. Nimródot ráuszítottam az édesanyjára, hogy tanítsa kicsit angolul, hogy a reptereken tudjon boldogulni. A fiam szeme először kikerekedett, de aztán elvállalta.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 1. vasárnap, úton a norvég partoknál. Csendes volt a szolgálat, a tenger is simább, sokat gondoltam haza... Remélem, mindenki jól töltötte a szilvesztert. Én a körülményekhez képest, jól.
Délben azt mondja Mikola:
- Chief, gyere le háromkor a szalonba. Lesz torta, meg pezsgő, ma van a negyvenhatodik születésnapom! Ez igen! Újévi gyerek a szakácsunk!
Hát akkor ott a helyünk! Még a barba is felkelt előbb, mint szokott. Én is lementem három előtt három perccel, csak ki hiányzott? Na, ki?
Hát persze, hogy Vincente. Ugyanis ő háromkor ment zuhanyozni, és mire meg méltóztatott jelenni, már lement a kis ünnepség.
Remélem, a Magyar Hagyományőrző és Ellenőrző Hivatal elnézi, hogy nem fogyasztottam lencsét január elsején, és ennek ellenére engedélyezi, hogy némi pénzhez juthassak a 2006-os esztendőben is. Mert ha kell, igazolást is tudok szerezni Mikolától, hogy nincs a hajón ehető lencse. Nem ehető van, és az még penészes is, nem tudom, mi a francnak tartogatja.
Dariusz nagyon szurkol a vasárnapi kellemes (azaz legkésőbb délutáni) érkezésért. Ehhez több mint nyolc és fél csomós sebességet kellene hoznunk.

Január 2. hétfő, úton az Ekofisk olajmező mellett. Az Ekofisk, ugye tudjuk, azért érdekes, mert telefonvonalat jelent. Encsike fel is hívott hajnali négykor. Szegény egyedül volt otthon szilveszterkor, annyira fájt a feje, hogy nem tudott elmenni Erzsikéékhez, pedig a tortát, amit szokott vinni, már eljuttatta. Egyedül volt, de nem magányos, mert tudja, hogy én vele vagyok mindig.
Gyönyörű napunk volt, ami az időjárást illeti. Ám szegény barbának elrontották a napját, láttam, eszi a penész, magában zsörtölődik, fűnyírózik a hajóbérlővel, vitatkozik, magyaráz, és közben szomorú.
Reggel leadta a poziciós jelentést, és hamarosan kapott egy nyegle táviratot, hogy mi történt, három nap alatt összeszedtünk egy napos késést? Mi a fenét csinálunk mi? Talán kicserélték a főgépet egy kisebbre...
Holnap reggel kell válaszolni, hát biztos, hogy Dariusz nem fog aludni. Ha a helyébe lennék, én már biztos elküldtem volna a jó büdös francba a hajóbérlőt.
Délután takarítjuk a hidat. Mit diktál a logika? Hogy felülrõl lefelé haladjunk. Azaz a magasban levőket portalanítom, letörlöm nedves ronggyal, majd az alsókat. Na, igen. A logika azt diktálja, de nem a Vincente-é. Ő felsöpört, aztán letörölte az asztalt, majd a felette levő polc következett, de nem a felső, hanem az alsó része, és legvégül a felső. Ezután megmutattam, hogy most fordított sorrendben is törölgessen, mert az alsókra fölülről kosz hullott.
- De hát azzal már végeztem, chief... - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Addig nem, amíg piszkos! - mondtam, és belátta, vagy nem, de megcsinálta.
Este mozi. Gyorsan befejeztem a DVD-t, amit Mikolának szántam. Megnéztük, sikert aratott, mindenkinek az első kérdése persze ez volt:
- Kaphatok majd egy másolatot?
Ez nem rossz érzés, csak marhára munka és időigényes.
Megfáztam, kapar a torkom.
Olvasom Müller Pétert, és beugrott egy novellatéma. Holnap elkezdem, ma nem tudom, mert a mozi után Mikolának másoltam még fotókat CD-re.
Éjfélkor, amikor felmentem a hídra, a barba azzal fogadott:
- Azt fogom nekik írni, hogy... - szóval hat órán keresztül fűnyírózott.

Január 3. kedd, úton Északi-tengeren. Délelőtt elküldte a barba a magyarázó táviratot a hajóbérlőnek. Persze, nem ették a kását olyan forrón... Mert egy dolog fűnyírózni, és azt mondani, hogy:
- Megírom nekik, hogy a Lys Chris a Flying Express, mi pedig a Broken Arrow vagyunk.
Azaz a Lys Chris a Suhanó Expressz, mi pedig a Törött Nyíl.

Nem tudom, írtam-e valahol, ha igen elnézést, de jobb kétszer megmagyarázni valamit, mint egyszer se. Szóval, ha valaki nem tudná, hogy mi a fûnyírózás:
A nyuszi elmegy a medvéhez, hogy elkérje a fûnyíróját. Útközben morfondírozik.
- A medve koma egy rendes szomszéd, biztosan odaadja a fűnyírót. De mi van, ha neki is kell? Akkor biztosan azt mondja, hogy nyuszika később odaadom, most nekem is kell a fűnyíró.
Megy tovább, morfondírozik:
- Igen ám, de mi van, ha mégse akarja odaadni, és azt mondja, hogy rossz? Nyuszika, most nem tudom odaadni, gyere a jövő héten... mert a medve, ha szemétül letagadja is, azért a barátom, egyszer csak odaadja.
Megy tovább, morfondír:
- De mi lesz, ha egyáltalán nem akarja odaadni, és azt találja majd ki, hogy eladta, csak azért, hogy ne kelljen nekem odaadnia? Hát ilyen rohadék ez a medve...
Odaér a medve házához. A bundás a kertben nyírja a füvet.
- Szervusz nyuszika, mi szél hozott?
- Tudod mit, medve? Cseszd meg a fűnyíródat! - mondja a nyuszi és mérgesen odábbáll.
Szóval a fűnyírózás a magadban való morfondír, amikor beolvasol valakinek...

Mivel a tulaj leküldött egy indítómotort Sunndalsörába, azt Romek beszerelte, és az indítás után darabokra tört, most a gyártó cég képviselője mindenféle kérdést intéz a barbához. Amint megjött a vonal, mindketten ott nyüzsögtek a hídon, így nem is volt alkalmam arra, hogy az sms vétele után nyugodtan beszélhessünk Encsivel. Ehhez még hozzájött, hogy elhagyta magát az AIS, és egy adatot se írt ki a hajókról, de egy ki- és bekapcsolás után minden helyreállt. Utána megvigasztaltam Dariuszt, hogy a Lys Chrisen is így kezdődött, és végül szerelőt kellett hívni. Ettől a kifejezéstől, hogy "szerelőt kell hívni" a barba már úgy irtózik, mint ördög a szenteltvíztől.
- A tulajdonos azt fogja mondani, hogy a captain nem tud semmit megoldani, minden elromlik nála... - kesergett, és ennek is van némi igazságalapja, ismerve az embereket, hogy sose önvizsgálattal kezdenek, hanem rögtön a másikra mutogatnak.

Mikola baja

Mikolának valami baja van a fülével. Délelőtt jön:
- Chief, ki kellene mosni a fülem.
- A barbának szólj, ő felügyeli a gyógyszerszekrényt.
- De nálad van a fülmosó.
- Hát ezt miből gondolod? - kérdeztem, és tátva maradt a szám a csodálkozástól.
- Romek mondta. Amikor a villanyt szerelte nálad, látta fürdőszoba polcodon.
Leesett a tantusz.
- Ja, persze, van ott egy gumiballon, aminek csőre van - mondtam teljes szívembõl röhögve. - Ha akarod, kimosom vele a füled, de ez privát, és ezt én arra használom évek óta, hogyha szorulásom van, beöntést adok magamnak... Hozzam? Mossam? - kérdeztem vigyorogva.
- No! No! - tiltakozott Mikola.
Este, miután a barba nem adott neki semmit, megvizsgáltam a fülét, mivel nyomásra érzékeny, gyulladásra gyanakszom, és elmentem, hogy adjak neki fülcseppet.
Kinyitom a gyógyszerszekrény vasajtaját.
Ha nem vagyok olyan fürge, mint vagyok, akkor most kevesebb lábujjam lehetne, mert az ajtó úgy esett ki a helyéről, hogy a sarkával landolt a földön.
Kell nekem mindig csak nyitogatnom, nem? Ezt is meg kellene javítani.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

December 29. csütörtök, Sunndalsöra, folytatás. 

Mikola

Mivel a szakács január 8-a körül megy haza, elkértem a spenótleves, a céklaleves és a lengyel mártással készült hal receptjét, ezeket nagyon finoman készíti.
Egy sör mellett volt egy sztorija is:
- A volt szovjet államok közül a balti köztáraságok, meg Ukrajna főznek európai módra, a többi, hát... sajátos nemzeti koszton vannak - kezdte a mondókáját, s aki akar, egyetérthet vele, meg vitázhat is, én egyiket se teszem. - Az orosz konyha, hogy is mondjam, talán nem sértem meg őket, ha azt mondom, hogy szegényes. - (Ez nyilván az ő tapasztalata, ő tartja a hátát érte.)
- Egyszer, még a Szovjetunió idejében egy rokon fiút vissza kellett vinnem a laktanyába, mivel sorkatona volt. Izmailtól 1400 kilométerre, bent Oroszországban szolgált (mondta a város nevét, de "elfelejtém vala"). Megérkeztünk, de már késő volt, rossz kapuhoz mentem, nem engedtek be, így a közeli kisvárosban megszálltunk. A szállodában egy "szoba" volt mindössze, de hosszú, és afféle állások, beugrók voltak benne, mint egy istállóban. Mi voltunk ketten vendégek. Kérdezzük a "recepciós" hölgyet, hogy van-e étterem a városban.
- Persze, öt perc sétálva - mondta.
Megtaláltuk. Kérdezzük, mi van enni?
- Van káposztaleves, káposztasaláta és hús káposztával.
Egymásra néztünk, aztán bólintottunk. Jöhet. A vodkában nem csalódtunk, de a káposztasaláta erjedt volt, a hús büdös. Így aztán nem ettünk, csak ittunk. Visszamentünk a "szállodába", elővettük a hazait, kolbászt, füstölt húst, füstölt halat, és nekiláttunk. Az illat becsalta a portásnőt.
- Hát, ami nálatok van, az ötcsillagos étterem, minek kellett akkor nektek a városba menni? - mondta, hatalmasat nyelve.
Megkínáltuk.
- Nem tudom, mikor ettem hasonló finom luxusdolgokat - mondta a nő.
Szóval, ha jól belegondolok, nem is kell sok a boldogsághoz, mindössze annyi, hogy találjak magamnál egy valaki ágrólszakadtabbat...

December 30. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund, úton. Szerencsésnek mondható a mai nap. Hál' Istennek, előbb indultunk, mint a tervezett délután négy. Egykor dobj el mindent, így aztán hatra meg is érkeztünk az olajvételező helyre, manőver után alvás, szóval minden összejött.

T-com, akikkel nem szabad szóba se állni

Még Encsi is hívott, meg is lepődtem, mert tegnap este lemerült a kártya, eldumáltuk az összes pénzt róla. Befejezte a rémtörténetét a T-commal.
Egyszerűen elképzelhetetlen, mennyire kiszolgáltatott ez ember az efféle lelkiismeretlen szolgáltatóknak, ahol az ügyfélszolgálatnál buta, nemtörődöm, hozzá nem értő emberek ülnek, akik nem mernek semmi felelősséget vállalni, az ügyfelet egymáshoz küldözgetik, képtelenek egy ügy menetét kiolvasni a hülye számítógépükből, képtelenek rájönni, hol tart a reklamáció, szóval borzalmas!
És ami egyenesen rettenetes, ez a személytelenség, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, ők a basáskodó urak, az elérhetetlenek, a teljességgel megközelíthetetlenek, csak egy idióta menürendszert érhetsz el, amin alig lehet kiigazodni, és muszáj meghallgatnod az idétlen reklámjaikat, szóval borzalmas egy kupleráj, ami a Matávnál uralkodik. Mert lehet, hogy a profitot elviszi a német, de hogy semmit, de semmit nem tett hozzá abból ami jó a német anyacégnél ehhez a szocializmusból ránk maradt vállalatszörnyhöz, az biztos.
Egész karácsony alatt nem volt internet, és ma sikerült kicsikarni szerelőt, de erre ráment vagy ötven ügyfélszolgálati hívás, reklamálás az alvállalkozónál, kétnapi szerelőre való várakozás, miközben ki se adták neki a munkát, szóval borzalmas.
Miért nincs egy európai szolgáltató nálunk?
Miért nem számít semmit a vevő, a megrendelő, akinek a pénzéből élnek ezek a rohadékok?
Ezek is csak olyanok, mint az ELMÜ...
A családban most egy-egy a kilátástalan harcok aránya. Az ELMÜ ellen főleg én küzdöttem (de Encsi is benne volt, természetesen), a MATÁV ellen most egyedül Encsike. (Milyen érdekes olvasni ezt 2024-ben, amikor... hát én durcásan otthagytam a Vodát és több éve újra Telekomos vagyok!)

December 31. szombat. Hétvége, hónap vége, év vége. Mi meg megyünk, egyelőre még elviselhető az idő, de körülöttünk mindenütt viharjelzés van érvényben, hát előbb-utóbb beletenyerelünk. Nagyon kíváncsi vagyok, most reggel (11. 00-kor), hogyan búcsúztatjuk el az óévet?

Ma is Vincente

Délben ezzel fogad a barba:
- Majd jön Vincente és kitakarítja a hidat. Reggel mondtam neki, de valamiért nem jött.
Reggel a munkát a következőképpen adja ki a barba: nyolckor a két matróz felmegy a hídra, és megbeszélik a munkát. Ekkor mondta, hogy jöjjön takarítani.
Mivel nem jött délután se, kérdem a barbát (persze gondoltam, hogy délután nem fog jönni, mivel szombat van, és ilyenkor nincs munka):
- Na, mi van Vincente-el?
Rám néz Dariusz és elkezdett röhögni.
- Délben lementem a szalonba. Ott ül az asztalnál, és eszik. Csak ránéztem, nem szóltam. Erre elkezdett a feje vörösödni, nagy ártatlanul rám nézett, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Elfelejtettem felmenni a hidat takarítani.
Na, ehhez mit tetszik szólni? Nem egészen nyolc másodperc alatt elfelejtette, hogy mi a munkája. Esetleg van egy másik lehetőség is, hogy úgy ver át minket, ahogyan csak akar, mert ennyire hülye embert ötödik generációs számítógéppel se lehet tervezni...

Ma is Mikola

Vacsorára húsgombóc, bélszínből, hát majdnem zokogtam, hogy ilyen finom húst, hogyan lehet ennyire, de nagyon elbarmolni? És kagylótésztával, hát borzalom! Csak azt nem értem, Dariusz miért hagyja, hiszen egyszer megbeszéltük, hogy nem engedi, hogy ennyire megcsúfolja a nemes marhahúst. Tűkön ülve várom a lengyel szakácsot, Lisszabonban lesz a váltás.
Ja, az ebédet nem is mondtam. Szerencsétlen flótás. Nekem akart nyilván kedvezni, mert emberileg semmi baj vele (és ukránoknak biztos finom a kajája is). Szóval valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy nekünk a gulyás szó levest idéz, hát ma "gulyás zuppe" volt ebédre.
Jaj, istenkém!
Amit gulyásnak ad, az valami pörkölthöz hasonló, csak pirospaprika és hagyma nélkül, szóval ez felengedve egy kicsit vízzel, de azért jó sűrű volt, benne sárgarépa és zöldbab, de krumpli egy szál se, és jó rágós hús. Annyira, de annyira nem volt jó, hogy az már őrület... Azért az ilyet úgy kellene csinálni, hogy megnézi, hogyan főzöm, és utána ő is elkészíti, nem pedig a saját feje után. Ukrán észjárással, recept és tapasztalat nélkül nem lehet magyar ételt jól elkészíteni!
Nyilván senkinek se ízlett, mert estére most nem ajánlotta senkinek, ez az elsõ alkalom, hogy a déli leves nem került este az asztalra.
Ezek után nincs sok kedvem 23.00-kor felkelni, éjféli partira, bár az ukrán kaját jól tudja (ha nem húsgombóc).
Sok sms-t küldtem, és kaptam.
Fél tizenkettőkor felkeltem, bár öt perccel előbb, mint az óra megszólalt volna, egy sms ébresztett, Dér Gyuri küldte, nem gondoltam volna, hogy még itt is lesz vonal, de ez valami kósza, leszakadt ág lehetett, mert később semmi, válaszolni se tudtam. Így lementem a szalonba. Mindenki ott volt, a barbát kivéve persze, mert ő a hídon. Ettem egy kis halsalátát (rettentő finom), kis lazacot, franciasalátát. Koccintottunk pezsgővel, aztán fel a hídra, ott is koccintás a mi szilveszterünk alkalmából. Ugyanis tizenegykor Mikola ünnepelte az újévet az ukrán otthoniakkal egy időben, most mi, kettőkor pedig José és Vincente zöldfoki idő szerint csókolóznak majd össze.
Hiába kiabáltam bele a VHF rádióba, hogy Boldog Új Évet mindenkinek, senki nem válaszolt.
Koccintottunk, a családot, a feleségeket, gyerekeket és az otthoni barátokat is belevéve.
Boldog Új Évet mindenkinek!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írdd meg, miről mesélt Mikola!?

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...