M/V ISARTAL

Május 5. péntek, Glomfjord, úton. A főnök riadtan kijött, de addigra a két szivar eltűzött. Mondom, mi van, mit lehet tenni? Kirúgtuk a két matrózt, kinyitni a raktárt. Középen mindkét összeeresztésnél a gumi elengedte magát. Visszaragasztani, és ahol "folyik" oda mindenhova felnyomtunk egy csomó szilikont. Fél háromra végeztünk is. Raktárcsukás, elmentem megkeresni az ellenőrünket.
Megvan az iroda.
- Hahlihóka, valaki...!
Tök csend. Végigjártuk az összes irodát, senki. Végül az ebédlőből kijött a surveyor, hogy miért kiabálunk annyit? Elmondtuk, merthogy a barba is jött. Persze, mert közben beszélhet nekem...
- Fél négyig kajaszünet, utána megyünk...
Na, most ki hiszi el, hogy azt válaszoltam neki:
- A kurva nénikéteket! - és dühösen otthagytuk, hogy zabáljanak, mert itt az ideje. Az persze marhára nem érdekli őket, hogy éjfél után az alvás ideje lenne, és ha másért nem, ezért érkezéskor kellett volna, hogy a hajóra dugják a norvég királyi viking pofájukat.
Visszamenve, teáztunk, de előbb a srácokat elküldtük aludni. Fél négykor megjön a két ellenőr. Fel a raktártetőre, bekapcsolja a vevőt, meg se nyikkan (az adó a raktárban). El kell mennie elemér, pedig nem is Elemér a neve (jó szóvicc mi?).
Visszajön, mér.
-Rendben van.
Egy kő esett le a szívünkről, mert ha nincs rendben, akkor fogalmunk sincs, mit lehet tenni.
- Csak a raktárban sok a víz a ballaszttankok fedele alatt, ha rálépek, fröcsög belőle... - mondja a pasas, és erre már igazán rosszul lettem. Hát miért nem mondta a marhája, az elsõ alkalommal?
Bejöttünk a lakótérbe.
- Chief, menjen aludni, látom, majd összeesik. - mondta a barba, és ez is bizonyítja, hogy milyen jó megfigyelő! - Én sokkal frissebb vagyok. - folytatja.
Hát persze, hiszen fél tizenkettőtől éjfélig összealudta magát, ahogy csak tudta...
Fél nyolcra beállítottam az órát, mert nyolc órára mondták, hogy a Wilson hajó végez, és akkor manőver.
Ébredés, kinéztem a kabinból, senkit nem találtam, minden csendes. Kimentem a deckre, fel a hídra. Hihetetlen volt, nem akartam a szememnek hinni, ezért mindkét oldalon megnéztem a hőmérőt, tizenkilenc fok van! A Wilson rakodik, ezt megelégedetten láttam, visszajövet belebotlok egy pasiba, aki valami irkát nyújtogat felém. Még jó, hogy rajta volt a Shell embléma, így aztán rájöttem, hogy most másfél óra nyugalom köszönt ránk, mert amíg üzemanyagot veszünk, nem lehet manőver.
Addig le a szalonba reggelizni.
A reggelihez Jan adja a mérgelődnivalót:

Észt vagy litván?

Ez a kérdés a Wilson hajót illetően merült fel. Ugyanis az elsőtiszten kívül mindenki lengyel rajta.
- A chief litván, de valószínű, hogy orosz nemzetiségű - mondja Jan.
- Nem, Észtországbeli orosz - mondom Jannak -, mert érkezés után a barbával a rakparti séta alkalmával kikérdeztük, és ő így mondta.
- Nem, a lengyel gépész azt mondta, hogy a chief litván, nem észt... - mondja Jan.
Mit tegyek hozzá?
- A hülyéje... - mondom Jannak.
- Miért? - kérdezi megütközve.
- Mert fingja nincs arról, hogy hol lakik, és milyen útlevele van... - mondom, de a szakács egyáltalán nem vette a lapot.
- Litván az útlevele, ezt mondta a gépész - így Jan, és befejezettnek nyilvánítottam a diskurzust az észt elsőtiszt állampolgársága felett.
Kilenckor megjött az ügynök, így a barbát, bármily édesdeden aludt a szófán, fel kellett ébresztenem. Gyorsan végzett, beült hozzám egy kis diskurzusra, amíg felébred. Közben csöng a mobil. Kivonul, aztán hamarosan jön vissza röhögve.
- Chief, a tulaj volt, és azt akarta tudni, hogy lemostuk-e éjjel a hajóoldalt a nagynyomású vízzel?
Na, ehhez nincs mit hozzátenni, illetve lenne, de az valamilyen alkatrész, ami nincs, és ezért hál' Istennek nem is lehet beindítani a masinát.
Fél tízkor beült hozzám, és én azonnal elkezdtem a jó fenébe kívánni, hiszen inkább aludni kellene, mint hallatlanul fontos dolgokról beszélgetni. Többször felszólítottam magamban, hogy tűnés, de nem használt.
- Édes Istenem, vidd már el... - mondom magamban, erre feláll, és elment aludni.
Három perc múlva a szófán hortyogtam.
Délben ébredtem, ebéd, vissza a szófára...

Május 6. szombat, Glomfjord, úton. Valójában semmi különös nem volt, rendben beraktak, csak az éjjel kettő helyett négykor végeztek, így aztán megint nem alvásra használtam az éjszakát.

Mit mondott a néma viking?

Becsukom a raktárt, és jön egy néma norvég. Azt kérdi:
- Chief, miért csukta be a raktárt?
- Mert vége a berakásnak.
- De hát Angliába megy a rakomány (most Skócia is angol), mindig le kell fedni plasztik fóliával.
Mondom, hogy néma a viking melós, mert ugye néma gyereknek az anyja se érti a szavát, hát miért nem mondták idejében? Raktárnyitás, kirúgtam a matrózokat, mire befedték a rakományt én újra becsuktam a raktárt, és elől megcsináltam a manővert. Fel a hídra fél öt után.
- Chief, menjen aludni, de nehogy bekapcsolja a telefont csörgőre. Felébred, amikor felébred.
Zutty! Máris az ágyban voltam. Még jó, hogy este tízkor lezuhanyoztam, mert már nem bírtam a szagom a sok ruhástól szundikálás miatt...
Felébredtem, teljesen kialudtam magam. Mondom magamban, biztos van már dél is. Nézem az órát, fél kettő is elmúlt! Több mint kilenc órát aludtam egyhuzamban! Édes jó istenem, nem tudom, mikor esett ennyire jól alvás az utóbbi kétszáz évben!
Az egyedüli baj csak az, hogy manőver után roppant valami a combom tájékán, és most alig tudok lépni, bal lábam csak húzni tudom, úgy kell lendíteni, ha át akarok valamit lépni. A fenékizom csúcsában érzem a fájdalmat, idegi eredetű lehet, mert ha van, akkor mozdulni se lehet, ha rosszul fordulok, akkor nyilall. Azt hiszem, ez a combizület, és oda sugározza ki a fájdalmat.
Szóval ennyi az üröm, a napi örömben.
Kettőkor híd, sms az asszonynak, Nimród bőszen tanul, hétfőn vizsgázik matekból.
A barba háromkor ment le, addig kitárgyaltuk a vadmacskákat, a hiúzokat (lux), a kócsag, gém, és gólyákat, a jávorszarvast, a rénszarvast, és a barba vesz egy holland hajót másfél millióért. Mondtam neki, hogy nem keltem vacsorára, aludja ki magát õ is. Nagyon elégedett volt a hír hallatán.
A barba után én is lementem kávéért, hát mindenki csak aluszik, és a munka frontján szerzett sebeiket nyaldossák.
A térerő utolsó nyúlványaival megesemestem Encsinek, hogy csütörtökön hajnalban érkezhetünk Ayrbe.
A Lys Line már megint álmodozik, mert ők szerdán már ki akarják rakni a hajót, és pénteken berakni valahol a környéken, de szerintem jobb lesz valahol megülni a hét végén, és csak hétfőn berakni.
No, meglátjuk.
Végül is este kilencig voltam a hídon. Nyolc körül feljött Jan. Beszélgettünk egy sort. Látja, hogy a radaron nem a szokott kép van. Mondja is:
- Most nem "course up" üzemmódban használod a radart, ugye?
- Nem, én nem szeretem. Én északállandósított módban használom. (Ez azt jelenti, hogy a térképnek megfelelően látom a képernyőt, azaz észak mindig fent van.)
- Ez nem az. Ez a valódi mozgást mutatja (True Motion üzemmódról beszél, olyan, amit ezen a radaron soha nem használok.)
Ugye belátható, hogy nem vitatkozom? Mit lehet ilyen embernek mondani? És még ennek van tiszti bizonyítványa?
Még 18 napom van hátra a szerződésből!

Május 7. vasárnap, Anyák napja, úton a Norvég tengeren. Tegnap köszöntöttem az asszonykát anyák napján, tudván, hogy ma nem lesz vonal, megint megköszöntem a fiaim. De nemcsak neki van Anyák Napja, ezért tisztelet és köszöntés minden édesanyának, aki ezt a naplót olvassa.
Néha elnézem a barbát, és azon gondolkodom, hogy miért a nőket mondják bőbeszédűnek? Hiszen ha Encsivel összehasonlítom, akkor az asszony egy szófukar, szótlan teremtés. Tulajdonképpen mindegy a főnöknek, hogy kivel beszél, ő mindig kibeszéli a világnak a gondolatait, egy félmondatnyit nem hagy magában. Soha az életben nem fogok ennyi dumát hallani!
A másik, amiben verhetetlen, az a melegigénye.
Ha megint csak az asszonnyal hasonlítom össze, akkor Encsike egy hidegtűrő, fagykedvelő, télen lengén öltözködő valaki.
A főnök az alábbi módon szeret megjelenni: egy rövid ujjú póló, rajta egy hosszú ujjú, egy flaneling, egy ujjatlan mellény, egy dzseki. Az alján visel egy darab jégeralsót, egy suhogós melegítőnadrágot, és igazán akkor tudok benne gyönyörködni, amikor a deckre kimegy, mert ennek a hegyibe akkor felhúz még egy rövidnadrágot is. Kötött sapka, és torokmelegítő, és kész.
A hídon a dzsekit leveszi, az ajtókat bezárja, és hármasra kapcsol minden fűtőtestet! Én feljövök őrségváltásra, levetkőzöm egy szál pólóra, és három perc múlva elkezdek a melegtől haldoklani.
És még valami vele kapcsolatban, hogy ne csak az asszonyt hasonlítsam hozzá, hanem legyen valami velem kapcsolatban is. Ugyanis sokszor rám szólnak, hogy ne üvöltözzek, mert csak beszélgetünk, nem vitatkozunk...
Nos, ha a barba bejön a szalonba, és elkezd viccelődni, akkor mindenki füldugót vesz magához, minden nyílást gondosan elzár a fején, mert másképp nem lehet elviselni, ahogyan a főnök társalog.
Ezeket "csak úgy" elmondtam, mert persze semmit nem jelent, csak ez is hozzá tartozik.
Tegnap este, miután lementem a hídról, a barba trappol a kabinba, vizet hoz, meg a konyhából egy szelet magos kenyeret.
- Utasunk van chief, egy pici madárka... - mondja.
Éjfélkor egy doboz volt a térképasztalon.
- Benne van a kismadár, leviszem a kabinba magammal.
Reggel a dobozzal a hóna alatt jön a hídra. Kiengedte, a madár azonnal elkezdett repdesni. Örömmel figyelte.
- Remélem, megmarad - mondta.
De délben azzal fogad: - Meghalt a kismadár.
Érdekes, a sólymot nem pátyolgatja ilyen szeretettel. Mert az is van, csak az sokkal félénkebb, és nem tudtam lefényképezni se, mert mindig huss... A barba egyszer elkapta, el kellett a képet kérnem tőle.
Viszont beszélgetünk, és az Al Kaida kerül szóba, meg az arabok fanatizmusa. A barba neveltetésénél fogva, mindig a szegények pártján áll, hát védi az arab terroristákat is, bár az eszközeiket mindketten elítéljük.
És ekkor egy meglepő fordulat:
- Tudja, chief, ha tudnám, hogy rákos vagyok, gyógyíthatatlan beteg, akkor fognék egy géppisztolyt, és szívfájdalom nélkül kiirtanék vagy száz ügyvédet, akik bűnözőket felmentetnek, legalább "hős" leszek, és egyszer az életben belekerülök az újságokba. (A cél "nemes" voltát itt is látom.)
Még 17 napom van hátra a szerződésbõl!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Május 2. kedd, úton, Kjøpsvik. Éjfélkor kitárgyaltuk a barbával, hogy Jan soha az életben nem készített még kalamárit. Ez számomra egy nagy "trauma", mert nekem a kalamári valami különlegesen finom étel, és csak áhítattal szabad hozzáfogni az elkészítéséhez, ez meg elszúrja, hát szakács az ilyen? A múltkor meg gombás kalamárit készített vacsorára kifőtt tésztával, azon is csak csodálkozni tudtak a népek... hogyan lehet ennyire nem összeillő ízeket vegyíteni?
Irgum-burgum de mérges vagyok!
Éjjel átírtam a Tengerész szimfóniát, két oldallal kevesebb, de jobb lett, ez biztos.

Elvesztek a hegyeim

Azokról van szó, amiket Finsnessbe menet láttam, amikor a Kambóval voltam erre. Akkor olyan holdbéli táj vett körül, ami szinte félelmetes volt. Kopár csúcsok, mindkét oldalon. Egy félsziget mellett jöttünk, és mindkét oldalon ugyanaz a látvány fogadott.
De most hiába kerestem.
Illetve láttam hasonló hegyeket, de rossz helyen voltak, mert előttünk, és nem jobbról. Mondtam is a révkalauznak, hogy elvesztek a hegyeim. Nem hiába okos emberek ezek a pilotok, mert némi töprengés után megtalálta a legvalószínűbb megoldást:
- Tudja, chief, vannak hegyeink északabbra is...
Hát ebben lehet valami.
Viszont a révkalauz azon örvendezett, hogy megjött a tavasz. Én a 10 fokos melegben mondjuk az enyhe télnek örvendenék, de ugye ők másfajta körülményekhez szoktak.
- Képzelje, a hét végén Narvikban 16-17 fok volt!
Hoppá! Ez már számomra is tavaszi hőmérséklet.
Fel vagyunk bolydulva. Azt mondja a pilot, hogy 95%-os esélyünk van arra, hogy jön a black gang, azaz a vámosok, akik felforgatnak mindent. Én nyugodt szívvel várom őket. Már. Megszabadultam a feleslegtől, mert a stressz többet árt, és az a pár korona nem éri meg.
Azonnal elkezdték a kirakást, harminchat óra kell nekik, hogy befejezzék, és napi 24 órán keresztül dolgoznak. Másfél napot ezek szerint biztosan itt leszünk.
A black ganag is tiszteletét tette. Nem találtak semmit, elmentek, de minden iratot átkurkásztak, ami csak a rendeléssel kapcsolatos, ki mikor mennyi italt, cigarettát vett ki a kantinból, a hajó mennyit rendelt, hónapokra visszamenőleg, szóval alaposak voltak. Kávékor azt mondta a barba, hogy menjek ki, hát kimentem. Csak azért, hogy ne legyek bent, mert pénzem egy szál se, meg semmit se akarok venni, meg videózni szívesen...
Így kimentem. Először lementem a tengerpartra, mert a gyár kapuja a dombtető közelében van. Ott megtaláltam a kompkikötőt, és a világ legnagyobb nyugalmát. Itt - gondolom - ezerévenként történik említésre méltó esemény. Aztán visszaúton, a dombtetőn meglett a "centrum" is. Van ezeknek mindenük: templom, kocsma, temető, bank, községháza, benzinkút és két szupermarketecske, az egyik posta is. Mondjuk a szupermarketre van a legkisebb szükség errefelé, mert a legközelebbi svéd város negyven kilométerre van, s ott minden 40%-al olcsóbb, hát minden épeszű oda jár spórolni.
Úgy egyeztünk meg, hogy - mivel a barba hat óta van fent - ő elmegy este aludni, én leszek éjfélig.
Nyolckor shiftelés. Hátrahúztuk a hajót, látom ám a főnök a fedélzeten, pedig nem is ébresztettük. Ha már ott van, akkor előre hívtam, jönne már meghallgatni, milyen szépen csörög-zörög-kattog a horgonygép. Meghallgatta, és a gépész füle azonnal rájött, hogy itt most ő nem sokat fog aludni! Kinyitotta Jose az olajellenőrző nyílást, azon pálca be, csak iszap és szmötyi.
- Akkor én megyek aludni - mondtam.
- Az a legjobb - mondta -, mert én nem tudom, mikor kerülök ágyba.
Így aztán kilenckor már aludtam.
Még 22 napom van hátra a szerződésből!

Május 3. szerda, Kjøpsvik. Éjfélkor kezdtem, a barba akkor még horgonygépezett, de egyre befejezte. Így aztán addig voltam fent, amíg Jan felkelt. Megmondtam neki, ha valami van, akkor a barbát keltsék, és mentem aludni.

Kis probléma

Féltizenegykor a derék Derek kabinjában megszólalt a riasztó, tizenegykor nem bírtam tovább, felkeltem.
A barba sehol, illetve ki tudja. Amikor előkerült, teljesen zilált fejjel, elcsüggedve mondja: chief, nem tudjuk megtölteni az orrtankot, elromlott egy szelep, de aztán négy óra alatt összehoztak valamit, és most működik. Na, majd a hajógyárban!
Aztán jött Derek, hogy:
- Captain, egy kis probléma van.
- Nekem ne jöjjön senki "kis problémával"! - kiabált a főnök. - A középkorban lefejezték a rossz hír hozóját, hát ezt tartsa mindenki szem előtt, mielőtt "kis problémával" áll elő!
- Chief, nem akar venni nekem telefonkártyát? - kérdezte nem sokkal később a barba. - A könyvtár délelőtt 10-kor nyit, négyig van nyitva. Az ügynök megérdeklődte.
- Hát persze, hogy hozok - mondtam, és gyorsan lemezre írtam 15 fényképet (köztük a szemem állapotát megörökítőt is a doktornő számára).
Meg is találtam a bibliotékát, volt is internet, de képtelenség volt egy képet is feltölteni olyan lassú volt a kapcsolat, hát abbahagytam az erőlködést. Így a mai napra szentelt összes könyvtárlátogató elment (gondolom én...). Előtte végignéztem az összes irodalmi lapot, de nem találtam a KUIPER-t, amelyik Szabolcs versét megjelentette. Kis séta még, kellemes időben, aztán vissza a hajóra.
A barba beszélt a Marlow-val, 25-én akarnak leváltani, azaz gondolom, ez azt jelenti, hogy egy nappal se előbb, mint a szerződés vége. Alex jön váltani, ha minden igaz, aki a Lys Chrisen is a váltóm volt.
Én azért remélem, hogy előbb, mert azt rádiózom (telepatikusan szuggerálom, de a rádiózni szó jobb és rövidebb - és az anyósomat idézi, mert ő "rádiózott" mindenkinek, lévén telefonhiány mindenütt a jó kis szocializmusban) minden nap a tulajdonosnak, hogy Ayr után menjünk hajógyárba, javítani.

A dicséretes válasz

Ma a barba megdicsérte Jant, hogy végre először, amióta itt van, a kérdésre teljesen korrekt választ kapott, semmi mellébeszélés, semmi magyarázkodás, egyenesen a lényeget tálalta a szakács.
Így zajlott le a beszélgetés:
Barba: - hányadika van ma?
Jan: - harmadika.
Nem mondom, teljesen igaza volt a barbának, a válasz korrekt, nincs mellébeszélés, kimondta egyenesen az igazságot, mert Jan nem egy kormányszóvivő.
A hajóbérlő teljesen ki van akadva. Először azon, hogy csak egyre érkeztünk tegnap, aztán azon, hogy csak holnap hajnalban indulhatunk, így minden esélyünk megvan arra, hogy lekéssük a holnap 18.00 órás időpontot, mert addig meg kellene érkeznünk, hogy mi kezdjük a berakást, ugyanis utána egy másik hajó áll be a rakpartra. Hát kérem, az út 150 mérföld, ha kettőkor indulunk, és 10 csomót megyünk, akkor 17.00-kor ott vagyunk. De nem indulunk akkor, és nem megyünk annyit, viszont ott leszünk akkor, amikor ott leszünk...
Még 21 napom van hátra a szerződésből!

Május 4. csütörtök, Kjopsvik, úton, Glomfjord. Éjfél előtt azzal ment el a barba a kabinomból, hogy alszik egy keveset indulás előtt, és menetben - kettő után - majd annyit alszom, amennyi belém fér.
- Egykor indítsa a főgépet a gépmester, nem baj, ha több mint fél óra lesz az indulásig - mondta búcsúzóul.
Mit volt mit tenni, óránként "aggódva" szemléltem, mennyi rakomány van még a hajóban, hogy megsaccoljam "az indulás előtti egy órás" állapotot. Ez háromnegyed négykor következett be, ekkor kirúgtam a derék Dereket, hogy indítsa a masinát.

Egy jó kis reggel

A révkalauz öt előtt öt perccel a hajón volt, ötkor indultunk, fél hatkor leküldött a főnök, hogy aludjak, akkor kelek, ha felébredek.
Ilyen európai pasas.
De nem eszik olyan forrón az európaiságot, ha lengyel gépmestered van. Ugye indulás után a matrózok raktárt mostak, azt a mosóvizet pedig folyamatosan ki kell szivattyúzni.
Ezért reggel hétkor a főnök kirúgott az ágyból:
- Chief, sorry, fel kell, hogy menjen őrségbe, nem tudjuk a raktárból kiszivattyúzni a mosóvizet, én a gépházban dolgozom.
Alig láttam ki a fejemből, feltántorgok, a barba büdös, mint a rosseb, jó kis gázolajillata van, a révkalauz csak somolyog, és készülődik a kiszálláshoz. Nem kellett öt percnél több, hogy felfogjam, mi is a helyzet, már egyedül voltam a hídon.
Kilenckor trappol a főnök.
- Kétségbeejtő, ez az ember minden rendszer nélkül nyitogatja, zárogatja a szelepeket, fogalma sincs, melyik milyen állásban van... - aztán egy telefonbeszélgetést mesélt el, ami közte és a tulaj között zajlott, és mutatja, hogy mennyire igaz, hogy modern rabszolgák vagyunk:
- Azt mondja Mr. Held, megkapta az í-mélt a hajó állapotát bemutató fényképekkel. És tudja chief, mit mondott, amikor meglátta a víz alatti részt elalgásodva? Hogy álljunk neki nagynyomású vízsugárral lemosni, azt csinálják a hajógyárban is festés előtt...
Hamarosan megjött a mi szuperpolyákunk, a barba felhívta Romeket, hogy mondjon valamit ennek, mert ez lengyelen kívül semmit se beszél, csak úgy lehet vele kommunikálni, hogy meg is értse, mit akarnak tőle. Romek elmagyarázta, a lengyel bólogatott, és eltűzött.
A barba a fejét fogva áradozott róla, közben megjegyeztem:
- Captain, ez most lemegy a gépházba, csinál valamit, és két hétig nem jönnek majd rá, hogy mi a baj...
- Igaz, chief, rohanok, nem hagyhatom egyedül...
Főhős ziláltan el.
Tíz előtt öt perccel jön vissza a barba.
- Most már mehet aludni chief. Megvan a hiba. Ez a "gépész" kinyitott egy szelepet, ami levegőt szívott a rendszerbe, és fogalma se volt, hogy mikor, miért, minek... Őrület! Őrület!
Azzal a reménnyel mentem le aludni, hogy legalább másfél órát pihenhetek. De nem! Fél háromkor ébredtem, kialudva magam! No, ki hiszi el? Komótosan megebédeltem, amíg a kávé csurog - most - írom a naplóm, majd felmegyek a hídra, leváltom a barbát, mert neki is régen volt a hajnali négy, és azelőtt is csak három órát aludt.
Majd innen folytatom...
Akkor folytatom. Nem sok újság volt a hídon, este surveyor, rakodás holnap délután kezdődik. Így minden jó, a táj fantasztikus, sokat videóztam.
Közben a barba dumált, én meg egyszer csak leültem, és azonmód elaludtam... Amikor megriadtam, mondta, hogy menjek le aludni, de elhárítottam, majd vacsora után.
Aztán fél nyolc körül felébredtem, mert hatkor csak eldőltem a szófán, és felmentem a hídra. A világ egyik legszebb vidéke ez, fantasztikus hegyek, nem győztem videózni.
Fél tíz felé kikötöttünk. Egy sziklafalak övezte világvégi sarokban vagyunk, még a falu is fent van egy szikla tetején, mert a partra semmi más nem fért, csak a gyár, igaz, még az se, mert félig minden cölöpökön áll. Egy patak "vízesik" a rakpart végén, le kellett videóznom.
Valakik jöttek, hogy a raktár surveyor negyed éjfélkor jön.
A barba negyedkor elment aludni, azzal, hogy ki tudja, mikor érkeznek. Hát negyedóra múlva itt voltak. A raktár tisztaságával nem volt baj, azt elfogadták. De a vízhatlanságon megbuktunk. Az ultrahang kimutatta, hogy középen, mindkét oldalon beáznánk.
- Ha kijavították, chief, hívjanak, és még egyszer mérünk... - búcsúztak.
Ekkor éjfél volt, így holnap folytatom, hogy ne legyen olyan sok mára. De azért annyit elmondok, hogy mielőtt elmentek, ébresztettem a barbát, hogy nem fogadták el a raktárt.
Még 20 napom van hátra a szerződésből!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 28. péntek, úton, Északi-tenger. A Vizcaya közepétől olajtengeren jöttünk, mára véget ért a nagy jóság, és olyan 8-as szembeszél van, hogy alig vánszorgunk!
A Lys Line megadta az utat, Glomfjordból megyünk, de nem Glasgow-ba, hanem Ayr lesz a kirakó kikötő. Ide majdnem eljutottam, de az előző szerződésemet nem engedte a Marlow letölteni, és az előző kikötőből (Garston) hazamentem. No, lám! Hiába váltottak, mégis csak eljutok ebbe a skót kisvárosba is!
Érdekesség: Garrucháig nem volt egy új kikötőm se amióta behajóztam, és most sorozatban: Harlingen, Kjopsvik, Glomfjord, Ayr.
Még 26 napom van hátra a szerződésből!

Április 29. szombat, úton, Északi-tenger. Hajnalban megjött a norvég mobilhálózat. Amint lett vonal bezúdultak az asszonykám üzenetei. Már háromnegyed kettő volt. Éppen a leghosszabb üzenetet olvastam, amiben leírja, hogy milyen nagy hatással volt rá a Tengerész szimfónia címû novellám, amikor csengett a telefon. Így élőszóban is elmondhatta mindazt, amit le akart írni, de erre persze nem igen alkalmas az sms funkció.
Volt egy hasznos megjegyzései is, de az egészről hallatlan jó véleménnyel volt. Sikerült - szándékaim ellenére - megríkatni. Jó, ebben nagyban közrejátszottak az ő emlékei is a tengerről... (Itt olvashatod)
Tegnapelőtt készítettem egy fotósorozatot az olajtengerről. Az egyik hallatlanul jól sikerült, nem tudok betelni a szépségével! Egy ködfolt ül a horizonton, és így teljesen elmosódik a határvonal az ég és a tenger ragyogó kékje között...
Még 25 napom van hátra a szerződésből!

Április 30. vasárnap, úton, Norvég tenger. Most idézek az 1996-ban írt naplómból, no, nem sokat, csak pár sort. Ezt írtam december elsején, amikor Klaipedában voltunk, a litván kikötőben:
"Az oroszoknak most nem fenékig tejfel! Aki maradt, az gőzerővel tanulja a litvánt, hogy az állásában maradhasson! Ha jól értettem, kötelezték őket, és állást csak az vállalhat, aki litvánul beszél... Igaz, ők önként jöttek, a litvánok nyakára telepedtek kérés nélkül, miután a nemzet javát kiirtották, tűzzel-vassal harcoltak a négymillió ellenforradalmár ellen, mert nem fogadta el, a legalább "tízezerre tehető, bolsevik többség" akaratát. Tehát semmiképpen nem hasonlítható helyzetük a magyarokéhoz a környező országokban. De vannak, akik ide születtek, akaratuk ellenére, és ma már ők adják az oroszok többséget. Őket sajnálnám... De nem látok bele a helyzetükbe, tehát: no comment!"
Elöljáróban csak annyit, hogy jól kinevettem a tíz évvel ezelőtti magam, mert akkor feltételeztem, én a marha naiv, hogy az oroszok tanulják a litvánt, mert ugye otthon akarnak érvényesülni... Hogy én milyen hülye voltam-vagyok-leszek! Mert nekem természetes, hogy az emberek felfogják a helyzetüket, és a maguk akaratából és tehetségéből akarnak javítani rajta.
Hogy miért idéztem ezt a rövid részletet? Mert ugye beszélgetünk a barbával. És ugye ő a földet Klaipedán vette. Persze nem a saját nevén, ehhez kellett egy litván közvetítő.

Olga

Mondjuk hívják így a hölgyet, aki segített a barbának, és az ő nevén van a föld, amit, ha külföldi majd vehet jog szerint is - jövőre -, a nevére irat. De addig Olga a névleges tulajdonos.
Az ismeretség a főnök lakóhelyéről való. A litván németnyelv tanárnő (nyelvtanárkislány) ott próbált takarítónői állást találni, hogy dolgozhasson valamit, és segíthesse a szüleit. Összetalálkoztak, összebarátkoztak, és összeüzletelődtek... Olgát ismeri a feleség is, természetesen.
A bajok ott kezdődnek, hogy a barba a földből bizonyos hasznot, vagy százalékot ígért a nőnek, ami természetes. A baj az, hogy Olgának nagyon kellene a pénz, s mivel nem adhat el a földből, így állandóan a barbának panaszkodik.
A főnök meg fizet...
Mire kell a pénz? Nos e miatt másoltam be a naplórészletet.
Olga litván. Bár anyanyelve orosz, de mivel minden iskolát litvánul végzett, természetesen azt is anyanyelvi szinten beszéli, hát semmi baj az állampolgárságával. Ő teljes jogú litvánnak számít.
De a szülők bizony nem azok, ők oroszok, no nem betelepültek a tagköztársaságba, ők melldöngető szovjetnek születtek, s voltak (a nagypapa volt a betelepülő rögtön a világháború után), akik, amikor volt lehetőségük, hogy litvánul tanulhassanak, elutasították, mert ők ugye szovjetek, és csak az orosz a nyelv... A papa halászhajón dolgozik, hatvan éves, és mindig attól fél, hogy "ez lesz az utolsó szerződése". A mama sose dolgozott világéletében, megelégedett azzal, hogy szovjet, s így az élete biztosítva van.
Így aztán nincs is nyugdíja. Se a mama, se a papa nem tanulta meg a litvánt (annyit beszélnek, mint én: labas vakaras, laba diene, prasau, haciu... talán pár szóval többet.), tehát nincs litván állampolgárság, nincs a litvánoknak járó szociális háló, egészségügyi ellátás, semmi. Van viszont orosz útlevelük, és litván tartózkodási engedélyük. Így bármikor kiebrudalhatóak az országból "vissza" Oroszországba, csak kérdem, hol van a vissza? Ugyanis nincs hova visszamenni. Ők elvesztették a gyökereiket, ami az "orosz anyácskához" kötné őket, ide meg nem tartoznak. Ahogy a német humorizál: no Vaterland, no mother language... azaz: nincs "apaföld" és nincs anyanyelv.
Akkor mi van? Hát infarktus van, meg érszűkület, de nincs pénz a szívműtétre, márpedig aki nincs biztosítva, annak fizetni kell mindenért. A papa nyugdíja majdan 1200 dollár lesz évente, ezt megkapja az orosz államtól, de ebből itt nem lehet semmire se menni... Így aztán az "öreg" dolgozik, a tengeren van, amíg csak lehet, viszont a fizetése hol van, hol nincs... meg a műtétre sokkal több kellene... szóval a helyzet nem rózsás...
Mit tehet Olga? Oda fordul, ahol van pénz: a német barátjához (és itt most a "jó barát" értelemben használjuk a barát szót!). Csak már a németnek is kezd tele lenni a hócipője, hogy a túlsúlyos mama mennyit van kórházban, azaz mennyibe kerül... neki!
És most ezt a sztorit hallgatom, mert megint kellene 3000 euró. Amióta behajózott a barba, egyszer küldött 1500-at. A felesége adott is adott vagy 800-at, most megint kellene... Hát csodálkozni való-e, hogy amikor megímélezte az asszonynak, hogy kell az újabb pénzadag a litván nőnek, akkor a felesége teljesen kiakadt, és telefonon veszekedett vele, hogy egy feneketlen zsákba dobálja a pénzét, ez így nem mehet tovább... stb. stb. És ugye senki se mondja, hogy nincs igaza a feleségnek, még akkor is, ha családi büdzséhez egy fillért munkával hozzá nem tett.
Távolodunk a partoktól, kedden reggel érkezünk, így nem tudtam a kisebbik fiammal beszélni, pedig nagyon szerettem volna...
Még 24 napom van hátra a szerződésből!

Május 1. hétfő, úton a Norvég-tengeren. Hát ez a nap még Norvégiában is ünnep, csak mi nem vagyunk képesek rá, mert milyen ünnep az, amikor minden "szalad", a legjobb helye a tárgyaknak a padló, mert onnan nem esik le semmi... Lityegünk, billegünk, mint egy matrjoska baba...
Abban bízom, hogy két őrség múlva elmúlik a tenger baja.
Tévedtem a múltkor, amikor azt írtam, hogy a fűtés következtében 36 fok van. Mert legalább 46! Süt a levegő! A lityegés miatt nem lehet kinyitni egyik fedélzetre nyíló ajtót se, hát reggel hatkor, amikor lejöttem, majd elsírtam magam, hogyan lehet valaki ennyire gyámoltalan, hogy nem képes ebben az esetben lekapcsolni a fűtést! Úgyis tudod, kiről van szó!
Ráadásul a fedélzeten egy izé úgy csattog-kattog, hogy nem tudok a kabinomban aludni a zajtól, le kellett vonulnom a betegszobába, na ott volt csak igazán szép klíma! Bezárva, a forró levegő átizzított mindent, minden süt... azért lefeküdtem. Ha mozdulatlan voltam, akkor csak csurgott rólam a víz, ha forgolódtam, akkor, mint a zuhanyrózsa, megnyílt a bőröm összes csatornája, pillanatok alatt vizes lett a párna, a takaró és a lepedő. Valamikor nyolc körül aludtam el, amikor levette a barba a fűtést.
Napkeltekor készítettem egy érdekes képet, a Mi ez? kategóriában. A naplóm netes változatában itt látható...
Este nagyon kiakadtam. Most ki kell adnom a mérgemet, mert felrobbanok. Pedig valójában piti a dolog, de a korlátolt emberek nagyon ki tudnak akasztani.

Megint Jan

Vacsorára kalamárit készített elő, panírozottat, amit csak forró olajba kell dobni, két percig sütni, és csuda finom kaja van belőle.
Erre mit tesz az asztalra ez a hatökör? Kivette délben a fagyasztóból, kiengedte, és úgy nyersen adta az embereknek. Senki nem szólt neki. Én igen.
- Jan, ezt elfelejtetted kisütni...
- Nem kell. Megkóstoltam, így jó...
Na, innen nincs vita tovább, mert süt belőle a korlátolt szakács, aki úgyse fogja beismerni, hogy hülyeséget csinált, ha mind az öten is azt mondjuk, hogy elszúrta ezt.
És konokul csak magyarázza, hogy ez készétel, csak ki kell engedni...
Ja, csak nyers volt a tintahal, a panírja ragacsos tészta! És hidegen tette az asztalra! Förtelmes! Borzalmas!
Az egészben az a rettenetes, hogy át akartam írni a Tengerész szimfóniát, de nem is kezdek hozzá, mert ilyen felzaklatott lelkiállapotban nem tudok írni. (Illetve lehet, de nem ezt!)
Még 23 napom van hátra a szerződésből!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 26. szerda, úton, Északi tenger, horgonyon, Harlingen, úton. Tegnap beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy még nem érkezett meg a gaetai levelem. Ezek szerint igazam volt, amikor nem bíztam se az olasz postában, se az ügynökségben. Így nyilvánvaló, hogy apa nem igazán érthette a második levelem néhány kitételét.
Nagy bolondokháza lehet a mai nap.
Három napja fáztam a kabinban. Odakünn tíz fok volt sötétedés után, és a kabin két oldala a fedélzetre néz, és alulról se fűt a gépház, a szellőzés miatt, ha lehet, nyitva tartjuk a folyosó fedélzeti ajtaját is, hát kicsit fáztam a 16-17 fokban. Megkértem a gépészt, ha lehetne egy kis fűtést kapni.
Lehetett.
Most 37 fok van idebenn.
Csak ez a két állapot van: megfagyunk, vagy megfövünk a saját levünkben. Romek tudott 22-23 fokot tartani. Vissza kellene hozni, csak az a baj, mire elintéződne, én már megyek haza (remélem, ha minden jól megy, ha nem jön közbe semmi, ha az Isten is úgy akarja... mit mondjak még, hogy el ne kiabáljam?).
Apropó, hazamenetel. Lehet, hogy a hajóbérlő belecsinált az elképzelésembe. Ugyanis a barba szerint a berakás valamilyen fjord lesz (ki hinné, itt Norvégiában...) és Glasgow-ba viszünk műtrágyát. Így aztán teljesen feleslegessé vált minden számítgatás, lesz, ahogy lesz.
Révkalauz délután ötkor, így nekem ez optimális, nyugi lesz a hídon, a barba horgonyra áll, én meg mozizni fogok! Kíváncsi vagyok, hogy kezdés holnap reggel, vagy este a kikötés után? (A nyolcadik érzékem azt súgja, hogy rögtön, és indulás amint az utolsó csavart meghúzták - lenne -, de nem lesz, mert csak magas vízzel mehetünk.)

Csudapók révkalauz

A révkalauz, aki behozott nagy meglepetés volt. Ugyanis úgy ismeri Közép-Európát (amit mi hívunk annak, mert neki Kelet-Európa vagyunk!), hogy senki jobban a széles Németalföldön! Ismeri Munkácsot, tudta, hogy Lvov neve nem Löwenstadt hanem Lemberg németül. Tudta, hogy Hermanstadtot szászok alapították (az erdélyi Brassóról van szó, ha jól emlékszem, majd utána kell néznem). Tudta, hogy a magyar utak rossz minőségűek, (persze mindezt a tudást a szocializmusból hozta magával...), és azzal is tisztában van, hogy a magyar motorosok ész nélkül hajtják a gépeiket, a legveszélyesebben vezetnek Európában, ez már a rendszerváltás utáni időszakra vonatkozik.
Bejárta motorral a volt szocialista országokat, sajnos a "szíve csücske" országban, a Szovjetunióban ezt nem tehette meg, de ott viszont végigutazott a transzszibériai vasúton, Moszkvától Vlagyivosztokig...
A beszélgetés közben lementem valamiért, és mire visszaértem, bőszen rasszistázott. Hogy így a feketék, meg a karibi gyarmatokról sokan áttelepülnek, meg az idegenek, meg...
Ha egyszer kell a gyarmat, akkor kelljen a lakossága is, nem? Pofa be, volt gyarmattartók (franciák is!), és most, tessék megzabálni, amit főztek a dicső elődök!
Aztán a volt kommunista országok kerültek sorra, mert mi a francot akarunk mi Európában, onnan az izéből, keletről?
És miért ezt a vidéket turistáskodta végig a marhája?
Nos, gondolom a rasszista énjét legyőzte a fukar és sóher holland, ugyanis olyan olcsón és annyit nem lehetett csajozni máshol, csak az ágrólszakadt kommunista országokban...
Nyolc előtt tíz perccel part mellett voltunk, megszállta a hajót az összes szerelő. Csak egy pillantás a raktárnyitó hidraulikára, és a döntés, nem lehet hozzányúlni, ezt csak hajógyárban szabad megbontani. A többi munkára elég volt két óra.
Megjavították: a kettes segédgép indítómotorját, az orrsugárkormány fenékkútjának a riasztóját, elvégezték az EPIRB bója, a hordozható tűzoltó készülékek valamint a CO2 rendszer és a "menekülésre használható légzőkészülékek" éves szemléjét. (Az EEBD - Emergency Escape Breathing Device-ról van szó.) A két radart megreparálták, most mindkettő működik, sőt, a radarárbocemelő hidraulika is jó már.
Fél tízkor megjött az élelmiszer Rotterdamból, bepakoltuk, és indulás. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el, ugyanis ezek a fránya népek olyanok, hogy mindennel a chiefet keresik, és sose a szakácsot!
- Chief, hol van a...?
- Chief, merre találom...?
- Chief hozza le a...
- Chief, nézze meg...
És ez ment szinte megállás nélkül. Csak az volt a jó, amikor a barba azt mondta, hogy: - Chief, menjen a hídra, és figyelje, hogy a folyami radart megcsinálják!
Mert ekkor felmentem, és jól leültem, és erősen figyeltem a szerviz emberét. De aztán megint jött Jose:
- Chief, kellene a sztórkabin kulcsa...Indulás után addig voltam a hídon, amíg volt videózásra érdemes látvány. Fél tizenegykor estem le a kabinba, azzal, hogy a barba majd kelt, ha jöjjek szolgálatba.
Még 28 napom van hátra a szerződésből!

Április 27. csütörtök, úton, Északi-tenger. Három előtt húsz perccel keltett a főnök. Összeszedtem magam, feltámolyogtam a hídra. A barba teljesen fel volt dúlva.
- Chief, majdnem kétszer összeütköztem! Hogy milyen idióták tudnak lenni... Balról megelőzött egy hajó, és félkábelnyire előttem irányt váltott, és teljesen keresztbe fordult a marha harmadik tisztje! Kellett tennem egy teljes fordulót. A másik egy halász volt, persze, hogy az orrom előtt változtatott irányt...
Hál' Istennel, nem lett semmi baj. Most úgy látszik, rájár a rúd a főnökre, mert érkezéskor (Harlingenbe) is volt egy marha, aki majdnem nekiment.
Ja, tegnap nem írtam, megjavították a General Alarmot is, de én ezt nem tudtam. Vajon miért a barbának jelentették, ha mindennel engem cseszegettek?
Reggel negyed nyolckor lejöttem a hídról, lehoztam a kávéscsészét, meg ugye odafönn nincs WC se, és ha kell, akkor muszáj, halogatásra igen szűk időkeretet adott a természet!
Leértem a folyosóra, hát az idióta Dead Man Alarm felverte az egész hajót, mert megszólalt az általános riasztás... Loholás fel a hídra, érdekes, ilyenkor a természet is visszavonul ám, már nem volt olyan sürgős a WC-t elérnem!
Viszont a barba is felébredt a nagy csörgésre-sivításra, így nem kellett nyolcig lennem, illetve szolidáris voltam vele, mert nem látott ki a résen, még álmos lehetett, így maradtam még, kibeszélgettük az álmot a szeméből, csak akkor mentem le a kabinomba!
A délutáni őrségben egy kerge halász jön balról ezerrel. Nyilván nem halászik, ekkora sebesség mellett lehetetlenség (11 csomó). És nem akar térni a marhája. Balra nem térhetek, mert ha meggondolja magát, és manőverbe kezd, akkor kész az összeütközés, nincs más hátra, újabb rundó, egy teljes forduló jobbra, és mögötte mentem így el. Ránk jár ma a rúd!

Barba - Jan 1 - 0

Ez a Jan igazán érthetetlenül viselkedik néha... Hacsak nem ugratni akarja a barbát, de nem az a fajta, aki ezt megtenné. Inkább az "überolás" vágya hajtja. Ma azzal rukkolt elő, hogy...
Illetve lemegyek fél hat felé, és a barba nekem szegezte a kérdést a szalonban:
- Chief, Magyarországon mi volt az útja, hogy egy érettségizett gyerek hosszújáratú kapitány lehessen a magyar hajózási vállalatnál?
- Hát, jó kérdés, na lássuk csak. Ha felvették, elment egy évre katonának, 19 éves. Utána egy évnyi hajózás, bár ez általában 8-9 hónap volt csak, már a huszadikban jár. Három év akadémia, és már huszonhárom éves. Ezután tisztjelölt-matrózként hajózik, amíg nincs meg a 24 hónap hajózása, ez újabb két év, már huszonöt éves. Kinevezik harmadik tisztnek, mindegy, mi a beosztása, elvileg 24 hónap (3 év alatt jön össze) hajózás után mehetett kapitányi tanfolyamra, ami minimum fél éves volt. Ugye most huszonnyolc éves is elmúlt. Ezután kinevezhető elsőtisztnek, és ha szerencséje van, akkor egy év után már parancsnok is lehetett kis hajón (hetvenes évek eleje gyakorlata). Kétévi elsőtiszteskedés után, ha megírta és megvédte a hosszújáratú szakdolgozatát lehetett belőle parancsnok, azaz leghamarabb harminc-harmincegy évesen. Szóval kisebb hajón az elsőtiszt már lehetett kaftán, ott megvolt a lehetőség, hogy huszonnyolc évesen barba lehessen, de Deep Sea Master kinevezést harminc éves kora előtt nemigen kaphatott.
Nagyjából így vezettem le, mire a barba "diadalmasan" a szakácsnak:
- Na, látja, ez volt mindenütt Európában, hát hol a fenébe ismerhetett huszonhárom éves hosszújáratú parancsnokot?
És ebben a főnöknek tökéletesen igaza van. Nem értem Jant, miért hord össze ekkora marhaságokat? Hiszen itt "szakemberek" vannak, vagyunk, nálunk lebukik, ilyet csak otthon mondhat a bányászkocsmában, de még ott se nagyon hiszik el (a lengyelek).
Még 27 napom van hátra a szerződésből!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 19. szerda, úton, spanyol-portugál déli partok. Ha minden igaz, akkor, sikeres akciókkal betekerték a csövemet, és most nem folyik. Még szárad, de már nehezen viselem, hogy a zuhanyzást egyre csak tolom ki, mert, ugye amíg tökéletesen meg nem kötött az anyag, addig jobb, ha nem forrósítom fel a csövet. Így ma még nem lehet... Na, majd holnap!
Óriási munkában vagyok a honlapomat illetően. Végre rászántam, magam, és az összes naplómat "gatyába rázom" (programozás tekintetében), az egyikben például hiányoztak a hosszú ékezetek (õ és û betûkrõl van szó), a másikban a saját hülyeségem folytán átírtam az összes ö betűt õ-re, és igen hülyén festett a "szõveg"...
Most a fájlok mérete jelentősen csökkent, ami a betöltés idejére van jótékony hatással. A Humberen írt naplómat újra tudtam egyesíteni, mert az eredeti hossza 1,8 Mb volt, most azt lecsökkentettem 670 Kb-ra. Készült a honlaphoz egy teljesen új aloldal is, ahol a videóimat mutatom be.

Április 20. csütörtök, úton, portugál partok. Eddig tartott a pünkösdi királyság, most már dühöng a tenger, fúj a szél, dülöngélünk, nem lehet a komputer kinyitni.
Ma volt, amikor délelőtt kitakarítottam a kabint és este már "itthon" alukáltam. Azért ez az ágy jobb ám! Hiába no, mindenütt jó, de jobb a kabinomban, és legjobb otthon! Már nagyon készülök haza lélekben!
Tervezgetek, álmodozom, hogy merre megyünk Encsikével, hol töltjük a nyarat? Rettentően rám fér már egy alapos nyaralás, egy olyan nyár, ami a miénk, amikor semmi gond, csak az, hogy hova menjünk, hogyan és hol kapcsolódjunk ki.
Az első lesz, hogy rendbe hozatom a szemem, addig megveszem a kocsit is, előbb kinézem, amíg látok, aztán a kisműtét előtt lefoglalom, és varratszedés előtt kifizetem, varratszedés után elviszem, és nincs semmi üresjárat... Megint kis Peugeotban gondolkodom, de lehet más is, ha van jó ajánlat.

Április 21. péntek, úton, portugál partok. Dühöngés, nemcsak az idő részéről, hanem José is "nyüszít", mert mutatják a tévében, ahogyan a portói Sárkány stadion pénztáránál ölik egymást az emberek a hét végi meccsjegyért. Ugyanis ha nyer a Porto, akkor bajnokavatás. És ugye a mi matrózunk fanatikus Benfica szurkoló (de nem ultra).
A kegyetlen billegés kissé mérséklődött, most "félpofára" kapjuk a hullámokat, és ez elviselhetőbb mozgást eredményez (ha nem vas van bennünk).
Így aztán már tudok dolgozni a számítógéppel, most videókat készítek, hogy azzal is haladjak.

Április 22. szombat, úton, Finisterre, Vizcaya. Jól beködölt, és mi itt megyünk radar nélkül. Most valóban elkél Jose a hídon.
Nem tudom, hogy Jan miért tesz bizonyos dolgokat, de hogy hülyeség az biztos. Tegnap leadtuk a rendeléseket, Harlingenben jön minden, mi szem-szájnak ingere. A szakács rendelt száz kiló cukrot, százhúsz liter tejet... Gondolj bele, egy hattagú családnak mekkora a cukor igénye? Mert igaz, hogy mi hat férfi vagyunk, de azt hiszem, a férfiak fogyasztják a legkevesebb cukrot a családban. És tejet mikorra iszunk meg ennyit. Nem beszélve arról, hogy hiába UHT tej, azt is be kell hűteni, amikor nyáron a kambúzában 40 fok van és tej tárolásra nincs hűtőkapacitásunk.
És ezekkel a hülyeségekkel Jan lovat ad a barba alá, mindig van lehetősége cikizni, és elmondani minden nap, hogy mennyire nem jó szakács. Ebből is látható, hogy minden mennyire szubjektív: én teljesen oda vagyok meg vissza, hogy milyen jó parancsnokom van, de ha valaki megkérdezi Jant, biztos be nem áll a szája a panasztól, mert nyilván nem azt fogja sorolni, hogy mennyi hülyeséget csinált, hanem arról panaszkodik majd, hogy a barba minden nap cseszegeti (ami igaz is, és már én sajnálom néha, de akkor jön a pk. és elmondja a legújabb alakítást, és befoghatom a számat, amit éppen nyitni - nem - akartam.
A plafonom továbbra is száraz, de nem akarom elkiabálni.

Április 23. vasárnap, úton, Vizcaya. Ma van a választás második fordulója, a BBC World Service hajnalban csak annyit mondott, hogy az első forduló után vezet a kormánypárt, annak ellenére, hogy gazdaságilag Magyarországot az utolsó helyre sodorták, és nekünk van a legnagyobb deficitünk az EU-ban. No comment, mert egy választási kampány sose az igazmondók világbajnoksága. A lényeg az, hogy az MSZP választói teljesen meg vannak elégedve a helyzettel, a helyzetükkel, mert ma újraválaszthatják a szívüknek oly kedves kormányt.
Délben, ebéd után Derek jön a barbához:
- Kis problem...
Nos a kis "problem" nem oldódott meg éjfélig. Az olajszeparátorból potyogtak néminemű apró golyók... Szóval totálkáros lett. A barba egész délután, és este is lent dolgozott, mert ennek a gépmesternek még az is gondot okozott, hogy egy stiftet meglazítson. A főnök fejét fogva jött fel minden alkalommal a gépházból:
- Chief, total hopeless... - azaz teljességgel reménytelen a pasas.
Honnan szerezte ez a gépmesteri papírját? Mára odáig jutott a barba, hogy jó példának Mariant állítja (egy másik, korábbi lengyel csoda a hajón...) aki gépápolója volt, és ha szörnyülködni akart egy jót, akkor sztorikat mesélt a tevékenységéről.
- Marian ezeket mind tudta, egyszer kellett megmutatni, és csinálta... - mondta.
Hát hogy mennyire gépmester a pasas, az is mutatja, hogy mindent a barba csinált, ez oda se tudott semmihez se szagolni! Viszont ami pozitívum, ha megkérdezte a főnök, hogy meg tudja-e javítani, akkor kerek perec megmondta, hogy nem. Legalább nem festi magát, és nem úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy biztosan meg tudja csinálni, bár még sose próbálta. Azért ez szörnyű ám!

Április 24. hétfő, úton, Angol-csatorna. Éjfélkor, amikor hiába próbáltam befogni a Kossuthot, a barba azzal fogad: a régi parlament az új is. Ez várható is volt. Éjjel kettőkor a BBC World Service csak annyit mondott, hogy 1990 óta a volt kommunista országok közül nálunk választották először újjá a kormánypártot. No, valamiben elsők vagyunk, és ezt sose nem lehet már tőlünk elvenni. Lehet rá büszkének lenni, és lehet rajta jajongani, kinek-kinek ízlése és szíve szerint. Az eredményről semmit se mondtak.
Később hangképet adtak a Köztársaság térről, amikor Gyurcsány köszönti a híveit. Nem sokat lehetett érteni, valamit a vállairól mondott... (Abban elég nyüzüge...)
Szeretem nap a mai: eltelt öt hónap, elkezdem a szerződés szerinti utolsót, tehát visszaszámlálás indul: Még van 30 napom a szerződésből.

Április 25. kedd, úton, Angol-csatorna, Doveri szoros, Északi tenger. Beszéltem Encsikével. Választások ide, választások oda, azt mondta, hogy nem kell új koalíciós tárgyalás, érvényben van az 1976-ban kötött. (Ezt most 2024-ben nem értem, de akkor ezt írtam, marad...)
Az ügynök felébredt, és azt mondta, hogy meg kellene érkezni holnap reggel kilenc negyvenig, mert akkor van dagály. Ez nem fog menni.
Még van 29 napom a szerződésből.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 16. Húsvét vasárnap, úton a Földközi-tengeren. Hallom, hogy csörög az ébresztő a mobilon. Felveszem, rosszul nyomtam ki, a "szundi"-t kapcsoltam be. Ha már így történt, úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg újra ébreszt. Újra csörgött, gondoltam, minek keljek fel mindig olyan korán, ebéd úgyis fél tizenkettőkor van, hát van még időm, most úr leszek, és szundikálok még. Aztán felébredtem, kialudtam magam, felkelek, és nézek, mint a lőtt medve: ahelyett, hogy verőfényes napsütéses délelőtt lenne, hajnali háromnegyed kettő, és koromsötét van.
Ajjaj!
Én ezt most nagyon elcsesztem!
Hiszen az éjféli őrségváltást "aludtam el"!.
Kapkodás, öltözés, rohanás a hídra. Na, mit kapok én a barbától!
- Sorry captain... - léptem be a hídra.
- Don't panic, don't panic... - vigyorog rám a parancsnok. - Van úgy, hogy a test megkívánja a pihenést... semmi baj nem történt, legalább jól kialudta magát...
Ilyen hozzáállást még nem tapasztaltam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rendes szivar!
Így aztán reggel hétig maradtam őrségben.
Lefekszem.
Felkelek. Majdnem hasra estem az ágyazás közben. Rá akartam borulni az ágyra. Ez az egy ágy van a hajó hossztengelyével párhuzamosan elhelyezve. Valahogy kivergődök a folyosóra, úgy meg vagyunk dőlve, azt hittem, menten felborulunk. De Jan vigyorogva terített, hát nagy baj nem lehet. Felméltóztattam vonulni a fürdőmbe - mert ugye csak én lakok több helyiséget a hajón, mint hajdan a kastélytulajdonos főrendek -, onnan hallom, hogy jár egy szivattyú, nyilván a fekáliatankból varázsolják kifelé a szmötyit.
Ja, hogy el ne feledjem, hiszen e szerződés alatt nem igazán megszokott: gyönyörűséges szép időnk van, sima tenger, süt a napocska, meleg van. Ez a mi tengerünk! Holnap reggel körül érkezünk.
Szóval szó se volt arról, hogy szándékosan meg kell dönteni a hajót, hanem egyszerűen kinyomjuk a 4-es szárnytankokat, és a derék Darek így tud ballasztolni, hogy nem veszi észre a dőlést. Ja, mert ha észrevenné, akkor tíz percre leállna az egyik oldallal, amíg kiegyenesedünk, és kész... A barba viszont még így is örül neki, hogy ő jött Romeket váltani, és nem egy bizonyos Adrian, aki régebben itt volt vele. Na, látod, mindig van valaki rosszabb is, aki elfogadhatóvá tudja tenni a jelent.

Április 17. Húsvét hétfő, úton, Garrucha, úton. Ezek az igazán szép napok, amikor az őrségem végén érkezünk, berakom a hajót délelőtt, és a délutáni őrségem már a tengeren fejeződik be.
Révkalauz fél hétkor, hát le kellett lassítani, úgy érkeztünk. Hétre kikötve.
A barba utasított, hogy csináljam meg a draft surveyt, illetve készítsek ki minden adatot a surveyornak, mert a ballaszttal nem várhatunk. Rendben.
Elkezdi Darek a ballasztolást, hát valami nem smakkol, nagyon lassan megy ki a víz. És a szivart egyáltalán nem érdekli, megvonja a vállát, és sétál le fel a gépházban.
Megjön a gázolaj, a matrózok csatlakoztatják a csövet, meg minden, mert ő nem képes, átadja a gépész munkát a fedélzetnek... Mire beraktak vagy háromezer tonnát kinyomott mintegy 150 tonna ballasztot a 600 tonnából.
Közben a barba kint volt a városban élelmiszert vásárolni a hajónak (a szakáccsal), így nem tudtam konzultálni vele. Úgy döntöttem, hogy egyenesre rakatom a hajót, akkor leszondázom a ballasztot, és amennyi van bennünk, annyival túlrakom a hajót, és később a vizet kinyomjuk. Amikor bejött a parancsnok, teljességgel egyetértett. Így 440 tonnával kellett túlrakni, a pilot el is szörnyülködte magát, amikor meglátta, hogy a plimsoll fél méterre a víz alatt van induláskor (remélem, tengerészek nem olvassák...). Ugye a radarszerviz nem jött, ezért a tulaj értesítette a hajót, hogy bemegyünk Rotterdamba, ott megjavítják a radart meg a raktárnyitó hidraulikát.
A berakás irtó talpalással járt, így amikor manővereztünk, már alig álltam a lábamon. Utána fel a hídra, mert az én őrségem még hatig.
- Menjen chief aludni -, mondta a barba.
- Mikor jöjjek? - kérdeztem, mert ugye ez teljesen felborítja az őrség rendjét.
- Amikor kialudta magát - volt a válasza.
Gyors zuhany, fél négykor már mentem a betegszobába aludni. Nyolckor felébredtem. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy elhagyjuk Cabo de Gatát, és elmegy a telefonvonal, így felkeltem, kávé és fel a hídra. Megnyugodva láttam, hogy éppen akkor fordultunk be, még van vonal. Kis beszélgetés, bekapcsoltam a telefont, hamarosan csengett.
- Én megyek aludni... - mondta a barba, és arra gondoltam, hogy amíg mi beszélünk, úgy gondolja, kialussza magát. Éjfélig nem beszéltünk, és addig a barba se jött fel a hídra.

Április 18. kedd, úton, Alborán tenger, Gibraltári szoros. Hajnali fél négykor robbant be a parancsnok a hídra, én már nagyon kókadoztam akkor.
- Fantasztikus jót aludtam! - mondta. - Menjen, és folytassa...
Nem kellett kétszer mondania, tűztem le, még a gyógyszereket se vettem be, nem mértem vérnyomást, hanem zuhanás be az ágyba.
Háromnegyed tízkor ébredtem, a telefon tízkor csengett.
Kávé, fel a hídra. Jól meg voltunk dőlve, a derék gépész Darek még mindig nyomta ki a ballaszttankokat. Ami újság, hogy nem Rotterdamba megyünk, hanem Harlingenbe, északabbra van Rotterdamtól, és jóval alacsonyabbak a kikötői illetékek.
A kabinban áll a víz, sőt a folyosóra is kifolyik. A barba délután lekapartatott mindent a csőről, és speciális módon elzárta a víz útját. Most várjuk, hogy megszáradjon a cső, és akkor mindenféle üveggyapottal(?) (glass-fiber) betekeri, meg plastic-metal izével befasálja, és varázsol, mindegy, hogy mit, csak használhassam a kabinom...
A galambunk elment Garruchában és nem jött vissza. Kicsit hiányzik...

Megnőtt a respektem...

A barba előtt. Ugyanis adott volt a probléma: volt 55 ezer liter gázolajunk, és vételeztünk 50 ezer litert. Vajon mennyi olajunk van? Ő elővette a számológépet, én meg mondom, hogy 105 ezer liter. Azért bepötyögi, kiszámolja, és megjegyzi:
- Fantasztikusan jól számol fejben chief...
Meg beszélgetéseink közben is el- elcsodálkozik... Múltkor nézi a fotóimat, amiket a komputerben tárolok. Van egy livornói kép Garibaldiról. Kérdem ugye, tudja ki volt?
Hát halovány dunsztja se nincsen, hát pár percben elmondtam, amit az olasz egyesítésről tudni kell, a magyar légióról, meg Türr és Tüköry, stb. stb...

Derék Darek ballasztol

Egész nap próbálta kivarázsolni a ballasztvizet a tankokból. A baloldalról sikerült is, de a jobbról nem. Sőt, az egyiket sikerült kiszivattyúzás közben teletöltenie. Ez azért nem semmi! Aztán öt órakor, mint akinek legjobban sikerült a napja, leállította a szivattyúkat, elment lezuhanyozott, és befejezettnek nyilvánította a mai napot.
Ettől a barba teljesen kiakadt. Hogyan képzeli, hogy nem végez a ballasztolással, és lelép? De azt is belátta (a parancsnok), hogy sokkal jobban jár, ha maga megy le a gépházba és utánanéz a dolgoknak.
Utána is nézett, és jött föl hahotázva. Még jó, hogy így áll a dolgokhoz, és nem rúgta ki azonnal a gépészt két lábbal saját költségére!
- Chief, egész nap nyomatta a szivattyúkat, csak éppen a szelepeket nem nyitotta ki!
No comment!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 13. csütörtök, Gaeta, úton. Korán feküdtem, és hétig húztam a lóbőrt. Reggel korán eltűzött Romek, egy órával korábban jött a taxi (ez nem is igazi taxi, mert nem volt rajta az a kis világító biszbasz a tetején...). Délelőtt a barba bőszen járt ki vásárlani kaját, és még így se tudott mindent megvenni. Egy kanyarra kimentem, mert vettem magamnak rostos gyümölcslevet. Elkísértem a húsboltba, hát az áraktól eldobtuk magunkat mindketten. Egy kiló marhahús (szép és gyönyörű) 18 euró, egy kiló sertéscomb 9 euró, egy kiló tyúk 3 euró, és így tovább. Délután a galambunk visszajött. A külső hídon gondosan összeszedte a magokat, amiket előzőleg a nagy bőségben kiszórt a fedélzetre. Aztán három lépést előre totyogott, elfordította a fejét, és rám sandított. Mintha azt mondta volna, hogy még jól esne egy kis mag... Szóltam Vincente-nek, az kiszolgálta, vitt vizet is.

Újabb Darek a fedélzeten

Darek Grzenekowicz, az új gépészünk tetszik a barbának. Negyvennégy éves, motorman (gépmester) képesítése van, és mindent egyszer kell megmutatni, és érti, és tudja.
Nekem azért van egy kissé más tapasztalatom is:
Délután lemegyek a gépházba, mert átírtam a kifüggesztett riadóterveken Romeket Grzenekowiczra, ahogyan ez a Dariusz hívja magát. (Jaj, az jó kis szlávos mondat lett nyelvtanilag... "Dariusz sie nazywa - Dariusz hívja magát"). Kérdem tõle:
- Átadás átvételkor beindítottátok a vészüzemi tűzoltószivattyút?
Aszondja ez a derék Darek, hogy:
- Moment! - és eltűzött a gépházba. Kíváncsi lennék, vajh miért? Ott tartja az angol szótárát? Vártam kicsit, nem jött, elmentem az irodába, hogy kinyomtassak néhány dokumentumot. Hamarost megjelent Darek.
- A tűzoltószivattyút beindítottam. - mondja elégedetten.
- Miért? - kérdeztem meghökkenve.
Erre ő is meghökkent, így ketten voltunk hökkenve egymással szemben.
- So... ponyevázs... múviles... (hát, mert mondtad... angol polyák pidzsin).
- Nem, nem mondtam... - és elmondtam újra ékes angolsággal, amit akartam.
Felderül Darek pofija: - Aha! - mondja és elrohan.
Ezt nem értettem miért rohangál, ha kérdezek valamit, mert sehova se küldtem, és ha küldtem volna, azt nem értette volna. Öt perc múlva vissza, jelenti boldogan:
- Pompa pozsarovi... ööö... emergency... ööö... hodzsi... - azaz: vészüzemi (angol) tűzoltószivattyú beindítva (lengyel).
Újra hökkenek.
- Miért?
Ő is meghökken, de már nem meri mondani, hogy mondtam, mert lehet, hogy nem mondtam? Így aztán döntő elhatározásra jutottam, és jelentettem is a barbának:
- Angol nyelvleckét nem fogok venni az új gépészünktől...
- Hát nem beszélgetni, hanem dolgozni jött... - mondta a parancsnok, és ebben megegyeztünk. Végül is a barba is azt mondta, hogy egyszer kell neki mutatni, és nem azt, hogy egyszer kell mondani. Lehet, hogy nekem is mutatnom kellett volna a kérdésem?
Manőverkor nem nagyon tetszett a galambunknak, hogy a pilot kiment és kihajolt fölötte, de látva, hogy nincs bántva, megpihent, és azóta is boldogan utazik. Kíváncsi leszek, meddig akar velünk jönni?

Április 14. Nagypéntek, úton a Tirrén tengeren. Éjjel elkészítettem a Gaetában felvett anyagot, azt hiszem elég jól sikerült film lett. Mivel radar még mindig nincs, így José is velem van szolgálatban, ő nyomigálja az alarm gombját, én meg elvagyok...
Felébredek a szokott időben, hajnali tízkor. Nagy álmosan leülök a komputerhez, hát látom, valami nem smakkol. Az ágyam fejénél az ágytól a szekrényig csurom víz a padlószőnyeg. Rohanok oda rutinosan, azonnal a mennyezetet vizsgálom, hát ömlik a víz. A kimenős nadrágom tök vizes. A kabátom, a téli nadrág szintúgy, a gyönyörűséges tengerészsapkám (Hansa sityak) is elázva. Rohanás le a szalonba, hátha a gépész kávézik. Ott is volt, hívom, s mutatom, mi a helyzet. Elmondtam gyorsan, hogy Romek hogyan javította meg, hát meglátjuk, mennyit értett meg belőle.
Mindenesetre elment, hogy vissza se jöjjön (pedig semmit se kérdeztem), ez a helyzet a délutáni kávé előtt fél órával.
Kávéra lementem. Belépek, a plafonra mutatok, megvonom a vállam, a kézfej forgatásával jelzem: ez kérdés. Mindenki tudhatja, hogy Darek bent volt, és hozzá mutattam a kérdésem: mi lesz a plafonnal a kabinomban, mert amióta elment, ázik minden, ő meg sehol.
Erre a padlóra mutat, a kezével teker kettőt, és megvonja a vállát, azaz mondja, hogy a gépházban van dolog, nem tehet róla, ott kell dógoznia.
Mutogat, pedig én tudok angolul...
Este hatkor megyek le, hát a barátunk lezuhanyozva a kabinját rendezgeti. Nem mondom, az is nagyon fontos, de amíg a sürgős dolog nincs kész, addig nem szokás lelépni... Így aztán meginvitáltam a barbához a hídra, hogy mutogassa el ő, hogy mi a dolga.
Erre, ha nem is nagy kedvvel, de nekilátott a kabinomnak, igaz, Vincente segített neki, meg én is. Gumiszalaggal körbetekerték a melegvíz vezetéket, ám a folyás nem szűnt meg, de ez a derék Darek fél nyolckor eltűzött a fenébe.
Ez a fószer is csak azért van itt, hogy ne legyen üres a gépészkabin...
Lefeküdtem, de alvásról szó se lehetett. Akinek a feje mellett víz csurog, bele a lavórba, az ha el is alszik, a minimum, hogy bepisil... Így aztán lehurcolkodtam a betegkabinba. Ott meg tömény húgyszag fogadott, mert valami barom kinyitotta a WC ajtót, s miután használhatatlan, a fekáliatank arra szellőzik...
A klotyóajtót becsuktam, s nyitott ajtónál aludtam el kilenc óra felé.

Április 15. Nagyszombat, úton, Földközi-tenger. Éjfélkor mondja ám a barba: - azért ez nem olyan jó kis gépész, mint Romek volt, és meg se közelíti azt, amit először gondoltam róla. Afféle orosz stílusban dolgozik.
Nos, nem tudom, ez konkrétan mit jelent a barbának, mert általában el van ájulva az oroszoktól (én egyáltalán nem).
Hajnali kettőig próbáltam szolgáltatót "lehelni" a mobilba, de valami miatt nem sikerült. Pedig még a partot is láttam, de nem "kapta" el a mobil a hálózatot, se automata, se kézi hálózatválasztással. Reggel megint a betegszobában aludtam, de mire felkeltem, tízkor, már kész volt, megjavították, nem csöpög! És kérem ez így ment teljes három órán keresztül! Egykor a barba lejött aludni egy sort, én megnéztem a kabint, és újra zubog a víz a plafonból. Mit lehet tenni? Az ember elmegy, és hívja a gépészt.
Az jön, megszakérti, és kinyilatkozza: - bullshit.
Ebben speciel teljesen igaza van.
Szegény feje nekiállt, hozott valami plastic steelt, ez asszem kétkomponenses kenyhető fém, ami ha megköt, akkor az kérem, meg van kötve.
Igen, de csak akkor, ha száraz felületre hordják fel. Ez a marha meg a nedves csövet kenyegette, hát csoda, ha nem zárta el a likat?
Azt mondja a barba, hogy ezt úgy kell felhordani, hogy előbb el kell zárni a vizet, és ha száraz, akkor mehet. Nos tíz centiről úgy látszik nem látta, hogy folyik, ezért felhívtam erre a szíves figyelmét.
- Nincs elzárva a melegvíz... - szólok neki.
- De, el van... - mondja.
- De nincs, mert ha megnyitom, akkor jön a csapból - közöltem vele, és mutatom is. Kinyitottam a mosdó csapját, vígan zubog a forró víz.
- Én elzártam - mondja, és tovább kenyőcsözi a csövet, és teljesen az a látszat, hogy abszolút nem ad a látszatra, azaz nem érdekli, hogy úgy látszik, nem zárta el.
Hát ezt se az eszéért fogják elrabolni...
Hogy lehet valaki ennyire... nem is tudom, mit mondjak... szakmailag nulla, hogy képtelen felfogni, ha folyik a víz, akkor tutira nincs elzárva, nyilván valami hiba van odalent a gépházban is a szelepek körül. Hát nincs más hátra, megvárni a barbát, és konzultálni vele, mert ezzel a lükével nem lehet szót érteni. És ami rettenetes, ezt abszolút nem érdekli, amivel foglalkozik. Jön az öt óra, eldobja a szerszámot, ő kérem, befejezte, hiába nem tudta megjavítani, majd holnap reggel...
Persze holnap reggel is ugyanilyen hülye lesz hozzá, mint ma.
Na, beszéljünk másról.
A galambunkról. Tegnap késő délután eléggé idegesnek látszott, és körülbelül ugyanott, ahol jött, fogta magát és szárnyrakélt. Nyilván bekapcsolt a GPS-e, és megérezte, hogy hazaérkezett. Szóval elment.
Éjjel figyeltünk, nem jött vissza.
Délben elégedetten mondja a barba: - hazament a galambunk.
Nos, délután egy körül megjelent őkelme, azonnal nekilátott enni, és utána letelepedett a kartondobozkája elé, és félszemmel bámult minket, mi meg őt, és nem értettük, miért jött vissza?
Az is lehet, hogy csak egy gólyánál járt, és eltanulta, hogyan kell fél lábon ácsorogni, mert vagy fél órán keresztül így ácsorgott a napon.
Igazán kíváncsi vagyok, hogy meddig jön velünk?

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 7. péntek, Gibraltári szoros, Alborán tenger. Most kivételesen optimális időben érkeztünk Gibraltárhoz. Kettőkor megjött a marokkói telefonvonal, háromkor már volt jó spanyol hálózat. Délelőtt elkezdték a radart szerelni, de nem jött rá a barba és Romek se, hogyan lehet kiszedni az első blokkot az antennaházból, hogy a forgatómotorhoz hozzáférjenek.
Így aztán, ahogyan lett vonal, a barba felhívta a német céget, amelyik a GMDSS karbantartási szerződést kötötte a céggel. Beszélnek, dumálnak, befejezik, aztán a barba röhögve mondja:
- Ez igen, chief, ilyet még nem hallottam! Kérdezem, hogyan kell a blokkot kiszedni, erre mit válaszol a pasas? Azt, hogy: "Uram az semmiség, igen könnyen megoldható, csak én nem tudom, hogyan..."
Hát igen, ilyen zömmel az élet maga is. Semmiség, könnyen megoldható problémák, csak éppen a hogyanját nem tudjuk.
Újabb telefon, és valóban, négy csavar meglazításával kivehető a blokk, aztán Romek kiszerelte a motort, és nosza, rajta, próbáljuk ki. Igen ám, de a hidraulika, amelyik olyan szépen leengedte az antennát, most nem emeli vissza a helyére! Akkor rajta, hidraulikaszereléshez felkészülni. Hogyan oldották meg, nem tudom, pedig nyilván semmiség volt, csak azt, hogy hétkor már jött a barba:
- Chief, van radar, csak nincs kép...
Hát igen. A műtét sikerült, de a beteg kómában van (és lesz Gaetáig), így aztán marad a watchmanszolgálat a hídon.

Április 8. szombat, Földközi-tenger. Fél tízre beállítottam a csörgőt, de hiába, már nem volt vonal, amikor felkeltem. Most megyünk, mint az olajozott mennykő (persze ez csak 10 csomó körüli sebességet jelent).

Kezdem sajnálni Jant.

A barba lassan túlzásba viszi az állandó cseszegetést. Mindennek az oka a harmadik tiszti képesítés. Ugyanis, és ebben van némi igazság, a barba nem tudja elképzelni, hogy mindent megtanítottak a tanfolyamon, ami a tiszti tudás alapját adja. Így aztán állandóan vizsgáztatja a szakácsot, ő meg nyilván védeni akarja a "mundér becsületét" de hát nem tudja, mert lebukik.
Tegnap a morze volt terítéken. A captain a korabeli német előírásokhoz hasonlít, hát számon kéri a morzetudást is a szakácson. Az meg belesétál az erdőbe:
- Persze, hogy tanultuk - mondja, szinte sértődötten. - Heti két órában egy hónapon keresztül!
Aztán rájöhet, hogy az mindössze nyolc óra, hát korrigál: - Illetve az első héten napi két órában...
Persze fogalma sincs, hogy ez semmi, nem lehet megtanulni így.
Ami furcsa, hogy a barba élvezi az egyenlőtlen küzdelmet, és mint egy gyerek harsogja a "győzelmét" amikor a hídra jöttem. Azt már látom, hogy abszolút nem kell komolyan venni, amit mond, mesél, mert ezek afféle "hangosan gondolkodom és kihallatszik a fejemből", afféle álmodozások inkább. Most a Zöldfoki-szigeteken vesz halászhajót Joséval karöltve.

Április 9. vasárnap, úton, Földközi-tenger. Itt állok választási eredmények nélkül, holott már este negyed nyolc van, és remény sincs, hogy valahonnan leakasszak egy hírmorzsát. Hiába, amióta nincs rövidhullámú Kossuth, alig van elérhető hír. És még a BBC-t se tudom hallgatni, mert nincs adótáblázatom, a 198 kHz-en meg már nem hallani.
Így aztán csak ülök, és semmit se tudok.
Honlapomat javítgatom, a szófámat áthúztam, mert a kárpitja szakadt volt. Más nincs.
Estére lett szatelit, de csak a lengyel híradóban láttam, hogy "vannak" választások.

Április 10. hétfő, úton, Földközi-tenger. Hajnalban bejött a Kossuth, így teljes körű értesüléseim vannak, már ami a választást illeti. A Fidesz nem szerzett akkora hátrányt, mint vártam. Nem hittem volna, hogy az MDF bekerül a parlamentbe. Ha az ország többsége majd két hét múlva is úgy gondolja, hogy jó minden úgy, ahogyan ez a koalíció vezette az országot, akkor vezessék tovább, de azért az sokkal jobb lenne, ha tudnának javulni... Remélem az euró bevezetését még jobban kitolják...
Madárház vagyunk.
Pár napja valamilyen sárgacsőrű, feketetollú madaraink lettek pár órára, ma egy pár postagalamb használja pihenőhelynek a hajót.

Április 11. kedd, úton, Tirrén-tenger. A madárház folytatódik. Két fecskével lettünk gazdagabbak. Felváltva lakták a barba és az én kabinomat. Sikerült lefényképeznem őket, amikor az ágyam fejénél levő kis lámpán pihentek. Hallatlanul aranyosak. Az egyik galamb elrepült, a másiknak megtetszett a tengerészromantika, és a hajón maradt. Kap rizst meg kölest meg kenyeret (amit azonnal lecsinált), meg vizet. Lehet, hogy ez számára nagy dínomdánom, mert elégedetten gubbaszt a külső híd sarkában, néha ránk sandít, de nem akarózik tartani az embertől.
Valami történt a kamerával, nem tudom, mi az oka, de a felvételeim zöme "csíkos" lett. Remélem, csak időlegesen... Holnap hajnalban érkezünk, megjön Romek váltója is, és ha képesek leszünk kikötni, akkor be is tud szállni. A feltételes mód azért, mert most éppen viharban megyünk, és ez a kikötő a tengerre nyitott, nincs hullámtörő gát, ha nyugatira fordul az északnyugati szél, akkor nincs kikötés, nem lehet a part mellett megmaradni, annyira stigózna a hajó.

Április 12. szerda, úton, Gaeta. Reggel nyolcra ígérték a révkalauzt, hát hatkor nem dobtam horgonyt, hanem le és fel sétáltunk a kikötő előtt. Két gyenge órát tudtam aludni, aztán beindult a kirakás. A galambunk fogta magát, és elrepült.
Most okosabb voltam, mint a norvég kikötőben: érkezés előtt betettem a barba kabinjába a leveleimet, így aztán nem is felejtődött el.
Tizenegy után kimentem. A kikötőtől kétszáz méterre van egy Internet Point, innen el tudtam küldeni nagy kínnal és keservvel egy darab fotót a szememről a doktornőnek. Borzadály lassú volt a kapcsolat, többször elszállt minden, így örültem, hogy egy darab képet fel tudtam végül tölteni és elküldeni.

Gaeta, óváros

Kint találkoztam Joséval. Azért ment ki, hogy pénzt adjon fel a családjának. Megtaláltuk a Western Uniont, én elköszöntem, és tovább mentem. Kacérkodtam a gondolattal, hogy be kellene menni az óvárosba, de nagyon messze volt. De addig-addig kacérkodtam, amíg azt vettem észre, hogy már ott vagyok. Na, majd vissza taxival megyek, döntöttem el. Felmásztam a fellegvárig az óváros egy hallatlanul szűk, lépcsős sikátorán. Ez egyébként fantasztikus, hogy mind a mai napig használt lakások csak ezen az úton közelíthetők meg. El nem tudom képzelni, hogyan zajlik manapság itt egy költözködés? Az egyik lakást felújították. A kőműves az "utcán" vágta a kőlapot, az ablakon adogatta be, a ház másik oldalán is beláttam, mert az ablak ott is nyitva volt, ugyanis malterosládán kellett átmásznom, az "utca" olyan széles volt, hogy a láda (az a két végén nyéllel ellátott malterhordó tekenőről van szó) keresztben nem fért el! És ezekben az éppen embernyi széles utcácskák eldugott sarkaiban nagy cserepekben kaktuszok, pálmák, virágok, nem tudom, mikor látnak napfényt! Este visszanéztem a videót, sajnos nem jön ki rajta elég jól az utcák hallatlan zegzugossága.

A várba nem lehet bemenni, a mai napig katonai célra használják. A vár alatt futó keskeny út - jó ha elfér rajta egy autó - egy helyen kikanyarodik a tengerpartra, nem az öbölre néz, hanem a nyílt tengerre, szintén hatalmas élmény, a korlát alatt mintegy százhúsz méternyi függőleges sziklafal, és odalent morajlanak a Tirrén-tenger hullámai, nekicsapódnak a szikláknak, körbemossák az aprócska szirteket, felejthetetlen látvány. A kis öblöt Odüsszeusz Riviérájának hívják. Közben persze állandóan surrogott a videokamera, kattogott a fényképezőgép.
Lementem, taxit sehol nem találtam. Egy busz állt a végállomásban, felszálltam.
- Van megállója a kikötőnél? - kérdeztem a tar sofőrt, miután illedelmesen kivártam, hogy befejezze a telefoncsevelyt a barátnéjával.
- Igen...
- Egy jegyet kérek.
- A trafikban kell venni.
Leszálltam, elindulok a trafikhoz, ez az állat meg elmegy a busszal! Ráadásul a trafik zárva volt, és később elmesélte egy melós, hogy jegy a buszon is kapható, csak ott öt euróba kerül. Hát ez ma engem nem érdekelt volna, ha a kopasz mondta volna.
Persze gyalog jöttem be, azt hittem, hogy nem tudok lépni se, mire a hajóra értem, de egy későbbi lábfürdő csodát tett! Egyébként lemértem a térképen, összesen valamivel többet, mint kilenc kilométert gyalogoltam.
Négy körül bejött José.
- Eddig voltál kint? - kérdeztem csodálkozva.
Majdnem elsírta magát, úgy mesélte:
- Három hallatlanul elegáns, udvarias, BMW-s fiatalember, akik rendőrként igazolták magukat, megállítottak. Drog ügyben érdeklődtek, és amikor végül elszabadultam, akarom a pénzt feladni, hát látom, hogy közben ellopták a 400 eurómat és száz dollárt.
Nagyon megsajnáltam szegényt, és most is csak úgy éreztem, hogy az efféle gazembereket helyben kellene felkoncolni, vagy centinként élve felszeletelni, akik a másik embert meglopják.
A barba adott neki újabb négyszázat (persze ez előleg), és kikísérték Romekkal, nehogy megint átverjék szegény fejét. Így fel tudta adni a kis pénzét a családnak.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Április 2. vasárnap, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Hajnalban élcelődtünk. Először a barba mondott viccet, de ez igaz történet volt Janról. Azt tudni kell, hogy a parancsnok, ahol csak teheti, bök egyet a szakácson, de ez sose szakmai, hanem a túlzott angol nyelvi önbizalmát akarja "megfékezni". Jan pedig ad alkalmat a csipkelődésre. Most például a szakács elmondta neki, hogy húsz éve Vietnamban harcolt, és egy "missile" eltalálta az állát, s mutatta, hol ment be, hol jött ki. Ebben az aranyos az, hogy a missile az rakéta, nem pedig lövedék, tehát újabb bizonysága a hiányos angol tudásnak, a másik pedig az, hogy a háború harminc éve befejezõdött (1975-ben).

Egy igazi miniszter "ÚR"

Ezután humoristák kerültek szóba. Én elmondtam Sándor György néhány számomra emlékezetes poénját, és a Kész átverés show néhány adását, ő pedig egy hasonló német komikusról sztorizott:
Egy miniszterről van szó, és a környezetében mindenki tudott az átverésről. A férfiú minden évben Finnországban nyaralt, lévén az asszony odavalósi. Arról híres volt, hogy utazásai során sose használta a diplomata útlevelet. Szabadságon egyszerű állampolgár vagyok, mondta mindig.
Nos elutaztak Finnországba, az út utolsó szakaszát kompon tették meg.
A kompon működésbe lépett a tévés csapat, és teljesen átalakították a kocsiját. Érkezés, beszállnak a kocsiba, gurulnak a vámvizsgálathoz. Tisztelgés, udvariasság felsőfokon.
- Megnézhetjük a csomagtartót? - kérdezte a vámos.
- Természetesen - válaszolta a mit se sejtő miniszter.
Csomagtartó kinyitva.
- Nyissa ki azt a bőröndöt - mutat az egyikre a finánc.
A férfi készséges, de megdöbben attól, amit lát: a bőrönd, ruhák helyett, színültig tele vodkásüveggel. A vámos ezután minden csomagot kinyittat, mindenütt vodkásüvegek, annyi amennyi csak belefér a csomagba. Még a kávés termoszban is vodka volt.
- Mutassa a tartalék üzemanyagkannát... - mondja a vámos most már vészjóslóan. Kinyitva. - Ön ezzel megy? - kérdezi az egyenruhás maliciózusan.
A miniszter szagmintát vesz, belesápad, mert a kannában pezsgő volt 95-ös benzin helyett.
- Mennyi időre jött Finnországba? - kérdezi a hivatalos ember.
- Hat hét szabadságra...
- A hat nagyjából jó, de jobb, ha évben és fegyházban gondolkodik uram, ez már nem szabálysértés, ez bűncselekmény...
A végén persze minden kiderül, a fináncok is be voltak avatva, de még a feleség is! Ami viszont fantasztikus, és hallatlan népszerűséget hozott a későbbiekben a miniszternek, hogy ezt a tortúrát hihetetlen nyugalommal viselte el, nem kiabált, nem fenyegetőzött, az persze látszott, hogy rettentően zavarban volt, izzadt, szorongott, feszengett, nem értette a dolgot, de abszolút úriemberként viselkedett.
Én biztosan képtelen lennék ilyesmire.

Április 3. hétfő, Vizcaya. Viszonylag jó időben hajózunk, de estére megjött a keleti szél, és elkezdtünk billegni, mint a keljfeljancsi. Ráadásul a fedélzeten elszabadult valami, és veszettül kattog-csattog-zakatol, így aztán nem sok alvás volt éjfélig.

Április 4. kedd, Vizcaya. Még mindig viharos, és nincs kilátás jobb időre, legfeljebb abban reménykedem, hogy a billegés elmúlik.
Hajnali fél kettőig megbeszéltük a barbával, hogy mi a fenének vegyen hajót? Tegye a pénzét bankba, és a hárommillió kamataiból nyugodtan élvezheti az életet... Így én se megyek hozzá hajózni.
Éjféltől fél kettőig haldoklott, aztán csendesen kimúlt a tengeri radar. Haldoklása rövid volt, de tökéletes. Abszolút semmi céltárgy nem jön, és a rendszer hibaüzenete: no H/L és no azimuth. Ez utóbbi olyasmit jelent, amit ki-bekapcsolással nem hiszem, hogy meg lehet oldani. Most nincs egy szál radarunk se, a folyamit nem javították meg Bilbaóban, így a nyálas ujjunkat felemelve navigálunk, meg a GPS alapján, csak az nem mondja meg, hogy hol jön a hülye halász!

Április 5. szerda, spanyol, portugál partok. Ami hosszú évek óta nem volt, azt most bevezettük: ketten vagyunk a hídon a watchmannal, hogy jobban tudjunk figyelni. Az enyém Jose, Vincente a barbával van. Ez jó, de azon nem segít, hogy az idő megjavuljon. Megint egyre-másra jönnek az új és újabb az alacsonynyomású ciklonok és az idő rossz, vagy rosszabb.
Ma nagy napja van Josénak: Barcelona - Benfica meccs van. Hiába mondtam, hogy nem tudjuk megnézni, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy a SIC (kereskedelmi csatorna) közvetíti. Elmondtam, hogyan jártunk ezzel az adóval a Lys Carrieren: egész délután spannolta az idegeinket a Benfica - Sporting meccsel, és végül nem (ők) közvetítették. Valamelyik olyan csatornán ment, amelyik a tengerről nem fogható.
Így aztán arra gondoltam, hogy ő portugál (közelibb), biztosan jobban tudja, hát hétkor lefeküdtem, és háromnegyed kilenckor felkeltem. Mindenki a szalonban (a hídon senki), Jose gyönyörűséges Benfica mezben virított. Aztán ahogyan látszott, hogy nekem van igazam, szegény egyre jobban kétségbeesett, futott, szaladt, intézkedett, antennát állított, csatornát keresett, rádiót hallgatott (volna), fuccs a meccsnek. Hát gyerünk a kabinba.
Leülök, két perc múlva jön a barba. Szokása szerint beveti magát a karosszékbe, dumálunk, majd indul. - Chief, mitől vizes a szék? - kérdezi ártatlanul.
Nézek rá, mint aki meghibbant. Mit akar? Vizes a szék? Nézem az ülőkét, semmi.
- A támlája... - mutatja, és az valóban, vizes.
Mi a túró lehet? Nézzük, hát a szék fölött a mennyezetből csöpög a víz. A szék alatt félkörívben nedves a padlószőnyeg. A fal, a tévé, a frizsider, mind csurom víz. Ahogy billeg a hajó, ha nagyot dőlünk balra, akkor ömlik a mennyezetből, ha kicsit, akkor csak csöpög.
Futás Romekért.
Megszakérti, hoz egy rahedli rongyot, szépen körberakta vele a kabinom, megvonta a vállát, és elment.
- Dunsztom nincs, mi lehet... - mondta, de azért visszajött, lámpával, vizsgálódott, aztán kimondta a szentenciát: - Lehet, hogy a zuhanyvezeték, de lehet, hogy csak a mennyezetben összegyûlt víz talált lefolyást. Holnap majd megfoltozom a lyukat, ha megtalálom.
Így aztán most esik az eső a frizsider körül, a páratartalom hatszáz százalék, izzadok, mint egy ló...
Egyébként minden rendben.

Április 6. csütörtök, úton, portugál partok előtt, Cabo Sao Vincente. Éjfélkor bejön Romek teljes harci díszben: rongyok, szerszámok, és nekilátott a vízesés megrendszabályozásának. Én fel a hídra, de fél kettőkor lementem, megnézni, hogy mit csinál. Éppen ücsörgött, és várta, hogy a fémragasztó megkössön. Megittunk egy sört, vissza a hídra.
Négytől valami különleges gyengeség tört rám, alig álltam a lábamon, a gyomrom is rossz volt, hatkor alig vártam, hogy lemehessek a kabinba.
Romek mindent rendbetett, minden szép, nincs vízesés!
Olyan rosszul voltam, hogy még a komputert se kapcsoltam be, bezuhantam az ágyba, miután az ébresztőt tíz helyett tizenegyre állítottam. Előbb nem tudtam elaludni, nem tudtam eldönteni, hogy felkeljek-e hányni, de belezuhantam a gyógyító álomba és csak háromnegyed tizenegykor tértem magamhoz.
Ebédre nem ettem sokat, Jan valami ehetetlen marhahúst tett az asztalra, mócsingos, rágós, csizmatalp. Úgy döntöttem, a receptjét nem teszem ki az internetre, mert a tegnapi hallevest már beírtam a főzőcske oldalamba.
A hídról a barba is szokatlanul korán eltűzött, még nem volt egy óra. Zömmel azon humorizáltunk, hogy milyen a sebességünk. Valami gubanc van, mert ez azért nem normális, még a viharok ellenére se, hogy a 7,2 csomó átlagsebességet nem érjük el (7,17 volt ma délben). Ha most meglódulnánk, akkor három napos késéssel érkeznénk. Valószínű, hogy még egy napot összeszedünk.
Azért délután s e voltam teljesen fitt.
Estére viszont magamhoz tértem. Befordultunk Gibraltár felé, a sebességünk 9 csomó fölé emelkedett.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 28. kedd, Norvég tenger. Én marha! Itt vannak a megírt, beborítékolt leveleim. Nem adtam oda... Valószínűleg a tudat alatt az ügynökre vártam, és nem esett le a tantusz, hogy a gyárban nem jön ügynök, hanem a gyár állítja ki a papírokat.
Na, majd Gaetában.
Befejeztem az első DVD-t a Lys Chrisről.
Rohadt módon unom, tele a hócipőm, a macska rúgja meg, a kakas csípje meg, és a Jóisten rogyassza az eget arra, aki felelős a rossz időért! Hát már megint viharban megyünk, na jó, vánszorgunk. És ez lesz Olaszországig?

Március 29. szerda, úton, Északi tenger. Úgy számoltam, hogy reggel lesz Ekofisk, de "szerencsére" késtünk. Így aztán tudtam az én asszonykámmal beszélni, hadd legyen valami jó is ebben a szerencsétlen hajózásban. Ezek a pillanatok azok, amelyek segítenek "túlélni" a hónapokat, amit a család nélkül töltök. Amikor meghallom, hogy: - Szia, Isti... - akkor már minden jó. Akkor az a nap jó, azért már érdemes volt élni.
A következő ilyen csak Dovernél lesz, aztán Jobourgnál, és utána hosszú szünet, amíg elvergődünk majd Gibraltárig.
Ezt a vergődést szó szerint kell érteni, mert valami nem teljesen kóser ezzel a hajóval, ugyanis amióta lent vagyok nem sikerült egyetlen út átlagsebességét se nyolc csomó fölé vinni, és a három legutóbbi (Livornóba, Bilbaóba és Thamshavenbe) mindössze hét és fél csomó körül volt. Ez éppen csak valamivel több, mint a semmi.

Március 30. csütörtök, úton, az Északi tengeren. Vánszorgunk. A tenger viharos, az előrejelzés egész Nyugat Európára hasonlót ad, vihar tombol a teljes partszakasz mentén. Tele a tököm már, de nagyon! Viszont váltáskor továbbra is megy a társalgás, úgy röpke két órácskát ellebzsel még a barba a hídon. És ahogy telik az idő, úgy nő a litván földek értéke, és egyre nagyobb a hajó, amit vesz. Most a minimum a 4500 deadweight tonnás hajó, ezzel még nagyobb a profit. Azt is tudom, hogy a hajókat nagyjából egy euró per DWT tonna áron adják bérbe, és ezt kell szorozni 365-el, mert a bérlet éves, és ebből az összegből kell kalkulálni a béreket, a karbantartást, a javítást, és évi félmillió eurót zsebre tenni. Kíváncsi vagyok, mire kihajózom mekkora hajót veszünk? És főleg arra, hogy ebből mennyi az ábrándozás, és mennyi a realitás, mennyit tud megvalósítani a barba. Kívánom neki, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan eltervezi. Nekem egyelőre nem ez a gondom, hanem az, hogyan kellene valamihez otthon kezdeni, hogy abba tudjam fejezni ezt a rohadt hajózást. Csak azért van valami bökkenő is, amit ha csak halkan is, de azért muszáj bevallani: mihez kezdek, tenger nélkül? Hogyan tudom majd mondani: soha többet nem szállok hajóra? Na, hagyjuk, mert rohadt dolog...

Március 31. péntek, úton, Doveri szoros. Jövünk, az áramlás hoz. Otthon borús, szeles az idő, ezt onnan tudom, hogy szegény asszonykámnak nincs bekapcsolva a mobilja, mellétéve a vonalas telefon, így nem tudom elérni, pedig próbáltam délelőtt tíz után keresni.

Egy komputerzseni...

Kávénál jön Romek aggódva:
- Istvanku, valami baj van a programmal, amit adtál tegnap...
Ehhez tudni kell, hogy lemásoltam két telepítőlemezt neki, illetve a fiának. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet a baj vele.
- Nem hinném, hogy bármi gond lenne - mondom neki nagy álmosan.
- De, meglátod mindjárt - mondja, és elrohan. Amikor visszajött, lobogtatja a két CD-t, és teszi be a DVD lejátszóba. - Látod, nem mûködik... - aggódik a tévé előtt, én meg nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek... Soha nem hallottam, hogy valaki egy számítógépes program telepítő lemezét így tesztelte volna! Amelyik lemezen volt megjeleníthető kép, azt lejátszotta a DVD lejátszó, a másikon nem talált, hát persze, hogy nem tudta!
Azt hiszem, Romek egyhamar nem lesz számítógépes egyéni vállalkozóként billgéc konkurenciája (Bill Gastes, a Microsoft tulajdonosa).
A barba délelőtti kávénál mondja a híreket:
- A Lys Line dolgozik két rakományon, egy olasz-spanyol és egy spanyol-angol úton. Ehhez 10-én meg kell érkezni Gaetába.
Nos ez az, amit egyelőre kétkedve fogadok, látva az időjárás-előrejelzéseket. No, majd meglátjuk!
- Mr. Held felhívott, csak azért - folytatta a barba -, hogy elmondja: lát minket a számítógépén. Ez egyelőre mobilos szolgáltatás, az előfizető egy program segítségével nyomon követheti a mozgó telefonját. Az a mozgó telefon jelen esetben mi vagyunk, a hajóra telepített és mobilhálózattal működő fax készülék.
- Most mennek át a Doveri szoroson! - közölte a tulaj diadalmasan.
Ezt nem áll módomban cáfolni.
A barba is örült, mint egy gyerek:
- Nagyszerű, otthon majd bekamerázom a házat, és ha nem vagyok otthon, akkor is láthatom, hogy mi történik a házamban. Mennyibe kerülhet egy kamera? Ötven euró? Semmiség, veszek tízet, és mindenhova teszek!
Milyen érdekes. Neki ez jutott eszébe, nekem meg az, hogy milyen hatalmas iramban fejlesztik egy eljövendő totális diktatúra technikai eszközeit, ahol minden és mindenki szem előtt lesz, megszűnik majd az egyén magánélete.

Április 1. szombat, úton az Angol csatornában. Haj, de fogynak a napok! Ezt ebben a korban legjobban a gyógyszeres dobozkán látom! Már alig van benne, amit be kell még, itt a hajón szedjek!
Volt egy nap nyugink, ez tegnap történt, éjjel már megint tombolt a vihar. Addig, amíg le nem ment a barba, addig szolidan rasszistáztunk. Ugye õ, aki azt mondja, hogy ellenez mindenféle rasszizmust, mesélte:
A német iskolarendszer nem az, amit bárkinek is követni kellene. Körzetesítve vannak az iskolák, és ebből nincs kitörés, mindenkinek az adott körzetben kell járnia suliba. Berlin egyik iskolájában ahol a tanulók 80%-a török és arab bevándorló, verik a tanárokat a diákok.
- Ki kell őket rúgni Afrikába, oda, ahonnan jöttek! - dühöngött a barba, én meg magamban mosolyogtam. Ugyanis számomra ez tipikus liberális gondolkodásmód és viselkedés: én megmondom neked, mi a helyes, és te élj aszerint! A liberális szabadgondolkodókám számára viszont nem kötelező. Ha valaki nem venné észre, ez az USA külpolitikájának alapja. Amikor azonban elmondtam a parancsnoknak, hogy a liberalizmus nagyobb veszedelmet hoz az emberiségre, mint a nácizmus és a kommunizmus együttesen, akkor hevesen egyetértett.
Délután az enciklopédiáját nézegettük, és benne a neoromán neuschwansteini kastélyt, aminek az építésébe a bajor király (valamilyen Lajos) anyagilag teljesen belerokkant, tönkrement. Ha az asszonnyal kimegyünk esetleg nyáron, meg kellene nézni.
Közben a térképasztalt támasztottuk, és egy alkalommal, amikor a riasztót mentem megnyomni, a nagy "zsúfoltság" miatt csak úgy tudtam mögötte elmenni, hogy a combom belevágtam az egyik ülés kiálló fémcsonkjába. Hát megtudtam, hogy hol lakik a magyarok istene! A nadrágon keresztül "véres hurkát" vésett a combomra...
Este a honlapomat fabrikáltam, amikor beült mellém a kabinba, így aztán nem tudtam elkerülni, hogy megnézze (a honlapomat). Azt tudni kell, hogy egy (külföldi) parancsnok se tud az írói tevékenységemről, ez nem tengerészet, ez a hajón magánügy. Õ az első, és igencsak nézett ki a fejéből, amikor meglátta a könyveim.
Még Liebe se tudja, pedig a felesége volt a honlapomon, de nyilván annyira nem tud magyarul, hogy az irodalomnál elidőzzön, rögtön a receptekhez ment, és azok között böngészett.

M/V ISARTAL

Március 24. péntek, úton, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Ez egy szép, nagyon szép nap! Ma töltöttem be a negyedik hónapot a hajón!
Most az a révkalauz jött, akinek három gyereke van, és vele tárgyaltuk ki a fiatalok helyzetét és az iskoláztatási nehézségeket. Őt sikerült rávennem arra, hogy jöjjön Magyarországra nyaralni, mert mi vagyunk az Olcsó Jánosék a norvég árakhoz képest! Ennyivel én is hozzájárulok az állami büdzsé finanszírozásához...
Hétre érkeztünk, a berakást majdnem azonnal elkezdték, és este tízre ígérték, hogy végeznek.
Kilenctől egy kis alvás, egykor kimentem a városba, vettem bőrnyugtató kenőcsöt, írható DVD lemezeket, egy lavórt lábáztatáshoz. Ja, meg egy filmet is beszereztem, a Dűne gyermekei című sci-fit, a három rész együtt 59 korona, hát ez nekem egy euró ötven centbe került, de én más árfolyamon számolok, de ez legyen az én titkom, hogy hogyan...
Este hétkor végeztek, ennyire nem szavatartóak, viszont nekem ez jobban jött ki, mert korábban mehettem alukálni, és az olajvételezés így éjfélre jön ki A tévedés mindössze fél óra volt, mert fél éjfélkor keltett a barba manőverre.

Március 25. szombat, Kristiansund, úton. Fél kettőkor eljöttünk, most egy napnyi pihenés következik, és vasárnap reggel hatkor Höyanger, de csak hétfőn kezdenek dolgozni, a vasárnap nyugis lesz.
Délre ragyogó idő kerekedett, olajtenger, a víztükör csillog, szellő nem mozdul, a parton a havas hegyek szikráznak a napsütésben, és élvezem a meleget, egy szál pólóban vagyok. Bent a hídon, ahol ezerrel megy a fűtés, mert odakint mínusz három fok volt, de hamar feladta, és délután négyre már plusz ötre "forrósodott" fel!

Március 26. vasárnap, úton, Höyanger. Kár, hogy sötétben kellett megtenni az utat a legszebb és leghíresebb norvég fjordban, a Sognefjordban. Viszont éles keleti szél fogadott, s bár plusz öt fok volt, de hidegebbnek tűnt, mint a mínusz öt szélcsendben.
Hétre kikötve, utána reggeli, tevés-vevés és alvás.
Nyugis nap, attól eltekintve, hogy az ment az idegeimre, hogy börtönben vagyunk. A hülye biztonsági rendszer miatt zárva a rakpart, se ki, se be. Ez azért valami ám, hogy az USA összecsinálja magát az Al Kaidától, és én ezért nem mehetek ki a hajóról egy norvég kisvárosban. Ha Európában az én mozgási szabadságom megnyirbálható az amerikaiak félelme miatt, akkor valami sokkal rosszabb készülődik, mint a nácizmus és kommunizmus együttesen.
Szóval, ha az amik csak egy kicsit is tökösebbek, akkor kimentem volna, így viszont kitakarítottam a kabint, mostam, meg tettem-vettem.

Március 27. hétfő, Hoyanger, úton. Kora reggel átálltunk a berakó rakpartra, hétkor elment az ott álló hajó. Nem tudom, miféle hajóbérlője, tulajdonosa van, de szerintem pénzmosásra használják, mert különben elképzelhetetlen, hogy profitot tudna termelni, hiszen itt állt péntek délutántól, és hétfő reggel berakott 130 tonna alumíniumot (egyébként üres volt), és elment.
Nyolckor jöttek a melósok. Azt ígérték, hogy öt-hat körül kész leszünk. Mi viszont ezerötszáz tonnát raktunk be!

A norvég királyi államról és a királyi szakszervezetről

Akárkivel is álltunk szóba a barbával, a második mondat az volt a helyiek részéről, hogy be akarja a Norsk Hydro zárni a gyárat. Ezt a városkát a gyár élteti. Ha bezárják, akkor hatalmas lesz a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő, bezárhatnak az üzletek, ha nincs gyár, nem kell a két szálloda se, szóval a gyár a motorja az életnek.
Most nyilván azt hiszed, hogy azért történik mindez, mert azt mondja az a racionális gyáros ész, hogy nyilván be kell zárni, ha ráfizetéses, nem termel profitot.
Csak az a baj, hogy a randa kapitalista, akié a gyár, azt úgy hívják, hogy Norvég Királyság, azaz az állam. A részvények 48%-a az övék. És valami azt súgja nekem, hogy egy államnak az a kötelessége, hogy munkalehetőséget teremtsen az állampolgárainak. Szóljon valaki, ha tévedek. Azt hiszem most otthon a csapból is az folyik, hogy hány munkahelyet fog teremteni aki kormányon lesz a következő négy évben. Na, most a józan paraszti ész azt mondja, ha az állam nem jó gazda, álljon a sarkára a szakszervezet. Nyilván így kell tenni. És itt, a vikingek ősi földjén jön a szakszervezet és... és... és becsukja a gyárat, merthogy a részvények többségi tulajdonosa a szakszervezet...
Na, kérem, most akkor lehet álmélkodni, hogyan is van itt a jóléti állam, meg az erős érdekvédelem, meg a minden túró...
A barba felszólította őket, hogy körímélben hívják sztrájkba az összes Hydro dolgozót, hogy vegye észre magát a "tulajdonos". Mondtam is a foremannak, majd mi megoldjuk az ő problémáikat... Jót nevetett.
Nos, mielőtt valaki azt mondaná, hogy jó, jó, de ha egyszer nem gazdaságos üzemeltetni, akkor mégiscsak be kell csukni.
Hát kérem, tessék leülni, és jól megfogódzani az összes karfát a környéken.
Az a helyzet, hogy azért zárják be, mert nem hoz elég profitot. Az évi 150 millió korona (4,8 milliárd forint) nyereség kevés! Több kéne, és ha nem lesz, akkor inkább megszüntetik a gyárat, tönkretesz az állam a szakszervezettel karöltve egy gyönyörű kisvárost!
És ez még nem minden, mert erre a sorsra jut a karmöyi gyár is, ami Európa egyik legmodernebb alumíniumgyára, és még vagy öt másik.
Ettől függetlenül kávé után kimentem. Egy nagy kanyart tettem meg, valószínűleg körbejártam a kisváros központját. Bementem a könyvtárba, és mint rutinos norvég-könyvtárlátogató azonnal az iránt érdeklődtem, hol az internet? A könyvtáros hölgy megmutatta, elküldtem a szememről készített fotókat a Szemklinkára, küldtem egy rakat fényképet az asszonykámnak azzal a céllal, hogy megint együtt nézzük őket. Ja, köztünk a mobil hálózat teremt kapcsolatot, és két komputer képernyőjén ugyanazok a fotók. És így olyan az ember érzése, mintha nem is lennék a hajón... De itt vagyok, hogy a fene egye meg, ahelyett, hogy nyugdíjaskodnék. Na, van még két évem.
Körbevideóztam a várost, fotókat is készítettem, majd a tengerparti bejáraton bejöttem, így nem kellett még egyszer megkerülni a várost.
Este beszéltem a családdal, Nimród egészen feldobódott, hogy ugyanott jártam, ahol ő is eltöltött egy napot, így aztán a bennfentesek hozzáértésével mondtuk:
- Tudod, a városkapunál...
- Kore felesége ott árulja az epret...
- A kis folyó hídján...
- Elmentél a templomig?
És így tovább. Kicsit olyan az ilyen beszélgetés, hogy meg akar az ember győződni, hogy a másik is ugyanúgy élvezte-e a látványt, mint ő?
Délután négykor eljöttünk. Nimród azt taglalta, hogy Hoyangernek különleges klímája van, ott sokat esik az eső, amikor a Sognefjordban süt a nap, és ez így is lehet, de most ellentétes volt: a kikötőben száraz, kellemes idő, a fjordban köd, eső, szél, ramaty idő, csak a hóbuckák között csicsergő jegesmedvék hiányoztak.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 21. kedd, úton. Ha ez tavasz, akkor úgy kell nekünk... Hallom a Kossuthon, hogy havazás várható meg minden.
Nem tudom, miért van, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a választást az MSZP nyeri, mégpedig teljesen simán, erőlködés nélkül. Csak a Kossuth alapján mondom, ők pedig igyekeznek pártatlanok lenni. Ha az ellenzéknek van hír értékű megmozdulása, akkor idézi a kormányoldal véleményét, és fordítva.

Március 22. szerda, úton. Hallatlanul élvezem a beszélgetéseinket a barbával. Teljesen mindegy miről beszélünk, minden témát körüljárunk, és ezalatt kialakul bennem róla egy elképzelés, hogy milyen ember.

A barbáról

Ami teljesen szokatlan, és először találkoztam vele az, hogy nem érzi magát németnek, hanem "európainak" vallja magát. Neki Deutschland nem "Vaterland", mindenütt otthon érzi magát Európában, mindegy, hogy Olaszország, Litvánia, Anglia vagy Finnország. Kérdeztem, hogyan viszonyul a lengyelekhez, hiszen az apja lengyel volt.
- Sehogy - mondta akkor, és ezen meglepődtem. Most azt látom, hogy egyáltalán nem szereti őket, sőt, kimondottan rossz véleménye van a nemzetről, ez is nyilván a gyermekkor hozománya, amikor - szerintem - üldözhették őket (a korábbi földbirtokosság nem volt jó ajánlólevél a Lengyel Egyesült Munkáspártba), aminek az eredménye a Németországba való futás lett.
Viszonylag jó nyelvérzéke van, mindenféle nyelvbe belekap, angolul eddig a legjobban beszélő tengerész, akivel találkoztam. Írtam már, hogy ő a világot csak az anyagiakon keresztül szemléli. Ez így nem igaz, meg igaz is. Azt hiszem, alapjában véve egy szerencsétlen sorsú pasas, aki az akaraterejével fel tudott vergődni, viszonylag magasra, de a saját szemében mindenképpen olyan szintre, amivel meg van elégedve. Ez az európaiság a németség helyett egy szerencsétlen és nagyon szomorú gyermekkor által kiváltott dac lehet. Ugye ő Gdanskban született. A nagypapa szerinte: "fucken rich man" volt, azaz hihetetlenül gazdag lengyel földbirtokos, aki mindenét elvesztette a második világháborúban, hiszen a szovjet testvér rátenyerelt fél Lengyelországra, és a birtokaik keleten voltak, így a semmibe tűntek. Gdanskban már szegények voltak, a kőműves papa valamikor 56-57 telén menekítette ki a családját Németországba. A nagyobbik fiú lengyel iskolában kezdett, az beszélt lengyelül, de ő egy kukkot se tud, hiszen otthon német volt a családi nyelv.
Persze ez a kimenekítés sem volt olyan egyszerű, tipikus történet a szocializmusból: a kitelepülő vonatról a papát a lengyel elhárítás levette azzal, hogy két papírt alá kell írnia, és a család többet nem látta őt. Csak a halálhírét hallották 1974-ben. A mama utolsó idős terhes volt az ötödik gyerekkel, a kislány már Németországban született. A mama mészárszéken dolgozott, kimondott szegények voltak. Az iskolában a társak utálták a keleti-menekültet, és a tanítójuk se szerette. Azt mondja, hogy a gettóban nevelkedett, az iskola után tengerésznek ment, majd miután pénzt gyűjtött elvégezte az akadémiát. Hamar parancsnok lett, és megmaradt függetlennek, nem kötelezte el magát egy céghez se. Anyagilag hamar egyenesbe jött. (És úgy látom, ért is a pénzhez.) Polgári jólétet teremtett magának, hát természetes, hogy állandó beszédtéma nála a vagyon, a pénz, az üzlet, hiszen mindent magának köszönhet, a felemelkedést onnan, ahol sokaknak a sorsa csak bukás volt.
Én úgy érzem, hogy mivel Lengyelország elüldözte és Németország sem "nevelte", hanem ahol lehetett ott "betartott" a srácnak, ezért lett belőle meglehetősen liberális felfogású európai polgár. Volt egy beszélgetésünk a rasszizmusról, amikor elmondtam, hogy sose lehet megszüntetni, mert az ember alapvető természete a "falkához való tartozás erősítése", és ennek határozottan ellentmondott, mert minden ember egyenlő. (Ez persze teoretice igaz is, és könnyfacsaróan gyönyörű, miként a kommunizmus eszméje is az.) Kíváncsi leszek én arra a világra, ahol a liberális, zsidó-keresztény gyökerű európai (és most legyen az amerikai is európai, hogy ne kelljen a csúnya "fehér ember" kifejezést használni), rasszizmustól mentes Új Világát hogyan fogják letiporni a muzulmán és fekete fajgyűlölők. Ugyanis azokat is meg kellene ám győzni arról, hogy minden ember egyforma! Rá kéne venni az arabot, hogy ne nézze le az indiait, ne tekintse semminek a feketét, meg kéne tanítani a feketéket is arra, hogy a "fehérseggű" is ember valahol, bár igaz, hogy az emberiség bölcsője Afrika. És arrafelé nem lehet a liberális eszméket úgy törvénybe iktatni, mint a mi elaggott Európánkban (és Amerikánkban)!
Ezzel a világpolgársággal nekem általában bajom van, mert aki mindenütt otthon érzi magát, annak sehol sincs hazája. (Afféle "savanyú a szőlő" önámítás.) A vallással is hadilábon áll, ami ugyancsak érthető, ha tudjuk, hogy a mama pálcával a kezében felügyelte, hogy naponta olvassa a Bibliát. Hát ezzel a módszerrel egy értelmes gondolkodású fiatalt ebben a korban csak elriasztani lehet, nem megnyerni. Így aztán érthető, hogy úgy nyilatkozik a pápákról, a papságról, a katolicizmusról, ahogyan teszi ezt nap, mint nap. (Érdekes, a protestánsokat sose említi pejoratívan.) Ez a trauma eredménye.
És milyen érdekes: ez a liberális gondolkodású ember, amikor az istenhitről volt szó, és azt fejtegette, hogy nem érti, hogyan tudnak művelt és értelmes, nagy tudású emberek a Bibliában hinni erre azt találtam mondani, hogy Einstein is hitt istenben, akkor azonnal rávágta: igen, mert zsidó volt. E beszélgetésfordulat magyarországi értelmezése: a barba antiszemita. Na, most hogyan jön össze a kettő: a liberalizmus és antiszemitizmus?
Ehhez megint van egy megjegyzésem: az esetek kilencvenöt százalékában a Bibliával van baja, azt helyettesíti állandóan a vallás, az istenhit szó helyébe. Ugye nem kell rámutatnom arra, hogy ez annak az eredménye, hogy a mama pálcával állt mögötte gyermekkorában, és olvastatta vele a Szentírást.
Azt hiszem, az elkövetkező napok kissé húzósak lesznek. Éjjeli érkezés, kirakás Thamshavenben, éjjeli bunkerolás Kristiansundban, hajnali érkezés Sunndalsörába...
Na, majd meglátjuk.

Március 23. csütörtök, úton, Thamshaven, úton, Kristiansund, úton. Ahogyan az lenni szokott, minden másképpen alakult. Bunker csak a berakás után lesz. Éjfélkor felmegyek a hídra, a barba teljes lendületben volt, és a beszédhullám fél egyig tartott. Akkor ment aludni.

Beszélgetés a révkalauzzal

Egy ideig hallgattunk, a csönd jól esett, aztán megeredt a nyelvünk a pilottal.
Ez az a révkalauz, akinek bolgár felesége van. Már írtam róla valamikor.
Most valahogyan a történelem került szóba, és ahogyan az lenni szokott, teljesen kiszámíthatatlan fordulatot vett a beszélgetés. Onnan indultunk, hogy megkérdeztem: a norvég nevet hogyan vette fel az itteni vikingség. Nem tudta. Aztán kiderült, hogy a keresztséget 1020 körül vették fel. Szent Olaf volt, aki megküzdött a pogányokkal. Meghalt a csatában, de a keresztények nyertek. Innen minden egyszerű volt: ha a fogságba esett pogány megkeresztelkedett, mehetett isten hírével, ha nem, akkor mehetett Odinhoz, a főistenhez, mert helyben lemészárolták. Jelzem ez a legegyszerűbb elintézési módja a politikai nézeteltérések tisztázására, amit széles körben alkalmaznak azóta is, és nyilván előtte is, ennek a felfedezését nem engedem át a vikingeknek.
- Azt tudja-e chief, hogy Odin, a főisten valóságos, élő személy volt? Valahonnan keletről érkezett, több ezer évvel ezelőtt...
Hát ezt nem tudtam.
- És ami máig is rejtély a történészek számára az, hogy a viking mitológia hajszálpontosan megegyezik a göröggel, csak az istenek nevei különböznek! Vajon, mi lehet az oka?
Ez is olyasmi, amiről fogalmam se volt. Nyilván van minden nép történelmében valami megfoghatatlan rejtély, miként a miénkben is.
Innen már könnyű volt áthajózni Amerikába és megalapítani Vinlandot egy magyar segítségével.
- Amikor a vikingek partra szállta azon a területen, amit Vinlandnak hívtak, ott furcsa emberekkel találkoztak: magasak, fehérbőrűek és szőkék voltak. Hogy hova tűntek, kik voltak senki se tudja. Innen Mexikóba ugortunk, ahol a toltékok birodalma volt, ezekkel csak az a baj, hogy négerek voltak, a révkalauz valahol ezt olvasta róluk.
Ehhez nincs hozzáfűzni valóm, se megerősíteni nem tudom, se cáfolni, olyan vagyok, mint egy kiköpött kormányszóvivő, nem?
Nyilván az Amerika és Európa közötti közlekedés Atlantiszon keresztül zajlott, ezt én csak cáfolni tudom, mert a geológia mai (és szerintem ismert) álláspontja szerint földtani lehetetlenség, hogy valaha egy sziget létezhetett és elsüllyedt az Atlanti-hátság területén. Viszont hozzátettem, amit nyelvészetből tudok, hogy a baszk nyelv - ami egyedülálló Európában - szinte azonos grammatikával és szerkezettel rendelkezik, mint némely észak-amerikai indián nyelv. (Erre is azt mondták, hogy Atlantisz létének a bizonyítéka.)
Tovább mentünk kelet felé, kitárgyaltuk a Gilgames eposzt, és azt, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint Mózes, és hogy Ezsajás próféta égi szekere űrhajó volt, tehát kész tényként vehettük, hogy az ember valahonnan az űrből származik. Mert azt ugye a Berkely tudósai mutatták ki, hogy az emberiség egy asszonyra vezethető vissza, úgy 150 ezer évvel ezelőttről.
Közben megtaláltuk azt a mechanikus szerkezetet is, amit egy 4000 évvel ezelőtt elsüllyedt görög gálya roncsai között találtak és szabályos fogaskerekek voltak benne (a fogaskerék gyártásához automata gépre van szükség), valamint az özönvíz előtti iszapréteg alatt talált galvánelem is szóba került. Így aztán nem csoda, ha észre se vettük, és már Thamshavenben is voltunk.
A hajó, amelyik helyére érkeztünk, még rakodott, így aztán mögé álltunk, és fél hatkor mentem már csicsikálni.
Kirakás, és este ötkor már indultunk is.

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 17. péntek, úton, Angol csatorna. Este alig tudtam aludni, így az éjszakai őrség nehezen tellett, nagyon álmos voltam. Pedig Encsivel is sikerült beszélnem Jobourgnál. A bejelentkezés a barbára maradt, és nem emlékszem arra, hogy mikor volt olyan, hogy egy őrség alatt nem tudtam kimenni az állomás hatósugarából! Fel is hívtak, úgy három körül, hogy minden rendben van-e, mert feltűnően lassan megyünk, alig két csomó a sebességünk az utolsó órában.
- Persze, semmi baj - nyugtattam meg az operátort a jó kis meleg kuckójában, ahol minden csendes, nem billeg, nem fúj a szél. - Csak a hullámok szemből jönnek, a szél szemből fúj és a 600 KW-os főgép nem bírja a strapát. - mondtam.
- Ha nincs semmi baj, akkor oké... - mondta a gall kokasos minden különösebb meggyőződés nélkül.

Ezt már nem szeretem

Jan beindította a szarkeverést. Ment a barbához, hogy a legénység "fel van háborodva" mert Mikola jön vissza, kérdezze csak meg a chiefet. Meg Romek nem jön vissza a hajóra, ha itt lesz Mikola... (Ezt már csak azért se hiszem, mert Romek a cég többi hajóján csak gépmester (motorman) lehet, itt meg kápó (a hajó főgépe csak 600 KW és a papírja 750 KW-ig szól), hát miért utasítaná el a kellemesebb beosztást a több fizetéssel, csak azért, hogy Jan maradhasson.
A barba éjfélkor azt mondta, hogy egy kicsit eligazította a szakácsot.
Délelőtt egész kávé alatt azt hallgattam, hogy ki lett vele szúrva (ami persze igaz).
Úgy látom, a barba, annak ellenére, hogy félig lengyel származású, nem szíveli a polyákokat igazán, inkább hajlik az ukrán és orosz legénység felé. Azt mondja, hogy nyíltszívűek, a barátságot nem színlelik, mint sok lengyel (lásd Sadlót). Ebben is lehet igazság, bár több az általánosítás, ami nem jó. Hiszen voltam én remek lengyel barbával is nemcsak Sadlóval és Fronczakkal. A Petrán Maciej volt a főnököm, aki egy kiváló ember, igaz, a vezetékneve viszont Kraus...
Ami jó hírem van viszont az, hogy megváltozott az út, Sunndalsöra - Höyanger lesz (ha minden jól megy és igaz...). Jó lenne Höyangerben kimenni, hiszen a nyáron nem volt alkalmam, mert mindössze 300 tonna alumíniumot raktunk be másfél óra alatt.
Este nekiláttam, hogy kijavítsam a Tengerész szimfónia című novellát.
Baj van vele!
Ugyanis hiába olvastam át, nem kellett javítani semmit, úgy jó, ahogy megírtam. És azt hiszem - nagyképűség nélkül -, hogy nem csak jó, hanem nagyon jó! A "nem kellett javítani" azt persze úgy kell érteni, hogy átírni, hozzátenni, vagy elvenni nem kellett, mert volt persze apróbb javítanivaló, ami mindig akad, minden olvasatra.

Március 18. szombat, Doveri-szoros, Északi-tenger. Reméljük, igaza lesz az előrejelzésnek, és lecsendesedik a vihar. A legutálatosabb munkával foglalkozom: a kiadványok és térképek javításával. Bilbaóban kaptam hét darab notiszt, most dolgozom fel őket. Egyszerűen olyan lélekölő és unalmas, de legfőképpen felesleges munka, hogy képtelenség elkezdeni, és amikor kész leállni. (A felesleges jelző csak a dolog 80%-ára érvényes, mert vannak valóban fontos információk is közöttük.)

Most hajóvásárlási szakhallgatóság vagyok.

Ugyanis én nagyon szakaszerűen tudok mindenkit meghallgatni, ez onnan is látszik, hogy csak rá kell nézni a parancsnokra, hogy milyen lelkesen és milyen folyamatosan tud nekem mesélni. (Ez most egy kis öndicséret is, mert szerintem ez az ember egy busmannak is képes ugyanilyen lelkesen elmagyarázni a Golf áramlat hatását a norvég partokra.)
Szóval hajót veszünk.
Előbb eladjuk a litván földeket, de előbb megvárjuk, hogy felszabaduljanak (jövőre mindenki vehet, aki EU állampolgár), akkor az árak felmennek a csillagos égbe, kapunk érte hárommillió eurót, és kettőből lesz egy holland építésű, húsz éves hajó, úgy 4000 DWT körüli. Majd én leszek a chief rajta, a többiek litvánok, mert a Marlow-t is ki kell hagyni, így több fizetés adható a legénységnek. Azért arra rettentő kíváncsi lennék, hogy hány német vagy más EU-s állampolgár feje lesz átverve, amikor a megvett földjeiket a nevükre akarják íratni a litvánoktól (mert ugye eddig csak így lehetett vásárolni: helyiek nevére íratva).

Március 19. vasárnap, Északi tenger. Megyünk. Az idő rossz, de mennyivel jobb, és kibírhatóbb a mozgás, mint lefelé volt! Most a Lys Chrisen készült videóimat írom DVD-re, és egyúttal készítek rövidített változatokat, amiket majd kiteszek az internetre. Készítettem egy vadonatúj aloldalt a honlapomhoz, így már a 7.0-ás verziószámnál járok!
A barba délután fél négyig volt fent, és végig volt beszélni valónk!

Március 20. hétfő, Északi tenger. Benne e legrosszabb időben, de kibírható, szemből jön, így aztán csak reméljük, hogy egy nap késéssel, szerdán bemehetünk a szigetek közé.

Jan nyelvtudásáról

Amikor lemegyek ebédelni, akkor újabban lejön a barba is, addig watchman vigyáz a hídon. Ja, mert így ebéd közben is lehet dumálni...
Ma jól belelépett Jan lelkébe, ugyanis kijelentette, hogyha megveszi a hajóját, akkor lengyelek szóba se jöhetnek, mert nem jó tengerészek, hanem litvánokat (oroszokat) fog alkalmazni (meg engem, de ezt hiszem, ha látom). Ez rettentő érzékenyen érintette Jant, ugyanis van a lengyeleknek egy tulajdonságuk, ami sehol máshol nem létezik: erősen nacionalisták. És ilyenkor a nemzeti érzésbe erősen bele vagyon gázolva, amikor azt kell hallja, hogy nem jó tengerészek, ugyanis el van durranva az agyuk maguktól, hogy milyen jók. Ebben persze nincsenek egyedül. A szakmával együtt szívtam én is magamba, hogy a magyar tengerészek a legjobbak közül valók, hogy aztán a nemzetközi munkaversenyben hogyan állják meg a helyüket, arról néhány tengerészközvetítő tudna mesélni. Azt hiszem, egyik náció se jobb a másiknál, csak más.
Aztán a szakács szemére hányta az angol tudását, na ez a büszkeségének a maradékát is sárba tiporta, mert Jan szerint ő angolból kiváló, szerintem már nem, a barba szerint pedig baja van a mások megértésével, amit az ebédkor be is bizonyított.
A kaftán (parancsnok, most jutott eszembe a szleng szó, rögtön be is írtam a szótáramba) arról beszélt, hogy a volt szajúzban a nyelvekért 15 rubelt kaptak az emberek nyelvpótlékként, mire Jan azt mondta, hogy ez Lengyelországban másként van, ott a kommunista időszakban nem kellett fizetni a nyelvtanulásért. Aztán ezt még ragozta is egy kicsit, mire a barba nevetve mondta, hogy no lám, mégiscsak baja van az angol értésével, hiszen mi ketten másról beszéltünk, mint ahogyan ő értette.
Aztán van még valami.
Van egy gyarló emberi tulajdonság: ha valaki csak konyít valamihez, gyakran hajlamos az értőket, a szakembereket vizsgáztatni. Van egy szimpatikus hölgyismerősöm, aki fizika tanár, és egy villanyszerelő fiatalember előszeretettel tesz fel neki "ellenőrző kérdéseket", különböző szakkönyvekből.
Nos, tegnap az ebédnél hallgatjuk az egyik CD-t, 60-70-es évek olasz slágereit.
- A che cosa azt jelenti, hogy: hova mész... - mondja Jan.
- Nem, azt jelenti, hogy: mi ez? - mondom, mert ugye én azért beszélem (úgy, ahogy) a nyelvet.
Jan csak néz, aztán elvonult a kabinjába, és kisvártatva jött az újabb tudással:
- Facciamo conoscienza... - mondja.
Erre már az ember nem válaszol, mert ez a könyvből kiolvasott vizsgakérdése, hát jobb, meg se hallani, nem kezdeni vele bármiféle nyelvi értekezésbe, ráadásul abszolút értelmezhetetlen a mi viszonyunkban. Azt azért elmondom, hogy ugyanaz a szimpatikus hölgy angolul annyit tud mindössze, hogy: on the two side of the street there are large houses (az utca két oldalán nagy házak vannak), meg azt, hogy: how do you do Gertrude, viszont ezt nem arra használja, hogy másokat vizsgáztasson, hanem ezzel bármit ki tud fejezni, amit csak akar. Amikor tíz napig német vendégei voltak, akkor velük ez alapján csak angolul társalgott, és semmiben nem szenvedtek "kommunikációs hiányt"!

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 13. hétfő, Zorroza, úton. Na, ez is egy szép nap volt. Fél tízkor megérkezett a Germanischer Lloyd képviselője, ettől kezdve a barbának nem volt gondja, hogyan üsse el az idejét. Én a hidat felügyeltem, mert megjött az új Inmarsat-C készülék, meg a szerelők, akik valahova megpróbálják beállítani. A szerelők négyen voltak, azonnal túlzsúfolt lett a híd. De ez nem baj, sok jó spanyol kis helyen is elfér alapon megjött a radarszerelő, és kipakolt. Így, ha nem nagyon izgett-mozgott valaki, akkor úgy, ahogy elfértünk.
A radaros pasi kikérdezte, mi a baj. Elmondtam, hogy nincs kép.
- Nem jól mondja - vágott a szavamba. - Nem látható céltárgy a képernyőn. Ez a hiba...
- Nem... - mondtam, és kezdtem volna magyarázni, és éreztem, megy fel a pumpa, hiszen én tudom, mi a hiba... Aztán, hirtelen lehiggadtam. Ráhagytam, amit mond. - Az a baj, hogy mi a tulajdonossal voltunk kapcsolatban, és a jó kérdést a szerviz tudta volna feltenni... - mondtam, és ezzel egyet is értett. Teljesen felesleges lett volna kötnöm az ebet a karóhoz, hiszen ő a szakember, én meg azt hiszem csak, hogy értek hozzá valamit.
Így hiába készült arra, hogy a képernyőt kell megjavítania, magnetront kellett hoznia, de az nem volt nála, azért Santanderbe kellett mennie, így legalább egy fővel kevesebb tolongott a hídon. Délutánra már elég jól álltunk, én is átestem a GL képviselő kérdésein a biztonsági és tűzoltó berendezések kapcsán. Aztán éppen relaxtam volna egy csöppet, amikor megszólalt az általános riadó.
Hogy miért, azt senki se tudta. Nem találtuk okát, és ezért nem volt mód rá, hogy kikapcsoljuk. Ez jópofa játéknak tűnhet kívülről, de amikor ezerötszáz decibellel visít a sziréna, vijjog a duda, villog a sárga és vörös villogó, és csak gépházi fülvédővel lehet a lakótérben lenni, az meglehetősen idegesítő tud ám lenni! A dolog odáig ment, hogy a barba felhívta a tulajt, hogy szól a sziréna, és nem tudjuk kikapcsolni, mert nincs oka. Aztán vagy másfél órányi észveszejtő, agyborzoló rikács után a barba megtalálta az okot: a szerelő urak lekapcsolták az általános riasztó biztosítékát! Kedves... Jó játék hülye gyerekeknek...
A kirakással ötre végeztünk. Ekkor már dagály is volt, hát a járó majdnem függőleges volt, lejjebb kellett tenni. Gyerünk, csináld, egy rossz mozdulattal próbáltam a mozgó járót megállítani, és a jobb vállam hatalmast reccsent, éreztem, amint az ízületben elcsúszik a csont. Gondolom, meglesz a böjtje. Azért hős voltam, mert nem sírtam, csak kicsinyt vinnyogtam...
Hétkor vonult el az összes szerelőbanda, én vettem át a munkát. Nemcsak az Inmarsat C-t szerelték be, hanem az SSAS-t is. (SSAS: Ship Security Alert System, azaz hajóbiztonsági riasztó rendszer.) Ez "tenorista" támadás esetén riasztást küld a szárazföldre.
A révkalauzt fél nyolcra ígérte a kikötő, de a GL képviselője 19.20-kor még írta az éves ellenőrzés jegyzőkönyvét. Kedves, szimpatikus fiatalember volt, de szigorú, és semmit ki nem hagyott az ellenőrzésből.
Nyolc előtt tíz perccel indultunk. Nem kellett altatni.

Március 14. kedd, úton, Aviles, úton. A hajnali őrség lement, nem győztem pihentetni a lábaimat. Délelőtt érkeztünk, hátszélben jöttünk több mint tíz csomóval, előbb érkeztünk, mint terveztük.
Egykor kezdték a berakást és négyórányi munkát ígértek.
Be is tartották, ötre vége volt, hatkor már mehettünk.
Este távirat a Marlowtól: Romant április elején váltják, ennek örült a gépész. Március végén Jant is leváltják, mert jön vissza Mikola! Na, a szakács ettől kitért a hitéből, mert azt tervezte, hogy júliusig lent marad. Mondjuk én se repesek az örömtől, de csak kibírom azt a gyenge két hónapot, ami hátra lesz. Majd megmondom, hogy nekem semmi tésztát nem adhat, csak burgonyát vagy rizst, és a knödel is kizárt! Amúgy meg jó srác Mikola, jobb kolléga, mint Jan, bár vele sincs semmi bajom.

Március 15. szerda, úton, Vizcaya. Éjfélkor éreztem a vállam, egyre jobban fáj, és egyre kevésbé mozog. Most önhatalmúlag megpróbálom a Voltaren kenőcsöt, hátha használ (valamit).
Jan teljesen ki van akadva, amiért leváltják. A fiának augusztus 5-én lesz az esküvője, és azon ugye otthon kell lenni. Így viszont májusban akarják az Ultramarra beszállítani, ami nem lesz jó. Délután telexet akart küldeni Kremersnek, de a barba lebeszélte, azzal, hogy holnap beszélhetnek telefonon, és utána menjen a telex.
Délutáni kávénál torta volt, mert a barbának ma van a születésnapja.

Március 16. csütörtök, úton, Vizcaya, Angol csatorna. Kezdődik a kaki idő, egyelőre elölről jön, nem erős csak 6-7-es, és még csak lassít.

Beindult a fűnyíró

Azt hiszem, párba állhatnánk Jannal, és négykezest fűnyírózhatnánk... Pedig hülyeség az egész, az én részemről. Végül is engem nem igazán érint, Mikola egy jó srác, és a barba szerint megbeszéljük, hogyan főz, és kész, mindent készségesen megcsinál. Na, majd meglátjuk.
Viszont Jan, azt hiszem, nagyon ki van akadva szegény. Táviratozott a Marlownak, hogy teljesen belerondítottak az eltervezett programjába, csak úgy hajlandó bármibe belemenni, ha augusztusban otthon lesz. Már reggel nyolckor elküldette az üzenetet, azóta óránként jár fel, hogy mi a válasz, persze van minden, csak az nem.
Azt mondja a barba, hogy valószínűleg Karmöy - Gaeta lesz az út. Ehhez csak annyit, hogy ez kiváló lenne, de előbb Sunndalsöra kell nekem, és utána mehetünk akárhova. Mondjuk két ilyen út, és én is várhatom a váltásom.
Ja, a fűnyírózásomban a Marlow is helyett kapott, mert jól kiosztottam őket magamban, ha le akarnának váltani előbb. Két oka is van: a nyári program, amit elterveztünk az asszonnyal, és a másik, hogy ezzel a barbával szanatórium Sadlóhoz képest.
Remélem, semmi olyasmi nem jár az eszükben, hogy engem is lerántanak innen előbb.
Este a barba hozza Jan tengerészkönyvét. Ugye mindenki emlékezik, hogy amikor megjött, az első volt, hogy körbekürtölte a hajót, hogy megvan a harmadik tiszti képesítése. Én meg fűztem az agyát, hogy menjen nagy hajóra, mert itt, coasteren nem kaphat tiszti beosztást. A válasz az volt, hogy a Marlow nem ad nagy hajót, és csak szakácsnak alkalmazza.
Nos a tengerészkönyvében ott van, hogy tavaly nyáron, nyilván a tanfolyam befejeztével, beszállt egy hajóra harmadik tisztnek, és egy hónap múlva már egy másik hajón volt, szakácsként. Így hát megvolt a lehetősége a tiszti karrierre, de nem tudott élni vele, nyilván csinált valami marhaságot, vagy általában nem alkalmas tisztnek. Nem tudom, mi az igazság, és nem is kérdezek rá, mert minek hozzam lehetetlen és kellemetlen helyzetbe, nem igaz?

Nézzéteka bilbaói videót!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 8. szerda, úton, a Nemzetközi Nőnapon. Isten éltesse a hölgyeket! És ne csak ezen a napon! Semmi hírünk a kirakás menetrendjéről, így csak megyünk bele a vakvilágba, péntek reggel hatkor érkez(het)ünk.

Március 9. csütörtök, úton. José nagy napja volt a tegnapi: a Benfica kiverte a Liverpoolt a BL-ből. És Josét nem érdekli más, csak a Benfica. Ez persze nem így igaz, hanem úgy, ahogyan ő maga szokta mondani:
- Chief, ha otthon vagyok, sose nézek tévét, kivéve a híreket, és a labdarúgást. És ha a Benfica játszik, azért minden követ megmozgatok, hogy láthassam.
De a mai nap mindenkinek a napja! Ugyanis az ügynökség értesített, hogy pénteken csak délután mehetünk part mellé a magas vízzel, és így csak hétfőn fejezik be a kirakást. Tehát a hét vége a miénk Bilbaóban! Ennél jobb hír nem is kell! Most majd óvatosan kell kimennem, vigyázva arra a kis 44-es piskóta tappancsaimra.
Mivel a part mellett jövünk, ezért volt vonal, tudtam az asszonnyal beszélni. Szegény érzi a melegfrontot. Mondta, hogy keresett egy hölgy a Rádióból, aki látta a honlapom, és ha hazajövök, hívjam majd fel, és szeretettel várnak a Petőfi Rádióban. Hát, ha várnak, akkor megyek!

Március 10. péntek, úton, Bilbao. (Ez persze úgy Bilbao, ahogyan Kistarcsa Budapest, mert Zorrotzában vagyunk.) Ennek az útnak is vége lett. És ez így megy, monoton egymásutánban, s csak az a lényeges, hogy hány nap van még a hazamenetelig, és egyáltalán nem izgat, melyik lesz a következő kikötő. Lehet, hogy ezzel a hajóval nem is jutok el olyan helyre, ahol még nem voltam. Kikötés után elkezdett az eső zuhogni, és kilátás sincs arra, hogy elálljon. Így aztán nagyon nem bántam, hogy nem kellett kimennem a hajónak kaját vásárolni. Ugyanis a barba ide tartalékolta a pénzt, mondván Spanyolország a mennyország, itt aztán olyan olcsóság, van, hogy na!
Na, szóval nem.
Drágább, mint Olaszország, pedig az se nem piskóta! Ugyanez vár ám ránk is, ha bevezetik az eurót, aztán sírhat a sok vékonypénzű, hogy nem ezt ígérték! Addigra én is nyugdíjas leszek, bőven benne a nyugdíjas években, így aztán... na, ne siránkozzunk, hanem dicsérjük a kormányt, hogy csúszik a bevezetés határideje.
De enni kell, hát muszáj volt megpakolni a kosarakat az egy eurónál is drágább krumplival, meg a sok mindenféle és szükséges kajával.
Addig, amíg ők vásároltak, kimostam. Három eresztésre sikerült is, hiszen Livorno előtt se lehetett már használni a mosómasinkát, és így aztán feléltem az összes kék-, fekete-, és fehérneműt. A barba holnap akar venni, remélem, itt sikerül, nem úgy, mint Livornóban. A szememhez az ügynök orvost ígért mára, de nem jött össze (mert kórházban ügyel), így holnap tízkor lesz szerencsém megismerni.
Este tizenegyig téptük a szánkat a szalonban. Jan vett "vörösbort", azért az idézőjel, mert a bort csak idézi, valami ocsmány borzadály volt papírdobozban. Vesztemre kértem egy kicsit, hát kaptam egy nagy bögrével... Csak a tisztesség kedvéért ittam meg. Azért ez a spanyol "bor" a nyomába se ér bármelyik magyar asztali bornak!

Március 11. szombat, Zorrotza. Ami spanyolul Zorroza, ugyanis a "tz"-s név az eredeti baszk, lévén itt Baszkföldön vagyunk. Nem húztam fel a mobilon a vekkert, de így is hatkor ébredtem. Gyorsan kisikáltam a fürdőt, hátha a doki tiszteletét akarja tenni benne egy kézmosásra...
Szép ramaty időnk volt egész nap. Nem hittem, hogy eljön az orvos, de féltizenegykor megjelent. Megnézte a szemem sarkát, elcsodálkozott a fotókon, amiket készítettem, és felírt egy szemkenőcsöt. Közben telefonozott is, és ettől kezdve erős elhatározásom kerekedett, hogy a kezére ütök, ha a szememhez nyúlna. Igen, mert duma közben a mutatóujjával szépen letisztogatta az edzőcipője orrát.
Az, hogy egész nap zuhogott nem zavarta a barbát abban, hogy kimenjen vásárlandani. Vett a hajónak egy mosógépet, egy mikrohullámú sütőt, egy elektronyos vízmelegítőt és egy DVD lejátszót. Este azt hallgattam, hogy melyiken mennyit spórolt a vállalatnak. Utána a szakáccsal és Romekkel még kétszer fordultak, na nem mosógépért, hanem élelmiszert vettek.
Én, meg amíg a frontot tartottam, szépen kipucoltam a kabinomat, kimostam a mindenemet, de még a téli anorákot is (kétszer), hogy a norvég időjárás ne tudjon meglepni. Ennek a házőrzésnek az lesz a következménye, hogy holnap, amikorra is az időjárás-jelentésben szép időt jóslottak, kimegyek Bilbaóba. Az ürügy az, hogy í-mélben fényképet küldjek a szemorvosnak a szemem sarkának az állapotáról, de amúgy videózni akarok, mert két, vagy három éve, amikor itt voltam (úgy, hogy ki tudtam menni), nem volt alkalmam.

Március 12. vasárnap, Zorroza - Bilbao. Tíz körül indultam neki a városnak. Előbb Zorrozában kerestem internetet, de mindenütt azt a választ kaptam: - Vasárnap zárva... talán Bibaóban. Akkor gyerünk Bilbaóba. Eltökélt szándékom volt, hogy előbb internet, és csak utána más. A buszon vettem észre, hogy a mobilom a töltőn hagytam. Telefonkártyát kell vennem, mert az asszony biztosan keres, és nem tudja elképzelni, hol lehetek!
A tizennyolcas busz a Guggenheim múzeum előtt állt meg, hát nem lehetett kihagyni, nem lehetett nem leszállni, és videóra venni. És ami a fő, a híres posztmodern építészeti remek mellett találtam egy turista információs irodát, nyitva!
Egy kedves kislány volt szolgálatban, de nem sokat tudott segíteni.
- A könyvtárakban van ingyenes internet... - mondta sajnálkozva -, de azok vasárnap zárva vannak.
- Én fizetőst keresek - mondtam.
- Ó, az itt van szemben, a gyorsbüfében.
Már indultam volna, amikor még megkérdezte: - Hova való az úr?
- Magyar vagyok - válaszoltam, és bekerültem egy nagy könyvbe.
Gyerünk át a szendvicsfalóba, hát tele van terminállal, de nincs egyikhez se floppy egység, nem tudom a képeket elküldeni az orvosnak. Hát visszamentem.
- Nem sikerült? - kérdezte a kislány. - Akkor próbálja meg a szomszéd utcában, ajánlotta az egyik kolléganője, vagy a vasútállomás első emeletén.
Kaptam térképet, bejelöltek rajta mindent.
- Még mindig magyar vagyok... - mondtam búcsúzóul.
A szomszéd utcában az üzlet persze zárva. Gyerünk az állomásra. Közben találtam egy irdatlan magasra nyúló karú autódarut közel az állomáshoz az egyik építkezésen. Bementem a vasút csarnokába, de azt hittem eltévesztettem az épületet, mert táncolók sokaságába botlottam a nagy csarnokban. De nem csalás, nem ámítás, a népek ott lejtették a tangót, meg a spanyol táncokat, szépen keringtek körbe-körbe. Videóra való látvány!
Az internet café persze vasárnap zárva.
Feladtam.
Telefonkártya volt, így felhívtam az asszonyt, és sikerült megnyugtatnom, hogy nem vesztem el.
Gyerünk egy kis városnézésre. A környéket ismertem, átmentem a folyón, be az első szálloda recepciójára: - Internetet keresek... - mondtam, mert úgy látszik, mégse adtam fel...
Megmondták, hogy a posta után találok.
Nyilván vasárnap zárva, gondoltam, de azért elbandukoltam. És kérem, láss csodát, nyitva, négy számítógéppel, és az egyik szabad. Rögtön beültem, elküldtem az í-méleket és a fotókat (az asszonynak is küldtem magamról), neteztem egy kicsit.
Azt hiszem a gmail-es postaládám törölték, ez egyszerűen őrület, hogy nincs elfogadható ingyenes szolgáltatás sehol... Pedig most gondosan ügyeltem arra, hogy legalább minden második hónapban belépjek. És tessék!
Internet után séta, majd vissza az állomásra, próbáltam az asszonyt hívni, de nem sikerült, biztos valami gubanc lehetett a nemzetközi vonalban... Ezután be a hajóra, a hat tízes vonatot értem el, fél hétkor már vacsoráztam.

Most sikerült kitennem a videót, amit ekkor készítettem! Nézzétek!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Március 3. péntek, úton. Na, kérem, ha bál nem is volt, de teljes díszkivilágítás igen, és fél kettőig tépte a száját a barba, ami nem volt ellenemre, mert így jobban telik az idő.
Délben viszont nagygyűlésre érkeztem. José és Vincente is a hídon volt. A barba valamit magyarázott, ezért rákérdeztem, hogy mit dolgoznak, mert bár a munkát a parancsnok adja ki, de ugye, ezt nekem kell adminisztrálnom.
- Egész délelőtt itt voltunk, chief! - mondta José. - Reggel nyolckor elkezdett beszélni, és nem tudtunk elszabadulni, a captain azóta szóval tartott minket.
Ezt el is hiszem, nem kellett sokáig győzködni. Éppen valami enciklopédiában kutakodott, és amikor megtalálta, amit keresett, büszkén mutatta:
- Chief, ez a szarvasfajta rólunk, a családunkról van elnevezve! - és éreztem a hangján, hogy most ő igencsak büszke.
Én viszont arra vagyok büszke, hogy két fiam van rólam elnevezve, mert ez sokkal többet ér!
Megpróbáltam kiszedni belőle, hogy hányszor nősült, mert ugye a húsz évvel fiatalabb feleség nyilván nem az első lehet.
- Volt egy hét évig tartó kapcsolatom, és a mostani már nyolc éves.
- A feleségével...
- Nem vagyunk megesküdve. Akkor adót kell fizetnem.
Nocsak. Nem is tudtam, hogy a német állam még feudális és a házasságkötést adóztatja. És lehet, hogy a kancellár él az első éjszaka jogával? De aztán kiderült, hogy a barba csak a bevétel és profit, a jövedelem és haszon, meg pénz és euró-dollár-márka oldaláról tudja a világot szemlélni, így aztán most Angliában él (van az állandó lakcíme), előtte Szentpéterváron volt, előtte Litvániában, előtte Lagosban. Ahogy változnak az adózási (személyi jövedelemadó) törvények, úgy vándorol az állandó lakcíme, annak ellenére, hogy mindig Németországban tartózkodik. Angliában a tengerész nem adózik, ha hat hónapot külföldön volt, de ha megnősülne, akkor a német törvények szerint adóznia kellene a jövedelme után. Ilyen egyszerű a kérdés, hogy házasság vagy együttélés...
Gyerek meg azért nincs, mert nagyon drága a felnevelése.
Máskor meg arra panaszkodik, hogy a macskaeledel is drága, de úgy látom, arra nagyobb szükség van, mint utódra. Ez persze teljesen magánügy.
Viszont jó a humora és szeret marháskodni. Elmesélt egy sztorit: egyszer három-négy napos borostával, melósruhában, a zsebében egy sörösflaskával bement egy elegáns férfiruha üzletbe, levett egy méregdrága inget, és fizetni akart az arany Visa kártyájával.
- Chief, azonnal ott volt mindenki, a rendőrség, az üzlet tulaja, a security, és mindenáron azt akarták kideríteni, hogy hol loptam a hitelkártyát! Aztán amikor kinyomozták, hogy nincs mese, ez bizony az enyém, akkor jöttek a sűrű hajlongások, és bocsánatkérések, ami persze nem nekem, hanem a bankban levő pénzemnek szólt, mert sosem az ember számít, csak a hitelkártya!
Ez nyilvánvaló. Még egy elsőosztályú uniós állampolgár esetében is, mint amilyenek a németek. Mert nyilvánvaló, hogy mi, a sárból, koszból, kommunizmusból szalasztott keletiek legfeljebb másodosztályúak vagyunk, de inkább harmad... Nem is magammal hasonlítom össze, hanem, hogy egyértelmű legyen, nézzük mi a különbség egy német és egy lengyel között: Dariusz fizetése kétezer ötszáz euróval kevesebb, mint a mostani parancsnoké. A végzettség, a képesítés azonos, a cég, amelyik a fizetést adja azonos, és a munkaközvetítő is azonos (Marlow), és uram bocsá', a munkakör is.
Az értékbeli különbséget a nemzetiség, a németség adja. Így aztán az efféle süket, hazug dumával, hogy nemre, fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül... meg demokrácia... meg emberi jogok... meg unió... el lehet ám tolni a biciklit a jó büdös francba!

Március 3. péntek, úton. Ez nem is az Atlanti, oszt mégis olyan szomorkás lett az idő, hogy nem győzzük a fejünket kapkodni a felcsapódó hullámok elõl. Megette a fene ezt a telet!

Március 4. szombat, úton. Megyünk, bár elég ramaty az idő, hajnalban a sebességet is le kellett csökkentenem. Érdekes: Dariuszhoz képest hatalmas a "lazaság", semmi se párhuzamos, semmi se sarkos, mégis megy a hajó, mindenki jól érzi magát. Lehet így is hajózni. Ki hinné?

Március 5. vasárnap úton, Alboran tenger. Éjfélkor belépek a hídra, hát a magyar himnusz fogad. A parancsnok valamilyen enciklopédiából előbányászta a magyar ismereteket, és ott van a himnusz is. Ebből az enciklopédiából érdemes tanulni a mi történelmünket! Ugye a "Jahrhundert" évszázadot jelent. Nos ezek szerint a magyarok az 5 században jöttek el Etelközből, a harmadikban hagyták el Levédiát. És persze az első ismert királyunk Attila volt.
Hiába mondtam, hogy a hivatalos történelem nem ismeri el a magyar-hun azonosságot, a barba csak nézett megrökönyödve. Viszont nem ismeri Heribert Illiget se, így felírattam vele, hogy nézzen a neten utána. Ha eddig volt fogalma a német történelemről, akkor most jól össze lesz zavarva...
Délután végre jó lett az idő, de ez nem annak köszönhető, hogy a szél alábbhagyott, hanem behúzódtunk a spanyol partok alá.

Március 6. hétfõ, úton, San Vincente körül. A szoros másik oldalán szép idő van, nocsak, ilyen is megesik velünk? Ebben csak az a rossz, hogy a tengerész babona azt mondja, hogy a jó idő azért rossz, mert utána csak rossz jöhet...
Tegnap Romek mutatott két hatalmas szívet. Ezt az iker unokáinak készíti. Egy keményebb borító színes magazinból kivágva, beragasztva írógéppapírból egy betét, amit telerajzolt. A tetejére két mosolygós halat, mivel az ikrek Halak (március 5. állítólag a Halak jegye). Alá egy torta, öt gyertyával, s jókívánság. Körben sok-sok apró szívecske... Mit mondjak, nem viszik majd képzőművészeti kiállításra, de a kislányok tudni fogják majd, hogy a nagypapa gondolt rájuk, napokig dolgozott ezzel...
A gépész nagyon ügyeskezű. Amikor Dariusz elment, faragott neki fából egy halat, van róla fényképem is. És emellett állandóan vigyorog, mosolyog, és Istvankunak hív, és mindent megjavít. Sajnos a vállamat nem tudja megreparálni. Elkapta a reuma, nem tudom emelni, még megmozdítani is nagy kín. A barba adott Voltaren kenőcsöt. Még nem próbáltam, remélem, valamicskét azért használ.

Március 7. kedd, úton a portugál partok elõtt. Délben volt vonal, ezért nagyon nem voltam hajlandó a barbával társalogni, mert egyébként fél kettő körül szokott leereszkedni a hídról, mindegy, éjféli vagy déli őrségváltás van.Beszéltem az asszonnyal, nagyon nem tetszett neki, amit a viharokról írtam a levelemben (illetve naplóban), de azt azért nem mondta, hogy intézkedik, hogy ne legyen többet...
Mikola jelentkezett! Esemest írt a barbának, hogy jönne vissza. Ettől én teljesen berezeltem. De nem kellett aggódni hosszan, mert Jannak esze ágában sincs hazamenni, így a barba visszaírt, hogy nem tud semmit intézni. A parancsnok szerint jól főz, és jól gazdálkodik, ehhez csak annyit, hogy nem vagyunk egyformák. Azt hiszem, hogy ezzel el is lehet felejteni, mert most majd behajózik valahova, és akkor már nehéz lesz kifognia, hogy ugyanez legyen itt a barba. Azt hiszem, hogy otthon (Ukrajnában) működik a korrupció, és ha valahova menni akar, akkor tejelni kellene. Ha viszont kérik a hajóról, akkor minden rendben. Persze ez csak elmélkedés (és az is lehet, hogy kicsit rosszindulatú, előítéletektől sem mentes, és így tovább...).

Dariuszról

A barba mutatta a "Confidental report"-ot, amit Dariusz a havi postába tett. Ez afféle "mosolycsekk", a parancsnok véleménye a személyzetről, szakmai, emberi, egészségi, meg mindenféle szempontból, és a Marlow ez alapján minõsíti az embereit.
Az a nagy harci helyzet, sikerült mindenből "rontanom" az év vége óta. Ami leginkább nevetséges az, hogy az angol kiválóm leromlott másfél hónap alatt a mindössze jó szintre (hiába, ebben a korban az ember már butul, még akkor is, ha minden nap használja a nyelvet), és a személyes kapcsolataim se érdemelnek már kiválót, hanem csak jót. Ugye az természetes, hogy különböző emberek a nyelvtudásom különbözőképpen értékelik, de ebben változás csak felfelé képzelhető el ugyanannál a parancsnoknál! Mást ne vegyünk, mert ez a két dolog az, amiről másnak is lehet mérvadó véleménye, az hogy szakmailag is romlottam, azt más nem "láthatja", csak a barba. Lehet, hogy mindez nem tűnik nagy dolognak, de az biztos, hogy alkalmas arra, hogy valakinek jól "alávágjanak", belerondítsanak a karrierjébe. Ha fiatalabb lennék, és lenne parancsnoki ambícióm, akkor most sírnék dühömben.
Most az a kérdés, hogy mit mondjak?
Dühöngjek? Szentségeljek? Szórjak átkot rá?
Talán az a legjobb, ha azt mondom, hogy sajnálom ezt a szerencsétlent. Hiszen engem csak a Marlow előtt tud lehúzni, és "alám vágni" ám ezzel a saját emberségéről állított ki bizonyítványt. Amikor január 27-én összezördültünk, akkor azt írtam, hogy hiszem, ha látom, hogy "elfelejtette". Hát most láthatom, hogy csak szembe mosolyog, a hátamba kést kíván.
Én azért vagyok nagyon szomorú, hogy amikor leírtam a kételyem, igazam volt.
Ezután azt tudom tenni, hogy elkerülöm, ha lehet, vagy ha találkozunk, akkor vigyázok arra, hogy a hátam mögé ne kerülhessen.
De azért elgondolkoztam azon, hogy karácsonykor ez az ember szentképet osztogatott imádsággal és kihajózásakor kaptam tőle hármas csókot hátba veregetéssel, ami a szlávoknál a barátság jele.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

M/V ISARTAL

Február 28. Húshagyó kedd, úton, Porto Torres. Háromnegyed kettőkor keltett. Négy és fél órát aludtam, frissen ébredtem. Kávét készítettem, megyek fel a hídra. Azt hittem, a barba bálozik, mert teljes díszkivilágítással várt.
- Jó reggelt! - köszöntem illedelmesen.
- Su pasaporte, por favor! - kéri a barba az útlevelem vigyorogva, és sísapkában.
Azannyát! Ez az azért nem semmi! Kőkemény őrség átadás-átvétel lesz, ha útlevél is kell hozzá. Ennyire azért nem volt szigorú Dariusz se!
- Aquí lo tengo - mondanám, ha nálam lenne, de nincs, ezért szégyenkezve hallgatok. Viszont mondja a barba, helyettem is, azaz mutatja, hogy itt van az övé, pedig nem is volt nála. Ilyen "hazudós pasi".
Ja, akkor meg az olasz-spanyol határon vagyunk, és a határőr elbújt a GMDSS pult alá, azért nem látom. Megyek a kis asztalkához, hogy letegyem a kávét, de nem tudom, mert tele van magnóval, spanyol nyelvkönyvvel, francia szótárral, fejhallgatóval...
Mielőtt elment volna, lekapta a fejéről a sísapkát, és mutatja a búráját:
- Magam nyírtam meg magam! - dicsekedett, bár nem nagyon volt mivel.
Nos, ez meg is látszott, ennél rondább csak én voltam, miután Romek ollója alól kikerültem. Ezért aztán jó szívvel ajánlottam a gépészt, hogy ő majd megigazítja a lépcsőket...
Nem tudom, emlékszik-e valaki a Niklason írott Naplómra, azon a hajón voltam három hetet Lojzi kapitánnyal, hát kinézetre, megjelenésre D. kísértetiesen hasonlít rá. Na és abban is, hogy reggel nem tudtam lelket verni belé, negyed kilenckor ette fel a fene a hídra, hóna alatt az olasz nyelvkönyvvel és kazettával - így legközelebb az olasz-olasz határon találkozhatunk... -, s ettől kezdve be nem állt a szája, alig tudtam fél kilenckor elszabadulni azzal, hogy megyek aludni.
- De ne sokat! - búcsúzott.
Persze, délben szokás szerint fent voltam. Ha a dolgok ezentúl is így mennek, ahogyan eddig, akkor az őrségváltásra ezután nem azt mondjuk, hogy hatkor, vagy délben van, hanem hat és hét között, vagy déltájt... Ugyanis tizenkettőtől fél egyig tépte a száját, és majdnem elrohant egy befejezetlen mondat közben. Alig tudtam rákérdezni, érkezés előtt hány perccel hívjam fel a hídra.
- Minek?
- Horgonyt dobni.
- Miért, egyedül nem tud?
- De.
- Akkor nem biztos, hogy feljövök.
Azt nem lehet mondani, hogy kimondott Dariusz mentelitású.
Ja, délben azt is elmondta, hogy ez volt Dariusz második parancsnoksága. El is hiszem, és igazándiból nem értem a lengyelt, minek festette magát, mindenféle mellébeszéléssel a témában. Na, mindegy. Megjöttünk. Ledobtam a horgonyt. Lementem vacsorázni.
Vacsora közben végig bizniszelt. Azt magyarázta, hol milyen befektetései vannak, nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus volt.
Hét körül készült fel a hídra.
- Akkor éjfélkor megyek - mondom neki.
- Nem kell, majd ledőlök, és alszom odafent. Maradjon, és ha kell, akkor hívom. Holnap úgyis egész nap rohangálnia kell.
Ezt nem sok barbától kaptam meg eddig!
Este kézzel mostam, mert a mosógép tíz napja összetörte magát, majd Bilbaóban veszünk csak. Utána még egy kis komputer, de nyolckor a főnök beült a kabinomba, és csak negyedtizenegykor ment el.

Március 1. Hamvazószerda, Porto Torres, úton. Hajnali fél hétkor ébresztett. Horgonyhúzás, manőver, kikötés. Kikötés után azonnal raktárnyitás, majd shiftelés hátra 100 métert. Ez is jellemző ám a digókra! A parton egy nagy kupac anyaföld, ezt visszük "nyers agyag bentonit" néven Bilbaóba. Berakás előtt kérdem az ügynököt:
- Draft survey lesz?
- Nem. Sokkal egyszerűbb a teherautók mérlegelése alapján kiállítani a fuvarlevelet. Itt pontosan 3550 tonna rakomány van. Berakjuk mindet, és mehetnek.
Tiszta sor, nem? Mint később meglátjuk, hogy nem, mert ez is olyan digós fogás volt.
Délelőtt nyomtattam a hó végét. Tizenegykor megjelenik két elegántos, suhanc korabeli, ifjú titán, mint PSC tisztek. Hoppá! Amióta hajón vagyok negyedszer kapunk Port State Controllt, azaz ellenőrzést! Ez volt az, ami minden kikötői érkezés előtt megjelent Dariusz rémálmában, és két napig nem csináltunk mást, mint csiszoltunk, írtunk, attól függően, hogy szegény feje mit álmodott, mit ellenőriztek az ellenőrök. Most érkezés előtt nem volt pánik, viszont jött a controll-officer.
Mindent megnéztek, de annyira, hogy kiszúrták: a pihenőóra nyilvántartásban két olyan napot találtak, ahol nem volt ki a napi 10 óra kötelező pihenőidő. Ez is jellemző erre az amerikai típusú, végtelenül idióta rendszerre, hogy nem az a baj, hogy nem pihentek az emberek, hanem az, hogy ez le van írva. És ezt én minden hajón így csinálom, pont azért, ha ellenőrzést kapunk, akkor mindig meg lehet kérdezni: miért nem baj, hogy a hajón nincs elég ember a munkákhoz?
Szóval a két ifjú tiszt úr kukacoskodott annyit, amennyi egy "jó haditengerésztől" elvárható. Tiszta lappal mentek el, azaz nem találtak semmi kifogásolni valót (ez azt jelenti, hogy nem is igazán akartak, mert minden hajón bele lehet kötni valamibe, hát nem kell azt gondolni, hogy glóriát akarok a fejünk fölé dumálni a tiszta lappal!).
Encsike felhívott, hogy a Szemklinikán a doktornő megnézte a fotókat, és azt mondta, valószínűleg röntgennel fogják elhegesíteni a gyulladt részt, mert ez sokkal rosszabb helyen van műtéti szempontból, mint a másik oldalon volt. Azt is ajánlotta, hogy kenegessem antibiotikumos kenőccsel. Az asszony már szervezte is telefonon keresztül, hogyan menjek ki megvenni egy patikában. Majd, Bilbaóban, állítottam le. De nem lehetett, mert fontos (sajna igaza van), hogy elkezdjem a kezelést.
Így aztán mondom a barbának, megnézem a gyógyszerszekrényt (szegényke nagyon üres), és ha nem találok...
- Akkor Bilbaóban orvoshoz megy és írat dupla adagot, hogy legyen a hajónak is...
Viszont találtam kétfajta szemkenőcsöt, megesemestem a doktornőnek, és hamarosan jött a válasz, melyik a jó. Éjjel belegondoltam: akár tíz éve se lehetett volna ezt véghezvinni, mert kell hozzá egy viszonylag jó minőségű digitális fényképezőgép, amelyik olyan képet tud készíteni, hogy a könnycsatorna azon kb. két milliméter szélesnek látszik, és a záróizmok, mint a kikötőkötelek, élesen látszanak. Ha kész a kép, kell internet, amit széles körben használnak, és legyen természetes, hogy egy egészségügyi intézetben minden orvosnak van hozzáférése és í-mél címe. Kell hozzá mobiltelefon, amivel meg tudom kérdezni címet, és kell hozzá olyan hálózat, hogy a hajón, menet közben is használhassam. És kell hozzá internetcafé, ahonnan elküldhetem (ma ez a szűk keresztmetszet, mert egy külföldi elég nehezen akad rá!). Mindez 1996-ban nem állt még rendelkezésre. Ez tulajdonképpen semmi más, mint információáramlás, és tíz év alatt a sebessége ezerszeressé - ha nem jóval többre - nőtt! Ez is valami fantasztikus ám korunkban!
Innen már csak a rakodás befejezésére kellett várni. Ez valamikor hat körül következett be.
Ez se úgy ment, mint Dariusznál. (Még elég friss az emléke, hát nem véletlen, hogy mindent ahhoz hasonlítok, hogy nála hogyan volt.) Tíz centis fartrimmet akartam beállítani, mert a barba azt mondta, hogy annyi trimmel megyünk, amennyit akarok, csak ne legyünk orron. Nem ám, mint a hülye Fronczaknál, akinek dunsztja nem volt a hajó optimális úszáshelyzetéről, és gondot csinált belőle, amikor ötven helyett negyven centi volt a rakodás végén (az is sok).
Szóval hátul figyelem a merülést, és közben számolom az átlagot, egyszer csak, hoppá! Rohanok előre. Elől hátul öt méter hatvan centi, hát már túl vagyunk rakva a nyári megengedett merüléshez képest is tíz centit, nemhogy a télihez, amihez kiszámoltuk a felvehető rakományt. Rakodás állj, rohanás a barbához. Az kijött, megszemlélte a helyzetet, és elkezd röhögni:
- Chief, ezek jól átvágtak minket!
Utána még két markolónyi anyag bejött, hogy a dőlést kiegyenesítsék, és kész.
A parton még maradt százötven tonna.
Ennyit az olasz korrektségről, hogy a parton 3550 tonna rakomány volt. A rakományfeladója ott vigyorgott egy kocsiban, a háttérben!
Raktárcsukás, eljövetel. Hát nem kellett altatódal az elalváshoz.

Március 2. csütörtök, úton. Éjjel megyek fel a hídra, hát tök sötétség van. Mi történhetett, kérdem magamtól, aztán megtaláltam a megoldást: tegnap Hamvazószerda volt, tehát kedd volt a farsang vége, a barba se bálozik a hídon. Köszönök.
- Jaj, chief, nincs egy radarunk se! - jajongott. - Ha kell egy matróz, akkor nyugodtan hívhat éjszakára figyelőnek.
Nem kértem. Helyette odaültem varázsolni a radarhoz, kettő órakor volt kép. Lehet, hogy az segített, hogy a végén jól fejbe vágtam... Reggel teljesen meg volt a barba hatva, és kifejtette, hogy csak a gibraltári átkeléstől tartott (jelzem én is), de így most már minden oké. Kíváncsi vagyok, újra beindul-e a báli szezon, meg a nyelvkurzus a hídon?
Reggel öt óra körül elhánytam magam, aztán hasmenés, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Még az ébresztőt is negyed tizenkettőre állítottam, hogy kialudjam magam rendesen. De negyed tízkor felébredtem, és a rossz gyomrom már jó volt. Nem tudom, mi lehetett.
Délben, csodák csodája, a barba beírta a naplóba, hogy hány mérföldet tett meg, és azt is észrevettem, hogy kihegyezte a ceruzát. Csak el ne kopjon a sok munkában...
Azzal ment le fél egykor, hogy ne dolgozzak sokat. Szót fogadok, elvégre ő a főnök.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 24. péntek, úton. Jelentem, nagy nap: letelt a szerződésem fele! És a másik jó hír: befejeztem a Tengerész szimfónia című novellát. Tulajdonképpen nem hosszú, mert tizenkét oldal, ez huszonnégy egy folyóiratban, vagy egy könyvben. Hallatlanul élveztem írni, és azt hiszem, elég jó lett. Egy hónap múlva előveszem, javítani, addig pedig jöhet a következő, aminek a címe: Kinek a fia? Az oroszlánosat majd utána írom meg. Megjavult az idő, lehet, hogy holnap késő délután megérkezhetünk.

Február 25. szombat, úton, Livorno. Az utolsó nap volt a kárpótlás, bár igencsak gyengécske. Olajtengeren jöttünk végig. Jobb lett volna 24 nap olajtenger, s egy nap vihar. Na, de legalább kikötöttünk, délután négykor már leléptünk. Mivel Dariusznak van egy rakat papírmunkája, ezért megbeszéltük, hogy ő marad bent, és én kimegyek, holnap viszont én tartom az ügyeletet.
A kimenetel egyre nehezebb. Köszönet ezért az idióta, semmire se jó ISPS rendszernek, csak az a haszna, hogy minden kikötőt teljesen bekerítettek, és sehol se lehet úgy kimenni, mint az ember azt hajdanán megszokta. Jó fél órámba tellett, amíg megtaláltam a kijáratot. Sikerült a lábamat lejárnom. Persze, ehhez figyelembe kell venni, az utóbbi tizenhét napban napi 98 usque 105,4 lépést tettem meg naponta. Fel a hídra, le a hídról kétszer, le a szalonba fel a kabinba háromszor egy nap, kész. És ezután gyerünk neki a távgyaloglásnak... Sikerült mindent elintéznem, amit akartam. Ha nehezen is, de találtam nyilvános internetet, onnan el tudtam küldeni a szemorvosomnak a képeket, amiket készítettem, ugyanis előjött még Dovernél ugyanolyan valami, amivel márciusban a bal szemem sarkában volt műtétem. Elküldtem Encsinek is, és most ő intenzíven aggódik. Én nem, de hát én ismerem a szembigyómat, ő csak fotón látja, ami kinagyítva elég ijesztő.
Megköszöntem Marzona úrnak a munkáját, amit a tengerész szótárhoz adott.
Bűnöztem is: vettem egy négy darabos Ferrero Rochét, és le is toltam azon nyomban mindet.

Február 26. vasárnap, Livorno. Kellemes nap. Nincs rakodás, viszont alig tudok menni. Az elmacskásodott lábaim alig visznek. Délelőtt papírmunka, mindent rendbe kell hozni, mert jön az új captain, és ez Dariusznak nagyon fontos.
Utána lemezre írtam Halász Judit számait - mert hogy néz az ki, hogy egy CD-n egy szám legyen -, ugyanis Dariusz mindig kiakad, ha meghallja az Ákombákom címűt. Azt mondja, ennél jobb zenét még nem hallott. Tény, hogy aranyos, ha még a szöveget is értené! Többször hallgatom, és a véletlen sokszor úgy hozta, hogy akkor kezdődött, amikor a barba belépett a kabinomba, és ilyenkor, amíg nincs vége, ott táncolt a gyermekzenére. Az új barba nem érkezett meg időben. Már három órás késésben volt, amikor Dariuszra rájött az aggódhatnék, és elkezdett telefonozgatni, jó nagy számlát csinálhatott utolsó nap a tulajnak! Addig-addig próbálkozott, amíg sikerült is kiderítenie, hogy a Frankfurt - Pisa járat gépe a felszállás után kigyulladt a levegőben. Münchenben kényszerleszálltak, egy másik járattal Firenzébe érkezett, és onnan busszal Livornóba. Nem irigylem! Majd tudósítok, ha kitárgyaltam vele az esetet.
Bemelegítésnek, és bemutatkozásnak szidta a német pápát, hogy a lengyel után öt lépés vissza, annyira konzervatív. Ehhez nem tudok hozzászólni, mivel nem nagyon érdekelnek a pápa és az egyház dolgai, meg nem is szerepelnek a híradásokban.
Megírtam az utolsó novellát is, az Egy oroszlánnak mindig igaza van címmel. Nagyon élveztem írni. Miután apával is beszéltem, elmondtam neki is, és megígértem, hogy elküldöm, elvégre róla és rólam szól. Be is tettem a levélbe, holnap postázza az ügynök.

Február 27. hétfő, Livorno, úton. Fél hétkor ébredtünk, mert Dariusz sikerrel beriadóztatta a hajót. Valami rossz gombot nyomott meg villanykapcsoló helyett, és ez alarmírozott, senki nem tudta, hány óra van, mit és hol kell kinyomni, hogy az átkozott sziréna kussoljon már! Utána már nem volt alvás.

Elment a király, éljen a király!

Dariusz tizenegykor ment el, de a járóról még visszajött, hogy kiadja az ukázt, kinek mikor, miért, hova telefonáljunk, mit és hogyan intézzünk. Érzékeny búcsú.
Utána a captain:
- Jöjjön chief, megmutatom a litvániai birtokaimat.
- De a telefonok... - próbálkoztam.
- Majd! - legyintett.
Megtudtam, hogy vett földeket, egy részét egy híres üdülőhely közelében, meg mittom én merre, de részletes betekintés kaptam a földhivatal által kibocsátott okiratba, ahol légi fotón voltak a telkek berajzolva.
Elmesélte, hogy amikor a volt lengyel családi birtokot látogatta meg, akkor hogy megnyugodott az idős hölgy, aki a több mint háromszáz éves házukban lakott, hogy nem kérik vissza, nem kell kimennie.
Megtudtam, hogy Berlinben olcsón vettek telkeket (a volt pártüdülő területeit parcellázták) ma már negyedmillió eurót érnek.
Ezután megmutatta a müncheni reptéren készített fotóit: tűzoltóautó, másik, még egy, egy cica így, egy cica úgy, ugyanaz a macska amúgy, egy kutya, egy kutya így, egy kutya úgy, egy kutya amúgy.
Kérdem, hány gyereke van.
- Egy kutya, egy macska... - jött az egyáltalán nem meglepő válasz. Ehhez hadd ne fűzzek kommentárt.
Aztán még duma, duma, duma, lehet, hogy társalkodó tisztnek neveztek ki, csak nem tudok róla.
Vacsora közben azt mondja: menjen feküdni, nem kell manőverre se jönni. Ez rendes.
Nyolckor viszont dörömböl azt ajtón:
- Chief, egyik radar se működik.
Ez csak neki meglepetés... Felmentem, valahogy sikerült életet lehelni a tengeribe, utána már persze manőver. Megint elátkoztam azt az idiótát, aki ilyen irdatlan vastagságú kötelet vett, mint amilyen az első springünk. Egyszerűen nem tudtuk kézzel beszedni, gépre kellett tenni. Borzalom. Manőver után fel a hídra.
- Háromnegyed éjfélkor keltsen - mondom a barbának.
- Azt bízza rám, hogy mikor keltem. Nem szeretem az ilyen merev dolgokat. Most már alig van három óra éjfélig, nem tudja kialudni magát. Mindkettőnknek az a fontos, hogy tudjunk pihenni, nem az, hogy betartsuk a szolgálati periódusokat.
- Akkor jó őrséget, viszlát pilot! - mentem le a kabinba.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 16. csütörtök, úton, Vizcaya. Nincs szerencsénk. 8-9-es vihar dühöng, alig megyünk, és az időjárásjelentés szerint romlik, 10-est ígérnek. Most van az, amikor abban bízom, hogy nem válik az ígéret valóvá.
Az időjárás után nem kapcsoltam ki, tovább hallgattam a BBC World Service adását.

Elsők vagyunk az EU-ban!

Hát kérem, ezt is megértük. Hallgatom az adást, és szó szerint ezt mondja:
- Hungary is the first country in EU... - az én keblem meg dagad, hogy no lám! Szóval a Gyurcsány kormány a csúcsra juttatta az országot...
És ez csak azt jelenti, hogy elsők vagyunk az EU országok közül! Még akkor is, ha úgy folytatta, hogy: ahol madárinfluenzában megdöglött hattyút találtak a szerb határ mentén Bács-Kiskun megyében...

Február 17. péntek, úton, az Istenverte Vizcaya! Ez egyszerűen rettenetes! Kész, kivagyok. Már nem lehet idegileg se bírni ezt a rohadt vitustáncot ebben az ítéletidőben!
Tegnap este leugrott a kávésbögrém az asztalról (az elefántbőrön semmi se csúszik meg!), feldőlt a kamillateám, és ez még hagyján, magam is feldőltem a karosszékemmel. Ez még nevetséges is lehetne, elképzelni, hogy a (remélem) 110 kilós test hogyan zúg lefelé, csak a baj az volt, hogy a kezem nem tudtam használni az esést enyhítendő. Az óriási szerencsém, hogy nem tíz centivel közelebb volt a szék a falhoz, mert így csak koppant a fejem, de ha közelebb van, a vágódástól a fej éri a falat, a test meg zuhan tovább, törhet a nyakcsigolya...
Reggel lepakoltam a szófáról, és elhagytam a karosszéket, átültem, így most a billegéssel szembe-háttal vagyok. Az meg (a karosszék) csúszkáljon a kabinban kedvére.
Hajnali egy negyvennyolckor reménykedve vártam a BBC-4 időjárás-jelentését, de mit mond: Fitzroy W/SW 7-9 azaz a körzetünkben nyugati, délnyugati 7-9 vihar tombol. Valahogyan azt a kellemes hetest nem érzékelem, egyszer, négykor 10-es írtam be a naplóba, amikor egy fürge felhő vagy 150 km/h sebességgel áthúzott rajtunk, még jobban felkorbácsolta a tengert, heves jégzivatart zúdított ránk, és az egészet kísérteties villámlással, és felhőcsattogtatással kísérte. És persze ez a fránya előjelzés holnap délig van érvényben.
Az mind marha, aki tengeren van ilyen időben! Akik itt romantikáznak, hányós vödörrel a kézben... Aki nyugdíj helyett hajóra megy... Itt eszi a rossebb, ahelyett, hogy otthon csendesen elszavazgatna arra a pártra, amelyik jobban veszi az idén a voksot...
Istenem, adj már egy kis nyugodt tengert!

Február 18. szombat, úton, Vizcaya (lásd fentebb a jelzőt), Finisterre, spanyol-portugál partok. Csak nem nyugszik, hogy a kakas csípje meg! Nem tudom, ki az a pihentagyú őrült, aki kitalálta ezt a performanszt, de eltűnhetne a balfenéken. A hajót a Niagara vízesés alá tette, mert ez már nem eső, hanem egybefüggő víz, aminek vízesésni kéne, de olyan rettenetes szél van mellette, hogy az összes víz vízszintesen kóricál, vészjóslóan veri a híd ablakát, közben óriás hullámok görögnek, rádurrannak a hajóoldalra, irtózatos csattanás, hát már vége lehetne!
Miközben ez a rohadt színjátékot figyeltem, vízhólyagot kapaszkodtam a tenyeremre. Hogyan kell? Hát így: a hajó veszettül dülöngél, tehát le kell ülni. A középső székbe ülök, mert itt a legkisebb az inga kilengése. Igen ám, de amit viszont kileng, azt nagyon gyorsan teszi, úgy mondjuk, hogy a hajó rángat. Nos, amikor a hajó nyugalomban van, jobb kézzel elkapom a műszerpult előtt levõ korlátot, és belekapaszkodom. A hajó billen balra, 110 kiló szorozva a gyorsulással (vagy valami hasonló, de lehet, hogy át kell számolni Newtonra vagy Gaussra, vagy dioptriára, mit tudom én, kérdezzetek meg egy általános iskolást...), ennyi erő hat a tenyeremre húzó irányban. Amikor jobbra billen, ugyanez, csak tolás irányban. A bőr tapad a korláthoz, az izom meg csak mozog picikét, kész a vízhólyag!

Egyszer volt egy konténer...

Aztán közben jönnek a telexek, meg Finsterre rádió kétóránként beolvassa a biztonsági közleményekben, hogy hol és mikor hány konténert vesztett el egy hajó. Az elmúlt három napban Finisterre 100 mérföldes körzetében legalább 150 konténert hagytak el hajók, az egyik egymaga 46 darabot vesztett el! Azt mondod, hogyan lehet? Na, elmondom: építenek egy hajót, valamivel nagyobbat, mint a Csepel-sziget. Csúcstechnológia meg minden a világon. Sebessége 27 csomó, ami testvérek között is 50 km/h (vízen, azannyukat!). Na, most erre a böhömre fel- és belepakolnak 6000 darab konténert. Tessék, lehet képzelődni, ha nem láttál élőben, ne is erőlködj, valami irdatlan hatalmas szerkezet! Viszont mi történik a viharban, és most az van, napok óta, de olyan, amilyet pályafutásom alatt nem éltem meg egyszer se!
Rohan a böhöm hajó 50 km/h sebességgel. Jön szembe a hullám, jó nyolc méter magas. (Ne tessék feledni: habár felül a csúcstechnika, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! - s lesz időtlen időkig). Szóval a hullám jön és istenesen orrba csapja a technikai csodát, ami ettől a másodperc töredékére teljesen leáll, de utána megy ám, mintha semmi se történt volna. De amikor megáll, a konténerek 50 km-es sebességgel akarnak továbbmenni. És persze megy is a sok eszetlen. A kötözőlánc szakad, a twistlock kitörik a helyéből, s az immár szabad konténer szépen beleballag a vízbe. És innentől kezdve, amíg el nem süllyed, ott sodródik. Sok-sok mozgékony társával egyetemben.
Na, és... nagy dolog... mondod. A biztosító fizet, az árut hála istennek le kell még egyszer gyártani, szállítani, mindenki jól járt, kész, passz.
Majdnem. Mert most jövünk mi, a kis nyavalyás coasterek, lerakva, alig másfél méteres szabadoldallal, és nekimegyünk az egyik, víz alatt sodródó negyvenlábas konténer sarkának. Az üres orrtank kilyukad, és hipp-hopp megtelik vízzel, és orrnehéz a hajó, az első hullámhegybe merüléskor átmegy tengeralattjáróba, és annyi... De ha mondjuk az egyik szárnytank lyukad ki, akkor annyiból jobb a helyzet, hogy szépen fejre áll, felborul a kis szerencsétlen hajó. Tudom, biztosító fizet, a családtagoknak is, de inkább ne!
Szóval a csúcstechnika így veszélyezteti a hajózást, és az emberi életet! Gyűlölöm a konténeres hajókat, megölik a hagyományos hajózást.

A madiarosch vacsorám

Na, de beszéljünk másról...
Este Jan, amikor megjelent a vacsorámmal, nagyban vigyorgott, úgy tette elém a tányért:
- Ez magyar étel!
- Látom! - mondtam boldogan, mert a bácskai rizses húst nagyon szeretem, és ez meglehetősen magyarosnak nézett ki. Szép pirosas rizs, benne meg barnállottak a közepes húsok, elég sokan, ahogy azt illik. Nagy örömmel kóstoltam meg.
- A nénikéd! Ó, te hétpróbás gazember, hol tanultad ezt a "magyar" kaját? - gondoltam, de közben vigyorogtam. Hiszen a paradicsomos rizst, jó sok hallal végül is meg lehet enni, nem?
A kedves Jan a tegnapról megmaradt paradicsomos halkonzervet összekeverte a főtt rizzsel, megspékelte némi csirkeszárnnyal, hogy a naiv tengerész azt higgye, repülőhalból készült, és ezt merte "magyar" ételnek hívni.
- Igen, ezt minden tengerparti magyar településen készítik. - mondtam Jannak.
- De Magyarországnak nincs tengere... - kerekedett ki a szeme.
- Na, ez már igaz. Viszont máshol nem készítjük... Mi nem teszünk bele halat - böktem ki. - Csak húst, és paprikával készítjük, nem paradicsommal. Egyébként olyan, mint a magyar, valóban...

Február 19. vasárnap, úton, portugál partok előtt. Nem akarom ismételni magam. Dühöng még, dühöng. Meg én is. És valami készülődik, mert tegnap óta azt mondja, hogy átfordul északnyugatira, csak hiába mondja, ha nem fordul...
Na, de amit ennyiszer mondanak, az előbb-utóbb bekövetkezik.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 7. kedd, úton, Mo i Rana. Jót aludtam őrség elõtt, jót aludtam őrség után, így hamar elillant a fáradtságom. Csak az volt a kellemetlen, hogy éjjel amint kiértünk a szigetek takarásából kegyetlenül elkezdtünk billegni, és amíg három után keletnek nem fordultam, lityegtünk, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Este hétkor fekvés, azt hittem, nem tudok elaludni, de aztán nem volt gond, mert minden további nélkül sikerült. Háromnegyed tízkor keltett a barba:
- Chifi, kelj fel, mert itt vagyunk. Még driftelünk, de mindjárt megyünk be.
Most tizenegy óra van, és írom a naplóm, mert nem megyünk még be. Ez azért rettenetes ennél a szivarnál.

Február 8. szerda, Mo i Rana, úton. Kikötés éjfélkor, fél egykor elkezdtek berakni. Természetesen az enyém a rakodás. Igen ám, de a barba azt mondta:
- Chifu, amikor félig beraktak, ébresszen fel.
Na, milyen rendes, nem? Hiszen mi másért, hogy leváltson. Hát nem. Megnézte, hogyan áll a rakodás, és utána félóránként kijött a fedélzetre fontoskodni. Fél tízig voltam egyhuzamban, akkor elküldött aludni, azzal, hogy kettőkor jövök.
Na, ez azért rendes tőle, nem?
És így is lőn! Bevackoltam az ágyikóba, és marhára nem kellett ringatni. Egykor felébredtem, negyed kettőkor kimásztam, lezuhanyoztam, ebéd, és húsz perccel kettő előtt a hídon voltam.
A révkalauz megmutatott három nevezetes hegyet. Az egyik az Elefánt-hegy, kimondottan úgy néz ki, mint egy elefánt, amelyik a földre kushad, maga alá húzott hátsó lábbal. A Lovunda szigetet csak akkor lehet elefántnak látni, ha kifelé megyünk a fjordból. Ha befelé, akkor egy félrecsapott varázslósipkának látszik. A másik egy király (megjegyezhetetlen nevű) feje, és valóban, megdöbbentő a hasonlóság! És végül a hét nővér, ez hét egyforma magas hegycsúcs egy vonalban, ilyesmi is ritkaság!
Persze mindegyikről készült videó.
Kiértünk a nyílt vízre, azonnal elkezdtünk billegni. És ugye ez a rakomány dög nehéz, alig van két kupac ferroszilikát a raktár alján, így aztán rángat a hajó, mint a rossz nyavalya. És ha "kis szerencsénk" van, így megy majd Livornóig. Előre borsózik a hátam.

Február 9. csütörtök, úton. Hogy teljes legyen az örömünk, éjjel felmondott a radar. Kép van, de a kezelőgombok nem működnek... És történt mindez akkor, amikor vagy negyven halásztól voltam körülvéve! Kicsit futkározott a hideg a hátamon, szerencsére a folyami radart bekapcsoltam, de ezzel meg az a feneség, hogy kilométerben mutatja a távolságot, és egyszerűen bizonytalan vagyok a távolság megítélésében. A mérföldet ismeri a rutin, s ez most nagyon idegen...

Dariusz terített betlije, szóló ásszal...

Ugye mindenki tudja, hogy mi a betli? Mikor mindent az ellenfél visz. De ha a betlizőnek szóló ásza van, akkor az esély nulla, mert azzal ő üt, de akkorát, hogy mindenki feje belesajdul, hát a betli esélye zéró, semmi, nulla, a maga legtökéletesebb nullaságával.
Szóval, amikor megkaptuk a berakási utasítást, az úgy szólt, hogy berakunk kétfajta ferroszilikátot ömlesztve, 1000-1000 tonnát a raktár elejébe és a végébe. A captain két bulkheadet fog állítani. Viszont Dariusz többször is elmondta, hogy mozgatható válaszfalat nem kell állítanunk, viszont jól le kell takarni a rakomány végét, hogy lehessen felvenni még máshol valamit.
Így is tettünk.
Az ügynökhölgy Mo I Ranában csodálkozott, hogy nem lesz bulkhead, azaz mozgatható válaszfal felállítva elől és hátul (írjuk inkább magyarul), de hát a barba az a barba, ő tudja, mit, miért és hogyan intéz. Viszont átadta a fényképezőgépét, hogy készítsünk róla fotókat. Elmagyarázta szépen, hogy ez digitális fényképezőgép, nem papírképet készít, hanem rá lehet tenni a komputerre, bizony ám! - várt egy sort, hogy emésszük meg ezt a meglepő információt -, és sokkal több képet lehet vele készíteni, mint a hagyományossal.
Kellőképpen és illedelmesen végighallgattam, és bólogattam is, és amikor megkérdezte, hogy megmutassa-e, hogyan működik, még azt is elviseltem röhögés nélkül, hadd lássa, miféle ázsiai barbárok vagyunk a kifinomult digitális technikához. Viszont az európaivá vedlett viking kalcsörből (culture) kifolyólag elemet nem hozott, így aztán azonnal le is merült a fene elegáns fotoapparátja, nem lehetett fényképezni vele. Hát mit tehet egy nomád elsőtiszt? A saját gépemmel fotóztam, lemezre írtam, és azt adtam át, amit nagyon köszönt, amikor megkapta, és szabadkozott a gyenge minőségű elemek miatt.
Szóval ma jött a távirat fél ötkor, miszerint a Lys Line elvesztett egy rakományt, mert nem állítottuk fel a válaszfalakat, és ezt elmulasztotta a barba annak ellenére, hogy erre írásbeli utasítást kapott. Erre neki semmi meghatalmazása nem volt, és soha, semmilyen körülmények között nem cselekedhet a hajóbérlő utasításaival ellentétesen!
Ezután jó utat kívántak Livornóba, aláírás Lys Line A.S.
Na, mostan... ha az aláírás a cégé, és nem a munkatárs írja alá a nevét, akkor az nem baráti, hanem teljesen hivatalos, rideg, a cég részéről jövő dörgedelem.
Hogy miért tett így Dariusz, el nem tudom képzelni. Ő, aki abszolút az utasítások embere, ő, aki attól retteg állandóan, hogy valamit elszúr, ő, aki attól tart, hogy a munkatársai hibáját is rajta kérik számon... Talán éppen ezért. Kiengedett egy pillanatra...
Azt hiszem, ez lehet ama eset, amit Encsike úgy szokott jellemezni, hogy a férfiak időnként, rajtaütésszerűen és minden átmenet nélkül, megmagyarázhatatlanul, átmennek hülyébe.
Hát, nem mondom, hogy a parancsnokon azt láttam, hogy repes az örömtől, amikor öt előtt feljött, és szó nélkül a kezébe adtam a telexet. Valószínűleg többször is átolvasta, s mert a várt dicséret helyett ezt kapta csak annyit mondott: - This is very nice... Ez nagyon szép...
Percekig bámulta, aztán elköszönt és lement. Gondolom, most fűnyírózik, és magyarázatot keres, és addig nem nyugszik, amíg el nem hiteti magával, hogy nem hibás, nem hibázott. Mert az ember ilyen: akar, és tud magának hazudni, bármilyen helyzetből ki tud kerülni saját maga előtt erkölcsi nyertesként, máskülönben nem működne a világ, tele lenne erkölcsi hullákkal, öngyilkosjelöltek rohangálnának az utakon...
És ez nem következik be, mert önigazolás mindig van! Ha nem hiszed, nézz körül dicső politikusaink között, minden pártban megtalálod őket!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Február 3. péntek, úton. Az a helyzet, hogy elfogyott az olvasnivalóm. Így aztán a komputerből előkotortam egy öt éve elkezdett, és azóta lassan-lassan írogatott fantasyt. Átolvastam, hát mit mondjak, nagyon tetszik. Csak az a baja, hogy dunsztom nincs, hogyan folytassam, és mit akartam kihozni belőle? De ettől eltekintve valóban érdekes!
Tulajdonképpen nem is könyvnek indult. Először kitaláltam egy világot, és megírtam a történelmét, ami nagyjából ezernyolcszáz évet ölel át. Ez tizenöt oldal, és inkább egy kronológia, bizonyos évszámokhoz események vannak rendelve. Utána kezdtem el a sztorit, de hiába minden, dunsztom nincs, mit akartam írni, hát hagyom az egészet, majd valamikor lehet, hogy tudok kezdeni vele valamit. Viszont az időrendet átolvasva találtam egy rendkívül érdekes időszakot, mindössze tizenkét év, és azt hiszem, hogy ebből ki lehet egy könyvet hozni.
Ezzel én igen nagy kedvvel foglalkozom, csak az a baj, hogy azt hiszem, senkinek, magamnak, mert hol tudok ehhez kiadót szerezni majdan?
Persze nem baj, mert igen jó szórakozás az egész, csak kissé fárasztó a nevek gyártása, hiszen nem használhatok semmit, ha egyszer ugye nem a Föld a színhelye a történetnek! Ettől függetlenül elkezdtem a történetet, mégpedig azzal, hogy leírom a katonai tábort, ami egy folyóparton van. Nos, írom a folyót, hát nem oda pofátlankodik egy kölyök, és elkezdett kacsázni a vízparton? De honnan szedte a kavicsokat, ha egyszer homokos a part? És egyszer elvágtatott egy lovas mellette, és már tudtam, hogy mi történt, honnan szerezte a kavicsokat, és ezzel meg is lett az első fejezet, jobban, mint ahogyan elterveztem...
Hát ez az, amit többek között nagyon élvezek az írásban.

Február 4. szombat, úton, Kristiansund, úton. Délig minden a normális kerékvágásban ment. Fél egykor pilot, utána olajvételezés, mire a kikötőbe értünk ezerrel fújt a szél, hideg volt, mint egy frizsiderben a déli sarkon. A kikötés megvolt, olajozunk. Révkalauz, indulás, és a kilátások: éjjel kettőkor érkezés Thamshavenbe.

Joséról

Amíg az olaj csordogált, kikérdeztem Josét a januári festékfelhasználásról. Kérdezzem Vincente-et, mondta. Lassan-lassan lelibeg nekem a papírtantusz, és le kell vonnom a megfelelő tanulságokat: ha két embered van, akkor ez egyik mindenképpen okosabb, mint a másik. Nos a baj, hogy úgy látom, Vincente a jobb ebben a tekintetben. Hát így állok, kérem, itt beosztott munkaerő és kollégák tekintetében.
Az alapvető baj az, hogy José nem buta, nagyon jól beszél angolul, sokszor idegesítően udvarias, de ha bármit mondok, hogy meg kell csinálni, mindig egy grimasz a jutalmam, és látom, nem szívesen indul a dolognak. Ha lehet, elsumákolja a dolgokat, és amikor kiderül, akkor levág egy negyedórás bocsánatkérő, hallatlan udvarias tirádát, viszont ettõl a dolog megmaradt Vincente-nek. Megmondtam, hogy jegyezze fel, amikor kinyitnak egy festéket. Azért neki mondom a dolgokat, mert sokkal értelmesebbnek látszik, mint a kollégája. De vagy átpasszolja Vincente-nek, vagy valóban magas neki az észmunka, mint tyúknak az ábécé.
Így most kettejük közül Vincente az értelmiség.
Pedig José az, akivel lehet beszélgetni. Olajvételezéskor, amikor az ember csak támasztja a falat, van rá idõ. A Társadalom és nyelvhasználatban olvastam a pidzsin és kreol nyelvekről. A kettő között az a különbség, hogy a pidzsin egy korlátozott lehetőségű kontaktnyelv, ami ha tovább fejlődik kreol lesz belőle, és ez már alkalmas anyanyelvnek, azaz teljes körben használható nyelv. A pidzsin nyelvek mindig bennszülött nyelvtan alapúak és európai szókincsűek. A kreol nyelvek nem ragozó nyelvek (erről kikérdezem Josét, addig én úgy képzelem a nem ragozást, mint az eszperantóban: ragozatlan szó párosul a személyes névmással).
A Zöldfoki-szigeteken a portugál a hivatalos és a kreol az anyanyelv. Ha valaki olvasta a Lys Chrisen írt naplómat, emlékezhet, hogy Vitalino azt mondta, hogy 2005. január elsejével be akarták vezetni, mint hivatalos nyelvet. Josét kikérdezve azért ez még távol van, most csak a lokálpatrióták álma. Hiszen nincs írásbelisége, nincsenek újságok, rádió és tévéprogramok anyanyelven.
Viszont ami engem is, meg Josét is meglepte (Kiss Jenőt, a szerzőt nyilván nem, mert írt a könyvben erről) az volt, hogy a kreol nyelvek nagyon hasonlítanak egymáshoz. José volt a Karib tengeren és nyolcvan százalékban megértette az ott beszélt kreolt, pedig az övé portugál az ottani francia alapú.

Február 5. vasárnap, úton, Thamshaven. Háromra el is felejtettük a manővert. Éjfél előtt egy órával hirtelen nyolc fokot esett a hőmérséklet, ezzel mínusz kettő lett, és mivel addig is esett az eső, átalakult havazássá. Az egész hajó fehér, a fedélzet nem tudott eléggé áthűlni, így aztán alul latyak van, rajta a vastag hópárna. Na ez az összeállítás úgy tud csúszni a vason, hogy minden képzeletet felülmúl!
Most manőver után írom a naplóm, fél négykor, de hát nem vagyok álmos, mert aludtam kilenctől majd három órát. Reggelizni nem megy senki, mert az általános délelőtti program az alvás. Még Little Johnt (Jan a szakács, a little a magasságára utal, mert szélesség szerint véve másfélnek kéne hívni, olyan kis gurulós fajta, vigyori manus) is leállította a barba, ne keljen fel a reggeli miatt.
Jaj, de jót aludtam!
Tizenegykor ébredtem, és ezzel én voltam a legfrissebb, a szakácsot nem számítva. Kimentem a fedélzetre, és azonnal átmentem rendkívüli hómunkásba, nappali műszakért kapok ezerhatszáz "istenfizzesemeget", vagy még azt se. De ha nem akarom kitörni a nyakam, akkor el kell takarítani a rengeteg havat. És amilyen háládatlan az élet, estére mintha nem is dolgoztam volna, mert még nagyobb volt a hó, mint reggel!
Ami rosszul sült el: holnap hajnali ötkor kezdenek dolgozni, így négy negyvenkor le kell takarítani a raktártetőket, hogy ki tudjam nyitni. És kezd tele lenni a hócipőm, hogy amikor mondom Josénak, egy fintor a jutalmam.

Február 6. hétfő, Thamshaven, úton. Ébresztő hajnali négy húszkor. Vincente már a szalonban volt. Felkászálódtunk a raktártetőre. És mint meghatalmazott és rendkívüli hómunkások, nekiveselkedtünk a hónak. Az a helyzet, hogy este, amikor még javában zuhogott, megállapítottam, hogy reggel nem lesz nehéz dolgunk, mert könnyű lesz elsöpörni, majdnem porhó hullott.
De reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső! Így a finom kis porzós havacska összeállt, súlyos, vizes matéria lett belőle, amit seperni nem lehetett, fél lapát súlya alatt leszakadt a karom, hát mit lehet tenni, megpróbáltam letolni a tetőről. Még ez bizonyult a legszerencsésebb ötletnek, csak dög fárasztó volt. Azt rögvest elfelejtettem, hogy az egész tetőt letisztítjuk. Csak a két első szelvényt, és még azzal se végzünk reggel ötig. Hát öt tízkor megjött a két munkás, akik el akartak kezdeni dolgozni. Megegyeztünk, hogy kapunk még tíz percet, és ha akkor még nem nyitjuk a raktárt, akkor visszajönnek kilenckor. Régi szép Mahartos időkben azonnal rávágtuk volna, hogy rendben, jöjjenek vissza kilenckor. Most viszont bele kellett húzni, és öt húszkor már mentem nyitni. Aztán be a kabinba, levetettem mindent, mert csurom vizes voltam. Kívülről az eső, belülről az izzadtság áztatott el teljesen. Most írom a naplót, és remeg kezem-lábam, mert a kétszer hat óra ücsörgés a hídon nem egy kimondott tréning a fizikai munkára.
Napközben Encsi többször hívott. Kétszer azért, hogy felolvassa azt az í-mélt, amit a honlapomról, illetve annak kapcsán kaptam. Az egyik egy kedves tengerész-unoka hölgy volt, gratulált a honlaphoz. A másik egy nagyon komoly fiatalember, aki saját bevallása szerint két év múlva fejezi be az általános iskolát, és tengerész szeretne lenni, és ennek kapcsán tett fel kérdéseket. Annyira aranyos volt, hogy az csuda! Valami ilyesmikről érdeklődött: amikor a hajón lakom, akkor mi van itthon. Van-e családom? Csak úgy passzióból hajózom, vagy néha kell dolgoznom is? A Dunán vagy a tengeren hajózom?
Nem biztos, hogy pontosan így szóltak a kérdések, de effélék voltak. Viszont volt egy megjegyzése, amitől eldobtam magam: azért örül, hogy a honlapomra akadt, mert "egy szakmabelivel tud beszélni"... Hát, ha hazamegyek, akkor majd beszélünk í-mélen keresztül.
Ilyenkor az ember azt érzi, hogy érdemes a honlappal foglalkozni.
Pontosan este hatkor fejeztük be az indulási manővert, így jöhettem rögtön az ólamba. Lezuhanyoztam, kezelgettem a lábamat, befejezem a mai naplót, és tűzök aludni!
Jó éjt!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 28. szombat, úton. Igazam volt, már amit arról írtam, hogy szívó ágon leszünk, ha elindulunk az idő miatt. Alig (5-6 csomóval) tudunk haladni.

Január 29. vasárnap, úton. Még igazabbam van... Annyira, hogy Dariusz most elkezdett intenzíven aggódni, mégpedig az üzemanyag miatt. Mi lesz, ha nem tart ki Norvégiáig, mert hallottam, amikor megegyezett a hajóbérlővel, hogy a négynapi tartaléknak elégnek kell lenni, nem kell Spanyolban üzemanyag. Már egy teljes nap késésben vagyunk, ha nem több. Őrségenként 20-22 mérföldet teszünk meg...

Megint olvasok

Mivel én olyan ember vagyok, hogy az olvasnivalót rendszerezem, (első mindig apa könyve, ha van új) és az utolsónak marad a többiből a legérdekesebbnek ígérkező, hát most az van soron. Mikor indulás előtt szétnéztem a kisebbik fiam könyvei között örömmel fedeztem fel a "Társadalom és a nyelvhasználat" című kötetet Kiss Jenőtől. Miután a fülszövegében minden érdeklődőnek ajánlja a könyvet, elhoztam, mert ebbe a kategóriába tartozom. Később a belső címoldalról kiderült, hogy egyetemi tankönyv, de azért remélem, vizsgázni nem kell belőle? Csak irigyelni tudom a fiam, hogy ilyen érdekes dolgokkal (is) foglalkozott az egyetemi évek alatt (holnapután lesz az utolsó egyetemi vizsgája - (remélem) az első diplomája kapcsán).
El kell, hogy mondjam, nagyon korrekt munka. Sok "kényes" kérdést érint - a nyelvhasználat szabályozása sajnos nagyon kényes kérdés Európában -, és mindenütt korrekt és szélsőségektől mentes megfogalmazású válaszokat ad. És arra is rámutat, - szerintem igen helyesen -, hogy korunk Európájában (és valószínűleg nemcsak ezen a kontinensen) a rasszizmus nem bőrszín, faj vagy vallások vonatkozásában jelentkezik, hanem az anyanyelvi nyelvhasználat korlátozásában (ami ugye tökéletesen alkalmas a népirtásra, csak humánusabbnak látszik, mint a holokauszt, a Gulág vagy az olajháború).

Január 30. hétfõ, úton. Az idő ramaty, hát az ember olvas őrségben, más úgyse történik, minthogy a hajó húsz mérföldet vánszorog hat óra alatt.
Nos, ma is sok érdekességet tanultam, a pidzsin és a kreol nyelvek kialakulását, érdekes volt gondolatban összevetni mindazzal, amit Gweg, a Clipper Caraibes szimpatikus kadétja mesélt a nyelvükről. Aztán a többnyelvűségről szóló fejezeteket is élvezettel olvastam. Kiderült az is, ami számomra óriási rejtély volt, hogyan lehet az, hogy egy nép nyelvet cserél. Mert az egyén (és leszármazottai) esetében ez érthető: az idegenbe szakadtak negyedik generációja már idegen anyanyelvű magyar (ha vállalja magyarságát). A nép esetén pedig ez egyszerű beolvadás, csak megtartják eredeti népnevüket, mint a bolgárok esetében volt. Átvették a szláv nyelvet az őslakóktól (mivel azok voltak többségben) de a népnevet (bolgár) ők adták a későbbiekben. Szóval ilyen és ehhez hasonló hallatlanul érdekes dolgokat olvasok. (Bár nem hinném, hogy most mindenki leteszi a Kiskegyedet, a Tiffany füzetet, vagy az aktuális krimit, és rohan nyelvészetet olvasni.) Olvasom, hogy a kétnyelvű emberek imádkozni, számolni, álmodni, magukban beszélni, jegyzetelni és naplót írni az anyanyelvükön szoktak. Ennek kapcsán kidolgoztam egy hallatlanul megbízható, tudományos módszert, amivel megállapítható, hogy melyik az anyanyelv, ha nem akarja megmondani (a két nyelvet egyformán jól birtokoló ember):
Jól tökön kell rúgni.
Ugyanis káromkodni is az anyanyelvén fog!
Viszont ha erre szó nélkül pofán csap, akkor más tudományos módszer után kell néznünk... (2024: ezt most kipróbálhatnám a kétnyelvű unokáimon, de nem vagyok egy szadista nagypapa!)

Január 31. kedd, úton. Nem unatkoztam az éjszakai őrség alatt. Éjjel egykor teljes erőre tudtam állítani a főgépet, lecsökkent a szembe vihar ereje.
Negyed háromkor megszólalt a VHF:

Mayday Relay, Mayday Relay, Mayday Relay

MRCC Jobourg adott segélykérés továbbítást (Mayday Relayt). (Az MRCC a felkutatást és mentést irányító parti állomás.) Két hajó összeütközött mögöttünk vagy harminc mérfölddel. Az MRCC csak fokozott figyelést kért a körzetben levő hajóktól, így aztán be se jelentkeztem, csak naplóztam, és ezután "hallgatóztam". Három perc alatt két hajó is bejelentkezett, az egyik egy a másik három mérföldre volt a baleset színhelyétől. Az egyik, amelyik nagy hajó volt, és alkalmas helikopter fogadására a helyszínen tartotta az irányító központ, a másik mehetett. Hamarosan hallottuk, hogy egy mentőhajó elindult valahonnan, elég messzirõl, mert csak másfél óra múlva ért a helyszínre.
A mentőhelikopter fél négykor jelentkezett be azzal, hogy három óra negyvennyolckor a helyszínen lesz. Sajnos csak a két parti állomást, Jobourg MRCC-t és Falmouth Coast Gardot hallottam, a hajókat nem. Amit ki tudtam hámozni, azt a kérdések alapján és a megismételt válaszokból tudom. Az egyik egy tanker lehetett, a másik egy General Korolkov szerű-nevű (valószínűnek tartom, hogy orosz) hajó. Ez utóbbi jelentette, hogy nincs komoly sérülése, középen ütközött, a gépe és a kormánylapát nem sérült, azaz ha úszóképes marad, akkor saját "lábán" mehet kikötőbe.
Egészen reggel hatig tartott a forgalmazás.
Délben azzal fogadott Dariusz, hogy amit én orosz hajónak gondoltam, az egy lengyel bulk carrier. Ráadásul novemberben a Mecklenburger Buchtnál (Kiel közelében) volt egy ütközése egy komphajóval. Jó arány, szűk három hónapon belül a második.
Este Dovernél beszéltem az asszonnyal, megérkezett a levelem.

Február 1. szerda, úton. Ahogyan átjöttünk Dovernél a szoroson, az idő egy csapásra megváltozott. Gyönyörû, sima a víz. Beszéltem is az asszonnyal, igaz nagyon hajnalban.

Lengyel humor?

Már jócskán eltávolodtunk, amikor az AIS képernyőjén látom ám a polyák hajót (amelyik ütközött az Angol-csatornában), az M/V General Grot-Roweckit. És megnéztem, hova tartanak, hát teljesen "elérzékenyültem", hogy az ütközés után viccelni is van kedvük, mert a rendeltetési kikötőnek ez volt írva: POLICE.
Úgy látszik, ezek a fiúk vidáman mennek a sittre...
Mondom is délben Dariusznak, milyen jópofák a honfitárs kollégái.
- Téved, chifi, ez nem vicc, ez valóság. Csak nem "polisz" a rendeltetés, hanem Police, ez egy város Szczecin mellett, nagy vegyi üzeme van.
Úgy látszik, még nem lengyelesedtem el teljesen a hajón...

Február 2. csütörtök, úton. Továbbra is szép az idő, és vidáman hajózunk. A délelőtti sztorit a barba szállította. És az alapanyagot természetesen

Vincente

szolgáltatta. Odamegy hozzá a matróz, és kérdezi, hogy ugyan mondaná meg a barba, hogy miért vontak le 500 dollárt a januári fizetéséből.
- Ezt én meg nem tudom mondani -, válaszolta Dariusz - de megkérdezem a Marlow-tól.
- Chifi, nem fogja elhinni, mit válaszoltak a pénzügyi osztályon. Azt, hogy ezt a mínuszt az előző hajójáról hozta, azaz ott ennyivel túlfizették. Amikor mondom neki, csak néz azzal az ártatlan szemével, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Pedig azt hittem, hogy azt rég elfelejtették.
Ez aranyos, azt hinni egy nagy cég pénzügyi osztályáról, hogy megfeledkezik arról, hogy egy dolgozója tartozik akár egyetlen centtel is!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Január 24. kedd, Bordeaux. Csendesen indult a nap, hogy aztán fél kettőkor beüssön a krach: megjött a Port State Control és természetesen eddig egy lépés se történt járó ügyben. Illetve annyi, hogy Amszterdamban ugyan megkaptuk a csöveket, amiből ideiglenes korlátot készíthetünk a kitört platform helyére, csak épp idő nem volt, meg lehetőség.
Na, most azonnal lett idő is, meg lehetőség is. Ha holnap délig nem készül el Romek, akkor letartóztatják a hajót. Így van program, szinte egész éjszakára.
Engem nem fogtak meg, annyi megjegyzést kaptam, hogy a rescue boat (ami mentőcsónak helyett van) két vékony drótkötelét ki kell cserélni. Azt még ma elintéztem, mert a matrózok a külhéjat festik, hát ne kelljen abbahagyniuk.
Vagy tíz napja beszélgettünk Encsivel, és akkor azt mondta, hogy a Mikola sztorit (a fülmosó pumpával) milyen szemléletesen írtam le a levélben. Akkor ezen átsiklottam, csak valami nem oké, ezt határozottan éreztem. Aztán most Dovernél beugrott, amikor beszéltünk, és rákérdeztem:
- Honnan tudsz a Mikola sztoriról?
- Hát a leveledből.
- Az lehetetlen. Hiszen még nem küldtem el.
- Na, ne beszélj badarságokat, olyan jópofán írtad, még apától is kérdezni akartam, hogy mit szól hozzá? - Jó, akkor keresd elő a levelet, és nézd meg!
Aztán az érkezéskor még nem nézte meg az asszony a levelet, de ma igen, és este fél kilenckor felhívott.
- Nincs meg a sztori. Nincs a leveledben! Ez nem lehet igaz, mert olvastam, határozottan tudom, hogy olvastam!
- Nem is lehet, mert még nem vitte el a levelet az ügynökség, holnap megy el, amiben megírom!
- De én azt már olvastam! - és majdnem szó szerint elmondta, hogy mit írtam az esetről.
Akkor most mondja meg valaki, hogy hogyan lehet ebből gyöngyöt fűzni?
Hova is tegyem ezt a sztorit?
Lehet, hogy háromszáz éve boszorka lett volna az asszony?

Január 25. szerda Bordeaux, úton. Hideg van. Na, nem annyira, mint otthon, de a plusz 1-2 fok reggel csípős tud lenni, főleg akkor, amikor soha az életben nem vigyáztam még magamra ennyire, mint most, hogy ne fázzak meg.
Délelőtt megvizitált a két Port State Controll tiszt úr, meg voltak elégedve mindennel, hiszen Romek hajnali háromig dolgozott a korláton, de nagyon szépen összehozta. A rakodásnak fél háromkor vége, indulás, ennyi. Tegnap kitöröltem, majd újratelepítettem a DVD író programot, és minden gondom megszűnt, megírtam mindenkinek (Dariusz, Romek, Jose és Vincente) a DVD-t.

Január 26. csütörtök, úton. Viszonylag szép időben mentünk, aztán késő délutánra bedurrant, igaz hátulról jön, tehát észak-északkeletről, de ennek holnap, indulás után ihatjuk meg a levét!

Január 27. péntek, úton, La Coruna, úton. Hajnali érkezés, fél hatra kötöttünk ki. Semmi információnk nincs, a révkalauz szerint reggel nyolckor kezdenek berakni.
- Chifi, menjen el aludni... - küldött feküdni a manőver után Dariusz. - Nem sokra számíthat, de kétórányi lehet.
Igaza volt.
Nyolc előtt tíz perccel szólt be a kabinba, hogy itt a surveyor.

Egy kis kiabálás...

Feltápászkodtam, nem is próbáltam úgy tenni, mintha kialudtam volna magam, mert nagyon nem lett volna élethű.
Kimentem a deckre, na most innentől kezdve nem teljesen kristálytiszta, hogyan követték egymást az események. Ami biztos:
1., Romek nyomta ki a ballasztot, a 4-es duplafenék volt soron, a forepeakkel már végzett.
2., A draft surveyoranak volt egy tanulója, ezért tartotta magát a "normális" menethez, nem vette lazán a dolgát.
3., Nem tudtuk elkezdeni a draft surveyt, mert a 4-es tank még nem volt üres.
Na, ekkor jött Dariusz:
- Chif megnézte a merülést a kikötés után?
- Nem, minek? Draft survey lesz...
- Hát épp azért! Ha megnézte volna, akkor most nem kellene a rakodásnak állni, megmondanánk a merülést amit leolvasott, és mehetne a rakodás.
Itt lettem olyan ideges, hogy elborult az agyam. Ez rám akarja kenni azt, hogy késik a berakás. Ez még nem érdekelt volna, de szakmailag akkora baromság, amit mondott, hogy az eget veri! Kérdem én, hol van az az idióta draft surveyor, aki elfogadja a hajó által leolvasott merülést? Hiszen ez a legsarkalatosabb pontja az egész műveletnek! Ezt mindkét fél (hajó és surveyor) hallatlanul szigorúan veszi!
Csinált ez a pasas egyáltalán draft surveyt az életében?
És kérem kifakadtam!
Úgy elküldtem a francba Dariuszt, hogy az csak nézett! Üvöltöttem vele, mint a fába szorult féreg, hogy ha nem ért hozzá, akkor ne beszéljen hülyeségeket, és csak mondtam, mondtam... (Qrwa és fauck you nem volt...) A hiba valójában az volt, hogy senki nem szólt Romeknek, hogy a 4-es duplafeneket csak a draft survey után kezdje el kiszivattyúzni.
Ilyenkor persze az a célszerű, hogy az ember önvizsgálattal kezdi, hol rontottam el én valamit, mielőtt a másikra mutogat. Mondjuk, tegnap este beszélhettem volna a gépésszel a ballasztolásról. De nem tettem. És azért nem, mert a legritkább esetben az én dolgom, legtöbbször elintézik egymás között, és Dariusz csak az eredményről értesít. És ugye ma reggel a barba indította be a gépezetet, ő rendelte el a szivattyúzás indítását.
Isten bizony nem érzem magam semmiben vétkesnek, ezért is borulhattam ki, amikor azt éreztem, hogy valami bűnbakfélét akar belőlem most fabrikálni.
Napközben mosolyszünet egészen 11-ig, akkor azért megmondtam, hogy a kiabálásért elnézést, nem akartam megsérteni, mire ő:
- Már rég elfelejtettem, hosszú munkakapcsolatban előfordul az ilyesmi...
Ezt most majd akkor hiszem el, ha hosszútávon majd kiderül, hogy sehol nem vágott alám! Ennyire már sikerült elromlanom, hogy vannak fenntartásaim. Bár ki tudja!
A berakás persze eseménytelen, persze a kiballasztolás is megtörtént, minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a kis tanuló nagysádnak nem jött össze a draft survey. Ez a csúnya, idős, tanító kolléga minden eredményére azt mondta:
- Mal! - azaz - Rossz! - és szegényke számolhatott újra.
Mi a fenének kell egy női hölgynek draft surveyorkodni, nem tudom! Ez jó állás egy szökött harmadik tisztnek, vagy kivénhedt chiefnek, de nem egy civil "bagázsnak". Ugyanis nem árt hozzá a tengerész múlt (hogy tudd, hol és hogyan akarnak és tudnak átverni...)
Olyan sűrű volt a nap, hogy igazán beszélni az asszonnyal csak az indulás után tudtam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...